Sharanagati

Étávad éva dzsigjászam tattva-dzsigjászunátmanah / anvaja-vjatirékábhjám jat szját szarvatra szarvadá – „Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, közvetlenül és közvetve.”[1]

A Srímad Bhágavatam négy fő verse tehát beszél a titokról, a teljes képről, a módszerről, és végül arra utasít: „Csináld!” Ebben a végső versben Srí Krsna ismét Önmagát írja le – hogy a Legfelsőbb Igazság minden időben, mindenhol és mindig létezik. Az abszolút létező létezik. Mi mégis a kutató szinten állunk. Amiről pedig már sokszor beszéltünk, hogy nem szabad megelégednünk az igazság utáni kutatással, hanem találnunk is kell valamit. Kutatókból gyakorlókká kell válnunk.

De hogyan kutassunk? Néha? Erre és arra? Vagy fél gőzzel? Nem, teljes gőzzel kell csinálnotok, minden időben és minden körülmények között. Ameddig egyszerűen csak kutatunk valami után, még nem vagyunk benne biztosak, hogy létezik-e. Reménykedünk és fohászkodunk, de ahogy a kezedben tartod, azonnal érzed, azonnal biztosan tudod.

Kétféle kereső van. Az egyik a direkt módszert követi, a másik az indirektet. Ha indirekt módon kutatsz, akkor azt próbálod meglátni, hogy mi nem a Legfelsőbb. Ha Krsna után kutatunk, könnyű felismerni, hogy mi nem Krsna. Ez indirekt. Lehet, hogy nem látod a legfelsőbb célt, de legalább látod a lábnyomokat. Vagy láthatod az istenség cselekedeteit. Ez könnyebb, de mégsem direkt módszer.

Mi a direkt módszer? A direkt módszer az odaadás útja. Ha leveszed a szemüveged és direktté válik a látásod. A gyönyörű abszolút valóság direkt érzékelése. Igazából az a mi utunk – hogy Srí Krsna, a gyönyörű valóság után kutatunk. És ezt a kutatást nem szeszélyesen, hanem szisztematikusan kell folytatnunk. Nem üres elvárásokkal, hanem teljes odaadással. Mert minél nagyobb az odaadásunk, annál élesebb látást érhetünk el.

Az abszolút utáni kutatás direkt módszere tehát a bhakti-jóga, amikor a lelki tanítómestert követve ténylegesen megpróbáljuk megérteni ki is az Abszolút Igazság, ki is ez a személy. És az a kutatás nem csak egy elméleti kutatás, hanem nagyon különleges úton kutatunk Krsna után. Észlelni akarjuk Őt. Nem elégszünk meg néhány a könyvekben található, vagy antik helyeken elrejtett elméleti megközelítéssel. Isten mindenható, Krsna mindenható, de egy tiszta bhakta még Krsnánál is erősebb. A direkt módszer tehát azt jelenti, hogy nagyon közel kerülsz az Abszolúthoz. Elméletileg nem lehet valakit szeretni. Csak gyakorlatilag lehet szeretni. Nincs más út. Mi tehát nem az istenszeretetről szóló elméletek után kutatunk, hanem a közvetlen tapasztalást keressük. És lelki tanítómesterünk nyomdokait és utasításait követve, remélhetjük, hogy eljutunk arra a szintre, ahol képesek leszünk észlelni az Urat.

(az előző rész folytatása)

Prémánanda kérdése: Gurudév, amíg még a vámpír témánál tartunk…

Tírtha Mahárádzs: Óh, te még mindig ott tartasz!

Prémánanda: Egy másik vámpírokkal foglalkozó filmből való példával kapcsolatban akarok kérdezni…

Tírtha Mahárádzs: Ez egy trükk volt arra, hogy megértsétek, hogy mennyi butaságot csináltok!

Prémánanda: Azt csinálták, hogy elfogták ezeket a lényeket, kivitték őket a fényre, és akkor szertefoszlottak. És ha ezt metaforaként használjuk a saját belső vámpírjainkkal kapcsolatban, akkor mi a módja, hogyan közelítsünk hozzájuk, hogyan bánjunk velük, hogyan szabaduljunk meg ezektől a belső rejtett démonoktól?

Tírtha Mahárádzs: Vaisnava vámpírológia! Először is ki a démon?

Jadunáth: Különleges képességekkel rendelkező személy.

Tírtha Mahárádzs: Nem, ez a démon. Különleges képességekkel rendelkezik, de az irány nem helyes. Ez a démon. A szó „démon” Platóntól származik. Ő belső lényként azonosította. Azt mondta: „Képes vagy megteremteni a saját démonjaidat.” És lehetnek jók, vagy rosszak. Néha a rossz befolyás vagy rossz szokások miatt megteremtjük ezeket a belső vámpírokat, démonokat, ebben a tekintetben démonok, de az elmédben lakoznak. Legtöbbször saját képzelőerőnk szüleményei. Például elvársz valamit magadtól, és aztán az elvárásaid rabjává válsz. És aztán elkezded bűnösnek érezni magad, ha nem teljesíted a saját magad által létrehozott elvárásokat. Majd azt kezded gondolni, hogy lelki tanítómestert várja el ezeket tőled. Aztán elkezdesz félni tőle. Mert nem tudod teljesíteni a saját magad által teremtett démonikus elvárásokat és másra vetíted ki. De ha odamész és megkérdezed: „Mit vársz tőlem? Azt mondja: „Semmit. Vagy igen, van egy dolog – légy boldog!” És aztán a lélek fényénél, az isteni megvilágításban, ezek a belső démonok egyszerűen szertefoszlanak.

Persze vannak olyan démonok is, akik nem a te szüleményeid, hanem valamilyen külső erők, mégis elszánt gyakorlással és megfelelő védelem alatt ebből a befolyásból is kiszabadulhatunk.

De ahogyan mondják, fájdalom nélkül nincs eredmény, minden nagy személyiség teszteltetett. Az Úr Jézust a Sátán kísértette meg. Az Úr Buddhát Májá Déví kísértette meg. Haridász Thákur azáltal lett megkísértve, hogy megverték a piactereken – és még sokan mások. Ne gondoljátok hát, hogy megpróbáltatások nélkül elérhettek valami magasztos dolgot. Készen kell állnunk elfogadni a tisztulás ezen részét is – álljatok hát készen!

Akárhogy is, a mi folyamatunk valójában nem arra épül, hogy megfélemlítse az embereket a külső vagy belső démonokkal, hanem inkább arra, hogy vessük magunkat az isteni védelem alá.

De azt volt a kérdés, hogyan vívjunk meg velük, hogyan szabaduljunk meg tőlük. Van egy szép történet. Egyszer két fiatal brahmacsárí ellátogatott egy idős szvámíhoz, idős mesterhez. Az egyik így szólt: „Óh, mester, van egy problémám!” „Mi az kedvesem, mi a problémád?” „Óh! A kísértéseim.” „Mindenkinek megvannak a saját kísértései.” „De mit tegyek?” Aztán a mester így szólt: „Nos, bújj el az ásramba, zárd be az ajtót, és ne engedd be a kísértéseket.” A másik fiú így szólt: „Mester, nekem is vannak kísértéseim.” A mester pedig így válaszolt: „Nyisd ki a templom ajtaját és engedd be őket!” Az ifjak meghökkentek: „De nekem azt mondtad, hogy zárjam be az ajtót a kísértések előtt. Neki pedig, hogy nyissa ki az ajtót. Mit tegyünk tehát most?” Így válaszolt: „Te gyenge vagy, jobb tehát ha elrejtőzöl és nem hagyod, hogy megtámadjanak a kísértések. Te azonban erős vagy, beengedheted tehát őket, és megküzdhetsz velük.”

De úgy mondják: „Csak egy dolog van, aminek nem tudok ellenállni. Oly sok tiltás van, oly sok szabály és előírás, annyi rossz dolog – de csak egy, aminek nem tudok ellenállni. A kísértés.” Csak egy!

Folytassátok hát a dzsapázást, folytassátok szeretett Urunk nevének ismételgetését. És legyetek érzékenyek rá, hogy meghalljátok, amikor Ő hív titeket.

Ha valaki a szent név hatásairól érdeklődik, azt javaslom, hogy olvassa és tanulmányozza nagy-nagy odafigyeléssel Sríla Srídhar Mahárádzs írását „A szent név alászállása”. Mert ha ez az egész világ rezgés, akkor nagyon fontos, hogy mi milyen vibrációkat hozunk létre. Mit teszünk hozzá ehhez a világhoz? És persze az is fontos, hogy milyen fajta vibrációkat fogadsz te be a világból. Például ha elég érzékeny vagy, végtelen sok fajta rezgést fogsz érzékelni, mint például a televízió adás, rádióállomások, a taxik CB adásai, és a telefonok – különböző mikrohullámok itt és ott, katonai vonalak, szomszédok – oly sok fajta rezgés létezik. De mennyire lelkiek ezek a különböző rezgések? Azt gondolom az internet forgalom 70-80 százaléka pornográfia. Nem is beszélve másfajta rezgésekről, másfajta adásokról!? Nagyon alap, alacsony szintű információkat hordoznak. Vagy a hazugság – szintén rezgésbe hozza a testet. És ahogyan a szent név megérinti a szívünket, a lelkünket, ugyanígy egy hazugság, a gyűlölet, vagy csúnya szavak, amiket kiejtesz, szintén rezgéseket keltenek a testben. Egyszerűen lerombolják az agyad. Nagyon óvatosnak kell tehát lennünk. Ezért a tiszta élet elengedhetetlen a lelki fejlődéshez.

Ha azonban tisztulsz, akkor még jobban fogsz szenvedni a kedvezőtlen körülmények között, így van? Mert érzékenyebb leszel, és jobban fogod érezni a buta támadásokat. Így van? Nem számít, folytassátok! Mert a következő lépés az, amikor kezdesz erősebbé válni. A szent név olyan, mint egy körülötted lévő védelmi, óvó rendszer. Különböző esetekre különböző védő mantrák léteznek. Ha azonban Krsna védelme alá helyezzük magunkat – ki tudna megtámadni? Habár manapság már Vrndávanban sem a templomtornyok a legmagasabbak, hanem a telekommunikációs adótornyok. Tehát egy másfajta rezgés is jelen van, még a szent helyeken is. Mégis rendelkezünk egy előnnyel, mert legalább rendelkezünk azzal a tudással, hogy létezik lelki vibráció. És mint ahogy ezek a kis vevőegységek arra vannak hangolva, hogy egy bizonyos fajta rezgést fogjanak, ugyanígy ha szívünket, lelkünket behangoljuk, képesek leszünk kiválasztani a legjobb vibrációt.

De miért kell a világban jelen lévő rossz rezgésekről beszélnünk? Jobb, ha a szent neveket zengjük. Mert átalakulás fog végbemenni a szívetekben.

Mandzsári kérdése: Gurudév, azt mondtad, hogy a második szakasz az, amikor elég erősekké vállunk, és már nem leszünk könnyen sérülékenyek vagy befolyásolhatóak. Hogyan váljunk erőssé?

Tírtha Mahárádzs: Csináljátok! Ez nem egyszerűen a saját erőfeszítéseink eredménye. Hanem a bhakták, Csaitanja Maháprabhu és maga Krsna védőpajzsa. Ki szokott Drakula filmeket nézni? Amikor egy varázskört rajzolnak, mely megvédi a fickót és a rosszak nem tudnak belépni a körbe. Csak meg kell várnod a napsütés első sugarait és akkor már biztonságban vagy. De mi ez a varázskör a lelki életben? Lelki tanítómesterünk adja ezt. Azt mondja majd: „Ezek a határok. Maradj közöttük.” És akkor teljes védelem alatt állsz. Ezért fogadalmat teszünk arra, hogy tanulmányozzuk és gyakorlatba is átültetjük a dharmát, elfogadjuk a szabályokat és előírásokat, úgy értem a tiltásokat és követjük az ajánlásokat. Gyakorlatilag ez a körülötted lévő varázskör, mely megvédelmez. Mert guruink elég erősek ahhoz, hogy védelmezzenek minket, tudják hogyan csinálják, ezért felállítják a határokat: „Ezek a határok. Ezeken belül védve vagy.” Mint ahogy egy kisgyermek. Megszabsz bizonyos határokat, és ezeken belül biztonságban van. De mi történik, ha kimozdul ebből a védőkörből? Először is ő elkezd sírni, te pedig összerezzensz. Ugyan ez történik, ha kimozdulsz a varázskörből, akkor neked kell vállalnod minden felelősséget. Kiléphetsz a körből, de akkor tiéd a felelősség. Addig tehát, amíg a védőkörön belül vagyunk, teljes biztonságban vagyunk.

De ez olyan, mint a transzformáció. Először amikor feladod az anyagi kötődéseket, úgy érzed, hogy gyengébbé váltál. Később, amikor teljesen eltűnik az illúzió fátyla, meglátod: mindig védelem alatt állunk. Az Ő oltalma alatt, védelemben vagyunk.

(folytatjuk)

Legyünk nagyon óvatosak, ha a szent név tulajdonságaira gondolunk. Mert a szent név nem egy anyagi vibráció, hanem fel van töltve valamivel – az odaadással, önátadással. Mint ahogyan mondtuk: „Dadámi buddhi-jógam tam[1] – buddhi–jóga de príti-púrvakam-al” – a tudatosság szeretettel átitatva. Ugyan így a hangvibrációt is át kell járnia az odaadásnak.

A legjobb példa Gaurakisóra dász Bábádzsí Mahárádzs. Azt hiszem senki nem kérdőjelezni meg az ő mantrázását. De sokszor a Gangeszbe ugrott, hogy belefojtsa magát, mert úgy érezte nem száll alá a szent név az ajkaira. Olyannyira, hogy a bhakták a parton megijedtek és így fohászkodtak: „Óh, Bábádzsí Mahárádzs, gyere ki, kérünk, jöjj ki a Gangeszből! Félünk, hogy belefulladsz!”

Milyen a mi mantrázásunk minősége? Hol van a Gangesz, hogy teljesen elmerüljünk benne?

Máskor hallottam egy történetet Dél Indiában. Tudjátok Dél Indiában az emberek általában vagy Ráma, vagy Visnu imádók, és Siváé is. Nyílt tehát ott egy ásram, és az egyik ifjú brahmacsárí levitte elmosni az edényeket a folyóhoz. És hírtelen megmarta egy kígyó. És tudjátok, a kígyómarás elég veszélyes. Csak néhány perced marad, nem sok. A fiú már gyakorlatilag el is ájult. De amikor a többiek felismerték mi történt, odaszaladtak és elkezdték a mahámantrát zengeni a fülébe. Visszatért a tudatossága és megmenekült. A falubeliek azonnal figyelmesek lettek az esetre: „Óh! Ez a mantra nagyon hatásos a kígyómarás ellen! Működik!”

Saját céljainkat keressük, saját javunkat: védelmet a kígyómarás ellen, megoldást az anyagi problémákra… Nem számít, működik! Ha azonban az igazi eredmény érdekel, kicsit több időt kell rászánnod. Mert ha odaadással zenged a szent nevet, az a mantrázás tiszta formája lesz. Van a náma és van a suddha-náma. És a suddha-náma eredménye a bhakti, a préma. És a préma nagyon erős, még az Úrnál is erősebb. Szolgájává válik azoknak, akik rendelkeznek ezzel az odaadással, önátadással. Ezért kicsit óvatos azzal, hogy ingyen osztogassa. Az anyagi javakat vagy a móksát, némi misztikus energiát kész megadni, hogy odafigyelj rá, hogy más felé terelje a figyelmed. Nagyon sok ember kész elcserélni az isteni dolgokat az anyagiakért. De egy bhakta számára ez nagyon fájdalmas. Ezért megpróbáljuk meginvitálni az embereket ebbe a tisztulási folyamatba, és a szent név isteni érintése által anyagi emberekből az Úr odaadó szolgálói lehetünk.

A minőség nagyon fontos.

Jasódá kérdése: Egyfolytában kutatom és gondolkodom arról, hogy mi az igazi meditáció a szent névvel kapcsolatban? Mert vannak bizonyos fajta félreértéseim a meditációval kapcsolatos előző próbálkozásaimból adódóan, amikor is minden alkalommal belealudtam.

Tírtha Mahárádzs: Ahogy láthattátok a kísérletből, van egy rezgéshatás a testre. A tudatosság egyik szintjéről egy másikra kerülhetsz a lelki gyakorlatok által. Ahogy a szavaknak megvan ez a négy aspektusa – a hang, a jelentés, az érzés és a transzcendentális aspektus – ugyanígy az emberi tudatosságnak is van négy fázisa. Az első az éber állapot, amikor kifelé fordulnak az érzékek. Ez az elme nagyon aktív és zavart állapota. Az álom állapot, amikor az érzékek befelé fordulnak. A harmadik – amikor az érzékek sem befelé sem kifelé nem fordulnak, ez az álmatlan állapot, úgymond az inspiráció állapota. És a negyedik megint csak a transzcendentális, lelki állapot. Amikor tehát ébren vagyunk, az elménk nagyon aktív, de minden kifelé fordul. Ha elkezdesz meditálni, ha elkezded megállítani az érzékek ezen kifelé haladó működését, akkor befelé fordulnak majd, és, mivel feltételekhez kötöttek vagyunk, amikor befelé fordulnak az érzékek, elalszunk, álomba merülünk. Ezért az elején lehet, hogy ezt az eredményt kapod – abbahagyod a tevékenységeket és elkezdesz álmodni, úgymond elalszol. De később képes leszel kontrollálni ezeket a kényszereket. És akkor fenntarthatunk egy nagyon éber állapotot, habár nincsenek külső tevékenységek.

Ugyan ez történik, ha valaki elkezd mantrázni. Néha minden testi működésed nyugodt, egy lecsillapodott szinten van. Ameddig gépiesen próbálod, elalszol. Amikor azonban érzelmek által próbálkozol, akkor extázisban fogsz táncolni és énekelni. Ha a szent név az ajkaidon táncol, hogyan tudnál elaludni? Ha azonban a szent név az ajkaidon táncol, még akkor is, amikor elalszol, az egy isteni alvás.

Egyszer meghívtak leckét tartani egy egyetemi klubba. Teljes program volt – bhadzsan, lecke, prezentáció, praszádam, beszélgetés, minden. Körülbelül hatkor kezdődött; és éjfél után megszólalt valaki a hallgatóságból: „Énekelhetnénk még egy kicsit?” Igazán kimerültek voltunk, de hogyan állhatnánk ellen egy ilyen invitálásnak! És az a személy, aki még több bhadzsant kért természetesen bhakta lett, egy nagyon jó bhakta. És később elmesélte nekem a történetét – jóga tanfolyamokra is járt, és gyakorolta is a jógát. És így szólt: „Korábban ezek a jógík mindig azt mondták: szamádhi, transz, extázis… sohasem értettem, hogy mi is ez! De a bhadzsan után azonnal megértettem.” Ez egy jó jel tehát. Csak tartsátok nyitva a szemeteket. Ha egy nyilvános leckén valaki azt mondja: „bhadzsan!” – az egy leendő bhakta. Mert a bhadzsan mindig megérinti a szívet.

Jasódá kérdése: Hogyan szolgálhatjuk jobban a szent nevet?

Tírtha Mahárádzs: Hogyan szolgálhatjuk jobban? Azt mondanám, csak hagyd, hogy működjön rajtad a folyamat. Ez elég.

Egyszer találkoztam valakivel, aki azt kérdezte: „Mi a szolgálatod?” Én így válaszoltam: „Nincs speciális szolgálatom, némi tennivaló a kertben és praszádam evés… Ez az én szolgálatom. És még egy dolog – Megpróbálok nem állítani akadályokat Maháprabhu tervei elé.” Legyen ez a vezérelvünk. Ne okozzunk gondot Krsnának.

Hagyd tehát, hogy működjön rajtad a szent név. Azt mondják, légy bátor a szent névvel, hogy a szent név is bátor legyen veled. Ugyanakkor olyannak is kell lennünk, mint a kutyák – sokra vágyik, de kevéssel is beéri. Az egészet akarjuk, teljes eredményt akarunk. De ha elérsz valami kis dolgot, légy elégedett.

A mantrázás hatalmas művészet. Nem mondanám azt, hogy hatalmas tudás vagy tudomány, inkább azt mondanám, hogy nagy művészet. Mert ez az ember és Isten közötti érzelmi kapcsolat ápolása. Persze van némi tudományos oldala is – mint például, hogy a nyugati tudomány végre egyetért abban, hogy végső soron minden rezgés. Két-három évvel ezelőtt fizikai Nobel díjat adtak egy újfajta felfogásért – felfedezték, hogy ennek az anyagi univerzumnak „fekete test természete” van. A tudományos kifejezés „fekete test természet”. A háttér vibráció, a háttérben lévő energiaimpulzus, mely mindezen megnyilvánulás hátterében áll, rendelkezik ezzel a fekete test természettel – valami fekete áll mindezen megnyilvánulás hátterében. Valami fekete áll a kozmikus vibráció hátterében. A jógík évezredek óta mondják ezt, hogy egy fekete test áll a megnyilvánult dolgok mögött. Minden Mahávisnu fekete testéből árad ki. Senki sem osztogatott nekik Nobel díjat. Istennek hála.

Van tehát egy tudományos oldal is – ha rezgéseket indítasz, azoknak lesz eredménye. Megcsináltuk már ezt a rezgés kísérletet? Nem? Csináljuk meg? Nagyon egyszerű. Igazából bármit zenghetnénk, de itt a körben zengjük a mahá-mantrát és utána megérinthetjük testünk különböző részeit. Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Érintsétek meg a mellkasotokat. Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Most a fejetek tetejét. Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Látjátok? Minden rezgés. Az egész testeteken érezhetitek a rezgést. De ez nem csak egy fizikai rezgés. Több annál. Mert a hangnak különböző aspektusai vannak. Az első a fiziológiai aspektus – valamilyen vibráció eléri a füled, érzékeled, majd hallod. Aztán ott van a szavak jelentése. Aztán az érzések, melyeket benned keltenek – ez a harmadik fázis. A negyediket pedig lehetetlen szavakkal leírni – a transzcendentális hatás. Még ha ettől a tudományos megközelítéstől indulunk is, lesz néhány jelentős eredmény.

De ha szülők vagytok, vagy emlékeztek a gyermekkorotokra, könnyen rájöttök, hogy milyen édes valakit a nevén szólítani. És minden szülő elbűvölve zengi gyermekei nevét. „Oh kedvesem” és becézgetik – mindig a nevét zenged – mert szereted. Ez a megalapozója egy nagyon mély és szeretetteljes kapcsolatnak. És sokszor nem elégszel meg egy névvel, mint például a hivatalos név, hanem szeretnéd, ha lenne néhány bizalmas név, becenév, valami személyes. Ugyan így Krsnának is végtelen sok neve van, mint például Krsna, Góvinda. A név tehát segít egy mély és szeretetteljes kapcsolat kialakításában. A mantrázás nem csak mennyiség kérdése, hanem a minőségé. Hogyan szolgálhatjuk jobban? Több minőséggel.

A sásztrákban az áll, hogy ez az egész világ, az egész univerzum nevek és formák által van megosztva. Ha nincsen forma és nincsen név, akkor csak egy nagy massza van. Így van? Ha azonban vannak nevek és formák, akkor felismerhetjük az egyéniséget. Sok ember azt gondolja, hogy ez rossz. Én azt gondolom, hogy ez nagyon jó. Mert ily módon fohászaink nem a feledésbe merülnek, hanem szólnak valakihez. Ez által a rezgés-hatás által tehát nem csak tested rezonál, hanem megérinti a szívet és lelket is. És lesz eredménye. Varázslatos átalakulás veszi kezdetét a szent név érintőköve által. Ha a vasból arany válik az érintés által, a különböző testrészek is különböző tulajdonságokra tehetnek szert. Mint ahogyan Sríla Srídhar Mahárádzs mondja, ihatsz a füleiddel; elfogadhatsz a szíveddel és elmondhatod a szemeiddel. És mik a szemek szavai? Legalább néhány csepp.

Igyátok hát a fületekkel a szent név nektárját. Átalakulás megy végbe a szívben. És akkor a szemeid elmondják, hogy mi is történik odabenn.

A szent név olyan, mint egy érintőkő. Az érintőkő egy nagyon különleges tulajdonsággal rendelkezik – a fémet képes arannyá változatni. Egyszer egy szegény ember felkereste Szanátan Gószvámít, mert azt hallotta, hogy Szanátan Gószvámí birtokában van egy darabka ebből az érintőkőből. És tudjátok egész életében keményen küzdött, eredmény nélkül, semmi gyümölcse nem volt a küzdelemnek, olyan szegény volt. Végül tehát elhatározta: „El kell mennem ehhez a szenthez és a segítségét kérnem.” Így szólt: „Óh, szvámídzsí, olyan feldúlt vagyok. Tudom, hogy nem helyénvaló anyagi haszonért folyamodni egy szenthez, de tudod, teljesen elveszett vagyok és azt hallottam, hogy van egy darabka érintőköved.” És Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Igen, van.” Habár nagyon egyszerű, szegényes körülmények között élt, még egy kunyhója sem volt, egy fa árnyékában élt. De a köreit zengedezte reggel, napközben és éjszaka. Barátunk tehát megkérdezte: „Kölcsönadod, odaadod nekem ezt az érintőkövet?” Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Persze, a tiéd lehet!” Gondoljatok csak bele, micsoda ajánlat – hosszú-hosszú szegénységben eltöltött élet után végre megkapod a megoldást minden problémádra. „Igen, a tiéd lehet, ott találod a szemét közt.” Barátunk kissé meglepődött: „Hogyan lehetséges ez, hogy a legértékesebb dolog a szemét között rejlik?! Lehet, hogy Szanátan Gószvámi ennyire furfangos, mert ha egy kiemelt helyen tartaná, a tolvajok és rablók könnyen felismernék, de ha ott tartja, senki nem fogja a szemétben keresni, nagyon furfangos.” Boldogan szalad haza és így szólt: „Oh! Megvan a megoldás minden problémámra!” De olyan szegény volt, hogy semmije nem volt, ami fémből készült volna, nem tudta tehát használni. Megpróbálta néhány fából készül tárggyal, vagy agyag edényekkel, de eredmény nélkül. Aztán gondolkodni kezdett: „Várjunk csak! Ha olyan értékes, miért tartja a szemétben? Talán van valamije, ami még ennél is értékesebb? Egy okos ember. Kell, hogy legyen valamije, ami még ennél is értékesebb.” A következő reggel tehát sietett vissza: „Gószvámídzsí! Van egy gondom ezzel az érintőkővel.” „Mi az, kedvesem? Elkérted és én neked adtam. Nem vagy boldog?” „Nem! Mert biztos, hogy van neked valami, ami még ennél is értékesebb. Így van?” És Szanátan Gószvámí így szólt: „Igen, természetesen! Van valamim, ami sokkal értékesebb, mint ez a jelentéktelen érintőkő.” „Mi az?” „Urunk szent neve: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré.” Barátunk megdöbbent. „Megkaphatom ezt az értékes ajándékot?” És Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Igen, természetesen! A tiéd.”

Rendben, most hallottunk egy szép történetet a szent név dicsőségéről; melyhez hasonlítva ez az egész világ olyan jelentéktelen, mint egy fűszál. De ez igaz. Bármi, amit ezen a világon elérhetsz semmiség összehasonlítva a mantrázás által elérhető eredményekkel. Vannak bizonyos apróságok, amiket itt elérhetünk. Ahogy az emberek próbálnak sikeresek lenni bizonyos dolgokban, hírnevet szerezni, dicsőséget, pénzt, befolyást – ezeket gondolják nagy eredménynek az emberek ebben a világban. Lehet, hogy elérnek valami barátságot, vagy szeretetet – igazi érzésekre gondolok itt, de ez nagyon ritka. Egy hamis világban valami valódit találni érzelmi szinten – ez nagyon ritka. Akárhogy is, bármit is érj el anyagilag, el fogod veszíteni. Ha azonban lelkileg érsz el valamit, azt sosem veszíted el.

Mi a szent név végső haszna? Nem egyszerűen a karma megállítása – mely azt jelenti, hogy jobb életet biztosít neked. Nem egyszerűen csak a felszabadulás elérése – hogy kivezessen ebből az útvesztőből. Hanem úgy mondják, hogy elvezet Krsna lótuszlábaihoz. És ez a mantrázás végső eredménye.

Az egész világ olyan jelentéktelen, mint egy fűszál. Reális ez a nézet? Nos, lehet, hogy az emberek nagy részének furcsán hangzik. De kétféle úton érthetjük meg ezt.

Az egyik, ha kielemezzük a fűszál szépségét és nagyszerű tulajdonságait. Mert a fű az alázatosság szimbóluma. Apró, jelentéktelen élőlény, mégis rendelkezik néhány igazán figyelemre méltó tulajdonsággal. Például sosem áll egyedül, mindig társaságban van. Egy kis apróság, de mindig növekszik, és ebbéli zöldellő létezésével élelemül szolgál néhány nagyobb állatnak, mint az ásram juhai vagy Krsna tehenei. Aztán elérkezik az ősz. És abbahagyja a növekedést. A juhok pedig egészen a gyökeréig minden lerágnak, alig marad valami. Majd jön az újabb tavasz – és ismét növekszik! Ez nagyon erőteljes bizonyítéka az élet erejének. Néha nehéz idők járnak, mint például a tél, amikor dideregnek a lelkek és inkább elrejtőznek. Néha tél van odakint, az anyagi világban. Azt jelenti – nem kedvező a lelki növekedéshez. Nem számít, húzd vissza az energiáidat, raktározd el azokat és a következő megfelelő pillanatban, lépj ismét elő. Mert egy apró kis fűszál képes erre; akkor hogyne lennétek rá ti is képesek? Máskor vihar támad az erdőre. És a nagy és büszke fák letöretnek. Múlt nyáron volt egy ilyen hitetetlenül erős szél, és ki is tört néhány tucat óriási fát az ásram körül, szerencsére nem dőltek az ásramra. És az erdészek azt mondták, hogy minden 12-20. évben jön egy ilyen nagy vihar, mely nyomokat hagy maga után. A szőlő és különböző kerti növények is megsínylették. A fűvel semmi probléma. Mert alázatosságukat használták, hogy meghajoljanak a vihar előtt.

Ha tehát találkoztok valami nagyon erős elemmel, használjátok ezt a módszert. Ha meghajolsz, ha kész vagy elismerni, hogy a másik fél erősebb, kevesebb problémád lesz. Az alázat működik. Az alázat néha segít átélni bizonyos szituációkat. Ez az amit tanulhatunk egy egyszerű fűszáltól. És ha látjuk ezt az erőt a túléléshez, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a világ dicsőségére válli, ha a fűszálhoz hasonlítjuk.

Másrészt azt mondják, hogy olyan jelentéktelen, mint egy fűszál. Hogyan hasonlíthatod a hatalmas univerzumot egy ilyen jelentéktelen valamihez? Nos, csak akkor ha találtunk valami jobbat. És ha rendelkezünk egy kis megértéssel a lelki égboltról, akkor azt mondhatjuk: oh, ez az anyagi univerzum semmi! Habár az isteni szépség megnyilvánul itt, ezen a relatív síkon. És ha ez a világ ilyen hihetetlen csodákkal rendelkezik, akkor el tudjuk képzelni mi történik a lelki égbolton, amely tökéletes.

Dámódar kérdése: Ha az igazság az első lépés túl az anyagi szinten, azt hallottam, hogy az Isten felé fordulás vágya a legtöbb embernél nem az igazság utáni kutatásból jön. És ha nem fordulnak Isten felé az igazság utáni kutatás okán, akkor mi értelme, hogy mégis kutassák azt?

Tírtha Mahárádzs: De te már odafordultál. Az első misztériumot tehát már meglépted – figyelmed a külső anyagi visszatükröződésről valami belső lényeg felé fordítottad. A Gítá nagyon szépen leírja, hogy miért fognak bele bármiféle kutatásba vagy vallás gyakorlásába. Mert szenvednek, haszonra vágynak, kíváncsiak, vagy az igazságot kutatják. Ezek a fő okok: arta, arthártí, dzsigjászu és gjání[1] – négy típus. De bármi legyen is az ok, valamit el fogsz érni. Mert Krsna mindezen különböző megközelítéseket igaznak fogadja el.

Prémánanda: Gurudév, a kutatás ezen különböző motivációi – a gunákhoz kötődnek vagy valami máshoz?

Tírtha Mahárádzs: Meglehet. Ha azonban abszolút nézőpontból szemléljük, a gunáknak semmi spirituálisra nem lehet hatásuk. Mondhatjuk például, hogy egy személy a tama-gunában annyira szenved, hogy ki akar szabadulni; ugyanakkor valaki a radzsaszban még több anyagi vagyontárgyért fohászkodik; a szattvikus típus kíváncsi, a tudás után kutat. A végső megközelítés azonban a gjána – és gjána nem a korlátozott értelemben, hanem mint az abszolút utáni kutatás. Mégis nem számít, hogy honnan jössz – Krsna belép a játékba és képes elterelni a figyelmed. Az anyagi gyarapodást keresed és végül valami magasabbat találsz; egyszerűen csak ki akarsz szabadulni a szenvedésből és hírtelen Vaikunthán találod magad, stb.

Ha tehát Krsna belép a képbe, édesebbé teszi azt. Ha azonban Őt keressük, eltűnik a képből – csak, hogy még intenzívebbé tegye az egész játékot. Legyetek hát óvatosak! Ha valami más után kutattok, Őt fogjátok megtalálni; ha Őt keresitek, nem fogjátok megtalálni. Ilyen a játék természete.

Kripádhám: A kérdésem a szolgálattal kapcsolatos. Amikor Krsnát vagy a gurut próbáljuk meg szolgálni, az esetek nagy részében nem tiszta a motivációnk…

Tírtha Mahárádzs: Lehetséges ez?!

Kripádhám: Az én esetemben igen. Mindig jelen vannak a személyes érdek bizonyos elemei – mint például a tökéletesség elérése, vagy a legközelebbi lenni a lelki tanítómesterhez, vagy ehhez hasonlók. A kérdésem az, hogy van-e karmikus eredménye ezeknek a hibáknak és általánosságban mi a karma kapcsolata ezzel a folyamattal?

Tírtha Mahárádzs: Nos, ha csak valami jelentéktelen karmikus eredménye lenne a hibáidnak, az nagyon könnyű lenne. De lelki hibák – lelki visszahatások. A kinti világban: anyagi cselekedetek – anyagi visszahatások; itt lelki cselekedetek vagy hibák – lelki visszahatások.

Csak látogass el egy szent helyre és látni fogod, hogy az őszinte fohászok azonnal meghallgattatnak. Krsna teljesíti az őszinte vágyakat – nem tudom a hányadost, de mondjuk – ezerszeresen. De az is igaz, hogy ha hibát követsz el, legalább a százszorosát kell fizetned. A lelki élet nem vicc.

Kripádhám: Milyen árat kell fizetnünk? Az anyai világba való leesés lenne az?

Tírtha Mahárádzs: Az ár, amit fizetned kell, hogy letaszítanak a Vaikunthára. Ez a mi bukáselméletünk – letaszítattatsz Vaikunthára. Ez azt jelenti, hogy nincs gólóka-préma. Minél több hibát követsz el, annál távolabb választod magad Krsnától.

Az egyszerű karmának azonban nincs hatása a bhaktira. Mert a karma anyagi, a bhakti pedig lelki. Semmi közük egymáshoz.

(az előző rész folytatása) 

Ha meghódoltunk az igazságnak, akkor gyakorolnunk kell, és itt[1] megadják, hogy mik a meghódolás, az oltalomvétel elemei. Sokszor beszélgettünk már róla, de azt gondolom nagyon hasznos megismételni, hogy az oltalom elnyeréséhez a belépő a kedvező dolgok gyakorlása és a kedvezőtlenek kerülése. Ezek a bevezető gyakorlatok. Aztán szubjektív szinten gyakorolnunk kell az alázatosságot és az önátadást. Objektív szinten, isteni szinten Krsna hozzájárulása az, hogy el kell fogadnunk, mint végső fenntartót és a szilárd hit abban, hogy Ő mindentől megvéd majd.

A hat elem a következő: tedd meg a szükséges dolgokat és kerüld azt, ami káros; légy alázatos és add át önmagad; és fogadd el, hogy Krsna a fenntartó és védelmező. Bonyolult folyamat ez? Egyszerű – csak hat elem, kedveseim. Nehéz, nem kétséges, mégis nagyon egyszerű.

A dal pedig így szól: „Nanda Mahárádzs ifjonti fia, Krsna mindenki fohászát meghallgatja, aki e hatféle gyakorlat révén keresi az Ő oltalmát.”

Nem kell elhinned, elfogadnod, csak azért mert azt mondják. Próbáld ki! Próbáld! Tapasztald meg! Felajánlasz valamit, hozol – úgymond – valami áldozatot és meglátod az eredményt.

Majd „Bhaktivinód egy fűszálat vesz a foga közé, s dandavatját ajánlja a két Gószvámí, Rúpa és Szanátan előtt.” Ez az alázatosság jele – fűszál a fogak között és teljes dandavat ajánlása. „Lótuszvirág lábaikat megragadván zokogva így szól: Kétségkívül én vagyok a leghitványabb ember, de tegyetek a legkiválóbbá azáltal, hogy megtanítjátok nekem a meghódolás útját.”

Nem számít tehát, hogy honnan jössz. De az számít, hogy hová mész és hogyan. Gyakorold a saranágatit. Gyakorolnunk kell az alázatosságnak ezt a mértékét. Add át magad, de ne csak formálisan, hanem ha bajban vagy, hódolj meg a helyzetnek. Például van egy… nos, nem mondom azt, hogy ellenséged, de problémád; menj elébe, add át magad teljesen.

Mert ha bárkinek is a kegyét kéred, hogyan tudna elutasítani? Ha az igazságot kéred, meg fogod kapni. Ha azonban alázatosan fohászkodsz néhány kegycseppért, meglehet, hogy záporozik majd rád. Mégis az első lépés az igazság. Később jönnek gyakorlataink kicsivel finomabb összetevői.

Gyakorolnunk kell tehát ami kedvező a lelki fejlődés szempontjából és kerülnünk, ami kedvezőtlen, légy alázatos, add át magad és legyen szilárd hited abban, hogy Krsna a támasz és a védelmező.

Gyakorold a saranágatit. Kerüld a rosszat, gyakorold a jót. És itt van szükségünk az intelligenciára. Meg kell tanulnunk, hogy mi kedvező és mi kedvezőtlen. És ha megtaláltad a tiszta környezetet, akkor kell alkalmaznod az alázatosságot és az önátadást. És szilárd hittel abban, hogy Krsna megvéd és támogat, haladhatsz előre.

Nem szükséges az oltalomvételről és a meghódolásról írni, gyakorolni azt azonban szükséges. Saranágati azt jelenti, hogyan vegyünk oltalmat. A dal így szól:

Saz elesett lelkek iránti könyörületességből Srí Krsna Csaitanja alászállt e világba személyes társaival s isteni hajlékával együtt, hogy a saranágatit, a mindenható Istenség előtti meghódolást oktassa, s ingyen osztogassa az egyébként oly nehezen elnyerhető eksztatikus istenszeretetet. Ez a saranágati az igaz bhakták élete.” [1]

Maháprabhu tehát személyes társaival és isteni hajlékával érkezett. Két okból érkezett – hogy a prémát, az istenszeretetet osztogassa; durlabha azt jelenti „nehéz elérni”, a dhana pedig azt jelenti “ajándék” – ingyen adja tehát a legnagyobb kincset. Tényleg ingyenes? Nem igazán, van valami ára – ez a saranágati, meg kell hódolnunk. Éppen ezért azért érkezett, hogy az Istenszeretetet osztogassa, és hogy a saranágatit tanítsa. Ha tehát el szeretnék érni az önzetlen Istenszeretetet, akkor gyakorolnunk kell a saranágati folyamatát.

A saranágati, vagyis az oltalomra lelés – ez egy általános alapelv, mindenki tudja, hogy így kéne lennie. A hölgyek a férfiaknál vesznek oltalmat, a férfiak az alkoholnál, stb., mindenki az oltalmat keresi. De hamis és korlátozott oltalom helyett, a végső oltalom védelme alá kell kerülnünk. Ezért elég okosnak kell lennünk ahhoz, hogy tudjuk, hol és hogyan gyakoroljuk a saranágati folyamatát. Ne hódoljatok meg holmi hamis ideák előtt. Ne hódoljatok meg saját gyengeségetek, butaságotok vagy az illúzió előtt – semmi korlátozott előtt, hanem valami olyan előtt, ami túl van ezeken.

Mi az első lépés, ami ezeken túl van? Mondjatok olyan eszményeket, melyek túl vannak a korlátozott felfogásokon?

Manóhari: Isten

Tírtha Mahárádzs: Igen, de Ö majdnem az utolsó szó ebben a folyamatban. Mi az első szó, mely túl van az anyagi kettősségeken.

Paramánanda: Megtisztulás

Tírtha Mahárádzs: Ez a folyamat. Ez még előtte van.

Jasódá: Egy lelki feljebbvaló keresése.

Tírtha Mahárádzs: Szintén a folyamat része, nem a cél. Ez nem egy eredmény. Ez egy szükséges összetevő. Itt tehát hamis oltalmat találhatunk. Mondjatok egy olyan menedéket, mely túl van ezen a korlátozott valóságon. Mi az első dolog, az első idea, az első szint, ami túl van az anyagi szinten?

Mandzsári: Nem a szeretet?

Tírtha Mahárádzs: A szeretet nagyon magas. Az elsőt keressük, alacsonyabbat.

Valaki: Hit.

Dámódar: Valami olyasminek kell lennie, ami a hit előtt van, talán a vezeklés?

Prémánanda: Azt gondoltam, hogy mikor belekezdesz a szolgálatba, az már egy eredmény.

Tírtha Mahárádzs: Az igazság, kedveseim! Az első dolog, mely túl van az anyagi kettősségeken – ez az igazság. Ahogy mondtam, elég okosnak kell lennünk, hogy az igazságot kutassuk. Ez, mondhatjuk, a végső szinten van. De az igazság még nem a történet vége, mert közben ott van Isten, és végül a szeretet, az istenszeretet. Ha tehát meg szeretnétek hódolni valaminek, valamely ideának, az legalább az igazság legyen.

Kötelezzük el magunkat az abszolút igazságnak. Ez egy általános keresés kezdete. És közben megtalálod mindazon szükséges összetevőket, melyeket említettetek, mint a hit, a megtisztulás, egy folyamat követése, mesterek – mindent megtaláltok majd. Istent is megtaláljátok majd. És ha tovább haladtok, ráleltek arra a titokra, hogyan kerüljetek igazán közel Hozzá – hogyan szeressétek Őt. Ezért azt mondhatjuk, hogy figyelmet kell szentelnünk, minden olyan tanítónak, aki valami magasabb dologra tanít anyagi szinten – tudás – és lelki szinten is. De különösen nagy és gondos figyelmet kell fordítanunk azokra, akik az istenszeretetről tanítanak minket.

(folytatjuk)