Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Étávad éva dzsigjászam tattva-dzsigjászunátmanah / anvaja-vjatirékábhjám jat szját szarvatra szarvadá – „Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, közvetlenül és közvetve.”[1]

A Srímad Bhágavatam négy fő verse tehát beszél a titokról, a teljes képről, a módszerről, és végül arra utasít: „Csináld!” Ebben a végső versben Srí Krsna ismét Önmagát írja le – hogy a Legfelsőbb Igazság minden időben, mindenhol és mindig létezik. Az abszolút létező létezik. Mi mégis a kutató szinten állunk. Amiről pedig már sokszor beszéltünk, hogy nem szabad megelégednünk az igazság utáni kutatással, hanem találnunk is kell valamit. Kutatókból gyakorlókká kell válnunk.

De hogyan kutassunk? Néha? Erre és arra? Vagy fél gőzzel? Nem, teljes gőzzel kell csinálnotok, minden időben és minden körülmények között. Ameddig egyszerűen csak kutatunk valami után, még nem vagyunk benne biztosak, hogy létezik-e. Reménykedünk és fohászkodunk, de ahogy a kezedben tartod, azonnal érzed, azonnal biztosan tudod.

Kétféle kereső van. Az egyik a direkt módszert követi, a másik az indirektet. Ha indirekt módon kutatsz, akkor azt próbálod meglátni, hogy mi nem a Legfelsőbb. Ha Krsna után kutatunk, könnyű felismerni, hogy mi nem Krsna. Ez indirekt. Lehet, hogy nem látod a legfelsőbb célt, de legalább látod a lábnyomokat. Vagy láthatod az istenség cselekedeteit. Ez könnyebb, de mégsem direkt módszer.

Mi a direkt módszer? A direkt módszer az odaadás útja. Ha leveszed a szemüveged és direktté válik a látásod. A gyönyörű abszolút valóság direkt érzékelése. Igazából az a mi utunk – hogy Srí Krsna, a gyönyörű valóság után kutatunk. És ezt a kutatást nem szeszélyesen, hanem szisztematikusan kell folytatnunk. Nem üres elvárásokkal, hanem teljes odaadással. Mert minél nagyobb az odaadásunk, annál élesebb látást érhetünk el.

Az abszolút utáni kutatás direkt módszere tehát a bhakti-jóga, amikor a lelki tanítómestert követve ténylegesen megpróbáljuk megérteni ki is az Abszolút Igazság, ki is ez a személy. És az a kutatás nem csak egy elméleti kutatás, hanem nagyon különleges úton kutatunk Krsna után. Észlelni akarjuk Őt. Nem elégszünk meg néhány a könyvekben található, vagy antik helyeken elrejtett elméleti megközelítéssel. Isten mindenható, Krsna mindenható, de egy tiszta bhakta még Krsnánál is erősebb. A direkt módszer tehát azt jelenti, hogy nagyon közel kerülsz az Abszolúthoz. Elméletileg nem lehet valakit szeretni. Csak gyakorlatilag lehet szeretni. Nincs más út. Mi tehát nem az istenszeretetről szóló elméletek után kutatunk, hanem a közvetlen tapasztalást keressük. És lelki tanítómesterünk nyomdokait és utasításait követve, remélhetjük, hogy eljutunk arra a szintre, ahol képesek leszünk észlelni az Urat.



[1] Srímad Bhágavatam 2.9.36.

 



Leave a Reply