Sharanagati

Legyünk nagyon óvatosak, ha a szent név tulajdonságaira gondolunk. Mert a szent név nem egy anyagi vibráció, hanem fel van töltve valamivel – az odaadással, önátadással. Mint ahogyan mondtuk: „Dadámi buddhi-jógam tam[1] – buddhi–jóga de príti-púrvakam-al” – a tudatosság szeretettel átitatva. Ugyan így a hangvibrációt is át kell járnia az odaadásnak.

A legjobb példa Gaurakisóra dász Bábádzsí Mahárádzs. Azt hiszem senki nem kérdőjelezni meg az ő mantrázását. De sokszor a Gangeszbe ugrott, hogy belefojtsa magát, mert úgy érezte nem száll alá a szent név az ajkaira. Olyannyira, hogy a bhakták a parton megijedtek és így fohászkodtak: „Óh, Bábádzsí Mahárádzs, gyere ki, kérünk, jöjj ki a Gangeszből! Félünk, hogy belefulladsz!”

Milyen a mi mantrázásunk minősége? Hol van a Gangesz, hogy teljesen elmerüljünk benne?

Máskor hallottam egy történetet Dél Indiában. Tudjátok Dél Indiában az emberek általában vagy Ráma, vagy Visnu imádók, és Siváé is. Nyílt tehát ott egy ásram, és az egyik ifjú brahmacsárí levitte elmosni az edényeket a folyóhoz. És hírtelen megmarta egy kígyó. És tudjátok, a kígyómarás elég veszélyes. Csak néhány perced marad, nem sok. A fiú már gyakorlatilag el is ájult. De amikor a többiek felismerték mi történt, odaszaladtak és elkezdték a mahámantrát zengeni a fülébe. Visszatért a tudatossága és megmenekült. A falubeliek azonnal figyelmesek lettek az esetre: „Óh! Ez a mantra nagyon hatásos a kígyómarás ellen! Működik!”

Saját céljainkat keressük, saját javunkat: védelmet a kígyómarás ellen, megoldást az anyagi problémákra… Nem számít, működik! Ha azonban az igazi eredmény érdekel, kicsit több időt kell rászánnod. Mert ha odaadással zenged a szent nevet, az a mantrázás tiszta formája lesz. Van a náma és van a suddha-náma. És a suddha-náma eredménye a bhakti, a préma. És a préma nagyon erős, még az Úrnál is erősebb. Szolgájává válik azoknak, akik rendelkeznek ezzel az odaadással, önátadással. Ezért kicsit óvatos azzal, hogy ingyen osztogassa. Az anyagi javakat vagy a móksát, némi misztikus energiát kész megadni, hogy odafigyelj rá, hogy más felé terelje a figyelmed. Nagyon sok ember kész elcserélni az isteni dolgokat az anyagiakért. De egy bhakta számára ez nagyon fájdalmas. Ezért megpróbáljuk meginvitálni az embereket ebbe a tisztulási folyamatba, és a szent név isteni érintése által anyagi emberekből az Úr odaadó szolgálói lehetünk.

A minőség nagyon fontos.

Jasódá kérdése: Egyfolytában kutatom és gondolkodom arról, hogy mi az igazi meditáció a szent névvel kapcsolatban? Mert vannak bizonyos fajta félreértéseim a meditációval kapcsolatos előző próbálkozásaimból adódóan, amikor is minden alkalommal belealudtam.

Tírtha Mahárádzs: Ahogy láthattátok a kísérletből, van egy rezgéshatás a testre. A tudatosság egyik szintjéről egy másikra kerülhetsz a lelki gyakorlatok által. Ahogy a szavaknak megvan ez a négy aspektusa – a hang, a jelentés, az érzés és a transzcendentális aspektus – ugyanígy az emberi tudatosságnak is van négy fázisa. Az első az éber állapot, amikor kifelé fordulnak az érzékek. Ez az elme nagyon aktív és zavart állapota. Az álom állapot, amikor az érzékek befelé fordulnak. A harmadik – amikor az érzékek sem befelé sem kifelé nem fordulnak, ez az álmatlan állapot, úgymond az inspiráció állapota. És a negyedik megint csak a transzcendentális, lelki állapot. Amikor tehát ébren vagyunk, az elménk nagyon aktív, de minden kifelé fordul. Ha elkezdesz meditálni, ha elkezded megállítani az érzékek ezen kifelé haladó működését, akkor befelé fordulnak majd, és, mivel feltételekhez kötöttek vagyunk, amikor befelé fordulnak az érzékek, elalszunk, álomba merülünk. Ezért az elején lehet, hogy ezt az eredményt kapod – abbahagyod a tevékenységeket és elkezdesz álmodni, úgymond elalszol. De később képes leszel kontrollálni ezeket a kényszereket. És akkor fenntarthatunk egy nagyon éber állapotot, habár nincsenek külső tevékenységek.

Ugyan ez történik, ha valaki elkezd mantrázni. Néha minden testi működésed nyugodt, egy lecsillapodott szinten van. Ameddig gépiesen próbálod, elalszol. Amikor azonban érzelmek által próbálkozol, akkor extázisban fogsz táncolni és énekelni. Ha a szent név az ajkaidon táncol, hogyan tudnál elaludni? Ha azonban a szent név az ajkaidon táncol, még akkor is, amikor elalszol, az egy isteni alvás.

Egyszer meghívtak leckét tartani egy egyetemi klubba. Teljes program volt – bhadzsan, lecke, prezentáció, praszádam, beszélgetés, minden. Körülbelül hatkor kezdődött; és éjfél után megszólalt valaki a hallgatóságból: „Énekelhetnénk még egy kicsit?” Igazán kimerültek voltunk, de hogyan állhatnánk ellen egy ilyen invitálásnak! És az a személy, aki még több bhadzsant kért természetesen bhakta lett, egy nagyon jó bhakta. És később elmesélte nekem a történetét – jóga tanfolyamokra is járt, és gyakorolta is a jógát. És így szólt: „Korábban ezek a jógík mindig azt mondták: szamádhi, transz, extázis… sohasem értettem, hogy mi is ez! De a bhadzsan után azonnal megértettem.” Ez egy jó jel tehát. Csak tartsátok nyitva a szemeteket. Ha egy nyilvános leckén valaki azt mondja: „bhadzsan!” – az egy leendő bhakta. Mert a bhadzsan mindig megérinti a szívet.