Sharanagati

Dámódar kérdése: Ha az igazság az első lépés túl az anyagi szinten, azt hallottam, hogy az Isten felé fordulás vágya a legtöbb embernél nem az igazság utáni kutatásból jön. És ha nem fordulnak Isten felé az igazság utáni kutatás okán, akkor mi értelme, hogy mégis kutassák azt?

Tírtha Mahárádzs: De te már odafordultál. Az első misztériumot tehát már meglépted – figyelmed a külső anyagi visszatükröződésről valami belső lényeg felé fordítottad. A Gítá nagyon szépen leírja, hogy miért fognak bele bármiféle kutatásba vagy vallás gyakorlásába. Mert szenvednek, haszonra vágynak, kíváncsiak, vagy az igazságot kutatják. Ezek a fő okok: arta, arthártí, dzsigjászu és gjání[1] – négy típus. De bármi legyen is az ok, valamit el fogsz érni. Mert Krsna mindezen különböző megközelítéseket igaznak fogadja el.

Prémánanda: Gurudév, a kutatás ezen különböző motivációi – a gunákhoz kötődnek vagy valami máshoz?

Tírtha Mahárádzs: Meglehet. Ha azonban abszolút nézőpontból szemléljük, a gunáknak semmi spirituálisra nem lehet hatásuk. Mondhatjuk például, hogy egy személy a tama-gunában annyira szenved, hogy ki akar szabadulni; ugyanakkor valaki a radzsaszban még több anyagi vagyontárgyért fohászkodik; a szattvikus típus kíváncsi, a tudás után kutat. A végső megközelítés azonban a gjána – és gjána nem a korlátozott értelemben, hanem mint az abszolút utáni kutatás. Mégis nem számít, hogy honnan jössz – Krsna belép a játékba és képes elterelni a figyelmed. Az anyagi gyarapodást keresed és végül valami magasabbat találsz; egyszerűen csak ki akarsz szabadulni a szenvedésből és hírtelen Vaikunthán találod magad, stb.

Ha tehát Krsna belép a képbe, édesebbé teszi azt. Ha azonban Őt keressük, eltűnik a képből – csak, hogy még intenzívebbé tegye az egész játékot. Legyetek hát óvatosak! Ha valami más után kutattok, Őt fogjátok megtalálni; ha Őt keresitek, nem fogjátok megtalálni. Ilyen a játék természete.

Kripádhám: A kérdésem a szolgálattal kapcsolatos. Amikor Krsnát vagy a gurut próbáljuk meg szolgálni, az esetek nagy részében nem tiszta a motivációnk…

Tírtha Mahárádzs: Lehetséges ez?!

Kripádhám: Az én esetemben igen. Mindig jelen vannak a személyes érdek bizonyos elemei – mint például a tökéletesség elérése, vagy a legközelebbi lenni a lelki tanítómesterhez, vagy ehhez hasonlók. A kérdésem az, hogy van-e karmikus eredménye ezeknek a hibáknak és általánosságban mi a karma kapcsolata ezzel a folyamattal?

Tírtha Mahárádzs: Nos, ha csak valami jelentéktelen karmikus eredménye lenne a hibáidnak, az nagyon könnyű lenne. De lelki hibák – lelki visszahatások. A kinti világban: anyagi cselekedetek – anyagi visszahatások; itt lelki cselekedetek vagy hibák – lelki visszahatások.

Csak látogass el egy szent helyre és látni fogod, hogy az őszinte fohászok azonnal meghallgattatnak. Krsna teljesíti az őszinte vágyakat – nem tudom a hányadost, de mondjuk – ezerszeresen. De az is igaz, hogy ha hibát követsz el, legalább a százszorosát kell fizetned. A lelki élet nem vicc.

Kripádhám: Milyen árat kell fizetnünk? Az anyai világba való leesés lenne az?

Tírtha Mahárádzs: Az ár, amit fizetned kell, hogy letaszítanak a Vaikunthára. Ez a mi bukáselméletünk – letaszítattatsz Vaikunthára. Ez azt jelenti, hogy nincs gólóka-préma. Minél több hibát követsz el, annál távolabb választod magad Krsnától.

Az egyszerű karmának azonban nincs hatása a bhaktira. Mert a karma anyagi, a bhakti pedig lelki. Semmi közük egymáshoz.