Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.105.05-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Legutóbb arról beszélgettünk, hogy nem attól szenvedünk, ahogy a dolgok történnek velünk, hanem attól, ahogy viszonyulunk hozzájuk. Tehát meg kell tisztítanunk a látásmódunkat és Hari, Krisna pedig meg fog szabadítani bennünket a szenvedést okozó téves felfogásunktól. Tehát a nehézségeket okozó egyik tényező kiiktattuk, de mi van még ezen kívül, még mitől fog megszabadítani? A szenvedéseink másik fő mozgatórugója, tetteink bűnös visszahatásai. Általában a bűnről nem szoktunk beszélni, hogy ne bűn-tudatosak legyünk, viszont tudjuk, hogy létezik. Segítsetek meghatározni, hogy mi is a bűn definíciója?

Krisna-prijá: Ismételten elkövetett hiba.

Paramánanda: „A magasabb energia alacsonyabb célra való használata.”

Szvámí Tírtha: Úgy tűnik, hogy te jó iskolába jársz!

Manydzsarí: Megfeledkezni az igaz természetünkről, az Istenhez való tartozásunkról.

Szvámí Tírtha: Nos, ha ez a bűn, akkor nagyon bűnösök vagyunk, bár valójában azt mondhatjuk, hogy ez a tudatlanság, és ebből származik az összes többi probléma. Jómagam a tudatlanságot nem nevezném bűnnek, viszont tudatlanságból biztos, hogy követünk el helytelen és bűnös cselekedeteket. Szóval egyetértek azzal, hogy ez az egyik fő oka a bűnnek.

A sok szép hozzászólás után, még egy fő bűnt hozzátehetünk, ami nem más, mint az, ha elmulasztjuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten és a körülöttünk élő többi élőlény szeretetteljes szolgálatát. Ez nagyon nagy hanyagságot jelent és annyira súlyos, hogy bűnnek nevezhetjük.

Ez a két dolog az, ami fájdalmat okoz nekünk, az élet nehézségeinek téves felfogása, és a bűnös tettek visszahatásából származó szenvedés. Ezek az élet nagy terhei. Ezért Dzsíva gószvámí aisvarja hangulatú magyarázata, amikor Istent, mint megértő, csodálatra-, imádatra méltó, hatalmas, fenséges Személyként mutatja be, az nagyon közel áll hozzánk és a problémáinkhoz.

Majd nézzük meg a mahámantrában szereplő következő nevet, Krisna. „A ‘krs’ létezést jelent, a ‘na’ az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal, e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krisna.” Itt valami nagyon fontos dologról van szó, mert eddig sokféleképpen próbáltuk megérteni Krisna nevét, de itt a Kris-, ‘létezést’ és a – Na  pedig ‘békét’, az élet békéjét jelenti. Általában az élet a kali-jugában és különösen a nagyvárosokban, rendkívül zajos. Hol lelhetünk nyugalomra, csendre, hol találunk belső békét? Ez nagyon hiányzik manapság. De Krisnában megtalálhatjuk a belső békét és a csendet. Természetesen Krisna nevének végtelen számú különböző magyarázata létezik, de ez a legutóbbi, ez is egy újabb és nagyon jelentős számunkra, kezdő gyakorlóknak.

És íme itt a harmadik név, Ráma. „A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté], ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.” Ez azt jelenti, hogy a misztikusok Istenben találják meg a boldogságukat és távlataikat. S mivel fő céljuk, fő célkitűzésük a boldogság, ezért imádandó Múrtijukat, mint a boldogságot adó Rámát látják.

Azt mondhatjuk, hogy ezek az aisvarja hangulatú magyarázatok kissé külsődlegesek, de még az úgymond bensőségesebbek is nagyon magasak és gyönyörűek! Hari el-hárí-t minden akadályt, és elveszi az összes terheteket, Krisna belső békét ad, Ráma pedig a célt jelenti a számotokra. Így azt mondhatjuk, hogy: szambandha, abhidhéja és prajódzsana. Vagy más szóval, ha Harihoz tartoztok, Ő el fogja venni a nehézségeiteket, ha gyakoroltok, akkor rá fogtok lelni a belső békétekre Krisnában, és akkor el fogjátok érni a célotokat, Ráma, ami a boldogság, vagyis ánandam.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nos, akkor fogjunk is hozzá Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázatainak a tanulmányozásához. Először is azzal kezdi, hogy ismerteti velünk magát a mantrát, amit vizsgálni fog: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Mint már említettük, a hatósugarunk igen kicsi, illetve az Istenhez fűződő hangulatok között kevésbé tudunk váltani, cserélgetni. Ezzel szemben Dzsíva gószvámí igen is képes arra, hogy egyre újabb és újabb magyarázatokat adjon a mahámantra értelmezéséhez. Tehát most a Szent Nevek mélységének három különböző hangulatú és érzelmű megértését fogja ismertetni velünk. Az első az aisvarja-gjána, Krisna fenségességéről való tudatosság. Valójában Dzsíva gószvámí a mahámantrában található három szót vizsgálja, melyek a Haré, Krisna és Ráma nevei. Szóval először ennek a három szónak az aisvarja hangulatú magyarázatait adja, a fenséges Isten megértésének a magyarázatát.

„Harati, az Aki elvesz. Mivel Ő elveszi mindazoknak, akik Rá emlékeznek a háromféle szenvedését, bűnét és bűnös visszahatásait, melyek a végtelen számú korábbi születésekben halmozódtak fel, ezért hívják Őt Harínak.” Tehát Harí, az a személy, Aki elvesz, el-hárí-tja a háromféle szenvedést, és a mérhetetelen bűnös visszahatásokat.

Úgy hiszem hozzánk, mint kezdő gyakorlókhoz ez a fajta tudatosság nagyon közel áll. Mi az, ami ennyire fájdalmas a számunkra? Hiszen sokszor mondják, hogy ‘Az élet nagyon gyötrelmes!’, ezért megpróbálják élvezni az emberek. Nos, mivel itt a fő momentum a szenvedés, mi az ami ennyi nehézséget okoz az életben? Annak ellenére, hogy nem akarjuk, illetve inkább el akarjuk kerülni ezt a szenvedést, mégis mindenben ott található. Mint ahogy nemrég beszélgettünk arról, hogy ha egyszer ide születünk, akkor az is biztos, hogy el fogunk menni innen, mégis csodálkozunk azon, hogy van halál. Miért? Mert, ha élünk, akkor az is biztos, hogy meg fogunk halni, ezen nem kell meglepődnünk. Természetesen ez egy fájdalmas dolog, ugyanakkor nagyon természetes is. Mégis alapvetően egy nagyon félelmetes és fájdalmas történésnek tartjuk.

Tehát térjünk vissza ahhoz, hogy az élet szenvedés. Itt a nyugati kultúrában az emberek azt mondják, hogy, ‘Az élet arra való, hogy élvezzük’, aztán meg mindenki csak panaszkodik. ‘Az élet szórakozás’, viszont az arcotok igencsak savanyú ábrázatot mutat. Ezzel szemben keleten mindenki tudja, hogy az élet szenvedés, mégis ott, mosolyognak az emberek. Azt hiszem nálunk nem stimmel valami! Ha nagyon reménykedve nézünk a jövő elébe, akkor szembesülni fogunk a kegyetlen valósággal. Míg azok, akik vizsgálgatják, filozófikusan elemzik az életet, és tisztában vannak vele, hogy az anyagi élet alapvetően szenvedés, azok képesek élvezni az életet, úgymond reménykednek, hogy ezen majd felül tudnak kerekedni..

Tehát Harí, Krisnának az a különleges aspektusa, Aki elveszi ezt a szenvedő érzést.  Valójában köztudott, hogy az emberek nem attól szenvednek ami történik velük, hanem attól ahogy viszonyulnak a dolgokhoz. Ezért egyetérthetünk abban, hogy vaisnava gyakorlóként, hiszen oltalom alatt állunk, van lelki célja az életünknek, és nem szabad panaszkodnunk. Tehát, meglehet, hogy van okotok, de nincs jogotok panaszkodni! Tudom ezt könnyű mondani és mosolyogni mindaddig, amíg csak hallunk erről, de kérlek próbáljátok meg alkalmazni is! Miért? Mert nem a körülöttünk lévő dolgok miatt szenvedünk, hanem ahogy saját magunk felfogjuk azokat. Ti pszichológusok is egyetértetek ezzel?

Bhagavat-praszád: Igen, Gurudév, teljesen!

Szvámí Tírtha: Ez az egyetlen oka annak, hogy az emberek szenvednek. Rosszul viszonyulnak a dolgokhoz. A jóga, és a lelki élet legelső tanítása az, hogy: tisztítsátok meg a látásmódotokat. Térjetek észhez, tökéletesítsétek a látásotokat!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

Eddig a Szent Név különböző megközelítéseiről beszélgettünk. Reggeltől estig beszélgethetünk a mantrázásról, de sokkal jobb, ha helyette inkább dzsapázunk. Valójában kétféle módon tudunk tapasztalatot szerezni bármivel kapcsolatban, legyen az tárgy, egy adott téma, vagy akár maga az élet. Vagy egyszerűen csak élünk és tapasztalatokat szerzünk az életről, vagy megfigyeljük, ahogy történnek velünk vagy másokkal a dolgok, és azután vonunk le következtetéseket. Ha elég szűk a hatókörünk, akkor meglehet, hogy a tapasztalataink is eléggé korlátozottak lesznek. A béka, aki egy kútban él, azt fogja gondolni, hogy az az egész világmindenség. Majd jön egy kolduló-szerzetes-béka és azt mondja a mi kútban élő kis békánknak, „Megyek és megnézem a tengert,” mire a barátunk megkérdezi lentről, hogy „Tenger? Az meg mi a csuda? Itt van a kútban az egész világmindenség, mi lehet ezen túl?”

Ha szűk körű tapasztalatokat tudunk csak szerezni, akkor valószínűleg korlátozott lesz a világról alkotott elképzelésünk is. Tehát vagy egy nagyon kis környezetben élünk, vagy megfigyeljük a dolgokat. Viszont, ha kevésbé jó megfigyelő képességgel rendelkezünk, akkor nem fogunk a megfelelő következtetésekre jutni. Ha egyet tudunk érteni abban, hogy kétféleképpen tudunk bizonyos következtetésekre jutni: egyrészt, hogy kipróbáljuk mi magunk a dolgokat, másrészt, hogy elgondolkodunk azokon, akkor úgy hiszem ezt a metódust a mahámantrára, mint Szent Névre meditációra is alkalmazhatjuk.

De természetesen, mind a megfigyelés, mind a gyakorlás a lelki vágyak függvénye. Viszont mire is gondolok itt, amikor azt mondom, hogy megfigyelni, vagy tanulmányozni a Szent Nevet? Arra, hogy tanulmányozzuk az előttünk járó ácsárják által leírt tapasztalatokat. Tehát vizsgáljuk meg mások véleményét, és valószínűleg ez fog segíteni a saját véleményünk kialakításában is. A másik lehetőség, hogy elkezdünk mantrázni, tehát saját magunk is kipróbáljuk.

Ez a két módszer nem igazán különül el egymástól. Ha megismerjük az előttünk járó, fejlettebb gyakorlók tapasztalatait az segíteni fog a saját lelki ízeink gyarapodásában is, és minél több ízt tapasztalunk, annál inkább meg fogjuk tudni érteni mások tapasztalásait. Egyetértetek ezzel? Lenne egy szerény javaslatom, hogy próbáljátok ki mindkét módszert. Ismerjük meg szenior vaisnava ácsárják állásfoglalását, és próbáljátok ki magatok is megízlelni a Szent Név nektárját. Hiszen meglehet, hogy eltérő véleményünk van magáról a folymatról és a Szent Név hatásáról általában véve. De vajon milyen mélységű is lehet az idősebb ácsárják megértése a mahámantráról?

Tehát megértettük azt, hogy úgy tekintsünk a Szent Névre, mint érintőkőre, bármivel is kerül kapcsolatba azt átlényegíti, megváltoztatja az addigi természetét. Tiszta, minden szempontból tökéletes és megad minden áldást. Még akkor is, ha nem látjuk teljesen egyértelmű eredményét az életünkben, ezért legalább elméletben el kell fogadnunk ezt a definíciót. Adjunk egy esélyt, hogy kipróbáljuk és megtörténhessen. Ezért javaslom, olvassunk bele Dzsíva gószvámí mahámantrához fűzött magyarázatába.

Dzsíva gószvámí volt a gószvámík közül a legnagyobb tudású filozófus. Kicsit fiatalabb volt a többi idősebb gószvámínál, mint Rúpa és Szanátan gószvámí, de mindaz, amivel a vaisnava filozófia alapjait tovább gazdagította az felbecsülhetetlen. Különböző tanulmányokat írt a filozófia alapvető felfogásáról, és általában a filozófiát érintő lényeges kérdésekről. Ezeket szandarbáknak (rendszerezett gyűjteményeknek) hívják, és ő hat szandarbhát írt. Ezek a vaisnava teológia nagyon jelentős, átfogó munkái. Ha valaki például meg akarja védeni a vaisnava hitet, akkor Dzsíva gószvámí szandarbháját kell tanulmányoznia. Viszont ez igen szerteágazóan bonyolult írásmű! Ő egy rendkívül felkészült vitapartner volt és ugyanakkor egy végtelenül intenzív gyakorlója is a folyamatnak, ezért nagyon ajánlott tanulmányoznunk a mahámantrához fűzött magyarázatait!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kripadhámá kérdése: Említetted, hogy ildomos elkerülni a beavatásban részesülteknek a figyelmetlen mantrázást. Azt szeretném kérdezni, hogy ha mégis előfordul, akkor mit tudnak tenni? Hagyják abba addig, amíg el nem érik azt a szintet, amikor már oda tudnak figyelni, vagy folytassák tovább, bár figyelmetlenül, de legalább próbálkozanak?

Szvámí Tírtha: Nos, úgy hiszem, ha TV-t néztek és próbáljátok becsapni magatokat, hogy valójában mantráztok, amíg TV-t néztek, akkor jobb, ha abbahagyjátok a dzsapázást. Viszont, ha megpróbáltok mantrázni és véletlenül elterelődik a figyelmetek egy kis időre, akkor természetesen folytassátok tovább. Kétségkívül nehéz összpontosítani, mivel először fegyelmezni kell az elménket, ahhoz hogy tudjunk fókuszálni. S ha ez sikerül, akkor könnyebb bekapcsolódni a tiszta mantrazengésbe. Ez nem egy kötelező dolog, amit rutinszerűen végezhetünk, hogy ‘Most pedig összpontosítani kell az elmémet azért, hogy helyesen tudjak mantrázni’, ez így nagyon mechanikus. Ezért kell gyakorolni, mert ha kellő gyakorlattal rendelkeztek, akkor azonnal újra és újra arra a szintre és abba a hangulatba tudtok kerülni.

Ha véletlenül mégsem tudunk teljesen odafigyelni, akkor ismét fohászkodnunk kell és újra ráhangolódni a mantrázásra. Ezért kell egy olyan személyes gyakorlatot kialakítani, mely segít bennünket, hogy bekerüljünk ebbe a nagyon áhítatos, nagyon tiszta és inspirált dzsapázásba. Ismernünk kell a mantrázás célját, ami nem más, mint Krisna lótuszlábai iránti tiszta szeretet. Nekünk pedig el kell köteleznünk magunkat, melyet úgy hívnak, hogy szankalpa. Szenteljétek oda magatokat, és mondjátok is ki saját magatok számára, hogy, „Én ezt fogom tenni, szolgálni fogok.” Vagy egyszerűen csak  próbáljátok meg követni az emelkedett bhakták jó példáját.

Például, teljesen elámultam, amikor hallottam az egyik hittestvéreteket, aki nagyon hasonlóan ejtette ki a mahámantrát, mint Puri Mahárádzs, amikor dzsapázott. Még a hangleejtése, még a hanghordozása is nagyon hasonló volt. Ezért a reggeli közös mantrazengéskor, követhetitek mások jó példáját.

Kétségtelen, hogy néha lankad a figyelmünk, de néhány perc múltán, újra felvesszük a ritmust és a hangrezgés ismét magával ragad bennünket. Ez is gyakorlás kérdése, hogy milyen gyorsan tudunk becsatlakozni a mantrázásba. A kilépésben már nagyon gyakorlottak vagyunk, az könnyen megy, ezt a részt már jól ismerjük. Tehát tanuljuk meg, hogyan tudunk nagyon gyorsan abba az emelkedett hangulatba kerülni, bekapcsolódni. Komoly gyakorlással ezt is lehet fejleszteni.

Azt mondják, hogy meg kell hódolnunk a Szent Név előtt. Rendkívül sok, nagyon finom, nagyon óvatos lépést kell tennünk ahhoz, hogy megfelelően tudjunk gyakorolni. És valójában miért gyakoroljuk egész életünkön át? Azért, hogyha eljön majd az utolsó pillanat, akkor tudjunk emlékezni. Még az emlékezés is lehet nagyon mechanikus, és nem csak arról van szó, hogy készakarva emlékeztek. Viszont, ha az egész életetek erről szólt, akkor automatikusan emlékeztek arra, akit szerettek. Nem úgy hogy ‘Ó, ez életem utolsó pillanata, akkor Krisnára kell, hogy emlékezzek.’ Nem! Épp belefogtok, aztán az utolsó két szóig is alig juttok és már el is múlt a végső pillanat.

Automatikusan fog jönni, folyik csendesen, mint az olaj. A víz gyorsan zúdul, csapkod, fröccsen, túl nagy a szabadsága, játszik, vékony lábain táncol mindenfelé. Az olaj az nem táncol, csak folyik. Ha olajat öntünk, az teljesen más, mint amikor vizet. Ehhez hasonlóan, az elménk is ide-oda fröccsen… Viszont, amikor úgy folyik, mint az olaj, akkor csendes, nem csobban szerteszét. Na és milyen a méz? Ha mézet csurgatunk, az még az olajnál is lassabb. A mézhez viszonyítva, az olaj fröccsen. Ha tehát egyre jobban sűrítjük és tisztítjuk az esszenciánkat, lelkünk lényegét, akkor az természetesen, akadálytalanul fog áramolni.

Ezért fohászkodunk elöljáróink áldásáért, a Szent Név előtti meghódolás csekélyke vágyával, az Isteni Pár határtalan kegyéért, Maháprabhu kedves invitálásáért, hogy csatlakozhassunk a Szent Nevek tiszta és extatikus, táncos énekléséhez.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nem szeretném most itt részletezni a Szent Név ellen elkövethető összes sértést, apharádhot csupán egyet akarok megemlíteni. A következő idézet a Csaitanja Csartámrtából való:

„Bahu dzsanma karé jadi sravana kírtana, tabu ta’ ná pája krsna-padé préma-dhana.” Tehát a bahu dzsanma azt jelenti, hogy ha sok-sok életen keresztül gyakoroljátok is a sravana-kírtana folyamatát, de figyelmetlenül, akkor nem érhetitek el ennek a folyamatnak a végső célját, ami nem a felszabadulás, nem az anyagi beteljesülés, hanem szeretett Urunk lótuszlábai iránti szeretetteljes odaadás. Ez a mahámantra zengésének végső célja, elérni a Krisna lótuszlábai iránti szeretetteljes ragaszkodást. Semmi egyéb!

Ahogy ti is tudjátok, a testrészek közül a lábat általában nem tekintjük valami túlzottan emelkedettnek. Ha például a saját lábatokra gondoltok, nem mondjátok azt, hogy, ‘A lótuszlábam.’ hanem inkább azt, hogy, ‘A lópatám.’ A testrészek közül a fejnek van a legkiemelkedőbb szerepe. Viszont tudjátok, hogy a lelki élet azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülünk a csodatévő érintőkővel és minden megváltozik. Fokozatosan elkezdjük tisztelni mások lótuszlábát, és örömmel hajtjuk a legfőbb helyen lévő fejünket mások lábához, arra az elvileg alacsony helyre. A legjobb dolog, amit a fejünkkel tehetünk az, hogy szeretett Urunk lótuszlábai előtt meghajtjuk.

A gópík, akikre példaképként tekintünk, szintén a lótuszlábak szolgálatával voltak elfoglalva, méghozzá egymás lábára festettek gyönyörű mintákat, tehát nem önmagukat, hanem egymást szolgálták ily módon. Tudjátok, amikor még friss ez a festés és hozzáér valamihez, az nyomot hagy. Ez viszont nagy örömmel töltötte el őket és így esdekeltek, „Ó, azért fohászkodom, hogy a talpatokkal érintsetek meg, és akkor a testem tele lesz a talpatok díszeivel.” Ez tehát a legkedvesebb módja a mások lábával való érintkezésnek, hogy a talpukon lévő minták a testünket ékesítik.

Visszatérve a mantrázáshoz, a legfontosabb, hogy próbáljatok nagyon odafigyelni a Szent Nevek zengésére, hogy megszabaduljatok az anyagi lét szennyeződésétől, elnyerjétek a felszabadulást, hazataláljatok, vissza Istenhez, vissza az Úr lótuszlábához, és akkor majd az odaadás Úrnője, Srímatí Rádhárání áldásában részesít benneteket és bevezet a szeretetteljes szolgálatok végzésébe.

Tudom, hogy ez egy nagyon emelkedett téma és hogy a folyamatot a legelején kell kezdenünk, nem pedig a legvégén. Mégis, próbáljatok meg emlékezni erre a végső célra, mivel ezért a gyönyörű szépséges tökéletességért kezdtünk bele ebbe a folyamatba. Az áhitat útja, elkeseredett kutatás a legvégső szépség után. Tehát folytassátok tovább és próbáljátok megtalálni ehhez az égi szférához fűződő saját megvalósításotokat, saját kapcsolatotokat.

(folytatása következik) 

1.Csaitanja Csartámrta, Ádi-lílá, 8.16.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Milyen eredményekre számíthatunk a Szent Nevek zegésével? Tulajdonképpen három névből áll a mahámantra: Haré, Krisna és Ráma, vagyis nagyon egyszerű! Milyen áldásos hatása van a Szent Névnek, mit nyújt nekünk?

Krisna-prijá: Békét.

Szvámí Tírtha: Kezdetben békét, és később? Kevesebb békét? De ne aggódjatok csak folytassátok tovább! Igen a Szent Nevek által némi pozitív visszacsatolást kapunk: békésebbnek, megtisztultabbnak, lelkibbnek és reménytelibbnek érezzük magunkat. Ez a tudományos módszer, melyet, ha gyakoroltok ezekre az eredményekre számíthattok. Viszont a tudományos módszer egy másik feltétele, hogy ismételgetni is kell, és ha így tesztek, akkor majd ugyanazokat az eredményeket tapasztaljátok. Ezért mondogatjuk. Ma békét, holnap pedig még nagyobb békességet fogtok tapasztalni. Más vélemény?

Mások: Kapcsolódás; feltárul a mahámantra értelme, az önvaló boldogsága; szolgálatra inspirál.

Szvámí Tírtha: Rendben, de ahogy a Csaitanja Csartámrtából vett idézetről beszélgettünk, a Szent Név shudda, púrna, csintámani stb. és minden lehetséges áldást megad, a felszabadulást is beleértve. S a mahámantrának mely rész nyújtja a felszabadulást?

Ráma. Ráma neve felszabadulást nyújt, éppúgy, mint. Visnu neve. Ismeritek azt a rangsort, mely a különböző szent nevek erejére vonatkozik? Például, mennyivel erősebb Ráma neve, mint Visnu neve? Ezer Visnu-náma egy Ráma-námának felel meg, tehát a Ráma-náma nagyon erőteljes. Talán tudjátok, hogy fel szokták jegyezni a híres emberek utolsó szavait. Például, amikor Gandhi meghalt a legutolsó szó, melyet kiejtett ‘Ráma’ neve volt. Mit gondoltok mi volt Gustav Mahler utolsó szava, amikor meghalt? ‘Mozart’. Tehát ezeknek az embereknek az egész élete, lelkivilága, amire emlékeztek, amiről beszéltek, egyetlen utolsó szóban sűrűsödött össze. Bizonyos értelemben ez szép dolog, mert ha valaki egy zseniális zeneszerző és az utolsó leheletével egy másik zeneszerzőt dicsőít, az egyfajta alázatot, tiszteletet jelent.

Erre azt mondhatjuk, hogy zeneszerzőként egy másik zeneszerző nevét zengeni olyan, mint egy belső szakmai mantrázás. Nos, ily módon milyen szakmát válasszunk? Alázatosan azt szeretném javasolni, hogy válasszatok lelki foglalkozást! Még Gandhi is, aki politikus volt, élete végén szent neveket zengett. Egész élete Ráma körül forgott és végül összekapcsolódott Vele, Ráma nevével és nem pedig ‘Churchill-el’ az ajkán halt meg. A Ráma-náma nagyon erőteljes. India fele Ráma nevét zengi, Rámacsandra királyságának a visszatérését várja és Hozzá akarnak jutni.

Tehát egy Ráma-náma ezer Visnu-námával egyenlő. Viszont egy Krisna-náma, hány Ráma-námának felel meg? A Srímad Bhágavatam szerint háromnak. Egy Krisna-náma három Ráma-námmal egyenlő. Mindannyian tudjuk, hogy a mahámantrának számos értelmezése van, és az egyik magyarázat szerint a ‘Ráma’, Ráma nevét jelenti. És, ha ennél maradunk, akkor ez adja a felszabadulást, de ennél még sokkal több dolgot rejt a mahámantra.

Vajon mit nyújthat Krisna neve? Ha Ráma neve adja a felszabadulást, akkor mit ad Krisna neve?

Válaszok: Tudatosságot, a szolgálat lehetőségét, raszát, lelki ízt.

Szvámí Tírtha: Elmondhatjuk, hogy Krisna neve az örök élettel áldhat meg bennünket. Azt mondják, hogy a tudással legyőzhető a halál, és hogy a bölcsesség által nyerhető el az örökkévalóság. Tehát Krisna neve elvisz bennünket az Úr lótuszlábához. Mivel Krisna a mindenkit vonzó, közelebb visz Önmagához. Odaadásunk olyan, mint egy kúszónövény, melynek az a természete, hogy egyre magasabbra kúszva átöleli a fát. Tehát Krisna nevével elérhetjük az Úr lótuszlábát.

Illetve, amit még említettétek, hogy Krisna nevével lehetőséget kapunk a szolgálatra, melyet a mahámantra 3. része biztosít. Tehát, ha túljutottatok a felszabaduláson és végül elértétek Krsna lótuszlábát, akkor innentől Rádhika az, aki eligazít benneteket, hogy mit tegyetek ott, ha találkoztok szívetek Urával? Ekkor kezdődik a szolgálatteljes hangulat, a bensőséges kapcsolat, melyet a Szent Nevek komoly és tiszta szívű zengése biztosít.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Általában nem szoktunk beszélni arról, hogy ‘milyen sok démon van körülöttünk’, vagy hogy ‘májában vagyunk’, viszont igaz mindkettő. És ugyanígy a Szent Név ellen elkövethető esetleges sértésekről sem szokás beszélni. Mégis miért nem beszélünk a bhaktinak erről a veszélyes oldaláról? Mivel mélyen meg vagyok győződve arról, hogy sokkal kedvezőbb, ha a bhakti, vagy a mantrázás mikéntjének pozitív oldalát tanulmányozzuk, és arról beszélgetünk, illetve nem fordítunk túl sok figyelmet a Szent Név ellen elkövethető sértések tanulására, memorizálására, a náma-aparádhra, mivel akkor könnyen aparádh mentalitásunk alakulhat ki.

Például más helyeken állandóan az ördögre gondolnak és ‘ördög tudatot’ fejlesztenek ki magukban az emberek, ‘Ez az ördög trükkje!’, és ők majd mindenhol az ő kelepcéit látják. Miért nem a megmentő Úr Jézus irgalmas pillantását veszik észre? Legyetek elővigyázatosak, nehogy maja, vagy aparádh tudatot alakítsatok ki magatokban.

Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy vannak bizonyos követelmények a tiszta és helyes mantrázással kapcsolatban. Nem szeretnék túl sokat beszélni a náma–aparádhról, viszont van valami, amit mindenképpen meg kell, hogy említsek. Azt mondják, hogy akik nincsenek felavatva azok nem követhetnek el náma–aparádhot, ez az avatott gyakorlóknak van tartogatva. Miért? Mert, ha úgymond kívülállók vagytok, akkor nem követhettek el sértéseket, mivel olyan őszinte, tiszta szándékkal akartok mantrázni, hogy egyszerűen megvan bennetek az erős lelki vágy. Viszont, azon nyomban, hogy elkötelezitek magatokat ennek a lelki gyakorlatnak és nem tesztek eleget az elvárásoknak, az hiba. Miért?

Vegyük például azt, ha egy idegen asszony nem készít vacsorát másvalaki férjének, az nem probléma, viszont, ha a saját felesége nem főz neki, az már igen nagy baj. Ezt akár nevezhetjük vacsora aparádhnak is? Vagy ehhez hasonlóan, ha egy idegen férfi nem gondoskodik rólatok, az nem gond, de ha az, akinek ez a feladata nem teszi ezt, az már nagy hiba. Vajon miért? Mert, ha elköteleződtök valaminek, akkor van esély arra is, hogy hibázni fogtok. Másként lehetetlen.

Tehát gondoljátok meg kétszer is, mielőtt fogadalmat tesztek a Szent Nevek zengésére. ‘Most már túl késő,’ ugye ezt gondoljátok. ‘Már elköteleztem magam, úgyhogy életem végén erről is számot kell adnom.’ Próbáljátok meg elkerülni az összes lehetséges vétket, a figyelmetlen mantrazengést, legyetek nagyon óvatosak. Próbáljátok meg a lehető legjobban csinálni!

A múltkor említettem, hogy némely nyugati országban a városnéző túrát ‘city-rámá-nak’, nem pedig panorámának hívják. És ha ezt ismételgetjük… ‘City-ram’, Szítá-Rám, mindenféle tudás és komolyabb elkötelezettség nélkül, akkor is hatásos lehet a Szent Név árnyéka. Tehát gondoljunk bele, ha még a Szent Név árnyéka is ennyire áldásos, akkor mennyi kincset rejthet a tiszta mantrazengés? Sokkal többet!

A Szent Név abszolút tiszta, örök, boldogsággal teljes és megad minden áldást, ezért ennek megfelelően kell bánnunk vele. Amikor megérintjük a dzsapánkat, hogy meginvitáljuk a Szent Neveket, azt kell éreznünk, hogy ‘Most már kapcsolatba kerültem az örökkévalósággal és bevonnak az Égi szolgálatba.’ S amikor megérintitek a dzsapátokat, isteni energia kell hogy belétek áramoljon. Ez az egyik módja annak, hogy az eredeti formátokban kapcsolódjatok be a szolgálatba. Először van a szádhaka-déhátok, ahol nem számít, hogy férfi, nő, kezdő vagy haladó bhakták vagytok-e. És amikor valóban ráhangolódott állapotba kerültök, akkor öltitek magatokra a sziddha-déha, tökéletes testi formátokat. S amikor ebben az égi formátokban zengitek a Szent Neveket, akkor rendkívül szép szolgálatokat végeztek. Szóval ragadjátok meg ezt a lehetőséget, hogy bebocsátást nyerjetek a valódi életbe, az igazi odaadó életbe.

Ahhoz, hogy érintőközelbe kerülhessünk a Szent Név tisztaságával, magunknak is tisztának kell lennünk. S miért van olyan sok különböző erő elrejtve a Szent Névben? Mert nem különbözik a Név a Megnevezettől, és ezért kell fejlődnünk a mantrázásunkban, és ezért kell nagyon figyelmesnek kell lennünk.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Szent Névvel a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell bánnunk, mivel nem különbözik magától a Legfelsőbb Úrtól. Figyeljünk nagyon oda Rá! Ha Krisna belép az életünkbe, meglehet szentelünk Neki némi figyelmet, viszont ha a Szent Név lép be, akkor Neki nem adjuk meg ugyanazt a figyelmet? Ez hiba!

Tudjátok a rutin leértékeli a dolgokat. Ha valamivel nap, mint nap találkozunk, akkor azt nehéz értékelni, főként a nyugatiak számára. Mindig az új dolgokat hajszoljuk, bár ezek néha becsapnak bennünket, úgy hogy csak új köntösbe kerülnek: „Ó hordóban, új bor.” És megveszitek. Holott tudjuk, hogy az ugyanaz a dolog, mégis megvesszük, mert az újat keressük. Ezért kell minőség és tisztaság szerint folytatni a keresésünket, mivel az eredetit kell kuttanunk. Értitek a különbséget? Keressétek az újat, az új dolgokat és kutassátok az eredetit. Ez egy sokkal magasabb szintű kutatás. Tehát a Szent Névvel úgy kell bánnunk, mint olyasvalamivel, ami nagyon szent és nagyon kedves a számunkra.

Ráadásul a Szent Névben az összes lelki íz benne van. ‘Kris-na, mennyi nektár rejtőzik Neveidben?’ Azért kell ezt gyakorolnunk, hogy minél több megvalósításra tudjunk jutni.

A Szent Név minden tekintetben teljes és tökéletes, semmi sem hiányzik belőle. Tudjátok Krisnának háromféle aspektusa van. Az első a púrnam, teljes; a második a púrnatara, a teljesebb; és a harmadik a púrnatama, az abszolút teljes. Az első a teljes, tehát semmi sem hiányzik belőle. De a következő pillanatban, a következő napon Ő még teljesebb, még hiánytalanabb. S amikor ebben a legteljesebb formájában érjük el Őt, akkor Ő púrnatama, a legteljesebb. Tehát Brahman, Paramátmá és Bhagaván: Brahman teljes; Paramátmá még teljesebb; és Bhagaván a legteljesebb arculata.

Mivel a Szent Név szeplőtelenül tiszta, ezért hogy kapcsolatba léphessünk vele, nekünk is nagyon tisztán kell zengenünk. S mivel ez nagyon fontos szempont, ezért természetesen némi veszélyt is rejt a Szent Nevek zengése. Általában erről nem szoktunk beszélni, mint arról sem, hogy ‘mikor vagytok majában’, vagy hogy ‘annyiféle démon vesz körül bennünket’, és hogy ‘léteznek a Szent Név elleni vétkek’. Nemrég találkoztam egy nagyon angyali természetű barátommal, aki valóban olyan, mint egy angyal, és azt mondta nekem: „Nos, a tanítóim, az útmutatóim, azt akarják elhitetni velem, hogy mennyi démon van körülöttünk. Szóval legutóbb, amikor a vonaton utaztam megpróbáltam észrevenni magam körül ezt a sok démont. De egyet sem találtam, egyet sem láttam!”

Hát nem gyönyörű?! Ha már ennyire tiszta a látásmódunk, hogy amikor utasítást kapunk arra, hogy kutassunk démonok után magunk körül, akkor sem látunk egyet sem. Én ezt nevezem angyali látásmódnak. ‘Semmi rosszat nem látok magam körül!’ Ennyire tiszta, szeplőtelen látásmódra kell jutnunk.

(folytatása következik)

A lélek szomjának az oltása

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Két fő akadálya van a Szent Nevek tiszta zengésének: az anyagi vágyak és a felszabadulás iránti vágy. Ha az anyagi vágyak motiválnak benneteket, akkor azt karma-misra-bhaktinak hívják: amikor a cselekedeteken keresztül szeretnétek élvezethez jutni. Óva intelek benneteket ettől, mert ez veszélyes dolog! Ha az anyagi motivációtok miatt kezdetek el  mantrázni, akkor akár  meg is őrülhettek.

Viszont, ha azzal a szándékkal mantráztok, hogy ily módon felszabadulást érjetek el, van rá esély, hogy még őrültebbek lesztek, mert azt fogjátok érezni, hogy, ‘Ó, elértem!,’ – de ez tévedés lesz, mivel nem valósítottatok meg semmit. Ha ez a felszabadulás utáni vágy motivál benneteket, ezt gjána-misra-bhaktinak hívják.

Úgy tartják, hogy e két boszorkány tartja fogva a szív trónusát. A Szent Nevek zengésével, a mahámantrával, Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré, sokféle különböző dolgot meginvitálhatunk, de alapvetően az odaadás istennőjét szólongatjuk, hogy fogadja el szívünket. De Ő mégsem tud eljönni, mivel a tiszta szándéknak, a tiszta lelki vágynak ott kell lennie bennünk. A tiszta náma és a szó nyelvtani alakja teljesen eltérnek egymástól. Mi magunk is láthatjuk a különbséget, mert a mahámantrát sok tudós, művész népszerűsítette már a nyugati világban, mindenféle lelki eredmény nélkül. Viszont, amikor egy tiszta bhakta vitte azt nyugatra, tiszta szándékkal, tiszta odaadással, annak nagyon nagy hatása volt az emberekre.

Nagyon nagy különbség van a Név tiszta zengése és a mögöttes motivációval történő mantrázás között. Tehát van a karma-misra-bhakti, a gjána-misra-bhakti, vagy a politika-misra-bhakti, amiről nem tudom hogy hallottatok-e már? A politikai náma. Indiában volt egy miniszterelnök asszony, akiért miután már nem volt hatalmon, a támogatói, a helyettes miniszterei tapaszjába fogtak, a Szent Neveken meditáltak: „Haré Krisna, Haré Krisna, hogy ismét hatalomra kerülhessen. Haré Krisna, Haré Krisna, kerüljön vissza a hatalomra.” Ezt hívják politikai námának. Ezt akarjátok? Úgy hiszem nem. Mi a tiszta námát akarjuk, ami a csintámani. Ha ez megérinti a szívünket, megérinti a legbensőnket, akkor teljesen megtisztítja azt és magasabb lényegűvé teszi.

Amikor legelőször hallottatok erről, azt hiszem mindannyian nagyon inspiráltakká váltatok.  ‘Igen én is ezt az átalakulást szeretném, meg akarok tisztulni!’ Hol van ez a megtisztulás? Érzitek már az átalakulást? Valamit azért érzékelünk, de azt hiszem, hogy még sok mindent kell tennünk ez ügyben.

Ez a mantra/mantrázás számos különböző áldást adhat politikait, anyagit, lelkit, bármilyet. Miért? Mert nem különbözik Krisnától. Krisna-neve és maga Krisna nem különböznek egymástól! Erről nagyon mély meggyőződésünk kell hogy legyen. Mint ahogy különbség van a víz és maga a ‘víz’ szó között. Ha szomjasak vagytok és azt mondogatjátok, hogy: „Vizet, vizet!”, nem vagyok biztos abban, hogy ettől elmúlik a szomjúságotok. Persze, a gyerekek olyan őszinték, hogy ha ők mantrázzák azt, hogy „Vizet, vizet!” akkor ők képesek ezzel szomjat oltani, mert akkor ti jöttök és hoztok nekik vizet. Ilyesmire van szükségünk, hogy így tudjuk mantrázni azt, hogy ‘Krisna, Krisna’. Meglehet, hogy a lélek szomjúsága nem fog elmúlni, de valakinek el kell jönnie és meg kell adnia nektek. „Krisna szé tómára krisna dité páró[1] – Krisna is a Tiéd, Őt csak Te adhatod Bh(ilyen a Te nagy hatalmad).” Tehát szükségünk van valakire, aki gondoskodik rólunk.

(folytatása következik)

1. Bhaktivinód Thákur dalának egy sora: ‘Ihaj! Vaisnava Thákura’

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ott hagytuk abba, hogy a Szent Név természetének a megismeréséhez a sásztrákra kell hivatkoznunk.

„Náma csintámani krsnah csaitanja-rasza-vigraha[1]. Krisna Szent Neve transzcendentálisan gyönyörteli. Minden lelki áldást megad, mert ez a név maga Krisna, minden gyönyör kútfeje. Krisna neve minden transzcendentális íz megtestesülése, és semmi sem hiányzik belőle. Semmilyen körülmények között sem anyagi, és nem kevésbé hatalmas, mint Maga Krisna. Sohasem szennyezik be az anyagi tulajdonságok, ezért nem lehetséges, hogy kapcsolatba kerüljön májával. Mindig felszabadult és lelki, az anyagi természet törvényei sohasem kötik feltételekhez. Ez azért van így, mert Krisna Neve és Maga Krisna azonosak.”

Tehát a nám, a náma, a név, csintámani: érintőkő, csodakő természetű. A nám, a név egy nagyon kényes kérdés az indiai filozófiában. Azt mondják, hogy a megnyilvánult anyagi világ névre és formára oszlik szét, ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy ki kicsoda, és mi micsoda, mert e kettő szerint van elrendezve a világ. Ha ez nem így lenne, akkor minden egynemű volna, mint egy krémleves. A különbséget a név és a forma adja. A leves az leves, de van benne némi répa és egyebek, amik még ízletesebbé teszik. A kisbabák megelégszenek egy ilyen átlagos krémszerű péppel, melyről persze nem kérdezi meg őket senki, hogy szeretik-e vagy sem, ezt kapják és kész. Viszont, ha egész életünkben ugyanazt az ételt kellene ennünk, akkor nem lennénk elégedettek. Különböző dolgokra vágyunk, változatosságot akarunk.

Ehhez hasonlóan, ha a lelki kutatásunk legelején azt mondják nekünk, hogy minden különböző megnyilvánulás mögött egy egységes elv található, lehet, hogy most megelégszünk ezzel, de később már répát is akarunk. Valami igazit keresünk ebben az egyhangú folyadékban. Majd pontosan meghatározzuk a lelki kutatásunk irányát. Viszont abban egyetérthetünk, hogy a transzcendenst akárhogy nem hívhatjuk, bár lehet, hogy csak egy név illik rá: ‘Akit lehetetlen megérteni’. Azonban az együttérző Istenünket, a személyes megmentőnket, már néven tudjuk nevezni. Ezért Isten transzcendentális neve, teljesen különbözik az egyszerű anyagi nevektől és formáktól. Tudniillik az anyagi nevek természete, hogy behatárolnak dolgokat, azért, hogy be tudjuk azonosítani azokat. Tehát bizonyos értelemben a név és a forma egyfajta korlátozást jelent. De Krisna számára, a saját neve nem korlát, hanem egy olyan dimenzió, amelyet arra használ, hogy megmutassa Önmagát. Ezért azt mondják, hogy a Szent Név csintámani, bármi amit megérint, amivel kapcsolatba kerül, azt átalakítja, más minőségűvé teszi.

Minden lehetséges áldást megad. Ti milyen áldást szeretnétek? Valami olcsó anyagi dolgot akartok? Megkaphatjátok. Nos, nem azt mondom, hogy: ‘Mantrázzatok, ha valamilyen anyagi vágyatok van’, de ettől függetlenül, néha az emberek ezt teszik, ilyenkor a mantrázás kevert, nem tiszta. Ezt misra-bhaktinak hívják, amikor másfajta ambiciók is keverednek a lelki gyakorlatokba. A misra, ‘mismást’, keveréket jelent, amikor nem konkrét valami. Tehát a misra-bhakti nem fog elvezetni bennünket a végső célhoz, viszont némi köztes eredményt azért nyújthat. Pontosan meg kell határoznunk a Szent Névhez fűződő kapcsolatunkat, a mantrázásunk motivációját.

(folytatása következik)

1. Csaitanja Csartámrta, Madhja-lílá 17.133.