Archives

Calendar

January 2022
M T W T F S S
« Dec    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Extra kiadások issues

driving the thoughts away

(Tírtha Szvámí 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Milyen fokozatai vannak a szolgálatnak, a szolgaságnak? A legdurvább formája a rabszolgaság. Ugyanakkor ez a legmagasabb szintje is, hiszen akkor nem a magunk mesterei vagyunk, hanem teljesen valaki más birtokol bennünket. Ezt nagyon nehéz megérteni, kétségtelen; ezért sokan azt gondolják, hogy az önzetlen szolgálat a legmagasabb elv.

A szolgaság egy másik szintje, amikor tudatosan, szándékosan szolgaként azonosítjátok magatokat, alázatos szolgák vagytok. Végül, a legkevésbé pozitív megnevezés, a kényszerszolgálat –, amikor kötelesek vagytok valamit megtenni; bár nincs ínyetekre, annak ellenére mégis megteszitek.

Tehát a szolgaság legmagasabb szintje ez az önzetlen szolgálat, mely isteni szinten az odaadó szolgálat. Mindig minőségi szolgálatra van szükségünk – nem egyszerű szolgálatra, hanem minőségi szolgálatra. Ezért az odaadó szolgálat a legmagasabb.

Ha van szolgálatunk, figyelnünk kell a motivációra is. A munkában mi a motivációtok?

Válasz: A fizetés.

Tírtha Szvámí: Kétféle motivációnk van: ’Egyrészt, hogy időt spóroljunk, a másik pedig, hogy ugyanannyi fizetést kapjunk, mint a főnöknek van’ –, abban az esetben, ha alkalmazottak vagytok. Viszont ez nem egy magas motiváció. Egy kicsit magasabb minőségre kell törekednünk! Ennek ellenére a haszon, akármekkora is, ami motiválni fog hosszú ideig. Tehát a fejlődés mércéje az, hogy milyen az önzetlen szolgálatról való megértésünk, mennyire tudunk mentesek maradni a munkánk gyümölcséhez való ragaszkodástól. Az időn, a pénzen és a hasznon túl van egy nagyon finom motiváció is – mégpedig a megbecsülés. Az emberek megbecsülik azt, amit csináltok – ez nagyon mély elégedettséget tud adni. Mit jelent ez a szolgálat terén? Addig végzitek a szolgálatotokat, amíg el nem ismerik vagy ameddig a szolgálatot elfogadó azt nem mondja, hogy: „Nagyon ügyes szolgák vagytok!” Akkor készen álltok arra, hogy még többet megtegyetek. Ha nincs visszajelzés – akkor nehezebb megtenni vagy folytatni azt.

Viszont óvatosnak kell lennünk ezekkel a finom motivációkkal is, nehogy az emberek reakcióitól függjünk csupán. Az emberek éhezik a visszajelzéseket, igaz? Szomjúhozzuk a megbecsülést. Legyetek tudatosak arról, hogy ez is egy finom motiváció, anyagi örömforrás.

S különösen a vallási körök jellegzetessége az, hogy: ha ti találjátok ki a szolgálatot, akkor nagyon boldoggá tesz benneteket és könnyű elvégeznetek. De, amint a lelki tanítómesteretek mondja azt ugyanarra a dologra, hogy: „Ó, ez nagyon szép szolgálat! Csak folytassátok, kérlek!” – akkor azonnal katasztrofálissá és nagyon bonyolulttá válik! Pedig nem azt mondta nektek, „Kérlek csináljátok” csak egyetértett veletek: „Jól van, ha kitaláltátok magatoknak, akkor folytassátok!” – azonnal megváltozik az egész.

Tehát nagyon figyelmesnek kell lennünk a tapasztalataink során. Meg kell vizsgálnunk magunkat és észrevenni, ha beleléptünk ebbe a csapdába. Egyetértetek? Azt hiszem ez sokszor megtörténik. Amíg ezt ti szeretnétek, addig nagyon lelkesek vagytok, de amint megkapjátok a beleegyezést, elveszítitek a lelkesedéseteket.

A szolgálatban két következménnyel kell számolnunk. Az egyik a sréjasz – ami hasznos; és a másik a préjasz – ami pedig nagyon kedves. A préjasz a prija szóból ered. Sajnos eléggé nyilvánvaló, hogy az embert arra teremtették, hogy elfogadja és kövesse az elbűvölőbb és édesebb dolgokat, mint a hasznosabbakat. Általában ilyenek vagyunk. Próbáljuk élvezni az érzékekből származó örömet és az érzéktárgyakkal való kapcsolatot, amit az elején nektárnak érzünk, de a végén keserűvé válik; viszont a szattvikus boldogság, ami másmilyen gyakorlatokból származik, az elején kissé keserű, de később nektárrá válik.

(folytatása következik)



70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

Nemrégiben tanulmányoztuk a semleges viszonyt, melynek eredményeképpen megértettük és a tapasztalatok alapján arra jutottunk, hogy az emberi viszonyokban ez meglehetősen kínzó és fájdalmas tud lenni. Viszont, ha pozitív módon tudjuk alkalmazni, akkor egyfajta kiegyensúlyozott tudatállapotot, a belső harc végét és szilárd tudatosságot  eredményez Isten létezéséről. Az isteni kapcsolatoknál ez a semlegesség azt jelenti, hogy nem nyilvánul meg túl sok aktivitás, de ez egy nagyon erős tudatállapot.

Mégis, ha tovább szeretnénk elemezni, hozzá kell tennünk még valamit ehhez a rögzített tudatállapothoz. Az első lépés, hogy fokozhassuk ezt a Legfelsőbbre rögzített tudatállapotot, valamilyen tevékenység hozzáadásával lehetséges. Ez a tevékenység a szolgálat. Szeretitek ezt a szót? Általában nem kedveljük. Nem a szolgálói hangulatban szeretnétek lenni, hanem az élvező, kihasználó helyzetében. Jóllehet az életünk lényegét tekintve szolgálatokból áll: szolgáljuk a családtagjainkat, a főnökünket, a vágyainkat és a kutyáinkat. Az élet szolgálat; olykor fellázadtok a szolgálatvégzés kötelezettsége ellen – különösen a bolgárok, mert nagy szabadságharcosok vagytok –, de máskor természetes módon csináljátok. Ahogyan egy édesanya gondolkozik: ‘Olyan fáradtságos szolgálni a gyerekeimet!’ – ez egyszerűen lehetetlen, ilyen nincs. Az apák is nagyon örülnek, ha boldoggá tehetik fiaikat; sokféleképpen szolgálják őket. Vannak olyan helyzetek, amikor ez a szolgálói hangulat természetesen áramlik – és ezt nagyon szeretjük! Boldogok vagyunk, ha csinálhatjuk.

Mégis néha azt gondoljuk, hogy a szolgálat megfoszt bennünket a szabadságunktól. Márpedig ez valami nagyon fontos dolog, amit meg kell értenünk; ahogy a Gítá 2.64. verse kijelenti: „De aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét, s ily módon megszabadulhat minden ragaszkodástól és ellenszenvtől.” Ez azt jelenti, hogy a szabadság eléréséhez szükség van szabályokra és ha követjük ezeket, akkor elérhetjük a Legfelsőbb teljes kegyét – a praszádamot. A praszád szó jelentése nem csak a megszentelt ételre vonatkozik, hanem a Legfelsőbb kegyének kiáradását is jelenti.

Sokszor azt gondolhatnánk, hogy a szolgálat pusztán egyirányú út, de nem az. Ez egy kölcsönös kapcsolat. A szolgálat egy kölcsönös kapcsolat! Kell, hogy legyen, aki szolgál, aki ad és kell valaki, aki ezt elfogadja. Melyik fontosabb?

Válaszok: Elfogadás. Mindkettő. Nem léteznek egymás nélkül.

Tírtha Szvámí: Egyszer azt kérdezték a bhakták: „Hogyan válik az étel megszenteltté? Hogyan változik át praszádammá? A rituálém által? Beviszem a tányért, elzengem a mantrát, meglocsolom szentelt vízzel és csengetek a csengővel – ez az, ami az ételt megszenteltté változtatja? A felajánlásom és a szolgálatom az, ami az ételt praszádammá változtatja?” Igazából azt mondhatjuk nem! Akkor válik praszádammá, ha elfogadják. Ha Krsna elfogadja – akkor válik paszádammá. Ha az összes rituálét megcsináljátok, de Ő nem fogadja el, akkor az nem praszádam. Tehát azt mondom kövessétek ezt az elvet: az elfogadó fél egy kicsit fontosabb.

(folytatása következik)



йоги-Параматма

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Mahádév kérdése: Mint ahogy korábban említetted, a kutacs nyitva van a babáknál. Lehetséges az, hogy az ember idős korában halála előtt még egyszer megnyissa ezt a kaput?

Tírtha Szvámí: Lehetséges, de nem mesterséges módon. Olykor az emberek mechanikus módszerekkel próbálnak spirituális eredményeket elérni, de ez egyáltalán nem ajánlott, mert nem az lesz az eredménye, amire vágynak. Igazából ez a démoni út – elérni valami lelkit mechanikus módon. Ugyanazok a történetek ismétlődnek a szent hagyományokban –  például, amikor Rávana szeretett volna felemelkedni a lelki bolygókra  anyagi eszközökkel vagy, amikor az emberek elkezdték építeni Bábel tornyát és még vannak hasonló történetek.

Tehát mechanikus módon nem lehet elérni a magasabb lelki szinteket. Ehhez megfelelően kell alkalmaznunk a lelki eszközöket, azután meg tudjuk nyitni a legfelsőbb kaput, a szahaszrára-csakrát vagy más néven koronacsakrát, ami valójában egy kicsivel a koponya fölött helyezkedik el. A jóga hagyományában ezt tekintik a tökéletes tudatosság helyének. Még a jógahagyománya is úgy tartja, hogy ez a főbejárata az amritának. Tehát, ha kapcsolódtatok a tökéletes meditáció által a tökéletes tudatszinthez, akkor azonnal amrita fog áramlani belétek, majd cseppenként bejut az agy különféle mirigyeibe és végül átjárja az egész lényeteket. Minden rezonancia. Tehát, ha rezonáltok, ha megrezegtetitek a lágy szájpadlásotokat, ez stimulálja a fölötte lévő mirigyeket és meginvitálja a nektárcseppeket a, mely aztán áthatja az egész belsőtöket.

De vajon hogyan aktiváljuk ezt a rezgést? Van egy nagyon egyszerű módja – zengjétek a Haré Krsnát! Mert ha ostobaságokról beszéltek, erre fog rezonálni az egész testetek. Ha hazudtok, akkor az agyatok ezeket a hazugságokat fogja rezonálni és ami romboló, az romboló! Azért kell ragaszkodnunk az igazsághoz, hogy az járhassa át egész testünket! Ha a tökéletes tudatosság legfelsőbb szintjéhez szeretnétek kapcsolódni, az csak az igazságon keresztül érhető el.

Számunkra mi jelenti a nektárt? Nem az igazság, bocsánat, de az egyszerűen unalmas. Nekünk az isteni minőség kell, Krsna neveiből és a kedvteléseiből származó isteni nektárcseppek. Ezért, ha zengjük a Szent Neveket ez fog rezonálni az egész rendszerünkben, ez összekapcsol minket a Legfelsőbb Valósággal. Ha megnyílik ez a felső kaputok nagyon is lehetséges, hogy Ő újra és újra belép rajta és érzékelteti a jelenlétét.

Majd elkezdődik az átalakulás; ihatunk a fülünkkel, ehetünk a szívünkkel és beszélhetünk szemeinkkel – ez az az isteni átalakulás, amire szükségünk van.

Abban egyetértettünk, hogy valami isteni rezgésnek kell lennie és a legjobb rezonancia, amit létrehozhatunk ebben a fizikai testben az a Szent Nevek zengése által valósítható meg. Bárcsak ne szakadna meg soha és az örökkévalóságig tartana ez a pillanat! Kérlek, vigyétek ezt az üzenetet magatokkal és ügyeljetek gondosan a lelki gyakorlataitokra! Így alakíthatjátok át egy átlagos napotokat ünneppé.



40c09113b2a0e79fc1d51e5a929ae891

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Egyszer Nárada Muni Vrndávanban sétálgatott, vele volt a vínája is és teljesen elmerült az Úr neveinek vibrálásában: „Nárájan! Nárájan!” Van egy rövid, egy közepes és egy hosszabb változata ennek a mantrának: namó nárájan; namó nárájanája namah és óm namó nárájanája namah. Tehát teljesen elmerült ennek a mantrának a zengésében, majd hirtelen mit látott? A tulaszík között sétált és arra lett figyelmes, hogy egy kutya közeleg. Mielőtt folytatnám a történetet, meg kell jegyeznem, hogy azt mondják a tulaszí annyira szent, hogy ha megöntözitek egy kis vízzel, körülsétáljátok vagy egyszerűen csak elhaladtok mellette a móksa garantált! Tehát egy nagyon szent, nagyon erőteljes szent növény. Nárada Muni ebben a tulaszí kertben sétált, amikor a kutya is oda ment. Tudjátok mit csinál egy kutya, ha meglát egy fát?! Nárada Muni megrémült: „Ez lehetetlen! Levizelni egy tulaszít!?! Ez hatalmas bűn! Mit csináljunk egy ilyen állattal? Bár a bhakti képviselőjének tartanak, ez annyira sértő, még sosem hallottam ilyesmiről. Mit is tehetnék? Erre nem tudom a választ, találnom kell egy magasabb szaktekintélyt, akit megkérdezhetek.”

Azonnal elhívta néhány gandharva barátját és elhatározták: „Találnunk kell egy szaktekintélyt, akivel ezt a nagyon komoly témát megbeszélhetjük – egy kutya levizelt egy szent tulaszít! Úgy döntöttek, hogy elviszik ezt a kutyát a szaktekintélyhez; de nem érinthettek meg egy ilyen bűnös állatot, mert akkor ők is bűnössé váltak volna, ha közelebbi kapcsolatba kerülnek vele. Így a gandharvák és a félistenek készítettek egy gyaloghintót, a kutya beleugrott és elindultak a félistenek, hogy elszállítsák őt, Nárada Muni vezetésével. „Micsoda feladat! Megoldást kell találnunk! Menjünk az Úr Sivához, Ő a szent dháma1 őre! Ez egy annyira komoly dolog, amit meg kell beszélnünk Sivával.”

Így a félistenek nagyszerű menete Nárada Muni vezetésével, az Úr Siva elé vitte ezt a bűnös kutyát. Az Úr Siva azt mondta: „Óh, Náradadzsí, milyen jó, hogy eljöttél! Ki ez a különleges személy a gyaloghintóban?” Majd Nárada elkezdte elmesélni a történetet:       „Kedves Siva! Ez a kutya levizelt egy tulaszít!” Majd Siva elszörnyedt, megpróbálta kinyitni a harmadik szemét – mert a harmadik szemével bármit el tud pusztítani – de annyira össze volt zavarodva, hogy még a harmadik szeme sem nyílt ki. Remegve azt mondta: „Nem tudom hogyan büntethetnénk meg az ilyen kutyát, de van egy magasabb szaktekintélyünk – az Úr Brahmá, kérdezzük meg Őt!”

Majd az Úr Siva, Nárada Muni, a félistenek és a gandharvák elvitték ezt a kutyát Brahmá-lókára. Brahmá-lóka a legmagasabb bolygó ebben az univerzumban, amit csak  végtelen sok tapaszjával és lemondással érhettek el. Ez a legmagasabb szint ebben az univerzumban, onnan már csak egy lépés a lelki birodalom. Brahmá nagy örömmel fogadta őket: „Siva, de jó, hogy itt vagy! Nárada, kedves fiam, örülök, hogy te is eljöttél! Na és ki az a különleges személy, akit a hintóval hoztatok?” Majd elmesélték Neki az egész történetet. Brahmá teljesen elborzadt, mind a négy arca eltorzult: „Fogalmam sincs, mit kezdjünk egy ilyen bűnös kutyával!” Ne feledjétek, Ő a legmagasabb intelligencia ebben az univerzumban és Ő mondja azt, hogy: „Nincs ötletem. Csak a Jóisten segíthet, csak Ő oldhatja meg ezt a problémát. Menjünk Vaikunthára az Úr Visnuhoz és kérdezzük Őt!”

Így ez a nagyszerű menet átkelt a virádzsa folyón az anyagi bolygókat maguk mögött hagyva, beléptek a lelki birodalomba. Na és mi történt Vaikunthán? Ott volt az Úr Visnu, aki mint mindig most is mosolygott és Laksmík szolgálták Őt szeretettel. Majd  barátaink gondterhelt arccal érkeztek meg, mert nem tudták mitévők legyenek. Amikor beléptek az Úr Visnu palotájába, Ő kedvesen mosolygott és üdvözölte mindannyiukat: „Köszöntlek benneteket! Nagyon örülök, hogy jöttetek!” Majd megkérdezte: „Ki ez a különleges személy?” – mintha nem tudta volna! Aztán elmesélték Neki is a történetet. Majd az Úr Vishnu még jobban elmosolyodott: „Látjátok ez a dicsőséges tulaszí! Egy kis szolgálat  tulaszínak – még ha sértés is – azt eredményezi, hogy Siva, Brahmá, Nárada, az összes gandharva és a félistenek hintón hozzák ezt a szerzetet Hozzám.”

Tehát mit tegyünk? Kérlek ne vizeljétek le tulaszít – ne csináljatok botrányos dolgokat a saját életetekben! Ne csináljatok ilyet! Azonban mindannyiunknak szüksége van az isteni jelenlétre. Mindannyian szeretnénk megtalálni a hazavezető utat, vissza a Legfelsőbbhöz. Mindig próbáljátok megtalálni az elöljáróitokat. Még ha hibával is indulunk, nem baj, az elöljáróitok, a jóakaróitok hazavisznek titeket, vissza a Legfelsőbbhöz.

1A szent Vrndávan

 

 

 

(folytatása következik)



tulasi

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Abban egyetértettünk, hogy gyakorlatiasnak kell lennünk. Ha az elmélet ez – hogy valahányszor zavar támad a világban, a Jóisten megjelenik – akkor próbáljuk ezt átültetni a gyakorlatba. Ahogyan az egész világegyetem, az univerzum az emberi mikrokozmoszhoz hasonlítható, hasonlóképp a kis ember is olyan, mint a nagy világegyetem. Így aztán, ha zavar támad ebben a kis univerzumban, számíthattok rá, hogy a Jóisten meg fog jelenni. Hogyan fogtok találkozni Vele? Ha hivatalosan alkalmazzátok ezt a módszert, akkor nagy bajt kell okoznotok a kis rendszeretekben. Akkor számíthattok rá, hogy eljön, igaz? Tehát csináljatok botrányos dolgokat! De sajnálom, egyáltalán nem biztos, hogy meg fog jelenni.

Ha szeretnétek találkozni a Legfelsőbbel, helyesen kellene alkalmaznotok a módszert. Mi is volt ez az említett módszer? Minden felsőbb tekintély elment egy magasabb szintű szaktekintélyhez. Földanya el volt keseredve, így elment a teremtőhöz Brahmához, majd a többi félistennővel együtt felkeresték Vishnut. Ezt a módszert kell alkalmaznunk: ha valami gond támad az életetekben, menjetek egy magasabb tekintélyhez. Ha vele sem találtok megoldást, akkor ő elvisz titeket a következő szintre. Ez nagyon gyakorlatias. Majd leültök és meditáltok a Legfelsőbb Úron, hogy megkapjátok válaszokat.

Általában azt reméljük, hogy az elöljárók tudják a válaszokat. De kedveseim, egy ostoba személy sokkal több kérdést tud feltenni, mint amennyit egy bölcs válaszolni tud. S néha az is előfordul, hogy még a legnagyobb tekintély sem tudja a helyes választ. Említhetek egy példát ezzel kapcsolatban? Tudjátok a szent dolgok, szent figyelmet érdemelnek. Az odaadó gyakorlatok hosszú listáján, sokféle szolgálat javasolt – természetesen a Szent Név zengése, társulás a szentekkel, a templom látogatása, közösen részt venni a tanításokon, de ajánlott még a tehenek szolgálata, tisztelni a szent fákat és egy nagyon különleges növényt – a tulaszít. Tulaszí egy bokros növény, melyet, vrndának is neveznek. Szerintem már hallottátok ezt a nevet. Vrndá-vana; vana erdőt jelent és ez a vrndá a megtestesült odaadás, aki egy bokor formájában szállt alá. Nagyon szent. Vrndávanban dzsungelként nő – mert ez az odaadás és imádat helye.

Egyszer, amikor Indiában jártam, elmentem abba a könyvesboltba, ahonnan egy hosszú listát szerettem volna összeválogatni és nagyon sok időt töltöttem ott. Közben megszólított egy idős indiai úriember: „Ó, de jó, hogy eljött Indiába, hová szeretne ellátogatni?” Azt válaszoltam: „Nos, alapvetően Vrndávanba kell mennünk.” Erre ő:„ Vrndávan! Miért pont oda?! Menjetek inkább Kashiba, Benáreszbe – az a szanszkrit tudás fellegvára. Ha Vrndávanba mentek, ott csak odaadást találtok.” Erre azt feleltem: „Úgy van! Ezért kell Vrndávanba mennünk!” Mert Vrndá-vana az odaadás bokrainak erdeje – ez az, amit mi keresünk!

Tehát tulaszí egy nagyon szent „dolog”. Azt mondják Krsna nem fogadja el a felajánlást tulaszí levél nélkül. Ezért a pudzsári (templomi szolgálatot végző bhakta) feladatai között szerepel egy nagyon fontos mozzanat, hogy korán reggel kimegy a kertbe és összegyűjti a manydzsaríkat és a friss tulaszí leveleket a templomi imádathoz. Ez egy nagy titok! Természetesen nagyon hasznos és jótékony gyógynövényként is. De ne a gyakorlati felhasználására figyeljetek, hanem a tulaszí rejtélyes mivoltára. Akár a virágokat, akár a manydzsaríkat szeditek a tulaszíról, legyetek nagyon körültekintőek! Először kérjetek elnézést, amikor leszedtek egy levelet, utána pedig kérjétek az áldását és csak ezután távozzatok.

(folytatása következik)



Prithvi (1)

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Rögzítenünk kell a tudatunkat, erősíteni a tudatosságunkat és megtalálni a belső békét is. A legjobb módszer a belső béke eléréséhez az, ha odafigyeltek az isteni útmutatásra, áldásokért fohászkodtok, emlékeztek a lelki mivoltotokra – és mi a negyedik? A negyedik a meditáció. Ezért az lenne a szerény javaslatom erre az estére, hogy figyeljetek oda Krsna kedvteléseire.

Az itt látható könyvet Bhaktivédánta Nárájan Mahárádzs írta, melyben a Srímad Bhágavatamot tárgyalja különböző nézőpontokból. Ezek közül néhány fontosabb téma: ’Például, hogy Miért szállt alá Krsna? Vagy hogy Nem elégszünk meg egy olyan Istennel, aki  az isteni birodalmában bujkál; csak megteremti a világot, de nem törődik a teremtményeivel’. Nem! Nekünk egy olyan Isten kell, aki gondoskodik a híveiről, nem csak beindítja ezt az egész rendszert, hanem időnkét meg is látogatja azt. Aki nem hagy minket cserben! Ezért tudakozódnunk kell: mi az oka annak, hogy a Legfelsőbb Isten megjelent itt a Földön? Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos téma: miért száll alá a Jóisten?

Először is azért, mert Földanya, Prthiví a félistenekkel együtt elment Brahmához, a másodlagos Teremtőhöz és azt mondta Neki: „Nemrég eltört a négy lábam és nem tudok járni. A férjem, Dharma, a megtestesült vallás, aki most egy bika formáját öltötte magára, Ő sem képes járni. Manapság annyi bűn van ezen a világon. A férfiak és a nők is olyanok, mint az állatok. Az úgynevezett szentemberek és szannyászik nem tartják be a szent élet szabályait, megjátsszák magukat és kétszínűek. Minden tekintetben rengeteg a problémánk! Kérlek, ments meg minket a férjemmel!”

Tehát Földanya gondterhelt volt. Azt gondolom ma ugyanez a helyzet, holott ez elég régen történt. Úgy látszik mindig ugyanaz a történet ismétlődik. Kezdetben jól alakulnak a dolgok, majd elkezdenek romlani. Tehát a Föld félistennői és Prthiví elmentek tanácskozni Brahmához.

„Brahmát aggodalom töltötte el, így elment Prthivível és a félistenekkel a Tejóceánhoz. Ott hozzáfogott az árádhanamhoz, vagyis fohászkodni kezdett Garbhódakasájí Visnuhoz. Eksztázisában meghallotta az Úr válaszát, aki ezt mondta: „Már tudok ezekről a szörnyűségekről. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krsna tud minderről és hamarosan alászáll. Az összes félistennőnek el kell jönnie földi asszonyok formájában Gókula Vrndávanába és Mathurába, a félisteneknek pedig gópákként a Yaduk nemzetségében kell megszületniük. Krsna rövidesen megjelenik.” Ez az egyik oka Krsna alászállásának.”

Tehát, ha túl sok szörnyűség van ezen a világon számíthattok a Legfelsőbb Úr megjelenésére. A 20. század elején Bhaktivinód Thákur figyelte a Föld helyzetét, a politikai állapotokat és sok mindent, majd azt mondta: „Ó, ez a világ annyira tébolyodott, hogy már csak egy avatár segíthet.” Nem tudom mit mondana most a világ helyzetéről?! Talán azt: „Ó, két avatárra van szükségünk!” Tehát valahányszor nehézségbe ütköztök, számíthattok arra, hogy a könyörületes Úr eljön és megment titeket. Nem azt fogja mondani, hogy: „Ó, ti okoztátok magatoknak a bajt – hát viseljétek is el!” Nem, a Gítában az áll: „Együttérzésből a szívükben lakozom, s megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”1 

 (folytatása következik)

1Bhagavad- gítá 10.10-11.

 



Dec

5

дверите на щастието

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

Ez a mi reményünk – hogy Krsna sosem hagy el minket. Jóllehet, el vagyunk választva az isteni valóságtól és jelenleg ennek az anyagi birodalomnak vagyunk látogatói, mégis készen kell állnunk remélni a legjobbat! Szerencsére van egy igazság, ami sosem változik – hogy Krsna ott van a szívünkben!

Biztos ismeritek azt a gyönyörű történetet, amikor a Legfelsőbb Úr egyszer kétségbeesett, nem tudta, hogy mi tévő legyen. Azt mondta: „Szükségem van egy kis szünetre. Nagyon lefoglalnak a teendőim, ezért jó lenne egy hely ahová el tudnék bújni.” Majd összehívta valamennyi angyalát és megkérdezte: „Tudtok javasolni egy helyet, ahol elrejtőzhetnék, hogy az emberek ne találjanak rám? Mindig felkeresnek az imáikkal, különböző kívánságaikkal: ’Ezt kérek, azt kérek’. Egy kis szünetre van szükségem. De bárhová is megyek, mindig megtalálnak. Van valami javaslatotok?” Erre az angyalok azt válaszolták: „Van egy javaslatunk, ahol az emberek nem keresnének Téged. Rejtőzz el a szívükben! Ott senki nem fog keresni!” Természetesen ez egy romantikus történet, de ami igaz az igaz – a Jóisten ott lakozik minden ember szívében!

Szeretnétek hallani egy másik történetet? Ez egy kicsit úgymond jógikusabb. Amikor a  Legfelsőbb Urunk belefogott az univerzum teremtésébe, mérhetetlen érzelmi többletét szerette volna megosztani másokkal. S mivel a teremtés kezdetekor még egyedül volt, körbenézett, de nem látott senkit – nem volt kivel megosztania ezt a többletet. Így végül megteremtette az embert, akik viszont később nagyon egyedül érezték magukat, nem tudták hogyan találhatnák meg egymást. Aztán a Legfelsőbb úgy döntött, hogy: „Belépek az emberek testébe.” Ennek a bejáratnak ott van a kapuja legfelül, melyet úgy hívnak, hogy a koronacsakra vagy a brahma-randhra – a kis nyílás a fejtetőn, a kutacs. Mostanra már bezáródott. Próbáltok rálelni, hogy hol van ennek a bejáratnak a kapuja, mely a Legfelsőbbhöz vezet, de hiába, mert zárva van. Már sokatoknak van gyermeke – így megnézhetitek, hogy a fejük ezen a lágy helyen hogyan pulzál, tehát nekik még nyitva van. Ez az a kapu, ahol Ő be tud lépni.

Az emberi testben körülbelül 80.000 különböző energiacsatorna van,  melyek a szívből indulnak ki. Ezek közül az energia csatornák közül egy vezet a fejtetőre. Valójában ezeken a csatornákon keresztül az egész testet áthatja a lélek tudata.  Amikor eljön a halál pillanata, azt mondják, hogy a szív megvilágosodik és a lélek megkezdi az utazását. Ha elég szerencséje van az embernek, akkor ezt az egyetlen csatornát választja, amely a koponya tetejére vezet. Majd ezen a kapun, ahol a lélek belépett, ki is tud lépni a testből.  Ez a csatorna, nem csak a koponya tetejéig vezet, hanem össze van kapcsolva a Nappal is. Tehát ez a megvilágosodás végső csatornája. Ha követjük az isteni fény ösvényét, akkor be tudunk lépni a Nap kapuján, ahonnan nincs visszatérés. Ez kell legyen a célunk – ha be tudtunk lépni ebbe az anyagi testbe, akkor meg kellene találnunk a megfelelő kijáratot is.

A test egy városhoz hasonlatos. Ezt a várost egy fal védi. Ezen a falon van néhány kapu, ahol beléphettek, keresztülmehettek, hogy beljebb jussatok. Hasonlóképpen az érzékszervek is a test kapui. A szemek és fülek nyílásai vannak felül és vannak az alsó testrészen is nyílások. Fent vagy lent, ezek mindegyike kapu. De nagy különbség van, hogy melyik nyíláson léptek ki a testetekből. Ha az alsó nyílásokon keresztül hagyjuk el a testünket, nem számíthatunk magasabb szintű következő születésre. Ezek a kapuk az alacsonyabb szintű születésekhez vezetnek. Azonban, ha valaki a felsőbb kapukon keresztül távozik, akkor ez a személy nagyon áldásos következő fejezetre számíthat. S ha valaki a legfelsőbb kapun keresztül tud kilépni az nagyon szerencsés, mert eldöntheti a lelki jövőjét.

Tehát először egy romantikus történetet hallhattunk – néhány angyal tanácsot ad az Úrnak. Ezután beszéltünk a misztikus jóga útjáról, ami a tökéletességhez vezet. Itt arról beszéltünk, hogy a lélek a nádi csatornákon át, hogyan érheti el a test legmagasabb kapuját, majd onnan miként juthat az isteni birodalomba. De szükségünk van valami gyakorlatias dologra is. Mi történik akkor, ha az utolsó pillanatban nem tudjuk a Legfelsőbbre rögzíteni az elménket és a brahma-randhra helyett a lelkünk más csatornán fog áthaladni? Ezért kell megtisztítani a holttesteket, mert néha az alsó csatornákon lépnek ki a testükből. Tehát ez volt egy gyakorlati jótanács. Mert valójában most már nem az életünk elején járunk, valószínűleg nem is az utunk végén, hanem valahol a kettő között. A legfontosabb, hogy mit tegyünk ma?

(folytatása következik)



08152e00619e2519312573b0af856da6

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i. szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Azt már tudjuk, hogy a Legfelsőbbhöz fűződő különféle kapcsolatok mind a rasza óceán részei. Milyen az óceán természetes állapota? Békés. Alig látni hullámokat. De mi történik, amikor megjelenik az égen a telihold? Nyugtalanná válik. Megjelennek a Fekete-tenger fekete hullámai, amiket megszépít a fehér hab.

Tehát várjatok addig, amíg a telihold feltűnik és a békesség egy kis szépséggel még erőteljesebbé válik. Azt mondják, hogy egy tiszta bhakta nem tud ellenállni az isteni érzelmek különféle hullámainak. Ezért fel kell ismernünk ezt a helyzetet, jól kell hasznosítanunk, el kell érnünk a test és az elme között fennálló ellentét megbékélését. Törekedjünk a tűzszünetre, használjuk az anyagi lét kígyómarásának ellenszerét, szilárdítsuk meg a tudatunkat és próbáljuk meg erősíteni a Legfelsőbbhöz fűződő elköteleződésünket. Ezek nagyon pozitív törekvések a sánti gyakorlataiban. Kérlek ne feledkezzetek meg ezekről! Mindig hallgassatok a jótanácsokra, bízzatok az Isteni kegyelemben, próbáljatok emlékezni az Úr kedvteléseire és meditáljatok a jövőbeni lelki életeteken!

Ezt szerettem volna megosztani veletek a lelkiségben lévő semleges viszonyról. Jóllehet általában ez nem a végső cél, de azt mondhatjuk, hogy segíti az állhatatosságunkat a további lelki gyakorlatainkban. Ha valaki többet szeretne tudni a lelki állhatatosságról, azt javasolnám, hogy tanulmányozza a Bhágavatamban Kapiladév tanításait, mert ő a sánta – rasza őre.

Baladév: A kérdésem egy idézethez kapcsolódik a Srímad Bhágavatamból: „Az őszinte szándék az egyetlen szükséges alapfeltétel a legfelsőbb tökéletesség eléréséhez.” A kérdésem az lenne, hogyan adjuk hozzá ezt az őszinte elszántságot az odaadó szolgálatunkhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, az istentudatunknak visszavonhatatlan tényként kellene rögzítve lennie. S akkor majd a szívünkből minden szükségtelen zavaró dolog  – mint a káma, a nyugtalanság, az anyagi ragaszkodások stb. – el fognak tűnni. A szívünknek e tiszta állapotában azonnal érzékelhetjük a stabilitást és az élő kapcsolatot a Legfelsőbbel. És mi van a végső tökéletességgel? Az az isteni kegyelemtől függ. Megtehetjük a magunk kis részét, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat, de a végső tökéletesség Tőlük függ! Ezért fohászkodunk. A semleges úton megpróbáljuk tolerálni és elfogadni, amit kapunk és nem passzív szinten pedig különleges áldásokért fohászkodunk.

Ha a sántit vesszük alapul, ahonnan el lehet indulni a további gyakorlathoz, azt hiszem, az egy nagyon pozitív megértés. De itt megállni ostobaság lenne! Tehát ne elégedjetek meg a Legfelsőbbhöz fűződő passzív viszonnyal, sokkal többet találhattok! Ezért várjuk, hogy jöjjön a telihold! Krsna-csandra, Gaura-csandra – miért, miért pont csandra? Miért hasonlítjuk Őket a teliholdhoz? Mert felkavarják a szíveteket és a tudatotok békés óceánjára hullámokat vetnek.

Jasódá: Ez a béke olyan, mint egy alapszemlélet, amire szükségünk van az élet problémái közepette. Ha egy bhakta nem áll azon a szinten, hogy zengje a Szent Nevet, talán elérheti a békét légzőgyakorlatokkal és meditációval. Ebben az esetben nem áll fenn a veszély, hogy esetleg megkedveli ezt az utat és eltávolodik az odaadó szolgálattól?

Szvámí Tírtha: Krsna a jóga mestere. Tehát ha lélegeztek: „mat prána-náthasz tu sza éva náparah”1  – „Te vagy a pránám Ura.” vagy ha meditáltok, találkozni fogtok Vele a szívetekben. Valójában Krsna vonzó energiája sokkal erősebb, mint az ellenállásunk. Tudjátok néha tennünk kell egy próbát: „Rendben, tudom, hogy az illúzió nem javasolt, de tegyünk egy próbát.” Majd megízlelitek, de a Csaitanja-csaritámrita sokkal felemelőbb ízeket ad.

Tehát még, ha kudarcot is vallotok, mondjuk elveszítitek a kapcsolatotokat a Legfelsőbbel és abbahagyjátok a lelki gyakorlataitokat – amit elértetek, az soha nem vész el! A tiszta odaadás egyetlen pillanata sokkal értékesebb a lelki emelkedésetek szempontjából, mint egy egész értelmetlenségekkel teli, elpazarolt élet. Természetesen a szívünk vérzik, ha valaki nem találja a helyét a lelki életben. Valaki elhagyja a bhakták társaságát – hogyan lehetséges ez?! Talán inkább örülnünk kellene, hogy ez a személy Krsnával volt, néhány szolgálatot végezhetett az életében, mert az megmenti őt. Egy pillanat a nagy szentek társaságában sokkal értékesebb, mint megszámlálhatatlan elvesztegetett élet. Hogy miért? Mert mindegyik elpazarolt élet, ami az illúzió szolgálatával telt, nem valódi, míg a nagy szentek szolgálata, és a Legfelsőbbel való kapcsolat – az igazán valódi! A valóság egyetlen pillanata megmenthet benneteket a végtelenül sok valótlan pillanattól. Valótlanból vezess a valóságosba! 

1csakis Ő (eéva saḥ) az én életem ura (mat práṇa-náthasz), nem más (na áparaḥ).“/Siksástakam 8.



varanasi-priest-sunrise-worship

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Térjünk vissza az istenhez fűződő kapcsolatok közül a semleges viszony, sánta-rasza alapgyakorlataira, melyek közül a hallás, sravanam volt az első.

A második gyakorlat nagyon gyönyörű, az Isteni kegybe vetett bizalom. Úgy vélem, ez a mi utunk – reménykedünk, hogy egy napon majd ránk ragyog az Isteni kegyelem! Azonban el kell viselnünk régebbi cselekedeteink következményeit is. Ez az az árnyék, melyről korábban már beszéltünk. Próbáljátok meg elviselni a karmátokat, próbáljatok meg együtt élni az árnyékotokkal! De ne feledjétek, az odaadással végzett önzetlen cselekedet nem hoz új karmát, s ha csak egy kicsit is szenvedtek, már azzal is felégetitek a karmátok egy részét. Majd valamennyi nehézség elviselése után bebocsátást nyertek az élet egy sokkal letisztultabb síkjára. Ezért reménykedünk az isteni kegyelemben! El fog jönni! Ha elkötelezettek és kitartóak vagytok a lelki gyakorlataitok végzésében, akkor végezetül az isteni kegyelem is el fog jönni! Úgy gondolom, ez egy nagyon szép megközelítése a Legfelsőbbnek – ez az Isteni kegybe vetett bizalom. Ne feledkezzetek meg erről!

A harmadik elem az emlékezés. Életetek során és halálotok pillanatában is emlékezzetek a Legfelsőbbel való kapcsolatotokra! Az emlékezés folytonosságához viszont szükség van némi gyakorlásra!

Mégis, az emlékek és az elmélkedés – ezek sokkal inkább intellektuális, kognitív gyakorlatok. De jön a negyedik, a meditáció, mely nem intellektuális, hanem spirituális, amikor megnyíltok a lelki igazság felé, ez nagy hatással lesz a tudatosságra!

Sokat tudnánk még erről beszélni, ám hadd világítsak rá ennek a passzív, semleges viszonynak az eredményeire! A lelki szilárdság az egy jó eredmény, amikor nagyon elkötelezettek vagytok ez iránt az isteni kapcsolat iránt. Amikor oltalmat vesztek és úgy érzitek, hogy védelem alatt álltok. Próbáljátok megtalálni ezt az oltalmat, meditáljatok az Ő jelenlétén a szívetekben! S amikor meglátjátok az isteni szépséget, magasztaljátok a lelki nagyságát! Először ezt a lelki nagyságot kell csodálnunk, utána elmerülhetünk a részletekben! Ezért Gurudév azt mondta: először tegyétek fel a koronát Krsna fejére, hogy megértsétek, ki a Legfelsőbb! S utána, később, egy sokkal intimebb viszonyba kerülhettek Vele – mint például laddut lophattok az Ő tányérjáról! Még azon a szinten is lehetséges a felszabadulás.

Mit eredményez a gyakorlatok általi felszabadulás? Mik a tulajdonságai egy olyan hatalmas szentnek, akinek tudata mindig a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatában merül el? Egyébként ki a szentéletű ember? Ki a szent?

Krsna-prija: Aki lemondott az önös vágyairól és teljesen odaszentelődött az Isteni akaratnak és mások szolgálatának.

Szvámí Tírtha: Igen, aki részesült az isteni áldásban vagy kész arra, hogy a saját életénél magasabb rendű eszmény szolgálatának szentelje magát.

Az ilyen személyek jellemvonásai a következők: mindig eltökéltek a meditációjukban, mindig az orruk hegyére szegezik tekintetüket, mindig avadhútaként viselkednek és nagyon nehéz őket megérteni. De kérlek benneteket, ha a lelki tanítómesteretek azt mondja: ,,Tudnátok nekem ebben a szolgálatban segíteni?”, akkor ne szegezzétek tekinteteket az orrotokra, és ne viselkedjetek avadhútaként, hiszen akkor ő nem lesz boldog. Tudjátok, az avadhúta néha kissé szokatlanul viselkedik, az összes társadalmi elvárás felett áll.

Azt mondják, ezek a békességben élő nagy szentek mindig nagyon visszafogottan beszélnek és nincsenek anyagi törekvéseik. Nem tévesztik össze az anyagi létüket és a lelki identitásukat. Mindig nagyon békések és állandóan a Legfelsőbbre gondolnak.

Még ha csak ennek a semleges viszonynak a kívánalmainak próbáltok eleget tenni, akkor is szilárdakká és nagyon komoly bhaktákká válhattok! A Bhágavatamban az áll: ,,Az a tudatállapot, amelyben valaki teljesen megbizonyosodott az Én eredeti személyes formámról, azt úgy hívják, hogy sánta-rasza. Senki sem juthat el a tiszta odaadásig anélkül, hogy először el ne érné ezt a szintet.” Egyértelmű, hogy először összpontosítani kell a tudatunkat, szilárdakká kell válnunk ebben a békés, shanti hangulatban! S ezután lehetséges a továbblépés!

(folytatása következik)



lord-vishnu

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Most fókuszáljunk a semleges érzületre az istenhez fűződő kapcsolatok közül. Az öt rasza olyan, mint a hullámok az istenszeretet óceánján. Ezek közül az első hullám a semleges érzület – a sánta-rasza. Ebből a szempontból ez egy általános kifejezés – amikor a kapcsolat jellege még nem meghatározott, csak amolyan általános ragaszkodás van, nincs különleges jellemzője.

A második értelmezése ennek a semleges érzületnek az áttetszőség. Azt mondják, éppen olyanok, mint a drágakövek. Áttetszőek és bármilyen környezetbe helyezzük is őket, visszatükrözik ugyanazokat a színeket és szépségeket. A bhaktáknak is különböző kapcsolataik vannak és ebben az értelemben ez is olyan, mint egy általános kifejezés.

Végül azt mondhatjuk, hogy ez a semleges érzület egy békés kapcsolat a Legfelsőbbel, egyfajta megvalósított szint. Mint, ahogy a jóga gyakorlóival szemben elvárt, hogy nagyon nyugodtak, békések és fegyelmezett tudatúak legyenek.

Azonban, ha a raszákról beszélünk, ami egy élő kapcsolat, akkor hozzá kell adnunk valamit ehhez a békéhez. A jógában a megvalósítás békét és stabilitást eredményez, de ehhez a békéhez (sánti) még hozzá kell tennünk valamit, ha a sánta-raszáról beszélünk. Erre a legjobb példa a négy szentéletű Kumára, akik Brahmának, a másodlagos teremtőnek voltak a szellemi fiai, a teremtés kezdetekor. Megvalósított személyekként születtek, olyannyira, hogy nem akartak belebonyolódni ebbe az anyagi világba, ezért úgy döntöttek, hogy gyermekek maradnak, cölibátusban élő fiatal fiúk. Hogyan tudjátok ezt elérni? Csak úgy, ha nagyon békések és megvalósítottak vagytok. Ez nagyon magas szint, de emlékeztek arra a történetre, amikor be akartak lépni Vaikunthára, de nem engedték be őket. A kialakult vita során mindkét oldalról kis átkozódások hangzottak el.  Végül eljött az Úr Vishnu, hogy a helyzetet békés mederbe terelje. Természetesen a Kumárák, mint megvalósított személyek, nyomban hódolatukat ajánlották teljes jógikus békével. Majd mi történt ezután? Valami nektári illatot éreztek. Éppen néhány tulaszí manydzsarít ajánlottak fel az Úr Visnu lótuszlábainál és ők megérezték ezt az illatot! Majd a jógikus megvalósításuk minden békéje eltűnt. A semlegességüket egy sóvárgás váltotta fel: „Igen! Szeretnék találkozni ezzel a személlyel, aki ilyen illatot áraszt.” Tehát, amikor ehhez a semlegességhez hozzáadódik a Krsnával való találkozás mohó vágya, akkor beszélhetünk raszáról.

Mik a sánta-rasza alapgyakorlatai? Ezek általában olyanok, mint egy passzív közeledés, nincs benne túl sok aktivitás. Mit gondoltok?

Jasódá: Meditáció.

Szvámí Tírtha: Helyes, ez a negyedik. Az első a hallás, amikor Krsna dicsőségéről hallotok, sravanam. Ha jól tudom, még a Bibliában is azt mondják, hogy a hallásból születik a hit. Tehát mi lesz az eredménye egy ilyen figyelmes hallgatásnak? A szív megtisztulása.

Egy alkalommal Gurudév egyik tanítványának, dél-Indiai ásramában az történt, hogy főzés után az egyik bhakta a folyóhoz vitte elmosni az edényeket, de útközben megmarta egy kígyó. Ez nagyon veszélyes!  Mit tettek a bhakták, amikor látták, hogy mi történt? Körbeállták őt és a fülébe zengték a mahá- mantrát. Amikor magához tért már az egész falu áttért a vaisnavizmusra. – „Hűha – mondták – ha ilyen erős a Szent Név, jobb, ha van „ilyen” ellenszerünk, mivel nagyon sok kígyó él Dél-Indiában”!

Igazából a kígyómarás az az anyagi illúzió. Mindannyian szenvedünk ettől a kígyómarástól. Elájultunk. Tehát mi a lényeg? A lelki gyakorlatokkal visszanyerhetjük a tudatosságunkat. Az anyagi élet őrületéből visszatérhetünk az eredeti tudatosságunk állapotához. Ha halljátok a mantrát visszanyerhetitek az életeteket Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré – ez az út, hogy visszaszerezhessük az életünket.

(folytatása következik)