Archives

Calendar

June 2022
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  



Extra kiadások issues

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 

Paramánanda: Csak szeretném megjegyezni, hogy nagyon lelkesítő volt számomra az a gondolat, az a két indok, amiért Krisna eltávozott erről a bolygóról. Látszólag elment ugyan, de bármi történjék is, valójában sohasem hagy el bennünket. Illetve, hogy azért ment el, hogy egyszer majd visszatérhessen.

Szvámí Tírtha: Köszönöm, hogy emlékeztetsz erre, hogy Krisna sohasem hagy el bennünket. Bár visszavonult, de sosem távozott el. De nagyon fontos amire rámutattál – hogyan fog visszatérni, hogyan fog ismét megjelenni? A szentírásokban olvasható megjelenési módokat ismerjük – juga-avatárként fog eljönni a kellő időben és véghez viszi a szükséges dolgokat. Viszont nekünk személyes találkozásra, egy bensőséges találkára van szükségünk, amit a Szent Név misztériumában fedezhetünk fel.

Egyszer Dél-Indiában éppen az esős évszak volt, ami ott elég sok csapadékot jelent. Egy ilyen napon egy vándor el szeretett volna bújni az eső elől egy elhagyatott templomban. Félig romos állapotban volt ez a templom, de volt rajta némi tető, így itt el tudott rejtőzni. Már későre járt, sötétedni kezdett, mire hirtelen egy ember megjelent ott a templomban. Tehát már két személy volt ott menedékben. Amikor látta, hogy már van valaki ebben a romos épületben, megkérdezte: „Tudnál nekem is menedéket adni itt?” Mire ő azt felelte: „Természetesen, gyere, van elég hely, meg tudjuk osztani egymással.” Mindketten szádhuk voltak, utazó szerzetesek. Egyre jobban esett az eső és egyre sötétebb lett, amikor teljesen váratlanul megjelent egy harmadik személy is, aki szintén menedéket kért. Azt mondták neki: „Persze, gyere csak beljebb, van itt elég hely mindannyiunknak!” Teljesen besötétedett, már csak az esőcseppek kopogását lehetett hallani. S vajon mit csinálnak a szádhuk, amikor találkoznak az esőben? Beszélgetni kezdtek Krisna gyönyörű és csodálatos tulajdonságairól. Az egyiküknek eszébe jutott valami, a másik ehhez hozzátette a gondolatait, a harmadik pedig válaszolt ezekre. Így töltötték együtt az időt ezen az elhagyatott helyen. Majd hirtelen elhalkultak és az egyikük megkérdezte: „Észrevettetek valamit?” A másik azt felelte: „Igen, észrevettük. „Ti mit vettetek észre?” „Úgy éreztem, nem vagyunk egyedül, nem magunk vagyunk.” „Igen, a drága Urunk itt van velünk.”

Náham vaszámi vaikunthé/jóginám hrdajé na csa/mad bhaktá jatra gájanti/tatra tisthámi nárada1– „Nem Vaikunthán lakozom, nem is a jógik szívében, de valahányszor bhaktáim együtt dicsőítenek, biztosan jelen leszek, Óh Nárada.”

Tehát hogyan fog Ő megjelenni? Hogyan jön el újra? Ez a módja. Ha dicsőítjük a Legfelsőbb Urat árádhanammal – belső meditációval vagy kírtannal – zengjük a Szent Neveket, akkor eljön Ő. Ezért énekeljük ezt a gyönyörű fohászt: „Krisna, kérlek légy kegyes hozzám, hogy énekelhessem Szent Neveidet!”

Reméljük ez meg fog történni – az áldás velünk van, vagyis veletek mindenképp!

[1] Padma-purána, Uttara-khanda 92.21-22.



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A szívünkben vannak rejtett képességeink – a gondolat, akarat és érzés rejlik ott. Szívetek legbelső részében pedig található egy rejtett templom, melyben a legtisztább gondolatok, törekvések és szeretetetek legjava található. Ezért kérlek Uram, fogadd el a szívem mandírját1 és a lelkemet Lakóhelyedül. Mama mana mandiré2. Ez a célunk erre az életre – megépíteni e belső templomunkat és felajánlanunk az imádat legszebb kellékeit.

Ugye mennyire szép? „A leszebb virágokat hozom Neked!” A virágok léte egyértelműen bizonyítja, hogy Isten létezik. Különben ők sem létezhetnének. Egy ilyen kreatív teremtő nélkül ez lehetetlen lenne. Gyönyörű forma, szín és illat együtt – számos jelentést hordozva. Ha valakinek virágot adsz, az egy nagyon nyilvánvaló üzenet. Tehát „A legszebb virágokat hozom Neked!”

Ráadásul „A legfinomabb illatú szantálfával foglak imádni Téged!” A szantálfa egy nagyon értékes fa. Igazából Dél-Indiában pontosan nyilvántartják a szantálfákat; mindegyiknek van egy adott száma; gondozzák, nem lehet őket kivágni, hiszen legalább 15-20 évet kell várni arra, hogy a szantálfának illata legyen. Sok időbe telik, mire az esszenciáját előállítja.

A Rámájanában van egy nagyon tanulságos történet, ami a szantálfával kapcsolatos. A szantálfa természetesen árasztja az illatát, gondozástól függetlenül. Akár szépen, akár rosszul gondozzátok a fát – ugyanazt az illatot árasztja magából, még akkor is, ha fejszével a kezetekben érkeztek. Ha elkezditek kivágni a fát, akkor még a fejszét is átöleli és bebalzsamozza az illatával. Tehát ugyanezt az illatos harmóniát árasztja magából még akkor is, ha nagyon erőszakos támadás éri. Ezért hasonlítják ezeket a fákat, a nagy, önmegvalósított szentekhez. Akármilyen durván is bántok velük, akkor is ugyanúgy reagálnak, a jóakaróitokként viselkednek majd veletek. Tehát: „Szeressétek az ellenségeiteket!” A szantálfa az Úr Jézus egy nagyon engedelmes tanítványa. Még az ellenségnek is a lényeget adja. Azt gondolom sok tanulnivalónk van még.

Ezért a szantálfa aromája, illata nagyon értékes. Nagyon apróra vágják a fát, amit majd megfőznek és desztillációval kinyerik az illóolajat. Az igazi szantálfa olajnak aranyára van, ezért tekinthetjük ezt a fát és az olaját a Föld növényvilágának a legjavának – ez valami nagyon-nagyon értékes dolog és „Ezt használom az imádatodhoz Uram.”

Azonban van még néhány előírása az imádatnak, nem csak a gyönyörű virágok és a nagyon értékes szantál olaj, hanem „Megérdemled a legtisztább vizet és a legtökéletesebb tüzet is.” A szeretetünk megmutatkozik a szemünkben. Ezért „Eljövök, hogy imádjalak a szemem lámpásának fényével és a könnyeim vizével. Ezek azok a lényeges dolgok, melyeket magamból adhatok. A szemeim lámpásának fénye – ez az, amit felajánlhatok Neked! És a könnyeim véget nem érő vizét – ezt felajánlom.”

Ezek az imádat legtökéletesebb tárgyai. Ezért: „Akár élek, akár halok, feltétel nélkül szolgállak Téged. Dzsívané marané gati1 – akár élek, akár nem, örök kapcsolatban vagyok Veled.” Tehát, ha felépítitek az imádat helyszínét a szívetekben, akkor csak a legtisztább hozzávalókat használhatjátok az imádathoz.

1 idézet Naróttam dász Thákur dalából a dal címe: Szakhí-vrndé vigjapti, daloskönyv 144. oldal

 

 



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 „Midőn egyszer Krisna és Ardzsuna együtt utaztak, Krisna így szólt Ardzsunához: „Óh, Ardzsunám olyan szomjas vagyok! Hoznál vizet valahonnan!” Miközben Ardzsuna vizet keresett, észrevett néhány madarat a Jamuná felé röpködni. Amikor megtalálta, azt látta, hogy a Jamuná nagyon édesen csordogál, a vize pedig rendkívül tiszta és áttetsző. Ott meglátott egy ősz hajú idős hölgyet, aki teljes extázisban, öntudatlanul ült. Ardzsuna körbejárta a hölgyet és tiszteletét ajánlotta neki. Kis idő multán, amikor a hölgy tudata visszatért, Ardzsuna megkérdezte tőle: „Kedves Anyám, ki vagy te és miért meditálsz ezen a helyen? Nincs itt senki, miért vagy itt a Jamuná folyó partján?” A hölgy tisztelettudóan így válaszolt: „Több száz és ezer éve vagyok már itt. Gópí szeretnék lenni Vrndávanban és Rádhá-Krisna találkozásait szeretném szolgálni. Nárada kedvesen megadta nekem a gopál- és a káma-gájatrí mantrákat. Árádhanamot hajtok végre ezekkel a mantrákkal – ez az én belső meditációm.” Majd Ardzsuna visszatért Krisnához és elmondta Neki, amit látott. Krisna ezután odament az idős hölgyhöz és kegyében részesítette.

Ez is egy szép példa arra, hogy miért szállt alá Krisna erre a világra. Számos történet és megannyi oka van alászállásának, tíz napba is beletelne, mire mindet elmesélném.”[1]

Az elmúlt napokban megtárgyaltuk, Isten Földre történő alászállásának okait. Az előző juga végén Krisna eltávozott erről a bolygóról, a létezésnek erről a síkjáról. De miért is történt ez? Ennek csupán két oka van. Hogy sohase hagyja el ezt a helyet igazán; és remélve, hogy egyszer visszatér. Akkor hogyan is van ez – elmegy, azért, hogy ne menjen el?!? Elmegy azért, hogy visszatérjen?! Pontosan, hogyan kell ezt érteni?

Az bizonyos, hogy Eltávozott, méghozzá nagyon furcsa körülmények között – nem sokszor szoktunk erről beszélni, bár nagyon csodálatos módon hagyta el ezt a Földet. De hogyan értsük azt, hogy valójában nem távozott el, hiszen majdnem mindent visszavont a lelki világba? Azonban néhány reprezentánsát, képviselőjét itt hagyta számunkra. Például itt maradt a Bhágavata-purána, melyet a Legfelsőbb közvetlen inkarnációjának tartanak. Ily módon eltávozott egyáltalán? Nem, nem távozott el!

Máskülönben Ő örökké jelen van a Szent Néven keresztül, a Szent Név által. A bölcsek azt mondják, hogy nincs különbség a Név és a Megnevezett között. Tehát mindaddig, amíg akár egyetlen ember is zengi Krisna Szent Nevét, el tud egyáltalán távozni? Ő itt van! A Szent Néven keresztül van jelen. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a hangok világában Ő a Szent Néven keresztül van jelen. S hogyan mutatja meg magát a formák világában?

Válasz: rtiként?

Szvámí Tírtha: Helyes! Gyönyörű arcsá-vigraha formájában. Eltávozott valaha? Ő örökké jelen van. Mindaddig, amig egyetlen templom is van, ahol imádják, Ő örökké jelen van! Ezt látnunk kell – hogy minden lehetséges eszközzel érzékelni tudjuk az Ő jelenlétét.

Az illúzió ördögi eltévelyedést, irányultságot jelent. A helyes lelki gyakorlat pedig: az isteni irányultság. Tehát erre van szükségünk – isteni irányultságra, hogy sohase veszítsük el Krisnát, sohase veszítsük el az Ő jelenlétéről való tudatosságot és érzést! Csak ezáltal érezhetjük úgy, hogy minden meg van szentelve körülöttünk. Ez a módja annak, hogy mélyen megértsük és megtapasztaljuk, hogy akár a szívünk templomát is meg tudjuk szentelni.

(folytatása következik)

1Felolvasás a Bhaktivédánta Nárájan Mahárádzs c. könyvből

 



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Krisna alászállásának további célja, hogy rásza-lílá kedvtelésének hódoljon. A megszemélyesült upanisad-mantrák lemondásokat végeztek, zengték a gópál-mantrát és a káma gájatrít, annak érdekében, hogy gópikká váljanak. Ezek recitálásával a következő életükben gópikká válhattak. Úgy váltak ismertté, mint upanisadcsárí-gópík és Krisna szeretteivé fogadta őket. A bhakták két csoportja ismeretes, az egyik, akik zengik a mantrákat és a másik, akik lemondásokat végeznek és Krisna mindkét csoportot elfogadja. Az egyiket csoportos, a másikat nem csoportos bhaktáknak hívják. Ezzel a történettel láthatjuk, hogy ezek a mantrák nagyon magas szintűek és erősek. Ne hanyagoljátok el őket.”1

A Krisna könyvben találtok egy fejezetet az upanisad fohászairól. Az upanisadok a titkos tanításai az egész Védikus tradíciónak. Ez a Védánta, véda-anta, azaz a védikus bölcsesség legfelső koronája. Tudjátok az upanisadok – az értelmezésemben – nagyon érdekesek, mégis alapvetően száraz filozófia. Képzeljétek el magatokat, mint száraz filozófia. Egyértelműen szükséges néhány fohász ennek a korrigálásához. Ez volt az upanisadok, a titkos tanítások, a védikus tudomány legfontosabb részének a célja – még bensőségesebb kapcsolatba kerülni a Legfelsőbbel. Ugye milyen tanulságos? Nem a filozófia vagyunk, nem vagyunk ilyen magas szinten, de ezt a hibát orvosolnunk kell valahogy. Fohászkodnunk kell, hogy bensőségesebben tudjunk kapcsolódni a Legfelsőbbhöz.

Az upanisadokat tehenekhez hasonlítják, a Gítá nektárja pedig a teje ezeknek a teheneknek. Krisna a fejőslegény, aki kifeji a tejet, Ardzsuna a borjú a rsi-munik pedig az érzékeny élvezői a tej nektárjának. Szerintem ez nagyon-nagyon gyönyörű. A legrejtettebb, legtitkosabb része a Védáknak olyan, mint egy kívánságteljesítő tehén, amely tejet ad és valaki átadja nekünk ezt a tejet, az esszenciát. Ő Krisna, mert Ő adja át a Gítá üzenetét. Mindazok, akik élvezhetik ezeket a nektári tanításokat nagyon bölcsek és emelkedettek. Ilyen módon fejleszthetjük az életünket – ha magas céljaink és nagyon jó lelki gyakorlataink vannak.

Hadd említsek egy lényes verset az upanisadokból:

púrnam adah púrnam idam
púrnát púrnam udacsjaté
púrnaszja púrnam ádája
púrnam évávasisjaté2

Teljes amaz – teljes emez;

Teljességből teljesség lesz.

Teljesből teljest elvéve,

megmarad, ím teljessége.”

Nem számít mennyi teljes részt vesznek el ebből az eredeti teljes tökéletességből, a tökéletessége nem lesz kevesebb. Tehát: teljes amaz, teljes emez; végtelen számú teljest elvehettek az eredeti teljességből, az attól még teljes marad.

Látom nagyon izgatottak vagytok, de azt mondom, ez nagyon jó; ez mindent megmagyaráz a teremtéssel kapcsolatban. Isten kifürkészhetetlen, kiáradhat, teremthet, bármi hozzá tartozót megoszthat teljes és tökéletes formájában – anélkül, hogy csökkenne a teljessége. Ez csodálatos! Isteni! Nincs más szó erre – csak ez: Isteni!

Vegyünk most másik három szót az upanisadokból – raszó vai szah3, „Ő maga a rasza”. Ennyi bonyolult filozófia után keressük a létezés végső célját – ez a harmónia, a szépség és a boldogság. Rasza – a lényeg. Az életnek e lényeges része Ő. Raszó vai szah – A rasza Ő maga.

Természetesen az upanisadok jelentőségteljes mondatokat, mondásokat tartalmaznak, ezek a mahá-vákják. Ha a mahá-vákjákat tanuljátok, láthatjátok ezek mindig a lelki lényegről tanítanak, a lelki azonosságról. A végső konklúziónak vehetjük ezt – raszó vai szah. A rasza Ő maga.

(folytatása következik)


1Felolvasás a Gurudév c. könyvből

2 forrás: Ísa-upanisad invokáció, Brhadáranjaka-upanisad 5.1.1.

3 forrás: Taittiríja-upanisad 2.7.1.

 



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

 A bonyolult teológiai rendszereket az emberek elfelejtik, de ha megérzünk valamit a lelkiségből, ha ez megérint minket, egy csepp a szeretetteljes hangulatból, ezekre örökre emlékezni fogunk. Például ilyenek az ízek. Volt egy ünnep 1984. októberében és ezen az ünnepen az egyik hittestvérem egy olyan nektári halavát készített – még mindig itt érzem az ajkaimon. Sok év telt el azóta – igazából még a múlt évezredben történt, tehát mondhatjuk, hogy ez egy ezeréves történet – de ennek ellenére ez az íz még mindig velem van. Viszont arra, hogy mi történt a tanításon – arra nem emlékszem! Ezért van szükségünk az ízekre.

Beszéltünk arról, hogy miért jelent meg a Jóisten ezen a világon, majd megértettük, hogy ennek egyaránt voltak hivatalos és személyesebb oka is; helyreállítani a vallási elveket, megoltalmazni a híveket és a nagy szentek kívánságait beteljesíteni.

„Nárada Muni közbenjárása Krisna megjelenésének egy másik oka volt. Egyszer Nárada vándorlásai során meglátta Kuvéra fiait, Nalakuvérát és Manigrívát, ahogy megannyi mennyei táncossal, apszarasszal játszadoztak. Ezek a hölgyek mezítelenek voltak, akár a fák és a kövek, bort ittak és teljesen szemérmetlenek voltak. Mégis, amint meglátták közeledni Náradát, nagyon elszégyellték magukat, összekulcsolták kezeiket, elfedték magukat ruháikkal és a távolból hódolatukat ajánlották Náradának. Ezzel szemben a két férfi a bortól megrészegülve teljesen őrülten viselkedett, sértegetni kezdték a hölgyeket és Náradát. Azt kiabálták: „Miért jött ide ez az öreg ember megzavarni itt mindent?1

Tehát mi is történik itt? Egy pillanatnyi öröm. Fiatal férfiak és nők találkoznak, megpróbálják élvezni az életet, majd megjelenik Nárada. Ki Nárada? Ő egy nagyon érdekes személy a szent hagyományban. Szabadon vándorol mindenfelé a világban, Ő Brahmának, a teremtőnek a fia és olyan, mint a bhakti apostola. És valahányszor megjelenik, mindenféle dolgok történnek. Olyan, mint egy ember, aki beindítja a dolgokat. Néha tanácsokat ad itt, híreket mond ott – majd hirtelen egy nagy robbanás következik az adott történetben.

„Nárada nagyon kegyes volt és azt gondolta: „Ott vannak barátom, Kuvéra fiai.” Kuvéra a félistenek kincstárnoka – egy tekintélyes személy; és ha az apátok egy ilyen befolyásos személy, akkor lehet, hogy megpróbáljátok élvezni az életet és apátok lehetőségeit. „Kuvéra Nárada barátja volt, ugyanígy Sankara Siva is. Nárada éppen úton volt, hogy Kuvérával találkozzon amikor meglátta a szégyenteljes fiakat és elgondolkodott: ‘Meg kellene büntetnem, hogy helyreigazítsam őket.’ Ezért megátkozta a fiakat: „Fákká kell válnotok! Amiért úgy viselkedtek, mint a fák, fák lesztek a következő életetekben! A fiatalok azonnal érezték: „Ó! Következő életünkben fák leszünk!” Leborultak Nárada lótuszlábaihoz, aki azt mondta nekik: „A szavaim valóra válnak, a jövendöléseim nem lesznek hamisak. Fák lesztek Gókulában, ahol Krisna majd megszületik és sok édes kedvtelést hajt végre. Az érintése által felszabadultok majd, eléritek a bhaktit és örök lelki társaivá váltok! Tehát ez is egy oka volt Krisna eljövetelének, hogy beteljesítse Nárada átkát és áldását.”

Mindannyian ismerjük a történetet – iker fákká változtak Vrndávanban. Amikor a dámódar-lílá után Krisna elszökött otthonról, segített felszabadulni ennek a két fának. Amikor az átok ideje lejárt, kidőltek a fák, melyekből két nagyon ragyogó, fiatal, isteni személy lépett elő. Ez egy nagyon tanulságos történet: ha egy szent megátkoz, az végül áldássá válhat. Sokszor történik, hogy azt hisszük áldást kapunk, de később kiderül, hogy az valójában átok. Ez az illúzió világa. Valami nagyon jót remélünk és elkeserítő dolgot kapunk. Míg a lelki világ más elvek alapján működik –kapsz valami keserű dolgot, mely később édessé válik. De a lelki világban ez másképp működik, hogy ha kaptok valami édeset, az soha nem válik silánnyá.

Egyszer egy barátom azt mondta: „A Szent Név nektárja keserűvé vált az ajkaimon!” Annyira megdöbbentem ennek hallatán, amikor legközelebb találkoztam Gurudév egyik nagyon kedves barátjával, aki lelki elöljárónk volt, alázatosan megkérdeztem tőle: „Lehet egy kérdésem?” Azt mondta: „Igen, mondjad nyugodtan!” Majd elmeséltem neki a történetet; derűsen rám nézett és azt mondta: „Ha keserűvé vált, akkor az nem a Szent Név volt.”

(folytatása következik)

1Felolvasás a Gurudév c. könyvből

 

 



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Eddig arról beszéltünk, hogy Krisna a barátunk; most beszéljünk arról, amikor mi vagyunk az Ő barátai. Krisna barátai különböző kategóriákba, különböző csoportokba tartoznak. Vannak a meghitt szolgálói, akik mindig nagyon engedelmesen, hűségesen követnek minden előírást és nagyon erős a hitük abban, hogy végül elérik a lelki világot; őket mind meghitt, bizalmas barátokként tartják számon.

Nagyon nehéz megítélni, hogy melyik csoport az úgymond magasabb rendű, de haladjunk lépésről lépésre. Az első csoport egy kicsit alárendeltnek érezheti magát – próbálnak elérni valamit. A következő csoport – Krisnát szolgálja és egyenrangú felekként társul Krisnával, megvan bennük az a természetes bizalom, hogy: ‘Egyenlőek vagyunk’. Teljesen egyértelmű módon, szabadon és nyitottan tudnak társulni Krisnával, mivel barátságukat, minden tulajdonukat és még önmagukat is Neki szentelték. Tehát nincs más mérlegelés, ez az alapja a közöttük lévő szabad szeretet áramlásnak.

S végül ott vannak még a Legfelsőbb barátai, akik próbálnak jóakarókként együttműködni Vele. Igyekeznek segíteni másoknak abban, hogy megértsék, a Legfelsőbbhöz fűződő különböző kapcsolatokat és terjesztik a tanításokat. Ezért nagyon szép és példaértékű, ahogy Sríla Prabhupád aláírta a leveleit: „Örök jóakaród Abhaj Csaranáravinda Bhaktivédánta Szvámí”. Örök jóakaród.  Olyan Ő, mint egy előttünk járó jóbarát, a tanítványok vagy a követők számára.

Krisna kapcsolatai közt vannak még az azonos korú gópák, akiknek nagyon erős hitük és bizalmuk van abban, hogy Krisna megvédelmezi őket. Nagyon fájdalmas számukra a Krisnától való elválás és ismét kölcsönösségről beszélünk, hiszen – Krisna is sír utánuk.

Az azonos korú barátok mellet, ott vannak még azok is, akik kicsit idősebbek nála, ők a jóakaró barátok. És ha ti idősebb barátok vagytok, akkor milyen a kapcsolatotok a fiatalabbakkal? Gondoskodni szeretnétek róluk, igaz? Itt is ez a helyzet: nem várják, hogy Krisna gondoskodjon róluk, inkább ők szeretnének gondoskodni.

Ott vannak még a szakhák, akik nagyon egyszerűen szolgálják Krisnát, mint kedves barátok, mint pásztorfiúk. Aztán vannak a sokkal bensőségesebb barátok a prija szakhák, majd végül a nagyon intim szolgálók, akik megosztják a titkaikat Vele. Tehát: egyszerű szolgálatok, mint például – ’együtt szaladgálunk Vele’; kicsit intimebb kapcsolatban pedig – ’ahol átöleljük egymást és ahol osztozunk Vele’; és a legintimebb kapcsolat pedig az – amikor meghívhatlak egy kis titkos szolgálatra, mint egy hírnök.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy Krisna és a pásztorfiúk közötti kapcsolat az odaadó eksztázis nagyon sajátos fajtája, ami nagyon hasonlít a szerető eksztázishoz és van rá esély, hogy ezek az érzések egyre jobban felerősödjenek.

Tehát a barátságról, mint spirituális gyakorlatról beszéltünk – illetve a barátságról, mint emberi kapcsolatról és mint lelki kapcsolatról. Ha van egy jóakaró barátotok, talán tud nektek segíteni a nehezebb pillanatokban.

Ezért ezen a nagyon gyakorlati emberi szinten, ha van egy megbízható bhakta barátotok, akivel megoszthatjátok a problémáitokat, bármilyen előírástól vagy szabálytól függetlenül, az néha nagyon létfontosságú. Ha elmosnak a májá hullámai és ahelyett, hogy szépen követnétek a spirituális gyakorlataitokat, az illúziót szolgáljátok; és ekkor jön egy hittestvéretek, aki azt mondja: „Hé Prabhu, hé Mátá, térj észhez!” ő megmenthet titeket. Ilyen egy jóakaró barát. És ha azt szeretnétek, hogy megmentsenek titeket, akkor próbáljatok meg ti is hasonlóképpen cselekedni – próbáljatok megmenteni másokat.

Végül hadd mondjak még három dolgot. A barátság a szeretet teljessége, teljes szeretet. Tehát, amikor a lelki barátságra gondoltok, legyen ez a mérce. Amíg ezt kutatjuk, addig is hadd említsek egy nagyon szép idézetet: „A boldogulást kerestem – és Boldogságot találtam, Barátokat kerestem – és Testvéreket találtam, Istent kerestem és rátaláltam a Szeretetére.”

A végső mottója egy lelki barátságnak pedig: „Ha velem tartasz, Én is veled megyek.”



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Hogyan ápoljunk egy szeretetteljes barátságot? Ehhez vaisnavákká kell válnunk. Máskülönben hogyan ápolhatnánk egy vaisnava barátságot? És azt tudjátok ki vaisnava? Elmondom a definícióját: „Vaisnava az a személy, akiben már minden transzcendentális jó tulajdonság kifejlődött.” ’Óh-óh! Eddig azt hittem én is vaisnava vagyok…’ Most mit tegyek? A következő rész kicsit könnyebb, mert „Krisna minden isteni vonása lépésről lépésre feltárul, megmutatkozik egy vaisnavában és ez az erkölcsi és belső lelki fejlődés a Legfelsőbb iránti elkötelezettségének és töretlen hitének köszönhető.”

Tehát láthatjuk, hogy a vainavák különböző megvalósítással rendelkeznek. Egyesek próbálják elérni a tökéletességet, míg mások már megvalósították. Az nem fontos, hogy ezen vagy azon a szinten állunk– csak haladjunk előre. Ezzel a töretlen, rendíthetetlen hittel és elkötelezettséggel minden áldás ránk száll. Most nem tudunk a vaisnavák mind a 26 különböző tulajdonságáról beszélni, csak arról az egyről, hogy barátságos, baráti természetű.

Barátságban a Jóistennel – mit tegyünk, hogy ez megtörténjen? Tudjátok, az Upanisadok azt mondják, hogy a test fájának legfőbb ágán – a szívben – két madár ül. Az egyik a lélek, a másik a Felsőlélek, a Paramátmá. Ez az egyik út: amikor a lélek a figyelmét a barátjára, a Paramátmára irányítja, akkor megváltozik az életünkben az irány. Tehát a Legfelsőbb a barátotok Paramátmáként, aki mindig veletek van. Ilyenkor semleges veletek – hagyja, hogy elkövessétek az összes ostobaságot és hibát. Ha készen álltok arra, hogy kifejezzétek szolgálatkészségeteket, akkor vezetni fog benneteket, de ha szeretnétek, élvezhetitek a szabadságotokat is. Ily módon, Ő semleges. De van egy másik barátotok is túl Paramátmán, Ő Bhagaván, aki nem egy semleges érzületű barát. Elfogult a bhaktáival szemben, bár mindenkit kedvel, de a bhaktáit jobban. Hogy legyen egy ilyen jóakaró barátotok, aki nem egyszerűen semleges és elnézi az ostoba tetteiteket, hanem aktívan próbál segíteni nektek – azt gondolom, hogy ez a Jóistennel való barátság egy magasabb szintje.

És mi a helyzet a barátsággal, mint odaadó szolgálattal? A barátságot egy nagyon erős szeretetteljes kapcsolatnak mondják. Tehát nem egy gyenge érzelmi kötelék. Ezért ez több, mint egy egyszerű hajlandóság a szolgálatra. Ez az egyik elsődleges rasza. Amikor barátsággal fordulunk a Legfelsőbbhöz, az egy stabil, folyamatos, megalapozott helyzet az odaadó szolgálatban. S a Vele való kapcsolatnak, a Hozzá kötődő extatikus érzéseknek köszönhetően ez a barátság érett módon fog feltárulni.

Melyek azok a tényezők, amik segítik ezt a baráti viszonyt? Most próbáljatok meg saját tapasztalataitok szerint gondolkodni. Mi fogja erősíteni a barátságotokat? A barátotok jelenléte, igaz? Ez megerősíti az érzéseinket; néha a távollét is erősíti az érzéseket, de a személyes jelenlét fogja táplálni a baráti kapcsolataitokat. Abban az esetben, ha nincs közvetlen kapcsolatunk, akkor számos különböző inspirációt kaphatunk. Krisna esetében, például a Neve, a formája, az ékszerei is ilyen inspiráció források lehetnek. Azt mondják: „Krisna szép ruhája, erős teste, a testén lévő végtelenül áldásos jelek, az, hogy sok nyelven beszél, bölcs tanításai, melyeket a Bhagavad-gítában adott át, nem mindennapi zsenialitása minden területen, ami törekvést igényel, nagy tudásának megnyilvánulása, kegye, lovagiassága, viselkedése, mint szerelmes, értelme, megbocsátó természete, az, hogy minden ember számára vonzó, valamint gazdagsága és boldogsága mind baráti szeretetet ébresztenek.”1

 (folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 41. fejezet

 



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ahogy azt említettem nektek, a barátság egy illúzió, egy édes illúzió, ami egy kicsit vakká tesz. Hogyan lehet gazdagítani a barátság e nagyon jó érzését? Próbáljátok megfelelően kiválasztani a barátaitokat. És ki a legjobb barát? A legjobb barát a szádhu. Mi tesz egy szádhut szádhuvá? A szat, ami az igazság. A teljes elköteleződés az isteni igazság iránt, ez tesz egy embert szádhuvá. Ezért olyan nehéz barátkozni egy ilyen személlyel. Túlságosan őszinte, szinte perzsel: mi pedig nem vagyunk annyira elkötelezettek és ezért ez a különbség egy kis ellenszenvet vált ki belőlünk. Mégis, a hasznosat kell választanunk nem pedig a kellemest; mert egy szádhu, egy lelki jóbarát figyelembe fogja venni, hogy mi a leghasznosabb számunkra a végső lelki célunk érdekében.

Most lépjünk tovább, hogy megvizsgálhassuk a barátságot a Jóistennel kapcsolatban. A Gíta[1] azt mondja, hogy annak érdekében, hogy megérthessétek a titkokat, egy nagyon intim, erős kapcsolatra van szükségetek. Azt gondolom ez nagyon igaz. Nem tudjátok elmondani a titkaitokat egy kívülálló vagy egy idegen embernek. Másutt Krisna említi[2], hogy egy barát olyan, mint egy jóakaró; és nem csak jóakaró, hanem jótevő is. Amikor Ardzsuna kéri: „Kérlek, írd le nekem a dicsőségedet!” – Krisna azt mondja: „Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát.” Tehát „Én vagyok a legkedvesebb barát.”3 Ha Krisna azt mondja, hogy „A barátod vagyok”, akkor azt vegyétek meghívásnak. Ti is válhattok az Úr barátjává – ez mindkét irányban működik.

Mi lesz vajon az eredménye annak, ha Krisna a legkedvesebb barátotok? Minden szívetekben lévő szenvedésnek véget fog vetni, mert az anyagi kapcsolatainkban, ezekben a ki tudja hány életen keresztül tartó kapcsolatokban – vajon hány társunk volt? Hány barát jött az életünkbe és ment el? Végtelen ez a szám; ez olyan, mint egy folyó, de ki az, aki mindig ott van mellettetek? A különféle életeken át, a kapcsolataink millióin keresztül? Gondoljátok végig – ki van mindig mellettetek? Gondolkozzatok el ezen!

A barátság is egy aktív kapcsolat, igaz? Valamit együtt csinálunk, mint a vrndávani gópák. Együtt futnak Krisnával, együtt esznek Vele, ellopják a paprikát a szendvicséről. Rendben – a csapátijáról. Számomra az a gópák legkedvesebb elfoglaltsága, amikor meglátnak egy kutat és belekiabálnak – ez nekem annyira tetszik! Csak hogy hallhassák a visszhangot. Ez annyira bájos. Tehát a barátság az, hogy együtt csinálunk dolgokat; az, hogy van egy társunk ebben az értelemben – ez isteni!

Ezen kívül, ha az eddigiekkel egyetértünk, akkor a barátságunkat néhány gesztussal ki is kell fejeznünk, ezért Rúpa gószvámí nagyon részletes információkat ad erről a barátságos viszonyról, ami a bhakták között van, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan kell megérinteni valakit a vállánál fogva. Útmutatást ad a bhakták közötti baráti viszonyhoz. Azt mondja: hat módja van a bhakták közötti barátságos társulásnak: adományozás, ajándékok elfogadása, mások praszádával kínálása, illetve annak elfogadása, bizalmas gondolatok feltárása, bensőséges tudakozódás. Ez a hat cselekedet segít minket abban, hogy ápolhassuk a barátságainkat. Tárd fel a gondolataidat, ne hagyd, hogy a barátaid éhezzenek melletted és próbálj meg segíteni, azzal, amire szükségük van. Itt is kölcsönös kapcsolatról beszélünk – adtok és kaptok. Néha könnyebb adni, mint kapni. Egy szeretetteljes barátságban elfogadni is művészet.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 9.1.

[2] Bhagavad-gítá 5.29.

[3] Bhagavad-gítá 9.18.



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Tírtha Szvámí: Mi a különbség a barát és az ellenség között?

Baladév: A motiváció.

Hajagríva: A barát a javadat akarja

Válasz: A cél.

Tírtha Szvámí: És a hozzáállás! Egy barát másképp viselkedik, mint egy ellenség és természetesen minden, amit említettetek fontos, hiszen ezekből tudjuk megítélni, hogy mi micsoda és ki kicsoda.

Nagyon egyszerű egy barátot ellenséggé tenni, de az már sokkal nehezebb, hogy egy ellenségetek a barátotokká váljon. Tehát egy barátságot ápolnunk kell és jobb, ha a nehezebb úttal próbálkozunk – hogy az ellenségek barátok legyenek. Ahogy korábbi szentírások említik: „Óh, Uram! Ha a jókat felszabadítod, az nem nagy dolog Számodra, viszont, egy problémásabb személyt szabadítasz fel, az a Te dicsőséged!”. Tehát barátokat ellenséggé változtatni – az nagyon egyszerű, viszont ápolni egy barátságot vagy egy ellenséget baráttá változtatni, – az majdhogy nem csoda! Tehát, ha azt mondjátok, hogy a különbség a barát és az ellenség közt a motiváció, a hozzáállás, akkor mi a barát motivációja? Egy barát a javunkat szeretné szolgálni, viszont egy ellenség általában próbál bajt okozni.

A külvilághoz való baráti hozzáállásról a Gíta így ír: „Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.”1

Mégis azt látnunk kell, hogy itt a Földön a barát és ellenség – része az illúziónak. Ezért egy lelki nézőpontból szemlélve igazából nem kellene különbéget tenni barátok és ellenségek között. Ha elértetek egy stabil tudatszintet és rendelkeztek ezzel a hozzáállással, mint a baráti hangulat, akkor, ha valaki esetleg ellenségként is tekint rátok, ti mégsem tudtok így viszonyulni senkihez. Ez az egyik módja annak, hogy megszabaduljunk az ellenségektől.

Tudjátok, egyszer a templomban egy pap azt kérdezte: „Kedveseim, nagyon szeretetteljesnek és alázatosnak kellene lennünk és akkor nem lennének ellenségeink. Van itt valaki a gyülekezetben, akinek nincsenek ellenségei?” Természetesen senki sem jelentkezett, majd egy nagyon idős hölgy megszólalt: „Igen! Nekem nincsenek ellenségeim!” A pap nagyon boldog volt: „Kérlek, gyere közelebb! Áldjon meg az Isten! Ez csodálatos! Te egy nagyon kedves hölgy vagy! Kérlek áruld el a titkot, hogyan lehetséges, hogy neked nincsenek ellenségeid? Erre az asszony azt felelte: „Már mindegyik ellenségem meghalt, túléltem őket!”

Láthatjátok van más út is, hogy ne legyenek ellenségeitek. Még ha tovább is éltek az ellenségeiteknél, próbáljátok megváltoztatni a mentalitásotokat. A javaslatom, hogy válasszátok az utóbbit.

Mindenesetre barát vagy ellenség – ezek az illúzió részei, de tudjátok, ha vannak barátaitok az kicsit édesebb illúzió. Ha úgy tekintünk ezekre a szituációkra, mint az eredeti tükörképére, akkor ennek a baráti hangulatnak egy lelki gyakorlatnak kellene lennie számunkra.

A Bhágavatamban az áll: „Az anyagi világban a boldogság és a szenvedés nem mások tetteinek az eredménye – baráté vagy ellenségé – még csak nem is a sajátunk, hanem a nagyfokú tudatlansága miatt gondolkodik így az élőlény.”

A tudatlanság miatt azt gondoljuk, hogy tőlünk vagy másoktól függ a boldogságunk vagy a szenvedésünk. A Gítában[2] nagyon szépen le van írva, hogy aki azt gondolja, hogy ő a cselekvés végrehajtója, az téved, mert a cselekedeteknek több tényezője van – tehát olyan, mintha több összetevőből állna, nem csak egyetlen oka van.

 

 

(folytatása következik)

 



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Most beszéljünk egy kicsit a barátságról, mint lelki gyakorlatról. Néhányan úgy vélik, hogy a barátság egyszerűen egy érzés. Ahogyan említettem, jó érzés az, ha van mellettünk valaki. Mások szerint a barátság egy tudatállapot – a másokkal való találkozás során, valójában, mint egy barát közelítetek a létezéshez. Érzitek a különbséget? Ez egy mélyebb, tudatosabb megközelítés. Azt mondhatjuk, hogy a következő szintje a barátságnak, amikor az már lelki gyakorlat. Püthagorasz az összes emberi kapcsolat közül a barátságot helyezi a legmagasabbra. És ad egy magyarázatot: „A barátság ugyanazon értékek és érzések közös birtoklása.” Jól hangzik. Van ilyen barátotok? Esetleg ti vagytok ilyen barátok? Ne feledjétek, a barátság kölcsönös kapcsolat, nem csak egyirányú. Nem csak arról szól, hogy elégedettek vagyunk, hogy van ilyen barátunk, hanem nekünk is készen kell állnunk ilyen baráttá válni.

Meg tudjuk magyarázni, hogy mit jelent a barátság? Szerintem nem. Csak megtörténik. Ebben az értelemben nagyon hasonló a szerelemhez. El tudjátok magyarázni, hogy mit jelent a szerelem? Nem, csak eltölt benneteket. Ámor megjelenik, eltalál titeket a nyilával és meg is történik. A barátság is valami nagyon hasonló. Nem tudjátok megmagyarázni, csak megtörténik – barátság első látásra. Ennek ellenére keményen kell dolgoznunk egy barátságért. A kezdeti szimpátia és vonzalom ott van, de ahhoz, hogy felépítsétek és megerősítsétek ezt a barátságot, nagyon sokat kell dolgoznotok.

És mi a különbség a barátság és a szolgálat között? A szolgálat során egy kicsit más a helyzet – az egyik magasabb, a másik kicsit alacsonyabb szinten áll. A barátság természete az, hogy egyenlőek vagyunk. Az jó, ha van egy feljebbvalónk, de az még jobb, ha egyenrangúak vagyunk. S néha, ha valakit sok ideig szolgálsz, akkor egy idő után barátként, szinte egyenrangú félként kezd kezelni. Tehát, ha meglehetősen hosszan hűséges szolgaként szolgáljuk Istent, akkor egy idő után esetleg barátként viszonyul hozzánk: ‘Rendben, a szolgálatkészsége kiállta a próbát, szükségem van ennek a bhaktának a segítségére’.

A barátságnak nagyon tisztának és őszintének kell lennie. Az anyagi ambíciók és a kihasználás nem férnek bele. Olykor még azt sem bánjátok, ha a barátotok kihasznál benneteket. Ha ez fokozza a raszát, akkor olyan lesz, mint egy színdarab – nem játszma, hanem egy játékosság – akkor az rendben van. De alapvetően nagyon őszintének kell lennie. Egy ilyen barátság egy igazi kincs!

Néha azt mondják, jobb egy őszinte ellenség, mint egy hamis barát; akkor minden világos, hogy ki kicsoda a kapcsolatban. Úgy tartják, hogy a barátságban, mint emberi kapcsolatban az eredeti isteni kapcsolat vetül ki. Ezért mondhatjuk, hogy az eredeti forma az az isteni kapcsolat. Hogyan létezhet egy ilyen szép és jelentőségteljes kapcsolat a Földön? Azért, mert létezik a lelki birodalomban is? Csak ez lehet az oka! Tehát, ha létezik itt a Földön, meg kellene tudnunk találni odaát is.

 

(folytatása következik)