Archives

Calendar

November 2020
M T W T F S S
« Oct    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  



Extra kiadások issues

A statue of the Hindu god Rama, Narayana or Vishnu Temple, backgrounds, tree, ladder, and Chiang Mai. Thai

(Szvámí Tírtha 2016. január 5-i reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Paramánanda kérdése: A tiszta odaadó szolgálattal, pontosabban a bűnnel kapcsolatban volna kérdésem. A Siksástakamot olvasva a negyedik versben, ahol Maháprabhu azt mondja, hogy ’nem szeretne nőket, követőket, pénzt vagy hírnevet’ – úgy hangzik, azt osztja meg velünk, hogy Ő már nem vonzódik ezekhez. Lehetséges ezt a szintet elérni, hogy ne vonzódjunk az életnek ezekhez az aspektusaihoz, különösen a még bűnösebb vonatkozásaikban?

Szvámí Tírtha: Igen, természetesen lehetséges.

Paramánanda: Az mikor történik meg?

Szwámí Tírtha: Mikor történik meg? Ha majd 25000 életen át hibátlanul gyakoroljátok a varnásram-dharmát, akkor könnyedén megtörténik. Ez a technikai megoldás, vagy létezik egy rövidebb út is. Hiszen a sásztrákban az áll, hogy sokféle komplikált szabály, tisztító eljárás, és miegymás létezik, ám egyszerűen a Krsnának oly kedves lelki tanítómester szeretetteljes szolgálatával valamennyi eredmény könnyedén elérhető, amelyeket más egyéb folyamatokon keresztül nagy nehézség árán érnétek csak el. 

Egyszer hallottam egy Mahárádzstól egy ezzel kapcsolatos tanácsot, ő ezt mondta: „Ha anyagi vágyaid vannak – próbáld azokat élvezni!” Tudjátok, ezen kissé meglepődtem, ám ő folytatta: „Hiszen akkor elégetitek azokat, és gyorsan túljuttok rajtuk.”

Ám egyszerűen, ha valahogyan mindig tanítómesterünk lótuszlábait tartjuk szemeink előtt; ha bármi gondotok támad, azonnal vizualizáljátok imádott múrtitokat – akkor milyen baj érhet benneteket?

S ne utasítsátok el ragaszkodásaitokat – emeljétek fel azokat! Találjatok jobb célt a ragaszkodásaitoknak! Emlékeztek Dhanur dász példájára? Bolondult a szépségért, és volt egy gyönyörű felesége, akinek a szemei olyannyira gyönyörűek és csábítóak voltak, hogy mindig a felesége szemeit akarta nézni.  Tudjátok, Indiában hogy sétálnak a párok – elől megy a férj, követi a felesége. Ám ha a gyönyörű szemű feleséged előtt sétálsz, akkor nem látod őt. Így Dhanur dász mindig arccal hátrafelé fordulva sétált – szemeit mindig a felesége szemeire szegezve, és eltelve a szépségével. Így ha úgy vélitek, van valamiféle ragaszkodásotok – ugyan már, ez annyira neofíta, nagyon jelentéktelen ragaszkodás. Mindaddig, amíg nem sétáltok arccal hátrafelé azért, hogy lássátok feleségetek szemeit, addig nincsenek is igazi ragaszkodásaink.

S egyszer Rámánúdzsa Ácsárja szemtanúja volt ennek a jelenetnek – ez a férfi, arccal hátrafelé sétált, s mindig a mögötte sétáló hölgyet bámulta – így szólt: ‘Ez meg mi a csoda?!?’ Odament Dhanur dászhoz és megkérdezte: „Álljon meg egy pillanatra, miért csinálja ezt?” Dhanur dász így válaszolt: „Tudod, a feleségem csodálatos szemei – ezek a leggyönyörűbbek az egész világon, s én egyetlen pillanatig sem élhetek e látvány nélkül.” Ezután Rámánudzsa Ácsárja szintén szemügyre vette a hölgyet, majd így szólt: „Hm, nem rossz. De mutathatok neked valami sokkal szebbet.” Ekkor Dhanur dász meglepődve így szólt: ,,Ez lehetetlenség! Ezek a legszebb dolgok, amiket valaha is láttam!”  Ezután Rámánúdzsa kézenfogva elvezette őt az Úr Visnu templomába, ahol egy szemet gyönyörködtető Visnu szobor volt bent. Ekkor Dhanur dász így szólt: „Igen, megadom magam! Ez sokkal szebb, mint a feleségem szemei. Téged foglak követni.”

Találjatok hát egy magasabb eszményt imádatotok számára!



121932442_1061191564314152_325505114737800569_n

(Szvámí Tírtha 2016. január 5-i reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Hajagríva kérdése: Néha még a legegyszerűbb utasításokat is nagyon nehéz követni, mint például az érzékek feletti uralom gyakorlása. Azt ajánlják, hogy érzékeinket mindig szenteljük az Úr szolgálatának, s így azok automatikusan ellenőrzés alá kerülnek. Mégis, ne feledjük, hogy világi tevékenységeinknek köszönhetően nem mindig végzünk lelki gyakorlatot, odaadó szolgálatot – ám akkor hogyan tudjuk úgy szervezni életünket, hogy mindig tudatosak legyünk érzékeink fegyelmezéséről?

Szvámí Tírtha: Ismeritek az ősi keresztény tradícióból a sivatagi atyákat? Egyszer két fiatal neofita felkeresett egy idősebb mestert és egyikük így szólt: „Ó, atyám! Kísértésbe estem! Most mit tegyek?” Erre Ő így válaszolt: „Kedves fiam, amikor úgy érzed, hogy jönnek a kísértések, csak bújj el a celládba, zárd be az ajtót, maradj ott, amíg a kísértések el nem múlnak!” A fiú nagyon boldog volt: ,Most majd biztonságban leszek a kísértésektől, elbújok a cellámba, zárt ajtók mögé.’ Ekkor megszólalt a másik fiú is: „Ó, atyám, engem is megkísértettek! Mit tegyek? S akkor az atya így felelt „Kedves fiam, Ha a celládban vagy, és érzed, hogy jönnek a kísértések, csak tárd ki szélesre az ajtódat és engedd be őket!” A fiú kissé meglepődött ezen: „De atyám, a másik fiatalembernek azt mondtad, hogy csukja be az ajtót, és most azt mondod nekem, hogy tárjam szélesre? Ez meg mit jelentsen?”  S akkor az atya így szólt: „Igen, a másik fiú gyenge, meg kell védenie magát. Ám te erős vagy, harcolnod kell.”

Ennek megfelelően, ha gyengének érezzük magunkat, akkor nagyon szigorúan meg kell védjük magunkat valamennyi utasítás betartásával, hiszen azok fognak bennünket megvédeni. A szabályokat követni, a tanítómester vezetése és a folyamat irányítása alatt lenni, az áldásban részesülni – ezek együttesen fognak bennünket megvédeni. Mindazonáltal néha ki vagyunk téve a külső világ bizonyos behatásainak, igaz? Mit tegyünk akkor? Nem téphetjük ki a szemünket, csak azért mert néhány szép hölgy van körülöttünk. Vagy nem önthetünk ólmot a fülünkbe, néhány rossz hír hallatán. Akkor hát mit tegyünk? Találjatok jobb elfoglaltságot az érzékeitek számára! Legyetek mindig kapcsolatban a lelki világgal! S nem is pusztán a tett, hanem a mentalitás számít. Ha mindig arra összpontosítunk, hogy ez a májá, az is májá, akkor a tudatunk mindig a májára fog összpontosítani. ‘Ez az ördög mosolya!’ Miért nem szeretett Istenünkre fókuszálunk? S amikor egy gyönyörű hölgyet láttok, erre kell emlékeznetek: ,Ó, Rádhiká egy újabb szolgálója!’, vagy ‘az Úr egy másik csodálatos teremtménye!

Tehát mindig van rá lehetőség, hogy egy helyzetben meglássuk a lelki szikrát. Láthatjátok a torzított visszatükröződést s kezelhetitek illúzióként, vagy láthatjátok a lényeges részt, amely isteni. A ti látásmódotoktól függ. Ha látásmódotok már eléggé megtisztult, akkor nem az anyagi visszatükröződést, hanem az eredeti lelki lényeget látjátok. S ha eléggé elkötelezettek vagyunk az odaadó szolgálatunkban, akkor nincs sok vesztegetni való időnk. Mivel lehet lemérni azt, hogy megfelelően és kellőképpen le vagyunk foglalva az odaadó szolgálatban? Azzal, hogy este alig bírtok bemászni a hálózsákotokba. Ameddig ez nem történik meg, addig az azt jelenti, hogy nem vagytok eléggé lefoglalva lelki szolgálattal. Tehát próbáljatok meg mindig a magasabb valósághoz kapcsolódni!

Mahádév: Gurudév, kérdésem a gószvámík szentírásaival kapcsolatos – melyeket ténylegesen eltemettek a grantha-szamádhi-ban, azért, hogy senki se olvashassa és spekulálhasson róluk?

Szvámí Tírtha: Nos, én azt hallottam – mivel nem ástam fel a grantha-szamádhit – szóval én úgy hallottam, hogy ténylegesen eltemették őket azért, hogy megvédjék a könyvek tartalmát illetve a gyakorlókat is. Nehogy megsértsék a szent könyveket – hogy megtartsák a titkokat.

Mahádév: De ez azt jelenti, hogy teljesen elérhetetlenek?

Szvámí Tírtha: Nem tudom. Jómagam még a számunkra elérhető szentírásokat sem érinteném meg.  Úgy vélem, nagyon magasfokú szentséggel kell őket tisztelnünk, abban pedig bizonyosak lehetünk, hogy ami lelki fejlődésünkhöz szükséges, az fel fog tárulni előttünk, még ha ebben a grantha – szamádhiban van eltemetve, akkor is. Eljön majd az ideje ennek is.

 

(folytatása következik)

 



firstfruitsoffering

(Szvámí Tírtha 2015.01.05-i szófiai reggeli tanításából)                                                             

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Baladév kérdése: A tegnapi és a mai tanításban is az orvostudományról beszélgettünk, s megértettük az általános gyógymódot, amely itt és most képes meggyógyítani a szenvedéseket… S beszéltünk arról a tablettáról is, amely nem alkalmas arra, hogy általa elérjük az extázist. Sajnos az én munkám nyilvánvalóan az, hogy a második típusú tablettát eladjam – ez nem működik.

Szvámí Tírtha: Egy bizonyos síkon működnie kell.

Baladév: Igen, kell, ám az emberek többsége, Sríla Prabhupád szerint a 90 % – a ebben a típusú gyógyszerben hisz, s most már értem, hogy ők miért ostobák. Az én kérdésem a gyakorlati lépésekre vonatkozik – hogyan egyensúlyozzunk, hogyan adjunk többet az igazi tablettából?

Szvámí Tírtha: A piros tabletta projekttel. Hát, tegyünk különbséget a munkánk és a küldetésünk; szenvedélyünk és küldetésünk között! Mondhatjuk, hogy az a dolgunk, hogy megfelelő módon működtessük a családunkat. Ám küldetésünk az életben az, hogy az isteni célt szolgáljuk. S hogyan lehet az isteni célt szolgálni? Például úgy, hogy egyre több embernek elmondjuk az igazságot.

Nos, mondjam azt, hogy mondogasd  a visnu visnu vishnu mantrát a vegyszereidre? Hiszen hogyan is ajánljuk fel a sót? Tegyük fel, hogy valamennyi só hiányzik a levesetekből, hogyan ajánljunk fel a sót Krsnának – így nem fogja elfogadni! Ha éhesek vagytok, és magatokhoz vesztek némi sót, akkor megszomjaztok. Nem, akkor azt mondjuk azt: visnu visnu visnu – hogy felszenteljük a sót, és beletegyük a levesünkbe. Hasonlóképpen, ha van néhány terméketek, és a visnu visnu visnu mantrát használjátok, hogy felszenteljétek azt, akkor ne lepődjetek meg azon, ha népességünk 60%-a egyszercsak extázisba esik és táncolni kezd. Mivel sohasem tudhatjuk, hogy mi is lesz az eredmény.

Ám, hogy komolyra fordítsam a szót a kérdéseddel kapcsolatban: valahogyan harmonizálnunk kell a tevékenységeinket és a lelki törekvéseinket. S ha az egyik területen sikerül energiát generálnunk, akkor azt a másik területen kellene hasznosítanunk. Volt például egy világbajnok testépítő évekkel ezelőtt, vegetáriánus volt. Ő képes volt sok energiát generálni, sok figyelemhez jutott az egyik területen, és ezt használta fel arra, hogy egy nemes célt támogasson – hogy vegetáriusok legyenek az emberek. Hasonlóképpen, ha bármiféle energiát sikerül létrehozni a munkánk során, mint például más emberekre való ráhatás, vagy bizalom, illetve bármilyen más erősség – akkor azokat az előnyöket használhatjuk lelki értelemben.

Ám a praszádam elv nagyon erős. Nagyon finoman működik, ám a tudatosságot annyira megtisztítja, hogy az emberek sokkal befogadóbbá képesek válni általa. Ezért, ha a karitatív tevékenységeitekben, mondjuk gyümölcsöt osztotok, ha felajánljátok a gyümölcsöt, akkor az emberek képessé válnak a praszádam elfogadására. Ez egy nagyon jó lehetőség a számukra, hogy valahogyan kapcsolódjanak. S a mi megértésünk szerint ők innen fogják folytatni.

(folytatása következik)

 



Arti-Hindu-Ceremony-of-Light

(Szvámí Tírtha 2016.01.05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A szádhana-bhaktit, az odaadó szolgálat gyakorlatát szintén két részre lehet osztani. Az első részt szabályozó elvek szerint végzett szolgálatnak hívják: a lelki tanítómester utasítására vagy a hiteles szentírásoknak engedelmeskedve követnünk kell ezeket a szabályozó elveket, és fel sem merülhet, hogy elvetjük őket. Ezt nevezik vaidhinak, a szabályok követésének, melyet szó nélkül meg kell tenni.”[1]

A vaidhi-bhakti olyan, mint egy elemi gyakorlat – amikor elkezdünk egyetérteni, amikor elkezdjük gyakorolni, hogy igent mondjunk. Ez egy tanulási folyamat, hosszú tréning. Természetesen lelki tanítómesterünk a folyamat végéről, az XYZ-ről is akar beszélni, de az ABC-vel kell kezdenie. Ezért mi történik? Azt fogja mondani: Keljetek fel reggel, gyertek el a leckére, mondjátok el a köreiteket, mossátok fel a padlót, hámozzátok meg a krumplit!” Akkor nagyon engedelmesen követitek ezt, ugye? Ám előbb-utóbb többet fogtok elvárni. ‘Már két hónapja mosom fel a padlót – és honnan jön az extatikus utasítás? Már két hónapja! Talán a gurum téved, nem adja meg nekem az extatikus információkat. Valami baj van ezzel a folyamattal.’

Nos, a szádhana-bhakti egy hosszú folyamat, s nekünk edzenünk kell magunkat arra, hogy betartsuk az adott utasításokat. Miért? Csak képzeljétek el magatokat: a lelki tanítómesteretek odajön hozzátok és így szól: “Adjátok fel minden ragaszkodásotokat és térjetek vissza Krsnához!” Meg tudnátok tenni? Alighanem még nem tudunk elfogadni egy ilyesfajta meghívást. Így fogtok szólni: ’Bocsánat, de a munkám!’ vagy ’Ma főznöm kell.’ Egyből tehát nem tudjuk ezt megtenni, valamiféle képzésre van szükségünk ehhez. Ez a tréning a gyakorlati utasítások követésével kezdődik: ’Tedd ezt, tedd azt!’ S ha arra szoktatjuk magunkat, hogy teljesítsünk, fogadjuk meg a tanácsot, akkor, amikor a komolyabb utasítás érkezik hozzánk, azt is képesek leszünk majd követni. A szádhana-bhakti a bhakti könnyebb változata, figyelembe veszi a bhakták elesett helyzetét. Tehát ha úgy gondoljátok, hogy a szádhanátok túl nehéz számotokra, ne feledjétek, hogy ez a könnyű rész! Ennél sokkal több fog következni!

Baladév: Optimistán hangzik.

Szvámí Tírtha: Áh, realistán hangzik.

“A szádhana-bhakti másik részét rágánugának hívják. Rágánuga arra a szintre utal, amikor a szabályozó elvek követésének köszönhetően valaki egy kissé jobban ragaszkodni kezd Krsnához, és természetes szeretettel végzi az odaadó szolgálatot. Az odaadó szolgálatot végző bhakta például azt az utasítást kaphatja, hogy keljen fel kora reggel, és ajánljon áratit, amely a murti-imádat egyik formája. Kezdetben a lelki tanítómester utasítására kel fel hajnalban és ajánl fel áratit, ám később igazi ragaszkodás ébred benne. Amikor szert tesz erre a ragaszkodásra, minden biztatás nélkül, magától törekszik arra, hogy felékesítse a murtikat, hogy előkészítse a különböző ruhákat és magában örökké azt tervezgeti, hogyan végezhetné szépen odaadó szolgálatát. Noha a gyakorlat kategóriájába tartozik, ez a fajta szerető szolgálat ösztönös. Az odaadó szolgálat gyakorlatát, a szádhana-bhaktit tehát két részre oszthatjuk: szabályokat követő és ösztönös szolgálatra.”

Itt megállunk a mai napra, mert el kell mélyítenünk a megértésünket arról, hogy a szádhana-bhakti e két részből tevődik össze: vaidhi és rágánuga. Mindkét esetben a lényeg a követésben rejlik. A nagy bhakták lábnyomának követése, mahádzsanó jéna gatah sza pantháh[2]– a vallás azt jelenti, hogy a lelki élet legnagyobb tekintélyeinek a mahádzsanáknak a lábnyomait követitek. Óvatosnak kell lennünk, mert egy nagyon emelkedett síkon lévő ember képes tolerálni bizonyos gyakorlatokat, sőt nehézségeket is, melyek mérgezőek lehetnek egy kezdő számára. S ha úgy érzitek néha, hogy egy tanács követése méreg számotokra, ne aggódjatok, ez csupán az első íz, később nektárrá válik majd. Ám ha valamit nektárnak éreztek – legyetek óvatosak!

 

(folytatása következik)


[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 22. oldal

[2] Mahábhárata, Vana-parva 313.117.



Прабхупад като птиче

(Szvámí Tírtha 2016.01.05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

“Azok az élőlények, akik az anyagi energia bűvöletében élnek, rendellenes állapotban vannak: tébolyodottak. A Srímad Bhágavatam kijelenti: „A feltételekhez kötött lélek általában őrült, hiszen egyre-másra olyan tetteket végez, amelyek lekötik és szenvedést okoznak neki.”[1]

Egyszer találkoztam egy szociológussal, aki feltett néhány megválaszolandó kérdést, mint például hogyan indult a missziója, hány gyakorolója van, stb. – alapvető dolgokra kérdezett rá. Majd utána néhány nehéz kérdés következett, Prabhupádot idézve így szólt: „Mi a véleménye a következő fundamentalista kijelentésről? „Az emberek többsége őrült.”? Sríla Prabhupád néha azt mondta, hogy „az emberiség 90 % – a egyszerűen őrült.”.  „Ez túlzott fundamentalizmus!” – fakadt ki a férfi. Mit is mondhatnék? Így válaszoltam: „ Nos, olvastam a hivatalos egészségügyi statisztikákat. Az áll bennük, hogy a magyar népesség 60 %- a valamiféle mentális betegséggel küzd, mint a depresszió, miegymás. Vagyis csak 30% maradt. Hogyan lehetséges az, hogy ti még a hivatalos statisztikát sem veszitek alapvető fontosságúnak (fundamentalistának)? Azt állítani, hogy a népességetek nagy része őrült – ez talán nem fundamentalizmus?! Sajnálom, ez benneteket nem háborít fel, ám ha egy szent ember azt mondja: „Ha elszalasszátok a lehetőséget, hogy boldoggá váljatok, akkor őrültek vagytok.” – ezt vajon sértésnek veszitek? Álljunk csak meg itt egy percre! Térjetek már észhez, ne szó szerint értelmezzétek a dolgokat! Próbáljatok meg a lényegre, az értelmére koncentrálni! Miért is mondja ezt? Néha képesnek kell lennetek arra, hogy megvédjétek folyamatunk méltóságát, ha valamiféle ostoba vélemény merül fel.

Ám itt Prabhupád még inkább fundamentalista, ezt mondja: „Azok az élőlények, akik az anyagi energia bűvöletében élnek, rendellenes állapotban vannak: tébolyodottak.. A szellemi lélek eredeti állapotában örömteli, boldog, örök életű, valamint teljes tudással rendelkezik. Csupán azért vált boldogtalanná, halandóvá és teljesen tudatlanná, mert anyagi tettekbe bonyolódott. Mindez a vikarmának tudható be. Vikarma tiltott tetteket jelent’. 

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 21. oldal 

 

 

 



Oct

11

Helping hand

(Szvámí Tírtha 2016.01.05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Beszélgessünk most az odaadás első szintjeiről!

“Az odaadó szolgálat három kategóriája, melyről Sríla Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhuban ír: az odaadó szolgálat a gyakorlatban, az eksztázisban végzett odaadó szolgálat és a tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálat.”[1]

Azt hiszem, itt meg is állhatunk! Az odaadó szolgálatnak tehát három kategóriája ismeretes: a gyakorlatban, az eksztázisban és a tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálat. Néha a bhakták nagyon is erős kifejezéseket használnak, mint például: ‘Ez aztán a teljes eksztázis!’ Vagy ‘Mi volt az a nagyon különleges érzés a kírtan végén?’ Vagy: ‘Ez a praszád nem is rasza, ez már rucsi – a lehető legmagasabb rasza!’ Néha tehát nagyon magas szintű kifejezéseket használunk, bár lelki gyakorlatainkat tekintve minden valószínűséggel kezdőnek számítunk. Mindazonáltal megvan a reményünk arra, hogy ha a gyakorlatban végezzük a szolgálatainkat, akkor eljutunk a második szintre, s eljön a teljes eksztázis. Az eksztázis jelentése: ’önmagunk meghaladása’. ’Kívül állni’ – ex- stasis[2] – kint, önmagatokon kívül maradni, önmagatokat meghaladva, amikor túllépitek a határaitokat – az az eksztázis. Ez nem egy pirula eredménye, hanem az az állapot, amikor meghaladjátok legvégső határaitokat. S végül a legmagasabb szint a tiszta istenszeretet.

E kategóriák mindegyikében számos alcsoportot találunk. Az általános felfogás szerint a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat kategóriáját kettő, az eksztázisban végzett odaadó szolgálatot négy, míg a tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálatot hat tulajdonság jellemzi. E tulajdonságokról Sríla Rúpa gószvámí a későbbiekben beszél majd. Ezzel a témával kapcsolatban Sríla Rúpa gószvámí utal arra, hogy a Krsna-tudatra, az odaadó szolgálatra alkalmas személyt az egyéni hajlamai szerint lehet besorolni. Azt mondja, hogy az odaadó szolgálat az előző életben elkezdett folyamat folytatása. Senki sem kezdheti el az odaadó szolgálatot, ha korábban nem volt kapcsolata vele. Tegyük fel például, hogy valaki jelen életében bizonyos mértékű odaadó szolgálatot végez. Noha nem végzi száz százalékig tökéletesen, bármit is tesz, az nem vész el: következő életében újra el fogja kezdeni, azon a ponton, ahol ebben az életében abbahagyta. Az odaadó szolgálatot tehát folytonosság jellemzi. De még ha nem is beszélhetünk folytonosságról, ha valakiben a sors elrendezéséből érdeklődés ébred egy tiszta bhakta tanításai iránt, el lehet őt fogadni, és fejlődhet az odaadó szolgálatban. Mindenesetre azok számára, akik természetüknél fogva kedvelik az olyan könyveket, mint a Bhagavad-gítá vagy a Srímád Bhágavatam, az odaadó szolgálat könnyebb, mint azoknak, akik csak az elmélkedéshez és a logikára támaszkodó folyamatokhoz szoktak.”[3]

Tehát a folytonosság. Mindennek megvan az korábbi oka, de vajon mi az elsődleges ok? Hiszen ahhoz, hogy valamit folytassunk, el is kellett valahol kezdenünk. Hogy történt az első pillanat?

Hajagríva: Valamiféle szukrti eredménye.[4]

Pavitra: Egy szenttel való találkozásnak köszönhető jószerencse.

Szvámí Tírtha: S létezik még egy lehetőség: ha megelőlegezzük a bizalmat. Ez nem a hit, hanem a megelőlegezett bizalom – ezek a tényezők mind-mind segíthetik az egyént, hogy valamiként kapcsolatba kerüljön. Saját erőfeszítéseink révén, melyet a helyes irány felé tettünk– egy szattvikus irányba; vagy ha valamely jószerencse folytán találkozunk egy tiszta bhaktával; vagy az előző életeinkben felhalmozódott érdemek, néhány jócselekedet (szukrti) és ezek gyümölcseként képessé válunk belefogni egy lelki gyakorlatba.

Ám miért is kellene ennyire kielemeznünk az első pillanatot? Sríla Prabhupád azt mondta, hogy ha az óceán közepén fuldokoltok, s valami jószerencse folytán arra jár néhány hajó, s valaki a kezét nyújtja, hogy megmentsen benneteket – miért kellene elemeznetek azt, hogy vajon melyik hajó, kinek a keze, s vajon ki az, aki azt a kezet nyújtotta, s mégis hogy történt ez az egész? Csak ragadjátok meg! Hiszen ha túlzottan sokat elemezzük a történéseket, akkor megfulladunk! Jobb megmenekülni, mint okosnak lenni!

Akkor hát nekünk kell folytatni, hiszen ha már elkezdtük, sosem szabad feladnunk! E tekintetben az élet hosszú, és sok váratlan helyzettel szembesülhetünk. Ma például tökéletesen pozitív és támogató környezetben élhetitek a lelki életeteket, minden adott hozzá: Maháprabhu itt van, a szanga (társulás) itt van, az ásram itt van, a gurutok is itt van, a dzsapátok is itt van, s az icipici hajlandóságotok is megvan! Valamennyi kedvező körülmény biztosított hát számotokra a gyakorláshoz. Rendben, akkor távolítsunk el néhány elemet erről a listáról! Mi fog történni, ha nem lesz itt Maháprabhu? A szívetek összetörve, és azonnal szörnyethaltok – akkor hogyan tudtok majd gyakorolni? Vagy ha a lelki tanítómesteretek eltávozik? Hiszen Ő az inspiráció számunkra! Vagy ha a szangát elveszik, és egyedül maradtok. Vagy ha nincs ásram? Vagy végső soron, ha elveszítitek a hajlandóságotokat? Ezek bizony az élet nagyon emberpróbáló pillanatai, ezért minden lehetőséget meg kell ragadjunk, amíg megvan! Ne vegyétek ezeket természetesnek vagy magától értetődőnek!

 

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 19. oldal

[2] A görög jelentés: kilépés

[3] Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 19. oldal

[4] Szukrti – lelki jócselekedetek, jámbor tettek

 



Oct

5

six goswamis

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Folytassuk felolvasásunkat ebből a nagyon fontos könyvből: The Ocean of Bhakti-rasa! Mit várunk egy óceántól? Hogy nagy legyen. És még? Bizonyára mély is, lakozik benne néhány élőlény, egy nektáróceán és titkok rejteke. S persze hullámzik – így hát ez a könyv is hullámokból áll. A vaisnavák egyik tulajdonsága, hogy költőiek. S hogyan jellemezhetnénk a bhakti-rasza nektáróceánját rendszerezett, unalmas stílusban? Fejezetek, alfejezetek, és így tovább – na nem, ez lehetetlen! Hullámok! Látjátok, pusztán a tartalomból kiindulva mennyire sokat tudhatunk meg!

A gószvámík, a mi tanáraink nagyon különböző karakterűek. Az egyikük nagyon szigorú volt a szabályokat, és a gyakorlat más részeit tekintve. Hari-bhakti-vilász – olyan ez, mint egy törvénykönyv, a gyakorlók magatartási kódexe. Mondom, nagyon nehéz. Olyasmit is említenek benne, hogy ha 25 000 életen át hibátlanul követitek a varnásram-dharmát, akkor már továbbmenőnek minősültök. E mérce szerint már 24 999 életen vagytok túl, így most itt az ideje, hogy teljesen éretté váljatok. Itt találjátok folyamatunk rituális részének részleteit is, illetve a jövendőbeli tanítvány tulajdonságait is, az avatás jelentőségét, stb. Láthatjátok hát, hogy Szanátan gószvámí nagyon részletesen ír a szabályokról.

Majd Rúpa gószvámí, a gószvámík egyik elöljárója néhány nagyon egyszerű utasítással kezdi, mint a vácsó-végam manasza-kródha-végam dzsihvá-végam udarópasztha-végam- „Aki képes uralkodni szavain és gondolatain, legyőzte a nyelv, a gyomor, a nemi vágyak ösztönző erejét, valamint a haragnak is ellenáll, méltó arra, hogy szerte a világon tanítványai legyenek.”[1] Majd arról ír, hogy mik a bhakti gyakorlásának kötelező elemei, mint például „a szívből jövő lelkesedés, némi tudás, némi lemondás…”[2] Vagy hogy mik a tanítványok közötti kapcsolat jellemzői, mint például „a bizalmas gondolatok feltárása, bensőséges tudakozódás…”.[3] Majd a nagyon is alapvető információkból indulva hirtelen sokkal extatikusabb témára ugrik – a Rádhá-kunda jellemzése következik: „Aki csak egyszer is megfürdik a habjaiban, annak szívében nyomban feltámad és kiteljesedik a tiszta istenszeretet.”[4] Vajon ez mit jelenthet? Ő talán egy spirituális túravezető? Ha turistaként ellátogatunk a Rádhá-kundhoz, és ha beleugrunk – vajon be fogunk jutni? Nem fogtok bejutni, ehhez megfelelő hangulatra van szükség. Ha szent fürdőt veszünk, akkor nemcsak a testünk, hanem a finomtestünk is megtisztul, ahol a karmikus adatok is tárolódnak. Ahhoz tehát, hogy megtisztuljunk, s valami magasabbat kapjunk, megfelelő hangulattal kell rendelkeznünk. Éppen ezért Rúpa gószvámí leírja az előzetes lépéseket, mint például ellenőrzés és gyakorlatok, szabályok és tiltások, meg ilyesmi. Mindazonáltal nagy önfegyelem számára az ABC-ről beszélni, hiszen Ő az XYZ-ről szeretne írni. Fel akarja fedni a titkot, ám ehhez fel kell minket készítenie annak befogadására. S sok másik könyvében Rúpa gószvámí a nagyon is lényeges dolgokról ír, mint például az Odaadás nektárja címűben is.

Ám nézzünk most néhány másik gószvámít! Emeljük ki közülük a neofítát, Dzsíva gószvámít, a fiatalt! Dzsíva gószvámí filozófiai munkássága kiemelkedő. Nem csupán kiváló szónok és a legjobb érvelő, hanem mesteri író is. Ha bármi bajotok adódna a filozófiával kapcsolatban, hivatkozzatok csak Rá! Híres könyvei, a Szandarbhák magvas filozófiai nézőpontok, viták és érvelések gyűjteményei. Dicsőíti a Bhágavatamot, és a szentírások végső tekintélyeként említi. Ezekkel a filozófiai érvelésekkel megvédi élenjáró mesterei, s ezáltal az egész szampradája nemes jellemét.

Nézzünk egy másik gószvámít – Raghunáth Dászt! Egyik könyvének címe Vilápa-kuszumánydzsali (A bánat bokrétája) – ezzel el is érkeztünk a címek csúcsához.

Ezek a szentírások tehát nagyon fontosak számunkra. Ezek a könyvek nemcsak finomságokat tartalmaznak, hanem nagyon kifinomult betekintést nyújtanak a lelki valóságba. A gószvámík néhány könyvét online is megtalálhatjátok a 21. században, ám néhány könyvüket Vrndávanban temették el, mert annyira magas szintűek, hogy követőik úgy döntöttek, eltemetik azokat, ezáltal védve meg tartalmukat. Ott van egy grantha-szamádhi is, a gószvámík könyveinek szamádhija – ebből is világos, hogy a mi lelki folyamatunk valami nagyon magas szintű információval bír, s ezért Rúpa gószvámí könyveit is értékeljük hasonlóan nagyra!

(folytatása következik)

[1] Srí Upadésámrta, 1. fejezet

[2] Srí Upadésámrta, 3. fejezet

[3] Srí Upadésámrta, 4. fejezet

[4] Srí Upadésámrta, 11. fejezet



Krishna 1

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

S végül a tiszta odaadás vonzza Krsnát. „Sríla Rúpa Gószvámí azt állítja, hogy az odaadó szolgálat még Krsnát is vonzza. Krsna mindenkit vonzó, ám az odaadó szolgálat még Krsnát is vonzza”[1] De miért Krsnát? Ennek a névnek a jelentése a ‘fekete’. Ha véletlenül Indiában jártok, látni fogjátok Krsna nevét néhány plakáton, mint ‘Krsna gumiszervíz’, vagy ‘Krsna szárik’. Egyszer egy egynapos hosszú és fárasztó ajódhjái utazás után Krpadhámával végül megérkeztünk a hotelünkbe. Ez egy nagyon tiszta, fehér márványépület volt, ennek a fehér hotelnek a neve pedig így hangzott: ‘Hotel Krsna’ – a fekete hotel.

Tehát néha Krsna nevét egyszerűen csak a jelentése alapján használjuk, ez pedig: ‘fekete’. Krsna másik jelentése: ‘vonzó, mindenkit vonzó’. Nemcsak néhányak számára vonzó, hanem mindenki számára. Mondhatjuk úgy is, hogy Ő a Sötét Úr. Miért sötét? Mert az igazi isteni titkok rejtve vannak. Az ő fekete színárnyalata ugyanakkor egy különleges sötétséget áraszt, amely isteni – ragyogó sötétség. Ez nem pusztán anyagi sötétség, ez isteni sötétség. S ez a vonzerő határtalan. Elmondhatom nektek, hogy ez igaz: ha Ő még engem is képes vonzani, akkor ez lehetséges. Tehát a Krsna-nám nem egy szektás elnevezés, hanem a Legfelsőbb Úr végső tulajdonsága – mindenkit vonzó, minden tekintetben a legjobb.            

De mi a vonzó e mindenkit vonzó, minden okok végső okának számára? És miért ez a Krsna? Tudjátok, egyszer néhány rsi, néhány bölcs ember odament Brahmához, a Teremtőhöz, és feltettek neki néhány kérdést: „Kérlek mondd el nekünk, ki a Jóisten? Ki a Legfelsőbb? Ki itt a főnök? Ki ijeszti el a halált?” Mindenki fél a haláltól, de ki az, aki el rá tud ijeszteni? Jó kérdés? „S ki az, akit megismerve minden ismertté válik?” Ez is jó kérdés? Azt hiszem, ez egy nagyon jó kérdés, mert akkor nem vesztek el a részletekben, hanem a lényegre tapintotok rá. S végül: „Mi viszi előre a világot?”

Úgy vélem, ezek nagyon komoly kérdések. „Ki a Legfelsőbb? Ki tudja elűzni a halált? Ki az, akit megismerve minden ismertté válik? S mi viszi előre a világot?” Ilyen egy minőségi kérdés.

Majd Brahmá előhozakodott a válaszokkal. Mit gondoltok, mi volt a válasza az első kérdésre, hogy ki a Jóisten, ki a Legfelsőbb? Azt mondta: “Krsna.” Krsna a Legfelsőbb Úr. S vajon hogy válaszolt a második kérdésre?

Válasz: Krsna.

Szvámí Tírtha: Igen, ügyes, Krsna, ám egy nagyon különleges módon. Vajon Krsna melyik arca? Ki képes elijeszteni a halált? Mi a legjobb módja Krsnanám kiejtésének? Ez a Góvinda! Góvinda. Góvinda elől a halál is elmenekül– nem tudja Góvinda jelenlétét elviselni. Rendben, akkor már tudjátok, hogy ki a Legfelsőbb, így már tisztában vagytok az örök élet titkával – hogy hogyan kerüljétek el a halált. Akkor hogyan érjük el a teljes tudást – azt megismerve, akit megismerve minden ismertté válik? Vajon ez ki által lehetséges?

Válasz: Krsna.

Szvámí Tírtha: Ez Krsna, ám egy nagyon különleges módon. Ez nem az általában mindenkit vonzó Krsna, nem is Góvinda, aki olyan neked, mint a barát, hanem ez a Gópídzsana-vallabha – a gópík legkedvesebbje. Őt megismerve minden ismertté válik számotokra. Miért? Mert ez egy szeretői viszony, az isteni szeretet. Ha ezt tudjuk, mindent tudunk. Ezek nem a részletek, hanem az esszencia.

Lássuk az utolsó és végső kérdést: „Mi viszi előre a világot? Ez itt most nem Krsna, hanem szváhá – áldozat. Az áldozat viszi előre a világot.

Éppen ezért imádjuk Krsnát, Krsnát, mivel Ő mindenkit vonzó. Ő a Legfelsőbb, az Ő természete szerint képes legyőzni a halált, s az Ő másik jellemzője miatt a minden tudás megnyilvánulhat számotokra. Éppen ezért készek vagyunk gyakorolni az áldozatot – hiszen ez fogja az egész rendszert működtetni. S mi a legjobb áldozat a jelen korban? Ez a Szent Név – náma-jagja – harinám-szankírtan – ez az áldozat a kor számára.

Tehát „Krsna mindenkit vonzó, ám az odaadó szolgálat még Krsnát is vonzza. A legmagasabb fokú odaadó szolgálat szimbóluma Rádhárání. Krsna neve Madana-móhana, melynek jelentése az, hogy Ő annyira vonzó, hogy Ő Kupidók ezreinek csábítását le tudja győzni. Ám Rádhárání még sokkal vonzóbb, mivel Ő még Krsnát is vonzza. Ezért a bhakták Őt  Madana-móhana-móhinínek hívják: Kupidó csábítójának csábítója.”

Ez tehát néhány apró, nagyon jelentéktelen gondolatok a tiszta odaadó szolgálatról. Ez nem egyszerűen szolgálat, egyáltalán nem fizetett szolgálat, hanem odaadó szolgálat, és a tiszta szinten. Ez valamennyi általatok elképzelt jótéteményt meghozza majd – s még annál is többet.

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 1. Fejezet

 



30726333_1790890650932667_4798614436942184448_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

A tiszta odaadó szolgálat ritkaságáról így olvashatunk: „A lelki élet előkészítő szakaszában különféle lemondások, vezeklések és hasonló folyamatok segítik az önmegvalósítás elérését. E folyamatok gyakorlásával azonban még akkor sem juthat el az ember az odaadó szolgálat szintjére, ha nincsenek anyagi vágyai. Ezenkívül az sem kecsegtet sok reménnyel, ha arra vágyunk, hogy a magunk erejéből tegyünk szert az odaadó szolgálatra, mert Krsna nem adja meg bárkinek a lehetőséget erre. Könnyen felkínálja az anyagi boldogságot vagy akár a felszabadulást is, de odaadó szolgálatával rendkívül nehezen jutalmaz meg bárkit is. Odaadó szolgálatot valójában kizárólag egy tiszta bhakta kegyén keresztül lehet végezni. A Csaitanja-csaritámrtában ez áll: „Az ember a lelki tanítómester – a tiszta bhakta – és Krsna kegyéből juthat el az odaadó szolgálat szintjére. Nincs rá más mód” [1]

 Tehát guru-krsna-paszádé pája bhakti-latá-bídzsa – „A lelki tanítómester, és Krsna kegye által az odaadó szolgálat magvai a szívünkben vannak elvetve.”[2] Mennyire szép! S mi történik, ha ez a mag a szívünkbe kerül? Ápolnunk kell, hogy növekedjék. Óvnotok, táplálnotok és öntöznötök kell a kicsiny kis növényt azért, hogy áthatoljon az univerzumon, s végül el kell érni Rádhá-Góvinda lótuszlábait, hogy emelje az Isteni Pár szépségét. Az odaadásnak ez a magocskája nagyon értékes a számunkra, hiszen nemcsak leveleket fog hozni, hanem virágozni is fog, s végül gyümölcsöket terem majd. S mi a tiszta odaadás magvának a gyümölcse? Ez a tiszta odaadás –bármely lelki gyakorlat legízesebb gyümölcse.

Ezért a Legfelsőbb Isten és az Ő képviselőjének, a lelki tanítómesternek a kegye által megpróbáljuk ápolni az odaadásnak ezt a magját. Hogy lehetnénk olyan ostobák, hogy elutasítsuk egy tiszta bhakta áldásait? Hogy kiradírozzuk a magot a szívünkből, mondván ’Nincs szükségem többé erre a magra, nincs szükségem többé erre a mantrára, már nincs szükségem az áldásaidra többé’… Ez ritka.

„Azt, hogy az odaadó szolgálat ritka dolog, a tantra-sásztra is alátámasztja, amikor az Úr Siva így szól Szatíhoz: „Kedves Szatím!…” Látjátok, ez annyira különleges! Itt Siva beszél, és Szatí, a felesége, hallgatja. Mi történik általában egy családi kapcsolatban?

Válasz: Pontosan az ellenkezője.

Szvámí Tírtha: Látjátok, ez annyira transzcendentális! Ez az eredeti változat – amikor Siva beszél és Szatí hallgatja. Tehát amikor a hölgy beszél, s nektek kell hallgatnotok – sajnálattal mondván ez az eredeti szituáció anyagi visszatükröződése.  Nem tudom, hogy ez egy vicc vagy a valóságban megtörtént eset, de két férj így beszélgetett egymás között: „Tudod, otthon az utolsó szó mindig az enyém!” A barát nagyon meglepődött, és így szólt: „Az meg hogy lehet?” „Úgy, hogy azt mondom: igen, kedvesem!” De próbáljunk most az eredeti változatra koncentrálni!

Tehát az Úr Siva így szól: “Kedves Szatím! Ha valaki nagyon jó filozófus, aki a tudáshoz vezető különböző folyamatokat tanulmányozza, megszabadulhat az anyag kötelékétől. A Védákban javasolt rituális szertartásokkal az ember felemelkedhet a jámbor cselekedetek síkjára, s így a lehető legteljesebb mértékben élvezheti az anyagi élet kényelmeit. Ezek az erőfeszítések azonban nem teszik lehetővé számára az Úr odaadó szolgálatát még akkor sem, ha sok – sok ezer életen át próbálkozik velük.”

Habár azt mondják, hogy nehéz és ritka elérni a tiszta odaadó szolgálatot, mindazonáltal lehetséges. A tiszta odaadó szolgálat következő aspektusa az, hogy túl van a felszabaduláson. A mi tradíciónkból megértjük, hogy a felszabadulásnak különböző fokozatai vannak, úgymint: a Jóistenhez hasonló helyzet elérése, hasonló testi tulajdonságokkal rendelkezni, eljutni Őhozzá…Mégis a tiszta odaadás nem lesz elégedett az ilyen eredménnyel, hanem egy élő és szeretetteljes kapcsolat kialakítására törekszik a Legfelsőbbel. S mi nem vagyunk elégedettek ezzel a fokozatos felszabadulással, mi a végső és legfelsőbb megoldás után áhítozunk valamennyi problémánkra.

Nitjam bhágavata-szévajá…”[3] („a tiszta bhakták szolgálata”) – állandóan és örökké a bhagavatát szolgálva. Az odaadás megmásíthatatlan tényként fejlődik ki a bhakta szívében, és ezután a szív csomói feloldódnak. Ezért vágyjuk ezt a típusú megoldást, amely a felszabaduláson túli tündöklő perspektívát mutatja. Tehát ne elégedjetek meg ezzel a jelentéktelen felszabadulással! Valami sokkal több vár rátok! A felszabadulás nem egy cél, ez egy mellékhatás. Talán ma ezeket csupán szavak szintjén tudjuk értelmezni, ám ez a realitás. Ez a legmagasabb szintű valóság.

(folytatása következik)

 

[1] Az odaadás nektárja, 1. fejezet

[2] Csaitanja-csaritámrta, Madhja, 19.151 (tartalmi idézet, a ford.)

[3] Srímad Bhágavatam 1.2.18

 



father-and-daughter-silhouette-494x329

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-ei szófiai esti tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Egyszer hallottam egy történetet egy férfiről, akinek volt egy halálközeli élménye. Ebben a nagyon különleges elmeállapotban átszelte az univerzumot, s végül találkozott Istennel. A Jóisten arra kérte őt, hogy készítsen egy listát a bűneiről és hibáiról, ezért elkezdte összegyűjteni az úgynevezett hivatalos hibáit. Tudjátok, ha kicsit is megvizsgáljuk magunkat, tudunk készteni egy ilyen listát, ezért hát ő is elkészítette a saját listáját. Amikor ezt átnyújtotta a Jóistennek, a Legfelsőbb nagyon elégedetlenné vált, s így szólt: „Ne ezt, ne ezt!  Ez nem túl komoly! Létezik egy dolog, melyet nem írtál rá a listádra: nem voltál szeretetteljes a lányoddal!” Ez volt az egyedüli igazi bűn, az egyetlen valódi hiba, melyet Ő hangsúlyozott, majd hozzátette: „Éppen ezért menj vissza! Térj vissza a Föld nevű bolygóra!”
Képzeljétek csak bele magatokat ebbe a helyzetbe: találkoztok a Legfelsőbbel, s fel kell tárni az ügyeteket. És tudjátok, a Jóistennel találkozni – azután már csupán egyetlen lépés választ el Benneteket a teljes tökéletességtől, hiszen Ő meginvitálhat: “Ó, kedves fiam, kedves lányom, olyan kedves, hogy eljöttél, ülj csak ide az Oldalamra!” Ám utána így szól: „Térj vissza!” Ez nagyon rossz érzés, még ha visszatértek is, már másik hangulatban. Az már nem ugyanaz az ember. Hibák hosszú listájával kezdtétek, most meg egyetlen feladattal tértek vissza – hogy kijavítsátok azt az egy valódi hibát. 
A mi folyamatunkban mi a bűn fogalma? Az energiák rossz felhasználása. A legáltalánosabb és legnemesebb magyarázat a bűnös cselekedetekre az, ha egy magasabb rendű energiát alacsonyabb célra, vagy alacsonyabb síkon alkalmazunk. A mi életünk nagyon megszentelt és nagyon magas energiával telített. A mi pránánk, a mi életenergiánk szent, tehát nem szabadna jelentéktelen törekvésekre pazarolnunk. A legjobb célra kell felhasználnunk. Ne használjátok, ne fecséreljétek el a becses életeteket ostoba cselekedetekre! 
Ezért Krsna így szól: „Abban az esetben, ha bajban vagytok, ha negatív következmények történnek életetek során, ha minden kötelezettségeteket feladjátok a Legfelsőbb szolgálatáért, megoltalmazlak benneteket!” S kérlek, ne feledjétek: néha azt gondoljuk, hogy a következmények később történnek, de lehet, hogy már az is egy következmény, amit észlelünk. Kérlek benneteket, kicsit kínozzátok magatokat a bűntudat érzésével, ám ne essetek túlzásokba! Ne a hibáitokra koncentráljatok, hanem a megoldásra! El kell döntenünk, hogy a probléma vagy a megoldás részeként tudjuk magunkat értelmezni. Rúpa gószvámí azt mondta, hogy Krsna bármilyen bajtól meg tud minket óvni, tehát ha jövünk, és az isteni védelem oltalmába helyezzük magunkat, akkor biztonságban leszünk.
Ez tehát az anyagi nyugtalanságtól való megszabadulás. Az anyagi aggodalom néhány múltbéli téves cselekedet következménye, s az anyagi siker pedig valamiféle pozitív elkötelezettség eredménye – ezt hívják jó karmának, a szenvedés pedig a rossz karma. Melyiket szeretnétek tehát? Rossz avagy jó karmát?
Jasódá: Semmilyen karmát.
Szvámí Tírtha: Okos válasz, hiszen a karma köteléket jelent. Akár jó vagy rossz – az egy kötelék. S még azok is, akiknek jó a karmája, úgyszólván fújhatják, ha nem jól használják fel a jó lehetőséget. Így hát transzcendenssé és lelkivé kell válnunk a karmikus tettek és visszhatások síkján! Ugorjatok! A rossz szokásokból, a rossz gyakorlatból lépjetek át a jó gyakorlatokba! 
 
(folytatása következik)