Archives

Calendar

July 2021
M T W T F S S
« Jun    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  



Extra kiadások issues

1

(Szvámí Tírtha 2016.01.10-i szófiai esti tanításából) 

 (az előző hétfői tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: Néhányan kifejeztétek szándékotokat, hogy csatlakozni szeretnétek a meditációs körhöz – melyet oltalmazottak körének nevezünk. Tehát, alázatosan kérünk mindenkit, aki tegnap feliratkozott a listára, hogy fáradjon előre és mi átadjuk a mantrát. Van esetleg valakinek kérdése az oltalomvétellel kapcsolatban?

Kérdés: Van arra lehetőség, hogy ha valaki nem iratkozott fel tegnap, ma még csatlakozzon?

Szvámí Tírtha: Igen van! De nem kérdeztél a követelményekről. Úgy vélem, érdemes előbb tisztázni azokat! Nincsenek előfeltételek! Csupán egyetlen egy – az, hogy komolyan kell venned, mert ez az örök életre vonatkozik. Ez nem nekem segítség, nekem nem származik semmiféle hasznom ebből – ez értetek van! Tehát, kérlek, akkor csatlakozzatok, ha komolyan gondoljátok!

Ez közelebb fog vinni benneteket a lelki eszményeitekhez! S kérlek, ígérjetek meg egy dolgot: legközelebb, amikor találkozunk elmondjátok a tapasztalataitokat és hogy miben fejlődtetek. Egyet tudunk érteni ezekkel a feltételekkel? Ha igen, akkor találjatok minden nap kicsi időt arra, hogy ezt a mantrát nyugodt lelkiállapotban mondjátok. A legjobb idő a mantrázásra a reggel. Kérlek, próbáljatok elegendő időt szakítani magatokra, ez a ti érdeketek! Természetesen időbe telik, míg belejöttök a gyakorlásba. De, ha gyújtotok egy füstölőt, amikor mantráztok, az segít koncentrálni az örök lelki javatokon. S éreznetek kell, hogy ez az isteni nap felkel szívetek horizontján, ezért kell imádkoznotok.

Mindenki fog kapni egy kicsi málát[1] – mely 27 szemből áll. Összesen 28 szem van rajta, de ezen a különálló szemen nem kell mantráznotok, ne érintsétek meg. Jobb kézben tartsátok a hüvelyk és a középső ujjatok közé fogva a szemeket. Elmondotok egy mantrát és mentek a következő gyöngyre; így folytatjátok a 27. gyöngyig. Akkor visszafordultok, nem érintve a fő gyöngyöt és ismét elmondjátok 27-szer a mantrát. Ezt négy körön keresztül megismétlitek. S mennyi négyszer 27? 108. Így hangolódunk a kozmikus harmóniára.

Természetesen tudjuk, hogy 108 upanisad, titkos tanítás létezik. 108 szannjászí név van a vaisnava láncolatban. 108 fő szolgálója van az Úr Krsnának. Tehát nemcsak a kozmológia; hanem a legmagasabb típusú teológia és misztikus tapasztalat is egyben.

Amikor befejezitek a mantrázást, kérlek invitáljátok meg az elmétekbe, az életetekbe az isteni nap összes tisztító, tápláló és gyógyító erejét.

Még néhány dologgal szeretném kiegészíteni mindezt. Három lépést kell elérnünk a gyakorlatunk során. Az első: emlékeznünk kell arra, hogy lelki lények vagyunk. A második: tudatosnak kell lennünk erről, ezt meg is kell valósítanunk és mélyen megértenünk. S ekkor mi fog történni a harmadik lépésben? Boldogság – ezt kell elérnünk a harmadik lépésben. Tehát: emlékezzetek, legyetek tudatosak és váljatok boldoggá!

Ezek után erősebben kapcsolódunk egymáshoz! Nemcsak a közös meggyőződésben, hanem a gyakorlatban, az imádságban is! Vegyétek ezt úgy, mint az életetek lelki fejlődésének esélye. Legyetek ebben nagyon komolyak, mindig köszöntsétek az éltető Napot, hogy visszatükrözhessétek sugarait– fényesen és tisztán! S biztos vagyok abban, hogy ez a mantra vezetni fog benneteket a lelki utatokon, ahol megtalálhatjátok örök távlataitokat! S amikor letisztul ez a gyakorlat, az segíteni fog benneteket egyre stabilabbá válni. Azt kívánom, hogy mindannyian olyanok legyetek, mint az apró napocskák – fényesek és ragyogóak mások számára, miután az isteni fény megvilágított benneteket.

Folytassátok tovább ezt a spirituális gyakorlatot; érezzétek, hogy együtt vagyunk azon a szinten és az egyéni sikeretek mindenki sikere lesz! A testvéreid sikere egyben a te sikered is. S emlékezzetek a mantra jelentésére: A valótlantól vezess a valóságba! A sötétségből vezess a fényre és a haláltól vezess a halhatatlanságba! Ezeket a szavakat feltöltheted a legjobb kívánságaiddal, imádságokkal – önmagadért és másokért. Szálljon áldás mindannyiótokra!  Váljon valóra valamennyi lelki törekvésetek; hogy saját örök lelki javatokért dolgozhassatok, legyetek mások hasznára, végül pedig éljetek a Legfelsőbb Úr dicsőségére.

 

[1] meditációs füzér

 



(Szvámí Tírtha 2016.01.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Képzeljétek el magatokat egy magányos szigeten; éppen túléltétek az első éjszakát, mi történik másnap hajnalban? Várjátok a napfelkeltét. Ez a gyönyörű szimbolikus esemény történik minden nap ebben a világban – a fény megjelenése – mely segít megértenünk, hogyan is folytassuk. Időben kell elkapnunk ezt a pillanatot, őszinte várakozással telve! Nem számít, hogy még sötétben vagyunk, de a fény felé fordulunk és bizonyosak vagyunk abban, hogy eljön. Az első sugarak… még az első sugarak előtt, már lenyűgöző a színárnyalat látványa! A magányos sziget hirtelen lakottá válik. S tudjátok, amikor a láthatáron megjelenik a napkorong egy apró darabkája, azonnal nagy változás következik be. Addig a pillanatig a sötétség uralkodott; ettől az első sugártól kezdve a fény győzedelmeskedett a sötétség felett. Aztán egy szempillantás alatt megjelenik a láthatáron a teljes napkorong. S ahogyan a Nap fénye feltár mindent körülöttünk, ugyanúgy a szívünk s lelkünk horizontján felkelő lelki Nap is fényt áraszt mindenre. Elmúlt a sötétség, elmúlt a szenvedés, nincs több félreértés. Minden kristálytiszta! Kristálytiszta, hogy ki vagyok én: lélek vagyok; és kristálytiszta hová tartozom: a Legfelsőbbhöz tartozom. S kristálytiszta a kapcsolatunk természete is, mely szereteten alapul. Ezért kell imádkoznunk ehhez az Isteni Naphoz, hogy megjelenjen a szívünk s lelkünk horizontján.

A Nap a Legfelsőbb Úr Krsna szeme – aki őrködik felettünk a nap folyamán. S ez egy jóakaró szeme. Nem egy bíráló, nem egy kém szeme – ez a jóakarónk szeme. Mi történik napnyugtakor? A Legfelsőbb másik szeme tárul fel az égen. A telihold a jóakarónk másik szeme – vigyáz ránk éjjel, amíg alszunk. Drága Urunknak két szeme van, éppúgy, mint nektek vagy nekem. Éjjel-nappal jóakarónkként figyel bennünket, hogy felébredjünk.

Úgy hallom néhányan szeretnétek csatlakozni a meditációs körünkhöz – ezt oltalmazottak körének hívjuk. Milyen természetű ez a meditáció? Mindazok, akik részt vesznek benne egy mantrát recsitálnak. A mantra az elménk és tudatunk felszabadítására szolgál. S ez a mantra nagyon egyszerű: Aszató mád szad gamaja… ismeritek. Tehát arra való, hogy a valótlanból eljussunk a valóságba, a sötétségből a fényre és a halálból a halhatatlanságba. Fohászkodnunk kell, tennünk kell valamit a saját lelki fejlődésünkért! Nem csak várni, amig megtörténik; úgymond a saját üdvösségünk aktív résztvevőivé kell válnunk.

Sok testvérünk van ebben a meditációs körben, akik ugyanezt teszik Magyarországon, itt Szófiában is és sok más helyen az egész világon. Ezt a mantrát 108 alkalommal ismételjük meg. Miért 108-szor? Miért nem 100-szor? Nos, a 108 egy nagyon fontos szám! Van köztetek valaki, aki jártas a csillagászatban? Mit gondoltok, a Hold átmérőjének hányszorosa a Föld és a Hold közötti távolság?

Válaszok: 108.

Szvámí Tírtha: Helyes! Úgy látom, nagyon szakavatottak vagytok az asztronómiában! 108-szoros. Hadd tegyek fel még egy kérdést: a Nap és a Föld közötti távolság hányszorosa a Nap átmérőjének? Mire tippeltek? Azt hiszem, nem is olyan nagyon nehéz. Valójában ez is 108. Ha használjátok a másodlagos agyatokat, a Googlet, és ellenőriztek a valós számokat a mai tudomány méréseire támaszkodva, azt fogjátok találni, hogy ez körülbelül 107.6, vagy 109.2 vagy valami ilyesmi. De az arány az 108, igaz? Ezekhez az információkhoz nem juthattok hozzá az egyetemeken vagy a tudományos akadémiákon; most mégis tudhattok róla! Nagyon misztikus kozmikus arány ez! Tehát, ha 108-szor zengitek ezt a mantrát, akkor ráhangolódtok erre a kozmikus rendre! Rendkívül fontos megtalálnotok ezt a harmonikus kapcsolatot azzal a világgal, hogy észrevegyétek az isteni jelenlétet, rendet ebben a gyönyörű kozmikus rendszerben.

(folytatása következik)

 



heart-knot

(Szvámí Tírtha 2016.01.10-i szófiai esti tanításából) 

 (az előző hétfői tanítás folytatása)

Évam praszanna-manaszó bhagavad-bhakti-jógatah,bhagavat-tattva-vigjánam mukta-szangaszja dzsájaté [1] – „A tiszta jóság kötőerejében ekképpen megszilárdult ember, akinek elméje az Úrnak végzett odaadó szolgálattal kapcsolatba kerülve újjáéledt, az anyagi társulástól megszabadulva alapos, tudományos megértésre tesz szert az Istenség Személyiségét illetően.”

Tehát megtisztult jóságra van szükségünk – nem egyszerű jóságra, megtisztultra! Ily módon valódi életre tehetünk szert – az Úrral kapcsolatba kerülve valóban lelkivé válhat az életünk. S a Legfelsőbb Isten pozitív, tudományos ismerete fog megnyilvánulni a számunkra ezen a felszabadult szinten.

Azt gondolhatjátok vagy azt feltételezhetitek, hogy ezek csupán egy távoli jövőről szóló ígéretek. De mi van a jelenünkkel? Bhidjaté hrdaja-granthis cshidjanté szarva-szamsajáh, ksíjanté császja karmáni drsta évátmanísvaré [2] – „Ezzel a szívben lévő csomót keresztülvágja, minden kétsége nyomtalanul szertefoszlik. Így a gyümölcsöző cselekedetek láncolata megszűnik, amint az ember az önvalót tekinti a mesternek.”

Szóval mi a jelenlegi helyzetünk? Pillanatnyilag egy erős csomó köti gúzsba a szívünket – sok tévhit, árnyék, hiba által. Látjátok ez köt össze bennünket. Ugyanolyanok vagyunk, mindannyiunknak van csomó a szívében. De maradjunk ilyenek? Örökké ezt a csomót akarjátok hordozni? Úgy gondolom, hogy a csomó kioldásának vágya is összeköt bennünket. Még ha ma korlátozottak is vagyunk, nem akarunk ilyenek maradni! Mint ahogy hallottuk, akár a teljes isteni tudást is elérhetjük. És nagyon kevés ember hal meg a bölcsesség miatt, miután elérték azt. De nagyon sokan élnek bolondokként. Miért maradjunk ilyenek? Miért ne nyújtsuk ki kezünket egy fényes lelki jövőért? Így vágódik szét a szívben lévő csomó! S minden akadály megszűnik. A gyümölcsöző cselekedetek szövevénye – a karma, akció-reakció láncolata – darabokra hullik, véget ér, amikor az ember az ént látja mestereként.

Azt kell felismernünk, hogy mi lelki energiák vagyunk, örökkévaló lelkek! Önmagam, mint egy madár ülök a szívem fáján. S ez a madár, az én, nincs egyedül! Egy másik madár is ül még ott az ágon – ez az isteni jelenlét. Melyre, ha úgy tekintünk, mint egy mester, örök vezető, akkor minden félelem és baj megszűnik. Ő nincs olyan távol tőlünk s bepillantást nyerhetünk ebbe a tökéletességbe. Hogyan? Most rajtatok a sor! A Szent Nevek zengése által olyan könnyű közel kerülnünk önmagunkhoz, hogy az ént láthassuk mesterünkként.

Nehéz közel kerülni önmagunkhoz? És hogy az ént mesterként lássuk? Felismerni, hogy Isten az életünk vezetője? Nem, ez nem olyan nehéz.

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.20.

[2] Srímad Bhágavatam 1.2.21.



reading blind

(Szvámí Tírtha 2016.01.10-i szófiai esti tanításából) 

 (az előző hétfői tanítás folytatása) 

Ha valami visszavonhatatlan tényként meggyökeresedett a szívünkben, akkor az végleges. Ha valami csak a gondolatainkba fészkelte be magát, akkor, nagyon gyorsan meg tud változni. De nekünk erre a szívbéli meggyőződésre van szükségünk! Hogyan lehet ezt elérni? Rendszeres részvétellel, a szent tanítások hallgatásával és az élő sásztra szolgálatával, aki a lelki tanítómester. Nitjam bhágavata-szévajá; két típusa van a bhágavatának. Az egyik az írott formában megnyilvánuló bhágavata, vagyis a szent könyvek. A másik pedig az élő bhágavata, a két lábon járó – az a szent személy, aki a Jóisten képviselője.

Mi történik, ha a szentírásokat olvassátok és azt a tanácsot kapjátok, hogy „Kövessétek a szentek példáját.” S mi történik akkor, ha folyamodtok egy szent emberhez, mit fog mondani nektek? „Tanulmányozzátok a szentírásokat.” Tehát az egyik hozzásegít a másikhoz. Ők értetek, értünk dolgoznak. S a hallgatás, szolgálat, részvétel által a szív valamennyi nyomorúsága, aggodalma szertefoszlik. Ha el akarjuk érni azt a szintet, ahol nincsenek problémák, akkor követnünk kell ezt a tanácsot: hallgassunk az isteni jótanácsra és társuljunk a szentekkel. Akkor majd az Istenszeretet meggyökeresedik a szívünkben.

Rendben, nagyon szép; de mi következzen ezután? Tadá radzsasz-tamó-bháváh káma lóbhádhajas csa jé, cséta étair anáviddham szthitam szattvé praszídati [1] – „Amint a szerető szolgálat visszavonhatatlanul megszilárdul a szívben, a természet kötőerői, a szenvedély és a tudatlanság okozta kéj, vágy és sóvárgás eltűnnek a szívből. Ekkor a bhakta a jóság minőségében állapodik meg, s tökéletes boldogságot ér el.”

Ez nem jelenti azt, hogy korábban nem voltunk boldogok, csak hogy részben voltunk azok. A tökéletes boldogság a teljes megtisztuláskor következik be, amikor a természet kötőerői – ezek a nagyon erőteljes befolyásoló tényezők – visszavonulnak. Ismeritek ezt a három kötőerőt – az első a sötétség, a tudatlanság a tamasz; a második a cselekvés, a szenvedély, a radzsasz és a harmadik a világosság, a jóság, a szattva. Ez a három kötőerő teljesen áthatja az anyagi világot. Ezek teremtik a szanszárát. Az előadásra tartván éppen egy Szanszára nevű bolt mellett haladtunk el. Látjátok? De nagyon óvatosnak kell lennünk az ilyen boltokkal kapcsolatban, ha egyszer bejutottunk, nagyon nehezen lehet megtalálni a kijáratot! Ha egyszer belegabalyodtunk a szanszárába, hosszú az út a kijáratig. Tehát mindezek a hatalmak, amik ezt a szanszárát létrehozták, a születés és a halál körforgása, a fönt lent rendszere, vissza kell vonniuk a hatalmukat; és akkor bekövetkezik ez a teljes megtisztulás.

Tehát nagyon óvatosnak kell lennünk az Út során, hogy a haladó lelki ember alapvető ellenségei visszahúzódjanak – mint a káma, kródha, lóbha, móha, stb. Ezután a bhakta meggyökeredzik a jóságban és teljesen boldoggá válik.

 

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.19.



DSCN0033

(Szvámí Tírtha 2016. január 10-én este Szófiában elhangzott tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Ám ekkor egy kicsit több információ következik. Hogyan érhetjük el ezt? Srnvatám szva-katháh krsnah, punja-sravana-kírtanah, hrdj-antah szthó-hjabadráni, vidhunóti szuhrt szatám[1] –, –„Srí Krsna, az Istenség Személyisége, aki Paramátmá, a Felsőlélek mindenki szívében, s aki az őszinte bhakta jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Ő üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.”

Tehát már maga az is egy jámbor cselekedet, ha hallunk az isteni üzenetről és a Jóisten dicsőségéről. Segíteni fog bennünket abban, hogy egyre jobban megtisztuljunk. Ez egy mód rá, hogy magunkra vonjuk a Jóisten figyelmét. S akkor mi történik? Egy nagyon alapos és mélyreható tisztulás megy végbe a szívünkben. Az anyagi élvezetvágy átalakul. Háromféle élvezet létezik: az anyagi természetű, a lelki természetű és az odaadásból fakadó. Ez utóbbi a legkifinomultabb boldogság.

Belső vágyakozásaink tisztulnak. Az anyagi törekvéseket felváltják a lelki vágyak. Miért? Mivel a Legfelsőbb Úr ott lakozik mindenki szívében. Krsna azt mondja, hogy „Nem a lelki hajlékomban élek” – bár azt várnánk, hogy a Jóisten lakóhelye a menny, és nem avatkozik bele túlságosan az életünkbe, igaz? „Nem ott fent lakom, nehogy azt gondoljátok! Sem nem a jógík a szívében, akik meditálnak.” Náham vaszámi vaikunthé[2] – „nem a mennyben”; jógínám hrdajé na csa – “sem a jógík szívében”; mad-bhaktá jatra gájanti – „hanem ott, ahol híveim együtt vannak”; tatra tisthámi nárada – „ott lakozom”. Tehát ha rá akartok találni a Jóisten hajlékára, akkor a bhaktáinak a társaságában találjátok, amikor összegyűlnek, hogy dicsőségéről halljanak, mantrázzanak és énekeljenek. Ő ott van, jobban mondva, itt van.

Mi történik ezután? Ha végbemegy a szív megtisztulása, valamint az anyagi vágyak és törekvések megtisztítása, akkor ennek várható néhány következménye. Nasta-prájésv abhadrésu, nitjam bhágavata-szévajá, bhagavatj-uttama-slóké, bhaktir bhavati naisthikí[3] – „A Bhágavatamról szóló előadások rendszeres látogatásával és a tiszta bhakták szolgálatával minden, ami a szívben bajt okoz, szinte teljesen elpusztul, s a transzcendentális dalokkal dicsőített Istenség Személyiségének végzett szerető szolgálat visszavonhatatlan tényként szilárdul meg.”

Tehát e megtisztulás után az odaadás megalapozódik a szívben. Melyik a testünk legbecsesebb része? Mondhatjátok azt, hogy ’a fejünk, mert azzal gondolkodunk’. De azt is, hogy ’a nemi szerveim, mivel azok okozzák számomra a legnagyobb gyönyört.’ Vagy előállhattok egyéb ötletekkel, de úgy vélem, mindannyian érezzük, hogy a legbecsesebb hely a szívünk. Az ember valódi ereje a szívben rejtőzik. Kétségtelen, hogy van némi erő a férfiak karjában; a nők érveiben; és mindannyian részesülünk bizonyos intellektuális erőben, ami az agyunkban található; de alapvetően a legeslegjobb hely és a legerősebb energia a keblünkben rejlik. Ez a lélek és egyben Isten székhelye. Ezért ezt a helyet meg kell tisztítani.

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.17.

[2] Nárada-szanhitá

[3] Srímad Bhágavatam 1.2.18.



Naimisharanya

(Szvámí Tírtha 2016.01.10-i szófiai esti tanításából)

Örülök neki, hogy tegnap néhány alapvető dologban egyetértettünk: az élet jó, van egy lelki célja, és mi mindannyian az áldásokat kutatjuk. S kérlek, emlékezzetek erre a három tényre is: az első az volt, hogy lélekszikrák vagyunk, örökkévaló lelkek; a második, hogy a Legfelsőbbhöz, a Jóistenhez tartozunk; a harmadik tényező pedig, hogy egy élő és szerető kapcsolat van közöttünk. Ez nagyon egyszerű: nem a haldokló anyagi test vagyok, hanem lelki energia, lélek; s a legfelsőbb forráshoz, a Legfelsőbb Istenhez tartozom; és a kapcsolatunk a szereteten alapszik. Ő szeretetteljes velem, s én szintén megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megmutassam a hajlandóságomat. Ám meg kell találnunk a módjait annak, hogy hogyan valósítsuk meg ezeket az igazságokat az életünkben. Hiszen ez nem pusztán azt jelenti, hogy egyetértünk ezekben a dolgokban, hanem ezeket meg is kell valósítanunk, át kell őket ültetnünk a gyakorlatba.

Annak érdekében, hogy többet tudjunk meg erről a lelki tudományról, tanulmányoznunk kell néhány szentírást. Mára elhoztam India egyik legbecsesebb, legnagyobb kincsének tartott szentírását, melyet a Védák kinyilatkoztatásának érett gyümölcseként tartanak számon. A Véda „tudást” jelent – anyagi és isteni tudást, továbbá spirituális bölcsességet. Tehát a Véda olyan, mint egy valamennyi információt tartalmazó hatalmas fa. S ez a fa nem terméketlen, ez a fa gyümölcsöt terem. S a tudás isteni fájának a legbecsesebb gyümölcse – ez a Srímad Bhágavatam vagyis a Bhágavata-purána. Ez egy kinyilatkoztatott szentírás, a Legfelsőbbel, Bhagavánnal kapcsolatos.

Tulajdonképpen ez egy megbeszélés – egy beszélgetés az elmúlt korok, letűnt idők bölcsei között. Az ő találkozásuk nagyon hasonló volt a mi mai összejövetelünkhöz. Értesültünk róla, hogy a mai napon lesz egy társulás, ezért eljöttünk. Hasonlóképpen, ők is kaptak arról információt, hogy egy nagyon fontos lelki témájú megbeszélés zajlik – ’tehát menjünk el és vegyünk részt!’ Ez egy eszmecsere volt az előadó és a közönség között – volt néhány kérdésük. Ezek közül az egyik fő kérdés így hangzott: ,,Melyik a legjobb út? Annyiféle vallási út és lelki folyamat létezik – melyik a legjobb, a legközvetlenebb közülük?”  Ez egy időszerű kérdés? Szerintem nagyon is! Ma még sokkal több folyamat és út ismeretes, ezért tudnunk kell, mi az, ami jó, és mi a legjobb.

A tanács így szólt: sza vai punszám paró dharmó jató bhaktir adhóksadzsé, ahaitukj apratíhatá jajátmá szupraszídati. ,,Az emberiség legmagasabb rendű hivatása (dharmája) az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.”[1]

Képzeljétek csak el magatokat, hogy felteszitek ezt a kérdést: ,,Mi a legjobb út?” És képzeljétek el, hogy ugyanazt a választ kapjátok: „A legjobb út mindenki számára az, amelyen keresztül elérheti az isteni szeretetet. Lelki törekvéseitekben töretlennek és minden indítéktól mentesnek kell lennetek. Akkor élvezni fogjátok a legfőbb boldogságot a szívetek legmélyén.” Egyetértetek? Igen!

Ám ekkor jön még egy kis információ. Hogyan lehet ezt elérni?

(folytatása következik) 

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.6.



DSC_0037

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Kérlek benneteket, emlékezzetek erre! Krsna a Sötét Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; Haré – Krsna isteni szeretetenergiája; Ráma – ez is Hozzá kapcsolódik, ám szintén emlékeztet bennünket a boldogságra, amit elnyerhetünk. Nem csupán az életünk végén, hanem most azonnal, itt és most. Látjátok, az ’itt és most’ azt jelenti, hogy ,tér és idő’. Hogyan szeljük át az időt és a teret? Hogyan oldjuk el az összes karmikus kötést, amink van? Ehhez szükségünk van az ebben a 84 millió mantrában található információra, mely e végső üzenetben sűrűsödik össze: Haré Krsna. Vagy azt is lehet mondani: Haré Ráma, hiszen olyan ez, mint egy körtánc – Nem tudni, hol a kezdet és hol a vég. Ez mindig körkörös.

Ám tudjátok, hogy a lelki fejlődés egy fokozatos folyamat, mely lépésről lépésre zajlik. Nagyon hasonló ahhoz az élményhez, amikor reggel üdvözölni szeretnénk a napot. Éjszaka sötétség van, nem láthatjuk a nap áldott fényét. Hajnalban, a napfelkeltére várakozva aztán lassan-lassan kirajzolódik, hogy mi micsoda körülöttünk. A sötétből lassan-lassan a fák, a házak, az emberek is láthatóvá válnak, mert közeledik az isteni nap, s mindenre rávetül a fénye. S mikor a nap feltűnik a horizonton, minden kitisztul. Nincs többé sötétség. Hasonlóképpen, az isteni fény, a Krsna-nap isteni világossága, az isteni nap szintén felbukkanhat szívünk és lelkünk horizontján. És talán ma sötétség van a szívünkben. Ám amint ez az isteni nap megjelenik a horizontomon, akkor mindent megvilágít. „A sötétségből vezess a világosságba!”

Lelki fejlődésünk sok-sok lépésből áll. A tanítóink 64 különböző lépést adtak meg; a legelső közülük az oltalomvétel. Mit is jelent az ‘oltalom’? Azt, hogy nem vagytok többé kitéve a nehézségeknek. Megtaláltátok a hazátokat, megtaláltátok a védelmeteket. Az oltalom azt jelenti, hogy többé nem vagytok egyedül, ez tehát egy nagyon megnyugtató érzés, olyasmi, mint az otthon biztonsága. Ezért nagyon ajánlatos szert tenni erre az oltalomra az életünkben, hogy képesek legyünk valamiféle útmutatást követni, hogy tudjuk gyakorolni a meditációt, hogy segíthessük a saját egyéni megvilágosodásunkat és meghívjuk a szeretet napjának isteni fényét, hogy beragyogja szívünket-lelkünket. S az oltalomvétel után aztán lelki életünk és fejlődésünk sok egyéb lépése következik, melyek egyre közelebb visznek bennünket a tökéletességről, a harmóniáról, a szépségről és a szeretetről alkotott gyönyörűséges ideáljainkhoz.

Eddig nem értettük, hogy mi is a szeretet. Ám ha csoda történik az életünkben, akkor lesz fogalmunk róla. Valami legbelül reszketni fog.

A mai társulásunk zárásaként hadd kívánjak mindenkinek nagyon áldott és sikeres esztendőt, hogy valamennyi lelki törekvésetek teljesüljön, hogy valamennyi áldás ránk szálljon, s hogy az idő-tér-karma információjának sűrített lényege az isteni nektár, az amrta cseppjeként hulljon mindannyiunkra, s ez a nektár váljon szágarává, a nektár óceánjává. Legyetek lélekben együtt! Áldás mindannyiótokra! Legyen béke a világban! Kérlek, gyertek el holnap is!



beauty 1

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-ei szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Ebben az univerzumban 84 millió mantra létezik, plusz azok kombinációi és különféle permutációi. 84 millió mantra! Édes Istenem, hogy fogjuk mi elsajátítani ezt a lelki tudományt?! Ezek a mantrák alkotják a teremtés információs hátterét. Az anyagi univerzumot bizonyos tényezők határozzák meg, az egyik a tér. Ez a tér olyan hatalmas, hogy nagyon nehéz megtalálni a középpontját, ám egyetlen dolog bizonyos. Az univerzum egyik középpontja ez a hely, ahol itt és most vagyunk.

Egy másik tényező, mely szintén meghatározza a létezést, az idő. Tér és idő. Az egyik könyv, melyet lelki tanítómesterem fordított le gurujának az utasítására Az időn és a téren túl[1] címet kapta. Hogyan leljünk rá mi a saját utunkra, hogy túljussunk az időn és a téren?

A kozmikus rendszert meghatározó harmadik tényező a karma, vagyis az akció-reakció. Tehát tér, idő, akció-reakció… Még valami? Van még egy dolog, ez pedig az információ. A lelki információt ez a 84 millió mantra tartalmazza. Gyakorlatilag egyetlen élet nem elegendő ahhoz, hogy mindegyiket megfelelően tanulmányozzuk. Ám szerencsére tanítóink elárulták nekünk, hogy ebből a több millió mantrából három van, ami nagyon fontos. Hárommal már lehet boldogulni, igaz? 80 millióval nem tudunk boldogulni, de hárommal – talán erre képesek vagyunk.

Az egyik fő mantra az óm – bizonyára ezt ismeritek. Mi is az óm jelentése? Ez az isteni hangrezgés, a sabda-brahman. Ez annyira hatalmas erejű, hogy képes a káoszt kozmosszá alakítani, az összevisszaságból rendet teremteni. Képzeljétek csak el, ha ez az isteni hangvibráció képes rá, hogy az egész kozmosz ügyeit megfelelően kezelje, hogy megteremtse ezeket a harmonikus univerzumokat, ha ez a mantra zeng az elménkben és a szívünkben, akkor a jelenlegi kaotikus tudatállapotunkból egy harmonikus rendet fog létre hozni.

S vajon mi az óm rejtett jelentése? Most ezt fogjátok mondani: ,,A halálból vezess az örökkévalóságba”, hiszen az előbb nagyon odafigyeltetek. Ám valójában ez három hang kombinációja – ‘A’, ‘U’ és ‘M’, AUM. Ki az A, ki az első mindenben? A Jóisten. Ő a legelső minden tekintetben. Ki az ‘M” – ez az ember, az ‘M’ mi vagyunk. És vajon ki az ‘U’ a kettő között? Ki áll a Jóisten és ti közöttetek? Ez az isteni szeretet.

Tehát, ha ebben a szellemben emlékeztek erre a mantrára, az óm mantrára, hogy itt van a Jóisten, itt vagyok én, és kettőnk között a kapocs az isteni szeretet, akkor ez egy harmonikus univerzumot fog teremteni az életetekben.

Egy másik fő mantra egy védőmantra. Néha mindannyian védelemre szorulunk, igaz? Amikor sorra kapjuk az élet nehézségeit, vagy személyes életünk problémái elhatalmasodnak, bármi legyen is az – akkor az isteni védelemre van szükségünk. Ez a második mantra így hangzik: óm namó bhagavaté vászudévája. ,,Hódolatomat ajánlom Vászudévának – Ez Krsna neve, a Jóisten mindent tudó aspektusa – tehát az Ő védelmének rendelem alá magam.” ,,Azt mondják, ez a legerősebb védőmantra. Nekem elhihetitek – kiállta a próbát, működik. Tehát ha bármikor szükségetek van rá, vagy bajba kerültök, vagy szeretnétek az isteni védelmet másokra is kiterjeszteni, elmondhatjátok ezt a fohászt.

Tehát akkor van nekünk egy mantránk a rendre: az óm; van egy mantránk a védelemre: óm namó bhagavaté vászudévája; van-e még szükség valami egyébre? Igen! Még egy különleges belső elégedettségre is szükségünk van, a lélek boldogságát kutatjuk – erre is van egy mantránk. Így hangzik: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Ez pedig az isteni szeretet mantrája. Ez nem csupán a javunkra válik, és isteni perspektívával áld meg bennünket, hanem olyan, mint az isteni szeretet elsöprő győzelmének az ünnepe. Olyan ez, mint az Isteni Párral folytatott párbeszéd. Egyszer megemlítettem, hogy ez a mantra nagyon fontos az életben, s a tanítás végén odajött hozzám egy idős hölgy és ezt kérdezte: ,,Azt mondta, hogy ha ezt a mantrát zengjük életünk végén, akkor az örök élet áldása száll majd ránk – hogy is van ez pontosan?”

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Könnyű utazás más bolygókra c. könyvének korábbi címe

 



mantra

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai esti tanításából) 

 (az előző hétfői tanítás folytatása) 

Íme az intellektuális jelentése ennek a fohásznak, mantrának: A valótlanból vezess a valóságba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess az örökkévalóságba. Azonban bölcs mestereink, akiknek a nyomdokain szeretnénk haladni különleges módon magyarázták ezeket a szavakat. Ők azt mondják, hogy: amikor a mantrában arról van szó, hogy a valótlanból vezess a valóságba,’ valójában azt jelenti, hogy ‘a halálból vezess az örökkévalóságba’. Ez a rejtett jelentése a fohásznak! Amikor azt mondja, hogy: ‘a sötétségből vezess a világosságba’, valójában úgy értelmezhető, hogy ‘a halálból vezess az örökkévalóságba’. Igen, ez a rejtett jelentése a szimbolikus nyelvnek. S majd, amikor végül azt mondja, hogy: ‘a halálból vezess az örökkévalóságba,’ az azt jelenti, hogy ‘a halálból vezess az örökkévalóságba’. Mert ez a végleges üzenet!

Az ’aszató má szad gamaja’ … „A valótlanból vezess a valóságba” mantrában található szat az életnek egy nagyon magas intellektuális nézőpontja, melyben ott rejlik a titkos üzenet: a halálból vezess az örökkévalóságba. S emlékeztek, ígértem egy harmadik nézőpontot, mely boldoggá tesz majd benneteket. Valójában már el is árultam, mert úgy gondolom mindannyian boldogan üdvözöljük az örök élet győzelmét a halál felett.

De valójában van még néhány további apró dolog, amit az eddig elhangzottakhoz hozzáfűzhetünk. Például az aszat jelenti még az univerzum megnyilvánulatlan állapotát is – amikor az élet valamennyi különböző változata és a bolygók, elemek, illetve valamennyi szükséges összetevője ennek az univerzumnak még nem nyilvánult meg. Minden még potenciálként létezik. Abból a potenciálból, kérlek vezess engem a manifesztálódott, megnyilvánult világba. Csak nézzetek magatokra – tele vagytok potenciállal, melyek legtöbbje még nincs megnyilvánulva. Még csak el sem tudjuk képzelni a lelki jövőnket! Fogalmunk sincs a kilátásainkról! Ezért van szükségünk a fohászra: Kérlek! Küldj valakit, aki kivezet életem e megnyilvánulatlan állapotából képességeim megvalósított szintjére. Tehát a valótlanból vezess a valóságba! A beteljesületlen lehetőségektől vezess a lelki boldogság közvetlen, valódi megtapasztalásához!

A második sor így hangzik: „A sötétségből vezess a világosságba!” A sötétség fekete, míg a világosság fehér, ugye? Tehát ez azt is jelenti, hogy: a Feketétől vezess a Fehérhez. De ez nem egy sakkjáték, egy mélyebb értelmezés húzódik meg mögötte. Korábban már megbeszéltük, hogy általában a sötétséget valami hibának, a fény hiányának vagy valami tudatlanságnak képzeljük el. De valójában, ha megvizsgálsz egy képet az Úr Visnuról vagy az Úr Krsnáról, az Ő testük sötét, feketés, kékesfekete. Miért? Csakhogy bizonyítsa azt, hogy Ő nem közönséges ember! Isten minden képzeleten túl létezik! És általában azt gondoljuk, hogy a sötétség nem sugároz fényt, de az ő esetében igen. Krsna sötétsége misztikus sötétség, fényt áraszt!

Szent tanítóink által megértettük, hogy az isteni személyiség, Krsna sötét – Ő a Sötét Úr. De a bolgár néphagyományotokból megtudhatjuk, hogy ki is a falu legszebb lánya? Hogyan is hívják? Rádhá! S valójában tudjuk, hogy az Úr Krsna szeretett hitvese Rádhá. Tehát ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ti bolgárok Gangesz Anya partjaitól származtok. S megértettük, hogy e sötétes árnyalatú Legfelsőbb Úr nagyon jó, de Ő mindig e gyönyörű Rádhá nevezetű hölgynek a társaságát élvezi, aki világos színű. Ezért, ha úgy fohászkodunk, hogy: „A sötétségből vezess a világosságba”, az egy különleges jelentést is kap. A sötétes árnyalatú Legfelsőbb Úrtól, vezess engem a falu szépségének a koncepciójához! Ez nagyon misztikus, nagyon ezoterikus jelentés! A sötétségből vezess a világosságba.

S mi az utolsó sor misztikus magyarázata? „A halálból vezess az örökkévalóságba”? Ez „a halálból vezess az örökkévalóságba”.

Ezért vagyunk olyan szerencsések, hogy ezt a mantrát zenghetjük. Ez a végső haszna egy tiszta fohásznak – felfedi az eredeti boldogító természetünket. Tehát mi foglaltatik benne egy jó mantrában, egy jó fohászban? Szat – egy mély tartalma az életnek, csit – egy nagyon magas intellektuális megértése ugyanannak a témának, és ánanda – a boldogság, amit mindannyian kutatunk.

(folytatása következik)



29594552_1776147379073661_1021810257005969036_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai esti tanításából)
Aszató má szad gamaja … „A valótlanból vezess a valóságba”.
Egyetértetek ezzel a fohásszal? Ez az ima egy nagyon ősi indiai szentírásból az egyik upanisadból [1] származik. Upanisad azt jelenti, hogy “titkos tanítás”. Mindannyian titkok után kutatunk. Egyszer egy előadássorozatot szerveztünk, mely a „Titkos tanítások” címet viselte. Már ez is furcsa, hogy nyilvános előadás a titkos tanításokról…! De azt kell, hogy mondjam, háromszor annyian jöttek, mint általában! Mivel meg akarjuk találni a titkokat. Azt érezzük, hogy az élet általában túl unalmas titkok nélkül. S ezt a mantrát egy ilyen titkos szentírás tartalmazza. Ez azt is jelenti, hogy a titkok megismerhetőek, a szádhukkal, a szent emberekkel való közvetlen társulással. Ki kell jelentenem, hogy a titkok nem a nagyközönséghez szólnak! De mivel most nagyon szoros, bensőséges körben vagyunk, beszélhetünk róluk.
Tehát a mantráról – mit is jelent a mantra? A mantra egy hangzó formula, egy fohász, mely felszabadítja a tudatunkat. S egy jó mantra mindig magába foglalja a létezés lényegét és egy mélyebb tartalmat, egy többletet, amit majd a végén fogok elmondani. Ennek a mantrának mindhárom olvasata nagyon lényeges! Hogyan hangzik az első sor? Aszató má szad gamaja; az aszat ‘nem valódit, valótlant, illuzórikusat’ jelent. „A valótlanból vezess a valóságba!” Ki fog kivezetni bennünket a valótlanból, az illuzórikus tükröződésből, a valóságba? Az isteni útmutatás – ami a lelki tanítómestereinken, a szentjeinken keresztül nyilvánul meg. S az isteni elhíváson keresztül is, melyet mindannyian érzünk legbelül. Ez a legmélyebb meggyőződésünk – mindig a helyes úton fog vezetni bennünket. S tudjátok a valótlant már oly sokszor kipróbáltuk. Igyekeztünk megtalálni a boldogságunkat az illúziónak ebben a valótlan tükröződésében. Nem tudom mennyire jártatok sikerrel; én egyáltalán nem! Próbáljuk megtalálni a teljességünket a szatban, a valós valóságban.
De, ha azt mondom nektek, hogy a lelki valóság nagyon is valós, akkor azt felelhetitek, hogy: „Ó igen, de nekünk teljesen valótlan! Számomra a jelen valósága a fájdalom, a szenvedések és a korlátok.” Ha azt mondom, hogy az élet egy misztikus tapasztalás, azt válaszolhatjátok, hogy: „Ez olyan távol áll tőlem!” De, ha azt mondjátok, hogy az élet szenvedés, az pedig nekem tűnik eléggé valótlannak! Tehát, melyikünknek van igaza – nektek vagy nekem? Melyikünk üzenete az erősebb – az enyém vagy a tiétek? Természetesen ez nem verseny, de azt remélem, hogy az én üzenetem az erősebb!
Tehát ez a fohász tartalmaz valami nagyon lényegeset a tapasztalatainkról, melyet életnek hívnunk. A valótlanból, a tükörképből, el kell jutnunk az eredetihez. Ez teszi a mantrát igazán jelentőssé!
A második sor így hangzik: „A sötétségből vezess a világosságba!” Úgy hiszem ezt mindenki érti. A sötétség általában egyenlő a tudatlansággal, a korlátozottsággal vagy a szenvedéssel; míg a világosság a tudást, a hitet, a boldogságot jelenti. Ezért a sötétségből szeretnénk utat találni a világosságba. Tehát Uram kérlek, vezess a sötétségből a világosságba!
S a harmadik sor egy nagyon fontos dolgot mond el nekünk: „A halálból vezess az örökkévalóságba!” A halál olyan, mint az élet végső korlátja. Ez annyira ismeretlen a számunkra, hogy próbáljuk elutasítani vagy elrejteni, vagy negligálni. Ennek ellenére előbb vagy utóbb el fog jönni. Ez egy másfajta tapasztalás. De mivel nem vagyunk tudatában a halál szükségességének, mellyel az örök életről szerzünk tapasztalatot, ezért egy kicsit furcsának tűnik a számunkra. Valójában mi emberek olyannyira életigenlők vagyunk, hogy el akarjuk utasítani a halált. Ez a nem létezés olyan furcsa gondolat számunkra, mivel olyannyira létezünk, élünk.
(folytatása következik)
 1. Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.