Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

To live an authentic life means to try to live according to your age. When you are young, you want people to treat you as a more senior person. When you are old, you want to pose as young. But that doesn’t work. So, better we always live according to our age. Of course, age concerns only the body. Because on the spiritual platform, we are always the same age, eternal, that means forever young. Can you imagine the eternal God as an old and broken person? No, we don’t want that concept. We want our Supreme eternal God as a young person in full bloom. Eternity means youth. 

So, what should we do? What to learn according to our age? We come to this life on Earth and we have to study, we have to learn something at every step of our life. Let us quote one discussion, where a student has some questions, some topics, better I say, in a conversation with his master. Because the student is for asking questions and the teacher is for answering the questions. Although we know the spiritual rule that a stupid person can ask much more questions than a wise person can answer. But this is not the case now. Because our student is a very deep searcher for the truth. He wants to understand what is what. Therefore, his first question concerns space. “What is space? What is the difference between space and location?” And after the teacher explains how to perceive space, the student comes up with the next question: “Tell me about time. I have understood your concept of space. Now teach me about time. What is time?” 

It’s a good question. What is space? We live our life in space. And what is time? How to relate to time? So, the master starts to explain. And finally he comes to this age sequence, he starts to describe what you have to learn at this age, at that age, etc., etc. So, may I invite you to a game? I will read the ages and you will give the answer. What you have to learn, what you have to study at that age. Good?

“And yet, in spite of this ever-changing process, there is a continuity in it. You will remain what you were, and you will become what you are.”[1] You see, time is passing, but you remain the same. If two spiritual persons meet after a long time, оne will greet the other: “Oh, you haven’t changed for the last ten years!” And the other will say: “Unfortunately, that is true.” You don’t feel any improvement. Time is passing, and you remain the same. So, use your time for a spiritual upgrade of your life, to become a better person. „At one year old, a person learns to…?” 

Answer: To walk.

Swami Tirtha: Yes, to walk. “At ten years old…?”

Answers: To count. To calculate. To think.

Swami Tirtha: Correct. To use your brain, very nice. “At twenty years old a person learns to….” 

Yashoda: Not to think. 

Swami Tirtha: First use your brain, then lose your brain, huh? But what is the answer? “At the age of twenty, one learns to stand on his own feet”. You see, we need some brain for that. All right, “At the age of thirty?”

Answer: Learns to be responsible. 

Swami Tirtha: All right. I think it’s close to the answer: “To look into himself”. Take it as advice. “At the age of forty?”

Answer: He is already tired. 

Swami Tirtha: Tired? That comes a little later, sorry… What is the answer here? “At the age of forty he is exploring how to be of service to the world.” You see? Because this is the most powerful period of your life. All right, let’s jump to the next level: “At the age of fifty?”

Answers: To be satisfied with what he has done. To leave a trace behind him.

Swami Tirtha: Nice. And what is our answer? “He learns to accept retreat.” So, retreat. Because so far we have been expanding our life, right? Now, we have to learn this: enough! Enough is…? 

Answer: Not enough. 

Swami Tirtha: Not enough. All right. What is next? “At the age of sixty, one is learning to…?”

Gita Govinda: To die? 

Swami Tirtha: Ah, that’s bitter! So, what does the text say? “To be wise.” Something good. After long studies – a very good achievement. After that? When you are seventy? It’s too far, right? So, what is there? “He learns to have a deep faith.” Better and better! Are there any further steps? At eighty? “He learns how not to be shaken.” Firmly established. After that, the next step? Have you ever thought of that: what you will do when you are ninety years old? Maybe not yet, but now is the time to think. 

Gita Govinda: Maybe it is the time to do yoga?

Swami Tirtha: To forget everything, huh? What is there in our text? “Preparing to accept death.” A very important job. And is there a final stage of your life? When you are a hundred? Because actually in the present age you can live up to a hundred, generally. So, what is our duty when we are a hundred? 

Kripadham: Enlightenment.

Swami Tirtha: And what is there in the text? “Learning to leave satisfied.” We started from crawling. And we ended with leaving with satisfaction.

Therefore we need to use time properly. It is said: if you are not innocent when you are ten, if you are not beautiful when you are twenty, if you are not strong when you are thirty, if you are not powerful when you are forty, if you are not wealthy when you are fifty, if you are not wise when you are sixty, and if you are not saintly when you are seventy, you will not become such later either. 

(to be continued)

1. Readings from Hansakunda Upanishad

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanításontinues from the previous Monday)

Hitelesnek lenni azt jelenti, hogy igyekszünk az életkorunknak megfelelően élni. Mivel amíg fiatalok vagyunk, azt szeretnénk, hogy az emberek idősebbként bánjanak velünk, amikor megöregszünk, akkor pedig fiatalnak akarunk tűnni. De ez nem működik! Tehát jobb, ha mindig az adott korunknak megfelelően élünk. Természetesen az életkor csak a testre vonatkozik, mert lelki szinten állandóan ugyanannyi idősek vagyunk, örökkévalók, vagyis örökké fiatalok. El tudjátok képzelni az örökkévaló Istent, öreg és megtört emberként? Nem, nem ilyennek akarjuk látni, leginkább örökifjúként akarunk tekinteni Rá. Az öröklét örök ifjúságot jelent. 

Szóval mitévők legyünk? Mit érdemes tanulnunk, ami megfelel az épp aktuális életkorunknak? Leszülettünk erre a Földre, és életünk minden szakaszában tanulnunk kell valamit. Hadd idézzek egy beszélgetést, ahol egy tanítvány határozott kérdéseket tesz fel a mesterének. Hiszen a tanítvány feladata az, hogy kérdezzen, a mesteré pedig, hogy válaszoljon azokra. Bár jól tudjuk azt a lelki szabályt, hogy egy ostoba ember sokkal többet kérdez, mint amennyit egy bölcs ember válaszolra érdemesnek tart. Viszont itt nem erről volt szó, mert a tanítványunk nagyon őszinte kutatója volt az igazságnak, tudni akarta, hogy valójában mi micsoda. Ezért az első kérdése a térre vonatkozott. „Mi a tér? Mi a különbség a tér, és a hely között?” S miután a mester elmagyarázta, hogyan kell felfogni a teret, a tanítvány feltette a következő kérdést: „Már értem, miért szent a hely, s hogy mi a tér. Kérlek, taníts tovább, mesélj nekem az időről! Mi az idő?”

Ezek nagyon jó kérdések! Például a tér, igen mi ebben a térben éljük az életünket. De vajon mi az idő, hogyan viszonyuljunk hozzá? Majd a mester belefog az időről szóló  magyarázatába, mely során végül eljut ehhez a korosztály szerinti felsoroláshoz, hogy mit kell megtanulnunk az adott életkorban. Most pedig szeretnélek meghívni benneteket egy kis játékra. Felsorolom az életkorokat, ti pedig mondjátok el, hogy szerintetek mit kell megtanulnunk életünknek abban a periódusában. Jó lesz így?

„S lám, e mindig változó folyamban mégis ott az állandóság: maradsz, aki voltál, leszel, aki vagy.”[1] Értitek, az idő múlik, de mi ugyanazok maradunk. Ha két lelki ember hosszú idő után találkozik, akkor általában az egyik úgy szokta köszönteni a másikat, hogy: „Ó, te egyáltalán nem változtál semmit az elmúlt tíz évben!” Mire a másik pedig úgy válaszol, hogy: „Sajnos, ez igaz!” Nem érezzük, hogy kicsit is változtunk volna. Az idő múlik, de mi ugyanazok maradunk. Szóval használjuk ki jól az időnket, hogy lelkileg fejlődhessünk, hogy jobb emberré váljunk. 

„Egyéves korában az ember megtanul…?” 

Válasz: Járni.

Szvámí Tírtha: Igen, járni. „Tízéves korában…?”

Válasz: Számolni, gondolkodni..

Szvámí Tírtha: Helyes, nagyon jó! Megtanulja használni az eszét. „Húszéves korában megtanul….?” 

Jasódá: Nem gondolkodni. 

Szvámí Tírtha: Micsoda? Először megtanulunk gondolkodni, aztán meg elveszítjük az eszünket? De mi a helyes válasz? „Húszéves korában tanul megállni a saját lábán”. Látjátok, ehhez azért szükségünk van némi észre. Rendben, „Harmincévesen?”

Válasz: Megtanul felelősséget vállalni dolgokért. 

Szvámí Tírtha: Igen, ez elég közel van, a mi válaszunkhoz: „Harmincéves korában tanul szembenézni önmagával”. Fogadjuk el ezt, mint egy jótanácsot. „Negyvenéves korában mit tanul meg az ember?”

Válasz: Ekkor már belefáradt a dolgokba. 

Szvámí Tírtha: Fáradt? Sajnálom, az majd kicsit később jön… Nos, mi itt a válasz? „Negyvenéves korában tanul legnagyobb hasznára lenni a világnak.” Látjátok? Mert ez az életünk legerőteljesebb időszaka. Rendben, ugorjunk a következő szintre: „Ötvenévesen?”

Válasz: Elégedettnek lenni azzal, amit elértünk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép, de mi a helyes válasz erre? „Ötvenéves korában szembenézni a visszavonulással.” Tehát, a visszavonulás. Mert eddig folyamatosan tágítottuk az életünket, most pedig meg kell tanulnunk azt, hogy: elég! Ebből az anyagi létből ennyi elég volt! 

Válasz: Viszont lelki szinten ennyi nem elég! 

Szvámí Tírtha: Helyes, abból sohasem elég! Rendben, mi következik? „Hatvanéves korában…?”

Gíta- Góvinda: Meghalni? 

Szvámí Tírtha: Ez nem túl szívderítő! De nézzük, hogy mit mond a szövegünk? „Bölcsnek lenni.” Végre valami jó dolog! Hosszú tanulás után egy gyönyörű eredmény. Majd ezután? Amikor hetvenévesek leszünk? Ez már nagyon távolinak tűnik! Nos, mit tanulunk akkor? „Hetvenévesen mélységes hitet.” Egyre jobb! Van még ezen túl is valami? Nyolcvanévesen? „Nyolcvanéves korában tanul rendíthetetlenséget.” Szilárd megalapozottságot. Majd mi következik ezután? Gondoltatok már arra, hogy mit fogtok csinálni, amikor kilencven évesek lesztek? Lehet, hogy még nem, de most elgondolkodhattok ezen. 

Gita-Góvinda: Talán, hogy eljött az idő a jógázásra?

Szvámí Tírtha: Hogy elfelejtsünk mindent, jaj ne! Mit mond a szövegünk? „Kilencvenévesen tanul szembenézni a halállal.” Ez egy nagyon fontos feladat. S vajon létezik  végső állomása is az életünknek, amikor százévesek leszünk? Hiszen ebben a világkorszakban, általában száz év adatik. Tehát mit kell tennünk, amikor százesztendősek leszünk? 

Krpadhám: Megvilágosodni.

Szvámí Tírtha: S mit mond a szövegünk? „Százesztendősen pedig megtanul elégedetten távozni.” A mászni tanulástól indultunk, és eljutottunk az elégedetten való távozásig.

Ezért kell jól kihasználnunk az időt! Azt mondják, ha nem vagyunk ártatlanok tízévesen, ha húszévesen nem vagyunk szépek, ha harmincévesen nem vagyunk erősek, ha negyvenévesen nem vagyunk erőteljesek, ha ötvenévesen nem vagyunk gazdagok, ha hatvanévesen nem vagyunk bölcsek, és ha hetvenévesen nem vagyunk szentek, akkor később sem leszünk azok!  

(folytatása következik)

1. Bhakti Kamala Tírtha Szvámí: Hanszakunda-upanisad:Ludas-tói titkos tanítás c.

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Да живееш автентичен живот означава да се стремиш да живееш според възрастта си. Когато си млад, искаш хората да се отнасят с теб като с по-възрастен. Когато остарееш, искаш да се представяш за по-млад. Само че не се получава. Затова е по-добре винаги да живеем според възрастта си. Разбира се, възрастта касае само тялото. Защото на духовното ниво, ние сме винаги на една възраст – вечни, което значи вечно млади. Можете ли да си представите вечния Бог като превит старец? Не, не искаме такава концепция. Ние искаме нашия върховен вечен Господ в разцвета на младостта. Вечност означава младост. 

И така, какво трябва да правим? Какво имаме да научим според възрастта си? Идваме в този живот на Земята и трябва да се учим, да научаваме по нещо на всяка стъпка. Нека цитираме един разговор, в който ученикът има въпроси, или по-добре да ги нарека теми, обсъждайки ги със своя учител. Понеже ученикът е, за да задава въпроси, а учителят е, за да им отговаря. Въпреки че знаем духовното правило, че един глупак може да зададе много повече въпроси, отколкото мъдрият може да отговори. Но случаят сега не е такъв. Защото този ученик е много задълбочен търсач на истината. Той иска да разбере кое какво е. Затова първият му въпрос касае пространството. „Какво е пространството? Каква е разликата между пространство и място?” И след като учителят му описва как да възприема пространството, ученикът задава следващия въпрос: „Кажи ми за времето. Разбрах концепцията ти за пространството; сега научи ме за времето. Какво представлява времето?” 

Това е добър въпрос. Какво е пространството? Ние живеем живота си в пространството. А какво е времето? Как да разбираме времето? И учителят започва да обяснява. А накрая достига до тази възрастова поредица, когато започва да описва какво имаш да научиш на всяка определена възраст. Мога ли да ви поканя на една игра? Аз ще прочитам възрастите, а вие ще давате отговор: какво трябва да научите на тази възраст. Става ли?

„И въпреки този вечно-променлив процес, в него има последователност. Ще останеш какъвто си бил и ще станеш какъвто си.”[1] Виждате ли, времето минава, но вие си оставате същите. Ако двама духовни човека се срещнат след дълго време, единият ще поздрави другия: „О, изобщо не си се променил за последните десет години!” А другият ще отвърне: „Уви, така е.” Не чувствате никакъв напредък. Времето минава, а вие сте си все същите. Затова използвайте времето си за духовно израстване в живота, станете по-добри хора. „На едногодишна възраст човек се научава да…?” 

Отговор: Да ходи.

Свами Тиртха: Да, да ходи. „На десетгодишна възраст…?”

Отговор: Да брои. Да смята. Да мисли.

Свами Тиртха: Правилно – да използва ума си. Много добре. „На двадесет години човек се учи да….” 

Яшода: Да не мисли. 

Свами Тиртха: Значи, първо да използваш мозъка си, а после да го загубиш, а? Но какъв е отговорът? „На двадесет години човек се учи да стои на собствените си крака”. Виждате ли, затова все пак ни е нужен мозък. Добре, „А на тридесет?”

Отговор: Учи се да бъде отговорен. 

Свами Тиртха: Добре, мисля, че това се доближава до отговора: „Да се вглежда в себе си”. Приемете го като съвет. „На четиридесет години?”

Отговор: Вече е уморен. 

Свами Тиртха: Уморен? Това идва малко по-късно, съжалявам… Какъв е отговорът тук? „На четиридесетгодишна възраст изследва как да бъде полезен на света.” Виждате ли? Защото това е най-мощният период в живота. Добре, да прескочим на следващото стъпало: „На петдесетгодишна възраст?”

Отговор: Да е удовлетворен от това, което е направил. Да остави следа след себе си.

Свами Тиртха: Хубаво. А какъв е нашият отговор? „Учи се да приема отстъплението.” Тоест, отдръпване. Защото досега животът се е разраствал. А сега трябва да се научим: стига толкова! Достатъчно е…? 

Отговор: Не е достатъчно. 

Свами Тиртха: Не е достатъчно. Добре, какво следва? „На шестдесет години човек се учи да…?”

Гита Говинда: Да умре? 

Свами Тиртха: О, това е горчиво! Какво се казва в текста? „Да помъдрява.” Най-сетне нещо добро. След дълго обучение – едно добро постижение. След това? Когато станете на седемдесет? Много е далече, нали? Е, какво има там? „Научава се да има дълбока вяра.” Става все по-добре и по-добре! Има ли следващи стъпки? На осемдесет? „Научава се на непоклатимост.” Стабилно установен. А след това, следващата стъпка? Замисляли ли сте се някога за това: какво ще правите, когато станете на деветдесет? Може би още не, но е време да се замислите. 

Гита Говинда: Може би е време за йога?

Свами Тиртха: Да зарежеш всичко друго, а? Какво се казва в нашия текст? „Подготвя се да приеме смъртта.“ Много важна задача. И има ли финална степен в живота ви? Когато сте на сто? Защото всъщност в настоящата епоха най-общо можете да доживеете до сто години. И така, какъв е дългът ни, когато станем на сто? 

Крипадхам: Просветление.

Свами Тиртха: А какво се казва в текста? „Научава се да си замине доволен.” Започнахме от пълзене. И свършихме със заминаване с удовлетворение.

Затова трябва да използваме времето правилно. Казано е: ако не си невинен, когато си на десет; ако не си красив, когато си на двадесет; ако не си силен, когато си на тридесет; ако не си могъщ, когато си на четиридесет; ако не си богат, когато си на петдесет; ако не си мъдър, когато си на шестдесет; и ако не си свят, когато си на седемдесет – няма да станеш такъв и по-късно. 

(следва продължение)

1. Из „Хансакунда Упанишад“