Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2016 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Баладев: Казахте във връзка с просветлението, че всяко наше действие тук, в този свят, е свързано с някаква грешка. А една много основна грешка е егоизмът, който имаме дори несъзнателно и който е толкова досаден навик. Как да се отървем от този навик, или по-скоро как да го заменим с друг, защото съм чувал, че когато искаш да се избавиш от даден навик, трябва да го замениш с друг, по-добър?

Свами Тиртха: Егоизмът не е нещо лошостига да сме на нивото на истинското его, на нивото на атман, душата. Проблемите идват от изкривяването на този принцип на самооценка и идентичност. Ахам„самият аз” или „аз съм”няма нищо лошо в това. Всъщност ахам на санскрит означава „мен, аз, аз съм”. Това е изключително мистичен израз. Защото с какво започва тази дума? „А”. Кришна казва в „Гита”: „От буквите Аз съм „А”.[1] „А” е първата буква в санскритската азбука. А коя е последната буква? Отгатнете! Последната буква е „ха”. И кой е последният звук в това ахам? Носовата вибрация „м”, която винаги обозначава духовната същина.

Така ахам означава: от самото начало на азбуката до последната буква, плюс духовния заряд всичко! Всичко, което думите могат да опишаттова съм аз. Разбира се, не става дума за вашия „аз”, а за божествения „Аз”. „Аз съм”. Кой казва „Аз съм”? Ако вие кажете „аз съм”, това е ограничено. Ако Той каже „Аз съм”това е божествено послание. Кой дръзва да каже: „Аз съм”? Един-единствен има пълното право да каже „Аз съм този, който притежава цялото съществуване. Така че това „Аз съм”, ахам, е божествено слово.

И така, има ли нещо нередно в ахам? Няма нищо нередно в ахам. Ахам обозначава светостта на съществуването. Но тогава къде е нередността? Ние всички чувстваме, че нещо не е наред. Изкривяването не е наредкогато е ахам-кара. Кара означава „идентичност”. Ние, духовните души, също можем да заявим: „Ахам, аз съм,” но ние сме реалност, зависима от Върховния ахам, от върховното битие. Така че нашето ахам е в относителна позиция спрямо някого; то е свързано с някого. Когато забравяме за тази свързаност се получава изкривяването. Тогава си създаваме, измисляме си самоличност и именно тя е ананкара, сътворената идентичност, скалъпеният „аз”. Единственият проблем е в товав тази измислена, лъжлива концепция за самите нас.

Най-общо казано ние, хората, имаме три образа, три самоличности. Едната е как другите ви виждат. Втората е как самите вие виждаме себе си. И третата е какви в действителност сте. Например, вие може да се мислите за мъдър човек. Докато другите ви считат за пръв глупак. А в действителност не сте нито глупак, нито мъдрец, а някъде по средата. И така, имате тези три типа идентичност: какво мислят останалите за вас, какво мислите вие за себе си и кои наистина сте. И ако тези три образа се доближават и съвпадат все повече, тогава е здравословно, тогава е прогресивно. Когато не се стремите да си изфабрикувате самоличност, която да се хареса на другите, а сте готови да се покажете такива, каквито сте. Само че за да го направите, най-напред трябва да постигнете истинските себе си.

И така, единственият проблем е в изкривената самоличност, тази аханкара. Трябва да заменим този скалъпен, фалшив егоизъм или самоличност с истински, да съживим истинското си, изначално съзнание. Целият духовен процес е това – да съживим своята изначална идентичност.

Не искам да говоря общи приказки, но обикновено ние се мислим за центъра на вселената. Което също малко или много е вярно, защото собственият ни живот е най-важният за нас, именно с него трябва да направим нещо, така че е нужно да се фокусираме върху себе си до известен предел. Ала единствено, за да премахнем нечистотата, да отстраним прахта, покривалата, слоевететогава изначалната ни духовна искра ще засияе. Омагьосани от илюзията, ние подхранваме своята фалшива идентичност, докато под закрилата на духовния учител, на процеса, на Махапрабху и на Кришна подхранваме истинската си самоличност. Това е начинът да се отървем от фалшивите разбирания и да открием своята най-висша духовна същина. 

[1] „Бхагавад Гита” 10.33



51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2016 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Baladev: You said in connection with entanglement that our every action here in this world is connected to some mistake. And one very major mistake is the egotism that we have even unconsciously and it’s a very tiresome habit. How to get rid of this habit, or rather how to replace it with another one, because I have heard that when you want to get rid of some habit, you have to replace it with a better habit?

Swami Tirtha: Well, egotism is not bad – if we are on the real ego platform, on the atman platform. The problems come from the distortion of this principle of self-esteem and identity. Aham – myself or ‘I am’ – there’s nothing wrong with that. Actually aham in Sanskrit means ‘me, I am’. It’s a highly mystical expression. Because what is the beginning of this word? ‘A’. Krishna says in the Gita: “From the characters I am ‘A’”.[1] ‘A’ is the first character of the Sanskrit alphabet. And which one is the last character? You guess! The last character is ‘ha’. And what is the last sound of this aham? It’s the ‘m’, the nasal vibration sound, which always signifies the spiritual essence.

So aham means: from the very beginning of the alphabet to the last character, plus the spiritual surplus – everything! Everything that words can describe – it’s Me. Of course it’s not your ‘me’, it’s the divine ‘Me’. “I am.” Who says: “I am”? If you say “I am”, it’s limited. If He says “I am” – that’s a divine message. Who dares to say: “I am”? With all the rights only one person can say “I am”, who is in full possession of existence. So it’s a divine word “I am”, aham.

So is there anything wrong with aham? There’s nothing wrong with aham. Aham means the sanctity of existence. But then what’s wrong? We all feel that something is wrong. The distortion is wrong – when it is aham-kara. Kara means created identity. We, spiritual souls, we also can declare: “Aham, I am,” but we are a dependent reality on the Supreme aham, the supreme existence. So our aham is relative to someone. If we forget about that relationship, then it becomes distorted. Then we create an identity for ourselves and this is ahankara, the created identity, the created ‘me’. The only problem is with that – with this created false concept about myself.

And basically we, humans, have three images, three identities concerning ourselves. One is how others consider us. The second is how you consider yourself. And the third one is who you really are. For example you might consider yourself a wise person. While others consider you a fool number one. Yet in reality you are neither a fool nor a wise man, but something in between. So you have these three types of identity: what others think of you, what you think of yourself and who you really are. And if these three pictures come closer and closer together, then it’s healthy, then it’s progressive. You don’t try to create an identity for yourself that others would appreciate, but you are ready to show yourself as you are. Yet in order to do that first you have to achieve your proper realized self.

So the only problem is with this distorted identity, this ahankara. And we have to replace that created, false egotism or identity with the real one, revive the real one, revive the original consciousness. The whole spiritual process is about reviving our original identity.

I don’t want to be very general, but usually we think that we are the centre of the universe. Which is also more or less true, because our life is the most important for us, we have to do something about it, so we have to focus on ourselves to a certain extent. But only to remove the dirt, remove the dust, remove the coverings, the layers – and then the original spiritual spark will shine. Under the spell of illusion we nourish our false identity, while under the protection of the spiritual master, the process, Mahaprabhu, Krishna, we nourish our real identity. This is the way to get rid of the false concepts and to find our ultimate spiritual identity.

[1] Bhagavad Gita 10.33



51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Baladév kérdése: Az anyagi világba történő belebonyolódással kapcsolatban említetted, hogy az összes evilági cselekedetünket valamilyen hiba árnyékolja. S az egyik nagyon nagy hiba az önzőség, melynek akár nem is vagyunk a tudatában és egy nagyon fárasztó szokás. Hogyan lehet megszabadulni ettől a viselkedéstől vagy inkább hogyan lehet helyettesíteni egy másikkal, mert azt hallottam, hogyha szeretnénk megszabadulni valamilyen rossz szokástól, akkor azt cseréljük fel egy jobbra?

Szvámí Tírtha: Nos, az egoizmus nem rossz – ha az igazi ego, az átman szintjén állunk. A problémák az önbecsülés és az identitás elveinek torzulásából fakadnak. Aham – én – azzal nincs semmi probléma. Valójában az aham szanszkritül azt jelenti, hogy ‘önmagam, én’. Ez egy nagyon misztikus kifejezés. Mert mivel kezdődik ez a szó? ‘A’. Krsna mondja a Gítában, hogy: „A betűk közül én vagyok az ‘A’ ”.[1] Az ‘A’ a szanszkrit ábécé első karaktere. S melyik az utolsó? Találgassatok! Az utolsó karakter pedig a ‘ha’. S mi az ahamnak az utolsó hangja? Az ‘m’, egy nazális hangvibráció, amely mindig a spirituális lényeget jelenti.

Tehát az aham azt jelenti, hogy: az ábécé legelső jegyétől a legutolsóig, plusz a lelki többlet – minden! Minden, amit a szavak leírhatnak – az Én vagyok. Természetesen ez nem a titeket jelölő ‘én’, hanem az isteni ‘Én’. Ki az, aki azt mondja, hogy: ’Én’? Ha ti mondjátok, hogy ’én’, az korlátozott. Ha Ő mondja, hogy ’Én’ – az isteni üzenet. Ki meri azt mondani, hogy: ’Én’? Teljesen jogosan, csak személy tudja ezt mondani, hogy ’Én’, aki teljes mértékben birtokában van a létezésnek. Tehát ez egy isteni szó: ’Én’, aham.

Nos, van egyáltalán valami gond az ahammal? Nincs semmi baj az ahammal. Az aham a létezés szentségét jelenti. Akkor mégis mi a probléma? Mindannyian érezzük, hogy itt valami nem stimmel. A torzítással van a probléma – amikor az ahankára van. A kára jelentése: tévesen alkotott személyazonosság. Mi, lelki lények szintén kijelenthetjük, hogy: „Aham, én,” de mi a Legfelsőbb ahamtól, a legfelsőbb létezőtől függünk. Tehát a mi ahamunk viszonyul valakihez. Ha megfeledkezünk erről a kapcsolatról, akkor torzul. Aztán létrehozunk egy identitást magunknak, és ez az ahankára, a tévesen alkotott személyazonosság, a kreált ‘én’. Az egyetlen probléma azzal van, hogy – ez egy csinált, hamis énképzet önmagamról.

S alapvetően nekünk, embereknek háromféle elképzelésünk van, önmagunk tekintetében. Az egyik az, hogy mások hogyan tekintenek ránk? A második, hogy ti hogyan tekintetek önmagatokra? S a harmadik, hogy kik vagytok ti valójában? Például, ti bölcs embernek gondolhatjátok magatokat, miközben mások első számú tökfilkónak tartanak. Mégis, a valóságban ti se tökfilkók, se bölcsek nem vagytok, hanem valami a kettő között. Tehát e háromféle énképpel rendelkeztek: mit gondolnak mások rólatok, ti mit gondoltok saját magatokról, és hogy kik vagytok valójában? S ha ez a három énkép mind közelebb kerül egymáshoz, az egészséges és előremutató. Ne próbáljatok meg egy olyan egyéniséget kialakítani, ami másoknak kedvező képet mutat rólatok, inkább legyetek készek olyat mutatni, amiben az látszik, hogy milyenek vagytok valójában! Ahhoz, hogy ezt elérjétek, először a valódi önmagatokká kell válnotok.

Tehát az egyetlen probléma ezzel a torz énképpel, az ahankárral van. S fel kell cserélnünk a tévesen alkotott személyazonosságot, a hamis egoizmust a valódira, fel kell élesztenünk a valódi, az eredeti tudatosságunkat. Az egész lelki folyamat az eredeti azonosságunk felélesztéséről szól.

Nem akarok nagyon általánosan fogalmazni, de többnyire azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az univerzum középpontja. Ez szintén többé-kevésbé igaz, hiszen a saját életünk a legfontosabb a számunkra, valamit tennünk kell érte, ezért bizonyos mértékig önmagunkra kell koncentrálnunk. Csak le kell söpörnünk a piszkot, a port, eltávolítanunk a befedettséget, a rárakódott rétegeket – s akkor az eredeti lelki szikra fog felragyogni. Az illúzió bűvöletében tápláljuk hamis énképünket, míg a lelki tanítómester, Maháprabhu, Krsna oltalma alatt a folyamat a valódi énünket táplálja. Így szabadulhatunk meg a hamis énképzettől és lelhetünk rá valódi lelki személyiségünkre.

 

[1] Bhagavad-gítá 10.33.

 



Radha-Krishna jhulan-lila

(from a lecture of Swami Tirtha, 24.07.2016 evening, Sofia) 

(continues from the previous Friday) 

You know, truth is always impersonal. Truth is always impersonal, because truth is truth for me, and for you, and for everybody else. It’s just equal to all. The sun is shining over everyone equally. All right, some are hiding in the caves where the sun cannot enter. That’s true. But those who are exposed to open air, they can enjoy the sun. Irrespective of whether they appreciate it or not, sun will come. It’s there, very selflessly there. It’s there for those who deride the sun also, not only for those who worship it. It’s very selfless. Very selfless.

So, the truth, the ultimate truth of the mystery of existence is general, neutral, impersonal. Truth is the truth. But there is another principle – love, affection. Affection is always personal, right? Because you cannot have affection without a subject and an object. Affection doesn’t exist as a principle. It’s an exchange, and for an exchange we need partners. Without that living experience it doesn’t exist.

Truth is always impersonal; love is always personal. So, here are two pills: one is the blue and the other is the red pill. Which one do you choose? The peaceful, neutral and very sattvic truth or affection with all the troubles, but personal. It’s up to you. This choice is your freedom. This choice is your freedom. Whether you want to enjoy the blessings of the truth; or you want to be happy. I mean it. Just imagine: you have this blessings or curse, I cannot judge – that whatever you say, whatever you observe is correct, is true. Whatever you see is always true. Your observation will come true. Whatever you say it will happen. You are always correct. Just imagine yourself like this. I don’t know whether this is a blessing or a curse. I think it’s more close to a curse. Very soon it becomes such a burden that’s almost impossible to carry. Better throw away this burden.

(to be continued)

 

 



Radha-Krishna jhulan-lila

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Tudjátok az igazság mindig személytelen, mégpedig azért, mert számomra, számodra és mindenki más számára az igazság ugyanaz. Mindenki számára egyforma. A Nap egyenlően süt mindenkire. Rendben, néhányan a barlangokban rejtőznek, ahová már nem jut be a napsugár. Ez igaz, de mindenki más élvezheti a Napot. Függetlenül attól, hogy valaki értékeli-e vagy sem, a Nap fel fog kelni. Ott van, nagyon önzetlenül ott van! Azok számára is ott van, akik csúfolják, nem pedig csak azok számára, akik imádják! Nagyon önzetlen. Nagyon önzetlen!

Tehát az igazság, mely a lét misztériumához kapcsolódik, a végső igazság, az pedig általános, semleges és személytelen. Az igazság az igazság. De van még egy elv – a szeretet. A szeretet pedig mindig személyes, igaz? Mert szeretetet nem lehet gyakorolni a szeretet tárgya, egy személy nélkül. A szeretet önmagában nem létezik, mint elv. Kölcsönösséget feltételez és a kölcsönösséghez partnerek kellenek. A valódi átélése, megtapasztalása nélkül nem létezik.

Az igazság mindig személytelen; a szerelem pedig mindig személyes! Tehát itt van két tabletta: az egyik a kék, a másik egy piros tabletta. Melyiket választjátok? A békés, semleges és nagyon szattvikus igazságot vagy a mindenféle problémával átitatott szeretetet, mely személyes? Ez tőletek függ! Ez a választás a ti szabadságotok. Ez a választás a ti szabadságotok! Vagy élvezni akarjátok az igazság áldásait; vagy boldogok akartok lenni. Csak képzeljétek el, hogy rendelkeztek ezzel az áldással vagy átokkal, ezt nem tudom megítélni, hogy bármit is mondotok, láttok vagy vizsgáltok, az igaz. Valóra válnak az meglátásaitok, megvalósulnak, amit mondotok. Mindig igazatok van. Csak képzeljétek el így magatokat! Nem tudom, hogy ez áldás vagy átok! Azt hiszem, inkább az átokhoz áll közelebb. Nagyon hamar olyan teherré válik, amelyet szinte lehetetlen cipelni. Jobb eldobni ezt a terhet!

(folytatása következik)

 

 

 



Radha-Krishna jhulan-lila

(от лекция на Свами Тиртха, 24.07.2016 вечер, София) 

(продължава от предишния петък) 

Истината винаги е имперсонална. Истината винаги е безличностна, защото е истина за мен, истина е за теб, истина е за всички останали. Тя просто е еднаква за всички. Слънцето грее над всички еднакво. Добре, някои се крият в пещери, където то не може да влезе. Това е така. Но тези, които са на открито, могат да се радват на светлината му. Независимо дали го ценят или не, слънцето изгрява. Винаги е там, съвсем безкористно. Там е и за тези, които го осмиват, не само за тези, които го обожават. То е много безкористно. Много несебично.

И така, истината, върховната истина за мистерията на битието е обща, неутрална, безличностна. Истината си е истина. Обаче има и друг принцип – любовта, обичта. А обичта е винаги лична, нали? Защото не може да има обич без субект и обект. Обичта не съществува по принцип. Тя е обмен, а за един обмен са нужни участници. Без този жив опит, тя не съществува.

Истината винаги е безличностна; любовта е винаги лична. И така, ето ви две хапчета: едното е синьо, а другото червено. Кое избирате? Умиротворената, неутрална и саттвична истина; или любовта с всичките ѝ проблеми, но лична. От вас зависи. Този избор е вашата свобода. Този избор е вашата свобода. Дали искате да се наслаждавате на благословиите на истината; или искате да сте щастливи. Сериозен съм. Само си представете да имате тази благословия – или проклятие, не мога да преценя – каквото и да казвате, каквото и да виждате, да е истина. Каквото предвидите да е винаги вярно. Вашето наблюдение да се сбъдва. Каквото казвате да се случва. Винаги да сте прави. Представете си да сте такива. Не знам дали това е благословия или проклятие. Мисля, че е по-близо до проклятие. Много скоро то се превръща в такова бреме, че е почти невъзможно да се носи. По-добре хвърлете този товар.

(следва продължение)

 

 



Radha-Krishna jhulan-lila

Conferencia vespertina de Swami Tirtha, el 24.07.2016, Sofía) 

(Continua la conferencia del pasado viernes) 

Ya sabéis, la verdad siempre es impersonal. La verdad no pertenece a una persona, e verdad para mí, para ti, para todos. Y es igual para todos. El sol calienta igual a todos. Algunos se esconden en grutas en las que el sol no pueda penetrar. Así es. Los que estén al aire libre gozan de su luz. No obstante si lo apreciamos o no, el sol sale y se pone. Siempre está allí, siempre desinteresado. Esta allí tanto para los que se burlan como para los que lo adoran. Muy desinteresado, muy libre de egoísmo.

La verdad, la verdad suprema de la existencia es general, es neutra, impersonal. La verdad es la verdad. Hay por lo tanto otro principio – el del amor, de la afección. El amor siempre es personal, no es cierto No puede existir amor si objeto ni sujeto. El amor no existe en principio. Es intercambio y en el intercambio hay participantes. No puede existir sin la experiencia en vivo. La verdad es siempre impersonal, el amor es siempre personalizado. Bueno, al tener dos píldoras- azul y roja –cual vais a elegiré La verdad de paz, la verdad de la neutralidad, la verdad sattvic; o el amor con todos sus problemas, pero amor personal. Depende de vosotros. Vuestra eleccion seria vuestra libretad. Queréis gozar de la bendición que trae la verdad o queréis llegar a ser felices.

Hablo en serio. Imaginad lo que es tener esta bendición o esta maldición, no puedo apreciarlo, si todo lo que estéis diciendo o viendo fuere verdad. Previsión lograda, observación correcta y todo se vendría realizando. Ocurre lo que estéis diciendo o prediciendo. Siempre teneis razon. Imaginadlo pues. No sé si s bendición o maldición. Muy pronto llegaría a transformarse en in fardo imposible a llevar A lo mejor, echarlo, liberarse.

(sigue continuacio)

 



Radha-Krishna jhulan-lila

(из лекции Свами Тиртхи, 24.07.2016 вечером, София) 

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Вы знаете, истина всегда безличностная. Истина всегда безличностная, потому что это истина для меня, для вас и для всех остальных. Просто она одна для всех. Солнце светит над всеми одинаково. Ладно, некоторые прячутся в пещерах, куда не проникает солнце. Это правда. Но те, кто находится на открытом воздухе, могут наслаждаться солнцем. Независимо от того, ценят они это или нет, солнце всходит. Оно всегда там, очень бескорыстно. Оно существует и для тех, кто высмеивает солнце, а не только для тех, кто ему поклоняется. Это очень бескорыстно. Очень самоотверженно.

Итак, истина, высшая истина о тайне бытия общая, нейтральная, безличностная. Истина есть истина. Но есть еще один принцип – любовь, привязанность. Привязанность всегда личностная, правда? Потому что у вас не может быть привязанности без субъекта и объекта. Привязанности не существует в принципе. Это обмен, а для обмена нам нужны партнеры. Без этого жизненного опыта она не существует.

Истина всегда безличностная; любовь всегда личная. Итак, вот две таблетки: одна синяя, а другая красная. Какую ты выберешь? Мирная, нейтральная и очень саттвическая истина или любовь со всеми проблемами, но личными. Вам решать. Этот выбор – ваша свобода. Этот выбор – ваша свобода. Хотите ли вы насладиться благословениями истины; или вы хотите быть счастливыми. Я серьезно. Только представьте: у вас есть это благословение или проклятие, я не могу судить – что все, что вы говорите, все, что вы наблюдаете, правильно, верно. Все, что вы видите, всегда правда. Ваше наблюдение сбудется. Что бы вы ни сказали, это произойдет. Вы всегда правы. Вы только представьте себя таким. Не знаю, благословение это или проклятие. Думаю, это больше похоже на проклятие. Очень скоро это становится такой ношей, которую почти невозможно нести. Лучше выбросьте это бремя.

(продолжение следует)

 



tatastha 4

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2016 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“It is confirmed in Bhagavad Gita that after many, many births, when one becomes actually wise, he surrenders to Vasudeva[1], knowing perfectly well that Krishna, Vasudeva, is the origin and cause of all causes. Although such a wise man is very dear to Krishna, the others are also accepted as very magnanimous, because even though they are distressed or in need of money, they have come to Krishna for satisfaction.”[2]

So even if we have only a small little particle of divine knowledge or devotion, sooner or later it will dominate our whole consciousness, if we don’t make big mistakes.

“Without being elevated to the position of a gyani, or wise man, no one can stick to the principle of worshiping the Supreme. The wise man is he who has thoroughly understood that he is a spirit soul and not simply a body.”

This sounds like very simple information, nevertheless it takes a long time to realize. If we want to find a very general goal of our activities, we can formulate it in the following manner: it is to help people understand that they are not the dying bodies, they are eternal souls. This might be a good program for this campaign – a very general, very universal principle, so that people don’t remain in the material concept of life, but rather they aspire for the spiritual. And according to our capacity, our willingness, our purity we can come to higher and finer layers of this reality. But as this very important verse from the Gita says, bahunam janmanam ante gyanavan mam prapadyate; bahunam janmanam – after many-many lifetimes, many births; gyanavan – those who have knowledge, those who have understanding, they will surrender unto Me, mam prapadyate. Vasudeva sarvam iti – Vasudeva is all. He is everything. Krishna is everything, but not everything is Krishna. It sounds like a Zen koan. So think for this lifetime over this koan. Krishna is everything, but not everything is Krishna. Vasudeva sarvam iti – He is everything; sa mahatma sudurlabha – such a great soul is rare, who understands all these secrets. Bahunam janmanam ante – so if we have a chance, an invitation to understand something about this secret that means many-many lifetimes are behind. And maybe we cannot accomplish fully and totally this understanding, nevertheless we have to try and be sure that finally we shall reach the perfect understanding.

And then it is added: “It can be concluded that a person who is free from the bodily concept of life is an eligible candidate for pure devotional service. It is also confirmed in the Gita[3], that after Brahman realization, when one is freed from material anxieties and can see every living entity on an equal level, he is eligible to enter into devotional service.”

So, this should be our position and this should be our hope – that if we are invited to this devotional service mood of the Supreme, sooner or later we have to get rid of the material entanglement. And the easiest way to achieve that is to find another entanglement. If we are under one influence, how to get rid of that influence? Come under another influence. If you are under the influence of the local gubernator and you are not satisfied with that, then come under a higher influence, a higher protection. If you are not satisfied with the minister, go to the king. This is the way to improve our scope. If we are not satisfied with the influence and domination of illusion, let’s render, let’s surrender ourselves under the protection of the divine. For that we need to be very determined: ‘From now on I’ll try my best, not simply to escape the influence of illusion, because it’s impossible… It is declared in the Gita that “This illusion which consists of the three types of energy of Mine is impossible to overcome”[4]. But it is said that “Those who surrender unto Me they can very easily cross it.” Yes, we want consciously and willingly render ourselves under the protection of the divine energy. 

(to be continued)

 

[1] Bhagavad Gita 7.19

[2] Nectar of devotion, Chapter 3

[3] Bhagavad Gita 18.54

[4] Bhagavad Gita 7.14

 



tatastha 4

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

“A Bhagavad-gítá alátámasztja, hogy sok-sok élet után, amikor valaki valóban bölccsé válik, meghódol Vászudévának, mert tökéletesen tudatában van annak, hogy Krsna (Vászudéva) az eredet, minden ok oka. Így aztán ragaszkodik Krsna lótuszlábához, és fokozatosan felébred benne a szeretet Iránta. Noha az ilyen bölcs ember rendkívül kedves Krsnának, a többieket szintén nagyon nemes szívűnek tekintjük, mivel annak ellenére, hogy szenvednek vagy pénzre vágynak, Krsnához fordultak, hogy boldogok lehessenek.”[1] (32. oldal)

Tehát az Isteni tudásból vagy odaadásból, ha csak egy parányi morzsával is rendelkezünk, előbb vagy utóbb az egész tudatunkat az fogja áthatni, ha nem követünk el valami nagyobb hibát.

„Anélkül, hogy felemelkedne a gjání, a bölcs szintjére, senki sem tudja kitartóan követni az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának elvét. A bölcs ember az, aki alaposan megértette, hogy ő lélek, s nem csupán a test.”

Ez nagyon egyszerű információnak hangzik, mégis hosszú időbe telik a megvalósítása! Ha a cselekedeteinknek egy nagyon általános célt akarunk kitűzni, akkor azt a következő módon fogalmazhatjuk meg: segítsünk az embereknek megérteni, hogy ők nem a mulandó testük, hanem örökkévaló lelkek! Ez jó alap lehet egy hosszútávú tervhez – egy nagyon általános, nagyon egyetemes elv, hogy az emberek ne ragadjanak bele az élet anyagi felfogásába, inkább a lelkiségre törekedjenek. Így a képességeink, hajlandóságunk és tisztaságunk szerint, eljuthatunk egy magasabb, finomabb szintjére a valóságnak. De ahogy ez a nagyon fontos vers elhangzik a Gítában: bahunám dzsanmanám anté gjánaván mám prapadjaté. Bahunám dzsanmanám – sok-sok élet és születés után; gjánaván – azok, akik tudással, megértéssel rendelkeznek, azok meghódolnak Énelőttem, mám prapadjaté. Vászudévah szarvam iti – Vászudéva minden. Ő minden! Krsna minden, de nem minden Krsna! Ez úgy hangzik, mint egy Zen koan. Meditáljatok ezen a koanon! Krsna minden, de nem minden Krsna! Vászudévah szarvam iti – Ő minden; sza mahátmá szudurlabhah – aki megérti ezeket a titkokat, az ilyen nagy lélek ritka! Bahunám dzsanmanám ante – tehát, ha meghívás által esélyt kapunk, hogy megértsünk valamit ebből a titokból, az még mindig sok- sok további életet jelent. S lehet, hogy most még nem teljesen értjük ezt meg, ennek ellenére elszántan kell nekifognunk, hogy végül eljuthassunk a tökéletes megértésig.

Majd így folytatja: „Levonhatjuk azt a következtetést, hogy aki mentes a testi életfelfogástól, az alkalmas jelölt a tiszta odaadó szolgálatra. A Bhagavad-gítá szintén megerősíti, hogy a Brahman-megvalósítás után, amikor már valaki nem szenved többé az anyagi aggodalmaktól, és minden élőlényt egyenlőnek lát, alkalmas arra, hogy elkezdje az odaadó szolgálatot.”

Tehát ez a mi jelenlegi helyzetünk és ez a reménységünk! Ha meghívást kapunk a Legfelsőbb szeretetteljes szolgálatára, előbb vagy utóbb megszabadulnunk az anyagi kötelékektől is. S a legkönnyebben úgy tudjuk ezt elérni, hogy egy másfajta kötelékbe kapaszkodunk. De hogyan szabaduljunk meg mondjuk az anyagi befolyástól, ha a hatása alatt állunk? Kerüljetek egy másfajta befolyás alá! Ha egy helyi kormányzó irányítása alatt álltok és nem vagytok elégedettek ezzel a helyzettel, akkor kerüljetek egy magasabb vezetés alá, egy magasabb oltalom alá! Ha csak félig vagy elégedett a miniszterrel, akkor menjél a királyhoz! Így módosíthatjuk a határainkat! Ha nem vagyunk elégedettek az illúzió befolyásával és uralmával, váltsunk és adjuk át magunkat az isteni oltalomnak! Ehhez nagyon elszántnak kell lennünk: ‘Mostantól mindent megteszek, nem csupán elmenekülök az illúzió befolyásától, mert az lehetetlen…!’A Gítá kijelenti, hogy Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni.De azt is elmondja, hogy „Akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.[2]. Igen, tudatosan, mérhetetlen vágyakozással akarjuk az Isteni energia és oltalom alá helyezni magunkat!

 

(folytatása következik)

 

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

2 Bhagavad-gítá 7.14.

 



« Older Entries