

Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha
(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)
(continues from the previous Monday)
“One who neither rejoices nor grieves, who neither laments nor desires, and who renounces both auspicious and inauspicious things, such a devotee is very dear to Me. One who is equal to friends and enemies, who is equipoised in honor and dishonor, heat and cold, happiness and distress, fame and infamy, who is always free from contaminating association, always silent and satisfied with anything, who doesn’t care for any residence, who is fixed in knowledge and who is engaged in devotional service, such a person is very dear to Me.”[1]
How can we be free from all these entanglements? Only if we surrender ourselves to the divine protection. By our own efforts we can reach only halfway. But hopefully, by the divine providence, divine mercy extended to us, we can accomplish our journey.
And finally: “Those who follow this imperishable path of devotional service and who completely engage themselves with faith, making Me the supreme goal, are very, very dear to Me.”[2]
This is the suggestion how to improve ourselves, how to improve our standards. Don’t depend on others, depend on the Supreme. How many times have we forgotten about Him and extended our faith and trust to the limited human beings? And how many times we were frustrated due to this misconception? But don’t lose the spirit! If you are with God, God is with you.
For a devotee, to live in the fourth dimension or in the fifth is the same. Whether we live in limited time or in eternity, it is the same for a devotee. Why? Because while we are here, our Krishna is with us. When you live, He is with you; when you die, you are with Him. So, whether this side of time or that side of time – it’s equally good to us.
This is my humble suggestion for you for this New year – how to improve, what kind of vows to make: “Yes, I will become a better person. Yes, I want to be a dear one to Lord Krishna.” This is a good way to use our time. But to take even one step in spiritual life, we need a very special ingredient and it is called divine grace, divine mercy. So finally, let’s pray for that divine mercy to extend it to us.
We are very grateful for this guidance. And through the waves of the different layers of this material universe, we can reach, we can soar high in the spiritual sky. So please don’t forget about improving your standards for this year. How to become a better person, how to become a better devotee? Improve all these beautiful qualities that we have heard. I wish all good success in your spiritual endeavors for this New year. And please pray for me as well.
1. Bhagavad Gita, Chapter 12.17-19
2. Bhagavad Gita, Chapter 12.20
(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
„Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról, az nagyon kedves Nekem. Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.”[1]
Hogyan szabadulhatunk ki az anyagi világ szövevényéből? Csak úgy, ha az isteni gondviselés oltalmára bízzuk magunkat. Hiszen saját erőfeszítésünkből csak félútig juthatunk, de remélhetőleg a Gondviselő felénk irányuló kegye révén befejezhetjük utazásunkat.
Majd végül: „Azok, akik az odaadó szolgálat e maradandó útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem.”[2]
Tehát így szól az útmutatás, arra vonatkozólag, hogyan tökéletesedjünk és emeljük magasabbra a mércénket. Ne másoktól, hanem egyedül a Legfelsőbbtől függjünk. Hányszor feledkeztünk már meg Róla, és vetettük bizalmunkat, hitünket halandó emberekbe? Hányszor csalódtunk már tévképzeteink miatt? De ne csüggedjünk! Ha Istennel vagyunk, akkor Isten is velünk van.
Egy bhakta számára a negyedik vagy az ötödik dimenzióban élni az ugyanaz, tehát akár a korlátozott időben, akár az örökkévalóságban élünk az ugyanolyan. Miért? Mert amíg itt élünk, addig a Jóisten van itt mivelünk, s ha meghalunk, akkor pedig mi leszünk Ővele. Tehát, akár az időnek ezen az oldalán vagyunk, akár a másikon, az ugyanolyan jó nekünk.
Tehát ez lenne az én szerény javaslatom erre az új esztendőre, hogy miként fejlődjünk a lelki életben, és milyen fogadalmakat tegyünk: „Igen, jobb emberré akarok válni, és szeretnék az Úr Krisna szívének igazán kedves lenni.” Ahhoz, hogy kellőképpen kihasználjuk a földi világban töltött időnket, és akár egyetlen lépést is tehessünk a lelki életben, szükségünk van egy rendkívül fontos, különleges adományra, méghozzá az isteni kegyelemre. Szóval, imádkozzunk, hogy ránk szálljon ez az isteni kegy.
Nagyon hálásak vagyunk a Bhagavad-gítá útmutatásáért, és azért, hogy ennek az anyagi világegyetemnek a különböző hullámai között csapdosva sikerülhet egyre magasabbra szárnyalnunk a lelki égbolton. Tehát idén se feledkezzünk meg arról, hogy emeljük a lelki gyakorlataink sztenderdjét, és kutassuk hogyan válhatunk jobb emberré, és jobb bhaktává? Szóval gyarapítsuk mindazokat a csodálatos tulajdonságokat, amelyekről hallottunk. Mindenkinek sok sikert kívánok ebben az új esztendőben is a lelki törekvéseihez, és kérlek imádkozzanak értem is!
1. Bhagavad-gítá, 12. Fejezet 17-19.
2. Bhagavad-gítá, 12. Fejezet 20.
(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 вечер, София)
(продължава от предишния понеделник)
“Този, който не ликува и не скърби, не се оплаква и не копнее, отказва се и от благоприятните, и от неблагоприятните неща – такъв предан ми е много скъп. Който се отнася еднакво към приятели и врагове, остава уравновесен в чест и безчестие, зной и студ, щастие и нещастие, слава и позор, свободен е от замърсяващо общуване и е винаги мълчалив и удовлетворен, не се грижи да си осигури жилище, твърдо установен е в знание и е посветен на предано служене – такъв човек ми е много скъп.”[1]
Как можем да сме свободни от всички тези оплитания? Единствено ако се отдадем под божествена закрила. Чрез собствените си усилия можем да изминем едва половината път. Ала надяваме се, по Божия промисъл, чрез божествената милост простряна над нас, ще успеем да извървим пътя си.
И накрая: „Тези, които, изцяло посветени, следват с вяра вечния път на преданото служене и Аз съм висшата им цел – са ми много, много скъпи.”[2]
Това е препоръката как да усъвършенстваме себе си, как да повишим своите стандарти. Недейте да зависите от другите, зависете от Бога. Колко много пъти сме забравяли за Него, влагайки вярата и доверието си в ограничените човешки същества? И колко много пъти сме оставали разочаровани заради тази заблуда. Но не падайте духом! Ако вие сте с Бога, и Бог е с вас.
За един предан, дали ще живее в четвъртото или в петото измерение, е все едно. Дали живее в ограниченото време или във вечността – все едно е за предания. Защо? Защото докато сме тук, нашият Кришна е с нас. Докато живеете, Той е с вас; когато умрете, вие сте с Него. Така че дали откъм тази или откъм другата страна на времето – за нас все е добре.
Това е скромното ми предложение към вас за тази Нова година – как да напредвате, какви обети да поемете: „Да, аз ще стана по-добър човек. Да, искам да съм скъп на Бог Кришна.” Това е добър начин да използваме времето си. Но за да направим дори една стъпка в духовния живот, ни е нужна една много специална съставка и тя се нарича божествена благодат, божествена милост. Затова нека накрая се помолим тази божествена милост да се спусне над нас.
Много сме благодарни за това водачество. И през вълните на различните слоеве на тази материална вселена можем да достигнем духовното небе и да полетим високо в него. Затова моля ви, не забравяйте да подобрявате стандартите си тази година. Как да станете по-добри хора, как да станете по-добри предани? Усъвършенствайте всички тези добри качества, които чухме. Пожелавам ви целия успех в духовните ви усилия през тази Нова година. И моля ви, молете се и за мен.
1. „Бхагавад Гита“, 12.17-19
2. „Бхагавад Гита“, 12.20
(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 evening, Sofia)
(continues from the previous Friday)
Responsibility and sacrifice go very close, hand in hand. Of course, we don’t like to hear this word, sacrifice. But actually, it is a very nice word, because we can understand that through this the whole world goes around. Therefore responsibility and sacrifice are the way to overcome the human limitations – to fulfill the duty of a human being and also to go beyond it. So, first become a real human being; and then become a superhuman. Right, because a superhuman being enjoys much better facilities than a simple human being. What does that mean? If you have greater facilities, that means you have greater responsibility as well. And that also means you have to dedicate yourself more, you have to sacrifice more. So, in order to fulfill the human duties, we need to examine them – dharma, artha, kama, moksha. Dharma is like religion in general; artha is like the ability to serve the wealth of the universe; kama is your emotional status, and moksha is liberation, freedom.
Once there was a young disciple of a master and this master wanted to teach his disciple the real meaning of life. And you know, many times we think that learning happens through words and study – somebody explains, and then you try to analyze and understand. But actually, it’s very obvious that we believe in the truths and realizations that we ourselves reach much more than if somebody explains the same thing. To put it very simply, if somebody tells you: ‘Don’t touch the fire, it will burn you’, you say: ‘Ah, I can touch the fire’. But when you touch it, then you will know it burns. This is much too simple an example. But how many times have we repeated this stupidity? Your master tells you, ‘Go to the right’, and then you turn to the left.
Once I told somebody, “Maybe it’s better for you to be a little bit more flexible, go to yoga exercises to be more flexible.” Then after some time I ask the person: “What about your yoga? Did you start?” And he said, “No, I didn’t start yoga, but I started shooting arrows”. I don’t know how that will make you more flexible. You see, sometimes the human mind works in a very unique way. Your master tells you, ‘Turn to the right’, and you turn to the left.
So, the master wanted to teach the young man the real meaning of life. And because we learn by experience, not by words, he told the disciple, “All right now, you take my cows to graze and return when my hundred cows are multiplied to the thousand.” Anybody well acquainted in breeding animals?
Answer: The cow gives birth after two hundred and ninety-nine days.
Swami Tirtha: Very similar to humans, right? It’s very significant. But to wait until a hundred cows turn into a thousand, it takes a little time. Yet after some time it happened, so the boy came back with a thousand cows. And he said, “My dear master, I have fulfilled your order. I had turned your hundred cows into a thousand, but I am not satisfied because you didn’t give me the secret.” Then the master was very satisfied. He said, “Ah my dear son, you have understood. But tell me, why you are not satisfied? You have accomplished your task so nice. You have been serving for years. You achieved the goal that was set to you. What’s the problem?” The boy said, “Well, you have given me three goals of life – dharma, artha and kama. But you haven’t given me the fourth one – liberation. So, give me this secret.”
Actually, this is the meaning of this example. A hundred cows – they represent the basic human instincts: to maintain yourself, to achieve goals and to be happy. What is the difference between you and the pigeon? The fourth will make the difference, liberation. So, first the boy fulfilled his duty and then he inquired about the supreme treasure. That means if we want to overcome human limitations, first you fulfill the duty and then go beyond it.
(to be continued)
(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai esti tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
A felelősségtudat és az áldozathozatal nagyon szorosan összekapcsolódnak, mondhatjuk azt is, hogy kéz a kézben járnak. Persze nem nagyon szeretjük azt hallani, hogy: áldozathozatal, de valójában ez egy gyönyörű szó, mert ebből megérthetjük, hogy ez tartja mozgásban az egész világmindenséget. Tehát, a felelősség és az áldozat révén tudjuk legyőzni a korlátainkat, hogy beteljesítsük az emberi lét adta feladatokat, és hogy meg is tudjuk haladni azokat. Tehát először váljunk igaz emberekké, majd pedig emberfeletti tiszta lelkekké. S ha sikerül ilyen nemes lélekké, úgymond emberfelettivé válnunk, akkor sokkal nagyobb lehetőség adódik a számunkra, mint egyszerű emberként. Mit is jelent ez pontosan? Ha tágabbak a lehetőségeink, akkor az egyben azt is jelenti, hogy nagyobb felelősséggel rendelkezünk, ami magában foglalja a teljesebb odaszentelődést, és a még nagyobb áldozathozatalt. Ahhoz, hogy eleget tegyünk az emberi kötelességünknek, először is meg kell vizsgálnunk azokat, úgymint a dharmát, az arthát, a kámát és a móksát. A dharma általánosságban véve a vallással egyenlő; az artha olyasvalami, mint az univerzum jólétének, gazdagságának a szolgálata; a káma az érzelmi állapotunk; a móksa pedig az anyagi világ körforgásából való felszabadulást, vagyis a valódi szabadság.
Volt egyszer egy mesternek egy nagyon fiatal tanítványa, akinek meg akarta tanítani az élet valódi értelmét. S mint tudjátok, gyakran erről azt gondoljuk, hogy az igazi tanulás szavak és tudás révén történik, például, hogy valaki elmagyaráz nekünk valamit, majd megpróbáljuk azt elemezni és megérteni. De valójában teljesen nyilvánvaló, hogy sokkal jobban hiszünk azokban az igazságokban és felismerésekben, amelyekre magunk jövünk rá, mint azoknak, amiket valaki elmagyaráz nekünk. Magyarán mondva, ha valaki azt mondja nekünk, hogy: „Ne nyúlj a tűzhöz, mert megéget”, akkor mi azt úgy értelmezzük, hogy: „Á, szóval megérinthetem a tüzet”. De, ha valóban megérintjük, akkor rögtön tudni fogjuk, hogy ó, ez éget! Meglehet, hogy ez egy túl egyszerű példa, de hányszor futottunk már bele ebbe a hibába? Mint, amikor a mesterünk azt mondja, hogy: „Menj jobbra”, mi meg balra fordulunk.
Egyszer azt mondtam valakinek, hogy: „Talán jót tenne neked, ha kicsit hajlékonyabb lennél, érdemes lenne eljárnod jógázni.” Majd kis idő múlva megkérdeztem az illetőt, hogy: „Nos, mi újság a jógázással? Sikerült elkezdened?” Mire ő azt felelte: „Nem, végül is nem kezdtem el jógázni, inkább beiratkoztam íjászkodni.” „Ó, nem tudom, hogy ettől mennyivel leszel hajlékonyabb….?!” Látjátok, néha az elménk nagyon sajátosan működik. A mesterünk azt mondja: „Fordulj jobbra!”, mi meg balra fordulunk.
Tehát visszakanyarodva, a mester meg akarta tanítani a fiatal tanítványának az élet valódi értelmét, s mivel megállapodtunk abban, hogy inkább a tapasztalatokból tanulunk, és kevésbé a szavakból, ezért így szólt a tanítványához: „Rendben, most tereld ki ezt a száz tehenemet legelni, és ha majd ezerre szaporodtak, akkor térj vissza!” Van itt valaki, aki jól ismeri az állattenyésztést, hogy hány napig vemhes egy tehén?
Válasz: Egy tehén 300 nap után ellik.
Szvámí Tírtha: Ez körülbelül 9-10 hónap, ami ugye nagyon hasonló az emberekéhez. Ez nagyon lényeges! Viszont ahhoz, hogy száz tehénből ezer legyen, már jó sok idő kell. S a történetünkben ez valamennyi idő elteltével végül mégiscsak megtörtént, így a fiú ezer tehénnel tért vissza. S így szólt: „Kedves mesterem, teljesítettem kérésedet, a száz tehénből ezer lett, de kérlek bocsáss meg, a szívem mégis elégedetlen, mert a titkot nem fedted fel előttem.” Ekkor a mester elmosolyodott, és szívét melegség töltötte el. Így szólt: „Ó, kedves fiam, megértetted! De mondd, miért nem vagy elégedett? Olyan szépen teljesítetted a feladatodat, és már évek óta végzed a szolgálataidat, elérted a kitűzött célt, mi a probléma?” Majd a fiú így válaszolt: „Nos, három életcélt adtál nekem: a dharmát, az arthát és a kámát, de a negyediket a felszabadulást azt nem. Szóval, alázatosan kérlek, áruld el nekem ezt a titkot.”
Valójában ez a példa a következő üzenetet hordozza: a száz tehén, az alapvető emberi ösztönöket szimbolizálja, a fajfenntartást, a célok elérését és a boldogságra való törekvést. Mi a különbség köztünk és a galambok között? Erre igazán a negyedik életcél adja meg a választ, ami a felszabadulás. Tehát a fiú először teljesítette a kötelességét, s csak ezután érdeklődött a legfelsőbb kincs iránt. Ez valójában azt jelenti, hogy ha le akarjuk győzni az emberi korlátainkat, akkor először tegyünk eleget a kötelességünknek, majd haladjuk meg azt.
(folytatása következik)
(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 вечер, София)
(продължава от предния петък)
Отговорността и служенето вървят съвсем близо, ръка за ръка. Разбира се, ние не обичаме да чуваме тази дума, жертва. Но всъщност тя е много хубава дума, понеже разбираме, че благодарение на нея целият свят се върти. Затова отговорността и жертвата са пътят да бъдат преодолени човешките ограничения – човешкото същество да изпълни дълга си, а също и да го надрасне. Така че най-напред станете истински човеци; а сетне станете свръхчовеци. Защото свръхчовекът се радва на много повече блага от обикновения човек. Какво означава това? Че ако разполагате с повече блага, значи имате и по-големи отговорности. Означава също и, че трябва да се посвещавате повече, да жертвате повече. И така, за да изпълним човешките задължения, трябва да видим какви са те – дхарма, артха, кама и мокша. Дхарма най-общо е религиозността; артха е способността да се служи на изобилието на вселената; кама е емоционалното ви състояние, а мокша е избавлението, свободата.
Веднъж имало един млад ученик, а учителят му искал да го научи на истинския смисъл на живота. И знаете, често си мислим, че научаването става посредством думи и учене – някой обяснява, и след това ти се опитваш да анализираш и да разбереш. Но всъщност е съвсем очевидно, че ние много повече вярваме в такива истини и осъзнавания, до които сме достигнали сами, отколкото ако някой ни обяснява същото нещо. Да го кажем съвсем простичко, ако някой ви рече: „Недей да пипаш огъня, ще те опари,“ вие си казвате: „Да бе, мога да си пипам огъня“. Обаче когато го пипнете, вече ще знаете, че пари. Това е съвсем елементарен пример. Само че колко пъти сме повтаряли тази глупост!? Учителят ви казва: „Иди надясно“, а вие завивате вляво.
Веднъж казах на един човек: „Може би за теб ще е по-добре да си малко по-гъвкав, тръгни на упражнения по йога.” След известно време го попитах: „Как върви твоята йога? Започна ли?” А той рече: „Не, не съм започнал йога, почнах да ходя на стрелба с лък”. Не знам по какъв начин това ще те направи по-гъвкав. Виждате, понякога човешкият ум работи по уникален начин. Учителят ви казва: „Завий надясно“, а вие завивате наляво.
И така, учителят искал да научи младежа на истинския смисъл на живота. И понеже се учим от опит, не от думи, казал на ученика: „Хайде сега изведи кравите ми да пасат и се върни когато стоте ми крави станат хиляда.” Някой да е запознат с отглеждането на добитък?
Отговор: Кравата ражда след 299 дни.
Свами Тиртха: Доста подобно на хората, нали? Това е много забележително. Но да чакаш сто крави да станат хиляда отнема известно време. Ала след като изтекло времето и това се случило, момчето се върнало с хиляда крави. И казало: „Скъпи учителю, изпълних заръката ти. Направих стоте ти крави хиляда, но не съм удовлетворен, защото ти не ми даде тайната.” Тогава учителят останал много доволен. Той рекъл: „Мой скъпи синко, ти си разбрал. Но кажи ми, защо не си удовлетворен? Толкова добре се справи. Служи с години. Постигна целта, която ти бе поставена. Какъв е проблемът?” Момъкът отвърнал: „Ти ми дари трите житейски цели – дхарма, артха и кама. Ала не ми даде четвъртата – освобождението. Дай ми тази тайна!”
Всъщност, какво е значението на този пример? Стоте крави олицетворяват основните човешки инстинкти: да се съхраняваш, да постигаш целите си и да си щастлив. Каква е разликата между теб и гълъба? Четвъртото прави разликата – освобождението. И така, момчето най-напред изпълнило задълженията си, а сетне попитало за върховното съкровище. Това означава, че ако искаме да надмогнем човешките ограничения, първо трябва да изпълним дълга си, а сетне да го надрастем.
(следва продължение)
(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, abends, Sofia)
(Fortsetzung vom Freitag zuvor)
Verantwortung und Opferbereitschaft gehen eng miteinander einher – sie gehen Hand in Hand. Natürlich hören wir das Wort „Opfer“ nicht besonders gern. Doch eigentlich ist es ein sehr schöner Begriff, denn man kann verstehen, dass sich die ganze Welt genau dadurch dreht. Verantwortung und Opferbereitschaft sind daher der Weg, um menschliche Begrenzungen zu überwinden – die Pflicht eines Menschen zu erfüllen und zugleich über sie hinauszugehen. Werdet also zuerst ein wahrer Mensch; und dann werde zu einem übermenschlichen Wesen. Denn ein solches Wesen verfügt über weitaus bessere Möglichkeiten als ein gewöhnlicher Mensch. Was bedeutet das? Wenn man über größere Möglichkeiten verfügt, bedeutet dies auch, dass man eine größere Verantwortung trägt. Und das heißt wiederum, dass man sich stärker hingeben und mehr opfern muss. Um also die menschlichen Pflichten zu erfüllen, müssen wir sie betrachten: Dharma, Artha, Kama und Moksha. Dharma entspricht in etwa der Religion im allgemeinen Sinne; Artha ist die Fähigkeit, dem Wohlstand des Universums zu dienen; Kama bezieht sich auf den emotionalen Zustand; und Moksha steht für Befreiung, für Freiheit.
Es gab einmal einen jungen Schüler und sein Meister wollte ihn die wahre Bedeutung des Lebens lehren. Oft glauben wir ja, dass Lernen durch Worte und das Studium von Theorien geschieht – jemand erklärt etwas, und man versucht dann, es zu analysieren und zu verstehen. Doch in Wahrheit ist es offensichtlich, dass wir an Wahrheiten und Erkenntnisse, zu denen wir selbst gelangen, weitaus stärker glauben, als wenn uns jemand anderes dasselbe erklärt. Um es ganz einfach auszudrücken: Wenn euch jemand sagt: „Fass nicht ins Feuer, du wirst dich verbrennen“, dann denkt ihr vielleicht: „Ach, ich kann schon ins Feuer fassen.“ Doch sobald ihr es berührt, wisst ihr, dass es brennt. Das ist zwar ein sehr einfaches Beispiel – aber wie oft haben wir schon genau diese Dummheit begangen? Dein Meister sagt zu dir: „Geh nach rechts“, und ihr wendet euch links.
Einmal sagte ich zu jemandem: „Vielleicht wäre es besser für dich, etwas flexibler zu sein – geh doch zum Yoga, um beweglicher zu werden.“ Nach einiger Zeit fragte ich die Person: „Was ist mit dem Yoga? Hast du damit angefangen?“ Er antwortete: „Nein, mit Yoga habe ich nicht angefangen, aber ich habe mit dem Bogenschießen begonnen.“ Ich weiß nicht, inwiefern einen das flexibler machen soll. Siehst du, manchmal funktioniert der menschliche Geist auf eine ganz eigene Weise. Dein Meister sagt: „Wende dich nach rechts“, und du wendest dich nach links.
Der Meister wollte dem jungen Mann also den wahren Sinn des Lebens vermitteln. Und da wir durch Erfahrungen lernen – nicht durch Worte –, sagte er zu seinem Schüler: „Gut, bring meine Kühe auf die Weide und komm erst zurück, wenn aus meinen hundert Kühen tausend geworden sind.“ Kennt sich hier jemand mit der Tierzucht aus?
Antwort: Eine Kuh bringt nach zweihundertneunundneunzig Tagen ein Kalb zur Welt.
Swami Tirtha: Sehr ähnlich wie beim Menschen, nicht wahr? Das ist sehr bezeichnend. Aber es dauert eine ganze Weile, bis aus hundert Kühen tausend werden. Dennoch geschah es schließlich, und der Junge kehrte mit tausend Kühen zurück. Er sagte: „Mein lieber Meister, ich habe deinen Auftrag erfüllt. Ich habe aus deinen hundert Kühen tausend gemacht, aber ich bin nicht zufrieden – denn du hast mir das Geheimnis nicht verraten.“ Da war der Meister sehr zufrieden. Er sagte: „Ah, mein lieber Sohn, du hast es verstanden. Aber sag mir: Warum bist du nicht zufrieden? Du hast deine Aufgabe so wunderbar erfüllt. Du hast jahrelang gedient. Du hast das Ziel erreicht, das dir gesetzt wurde. Wo liegt das Problem?“ Der Junge sagte: „Nun, du hast mir drei Lebensziele genannt – Dharma, Artha und Kama. Doch das vierte hast du mir nicht genannt – die Befreiung. Verrate mir also dieses Geheimnis.“
Genau das ist die Bedeutung dieses Beispiels. Die hundert Kühe stehen für die grundlegenden menschlichen Instinkte: sich zu erhalten, Ziele zu erreichen und glücklich zu sein. Was unterscheidet dich von einer Taube? Das Vierte macht den Unterschied: die Befreiung. Der Junge erfüllte also zuerst seine Pflicht und erkundigte sich dann nach dem höchsten Schatz. Das bedeutet: Wenn wir menschliche Begrenzungen überwinden wollen, müssen wir zuerst unsere Pflicht erfüllen und danach darüber hinausgehen.
(Fortsetzung folgt)
(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 вечером, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Ответственность и самопожертвование идут рука об руку. Конечно, нам не очень нравится слово «самопожертвование», но на самом деле это прекрасное слово, ведь именно благодаря ему движется весь мир. Ответственность и самопожертвование — это путь к преодолению человеческих ограничений: они позволяют не только исполнить свой человеческий долг, но и выйти за его пределы. Сначала станьте настоящим человеком, а затем — сверхчеловеком. Ведь сверхчеловек обладает гораздо более широкими возможностями, чем обычный человек. А что это значит? Если у вас больше возможностей, значит, на вас лежит и большая ответственность. А это, в свою очередь, требует большей самоотдачи, большей готовности жертвовать собой. Чтобы исполнить свой человеческий долг, нам следует разобраться в его составляющих: дхарма, артха, кама и мокша. Дхарма — это, в широком смысле, следование своему предназначению (религия/закон); артха — способность приумножать блага этого мира; кама — сфера ваших эмоциональных стремлений; а мокша — это освобождение.
Был однажды у одного учителя молодой ученик, и учитель хотел открыть ему истинный смысл жизни. Знаете, мы часто полагаем, что познание происходит через слова и изучение: кто-то что-то объясняет, а мы пытаемся это проанализировать и осмыслить. Но на самом деле очевидно, что мы гораздо больше доверяем тем истинам и озарениям, к которым пришли самостоятельно, чем тем, что нам кто-то преподнес в готовом виде. Если говорить совсем просто: вам могут сказать: «Не трогай огонь — обожжешься», — а вы подумаете: «Да ладно, можно и потрогать». Но стоит вам прикоснуться к огню — и вы узнаете, что он обжигает. Пример, конечно, слишком уж прост, но сколько раз мы сами совершали подобные глупости? Учитель говорит: «Иди направо», — а вы сворачиваете налево.
Однажды я сказал кое-кому: «Может, тебе стоит стать немного гибче — походи на занятия йогой, чтобы развить гибкость». Спустя какое-то время я спрашиваю этого человека: «Ну что там с йогой? Начал заниматься?» А он отвечает: «Нет, йогой я не занялся, зато начал стрелять из лука». Не знаю, как это поможет стать гибче. Видите ли, порой человеческий ум работает весьма своеобразно: учитель говорит тебе «поверни направо», а ты поворачиваешь налево.
Итак, учитель хотел открыть юноше истинный смысл жизни. А поскольку мы учимся на собственном опыте, а не на словах, он сказал ученику: «Что ж, ступай, отведи моих коров на пастбище и возвращайся, когда из сотни коров их станет тысяча». Есть ли среди вас те, кто хорошо разбирается в разведении скота?
Ответ: Корова рожает спустя 299 дней.
Свами Тиртха: Очень похоже на людей, не правда ли? Это весьма примечательно. Но чтобы дождаться, пока сотня коров превратится в тысячу, требуется некоторое время. И всё же, спустя какое-то время это произошло: юноша вернулся, приведя с собой тысячу коров. Он сказал: «Дорогой учитель, я выполнил твой наказ. Я превратил сотню твоих коров в тысячу, но я всё равно не удовлетворён, ведь ты так и не открыл мне свой секрет». Учитель остался очень доволен. Он произнёс: «Что ж, мой дорогой сын, ты всё понял. Но скажи, почему же ты не удовлетворён? Ты прекрасно справился с задачей, служил мне долгие годы и достиг поставленной перед тобой цели. В чём же проблема?» Юноша ответил: «Видишь ли, ты дал мне три жизненные цели — дхарму, артху и каму. Но четвёртую — освобождение — ты мне не открыл. Так что раскрой мне этот секрет».
Собственно, в этом и заключается смысл данного примера. Сотня коров олицетворяет базовые человеческие инстинкты: стремление поддерживать своё существование, достигать целей и быть счастливым. Чем же вы отличаетесь от голубя? Разницу создает четвёртый элемент — освобождение. Таким образом, сначала юноша исполнил свой долг, а затем задался вопросом о высшем сокровище. Это означает, что если мы хотим преодолеть человеческие ограничения, нам следует сначала выполнить свой долг, а затем выйти за его пределы.
(продолжение следует)
Nov
15
(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)
(continues from the previous Monday)
Where to seek the divine guidance? Just look at yourself: for millions of lifetimes you had been searching for the truth, for the beauty. I wouldn’t say in vain, because you are sitting here. That’s a very good achievement. Now we have a very substantial chance to accomplish our journey and to fulfill all the spiritual prospects. But for that we need to improve our standards. Time is passing, don’t remain the same person. Change, improve.
But what are the prospects, what are the stages of a progressive spiritual practitioner – we have to learn from the revealed scriptures. Let me quote form the Bhagavad Gita – this is a discussion, a conversation between Arjuna, the representative of the eternal man – you, you and me – and Krishna, God Supreme, who came to this planet Earth. You might say that Arjuna had a better chance than us – his consultant was God Supreme Himself. But if we read the advice of Krishna, then we can also consult Him directly.
So, He says: “One who is not envious, but a kind friend to all living entities, who does not think himself a proprietor and is free from false ego, who is equal in both happiness and distress, who is tolerant, always satisfied, self-controlled and engaged in devotional service, with determination, his mind and intelligence fixed on Me, such a devotee of Mine is very dear to Me.”[1]
You are like this. You are very dear to the Lord. Because you are a kind friend of all living entities. You are free from false ego, right? And you are equal, both in happiness and distress. Still, you have a little preference to happiness. Nevertheless, you are very tolerant, always satisfied. This is what I see in you – you are always satisfied. And engaged in devotional service, with determination. “Such a devotee of Mine is very dear to Me”. In case something is missing from this list, add these qualities.
But Krishna doesn’t stop here. He says: “He, for whom no one is put into difficulty and who is not disturbed by anyone, who is equipoised in happiness and distress, fear and anxiety, is very dear to Me”[2].
There is always a reason to be dissatisfied. But with the same effort you can be satisfied as well. Don’t search for excuses. Try to train yourself in this manner. And I think we all agree, this is very difficult to be the same determined, the same peaceful person in fear and anxiety. Sometimes these enemies overcome us, but grab the dhoti of your saints.
And then comes something very important: “My devotee, who is not dependent on the ordinary course of activities, who is pure, expert, without cares, free from all pains and not striving for some results, is very dear to Me.”[3]
My favorite from this list is independence – “independent from the general course of activities.” Because what is the general pattern? Disagreements, faults, doubts – this is the general way of things. But why should we follow the general path? So many are practicing that. Why shouldn’t we be unique? Why not go the narrow path, follow the narrow path. So don’t depend on the general way of things.
(to be continued)
1. Bhagavad Gita, Chapter 12.13-14
2. Bhagavad Gita, Chapter 12.15
3. Bhagavad Gita, Chapter 12.16
Nov
15
(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Ott tartottunk, hogy ahhoz, hogy kikerüljünk a szanszára, azaz az illúzió hatása alól, ahhoz egy égi jóakaróra van szükségünk, aki hazavezet bennünket az igazi otthonunkba. De hol keressük ezt az isteni útmutatást? Csak nézzünk magunkba: millió életen át kerestük az igazságot, az isteni szépséget. Nem mondanám, hogy hiába, hiszen itt ülünk, ami egy nagyon nagy eredmény. Viszont most igazán komoly esélyünk van arra, hogy sikerre vigyük ezt az utazást, és megvalósítsuk valamennyi lelki célunkat. Ehhez azonban magasabbra kell emelnünk a mércénket. Az idő múlásával, ne csupán az évek számát gyarapítsuk, ne maradjunk ugyanazok az emberek, hanem tudatos belső munkával leljünk rá lényünk legmélyére. Változzunk, fejlődjünk!
De hogy mik legyenek ezek a távlataink, és hogy hogyan néz ki egy haladó lelki gyakorló különböző fejlettségi szintjei, azt a kinyilatkoztatott szentírásokból kell megtanulnunk. Ehhez hadd idézzek a Bhagavad-gítából, mely egy beszélgetés Ardzsuna, mint az örök ember képviselője, és a Föld bolygóra alászállt Legfőbb Isten, Krisna között. Erre mondhatnánk azt, hogy Ardzsunának azért jobb esélyei voltak, mint nekünk, hiszen maga a Legfelsőbb Úr volt a tanácsadója, de ha elolvassuk Krisna tanácsait, akkor abból megérthetjük, hogy mi is közvetlenül fordulhatunk Hozzá .
Továbbá még azt is hozzáteszi Krisna: „Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát és mentes a hamis egótól, boldogságban és boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes, mindig elégedett, önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot, valamint elméjét és értelmét Rám szögezi, s az Én bhaktám – az nagyon kedves Nekem. ”[1]
Ti ilyenek vagytok, nagyon kedvesek az Úrnak! Mert minden élőlény jóakarói, kedves barátai vagytok, mentesek a hamis egótól, és kiegyensúlyozottak vagytok az örömben, illetve a nehézségekben egyaránt. Bár azért azt mondhatjuk, hogy kicsit jobban szeretitek az örömöt, de mégis nagyon türelmesek, és mindig elégedettek vagytok. Én ilyennek látlak benneteket, hogy állandó megelégedéssel tekintetek mindenre, és elszántan végzitek az odaadó szolgálataitokat. „Az ilyen bhaktám nagyon kedves Nekem.” Abban az esetben, ha mégis hiányozna valami ebből a felsorolásból, akkor azt kiegészíthetitek egyéb ilyen jellegű tulajdonságokkal.
De Krisna nem áll meg itt. Azt mondja: „Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen – az nagyon kedves Nekem.”[2]
Mindig lehet okunk az elégedetlenségre, de valójában ugyanannyi erőfeszítésbe kerül az is, hogy elégedettek legyünk. Ne a kifogásokat keressük, hanem próbáljuk meg a pozitív dolgokra kondícionálni magunkat. Viszont azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nagyon nehéz mindig ugyanolyan elszántnak és békésnek lennünk, félelemteli és szorongatott helyzetben egyaránt. Néha ezek az ellenségeink legyőznek bennünket, de ilyenkor kell jó erősen belekapaszkodnunk a szentjeink dhótijának a szélébe!
Majd ezután egy nagyon fontos dolog következik: „Az a bhaktám, aki független a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden kíntól, s nem törekszik eredményre, az nagyon kedves Nekem.”[3]
Ebből a listából nekem a függetlenség a kedvencem, „független a dolgok általános menetétől”. Hiszen mit is jelent ez pontosan? A nézeteltéréseink, a hibáink, a kétségeink, ezek az élet általános velejárói. De miért kellene nekünk ezt a szokványos utat járnunk? Hiszen oly sokan járják azt az utat. Miért ne különbözhetnénk másoktól? Miért ne válasszuk és kövessük a keskeny ösvényt? Szóval, ne függjünk a dolgok általános menetétől!
(folytatása következik)
1. Bhagavad-gítá, 12. Fejezet 13-14. Vers
2. Bhagavad-gítá, 12. Fejezet 15. Vers
3. Bhagavad-gítá, 12. Fejezet 16. Vers




