Archives

Calendar

December 2021
M T W T F S S
« Nov    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



1500-1200_BCE,_Rigveda_manuscript_page_sample_iii,_Sanskrit,_Devanagari

(from a lecture of Swami Tirtha, 23.08.2016 evening, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

So, this was the exposition why we pay so much attention to the Bhagavata Purana – because it discusses rasa and therefore this is the ripe fruit of the vedic literature. But please give me another argument why we treat it so high?

Manjari: Because it’s coming from Shukadeva.

Swami Tirtha: Oh, very nice! But give me something more, go deeper! Who is the main authority in our line?

Manjari: Radhika.

Swami Tirtha: All right, how can I say not? But please, little down to Earth. Looks like the kirtan was very ecstatic. So, down to Earth. Who is the main authority in our line?

Yashoda: Bhaktisiddhanta Saraswati.

Swami Tirtha: All right, Radhika and Shukadeva are too much in the past. Bhaktisiddhanta is too much in the recent times. In between the two, give me something else.

Answer: Chaitanya Mahaprabhu.

Swami Tirtha: Chaitanya Mahaprabhu, correct! Don’t forget about Him! And this was the favorite book of Mahaprabhu. He said: “From the many different revealed scriptures we take this as most important.” And therefore we pay so much attention to the Bhagavatam – because this was His choice. Due to these rasic chapters – therefore this is the ripe fruit.

But in these three verses that we discussed so far, we have got a glorification of the Source. I know it’s a little late, but nevertheless let me ask you a question: the whole vedic literature is divided into two parts, two sections. Which are these two? Shruti

Comment:  And smriti.

Swami Tirtha: If I say shruti, you say smriti. It’s not bad. Yes, these are the two main parts. Shruti – direct revelation and smriti – what is remembered. So, the Puranas – to which category do they belong? Either one or the other. So? There was one suggestion that it belongs to the direct revelation, but actually it belongs to the other class. This is smriti, the sacred tradition, part of the sacred tradition. But especially in Kali Yuga the Puranas, and the Itihasas, and Mahabharata, Ramayana – they are considered just like the Vedas. They are considered the Fifth Veda. So, this is very important to understand – that the ultimate conclusion of the direct revelation and the sacred tradition is the same.

(to be continued)

 



1500-1200_BCE,_Rigveda_manuscript_page_sample_iii,_Sanskrit,_Devanagari

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 23-i ludastói esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát ez volt a magyarázata annak, hogy miért szenteljünk annyi figyelmet a Bhágavata Puránának – mivel a raszákat tárgyalja, ezért tekintendő a véda-irodalom érett gyümölcsének. Kérlek mondjatok még más érveket arra vonatkozólag, hogy miért tekintjük olyan magasztosnak?

Manydzsarí: Mert Sukadévától származik.

Szvámí Tírtha: Ó ez nagyon szép! De mondjatok még több érvet, menjetek mélyebbre! Ki a fő szaktekintély a mi vonalunkon?

Manydzsarí: Rádhiká.

Szvámí Tírtha: Jól van, erre hogyan is mondhatnék nemet…?! Kicsit gondolkodjatok földre-szálltabban. Úgy tűnik, hogy nagyon extatikus volt a mai kirtan! Szóval földre-szálltabban. Ki a mi vonalunknak a szaktekintélye?

Jasódá: Bhaktisziddhánta Szaraszvatí.

Szvámí Tírtha: Na jó, Rádhiká és Sukadéva időben meglehetősen távoliak, Bhaktisziddhánta pedig időben túl közel van hozzánk. A kettő között mondjatok valakit.

Válasz: Csaitanja Maháprabhu.

Szvámí Tírtha: Csaitanja Maháprabhu, helyes! Ne feledkezzetek meg Róla! Ez volt Maháprabhu kedvenc könyve. Azt mondta, hogy: „A különféle kinyilatkoztatott szentírások közül ezt tartjuk a legfontosabbnak.” S ezért szentelünk komolyabb figyelmet a Bhágavatamnak – mert Ő ezt választotta. A lelki ízekkel teli fejezeteknek köszönhetően tekintjük a véda-irodalom érett gyümölcsének.

A három versben, amit eddig megvizsgáltunk, rálelhettünk még a forrás dicsőítésére is. Tudom, hogy kicsit későn, de mégis hadd tegyek fel nektek egy kérdést: az egész véda-irodalom két részre, két egységre van osztva. Melyik ez a kettő? Sruti

Hozzászólás: És a szmrti.

Szvámí Tírtha: Ha azt mondom sruti, akkor ti azt felelitek, hogy szmrti. Nem rossz!  Igen, ez a két fő rész. A sruti – a közvetlen kinyilatkoztatás és a szmrti – az, amire emlékszünk. Tehát a puránák – melyik kategóriába tartoznak? Vagy az egyikbe vagy a másikba. Tehát? Az egyik javaslatotok az volt, hogy a közvetlen kinyilatkoztatáshoz tartozik, de valójában a másik osztályba sorolják. A szmrtibe, a szent tradícióba, része a szent hagyománynak. Azonban, főként a kali-jugában a puránákat, az itihászákat, a Mahábháratát és a Rámájanát – éppen olyannak tartják, mint a védákat. Ezeket az ötödik védának tekintik. Tehát nagyon fontos megértenünk, hogy a közvetlen kinyilatkoztatás végkövetkeztetése és a szent hagyomány egy és ugyanaz.

 

(folytatása következik)



1500-1200_BCE,_Rigveda_manuscript_page_sample_iii,_Sanskrit,_Devanagari

(от лекция на Свами Тиртха, 23.08.2016 вечер, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Това беше обяснението защо отделяме толкова много внимание на „Бхагавата Пурана”понеже в нея се обсъжда раса и затова тя е зрелият плод на ведическата литература. Но моля ви, дайте ми друг аргумент защо я ценим толкова високо?

Манджари: Защото идва от Шукадева.

Свами Тиртха: О, много хубаво! Но кажете ми нещо повече, влезте по-надълбоко! Кой е главният авторитет в нашата школа?

Манджари: Радхика.

Свами Тиртха: Нима бих могъл да кажа не? Но моля ви, малко по-близо до земята. Явно киртанът е бил много екстатичен. Слезте на земята. Кой е главният авторитет в нашата школа?

Яшода: Бхактисиддханта Сарасвати.

Свами Тиртха: Радхика и Шукадева са твърде назад в миналото. Бхактисиддханта е съвсем неотдавна. Кажете ми някой друг по средата.

Отговор: Чайтаня Махапрабху.

Свами Тиртха: Чайтаня Махапрабху, правилно! Недейте да забравяте за Него! А „Бхагаватам” била любимата книга на Махапрабху. Той казал: „Сред множеството различни разкрити писания, считаме това за най-важното.” Именно затова отделяме толкова много внимание на „Бхагаватам” – защото е Неговият избор. Заради тези раса глави – затова е зрелият плод.

Но в тези три стиха, които обсъждахме досега, имаше възхвала на източника. Знам, че е вече късно, но въпреки това нека ви попитам: Цялата ведическа литература е разделена на два дяла. Кои са те? Шрути

Коментар:  И смрити.

Свами Тиртха: Щом аз кажа шрути, вие казвате смрити. Не е зле. Да, това са двата основни раздела. Шрути – прякото откровение; и смрити – онова, което се помни. И така, към коя категория спадат Пураните? Или към едната, или към другата. Та? Имаше предложение, че спадат към прякото откровение, но всъщност те принадлежат към другата група, а именно смрити, свещената традиция – част са от свещената традиция. Обаче специално в Кали Юга, Пураните, Итихасите, Махабхарата, Рамаяна биват считани за равнозначни на Ведите. Наричат ги Петата Веда. Това е много важно да се разбере – че окончателното заключение на прякото откровение и на свещената традиция е едно и също.

 

(следва продължение)



1500-1200_BCE,_Rigveda_manuscript_page_sample_iii,_Sanskrit,_Devanagari

(из лекции Свами Тиртхи, 23.08.2016 вечером, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Итак, это объяснение того, почему мы уделяем так много внимания „Бхагавата-пуране” – потому что она обсуждает расу, и, следовательно, это зрелый плод ведической литературы. Но, пожалуйста, дайте мне еще один аргумент, почему мы так высоко ценим ее?

Манджари: Потому что исходит от Шукадева.

Свами Тиртха: О, очень хорошо! Но скажите мне кое-что еще, войдите глубже! Кто является главным авторитетом в нашей школе?

Манджари: Радхика.

Свами Тиртха: Хорошо, как я могу сказать нет? Но, пожалуйста, немного приземлитесь. Похоже, киртан был очень экстатическим. Итак, спускаемся на Землю. Кто является главным авторитетом в нашей линии?

Яшода: Бхактисиддханта Сарасвати.

Свами Тиртха: Хорошо, Радхика и Шукадева слишком много в прошлом. Бхактисиддханта слишком современный. Между этими двумя скажите мне кто-нибудь еще.

Ответ: Чайтаня Махапрабху.

Свами Тиртха: Чайтаня Махапрабху, правильно! Не забывайте о Нем! А „Бхагаватам” была любимой книгой Махапрабху. Он сказал: „Среди множества различных богооткровенных писаний, мы считаем это самым важным.” Именно поэтому уделяем столько внимания „Бхагаватам” – потому что это Его выбор. Благодаря этим раса главам – поэтому она спелый плод.

Но в этих трех стихах, которые мы обсуждали до сих пор, было прославление Источника. Я знаю, что уже немного поздно, но тем не менее позвольте мне задать вам вопрос: вся ведическая литература разделена на две части, два раздела. Какие это два? Шрути

Коментарий:  И смрити.

Свами Тиртха: Если я говорю шрути, вы говорите смрити. Это не плохо. Да, это две основные части. Шрути – прямое откровение и смрити – то, что помнят. Итак, Пураны – к какой категории они принадлежат? Либо одно, либо другое. Так? Было одно предположение, что он принадлежит к прямому откровению, но на самом деле они принадлежат к другому классу. Это смрити, священная традиция, часть священной традиции. Но особенно в Кали-югу Пураны, Итихасы, Махабхарата, Рамаяна – они считаются такими же как Веды. Они считаются Пятой Ведой. Итак, очень важно понять, что окончательный вывод прямого откровения и священной традиции один и тот же.

 

(продолжение следует)

 



08152e00619e2519312573b0af856da6

 (from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2017, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

We know that all the different relationships to the Supreme are parts of the ocean of rasa. And what is the natural state of the ocean? Peaceful. Hardly you can see any waves. But what happens when the full moon appears in the sky? Agitation comes. The black waves of the Black sea. And the black waves are beautified by the white foam.

So wait until the full moon appears, and then the peace is enhanced with some more beauty. It is said a pure devotee cannot resist all the different waves of divine emotions. Therefore we have to realize that platform, take advantage, achieve that peace in the conflict of body-mind complex, cease the fire, use the antidote for the snake-bite of material existence, stabilize our consciousness and try to fix our commitment on the Supreme. These are the very positive engagements in the shanti practices. Please, don’t forget about these. Always listen to the good advice, hope for the mercy and try to remember God’s pastimes. And also meditate on your spiritual future.

This is what I wanted to share with you about this neutral approach in spirituality. Although this is not the final goal in general, but we can say that this is like a support for stability in other spiritual practices. If somebody is interested more in this spiritual stability, I suggest you study the Bhagavatam, Kapiladev’s teachings, because he is like the protector of shanta-rasa.

Baladev: I have a question related to a quotation from Shrimad Bhagavatam. “The sincere determination is the only qualification necessary to achieve the highest perfection.” The question is how to add this sincere determination to our devotional service?

Swami Tirtha: Well, God consciousness should be fixed in our system as an irrevocable fact. And then all the unnecessary disturbances in the heart – like kama, agitation, material attachments, etc, etc. – will vanish. In this purified state of heart we can immediately perceive this stability and living connection to Supreme. And ultimate perfection? It depends on divine grace. We can do our small little part, to show our willingness. But ultimate perfection depends on them. Therefore we pray. In a neutral way we try to tolerate and we accept what is given, but on a non-passive platform we pray for some extra blessings.

If we take shanti as a foundation, from where you can start the further cultivation, I think it’s a very positive understanding. But if we stop here, it’s stupid. So don’t be satisfied with only a passive approach to the Supreme; there is a lot more to find here. Therefore we wait for the full moon to come. Krishna Chandra, Goura Chandra – why, why Chandra? Why we compare Them to the full moon? Because They will agitate your heart. And They will bring the waves of this peaceful ocean of your consciousness.

Yashoda: This peace is like a basic approach, we need it in the problems of life. When a devotee is not on the level to chant, maybe he can achieve some peace by breathing exercises and meditation. Is there no danger that he may like this path and go astray from devotional practices?

Swami Tirtha: Krishna is the master of yoga. So if you breathe: mat prananathas tu sa eva naparaha[1] – “You are the controller of my prana.” Or if you meditate, you will meet Him in your heart. Actually Krishna’s attractive power is stronger than our resistance. You know sometimes we make a try: ‘All right, I know that illusion is not very much recommended, but let’s try.’ And then you taste it. But Chaitanya Charitamrita gives much better taste.

So even if we fail, let’s say we lose our connection, we stop our spiritual practices – what you have done is never lost. One moment of pure dedication is much more precious and much more effective in your spiritual elevation than a whole lifetime wasted in nonsense. Of course our heart bleeds if somebody doesn’t find his or her place in spiritual life. Somebody leaves the company of the devotees – how come!? But we should be happy that this person was with Krishna, with the service for some time in his life. Because that will save him or her. One moment in the company of the great saints is much more worthy than innumerable wasted lifetimes. Why? Because all these wasted lifetimes are in service of illusion, which is not real, while service of the great saints, connection to the Supreme – this is real. One moment of reality can save you from unlimited quantity of unreal moments. From the unreal lead me to the real.

 

[1] “Оnly He (eva saḥ) is the lord of my life (mat prāṇa-nāthaḥ), nobody else (na aparaḥ)” /Shikshashtakam 8



08152e00619e2519312573b0af856da6

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i. szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Azt már tudjuk, hogy a Legfelsőbbhöz fűződő különféle kapcsolatok mind a rasza óceán részei. Milyen az óceán természetes állapota? Békés. Alig látni hullámokat. De mi történik, amikor megjelenik az égen a telihold? Nyugtalanná válik. Megjelennek a Fekete-tenger fekete hullámai, amiket megszépít a fehér hab.

Tehát várjatok addig, amíg a telihold feltűnik és a békesség egy kis szépséggel még erőteljesebbé válik. Azt mondják, hogy egy tiszta bhakta nem tud ellenállni az isteni érzelmek különféle hullámainak. Ezért fel kell ismernünk ezt a helyzetet, jól kell hasznosítanunk, el kell érnünk a test és az elme között fennálló ellentét megbékélését. Törekedjünk a tűzszünetre, használjuk az anyagi lét kígyómarásának ellenszerét, szilárdítsuk meg a tudatunkat és próbáljuk meg erősíteni a Legfelsőbbhöz fűződő elköteleződésünket. Ezek nagyon pozitív törekvések a sánti gyakorlataiban. Kérlek ne feledkezzetek meg ezekről! Mindig hallgassatok a jótanácsokra, bízzatok az Isteni kegyelemben, próbáljatok emlékezni az Úr kedvteléseire és meditáljatok a jövőbeni lelki életeteken!

Ezt szerettem volna megosztani veletek a lelkiségben lévő semleges viszonyról. Jóllehet általában ez nem a végső cél, de azt mondhatjuk, hogy segíti az állhatatosságunkat a további lelki gyakorlatainkban. Ha valaki többet szeretne tudni a lelki állhatatosságról, azt javasolnám, hogy tanulmányozza a Bhágavatamban Kapiladév tanításait, mert ő a sánta – rasza őre.

Baladév: A kérdésem egy idézethez kapcsolódik a Srímad Bhágavatamból: „Az őszinte szándék az egyetlen szükséges alapfeltétel a legfelsőbb tökéletesség eléréséhez.” A kérdésem az lenne, hogyan adjuk hozzá ezt az őszinte elszántságot az odaadó szolgálatunkhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, az istentudatunknak visszavonhatatlan tényként kellene rögzítve lennie. S akkor majd a szívünkből minden szükségtelen zavaró dolog  – mint a káma, a nyugtalanság, az anyagi ragaszkodások stb. – el fognak tűnni. A szívünknek e tiszta állapotában azonnal érzékelhetjük a stabilitást és az élő kapcsolatot a Legfelsőbbel. És mi van a végső tökéletességgel? Az az isteni kegyelemtől függ. Megtehetjük a magunk kis részét, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat, de a végső tökéletesség Tőlük függ! Ezért fohászkodunk. A semleges úton megpróbáljuk tolerálni és elfogadni, amit kapunk és nem passzív szinten pedig különleges áldásokért fohászkodunk.

Ha a sántit vesszük alapul, ahonnan el lehet indulni a további gyakorlathoz, azt hiszem, az egy nagyon pozitív megértés. De itt megállni ostobaság lenne! Tehát ne elégedjetek meg a Legfelsőbbhöz fűződő passzív viszonnyal, sokkal többet találhattok! Ezért várjuk, hogy jöjjön a telihold! Krsna-csandra, Gaura-csandra – miért, miért pont csandra? Miért hasonlítjuk Őket a teliholdhoz? Mert felkavarják a szíveteket és a tudatotok békés óceánjára hullámokat vetnek.

Jasódá: Ez a béke olyan, mint egy alapszemlélet, amire szükségünk van az élet problémái közepette. Ha egy bhakta nem áll azon a szinten, hogy zengje a Szent Nevet, talán elérheti a békét légzőgyakorlatokkal és meditációval. Ebben az esetben nem áll fenn a veszély, hogy esetleg megkedveli ezt az utat és eltávolodik az odaadó szolgálattól?

Szvámí Tírtha: Krsna a jóga mestere. Tehát ha lélegeztek: „mat prána-náthasz tu sza éva náparah”1  – „Te vagy a pránám Ura.” vagy ha meditáltok, találkozni fogtok Vele a szívetekben. Valójában Krsna vonzó energiája sokkal erősebb, mint az ellenállásunk. Tudjátok néha tennünk kell egy próbát: „Rendben, tudom, hogy az illúzió nem javasolt, de tegyünk egy próbát.” Majd megízlelitek, de a Csaitanja-csaritámrita sokkal felemelőbb ízeket ad.

Tehát még, ha kudarcot is vallotok, mondjuk elveszítitek a kapcsolatotokat a Legfelsőbbel és abbahagyjátok a lelki gyakorlataitokat – amit elértetek, az soha nem vész el! A tiszta odaadás egyetlen pillanata sokkal értékesebb a lelki emelkedésetek szempontjából, mint egy egész értelmetlenségekkel teli, elpazarolt élet. Természetesen a szívünk vérzik, ha valaki nem találja a helyét a lelki életben. Valaki elhagyja a bhakták társaságát – hogyan lehetséges ez?! Talán inkább örülnünk kellene, hogy ez a személy Krsnával volt, néhány szolgálatot végezhetett az életében, mert az megmenti őt. Egy pillanat a nagy szentek társaságában sokkal értékesebb, mint megszámlálhatatlan elvesztegetett élet. Hogy miért? Mert mindegyik elpazarolt élet, ami az illúzió szolgálatával telt, nem valódi, míg a nagy szentek szolgálata, és a Legfelsőbbel való kapcsolat – az igazán valódi! A valóság egyetlen pillanata megmenthet benneteket a végtelenül sok valótlan pillanattól. Valótlanból vezess a valóságosba! 

1csakis Ő (eéva saḥ) az én életem ura (mat práṇa-náthasz), nem más (na áparaḥ).“/Siksástakam 8.



08152e00619e2519312573b0af856da6

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2017, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Знаем, че всички различни отношения към Върховния са части от океана на раса. А какво е естественото състояние на океана? Спокоен. Едва могат да се видят вълни. Но какво става когато пълната луна се появи в небето? Започва вълнение. Черните вълни на Черно море. И тези черни вълни са разхубавени от бяла пяна.

Така че изчакайте да изгрее пълната луна и тогава умиротворението ще се обогати с още повече красота. Казват, че чистият предан не може да устои на всички различни вълни на божествените чувства. Затова трябва да осъзнаем това ниво, да се възползваме от него, да постигнем този покой в конфликта на тялото и ума, да прекратим стрелбата, да приложим антидота за змийското ухапване на материалното битие, да стабилизираме съзнанието си и да се стремим да насочим своята посветеност към Бога. Това са позитивните занимания в практиките на шанти. Моля ви, не забравяйте за тях. Винаги се вслушвайте в добрия съвет, надявайте се на милостта и се старайте да помните Божиите забавления. И също медитирайте върху своето духовно бъдеще.

Това исках да споделя с вас за този неутрален подход в духовността. Макар той да не е окончателната цел, можем да го наречем опора на стабилността в останалите духовни практики. Ако някой се интересува повече от тази духовна стабилност, съветвам ви да изучавате наставленията на Капиладева в „Бхагаватам”, защото той е защитникът на шанта-раса.

Баладев: Аз имам въпрос свързан с един цитат от „Шримад Бхагаватам”. „Искрената решителност е единствената квалификация, необходима за постигане на най-висшето съвършенство.” Въпросът е как да добавим такава искрена решителност към нашето предано служене?

Свами Тиртха: Съзнанието за Бога трябва да е утвърдено в нас като безспорен факт. Тогава всички ненужни притеснения в сърцето – като кама, превъзбуда, материални привързаности и т.н. – ще изчезнат. В подобно пречистено състояние на сърцето ще можем незабавно да усетим тази стабилност и жива връзка с Бога. А най-висшето съвършенство? То зависи от божествената благодат. Ние можем да дадем своята мъничка част, да изразим готовността си. Ала върховното съвършенство зависи от Тях. Именно затова се молим. На неутралното ниво се стремим да изтърпяваме и да приемаме онова, което ни е дадено, но на едно не толкова пасивно ниво се молим за повече благословии.

Ако приемем шанти за фундамент, въз основа на който можем да градим последващото култивиране, мисля, че това е много позитивно разбиране. Но ако спрем дотук би било глупаво. Не се удовлетворявайте просто от едно пасивно отношение към Върховния; има много още какво да се открие. Затова ние очакваме пълната луна да дойде. Кришна Чандра, Гоура Чандра – защо, защо Чандра? Защо Ги сравняваме с пълната луна? Защото Те ще развълнуват сърцето ви. И ще вдигнат вълни в спокойния океан на вашето съзнание.

Яшода: Това умиротворение е основен подход, нуждаем се от него в проблемите на живота. Когато някой предан не е на нивото да мантрува, може би може да постигне някакво спокойствие чрез дихателни упражнения и медитация. Няма ли опасност да му хареса този път и да свърне встрани от преданите практики?

Свами Тиртха: Кришна е господарят на йога. Така че ако дишате: мат прананатхас ту са ева напараха[1] – „Ти си владетелят на моята прана.” Или ако медитирате, ще Го срещнете в сърцето си. Всъщност привличащата сила на Кришна е по-силна от нашата съпротива. Знаете, понякога опитваме: „Добре, знам, че илюзията не е особено препоръчителна, но нека да пробвам.” И тогава я вкусвате. Обаче „Чайтаня Чаритамрита” носи много по-добър вкус.

Така че дори да се провалим, дори, да речем, да изгубим свързаността си, да прекратим духовните си практики – каквото сте направили никога не се губи. Едничък миг на чиста посветеност е много по-скъпоценен и по-ефективен в духовното ви израстване от цял живот пропилян в безсмислици. Разбира се, сърцето ни кърви ако някой не намери мястото си в духовния живот. Не разбираме как така някой може да си тръгне от компанията на бхактите!? Ала трябва да сме щастливи, че този човек е бил свързан с Кришна, със служенето за известно време в живота си. Защото това ще го спаси. Един миг в компанията на великите светци е много по-ценен от безчет пропилени животи. Защо? Защото всички тези пропилени животи са в служба на илюзията, която не е реална, докато служенето на великите светци и връзката с Върховния са реални. Един-единствен миг реалност може да ви спаси от безмерно количество нереалност. От неистинското води ме към истинското.

 

[1] „Единствен Той (ева сах) е господарят на моя живот (мат-прана-натхах), никой друг (на апарах)” /”Шикшащакам” 8



(from a lecture of Swami Tirtha, 23.08.2016 evening, Ludasto)

Now we have to continue our studies. I think it becomes more and more obvious that this is а very condensed spiritual science. Few lines, few sentences, few ideas, but a vast meaning and a very deep background we can find here. The Bhagavatam is considered to be ‘The Spotless Purana’. Why spotless? Because it is very important.

The Puranas are classified in two ways. One classification goes according to the gunas and the other classification goes according to the topics. There are three kinds of gunas and accordingly three types of Puranas. There are sattvic, rajasic and tamasic Puranas. You might raise the question: “How is it? A sacred scripture – tamasic? How is that possible?” But actually this is not the Purana which is tamasic, it’s the person reading it who is tamasic. So, people are classified according to the three categories and there are Puranas for each category. There are Puranas for those people who are under the influence of sattva-guna. There are some Puranas for the rajasic people, and there are some Puranas for those who are influenced by tamas. And actually it is not a tamasic Purana, rather it is a Purana for those who are in tamas.

So, this is one classification; the Puranas transmit a message to each class of people. The other classification is going according to the topics – how is that?

Manjari: About the goal, about the way.

Swami Tirtha: Here there are two classes of Puranas: one is the major Puranas, and what do you think, what is the other? The minor Puranas. Great and the small Puranas. The small Puranas have five topics to discuss. What do you think, how many topics are discussed in the great Puranas?

Sanatana: Five.

Swami Tirtha: This is for the small. Small Puranas have five. Great Puranas?

Sanatana: Double.

Swami Tirtha: Correct. Yes, the small Puranas discuss five topics: like creation and the absolute goal. So, in that sense it is correct what Manjari mentioned – what is the goal, what is the way. And the great Puranas go into a little more detail, they discuss ten main topics. Like the primary creation, the secondary creation, the manvantaras[1], the family lineage of the kings, etc. Also they discuss the ultimate shelter, the method how to reach the goal and what is moksha, what is perfection. So, from among all these different varieties of sacred literature – the Puranas – this Bhagavatam is considered to be topmost, the most important. So much so, that when you are a student in India and you have homework of writing in devanagari[2], the homework is to copy the Bhagavatam, First Canto. It is so important that this is like a textbook in schools. Why this is so important? Actually from among all these 12 Cantos, unlimited chapters and 18 000 verses the most-most important are only 5 chapters. No, no. Sorry, from among the 12 Cantos, one Canto is the most important. Which one is this?

Answer: The Tenth Canto.

Swami Tirtha: Yes, correct. This is the Tenth Canto. And from among all these hundreds and practically thousands of chapters and topics, five main chapters are the most important. Which ones? Which discuss rasa. Therefore this is the ripe fruit of the kalpataru[3] of the vedic literature.

(to be continued) 

[1] The epochs of reign of Manus, progenitors of mankind

[2] The ancient script of the Indian subcontinent

[3] Wish-fulfilling tree



 

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 23-i ludastói esti tanításából)

Nos, haladjunk tovább a Bhágavatam tanulmányozásában. Azt hiszem egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy nagyon tömör lelki tudomány. Csak néhány sor, mondat, gondolat, de óriási tartalom és nagy távlatok vannak mögötte. A Bhágavatamot ‘A makulátlan tisztaságú Puránának’ tekintik. Miért makulátlan? Mert nagyon jelentős.

A Puránákat kétféleképpen osztályozzák. Az egyik osztályozás a gunák szerint, a másik pedig a témakörök szerint történik. A háromféle gunának megfelelően háromféle Purána létezik: a szattvikus, a radzsaszikus és a tamaszikus Purána. Felmerülhet bennetek az a kérdés: “Hogyan lehetséges ez? Egy szentírás – hogyan lehet tamaszikus?” De valójában nem a Purána az, amely tamaszikus, hanem az a személy, aki azt olvassa. Tehát az emberek a három kategória szerint vannak osztályozva és ennek megfelelően létezik a három Purána. Vannak azok a Puránák, amelyek a szattva-guna alatt álló embereknek szólnak és vannak olyanok, amelyek a radzsaszikus, tamaszikus emberekre vonatkoznak. S valójában ez nem egy tamaszikus Purána, hanem egy Purána, mely a tama-gunában lévőknek szól.

Tehát ez az egyik féle osztályozás. A Puránák mind a három kötőerőben lévő emberek számára közvetítenek üzenetet. A másik osztályozás pedig a témakörök szerint történik. Hogy is van ez?

Manydzsarí: A céloknak és az Útnak megfelelően.

Szvámí Tírtha: Itt két osztálya van a Puránáknak: az egyik a fő Puránák és mit gondoltok, hogy hívják a másik osztályát? A kis Puránák. A nagy és a kis Puránák. A kis Puránák öt témát taglalnak és mit gondoltok hány témát ismertetnek a nagy Puránák?

Szanátan: Öt.

Szvámí Tírtha: Igen, ennyit taglalnak a kis Puránák, öt témát. S a nagy Puránák?

Szanátan: Dupla annyit.

Szvámí Tírtha: Helyes. Igen, a kis Puránák öt témát taglalnak: úgy, mint a teremtés és az abszolút cél. Tehát ebben az értelemben helyes, amit Manydzsarí említett. S mi az út, illetve mi a cél? A nagy Puránák ennél kicsit részletesebben tárgyalják a tíz fő témakört. Mint az elsődleges és a másodlagos teremtés, a manvantarák[1], a királyok családfája stb. S még a végső menedékről, a cél elérésének módszeréről is szólnak, illetve, hogy mi a móksa, mi a tökéletesség. Tehát a szentírások e különböző csoportjai közül – a Puránákat vizsgálva – a Bhágavatamot tartják a legfőbbnek, a legfontosabbnak. Olyannyira, hogy ha diákok vagytok Indiában és a házi feladatotok az, hogy dévanágarí írást[2] gyakoroljatok, akkor a Bhágavatam, Első Énekét kell lemásolnotok. Ez annyira jelentős, hogy olyan, mint egy tankönyv az iskolákban. Miért is jelentős annyira? Valójában ebből a tizenkét kötetből és megszámlálhatatlan fejezetből, 18 000 versből csupán 5 fejezet, ami a legeslegfontosabb. Nem, nem! Elnézést, a tizenkét énekből egy a legfontosabb. Melyik az?

Válasz: A tizedik.

Szvámí Tírtha: Igen, helyes. A tizedik ének. S ebből a több száz és gyakorlatilag több ezer fejezetből és témakörből, öt fejezet a legfontosabb. Melyek azok? Amelyek a raszákat taglalják. Ezért a védikus irodalom kívánságteljesítő fájának (kalpataru) érett gyümölcsének tekintik.

(folytatása következik)

 

[1] A Manuk uralkodásának – az emberiség ősatyái – korszaka

[2] Az indiai szubkontinens egyik ősi írásmódja



(от лекция на Свами Тиртха, 23.08.2016 вечер, Лудащо)

Нека продължим нашето изучаване. Мисля, става все по- и по-очевидно, че това е много кондензирана духовна наука. Няколко реда, няколко изречения, няколко идеи, но какви необятни значения и дълбока основа откриваме в тях! „Бхагаватам” е наричан „Безупречната Пурана”. Защо безупречна? Защото е толкова значима.

Пураните са класифицирани по два начина. Едната класификация е според гуните, а другата според темите. Има три типа гуни и съответно три типа Пурани – саттвични, раджастични и тамастични. Възможно е да запитате: „Как така? Свещено писание – пък тамастично? Нима е възможно?” Ала всъщност не Пураната е тамастична, а онези, които я четат. Хората се класифицират според трите категории и има Пурани за всяка една категория. Има Пурани за такива, които са под въздействието на саттва-гуна. Има някои Пурани за раджастичните люде, а има и други Пурани за тези, които са повлияни от тамас. Така че всъщност не става дума за тамастична Пурана, а това е Пурана за попадналите под тамастично въздействие.

Такава е едната класификация; Пураните предават послание за всяка от класите хора. Другата класификация е според темите – каква?

Манджари: Според целта, според пътя.

Свами Тиртха: Тук има две класи Пурани: едните са големите Пурани; и как мислите, кои са другите? Малките Пурани. Малките Пурани обсъждат пет теми. Как мислите, колко теми обсъждат големите?

Санатана: Пет.

Свами Тиртха: Толкова са за малките Пурани. А големите?

Санатана: Двойно.

Свами Тиртха: Правилно. Да, малките Пурани обсъждат пет теми: например сътворението и абсолютната цел. Така че в този смисъл е вярно това, което Манджари спомена – каква е целта, какъв е пътят. А големите Пурани навлизат в повече детайли, обсъждайки десет основни теми. Например първичното сътворение, вторичното сътворение, манвантарите[1], потеклото на царете и т.н. Обсъжда се и върховният подслон, методът за постигане на целта и какво е мокша, съвършенството. И сред всички тези най-различни видове свещена литература – Пураните – този „Бхагаватам” е считан за най-висш, най-значим. До такава степен, че ако сте ученик в Индия и имате за домашно да пишете на деванагари[2], домашното е да препишете Първа Песен на „Бхагаватам”. Той е толкова значим, че е като училищен учебник. И защо е толкова значим? Всъщност, всред всичките му дванадесет песни, безброй глави и 18 000 стиха, най-най-важни са пет глави. Не, не. Извинете: сред всичките дванадесет песни, една е най-важна. Коя?

Отговор: Десета Песен.

Свами Тиртха: Да, правилно. Това е Десета Песен. А сред всички тези стотици и хиляди глави и теми, пет основни глави са най-важните. Кои? Тези, в които става дума за раса. Затова „Бхагаватам” е зрелият плод на калпатару[3] на ведическата литература.

(следва продължение) 

[1] Епохите на управление на Манувците, предците на човечеството

[2] Древното писмо на индийския субконтинент

[3] Сбъдващо желанията дърво



« Older Entries