Sharanagati

Nowhere equals everywhere

(from a lecture of Swami Tirtha, 24.06.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question: Where is guru in the rasa-mandala?

Swami Tirtha: Guru is a heavy guy. Only gopis and such things are mentioned here: the best, the super best and the young ones. But if we say ‘nowhere’, it equals saying ‘everywhere’. Where to find our masters? We must develop the eye to see him or them everywhere.

Guru is the person who will introduce us in the system. And sometimes guru acts like a tamer of the wild animal – with a whip in his hand. A little external of a position, but it’s very useful. Other times he acts like a gatekeeper: ‘No entrance, don’t disturb Them!’ Other times he acts like one of the best. And we feel that he is the best when he tells us what we want to hear, right? And in the moment you receive an instruction which is not according to your taste, you will run away. Then you don’t give a chance to your master to act as super-best.

But of course this is not a joke, because according to our vision, according to our capacity and spiritual development, we can recognize different-different aspects of the master. And maybe we see these different aspects in different personalities; or our vision of one person improves – more and more I can see in one person. First I see a representative of God, then I see an intimate servant of the goswamis, etc, etc. Vande rupa-sanatanau raghu-yugau shri-jiva-gopalakau[1]… So it depends on our consciousness what we perceive in this principle – guru as a principle. But of course you know that guru is not simply a principle.

So please don’t forget about these different lotus flowers: our heart-lotus, the cosmic creative lotus, the yoga-mandala lotus, and the devotional rasa-mandala lotus.

“I worship Chaitanya Mahaprabhu, who is non other than Krishna, wrapped in Radhika’s external shining and intimate feelings. Just like a dominant and a dominated partner, Radha and Krishna, in Their individual identity are always united. Although different, They are always together. Now in the form of Chaitanya Mahaprabhu again They united so deeply. And the incredible manifestation of this internal blissful potency of the Lord is coming from the loving pastimes of Radha and Krishna.”[2]

This is a beautiful quotation from Svarupa Damodar Goswami, who was a personal secretary of Chaitanya Mahaprabhu. He says that Radha and Krishna are eternally separate, because They have Their individual identity. But Their affection and attraction to each other are so strong that they are searching for each other and coming so close that They are united in Mahaprabhu. If I say achintya-bhedabheda-tattva, you feel very bored. But if I say: ‘Radha and Govinda are running after each other and They united in Mahaprabhu’, then you say: ‘Ah, so nice!’

So, what can we say? Here is a list of all the different gatekeepers, best, super-best and most intimate servants, but we won’t go into too much details now. But one thing is for sure – you have much more well-wishers than you can ever imagine. Therefore try to follow and serve nicely, take shelter of the holy name, because that is coming from the lotus petals of Goloka. And develop the vision.

[1] Refrain of the song Shri Shri Shad-goswamy-ashtaka by Shrinivas Acharya

[2] Chaitanya Charitamrita, Adi, 1.5

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: A guru hol helyezkedik el ebben a rasza-mandalában?

Szvámí Tírtha: A guru nehéz eset, itt csak a gópík és a hozzájuk hasonlók vannak megemlítve: a legjobbak, a legeslegjobbak és a legifjabb szolgálólánykák. De ha azt válaszoljuk erre a kérdésre, hogy ‘sehol’ sincs benne a guru, az ugyanazt jelenti, mintha azt mondanánk, hogy ‘mindenhol’ ott van. Hol találjuk a mestereinket? Ki kell fejlesztenünk azt a képességet, amivel meglátjuk őket mindenhol.

A guru az a személy, aki bevezet minket a folyamatba; máskor a guru az a személy, aki megszelídíti a vadállatot – ostorral a kezében. Ez egy kicsit eltér a feladatától, de nagyon hasznos. Olykor olyan ő, mint egy kapuőr: ‘Most nem léphettek be, ne zavarjátok meg Őket!’ Máskor úgy viselkedik, mint a legkiválóbb tanácsadó és azt érezzük, hogy valóban ő a legjobb a számunkra, főként akkor, ha azt mondja, amit hallani szeretnénk, igaz? És amikor olyan utasítást kaptok, ami nem annyira tetszik, rögtön elrohantok és nem adtok lehetőséget a tanítómestereteknek, hogy a legeslegjobb lehessen.

Ez nem vicc, hiszen aszerint, hogy milyen a látásmódunk, a képességeink és a lelki fejlettségünk, a tanítómester különféle arcait ismerhetjük fel. Ha nem vagyunk olyan fejlettek, akkor különféle aspektusokat fedezhetünk fel a különféle személyekben, de ahogy fejlődik a látásmódunk egyre több vonást fedezhetünk fel ugyanabban a személyben. Először Isten képviselőjét látjuk, majd a gószvámík meghitt szolgáját stb. Vandé rúpa-szanátanau raghu-jugau srí-dzsíva-gópálakau [1]… Tehát a tudatosságunkon múlik, hogy mit látunk meg ebben a guru elvben. De természetesen azt már tudjátok, hogy a guru nem csak egy elv.

Ezért kérlek, ne feledjétek ezeket a különféle lótuszvirágokat: a lótusz szívet, a kozmikus teremtő lótuszt, a jóga-mandala lótuszt és az odaadó rasza-mandala lótuszt.

„Srí Rádhá és Krsna szerelmi kedvtelései az Úr belső, gyönyöradó energiájának transzcendentális megnyilvánulásai. Noha Rádhá és Krsna azonosságukat tekintve egyek, örökre különváltak egymástól. Most e két transzcendentális személyiség újra egyesült Srí Krsna Caitanya formájában. Leborulok Előtte, aki Srímatí Rádhárání érzéseivel és testszínében jelent meg, holott Ő Krsna Maga.”[2]

Ez egy gyönyörű idézet Szvarúp Dámódar gószvámítól, aki Csaitanja Maháprabhu személyi titkára volt. Azt mondja, hogy Rádhá és Krisna örökre különváltak egymástól, mert saját személyiséggel rendelkeznek, de az egymás iránti vonzalmuk és szeretetük olyan erős, hogy mindig egymást keresik és annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy Maháprabhuban egyesülnek. Ha azt mondom acsintja-bhédábhéda-tattva azt már talán unjátok, de, ha azt mondom ‘Rádhá és Góvinda kergetőznek, majd Maháprabhuban egyesülnek’ arra azt felelitek ‘Óh, ez annyira gyönyörű!’

Tehát mit mondhatnánk még? Itt egy lista a különféle kapuőrökről, a legjobbakról, a legeslegjobbakról és a legbensőségesebb szolgálókról, de most nem megyünk bele a részletekbe. De egy dolog biztos – sokkal több jóakarótok van, mint amennyit valaha is el tudnátok képzelni. Ezért próbáljátok követni és szépen szolgálni őket; vegyetek oltalmat a Szent Névnél, mert Gólóka lótusz szirmairól származik és kérlek, fejlesszétek a lelki látásmódotokat.

[1] A Srí Srí Sad-gószvámj-astaka refrénje, Srínivász Ácsárja dala
[2] Csaitanja-csaritámrta Ádí 1.5.

(от лекция на Свами Тиртха, 24.06.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос: Къде е гуру в раса-мандалата?

Свами Тиртха: Гуру е труден човек. Тук се говори само за гопи и тем подобни: най-добрите, свръх най-добрите и младите. Но ако кажем „никъде”, това е все едно да кажем „навсякъде”. Къде да намерим нашите учители? Нека развием погледа, с който да ги виждаме навсякъде.

Гуру е този, който ни въвежда в цялата тази система. Понякога гуру се държи като укротител на диви животни – с камшик в ръка. Малко външна позиция, но много полезна. Друг път се държи като пазач на вратите: „Не може да влезеш, не Ги притеснявай!” Друг път се държи като някоя от най-добрите гопи. И ние го чувстваме като такъв когато ни казва онова, което искаме да чуем, нали? Ала в мига, в който получите напътствие, което не ви е по вкуса, ще избягате. И така не давате възможност на учителя си да се прояви като някоя от свръх най-добрите гопи.

Разбира се това не е шега, защото в зависимост от виждането си, в зависимост от своите способности и духовния си напредък, можем да разпознаваме най-различни аспекти у своя духовен учител. Може да виждаме тези различни аспекти в различни личности; възможно е и виждането ни за една и съща личност да се разгръща – да сме способни да откриваме у него все повече и повече неща. Най-напред виждам Божи представител, след това виждам поверителен слуга на госвамите, и т.н. Ванде рупа-санатанау рагху-югау шри-джива-гопалакау[1]… Така че зависи от собственото ни съзнание какво долавяме в този принцип – гуру като принцип. Но разбира се, вие знаете, че гуру не е просто принцип.

И така, моля ви, не забравяйте за тези различни лотосови цветя: нашия сърдечен лотос, космическия съзидателен лотос, лотоса на йога-мандала, и лотоса на предаността раса-мандала.

„Обожавам Чайтаня Махапрабху, който не е друг, ами Кришна, обвит от външното сияние на Радхика и от съкровените Ѝ чувства. Като доминиращата и доминираната половини, Радха и Кришна в индивидуалната си идентичност винаги са обединени. Макар да са различни, Те са винаги заедно. Сега в облика на Чайтаня Махапрабху, Те отново са се слели дълбоко. И невероятното проявление на тази вътрешна блажена енергия на Бога идва от любовните забавления на Радха и Кришна.”[2]

Това е един красив цитат от Сварупа Дамодар Госвами, който бил личен секретар на Чайтаня Махапрабху. Той казва, че Радха и Кришна са вечно отделни, понеже имат Свои индивидуално идентичности. Но любовта и привличането им един към друг са толкова силни, че Те се търсят един друг и толкова много се доближават, че са се слели в Махапрабху. Ако кажа ачинтя-бхедабхеда-таттва, на вас ви е много скучно. Но ако кажа: „Радха и Кришна се гонят един друг и се сливат в Махапрабху”, вие казвате: „О, колко хубаво!”

Така че какво можем да речем? Тук е даден списък с всички различни пазители на вратите, най-добри, свръх най-добри и най-поверителни слуги, но сега няма да навлизаме в тези подробности. Ала едно е сигурно – имате много повече доброжелатели, отколкото можете да си представите. Затова стремете се да следвате и служите добре, приемете подслон в святото име, тъй като то идва от лотосовите листенца в Голока. И развийте онзи поглед.

[1] Припев от песента „Шри Шри Шад Госвами Аштака” от Шринивас Ачария

[2] „Чайтаня Чаритамрита”, Ади, 1.5

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2017 evening, Sofia)

I am very happy that we are here together tonight. This again proves to me that your spiritual interest is on the rise. And it also helps me to remember what I have learned from my masters. This is a spiritual chance for me, so I am very grateful for you all who are present.

These days we experience a quantum jump. We want to put a very long time into a very short moment. Meaning that we are studying an ancient story from the previous ages in order to understand something in our life today. This is what I call a quantum leap. We reach back to history in order to understand something today and to elevate our consciousness for the future. All the physical dimensions are included: time, space, circumstances. And also the metaphysical dimensions are included – like our mind, our intellect, our spiritual identity, our consciousness. Because on all these platforms we need an elevation, a rise. So today we try to generate more energy, more understanding for coming to that higher level of consciousness, awareness we can also say.

Om namo bhagavate vasudevaya!

And now after expressing our submission and gratitude towards the Supreme Lord and praying for His protection, we start our reading. Just to explain the story, because we are in the middle of a sequence: once there was a king. It sounds like a fairytale but it’s true. Once there was a king. After accomplishing his duties, he became an ascetic in a forest, trying to dedicate all his time and attention to God. He was very fixed in his consciousness and nevertheless he developed some attachment to a small deer that he started to raise. So much so, that at the end of his life the focus of his consciousness was on the deer. As a consequence he had to take birth as a deer next time. But he was a special deer, because he could maintain the consciousness of his previous lifetime. Then in his next life he had to go through different-different tribulations – like being practically an outcast from his society, facing mortal danger and so many other things. While ultimately he ended up as a servant, as a palanquin carrier. It was very difficult for him to cooperate with the other carriers, so the palanquin was shaking. The king chastised him and after he answered the king realized: ‘Oh, wait a minute, this is not a deaf and dumb person, but he is very polished and very elevated.’ And then a discussion started between them. So, now we join the discussion. In the last verse it was said:

“When the flame in a lamp burns the wick improperly, the lamp is blackened, but when the lamp is filled with ghee and is burning properly, there is bright illumination. Similarly, when the mind is absorbed in material sense gratification, it causes suffering, and when detached from material sense gratification it brings about the original brightness of Krishna consciousness.”[1]

We all like the light. The fire serves a good purpose and the smoke only disturbs. So, in the same way, if your consciousness is focused and it is working properly, it will bring the light. If it is improperly working, it might create some trouble.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.11.8

(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai esti tanításából)

Nagyon örülök, hogy ma este is együtt lehetünk, ez ismét azt bizonyítja számomra, hogy az érdeklődésetek a lelki témák iránt tovább gyarapodik, illetve ezek a közös együttlétek segítenek abban, hogy emlékezhessek mindarra, amit a mestereimtől tanultam. Ez lelki szempontból is jó lehetőség és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki jelen van.

Napjainkban egy kvantumugrásnak lehetünk tanúi, amikor is egy hosszabb időszakot akarunk besűríteni egy röpke kis pillanatba. Ez azt jelenti, hogy előző korok ősi történeteit tanulmányozzuk azért, hogy megérthessünk valamit napjainkból. Ezt nevezem én kvantumugrásnak, amikor visszanyúlunk a történelemben azért, hogy megérthessünk valamit ma és hogy felemeljük a tudatunkat a jövőbe tekintve. Ebbe valamennyi fizikai dimenzió – az idő, a tér, körülmények – és metafizikai dimenzió: az elme, az intelligencia, a lelki önazonosság, a tudatosság is beleértendő, mivel mindezen területeken emelkednünk, fejlődnünk kell. Tehát ma megpróbálunk több energiához, megértéshez jutni, hogy ezáltal magasabb tudatszintre, úgymond tudatosságra kerüljünk.

Óm namó bhagavaté vászudévája!

Most pedig miután kifejeztük a Legfelsőbb Úr iránti hódolatunkat, hálánkat és fohászkodtunk oltalmáért, folytathatjuk az olvasást. Először, röviden szeretném összefoglalni az eddig elhangzott történetet, mivel épp a közepén járunk: Volt egyszer egy király…, eddig úgy hangzik, mint egy tündérmese, de ez egy igaz történet. Volt egyszer egy király, aki miután eleget tett uralkodói kötelességének, az erdőbe vonult, aszkéta lett belőle, és megpróbálta minden idejét, figyelmét Istennek szentelni. Kiegyensúlyozott tudattal rendelkezett, de mégis kötődés ébredt benne egy kis őzsuta iránt, akit nevelgetni kezdett. Majd olyannyira ragaszkodni kezdett hozzá, hogy élete végén tudata középpontjában egyedül a kis őzsuta állt, aminek eredményeképpen következő életében őzként kellett megszületnie. Azonban nagyon különleges őz volt, mivel meg tudta őrizni előző életbeli tudatát. Majd következő életeiben más-más próbatételeken kellett keresztülmennie – mint például, hogy gyakorlatilag idegenül kellett élnie a saját fajtája között, majd halálos veszéllyel kellett szembenéznie, végül gyaloghintó vivő szolga lett belőle. Itt igen nehéz volt számára együtt dolgozni a többi gyaloghintó szállítóval, így meglehetősen rázkódott a hintó, ahogy vitték. A király ekkor megbüntette, majd a szolga erre adott válaszából a király rájött, ki is ő valójában, és azt mondta, ‘Ó, várjunk csak egy pillanatra, ez nem is egy ostoba süketnéma ember, hanem egy nagytudású, emelkedett személy.’ Ekkor egy párbeszéd vette kezdetét közöttük és itt kapcsolódunk bele a történetbe, melynek utolsó verse így hangzik:

„Amikor egy lámpában a kanóc nem ég megfelelően, a lámpás bekormozódik, ha azonban megtöltjük tisztított vajjal, s jól ég, akkor ragyogó fényt áraszt. Éppen így, ha az elme az anyagi érzékkielégítésbe merül, szenvedést okoz, míg, ha távol marad attól, a Krisna-tudat eredeti ragyogását hozza el.”[1]

Mindannyian szeretjük a fényt. A tűz isalapvetően jó célt szolgál, ahol a füst csupán egy zavaró tényező. Ehhez hasonlóan, ha koncentrált a tudatotok és helyesen működik, akkor az el fogja hozni a fényt. Ha pedig nem megfelelően működik, az problémákhoz vezethet.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 5.11.8.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2017 вечер, София)

Много се радвам, че сме заедно тук тази вечер. Това за пореден път ми показва, че духовният ви интерес е във възход. И също така ми помага да си припомня онова, което съм научил от моите учители. Това е духовна възможност за мен, затова съм много благодарен на всички вас, които присъствате.

Тези дни преживяваме квантов скок. Искаме да кондензираме много дълго време в съвсем кратък миг. В смисъл, че изучаваме една древна история от предишни епохи, с цел да разберем нещичко за живота си днес. Именно това наричам квантов скок. Обръщаме се назад към историята, за да разберем нещо за днешния ден и да извисим съзнанието си за в бъдеще. Участват всички физични измерения: време, пространство, обстоятелства. Участват и метафизичните измерения – нашият ум, нашият интелект, духовната ни идентичност, нашето съзнание. Защото на всички тези нива се нуждаем от издигане, от възход. Затова днес се стремим да генерираме повече енергия, повече разбиране, за да достигнем до това по-възвишено състояние на съзнанието; можем да го наречем също и осъзнатост.

Ом намо бхагавате васудевая!

А сега, след като изразихме своето смирение и благодарност към Върховния Бог и се помолихме за закрилата Му, започваме нашето четене. Да обясня историята, понеже сме по средата ѝ: имало едно време един цар. Звучи като приказка, но е истина. Имало едно време един цар. След като приключил със задълженията си, той станал аскет в една гора, стремейки се да посвети цялото си време и внимание на Бога. Бил много стабилен в съзнанието си, ала при все това развил привързаност към едно малко еленче, което започнал да отглежда. До такава степен, че в края на живота му фокусът на съзнанието му бил върху елена. Вследствие на това се наложило да се роди като елен в следващия си живот. Но той бил специален елен, понеже запазвал спомена от предишния си живот. В по-следващия си живот трябвало да мине през различни перипетии – като например да е практически низвергнат от обществото, да се изправи пред смъртна заплаха и много други. Докато най-сетне се оказал слуга на един цар, носейки паланкина му. Много му било трудно да си сътрудничи с останалите носачи, затова паланкинът се клател. Царят му се скарал, но след като той му отговорил, царят осъзнал: „Чакай малко, това не е някакъв глух и невменяем човек; той е много фин, много възвишен.” Тогава помежду им започнала беседа. И сега се включваме в разговора. В последния стих беше казано:

„Ако пламъкът на кандилото не изгаря фитила по правилния начин, кандилото почернява, но ако същото кандило бъде напълнено с гхи, то ще дарява с ярка светлина. По подобен начин, когато умът е затънал в материално удовлетворяване на сетивата, той причинява страдание на душата, ала когато е непривързан към светските удоволствия, той позволява на душата да засияе с неповторимия блясък на Кришна съзнание.”[1]

Ние всички харесваме светлината. Огънят служи, а димът единствено пречи. По същия начин, ако вашето съзнание е съсредоточено и работи правилно, то ще носи светлина. Ако работи неправилно, може да създава проблеми.

(следва продължение)

[1] “Шримад Бхагаватам”, 5.11.8

(из  лекции Свами Тиртхи, 10.05.2017 вечером, София)

Я очень счастлив, что мы сегодня здесь вместе. Это еще раз доказывает мне, что ваш духовный интерес находится на подъеме. И это также помогает мне вспомнить, чему я научился у своих мастеров. Это духовный шанс для меня, поэтому я очень благодарен вам всем, кто здесь присутствует.

В эти дни мы переживаем квантовый скачок. Мы хотим вложить очень долгое время в очень короткий момент. Это означает, что мы изучаем древнюю историю из прошлых веков, чтобы понять что-то в нашей жизни сегодня. Это то, что я называю квантовым скачком. Мы обращаемся к истории, чтобы понять что-то сегодня и поднять наше сознание на будущее. Включены все физические измерения: время, пространство, обстоятельства. А также включены метафизические измерения – такие как наш разум, наш интеллект, наша духовная идентичность, наше сознание. Потому что на всех этих платформах нам нужна возвышенность, подъем. Поэтому сегодня мы пытаемся генерировать больше энергии, больше понимания для перехода на этот более высокий уровень сознания, можно сказать еще и осознанности.

Ом намо бхагавате васудевая!

И теперь, после того, как мы выразили  наше смирение и благодарность Верховному Господу и помолились о Его защите, мы приступаем к чтению. Просто чтобы объяснить историю, потому что мы находимся в ее середине: жил-был царь. Звучит как сказка, но это правда. Жил-был царь. Выполнив свои обязанности, он стал подвижником в лесу, стараясь посвятить все свое время и внимание Богу. Он был очень уравновешен в своем сознании и, тем не менее, у него развилась некоторая привязанность к маленькому оленю, которого он начал растить. Настолько, что в конце жизни центр его сознания был на олене. Как следствие, в следующей жизни ему пришлось родиться оленем. Но он был особенным оленем, потому что мог сохранять сознание своей предыдущей жизни.

Потом в следующей жизни ему пришлось пройти через разные невзгоды – быть практически изгоем своего общества, столкнуться со смертельной опасностью и многим другим. А в итоге он оказался слугой, носильщиком паланкина. Ему было очень трудно сотрудничать с другими носильщиками, поэтому паланкин трясся. Царь отчитал его, и после того, как он ответил, царь понял: «Ой, подождите, это не глухонемой и тупой человек, а очень изысканный и очень возвышенный». И тут между ними завязался разговор. Итак, теперь мы присоединяемся к обсуждению. В последнем стихе было сказано:

„Когда ум поглощен поисками чувственных удовольствий в материальном мире, душа вынуждена вести обусловленную жизнь и подвергаться страданиям. Но когда ум очищается от привязанности к материальным удовольствиям, он приносит душе освобождение. Если в лампаде не хватает масла, она будет коптить, но, если лампада наполнена маслом и фитиль горит как следует, она дает яркий свет. Подобно этому, если ум погружен в материальные, чувственные наслаждения, душа страдает, а если эти наслаждения его не привлекают, тогда душа сияет своим изначальным светом, светом сознания Кришны.”[1]

Нам всем нравится свет. Огонь служит благой цели, а дым только мешает. Таким же образом, если ваше сознание сфокусировано и работает правильно, оно принесет свет. Если оно работает неправильно, это может создать некоторые проблемы.

(продолжение следует)

[1] “Шримад Бхагаватам”, 5.11.8

(from a lecture of Swami Tirtha, 24.06.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

So what is this devotional mandala? Give me a devotional explanation of the mandala. Who is standing on the gates of the rasa-mandala? Who are the protectors? Krishna’s devotees also form a mandala, a harmonious circle around the Divine Couple. And somebody has to protect this divine intimate circle from outsiders and offensive mentalities. All these different petals and these circles are more and more intimate, ever closer to the Divine Couple.

So at the external gates there are the gatekeepers who will not let you in if you don’t come with a proper mentality. Now you are inside, you have a proper mentality, so you are not excluded from perfection, you could enter the inner gate. So then who is in the most external circle inside of this mandala? Who is standing there? Actually in the external circle there are the best gopis. What?!? The best gopis in the external circle?!? Maybe that’s a mistake, something is wrong. It’s impossible – how can the best stand in the external circle?!

But we have to set aside our human consideration. So, let’s accept that in the external sphere there are the best ones. Who is in the next circle, which is closer to the center? Do you have a wild enough imagination? So, in the middle circle there stand the absolutely best gopis. The absolutely best are only in the middle circle?!?

Then who is there in the inner circle? If there is an external circle and there is a middle circle, there must be an inner circle also. Who are those special ones that can be in the inner circle? These are the young maid-servants. The absolutely innocent. But then who is in the center? This is the Divine Couple.

So, why do we discuss such topics? Because we started to purify the lotus of our heart, right? And in the centre of your heart-lotus is self-reflection. So, you have to find your identity. Who are you: the best, the super-best or a young one?

Baladev: The wild animals are outside the fence.

Swami Tirtha: The gatekeepers didn’t let them in. So this is what we have to decide, this is the topic of our ultimate self-reflection: Where am I, what is my position? Am I a best one? Am I a super-best? Or not?

But real self-reflection means that you have to find your position. And as they are the very dear companions of the Divine Couple, we have to find some references, some entrance to all these concepts. Because we are not there, so how can we achieve, how can we identify ourselves? Therefore the external circle, where the best gopis are, is manifested for us in the form of very intimate servants of the Divine Couple. In the middle circle there are the supremely intimate servants. And in the inner circle there are the goswamis – they represent this inner circle for us. And then, according to this reference system, who is in the absolute center of this lotus? This is the Golden Avatar and His expansions.

So if you want to find the way to enter that beautiful divine lotus flower of rasa-mandala, this is how we can approach – through the intimate devotees, through the very intimate devotees and through the goswamis.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát mit gondoltok milyen az odaadás mandalája? Kérnék egy magyarázatot erre. Kik állnak a rasza-mandala kapujában, kik védelmezik azt? Krisna bhaktái egy mandalát alkotnak, egy harmonikus kört az Isteni Pár körül és ezt az intim belső kört valakinek védelmeznie kell a kívülállóktól és a támadó mentalitásoktól. Ahogy halandunk befelé, ezek a különféle szirmok és körök egyre bensőségesebbek, egyre közelebb állnak az Isteni Párhoz.

Tehát ezek az őrök a külső kapunknál állnak és nem engednek be titeket, ha nem megfelelő mentalitással érkeztek. Most belül vagytok, megfelelő mentalitással, ami azt jelenti, hogy nem vagytok kizárva a tökéletességből, beléphettek a belső kapun. Vajon kik állnak ennek a mandalának a külső körében? Igazából itt a legjobb gópík helyezkednek el. Hogy mi?!? A legjobb gópík a legszélső körben?! Hogyan lehetséges ez?!? Talán valami hiba történt, hiszen lehetetlen, hogy ők alkossák a legszélső körét ennek a mandalának!

De félre kell tennünk az emberi gondolkodásunkat és fogadjuk el, hogy a legjobbak vannak a legszélén. Kik vannak a következő, középponthoz közelebbi körben? Mennyire vad a fantáziátok? Tehát a középső körben a legeslegjobb gópík vannak; csak őket találjuk itt? Természetesen nem, de akkor még kiket?

Ha van külső és középső kör, akkor lennie kell egy belső körnek is; vajon kik azok a különleges személyek, akik itt helyezkedhetnek el? Ezek a teljesen ártatlan, ifjú szolgálók. És vajon ki van a középpontban? Természetesen az Isteni Pár.

Miért is beszéltünk most erről? Mert elkezdtük megtisztítani szívünk lótuszát, igaz? És a lótusz szívetek középpontja az önreflexió, tehát meg kell találnotok az identitásotokat, azt, hogy kik is vagytok valójában, a legjobbak vagy a legifjabbak?

Baladév: A vadállatok a kerítésen kívül.

Szvámí Tírtha: Őket a kapuőrök nem engedték be. Tehát ez az, amit el kell döntenünk, az önreflexiónk végső témája: hol helyezkedem el? A legjobb vagyok? A legeslegjobb? Vagy egyik sem?

Hiszen az igazi önvizsgálat azt jelenti, hogy meg kell találnotok a helyeteket. Mivel a gópík nagyon kedves társai az Isteni Párnak, ezért szükségünk van némi ajánlásra, hogy bebocsátást nyerhessünk ezekbe a magas eszményekbe. Mivel nem vagyunk ott, hogyan tudnánk elérni ezt, hogyan azonosíthatnánk önmagunkat? Ezért nyilvánultak meg számunkra a külső kört alkotó legjobb gópík az Isteni Pár nagyon bensőséges szolgáinak formájában. A középső körben vannak a legbensőségesebb szolgák és a belső körben vannak a gószvámík – ők képviselik ezt a kört. És akkor kik vannak eszerint az ajánlás szerint ennek a lótusznak az abszolút középpontjában? Ők az Arany Avatár és kiterjedései.

Tehát, ha szeretnétek megtalálni a módját, hogy beléphessetek a rasza-mandala gyönyörű isteni lótusz virágába, akkor a bensőséges kapcsolatban álló bhaktákon, a még meghittebb kapcsolatban álló bhaktákon és a gószvámíkon keresztül ez lehetségessé válhat.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 24.06.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

И така, каква е тази мандала на предаността? Дайте ми тълкувание на мандалата от гледна точка на предаността? Кой стои пред дверите на раса-мандала? Кои са защитниците? Преданите на Кришна също оформят мандала, хармоничен кръг около Божествената Двойка. И някой трябва да предпазва този божествен съкровен кръг от външни и оскърбителни вмешателства. Всички тези различни листенца и кръгове от венчелистчета са все по- и по-интимни, все по-близо до Божествената двойка.

И така, на външните двери стоят пазачите, които няма да ви допуснат да влезете, ако не идвате с правилно отношение. Сега вие вече сте вътре, дошли сте с правилно отношение, значи не сте изключени от съвършенството, могли сте да встъпите през вътрешните порти. Тогава кой стои в най-външния кръг, но вътре в тази мандала? Кой стои там? Всъщност, по външния кръг са най-добрите гопи. Какво?!? Как така най-добрите гопи са във външния кръг?!? Може би има грешка, нещо не е наред. Това е невъзможно – как може най-добрите да са в най-външния кръг?!

Ала трябва да се откажем от човешките си съображения. Нека приемем, че по външната сфера са най-добрите. А кой е в следващия кръг, който е по-близо до центъра? Имате ли достатъчно диво въображение? В средния кръг стоят абсолютно най-добрите гопи. И абсолютно най-добрите са едва в средния кръг?!?

Тогава кой е в най-вътрешния кръг? Щом има външен и среден кръг, би трябвало да има и вътрешен. Кои са тези толкова специални, които могат да бъдат във вътрешния кръг? Това са младите прислужнички. Напълно невинните. Но тогава кой е в самия център? Това е Божествената Двойка.

И защо обсъждаме такива теми? Защото започнахме да пречистваме лотоса на сърцето, нали? А в центъра на вашия сърдечен лотос е саморефлексията. И така, трябва да откриете своята самоличност. От кои сте: от най-добрите, от свръх най-добрите ли от мъничките?

Баладев: Дивите зверове са извън оградата.

Свами Тиртха: Тях пазачите на вратите не ги допускат. Така че това трябва да решим, това е в края на краищата темата на нашата саморефлексия: къде съм аз, каква е позицията ми? От най-добрите ли съм? От свръх най-добрите? Или пък не?

Истинска саморефлексия означава да откриеш своята позиция. И тъй като това са най-скъпите придружители на Божествената двойка, трябва да намерим някакви препратки, някакъв достъп до всички тези концепции. Тъй като не сме там, как бихме могли да достигнем, как бихме могли да се отъждествим? Затова външният кръг, където са най-добрите гопи, се проявява за нас под формата на много съкровените слуги на Божествената Двойка. В средния кръг са изключително интимните слуги. А във вътрешния кръг са госвамите – те представят най-съкровения кръг за нас. И тогава, според тази система за съпоставяне, кой е в абсолютния център на този лотос? Това е Златният Аватар и Неговите експанзии.

Така че ако искате да намерите начин да встъпите в това прекрасно божествено лотосово цвете на раса-мандала, това е пътят, по който можем да подходим – чрез близките предани, чрез много близките предани и чрез госвамите.

(следва продължение)