Archives

Calendar

January 2022
M T W T F S S
« Dec    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



driving the thoughts away

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

What are the gradations of service, of servitude? The most brutal form is slavery. At the same time this is the highest also. Because then I’m not my own master, but I’m fully in the possession of somebody else. But this is difficult to understand, no doubt. Therefore many people think that the selfless service is the highest principle.

Then another level of servitude is when consciously, intentionally you identify yourself as a servant. Then when you are a humble servant. And finally the less positive term is the forced service – when you are obliged to do something and although you don’t like it, nevertheless you fulfill it.

So, the top level of servitude is this selfless service and on the divine platform this is devotional service. We always need a qualified service – not a simple service, but a qualified one. And therefore devotional service is the top.

But if we have a service, we also have to observe the motivation. On the job what is your motivation?

Answer: Salary.

Swami Tirtha: We have two motivations: ‘To save my time and to obtain the boss’s money’ – if you are an employee. But this is not a very high motivation. We have to qualify a little bit more. Nevertheless the benefit, any kind of benefit is a motivation for a long time. So the measurement for development of our understanding of service is how selfless it is, how much you are free from the attachment to the fruits. And beyond time, money and benefits there is one very subtle motivation – this is the appreciation. That people appreciate what you do – it gives a very deep satisfaction. What does it mean in service? You serve until it is appreciated. Or if the receiver will say: “Ah, you are such a nice servant!” Then you are ready to do more. If there is no feedback – it’s more difficult to perform.

We have to be aware of these subtle motivations also and not to be on the hook of the feedback of people. People are starving for feedback. Isn’t it? We are starving for appreciation. But be conscious that this is also a subtle enjoyment.

And especially in devotional circles there is one very special feature: if you invent the service, you are very happy and it’s so easy to perform it. But as soon as your spiritual master will say: “Ah, very nice service! Just please go on with this!” – with the same thing – it starts to become a disaster, it’s so difficult! It’s not that he told you: “Please, do this,” but he agreed: “All right, you invented something for your satisfaction – go ahead!” – immediately it changes.

So we have to be very attentive in our observation. We have to analyze ourselves and we have to catch ourselves if we are in this trap. Do you agree? I think many times it happens. Until this is your business, you are very enthusiastic to do it; but as soon as you get an approval for that, you start to lose your enthusiasm.

In service we have to consider two consequences. One is the shreyas – what is useful, utility; and the other one is the preyas – which is very dear. Preyas comes from priya. Unfortunately this is obvious that the human being is designed to accept and follow which is more charming and sweeter than what is more useful. Usually we are like this. We try to enjoy the happiness derived from the senses and the contact of the sense objects, which in the beginning feels like nectar, but at the end turns a little bitter; instead of the sattvic happiness that you can derive from other practices, which in the beginning feels a little bitter, but later it becomes like nectar.

(to be continued)

 



driving the thoughts away

(Tírtha Szvámí 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Milyen fokozatai vannak a szolgálatnak, a szolgaságnak? A legdurvább formája a rabszolgaság. Ugyanakkor ez a legmagasabb szintje is, hiszen akkor nem a magunk mesterei vagyunk, hanem teljesen valaki más birtokol bennünket. Ezt nagyon nehéz megérteni, kétségtelen; ezért sokan azt gondolják, hogy az önzetlen szolgálat a legmagasabb elv.

A szolgaság egy másik szintje, amikor tudatosan, szándékosan szolgaként azonosítjátok magatokat, alázatos szolgák vagytok. Végül, a legkevésbé pozitív megnevezés, a kényszerszolgálat –, amikor kötelesek vagytok valamit megtenni; bár nincs ínyetekre, annak ellenére mégis megteszitek.

Tehát a szolgaság legmagasabb szintje ez az önzetlen szolgálat, mely isteni szinten az odaadó szolgálat. Mindig minőségi szolgálatra van szükségünk – nem egyszerű szolgálatra, hanem minőségi szolgálatra. Ezért az odaadó szolgálat a legmagasabb.

Ha van szolgálatunk, figyelnünk kell a motivációra is. A munkában mi a motivációtok?

Válasz: A fizetés.

Tírtha Szvámí: Kétféle motivációnk van: ’Egyrészt, hogy időt spóroljunk, a másik pedig, hogy ugyanannyi fizetést kapjunk, mint a főnöknek van’ –, abban az esetben, ha alkalmazottak vagytok. Viszont ez nem egy magas motiváció. Egy kicsit magasabb minőségre kell törekednünk! Ennek ellenére a haszon, akármekkora is, ami motiválni fog hosszú ideig. Tehát a fejlődés mércéje az, hogy milyen az önzetlen szolgálatról való megértésünk, mennyire tudunk mentesek maradni a munkánk gyümölcséhez való ragaszkodástól. Az időn, a pénzen és a hasznon túl van egy nagyon finom motiváció is – mégpedig a megbecsülés. Az emberek megbecsülik azt, amit csináltok – ez nagyon mély elégedettséget tud adni. Mit jelent ez a szolgálat terén? Addig végzitek a szolgálatotokat, amíg el nem ismerik vagy ameddig a szolgálatot elfogadó azt nem mondja, hogy: „Nagyon ügyes szolgák vagytok!” Akkor készen álltok arra, hogy még többet megtegyetek. Ha nincs visszajelzés – akkor nehezebb megtenni vagy folytatni azt.

Viszont óvatosnak kell lennünk ezekkel a finom motivációkkal is, nehogy az emberek reakcióitól függjünk csupán. Az emberek éhezik a visszajelzéseket, igaz? Szomjúhozzuk a megbecsülést. Legyetek tudatosak arról, hogy ez is egy finom motiváció, anyagi örömforrás.

S különösen a vallási körök jellegzetessége az, hogy: ha ti találjátok ki a szolgálatot, akkor nagyon boldoggá tesz benneteket és könnyű elvégeznetek. De, amint a lelki tanítómesteretek mondja azt ugyanarra a dologra, hogy: „Ó, ez nagyon szép szolgálat! Csak folytassátok, kérlek!” – akkor azonnal katasztrofálissá és nagyon bonyolulttá válik! Pedig nem azt mondta nektek, „Kérlek csináljátok” csak egyetértett veletek: „Jól van, ha kitaláltátok magatoknak, akkor folytassátok!” – azonnal megváltozik az egész.

Tehát nagyon figyelmesnek kell lennünk a tapasztalataink során. Meg kell vizsgálnunk magunkat és észrevenni, ha beleléptünk ebbe a csapdába. Egyetértetek? Azt hiszem ez sokszor megtörténik. Amíg ezt ti szeretnétek, addig nagyon lelkesek vagytok, de amint megkapjátok a beleegyezést, elveszítitek a lelkesedéseteket.

A szolgálatban két következménnyel kell számolnunk. Az egyik a sréjasz – ami hasznos; és a másik a préjasz – ami pedig nagyon kedves. A préjasz a prija szóból ered. Sajnos eléggé nyilvánvaló, hogy az embert arra teremtették, hogy elfogadja és kövesse az elbűvölőbb és édesebb dolgokat, mint a hasznosabbakat. Általában ilyenek vagyunk. Próbáljuk élvezni az érzékekből származó örömet és az érzéktárgyakkal való kapcsolatot, amit az elején nektárnak érzünk, de a végén keserűvé válik; viszont a szattvikus boldogság, ami másmilyen gyakorlatokból származik, az elején kissé keserű, de később nektárrá válik.

(folytatása következik)



driving the thoughts away

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Какви са градациите на служенето? Най-грубата форма е робство. В същото време тя е и най-висшата. Защото тогава аз не съм си господар, а съм изцяло в притежание на някой друг. Но това, без съмнение, е трудно да бъде разбрано. Затова мнозина считат, че безкористното служене е най-висшият принцип.

Следващото ниво на служене е когато съзнателно, преднамерено отъждествявате себе си като слуга. След това – когато сте смирен слуга. И накрая, най-малко позитивният термин е принудителното служене – когато сте задължени да правите нещо и макар да не ви харесва, все пак го изпълнявате.

И така, най-високото ниво на служене е безкористното служене, а на божественото ниво това е преданото служене. Винаги се нуждаем от окачествено служене – не просто служене, а качествено. Затова преданото служене е най-високо.

Но ако е налице служене, трябва да видим каква е и мотивацията. На работа каква е вашата мотивация?

Отговор: Заплатата.

Свами Тиртха: Имаме две мотивации: „Да си спестя време и да получа парите на шефа” – в случай, че сте наети. Но това не е кой знае колко висша мотивация. Трябва малко повече да се квалифицираме. Все пак ползата, какъвто и да било вид полза – тази мотивация остава за дълъг период от време. Така че мерилото за развитие на нашето разбиране за служене е доколко безкористно е то, доколко сте свободни от привързаността към резултата. А отвъд времето, парите и ползите, има и една много фина мотивация – признанието. Хората да оценяват какво правите – това носи много дълбоко удовлетворение. Какво означава това в служенето? Че служите докато ви ценят. Или ако получателят каже: „О, какъв прекрасен слуга си!” Тогава сте готови да направите и още. Ако няма обратна връзка е по-трудно да служите.

Трябва да сме осъзнати и за тези по-фини мотивации и да не се хващаме на кукичката на отклика на хората. Хората жадуват за обратна връзка. Не е ли така? Ние жадуваме да ни оценят. Но осъзнайте, че това също е фино наслаждение.

И особено в средите на преданите има една много специална особеност: ако сами си измислите служене сте много щастливи и с лекота го вършите. Но само щом духовният ви учител ви каже: „О, какво хубаво служене! Просто продължавай да го правиш!” – същото нещо! – то се превръща в бедствие, толкова е трудно! Не, че той ви е казал: „Моля те, прави това”; той просто се е съгласил: „Добре, измислил си нещо, което те удовлетворява – действай!” – но то незабавно се променя за вас.

Така че трябва да сме много внимателни в своето самонаблюдение. Трябва да се самоанализираме и да се улавяме ако сме попаднали в този капан. Съгласни ли сте? Мисля, че това се случва често. Докато си е ваша работа го вършите с голям ентусиазъм; но само щом бъде одобрено, започвате да губите своя плам.

В служенето трябва да имаме предвид две следствия. Едното е шреяс – каквото е полезно и пригодно; а другото е преяс – каквото ни е много скъпо. Преяс идва от прия. Уви, очевидно човешкото същество е устроено така, че да приема и следва това, което е по-очарователно и сладко, отколкото това, което е по-полезно. Обикновено сме такива. Стремим се да се наслаждаваме на щастието, извлечено от сетивата в досега им със сетивните обекти, което в началото ни се струва като нектар, но накрая почва да нагарча; обратно на саттвичното щастие, което можете да извлечете от практиките – то в началото сякаш малко горчи, но по-късно се превръща в нектар.

 

(следва продължение)

 



namisaranya

(from a lecture of Swami Tirtha, 24.08.2016 morning, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

“One day, after finishing their morning duties by burning a sacrificial fire and offering a seat of esteem to Shrila Suta Gosvami, the great sages made inquiries with great respect about the following matters”.[1]

The sages started to inquire in a very humble and spiritual way. Something from the purport of Shrila Prabhupada: “Those who listen to the Bhagavatam may put questions to the speaker in order to elicit the clear meaning, but this should not be done in a challenging spirit. One must submit questions with a great regard for the speaker and the subject matter. This is also the way recommended in Bhagavad Gita: one must learn the transcendental subject by submissive aural reception from the right sources. Therefore these sages addressed the speaker Suta Gosvami with great respect.”

One of the basic rules of our devotional community concerning communication is given here by Shrila Prabhupada. “The discussion should be based on great respect for the speaker and the subject matter”. There are three rights and three requirements in communication in our circles. First I give the three rights: we have free communication, there are no taboos, and you can discuss anything. These are the three rights – there’s nothing to hide, open communication. But you can exercise your rights only if you follow the requirements. And the three requirements concerning communication in our circles are: the first what is mentioned by Shrila Prabhupada here – the necessary respect to the other party and to the topic discussed; there are no questions for the sake of questions; and there must be willingness to accept the answer. Do you agree on the rules? Thank you! Then you will have no problems. Whatever comes to you individually in the mission, you can always overcome the difficulties.

Question of Yashoda: There was such a situation in the ashram when there was obvious disrespect to the lecturer. What should be done in such a case? Should the lecturer insist on to be respected, or he has to work to gain this respect?

Swami Tirtha: Well, if we have to fight for respect, that’s too bad. That’s the end of the story. Nevertheless we have to work hard to be a direct representative of something higher. And fortunately you have a very mild and very protective environment in the ashram. Because if the lecturer doesn’t fight for his or her rights, the others will protect him. We have to educate people also that the proper mood of inquiries is not the challenging way. Because then one requirement is missing – the willingness to accept the answer.

But you know sometimes while preaching we face some very funny moments. Such challenging moments are always very beneficial for practicing humility. So, I don’t really see it’s a big problem. Just imagine, once Gaura Kishora das Babaji was visiting a program, a big feast in one temple. He was a full ascetic, extremely independent person. So, the devotees served him prasadam and then a young brahmachari said: “Oh, Babaji Maharaj only comes for the free chapaties!” Then he said: ”Yes! You are correct! Finally you have understood my motivation!”

So, such challenging moments are good for practicing humility. It’s not the problem of Gaura Kishora das Babaji Maharaja; this is the problem of the young brahmachari. But if you hear somebody criticizing your Babaji, stop that.

[1] Shrimad Bhagavatam 1.1.5



namisaranya

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 24-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet ajánlottak fel Sríla Szúta Gószvámínak, és mélységes tisztelettel tudakozódni kezdtek tőle”.[1]

A szentek nagyon alázatos és emelkedett módon kezdtek tudakozódni. Hallgassunk meg egy részletet Sríla Prabhupád magyarázatából: „A Bhágavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, hogy feltáruljon előttük a Bhágavatam tiszta jelentése, de ezt sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, mind a témával szemben. A Bhagavad-gítá szintén ezt ajánlja: az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból kell elsajátítania a transzcendentális tudást. Éppen ezért a szentek nagy tisztelettel szólították meg Szúta Gószvámít.”

Sríla Prabhupád itt leírja közösségi életünk egyik alapszabályát, mely a kommunikációnkra vonatkozik. „A tudakozódásnak mind a beszélő, mind a téma iránt nagy tiszteleten kell alapulnia.” A mi köreinkben a kommunikációt illetően három engedmény (jogok, melyekre lehetőség van) és három követelmény érvényesül. Elmondanám először a három engedményt: nyílt kommunikáció, nincsenek tabuk és bármiről lehet beszélni. Azonban a jogokat csak úgy gyakorolhatjátok, ha betartjátok a követelményeket is! Nézzük meg a három követelményt is a kommunikációt illetően: az első, melyet Sríla Prabhupád említett itt – az előírt tiszteletteljes hozzáállás a másik fél és a tárgyalt téma iránt; nem kérdezünk pusztán a kérdés kedvéért és készen kell állni a válasz elfogadására. Egyetértetek ezekkel a szabályokkal? „Igen!” Köszönöm! Ez esetben nem lesznek problémáitok, bármi is ér benneteket személy szerint a misszióban, mindig le tudjátok majd győzni a nehézségeket.

Jasódá kérdése: Előfordult olyan eset az ásramban, amikor valaki elég nyilvánvalóan tiszteletlen volt a lecketartóval szemben. Mi a teendő ilyen esetben? Ragaszkodjon az előadó ahhoz, hogy tiszteljék vagy pedig azon dolgozzon, hogy elnyerje a tiszteletet?

Szvámí Tírtha: Nos, ha harcolnunk kell a tiszteletért, az már eleve rossz. Erről ennyit. Viszont keményen kell dolgozni azon, hogy valami magasabbnak a közvetlen képviselői lehessünk. Szerencsére az ásram ehhez egy nagyon békés és védett környezetet biztosít. Mivel, ha az előadó nem harcol a maga igazáért, akkor majd a többiek fogják megvédeni, mert azt is meg kell tanítanunk az embereknek, hogy a megfelelő módja a tudakozódásnak nem a provokatív kérdezősködés. Hiszen ebben az esetben nem állunk készen a válasz elfogadására.

Azonban tudjátok, hogy prédikálás közben néha nagyon vicces momentumokkal találkozunk. Az ilyen kihívásokkal teli pillanatok mindig nagyon hasznosak az alázat gyakorlásához. Szóval nem igazán látom, hogy ez nagy probléma lenne. Például képzeljétek csak el, amikor Gaurakisóra dász bábádzsí egyszer meglátogatott egy templomot, ahol éppen nagy lakomát tartottak. Ő teljesen független, aszketikus életet élt. Tehát a bhakták megkínálták praszádammal és egy ifjú brahmacsárí így szólt hozzá: „Ó Bábádzsí Mahárádzs csak az ingyen csapátiért jött!” Erre azonnal rávágta: „Igen! Igazad van! Végre valaki megértette milyen is vagyok valójában!”

Tehát az ilyen kihívások kitűnő lehetőséget adnak az alázat gyakorlására. Ez a történet nem Gaurakisóra dász bábádzsí Mahárádzs problémájáról szól, hanem az ifjú brahmacsáríéról. Azonban, ha meghalljátok, hogy valaki a ti Bábádzsítokat kritizálja, azonnal vessetek véget annak!

 

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.5.



namisaranya

(от лекция на Свами Тиртха, 24.08.2016 сутрин, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Един ден, след като приключили сутрешните си задължения, като запалили свещения огън и предложили почетно място на Шрила Сута Госвами, великите мъдреци отправили запитвания с голяма почит по следните въпроси”.[1]

Мъдреците започнали да поставят въпроси по много смирен и духовен начин. Ето нещо от коментара на Шрила Прабхупада: „Тези, които слушат „Бхагаватам”, могат да задават въпроси на лектора, за да изяснят истинското значение, но това не бива да се прави в дух на предизвикателство. Човек трябва да задава въпроси с голямо уважение към говорещия и към темата. Това е и начинът, препоръчан в „Бхагавад Гита”: човек следва да изучава трансценденталните теми чрез смирено слушане от верния източник. Затова мъдреците се обърнали към лектора Сута Госвами с голяма почит.”

Едно от основните правила на нашата общност на преданите по отношение на общуването е дадено тук от Шрила Прабхупад. „Разговорът трябва да се основава на голямо уважение към говорещия и темата”. Има три права и три изисквания при общуването в нашите среди. Най-напред ще ви дам трите права: можем да общуваме свободно, няма табута, за всичко може да се говори. Това са трите права – няма нищо стаено – открито общуване. Обаче можете да упражнявате правата си само ако изпълнявате и изискванията. А трите изисквания по отношение на общуването в нашите кръгове са: първото е споменато от Шрила Прабхупад тук – необходимото уважение към отсрещната страна и към обсъжданата тема; да няма въпроси само заради въпросите; и трябва да има готовност за приемане на отговора. Съгласни ли сте с правилата? Благодаря ви! Тогава няма да имате проблеми. Каквото и да идва към вас индивидуално вътре в мисията, винаги можете да надмогнете трудностите.

Въпрос на Яшода: Имаше веднъж такава ситуация в ашрама, когато бе проявено очевидно неуважение към лектора. Какво трябва да се направи в такъв случай? Трябва ли лекторът да настоява за уважение, или трябва да работи да го спечели?

Свами Тиртха: Ако се налага да се борим за уважение, значи нещата са много зле. Това е краят на историята. При все това трябва здраво да се потрудим да бъдем преки представители на нещо по-висше. И за щастие вие имате много грижовно, много защитено обкръжение в ашрама. Защото ако лекторът не се бори за правата си, другите ще го защитят. Трябва да образоваме хората, че правилното отношение при запитване не е предизвикателството. Понеже тогава едно от изискванията липсва – готовността за приемане на отговора.

Но знаете, понякога като проповядваме се натъкваме на какви ли не нелепи ситуации. Подобни предизвикателни моменти винаги са много благотворни за практикуване на смирение. Така че аз всъщност не виждам чак такъв голям проблем. Само си представете, веднъж Гоура Кишор Дас Бабаджи бил на една програма, голям празник в храма. Той бил абсолютен аскет, изключително непривързан. Бхактите му поднесли прасадам и тогава един млад брахмачари казал: „А, този Бабаджи Махарадж идва само заради безплатните чапати!” А той отвърнал: „Ами да, прав си! Най-сетне разбрахте моята мотивация!” Така че такива предизвикателни ситуации са добри за практикуване на смирение. Проблемът не е на Гоура Кишора Дас Бабаджи Махарадж; проблемът е на младия брахмачари.

Но ако вие чуете някой да критикува вашия Бабаджи, сложете край на това.

 

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.1.5



namisaranya

(от лекция на Свами Тиртха, 24.08.2016 сутрин, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„В один из дней, выполнив свои утренние обязанности, разведя жертвенный огонь и предложив почетное место Шриле Суте Госвами, великие мудрецы с глубоким почтением стали задавать ему следующие вопросы”. [1]

Мудрецы начали спрашивать очень смиренно и духовно. Вот кое-что из комментария Шрилы Прабхупады: „Слушатели „Бхагаватам” вправе задавать рассказчику вопросы, чтобы уяснить значение услышанного, но этого не следует делать вызывающе. Вопросы необходимо задавать с большим почтением к рассказчику и к самому предмету. Это же рекомендуется и в „Бхагавад-гите”. Трансцендентную науку следует постигать, смиренно слушая надлежащие источники. Поэтому мудрецы обратились к Суте Госвами с великим почтением.”

Шрила Прабхупада дает здесь одно из основных правил нашего сообщества преданных, касающихся общения. „Обсуждение должно основываться на большом уважении к говорящему и к теме, к предмету обсуждения”. В общении в наших кругах есть три права и три требования. Сначала я даю три права: у нас свободное общение, нет табу, и можно обсуждать все что угодно. Это три права — нечего скрывать, открытое общение. Но вы можете воспользоваться своими правами только в том случае, если будете соблюдать требования. И три требования к общению в наших кругах это: первое, о чем здесь говорит Шрила Прабхупада – необходимое уважение к другой стороне и к обсуждаемой теме; нет вопросов ради вопросов; и должна быть готовность принять ответ. Вы согласны с правилами? Спасибо! Тогда у вас не будет проблем. Что бы ни приходило к вам индивидуально в миссии, вы всегда сможете преодолеть трудности.

Вопрос Яшоды: В ашраме была такая ситуация, когда было явное неуважение к лектору. Что следует делать в таком случае? Должен ли лектор настаивать на том, чтобы его уважали, или он должен работать, чтобы добиться этого уважения?

Свами Тиртха: Что ж, если нам приходится бороться за уважение, это очень плохо. Это конец истории. Тем не менее, мы должны много работать, чтобы быть прямыми представителями чего-то высшего. И, к счастью, у вас в ашраме очень мягкая и очень защитная среда. Потому что если лектор не будет бороться за свои права, его защитят другие. Мы также должны учить людей тому, что правильный настрой вопросов – это не вызов. Потому что тогда отсутствует одно требование – готовность принять ответ.

Но знаете, иногда во время проповеди мы сталкиваемся с очень забавными моментами. Такие трудные моменты всегда очень полезны для практики смирения. Так что я не вижу в этом большой проблемы. Только представьте, однажды Гаура Кишора дас Бабаджи посетил программу, большой праздник в одном храме. Он был полным аскетом, чрезвычайно независимым человеком. Итак, преданные подали ему прасад, а затем молодой брахмачари сказал: „О, Бабаджи Махарадж приходит только за бесплатными чапати!” Тогда он сказал: „Да! Ты прав! Наконец-то вы поняли мою мотивацию!”

Таким образом, такие трудные моменты хороши для практики смирения. Это не проблема Гаура Кишора даса Бабаджи Махараджа; это проблема молодого брахмачари. Но если вы слышите, как кто-то критикует вашего Бабаджи, остановите его.

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.1.5



70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

We studied the neutral relationship. And as we perceive sometimes neutral relationships on the human platform, we understand that this is killing, very painful. But in a positive sense if we can apply that, it brings a kind of stability of consciousness, the finish of inner fight and a kind of stabilized, conscious state of mind of the existence of God. And in the divine relationships this neutrality means that not so much activity is manifested, but this is a very strong state of mind.

Yet if we want to analyze further, we have to add something more to this fixed state of mind. And the first step, if we enhance this fixed consciousness of the Supreme, is some activity. This activity is service. Do you like that term? Usually we don’t like it. We want to be in the enjoyer position, not in the service mood. Although our life is basically service: we serve our family members, we serve our boss, we serve our desires, we serve our dog. Life is service; sometimes you rebel against this service commitment – especially the Bulgarians, because you are big freedom-fighters – but other times you do it naturally. For a mother to think: ‘Ah, this is a painful service to my child!’ – it’s just impossible, it doesn’t exist. And sometimes fathers are very happy to make their sons happy; they serve them in so many different ways. So there are certain cases when this service mood is a natural flow – and we love it! We are happy to do it.

Nevertheless sometimes we think that service is against freedom. Yet this is something very important that we have to understand; as it is declared in the Gita 2.64: “But a person free from all attachment and aversion and able to control his senses through the regulative principles of freedom can obtain the complete mercy of the Lord.” That means freedom has some rules. And if we follow the rules of freedom, then we can achieve the complete mercy of the Supreme – prasadam. Prasad is not only the sanctified foodstuff, but this is the extended mercy of the Supreme.

And many times we might think that service is a one way road, but it is not. It’s a mutual relationship. Service is a mutual relationship. There must be someone who is serving, who is giving; and there must be someone who is accepting. Which is more important?

Answers: Accepting. Both. They cannot exist without each-other.

Swami Tirtha: Once devotees asked: “How does the food become sanctified? How does it turn into prasadam? Did I make the ritual? I bring the plate and I chant the mantras and I throw the water and I ring the bell – is this what makes this normal foodstuff into a sanctified one? Is this my offering, my service that will turn the foodstuff into prasadam?” And actually we can say: no! It becomes prasadam if it is accepted. If Krishna accepts it – then it turns into prasadam. If you make all the extra rituals, but He doesn’t accept it – it’s not prasadam. So, following this principle I say: the accepting party is a little more important.

 

(to be continued)



70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

Nemrégiben tanulmányoztuk a semleges viszonyt, melynek eredményeképpen megértettük és a tapasztalatok alapján arra jutottunk, hogy az emberi viszonyokban ez meglehetősen kínzó és fájdalmas tud lenni. Viszont, ha pozitív módon tudjuk alkalmazni, akkor egyfajta kiegyensúlyozott tudatállapotot, a belső harc végét és szilárd tudatosságot  eredményez Isten létezéséről. Az isteni kapcsolatoknál ez a semlegesség azt jelenti, hogy nem nyilvánul meg túl sok aktivitás, de ez egy nagyon erős tudatállapot.

Mégis, ha tovább szeretnénk elemezni, hozzá kell tennünk még valamit ehhez a rögzített tudatállapothoz. Az első lépés, hogy fokozhassuk ezt a Legfelsőbbre rögzített tudatállapotot, valamilyen tevékenység hozzáadásával lehetséges. Ez a tevékenység a szolgálat. Szeretitek ezt a szót? Általában nem kedveljük. Nem a szolgálói hangulatban szeretnétek lenni, hanem az élvező, kihasználó helyzetében. Jóllehet az életünk lényegét tekintve szolgálatokból áll: szolgáljuk a családtagjainkat, a főnökünket, a vágyainkat és a kutyáinkat. Az élet szolgálat; olykor fellázadtok a szolgálatvégzés kötelezettsége ellen – különösen a bolgárok, mert nagy szabadságharcosok vagytok –, de máskor természetes módon csináljátok. Ahogyan egy édesanya gondolkozik: ‘Olyan fáradtságos szolgálni a gyerekeimet!’ – ez egyszerűen lehetetlen, ilyen nincs. Az apák is nagyon örülnek, ha boldoggá tehetik fiaikat; sokféleképpen szolgálják őket. Vannak olyan helyzetek, amikor ez a szolgálói hangulat természetesen áramlik – és ezt nagyon szeretjük! Boldogok vagyunk, ha csinálhatjuk.

Mégis néha azt gondoljuk, hogy a szolgálat megfoszt bennünket a szabadságunktól. Márpedig ez valami nagyon fontos dolog, amit meg kell értenünk; ahogy a Gítá 2.64. verse kijelenti: „De aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét, s ily módon megszabadulhat minden ragaszkodástól és ellenszenvtől.” Ez azt jelenti, hogy a szabadság eléréséhez szükség van szabályokra és ha követjük ezeket, akkor elérhetjük a Legfelsőbb teljes kegyét – a praszádamot. A praszád szó jelentése nem csak a megszentelt ételre vonatkozik, hanem a Legfelsőbb kegyének kiáradását is jelenti.

Sokszor azt gondolhatnánk, hogy a szolgálat pusztán egyirányú út, de nem az. Ez egy kölcsönös kapcsolat. A szolgálat egy kölcsönös kapcsolat! Kell, hogy legyen, aki szolgál, aki ad és kell valaki, aki ezt elfogadja. Melyik fontosabb?

Válaszok: Elfogadás. Mindkettő. Nem léteznek egymás nélkül.

Tírtha Szvámí: Egyszer azt kérdezték a bhakták: „Hogyan válik az étel megszenteltté? Hogyan változik át praszádammá? A rituálém által? Beviszem a tányért, elzengem a mantrát, meglocsolom szentelt vízzel és csengetek a csengővel – ez az, ami az ételt megszenteltté változtatja? A felajánlásom és a szolgálatom az, ami az ételt praszádammá változtatja?” Igazából azt mondhatjuk nem! Akkor válik praszádammá, ha elfogadják. Ha Krsna elfogadja – akkor válik paszádammá. Ha az összes rituálét megcsináljátok, de Ő nem fogadja el, akkor az nem praszádam. Tehát azt mondom kövessétek ezt az elvet: az elfogadó fél egy kicsit fontosabb.

(folytatása következik)



70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

Изучавахме неутралните взаимоотношения. И тъй като понякога сме усещали неутрално отношение на човешко ниво, разбираме, че това е нещо убийствено, много болезнено. Но ако съумеем да го приложим в позитивен смисъл, то донася един вид устойчивост на съзнанието, слага край на вътрешната борба и е стабилно, осъзнато за съществуването на Бога състояние на ума. А в божествените взаимоотношения тази неутралност означава, че не се проявяват кой знае какви действия, но е много устойчиво състояние на ума.

Но ако искаме да продължим с анализа, трябва да добавим още нещо към това устойчиво състояние на ума. И първата стъпка, ако разширим тази стабилна осъзнатост за Всевишния, е някакво действие. Това действие е служене. Нрави ли ви се този израз? Обикновено не ни се нрави. Искаме да сме в позицията да се наслаждаваме, а не в настроение на служене. Макар че животът ни е основно служене: служим на членовете на семейството си, служим на шефа си, служим на желанията си, служим на кучето си. Животът е служене; понякога се бунтувате срещу това неспирно служене – особено вие, българите, понеже сте големи борци за свобода – но друг път го вършите естествено. За една майка да си мисли: „Ох, колко е болезнено да служа на детето си!” – е просто невъзможно, то не съществува. И бащите с радост правят децата си щастливи; служат им по множество различни начини. Така че има случаи, когато настроението за служене е естествен поток и ние обичаме да го правим, щастливи сме да го правим.

При все това понякога си мислим, че служенето ограничава свободата. Но това е нещо много важно, което трябва да разберем; както е казано в „Гита” 2.64: „Ала онзи, който е свободен от всяка привързаност и отблъскване, и е способен да овладява сетивата си посредством предписаните принципи на свободата, може да добие пълната милост на Бога.” Това означава, че свободата си има правила. И ако следваме правилата на свободата, ще можем да постигнем пълната милост на Всевишния – прасадам. Прасад е не само осветената храна, а е проявената милост на Бога.

И често може да си мислим, че служенето е еднопосочно, ала то не е. Това е взаимна връзка. Служенето е взаимна връзка. Трябва да има някой, който служи, който дава; и трябва да има някой, който приема. Кое е по-важно?

Отговори: Приемането. И двете. Те не могат да съществуват едно без друго.

Свами Тиртха: Веднъж бхактите попитаха: „Как храната става осветена? Как се превръща в прасадам? Аз ли правя ритуала? Донасям чинията, казвам мантрите, поръсвам с вода, звъня с камбанката – това ли е, което превръща нормалната храна в осветена? Моето предлагане, моето служене ли прави от обикновената храна прасадам?” И всъщност можем да отвърнем: не! Тя става прасадам ако е приета. Ако Кришна я приеме – тогава се превръща в прасадам. Дори да извършите какви ли не допълнителни ритуали, ако Той не я е приел – това не е прасадам. Така че, следвайки този принцип, казвам: приемащият е малко по-важната страна.

(следва продължение)



« Older Entries