


Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha
(from a lecture of Swami Tirtha, 07.05.2018, Rila)
(continues from the previous Monday)
On this occasion, I think we had many different inputs. For example, philosophy, right? And then theology, right? And then when we were lost in the maze of theories – some guidance from our masters. Also, if you remember what Shrila Shridhara Maharaj said, that lies poison the air and the water around – when we were up there in the mountains and we were singing and chanting and praying, that sound purifies the air, that sound purifies the water that is running down.
And sometimes we want to understand and study the holy name, so we take big books like this and we connect to the Internet to find out everything about the holy name. Sorry, my dear ones, when we shall pass, we shall leave all this theoretical stuff here. We don’t need the theories about the holy name. We need the blessings of the holy name. And if you have that firm faith that through this mantra, through this chanting, through this calling out for God by the name ‘I can win, I can cross the ocean of samsara’, then you are safe. Because there are many different ways of how people express their religious feelings. And there are different religious, even spiritual practices. But we need to find that very specific contribution that we can give to this picture. And therefore our prayer, our mantra, our japa should be the holy name – with this firm conviction and hope.
Let me quote some of Gurudev’s teaching about the chanting. You know, when Gurudev was present, somehow for us it was very difficult to open up and to feel too relaxed. And some devotees were even chanting in a very reserved way. So Gurudev was sitting in one room and outside one lady devotee was chanting. And she was very humble, so she was chanting very softly. Then Gurudev told her to stop this hissing and to pronounce the holy names properly. And he said, “Because this will change your life.” So he didn’t give a very high and very elaborate explanation on this, but he pointed out, “Do it properly, because this will change your life.”
So, to accomplish the many pieces of information that we have collected during these days and these lectures, please remember this advice. Somehow, due to the holy association and the blessings and the holy name, the change will start in our life.
(Szvámí Tírtha, 2018. május 7-i Rila-hegységbeni előadásából)
(az előtő hétfői tanítás folytatása)
Ezen a több napos összejövetelünkön, azt hiszem igen sokféle benyomás ért bennünket, melyek között voltak filozófiai, teológiai eszmefuttatások, majd amikor szinte már elvesztünk az elméletek útvesztőjében, akkor kaptunk segítő útmutatásokat a mestereinktől. Talán emlékeztek arra, amit Sríla Srídhar Mahárádzs mondott, hogy a hazugság megmérgezi körülöttünk a levegőt és a vizet. S amikor itt fent a hegyekben énekeltünk, mantráztunk, fohászkodtunk, akkor az a hangvibráció megtisztította a levegőt, és a hegyekből aláfutó vizeket.
Néha tanulmányozni szeretnénk illetve, meg akarjuk érteni a Szent Nevet, ezért beszerzünk magunknak jó nagy vaskos könyveket, vagy rákeresünk az interneten, hogy mindent megtudjunk a Szent Névről. Viszont kedveseim, sajnálom, de amikor majd el kell mennünk, akkor úgyis itt kell hagynunk ezt az egész elméleti batyut. Nincs szükségünk különféle elméletekre a Szent Névről, csakis a Szent Név áldására van szükségünk! S ha rendelkeztek azzal a szilárd hittel, hogy a mantrán, a dzsapázáson, Isten neveinek szólongatásán keresztül ‘Győzni fogok, át fogom szelni a szamszára óceánt’, akkor biztonságban vagytok. Számtalan különböző módja van annak, ahogy az emberek kifejezik vallásos érzületüket, végzik vallásos, és lelki gyakorlataikat. Viszont meg kell találnunk azt a különleges, egyéni módot, amit mi hozzá tudunk adni ehhez. Ezért szilárd hittel és meggyőződéssel legyen a Szent Név a mi imánk, mantránk, és dzsapázásunk.
Hadd idézzem Gurudév dzsapázással kapcsolatos egyik intelmét. Tudjátok, amíg itt volt velünk Gurudév, addig nekünk kicsit nehéz volt megnyílni és kellően ellazulni a társaságában, így néhány bhakta még dzsapázni is nagyon visszafogottan mert csak. Történt egyszer, hogy Gurudév egy szobában ült, míg kint az egyik matadzsí, aki nagyon alázatos volt, halkan dzsapázott. Aztán Gurudév szólt neki, hogy hagyja abba ezt a sutyorgást és pontosan ejtse ki a Szent Nevet. Majd hozzátette még, „Mert ez meg fogja változtatni az életed!” Tehát nem egy nagyon magas, pallérozott magyarázattal állt elő, hanem rávilágított a lényegre, „Csináld rendesen, mert ez meg fogja változtatni az életed.”
Végezetül összefoglalva ezt a sok információ darabkát, melyet az elmúlt napok és tanítások során összegyűjtöttünk, kérlek emlékezzetek Gurudévnek erre a jótanácsára. S aztán, majd valahogy a szent társuláson, az áldáson, és a Szent Néven keresztül, el fog indulni a változás az életünkben.
(от лекция на Свами Тиртха, 07.05.2018, София)
(продължава от предишния понеделник)
На това събитие считам, че имахме множество различни приноси. Например философия, нали? След това теология. И сетне, когато се изгубихме из лабиринта от теории – някои напътствия от нашите учители. Също ако си спомняте какво казваше Шрила Шридхара Махарадж, че лъжите отравят въздуха и водата наоколо – когато бяхме горе в планините, пеехме, мантрувахме и се молехме, такъв звук пречиства въздуха, пречиства водата, която тече надолу.
И понякога искаме да разберем, да изучим святото име, затова взимаме ей такива дебели книги и се свързваме с интернет, за да узнаем всичко за святото име. Но съжалявам, скъпи мои, когато умрем, ще оставим всички тия теоретични неща тук. Не се нуждаем от теории за святото име. Нужни са ни благословиите на святото име. И ако имате твърдата убеденост, че „чрез тази мантра, чрез това повтаряне, чрез този зов към Бога по име, ще успея, ще прекося океана на самсара“, тогава сте в безопасност. Защото има множество различни начини, по които хората изразяват своите религиозни чувства. И има различни религии и духовни практики. Но ние трябва да открием онзи толкова специфичен принос, с който можем да допринесем към цялостната картина. Затова нашата молитва, нашата мантра, нашата джапа нека е святото име – с тази твърда увереност и надежда.
Нека ви цитирам какво ни учеше Гурудев за мантруването. Знаете ли, когато Гурудев беше при нас, по някакъв начин ни беше много трудно да се отворим и да се чувстваме релаксирани. Някои от бхактите дори мантруваха съвсем сдържано. И така, Гурудев седеше в една стая, а отвън една преданоотдадена мантруваше. Тя беше много смирена, затова мантруваше съвсем тихичко. Тогава Гурудев ѝ каза да спре с това съскане и да произнася светите имена правилно. И добави: „Защото това ще промени живота ти.“ Той не даде някакво възвишено или сложно обяснение, а посочи: „Прави го както трябва, защото това ще промени живота ти.“
Така че, за да обобщим цялата толкова много информация, която събирахме през последните няколко дни и всички тези лекции, моля ви, запомнете този съвет. По някакъв начин, благодарение на святото общуване и на благословиите на святото име, промяната ще започне в живота ни.
(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)
(Fortsetzung vom vorigen Freitag)
Abhisheka ist die Badezeremonie und nun erhalten wir eine Beschreibung davon.
„Nachdem alle ungünstige Dinge durch das Singen des Mantras vertrieben wurden, begann die Badezeremonie der Gottheit. Zuerst wurde die Gottheit mit einer großen Menge Öl massiert, sodass ihr Körper sehr glänzend wurde. Nach dem ersten Bad wurden weitere Bäder mit Panchagavya und dann mit Panchamrita durchgeführt. Dann wurde das Maha-Snana mit Ghee und Wasser durchgeführt, die in hundert Töpfen gebracht worden waren. Nachdem das Maha-Snana beendet war, wurde die Gottheit erneut mit duftendem Öl massiert und ihr Körper glänzend gemacht. Dann wurde die letzte Badezeremonie mit duftendem Wasser durchgeführt, das in einer Muschelschale aufbewahrt wurde. Nachdem der Körper der Gottheit gereinigt war, wurde sie sehr schön mit neuen Gewändern bekleidet. Dann wurden Sandelholzbrei, Tulasi-Girlanden und andere duftende Blumengirlanden auf den Körper der Gottheit gelegt. Nachdem die Badezeremonie beendet war, wurden Weihrauch und Lampen angezündet und der Gottheit allerlei Speisen dargeboten. Zu diesen Speisen gehörten Joghurt, Milch und so viele Süßigkeiten, wie empfangen wurden.“ 1
Die Einsetzung der Gottheit ist eine ganz besondere Zeremonie. Es gibt detaillierte Beschreibungen, wie man Krishna angemessen empfängt, damit er kommt und die Gestalt einer Murti annimmt. Hier werden auch die verschiedenen Bäder erwähnt, die er erhält. Es ist wunderschön! Man bietet Ihm ein Bad mit Wasser an – natürlich kennen wir dieses Bad. Aber man bietet Ihm ein Bad mit Honig, Ghee und Joghurt an. Außerdem bietet man ein Bad mit Körnern an – man gießt die Körner über den Körper der Murti. Außerdem bietet man Edelsteine als Bad an. So ein poetischer Empfang Gottes!
Und lange Zeit, obwohl die Einsetzungszeremonie bereits begonnen hat, sind die Augen der Murti bedeckt, verbunden. Und am Ende der Zeremonie bitten wir Krishna mit besonderen Mantras, mit besonderen Gebeten, seine Augen für die Welt, für uns zu öffnen.
„Zuerst wurden der Gottheit viele verschiedene Speisen angeboten, dann duftendes Trinkwasser in neuen Töpfen und dann Wasser zum Auswaschen des Mundes. Schließlich wurde Pan mit verschiedenen Gewürzen vermischt angeboten. Nach dem letzten Opfer von Tambula und Pan wurde Bhoga-Aratrika durchgeführt. Schließlich brachte jeder verschiedene Gebete und dann Ehrerbietungen dar und fiel in völliger Hingabe vor der Gottheit nieder. Sobald die Leute des Dorfes verstanden hatten, dass die Gottheit eingesetzt werden würde, brachten sie ihre gesamten Vorräte an Reis, Dhal und Weizenmehl. Sie brachten so große Mengen, dass die gesamte Oberfläche der Hügelspitze gefüllt war. Als die Dorfbewohner ihren Vorrat an Reis, Dhal und Mehl brachten, brachten die Töpfer des Dorfes alle möglichen Kochtöpfe mit, und am Morgen begann das Kochen.“ 2
Ich denke, das kommt mir sehr bekannt vor. Wir kommen zusammen, wir sammeln die Lebensmittel (bhoga) und beginnen mit dem Kochen.
Zehn Brahmanen kochten die Nahrungsmittelkörner, und fünf Brahmanen kochten sowohl trockenes als auch flüssiges Gemüse. Die Gemüsezubereitungen wurden aus verschiedenen Spinatsorten, Wurzeln und Früchten, die im Wald gesammelt wurden, hergestellt, und jemand machte Bada und Badi, indem er Dhal zerstampfte. Auf diese Weise bereiteten die Brahmanen alle möglichen Speisen zu. Fünf bis sieben Männer bereiteten eine riesige Menge Chapatis vor, die vollständig mit Ghee [geklärter Butter] bedeckt waren, ebenso wie das gesamte Gemüse, der Reis und Dhal.“ 3
Unbegrenzte Mengen Chapatis, das ist so schön.
(Fortsetzung folgt)
1 Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.60-64
2 Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.65-68
Feb
13
(from a lecture of Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)
(continues from the previous Friday)
Abhisheka is the bathing ceremony and now we shall receive a description of that.
“After all inauspicious things were driven away by the chanting of the mantra, the Deity’s bathing ceremony started. First the Deity was massaged with a large quantity of oil, so that His body became very glossy. After the first bathing, further bathings were conducted with pancha-gavya and then with panchamrita. Then the maha-snana was performed with ghee and water, which had been brought in one hundred pots. After the maha-snana was finished, the Deity was again massaged with scented oil and His body made glossy. Then the last bathing ceremony was performed with scented water kept within a conchshell. After the body of the Deity was cleansed, He was dressed very nicely with new garments. Then sandalwood pulp, tulasi garlands and other fragrant flower garlands were placed upon the body of the Deity. After the bathing ceremony was finished, incense and lamps were burned and all kinds of food offered before the Deity. These foods included yogurt, milk and as many sweetmeats as were received.”[1]
Installing the Deity is a very special ceremony. There are detailed descriptions about how to provide a proper reception for Krishna to come and to accept a Deity form. Here also are mentioned the different baths He receives. It’s beautiful! You offer Him a bath of water – of course, we know this bath. But you offer a bath of honey, ghee, yogurt. Also, you offer a bath of grains – so you pour the grains over the body of the deity. Also you offer precious stones as a bath. Such a poetic reception of God!
And for a long time, even though the installation ceremony has already started, the eyes of the Deity are covered, tied up. And at the end of the ceremony with special mantras, with special prayers we ask Krishna to open His eyes to the world, to us.
“The Deity was first offered many varieties of food, then scented drinking water in new pots, and then water for washing the mouth. Finally pan mixed with a variety of spices was offered. After the last offering of tambula and pan, bhoga-aratrika was performed. Finally everyone offered various prayers and then obeisances, falling flat before the Deity in full surrender. As soon as the people of the village had understood that the Deity was going to be installed, they had brought their entire stocks of rice, dhal and wheat flour. They brought such large quantities that the entire surface of the top of the hill was filled. When the villagers brought their stock of rice, dhal and flour, the potters of the village brought all kinds of cooking pots, and in the morning the cooking began.”[2]
I think this is very familiar. We come together, we collect the bhoga foodstuffs and we start the cooking.
‘Ten brahmanas cooked the food grains, and five brahmanas cooked both dry and liquid vegetables. The vegetable preparations were made from various kinds of spinach, roots and fruits collected from the forest, and someone made bada and badi by mashing dhal. In this way the brahmanas prepared all kinds of food. Five to seven men prepared a huge quantity of chapatis, which were completely covered with ghee [clarified butter], as were all the vegetables, rice and dhal.”[3]
Unlimited quantities of chapatis, this is so nice.
(to be continued)
[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.60-64
[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.65-68
[3] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.69-71
Feb
13
(Szvámí Tírtha, 2018.08.14-ei ludastói tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Tehát Srí Mádhavéndra Purí maga látott hozzá a fürdetési szertartáshoz, az abhisékához, és most ennek a részletes leírását olvashatjuk.
„Miután a mantra éneklésével minden szerencsétlenséget messzire űztek, elkezdődött a múrti fürdetési szertartása. Először sok-sok olajjal masszírozták be, hogy teste fényesen ragyogjon. Az első fürdetést követően további fürdetésekre került sor, először panycsa-gavjával, aztán pedig pancsámrtával. Ezután elvégezték a mahá-sznánát (nagy fürdetés) ghível és vízzel, amelyet száz edényben vittek oda. A mahá-sznána után a múrtit újra illatos olajjal masszírozták be, hogy teste ragyogjon. Ezután illatos vízzel, melyet kagylóhéjba öntöttek, elvégezték az utolsó fürdetési szertartást. Miután megtisztították a múrti testét, nagyon szépen új ruhákba öltöztették, majd szantálfapéppel, tulaszí füzérekkel és más illatos virágfüzérekkel ékesítették fel. A fürdetési szertartás végeztével füstölőket és lámpákat gyújtottak, s ételeket ajánlottak fel a múrtinak. Az ételek között volt joghurt, tej és annyi édesség, amennyit csak kaptak.”
Egy múrti felszentelése, meginvitálása egy különlegesen szép és gazdag ceremónia. Erről részletes leírásokat találhatunk a rítus könyvekben, hogyan kell meginvitálni Krisnát, hogy elfogadja ezt a formát. A vízben, és igen a tejben-vajban történő fürdést mindannyian ismerjük, de mondjuk a mézben, ghíben, joghurtban, gyümölcslében, gabonaszemekben, drágakövekben való fürdetést már kevésbé. Szóval sokféleképpen lehet kifejeznünk a hódolatunkat Krisna felé, és ez nagyon gyönyörű! Milyen költői meginvitálása ez Istennek!
Amikor egy új múrtit szentelnek fel, aki például ott volt a nandafalvi múrti szentelésen, talán emlékszik, hogy sokáig be van kötve a múrti szeme. És a ceremónia végén különlegesen erős fohászok, mantrák kíséretében kérik meg Krisnát, hogy nyissa rá a szemét a világra, tekintsen ránk. Ez egészen fantasztikusan csodálatos! S eztán a füstölők, lámpások, ételfelajánlás következik.
„Először számtalan ételt ajánlottak fel Neki, majd illatos ivóvizet új edényekben, ezután pedig vizet a szájmosáshoz. Végül különböző fűszerekkel kevert bétellel kínálták. Az utolsó támbula és bétel felajánlása után elvégezték a bhóga-árátrikát. Végül aztán valamennyien imákat mondtak a múrtihoz, s teljes meghódolással a földre vetve magukat Előtte a hódolatukat ajánlották Neki. Amikor a falubeliek megtudták, hogy a múrtit be fogják avatni, ami rizsük, dháluk és búzalisztjük csak volt, mind odavitték. Annyit hoztak, hogy terményeik beborították az egész hegytetőt. Miután a falusiak elhozták teljes rizs-, dhál- és lisztkészletüket, a falu fazekasai főzőedényeket hoztak, s reggel kezdetét vette a főzés.”
Azt hiszem ez nagyon ismerős. A bhógát felhalmozzuk és elkezdődik a főzés már korán reggel.
„Tíz bráhmaņa a gabonafélékből készített ételt, öt bráhmaņa pedig száraz zöldségételeket és zöldségleveseket főzött. A zöldségételeket különféle spenótokból, gyökerekből és gyümölcsökből készítették, amelyeket az erdőben gyűjtöttek, egyvalaki pedig dhált megőrölve badát és badit főzött. A bráhmanák számtalan fogást készítettek így el. Öten vagy heten tengernyi csapátit sütöttek, s a zöldségek, a rizs és a dhál mellett ezeket is bőségesen meglocsolták ghível [tisztított vajjal].”
Tehát megszámlálhatatlan mennyiségű csapáti – ez milyen jól hangzik!
(folytatása következik)
1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.60-64.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá,65-68.
3. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá,69-71.
Feb
13
(от лекция на Свами Тиртха, 14.08.2018, Лудащо)
(продължава от предишния петък)
Абхишека е церемония по къпане и сега ще получим описанието ѝ.
„След като всички неблагоприятни неща бяха премахнати чрез възпяването на мантрата, церемонията по изкъпването на божеството започна. Първо муртито беше масажирано с голямо количество олио, така че тялото Му стана много лъскаво. След първото къпане бяха направени още къпания с панча-гавя, а после с панчамрита. Сетне беше направена маха-снана с гхи и вода, които бяха донесени в стотици купи. Когато маха-снана приключи, муртито отново бе масажирано с ароматизирано масло и тялото Му стана лъскаво. После последната церемония по къпане бе направена с ароматизирана вода, държана в раковина. След като тялото на божеството бе почистено, то бе облечено в много красива премяна. Сетне върху тялото на муртито бяха поставени паста от сандалово дърво, гирлянди от туласи и други гирлянди от ароматни цветя. Като приключи церемонията по къпането, бяха запалени аромати и светлини, и всякакви храни бяха предложени на божеството. Тези храни включваха кисело мляко, прясно мляко и толкова сладкиши, колкото бяха донесени.”[1]
Поставянето на мурти е много специална церемония. Има подробни описания как Кришна да бъде подобаващо посрещнат, така че да дойде и да заеме формата на мурти. Тук също са споменати различните видове бани, които Той получава. Красиво е! Предлага му се баня с вода – разбира се, ние познаваме тази баня. Но Му се предлага също къпане в мед, гхи, кисело мляко. Поднася се също къпане със зърно – тоест, обливате тялото на муртито със зърно. И също Го окъпвате в скъпоценни камъни. Какво поетично посрещане на Бога!
И дълго време, въпреки че церемонията по къпането е започнала, очите на муртито са покрити, завързани. И в края на церемонията със специални мантри и молитви ние молим Кришна да отвори очи за света, за нас.
„За начало на божеството бяха предложени много разнообразни храни, след това ароматизирана вода за пиене в нови стомни, а сетне вода за измиване на устата. Накрая бе поднесен пан, смесен с разнообразни подправки. След последното предлагане на тамбула и пан бе направена бхога-аратрика. Накрая всички отправиха разнообразни молитви и после поднесоха почитанията си, падайки по лице пред божеството в пълно отдаване. След като хората от селото разбраха, че муртито ще бъде поставено, те донесоха всичките си запаси от ориз, дхал и пшеничено брашно. Количествата бяха толкова големи, че цялата повърхност в горната част на хълма беше изпълнена. Когато селяните донесоха своите запаси от ориз, дхал и брашно, грънчарите от селото донесоха всякакви видове съдинки за готвене и на сутринта готвенето започна.”[2]
Мисля, че това ни е много познато. Събираме се заедно, натрупваме съставките (бхога) и започваме да готвим.
„Десет брахмани готвеха зърнените храни, а петима брахмани готвеха сухите и течните зеленчуци. Зеленчуковите ястия бяха направени от различни видове спанак, корени и плодове, събрани от гората, и някой бе направил бада и бади от намачкан дхал. По този начин брахманите приготвиха всякакви видове храна. Пет до седем мъже бяха приготвили огромно количество чапати, които бяха добре покрити с гхи, както и всички зеленчуци, ориз и дхал.”[3]
Огромно количество чапати – това е толкова хубаво.
(следва продължение)
[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.60-64
[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.65-68
[3] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.69-71
Feb
13
(из лекции Свами Тиртхи, 14.08.2018, Лудащо)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Абхишека — это церемония омовения, и сейчас мы получим ее описание.
«Когда были прочитаны мантры, устраняющие все препятствия, началась церемония омовения Божества. Прежде всего Божество обильно умастили ароматическим маслом, так что Оно заблестело. После первого омовения Божество омыли панча-гавьей и панчамритой. Затем совершили маха-снану — омовение топленым маслом и водой из ста кувшинов. После маха-снаны Божество снова умастили ароматическим маслом, и Оно опять заблестело. Потом провели заключительную церемонию омовения, во время которой Божество полили душистой водой из раковины. Омыв Божество, Его нарядили в новые одежды и украсили сандаловой пастой, гирляндами из листьев туласи и благоухающих цветов. Воскурив перед Божеством благовония и зажегши лампады, Ему начали подносить разные яства: йогурт, молоко и всевозможные сладости.»[1]
Установка Божества — это очень особая церемония. Есть подробные описания того, как обеспечить Кришне надлежащий прием, чтобы Он пришел и принял форму Божества. Здесь также упоминаются различные омовения, которые Он принимает. Это прекрасно! Вы предлагаете Ему омовение водой — конечно, мы знаем это омовение. Но вы предлагаете еще омовение медом, топленым маслом, йогуртом. Также вы предлагаете омовение зерном — поэтому вы высыпаете зерно на тело божества. Также вы предлагаете драгоценные камни в качестве омовения. Такое поэтическое принятие Бога!
И долгое время, хотя церемония установки уже началась, глаза Божества завязаны, покрыты. И в конце церемонии специальными мантрами, специальными молитвами мы просим Кришну открыть Свои глаза миру, нам.
«Вслед за пищей Божеству предложили ароматизированную питьевую воду в новых горшках, затем воду для полоскания рта и наконец листья бетеля со специями.
После этого заключительного подношения провели бхога-аратрику. Потом все вознесли Божеству молитвы и простерлись перед Ним, полностью отдав себя на Его волю.
Узнав о предстоящей церемонии установления Божества, крестьяне принесли все свои запасы риса, дала и пшеничной муки. Продуктов оказалось столько, что вся вершина холма была полностью заставлена. Вслед за крестьянами, принесшими рис, дал и муку, гончары принесли множество разных горшков. На следующее утро люди начали готовить.»[2]
Я думаю, это очень знакомо. Мы собираемся вместе, собираем продукты (бхога) и начинаем готовить.
«Десять брахманов варили рис, и пять — тушеные овощи и супы.
Из шпината, кореньев и плодов, собранных в лесу, брахманы готовили овощные блюда, а кто-то делал из дала бады и бади. Так брахманы готовили различные кушанья. Пять или семь человек в огромных количествах пекли чапати, обильно смазывая их топленым маслом. В овощных блюдах, рисе и дале было достаточно топленого масла.»[3]
Огромное количество чапати – это так хорошо.
(продолжение следует)
[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.60-64
[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.65-68
[3] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.69-71
Feb
9
(from a lecture of Swami Tirtha, 07.05.2018, Rila)
(continues from the previous Monday)
I wish I were a newcomer. Because I have always wondered, if this was the first time for me to associate in that manner, what would I see. Or what would I hear, how is it, what is the impression? You know, if you repeat sadhu-sanga thousands of times in your life, and this is the 108th Janmashtami celebration you participate in, and this is the one millionth mantra that you chant – it’s very difficult to really see the profound meaning of this. But when you come for the first time, you see everything. Because you come with a very sharp vision. You want to check all the mistakes. This is a very healthy approach.
Well, it’s my fantasy. So, if I entered this room for the first time, I’ll say: ‘Wait a minute, this is weird. in the evening time these guys jump and shout. Morning time they sit in darkness and murmur. I wonder if this is for me. Then, during the day, they talk too much. Talking and talking, without an end. Is this for me? And then on certain hours they come together to listen to one guy sitting on a high place. They respect him like a demigod. Everybody is frightened when he enters the room. And he starts with some very strange language which I don’t understand. And his message, again, is so complicated. I don’t get any point. And then they eat. Every second hour they eat. Strange! It’s very unusual. But charming. A little strange, but charming.’
This is what we have to preserve. ‘But charming’. The ‘strange’ will happen anyway, you don’t have to work hard to maintain that. But to preserve this: ‘They are strange, but nice. It is strange, but charming’ – for this, we have to work very hard.
Otherwise… I would like to say something which is not very pleasant to hear. The life of a devotee anyway is a survival. Because this is not our prime goal – to stay here and to enjoy it here, and to have our perspective here on this planet Earth. No, we have a different goal. So, even if we are successful sometimes, or we fail other times, we are happy or we are depressed – it doesn’t really matter, because this is not our ultimate reality. Only 60-80 years you have to survive. You can tolerate that. At least half is gone already.
But you know I try to be life-pro. So, as long as we are forced to stay here on this planet Earth, let’s do something nice. I hope that this is a point that we can agree on. Anyway, we are forced to be here. Why should we waste our time with some stupid activities? Why should we waste our time with being sad? Why not join something that is unique, that is nice, that is helpful for us and maybe good for others? So, always try to have a more elevated, a more spiritual, divine perspective. If from the top of the mountain you look down and some people are moving down there, they are insignificant. Observe your problems and realities and shortcomings of your life from that perspective – it’s insignificant.
So, in my dreams, I want to be a newcomer. And I hope that this strange company will accept me. I don’t mind your habits, I don’t mind your mornings, I don’t mind your evenings – please accept me. Can we sing together?
(to be continued)
(Szvámí Tírtha, 2018. május 7-i Rila-hegységbeni előadásából)
(az előtő hétfői tanítás folytatása)
Azt kívánom, hogy bárcsak megint érdeklődő lehetnék! Gyakran gondolkozom azon, hogy ha ez lenne az első alkalom, amikor társulhatok a bhaktákkal, akkor milyennek látnám azt, mit hallanék meg, mi lenne az első benyomásom? Tudjátok, ha az életetek során már ezerszer volt lehetőségetek a szádhu-szangára, vagy ha ez már a 108. Dzsanmástamí ünnep, amin részt vesztek, és a milliomodik mantra, melyet elzengetek, akkor nagyon nehéz meglátni, ennek az egésznek a mélyebb értelmét. Viszont, ha ez a legelső alkalom, akkor még mindent tisztán érzékeltek, mert nagyon éles a látásmódotok. Minden hamisságot észre fogtok venni, és ez egy nagyon egészséges hozzáállás.
Nos, én erről álmodozom. Ha első alkalommal lépnék be ebbe a helyiségbe, akkor azt mondanám, ‘Várjunk csak, ezek az alakok még késő éjjel is ugrándoznak örömükben, lelkendeznek, reggel meg a sötétben üldögélnek és magukban mormolnak valamit, majd pedig egész nap egyfolytában beszélgetnek. Azon tűnődöm, hogy vajon nekem való ez a dolog vagy sem? Aztán egy adott időpontban összegyűlnek, hogy egy emelvényen ülő illetőt hallgassanak, akit úgy tisztelnek, mint egy félistent. S mikor a várva várt személy belép a terembe mindenki megszeppen, illetve egy nagyon furcsa nyelven kezd el beszélni, amit én nem értek. És amiről beszél az pedig annyira bonyolultnak tűnik, hogy semmit sem értek belőle. Aztán esznek, és kétóránként esznek. Nagyon furcsa és szokatlan, mégis varázslatos. Kicsit furcsa, de nagyon vonzó.’
Ezt a látásmódot kell megőriznünk. ‘Milyen csodálatos’. Ami ‘furcsa’ benne az amúgy is olyan marad, szóval azért nem kell keményen dolgoznunk. Viszont a második részén, hogy ‘Furcsa, de szép. Furcsa, de elbűvölő’, azon nagyon is keményen kell, hogy dolgozzunk.
Különben… Szeretnék mondani nektek valamit, amit nem olyan kellemes hallani. Különben egy bhakta élete egyébként is a túlélésről szól, mert nem az az elsődleges célja, hogy itt maradjon, élvezze az életet, és ezen a Föld nevű bolygón rendezkedjen be. Nem, nekünk más a célunk. Tehát, akár sikeresek vagyunk, akár elbukunk, akár boldognak, esetleg szomorúnak is érezzük magunkat, ez nem számít, mert nem ez a végső valóság a számunkra. Csak 60-80 évet kell túlélnünk, elviselnünk, melyből a fele már amúgy is eltelt.
De tudjátok, hogy én próbálok életigenlő lenni. Tehát, amíg kénytelenek vagyunk itt lenni a Földön, addig csináljunk valami szépet, és remélem ebben egyet tudunk érteni. Akárhogy is, ha már kénytelenek vagyunk itt lenni, akkor miért fecsérelnénk az életünket ostoba dolgokra, vagy szomorkodásra? Akkor inkább már csatlakozzunk valami különlegeshez, valami széphez, ami a saját és mások hasznára is van? Tehát próbáljunk meg mindig emelkedettek, lelkiek lenni, törekedjünk az isteni perspektívára. Például, ha egy hegytetőről lenéztek, akkor a lent mászkáló emberek elenyészően kicsinek tűnnek. Szemléljétek a problémáitokat, hiányosságaitokat, saját valóságotokat is ebből a magasabb perspektívából, akkor azok is jelentéktelenek lesznek.
Tehát arról álmodozok, hogy megintcsak érdeklődő leszek. És csak reménykedni tudok abban, hogy ez a kicsit furcsa társaság azért elfogad engem. Én nem bánom a reggeli, és az éjszakai szokásaitokat, csak kérlek ti is fogadjatok el engem. Énekelhetünk egyet?
(folytatása következik)
