Archives

Calendar

October 2019
M T W T F S S
« Sep    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



36063726_1978790448838979_511573623346036736_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2014, morning, Sofia)

We started our studies on the 64 main practices of bhakti. Bhakti as the path of divine love is a school of yoga. And yoga means a certain set of rules, set of practices, by which to establish a contact with something superior. Actually for the philosophers yoga is for establishing contact with the Supreme Absolute Truth – which is a little sterile idea. While for those who search perfection in a personal way, yoga is for establishing a contact with God Supreme. This is not only an energy concept of the existence, but like a personal concept of the Truth. 

Yet as all other types of yoga have their rules and practices, our yoga also has certain rules and practices. After the first five very positive instructions, we’ve come to the next five. 

“We should be prepared to give up everything material for the satisfaction of the Supreme Personality of Godhead, Shri Krishna. This means that when we are engaged in devotional service to Krishna we must be prepared to give up something which we may not like to give up and also we have to accept something which we may not like to accept.”

And now our rebellious mind starts to revolt. ‘Yes, you see? Here is violence! Something is forced on me which I don’t like to accept. And I have to leave something that I’m very much attached to.’ So, think twice if this is a process for you. ‘Maybe this is something sectarian? It’s very dangerous – so beware!’

But my dear ones, tell me one thing in life, any practice in life that is not working under the same principles? You join a job; you have to accept certain rules that you don’t really like – wake up early, be on time, have your night shifts, accept the boss… There are so many things you have to accept that you don’t like. Although you wouldn’t be afraid that joining a job is some sectarian approach. And you would like to achieve some promotion in your job, but it’s not coming – so whatever you like you don’t get it; whatever you don’t like you have to accept it. Anything you try in this life works under this principle. Therefore don’t be afraid that in the spiritual practices you have to accept certain rules and you have to give up certain bad habits. This willingness is very much necessary to progress in spiritual development. 

Once I heard a very profound explanation about bhakti-yoga. Bhakti-yoga means that you isolate yourself from stupidity. And in order to achieve that goal we have to accept something which is not very easy in the beginning and we are ready to give up something which seems to be very attractive. 

This is also connected to the gunas; gunas are the basic qualities of material nature. The happiness derived from rajas, the passionate side of the world, is very attractive. It seems to be very sweet in the beginning, but later on it might turn into bitter taste. While the happiness derived from goodness, the best part of the material existence, sometimes in the beginning looks unusual, not so tasty, but later on it starts to be like life-giving nectar. Therefore while practicing this bhakti-yoga process, don’t be afraid to accept good practices which are for your benefit and don’t be afraid to give up something that is harmful in spiritual growth. I think that makes some sense. If we want to reach this goal, we should do everything favorable and we should avoid everything unfavorable in that respect. 

May I inquire from you about this? Can you tell me something that seems to be frightening at the beginning, or very unusual? 

Damodar: To repeat the holy names is strange in the beginning.

Swami Tirtha: Yes! But later on it becomes very sweet. This is a good example for something that seems to be very unusual, but if we accept it, we shall understand the deeper meanings and we shall get the taste. Anything else? 

Hayagriva: Hatha-yoga exercises.

Swami Tirtha: But we don’t perform hatha-yoga exercises. Well, actually we do perform. Sitting on a lecture for two hours in lotus or half-lotus position – this is our asana. And also we have breathing exercises – to chant our bhajans loudly. So we have all the practices of different yoga schools included in our very gentle process.  

 

(to be continued)



36063726_1978790448838979_511573623346036736_n

(Szvámí Tírtha 2014. január 10-ei szófiai előadásából)

A bhakti 64 fő gyakorlatával kezdtük tanulmányainkat. A bhakti mint az isteni szeretet ösvénye egy jóga iskola, a jóga pedig egy szabályrendszer, gyakorlatok rendszere, amelyek által valami felsőbbel léphetünk kapcsolatba. A filozófusok számára a jóga arra szolgál, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal tudjanak kapcsolatot teremteni – ez egy kissé steril elképzelés. Míg azok számára, akik a saját személyes útjukon keresik a tökéletességet, a jóga arra való, hogy kapcsolatot létesítsenek a Legfelsőbb Istennel. Ez nem csupán a létezés energiájának koncepciója, inkább az Igazság személyes koncepciója. 

De a jóga valamennyi fajtájának megvannak a gyakorlatai és szabályai, így a mi jógánknak szintén megvannak a szabályai és gyakorlatai. Az első öt nagyon pozitív utasítás után elérkeztünk a következő öthöz.

„Készen kell állnunk arra, hogy minden anyagit feladjunk az Istenség Legfelsőbb személyiségének, Srí Krsnának az elégedettségére. Ez azt jelenti, hogy amikor a Krsna iránti odaadó szolgálatban vagyunk elkötelezettek, akkor fel kell adnunk valamit, amit nem szeretnénk feladni, és el kell fogadnunk valamit, amit nem szeretnénk elfogadni.”

Erre lázadó elménk azonnal elkezd tiltakozni: ’Igen, látjátok? Ez itt erőszak! Valamit rám erőltetnek, amit nem szeretnék elfogadni, és valamit el kell hagynom, amihez pedig nagyon ragaszkodom.’ Gondoljátok meg hát kétszer, hogy valóban nektek való-e ez a folyamat! ’Ez talán valami szekta? Nagyon veszélyes – úgyhogy óvakodjatok!’

De kedveseim, tudtok nekem mutatni egyetlen dolgot vagy gyakorlatot az életben, ami nem hasonló elvek alapján működik? Ha elvállaltok egy munkát: el kell fogadnotok bizonyos szabályokat, amiket talán nem szerettek – koránkelés, időben odaérni, éjszakai műszakot vállalni, elfogadni a főnökötöket… Olyan sok dolog van, amit el kell fogadnotok, pedig nem szeretitek. Bár attól nem fogtok tartani, hogy egy munka elvállalása valami szektás megközelítés. És aztán szeretnétek elérni valami előléptetést is a munkátokban, de nem jön – amit szeretnétek, azt nem kapjátok meg, amit nem szeretnétek, azt el kell fogadnotok. Bármi, amivel próbálkoztok az életben, ezen az elven működik, ezért ne féljetek attól, hogy a lelki gyakorlatokban el kell fogadnotok bizonyos szabályokat, és fel kell adnotok néhány rossz szokást. Ez a hajlandóság nagyon szükséges ahhoz, hogy előre haladjatok a lelki fejlődésben. 

Hallottam egyszer egy nagyon mélyreható magyarázatot a bhakti-jógáról. A bhakti-jóga elszigetelődést jelent az ostobaságtól. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, el kell fogadnunk valamit, amit kezdetben nem könnyű, és készek vagyunk feladni valamit, ami nagyon vonzónak tűnik.

Ez a gunákkal is kapcsolatos, a gunák az anyagi természet alapvető minőségei. A radzsaszból, a világ szenvedélyes oldalából származó boldogság nagyon vonzó. Nagyon édesnek tűnik az elején, de később nagyon keserűvé válhat. Míg a jóságból, az anyagi természet legjobb részéből származó boldogság – kezdetben szokatlannak tűnik, nem túl jóízű, de később éltető nektárrá válik. Ezért a bhakti-jóga folyamatának gyakorlása közben ne féljetek attól, hogy jó gyakorlatokat fogadjatok el, amelyek a javatokra válhatnak! És ne féljetek attól, hogy feladtok valamit, ami káros a lelki fejlődésetekre nézve! Úgy hiszem, ennek van értelme. Ha ezt a célt el akarjuk érni, minden kedvezőt követnünk kell, és óvakodnunk kell minden egyébtől, ami e tekintetben kedvezőtlen! 

Kérdezhetlek benneteket erről? Tudtok nekem valami olyasmit mondani, ami ijesztőnek tűnik az elején vagy nagyon szokatlan?

Dámódar: A szent nevek ismételgetése kezdetben elég furcsának tűnik. 

Szvámí Tírtha: Igen! De később nagyon édessé válik! Ez jó példa valamire, ami nagyon szokatlannak tűnik, de ha elfogadjuk, és megértjük a mélyebb jelentéseit, akkor megérezzük az ízét. Más példa?

Hajagríva: Hatha-jóga gyakorlatok.

Szvámí Tírtha: De mi nem végzünk hatha-jóga gyakorlatokat. Bár tulajdonképpen mégis. Egy leckén ülni két órán keresztül lótusz- vagy fél-lótusz ülésben – ez a mi ászanánk. És vannak légzőgyakorlataink is – hangosan énekeljük a bhadzsanjainkat. A különböző jógaiskolák valamennyi gyakorlata szerepel a mi finom folyamatunkban. 

(folytatása következik)



36063726_1978790448838979_511573623346036736_n

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2014, сутрин, София)

Започнахме да изучаваме 64-те основни практики в бхакти. Бхакти, като пътека на божествената любов, е школа в йога. А йога означава определен набор от правила, набор от практики, посредством които да се влезе в досег с нещо по-висше. Всъщност за философите йога служи за установяване на връзка с Върховната Абсолютна Истина – което е малко стерилна идея. Докато за онези, които търсят съвършенство по един личен начин, йога служи за установяване на връзка с Върховния Бог. Това не е просто концепция за битието като енергия, а по-скоро личностна концепция за Истината. 

Ала както всички други видове йога имат своите правила и практики, нашата йога също има определени правила и практики. След първите пет толкова позитивни наставления, стигаме до следващите пет. 

„Нека сме готови да изоставим всичко материално заради удовлетворението на Върховния Бог, Шри Кришна. Това означава, че когато сме заети с предано служене на Кришна, трябва да сме подготвени да се откажем от нещо, от което може и да не ни се ще да се откажем и също така да приемем нещо, което може да не искаме да приемем.”

И сега нашият бунтовнически ум въстава: „Ето, виждате ли? Насилие! Налагат ми нещо, което не искам да приема. И трябва да изоставя нещо, към което съм много привързан.” Така че премислете два пъти дали този процес е за вас. „Това да не е някаква секта? Опасно е, така че нащрек!”

Но скъпи мои, кажете ми едно нещо в живота, коя да е практика в живота, която да не действа на същия принцип? Тръгвате на работа; налага ви се да приемете определени правила, които не ви се нравят кой знае колко – да ставате рано, да отивате навреме, да имате нощни смени, да изтърпявате шефа… Толкова много неща трябва да приемете, които не ви харесват. При все това не се страхувате, че ходенето на работа е нещо сектантско. И бихте искали да постигнете повишение в службата, което не се случва – така че не получавате каквото ви се ще; а каквото не ви се ще, се налага да го приемате. Каквото и да опитате в живота, то действа на този принцип. Затова недейте да се боите, че и в духовните практики ще трябва да приемете дадени правила, и да се откажете от известни лоши навици. Подобна готовност е много необходима за напредъка в духовното развитие. 

Веднъж чух много проникновено определение за бхакти-йога. Бхакти-йога означава да се изолираш от глупостта. А за да постигнем тази цел трябва да приемем нещо, което не е много лесно в началото и да сме готови да се откажем от друго, което ни изглежда много привлекателно. 

Това е свързано и с гуните; гуните са основните характеристики на материалната природа. Щастието, извлечено от раджас, страстната страна на светското съществуване, е много привлекателно. Струва ни се много сладко в началото, но по-нататък може да добие горчив привкус. Докато щастието, извлечено от добродетелта, най-добрата част от материалното битие, понякога в началото изглежда необичайно, не особено вкусно, но по-късно започва да се превръща в животодаряващ нектар. Затова, докато практикувате процеса на бхакти-йога, не се бойте да приемате добрите практики, които са за ваше благо, нито пък се страхувайте да изоставите нещо, което вреди на духовното израстване. Мисля, че това е съвсем разумно. Ако искаме да постигнем дадена цел, трябва да правим всичко благоприятно и да избягваме всичко неблагоприятно по отношение на нея. 

Може ли да ви запитам за това? Бихте ли ми казали нещо, което изглежда плашещо в началото или пък много необичайно? 

Дамодар: Да се повтарят светите имена е странно в началото.

Свами Тиртха: Да! Но по-късно става много сладко. Това е добър пример за нещо, което изглежда много необичайно, но приемем ли го, ще разберем по-дълбоките значения и ще добием вкуса. Друго нещо? 

Хаягрива: Хатха-йога упражненията.

Свами Тиртха: Но ние не правим хатха-йога упражнения. Всъщност, правим. Да седиш на лекция в продължение на два часа в поза лотос или полу-лотос – това са нашите асани. Имаме и дихателни упражнения – да пеем на висок глас нашите бхаджани. Така че всички практики на различните йога школи са включени в нашия толкова фин процес.  

 

(следва продължение)



Oct

17

bridge the gap

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Kérdés: S amikor Sríla Naróttam dász Thákur azt mondja, csakhu-dán diló jéi, dzsanmé dzsanmé prabhu széi – Születésről születésre, ő az én Uram, mert ő adott nekem lelki látásmódot”[1]azt hogyan értsük?

Sríla Srídhár Mahárádzs: „valahányszor különbséget tapasztalunk a lelki tanácsok tekintetében, melyeket különböző irányokból kapunk, meg kell látnunk a közös szálat. Azonban az abszolút helyzet mindig nagyobb súllyal esik a latba, mint a relatív. Mind az abszolút, mind a relatív szempontokat figyelembe kell vennünk, mert nélkülük nem lehetséges fejlődés. Abszolút és relatív – mindkét szempontnak egymás mellett kell haladnia. De az abszolútnak kell elsőbbséget élveznie és a relatívat, az időlegeset az adott idő, hely, személy és cél fényében kell fontolóra vennünk. Tehát az életünknek ebben a leghosszabb utazásában – s a saját legmagasabb érdekünkben – mindig megkapjuk az igazságot, a kapcsolatot az Abszolúttal – az egység létezik.

A sásztra fenntartja ezt a kapcsolatot még egy alacsonyabb szinten álló közönséges guru esetében is: paróksa-váda védó ‘jam.[2] Ha az önfegyelmezés bizonyos színvonalát, mint például, hogy tiltott a hús vagy hal fogyasztása, stb. megkövetelik azoktól, akiket az alacsonyabb hajlamok jellemeznek, akkor ők nem fognak csatlakoznak a nyájhoz.” Ez annyit jelent, hogy ha túl magas színvonalat követelnek meg azoktól, akik nem képesek azt betartani, akkor ők nem fognak jönni. „De az elv az, hogy jönniük kell, tehát kapnak némi engedményt. Egy bizonyos típusú tanítvány számára lesz egy neki megfelelő guru és egy hasonló sásztra, de annak a reményében, hogy a fejlődés útjára lépnek.” Kérlek, figyeljetek, ez nagyon fontos! „A sásztrák rendkívül nagylelkűek a legalacsonyabb rétegekhez való eljutásban, és lesz nekik megfelelő guru is. Hozzájuk hasonló guru, sásztra és szádhu – ezek mind kiterjednek a legalacsonyabb síkra, hogy fokozatosan felemeljék a feltételekhez kötött lelkeket.”[3]

Észreveszitek ennek a látásmódnak a mélységét? Ez azt bizonyítja, hogy a gurunak ez az isteni funkciója még a legjelentéktelenebb és a legalacsonyabb szinten álló emberi lényekkel is jelen van a fejlődés reményében. Természetesen ki szeretne csatlakozni – mint, ahogy elhangzott – ‘egy közönséges, a legalacsonyabb szinten álló guruhoz’? Te nem csatlakoznál egy ilyen típusú személyhez. Te a lehetséges legjobbhoz, a mahá-bhágavatához, a legmagasabb szinten álló személyhez szeretnél csatlakozni, mert ‘mi vagyunk a legjobbak’, ugye? Szóval, ha van ló, akkor mért utaznál szamárháton? ‘Másodosztályú gurut, aki a legalacsonyabb szinten áll? Olyat nem akarok. Én a legjobbat akarom! Adjátok nekem a guru deluxe-ot, mert én deluxe tanítvány vagyok. Megérdemlem a legjobbat.’ De még az ilyen fickóknak is lesz lelki tanítómestere. Miért? Mert a gurui funkciónak ott is léteznie kell.

Ha elemezzük, hogy mi módon lehet kikerülni a legmélyebb csapdából – a magas szintű filozófia kívül marad, de a kegy az mélyre hatol, a kegy elér oda is. S ne gondoljátok, hogy mi bármennyire is emelkedett szinten állunk, mert ortodox indiai szempontból mi elesettek vagyunk. A tanítványi vonalunkba tartozó ácsárjáink, nagyon kifinomultak, nagyon finomak. Tehát, vigyázz, ha találkozol indiai mesterekkel vagy bhaktákkal, akik így dicsőítenek téged: „Te egy nagyszerű tudós vagy!” vagy: „Nagyon éles az eszed!”, mert valójában azt mondják: „Te egy nagyon képzetlen valaki vagy.” Lehet, hogy bóknak veszed, de valójában ez egy kritika, mert azt jelenti, hogy az elme szintjén vagy. Nem érzelmi szinten és nem isteni szinten. Tehát, vigyázzatok, ha hasonló dicsőítést hallotok, gondolkozzatok el rajta, hogy milyen hibát vétettetek!

Ennek ellenére mindannyiunknak van esélye. Mert Maháprabhu nem a képzettekért, hanem az elesettekért jött el. Talán nem azokért, akiket kizártak, diszkvalifikáltak, de az elesettekért mindenképpen. Tehát ez az isteni funkció, a kegy isteni alapelve hidat képez a jelen feltételekhez kötött szintünk és annak az esélye között, hogy elindulhassunk a tökéletesség progresszív útján. A szent név könyörülete határtalan, és a guru, sásztra elve minden lehetséges platformon elérhetővé válik, hogy útba igazítsa az embereket a helyes irányról.

S a sásztra emlékszik rá, hogy ebben a fokozatos folyamatban bizonyos engedményeket kell adni, máskülönben a nagytöbbség fel fogja adni. Ezzel tisztában vannak azok a rsik is, akik ezeket a sásztrákat megalkották, és az ezeknek megfelelő guruk is. A szádhuk és a sásztrák elmennek a bűnös területek határáig, mert máskülönben senkinek sem lenne esélye, hogy felemelkedjen arról a szintről. De általában a tanítványok, a szádhakák, a lelki gyakorlataikat a saját szintjükről kezdik el – a saját megvalósításuk vagy a belső fejlődésük szintjéről – onnan fognak felfelé indulni, s az út során szintén rá fognak lelni a megfelelő gurura és sásztrára is.”.

A Legfelsőbb Úr, aki irgalmas, készen áll rá, hogy az elesett lelkek nyomába eredjen. Valójában ez a mi reményünk. Ne aggódj a helyzeted miatt; el kell kezdenünk a lelki utazásunkat.

(folytatása következik) 

[1] Srí préma-bhakti-csandriká 1.3.

[2] Srímad Bhágavatam 11.3.44.

[3] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet Az Egyetemes tudat, Az abszolút támogatás

 



Oct

17

bridge the gap

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“Question:And when Shrila Narottama das Thakura says, chakhu-dana dilo yei, janme janme prabhu sei – He who has given me the gift of transcendental vision is my lord, birth after birth”[1]then what about that?

Shrila Shridhar Maharaj says: “Whenever there is any difference in the spiritual advice we may receive from different directions, we are to see the common thread. However, the absolute position will warrant a higher consideration than the relative one. Both the absolute and relative considerations must continue, because without that, no progress is possible. Absolute and relative – both considerations must go side by side. But the absolute has the primary position, and the relative, the temporary, shall be evaluated according to what is suitable to the particular time, place, person, and purpose. So in this, the longest journey of our lives, and for our greatest interest, we are given the truth, the connection of the Absolute, always – and there is unity.

Even in the case of an ordinary Guru of lower type, the shastra has also maintained that link: paroksha-vada vedo ‘yam[2]. If a certain standard of self-discipline such as no meat or fish-eating, etc. is demanded of those who are very much conditioned by lower propensities, then they won’t come into the fold.” So, that means if too high standard is demanded from those who are unable to perform, then they will not join. “But the policy is that they must come, so some allowances are given. For a particular type of disciple there will be a corresponding Guru and a similar shastra, but it is with the hope that they will take up the path of progress.” Please pay attention, this is very important. “The shastras are so generous in going to the lowest section, and the corresponding Guru will also be there. Similar Guru, similar shastra, and similar sadhu – all are extended to the lowest plane to elevate the conditioned souls by a gradual process.”[3]

Do you see the depth of this vision? That proves that this divine function of guru is with the most insignificant and the lowest possible platform of human beings in the hope of progress. Of course who would join – as it is said – ‘аn ordinary guru of the lowest type’? You wouldn’t join such a person. You want to join the best possible maha-bhagavat highest personality because ‘we are the best’, right. So, if there is a horse available, why should you ride the ass? ‘Secondary guru of the lowest type? I don’t want that. I want the best! Give me guru deluxe! Because I am disciple deluxe. I deserve the best.’ But actually even such guys will get a spiritual master. Why? Because the function must be there.

If we analyze what is the way out from the deepest trap – the elevated philosophy stays outside, but mercy will go down, mercy will be extended. And don’t think that you, that we are in any elevated position. Because considered from the orthodox Indian view we are fallen. Our acharyas, our line is very subtle, very delicate. So, beware when you meet some Indian masters or Indian devotees, and they glorify you: “Oh, you are a great scholar!” or: “Oh, your intellect is so sharp!” they actually say: “You are very unqualified.” You might take it as a compliment, but actually this is a complaint. Because that means you are on the mental platform. Not on the emotional platform, not on the divine platform. So, beware: if you hear such glorifications, think what mistake you have done!

Yet, we all have got a chance. Because Mahaprabhu came not for the qualified guys. He came for the unqualified guys. Maybe not for the disqualified, but for the unqualified, definitely. So, this divine function, this divine principle of mercy bridges the gap between our present conditioned stage and the chance to start a progressive path of perfection. The holy name is all merciful and the guru principle and the shastra principle will come to any possible platform just to inform people about the proper direction.

And the shastra has got in its mind that in this gradual process some provision must be given, otherwise a great many will give it up. That universal mind is there, and that sort of

consciousness is in the minds of the rishis who have prepared those shastras, and in the corresponding Gurus as well. The sadhus and shastras are going to the extremity of the sinful area, because otherwise there would be no chance for anyone to rise from that level. But generally the disciples, the sadhakas, will take up spiritual practices from their own plane – their own level of realization or inner evolution – they’ll go up from there, and along the way also they will find the appropriate Guru and shastra”.

The supreme Lord who is merciful is ready to go after the fallen souls. And actually this is our hope. Don’t worry about you condition; we should start our spiritual journey.

 

(to be continued)

 

 

[1] Sri Prema Bhakti Candrika 1.3

[2] Shrimad Bhagavatam 11.3.44

[3] The Golden staircase, Ch. 2 Universal mind ,Absolute backing, by Shrila Shridhar Maharaj

 



bridge the gap

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)

(продължава от предишния петък)

„Въпрос: „А когато Шрила Нароттама Даса Тхакура казва: „Чакшу-дана дило ей, джанме джанме прабху сей[1] (Този който ми даде божественото виждане е мой Бог живот след живот)?

Шрила Шридхара Махарадж: Когато има някаква разлика в духовните съвети, които получаваме от различни източници, трябва да се стремим да виждаме общата нишка. Абсолютната позиция обаче се присъжда на по-висшето съображение за сметка на относителното. Както абсолютното, така и относителното съображение трябва да продължават да съществуват, защото без това е невъзможно никакво развитие. Абсолютно и относително – и двете трябва да вървят едно до друго. Но абсолютното е от първостепенна важност, а относителното, временното трябва да се оценява според онова, което е подходящо за даденото време, място, човек или предназначение. И така, в това най-дълго пътуване в нашия живот за наше най-голямо благо ни е дарена истината, връзката с Абсолюта, винаги – и в това има единство. Дори в случая с обикновения гуру от най-нисш тип, шастра също поддържа тази връзка: парокша-вада ведо ям[2]. Ако от хора, които са твърде обусловени от низките си наклонности, се изисква да следват някакъв стандарт, като например да не ядат месо и риба, те няма да се присъединят към паството.” Значи, ако се изисква прекалено висок стандарт от тези, които са неспособни да го спазват, те няма да се присъединят. „Но политиката е, че трябва да се присъединят, затова има известно толериране. За съответния тип ученици ще има и съответния гуру, както и подобаваща шастра, но с надеждата, че те ще се заемат с пътя на напредъка.” Моля ви, внимавайте, това е много важно. „Шастрите са толкова великодушни, те се спускат до най-ниските места; и подходящият гуру също ще иде там. Сходен гуру, сходна шастра и сходни садху – всички те се разпростират до най-долната равнина, за да въздигнат пропадналата душа посредством един постепенен процес.[3]

Виждате ли дълбочината на тази визия? Тя доказва, че тази божествена функция на гуру е и с най-незначителните човешки същества, на най-ниските нива, в надеждата да се развиват. Разбира се, кой би се присъединил към – как беше казано – „обикновен гуру от най-нисш тип”? Не бихте се присъединили към такъв човек. Искате възможно най-добрата маха-бхагавата възвишена личност, защото „ние сме най-добрите”, нали. Ако има кон, защо да яздите магаре? „Второразреден гуру от най-нисш тип? Не го искам. Искам най-добрия! Дайте ми гуру де лукс! Защото и аз съм ученик де лукс. Заслужавам най-доброто.” Но всъщност дори и такива хора ще получат духовен учител. Защо? Защото функцията съществува.

Ако анализираме какъв е пътят извън най-дълбокия трап – възвишената философия остава отвън, но милостта ще слезе до долу, ще протегне ръка. И не си мислете, че вие, че ние сме в някаква извисена позиция. Защото от ортодоксална хинду гледна точка, ние сме пропаднали. Нашите ачарии, нашата школа е много фина, много деликатна. Така че внимавайте: ако срещнете някой учител или някои предани от Индия и те започнат да ви хвалят: „О, какъв велик учен си!” или: „О, как ти сече пипето!” те всъщност казват: „Много си неквалифициран.” Вие може да го приемате за комплимент, но всъщност това е ожалване. Защото означава, че сте на умствено ниво. Не на нивото на чувствата, не на божественото ниво. Затова бъдете нащрек: ако чуете подобна възхвала, замислете се къде сте сгрешили!

При все това, всички имаме шанс. Защото Махапрабху не е дошъл за квалифицираните. Той е дошъл за неквалифицираните. Може би не за дисквалифицираните, но за неквалифицираните определено. Така че тази божествена функция, този дивен принцип на милостта прехвърля мост над пропастта между сегашното ни обусловено състояние и възможността да поемем по един прогресивен път на усъвършенстване. Святото име е всемилостиво, а принципът на гуру и принципът на шастра ще слязат до всяко възможно ниво, за да възвестяват на хората вярната посока.

„И шастра има предвид, че по време на този постепенен процес трябва да бъдат давани известни продоволствия, инак мнозина ще се откажат. Такъв универсален, вселенски ум съществува, такова съзнание изпълва умовете на ришите, съставящи тези шастри, както и на съответните гуру. Садху и шастра стигат до предела на греховните земи, защото в противен случай не би имало никакъв шанс човек да се издигне от онази равнина. Обичайно последователите, садхака, ще се заемат с духовни практики, съответстващи на собственото им ниво, на собствената им степен на реализация или вътрешна еволюция – и оттам ще продължат да се изкачват, а по пътя си ще открият подобаващите гуру и шастра.

 Върховният Бог, който е милостив, е готов да потърси пропадналите души. И всъщност това е нашата надежда. Независимо какво е състоянието ви, нека поемем на това духовно пътуване.

 

(следва продължение)

[1] „Шри Према Бхакти Чандрика” 1.3

[2] „Шримад Бхагаватам” 11.3.44

[3] „Златната стълба”, Гл.2 “Вселенският ум, абсолютната подкрепа” от Шрила Шридхара Махарадж

 



bridge the gap

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía) 

(continua la conferencia del pasado viernes) 

Pregunta:Y cuando Shrila Narottama das Thakura dice: chakhu-dana dilo yei, janme janme prabhu sei – Aquel que me dio divina visión es mi Dios, vida después de la vida , del nacimiento “[1]

Shrila Shridhar Maharaj: “Cuando hay diferencia en los consejos espirituales que nos vienen de diferentes direcciones, debemos aspirar a ver el hilo común. Se atribuye pues posición absoluta por cuenta de la relativa. Tanto la dirección absoluta como la relativa deben seguir existiendo puesto que sin ellas no llegaría a ser posible ningún progreso. Ningún desarrollo. Lo absoluto y lo relativo – ambos deben ir juntos uno al lado del otro. Por lo tanto, lo absoluto ocupa posición prioritaria, mientras que lo relativo, lo pasajero debemos apreciar en acuerdo con la oportunidad en el tiempo concreto, la persona, el sitio y la destinación o la meta. Es el más largo periplo en nuestra vida y por nuestro bien se nos da siempre esa verdad, esa conexión con la Absoluto – en esa sempiterna unidad. Ello queda valido incluso en el caso de un gurú ordinario, de tipo muy común o inferior, la shastra también mantiene esa conexión: paroksha-vada vedo ‘yam[2]. Se requiere cierto estándar de la gente muy impactada por sus adicciones, por ejemplo se le requiere no comer carne ni pescado como condición para unirse a la comunidad.” Todo ello indica que se requiere muy alto estándar para la integración.Sin embargo, la política es favorable a la conexión y por ello se necesita tolerancia y permisividad. Para cada tipo de alumnos hay un gurú respectivo y conveniente shastra, siempre con la esperanza que se emprenda el camino del progreso.” Poned atención por favor, es algo muy importante. “Las shastras son generosas y van dirigidas a sitios muy bajos a los niveles más inferiores con la espera y esperanza de progreso y desarrollo y allí va a dirigirse también el gurú. Conveniente gurú, conveniente shastra y respectivamente el sacha que convenga – la extensión alcanza el nivel más inferior con el objetivo de ir elevando a las almas acidas por medio de un proceso gradual.”[3]

Ya veis la profundidad de la visión? Es la comprobación de la función divina del gurú que debe ir elevando a los seres más inferiores, debe ir bajando a niveles muy bajos con su esperanza de desarrollo ulterior. Por lo tanto, quien se conectaría con – como quien dice – “un gurú ordinario, de un tipo inferior”? Por cierto, no os uniréis con una persona de esta tipo/ Queréis conectar la mejor y la más elevada personalidad maha-bhagavat porque os consideráis ser de los mejores, no? Ya teneis caballo, para que motar a un asno? Un gurú de segunda clase y del más inferior tipo posible? No quiero tal guru! Quiero tener el mejor de todos! Dadme un guru de lujo! Puesto que yo soy un discipulo de lujo. Merezco lo mejor! En realidad aun la gente de este tipo va a tener su maestro espiritual. Por que? Porque ya existe la funcion.

Si llegamos a analizar el trayecto fuera de la fosa más honda, – la filosofía elevada se queda afuera y sin embargo la merced va a ir bajando tendiendo la mano. No hay que pensar que vosotros o nosotros estamos en una posición elevadísima. Desde el punto de vista hindú ortodoxa somos unos desbaratados. Nuestras acharyas, nuestra escuela son finísimas, delicadísimas. Poned atención pues cuando lleguéis a encontrar a un maestro a un devoto de India, y ellos se ponen a alabar: “Oh usted es tan listo, tan sabio!. En realidad ellos os están diciendo: “A Usted le hace falta calificación.” Lo que os dicen tal vez pensáis que es un piropo pero en realidad es conmiseración. Significa que vuestro nivel mental no es elevado. No está en el nivel de las emociones, no está en el nivel divino. Por esta razón poned mucha atención al escuchar alabanzas de este tipo y pensad que tipo de error habéis cometido.

 Sí, todos tenemos una oportunidad. Puesto que Mahaprabhu no ha venido para los que faltan de calificación. Ha venido para los que no tienen calificación ninguna. Tal vez no para los descalificados pero en definitiva si, ha venido para los no calificados. Esta divina función, este maravilloso principio de la merced echa un puente encima del precipicio entre nuestro actual estado de acondicionamiento y la oportunidad de emprender un camino progresivo, el camino de la perfección. El Nombre Santo es misericordioso para todos, el principio del gurú así como el principio de shastra irán bajando a cada nivel posible para indicar la buena dirección a seguir.

 “Y la shastra nos indica que durante este proceso gradual debemos proveernos de comida ya que en caso contrario muchos van a renunciar. La mente universal existe la consciencia es ubica en la mente de los rishis que componen las shastras , existen asimismo los gurús respectivos. Los Sadhus y las shastras alcanzan el extremo delas tierras del pecado, ya que en caso contrario no existiría la menor oportunidad para la elevación de los humanos. Por lo general los discípulos, los sadhakas, se ocuparían de prácticas espirituales que vayan a corresponder con su nivel y que se ubican en su territorio, en su grado de realización de evolución – es desde allí que comenzarían la elevación – a lo largo de su camino encontrarían los convenientes Gurú y shastras.”

El Supremo en Su misericordia esta dispuesta a buscar a las almas arruinadas. En ello reside nuestra esperanza. No importa nuestro estado de ánimo, emprendamos este periplo espiritual.

(Sigue continuación) 

1. Sri Prem Bhakti Chandrika 1.3
2. Srimad Bhagavatam 11.3.44
3. La “Escalera Dorada”, Capítulo 2 “La Mente Universal, el Apoyo Absoluto” por Srila Sridhara Maharaj

 



bridge the gap

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„Вопрос: „А когда Шрила Нароттама Даса Тхакура говорит: „Чакшу-дана дило ей, джанме джанме прабху сей[1] (Тот кто наделил меня даром божественного видения является моим Богом рождение за рождением)?

Шрила Шридхар Махарадж: Когда бы ни обнаруживались какие-либо различия в духовных наставлениях, которые мы получаем из разных источников, мы должны видеть общую связь. И тем не менее, абсолютное положение будет подтверждать приоритет высших соображений над относительными. Как абсолютные, так и относительные соображения должны существовать. Ибо без этого прогресс невозможен. Абсолютные и относительные соображения должны идти рука об руку. Однако абсолютное занимает первостепенное положение, а относительное, временное должно оцениваться в соответствии с тем, что применимо к определённым времени, месту, личности и цели.

Так в этом длиннейшем путешествии нашей жизни и во имя нашего высшего блага нам всегда даны Истина и связь с Абсолютом, и в этом существует единство. Даже в случае с обыкновенным Гуру низкого уровня шастры также поддерживают эту связь: парокша-вада ведо – йам. [2]. Если следование определённым стандартам самоконтроля, таким, например, как отказ от употребления в пищу мяса и рыбы, и так далее, требуется от тех, кто очень сильно обусловлен низменными склонностями, то тогда они не присоединяться к духовной общине.Значит, если требуется слишком высокий стандарт с тех, которые неспособны его соблюдать, они не присоединятся. „Но цель в том, что они должны присоединиться, поэтому им даются некоторые послабления. Для определённого типа ученика будут приходить соответствующие Гуру и шастра, но с надеждой, что они вступят на путь прогресса.Прошу вас, обратите внимание, это очень важно. „Шастры так великодушны, что простираются до нижайшего уровня, на котором будет присутствовать соответствующий Гуру. Подходящий Гуру, подходящая шастра и подходящий садху. Все они нисходят до самого низкого уровня, чтобы возвысить обусловленные души путём постепенного развития.[3]

Вы видите глубину этого видения? Оно доказывает, что эта божественная функция гуру дается и самым незначительным человеческим существам, на самых ниских уровнях, надеясь на их развитие. Разумеется, кто бы присоединился к – как было сказано – „обыкновенный гуру самого низшего типа”? Вы бы не присоединились к такому человеку. Хотите возможно самую лучшую маха-бхагаватам возвышенную личность, потому что „мы самые лучшие”, верно. Если есть конь, зачем ездить на осле? „Второразрядный гуру самого низшего типа? Не хочу такого. Хочу самого лучшего! Дайте мне гуру де люкс! Потому что и я тоже ученик де люкс. Я заслуживаю самого лучшего.” Но на самом деле даже такие парни получат духовного учителя. Почему? Потому что функция существует.

Если проанализируем каков выход из самой глубокой ловушки – возвышенная философия остается снаружи, но милость спустится вниз, протянет руку. И не думайте, что вы, что мы в какой-то возвышенной позиции. Потому что с ортодоксальной хинду точки зрения, мы падшие. Наши ачарии, наша школа очень тонкие, очень деликатные. Так что остерегайтесь: если встретите некоторые учителя или некоторые преданные из Индии и они начнут вас хвалить: „О, ты великий ученный!” или: „О, какой острый ум!” они всущности говорят: „Ты очень неквалифицирован.” Вы можете принять это как комплимент, но на самом деле это жалоба. Потому что это означает, что вы находитесь на ментальной платформе. Не на эмоциональной платформе, не на божественной платформе. Итак, будьте осторожны: если вы слышите такие восхваления, подумайте, какую ошибку вы совершили!

Тем не менее, у всех нас есть шанс. Потому что Махапрабху пришел не для квалифицированных парней. Он пришел за неквалифицированными парнями. Может быть, не для дисквалифицированных, но для неквалифицированных, определенно. Итак, эта божественная функция, этот божественный принцип милосердия строит мост над пропастью между нашей нынешней обусловленной стадией и возможностью начать прогрессивный путь совершенства.

Святое имя милостиво, а принцип гуру и принцип шастры пойдут на любой возможный уровень, чтобы известить людей о верном направлении.

„И шастра всегда учитывает то, что в этом постепенном процессе должна оказываться некая поддержка, иначе большинство откажется от него. Такова вселенская мудрость. И подобным типом сознания обладают риши, составившие эти шастры, равно как и соответствующие Гуру. Садху и шастра отправляются на самый край этого мира греха, в противном случае ни у кого не было бы шанса возвыситься с того уровня. Но обычно ученики (сатхаки) принимают духовные практики соответствующие их уровню, их собственному уровню осознания и внутренней эволюции. Они начинают с определённой точки и на своём пути так же находят подходящих Гуру и шастру.

 Милосердный Верховный Бог готов искать падшие души. И всущности в этом наша надежда. Не беспокойтесь какое ваше состояние, давайте начнем это духовное путешествие.

 

(продолжение следует)

[1] „Шри Према Бхакти Чандрика” 1.3

[2] „Шримад Бхагаватам” 11.3.44

[3] Золотая лестница”, Глава Вторая „Вселенский ум”, Шрила Шридхара Махараджи



OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2014, evening, Sofia)

Question: Why is the spiritual master of Rama, Vasishtha Muni, teaching Him of knowledge and wisdom and not of bhakti? Is it because of the different age only?

Swami Tirtha: Rama Avatar is Maryada-Purushottam. What does it mean? That means His role was a little different. We can call Krishna Lila-Avatar – who comes for pastimes of loving connection with His beloved devotees. And no doubt, the devotees of Rama also have a very dedicated connection to Him. Yet in that specific role He came for a different purpose – to show His divine splendor and powers. Rama, equipped with this knowledge and heroism, was protecting the rishis and munis performing their sacrifices. And they were so much attracted to Him that they ran to Him to embrace. But then Rama stopped them: “Not this time. Very soon I will come as Krishna and then you may join our lilas, and then you can have this chance of open service connection.”

And sometimes the gurus also reserve the right to teach certain truths. Is it necessary for Lord Rama to be instructed on divine knowledge? I don’t really think; yet the spiritual master is instructing Him. Is it of any use in our case that the spiritual master instructs us in divine knowledge? No use either, but for a different reason. Nevertheless our masters are ready to take the trouble. Because they have this lila – trying to instruct others on divine truths. This also shows that divine truth, divine knowledge is something very sacred. Both the master and the incarnation are ready to pay attention to that. So how much we should pay attention to that!

You mentioned divine knowledge. What is the ripe form of knowledge? That is wisdom. And what is wisdom? Wisdom is the practical ability to love. So, finally Vasishtha Muni was instructing divine love.

Actually for us everything tells about this. Just like in Ayodhya, which is the place of Lord Rama, everything tells to the devotees about Rama. Once we visited Ayodhya. It was a very strange experience. We even had to show our passports and they examined our visas to join the queue to enter the temple. So it was quite difficult to wait until we could see the place of birth of Lord Rama, but we were so fortunate to have that vision. And then we understood that there is a Vishnu temple also in this place. A black deity of Vishnu with four hands is worshipped there in this small temple. So we inquired from the locals: “Where is this important Vishnu temple?” “Aaa, you are searching for the black Rama.” Because Rama’s body is like bluish, bright and ‘you are searching for the black version of our Rama”.

So for them everything is Rama. For us everything is Krishna. For the rasic devotees everything is prema, divine love. Somebody mentions divine knowledge – and we hear: ‘Ah, prema!’



OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei tanításából)

Kérdés: Vajon Ráma lelki tanítómestere Vaszistha Muni miért tudásra és bölcsességre tanítja Őt, miért nem a bhaktira? Ez vajon csak az eltérő kor miatt van?

Szvámí Tírtha: Ráma avatárként marjádá-purusóttama.[1] Mit is jelent ez? Azt, hogy az Ő szerepe kicsit más volt. Krsnát nevezhetjük Lilá-avatárnak – aki azért jön, hogy a szeretetteljes kapcsolatok kedvteléseinek hódoljon hívei körében. S nem kétséges, hogy Ráma bhaktái szintén nagyon elkötelezettek voltak Ráma iránt, de ebben a különleges szerepben Ráma egészen más cél érdekében jött; azért, hogy megmutassa isteni nagyságát és erejét. Ráma ezzel a tudással és hősiességgel megáldva megvédte az áldozatokat bemutató rsiket és munikat, ők pedig annyira vonzódtak Hozzá, hogy odafutottak megölelni Őt. Ám akkor Ráma megállította őket: „Ne most! Hamarosan Krsnaként jövök el, akkor bekapcsolódhattok a kedvteléseinkbe, s akkor lehetővé válik számotokra a nyílt kapcsolat.[2]

Néha a guruk is fenntartják a jogot rá, hogy bizonyos igazságokat tanítsanak. Vajon az Úr Ráma számára szükséges volt, hogy az isteni tudásról oktassák őt? Nem igazán hiszem, a lelki tanítómester mégis tanítja Őt. Nekünk javunkra válik-e vajon, hogy a lelki tanítómester az isteni tudásba próbál minket bevezetni? Ennek sincs sok haszna, ám más okból kifolyólag. Ennek ellenére tanítómestereink készek venni a fáradságot, mert az a kedvtelésük, a lílájuk – hogy próbálnak másokat az isteni igazságra oktatni. Ez azt is megmutatja, hogy az isteni igazság, az isteni tudás valami nagyon szent dolog. Mind a mester, mind az inkarnáció kész odafigyelni erre, hát még nekünk mennyire oda kellene rá figyelnünk!

Említetted az isteni tudást. Mi a tudás érett formája? A bölcsesség. És mi a bölcsesség? A bölcsesség a szeretet gyakorlati képessége, tehát Vaszistha Muni végső soron az isteni szeretetet tanította.

Valójában számunkra minden erről az isteni szeretetről szól, mint ahogy Ajódhjában, az Úr Ráma lakhelyén – minden Rámáról mesél a bhaktáknak. Egyszer ellátogattunk Ajódhjába. Ez egy nagyon furcsa élmény volt – még az az útlevelünket is be kellett mutatnunk és ellenőrizték a vízumunkat, hogy csatlakozhassunk a templomba vezető sorhoz. Elég nehéz volt kivárni, amíg megpillanthattuk az Úr Ráma születési helyét. De szerencsések voltunk, hogy láthattuk. Aztán megtudtuk, hogy van egy Visnu- templom is Ajódhjában. Ezért érdeklődtünk a helyiektől: „Hol található az a fontos Visnu templom?” „Á, a fekete Rámát keresitek.” Hiszen Ráma teste kékes, ragyogó, akkor ti ’a mi Rámánk fekete változatát’ keresitek”.

Számukra tehát minden Ráma, számunkra pedig minden Krsna. A raszikus bakták számára minden préma, az isteni szeretet. Valaki emlegeti az isteni tudást, mi meg azt halljuk: ’Á, préma!’

[1] A morálban mértékadó, az erkölcs kereteit megszabó legfelsőbb személy

[2] Utalás a Krsna-upanisadra: a bölcsek gópíkként fognak megszületni, s akkor majd megölelhetik Őt.



« Older Entries