Calendar

July 2019
M T W T F S S
« Jun    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Mahaprabhu

(excerpts from a seminar of Swami Tirtha on the holy name, Ludashto, July 2013) 

(continues from the previous Monday)

Question: Before Mahaprabhu how was the holy name, krishna-nam present?

Swami Tirtha: The holy name was present more like Vishnu or Hari. It was named like hari-nam. But of course krishna-nam is always present. From the time of Jayadev Goswami, who lived in the 12th century, this loving mood, loving rasa is also very much stressed. And that means if it was available in the 12th century, it had a history before – it was a result of some cultivation. Nevertheless Mahaprabhu has focused our attention very much on the gopi mood approach to Krishna. Therefore we can say that our maha-mantra is very specific, because from the aishvarya mood it brings us to the rasic mood. And that is also in a hidden, covered way, because Radharani is not mentioned. Therefore our maha-mantra is considered a very high conception, because it is not open – it’s secretly mentioning the essence. Radhe Shyam is more open, because Radharani and Shyam are mentioned; in Hare Krishna – no direct mention of Radha. It’s a big jump from Narayan mood. Radhe-Shyam mantra is svakiya mantra – everything is open. Svakiya means ‘he is mine’ or ‘she is mine’. So everything is open – Radhika is there, Krishna is there. While in the Hare Krishna maha-mantra Radharani is not directly mentioned, and therefore this is considered parakiya mood – hidden, secret love.

Question of Yamuna: How was the Hare Rama mantra for Kali-yuga changed into Hare Krishna? And in which scripture this shift of Mahaprabhu is described?

Swami Tirtha: Hare Rama mantra is mentioned in the Kali-santarana Upanishad. It is described by Shrila Shridhara Maharaj that as an upanishad is a secret teaching, it’s not public, but then how to make a secret mantra public? You cannot. Therefore Mahaprabhu changed it to start with Hare Krishna for that reason, and then it became a public mantra.

Yamuna: So He followed the rule by going around it.

Swami Tirtha: Well, it’s a little more complicated than that. But one thing is for sure – mercy overcomes all the rules and difficulties. Therefore we have to apply this principle! Therefore we don’t consider a vaishnava according to the material qualities. Therefore we are not lost in the complicated intricacies of the different rituals. Why? Because by devotion and by the mercy of the maha-mantra everything is possible. So please, don’t forget this principle! We have a transcendental object in our hands! It comes from beyond! That might bring this extra power that we need to overcome the shortcomings.

Different sources lead us to this conception that by emotionally surcharged way we should approach and chant the names of God. What is the first mantra of the Shrimad Bhagavatam? Om namo bhagavate vasudevaya – this is like an invocation. But check the first shloka. Janmady asya – it’s also mentioned in the Vedanta Sutra. But what is most important here – satyam param dhimahi. This is the end of the first shloka – satyam param dhimahi – “Let’s meditate on the supreme absolute truth!”[1] And what is the last shloka of the Bhagavatam? Nama-sankirtanam yasya/ sarva-papa pranashanam/ pranamo duhkha-shamanas/ tam namami harim param – “The holy name of Shri Krishna can purify us from all sins, all shortcomings of character and all limitations. Therefore we should pay respects to the holy name.”[2] I think this is very remarkable – that from a general invitation to meditate over the supreme truth, we come to the understanding of ‘Chant the holy names!’ That also proves that it’s fully in harmony with Mahaprabhu’s mood. And actually chanting and propagating the holy name is also part of the yuga-dharma.

The different yugas were dominated by different gunas or qualities. Sattva in Satya-yuga is stability and it’s in ayshvarya mood, respectful. Kali-yuga is dominated by a total block-out of any deeper understanding, it’s full ignorance. But this is very beneficial for higher rasa. I told you that, please, build your Satya-yuga in the character – be focused on meditation, on tapas, simplicity, etc. Not in a historical way, but in a personal way.

Kripadham: I’d like to ask how – by developing these sattvic qualities in us – to keep our tamasic divine vision?

Swami Tirtha: No, don’t worry! Until you don’t have the divine blindness, don’t worry to develop your spiritual vision. But actually this is a question of deeper cultivation. Generally we can say that live according to dharma and think according to rasa. And not the other way round that live according to rasa and think according to dharma – that’s disgusting.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 1.1.1

[2] Shrimad Bhagavatam 12.13.23

 



Mahaprabhu

(Idézetek a Szent Névről – Szvámí Tírtha 2013 júliusában Ludastón elhangzott tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: Maháprabhu előtt miként volt a Szent Név, a krsna-nám jelen?

Szvámí Tírtha: A Szent Név inkább Visnuként és Hariként volt jelen, hari-námnak nevezték. Ám természetesen a krsna-nám mindig megtalálható. Dzsajadév gószvámí ideje óta, aki a 12. században élt, ez a szeretetteljes hangulat, szeretetteljes rasza is nagy hangsúlyt kap. S ez azt jelenti, hogy ha már a 12. században ismerték, akkor a története régebbre nyúlik vissza – meglévő rendszeres gyakorolás előzte meg. Azonban Maháprabhu volt az, aki nagymértékben ráirányította a figyelmünket arra a hangulatra, ahogy a gópík közelítenek Krsnához. Tehát mondhatjuk, hogy a mahá-mantra nagyon különleges, mert az aisvarja hangulatból a raszikus hangulatba visz el bennünket. S azt is rejtett, burkolt módon, mert Rádháráníról nincs szó. Így a mi mahá-mantránkat nagyon magas elképzelésnek tartják, mivel nem nyílt – titokban említi a lényeget. A Rádhé-Sjám mantra nyíltabb, mert Rádháráníról és Sjámról szól, a Haré Krsna mantra – direkt módon nem szól Rádháról. .Ez egy nagy ugrás a Nárájan hangulattól. A Rádhé-Sjám szvakíja mantra – minden nyilvános. Szvakíja azt jelenti, hogy „Ő az enyém”‘. Tehát minden nyilvános – szerepel benne Rádhiká, szerepel benne Krsna. Míg a Haré Krsna mahá-mantrában Rádháráníról direkt módon nem történik említés, ezért ezt parakíja hangulatnak – rejtett, titkos szerelemnek tartják.

Jamuná kérdése: Miként alakult át a kali-juga Haré Ráma mantrája Haré Krsna mantrává? S melyik szentírás számol be Maháprabhu e változtatásáról?

Szvámí Tírtha: A Haré Ráma mantrát a Kaliszantarana-upanisad említi. Sríla Srídhar Mahárádzs írja, hogy mivel ez egy upanisad, egy titkos tanítás, nem nyilvános; de akkor hogy lehet egy titkos mantrát nyilvánossá tenni? Nem lehet. Ezért tehát Maháprabhu megváltoztatta a sorrendet, hogy Haré Krsnával kezdődjön, s akkor nyilvános mantrává vált.

Jamuná: Tehát Maháprabhu úgy követte a szabályt, hogy megkerülte.

Szvámí Tírtha: Hát, ez azért egy kicsit összetettebb ennél. De egy dolog biztos – a könyörület legyőz minden szabályt és nehézséget. Tehát alkalmaznunk kell az elvet! Következésképpen egy vaisnavát nem az anyagi tulajdonságai alapján ítélünk meg. Tehát mi nem veszünk el a különböző szertatások bonyolult részleteiben. Miért? Mivel az odaadás és a mahá-mantra könyörülete által minden lehetséges. Tehát kérlek benneteket, hogy ne felejtsétek el ezt az elvet! Egy transzcendentális dolog van a kezünkben, ami odaátról származik! Ez meghozhatja azt az erőtöbbletet, amire szükségünk van, hogy legyőzzük a hiányosságainkat.

Különféle források vezetnek el minket ahhoz az koncepcióhoz, hogy túlcsorduló érzelmekkel kell közelítenünk Istenhez és zengenünk szent neveit. Mi az első mantra a Srímad Bhágavatamban? Óm namó bhagavaté vászudévája – ez egy megszólítás, segítségül hívás. De nézzük csak az első slókát! Dzsanmádj aszja – ezt a Védanta-szútrában is említik. De ami itt a legfontosabb – szatjam param dhímahi. Ez az első slóka vége– szatjam param dhímahi – „Meditáljunk a legfelsőbb Abszolút Igazságon!”[1] S mi a Bhágavatam utolsó slókája? Náma-szankírtanam jaszja/ szarva-pápa pranásanam/ pranámó duhkha-samanasz/ tam namámi harim param – „Krsna szent neve minden utálatos bűntől, minden alantas jellemvonástól és nyomorúságtól megszabadíthat bennünket. Ajánljuk hát hódolatunkat őelőtte!”[2] Úgy gondolom, ez nagyon figyelemre méltó – hogy egy általános meghívásból, hogy meditáljunk a legfelsőbb igazságon, eljutunk annak a megértéséhez, hogy ’Zengjétek a szent neveket!’ Ez bizonyítja azt is, hogy teljes a harmónia Maháprabhu hangulatával. S valójában a Szent Név zengése és terjesztése szintén a juga-dharma része.

A különböző jugákban különféle gunák vagy tulajdonságok domináltak. A szattva a szatja-jugában stabilitás, tiszteletteljes ajsvarja-hangulatban. A kali-jugában a mélyebb megértés bármely formája teljes mértékben gátolt, maximális a tudatlanság. De ez nagyon jótékony a magasabb rasza szempontjából. Mondtam, hogy kérlek benneteket, hogy építsétek fel a saját szatja-jugátokat a jellemetekben – koncentráljatok a meditációra, a vezeklésre, az egyszerűségre stb.! Nem történelmi, hanem személyes értelemben.

Krpadhámá: Azt szeretném kérdezni, hogyha magunkban kifejlesztjük ezeket a jóság minőségébe tartozó tulajdonságokat, hogyan őrizzük meg a szent tudatlanság isteni látásmódját?

Szvámí Tírtha: Ne aggódj! Amíg nem teszel szert isteni vakságra, ne aggódj azon, hogy saját spirituális látásmódot fejlessz ki!  De valójában ez elmélyültebb gyakorlás kérdése. Általában azt mondhatjuk, hogy élj. a dharma szerint, és gondolkozz a rasza szerint. S ne fordítva, hogy élj a rasza szerint, és gondolkodj a dharma szerint – az undorító.

(folytatjuk)

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.1

[2] Srímad Bhágavatam 12.13.23



Mahaprabhu

(откъс от семинар на Свами Тиртха за святото име, Лудащо, юли 2013) 

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос: Преди Махапрабху как е присъствало святото име, кришна-нам?

Свами Тиртха: Святото име е присъствало повече като Вишну или Хари. Назовавали са го по-скоро хари-нам. Разбира се, кришна-нам също винаги присъства. Още от времето на Джаядев Госвами, който е живял през Дванадесети век, това любящо настроение, любовната раса, също е много подчертано. Което означава, че щом е съществувало в Дванадесети век, то си има история отпреди – било е резултат на някакво култивиране. Все пак Махапрабху е този, който насочва вниманието ни изключително силно върху настроението на гопите като отношение към Кришна. Затова можем да кажем, че нашата маха-мантра е много специфична, защото от настроението аишваря ни отвежда в настроение на раса. При това по таен, прикрит начин, тъй като Радхарани не е спомената. Така че нашата маха-мантра е считана за много висша концепция, понеже не е открита – тя тайно говори за същината. Радхе-Шям е по-открита, защото Радхарани и Шям са назовани; но в Харе Кришна никъде не се споменава пряко Радха. Това е огромен скок от настроението Нараяна. Мантрата Радхе-Шям е свакия мантра – всичко е открито, явно. Свакия означава „той е мой” ли „тя е моя”. Така че всичко е ясно – Радхика е там, Кришна е там. Докато в Харе Кришна маха-мантра Радхарани не е директно назована и затова се счита, че тази мантра е в настроението паракия – скрита, тайна любов.

Въпрос на Ямуна: Как Харе Рама мантрата за Кали Юга е била променена в Харе Кришна? И в кое писание е описана тази промяна, извършена от Махапрабху?

Свами Тиртха: Харе Рама мантрата е упомената в „Кали Сантарана Упанишад”. Шрила Шридхара Махарадж обяснява, че тъй като упанишадите са тайни учения, те не са публични; но тогава как да направиш една тайна мантра общодостъпна? Не можеш. Затова Махапрабху я е променил да започва с Харе Кришна, именно по тази причина и тогава тя е станала публична мантра.

Ямуна: Значи Той е спазил правилото като го е заобиколил.

Свами Тиртха: Малко по-сложно е от това. Но едно е сигурно – милостта надхвърля всички правила и трудности. Затова и ние трябва да прилагаме този принцип! По тази причина не преценяваме един ваишнава според материалните му качества. Затова и не се изгубваме в заплетените сложнотии на различните ритуали. Защо? Защото чрез преданост и с милостта на маха-мантрата всичко е възможно. Така че моля ви, не забравяйте този принцип! Имаме трансцендентален обект в ръцете си! Това е нещо, което идва отвъд и може да ни донесе онази свръх-сила, от която се нуждаем, за да надмогнем недостатъците.

Различни източници ни водят към това разбиране, че трябва да подходим и да възпяваме имената на Бога по наситен с емоции начин. Коя е първата мантра в „Шримад Бхагаватам”? Ом намо бхагавате васудевая е като призив. Но вижте първата шлока. Джанмадй ася – същото се споменава и във „Веданта Сутра”. Ала кое е най-важното в този стих – сатям парам дхимахи. Това е краят на първата шлока – сатям парам дхимахи – „Нека да медитираме върху Върховната Абсолютна Истина!”[1] А коя е последната шлока в „Бхагаватам”? Нама-санкиртанам яся/ сарва-папа пранашанам/ пранамо духкха-шаманас/ там намами харим парам – „Святото име на Шри Кришна може да ни пречисти от всички грехове, от всички недостатъци на характера и от всички ограничения. Затова нека отдаваме почит на святото име.”[2] Мисля, че това е забележително – как от една обща покана за медитация върху Абсолютната истина достигаме до разбирането: „Възпявайте светите имена!” Това също доказва, че е в пълна хармония с настроението на Махапрабху. И всъщност възпяването и разпространяването на святото име също е част от юга-дхарма.

Различните юги са под властта на различни гуни или качества. Саттва в Сатя Юга означава стабилност и това е почтителното настроение айшваря. Кали Юга е доминирана от тотален блокаж на всякакво по-задълбочено разбиране – пълно невежество. Но това е много благотворно за по-висша раса. Казвал съм ви: моля ви, изграждайте своя собствена Сатя Юга в характера си – съсредоточавайте се върху медитация, отреченост, простота и т.н. Не в исторически, а в личен план.

Крипадхам: Бих искал да попитам как да развием тези саттвични качества у себе си така, че да поддържаме тамастичната си божествена визия?

Свами Тиртха: Не, не се притеснявайте! Докато не сте добили онази божествена слепота, не се безпокойте, че развивате божествено виждане. Но всъщност, това е въпрос на по-дълбоко култивиране. Най-общо можем да кажем: живей според дхарма и мисли според раса. А не обратното: да живееш според раса, а да мислиш според дхарма – това е отблъскващо.

 

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.1.1

[2] „Шримад Бхагаватам” 12.13.23



Patachitra style

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)

(continues from the previous Friday) 

Question of Damodar: What I am hearing about guru-disciple relationship, takes me to the direction of thoughts that it’s possible that somewhere before the positions of these two personalities have not been in the form of guru-disciple. Maybe they could be completely normal – like friendship, like husband and wife. So, it comes out that one of these two personalities somehow managed to elevate himself on the spiritual path, while the other one remained backwards.

Swami Tirtha: I’d like to agree with you. Of course this is my private, personal opinion. But this is heresy, so beware! If you listen to this, in some cases they will burn you at the stake. Yet do you want to hear my opinion?

Answers: Yes!

Swami Tirtha: This is the way to improve your desire. So, I also think that due to some divine arrangement these positions, accepted by one and the other, might change from time to time. But I wouldn’t say that one could elevate and the other remained back. Because without a younger brother there is no senior brother. Without a weak one there is no powerful one. The other party is very much necessary for the connection. And maybe the younger one is more important than the powerful one. If there is nobody to save, what can a savior do? So, the fallen guys are very important because this will engage the saviors in their duty, this will help them to accomplish their divine mission. Therefore we should be very careful about our vision. Pure spirituality is 100 percent perfect. Not that one is better and the other is weak or not so elevated. Everything is divine; on the divine platform everything is divine. Shridhara Maharaj says that in the spiritual sky even the specks of dust should be considered as superior. Everything is divine there.

Guru is a special person. Why? Not due to his human character, but due to the divine function that is manifested through that person. Therefore it is said in the Shrimad Bhagavatam that who considers the murti to be a stone, or the holy place to be a simple reservoir of water, or the spiritual master to be a simple person… well, he is an animal – it’s a big mistake. Big mistake, because then you miss something. What does a horse do at the Ganges? Goes there and drinks the water. This is not bad if you drink the Ganges water, but you know, he cannot take a purifying bath in the waves of the sacred river.

Of course there are many critics. One famous person said: “I was waving the ghee lamp to this piece of stone for years and nothing happened! If you think that taking a bath in a holy river will purify you, then what about the fish there? They should be holy!” You can never know! Anyway, you will always find criticism about sacred things, sacred objects, sacred faith. But if you want to find the essence, then you should come to the spiritual platform, where the cloud of illusion doesn’t block your vision. And if there is such an intimacy of the connection between souls, that they are ready to exchange their roles even, I think that is very high.

But why I said that this is heresy? Because in most of the cases you will hear: ‘Oh, the spiritual master is a Param-Bhagavat! He is absolute and we have to tremble in front of him!’ But what happens if he doesn’t feel satisfied with some guys always trembling? He needs sometime some reliable, reasonable guys around him.

So, the roles might change under certain divine arrangement – they might change their positions of being a guru, being a disciple. But this is my personal understanding. And I have something to support that vision. For example, the guru should be considered the main authority on any questions. Shrila Prabhupad was a famous guru and a big authority on many things. His disciples took him to a studio to make some recordings, Prabhupad had the earphones, he was listening to the different tracks. Then the devotees asked: “Prabhupad, how should we mix the different tracks?” And he said: “I don’t know! You know it better!” Would you expect such an answer from your divine master: “I don’t know!” You wouldn’t expect such an answer. But this shows his humility: “I’m not an authority in sound engineering! I can play the mridanga, I can sing my song! This is your job, do it!”

Or what did Krishna do? God Supreme, controller of everything, the worshipable and servable object of all! He took the position of Partha-sarathi – the chariot driver of Arjuna. God became a servant. So, He is ready to change his position. Isn’t that intimate? When He is ready to give up His divine position and He acted like a friend, like a servant to His worshipper. So, this exchange of positions, when the servant and the master change – I say in very intimate cases it might happen.

 

(to be continued)

 



Patachitra style

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Dámódar kérdése: Amit a guru-tanítványi kapcsolatról hallok, abba az irányba vezeti a gondolataimat, hogy lehetséges, hogy valahol korábban ennek a két személynek a helyzete nem guru-tanítványi formában létezett. Talán teljesen szokványos kapcsolatban állhattak, mint például baráti vagy férj és feleség viszonyban. Tehát úgy tűnik, hogy e közül a két személy közül az egyiküknek valamiképp sikerült felemelkednie a lelki úton, míg a másik elmaradt tőle.

Szvámí Tírtha: Szeretnék egyetérteni veled. Persze ez az én személyes véleményem. De ez eretnekség, úgyhogy vigyázz! Ha ezt végighallgatod, akkor némely esetekben máglyán fognak elégetni. Mégis, szeretnétek meghallgatni a véleményemet?

Válaszok: Igen!

Szvámí Tírtha: Ez a módja a vágyak fokozásának. Tehát én is azt gondolom, hogy valamifajta isteni elrendezés folytán ezek a pozíciók, melyeket az egyik s a másik elfoglalt, időről időre változhatnak. Azt azonban nem mondanám, hogy az egyikük felemelkedik, míg a másik hátra marad. Mert a fiatalabb testvér nélkül nincsen idősebb testvér. Gyenge nélkül nincs erős. A másik fél nagyon fontos a kapcsolatban. S talán a fiatalabb sokkal fontosabb, mint az ereje teljében levő. Ha nincs kit megmenteni, mit tehet egy megmentő? Tehát, az elesett személyek nagyon fontosak, mert lehetőséget teremtenek a megmentőknek, hogy tegyék a dolgukat, s ez segítségükre lesz abban, hogy beteljesítsék isteni küldetésüket. Ezért nagyon körültekintőnek kell lennünk a látásmódunkat illetően. A tiszta lelkiség száz százalékig tökéletes. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb, a másik gyenge, vagy nem annyira emelkedett. Minden isteni; az isteni szinten minden isteni. Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a lelki égbolton még a porszemre is úgy kell tekintenünk, mint feljebbvalónkra. Ott minden isteni.

A guru egy különleges személy. Miért? Nem az emberi jellemzői miatt, hanem annak az isteni funkciónak a következtében, mely személyén keresztül megnyilvánul. Ezért mondja a Srímad Bhágavatam, hogy aki a múrtit kőnek tekinti, vagy a szent helyet egyszerű víztárolónak, vagy a lelki tanítómestert hétköznapi embernek… nos, akkor az illető egy állat – ez egy óriási hiba. Nagy hiba, mert valamit elszalaszt. Mit tesz egy ló a Gangesznél? Odamegy és iszik a vizéből. Az nem rossz, ha iszol a Gangesz vizéből, de értitek ugye, a ló nem képes tisztító fürdőt venni a szent folyó hullámaiban.

Természetesen, sok kritizáló létezik. Egy híres ember mondta: „Évekig köröztem ghí lámpással ezt a kődarabot imádva, és semmi sem történt! Ha azt gondolod, hogy a szent folyóban való fürdés meg fog tisztítani téged, akkor mi van a halakkal? Szentnek kell lenniük!” Soha nem tudhatod! Akárhogy is, mindig lesznek, akik a szent dolgokat, szent tárgyakat, a szent hitet kritizálják. Azonban, ha szeretnél rálelni a lényegre, akkor el kell jutnod a lelki szintre, ahol az illúzió fátyla nem gátolja a látásodat. S ha létezik ilyesfajta bensőséges kapcsolat lelkek között, hogy készek rá, hogy akár még szerepet is cseréljenek, akkor azt hiszem az nagyon magas szint.

De miért mondtam azt, hogy ez eretnekség? Mert a legtöbb esetben azt fogod hallani, hogy: ‘A lelki tanítómester egy Param-Bhágavata! Abszolút szinten áll, és reszketnünk kell előtte!’ De mi van akkor, ha őt nem teszi elégedetté, hogy valakik állandóan reszketnek előtte? Szüksége van néha megbízható, értelmes emberekre maga körül.

Tehát a szerepek változhatnak bizonyos isteni elrendezés folytán – néha guru és tanítvány pozíciót cserélhetnek. De ez az én saját megértésem a dolgot illetően. S van, ami alátámasztja ezt a látásmódot. Például, a gurut a legfelsőbb tekintélynek kell tartanunk bármilyen kérdést illetően. Sríla Prabhupád híres guru és jelentős szaktekintély volt sok dologban. A tanítványai elvitték egy stúdióba, hogy felvételeket készítsenek vele. Prabhupád fején a fülhallgatóval különböző zenéket hallgatott meg, majd a bhakták megkérdezték: „Prabhupád, hogyan keverjük ezeket a különböző zenéket?” Erre ő azt mondta: „Nem tudom! Ti jobban tudjátok!” Várnál ilyen választ a lelki tanítómesteredtől: „Nem tudom!?” Nem várnál ilyen választ. De ez mutatja az alázatosságát: „Nem vagyok egy szakértő hangmérnök! Tudok mrdangán játszani, tudok énekelni! Ez a ti dolgotok, csináljátok!”

Vagy mit tett Krsna? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenek irányítója, az imádandó, akit mindannyian szolgálunk! Elvállalta a Pártha-szárathí pozíciót – Ardzsuna kocsihajtójának helyzetét. Isten szolgává lett. Tehát, Ő kész rá, hogy megváltoztassa a pozícióját. Ugye milyen bensőséges? Amikor kész rá, hogy feladja isteni helyzetét és barátként cselekedjen, vagy imádója szolgájaként. Tehát, a pozícióknak ez a felcserélése, amikor a szolga és a mester helyet cserélnek – azt mondom, hogy nagyon bensőséges helyzetekben megtörténhet.

(folytatása következik)

 

 

 



Patachitra style

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)

(продължава от предишния петък) 

Въпрос на Дамодар: Това, което чувам за връзката между гуру и ученик, ме навежда на мисълта, че е възможно някога в миналото позициите на тези две личности да не са били под формата на гуру и ученик. Може да са били съвсем нормални – например приятели, или съпруг и съпруга. И излиза, че единият от двамата по някакъв начин е успял да се издигне по духовния път, а пък другият е изостанал.

Свами Тиртха: Бих искал да се съглася с теб. Разбира се това е мое лично мнение. Обаче е ерес, предупреждавам! Ако слушате такива неща, в някои случаи могат да ви изгорят на кладата. Искате ли въпреки това да чуете моето мнение?

Отговор: Да!

Свами Тиртха: Това е начинът да провокирам желанието ви. Аз също мисля, че благодарение на някаква божествена подредба тези позиции, приемани от единия и от другия, може да се променят от време на време. Но не бих казал, че единият е успял да се издигне, а другият е останал назад. Защото без по-малък брат няма по-голям брат. Без да има слаб, няма силен. Другата страна е изключително необходима за връзката. И може младшият да е дори по-важен от силния. Ако няма кого да спасява, какво може да направи спасителят? Така че падналите са много важни, защото това ще ангажира спасителите в техния дълг, ще им помогне да осъществят божествената си мисия. Затова трябва да сме много внимателни за своето виждане. Чистата духовност е 100% съвършена. Не е така, че единият е по-добър, а другият е слаб и не толкова извисен. Всичко е божествено; на божественото ниво всичко е божествено. Шридхара Махарадж казва, че в духовното небе дори прашинките трябва да бъдат считани за по-висши. Всичко е божествено там.

Гуру е специална личност. Защо? Не заради човешкия си характер, а заради божествената функция, проявяваща се чрез този човек. Затова в „Шримад Бхагаватам” се казва, че този, който счита, че муртито е камък, или че святото място е просто някакъв водоем, или че духовният учител е просто човек… ами, той е животно – това е голяма грешка. Голяма грешка, защото тогава изпускате нещо. Какво прави един кон на Ганг? Отива там и пие вода. Не че е лошо да пиеш вода от Ганг, но разбирате, той не може да приеме пречистваща баня във вълните на свещената река.

Разбира се, има много критици. Един известен човек е казал: „Размахвах гхи-лампата пред това парче камък години наред и нищо не се случи! Ако си мислите, че къпането в някоя свещена река ще ви пречисти, тогава какво да кажем за рибите там? Те би трябвало да са светци!” Човек никога не знае! Тъй или инак, винаги ще срещате критики към свещените неща, свещените обекти, свещената вяра. Но ако искате да намерите есенцията, трябва да стигнете до духовното ниво, където облакът на илюзията не препречва виждането ви. И ако съществува такава интимност на връзката между душите, та те да са готови дори да сменят ролите си, мисля, че това е много висше.

Обаче защо казах, че това е ерес? Защото в повечето случаи ще чуете: „О, духовният учител е Парам-Бхагават! Той е абсолютен и ние трябва да треперим пред него!” Но какво ако гуру не се чувства удовлетворен наоколо му винаги да има някакви треперушки? Понякога са му нужни благонадеждни, разумни хора, на които може да се разчита.

И така, ролите може да се променят по дадена божествена подредба – гуру и ученик могат да сменят позициите си. Но това е мое лично разбиране. И мога с нещичко да подкрепя това виждане. Например, гуру трябва да бъде считан за главен авторитет по всеки въпрос. Шрила Прабхупад е бил известен гуру и голям авторитет за много неща. Учениците му го завели в някакво студио да правят записи – Прабхупад бил със слушалки, слушал различните тракове. Тогава учениците го запитали: „Прабхупад, как да миксираме различните тракове?” И той казал: „Не знам! Вие знаете по-добре!” Бихте ли очаквали такъв отговор от своя божествен учител: „Не знам!” Не бихте очаквали. Но това разкрива неговото смирение: „Аз не съм авторитет в звуковото инженерство! Мога да свиря на мриданга, мога да си изпея песента! Другото е ваша работа, свършете я!”

Или пък какво прави Кришна? Върховният Господ, който контролира всичко, онзи, когото обожават и на когото служат всички! Той приема позицията на Партха-саратхи – колесничар на Арджуна. Богът е станал слуга. Така че Той е готов да смени позицията си. Нима това не е интимност? Когато Той е готов да изостави божествената си позиция и да се държи като приятел, като слуга на Своя поклонник. Така че тази смяна на ролите, когато слуга и господар се разменят – казвам, че в много интимни случаи е възможно да се случи.

(следва продължение)

 



Patachitra style

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)

(Continuación de la conferencia del pasado viernes) 

Pregunta de Damodar: De lo que he oído de la relación entre Gurú y discípulo, he llegado a pensar en la posibilidad que en el pasado. Las posiciones de ambas personas no habían tenido la forma de Gurú y discípulo. Pueden haber sido relaciones normales – tales como relaciones entre amigos o entre esposos. Resulta que uno de los dos de algún modo se ha elevado en su camino espiritual mientras que el otro ha atrasado.

Swami Tirtha: Quisiera ponerme de acuerdo con Vos. Es mi opinión privada, por supuesto. Por lo tanto es una Heredia, poned atención! Ei escucháis semejantes afirmaciones en algunos casos podrían llevaros a la hoguera. A pesar de ello, queréis escuchar mi opinión?

Respuestas: Si!

Swami Tirtha: Es el modo de provocar vuestros deseos. También creo que gracias a un divino arreglo estas posiciones aceptadas por el gurú y el discípulo, pueden cambiar de vez en cuando. No diría por lo tanto que el primero se ha elevado y el otro se ha atrasado. Puesto que sin hermano menor no puede haber hermano mayor. Sin algún débil no habrá otro fuerte. Para la conexión la otra parte es indispensable. Tal vez el menor fuera más fuerte que el mayor. Si no hay a quien salvar, que es lo que puede hacer el salvador? Son muy importantes los caídos ya que van a obligar al salvador a ponerse consciente de su deber, van a ayudar en el cumplimiento de su divina misión. Por esta razón debemos poner mucha atención en nuestro modo de ver. La pura espiritualidad es perfecta a 100% Nada de que uno sea mejor, débil o fuerte ni de que no sea tan elevado. En el nivel divino todo es y esta divino. Shridhara Maharaj dice que en el cielo espiritual, los minúsculos polvillos deben ser considerados como siendo superiores. Alla todo es divino.

Gurú es una persona especial. Por qué? No por su carácter humano sino por la divina función que se manifiesta en esta persona. Por esta misma razón en la . Shrimad Bhagavatam se dice que la persona que considera que murti no es más que una piedra o que un lugar santo no es más que un embalse o que el maestro espiritual no es más que un hombre, un fulano cualquiera…o más bien un animal – todo ello es enorme error. Enorme error puesto que se ha omitido algo. Que es lo que va a hacer un caballo en la ribera de Ganges? Ha ido allí para beber agua. del Ganges pero ya veis bien, el caballo no puede purificarse en las aguas del rio sagrado.

Por supuesto hay numerosos criticastros y criticones. Un fulano celebre ha dicho:

“Durante largos años estaba dando manotazos con la lámpara ghee frente a un trozo de piedra y no ocurrió nada de nada! Si creéis que con bañarse en un rio sagrado puede llegar a purificaros, que vamos a decir de los peces en este rio? Deberian llegar a ser unos santos!!” Nunca se sabe! De todos modos, siempre vais a encontrar unas críticas sobre cosas sagradas, objetos sagrados, fe sagrada. Si queréis llegar a la esencia, debéis adquirir una plataforma spiritual en la que la nube de la ilusión no puede bloquear vuestra visión. Y si existiera una conexión intima entre las almas, hasta el punto en que ambas estuvieren listas a intercambiar sus papeles, creo que la altura de aquella l plataforma es muy superior.

Pero porque he dicho que es una herejía? Es que en la mayoría de los casos vais a escuchar: ‘Oh, el maestro espiritual es un Param-Bhagavat! Él es absoluto mientras que nosotros debemos temblar frente a Él! Y que es lo que pasa cuando el Gurú no se siente satisfecho: a su derredor no hay más que unos temblorosos? A veces El necesita unas personas fiables y razonables a Su lado.

Así que los papeles pueden cambiar en acuerdo con un arreglo divino – Gurú y discípulo pueden cambiar de posiciones. Es mi visión personal. Y puedo argumentarme. Por ejemplo, el Gurú debe ser considerado como autoridad incontestable en cualquier asunto. Shrila Prabhupad era un famoso Gurú y gran autoridad en muchos asuntos. Sus alumnos lo llevaron a un estudio de grabaciones -, Prabhupad usaba auriculares y escuchaba diferentes tracs. Los devotos preguntaron: “Prabhupad, como procedemos para mezclar diferentes tracs?”: Y El respondió: “No sé!, Vos lo sabéis mejor!” Acaso podríais esperar semejante respuesta de vuestro divino Gurú: “No lo sé!” No, no podréis esperar semejante respuesta. Por lo tanto esta respuesta demuestra Su humildad: “No soy autoridad en material de ingeniería del sonido! Puedo tocar la mridanga, puedo cantar mi cancioncilla! Lo demás es asunto vuestro. Hacedlo!

Y que es lo que hace Krishna? Dios supremo que está controlándolo todo. El acepta la posición de Partha-sarathi – el cochero Arjuna. Dios llega a ser servidor. El esta listo a cambiar de posición. Acaso esto no es intimidad? Cuando El está listo a abandonar Su divina posición y de comportarse amistosamente llegando a ser servidor de Su devoto dedicado. Este cambio de papeles y posiciones cuando el servidor y el amo llegan a intercambiarse – afirmo que esto puede ocurrir en numerosos casos de intimidad.

(Sigue continuacion)



Patachitra style

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Вопрос Дамодара: То, что я слышу об отношениях гуру-ученик, подводит меня к мысли о том, что, возможно, где-то раньше позиции этих двух личностей не были в форме гуру-ученика. Может быть они были совсем нормальными – например друзья, или супруг и супруга. И выходит, что один из них каким-то способом успел продвинуться по духовному пути, а другой отстал.

Свами Тиртха: Хотел бы я согласиться с тобой. Конечно это мое личное мнение. Однако это ересь, предупреждаю! Если будете слушать такие вещи, когда-нибудь вас могут сжечь на костре. Хотите все таки услышать мое мнение?

Ответ: Да!

Свами Тиртха: Это способ спровоцировать ваше желание. Итак, я также думаю, что благодаря какому-то божественному плану эти позиции, принятые одним и другим, могут время от времени меняться. Но я бы не сказал, что один успел продвинуться, а другой отстал. Потому что без младшего брата нет старшего брата. Без слабого, нет сильного. Другая сторона исключительно необходима для связи. И может младший даже важнее сильного. Если нет кого спасать, что может сделать спаситель? Так что падшие очень важны, потому что это привлечет спасителей к выполнению их долга, поможет им осуществить свою божественную миссию. Поэтому мы должны быть очень внимательными в своем понимании. Чистая духовность 100% совершенна. Не то, чтобы один лучше, а другой слаб или не так возвышен. Все божественно; на божественном уровне все божественно. Шридхара Махарадж говорит, что в духовном небе даже пылинок нужно считат более высшими. Все божественно там.

Гуру это специальная личность. Почему? Не из-за своего человеческого характера, а из-за божественной функции, проявляющейся через этого человека. Поэтому в „Шримад Бхагаватам” сказано, что тот, кто считает, что мурти это камень, или что святое место это просто какой-то водоем, или что духовный учитель это просто человек… ну, он животное – это большая ошибка. Большая ошибка, потому что тогда вы что-то упускаете. Что делает лошадь у Ганги? Идет туда и пьет воду. Не то что плохо пить воду с Ганги, но вы понимаете, она не может принять очищающую ванну в волнах священной реки.

Конечно, есть немало критиков. Один известный человек сказал: „Я много лет махал лампадой перед этим кусочком камня, и ничего не произошло! Если вы думаете, что омовение в святой реке очистит вас, то что происходит там с рыбой? Они должны быть святыми!” Никогда не можем знать! Так или иначе, всегда встретите критиков священных вещей, священных объектов, священной веры. Но если хотите найти сущность, надо достичь духовный уровень, где облако иллюзии не загораживает ваше зрение. И если между душами существует такая близость, что они готовы даже поменяться ролями, я думаю, что это очень высшее.

Однако почему я сказал, что это ересь? Потому что в большинстве случаев вы услышите: „О, духовный учитель это Парам-Бхагават! Он абсолютен и мы должны дрожать перед ним!” Но что если гуру не чувствует удовлетворения если вокруг него всегда все дрожат? Порой ему нужны благонадеждные, разумные люди, на которых можно положиться.

И так, роли могут менятся при определенной божественной аренжировке – гуру и ученик могут меняться своими позициями. Но это мое личное понимание. И у меня есть кое-что, чтобы поддержать это понимание. Например, гуру следует считать главным авторитетом по любым вопросам. Шрила Прабхупад был известным гуру и большим авторитетом относительно многих вещей. Его ученики привели его в студию чтобы сделать записи – Прабхупад был с наушниками, слушал разные треки. Тогда ученики его спросили: „Прабхупад, как микшировать разные треки?” И он сказал: „Не знаю! Вам лучше знать!” Вы ожидали ли бы такой ответ от своего божественного учителя: „Не знаю!” Не ожидали бы. Но это показывает его смирение: „Я не авторитет в звуковой инженерии! Я могу играть на мриданге, могу спеть песню! Это ваша работа, делайте ее!”

Или же что делает Кришна? Верховный Господь, который контролирует все, тот, кого обожают и кому служат все! Он принимает позицию Партха-саратхи – возничий Арджуны. Бог стал слугой. Так что Он готов сменить свою позицию. Разве это не интимно? Когда Он готов отказаться от своего божественного положения и ведет себя как друг, как слуга Своего поклонника. Итак, этот обмен позициями, когда слуга и господин меняются – я говорю, что в очень интимных случаях это может произойти.

 

(продолжение следует)



20150624_144516-1-1-1 (1)

(excerpts from a seminar of Swami Tirtha on the holy name, Ludashto, July 2013) 

(continues from the previous Monday) 

Question: What about the different modes of chanting – the loud, the soft and the mental? I perceive the loud, I perceive the soft, but how to realize more and more the mental?

Swami Tirtha: What feeling is more intensive – when your tears are falling or when your throat is chocked up?

Answer: Throat.

Swami Tirtha: Yes. Because there is no external sign. So if we say it loud and we perceive some feelings – that’s good. But when we chant internally and we have more intensified internal feelings – that is better. Actually in classical yoga if you do your meditation properly, then all the bodily discomforts are removed – your saliva doesn’t collect, you don’t yawn, your legs are not tired – because you are in a perfect state. And they speak a lot about chakra experience and kundalini experience. But if you chant properly, you can easily perceive the same things – your energy raising, opening of the heart, etc.

And we have a special method which raises on the square what we have generally – this is the kirtan, bhajan and kirtan. For example yogis have to practice a lot for perceiving the siddhis – like becoming small, becoming big… But have you had the feeling in a real bhajan or a big kirtan that you start to evaporate, you become very small, or suddenly the whole world opens up, expands up? The power of our thoughts is greater than we expect. So if in one way or another we can connect our mental capacity with divinity, with Krishna, that will have unlimited results. This internal sound is not really mental, like mind faculty, no; but it is internal, like your inner self vibrates. If you catch a glimpse of that, if you start to catch something of that, then by this cultivation internal life starts to expand. So try!

Question: Where is this sound born? Where is the sound coming from when we say the maha-mantra in mind, when there is no vocal sound? It sounds inside – where does it come from?

Swami Tirtha: Four aspects of the sound are there. One is the resonant sound, the second is the intellectual meaning, the third is the feeling transferred and finally the fourth is the spiritual essence of the sound. Another interpretation of that gradation is: the sound wave, the sound vibration; the second is again the meaning; the third one is the internal sound, the unstruck sound; and the fourth is the para-sound, the higher, superior, spiritual sound.

So, where is the sound generated during our meditation? According to what we have read from Shivananda, we should empty our mind from the egotism and then He can play on the flute of our body, of our structure. Flute is made from the bamboo stick, because that is hollow inside. But in order to become a real flute it has to be bored. And that is painful. But it is worth tolerating this pain, because then a nice sounding melody can come from that flute.

And we know that the holy name is shabda-brahman, that’s not material vibration, that should come from above, that’s a divine vibration.

 

(to be continued)

 



20150624_144516-1-1-1 (1)

(Idézetek a Szent Névről – Szvámí Tírtha 2013 júliusában Ludastón elhangzott tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Kérdés: Mi a helyzet a mantrázás különböző módjaival – amikor hangosan, halkan és mentálisan mondjuk a mantrát? Ha hangosan mondom, hallom, ha halkan, azt is hallom, de hogyan lehet egyre jobb megvalósításra jutni az elmebéli mantrázásban?

Szvámí Tírtha: Melyik érzés az intenzívebb – amikor hullik a könnyed, vagy amikor elszorul a torkod?

Válasz: Amikor elszorul a torkunk.

Szvámí Tírtha: Igen, mert ennek nincs külső jele. Tehát ha hangosan mantrázunk, s feljönnek érzések – az jó. Ám amikor magunkban mantrázunk, s még intenzívebb belső érzéseket élünk át – az még jobb. Éppenséggel a klasszikus jógában, ha helyesen meditálsz, akkor az összes testi kényelmetlenség elmúlik – nem gyűlik össze a nyálad, nem ásítozol, nem fáradnak el a lábaid – mivel tökéletes állapotban vagy. Sokat beszélnek a csakrák, a kundalini megtapasztalásáról, de ha helyesen mantrázol, könnyűszerrel átélheted ugyanazokat a dolgokat – az energia szinted megemelkedése, a szív kinyílása, stb.

S nekünk van egy speciális módszerünk, ami négyzetre emeli mindazt, amink általában van – ez a kírtan, a bhadzsan és a kírtan. A jógiknak sokat kell gyakorolniuk ahhoz, hogy misztikus képességekre, sziddhikre tegyenek szert – például hogy parányivá váljanak vagy, hogy óriásivá növekedjenek. De volt olyan érzésed egy igazi bhadzsan vagy egy fergeteges kírtan során, hogy kezdesz eltűnni, nagyon kicsi leszel vagy, hogy hirtelen az egész világ megnyílik, kitágul? A gondolataink ereje sokkal nagyobb, mint hisszük. Tehát ha vagy így, vagy úgy össze tudjuk kötni szellemi kapacitásunkat az istenivel, Krsnával, annak beláthatatlan eredményei lesznek. Ez a belső hang nem igazán mentális, nem elmebéli képesség, nem; hanem belső, amikor a belső lényed rezonál. Ha ebből elcsípsz valamit, ha elkezdesz felfogni valamit ebből, akkor őszinte gyakorlással a belső élet elkezd kitágulni. Próbáld ki!

Kérdés: Hol születik meg ez a hang? Honnan származik a hang, amikor a mahá-mantrát elmében mondjuk, amikor nem képezzük a hangot? Belül szólal meg – de honnan jön?

Szvámí Tírtha: A hangnak négy aspektusa ismeretes. Egyik a hangrezonancia, a második az intellektuális jelentés, a harmadik az érzés, amit közvetít, és végül a negyedik a hang spirituális esszenciája. Ez az osztályozás egy másik értelmezés szerint: van a hanghullám, a hangrezgés; a második itt is a jelentés; a harmadik a belső hang, a meg nem ütött hang; s a negyedik pedig a param-hang, a magasabb, felsőbb, lelki hang.

Tehát hol képződik a hang a meditációnk során? Sivánandától azt olvastunk, hogy ki kell üresítenünk az elménket az önzéstől, s akkor Krsna tud játszani a testünk fuvoláján. A fuvola bambusznádból készül, mert az belül üreges; ám ahhoz hogy igazi fuvola váljon belőle, meg kell fúrni. S ez fájdalmas. De megéri elviselni ezt a fájdalmat, mert akkor egy szépséges dallam kelhet szárnyra ebből a fuvolából.

S tudjuk, hogy a Szent Név sabda- brahman, ami nem anyagi rezgés, ami fentről kell, hogy származzon, ami isteni rezgés.

(folytatjuk)

 

 

 

 



« Older Entries