Archives

Calendar

June 2020
M T W T F S S
« May    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



20180815_172443

(from a lecture of Swami Tirtha, 20.08.2015, evening, Ludashto)
 
Question: Due to what reasons one can find the company of the devotees and how he or she can enter? What is the explanation?
Swami Tirtha: Bhakti in general is very basic and very elevated at the same time. Why I say basic? Because this is the ultimate language, this is practically the only language around the Supreme. There is no other way or communication than divine love in the supreme divine circles. Therefore this is very natural and very basic. And why I say that this is very unique and special at the same time? Because here in the worldly life this is the most misused  word. 
Those who practice this divine process of loving attachment to the Supreme are called the bhaktas. There are unlimited ways of spiritual practices. Some people say there are atheism, agnosticism and religion. But I say there is only religion. Why? Because those who, like atheists, want to deny the existence of God, first they have to positively acknowledge what they later on want to deny. In this way atheism is also a kind of faith – faith in the non-existence of God. 
But beyond all these different classifications, these different spiritual and religious processes, there is one very unique, very special relationship. And this is called bhakti, bhakti-yoga if you want. Bhakti is this devotional loving attachment to the Supreme Lord, while yoga means ‘connection’; so this connection is based on emotional attachment. And very few people follow this path. Therefore we have to pay attention to this path. Because it’s the selected few who follow. 
So how can we enter the circle of devotees? It’s very simple – you just enter! This circle is open. Therefore we might say that this is not a circle; if it is open, it’s not a circle, because a circle is always closed. But this circle is a special circle – it’s open. This is a circle of close one. And the reason why we meet devotees and the path of bhakti is our good luck. Those who are lucky they meet, those who are not lucky they don’t meet. Those who are even more unlucky, even if they meet, they don’t join. What can we do?! We can only pray for them. Why? Because they miss only one thing – ecstasy. 
Some devotees have taken the trouble, they were ready to preach, to meet other people, instead of simply enjoying their internal bhajan. Actually we are sitting here due to these devotees’ sacrifice. Objectively observing we can say that we meet the devotional practice, bhakti, due to that sacrifice; somebody else makes the sacrifice. 
So there are already two answers to your question: one is the blind luck and the other was other people’s sacrifice. Nevertheless if we examine the question theoretically, we can say that due to some pious activities before – it’s called sukriti – you can meet devotees. 
I had a very serious problem, like a topic to think it over: how atheism is spreading? Why? What is the reason for atheism to spread? How is it that people don’t understand this beautiful, real, religious attachment and the divine reality – how they don’t understand? And I was not satisfied by simply claiming that this is Kali Yuga, this is not the epoch of faith. What to speak of any so called scientific explanation why religion is not necessary. Science also tries to explain, but it’s absolutely irrelevant. The opinion of science says that matter in an unknown way permanently is being manifested from nothing – this is the scientific explanation of the existence. Why is it scientific? It’s a kind of faith, you cannot prove that. In this way there is no relevant explanation why irreligion is spreading. And then I met the answer of Shrila Shridhara Maharaj, who claims that irreligion is spreading because people do not have enough sukriti. They have a very degraded life and therefore their understanding is not developed enough to catch on the higher truth. So if we live a very degraded life, we shall lose our faith. Then how to meet a real divine process? Live a very pious, very qualitative life. 
Here is another kind of explanation how we can meet devotees or bhakti. But if we have met, let’s do something about it. We can say that bhakti, or divine love, is the ultimate function of the soul. We don’t have any other engagement than this. Yet we engage ourselves in so many different activities.  
 
(to be continued)


20180815_172443

(Szvámí Tírtha 2015. augusztus 20-i ludastói tanításából)
 
Kérdés: Vajon milyen indokokból lelhet rá valaki a bhakták társaságára, és hogyan lehet belépni? Mi a magyarázat? 
Szvámí Tírtha: A bhakti általában nagyon alapvető ugyanakkor nagyon emelkedett. Miért mondom, hogy alapvető? Mivel ez a végső nyelv, gyakorlatilag ez az egyetlen nyelv a Legfelsőbb körül. A legfelsőbb isteni körökben semmilyen egyéb módja nincs a kommunikációnak, mint az isteni szeretet. Éppen ezért nagyon természetes és nagyon alapvető. Vajon miért mondom, hogy nagyon egyedi, ugyanakkor különleges? Mert ebben a szavakkal átszőtt világban ezzel a szóval szoktunk leginkább visszaélni. 
E Legfelsőbbhöz fűződő szeretetteljes kapcsolat művelőit bhaktáknak nevezik. A lelki gyakorlatoknak korlátlan számú változata ismeretes. Néhányan azt mondják, ezek az ateizmus, az agnoszticizmus és a vallás. Viszont én azt mondom, csupán a vallás létezik. Miért? Mivel azoknak, akik az ateistákhoz hasonlóan meg akarják tagadni Isten létezését, először el kell ismerniük a Jóisten létezését mielőtt később meg akarják azt tagadni. Ily módon tehát az ateizmus is egyfajta hit – hit a Jóisten nem-létezésében.
Ám valamennyi különböző csoport, lelki és vallási folyamat fölött létezik egy nagyon különleges, igen speciális viszony, ez pedig a bhakti, a bhakti –jóga, ha úgy tetszik. A bhakti ez az odaadó szeretetteljes kötődés a Legfelsőbb Úrhoz, miközben a jóga ’kapcsolódás’-t jelent, e kapcsolat alapja tehát az érzelmi kötődés. Mivel csak nagyon kevés ember követi ezt az utat, nagyon oda kell erre figyelnünk – hiszen csak néhány kiválasztott követi.
Hogy léphetünk hát be a tanítványok körébe? Nagyon egyszerűen – csak beléptek! E kör nyitva áll, éppen ezért mondhatjuk, hogy ez nem is egy kör, ha nyitva van, ez nem egy kör, hiszen a kör mindig zárva van. Ám ez a kör egy különleges kör, ez nyitva van, ez a közelállók köre. S az ok, amiért az ember találkozhat a bhaktákkal a bhakti útján, az a mi jószerencsénk. Azok, akik szerencsések, rátalálnak, akik kevésbé szerencsések, azok pedig nem. Azok, akik még szerencsétlenebbek, még ha rá is találnak, nem csatlakoznak a folyamathoz. Mit tehetünk? Csupán fohászkodhatunk értük. Miért? Mert ők csupán egyetlen dolgot hagynak ki – az extázist.
Néhány tanítvány vette a fáradságot, készek voltak prédikálni, más emberekkel találkozni ahelyett, hogy csak élvezték volna a belső bhadzsanjukat. Valójában mi e bhakták áldozata miatt ülhetünk itt. Objektívan szemlélve a bhaktit azt mondhatjuk, hogy az odaadás gyakorlatával, a bhaktival az áldozatok útján találkozunk, valaki más áldozathozatalának köszönhetően.
E kérdésre tehát két válasz is létezik: az egyik a véletlen szerencse, a másik pedig más emberek áldozata. Mindazonáltal ha elméletben vizsgáljuk meg a kérdést, azt mondhatjuk, hogy néhány korábbi jámbor cselekedet következtében találkozhatunk a bhaktákkal – ezt hívják szukritinek.
Volt egy elég komoly problémám, egy fölöttébb elgondolkoztató téma: hogyan terjed az ateizmus? Miért? Mi az oka az ateizmus terjedésének? Hogy lehetséges az, hogy az emberek nem értik ezt a gyönyörű, valódi, vallásos kapcsolatot és az isteni valóságot – miért nem értik? Személy szerint nem voltam elégedett azzal az egyszerű állítással, hogy Kali-juga (Vaskor) van, ez pedig nem a hit korszaka. Mit sem szólva azokról az úgynevezett tudományos magyarázatokról, hogy vajon a vallás miért nem szükséges. A tudomány is próbálja magyarázni, de ez abszolút nem releváns (helytálló). A tudomány álláspontja szerint az anyag valamely ismeretlen módon állandóan a semmiből keletkezik – ez a létezés tudományos magyarázata. Miért tudományos? Ez egyfajta hit, nem tudjátok bizonyítani. E módon nem létezik releváns (helytálló) magyarázat arra, miért terjed a vallástalanság. Ekkor bukkantam rá Sríla Shrídhár Mahárádzs válaszára, aki azt állítja, hogy a vallástalanság azért terjed, mert az emberek nem rendelkeznek elég szukriti-vel. Nagyon degradálódott életet élnek, s ezért megértésük nem eléggé fejlett a magasabb igazságok megértésére. Tehát, ha nagyon degradálódott életet élünk, el fogjuk veszíteni a hitünket. Akkor hogy találkozzunk az igazi isteni folyamattal? Éljetek nagyon jámbor, nagyon minőségi életet!
Itt van egy másik magyarázat arra, hogyan találkozhatunk a bhaktákkal, vagy a bhaktival. Ám ha már találkoztunk, tegyünk is érte valamit! Mondhatjuk, hogy a bhakti, vagy az isteni szeretet a lélek végső funkciója, s nincs is egyéb hivatásunk ennél. Mégis megannyi egyéb tevékenység mellett kötelezzük el magunkat. 
 
(folytatása következik)
 

 



20180815_172443

(от лекция на Свами Тиртха, 20.08.2015, вечер, Лудащо) 
Въпрос: По каква причина човек намира компанията на преданите и как може да влезе в този кръг? Какво е обяснението?
Свами Тиртха: Бхакти най-общо казано е нещо много основно и същевременно много възвишено. Защо казвам основно? Защото това е основният език, това в крайна сметка е единственият език около Върховния. Няма друго средство за общуване в божествените кръгове, освен божествената любов. Така че тя е нещо съвсем естествено и много основно. А защо казвам, че едновременно с това е нещо много уникално и специално? Защото тук, в светския живот, това е най-погрешно използваната дума. 
Тези, които практикуват този божествен процес на любяща привързаност към Бога се наричат бхакти. Има безброй пътеки в духовните практики. Някои хора казват, че съществува атеизъм, агностицизъм и религия. Но аз казвам, че има само религия. Защо? Защото тези, които – като атеистите – искат да отрекат съществуването на Бога, те най-напред трябва позитивно да утвърдят онова, което в последствие желаят да опровергаят. По този начин атеизмът, безбожието също е един вид вяра – вяра в не- съществуването на Бога. 
Ала отвъд всички тези различни класификации, отвъд разните духовни и религиозни процеси, има само една много уникална, много специална връзка. Това е бхакти, ако искате наречете я бхакти-йога. Бхакти е преданата, любовна привързаност към Върховния Бог, а йога означава „връзка”; значи това е връзка, основаваща се на емоционална привързаност. Малцина са, които следват този път. Това трябва да изостри вниманието ни към него. Защото по този път вървят неколцина избрани. 
И така, как можем да влезем в кръга на преданите? Много е лесно – просто влезте! Този кръг е отворен. Затова можем да кажем, че не е кръг; щом е отворен, значи не е кръг, защото кръгът е винаги затворен. Обаче този кръг е специален – той е отворен. Това е тесният кръг на близките хора. А причината да срещнем преданите и пътя на бхакти е нашият късмет. Късметлиите ги срещат; тези, които нямат този късмет, не ги срещат. А онези, чийто късмет е още по-малко, макар да ги срещат, не се присъединяват. Какво да се прави?! Можем единствено да се молим за тях. Защо? Защото те пропускат само едно – екстаза. 
Има такива предани, които са се наели с трудностите, били са готови да проповядват, да се срещат с други хора, вместо просто да се наслаждават на вътрешния си бхаджан. Всъщност ние седим тук именно заради жертвата на тези предани. Обективно погледнато можем да кажем, че се срещаме с практиката на предаността, бхакти, благодарение на тази жертва, която някой друг е направил. 
Така че вече има два отговора на вашия въпрос: единият е слепият късмет, а вторият – жертвата на други хора. При все това, ако изследваме въпроса теоретично, можем да кажем, че срещате преданите благодарение на някакви благочестиви постъпки, които сте извършвали преди – наричат се сукрити. 
Аз имам една много сериозна тема, върху която разсъждавам: как и защо се шири атеизмът? Каква е причината за неговото разпространение? Как хората не разбират тази прекрасна, истинска, набожна привързаност към божествената реалност – как не проумяват? И не бях удовлетворен просто с отговора, че сега е Кали Юга, че тази епоха не благоприятства вярата. Какво да говорим за разни тъй наречени научни обяснения защо религията е ненужна. Науката също се опитва да дава обяснения, но абсолютно неуместни. Мнението на науката е, че материята по незнаен начин неспирно се проявява от нищото – това е научното тълкувание на битието. Кое му е научното? То е един вид вяра, не може да бъде доказано. Така че няма смислено обяснение защо се шири безбожието. Тогава се натъкнах на отговора на Шрила Шридхара Махарадж, който твърди, че нерелигиозността се разпростира заради това, че хората нямат достатъчно суктити. Те водят много деградирал живот и затова разбирането им не е достатъчно развито, та да долавя по-висшите истини. Значи, ако живеем пропаднал живот, ще изгубим вярата си. Тогава как да се срещнем с истински, божествен процес? Живейте много чист, много качествен живот. 
Ето друго едно обяснение как можем да се срещнем с преданите и с процеса бхакти. Но след като вече сме се срещнали, нека направим нещо. Можем да кажем, че бхакти, божествената любов, е най-висшата функция на душата. Нямаме никакво друго занимание, освен това. Въпреки всичко ние се въвличаме в толкова много различни дейности. 
 
(следва продължение) 


temple-rudraksha-beads-tim-gainey

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
 
(continues from the previous Friday)
 
“Purity depends on love and love means sacrifice – “Die to live.” We have to die wholesale in regard to our interest in life here, and then another sort of interest will awaken within us and we shall live there, in that place. That is our aspiration, and for that we have left all our ‘concrete’ things – our house, our property, our friends, our father, mother, children, and other relatives. So many things we have left, and we have gone out in the quest of other things. We have no more charm for mundane possessions, we are seeking something which is supra-mundane.”[1]
Like it is said in the Bible: “If you are attached to something else than Me, don’t come with Me. If you had put your hand on the plough, don’t turn your face back”. So, once we decided that we want to find a way out from this labyrinth of material existence – go ahead! Don’t be afraid! You might think that you lose something, but I tell you from my personal experience what you will receive, it’s much better. 
May I tell you something personal? Because so far we were discussing theory. Once a very dear brother of mine wrote to our spiritual master, glorifying his spiritual brothers and sisters: “I was searching for friends and I have found relatives.” Do you see the difference? “I was searching for friends and I have found my family”. This is so much deeper connection. I think this is something very beautiful: we give up the insignificant worldly connections and we find something deeper, something essentially spiritual. So, if so to say, you lose something, what you will receive it’s much better. 
Once, there was a very special story. A spiritual master had many devotees and one was on a pilgrimage tour in India. And what happened to this master? Just imagine, his japa-mala was stolen. It’s very unusual that somebody steals your most sacred rosary. Usually we receive our japa-malas from our masters. So, this is a direct connection to your master – he was touching it; if you touch that mala you touch his hand. So, you can imagine the feeling of this master: “My japa is lost!” You have to think ‘What did I do wrong?’ if such thing happens. Of course he was deeply pondering and deeply meditating; meanwhile his devotee returned from his pilgrimage. And he told his master: “Gurudev, I brought you something from my pilgrimage!” Because you know this is according to the tradition – whenever you approach your spiritual master, you bring something. A golden Rolls-Royce, or a little fire wood – something you bring. He doesn’t need your Rolls-Royce and he cannot use so many Rolls-Royces, but we need to educate ourselves that ‘I have to be attentive enough to come with something’. Or ‘If I go to the temple, if I go in front of the deities, I should bring something.’ A golden Ferrari, or something. If you go somewhere as guests, you bring something, right, it’s very easy. And to come in front of God empty-handed? Something we should bring – a little flower, 1 kg rice to the kitchen. 
So, this devotee knew very well the tradition and said: “My dear master, I brought something for you from this pilgrimage.” The master asked: “Oh, what is this, my dear son?” And this boy said: “We visited one very special temple. Krishna was worshipped in this temple. And you know in one corner I have found this” – and then he gave something to the master. What was that? A japa-mala, a very special japa-mala. And then he told the story. “We were visiting this very special temple with a very surcharged atmosphere and all of a sudden I saw in the corner a japa-mala waiting. I know that maybe this is not very nice to take a japa from a temple, but still I felt that I have to bring it to you!” 
So, if you lose something, you will be compensated. Of course it doesn’t mean that you should lose all your japas and everything here and there, waiting for some rasic japa to come – directly dispatched from Radha-Govindaji temple. But we should be sure: whatever we lose, we’ll be compensated unlimitedly by some unknown way. Today you might see only the loss, but tomorrow you will see the fulfillment. So, whatever you lose, you will receive more. For example if you lose your attachments, you will receive your freedom. If you lose your false egotism, you will be able to come to the atman platform, the spiritual platform. So, no risk, no gain.
 
(to be continued)
 
1.  The Golden staircase, The Soul Has Its Own Body, by Shridhar Maharaj

 



temple-rudraksha-beads-tim-gainey

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
„A tisztaság a szeretet függvénye és a szeretet áldozathozatalt jelent. – „Halj meg, hogy élhess.” Teljesen meg kell halnunk az itteni élet iránti érdeklődésünk szempontjából, s akkor egy másfajta érdeklődés fog ébredni bennünk és ott fogunk élni, azon a helyen. Ez a mi törekvésünk és ehhez valamennyi ‘konkrét’ dolgunkat – házunkat, ingatlanunkat, barátainkat, édesapánkat, édesanyánkat, gyermekeinket és más rokonainkat elhagyjuk. Oly sok dolog elhagyása után, egyéb dolgokat keresve fordulunk kifelé. Nincs többé varázsa számunkra az evilági tulajdonoknak, olyasvalamit keresünk, ami túlvilági.”[1]
Mint ahogy a Bibliában található: „Ha Rajtam kívül máshoz is ragaszkodsz, akkor ne jőj Velem. Ha a kezed az ekére tetted, akkor már ne fordulj vissza”. Tehát, ha egyszer már eldöntöttük, hogy meg akarjuk találni a kiutat az anyagi létezés e labirintusából, akkor gyerünk! Ne féljetek! Azt gondolhatjátok, hogy veszítetek valamit, de saját tapasztalatból mondhatom nektek, hogy amit viszonzásul kaptok, az sokkal jobb. 
Mondhatok nektek valami személyeset, mert eddig az elméletről beszélgettünk. Egyszer egy nagyon kedves hittestvérem írt egy levelet a lelki tanítómesterünknek, melyben hittestvéreit dicsőítette: „Barátokat kerestem és testvéreket találtam.” Látjátok a különbséget? „Barátokat kerestem és megtaláltam a családomat”. Ez sokkal mélyebb kapcsolat. Azt hiszem, ez valami nagyon gyönyörű dolog: feladjuk a jelentéktelen világi kapcsolatainkat és valami mélyebbet találunk, valami alapvetően lelkit. Tehát, ha úgymond elveszítetek valamit, amit kapni fogtok, az sokkal jobb. 
Egyszer volt egy nagyon különleges történet. Egy lelki tanítómesternek számos bhakta tanítványa volt és egyikőjük zarándokúton Indiában járt. S mi történt ezzel a mesterrel? Csak képzeljétek el, hogy ellopták a dzsapa-máláját. Nagyon szokatlan dolog, hogy valaki ellopja a legszentebb imafüzéredet. Általában a mestereinktől kapjuk a dzsapa-máláinkat. Tehát, ez egy közvetlen kapcsolódás a mesteretekhez – először ő érintette meg a dzsapátokat; ha megérintitek a málátokat, azzal megérintitek az ő kezét is. Tehát, el tudjátok képzelni a mester érzését: „Elveszett a dzsapám!” Arra kell gondolnotok, hogy ‘Mit csináltam rosszul?’ hogy ilyen megtörténhetett. Természetesen erősen elgondolkozott és mély meditációba merült; ezalatt a tanítványa visszatért a zarándokútjáról. S így szólt a mesteréhez: „Gurudév, hoztam neked valamit a zarándoklatomról!” Mint tudjátok, a hagyomány szerint – bármikor látogatjátok is meg a lelki tanítómestereteket, illő vinni számára valamit. Egy arany Rolls-Royce-ot, vagy egy kis tűzifát – vinni valamit. Neki nincs szüksége a Rolls-Royce-otokra és különben sem tudna mit kezdeni annyi Rolls-Royce-szal, de meg kell tanítani magunkat arra, hogy ‘Elég figyelmesnek kell lennem, hogy hozok valamit’. Vagy ‘Ha a templomba megyek, ha elmegyek a múrtik előtt, hoznom kell valamit.’ Egy arany Ferrarit, vagy valamit. Ha vendégségbe mentek valahová, akkor is visztek valamit, igaz, ez nagyon egyszerű. S hogy üres kézzel mentek Isten elé? Hoznunk kell valamit – egy kis virágot, 1kg rizst a konyhába. 
Tehát, ez a bhakta nagyon jól ismerte a szokást és így szólt: „Kedves mesterem, hoztam neked valamit erről a zarándoklatról.” A mester pedig megkérdezte: „Ó, micsodát, kedves fiam?” S ez a fiú így válaszolt: „Egy nagyon különleges templomot látogattunk meg, ahol Krsnát imádták. S képzeld az egyik sarokban ezt találtam” – és adott valamit a mesterének. S mi volt az? Egy dzsapa-málát, egy nagyon különleges dzsapa-málát. S aztán elmesélte a történetet. „Meglátogattuk ezt a nagyon különleges templomot, melyben nagyon emelkedett hangulat volt és hirtelen megpillantottam egy elhagyott dzsapa-málát. Tudom, hogy talán nem valami szép dolog, dzsapát elvenni egy templomból, de mégis úgy éreztem, hogy el kell hoznom neked!” 
Tehát, ha elveszítetek valamit, akkor kárpótolva lesztek. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy el kell hagynotok a dzsapátokat és egyéb dolgaitokat itt meg ott, arra várva, hogy valami raszik dzsapa érkezzen valahonnan – egyenesen a Rádhá-Góvindadzsí templomból. De bizonyosnak kell lennünk abban, hogy: bármit is vesztünk, végtelen módon kárpótolva leszünk, valami általunk ismeretlen módon. Lehet, hogy ma még csak a veszteséget látjátok, de holnap látni fogjátok a beteljesülést. Tehát, bármit is veszítetek, sokkal többet fogtok visszakapni. Például, ha elveszítitek a ragaszkodásaitokat, elnyeritek a szabadságotokat. Ha elveszítitek a hamis egoizmusotokat, akkor képesek lesztek az átman szintjére jutni, a lelki szintre. Tehát, kockázat nélkül, nincs nyereség.
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja, A lélek teste 
 

 



temple-rudraksha-beads-tim-gainey

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
 
(продължава от предишния петък)
 
„Чистотата зависи от любовта, а любов означава жертва, „умри, за да живееш.” Трябва напълно да умрем по отношение на интереса си да живеем тук; тогава в нас ще се пробуди друг един интерес и ние ще заживеем в него. Такъв е нашият стремеж и заради него сме изоставили всички „стабилни” неща – дом, собственост, приятели, баща, майка, деца и близки. Изоставили сме толкова много неща, за да търсим нещо друго. Вече не ни запленяват земните притежания, защото търсим надземното.”[1]
Както е казано в Библията: „Ако сте привързани към нещо друго, освен към Мен, не идвайте с Мен. Ако сте положили ръка на ралото, не обръщайте лице назад”. Веднъж решили ли сме, че искаме да намерим път извън този лабиринт на материалното битие – нека вървим напред! Нека не се страхуваме! Може да си мислите, че губите нещо, но от личен опит ви казвам: онова, което ще получите, е много по-добро. 
Може ли да ви разкажа нещо лично? Защото досега говорим на теория. Веднъж един мой много скъп брат бе писал на духовния ни учител, възхвалявайки своите духовни братя и сестри: „Аз търсех приятели, а намерих близки роднини.” Долавяте ли разликата? „Търсех приятели, а открих своето семейство”. Толкова по-съкровена връзка! Мисля, че това е нещо много красиво: отказваме се от незначителните светски взаимоотношения и намираме нещо по-дълбоко, нещо наистина духовно. Така че, ако тъй да се каже, изгубите нещо, онова, което ще получите, ще е много по-добро. 
Има една много специална история. Един духовен учител имал много ученици, а един от тях бил на поклонение в Индия. Междувременно какво се случило с учителя? Представете си, откраднали му джапа-малата. Това е много необичайно – някой да ти задигне най-святото, броеницата. Обикновено ние получаваме своята джапа-мала от учителя си. Така че това е пряка връзка – тъй като той я е докосвал, хванем ли броеницата си, ние хващаме ръката му. Така че можете да си представите как се е чувствал учителят: „Джапата ми е изгубена!” Човек се замисля: „Къде сбърках, че да се случи подобно нещо?” Той разсъждавал и медитирал дълбоко; междувременно неговият ученик се завърнал от поклонническото си пътуване и казал на учителя си: „Гурудев, донесъл съм ти нещо от Индия!” Защото нали знаете, това съответства на традицията – когато отиваш при духовния си учител му носиш нещо. Дали ще е златен ролс-ройс или малко дърва за огрев – нещичко донасяш. Той не се нуждае от вашия ролс-ройс, нито му трябват много коли, но ние самите имаме нужда да се научим: „Трябва да съм достатъчно внимателен да не идвам с празни ръце”. Или: „Щом отивам в храма и се явявам пред муртите, трябва да донасям нещичко.” Я златно ферари, я нещо друго. Като ходите на гости, занасяте там нещо, нали – съвсем просто е. Нима може да идваме пред Бога с празни ръце? Нещичко трябва да донесем – едно цвете, едно кило ориз за кухнята. 
И така, този предан много добре познавал традицията и казал: „Мой скъпи учителю, донесох ти нещо от това поклонение.” Учителят попитал: „Какво е, мой скъпи сине?” А момчето казало: „Бяхме на посещение в един много специален храм. Там обожаваха Кришна. А в един ъгъл открих това” – и подал нещо на учителя. Какво било то? Джапа-мала, много необикновена джапа-мала. А сетне разказал историята: „Бяхме в този толкова изключителен храм, изпълнен с много наситена атмосфера, и не щеш ли видях в ъгъла да си стои една джапа-мала. Знам, че може би не е много хубаво да се взима джапа от някой храм, но въпреки това усетих, че трябва да ти я донеса!” 
Така че ако изгубите нещо, ще бъдете възмездени. Разбира се, това не означава всички да почнете да си губите джапите и да очаквате да получите нова раса джапа, изпратена директно от храма Радха-Говиндаджи. Но трябва да сме сигурни: каквото изгубим, ще бъдем компенсирани неимоверно по някакъв незнаен начин. Днес може да виждате само загубата, но утре ще видите и осъществяването. Така че каквото и да изгубите, ще получите повече. Например, ако изгубите привързаностите си, ще получите свободата си. Ако изгубите лъжовния си егоизъм, ще можете да достигнете до нивото на атман – духовното ниво. Който не играе, не печели.
 
(следва продължение)
 
1.  „Златната стълба”, Душата си има свое собствено тяло, от Шрила Шридхара Махарадж

 



temple-rudraksha-beads-tim-gainey

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013,Sofía)
 
(Continua la conferencia del pasado viernes)
 
“La pureza depende del amor y amor significa sacrificio – “Muere para vivir” Debemos morir plenamente en cuanto a nuestro interés de seguir viviendo aquíí; Entonces llegaría a despertar en nosotros otro interés e iremos viviendo con este nuevo interés. Esta es nuestra aspiración y por ella hemos abandonado todas nuestras ‘concretas/ estables’ cosas – nuestra casa, propiedad, nuestros amigos, padres, hijos y prójimos. Hemos abandonado tantas cosas en buqueda de algo diferente. No nos encantan más las posesiones mundanas en esta Tierra, buscamos lo supra-mundano.”[1]
Ya está dicho en la Biblia: “Si estáis adictos a otra cosa más que a Mí, no debéis venir a Mí, ni conmigo. Si habéis puesto la mano en el arado, no debéis mirar hacia atrás”. Con haber tomado una vez la decisión de buscar nuestro camino fuera del laberinto de la existencia material – adelante! No seáis cobardes! Podéis pensar que perdéis algo, pero os digo de mi propia experiencia: lo que obtendréis es mucho mejor.
Puedo contar algo personal? Hasta aquí hemos hablado en teoría. Una vez un muy querido hermano mío había escrito a su maestro espiritual, alabando a sus hermanas y hermanos espirituales:”Estaba buscando amigos y compañeros pero he encontrado parientes, he encontrado una familia.” Ya veis la diferencia?:”Estaba buscando amigos y compañeros pero he encontrado familia.” Una conexión tan íntima! Pienso que se trata de algo muy bello: Renunciar de relaciones mundanas insignificantes para encontrar algo más profundo, algo auténticamente espiritual. Pues se podría afirmar: lo que vayáis a perder se compensaría con creces.
Había una vez una historia muy especial. Un maestro espiritual tenía numerosos discípulos y uno de ellos había ido de peregrino a India. Que ocurrió entre tanto con el maestro? Imaginad, le habían robado la japa-mala. Es algo inhabitual – que alguien te robase lo más sagrado, el rosario. Solemos recibir nuestra japa-malas de nuestro maestro. Es una conexión directa – el maestro la había tocado y tocándola a nuestra vez sería como si tocásemos la mando del maestro. Podéis imaginar cómo se sentía el maestro: “Mi japa está perdida!” Cuando ocurre esto, uno se pone a pensar: ‘En que he errado para que me ocurra tal cosa?’ Claro que el maestro se había puesto a pensar y a meditar; entre tanto el discípulo había regresado de su romería de peregrinaje y dijo a su maestro: “Gurudev, le he traído algo de mi peregrinaje a India!” Como ya sabéis, la tradición requiere que debes traer algo al maestro espiritual siempre que lo visites. Que sea un Rolls-Royce dorado o leña para el hogar –siempre habrá que traerle algo. Por supuesto el maestro no necesita nuestro Rolls-Royce, ni otros carros, por lo tanto debemos saberlo bien: „Debemos poner atención y no venir con manos vacías”. O también: „Siempre que yo vaya al templo y que aparezca ante los murtis, tengo que traer algo.” Que sea Ferari dorado u otra cosita. Cuando vayáis de visita, siempre traéis algo, no? A caso se viene ante Dios con las manos vacías? Alguna cosita debemos traer – una florecilla, un kilo de arroz para la cocina.
Bueno, este devoto conocía bien la tradición y dijo: “Mi querido maestro, le he traído algo de mi romería.” El maestro pregunto: “Oh, y que es, amado hijo mío,?” El joven respondió: “Una vez estábamos de visita en un temple muy especial. Allí adoraban a Krishna. En un Angulo he encontrado je encontrado esto.” – luego entrego algo al maestro. Y que cosa era? Era una japa-mala, una japa-mala muy especial. Luego ha relatado la historia: “Estábamos visitando el temple, un temple exclusive, extraordinario, lleno de gente, con atmosfera inhabitual y de repente he visto en un ángulo esta japa-mala . Ya sé que no es bien recoger la japa de un templo, pero en el mismo tiempo he sentido que debía traértela!” 
Así que, habiendo perdido algo, estaréis recompensados. Por lo tanto ello no significa que todos vayáis a perder vuestras japas esperando recibir nueva rasa japa enviada directamente del templo de Radha-Govindaji. Sin embargo debemos estar seguros en que cualquiera cosa perdida, estaremos recompensados de sobra de uno u otro modo. Hoy podéis ver no más que la perdida, por la mañana ya veréis la realización. Lo que vayáis a perder ya lo recibiréis de sobra. Por ejemplo, habiendo perdido adicciones, recibiréis en recompensa la libertad. Habiendo perdido el falso ego, podríais adquirir el nivel atman – el nivel espiritual. Quien no juega, no gana.
 
(Sigue continuacion)
 
 1. La escalera de oro, El alma tiene su propio cuerpo, por Shridhar Maharaj

 

 



temple-rudraksha-beads-tim-gainey

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
 
(продолжение с  предыдущей пятницы)
 
„Чистота зависит от любви, любовь же подразумевает жертву: „умереть, чтобы жить”. Мы должны полностью „умереть” в отношении наших интересов в этой жизни:  тогда в нас пробудится иной тип интересов, и мы будем жить там, в том месте. Таково наше стремление, и ради этого мы оставили все свое „реальное” окружение: наш дом, нашу собственность, наших друзей, нашего отца, мать, наших детей и других родственников. Мы со столь многим распрощались и отправились на поиски чего-то иного. Нас более не привлекает мирская собственность, мы ищем нечто надмирное.”[1]
Как сказано в Библии: „Если вы привязаны к чему-то другому, кроме Меня, не идите со Мной. Если вы положили руку на плуг, не поворачивайте лицо назад”. Итак, как только мы решили, что хотим найти выход из этого лабиринта материального существования – устремляйтесь вперед! Не надо бояться! Вы можете подумать, что вы что-то теряете, но из своего личного опыта я говорю вам: то, что вы получите намного лучше и больше. 
Можно я вам расскажу нечто личное? Потому что пока мы говорим только о теории. Однажды мой очень дорогой брат написал нашему духовному учителю, восхваляя своих духовных братьев и сестер: „Я искал друзей, а нашел близких родственников.” Вы видите разницу? „Искал друзей, а нашел свою семью”. Это гораздо более глубокая связь! Я думаю, что это нечто очень красивое: мы отказываемся от незначительных мирских связей и находим что-то более глубокое, нечто по сути духовное. Так что, если можно так сказать, вы что-то теряете, во то, что вы получите, будет намного лучше.
Есть такая очень специальная история. У одного духовного учителя было много учеников и один из них был на поломническом туре в Индии. Тем временем вот что случилось с учителем? Представьте себе, у него украли джапа-малу. Это очень необычно – чтоб кто-то стащил у тебя самое святое, четки. Обычно мы получаем свои джапа-малы от своего учителя. Так что это прямая связь – так как он ее дотрагивался, и если мы хватаем свои четки, мы касаемся его руки. Так что можете себе представить как себя чувствовал учитель: „Моя Джапа потеряна!” Человек задумывается: „В чем я ошибся, чтобы случилось подобное?” Он рассуждал и медитировал глубоко; тем временем его преданный вернулся из своего паломничества и сказал своему учителю: „Гурудев, я принес тебе кое-что из моего паломничества по Индии!” Потому что вы знаете, что это согласно традиции – всякий раз, когда вы приходите к своему духовному учителю, вы приносите что-то. Золотой Роллс-Ройс или немного хвороста – что-нибудь вы приносите. Ему не нужен ваш Роллс-Ройс, и он не может использовать так много Роллс-Ройсов, но нам самим нужно научить себя, что „я должен быть достаточно внимательным, чтобы не приходить с пустыми руками”. Или: „Когда иду в храм и  встану перед мурти, надо принести хоть что-нибудь.” Золотой Феррари или что-то в этом роде. Если вы идете куда-нибудь в качестве гостей, вы приносите что-то, верно, это очень легко. Как же предстать перед Богом с пустыми руками? Что-то хотя бы мы должны принести – маленький цветок, килограмм риса для кухни.
И так, этот преданный очень хорошо знал традицию и сказал: „Мой дорогой учитель, я принес тебе кое-что из этого паломничества.” Учитель спросил: „О, что это, мой дорогой сын?” А мальчик сказал: „Мы посетили один очень специальный храм. Там обожали Кришну. А в одном углу я нашел это” – и дал что-то учителю. Что это было? Джапа-мала, очень необыкновенная джапа-мала. А потом он рассказал историю: „Мы были в этом столь исключительном храме, исполненном очень насыщенной атмосферой, и вот вдруг я увидел в углу одинокую джапа-малу. Знаю, что может быть не очень хорошо брать джапу из храма, но все таки я почувствовал, что надо ее тебе принести!” 
Так что если потеряете что-то, вы получите компенсацию. Конечно, это не значит чтоб вы все стали терять свои джапы и ждать чтоб получить новую раса джапу, посланную прямо из храма Радха-Говиндаджи. Но мы должны быть уверены: что бы мы ни потеряли, мы получим неограниченную компенсацию каким-то неизвестным способом. Сегодня вы может быть видите только потерю, но завтра вы увидите и осуществление. Итак, что бы вы ни потеряли, вы получите больше. Например, если потеряете свои привязанности, вы получите свою свободу. Если потеряете свой  ложный эгоизм, вы сможете подняться до уровня атмана – духовного уровня. Кто не рискует, тот не выиграет.
 
(продолжение следует)
 
1.  „Золотая лестница”, У души есть свое собственное тело, Шрила Шридхара Махарадж


beauty

(Szvámí Tírtha 2015. augusztus 20-i tanítása Ludastón)
 
(folytatása következik)
 
Jasódá kérdése: Mit jelent a tökéletes szádhana illetve a szádhana tökéletessége? 
Szvámí Tírtha: Kezdjük a tökéletesség szádhanájával, mert ez az alap.  A tökéletesség szádhanája fájdalmas út, mert a tökéletesség eléréséhez valamennyi anarthától meg kell szabadulnunk – hőn dédelgetett ragaszkodásainktól. Az anartha azt jelenti, hogy ‘érték nélküli. A ‘sziddha-artha’ jelentése a ‘tökéletesség értéke’, az anartha jelentése pedig ‘érték nélküli’. Az ‘anartha-nivrtti jelenti azt a folyamatot, melynek során megszabadultok és megtisztítjátok magatokat valamennyi anarthától – ez pedig fájdalmas. 
Emlékezzetek csak valamennyi démonra – ők a tökéletesség szádhanáját gyakorolták, igaz? Hiranjakasipu testét hangyák megették! El tudjátok magatokat képzelni egy ilyen szádhanát gyakorolva? Mikor a testeteket hangyák emésztik? Ez kissé fájdalmas. 
Baladév: Egy kissé.
Szvámí Tírtha: Azonban ő képes volt az éltető erőit a csontjaiban keringetni –micsoda misztikus erő, ugye? Ti is szeretnétek valami misztikus erőhöz jutni? Nem hinném, hogy ez a csontjainkban keringetett prána a mi célunk, a mi sziddha- arthánk. Elmondhatjuk tehát, hogy még a tökéletesség szádhanájával is lehet démonikus módon visszaélni. 
Éppen ezért vizsgáljuk meg ezt a dolgot az ellenkező irányból, a megfordítás elve alapján – mi a szádhana tökéletessége? A szádhana, a szádhana-artha célja az, hogy szádhukká váljatok, szádhuvá tegyen benneteket. S vajon ki a szádhu Krsna szerint? „Azok, akik sok-sok élet után rájönnek, hogy én vagyok minden, minden ok oka, vászudéva szarvam iti.” [1]
Ezért hát meg kell találnunk a szádhana legmegfelelőbb módját, amely nagyon gyorsan átvisz bennünket az anyagi óceán másik partjára. „…gyorsan felszabadítom őket a születés és halál óceánjából.” [2]. S Maháprabhu óta gyakorlatilag valamennyi különféle iskola egyetért abban, hogy a tökéletesség legjobb módszere a szent nevek zengése. Néha más gyakorlatokat is javasolnak, mint a hóma – tűzáldozatot végezni minden nap az otthonunkban, vagy zarándoklatra menni, vagy bármi hasonló cselekedetet végezni. Ám mindenki egyetért abban, hogy a legközvetlenebb módszer az, ha leülünk és mantrázunk. Ez tehát az univerzális dharma-elv különösen erre a korra. 
S végül itt a szádhana tökéletessége nem fájdalmas. A tökéletesség szádhanája fájdalmas, ám a szádhana tökéletessége áldott. Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. 
Lókanáth kérdése: Hogyan mantrázzunk helyesen, tisztán?
Szvámí Tírtha: Olyan szerencsések vagyunk, hogy egy tradícióhoz tartozunk, mivel Gurudévnek is feltették ugyanezt a kérdést. Válasza eléggé sokkoló volt, nem azt mondta, hogy ’Üljetek hosszabb ideig’, vagy ’Csináljátok így: mondjátok el a 16 körötöket egyhuzamban’. Nem adott ilyesféle technikai tanácsot, hanem azt mondta: „Hát, szolgáljátok azokat, akik tisztán mantráznak.’ Ily módon hozzájuttok ahhoz a minőséghez, megkapjátok az áldást az életetekbe, a szolgálat által tisztán fogjátok zengeni. Micsoda gyönyörűséges ötlet! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy hanyagoljátok el a mantrázásotokat! ’Ó, Gurudév dolga, hogy biztosítsa számomra az isteni nektár feltétlen áramlását, így nem kell semmit sem tennem itt.’ Igenis hozzá kell tennetek a ti részeteket is! Készítsétek elő a szívetekben a kert talaját, hogy majd ha Maháprabhu eljön, Ő el tudja szórni a jó magokat a földben. Éppen ezért a tökéletességhez vezető utunkat a szolgálatkész hangulat jellemzi. 
 
1.  Bhagavad-gítá 7.19
2.  Bhagavad-gítá 12.6-7


beauty

(from a lecture of Swami Tirtha, 20.08.2015, morning, Ludashto)
 
(continues from the previous Monday)
 
Question of Yashoda: What does perfect sadhana and the perfection of sadhana mean? 
Swami Tirtha: Let’s start with the sadhana of perfection, because this is the basis. The sadhana of perfection is a painful path. Because to reach perfection we have to get rid of all anarthas – all those attachments that we cherish. Anartha means ‘no value’. Siddha-artha means ‘the value of perfection’; anartha means ‘no value’. Anartha-nivritti means to get rid, to purify yourself of all anarthas – this is painful. 
Just remember all the demons – they were practicing the sadhana of perfection, right? Hiranyakashipu’s body was eaten by the ants! Can you imagine yourself to perform such a sadhana – that your body is eaten up by the ants? It’s a little painful.
Baladev: A little.
Swami Tirtha: Nevertheless, he was able to circulate his vital force in his skeleton. Quite a mystic power, ha? Do you want some mystic powers? I don’t think that this skeleton-prana is our goal, our siddha-artha. So we can say that even the sadhana of perfection might be misused in a demoniac way. 
Therefore let’s observe it from the opposite direction, the reversed order – what is the perfection of sadhana? The goal of sadhana, sadhana-artha, is to convert you into a sadhu, to make you a sadhu. And who is a sadhu according to Krishna? “Those who after many-many lifetimes realize that I am all, I am everything – vasudeva sarvam iti.” [1]
So we have to find the best method of sadhana, which will very quickly bring us to the other shore of the material ocean. “I quickly rescue them from the ocean of the material existence.”[2] And after Mahaprabhu practically all different schools agree on this point that the best method of perfection is chanting the holy names. Sometimes they recommend other practices like homa – make a fire sacrifice every day in your home; or go on a pilgrimage; or whatever. But everybody agrees that the most direct method is to sit down and chant. So this is a universal dharma-principle for this age especially. 
And finally here the perfection of sadhana is not painful. The sadhana of perfection is painful, but the perfection of sadhana is blissful. Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare, Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. 
Question of Lokanath: How to chant properly, in a pure manner?
Swami Tirtha: We are so fortunate to belong to a tradition. Because Gurudev was asked the same question. And he gave a very shocking answer. He didn’t say: “Sit longer” or “Do it like this, chant in one shot all your 16 rounds”. He didn’t give any such technical advice. But he said: “Well, serve those who chant purely.” In this way you will receive that quality, receive that blessing in your life. By service you will get pure chanting. What a beautiful idea! Of course it doesn’t mean that you neglect your chanting. ‘Ah, it’s Gurudev’s business to give me the unconditional flow of divine nectar, so I don’t have to do anything here.’ You have to do your job. Prepare the soil of the garden of your hearts, so that when Mahaprabhu comes, He can scatter the good seeds on the field. Therefore our way to perfection is service mood. 
 
1. Bhagavad Gita 7.19
2. Bhagavad Gita 12.6-7

 



« Older Entries