Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Once I met a babaji, a very senior devotee disciple of Bhaktisidhanta Saraswati Thakur in India. You know in our line for the ascetic type of life there are two alternatives: one is the sannyas order and the other is the babaji order. Sannyas means more active way of travelling, preaching, teaching, meeting other people, etc.; and babaji is more like secluded life. And this person was famous for not leaving his place of service for 45 years, not moving out from that village. It is quite a balance! I think hardly any of us could follow that principle – to stay in one place for 45 years. But I have to tell you, when I am at home in Ludashto I have the feeling that I could spend 45 years in Sofia. Then I come and here I have the meditation, ‘Yes I have the feeling that I could spend 45 years in Ludashto’.
You see, we are like this, we are always dreaming about an alternative. Officially we understand that we have to be satisfied with what we have got. Officially we know what is the proper method to find our place; nevertheless we have dreams.
So this is our nature; therefore I say that to stay in one place or to stick to the service that was provided to you is very difficult. Because then you really have to overcome yourself. Just imagine yourself to stay in one place for a considerable time. We are so much obsessed with new things and new experiences, that many times I hear from spiritual practitioners that they want something new. “I’ve been repeating this practice so much. Why don’t you give me something new?” They say, “Life is boring, always the same is repeated. We need something new, some new experience.” But then I say, “And what about your breakfast? Are you ready to give up your breakfast, because you have been repeating that for a considerable time? Every night you go to sleep, right? Is it not boring for you?” We have to come to our senses. This is not an argument – my spiritual practice is the same for the last 25 years. It will remain the same for the next 25 years as well.
Once I met a person who came to visit our devotional program after 6 years of gap. Before he was visiting and after 6 years again he came. And after the program he was very dissatisfied. He said, “These guys still repeat the same message.” Well, I think it was a complaint from his side, but I took it as a compliment. Better not to change the message, otherwise you have to pay the price. And this is something very serious, please pay attention. Spiritual life is not about innovation. Spiritual life is about tradition. Therefore we inquire: what is the proper method, what is the proper place, what is the proper duty for me in this lifetime – in order to accomplish in the present day according to the ancient tradition. If you change some essential points, the consequences are great.
Nevertheless, improvement means that you perceive more profoundly the same practice. For example, if you read the Bhagavad Gita for the first time, this is a revelation for you. But if you read the Gita again and again and again, it will always bring some new insights. Because if we can accept that this is the living word of God, then this message will touch our heart – in the beginning, in the middle and in the end of our life. Progress means you enter deeper, go deeper. Same environment, but nevertheless the perception is much more profound. Just like in this beautiful song[1] of Bhaktivinod Thakur: ye dina grihe bhajana dekhi grihite goloka bhaya – “One day I was observing the worship in my home, and all of a sudden it turned into the spiritual sky, Goloka Vrindavana.”
We are waiting for this moment – when our vision will change. If we enter heaven today, most probably we will remain dissatisfied. Of course, this is a contradiction, because you can remain dissatisfied only with your present state of mind, but with your present state of mind you cannot enter such a great field – so, it doesn’t really happen. But try to understand: we need to develop this inner spiritual taste in order to improve. And if this subtle transformation happens, then we can overcome all the limitations. I think we all like this improvement of our life – to find our proper place, to help the balance of our life. Be smart and don’t try to compensate your shortcomings or your mistakes on a calculation platform (не се опитвайте да компенсирате своите недостатъци и грешки с пресметливост). But try to find… I don’t like the word revolutionary manner, but where you can resolve the problem in one shot.

(to be continued)

1.  Shuddha-bhakata charana-renu by his collection of devotional songs Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egyszer Indiában találkoztam egy bábádzsíval, aki Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur egyik tiszteletre méltó, régi tanítványa volt. Tudjátok, a mi vonalunkon kétféle aszketikus életmódra van lehetőség: az egyik a szannjásza rend, a másik pedig a bábádzsí rend. A szannjásza egy sokkal aktívabb életmódot jelent, aki utazik, prédikál, tanít, más emberekkel találkozik stb.; míg a bábádzsí inkább visszavonult életet él. Ez a személy arról volt híres, hogy 45 évig nem hagyta el azt a helyet, azt a falut, ahol Krisnát szolgálta. Ehhez egy nagyon stabil, kiegyensúlyozott tudatállapot szükséges! Úgy hiszem, aligha lenne köztünk olyan, aki követni tudná ezt az elvet, hogy 45 évig egy helyen éljen. De azt kell mondjam nektek, hogy amikor otthon vagyok Ludastón, akkon úgy érzem, hogy akár 45 évet is szívesen eltöltenék Szófiában, viszont amikor itt vagyok Szófiában, akkor meg azon gondolkozom, hogy akár 45 évet is szívesen eltöltenék Ludastón.
Látjátok, ilyenek vagyunk, mindig másvalamiről, egy másik alternatíváról  álmodozunk, mint ami van. Hivatalosan, tisztában vagyunk vele, hogy be kell érnünk az adott helyzettel, elvileg tudjuk, mi a helyes módszer arra, hogy megtaláljuk a helyünket, ennek ellenére mégis vannak álmaink.
Ilyen a természetünk. Ezért mondom azt, hogy nagyon nehéz egy helyen maradni, vagy ragaszkodni ahhoz a szolgálathoz, amit kaptunk. Mert ezekben az esetekben valóban le kell győznünk önmagunkat. Csak képzeljük el, hogy milyen érzés az, ha meglehetősen hosszú ideig egy helyen maradunk. Annyira akarjuk az új dolgokat, az új élményeket, és sokszor hallom is a lelki gyakorlóktól, hogy valami újat akarnak. „Ezt már annyiszor csináltam, miért nem adsz nekem valami újat?” Azt mondják, hogy: „Az élet olyan unalmas, mindig ugyanaz ismétlődik, ezért szükségünk van valami újra, valami újnak a megtapasztalására.” Ilyenkor azt mondom nekik: „S mi van a reggeliddel? Arról is szívesen lemondanál, hiszen azt is már jó sokszor csináltad? Ugye alszol minden éjjel? Az nem unalmas a számodra?” Legyünk józanok! Ez nem vita tárgya. Az én lelki gyakorlatom az elmúlt 25 évben változatlan maradt, és a következő 25 évben is ugyanaz fog maradni.
Egyszer találkoztam valakivel, aki hat év kihagyás után ismét eljött egy lelki programunkra. Tehát korábban is járt már nálunk, majd hat év után ismét eljött. Viszont a program után nagyon elégedetlen volt. Azt mondta: „Itt még mindig ugyanazt ismételgetik.” Nos, szerintem ezt rosszallóan mondta, de én dicséretnek vettem. Jobb, ha nem változtatunk az üzeneten, különben annak meg kell fizetnünk az árát! Ez egy nagyon komoly dolog, kérlek figyeljetek oda erre! A lelki élet nem az újításokról, hanem a hagyományról szól! Ezért a mi kérdésünk inkább az, hogy mi a helyes módszer, mi a megfelelő hely, és mi a kötelességünk ebben az életben, annak érdekében, hogy ma is az ősi hagyományoknak megfelelően tudjuk végezni a feladatainkat? Ha megváltoztatunk néhány alapvető dolgot, akkor annak súlyos következményei lesznek!
Mindenesetre a fejlődés azt jelenti, hogy ugyanazt a gyakorlatot egyre mélyebb szinten végezzük. Például, amikor először olvassuk a Bhagavad-gítát, az egyfajta kinyilatkoztatást jelent a számunkra. Viszont, ahogy újra és újra elmélyedünk benne, mindig egyre újabb felismeréseket nyújt a számunkra. Mert ha elfogadjuk azt, hogy ezek Isten eleven szavai, akkor ez az üzenet meg fogja érinteni a szívünket – életünk elején, közepén és a végén egyaránt. A fejlődés azt jelenti, hogy egyre mélyebbre, és mélyebbre hatolunk a lelkiségben. Bár a környezetünk ugyanaz, de a megélésünk mégis sokkal mélyebb lesz. Éppúgy, mint Bhaktivinód Thákur csodálatos énekében[1]: jé dina grhé bhadzsana dékhi grhété gólóka bhája – „Egy nap, ahogy odaadó szolgálatom végeztem, otthonom hirtelen Gólóka Vrndávanná (a lelkivilággá) változott.”
Mi ezt a pillanatot várjuk, amikor végre megváltozik a látásmódunk. Ha ma kerülnénk a  lelkivilágba, akkor nagy valószínűséggel mi is elégedetlenek lennénk. Természetesen ez egy ellentmondás, mivel ha a jelenlegi tudatállapotunkkal kerülnénk oda, akkor valóban elégedetlenek lennénk, de ezzel a tudatállapottal eleve be se léphetünk abba a hatalmas térbe, tehát ez alapvetően képtelenség. De próbáljuk megérteni azt, hogy fejlődnünk kell ebben a belső lelki ízben, ahhoz, hogy igazán fejlődhessünk. S ha megtörténik ez a finom átalakulás, akkor le fogjuk tudni győzni valamennyi korlátunkat. Úgy hiszem, ezt a fejlődést mindannyian szeretjük,  amikor végre megtaláljuk a helyünket, ami segít egyensúlyt teremteni az életünkben. Legyünk okosak, és ne próbáljuk számító módon kompenzálni a hiányosságainkat, hibáinkat! Viszont próbáljuk megtalálni… nem szeretem ezt a  kifejezést, hogy „forradalmi módon”, de értsétek jól, tehát találjuk meg annak a módját, amellyel egy csapásra megoldhatjuk a problémát.

(folytatása következik)

1. A Saranágati odaadó dalfüzérből: Suddha-bhakata csarana-rénu

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Веднъж срещнах един бабаджи, възрастен предан ученик на Бхактисиддханта Сарасвати в Индия. Знаете, в нашата школа за аскетичния начин на живот има две алтернативи: едната е орденът санняс, а другата – орденът бабаджи. Санняс е по-активен живот на пътуване, проповядване, преподаване, срещи с други хора и т.н.; а бабаджи е по-скоро уединен живот. Та този човек беше известен с това, че не е напускал своето място на служене 45 години, не е излизал от селото. На това му се казва баланс! Мисля, че едва ли някой от нас би могъл да следва този принцип – да остане на едно място 45 години. Но да ви кажа, когато съм си у дома в Лудащо имам чувството, че бих прекарал 45 години в София. После идвам тук и си мисля: „Даа, имам чувството, че бих могъл да прекарам 45 години в Лудащо.“
Виждате ли, такива сме си – винаги мечтаем за другото. Официално разбираме, че трябва да сме удовлетворени с това, което имаме. Официално знаем кой е правилният метод да намерим мястото си; но въпреки това мечтаем.
Такава ни е природата; затова казвам, че да стоиш на едно място или да се придържаш към едно служене, което ти е дадено, е много трудно. Защото тогава наистина трябва да надмогнеш себе си. Само си представете да останете на едно място за значителен период от време. Ние сме толкова обсебени от новите неща и новите преживявания, че много пъти чувам от духовните практикуващи, че искат нещо ново. „Толкова много вече все повтарям тази практика. Защо не ми дадеш нещо ново?” Казват: „Животът е скучен, все едно и също се повтаря. Нужно ни е нещо ново, някакво ново преживяване.” Но тогава аз им казвам: „Ами закуската ви? Готови ли сте да се откажете от закуската си, понеже се повтаря отдавна? Всяка вечер си лягате да спите, нали? Не ви ли омръзва?” Трябва да дойдем на себе си. Това не е аргумент – че духовната ми практика си е все същата в последните 25 години. Тя ще си остане същата и в следващите 25 години.
Веднъж срещнах човек, който дойде на наша програма след като не беше идвал 6 години. Преди ни беше посещавал и след 6 години дойде отново. И след програмата беше много неудовлетворен. Каза: „Тези хора още повтарят все едно и също.” Мисля, че от негова страна това беше оплакване, но аз го приех като комплимент. По-добре да не променяме посланието, иначе ще трябва да платим цената. И това е нещо много сериозно, моля ви, внимавайте. Духовният живот не е иновация. Духовният живот е традиция. Затова ние търсим: какъв е правилният метод, какво е правилното място, какво е правилното ми задължение в този живот – за да мога и днес да правя нещата както са според древната традиция. Ако промените съществените неща, последствията ще са огромни.
Напредък означава да усещаш все по-дълбоко същата стара практика. Например, ако прочетете „Бхагавад Гита“ за пръв път, това е откровение за вас. Но ако четете „Гита“ отново и отново, тя винаги ще ви донася нови прозрения. Защото ако приемаме, че тя е живото слово на Бога, тогава това послание ще докосва сърцата ни – в началото, в средата и в края на нашия живот. Напредък означава да навлизаш в дълбочина, все по-надълбоко. Обкръжението си е същото, но възприятието за него става все по-проникновено. Като в тази красива песен[1] от Бхактивинод Тхакур: йе дина грихе бхаджана декхи грихете голока бхая – „Един ден, както вършех обожанието у дома си, ненадейно домът ми се превърна в духовното небе, Голока Вриндавана.”
Ние чакаме този миг – когато виждането ни ще се промени. И да влезем днес в рая, най-вероятно ще останем недоволни. Разбира се, в това има противоречие, защото човек може да недоволства единствено в сегашното състояние на ума си, а с него няма как да встъпите в онова велико царство – така че това реално не се случва. Но постарайте се да разберете: нужно е да развием вътрешен духовен вкус, за да напредваме. И ако тази фина промяна се случи, тогава можем да надмогнем всички ограничения. Мисля, че всички бихме искали такова усъвършенстване в живота си – да намерим вярното си място, да помогнем на баланса в живота си. Бъдете умни и не се опитвайте да компенсирате своите недостатъци и грешки с пресметливост. Но се стремете да откриете… не харесвам израза „революционен метод“, обаче начин, по който да решите проблема из един път.

(следва продължение)

1. „Шудха-баката чарана-рену“ от неговия сборник с предани песни „Шаранагати“

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Ich traf einmal einen Babaji, einen sehr erfahrenen Schüler von Bhaktisidhanta Saraswati Thakur in Indien. Ihr wisst ja, in unserer Tradition des asketischen Lebens gibt es zwei Alternativen: den Sannyas-Orden und den Babaji-Orden. Sannyas bedeutet eine aktivere Lebensweise mit Reisen, Predigen, Lehren, Begegnungen mit anderen Menschen usw.; Babaji hingegen ist eher ein zurückgezogenes Leben. Dieser Mann war berühmt dafür, seinen Ort der Hingabe, 45 Jahre lang nicht verlassen zu haben, sein Dorf nicht verlassen zu haben. Das ist eine bemerkenswerte Balance! Ich glaube, kaum einer von uns könnte diesem Prinzip folgen – 45 Jahre lang an einem Ort zu bleiben. Aber ich muss euch sagen, wenn ich zu Hause in Ludashto bin, habe ich das Gefühl, ich könnte 45 Jahre in Sofia verbringen. Dann komme ich hierher und meditiere: „Ja, ich habe das Gefühl, ich könnte 45 Jahre in Ludashto verbringen.“
Seht ihr, so sind wir eben, wir träumen immer von einer Alternative. Offiziell verstehen wir, dass wir mit dem zufrieden sein müssen, was wir haben. Offiziell wissen wir, wie wir unseren Platz finden; dennoch haben wir Träume.
Das liegt in unserer Natur; deshalb sage ich, dass es sehr schwierig ist, an einem Ort zu bleiben oder sich mit dem zufrieden zu geben, was einem geboten wurde. Denn dann muss man sich selbst überwinden. Stellt euch  nur einmal vor, ihr müsst längere Zeit an einem Ort bleiben. Wir sind so besessen von Neuem und neuen Erfahrungen, dass ich oft von spirituellen Praktizierenden höre, dass sie etwas Neues wollen. „Ich wiederhole diese Übung schon so oft. Warum gibst du mir nicht mal etwas Neues?“ Sie sagen: „Das Leben ist langweilig, immer dasselbe. Wir brauchen etwas Neues, eine neue Erfahrung.“ Aber dann sage ich: „Und was ist mit deinem Frühstück? Bist du bereit, dein Frühstück aufzugeben, weil du es schon so lange wiederholst? Jeden Abend gehst du schlafen, richtig? Ist das nicht langweilig für dich?“ Wir müssen zur Vernunft kommen. Das ist kein Argument – meine spirituelle Praxis ist seit 25 Jahren dieselbe. Sie wird auch die nächsten 25 Jahre dieselbe bleiben.
Einmal traf ich jemanden, der nach sechs Jahren Pause wieder zu unserem Programm kam. Er war schon vorher da gewesen und kam nach sechs Jahren wieder. Nach dem Programm war er sehr unzufrieden. Er sagte: „Die wiederholen immer noch die gleiche Botschaft.“ Ich glaube, es war eine Beschwerde von ihm, aber ich habe es als Kompliment aufgefasst. Es ist besser, die Botschaft nicht zu verändern, sonst
Müsst ihr den Preis dafür zahlen. Und das ist sehr ernst, bitte beachtet das. Spirituelles Leben ist nicht Innovation. Spirituelles Leben ist Tradition. Deshalb fragen wir uns: Was ist die richtige Methode, was ist der richtige Ort, was ist meine richtige Pflicht in diesem Leben – um in der Gegenwart gemäß der alten Tradition zu handeln? Wenn ihr einige wesentliche Punkte ändert, sind die Folgen gravierend.
Dennoch bedeutet Verbesserung, dass ihr dieselbe Praxis tiefer erfasst. Wenn ihr beispielsweise die „Bhagavad Gita“ zum ersten Mal lest, ist das eine Offenbarung. Aber wenn ihr die Gita immer wieder lest, wird sie euch immer neue Erkenntnisse bringen. Denn wenn wir annehmen können, dass dies das lebendige Wort Gottes ist, dann wird diese Botschaft unser Herz berühren – am Anfang, in der Mitte und am Ende unseres Lebens.
Fortschritt bedeutet, tiefer einzudringen, tiefer zu gehen. Dieselbe Umgebung, aber dennoch eine viel tiefere Wahrnehmung. Genau wie in diesem wunderschönen Lied[1] von Bhaktivinod Thakur: ye dina grihe bhajana dekhi grihite goloka bhaya – „Eines Tages als ich meine Verehrung in meinem Haus ausführte, plötzlich verwandelte  sich mein Zuhause in den spirituellen Himmel, Goloka Vrindavana.“
Wir warten auf diesen Moment – ​​wenn sich unsere Sichtweise ändert. Wenn wir heute in den Himmel eintreten, werden wir höchstwahrscheinlich unzufrieden bleiben. Natürlich ist das ein Widerspruch, denn man kann nur mit seinem gegenwärtigen Geisteszustand unzufrieden sein, aber mit diesem Geisteszustand kann man nicht in ein so großartiges Königreich eintreten – es geschieht also nicht wirklich. Aber versucht  zu verstehen: Wir müssen diesen inneren spirituellen Geschmack entwickeln, um uns zu verbessern. Und wenn diese subtile Transformation geschieht, dann können wir alle Begrenzungen überwinden. Ich denke, wir alle wünschen uns diese Verbesserung unseres Lebens – unseren richtigen Platz zu finden, das Gleichgewicht in unserem Leben zu fördern. Seit schlau und versucht  nicht, eure Mängel und Fehler auf einer Berechnungsplattform zu kompensieren. Aber versucht sie herauszufinden … Ich mag das Wort nicht „revolutionäre Methode“, sondern eine Art und Weise, bei dem ihr das Problem jedoch auf einen Schlag lösen könnt.

(Fortsetzung folgt)

1. Shuddha-bhakata carana-renu von seine Sammlung hingebungsvoller Lieder Sharanagati

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Однажды я встретил в Индии бабаджи, очень пожилого преданного ученика Бхактисидханты Сарасвати Тхакура. Знаете, в нашей линии у аскетического образа жизни есть два варианта: один — это орден санньяса, а другой — орден бабаджи. Санньяса подразумевает более активный образ жизни: путешествия, проповедь, обучение, встречи с другими людьми и т. д.; а бабаджи — это скорее уединенная жизнь. И этот человек был известен тем, что не покидал место своего служения 45 лет, не уезжал из этой деревни. Это удивительный баланс! Думаю, вряд ли кто-то из нас смог бы следовать этому принципу — оставаться на одном месте 45 лет. Но должен вам сказать, когда я дома в Лудашто, у меня возникает ощущение, что я мог бы провести 45 лет в Софии. Потом я приезжаю сюда и медитирую: «Да, у меня возникает ощущение, что я мог бы провести 45 лет в Лудашто».
Понимаете, мы такие, всегда мечтаем об альтернативе. Официально мы понимаем, что должны довольствоваться тем, что имеем. Официально мы знаем, как правильно найти свое место; тем не менее, у нас есть мечты.
Такова наша природа; поэтому я говорю, что оставаться на одном месте или придерживаться предоставленном вам служении очень сложно. Потому что тогда вам действительно приходится преодолевать себя. Просто представьте, что вы находитесь на одном месте в течение значительного времени. Мы настолько одержимы новыми вещами и новыми впечатлениями, что часто слышим от духовных практикующих, что им нужно что-то новое. «Я так много раз повторял эту практику. Почему бы вам не дать мне что-то новое?» Они говорят: «Жизнь скучна, всегда одно и то же повторяется. Нам нужно что-то новое, какой-то новый опыт». Но тогда я говорю: «А как же ваш завтрак? Вы готовы отказаться от своего завтрака, потому что вы повторяете его уже довольно долго? Вы ложитесь спать каждую ночь, верно? Разве вам это не скучно?» Нам нужно прийти в себя. Это не спор – моя духовная практика остается неизменной последние 25 лет. Она останется неизменной и в следующие 25 лет.
Однажды я встретил человека, который пришёл на нашу духовную программу после шестилетнего перерыва. До этого он приходил, и вот снова через шесть лет. И после программы он был очень недоволен. Он сказал: «Эти ребята всё ещё повторяют одно и то же». Что ж, я думаю, это была жалоба с его стороны, но я воспринял это как комплимент. Лучше не менять послание, иначе придётся за это заплатить. И это очень серьёзно, пожалуйста, обратите внимание. Духовная жизнь — это не нововведение. Духовная жизнь — это традиция. Поэтому мы спрашиваем: каков правильный метод, каково правильное место, каков правильный долг для меня в этой жизни — чтобы выполнить его сегодня в соответствии с древней традицией. Если изменить какие-то существенные моменты, последствия будут серьёзными.
Тем не менее, прогресс означает, что вы глубже осознаёте ту же самую практику. Например, если вы читаете «Бхагавад-гиту» впервые, это для вас откровение. Но если вы читаете «Гиту» снова и снова, она всегда будет приносить новые откровения. Потому что, если мы можем принять это как живое слово Божье, то это послание коснётся нашего сердца — в начале, в середине и в конце нашей жизни. Прогресс означает, что вы погружаетесь глубже, идёте глубже. Та же среда, но тем не менее восприятие гораздо глубже. Как в этой прекрасной песне[1] Бхактивинода Тхакура: ye dina grihe bhajana dekhi grihite goloka bhaya — «Однажды я совершал обожание у себя дома, и вдруг он превратился в духовное небо, Голока Вриндавана».
Мы ждём этого момента – когда наше видение изменится. Если мы сегодня войдем в рай, скорее всего, останемся недовольными. Конечно, это противоречие, ведь можно оставаться недовольным только своим нынешним состоянием ума, но с нынешним состоянием ума нельзя войти в такое великое поле – так что этого на самом деле не бывает. Но постарайтесь понять: нам нужно развивать этот внутренний духовный вкус, чтобы совершенствоваться. И если произойдёт это тонкое преображение, тогда мы сможем преодолеть все ограничения. Думаю, всем нам понравится это улучшение нашей жизни – найти своё место, помочь себе обрести баланс. Будьте умны и не пытайтесь компенсировать свои недостатки или ошибки на расчётной платформе. А постарайтесь найти… мне не нравится слово «революционный способ», а то, что может решить проблему одним махом.

(продолжение следует)

1. „Шудха-баката чарана-рену“ от неговия сборник с предани песни „Шаранагати“

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Life is progressive. What is alive, it should grow, because growth and movement is a signal of life. And actually I can see here all-around these signals of life. How you improve nicely, with attention to the details, the standards of the ashram. How you try to improve the mood of the mission. After a certain time we achieve a level of fulfilment in that respect. Then we need to improve that readiness and care – we need to practice that on a higher, a more sophisticated platform. Just like Shrila Prabhupada said: “Now we have enough milk; let’s condense the milk”. Sometimes we can come to such a stage in our life, when we have enough milk; then we have to condense that milk.
In your lives you have achieved so much. Obvious success, some failures, but with some good realizations. You have enough. You are spiritually very wealthy. Try to condense your wealth. You know, milk is not bad, but it’s a little too light. If you start to condense it, then it becomes thicker. If you go on condensing it, it becomes sweet by itself. And when it’s condensed so much that it’s not liquid anymore, it becomes burfi[1] by itself.
So, I think this is enough. Enough is enough! What you have is enough. Try to make it more condensed.
Because you all have the chance to practice. We have an ashram! It’s such an incredible achievement. You know, it is said “Don’t be surprised if you find a little maya in the temple. It’s a much bigger miracle to find a temple in the maya.” Because this is a world of illusion and you find a place which is dedicated to the service of God Supreme – it’s a miracle by itself.
You have your malas… Once there was a candidate for becoming a devotee. He was attending a lecture, and after the lecture somebody of the initiated devotees was hanging his japa on the hanger for the clothes. And this new man said, “Ah, if I had a japa, I would never have hanged it like this!” Then the teacher told him: “The time will come when you will hang your japa.”
But enough is enough! Enough of the disillusioned spirit (настроение на премахнати илюзии)! Enough of laziness in the spiritual sense! Come to a better platform of your spiritual practices. You have all the good chances to improve your life. If we have the holy trinity of our faith – hari-guru-vaishnava, if we have God with us – tnen who is against us? If He is with you, who is against you?
Just recently I read one wisdom from a priest. He said “Well, if I try, even with God, I am not successful, I cannot make it. But He, even with me, He is always successful.” It is so simple. If He is with us, what is missing? What else do we need? Guru – if somebody is not satisfied with God, then he will receive a guru – to learn to be satisfied with God. And we have a nice sangha. Sangha makes it alive. Whatever we have learned theoretically, we can put it into practice in a good sangha.
So, everything that is necessary for our spiritual practices, we have it. But enough is not enough! Please go on, try to find more treasures. Share, give it to others, and then you will be supplied. Help others to realize their own spiritual origin – it is a service to humanity. And also it is a service to the source of all the living entities. Because in this way, the energy that somehow, by the influence of illusion, separates itself from the source, finds the way back home, back to Godhead. Krishna is satisfied if more of His energy is directed back to Him. This is our humble offering and service to help these estranged energies to return to their original source where they do belong.

(to be continued)

1.  Indian sweetmeat made of condensed milk

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az élet folyamatos fejlődésben van. Ami él, annak növekednie kell, mert a növekedés és a mozgás az élet egyik jele. S valójában itt az ásramban is ezt látom, ahogy nagyon szépen, odafigyelve a részletekre, igyekeztek emelni a színvonalat, a misszió hangulatát. Így egy bizonyos idő után elérünk egy ilyenfajta kiteljesedéshez. Majd ezután ezt a szolgálatkészséget tovább kell fejlesztenünk egy még magasabb, még kifinomultabb szintű gyakorlattal. Éppúgy, ahogy Sríla Prabhupád mondta: „Most már van elég tejünk, kezdjük el besűríteni”. Néha eljuthatunk az életünknek egy olyan szakaszába, amikor már van elég tejünk, és neki kell állnunk besűríteni azt.

Annyi mindent elértünk már az életben, nyilvánvaló sikereket, illetve némi kudarcot is, de közben nagyon értékes felismerésekre jutottunk. Elegendő dologra szert tettünk, lelkileg már nagyon gazdagok vagyunk, most pedig próbáljuk meg besűríteni ezt a gazdagságot. Mint tudjuk, a tej nem egy rossz dolog, csak egy kicsit túl híg, túl könnyű. Ha elkezdjük forralni, akkor elkezd besűrűsödni, és egyszerűen önmagától édes lesz. S amikor már annyira besűrűsödött, hogy nem folyik többé, akkor barfi (ejtsd: börfi) lesz belőle.

Nos, úgy hiszem ebből ennyi is elég! Teljesen elegendő mindaz, amink most van, most már csak igyekeznünk kell besűríteni!

Hiszen mindannyiónknak lehetőségünk van a gyakorlásra, van ásramunk, ami egy hihetetlenül nagy eredmény. Tudjátok, azt mondják, hogy: „Ne lepődjetek meg, ha előfordul, hogy felbukkan egy kis májá a templomban. Az sokkal nagyobb csoda, ha az illúzió világában egyáltalán találtok egy templomot.” Hiszen ez az illúzió világa, és ha találtok egy helyet, ami Isten szolgálatának van szentelve – az már önmagában kész csoda.

Van egy történet a dzsapa-málával kapcsolatban, amin mi is zengjük a Szent Neveket. Egyszer volt egy újdonsült érdeklődő, aki bhakta szeretett volna lenni. Elment egy előadásra, és arra lett figyelmes, hogy az egyik felavatott bhakta a fogasra akasztotta fel a dzsapáját. Majd megjegyezte ez az érdeklődő, hogy: „Ó, ha nekem is lenne dzsapám, akkor én sohasem akasztanám így fel!” Erre a mester így szólt hozzá: „Eljön majd az az idő, amikor te is szögre fogod akasztani a dzsapádat.”

De ebből ennyi is elég! Elég a kiábrándult hangulatból, elég a lelki értelemben vett lustaságból! Jussunk el a lelki gyakorlataink egy magasabb szintjére, hiszen minden esélyünk megvan arra, hogy jobbá tegyük az életünket. Ha megvan bennünk ez a szentháromság, hogy hari-guru-vaisnava, ha Isten velünk van, akkor ki lehet ellenünk? Ha az Úr velünk, ki lenne ellenünk?

Nemrégiben olvastam egy papnak a következő nagyon bölcs gondolatát, aki azt mondta: „Nos, ha én akarok valamit megvalósítani, és akár még Isten segítségét is megkapom hozzá, nem biztos, hogy sikerrel járok, nem biztos, hogy meg fogom tudni csinálni. De ha Ő akar valamit, akár még velem együtt is, az biztos, hogy mindig sikerrel jár.” Ez ilyen egyszerű. Ha Ő velünk van, akkor mi hiányozhat? Mi másra lenne szükségünk? Ha valakinek a Jóisten nem elég jó, akkor fog kapni egy gurut, aki segít megtanítani, hogyan legyünk elégedettnek a Jóistennel. Illetve van egy szép szanghánk, egy szép társulási lehetőségünk, ami mindezt segít élővé tenni. Bármit is tanultunk elméletben, azt egy jó szanghában át tudjuk ültetni a gyakorlatba.

Tehát mindenünk megvan, ami a lelki gyakorlatainkhoz szükséges. De ez a szlogen, hogy „Ebből ennyi is elég” a lelki út végén úgy fog hangzani, hogy „Ebből ennyi nem elég”! Kérlek, folytassátok tovább, és próbáljatok minél több kincset találni! Illetve osszátok meg, adjátok át másoknak is mindazt, amit ti is megkaptatok, így lesz nektek is egyre több. Segítsünk másoknak is, hogy felismerhessék saját eredeti lelki mivoltukat, ezzel tudjuk az emberiséget szolgálni és egyben minden élőlény  végső forrását. Mert ily módon az az energia, ami valamiképpen az illúzió hatására elkülönítette magát a forrástól, vissza fog találni, vissza a Jóistenhez. Krisna, Aki önmagában is elégedett, ekkor még elégedettebb lesz, ha Önnön energiája visszatér Hozzá. Ez a mi alázatos felajánlásunk és szolgálatunk, hogy segítsünk ezeknek az elkülönült energiáknak visszatérni az eredeti forrásukhoz, ahová tartoznak.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Животът е прогресивен. Което е живо неминуемо расте, защото растежът и движението са признак на живота. И аз наистина виждам тук наоколо тези признаци на живот. Как подобрявате с внимание към детайлите стандартите в ашрама. Как се стремите да обогатявате настроението на мисията. С времето постигаме някакво ниво на осъществяване в това отношение. След това трябва да усъвършенстваме тази готовност и грижовност – трябва да ги практикуваме на по-висше, по-фино ниво. Както е казал Шрила Прабхупад: „Вече имаме достатъчно мляко; сега нека го кондензираме”. Понякога можем да достигнем такъв стадий в живота си, когато имаме вече достатъчно мляко; тогава трябва да сгъстим това мляко.
В живота си вие сте постигнали толкова много. Очевиден успех, някои провали, но довели до добри осъзнавания. Вече имате достатъчно. Духовно сте много богати. Стремете се да кондензирате богатството си. Млякото не е нещо лошо, но е някак твърде леко. Ако започнете да го кондензирате, то се сгъстява. Ако продължите да го кондензирате, става сладко от само себе си. А когато се сгъсти дотолкова, че вече не е течно, то се превръща в бърфи[1].
Така че мисля, достатъчно е. Стига вече! Каквото имате, достатъчно е. Опитайте се да го сгъстите.
Защото всички вие имате възможността да практикувате. Разполагаме с ашрам! Това е такова невероятно постижение. Знаете, казва се: „Не се изненадвайте, ако откриете малко мая в храма. Много по-голямо чудо е да намерите храм в мая.” Защото това е свят на илюзията и да намерите място, посветено в служба на Всевишния, само по себе си е чудо.
Имате броениците си… Веднъж имаше един кандидат да стане бхакта. Беше присъствал на една лекция, а след лекцията някой от посветените ученици си беше увесил джапата на закачалката за дрехи. И този нов човек каза: „О, ако аз имах джапа, никога не бих я окачвал така!” Тогава учителят му отвърна: „Ще дойде време, когато и ти ще си окачваш така джапата.”
Но достатъчно! Стига с това настроение на премахнати илюзии! Стига с тая духовна леност! Стигнете до едно по-добро ниво в духовните си практики. Имате всички шансове да усъвършенствате живота си. Щом с нас е светата троица на нашата вяра – хари-гуру-ваишнава, щом Бог е с нас – тогава кой е против нас? Ако Той е с вас, кой е против вас?
Наскоро прочетох мъдрост от един свещеник. Той казва: „Ако аз се опитвам, дори и с Бога, не мога да успея. Обаче Той, дори и с мен, винаги успява.” Толкова е просто. Щом Той е с нас, какво липсва? Какво още ни е нужно? Гуру – ако някой не е доволен с Бога, той ще получи гуру – за да се научи да е доволен с Бога. Имаме и чудесна санга. Сангата кара всичко да оживее. Каквото сме научили теоретично, можем да го приложим на практика в една добра санга.
Така че всичко, което ни е необходимо за духовните ни практики, ние го имаме. Обаче не е достатъчно! Моля ви, продължавайте! Стремете се да откривате още съкровища. Споделяйте, давайте на останалите, и тогава ще ви бъде дадено. Помагайте на другите да осъзнаят духовния си произход – това е служене към човечеството. А също и служене към източника на всички живи същества. Защото по този начин енергията, която някак, под въздействието на илюзията, се е отделила от своя източник, се завръща у дома, при Бога. Кришна се радва, ако все по-голяма част от енергията Му се връща към Него. Това е нашето смирено приношение и служене – да помагаме на тези отчуждени енергии да се завърнат към извора, на който принадлежат.

(следва продължение)

1.  Индийски сладкиш от кондензирано мляко

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Once a young man asked his master, “How to find my duty in life?” Is it a good question? I think it’s a very appropriate question. Because if you don’t know what is the purpose of your life, how you will live? You will waste some more years from your life and then it will be more difficult to create the balance. So, he had this question, and then the sadhu gave a specific answer to this inquiry. He said – just like that fortune teller in the previous lecture: “I see two ways.” One way is what we have been practicing for innumerable lifetimes – we try, we try to find our place. We try this profession, we don’t like it and we try to change it. We try that occupation and then we change it. We try this role in life and then we fail. We try another part of life and we enjoy it. So, this is what we are doing all the time – trying to find our place. For some time you take shelter and sooner or later you will change it, because you feel that ‘this is not my ultimate engagement, this is not the proper place for me’. This we can call an experimental method – to find your proper place, your destiny, so to say. 

The other method is, you ask an authority, “Please tell me, what is good for me”. Because if I don’t know, I can try to find my place; or I can go to someone who will know and ask directly, “Tell me, what am I to do?” Usually we know who our mother is. So, if you want to understand who your father is, you can start a biological analysis or do genetic structure test to find out. Or you can simply go to your mother and ask, “My dear mother, please tell me who is my father.” And she will tell. 

So, authority means knowledge, full conviction. Knowledge beyond our limits – this we can call an authority. The authority is who knows. Therefore if you want to find our proper place in this lifetime, you can go on trying; or you can find an authority and ask him or her, “Please tell me, what is the proper place for me, what is the proper prospect for me?” So, which method do you prefer? 

Answer: The easy one – to ask.

Swami Tirtha: Theoretically we prefer the inquiry, but practically we follow the other path – trying and trying and trying. And I definitely agree: if we receive an instruction and if we try to follow it, that is not easy. Nevertheless, it is very glorious if we can follow the instruction. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egyszer egy fiatalember megkérdezte a mesterét: „Hogyan találjam meg az életfeladatomat?” Mit gondoltok, ez egy jó kérdés? Igen, szerintem is nagyon lényeges ez a kérdés! Hiszen ha nem tudjuk, hogy mi az életünk célja, akkor hogyan tudjuk azt megvalósítani? Ha még jó pár évet elpazarlunk az életünkből, akkor még nehezebb lesz megtalálni az egyensúlyt a korábbi, anyagi célokkal töltött, és a mostani lelki életünk között. Mint ahogy egyetértettünk abban, ha például 50–60 évesen kezdjük el a lelki életet, akkor nem biztos, hogy lesz még 50–60 évünk, hogy kompenzáljuk a korábbi életvitelünket. Tehát elhangzott ez a kérdés, és a szádhu pedig egy konkrét választ adott erre, éppúgy, mint az előző előadásban a jósnő. „Két utat látok.” Az egyik az, amivel már számtalan életen át kísérleteztünk: próbáltuk megtalálni a helyünket a világban. Kipróbáltunk egy szakmát, nem tetszett vagy kudarcot vallottunk, kipróbáltunk egy másikat, aztán megint váltottunk. Majd egy másik életszakaszhoz érve megpróbáltuk élvezni azt. Tehát állandóan ezt csináljuk – igyekszünk  megtalálni a helyünket. Egy kis időre megállapodunk valahol, de előbb-utóbb mégis változtatunk, mert azt érezzük, hogy: „Ez nem a végleges helyem, ez nem a nekem való hely!” Ezt nevezhetjük kísérleti módszernek, úgymond megtalálni a sorsunkat, a számunkra megfelelő helyet.

A másik módszer pedig az, hogy megkérdezünk egy felsőbb tekintélyt: „Kérlek, mondd meg, mi a jó nekem!” Mert ha nem tudjuk, akkor megpróbálhatjuk megtalálni a helyünket, vagy pedig elmehetünk valakihez, aki tudja, és tőle kérdezhetjük meg, hogy „Mondd meg, mit tegyek?” Általában tudjuk, hogy ki az anyánk, de ha azt is meg akarjuk érteni, ki akarjuk deríteni, hogy ki az apánk, akkor ehhez már biológiai, genetikai vizsgálatok kellenek. Vagy egyszerűen csak megkérdezzük az édesanyánkat, hogy: „Kedves Anyám, kérlek, mondd meg, ki az én Apám.” S ő meg fogja mondani nekünk.

Tehát ez a felsőbb tekintély egyenlő a tudással, a teljes meggyőződéssel. A korlátainkat meghaladó tudást nevezhetjük tekintélynek. A tekintély az, aki tud. Tehát, ha meg akarjuk találni a helyünket ebben az életben, akkor egyrészt kísérletezhetünk sok mindennel, másrészt megkereshetjük azt, akitől megkérdezhetjük, hogy: „Kérlek, mondd meg, hol van az én helyem a világban, és milyen távlatok állnak előttem?” Nektek melyik módszer tetszik inkább?

Válasz: A könnyebb az, ha megkérdezzük.

Szvámí Tírtha: Elméletileg tudjuk, hogy jobb módszer az, ha megkérdezzük a feljebbvalónkat, de a gyakorlatban mégis a másik utat járjuk, mégpedig azt, hogy próbálkozunk, próbálkozunk és próbálkozunk. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ha kapunk egy útmutatást a jóakarónktól, és megpróbáljuk azt követni, az nem mindig könnyű! Mégis nagyon áldásos, ha sikerül követnünk az ő utasítását.

(folytatása következik)