Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



(from a lecture of Swami Tirtha, 02.05.2018, Rila) 

(continues from the previous Monday)

The debate – whether you perceive the supreme reality like a constant energy flow or you see the personal beauty of that superior reality – it depends on your taste, on your approach. And this taste is very important here. Spiritual practice in general is just like an invitation for supper. Because the supper is ready.

Devotees… well, they live in eternity, therefore their time management is a little flexible. So all the yogis, all the gyanis, all the other spiritualists and everybody is invited; devotees are also invited for this supper. The time frame is set – the supper will be served – although this is a self-service, but – the supper will be served on the table at six o’clock.

The gyanis, who are very punctual and very well-educated, come on time. And which part of the cake will they take? They will take sat – divine existence. ‘Yes! This is what we are searching for! Eternal life – this is for us! We overcame death, we are satisfied.’

The next group is the yogis, coming a little late, because they were engaged in their meditations. And you know, if you are absorbed in your meditation, sometimes it’s difficult to break it, to regain your consciousness to join the daily activities. So they are coming and they take another piece of the cake. They were searching for enlightenment – to see the divine presence in their hearts, to perceive Paramatma in their heart. ‘The top level of enlightened consciousness – chit – this is for us!’

So, gyanis returned satisfied: ‘We have sat, this was our ambition.’ Yogis return with another piece of cake – chit: ‘Yes, this was our goal, we have reached it!’ And finally, after seven o’clock, the devotees also arrive. Because ‘I had to chant my rounds and I had to clean the temple and make the garland and also I had to discuss something very important with the others…’ So they are late. Which piece of the cake is left on the table? Sat is taken – eternal life is gone. Chit is gone – enlightenment is already taken. What is left? Only some remnants of this Last supper – anandam. ‘All right, let’s take this. Let them be happy with eternal life. Let others be happy with this full and enlightened consciousness. We are satisfied with the last morsels of this supper – anandam.’ And this is the nectar!

Therefore Krishna tricks the yogis and the gyanis with some insignificant things in order to satisfy His late devotees. Eternal life – come on, what is that compared to anandam?! Nothing! So, even if you come late, you will not miss anything. Because if you are a real devotee in your lifetime, God is with you, Krishna is with you. And if you die, you are with Him. So what is lost? Nothing. But for that we need to qualify to be a real one.

So, philosophy is our vedanta, theology is our siddhanta and our piece of the cake is anandam.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

A vita, a dilemma az, hogy vajon a Legfelsőbb valóságot állandóan áramló energiaként érzékelitek, vagy esetleg gyönyörű Személyként látjátok? Ez valójában a lelki hangulatotoktól, a Felsőbb valósághoz való közeledésetek módjától függ. És itt a hangulat az, ami nagyon fontos! A lelki gyakorlat általánosságban olyan, mint egy vacsorameghívás, mert a vacsora már készen áll.

A bhakták… nos, ők az örökkévalóságban élnek, ezért az időbeosztásuk egy kicsit „rugalmasabb”. Tehát a jógik, a gjáník, a bhakták, az összes lelki utat járó lélek, és mindenki más is kapott meghívást erre a vacsorára. A vacsora felszolgálásának ideje pontosan meg van szabva, bár mindenki saját maga vesz az ételből, viszont mindenképpen hat órától kerül a teríték az asztalra.

A gjáník azok, akik nagyon pontosak, illemtudóak és időben érkeznek. Ők vajon melyik részét fogyasztják el a tortának? A szat, az isteni létezés szeletét választják. ‘Igen! Ez az, amit keresünk! Öröklét, ez kell nekünk! Legyőztük a halált, ezzel elégedettek vagyunk.’

A közetkező a jógik csoportja, akik egy kicsit késve érkeznek, mivel lefoglalta őket a meditációjuk. Mint tudjátok, ha belemerültök a meditációba, akkor azt nehéz abbahagyni és visszatérni a jelen tudatállapotba, a hétköznapi életbe. Ők is elfogyasztanak egy adott részt a tortából. A jógik a megvilágosodást keresik, hogy felfedezhessék Istent, a Paramátmát a szívükben. ‘A megvilágosodott tudatállapot legmagasabb szintje a csit, ez az, ami nekünk való!’

A gjáník tehát elégedetten tértek vissza: ‘Megkaptuk a szat-ot, mindig is ezt szerettük volna.’ Majd a jógik is visszatértek egy másik szelet tortával, ez a csit: ‘Igen, ez volt a célunk és meg is kaptuk!’ Majd végül, hét óra után, a bhakták is megérkeznek. Ők pedig ezt mondják ‘Még el kellett mondanom a köreimet, ki kellett takarítanom a templomot, virágfüzért kellett fűznöm illetve még valami nagyon fontosat kellett megbeszélnem a többiekkel…’ Szóval ők később érkeznek. És vajon melyik szelet torta maradt az asztalon? A szatot, az örök életet már választották, a csit, a megvilágosodott tudat is elkelt, mi maradt még? Már csak némi morzsa maradt ebből az Utolsó vacsorából, az ánanda. ‘Rendben, akkor válasszuk ezt. Ők legyenek boldogok az örök élettel, mások örüljenek a teljesen megvilágosodott tudatnak, mi pedig megelégszünk ennek az Utolsó vacsorának a maradékával, az ánandával.’ És ez az igazi nektár!

Látjátok Krisna jelentéktelen dolgokkal huncut módon becsapja a jógikat és a gjáníkat azért, hogy a későn jövő bhaktáit elégedetté tehesse. Örök élet, ugyanmár, nyomába sem fér az ánandának?! Semmi! Tehát, mégha el is késtek, nem fogtok lemaradni semmiről, mert, ha komoly bhaktaként élitek az életeteket Isten, Krisna veletek van, és ha meghaltok, akkor is Vele lesztek. Tehát mit is veszíthetnétek? Semmit. De ehhez igazi bhaktává kell válnunk!

Szóval a filozófia a vádántánk, a teológia a sziddhántánk, és a tortából nekünk az ánanda jut.

 

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 02.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Дали възприемате върховната реалност като несекващ енергиен поток или виждате личната красота на тази висша реалност – това зависи от вкуса и подхода ви. И този вкус е нещо много важно тук. Духовната практика най-общо казано е като покана за вечеря. Защото вечерята е сервирана.

Бхактите… е, те живеят във вечността, затова управляват времето си доста гъвкаво. И така, поканени са всички йоги, всички гяни, всички останали духовни люде; бхактите също са поканени на тази вечеря. Указано е точно време: вечерята ще бъде сервирана – макар да е на самообслужване – вечерята ще бъде сервирана на масата в шест часа.

Гяните, които са много точни и възпитани, идват навреме. И коя част от тортата ще вземат? Те ще вземат сат – божественото съществуване. „Да! Това е, което търсим! Вечен живот – това е за нас! Ако надмогнем смъртта сме удовлетворени.“

Следващата група са йогите; идват леко закъснели, понеже са били заети със своите медитации. А знаете, ако си вглъбен в медитация, понякога е трудно да я прекъснеш и да върнеш съзнанието си към ежедневните дела. И така, те идват и взимат друго парче от тортата. Те търсят просветление – да съзерцават божественото присъствие в сърцата си, да усещат Параматма в своите сърца. „Най-висшето ниво на просветленото съзнание – чит – то е за нас!’

И така, гяните си тръгват доволни: „Имаме сат, това е нашият стремеж.“ Йогите си тръгват с друго парче от тортата: „Това беше нашата цел, постигнахме я.“ Накрая, чак след седем ч. пристигат и бхактите. Понеже „Трябваше да си измантрувам кръговете, трябваше да изчистя храма, да направя гирлянд, и освен това имахме да обсъждаме нещо много важно с останалите…“ Така че те закъсняват. И кое парче от тортата е останало на масата? Сат е взето – вечният живот го няма. Чит го няма – просветлението вече е взето. Какво е останало? Само някакви остатъци от последната тайна вечеря – анандам. „Добре, нека вземем това парче. Нека едните се радват на вечния живот. Нека другите се радват на всеобхватното просветлено съзнание. На нас ни харесват последните остатъци от вечерята – ананда,.“ Това е нектарът!

Ето как Кришна заблуждава йогите и гяните с някакви незначителни неща, за да зарадва закъсняващите си бхакти. Вечен живот – че какво е той в сравнение с ананда?! Нищо! Така че дори и да дойдете късно, няма да пропуснете нищо. Защото ако сте истински бхакти, по време на живота ви Бог е с вас, Кришна е с вас. А когато умрете, вие сте с Него. Тогава кое е изгубено? Нищо. Ала за това е нужно да се квалифицираме да бъдем истински.

И така, философията е нашата веданта, теологията е нашата сиддханта, а нашето парче от тортата е анандам.

(следва продължение)



(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

All right, we understand that there is friendship as a relationship between human beings. Sometimes with some pros, sometimes with some cons, but it’s there. But what about the divine relationships, what about the spiritual relationships as friendship? Now this is our topic. As it was mentioned, a real friend likes whatever you have, likes everything about you. And you also like everything about him. “A yellow garment, such a nice garment. I also want to have such a garment!” So, sharing: “Whatever you have, I also want to possess, and I definitely want to give you whatever I have.”

Once, one godbrother of Gurudev gave him a donation. He was also a sanyasi like Gurudev. And Gurudev said: “No, how can I accept a donation from a renounced person?! I cannot accept any donation from you.” And then his friend said: “No, no, you have to accept it, because I know it is in a very good place in your pocket. Even if you buy ice cream with that, it’s much better with you then with me.” You see, such a friendly exchange! Not official, but friendly. Whatever I have, you will also have. As long as I have a chapati, you will also have a chapati. Very beautiful!

“There are similar statements of fraternal love expressed outside the jurisdiction of Vrindavana. When the sons of Pandu, headed by Maharaja Yudhishthira, saw Krishna in His four-handed form on the Battlefield of Kurukshetra, holding His conch shell, disc, club and lotus flower, they completely forgot themselves and became merged in the ocean of nectarean happiness. This shows how the sons of Pandu – King Yudhishthira, Bhima, Arjuna, Nakula and Sahadeva – were all caught up in fraternal love for Krishna.”[1]

So, here we see when Krishna ignites the fire of devotional sentiments towards friendship.

“Sometimes the different names, forms, paraphernalia and transcendental qualities provoke fraternal love. For instance, Krishna’s nice dress, His strongly built body, the all-auspicious symptoms on His body, His knowledge of different languages, His learned teachings in Bhagavad Gita, His uncommon genius in all fields of endeavour, His exhibition of expert knowledge, His mercy, His chivalry, His behaviour as a conjugal lover, His intelligence, His forgiveness, His attraction for all kinds of men, His opulence and His happiness all provoke fraternal love.”

So there is a lot to invite us to be enchanted with this Krishna. And wherever you see the symptoms or the signs of a real spiritual friendship, we are ready to worship that, to admire that. Because that is something real.

(to be continued)

[1] Nectar of Devotion, Ch 41



(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Rendben, azt értjük, hogy az emberek között létezik baráti viszony, mely néha előnyökkel, máskor hátrányokkal is járhat, de létezik. De, mi a helyzet az Istenhez fűződő lelki kapcsolatok tekintetében a barátsággal? Nos, ez a mai témánk. Mint, ahogy említettük, egy igazi barát mindent szeret bennetek, és ti is mindent szerettek őbenne. “Ó, ez a sárga ruhád nagyon gyönyörű, én is szeretnék egy ilyet!” Tehát ez az osztozás: “Bármid is van, én is szeretnék abból egyet magamnak, és nagyon szívesen  odaadom neked, amim van.”

Egyszer Gurudév egyik hittestvére, aki szintén szannjászí volt adományt adott a számára. Mire Gurudév azt mondta: „Nem, hogyan is fogadhatnék el adományt egy lemondott embertől?! Nem, nem fogadhatom el tőled!” Ekkor ez a szannjászí barátja azt mondta neki: „Nem, el kell fogadnod, mert tudom, hogy nálad nagyon jó helyen lesz. Mégha fagylaltot veszel is belőle, akkor is jobb helye lesz nálad, mint nálam.” Látjátok milyen bensőségesen baráti itt a viszony! Nem hivatalos, hanem baráti. Ami az enyém, az a tiéd is. Amíg nekem jut egy csapáti, addig neked is fog jutni. Nagyon szép gesztus!

Hasonló kijelentéseket olvashatunk a Vrindávan határain kívül megnyilvánuló baráti szeretetről is. Amikor Pándu fiai, akiket Judhisthir Mahárádzs vezetett, meglátták Krisnát négykarú formájában a kuruksétrai csatatéren, amint négy kezében kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tartott, teljesen megfeledkeztek magukról, s a nektári boldogság óceánjába merültek. Ez megmutatja, hogy Pándu fiait, Judhisthir királyt, Bhímát, Ardzsunát, Nakulát és Szahadévát a baráti szeretet köteléke fűzte Krisnához.”[1]

Itt tehát azt látjuk, amint Krisna lángra lobbantja az odaadó baráti érzelmeket.

Néha a különféle nevek, formák, eszközök és transzcendentális tulajdonságok váltják ki a baráti szeretetet. Például Krisna szép ruhája, erős teste, a testén lévő végtelenül áldásos jelek, az, hogy sok nyelven beszél, bölcs tanításai, melyeket a Bhagavad-gítában adott át, nem mindennapi zsenialitása minden területen, ami törekvést igényel, nagy tudásának megnyilvánítása, kegye, lovagiassága, viselkedése mint szerelmes, értelme, megbocsátó természete, az, hogy minden ember számára vonzó, valamint gazdagsága és boldogsága mind baráti szeretetet ébresztenek.”

Tehát Krisna számtalan dologgal képes elvarázsolni bennünket, és bárhol fedezzük is fel egy igazi lelki barátság tüneteit, teljesen rabul ejt bennünket, azért mert ez valami nagyon igaz dolog.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet



(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Добре, разбрахме, че съществува приятелството като взаимовръзка между човешките същества. Понякога със своите добри страни, друг път със своите недостатъци, но го има. Но какво да кажем за божествените, за духовните връзки на приятелство? Сега това е нашата тема. Както казахме, истинският приятел харесва това, което харесвате и вие, харесва всичко свързано с вас. И вие също харесвате всичко свързано с него. „Каква хубава жълта дреха. И аз искам да имам такава!” Така че споделяне: „Каквото ти имаш, и аз искам да го имам, и определено искам да ти дам това, което аз имам.”

Веднъж един духовен брат на Гурудев му даде дарение. Той също беше санняси като Гурудев, и Гурудев му каза: „Не, как мога да приема дарение от монах?! Не мога да приема дарение от теб.” Тогава неговият приятел отвърна: „Не, не, трябва да го приемеш, понеже знам, че ще е на много добро място в твоя джоб. Дори да си купиш сладолед с него, много по-добре ще е да е у теб, отколкото у мен.” Виждате ли какъв приятелски обмен! Не официален, а приятелски. Каквото имам аз, ти също го имаш. Докато за мен има чапати, и за теб ще има чапати. Много красиво!

„Има примери за приятелска обич и извън пределите на Вриндавана. Когато синовете на Панду, предвождани от Махараджа Юдхищхира, видели Кришна на бойното поле Курукшетра в четириръката Му форма, държащ раковина, диск, боздуган и лотосов цвят, те напълно забравили себе си и потънали в океан от нектарно щастие. Това показва как синовете на Панду – цар Юдхищхира, Бхима, Арджуна, Накула и Сахадева – били в плен на приятелската обич към Кришна.”[1]

Тук виждаме случай, когато Кришна запалва огъня на чувствата на приятелска преданост.

„Понякога приятелската обич може да бъде предизвикана от различните имена, форми, атрибути и трансцендентални качества. Например, красивите дрехи на Кришна, здравото Му и силно тяло, благоприятните знаци по снагата Му, различните езици, които знае, изключителните Му учения в „Бхагавад Гита“, необикновената Му гениалност във всички области, Неговото знание и опит, милостта Му, благородството Му, поведението Му като любим, интелигентността Му, снизходителността Му, това, че привлича всички хора, богатството и щастието Му – всичко това предизвиква у предания приятелска любов.”

Така че има много неща, които ни примамват да бъдем омаяни от този Кришна. И където и да видим признаци на истинско духовно приятелство, ние сме готови да го почитаме, да му се възхищаваме. Защото това е нещо истинско.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността“, Гл. 41



(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2018 am Vormittag, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

In Ordnung, wir verstehen, dass es Freundschaft als eine Beziehung zwischen Menschen gibt. Manchmal mit einigen Vorteilen, manchmal mit einigen Nachteilen, aber es ist da. Aber was ist mit dem Göttlichen Beziehungen, was ist mit den spirituellen Beziehungen als Freundschaft? Das ist nun unser Thema.Es wurde erwähnt, dass ein echter Freund alles mag, was du hast, er mag alles an dir. Und ihr alles an ihm. „Ein gelbes Kleidungsstück, so ein schönes Kleidungsstück. Ich möchte auch so eins haben!” Also teilen wir: „Was auch immer du hast, ich möchte es auch besitzen und ich möchte es auf jeden Fall auch dir alles geben was auch immer ich habe.“

Einmal gab ein Patenbruder von Gurudev ihm eine Spende. Er war auch ein Sanyasi, wie Gurudev. Und Gurudev sagte: „Nein, wie kann ich eine Spende von einer entsagenden Person annehmen?!“ Ich kann keine Spende von dir annehmen.“ Und dann sagte sein Freund: „Nein, nein, du musst es akzeptieren, weil ich weiß, dass es einen sehr guten Platz in deiner Tasche hat. Auch wenn du damit Eis kaufst, bei dir ist es viel besser als bei mir aufgehoben.“ Seht ihr, so ein freundlicher Austausch! Nicht offiziell, aber freundlich. Was auch immer ich habe, das wirst du auch haben. Solange ich einen Chapati habe, wirst du auch einen haben Chapati. Sehr schön!

„Es gibt ähnliche Erklärungen brüderlicher Liebe, die außerhalb der Grenzen von Vrindavana geäußert werden. Als die Söhne des Pandu, angeführt von Maharaja Yudhishthira, Krishna in seiner Vierhändigen Gestalt auf dem Schlachtfeld von Kurukshetra sahen, mit Muschelschale, Scheibe, Keule und Lotusblume, vergaßen sie sich völlig und verschmolzen mit dem Ozean aus  Glücksnektar. Dies zeigt, wie die Söhne von Pandu – König Yudhishthira, Bhima, Arjuna, Nakula und Sahadeva –alle in brüderlicher Liebe zu Krishna gefangen waren.“ [1]

Hier sehen wir also, wie Krishna das Feuer von Gefühlen der hingebungsvollen Freundschaft entzündet.

„Manchmal die unterschiedlichen Namen, Formen, Utensilien und transzendentalen Qualitäten provozieren freundschaftliche Liebe. Zum Beispiel Krishnas wunderschöne Kleidung, Sein gesunder und starker Körper, die glückverheißenden Zeichen auf seinem Körper, die verschiedenen Sprachen, die er kennt, seine außergewöhnlichen Lehren in der Bhagavad Gita, seine außergewöhnlichen Genie auf allen Gebieten, sein Wissen und seine Erfahrung, seine Barmherzigkeit, sein Adel, Sein Verhalten als Geliebter, Seine Intelligenz, Seine Nachsichtigkeit, dass er alle Menschen anzieht, sein Reichtum und sein Glück – alle provozieren freundschaftliche Liebe.“

Vieles lädt uns also dazu ein, uns von diesem Krishna verzaubern zu lassen. Und wo immer ihr die Symptome oder Zeichen einer echten spirituellen Freundschaft erkennt, seit ihr bereit sie anzubeten und zu bewundern. Denn das ist etwas Reales.

Fortsetzung folgt

1.Nektar der Hingabe, Kapitel 41

 



(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Хорошо, мы узнали, что есть дружба как отношение между людьми. Иногда с плюсами, иногда с минусами, но оно есть. А как насчет божественных отношений, как насчет духовных отношений, таких как дружба? Теперь это наша тема. Как уже упоминалось, настоящему другу нравится все, что у вас есть, нравится все в вас. И тебе в нем тоже все нравится. «Желтая одежда, такая красивая одежда. Я тоже хочу иметь такую одежду!» Итак, делимся: «Все, что у тебя есть, я тоже хочу иметь, и обязательно хочу отдать тебе все, что имею».

Однажды один духовный брат Гурудева сделал ему пожертвование. Он также был саньяси, как Гурудев. И Гурудев сказал: «Нет, как я могу принять пожертвование от отрекшегося человека?! Я не могу принять от тебя никаких пожертвований». И тогда его друг сказал: «Нет-нет, ты должен принять это, потому что я знаю, что оно у тебя в кармане в очень хорошем месте. Даже если ты купишь на это мороженое, у тебя будет намного лучше, чем у меня». Видите, такой дружеский разговор! Не официально, но дружелюбно. Все, что есть у меня, будет и у тебя. Пока у меня есть чапати, у тебя тоже будет чапати. Очень красиво!

«Есть похожие описания проявлений братской любви и вне Вриндавана. Когда сыновья Панду во главе с Махараджей Йудхиштхирой увидели на поле битвы Курукшетра четырехрукую форму Кришны, держащего раковину, диск, палицу и лотос, они впали в забытье и погрузились в нектарный океан счастья. Это свидетельствует о силе братской любви, которую питали к Кришне сыновья Панду: царь Йудхиштхира, Бхима, Арджуна, Накула и Сахадева.»[1]

Итак, здесь мы видим, как Кришна зажигает огонь чувств преданной дружбы.

«Иногда дружескую любовь в человеке пробуждают имена, образы, атрибуты или трансцендентные качества, например, красивая одежда Кришны, благоприятные знаки на Его теле, Его крепкое телосложение, знание Им разных языков, Его мудрые наставления в «Бхагавад-гите», Его выдающиеся способности, которые Он проявил в разных сферах деятельности, Его глубокие познания, Его доброта, доблесть, Его поведение в роли возлюбленного, Его разум, снисходительность, привлекательность для всех без исключения людей, Его богатство и Его счастье — все это возбуждает в преданном братскую любовь к Нему.»

Итак, есть много чего чтобы нам быть очарованными этим Кришной. И где бы мы ни увидели симптомы или признаки настоящей духовной дружбы, мы готовы поклоняться этому, восхищаться этим. Потому что это что-то настоящее.

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданности“, Гл. 41

 

 



(from a lecture of Swami Tirtha, 02.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

Now we can go to our next topic – theology. With philosophy we tried to figure it out: what it is, how it is…? Theology should tell us: who is this? So, the main question of theology is whether this superior reality is personal or impersonal. Because theoretically we can agree even with a disbeliever that ‘there is something behind’. But can you specify it? Then it starts to be more interesting.

One main opinion says that you cannot specify the divine. Because this is beyond all your conceptions, beyond your understanding, etc. etc. Not this, not that, you cannot understand it, you cannot see it, you cannot name it, you cannot catch it, you cannot talk to it, you cannot approach it, you cannot do anything about it. So, we can conclude that divine truth is impersonal.

All right, we can agree on this point. Truth is truth. But as we discussed before, this is only the second grade of experience. The first is that there is something beyond – this is the first step. The second is that this is the truth, like consciousness – so there is some superior consciousness there. But this is not the ultimate word in spirituality, because bliss, anandam, is beyond. Ecstasy is beyond the truth. Therefore we can say that all right, if truth is impersonal, then love is necessarily personal. Without personality what kind of love is there? It’s a mere theory! Once somebody told me: “When I reach enlightenment, I will become love.’ And I said: “And then? What’s next? What you are going to do?” This very strong philosophy was valid only until a beautiful young lady appeared. Then our young friend immediately understood that the story is a little different.

For love – even on the human platform, what to speak of the divine, spiritual platform – you need partners. This superior truth, this superior level of existence – how can you name it? There’s no way, because this is beyond experience, beyond our human imagination, all right. But how can you not name a compassionate loving God?! There is no other way to approach Him, only by – well, I don’t say ‘giving Him a name’, but by finding His identity; the name is an identity. So, the name presupposes divine love and divine love presupposes the name.

This is our philosophy – the holy name. This is our theology – the holy name. You can say: this is our vedanta. Vedanta – the end, the crown of our knowledge – is that something exists. And our siddhanta is that it’s Him. So, philosophy will tell us that there is something and theology will teach us who that is.

What is important here? That the Supreme is not limited in any way to show Himself, irrespective of the limitations of human beings. And the debate whether you perceive the supreme reality like a constant energy flow or you see the personal beauty of that superior reality – it depends on your taste, on your approach.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

Most pedig rátérhetünk a következő témánkra, a teológiára. Eddig a filozófiát próbáltuk megfejteni, hogy mi is az, hogyan épül fel…? A másik téma, a teológia pedig arról kellene szóljon, hogy ki Ő.  A teológia fő kérdése az, hogy a legfelsőbb valóság személyes, vagy személytelen, mert elméletileg még egy hitetlen emberrel is egyet tudunk érteni abban, hogy ‘van valami e mögött a létezés mögött’. Viszont képesek vagyunk-e meghatározni ezt a valamit? És innen kezd érdekessé válni a dolog. 

Az egyik legfőbb vélemény az, hogy, Isten nem határozható meg, mivel Ő az összes emberi felfogáson, megértésen túl van. Nem, Istent lehetetlen megérteni, Ő láthatatlan, megnevezhetetlen, elérhetetlen, nem tudunk beszélni Vele, megközelíthetetlen, ezekért nem tudtok semmit sem tenni. Tehát ebből esetleg azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az isteni valóság személytelen. 

Rendben, ezzel mi is egyet tudunk érteni. Ami igaz, az igaz. Viszont, amiről már korábban beszéltünk az az, hogy, ez csupán a tapasztalások második szintje, az első, hogy létezik valami ezen a tapasztalható valóságon túl, és ez az első lépés. A második igazság az, hogy ez a valami tudatos, tehát létezik egy felsőbbrendű tudat a teremtett világ mögött. Viszont ez még nem  a végső szó a lelkiségben, mert a boldogság, az ánanda, az ezen túl van, az extázis túl van az igazságon. Ezért mondhatjuk azt, hogy rendben, ha az igazság személytelen, akkor a szeretetnek óhatatlanul személyesnek kell lennie. Hogy létezhet szeretet, ha nem kapcsolódik személyekhez? Akkor az pusztán elmélet! Egyszer valaki azt mondta nekem: Amikor majd elérem a megvilágosodást, akkor szeretetté fogok válni.’ Erre én megkérdeztem: Jó, és mi lesz azután? Mi fog következni? Mit fogsz csinálni?” Ez a nagyon erős filozófia addig működött, amíg egy gyönyörű, fiatal hölgy meg nem jelent a színen. Ekkor fiatal barátunk azonnal megértette, hogy a valóság kicsit más. 

A szerelemhez, még emberi szinten is szükség van valakire, mit sem szólva az isteni szintről. Hogyan tudjuk megnevezni ezt a felsőbb igazságot, ezt a magasabb szintű létezést? Ez lehetetlen, mert túl van az emberi képzeleten, tapasztaláson. De hogy van az, hogy nem lehet megnevezni egy együttérző, szerető Istent?! Nincs más módja annak, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, csak az, hogy – nem azt mondom, hogy ‘elnevezzük Őt’, hanem megtaláljuk azt a tulajdonságát, ami leginkább jellemzi; hiszen Isten azonos a nevével. Tehát a név feltételezi az isteni szeretetet, és az isteni szeretet feltételezi Isten nevét. 

Ez a mi filozófiánk, ez a mi teológiánk a Szent Név, de mondhatjátok azt is, hogy ez a mi védántánk. A védánta jelentése, a védikus tudás végkövetkeztetése, a védikus tudás csúcsa, mely a létező dolgokat taglalja. A mi sziddhántánk pedig az, hogy Ő, Isten létezik. Tehát a filozófia rávezet bennünket arra, hogy van valami az emberi tapasztaláson túl, és a teológia pedig megismertet azzal, hogy ki Ő. 

Mi az, ami ebből fontos a számunkra? Az, hogy a Legfelsőbbet semmi sem akadályozza abban, hogy feltárja Önmagát, függetlenül az emberi lények korlátozott voltától. Tehát ez a vita, ez a dilemma, mely a Legfelsőbb valóságra vonatkozik, amit vagy állandóan áramló energiaként érzékelünk, vagy gyönyörű személyként látjuk Őt, az a saját lelki hangulatunktól, a Felé való közeledésünktől függ.

(folytatása következik)



« Older Entries