Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

To live an authentic life means to try to live according to your age. When you are young, you want people to treat you as a more senior person. When you are old, you want to pose as young. But that doesn’t work. So, better we always live according to our age. Of course, age concerns only the body. Because on the spiritual platform, we are always the same age, eternal, that means forever young. Can you imagine the eternal God as an old and broken person? No, we don’t want that concept. We want our Supreme eternal God as a young person in full bloom. Eternity means youth. 

So, what should we do? What to learn according to our age? We come to this life on Earth and we have to study, we have to learn something at every step of our life. Let us quote one discussion, where a student has some questions, some topics, better I say, in a conversation with his master. Because the student is for asking questions and the teacher is for answering the questions. Although we know the spiritual rule that a stupid person can ask much more questions than a wise person can answer. But this is not the case now. Because our student is a very deep searcher for the truth. He wants to understand what is what. Therefore, his first question concerns space. “What is space? What is the difference between space and location?” And after the teacher explains how to perceive space, the student comes up with the next question: “Tell me about time. I have understood your concept of space. Now teach me about time. What is time?” 

It’s a good question. What is space? We live our life in space. And what is time? How to relate to time? So, the master starts to explain. And finally he comes to this age sequence, he starts to describe what you have to learn at this age, at that age, etc., etc. So, may I invite you to a game? I will read the ages and you will give the answer. What you have to learn, what you have to study at that age. Good?

“And yet, in spite of this ever-changing process, there is a continuity in it. You will remain what you were, and you will become what you are.”[1] You see, time is passing, but you remain the same. If two spiritual persons meet after a long time, оne will greet the other: “Oh, you haven’t changed for the last ten years!” And the other will say: “Unfortunately, that is true.” You don’t feel any improvement. Time is passing, and you remain the same. So, use your time for a spiritual upgrade of your life, to become a better person. „At one year old, a person learns to…?” 

Answer: To walk.

Swami Tirtha: Yes, to walk. “At ten years old…?”

Answers: To count. To calculate. To think.

Swami Tirtha: Correct. To use your brain, very nice. “At twenty years old a person learns to….” 

Yashoda: Not to think. 

Swami Tirtha: First use your brain, then lose your brain, huh? But what is the answer? “At the age of twenty, one learns to stand on his own feet”. You see, we need some brain for that. All right, “At the age of thirty?”

Answer: Learns to be responsible. 

Swami Tirtha: All right. I think it’s close to the answer: “To look into himself”. Take it as advice. “At the age of forty?”

Answer: He is already tired. 

Swami Tirtha: Tired? That comes a little later, sorry… What is the answer here? “At the age of forty he is exploring how to be of service to the world.” You see? Because this is the most powerful period of your life. All right, let’s jump to the next level: “At the age of fifty?”

Answers: To be satisfied with what he has done. To leave a trace behind him.

Swami Tirtha: Nice. And what is our answer? “He learns to accept retreat.” So, retreat. Because so far we have been expanding our life, right? Now, we have to learn this: enough! Enough is…? 

Answer: Not enough. 

Swami Tirtha: Not enough. All right. What is next? “At the age of sixty, one is learning to…?”

Gita Govinda: To die? 

Swami Tirtha: Ah, that’s bitter! So, what does the text say? “To be wise.” Something good. After long studies – a very good achievement. After that? When you are seventy? It’s too far, right? So, what is there? “He learns to have a deep faith.” Better and better! Are there any further steps? At eighty? “He learns how not to be shaken.” Firmly established. After that, the next step? Have you ever thought of that: what you will do when you are ninety years old? Maybe not yet, but now is the time to think. 

Gita Govinda: Maybe it is the time to do yoga?

Swami Tirtha: To forget everything, huh? What is there in our text? “Preparing to accept death.” A very important job. And is there a final stage of your life? When you are a hundred? Because actually in the present age you can live up to a hundred, generally. So, what is our duty when we are a hundred? 

Kripadham: Enlightenment.

Swami Tirtha: And what is there in the text? “Learning to leave satisfied.” We started from crawling. And we ended with leaving with satisfaction.

Therefore we need to use time properly. It is said: if you are not innocent when you are ten, if you are not beautiful when you are twenty, if you are not strong when you are thirty, if you are not powerful when you are forty, if you are not wealthy when you are fifty, if you are not wise when you are sixty, and if you are not saintly when you are seventy, you will not become such later either. 

(to be continued)

1. Readings from Hansakunda Upanishad

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanításontinues from the previous Monday)

Hitelesnek lenni azt jelenti, hogy igyekszünk az életkorunknak megfelelően élni. Mivel amíg fiatalok vagyunk, azt szeretnénk, hogy az emberek idősebbként bánjanak velünk, amikor megöregszünk, akkor pedig fiatalnak akarunk tűnni. De ez nem működik! Tehát jobb, ha mindig az adott korunknak megfelelően élünk. Természetesen az életkor csak a testre vonatkozik, mert lelki szinten állandóan ugyanannyi idősek vagyunk, örökkévalók, vagyis örökké fiatalok. El tudjátok képzelni az örökkévaló Istent, öreg és megtört emberként? Nem, nem ilyennek akarjuk látni, leginkább örökifjúként akarunk tekinteni Rá. Az öröklét örök ifjúságot jelent. 

Szóval mitévők legyünk? Mit érdemes tanulnunk, ami megfelel az épp aktuális életkorunknak? Leszülettünk erre a Földre, és életünk minden szakaszában tanulnunk kell valamit. Hadd idézzek egy beszélgetést, ahol egy tanítvány határozott kérdéseket tesz fel a mesterének. Hiszen a tanítvány feladata az, hogy kérdezzen, a mesteré pedig, hogy válaszoljon azokra. Bár jól tudjuk azt a lelki szabályt, hogy egy ostoba ember sokkal többet kérdez, mint amennyit egy bölcs ember válaszolra érdemesnek tart. Viszont itt nem erről volt szó, mert a tanítványunk nagyon őszinte kutatója volt az igazságnak, tudni akarta, hogy valójában mi micsoda. Ezért az első kérdése a térre vonatkozott. „Mi a tér? Mi a különbség a tér, és a hely között?” S miután a mester elmagyarázta, hogyan kell felfogni a teret, a tanítvány feltette a következő kérdést: „Már értem, miért szent a hely, s hogy mi a tér. Kérlek, taníts tovább, mesélj nekem az időről! Mi az idő?”

Ezek nagyon jó kérdések! Például a tér, igen mi ebben a térben éljük az életünket. De vajon mi az idő, hogyan viszonyuljunk hozzá? Majd a mester belefog az időről szóló  magyarázatába, mely során végül eljut ehhez a korosztály szerinti felsoroláshoz, hogy mit kell megtanulnunk az adott életkorban. Most pedig szeretnélek meghívni benneteket egy kis játékra. Felsorolom az életkorokat, ti pedig mondjátok el, hogy szerintetek mit kell megtanulnunk életünknek abban a periódusában. Jó lesz így?

„S lám, e mindig változó folyamban mégis ott az állandóság: maradsz, aki voltál, leszel, aki vagy.”[1] Értitek, az idő múlik, de mi ugyanazok maradunk. Ha két lelki ember hosszú idő után találkozik, akkor általában az egyik úgy szokta köszönteni a másikat, hogy: „Ó, te egyáltalán nem változtál semmit az elmúlt tíz évben!” Mire a másik pedig úgy válaszol, hogy: „Sajnos, ez igaz!” Nem érezzük, hogy kicsit is változtunk volna. Az idő múlik, de mi ugyanazok maradunk. Szóval használjuk ki jól az időnket, hogy lelkileg fejlődhessünk, hogy jobb emberré váljunk. 

„Egyéves korában az ember megtanul…?” 

Válasz: Járni.

Szvámí Tírtha: Igen, járni. „Tízéves korában…?”

Válasz: Számolni, gondolkodni..

Szvámí Tírtha: Helyes, nagyon jó! Megtanulja használni az eszét. „Húszéves korában megtanul….?” 

Jasódá: Nem gondolkodni. 

Szvámí Tírtha: Micsoda? Először megtanulunk gondolkodni, aztán meg elveszítjük az eszünket? De mi a helyes válasz? „Húszéves korában tanul megállni a saját lábán”. Látjátok, ehhez azért szükségünk van némi észre. Rendben, „Harmincévesen?”

Válasz: Megtanul felelősséget vállalni dolgokért. 

Szvámí Tírtha: Igen, ez elég közel van, a mi válaszunkhoz: „Harmincéves korában tanul szembenézni önmagával”. Fogadjuk el ezt, mint egy jótanácsot. „Negyvenéves korában mit tanul meg az ember?”

Válasz: Ekkor már belefáradt a dolgokba. 

Szvámí Tírtha: Fáradt? Sajnálom, az majd kicsit később jön… Nos, mi itt a válasz? „Negyvenéves korában tanul legnagyobb hasznára lenni a világnak.” Látjátok? Mert ez az életünk legerőteljesebb időszaka. Rendben, ugorjunk a következő szintre: „Ötvenévesen?”

Válasz: Elégedettnek lenni azzal, amit elértünk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép, de mi a helyes válasz erre? „Ötvenéves korában szembenézni a visszavonulással.” Tehát, a visszavonulás. Mert eddig folyamatosan tágítottuk az életünket, most pedig meg kell tanulnunk azt, hogy: elég! Ebből az anyagi létből ennyi elég volt! 

Válasz: Viszont lelki szinten ennyi nem elég! 

Szvámí Tírtha: Helyes, abból sohasem elég! Rendben, mi következik? „Hatvanéves korában…?”

Gíta- Góvinda: Meghalni? 

Szvámí Tírtha: Ez nem túl szívderítő! De nézzük, hogy mit mond a szövegünk? „Bölcsnek lenni.” Végre valami jó dolog! Hosszú tanulás után egy gyönyörű eredmény. Majd ezután? Amikor hetvenévesek leszünk? Ez már nagyon távolinak tűnik! Nos, mit tanulunk akkor? „Hetvenévesen mélységes hitet.” Egyre jobb! Van még ezen túl is valami? Nyolcvanévesen? „Nyolcvanéves korában tanul rendíthetetlenséget.” Szilárd megalapozottságot. Majd mi következik ezután? Gondoltatok már arra, hogy mit fogtok csinálni, amikor kilencven évesek lesztek? Lehet, hogy még nem, de most elgondolkodhattok ezen. 

Gita-Góvinda: Talán, hogy eljött az idő a jógázásra?

Szvámí Tírtha: Hogy elfelejtsünk mindent, jaj ne! Mit mond a szövegünk? „Kilencvenévesen tanul szembenézni a halállal.” Ez egy nagyon fontos feladat. S vajon létezik  végső állomása is az életünknek, amikor százévesek leszünk? Hiszen ebben a világkorszakban, általában száz év adatik. Tehát mit kell tennünk, amikor százesztendősek leszünk? 

Krpadhám: Megvilágosodni.

Szvámí Tírtha: S mit mond a szövegünk? „Százesztendősen pedig megtanul elégedetten távozni.” A mászni tanulástól indultunk, és eljutottunk az elégedetten való távozásig.

Ezért kell jól kihasználnunk az időt! Azt mondják, ha nem vagyunk ártatlanok tízévesen, ha húszévesen nem vagyunk szépek, ha harmincévesen nem vagyunk erősek, ha negyvenévesen nem vagyunk erőteljesek, ha ötvenévesen nem vagyunk gazdagok, ha hatvanévesen nem vagyunk bölcsek, és ha hetvenévesen nem vagyunk szentek, akkor később sem leszünk azok!  

(folytatása következik)

1. Bhakti Kamala Tírtha Szvámí: Hanszakunda-upanisad:Ludas-tói titkos tanítás c.

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Да живееш автентичен живот означава да се стремиш да живееш според възрастта си. Когато си млад, искаш хората да се отнасят с теб като с по-възрастен. Когато остарееш, искаш да се представяш за по-млад. Само че не се получава. Затова е по-добре винаги да живеем според възрастта си. Разбира се, възрастта касае само тялото. Защото на духовното ниво, ние сме винаги на една възраст – вечни, което значи вечно млади. Можете ли да си представите вечния Бог като превит старец? Не, не искаме такава концепция. Ние искаме нашия върховен вечен Господ в разцвета на младостта. Вечност означава младост. 

И така, какво трябва да правим? Какво имаме да научим според възрастта си? Идваме в този живот на Земята и трябва да се учим, да научаваме по нещо на всяка стъпка. Нека цитираме един разговор, в който ученикът има въпроси, или по-добре да ги нарека теми, обсъждайки ги със своя учител. Понеже ученикът е, за да задава въпроси, а учителят е, за да им отговаря. Въпреки че знаем духовното правило, че един глупак може да зададе много повече въпроси, отколкото мъдрият може да отговори. Но случаят сега не е такъв. Защото този ученик е много задълбочен търсач на истината. Той иска да разбере кое какво е. Затова първият му въпрос касае пространството. „Какво е пространството? Каква е разликата между пространство и място?” И след като учителят му описва как да възприема пространството, ученикът задава следващия въпрос: „Кажи ми за времето. Разбрах концепцията ти за пространството; сега научи ме за времето. Какво представлява времето?” 

Това е добър въпрос. Какво е пространството? Ние живеем живота си в пространството. А какво е времето? Как да разбираме времето? И учителят започва да обяснява. А накрая достига до тази възрастова поредица, когато започва да описва какво имаш да научиш на всяка определена възраст. Мога ли да ви поканя на една игра? Аз ще прочитам възрастите, а вие ще давате отговор: какво трябва да научите на тази възраст. Става ли?

„И въпреки този вечно-променлив процес, в него има последователност. Ще останеш какъвто си бил и ще станеш какъвто си.”[1] Виждате ли, времето минава, но вие си оставате същите. Ако двама духовни човека се срещнат след дълго време, единият ще поздрави другия: „О, изобщо не си се променил за последните десет години!” А другият ще отвърне: „Уви, така е.” Не чувствате никакъв напредък. Времето минава, а вие сте си все същите. Затова използвайте времето си за духовно израстване в живота, станете по-добри хора. „На едногодишна възраст човек се научава да…?” 

Отговор: Да ходи.

Свами Тиртха: Да, да ходи. „На десетгодишна възраст…?”

Отговор: Да брои. Да смята. Да мисли.

Свами Тиртха: Правилно – да използва ума си. Много добре. „На двадесет години човек се учи да….” 

Яшода: Да не мисли. 

Свами Тиртха: Значи, първо да използваш мозъка си, а после да го загубиш, а? Но какъв е отговорът? „На двадесет години човек се учи да стои на собствените си крака”. Виждате ли, затова все пак ни е нужен мозък. Добре, „А на тридесет?”

Отговор: Учи се да бъде отговорен. 

Свами Тиртха: Добре, мисля, че това се доближава до отговора: „Да се вглежда в себе си”. Приемете го като съвет. „На четиридесет години?”

Отговор: Вече е уморен. 

Свами Тиртха: Уморен? Това идва малко по-късно, съжалявам… Какъв е отговорът тук? „На четиридесетгодишна възраст изследва как да бъде полезен на света.” Виждате ли? Защото това е най-мощният период в живота. Добре, да прескочим на следващото стъпало: „На петдесетгодишна възраст?”

Отговор: Да е удовлетворен от това, което е направил. Да остави следа след себе си.

Свами Тиртха: Хубаво. А какъв е нашият отговор? „Учи се да приема отстъплението.” Тоест, отдръпване. Защото досега животът се е разраствал. А сега трябва да се научим: стига толкова! Достатъчно е…? 

Отговор: Не е достатъчно. 

Свами Тиртха: Не е достатъчно. Добре, какво следва? „На шестдесет години човек се учи да…?”

Гита Говинда: Да умре? 

Свами Тиртха: О, това е горчиво! Какво се казва в текста? „Да помъдрява.” Най-сетне нещо добро. След дълго обучение – едно добро постижение. След това? Когато станете на седемдесет? Много е далече, нали? Е, какво има там? „Научава се да има дълбока вяра.” Става все по-добре и по-добре! Има ли следващи стъпки? На осемдесет? „Научава се на непоклатимост.” Стабилно установен. А след това, следващата стъпка? Замисляли ли сте се някога за това: какво ще правите, когато станете на деветдесет? Може би още не, но е време да се замислите. 

Гита Говинда: Може би е време за йога?

Свами Тиртха: Да зарежеш всичко друго, а? Какво се казва в нашия текст? „Подготвя се да приеме смъртта.“ Много важна задача. И има ли финална степен в живота ви? Когато сте на сто? Защото всъщност в настоящата епоха най-общо можете да доживеете до сто години. И така, какъв е дългът ни, когато станем на сто? 

Крипадхам: Просветление.

Свами Тиртха: А какво се казва в текста? „Научава се да си замине доволен.” Започнахме от пълзене. И свършихме със заминаване с удовлетворение.

Затова трябва да използваме времето правилно. Казано е: ако не си невинен, когато си на десет; ако не си красив, когато си на двадесет; ако не си силен, когато си на тридесет; ако не си могъщ, когато си на четиридесет; ако не си богат, когато си на петдесет; ако не си мъдър, когато си на шестдесет; и ако не си свят, когато си на седемдесет – няма да станеш такъв и по-късно. 

(следва продължение)

1. Из „Хансакунда Упанишад“

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: Can the mandala structure be likened to the Jagannath Puri temple? 

Swami Tirtha: Yes! That temple is also huge. It has four gates to the cardinal directions. And also there are some special exits. It’s very important. Shall I tell you why? The walls of this temple are tall. The main entrance is signified by a column – this is the Garuda column. In all the main temples of Vishnu you will always find Garuda in the front. Just like, in the case of Shiva temples, you will always find Nandi, his bull. Who is Garuda? 

Devotee: The carrier of Vishnu.

Swami Tirtha: Of course, because if Vishnu wants to go somewhere, Garuda must be there, right? ‘My lord, if you want to go, I can take you’. In a prestigious family, the driver and the car will always wait in the front – in case the lord wants to go somewhere, we are ready. Garuda is there to show us this readiness to serve. In one beautiful temple Garuda is with one leg on one knee, facing the temple. Beautiful! If you approach, immediately you will remember: I have to serve, I have to be ready. 

So, at the main entrance in Jagannath Puri the Garuda column signifies this direction. There is another main gate where the mahaprasadam is transferred out of the temple. Because you know that the Jagannath temple is very famous for its prasadam. In this temple they have more than 200 cooks, 54 offerings per day, one and a half tons of rice is offered per day. So, Jagannath Puri is swimming in mahaprasadam. What is the concept behind this? There they worship Krishna as Jagannath, the Lord of the universe. And they consider that the Lord, the source of the whole universe, should enjoy all the facilities of the universe – all belongs to Him. Therefore they say, ‘Jagannath likes prasadam, He likes to eat’, and they want to serve Him so much, that it is said that His fingers are always wet. Such a beautiful concept! To serve God permanently with whatever He has given to us, to offer it back to Him. Beautiful! Even from this one thing you can understand the whole philosophy. 

But if you cook, there is some waste, garbage. So, there is a special exit from this temple complex, from which all the peelings and garbage and this and that is just hurled outside in one spot. 

So, yes, we can say that sometimes temple complexes also represent a kind of mandala structure. You can observe this especially in Shri Rangam – a very, very famous sacred city in South India. The tallest gopuram, entrance tower, in the whole of Asia is there. And it is really like a city itself. Mahaprabhu also visited this place – so when you approach the temple, in front there is a small chapel commemorating His visit. And when you enter the first gate, this first circle is very similar to the external world – you will find shops, eating, clothes, different merchants, almost the same as outside. When you enter the next gate, there is no foodstuff anymore. When you enter the next gate, there are no saris anymore. And the closer you come to the essence, only spiritual objects are sold – like flower garlands and incense, something that you can bring to Vishnu, since it’s a Vishnu temple. And when you enter the main inner yard, there are only brahmins chanting their hymns. It’s a beautiful representation – that we come from the external world, conditioned with so many needs and desires: ‘I’m hungry, I want to find something nice for myself’ – this is where we come from. When you take one step – no food. When you take another step – no fancy items. In this way we are trained to leave all material concepts behind. Finally, we will meet divinity. 

Actually, in this temple, the very special deity of Ramanuja Acharya is worshiped, his samadhi shrine is there. And there was a gatekeeper. We could enter this whole temple complex, but this gatekeeper said, “No way, here you cannot come”. At that time we were incognito, in trousers. So “no entry in trousers.” But fortunately there was another devotee, who was traveling in dhoti. Then the resistance of the gatekeeper melted and he said: ‘All right.’ That means, on the external periphery of the mandalas you will meet the gatekeepers as well. But if you have a good friend, a good guide traveling with you, you will have no problems with the gatekeepers. 

So please, cultivate your inner, your external and your divine mandalas. Whenever you chant, in this beautiful rosary you can also see a mandala – a symbol of the circular dance of Radha and Govinda. And when, by the invitation of Chaitanya Mahaprabhu, you are invited into this chanting, you can dance around the lotus flower and the diamond pillar. 

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Hasonlíthatjuk-e ezeknek a mandaláknak a felépítését a Dzsagannáth Purí-i templomhoz? 

Szvámí Tírtha:  Igen! Az egy igen hatalmas templom, négy fő kapuval, melyek a négy égtáj felé nyílnak. Illetve ezeken kívül van még néhány különleges kijárata, amik szintén nagyon fontos szerepet töltenek be. Szeretnétek tudni, hogy miért? A Dzsagannáth Purí-i templomnak magas falai vannak, és a főbejáratát egy magasan Garudát ábrázoló oszlop jelzi. Visnu valamennyi főbb temploma előtt mindig találunk egy ilyen Garuda-oszlopot, csakúgy, ahogy a Síva-templomok esetében, pedig egy Nandi bikát ábrázoló szobrot. Ki is tulajdonképpen Garuda?

Bhakta: Visnu hátas hordozója.

Szvámí Tírtha: Természetesen, mert ugye, ha Visnu szeretne menni valahová, akkor Garudának ott kell lennie „Uram, ha menni szeretnél valahová, akkor én elviszlek.” Éppúgy, mint egy előkelő családban, ahol a sofőr és az autó mindig a ház előtt várakozik, arra az esetre, ha az úr szeretne menni valahová, tehát az ő feladata, hogy készen állva várakozzon. Garuda pedig azért található a templom előtt, hogy szép példát mutasson ugyanerről a szolgálatkészségről. Van egy gyönyörű templom, ahol Garuda meghajolva, féltérdre ereszkedve, a templom felé fordulva áll. Gyönyörű! Ha legközelebb majd arra jártok, akkor róla nyomban eszetekbe fog jutni, hogy nekem is szolgálnom kell, készen kell állnom bármilyen szolgálatra.

Tehát Dzsagannáth Purí templomának a főbejáratát egy ilyen Garuda-oszlop jelzi. Egy másik fontos kapuja pedig az, ahol a mahápraszádamot  kiviszik a templomból. Talán tudjátok, hogy a Dzsagannáth-templom nagyon híres az ott készült praszádamjáról. Ebben a templomban több mint 200 szakács dolgozik, napi 54 ételfelajánlás készül a múrtiknak, melyből csak a rizs másfél tonnányi. Így azt mondhatjuk, hogy Dzsagannáth Purí szinte úszik a mahápraszádamban. Milyen eszmeiség, elgondolás van e mögött? Ebben a templomban Krisnát Dzsagannáthként, az univerzum Uraként imádják, és úgy tartják, hogy az Úrnak, Aki az egész világmindenség forrása, a világegyetem minden kényelmét és lehetőségét élveznie kell, hiszen minden az Övé.” Így ott azt mondják, hogy: „Dzsagannáth nagyon szereti a praszádamot, szeret enni”, ők pedig nagyon szeretik szolgálni Őt. Sőt úgy tartják, hogy az ujjai mindig nedvesek, mivel állandóan elfogadja és a Neki felajánlott ételt eszi. Milyen gyönyörű koncepció! Állandóan szolgálni Istent mindazzal, amit adott nekünk, visszaajándékozni mindent Őnéki. Gyönyörű! Ebből az egyetlen dologból megérthetjük az egész gyönyörű filozófiát.

Viszont miközben főzünk, keletkezni szokott némi hulladék, szemét is, ezért ennek a templomegyüttesnek van egy másik kijárata is, amin keresztül az összes lepucolt héjat, szemetet és mindenféle maradékot, egyszerűen kihordják, és egy adott helyre felhalmozzák.

Tehát igen, elmondhatjuk, hogy a templomkomplexumok néha egyfajta mandala-felépítést tükröznek. Ezt leginkább Srí Rangamban lehet megfigyelni, ami egy rendkívül híres szent város Dél-Indiában. Egész Ázsiában az itt található hatalmas templomnak van a legmagasabb gópuramja, azaz bejárati tornya, ami olyan mint egy kisebb város. Maháprabhu is járt itt, melyről egy a bejárathoz közeli kis kápolna emlékezik meg. Ha belépünk az első kapun, akkor ez az első kör még nagyon hasonlít a külvilágra, ugyanis itt különféle boltokat, éttermeket, ruhákat árusító bódékat, különféle kereskedőket találunk, szinte ugyanazt, mint odakint a városban. Majd a következő kapun belépve, már eltűnnek az élelmiszerboltok, aztán a következő kapun túl eltűnnek a ruha árusok. Folyamatosan egyre közelebb kerülünk a lényeghez, például még beljebb már csak spirituális tárgyakat árulnak, például virágfüzéreket, tömjént, illetve olyan dolgokat, amiket Visnuhoz vihetünk, mivel ez egy Visnu-templom. S amikor középütt belépünk a belső udvarra, már csak a bráhmanák éneklik szent himnuszaikat. Ez egy gyönyörű ábrázolása annak, ahogyan a külvilágból érkezünk, amikor még rengeteg vágy, szükséglet köt gúzsba bennünket: „Éhesek vagyunk, szeretnénk valami szépet vásárolni magunknak…”, ez az ahonnan érkezünk. Aztán lépünk egyet, és már nem is vagyunk éhesek, eltűnnek az étel árusok, majd még egyet lépünk, és eltűnnek a csecsebecsék. Ily módon tanítanak meg bennünket arra, hogy hagyjunk magunk mögött minden anyagi felfogást, azért, hogy majd legbelül találkozzunk az Úrral.

Valójában ebben a templomban Rámanudzsa Ácsárja rendkívül különleges múrtiját imádják, illetve itt található az ő szamádhija is. Ottjártunkkor az egész templomkomplexumba be tudtunk lépni, de ennél a helynél volt egy őr, aki azt mondta: „Nem, ide nem jöhetnek be, az lehetetlen!” Akkor éppen inkognitóban voltunk, és csak egyszerű nadrágot viseltünk. Szóval az őr így folytatta: „Ide, nadrágban tilos belépni.” De szerencsénkre volt velünk egy másik bhakta is, aki dhótiban volt. Ekkor a kapus hajthatatlansága megenyhült, és azt mondta: „Rendben, bemehettek.” Visszatérve a transzcendentális mandalára, ez azt szimbolizálja, hogy a mandalák külső szirmain is találkozni fogunk kapuőrökkel, de ha van egy jóbarátunk, egy jó vezetőnk, akivel utazunk, akkor nem lesz gondunk az őrökkel.

Tehát kérlek, gondozzátok szeretettel mind a belső szívmandálátokat, mind a lelki út külső mandaláját, mind pedig a lelkivilág végső transzcendentális Krisna-mandaláját. S bármikor zengitek is a Szent Neveket ezen a gyönyörű málán, akkor is láthatjátok a mandalát – Rádhá-Góvinda szimbolikus körtáncában. S amikor Csaitanja Maháprabhu invitálására részt vehetünk ebben a mantrázásban, akkor mi is táncra perdülhetünk a gyémántoszlop közepű lótuszvirág körül.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Може ли структурата на мандалата да се оприличи на храма в Джаганнатх Пури? 

Свами Тиртха: Да! Този храм също е огромен. Има четири порти в главните посоки. А има и специални вратички. Това е много важно. Да ви кажа ли защо? Стените на този храм са високи. Главният вход е обозначен с колона – това е стълбът на Гаруда. Във всички големи храмове на Вишну винаги ще намерите отпред да стои Гаруда. Точно както пред храмовете на Шива винаги ще намерите Нанди, неговия бик. Кой е Гаруда? 

Предан: Носачът на Вишну.

Свами Тиртха: Разбира се, защото ако Вишну поиска да тръгне нанякъде, Гаруда трябва да е там, нали? „Господарю мой, пожелаеш ли да тръгнеш, аз ще те отнеса.“ В едно престижно семейство, шофьорът и колата винаги чакат отпред – да са готови, в случай, че господарят поиска да тръгне. Гаруда е там, за да ни покаже готовността си за служене. А в един друг прекрасен храм, Гаруда е с единия крак подгънат на коляно, с лице към храма. Красота! Ако се доближиш, незабавно ще си спомниш: трябва да служа, трябва да съм готов. 

И така, на главната порта на храма в Джаганнатх Пури, колоната на Гаруда указва посоката. Има и друга главна порта, от която се изнася махапрасадама от храма. Знаете, че храма на Джаганнатх е много известен със своя прасад. В този храм има повече от 200 готвачи, 54 предлагания на ден, ежедневно се предлага по тон и половина ориз. Така че Джаганнатх Пури плува в махапрасадам. Какво стои зад това? Там обожават Кришна като Джаганнатх, Господаря на Вселената. И те считат, че Богът, източникът на цялата вселена, трябва да се наслаждава на всички блага във вселената – всичко Му принадлежи. Затова казват: „Джаганнатх обича прасадам, Той обича да яде“ и искат да Му сервират толкова много, че се казва, че пръстите Му са винаги влажни. Каква красива концепция! Да служиш на Бога постоянно с всичко, което Той самият е дал, да Му го поднасяш обратно. Красота! Само от това едничко нещо можете да разберете цялата философия. 

Но когато се готви, има отпадъци, боклук. Така че има специална вратичка в храмовия комплекс, откъдето всички обелки и боклуци се изхвърлят на едно място вън. 

Така че да, можем да кажем, че понякога храмовите комплекси също изобразяват структурата на мандала. Това определено може да се наблюдава в Шри Рангам – много, много известен свещен град в Южна Индия. Там се намира най-високата гопурам, кула при входа, в цяла Азия. Самият храм наистина е като цял град. Махапрабху също е бил там – когато приближавате към храма, отпред има малък параклис в памет на това посещение. И когато влезете през първата порта, първият двор е много подобен на външния свят – ще видите магазини, храна, дрехи, различни стоки – почти същото, като навън. Преминете ли втората порта, там вече няма храна. След следващата порта вече няма сарита. И колкото повече приближавате към същността, се продават единствено духовни предмети – например гирлянди от цветя и ароматни пръчици – неща, които можете да поднесете на Вишну, понеже това е храм на Вишну. А когато встъпите в главния вътрешен двор, там има само брамини, напяващи своите химни. Много красиво е олицетворено: как идваме от външния свят, обусловени от толкова много нужди и желания: „Гладен съм, искам да си купя нещо красиво“ – оттам идваме. Направите ли една стъпка – вече няма храна. Направите ли втора – няма модни нещица. По този начин се учим да изоставяме зад гърба си всички материални концепции. И накрая ще срещнем там божественото. 

Всъщност в този храм почитат едно много специално мурти на Рамануджа Ачария, там се намира и неговата гробница самадхи. И там имаше един вратар. В целия храмов комплекс можехме да влезем, но този вратар каза: „Тук не можете да влезете”. Точно тогава бяхме инкогнито, с панталони. Така че „вход с панталони забранен.” За щастие, единият от бхактите пътуваше облечен с дхоти. Тогава съпротивата на вратаря омекна и той каза: „Хайде, добре.“ Това означава, че по външната периферия на мандалата ще се натъкнете и на пазители. Но ако имате добър приятел, добър водач, който пътува с вас, няма да имате проблеми с пазителите. 

Така че моля ви, култивирайте своите вътрешни, външни и божествени мандали. Винаги, когато мантрувате, в красивата си броеница също може да виждате мандала – символ на хорото на Радха и Говинда. А когато, по покана на Чайтаня Махапрабху, ви призоват в този танц, можете да танцувате около лотосовото цвете и диамантената колона.

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom Freitag zuvor)

Frage: Kann die Mandala-Struktur mit dem Tempel von Jagannath Puri verglichen werden?

Swami Tirtha: Ja! Dieser Tempel ist zudem riesig. Er hat vier Tore, die in die Himmelsrichtungen weisen. Es gibt außerdem einige spezielle Ausgänge. Das ist sehr wichtig. Soll ich euch sagen, warum? Die Mauern dieses Tempels sind hoch. Der Haupteingang wird durch eine Säule markiert – die Garuda-Säule. In allen wichtigen Vishnu-Tempeln findet man vorne immer Garuda. Genauso wie man in Shiva-Tempeln immer Nandi, seinen Stier, findet. Wer ist Garuda?

Anhänger: Vishnus Reittier.

Swami Tirtha: Natürlich, denn wenn Vishnu irgendwohin reisen möchte, muss Garuda zur Stelle sein, nicht wahr? „Mein Herr, wenn Ihr gehen wollt, kann ich Euch dorthin bringen.“ In einer vornehmen Familie warten der Fahrer und das Auto immer vorne – für den Fall, dass der Herr irgendwohin möchte; man ist also bereit. Garuda ist da, um uns diese Bereitschaft zum Dienen zu zeigen. In einem wunderschönen Tempel ist Garuda so dargestellt, dass er mit einem Bein auf dem Knie ruht und dem Tempel zugewandt ist. Wunderschön! Wenn man sich nähert, erinnert man sich sofort: Ich muss dienen, ich muss bereit sein.

Am Haupteingang in Jagannath Puri kennzeichnet die Garuda-Säule also die Richtung. Es gibt noch ein weiteres Haupttor, durch das das Mahaprasadam aus dem Tempel hinausgebracht wird. Denn wie ihr wisst, ist der Jagannath-Tempel sehr berühmt für sein Prasadam. In diesem Tempel gibt es mehr als 200 Köche, täglich werden 54 Opfergaben dargebracht, und jeden Tag wird anderthalb Tonnen Reis angeboten. Jagannath Puri schwimmt also förmlich im Mahaprasadam. Was steckt für ein Konzept dahinter? Dort verehrt man Krishna als Jagannath, den Herrn des Universums. Und sie sind der Ansicht, dass der Herr – der Ursprung des gesamten Universums – alle Annehmlichkeiten des Universums genießen sollte; denn alles gehört Ihm. Daher sagen sie: „Jagannath mag *Prasadam*, Er isst gern.“ Ihr Wunsch, Ihm zu dienen, ist so groß, dass es heißt, Seine Finger seien stets feucht. Was für ein schöner Gedanke! Gott beständig mit dem zu dienen, was Er uns gegeben hat – es Ihm wieder darzubringen. Wunderschön! Allein an diesem einen Aspekt lässt sich die gesamte Philosophie verstehen.

Doch beim Kochen entstehen Abfälle, also Müll. Deshalb gibt es in diesem Tempelkomplex einen speziellen Ausgang, durch den sämtliche Schalen, Abfälle und Ähnliches an einer bestimmten Stelle nach draußen befördert werden.

Ja, man kann also sagen, dass Tempelanlagen manchmal auch die Struktur eines Mandalas darstellen. Dies lässt sich besonders gut in Shri Rangam beobachten – einer überaus berühmten heiligen Stadt in Südindien. Dort befindet sich der höchste Gopuram (Eingangsturm) in ganz Asien. Die Anlage gleicht tatsächlich einer eigenen Stadt. Auch Mahaprabhu besuchte diesen Ort; so findet man vor dem Tempel eine kleine Kapelle, die an Seinen Besuch erinnert. Wenn man durch das erste Tor tritt, gleicht dieser erste Bereich stark der Außenwelt: Es gibt dort Geschäfte, Verpflegung, Kleidung und verschiedenste Händler – fast so wie außerhalb. Passiert man das nächste Tor, findet man keine Lebensmittel mehr. Durchschreitet man das darauf folgende Tor, gibt es keine Saris mehr. Und je näher man dem Kern kommt, desto mehr stößt man ausschließlich auf spirituelle Gegenstände – etwa Blumengirlanden oder Räucherwerk –, die man Vishnu darbringen kann, da es sich um einen Vishnu-Tempel handelt. Im inneren Haupthof schließlich trifft man nur noch auf Brahmanen, die ihre Hymnen rezitieren. Es ist ein wunderbares Sinnbild: Wir kommen aus der Außenwelt, geprägt von einer Vielzahl an Bedürfnissen und Wünschen – „Ich habe Hunger“, „Ich möchte etwas Schönes für mich finden“ –, genau dort haben wir unseren Ursprung. Mit dem nächsten Schritt–gibt es kein Essen mehr. Mit jedem weiteren Schritt – keine luxuriösen Gegenstände. Auf diese Weise werden wir darin geschult, alle materiellen Vorstellungen hinter uns zu lassen. Schließlich werden wir dem Göttlichen begegnen.

In diesem Tempel wird tatsächlich eine ganz besondere Murti von Ramanuja Acharya vehrert; auch sein Samadhi-Schrein befindet sich dort. Es gab dort einen Torwächter. Wir wollten den gesamten Tempelkomplex betreten, doch der Torwächter sagte: „Auf keinen Fall, hier kommt ihr nicht hinein.“ Wir waren damals inkognito unterwegs und trugen Hosen. Die Regel lautete also: „Kein Zutritt in Hosen.“ Glücklicherweise war jedoch ein bhakta dabei, der einen Dhoti trug. Daraufhin ließ der Torwächter von seinem Widerstand ab und sagte: „Na gut.“ Das bedeutet: Auch an der äußeren Peripherie der Mandalas werdet ihr auf Torwächter stoßen. Doch wenn ihr einen guten Freund oder einen guten Begleiter an eurer Seite habt, werdet ihr mit diesen Torwächtern keine Schwierigkeiten bekommen.

Pflege also eure inneren, äußeren und göttlichen Mandalas. Wenn ihr den heiligen Namen mit eurer schönen Gebetskette chantet, könnt ihr darin ebenfalls ein Mandala erkennen – ein Symbol für den kreisförmigen Tanz von Radha und Govinda. Und wenn ihr auf Einladung von Caitanya Mahaprabhu zu diesem Tanz aufgerufen werdet, könnt ihr um die Lotusblume und die Diamantsäule tanzen.

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Можно ли структуру мандалы уподобить храму Джаганнатхи в Пури?

Свами Тиртха: Да! Этот храм тоже огромен. В нём есть четыре ворота, обращённых по сторонам света. Кроме того, предусмотрены особые выходы — это очень важно. Хотите узнать почему? Стены храма высокие. Главный вход отмечен колонной — это колонна Гаруды. Во всех основных храмах Вишну перед входом всегда можно увидеть Гаруду. Точно так же, как в храмах Шивы всегда присутствует Нанди — его бык. Кто же такой Гаруда?

Преданный: Перевозчик Вишну.

Свами Тиртха: Разумеется, ведь если Вишну нужно куда-то отправиться, Гаруда должен быть рядом, не так ли? «Господин мой, если вы хотите куда-то поехать, я могу вас отвезти». В состоятельных семьях водитель и автомобиль всегда ждут у входа — на случай, если хозяину понадобится куда-то отправиться; всё готово. Гаруда олицетворяет эту готовность служить. В одном прекрасном храме Гаруда изображён стоящим на одном колене, лицом к храму. Как же это красиво! Стоит лишь подойти — и сразу вспоминаешь: «Я должен служить, я должен быть готов».

Итак, у главного входа в храм Джаганнатха в Пури стоит колонна Гаруды, указывающая на это направление. Есть и другие главные ворота — через них из храма выносят махапрасад. Ведь храм Джаганнатха знаменит именно своим прасадом. В этом храме трудятся более 200 поваров, ежедневно совершается 54 подношения, а в день предлагается полторы тонны риса! Можно сказать, что Джаганнатха-Пури буквально утопает в махапрасаде. В чем же заключается смысл этого? Здесь поклоняются Кришне как Джаганнатхе — Господу Вселенной. Считается, что Господь, будучи источником всего мироздания, должен наслаждаться всеми его благами — ведь всё принадлежит Ему. Поэтому говорят: «Джаганнатха любит прасад, Он любит поесть». Преданные стремятся служить Ему с такой любовью, что, как гласит предание, пальцы Господа всегда остаются влажными от пищи. Какая прекрасная концепция! Постоянно служить Богу, предлагая Ему всё то, что Он Сам нам даровал, — возвращать всё обратно Ему. Как же это чудесно! Даже по одному этому примеру можно понять всю философию.

Но если вы готовите, то неизбежно появляются отходы, мусор. Поэтому в этом храмовом комплексе есть специальный выход, через который все очистки, мусор и прочие отходы просто выбрасываются наружу — в одно определённое место.

Итак, можно сказать, что порой храмовые комплексы представляют собой своего рода структуру мандалы. Это особенно заметно в Шри-Рангаме — очень известном священном городе в Южной Индии. Там находится самый высокий в Азии гопурам — надвратная башня. По сути, это целый город. Махапрабху также посещал это место: перед входом в храм стоит небольшой параклис, посвященный Его визиту. Проходя через первые ворота, вы попадаете в пространство, напоминающее внешний мир: здесь есть лавки, еда, одежда, торговцы — почти всё то же самое, что и за пределами храма. За следующими воротами еды уже нет. А за еще одними воротами исчезают и сари. И чем ближе вы подходите к самой сути, тем чаще встречаются лишь предметы духовного назначения — например, цветочные гирлянды или ароматические палочки; то, что можно преподнести Вишну, ведь это храм Вишну. А когда вы попадаете во внутренний двор, то слышите лишь брахманов, распевающих свои гимны. Это прекрасный образ: мы приходим из внешнего мира, обремененные множеством потребностей и желаний — «я голоден», «хочу найти для себя что-то красивое» — вот наше исходное состояние. Делаете шаг — еды уже нет. Еще шаг — исчезают всевозможные диковинные вещицы. Так нас учат оставлять позади все материальные представления. И в конце концов мы встречаемся с Божественным.

На самом деле, в этом храме поклоняются особо почитаемому божеству — Раманудже Ачарье; там же находится его самадхи. Путь нам преградил привратник. Мы хотели пройти на территорию храмового комплекса, но он заявил: «Ни в коем случае, сюда вам нельзя». В тот момент мы были в обычной одежде — в брюках, а вход в брюках был запрещен. К счастью, с нами был еще один преданный, одетый в дхоти. Увидев это, привратник смягчился и сказал: «Ладно, проходите». Это означает, что на внешних границах мандал вам тоже могут встретиться привратники. Но если рядом с вами есть хороший друг или надежный проводник, то никаких проблем с ними не возникнет.

Поэтому, пожалуйста, взращивайте свои внутренние, внешние и божественные мандалы. В самих четках, которые вы используете во время воспевания, также можно увидеть мандалу — символ кругового танца Радхи и Говинды. А когда по приглашению Чайтаньи Махапрабху вы оказываетесь вовлеченными в это воспевание, вы можете танцевать вокруг цветка лотоса и алмазной колонны.

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)

I feel honored to be in your company. When coming here, I read an add: “Just lose yourself in Bulgaria, in order to find yourself.” I like that message very much. And this time I would like to tell some words about a very important factor, it’s called time. At the beginning of a new year it’s good to think about time, isn’t it? Usually at this period people start to make their vows: “From now on I will change my life.” And then, after a few days pass, nothing changes. In the beginning we are very enthusiastic, and then we lose it. We are just like a fire. You start a fire and it burns very high, and then it burns down. But my suggestion is instead of the flames, be like a charcoal. Because the flames, they only burn the pot, but die very soon – with time, they lose their power. But the charcoal may be not so obvious as the dancing flames, yet at any moment you can start the firе again – that means, with time it preserves the power. 

So, time is a dimension. We are accustomed to three dimensions, maybe four maximum. But actually, time is both the fourth and the fifth dimension. Shall I tell you how? The first dimension is the point. It is without measure. This is the nature of the point, by nature it is something that exists without a measurement. That means, it exists without existing. So, the point is a mystic experience. Although we know it exists, we cannot determine how it is. Therefore, in order to come closer to our present-day reality, we need a second point. If we have a second point, then we can come to the, so to say, the first dimension – this is the line. One point and another point, and what connects the two and goes to infinity, this is a line – one dimension. If you are a real mystic, then you start to bend the line. If we bend the line then we receive a triangle – the first surface. Do you follow? This is spiritual mathematics. Don’t worry, we shall discuss other topics as well, but let’s start with the bitter pill. And then we can expand into space, right? Tetrahedron is the first object in space. And this is our 3D world, right? This is the world we all know: how to move, how to live, up, down, forward, backwards. This is how we understand space – in three dimensions. 

And some say that the next dimension is time. Because if we include time into the space concept, then we can mobilize the concept of space. Because we are moving not only in space, but in time as well. So, time is the fourth dimension. But I can tell you that time is the fifth dimension as well. Because time on this side acts as a limitation – everything that had started will end, will finish, so that is a limiting aspect of time, this is the fourth dimension. But time on the other side exists as eternity. So, we can say that material time is the fourth dimension, while the spiritual time is the fifth dimension and it is called eternity. And no matter how many moments of material time you put together, you will never achieve eternity, because that is a different dimension. So, from the limited moments we cannot make up eternal time. Therefore, we have to be very careful about our time. How do we perceive time? Time as a limiting factor or time as a dimension to enter eternity? Which side do you prefer – the limiting or the unlimited aspect of time? My preference is with the second version. And therefore, from time to time it is good to think it over, to ponder about time and to understand more about it. 

Once there was an occasion when I had to give a lecture about time. And usually, it is not very nice to come late to a lecture, especially if you are the lecturer. But this time I understood I cannot make it, I will be late. Still the audience was very patient, so they were waiting for half an hour for the lecturer to appear. You know, our topic was time and I was late! So, I felt really embarrassed, but I wanted to escape the situation, so I told the audience: “You see, I came late to demonstrate to you the importance of time”. 

So, we have to use our time properly. Not to waste a moment in the chance to obtain some spiritual achievement. But trying to properly use this dimension, that will help us reach our eternal home. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)

Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek veletek! Útban errefelé, megakadt a tekintetem egy hirdetésen, ami így szólt: „Merülj el Bulgáriában, hogy rátalálj önmagadra!” Bevallom, nekem nagyon tetszik ez az üzenet! 

Ezúttal egy nagyon fontos tényezőről szeretnék néhány szót szólni, mégpedig az időről. Mivel épphogy elkezdődött ez az új esztendő, ezért úgy hiszem érdemes elgondolkodnunk magáról az időről. Általában ilyenkor, az év elején szeretünk fogadalmakat tenni, például, hogy: „Mostantól változtatni fogok az életemen.” Aztán eleinte nagyon lelkesek vagyunk, de néhány nap elteltével rájövünk, hogy nem igazán változott semmi, elvesztettük a lelkesedésünket. Pont olyanok vagyunk, mint a tűz. Meggyújtjuk, hirtelen fellángol, aztán meg kialszik. Viszont én azt javaslom, hogy a lángok helyett legyünk inkább olyanok, mint a faszén. Mert a láng gyorsan éget, de hamar ki is alszik, vagyis idővel elveszíti az erejét. A faszén meglehet, nem olyan elbűvölő, mint a lobogó tűz, de bármikor újra lángra lobbanhatjuk, vagyis az idő múltával is megőrzi erejét. 

Tehát az idő, az egy dimenzió. Általában mi a három dimenziót ismerjük, de valójában ehhez még hozzájön az idő, ami egyszerre a negyedik és az ötödik dimenzió is egyben. Szeretnétek tudni, hogyan is van ez pontosan? A nulladik dimenzió a pont, melynek természeténél fogva nincs kiterjedése. Ez azt jelenti, hogy létezik anélkül, hogy létezne, tehát ez egy misztikus dolog. Bár tudjuk, hogy létezik, nem tudjuk meghatározni, milyen is valójában, mivel a mértéke nulla. Szóval, ha közelebb akarunk kerülni a jelen valóságunkhoz, akkor szükségünk van egy második pontra, s így eljuthatunk az úgymond első dimenzióhoz, ami a vonal. Tehát a két pontot összekötő egyenes, ami a végtelenbe tart, az a vonal, az az első dimenzió. Ha igazi misztikusok vagyunk, akkor elkezdjük meghajlítani a vonalat, így jön létre a háromszög, az első síkbeli elem, ami már két dimenziós. Tudjátok követni? Ez a spirituális matematika. Ne aggódjatok, másról is fogunk még beszélgetni, de először ezzel a keserű pirulával kell kezdenünk. Majd ezt a háromszöget kiterjesztjük a térbe, ami a tetraéder (háromoldalú gúla) ez az első tárgy a térben a 3 dimenzióban, s ez a mi világunk. Ez az a világ, amelyet mindannyian ismerünk, hogyan kell ebben mozogni, élni, felfelé, lefelé, előre, hátra. Tehát így épül fel számunkra, így értelmezzük a három dimenziós teret. 

S azt mondják, hogy a következő dimenzió az idő. S ha hozzáadjuk az időt a térhez, akkor lépünk át a negyedik dimenzióba, mivel az idő egy irány, ami felé mindannyian megállíthatatlanul utazunk. Tehát az idő az a negyedik dimenzió, de azt tudom mondani, hogy az idő valójában az ötödik dimenzió is egyben. Mert az anyagi értelemben vett korlátozott idő, melynek van kezdete és vége, ez csak a mi oldalunkon érvényes, a negyedik dimenzióban, de a másik oldalon, a  lelki dimenzióban az idő örökkévalóságként létezik. Tehát azt mondhatjuk, hogy az anyagi idő a negyedik dimenzió, míg a lelkivilágbeli idő az ötödik dimenzió, és ezt nevezzük örökkévalóságnak. S bármennyi anyagi időt rakunk is össze, soha nem fogjuk elérni az örökkévalóságot, mert az egy másik dimenzió. Tehát a korlátozott pillanatokból nem tudunk örök időt létrehozni. Ezért kell nagyon óvatosan bánnunk az időnkkel! Hogy vajon az idő az egy korlátozó tényező a számunkra, vagy mint az örökkévalóságba vezető dimenzió? Melyik oldalt részesítjük előnyben: az idő korlátozó vagy korlátlan aspektusát? Számomra a második változat a kedvesebb. Ezért időről időre jó elgondolkodnunk, elmélkednünk, és minél többet megértenünk ebből. 

Egyszer előadást kellett tartanom az időről. Általában nem túl illendő késni egy előadásról, főleg hogyha mi magunk vagyunk az előadók, de ezúttal rá kellett jönnöm, hogy nem fogok tudni odaérni, késni fogok. Bár a hallgatóság nagyon türelmes volt, fél órát kellett várniuk, hogy megjöjjön az előadó. Szóval értitek, az idő volt a téma, és én késve érkeztem! Tehát igencsak kellemetlenül éreztem magam, de szerettem volna kicsit oldani a helyzetet, ezért azt mondtam a hallgatóságnak, hogy: „Látjátok, valószínűleg azért kellett késnem, hogy be tudjam mutatni nektek az idő fontosságát”. 

Tehát nagyon fontos, hogy okosan bánjunk az időnkkel. Nem szabad elpazarolnunk egyetlen pillanatot sem, hogy lelkileg emelkedhessünk. Törekedjünk arra, hogy helyesen használjuk ezt az idő dimenziót, mely segíteni fog bennünket eljutnunk az örök otthonunkba. 

(folytatása következik)