Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishna Shakti: I need a little more explanation of what you said that the mercy is going towards the lack, the absence. I have understood already that everything is happening due to Krishna’s mercy. But my humble experience until now is that when I feel some lack or shortcoming, I’m unhappy. We all know the law of attraction. And when I feel that I have enough, this is the moment when I can invite more mercy. Can you explain a bit about this to avoid confusion? 

Swami Tirtha: I agree very much. When something is missing from our life, then usually we are worried. Not to possess something – it’s a trouble. But to possess is a bigger trouble. Because then we start to fear losing the thing. Life is like this. If you have, you cry; if you don’t have, you cry. It’s very easy to be satisfied or contented on the material plane, because it’s not very much, what we need. But spiritually we can exercise this feeling – to show Krishna that there is a chance for Him to exercise His mercy. Because mercy is just like electricity, which flows only if there is a difference between the charges. When there is a difference in the charge, the energy can flow. Krishna is supremely charged. He is full, full of energies. He is like a spring – overflowing with His energies. So He needs some recipient. Therefore, we are good partners for that. This is best – if the energies are combined: the super excellent source and the good receiver – then the flow can start.

And if somebody asks you: “Do you need more of Krishna’s mercy?” What you will say? “No, I have enough. Enough is enough.” But yesterday we learned that enough is not enough. So, give me more, give me more! And this spiritual thirst is a little different than the material thirst. Because in this way or that way the material thirst will be finished. One time I heard in a lecture – I was a little surprised when the lecturer said: “If you have material desires – go for it. Try to satisfy it, try to have it. Very soon you will be frustrated and then you can come to the spiritual desire.” So, either this way or that way, the material thirst will be finished. But the spiritual thirst is eternal. That’s the difference. The material resources are limited and the material need is also limited. Spiritual need is unlimited. And in the Krishna Book Shrila Prabhupada describes that Krishna has unlimited mercy and He exercises this unlimited mercy in unlimited ways with His surrendered devotees. So beautiful! This is our expectation. Because Krishna plays the flute. And if there is music, there is a dance. And sometimes He is giving more and more rhythm to this dance. But what happens if Shrimati Radharani steals the flute of Krishna? We never know. So if you feel that the speed of this dance is just growing and growing, maybe Radhika has stolen the flute of Krishna and now She is playing. 

Maybe this is something to you as an answer. In the material sense, it is better to be satisfied, even with what little we have. There will always come times in life when necessities will be fulfilled, don’t worry about that. Work hard, of course. But be satisfied meanwhile. And the spiritual thirst – that we have to cultivate, so that Krishna, hari-guru-vaishnavas can bring a cup of nectar to us. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-sakti kérdése: El tudnád magyarázni kicsit bővebben, hogy mit értettél azon, hogy a kegy, a szükséget szenvedők, a hiányban élők felé irányul, hogy boldoggá tegye őket? Azt már megértettem, hogy minden Krisna kegyének köszönhetően történik, de az eddigi szerény tapasztalatom az, hogy amikor valamilyen hiányt vagy hiányosságot tapasztalok, akkor én boldogtalan vagyok. Mindannyian ismerjük a vonzás törvényét, s amikor azt érezzük, hogy elegünk van az anyagi dolgokból, s már csak a lelkiekre vágyunk, akkor tudunk még több kegyet magunkhoz vonzani. Elmagyaráznád ezt egy kicsit bővebben, hogy kitisztuljon a kép bennem? 

Szvámí Tírtha: Teljesen egyetértek veled! Amikor valami hiányzik az életünkből, akkor általában aggódni kezdünk, és nehézségként éljük meg. De az is igaz, hogyha viszont birtokoljuk azt az adott dolgot, akkor az még nagyobb bajt jelent, mert akkor meg attól félünk, hogy elveszíthetjük. Az élet már csak ilyen! Ha van valamink, sírunk, és ha nincs, akkor is sírunk. Anyagi szinten, rövid ideig, kevesebb áldozattal könnyebb elégedettnek, boldognak lennünk mert egy kis csecsebecse is elég hozzá. Viszont lelki szinten nem üvegcserepeket osztogatnak, hanem örök, megfizethetetlen istenszeretetet, melyre ha őszintén vágyunk, akkor Krisna indokolatlan kegyéből megadja nekünk. Mert a kegy olyan, mint az elektromosság, amikor a különböző pólusok között beindul az energiaáramlás. Ha van töltéskülönbség, akkor az energia elkezd áramolni. Krisna önmagában teljes, minden energia birtokosa, mert Ő a végtelen forrás túlcsorduló energiákkal, s Neki csak arra van szüksége, hogy valaki azt befogadja. Ehhez tudunk mi megfelelő társak lenni, ez az ideális kombináció, amikor adott a Belőle áradó végtelen energia (adó) és egy megfelelő befogadó (vevő), ha ez létrejön, akkor elindulhat az áramlás.

Mit válaszoltok arra, ha valaki megkérdezi tőletek, hogy: „Szükségetek van-e még több kegyre?” „Nem, nekem ennyi is elég. Ebből ennyi elég volt!” Viszont tegnap megtanultuk, hogy az anyagi világból egyszer csak elegünk lesz, de ugyanez a lelki dolgokra nem igaz, abból semennyi sem elég, abból egyre többet akarunk kapni. S ez a lelki szomjúság ez kicsit más, mint az anyagi dolgok iránti vágyódás, mert az anyagi így, vagy úgy, de véget ér. Egyszer meglepetésemre azt mondta egy előadó, hogy: „Ha anyagi vágyaitok vannak, akkor nosza, szerezzétek meg azokat! Próbáljátok kielégíteni, megkaparintani azokat. Hamarosan csalódni fogtok, és eljuttok a lelki vágyakhoz.” Tehát vagy így, vagy úgy, de az anyagi dolgok iránti vágyódásnak egyszer csak vége lesz. Viszont a lelki dolgok iránti vágyakozás az örök! Ez a különbség. Az anyagi erőforrások, és az anyagi szükségletek korlátozottak, de a lelki dolgok iránti igényünk viszont határtalan. A Krisna-könyvben Sríla Prabhupád arról ír, hogy Krisna végtelenül könyörületes, és ezt a határtalan kegyét, határtalan módon gyakorolja meghódolt bhaktái iránt. Milyen gyönyörű! Ez a mi reményünk. Mert Krisna fuvolázik, és ha van melódia, akkor van tánc is. S néha egyre intenzívebb ütemet játszik a tánchoz. De mi történik akkor, ha Srímatí Rádháráni ellopja Krisna fuvoláját? Sohase tudhatjuk…! Tehát ha azt érezzük, hogy egyre intenzívebb a tánc, akkor lehet, hogy Rádhika épp ellopta Krisna fuvoláját, és most Ő játszik rajta.

Talán ez választ adott a kérdésedre. Anyagi értelemben jobb, ha elégedettek vagyunk azzal amink van. Az életben minden elrendeződik, amire szükségünk van azt a kellő időben megkapjuk, emiatt nem kell aggódnunk! Természetesen keményen meg kell dolgoznunk mindenért, de közben legyünk elégedettek is azzal amink van. A lelki dolgok iránti szomjú vágyat pedig ápolnunk kell, hogy Krisna, hari-guru és a vaisnavák, kegyesen hozhassanak nekünk egy csupor nektárt.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Кришна Шакти: Имам нужда от малко повече обяснение за това, което казахте: че милостта се стича по посока на недостига, на нуждата. Аз вече съм разбрала, че всичко се случва по милостта на Кришна. Но скромният ми опит досега е, че когато чувствам някаква липса или недостиг, съм нещастна. Всички знаем закона на привличането. А когато усещам, че имам достатъчно, точно тогава мога да привлека повече милост. Бихте ли обяснили повече в тази връзка, за да избегнем объркването? 

Свами Тиртха: Напълно съм съгласен. Когато нещо липсва в живота ни, обичайно сме притеснени. Да не притежаваш нещо си е проблем. Само че да притежаваш, е още по-голям проблем. Защото тогава почваш да се страхуваш, че ще изгубиш въпросното нещо. В живота е така. Когато имаш, плачеш; когато нямаш, плачеш. Много е лесно човек да е доволен и сит на материалното ниво, понеже не се нуждаем от кой знае колко много. Но можем да приложим това чувство в духовен смисъл – за да покажем на Кришна, че има шанс да упражни милостта си. Защото милостта е като електричеството, което тече само ако има разлика в заряда. Когато има разлика в заряда, енергията потича. Кришна е изключително зареден. Той е пълен, изпълнен с енергия. Като извор, преливащ с енергиите си. Затова се нуждае от приемник и ние сме подходящи партньори за това. Така е най-хубаво – когато енергиите се съчетават: свръхпрекрасен източник и добър приемник – тогава потокът бликва.

И ако някой те попита: „Нужна ли ти е повече милост от Кришна?”, нима ще отвърнеш: „Не, имам си достатъчно. Стига ми толкова.” Нали вчера научихме, че никога не е достатъчно. Дай ми още, дай ми още! И тази духовна жажда е доста по-различна от материалната жажда. Защото по един или друг начин материалната жажда ще се засити. Веднъж чух на една лекция – бях малко изненадан, когато лекторът каза: „Ако имате материални желания – преследвайте ги. Стремете се да ги задоволите, да се сдобиете с копняното. Много скоро ще се разочаровате и тогава ще стигнете до духовните желания.” Така че дали по този или по друг начин, материалната жажда ще свърши. Ала духовната жажда е вечна. В това е разликата. Материалните ресурси са ограничени и материалните нужди също са ограничени. Духовната нужда е безмерна. А в „Кришна Бук“ Шрила Прабхупада описва, че Кришна има безгранична милост и упражнява тази безгранична милост по безгранични начини спрямо Своите отдадени предани. Толкова е красиво! Това е нашето очакване. Защото Кришна свири на флейтата. А когато има музика, има и танц. И понякога Той добавя все повече и повече ритъм към този танц. Обаче какво се случва, ако Шримати Радхарани открадне флейтата на Кришна? Не знаем. Така че ако усещате, че скоростта на танца расте ли расте, най-вероятно Радхика е отмъкнала флейтата на Кришна и сега Тя е тази, която свири. 

Може би това ти дава някакъв отговор. В материален смисъл е по-добре да сме удовлетворени дори и с малкото, което имаме. В живота винаги идва време нуждите да се заситят, не се притеснявайте за това. Работете здраво, разбира се. Но междувременно бъдете доволни. А духовната жажда трябва да я отглеждаме, за да могат Кришна, хари-гуру-ваишнавите да ни налеят чашата с нектар. 

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

So, we were describing the Krishna mandala. But what about Gauranga? Mahaprabhu also has His mandala. And in His mandala, His associates occupy the specified spaces.
Who is in the center of the Chaitanya mandala? The center of the Chaitanya mandala is Himself – Chaitanya Mahaprabhu and His direct associates. Because in the Krishna mandala, Radha-Govinda was standing in the center, and in the Chaitanya mandala, Mahaprabhu represents Radha and Govinda united, plus He’s got His primary expansions like the pancha-tattva.
Who are in the inner circle? In the inner circle of the Krishna mandala there were the younger gopis, the manjari. So, in Mahaprabhu’s mandala, the goswami occupies this place. On the external circle, the external petals of the Gauranga mandala, there are the intimate servants. From this we can understand that even those who belong to the external petals of this whorl, they are very intimate servants. And finally, those who belong to the middle section, they are the most intimate servants. So, intimate, most intimate and goswamis.
But, one verse is very important concerning the identity of Chaitanya Mahaprabhu:
radha krishna-pranaya-vikritir hladini shaktir asmad
ekatmanav api bhuvi pura deha-bhedam gatau tau
chaitanyakhyam prakatam adhuna tad-dvayam chaikyam aptam
radha-bhava-dyuti-suvalitam naumi krishna-svarupam[1]
Meaning “I worship Chaitanya Mahaprabhu, who is non-different from Krishna, encircled in the splendor and emotions of Radharani. As the predominant and predominated halves, Radha and Krishna, in Their individual identity, are always united. And now, in the form of Chaitanya Mahaprabhu, again They are united. And this inconceivable transformation of the Divine Couple originates from the loving affairs of Radha and Krishna.”
This is a quotation from the personal secretary of Chaitanya Mahaprabhu, Svarupa Damodara. And this quotation is very important for us, because it describes Chaitanya Mahaprabhu’s philosophy – this inconceivable unity and diversity. Divinity, in our understanding, has these two sides of the coin – Govinda and Radha, Radha and Govinda, always together. And They belong to each other so strongly that when They perceive Their separate identities – like Krishna alone and Radha alone – They need each other so much that They are attracted to each other, They search for each other. And when this search is intense enough, then They embrace so deeply, so profoundly, that Chaitanya Mahaprabhu comes. Then the dark hue of Krishna is hidden under the silver splendor of Radhika.
So, please remember this verse, because it guides us in our spiritual endeavors. And according to this, we can easily understand the parallels between Krishna lila and Gauranga lila. All those who have the eye, they can identify the participants and the associates of Chaitanya Mahaprabhu and identify their position in Krishna lila.

(to be continued)

1.  Chaitanya Charitamrita, Adi Lila, 1.5

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát eddig a Krisna-mandaláról beszélgettünk, de mi a helyzet Gaurángával? Maháprabhunak is megvan a saját mandalája, ahol az Ő társai foglalják el kijelölt helyeiket.
Ki található a Csaitanja-mandala közepén? Saját maga és legközvetlenebb társai. A Krisna-mandala közepén Rádhá-Góvinda foglal helyet, a Csaitanja-mandalában pedig Maháprabhu képviseli Rádha-Góvinda szeretetteljes egységét, illetve még ott vannak az elsődleges kiterjedései is, mint például a panycsa-tattva.
Kik találhatók a Krisna-mandala legbensőségesebb, belső körében? A fiatalabb gópík, a manydzsarík. Maháprabhu mandalájának a legbensőbb körében pedig a gószvámík foglalják el ugyanezt a helyet. A Gauránga-mandala külső körében, külső szirmaiban pedig a bensőséges szolgálói találhatók. Ebből megérthetjük, hogy még azok is, akik ennek a lótuszvirágnak a külső szirmain foglalnak helyet, még ők is nagyon bensőséges szolgái Maháprabhunak. Végül pedig azok, akik a középső részhez tartoznak, ők a legbensőségesebb szolgálók. Tehát vannak a bensőségesek, a legbensőségesebbek és a gószvámík.
A Csaitanja-csaritámrtában van egy vers, amely nagyon fontos Maháprabhu személyazonosságát illetően.
rádhá krsna pranaja-vikrtir hládiní saktir aszmád
ékátmánáv api bhuvi purá déha-bhédam gatau tau
csaitanjákhjam prakatam adhuná tad-dvajam csaikjam áptam
rádhá-bháva djuti-szuvalitam naumi krsna szvarúpam[1]
„Srí Rádhá és Krisna szerelmi kedvtelései az Úr belső, gyönyöradó energiájának transzcendentális megnyilvánulásai. Noha Rádhá és Krisna azonosságukat tekintve egyek, örökre különváltak egymástól. Most e két transzcendentális személyiség újra egyesült Srí Krsna Csaitanja formájában. Leborulok Előtte, aki Srímatí Rádhárání érzéseivel és testszínében jelent meg, holott Ő Krisna Maga.”
Ez a számunkra nagyon fontos idézet Csaitanja Maháprabhu személyi titkárától, Szvarúp Dámódarától származik, melyben leírja Maháprabhu felfoghatatlan filozófiáját, ami az egyidejű azonosság és különbözőség elve. Isten, a mi  megértésünk szerint olyan, mint ugyanannak az érmének a két oldala: Góvinda-Rádhá, Rádhá-Góvinda. Ők mindig együtt vannak. Annyira egymáshoz tartoznak, hogy amikor különálló személyként Rádhá, Krisnaként léteznek, akkor oly mértékben szükségük van egymásra, hogy szüntelen vonzalommal állandóan egymást keresik. S amikor ez az egymás utáni kutatás olyan méllyé, olyan intenzívvé válik, akkor annyira erősen ölelik át egymást, hogy Csaitanja Maháprabhuvá válnak. S ekkor Krisna sötétes árnyalata elrejtőzik Rádhika ezüstös ragyogása mögé.
Tehát, kérlek emlékezzetek erre a versre, mert ez útmutatást nyújt számunkra a lelki törekvéseinkben. Ennek segítségével könnyen megérthetjük a párhuzamot a Krisna-lílá és a Gauránga-lílá között. Mindazok, akiknek van szemük a látásra, fel tudják ismerni Csaitanja Maháprabhu  társait, lílájának résztvevőit, és azt is meg tudják határozni, hogy ők kik is pontosan a Krisna-lílában.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Ádi-lílá, 1.5.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)
И така, описахме мандалата на Кришна. Но какво да кажем за Гоуранга? Махапрабху също има Своята мандала. И в тази Негова мандала придружителите Му заемат специфичните места.
Кой е в центъра на Чайтаня мандала? Центърът на Чайтаня мандала е самият Той – Чайтаня Махапрабху и Неговите преки сподвижници. Защото в Кришна мандала, в центъра стояха Радха-Говинда, а в Чайтаня мандала, Махапрабху представя съединените Радха и Говинда, и освен това Той има първични експанзии, като панча-таттва.
Кои са във вътрешния кръг? Във вътрешния кръг на Кришна мандала стояха по-младите гопи, манджарите. В Махапрабху мандала, госвамите заемат това място. По външния кръг венчелистчета на Гоуранга мандала се намират близките слуги. От това можем да разберем, че дори тези, които са по външните листенца на тичинката, са много близки слуги. И накрая тези, които са в средната част, са най-близките слуги. И така: близки, най-близки и госвамите.
Но има един много важен стих по отношение на идентичността на Чайтаня Махапрабху:
радха кришна-праная-викритир хладини шактир асмад
екатманав апи бхуви пура деха-бхедам гатау тау
чайтанякхям пракатам адхуна тад-дваям чайкям аптам
радха-бхава-дюти-сувалитам науми кришна-сварупам[1]
Което значи: „Обожавам Чайтаня Махапрабху, който не е различен от Кришна, обвит в сиянието и чувствата на Радхарани. Като доминиращата и доминираната половини, Радха и Кришна, в Своите индивидуални идентичности, са винаги заедно. А сега, в облика на Чайтаня Махапрабху, Те отново са се слели. И тази невъобразима трансформация на Божествената Двойка произтича от любовните взаимоотношения на Радха и Кришна.”
Това е цитат от личния секретар на Чайтаня Махапрабху, Сварупа Дамодара. Този стих е много важен за нас, тъй като обрисува философията на Чайтаня Махапрабху – онова невъобразимо единство и различие. Божествеността, според нашето разбиране, има тези две страни на монетата – Говинда и Радха, Радха и Говинда – и Те винаги са заедно. Толкова силно си принадлежат един на друг, че когато виждат отделните си идентичности – Кришна отделно и Радха отделно – Те толкова неистово се нуждаят един от друг, че са привлечени един към друг, търсят се един друг. И когато това търсене стане достатъчно интензивно, Те се прегръщат толкова дълбоко, толкова проникновено, че се появява Чайтаня Махапрабху. Тогава тъмният тен на Кришна се скрива под сребристото сияние на Радхика.
Затова моля ви, запомнете този стих, тъй като той ни насочва в духовните ни усилия. И в тази светлина с лекота можем да разберем паралелите между Кришна-лила и Гоуранга-лила. Всички, които гледат с такива очи, могат да разпознаят участниците и сподвижниците на Чайтаня Махапрабху и да посочат мястото им в Кришна-лила.

1.  „Чайтаня Чаритамрита“, Ади Лила, 1.5

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Wir haben also das Krishna-Mandala beschrieben. Doch wie steht es um Gauranga? Auch Mahaprabhu hat Sein Mandala. Und in Seinem Mandala nehmen Seine Gefährten die ihnen zugewiesenen Plätze ein.
Wer befindet sich im Zentrum des Chaitanya-Mandala? Das Zentrum des Chaitanya-Mandala bildet Er selbst – Chaitanya Mahaprabhu und Seine direkten Gefährten. Denn während im Krishna-Mandala Radha-Govinda im Zentrum standen, repräsentiert Mahaprabhu im Chaitanya-Mandala die vereinten Radha und Govinda; zudem umfasst es Seine primären Erweiterungen wie das Pancha-tattva.
Wer befindet sich im inneren Kreis? Im inneren Kreis des Krishna-Mandala befanden sich die jüngeren Gopis, die Manjaris. Im Mandala Mahaprabhus nehmen also die Goswamis diesen Platz ein. Auf dem äußeren Kreis, den äußeren Blütenblättern des Gauranga-Mandala, befinden sich die vertrauten Diener. Daraus können wir schließen, dass selbst jene, die zu den äußeren Blütenblättern dieses Blütenkranzes gehören, sehr vertraute Diener sind. Und schließlich sind diejenigen, die zum mittleren Bereich gehören, die allervertrautesten Diener. Also: vertraut, allervertrautest und Goswamis.
Aber ein Vers ist in Bezug auf die Identität von Chaitanya Mahaprabhu sehr wichtig:
Radha krishna-pranaya-vikritir hladini shaktir asmad
ekatmanav api bhuvi pura deha-bhedam gatau tau
chaitanyakhyam prakatam adhuna tad-dvayam chaikyam aptam
Radha-Bhava-Dyuti-Suvalitam Naumi Krishna-Svarupam [1]
Bedeutung: „Ich verehre Chaitanya Mahaprabhu, der sich nicht von Krishna unterscheidet. Umhüllt von der Pracht und den Emotionen Radharanis. Als herrschend und vorherrschend beiden Hälften Radha und Krishna sind in ihrer individuellen Identität immer vereint. Und jetzt in der Form von Chaitanya Mahaprabhu,  sind sie wieder vereint. Und diese unvorstellbare Transformation des  göttlichen Paar entsteht aus den Liebesbeziehungen von Radha und Krishna.“
Dies ist ein Zitat von Svarupa Damodara, dem persönlichen Sekretär Chaitanya Mahaprabhus. Und dieses Zitat ist für uns von großer Bedeutung, da es die Philosophie Chaitanya Mahaprabhus beschreibt – diese unbegreifliche Einheit in der Verschiedenheit. Die Göttlichkeit besitzt nach unserem Verständnis diese zwei Seiten einer Medaille: Govinda und Radha, Radha und Govinda – stets vereint. Sie sind einander so innig verbunden, dass sie – wenn sie ihre getrennten Identitäten wahrnehmen, etwa Krishna für sich und Radha für sich – einander so sehr brauchen, dass sie sich zueinander hingezogen fühlen und einander suchen. Und wenn diese Suche intensiv genug ist, umarmen sie einander so tief und innig, dass Chaitanya Mahaprabhu erscheint. Dann verbirgt sich Krishnas dunkler Teint unter dem silbernen Glanz Radhikas.
Bitte behaltet diesen Vers also im Gedächtnis, denn er leitet uns bei unseren spirituellen Bestrebungen. Und auf dieser Grundlage können wir die Parallelen zwischen Krishna-Lila und Gauranga-Lila leicht verstehen. Wer das entsprechende Auge besitzt, kann die Teilnehmer und Gefährten Chaitanyа Mahaprabhus sowie deren Stellung in Krishna-Lila erkennen.

1. Chaitanya Charitamrita, Adi Lila, 1.5

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Итак, мы говорили о мандале Кришны. Но как насчет Гауранги? У Махапрабху тоже есть Своя мандала, и в ней Его спутники занимают определенные места.
Кто находится в центре мандалы Чайтаньи? В центре мандалы Чайтаньи — Он Сам, Чайтанья Махапрабху, и Его ближайшие спутники. Ведь если в мандале Кришны в центре пребывали Радха и Говинда, то в мандале Чайтаньи Махапрабху олицетворяет собой единство Радхи и Говинды; кроме того, с Ним присутствуют Его основные экспансии, такие как Панча-таттва.
Кто входит в ближний круг? В ближний круг мандалы Кришны входили юные гопи — манджари. Соответственно, в мандале Махапрабху это место занимают Госвами. На внешнем круге — на внешних лепестках мандалы Гауранги — находятся близкие слуги. Из этого можно понять, что даже те, кто относится к внешним лепесткам этого круга, являются очень близкими слугами. И, наконец, те, кто принадлежит к средней части, — это самые близкие слуги. Итак: близкие слуги, самые близкие слуги и Госвами.
Однако существует один очень важный стих, касающийся природы Чайтаньи Махапрабху:
радха кришна-праная-викритир хладини шактир асмад
екатманав апи бхуви пура деха-бхедам гатау тау
чайтанякхям пракатам адхуна тад-дваям чайкям аптам
радха-бхава-дюти-сувалитам науми кришна-сварупам[1]
Что означает: «Я поклоняюсь Чайтанье Махапрабху, который неотличен от Кришны и окружен сиянием и чувствами Радхарани. Как две половины — одна, являющаяся доминирующим началом, а другая — доминированным, — Радха и Кришна всегда едины в Своей изначальной сути. И теперь, в облике Чайтаньи Махапрабху, Они вновь являют Собой единство. Это непостижимое преображение Божественной Пары берет свое начало в любовных отношениях Радхи и Кришны».
Это цитата из слов личного секретаря Чайтаньи Махапрабху — Сварупы Дамодара. Она очень важна для нас, поскольку раскрывает философию Чайтаньи Махапрабху — концепцию непостижимого единства и многообразия. В нашем понимании Божество обладает двумя сторонами одной медали: Говинда и Радха, Радха и Говинда — Они всегда вместе. Их связь настолько сильна, что, когда Они осознают Свою отдельность — Кришну самого по себе и Радху саму по себе, — Они испытывают столь острую потребность друг в друге, что чувствуют взаимное притяжение и начинают искать друг друга. И когда этот поиск достигает высшего накала, Они сливаются в столь глубоком и проникновенном объятии, что является Чайтанья Махапрабху. Тогда темный облик Кришны сокрыт под серебристым сиянием Радхики.
Поэтому пожалуйста, запомните этот стих, ведь он служит нам ориентиром в духовных начинаниях. Опираясь на него, можно легко усмотреть параллели между лилой Кришны и лилой Гауранги. Тот, кто обладает духовным зрением, способен распознать участников и спутников Чайтаньи Махапрабху и определить их положение в лиле Кришны.

(продолжение следует) 

1. „Чайтанья Чаритамрита“, Ади Лила, 1.5

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Pavitra: My question concerns the mood of readiness – about the disciple who was always ready to jump. What is the nature of this readiness? How can we gain more of this, what is the proper attitude? 

Swami Tirtha: It’s a brave act. You know, in the old times Gurudev told one of his disciples, “Come! Escape from the country and come live with me.” He was a family man, with a wife and a child. With no passport. And when he got this instruction: “Come, escape from the country and live with me,” I had seen on his face that for years he had been preparing for that. And he had a very good friend – they were serving together, living together. Their friendship was so intense, that one time this person had a nightmare and when he awoke – they were sleeping next to each other – immediately he was calling the name of his devotee friend and catching his hand. Their friendship was so intense. And one main problem for him was not how to obtain a passport or how to manage his family. One main problem was: “Maybe I will never see my friend in this life again.” 

But then he started his many maneuvers – shifting his registered habitation, obtaining a new passport there. And finally preparing for the escape together with his wife, while the second child was in her womb. On the last night he came to the ashram. He was always like a super excellent hero for me – the perfect example of devotion, the example of faith. And when he finally went away with the last bus, I observed from the window as that great soul was leaving and I decided that ‘Tomorrow in the morning I will go to the train they were supposed to depart with’. Because I had a special Indian cup from Gurudev. Even his name was inscribed on it. And I thought, “What can I give to my dear friend? I cannot give him anything… But maybe this cup, it is coming from Gurudev – this will be a good present for him.” But when I arrived at the train station, his train had already departed… But they succeeded. They escaped from the country with two suitcases; and you know, when the system changed, they returned with two trucks. So, what was the partial reading, the local reading of this story? ‘I will never see him anymore.’ And what was the universal plan behind it? “Oh, you will see him. I will take care of him today. And I will send him back whenever you need.”

But you inquired about the nature of this readiness. Here is an example. To give up the country, your nation, to risk your family, to give up everything that you had before – friends, devotional service, home, everything – and to jump into the darkness. It is a super excellent example for this. And think for yourself – could you do that? No. That is very difficult to do. 

So, the good examples are not only in the faraway past, in some legendary times. No, the legends are living among us. Because we live in the best times. This is the best moment of your life. It is not in the past, it is not in the future – it is now. These are the best times. Don’t forget this. If you are not happy now, then when will you be happy? If we are not satisfied with our services, with our chances, with everything that is provided, then when? So, we live in legendary times, my dear ones. And after 1500 years, when they find the Golden Book of Devotion in Bulgaria, they will read: “Oh, at the very beginning of this millennium there were some super excellent devotees living there. Their devotion to Lord Chaitanya was excellent. And their prasadam was super excellent. And their kirtans were absolutely super excellent. They were the legendary heroes of our past! Today, we are very insignificant searchers for the absolute truth, but they gave their everything!” So, please, treat yourself like this: you are the great heroes. You smile now, but I really mean it. Because we all are first generation in the Western vaishnava world. It’s like pioneer work. Every step is a step for hundreds of years. It’s beautiful! Mystical and practical and divine! And I think it is true. It’s not only the distorted vision of the next generations. It is real. 

So, how to improve our readiness? Follow these examples. You can achieve anything – if you are ready to sacrifice everything.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Pavitra kérdése: A kérdésem a szolgálatkész hangulatra vonatkozik, amikor a tanítvány bármikor, azonnal készen áll, hogy egy adott szolgálatot elvégezzen. Mi a lényege ennek a tettrekész hozzáállásnak? Hogyan válhatunk ebben egyre odaadóbbá? 

Szvámí Tírtha: Ehhez bátorság kell! Tudjátok hajdanán Gurudév azt mondta az egyik tanítványának: „Gyere velem! Menekülj el ebből az országból!” Ez az illető egy családos ember volt, feleséggel, gyerekkel, viszont még útlevele sem volt. Amikor ezt meghallotta, hogy „Gyere, menekülj el innen!”, láttam az arcán, hogy évek óta erre vágyott. Ennek a bhaktának volt egy nagyon jó barátja, akivel együtt végezték a szolgálataikat, és együtt is éltek. Barátságuk annyira szoros volt, hogy amikor ez a bhakta egyszer rémálomra ébredt, mivel egymás mellett aludtak, azonnal a hűséges barátja nevét kiáltotta, megragadva a kezét. Ennyire mély volt a barátságuk. Viszont a fő probléma nem az volt a számára, hogyan szerezzen útlevelet, vagy hogyan fog majd gondoskodni a családjáról, hanem az, hogy „Lehet, ebben az életben már soha többé nem látom a barátomat.”

Majd feleségével együtt nekiláttak, hogy mindent szépen elrendezzenek. Megváltoztatták a lakcímüket, új útlevelet szereztek, így készülve a szökésre, miközben a feleség már a második gyermeküket hordta a szíve alatt. Az utolsó éjszakán eljött az ásramba. Számomra ő mindig olyan volt, mint egy szuperhős, az odaadás tökéletes példája, a hit mintaképe. S amikor végül éjszaka az utolsó busszal elment, az ablakból figyeltem, ahogy ez a nagyszerű lélek távozik. Elhatároztam, hogy másnap még egy utolsó búcsúra kimegyek a vonathoz. Még annó kaptam Gurudévtől egy indiai poharat, mely attól volt különlegesen értékes, hogy még a szanszkrt neve is rá volt vésve. Azt gondoltam, hogy nem igazán tudok neki semmit sem adni, de talán ez a pohár, ami Gurudévtől származik, ez szép ajándék lesz. De sajnos mire odaértem a vasútállomásra, a vonatuk már elindult… De hála Istennek sikerült elmenekülniük az országból, igaz mindössze két bőrönddel. Majd a rendszerváltás után, két teherautóval tértek haza. Nos, milyen finomságot rejt ez a történet? Míg én azt gondoltam, hogy soha többé nem fogom látni őt, addig az isteni gondviselés, már előre elrendezte, a jövőbeli viszontlátást. Már aznap gondoskodott róla. „Vissza fogom küldeni neked, amikor szükséged lesz rá.”

Viszont térjünk vissza a kérdésedre, hiszen te a szolgálatkészségről kérdeztél. Nos, ez egy nagyon szép történet volt erre. Feladni az országunkat, nemzetünket, kockára tenni a családunkat, feladni mindazt, amink korábban volt: barátokat, odaadó szolgálatot, otthont, mindent, és belevetni magunkat a sötétségbe. Gondoljatok csak bele: képesek lennétek erre? Nem könnyen. Ezt nagyon nehéz megtenni. 

Tehát ezek az ikonikusan szép példák nem csak a távoli múltban, a legendás időkben léteztek. A bhakti hősei ma is köztünk élnek, a ma a legtökéletesebb idő mindenre. Nem a múlt, nem a jövő, hanem a most, a legjobb pillanat, ezt ne felejtsétek el! Ha most nem vagyunk boldogok, akkor mikor leszünk azok? Ha ma nem vagyunk elégedettek a szolgálatainkkal, a lehetőségeinkkel, mindazzal, amit kaptunk, akkor mikor? Szóval kedveseim, ma is a hőskorban élünk. S majdan 1500 év múlva, amikor Bulgáriában megtalálják az Odaadás Aranyló Híveinek Szent Könyvét, azt fogják olvasni, hogy: „Az évezred legelején néhány igazán kivételes bhakta élt itt Bulgáriában, akiknek az Úr Csaitanja iránti odaadása, praszádamja, kírtanája valóban rendkívüli volt. Ők voltak a múlt legendás hősei! Mi, csak az Abszolút Igazság jelentéktelen keresői vagyunk, de ők, valóban mindent odaadtak!” Szóval, kérlek kedveseim, tekintsetek így magatokra, hogy ti vagytok ezek a hősök. Most mosolyogtok, de ezt komolyan gondolom! Mert mindannyian a nyugati vaisnavizmus első generációjához tartozunk. Ez olyan, mint úttörőnek lenni. Minden lépés több száz évre határozza meg a dolgokat. Ez gyönyörű, misztikus, gyakorlati és isteni. S úgy hiszem, igaz is, nem csupán a következő generációk torz látásmódja, hanem valóság. 

Tehát, arra a kérdésre, hogy miként fokozhatjuk a tettrekészségünket, a válasz az, hogy kövessétek ezeket a példákat. Bármit elérhettek, ha készek vagytok mindent feláldozni.

(folytatása következik)