Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Pavitra: My question concerns the mood of readiness – about the disciple who was always ready to jump. What is the nature of this readiness? How can we gain more of this, what is the proper attitude? 

Swami Tirtha: It’s a brave act. You know, in the old times Gurudev told one of his disciples, “Come! Escape from the country and come live with me.” He was a family man, with a wife and a child. With no passport. And when he got this instruction: “Come, escape from the country and live with me,” I had seen on his face that for years he had been preparing for that. And he had a very good friend – they were serving together, living together. Their friendship was so intense, that one time this person had a nightmare and when he awoke – they were sleeping next to each other – immediately he was calling the name of his devotee friend and catching his hand. Their friendship was so intense. And one main problem for him was not how to obtain a passport or how to manage his family. One main problem was: “Maybe I will never see my friend in this life again.” 

But then he started his many maneuvers – shifting his registered habitation, obtaining a new passport there. And finally preparing for the escape together with his wife, while the second child was in her womb. On the last night he came to the ashram. He was always like a super excellent hero for me – the perfect example of devotion, the example of faith. And when he finally went away with the last bus, I observed from the window as that great soul was leaving and I decided that ‘Tomorrow in the morning I will go to the train they were supposed to depart with’. Because I had a special Indian cup from Gurudev. Even his name was inscribed on it. And I thought, “What can I give to my dear friend? I cannot give him anything… But maybe this cup, it is coming from Gurudev – this will be a good present for him.” But when I arrived at the train station, his train had already departed… But they succeeded. They escaped from the country with two suitcases; and you know, when the system changed, they returned with two trucks. So, what was the partial reading, the local reading of this story? ‘I will never see him anymore.’ And what was the universal plan behind it? “Oh, you will see him. I will take care of him today. And I will send him back whenever you need.”

But you inquired about the nature of this readiness. Here is an example. To give up the country, your nation, to risk your family, to give up everything that you had before – friends, devotional service, home, everything – and to jump into the darkness. It is a super excellent example for this. And think for yourself – could you do that? No. That is very difficult to do. 

So, the good examples are not only in the faraway past, in some legendary times. No, the legends are living among us. Because we live in the best times. This is the best moment of your life. It is not in the past, it is not in the future – it is now. These are the best times. Don’t forget this. If you are not happy now, then when will you be happy? If we are not satisfied with our services, with our chances, with everything that is provided, then when? So, we live in legendary times, my dear ones. And after 1500 years, when they find the Golden Book of Devotion in Bulgaria, they will read: “Oh, at the very beginning of this millennium there were some super excellent devotees living there. Their devotion to Lord Chaitanya was excellent. And their prasadam was super excellent. And their kirtans were absolutely super excellent. They were the legendary heroes of our past! Today, we are very insignificant searchers for the absolute truth, but they gave their everything!” So, please, treat yourself like this: you are the great heroes. You smile now, but I really mean it. Because we all are first generation in the Western vaishnava world. It’s like pioneer work. Every step is a step for hundreds of years. It’s beautiful! Mystical and practical and divine! And I think it is true. It’s not only the distorted vision of the next generations. It is real. 

So, how to improve our readiness? Follow these examples. You can achieve anything – if you are ready to sacrifice everything.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Pavitra kérdése: A kérdésem a szolgálatkész hangulatra vonatkozik, amikor a tanítvány bármikor, azonnal készen áll, hogy egy adott szolgálatot elvégezzen. Mi a lényege ennek a tettrekész hozzáállásnak? Hogyan válhatunk ebben egyre odaadóbbá? 

Szvámí Tírtha: Ehhez bátorság kell! Tudjátok hajdanán Gurudév azt mondta az egyik tanítványának: „Gyere velem! Menekülj el ebből az országból!” Ez az illető egy családos ember volt, feleséggel, gyerekkel, viszont még útlevele sem volt. Amikor ezt meghallotta, hogy „Gyere, menekülj el innen!”, láttam az arcán, hogy évek óta erre vágyott. Ennek a bhaktának volt egy nagyon jó barátja, akivel együtt végezték a szolgálataikat, és együtt is éltek. Barátságuk annyira szoros volt, hogy amikor ez a bhakta egyszer rémálomra ébredt, mivel egymás mellett aludtak, azonnal a hűséges barátja nevét kiáltotta, megragadva a kezét. Ennyire mély volt a barátságuk. Viszont a fő probléma nem az volt a számára, hogyan szerezzen útlevelet, vagy hogyan fog majd gondoskodni a családjáról, hanem az, hogy „Lehet, ebben az életben már soha többé nem látom a barátomat.”

Majd feleségével együtt nekiláttak, hogy mindent szépen elrendezzenek. Megváltoztatták a lakcímüket, új útlevelet szereztek, így készülve a szökésre, miközben a feleség már a második gyermeküket hordta a szíve alatt. Az utolsó éjszakán eljött az ásramba. Számomra ő mindig olyan volt, mint egy szuperhős, az odaadás tökéletes példája, a hit mintaképe. S amikor végül éjszaka az utolsó busszal elment, az ablakból figyeltem, ahogy ez a nagyszerű lélek távozik. Elhatároztam, hogy másnap még egy utolsó búcsúra kimegyek a vonathoz. Még annó kaptam Gurudévtől egy indiai poharat, mely attól volt különlegesen értékes, hogy még a szanszkrt neve is rá volt vésve. Azt gondoltam, hogy nem igazán tudok neki semmit sem adni, de talán ez a pohár, ami Gurudévtől származik, ez szép ajándék lesz. De sajnos mire odaértem a vasútállomásra, a vonatuk már elindult… De hála Istennek sikerült elmenekülniük az országból, igaz mindössze két bőrönddel. Majd a rendszerváltás után, két teherautóval tértek haza. Nos, milyen finomságot rejt ez a történet? Míg én azt gondoltam, hogy soha többé nem fogom látni őt, addig az isteni gondviselés, már előre elrendezte, a jövőbeli viszontlátást. Már aznap gondoskodott róla. „Vissza fogom küldeni neked, amikor szükséged lesz rá.”

Viszont térjünk vissza a kérdésedre, hiszen te a szolgálatkészségről kérdeztél. Nos, ez egy nagyon szép történet volt erre. Feladni az országunkat, nemzetünket, kockára tenni a családunkat, feladni mindazt, amink korábban volt: barátokat, odaadó szolgálatot, otthont, mindent, és belevetni magunkat a sötétségbe. Gondoljatok csak bele: képesek lennétek erre? Nem könnyen. Ezt nagyon nehéz megtenni. 

Tehát ezek az ikonikusan szép példák nem csak a távoli múltban, a legendás időkben léteztek. A bhakti hősei ma is köztünk élnek, a ma a legtökéletesebb idő mindenre. Nem a múlt, nem a jövő, hanem a most, a legjobb pillanat, ezt ne felejtsétek el! Ha most nem vagyunk boldogok, akkor mikor leszünk azok? Ha ma nem vagyunk elégedettek a szolgálatainkkal, a lehetőségeinkkel, mindazzal, amit kaptunk, akkor mikor? Szóval kedveseim, ma is a hőskorban élünk. S majdan 1500 év múlva, amikor Bulgáriában megtalálják az Odaadás Aranyló Híveinek Szent Könyvét, azt fogják olvasni, hogy: „Az évezred legelején néhány igazán kivételes bhakta élt itt Bulgáriában, akiknek az Úr Csaitanja iránti odaadása, praszádamja, kírtanája valóban rendkívüli volt. Ők voltak a múlt legendás hősei! Mi, csak az Abszolút Igazság jelentéktelen keresői vagyunk, de ők, valóban mindent odaadtak!” Szóval, kérlek kedveseim, tekintsetek így magatokra, hogy ti vagytok ezek a hősök. Most mosolyogtok, de ezt komolyan gondolom! Mert mindannyian a nyugati vaisnavizmus első generációjához tartozunk. Ez olyan, mint úttörőnek lenni. Minden lépés több száz évre határozza meg a dolgokat. Ez gyönyörű, misztikus, gyakorlati és isteni. S úgy hiszem, igaz is, nem csupán a következő generációk torz látásmódja, hanem valóság. 

Tehát, arra a kérdésre, hogy miként fokozhatjuk a tettrekészségünket, a válasz az, hogy kövessétek ezeket a példákat. Bármit elérhettek, ha készek vagytok mindent feláldozni.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Павитра: Въпросът ми е за настроението на готовност – за ученика, който винаги бил готов да скочи. Каква е природата на тази готовност? Как можем да придобием повече от нея, кое е правилното отношение? 

Свами Тиртха: Това е смелост. Знаете ли, навремето Гурудев каза на един от учениците си: „Ела! Избягай от държавата и ела да живееш с мен.” Той беше семеен човек, с жена и дете. Нямаше паспорт. И откак получи тази инструкция: „Ела, избягай от страната и заживей с мен,” аз виждах по лицето му, че с години се подготвяше за това. Той имаше един много добър приятел – служеха заедно, живееха заедно. Приятелството им беше толкова силно, че веднъж този човек сънува кошмар. И когато се събуди – те спяха един до друг – незабавно извика името на приятеля си и го улови за ръката. Толкова интензивно бе приятелството им. И един от големите му проблеми не беше как да се сдобие с паспорт или как да се справи със семейството си. Голям проблем за него беше: „Може би вече никога няма да видя приятеля си в този живот.” 

Но после той започна множеството си маневри – промени си местожителството, там получи нов паспорт. И накрая се подготви за бягство заедно с жена си, която беше с второто им дете на път. Последната вечер той дойде в ашрама. Винаги беше като супергерой за мен – съвършеният пример за преданост, за безупречна вяра. И когато накрая си тръгна с последния автобус, аз гледах през прозореца как заминава тази велика душа и реших, че на другата сутрин ще отида на влака, с който трябваше да поемат. Имах една специална индийска чаша от Гурудев. Дори името му беше гравирано на нея. И си мислех: „Какво мога да дам на приятеля си? Нямам какво да му дам… Но може би тази чаша от Гурудев – тя ще е добър подарък за него.” Само че когато стигнах на гарата, влакът вече беше заминал… Обаче те успяха. Избягаха от страната с два куфара; а когато системата се смени, се върнаха с два камиона. И така, какъв беше частичният прочит, ограниченият прочит на тази история? „Никога вече няма да го видя.“ А какъв беше скритият вселенски план? „О, ще го видиш. Днес Аз ще се погрижа за него. И ще ти го изпратя обратно, когато ти е нужен.”

Но ти попита за природата на тази готовност. Ето ви пример. Да се откажеш от държавата, от нацията си, да рискуваш семейството си, да изоставиш всичко, което си имал дотогава – приятели, предано служене, дом, всичко – и да скочиш в тъмното. Ето свръх отличен пример за това. И помислете за себе си – бихте ли могли да го направите? Не. Това е много трудно да се направи. 

И така, добрите примери не са само в далечното минало, в някакви легендарни времена. Не, легендите живеят край нас. Защото ние живеем в най-добрите времена. Сега е най-добрият момент в живота ви. Той не е в миналото, не е в бъдещето – сега е. Това са най-добрите времена, не го забравяйте. Ако не сте щастливи сега – тогава кога ще бъдете щастливи? Ако не сме удовлетворени със своето служене, със своите възможности, с всичко, което ни е осигурено – тогава кога? Така че ние живеем в легендарни времена, скъпи мои. И след 1500 години, когато намерят „Златната книга на предаността в България“, там ще прочетат: „О, в самото начало на това хилядолетие тук са живели супер отлични бхакти. Предаността им към Бог Чайтаня е била безпримерна. А техният прасадам бил несравним. Пък киртаните им били абсолютно несравними. Те са били легендарните герои на нашето минало! Днес ние сме съвсем незначителни търсачи на абсолютната истина, обаче те са давали всичко от себе си!” Така че моля ви, отнасяйте се към себе си като такива: вие сте великите герои. Сега се усмихвате, но аз наистина го имам предвид. Защото всички ние сме първото поколение в западния ваишнавски свят. Това е пионерска работа. Всяка стъпка е за стотици години напред. Това е красиво! Мистично и практично и божествено! И мисля, че е вярно. Не е просто изкривеното виждане на следващите поколения. То е истина. 

Така че как да усъвършенстваме готовността си? Следвайте тези примери. Можете да постигнете всичко – стига да сте готови да пожертвате всичко.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

When Krishna had His pastimes on this planet Earth, the most intimate servants and partners in His happy and innocent games were the gopals and the gopis. And Rupa Goswami has classified the gopis into three categories. It is said, the first group are those gopis who are the same age as Krishna. The second group are the younger ones, younger than Krishna. And the third one – who carry messages. The first category is called samaja, born together, of the same age. The second, these younger servants, are called mandala, belonging to the mandala, belonging to the inner circle of Krishna. And the messengers are called the entourage of Krishna, ghana – they are His people. You see, many times we think gopis – this is one group. No, they are three groups. Of course, there are many, many sub-groups and many other descriptions, but let’s start from this. Of the same age, younger and messengers. 

The same-age gopis are also divided into two groups: those who belong to the external circle and those who belong to the inner circle. As the messengers need to carry the news, they are very well acquainted with the environment, but they are engaged in the most external services, because they go out and they come back. Then what about the third category – the younger ones? The younger ones are considered to be the most intimate servants, because they can enter where others cannot enter. You are parents, mostly. Sometimes you think, ‘Ah, I can speak freely because my kid will not understand”. Wrong. They will understand everything – of course, according to their level, but immediately they will feel when you are agitated or morose, or when you have a problem, or when you are jolly. But the young ones, they can come anytime. You don’t mind if your small child crawls into your bed, right? But if the neighbor, who usually brings all the news of the village, wants to crawl into your bed, you don’t accept, right? Some relationships you accept, other relationships you don’t accept – it’s forbidden, no way! So, it is said that the youngest gopis are allowed to enter where others are forbidden. And this supreme purity, this childlike innocence is considered to be practically the topmost achievement of spiritual life. 

And who is in the center of all these classes of serving gopis, who is in the focus of their attention? This is the Divine Couple. So, we can say that the gopis are dancing, buzzing around Radha-Govinda. If we use a symbolic language, we can say that when the male and female principle are combined, the creation will start – but this is so boring, so theoretical! Yet if we say Radha and Govinda are dancing and everything is revolving around Them, then we can understand this secret of creation in a very poetic manner. In this way we can understand that practically everything that is created, everything that emanates from this divine source, serves the purpose of the center. It’s not against it, rather everything is favorable towards the center. And this is what we also need to realize in our life – that if our beloved Krishna is in the center, everything that we have should serve Their purpose in a harmonious way. Then we can say that our life is arranged in a mandala structure. And the mandala is for generating power – this is a power structure. If you find your proper place in a power structure, you will be empowered. Do you agree on this point? 

For example, you join the devotees. That means you enter the disciplic mandala of the sadhu-sangha. You don’t have the ability to cook nice, but you are supposed to be the main cook of the ashram. And if you try to dedicate yourself fully, slowly-slowly some powers will be delegated to you. Maybe on the first day devotees will cry over your soup. But after one month they will cry in a different manner: it will be so nice, so sweet, so satisfying that they will be fully satisfied. Or sometimes you are supposed to be the main leader of the bhajan. And maybe on the first day devotees will cry over your bhajan. But if you slowly-slowly qualify yourself, then next time they will cry different tears. I mean the powers will be delegated to you if you accept your role in the disciplic mandala. It’s very important! Qualities will appear. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Amikor Krisna itt töltötte örömteli földi kedvteléseit, akkor azt legbensőségesebb társai, szolgálói, a gópák, és a gópík társaságában tette. Rúpa gószvámí a gópik három csoportját különbözteti meg. Az első csoportba a Krisnával egykorúak tartoznak, a másodikba azok, akik fiatalabbak Nála, és a harmadik csoportba pedig azokat sorolja, akik üzeneteket közvetítenek az Isteni Pár között. Az első kategóriát szamádzsának nevezik, azaz együtt születettet, egyidőset jelent. A második a fiatalabb szolgálók csoportját: mandalának nevezik, akik Krisna belső köréhez, a mandalához tartoznak. A hírvivők körét pedig Krisna bizalmas kíséretének, ghanának nevezik, ők Őhozzá tartoznak. Látjátok, mi azt gondoljuk, hogy a gópík egyetlen csoportot alkotnak, de most megtudtuk, hogy, már ők is három különböző körbe sorolhatók. Természetesen rengeteg alcsoport és azok leírása létezik, de mi most kezdjük ezekkel: az egykorúakkal, a fiatalabbakkal, és a hírvivőkkel.

Az egykorú gópíknak is két csoportja ismeretes, az egyik a külső körhöz, a másik pedig a belső körhöz tartozók. A hírvivő csoport tagjainak, nagyon jól kell ismerniük mindenkit, de mivel ezek a gópík ki-be járkálnak, ezért ők úgymond a legkülsőbb szolgálatokkal foglalatoskodnak. S mi a helyzet a harmadik csoporttal, a legfiatalabbakkal? Őket tartják a legbizalmasabb szolgálóknak, mert ők oda is bemehetnek, ahová mások nem. Ti többnyire szülők vagytok, így előfordul, hogy néha úgy gondolkodtok: „Ó, nyugodtan beszélhetek, mert a gyerekem úgysem érti, amit mondok.” Ez tévedés! Ők nagyon is jól értenek mindent, természetesen az életkoruknak megfelelően. Azonnal megérzik, ha aggódunk, vagy mérgesek, rosszkedvűek vagyunk, illetve ha esetleg problémáink vannak, vagy éppen nagyon boldogok vagyunk. De a legkisebbek bármikor bejöhetnek hozzánk, még azt se bánjuk, ha bebújnak az ágyunkba. Viszont, ha a szomszéd, aki általában a falu híreit hozza, be akarna bújni az ágyunkba, azt már nem igazán vennénk jó néven! Bizonyos kapcsolatokban valami megengedett, míg más dolgok teljesen kizártak! Tehát azt mondják, hogy a legfiatalabb gópík oda is bemehetnek, ahová más nem. S gyakorlatilag ezt a legtisztább gyermeki ártatlanságot tartják a lelki élet legmagasabb megvalósításának.

S ki található ezeknek a különböző csoportoknak a középpontjában, akire a figyelmük irányul? Az Isteni Pár, Rádhá-Góvinda, s mondhatjuk, hogy Körülöttük lejtik táncukat szerető szolgálóik a gópík. Szimbolikusan azt mondhatjuk, hogy amikor a férfi és a női elv egyesül, kezdetét veszi a teremtés. De ez így rendkívül unalmasnak, és elméletinek hangzik! Viszont, ha azt mondjuk, hogy Rádhá és Góvinda táncát lengi körül minden, akkor ez rendkívül költői módon mesél nekünk a teremtés titkáról. Ebből megérthetjük, hogy gyakorlatilag minden teremtett dolog, minden, ami ebből az isteni forrásból származik, ezt a középpontot szolgálja. Nem ellene van, hanem sokkal inkább minden a középpont javát szolgálja. S ezt fel kell ismernünk az életünkben is, hogy ha a szeretett Isteni Pár áll a középpontban, akkor mindenünk, amink csak van az Ő szándékukat kell szolgálnia, méghozzá a legharmonikusabb módon. S akkor majd azt mondhatjuk, hogy az életünk egy gyönyörű mandalamintázatot alkot, melynek célja, hogy erőközpontként működjön, közvetítse az isteni erőt. Ha megtaláljuk a helyünket ebben a végtelen isteni erőtérben, akkor mi is erőteljessé válunk. Egyetértetek ezzel?

Például, csatlakozunk a bhaktákhoz, ami azt jelenti, hogy belépünk a szádhu-szanghába, a tanítványi mandalába. Előfordulhat olyan helyzet, hogy bár egyáltalán nem tudunk főzni, mégis nekünk kell az ásram főszakácsának lennünk. S, ha teljes önátadással elfogadjuk ezt a szolgálatot, akkor lassacskán bizonyos isteni erő is ránk száll. Meglehet, hogy az első nap még sírni fognak a bhakták miután megkóstolták a levesünket, de egy hónap múlva már azért hullajtanak könnyeket, mert annyira finom, és nektári ízű lesz, hogy teljesen elégedetté teszi őket. Vagy megtörténhet, hogy nektek kell vezetnetek a bhadzsant, melyet első nap még sajgó fülekkel hallgatnak a bhakták, de ha lassanként egyre odaadóbban énekeltek, akkor idővel másfajta könnyeket fog a szemükbe csalni. Tehát úgy értem, hogy ránk száll egy bizonyos erő, ha elfogadjuk az adott szerepet a tanítványi-mandalában. Ez nagyon fontos! Meg fognak jelenni bennünk ezek a tulajdonságok.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Когато Кришна прекарвал времето си на тази планета Земя, най-близките слуги и партньори в Неговите щастливи и невинни игри били гопалите и гопите. И Рупа Госвами е класифицирал гопите в три категории. Казва се, че първата група са онези гопи, които са на една възраст с Кришна. Втората група са по-младите от Кришна. А третата – тези, които пренасят съобщения. Първата категория са наречени самаджа – родени заедно, връстнички. Вторите, по-младите служителки, са наречени мандала – принадлежащи към мандалата, принадлежащи към вътрешния кръг на Кришна. А пратеничките са наречени антураж на Кришна, гхана – те са Неговите хора. Виждате ли, често си мислим, че гопите са една група. Ала не, те са три групи. Разбира се, има много подгрупи и множество други описания, но нека започнем с тези: връстничките, по-младите и пратеничките. 

Гопите връстнички също се делят на две групи: принадлежащи на външния кръг и принадлежащи на вътрешния кръг. Тъй като пратеничките трябва да пренасят съобщения, те много добре познават обкръжението, но са заети с най-външните служения, понеже излизат и се връщат. Тогава какво да кажем за третата категория – по-младите? По-младите са считани за най-поверителните слуги, защото могат да влизат там, където другите не могат. Повечето от вас са родители. Понякога вие си мислите: „Мога да си говоря свободно, понеже детето ми не разбира“. Грешка. Те разбират всичко – разбира се според нивото си, но веднага усещат когато сте тревожни, или тъжни, или имате проблем, или пък сте радостни. Но мъничките могат да дойдат по всяко време. Нямате нищо против малкото ви дете да полази в леглото ви, нали? Но ако съседката, която обикновено носи всички селски клюки, иска да пропълзи в леглото ви, няма да я приемете, нали? Някои взаимоотношения ги приемате, други са неприемливи, недопустими! И така, казва се, че на най-младите гопи е позволено да влизат там, дето на останалите е забранено. И тази висша чистота, тази детска невинност на практика се счита за най-висшето постижение в духовния живот. 

А кой е в центъра на всички тези класи служещи гопи, кой е във фокуса на тяхното внимание? Божествената Двойка. Затова можем да кажем, че гопите сякаш танцуват, жужат около Радха-Говинда. Ако използваме символичен език, можем да речем, че съчетаят ли се мъжкият и женският принцип, започва сътворението – ала това звучи толкова скучно и теоретично! Но ако кажем, че Радха и Говинда танцуват и всичко се върти около Тях, тогава можем да доловим тайната на творението по много поетичен начин. Така можем да разберем, че на практика всичко създадено, всичко извиращо от този божествен източник, служи за целите на този център. То не противодейства, а облагодетелства този център. Именно това и самите ние трябва да осъзнаем в живота си – че ако нашият любим Кришна е в центъра, всичко, което имаме, трябва да служи хармонично на Техните цели. Тогава можем да кажем, че животът ни е структуриран като мандала. А мандалата служи за генериране на сила – тя е структура на силата. Ако откриете вярното си място в една такава структура на силата, ще бъдете упълномощени. Съгласни ли сте с това? 

Да речем, присъединявате се към преданите. Това означава, че встъпвате в ученическата мандала на садху-санга. Не умеете да готвите добре, но ви правят главен готвач в ашрама. И ако се стремите напълно да се посветите, малко по малко ще ви бъдат делегирани сили. Може първия ден бхактите да плачат над супата ви. Ала след месец ще плачат по-инак: тя ще е толкова вкусна, толкова сладостна, толкова насищаща, че те ще са напълно удовлетворени. Или понякога ще трябва да сте главният водач на бхаджана. И може на първия ден бхактите да плачат от вашия бхаджан. Но ако малко по малко се квалифицирате, следващия път ще плачат с различни сълзи. Имам предвид, че ще ви споходят сили, стига да приемете ролята си в мандалата на учениците. Това е нещо много важно! Качествата ще се появят. 

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Als Krishna auf der Erde seine Spiele spielte, waren die Gopals und Gopis seine engsten Diener und Partner in seinen fröhlichen und unschuldigen Spielen. Rupa Goswami teilte die Gopis in drei Kategorien ein. Die erste Gruppe besteht aus Gopis, die im selben Alter wie Krishna sind. Die zweite Gruppe umfasst die jüngeren Gopis, jünger als Krishna. Die dritte Gruppe überbringt Botschaften. Die erste Kategorie wird Samaja genannt, gemeinsam geboren, im selben Alter. Die zweite Gruppe, diese jüngeren Diener, werden Mandala genannt, gehören zum Mandala, zum inneren Kreis Krishnas. Die Boten werden Krishnas Gefolge genannt, Ghana – sie sind sein Volk. Oftmals denken wir, die Gopis seien eine einzige Gruppe. Nein, es gibt drei Gruppen. Natürlich gibt es viele Untergruppen und weitere Beschreibungen, aber fangen wir damit an: Gleichaltrige, Jüngere und Botinnen. 

Die gleichaltrigen Gopis werden ebenfalls in zwei Gruppen unterteilt: jene, die zum äußeren Kreis gehören, und jene, die zum inneren Kreis gehören. Da die Botinnen die Nachrichten überbringen müssen, kennen sie sich in ihrer Umgebung sehr gut aus, verrichten aber die meisten äußeren Dienste, da sie viel unterwegs sind. Und was ist mit der dritten Kategorie – den Jüngeren? Die Jüngeren gelten als die engsten Vertrauten, da sie Orte betreten dürfen, die anderen verschlossen bleiben. Die meisten von euch sind Eltern. Manchmal denkt man: „Ach, ich kann frei sprechen, weil mein Kind mich ja nicht versteht.“ Falsch. Kinder verstehen alles – natürlich ihrem Entwicklungsstand entsprechend –, aber sie spüren sofort, wenn man aufgeregt oder mürrisch ist, ein Problem hat oder fröhlich ist. Die Kleinen hingegen können jederzeit kommen. Es stört euch nicht, wenn euer kleines Kind in euer Bett krabbelt, oder? Aber wenn die Nachbarin, die normalerweise alle Neuigkeiten aus dem Dorf mitbringt, in euer Bett krabbeln will, lässt ihr das nicht zu, richtig? Manche Beziehungen akzeptiert man, andere nicht – verboten, auf keinen Fall! So heißt es, dass die jüngsten Gopis dort hineindürfen, wo anderen der Zutritt verwehrt ist. Und diese höchste Reinheit, diese kindliche Unschuld gilt als die höchste Errungenschaft des spirituellen Lebens. 

Und wer steht im Mittelpunkt all dieser dienenden Gopis, wer ist der Fokus ihrer Aufmerksamkeit? Das ist das Göttliche Paar. Man kann also sagen: dass die Gopis tanzen und um Radha-Govinda herumschwirren. Symbolisch ausgedrückt: Wenn die männlichen und weiblichen Prinzipien vereint sind, beginnt die Schöpfung – aber das ist so langweilig, so theoretisch! Doch wenn wir sagen: Radha und Govinda tanzen und alles dreht sich um sie, dann können wir dieses Geheimnis der Schöpfung auf poetische Weise verstehen. So erkennen wir, dass praktisch alles, was geschaffen wird, alles, was aus dieser göttlichen Quelle hervorgeht, dem Zentrum dient. Es steht nicht im Widerspruch dazu, sondern alles ist dem Zentrum zuträglich. Und genau das müssen auch wir in unserem Leben erkennen: Wenn unser geliebter Krishna im Zentrum ist, sollte alles, was wir haben, harmonisch seinem Zweck dienen. Dann können wir sagen, dass unser Leben in einer Mandala-Struktur angeordnet ist. Und das Mandala dient der Krafterzeugung – es ist eine Kraftstruktur. Wenn ihr euren Platz in einer Kraftstruktur findest, werdet ihr gestärkt. Stimmt ihr zu? 

Nehmen wir an, ihr schließt euch den Devotees an. Das bedeutet, ihr trettet in die Schülergemeinschaft der Sadhu-Sangha ein. Ihr könnt vielleicht nicht gut kochen, aber ihr sollt der Hauptkoch des Ashrams sein. Und wenn ihr euch ganz darauf einlässt, werden euch nach und nach Fähigkeiten übertragen. Vielleicht weinen die Devotees am ersten Tag wegen eure Suppe. Aber nach einem Monat werden sie anders weinen: Sie wird so gut, so süß, so wohltuend sein, dass sie vollkommen zufrieden sein werden. Oder manchmal solltet ihr der Hauptleiter des Bhajans sein. Und vielleicht weinen die Devotees am ersten Tag wegen euren Bhajans. Aber wenn ihr euch nach und nach qualifiziert, werden sie beim nächsten Mal andere Tränen vergießen. Ich meine, euch werden Kräfte übertragen, wenn ihr eure Rolle in der Schülergemeinschaft annimmt. Das ist sehr wichtig! Qualitäten werden sich zeigen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Когда Кришна совершал Свои игры на планете Земля, самыми близкими слугами и участниками Его радостных и невинных забав были гопалы и гопи. Рупа Госвами разделил гопи на три категории. Говорят, что к первой группе относятся гопи, которые являются ровесницами Кришны. Ко второй группе принадлежат те, кто моложе Кришны. А третья группа — это те, кто передает послания. Первая категория называется самаджа — те, кто одного возраста, ровесницы. Вторая — эти более юные служанки — называется мандала; они принадлежат к мандале, то есть к внутреннему кругу Кришны. А посланниц называют свитой Кришны, гхана — это «Его люди». Видите ли, мы часто думаем, что гопи — это одна группа. Нет, это три группы. Конечно, существует множество подгрупп и других классификаций, но давайте начнем с этого: ровесницы, те, кто моложе, и посланницы.

Гопи-ровесницы также делятся на две группы: тех, кто принадлежит к внешнему кругу, и тех, кто входит во внутренний круг. Поскольку гопи-посланницы должны передавать вести, они прекрасно знают обстановку, но заняты самым внешним служением, так как им приходится постоянно уходить и возвращаться. А как же третья категория — самые юные? Именно их считают самыми близкими служанками, ведь они могут войти туда, куда другим вход отказан. Большинство из вас — родители. Порой вы думаете: «А, можно говорить свободно, ведь ребенок ничего не поймет». Ошибаетесь. Они понимают всё — разумеется, в меру своего уровня понимания, — но мгновенно чувствуют, когда вы встревожены, подавлены, когда у вас проблемы или когда вы в хорошем настроении. А вот малыши могут прийти в любой момент. Вы ведь не возражаете, если маленький ребенок забирается к вам в постель, верно? Но если сосед, который обычно приносит все деревенские новости, захочет забраться к вам в постель — вы этого не допустите, правда? Одни отношения мы принимаем, другие — нет; это запрещено, это совершенно недопустимо! Так вот, говорится, что самым юным гопи позволено входить туда, куда другим вход воспрещен. И эта высшая чистота, эта детская невинность считаются, по сути, величайшим достижением духовной жизни.

И кто же находится в центре всех этих групп служащих гопи, кто является средоточием их внимания? Это Божественная Пара. Можно сказать, что гопи танцуют и кружатся вокруг Радхи и Говинды. Если использовать символический язык, то можно сказать, что при соединении мужского и женского начал начинается творение, — но это так скучно, так теоретично! А если мы скажем, что Радха и Говинда танцуют и всё вращается вокруг Них, то сможем постичь эту тайну творения весьма поэтично. Так мы поймем, что практически всё сотворенное, всё, что исходит из этого божественного источника, служит цели, ради которой существует этот центр. Это не противоречит центру — напротив, всё способствует ему. И именно это нам нужно осознать в своей жизни: если в центре находится наш возлюбленный Кришна, то всё, чем мы обладаем, должно гармонично служить Их цели. Тогда можно будет сказать, что наша жизнь устроена по принципу мандалы. А мандала служит для порождения энергии — это энергетическая структура. Если вы найдете свое истинное место в такой структуре, то обретете силу. Согласны ли вы с этим?

Например, вы присоединяетесь к преданным. Это означает, что вы входите в общину учеников — садху-сангу. Допустим, вы не умеете хорошо готовить, но вам поручают стать главным поваром ашрама. Если вы постараетесь полностью посвятить себя этому делу, то постепенно вам начнут делегировать всё больше сил. Возможно, в первый день преданные будут плакать над вашим супом. Но спустя месяц они будут плакать уже по-другому: еда станет настолько вкусной, приятной и питательной, что они будут полностью удовлетворены. Или, скажем, вам поручают вести бхаджаны. И, возможно, в первый день преданные будут плакать, слушая ваше пение. Но если вы будете постепенно совершенствоваться, то в следующий раз они будут проливать уже иные слезы. Имею в виду, вам будут делегированы силы, если вы примете свою роль в мандале учеников. Это очень важно! Необходимые качества обязательно проявятся.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Manjari: How to reach this stage where God proposes and God disposes, without messing the thing up? 

Swami Tirtha: You know the answer to all the ‘how-to’ questions is always the same. Chant more! And I am serious. Because this is one way to demolish our false concepts. We try to protect our own interests so strongly. Because in this material life we need a certain self-protection, we need a certain self-esteem – it is necessary to survive. There is a fight for life in general, in nature. Sometimes we think that the animals have this fight. But I’ve noticed even the plants are fighting. So, a certain self-esteem, a certain courage you need to survive, to protect yourself. But if it is out of proportion, it is like a material disease. 

Yet if we take your example directly, God had a proposal for you – three kids. Do you have any freedom to choose? This situation, your position in this lifetime – that you are a happy mother of three kids – will not change. This is a service given to you for this lifetime – you are a mother. So He has His proposals. For a certain time you have to dispose accordingly. But I am sure that ultimately you will understand, you will perceive deeply, profoundly, that He had accomplished everything. As we discussed yesterday: “If I try, even with God I cannot succeed; but He can accomplish even with me.” 

So, no fancy thinking; practical service, down to earth. This was verified by Gurudev as well. In one family of ours, the first baby came. Then the mother asked Gurudev, “Gurudev, and what about my service now?” And he said “What? Are you stupid? It is so obvious, your service is to raise the kid, to be a good mother.” So, don’t think there is something else, there is some other way to express your willingness to serve. No. If we are invited in one way for a service, better to offer that service. Because we should be able to see the spiritual spark in our kids. And to raise the future preachers and the saviors of the Balkan Peninsula – it is a great job. 

And to help a jiva soul to start a journey and also to accomplish a journey – I think it is a great job. So, don’t forget about this – concerning your children and concerning yourself. Our duty is to find a way out from samsara and to help others accomplish their journey. 

And sometimes we do mess up the things. Because we do make mistakes. But our intention is very clear. And you remember that very beautiful story, when a devotee was so absorbed in the service of Krishna, in her full dedication, that when peeling the banana she threw away the flesh and offered the peel. And Krishna was very satisfied. Because He needs neither the inside, nor the outside of the banana. He doesn’t depend on that; but the mood of how we offer – this is the subtle quality. 

But please, don’t quote me on this when you create a scandal in the kitchen. “Well… this is half done, a little burnt, a little second-class or third-class. But Krishna takes only the subtle quality of my negligent service.” He is satisfied with only the most delicate offerings. It’s this subtle quality that we have to add. And that is the ultimate spice. You know, you go to a shop and you buy an all-season spice, universal – but it will never bring that very delicate, very fine taste. 

So, we need to understand what His invitation for this lifetime is. And try to accomplish it to the best of our capacities.

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Manydzsarí kérdése: Hogyan érhetjük el azt a szintet, ahol Isten tervez és Isten végez, anélkül, hogy összekuszálnánk mindent? 

Szvámí Tírtha: Tudjátok, hogy az összes „hogyan kell azt elérni” kérdésre a válasz mindig ugyanaz: dzsapázzunk többet! S ezt tényleg komolyan gondolom! Mert ez az egyik módja annak, hogy leromboljuk a hamis elképzeléseinket. Hiszen ebben az anyagi világban szükségünk van valamiféle önvédelemre, önbecsülésre a túléléshez, ezért próbáljuk jó erősen megvédelmezni a saját érdekeinket. Még az állat és növényvilágban is folyik a létért való küzdelem, bár néha azt gondoljuk, hogy ez csak az állatokra jellemző, de én azt vettem észre, hogy még a növények is harcolnak a létükért, a földért. Tehát szükség van egy bizonyos önbecsülésre, bátorságra a túléléshez, hogy megvédjük önmagunkat. Viszont, ha ebben is túlzásba esünk, az már egyfajta anyagi anomáliába csap át. 

Viszont, ha konkrétan a te példádat nézzük, azt, hogy Istennek volt egy terve veled kapcsolatban, hogy legyen három gyermeked. Van ebben bármiféle döntési szabadságod? Ez a terv, ez a te szolgálatod erre az életre, hogy három gyermek boldog édesanyja lehess, ez nem fog megváltozni. Tehát Neki vannak tervei, nekünk pedig egy bizonyos ideig ezek szerint kell tennünk a dolgokat. De abban bizonyos vagyok, hogy végül majd mélyen legbelül meg fogjuk érteni, hogy Ő már mindent előre eltervezett. S amiről tegnap is beszélgettünk, hogy: „Ha mi akarunk valamit megvalósítani, akkor akár még Istennel az oldalunkon is elbukhatunk, viszont, ha Ő akar valamit véghezvinni, akár még velünk is azt képes megvalósítani.” 

Tehát ne bonyolítsuk túl a dolgokat, végezzük egyszerűen hétköznapi módon a szolgálatainkat. Ezt Gurudév is megerősítette. Az egyik bhakta családban megszületett az első kisgyerek, mire az édesanya megkérdezte Tőle, hogy „Gurudév, és most mi lesz a szolgálatommal?” Mire Ő így felelt: „Micsoda? Eszednél vagy? Természetesen a te szolgálatod az, hogy szépen felneveld a gyerekedet, hogy jó Édesanya legyél.” Tehát ne gondoljátok azt, hogy valami más dolog vár rátok, más módja van annak, hogy kifejezzétek a szolgálatkészségeteket. Nem! Tehát, ha már kaptunk a Jóistentől egy meghívást egy adott feladatra, akkor a legjobb, ha meglátjuk abban a szolgálat lehetőségét, és észrevesszük az ébredő lelki szikrát a saját gyermekünkben is. S felnevelni a Balkán-félsziget jövőbeli prédikátorait és megmentőit, az egy nagyszerű feladat!

Tehát hozzásegíteni egy dzsívát, hogy elinduljon, sikerrel befusson egy lelki utat, úgyhiszem ez egy nagyszerű feladat. Szóval ne feledkezzetek meg erről, se a gyermekeitekkel, se önmagatokkal kapcsolatban. A mi dolgunk az, hogy megtaláljuk a kivezető utat a szamszárából, és hogy másoknak is segítsünk bejárni a saját útjukat. 

Előfordul, hogy olykor valóban elrontunk dolgokat, mert néha követünk el hibákat, még akkor is, ha a szándékunk nagyon tiszta. S talán emlékeztek arra a nagyon szép történetre, amikor egy bhakta teljes odaadással elmerült Krisna szolgálatában, olyannyira, hogy amikor meghámozta a banánt, a húsát dobta el, és a héját ajánlotta fel. Krisna mégis nagyon elégedett volt vele! Hiszen Neki se a banán belsejére, se a külsejére nincs szüksége. Ő független mindentől. Neki csak arra van szüksége, amilyen szívvel mi azt felajánljuk, az a finom minőség kell neki. 

De kérlek, ne hivatkozzatok majd rám, amikor valami nagy káoszt csináltok a konyhában. „Jajj… ez csak félig lett kész, meg kicsit odaégett, ez meg kisssé gyengécskén sikerült. De tudjuk, hogy Krisnának csak ez a finom minőség kell, szóval mindegy, hogy mennyire is csaptam össze az egészet.” Nem, Őt csak a leggondosabb felajánlás fogja elégedetté tenni, ezt a finom minőséget kell hozzáadnunk, ez a legfőbb fűszer! Tudjátok, ez olyan, mint amikor bementek egy boltba, és vesztek egy fűszerkeveréket, ami mindenhez illik, egy univerzális fűszert, de az mégsem fogja azt a nagyon gourmet, kifinomult ízt nyújtani.  

Tehát meg kell tudnunk érteni, mi az Ő isteni terve, elhívása ebben az életben. S próbáljuk meg azt a legjobb tudásunk szerint megvalósítani.