Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishnapriya: Concerning the purification of the anarthas, does it mean that when we purify the anarthas, we come closer to our real self and this is self-realization? Could you please say something more about this self-realization? How to realize what are the real things inside us? Because there are many influences all the time.

Swami Thirtha: Yes, no doubt. Anartha-nivritti means to remove your misconceptions. If we focus this expression on the topic of self-realization – to remove all misconceptions. We must ask ourselves some questions. ‘Am I this diseased condition of life? No, I’m not. I’m part of the eternal life. Am I my body? To a certain extent I’m influenced by this, but I’m not my body. Am I a part of matter? I’m influenced by that, but I’m not that. Am I my mind? I’m influenced, but I’m not that. Am I my intelligence? If there is any. I’m influenced, but I’m not that. Am I my emotions?’ – to come closer to the main issue. Because usually, this is where people identify themselves very much: ‘I’m my feelings. I’m this type.’ ‘Yes, I’m influenced by my emotions, but I’m not equal to the emotions that I perceive.’ Other times you identify with your sufferings. This is the meaning of your life. Sometimes people are so attached to their suffering that if somebody comes to help, they are upset: ‘No, no, no. This is me. Don’t take it away from me, because otherwise I don’t exist anymore.’ So, ‘Am I my suffering? Yes, I’m influenced by the suffering, but I’m not that.’

So, if you have this list of questions and if you examine yourself, then you can remove all the misconceptions. ‘Am I a good devotee?’ Remove the false concepts. That’s another layer that you have to clean. But then we must come to some essential identity. If we remove the layers of body, I mean matter, body, mind, consciousness, emotions, whatever material false identities we have, finally we must reach ourselves. Beyond the false ego there must be the real one. From the false ego concept we must arrive to our good selves. It’s a beautiful path. Finally, you will meet yourself. As long as we meet our inner demons, this is not a very pleasant meeting. But if finally you meet yourself, then you will meet a pure soul. Because I am a soul. I have a soul identity. I am a part of the divine reality. Amritasya putra[1] – you are born of amrita. You are sons and daughters of the nectar. So don’t be satisfied with anything less than nectar!

But to carry on and to accomplish this very intense self-analysis – it’s not easy. Therefore, it helps if we find different spiritual identities for ourselves during the path of this purification. I give you an example: to find atman, yourself, to come to your atma-tattva, is difficult, this is a very high achievement. Brahma-bhutah prasannatma na shochati na kankshati[2] – to come to the brahma-bhuta platform, where you identify yourself as your ultimate spiritual atman, is a long path, it’s a high achievement. Therefore meanwhile we must find a satisfying answer to the question, ‘Who am I?’ Because to this question you don’t answer, ‘Well, I’m a wealthy guy, or I’m this, I’m that’. You have some spiritual understanding, so you will say, ‘I’m a seeker, I’m a practitioner, I’m a soul’. But to say that ‘I am atman’ is not realistic, because you are not there. Give me some realistic identity that I can work with. I have a suggestion for that. ‘I’m a servant of my spiritual master’ – this is a long-standing identity that you can work with very profoundly. Because that will help you to identify that ‘My life doesn’t belong in any other place, it belongs here. My perspective is not somewhere else, it’s here’. This is the identity: ‘I have something and I belong here. I am this, and I belong here’. I think this is a very good working theory for a long, long, long time. And meanwhile, because I’m following the proper path and I’m trying my best, I’m doing my services, etc., etc., I will come closer to my ultimate, final identity – the atman.

We need to acquire the conscious self. But then what to do with our conscious self? I have my conscious identity in my hands, but… We have to give it at the lotus feet of the Divine Couple – this is surrender. Self-realization can be achieved by many. But if we dedicate ourselves to Krishna service, it’s a more precise, more focused, more essential achievement of self-realization. So, what can we lose in our spiritual practice? Only the false concepts; otherwise you will only gain.

(to be continued)

[1] Shvetashvatara Upanishad 2.5

[2] Bhagavad Gita 18.54

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-prijá kérdése: Az anartháktól való megszabadulással kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy ez a megtisztulás azt jelenti, hogy közelebb kerülünk a valódi énünkhöz, tehát ez az önmegvalósítás? Hallhatnánk kicsit többet erről? Mivel rengeteg külső hatás ér bennünket, hogyan ismerhetjük fel az igaz dolgokat önmagunkban.

Szvámí Tírtha: Igen, kétségtelen, hogy rengeteg hatás ér bennünket! Az anartha-nivritti azt jelenti, hogy megszabadulunk a nemkívánatos akadályoktól, tévképzetektől, és valóban ez az önmegvalósítás folyamatának a része. Ehhez, először is fel kell tennünk magunknak néhány kérdést. ‘Vajon én ennek a feje tetejére állt, beteg világnak a része lennék? ‘Nem, én az örök élethez tartozom.’ ‘Vagy esetleg ez a test lennék?’ Bizonyos mértékben igen, hatással van rám, de én nem ez a test vagyok. ‘Vajon az anyag része vagyok? Hat rám, de mégsem az anyag vagyok. ‘Akkor az elmém lennék?’ Az is hatással van rám, de az sem vagyok. ‘Akkor az intelligenciám lennék?’ Mármint, ha van egyáltalán?! Az is hat rám, de nem az vagyok. ‘Akkor az érzelmeim lennék?’ Na ez már közelít a lényeghez, mert az emberek általában nagyon is az érzelmeikkel azonosítják magukat: ‘Én az érzelmeim vagyok, én ilyen érzelmes típus vagyok.’ ‘Igen, befolyásolnak az érzelmeim, de nem vagyok azonos az engem ért érzelmekkel.’ Máskor meg a szenvedéseikkel azonosítjátok magatokat az emberek, hogy ez az életük értelme. Néha az emberek annyira azonosítják magukat a szenvedéseikkel, hogy ha jön valaki, hogy segítsen nekik, akkor teljesen összeomlanak, hogy ‘Ne, ne, ne segíts nekem! Ez én vagyok. Ne vedd el tőlem, mert különben nem marad semmim.’ Tehát, akkor ezt a kérdést is fel kell tennünk, ‘Vajon én a szenvedésem lennék? Igen, ez is hatással van rám, de mégsem ez vagyok.’

Nos, ha feltettük mindezeket a kérdéseket, és meg is vizsgáltuk magunkat, akkor ezáltal képesek leszünk megszabadulni az összes hamis önazonítástól. S még azt is meg kell kérdeznünk magunktól, hogy ‘Jó bhakta vagyok-e?’ Hiszen még ezen a szinten is megbújhatnak hamis elképzelések, amit meg kell tisztítanunk. Mindezek után el kell jutnunk a leglényegünkhöz. Tehát, ha lefejtjük ezeket a testi rétegeket, mármint az anyag, a test, elme, tudat, érzelmek, bármilyen hamis anyagi tévképzetet, végül el kell, hogy jussunk önmagunkhoz. A hamis egón túl, ott van az igazi én. Önmagunktól el kell jutnunk jómagunkig, és ez egy gyönyörű út, melynek végén találkozunk saját magunkkal. Ameddig csak a démonainkkal találkozunk, addig az nem valami jó társulás, de legvégül majd eljutunk saját magunkhoz, a tiszta lélekhez. Mert arra a kérdésre, hogy kik is vagyunk, a válasz, ‘Én lélek vagyok.’ Az isteni valósághoz tartozom. Amrtaszja putra[1] – az amrita, nektár szülöttei vagyunk. Tehát ne elégedjetek meg kevesebbel, mint a nektárral!

De folytassuk tovább, és vizsgáljuk meg a maga teljességében ezt a nagyon intenzív önismereti utat, ami nem is olyan könnyű. Ehhez segítségünkre van, ha a megtisztulás útján különböző lelki szerepekkel azonosítjuk magunkat. Mondok erre néhány példát: megtalálni az átmant, önmagunkat, a saját átma-tattva szintünkre jutni, az rendkívül nehéz, nagyon magas megvalósítás. Bharma-bhútah praszannátmá na sócsati na kánksati[2] – elérni a brahma-bhuta szintet, ahol önmagunkat a végső lelki átmannal azonosítjuk, az egy igen hosszú út, nagyon magas megvalósítás. Eközben kielégítő választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy ‘Ki vagyok én?’ Erre nem válaszolhatjuk azt, hogy, ‘Nos, én egy gazdag valaki vagyok, vagy ez meg az vagyok’. Mivel már rendelkezünk egyfajta lelki megértéssel, ezért azt fogjuk felelni, hogy, ‘Én egy kereső vagyok; én lelki gyakorló vagyok; én lélek vagyok’. Viszont erre az válaszolni, hogy ‘Én átman vagyok’ az nem reális, mivel nem vagyunk még azon a szinten. Keressünk néhány reális példát arra, hogy kik is vagyunk. ‘A lelki tanítómesterem szolgája vagyok’ – ez egy hosszútávó kapcsolat, melyen mélyrehatóan dolgozhatunk. Ez segít azonosítani bennünket, hogy hová tartozunk ‘Az én életem nem máshová tartozik, hanem ide. Nem máshol vannak a távlataim, hanem itt’. Tehát így azonosíthatjuk magunkat: ‘Itt már kaptam valamit, ez vagyok, és ide tartozom.’ Úgy hiszem ez egy olyasfajta azonosítás, amivel érdemes hosszútávon foglalkoznunk. S mindeközben, mivel a megfelelő utat követjük, illetve megteszünk minden tőlünk telhetőt, végezzük a szolgálatainkat stb….. stb., egyre közelebb kerülünk a legvégső azonosságunkhoz, ami az átman.

Hatalmunkba kell keríteni a tudatos énünket, de aztán mit is kezdjünk vele? Birtokomban van a tudatos énem, de… Oda kell helyeznünk az Isteni  Pár lótuszlábaihoz, ez a meghódolás. Az önmegvalósítást sokan elérhetik, de ha odaszenteljük magunkat Krisna szolgálatának, akkor az az önmegvalósítás még pontosabb, összeszedettebb, és még esszenciálisabb lesz. Tehát, akkor mit is veszíthetünk a lelki gyakorlataink során? Csupán a hamis koncepcióinkat, minden mást csak nyerünk.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá 18.54.
2. Shvetashvatara Upanishad 2.5

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Кришна Прия: Във връзка с пречистването от анартхите, значи ли, че ако се пречистим от анартхите се доближаваме до истинския си аз и това ли е себереализацията? Бихте ли казали повече за тази себереализация? Как да осъзнаем кои са истинските неща вътре в нас? Защото през цялото време има толкова много въздействия.

Свами Тиртха: Да, несъмнено. Анартха-нивритти означава да премахнем погрешните си разбирания. Ако насочим този израз към темата за себереализацията – да премахнем цялото погрешно разбиране. Трябва да си зададем някои въпроси. „Аз това болно състояние на живот ли съм? Не, не съм. Аз съм част от вечния свят. Аз моето тяло ли съм? До известна степен съм повлиян от него, обаче не съм. Част от материята ли съм? Повлиян съм от нея, но не съм. Аз моят ум ли съм? Той ми въздейства, но не съм. Интелигентността си ли съм? Ако въобще имам такава. Тя ми влияе, но не съм. Чувствата си ли съм?“ – доближавайки се все повече до главния въпрос. Защото обичайно именно там хората се отъждествяват най-много: „Аз съм моите чувства. Аз съм такъв.“ „Да, емоциите ми въздействат, но аз не съм равнозначен на емоциите, които усещам.“ Друг път се отъждествявате със страданията си. Те са смисълът на живота ви. Понякога хората са толкова привързани към своите страдания, че ако някой дойде да им помогне, те се смущават: „Не, не, не. Това съм аз. Не ми ги отнемай, защото иначе вече няма да ме има.“ Така че: „Аз моите страдания ли съм? Да, страданията ми въздействат, обаче не съм.“

Та ако имате този списък с въпроси и изследвате себе си, ще можете да премахнете цялото неразбиране. „Аз добър бхакта ли съм?“ Отстранете лъжовните разбирания. Това е поредният слой, който трябва да почистите. Но след това можем да достигнем до някаква същностна идентичност. Ако махнем слоевете на тялото, ума, съзнанието, емоциите – всички материални фалшиви отъждествявания – накрая би трябвало да стигнем до себе си. Отвъд фалшивото его би трябвало да съществува истинско его. От концепцията за фалшивото его трябва да стигнем до истинските себе си. Това е красив път. В крайна сметка ще срещнете себе си. Докато срещаме своите вътрешни демони, срещата не е особено приятна. Но ако в края на краищата срещнете себе си, ще срещнете една чиста душа. Понеже аз съм душа. Идентичността ми е на душа. Аз съм част от божествената реалност. Амритася путра[1] – родени сте от амрита. Вие сте синове и дъщери на нектара. Така че не се удовлетворявайте с нищо по-малко от нектар!

Но да се осъществи и доведе докрай този толкова интензивен себеанализ – не е лесно. Затова от помощ е да откриваме за себе си различни духовни идентичности по време на пътя на пречистването. Давам ви пример: да откриете атман, себе си, да достигнете до атма-таттва, е трудно, това е много висше постижение. Брахма-бхута прасаннатма на шочати на канкшати[2] – да достигнете до нивото брахма-бхута, където отъждествявате себе си със своя висш духовен атман, това е дълъг път, високо постижение. Затова междувременно трябва да намерим удовлетворяващ отговор на въпроса: „Кой съм аз?“ Понеже на този въпрос не отвръщате: „Аз съм богат човек, аз съм такъв или онакъв.“ Вие имате някакво духовно разбиране, затова ще кажете: „Аз съм търсач, аз съм практикуващ, аз съм душа“. Но да кажете „Аз съм атман“ не е реалистично, тъй като не сте стигнали дотам. Нужна ни е някаква реалистична идентичност, с която можем да действаме. Има предложение за такава. „Аз съм слуга на моя духовен учител“ – това е дългосрочна идентичност, с която можете да работите много задълбочено. Понеже тя ще ви помогне да определите, че „Моят живот не е вложен някъде другаде, той принадлежи тук. Перспективата ми не е някъде другаде, тя е тук.“ Това е отъждествяването: „Аз имам нещо, аз принадлежа тук. Аз съм такъв и такъв и мястото ми е тук.“ Считам, че това е доста добра работна теория за дълго, дълго, дълго време. А пък междувременно, тъй като вървим по верния път, влагаме цялото си старание, вършим служенето си и т.н., ще се доближим до своята най-висша, окончателна идентичност – атман, душата.

Трябва да уловим съзнателния аз. Но след това какво да правим със своя съзнателен аз? Държа съзнателната си идентичност в ръце, обаче… Трябва да я отдадем в лотосовите нозе на Божествената Двойка – това е отдаването. Себереализация могат да постигнат мнозина. Но ако се посветим в служба на Кришна, това е по-прецизно, по-фокусирано, по-съществено постижение от себереализацията. Така че какво можем да изгубим в нашата духовна практика? Единствено лъжовните разбирания; иначе само печелите.

(следва продължение)

[1] „Шветашватара Упанишад“ 2.5

[2] „Бхагавад Гита“ 18.54

(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Now we come back to the original story, where Mahaprabhu is walking with four devotees and He is recalling the story of Madhavendra.

“Thus Shri Chaitanya Mahaprabhu personally praised the nectarean characteristics of Madhavendra Puri, and while He related all this to the devotees, He personally relished it. Lord Shri Chaitanya Mahaprabhu asked Nityananda Prabhu to judge whether there was anyone within the world as fortunate as Madhavendra Puri. Shri Chaitanya Mahaprabhu said, “Madhavendra Puri was so fortunate that Krishna personally appeared before him on the plea of delivering milk. Three times the Lord gave orders to Madhavendra Puri in dreams. Being obliged because of the loving affairs of Madhavendra Puri, Lord Krishna Himself appeared as the Gopala Deity, and, accepting his service, He liberated the whole world. On account of Madhavendra Puri, Lord Gopinatha stole the pot of sweet rice. Thus He became famous as Kshira-chora [the thief who stole the sweet rice]. Madhavendra Puri smeared the sandalwood pulp over the body of Gopinatha, and in this way he was overpowered with love of Godhead. In the provinces of India governed by the Muslims, there was much inconvenience in traveling with sandalwood and camphor. Because of this, Madhavendra Puri might have gotten into trouble. This became known to the Gopala Deity. The Lord is very merciful and attached to His devotees, so when Gopinatha was covered with sandalwood pulp, Madhavendra Puri’s labour became successful.” Chaitanya Mahaprabhu placed the standard of Madhavendra Puri’s intense love before Nityananda Prabhu for judgment. “All his loving activities are uncommon,” Chaitanya Mahaprabhu said. Indeed, one is struck with wonder to hear of his activities.” Chaitanya Mahaprabhu continued, “Shri Madhavendra Puri used to remain alone. He was completely renounced and always very silent. He was uninterested in everything material, and for fear of talking about mundane things, he always lived without a companion. After receiving the transcendental orders of Gopala, this great personality travelled thousands of miles just to collect sandalwood by begging. Although Madhavendra Puri was hungry, he would not beg food to eat. This renounced person carried a load of sandalwood for the sake of Shri Gopala. Without considering his personal comforts, Madhavendra Puri carried one maund [about eighty-two pounds] of sandalwood and twenty tolas [about eight ounces] of camphor to smear over the body of Gopala. This transcendental pleasure was sufficient for him. Since there were restrictions against taking the sandalwood out of the Orissa province, the toll official confiscated the stock, but Madhavendra Puri showed him the release papers given by the government and consequently escaped difficulties.”[1]

We know this feeling. Because you know, sometimes borders do exist. And sometimes you have to carry things even without documents. Just recently on the Bulgarian-Serbian border there was a guy; he was very stubborn and he was always very much focused on us. And you know, in the Golden Books of devotional service, the Sofia devotees are especially mentioned for that generosity. Two persons are travelling and yet prasadam is supplied for a village. One time when I was visiting, the same person was there and he stopped us and opened everything up. The next year the same person was there. I said: “How come? Impossible.” And the third year, when we had a fire sacrifice in Sofia – you know with these special little powders and very strange-looking ingredients in a big bag – again he was at the border and said: “Stop! Everything out!” It was January, cold like anything, and if you can pack the car like a Tetris game and then you have to open everything, losing time and… And he enjoyed the position to torture us. I tried to hide this last ritualistic bag in the most hidden corner. But of course he said: “And what is that? Open it up!” And this is full of small little containers and very special items – it’s highly suspicious. Then one of his colleagues also came and they were both mesmerized by the vision, I tell you. Finally he asked: “Are you a sorcerer?” and I said: “Yes! A sorcerer.” “All right, then you go.” Sorcerer – one who can dispel the devil. So, sometimes we have documents, other times we don’t have documents for all the sorcerer’s ingredients.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.170-183

(Szvámí Tírtha, 2018.08.17-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanításából) 

Most pedig térjünk vissza az eredeti történethez, ahol Maháprabhu négy bhaktával együtt zarándokol Rémunába, miközben elmeséli nekik Mádhavéndra Purí történetét.

„Srí Csaitanja Maháprabhu személyesen magasztalta Mádhavéndra Purí nektári tulajdonságait, s mialatt elmesélte mindezt a bhaktáknak, Ő Maga is nagy ízt merített belőle. Az Úr Srí Csaitanja Maháprabhu arra kérte Nitjánanda Prabhut, hogy gondolja végig: vajon van-e a világon még valaki, aki olyan szerencsés, mint Mádhavéndra Purí? „Mádhavéndra Purí olyan szerencsés volt – mondta Srí Csaitanja Maháprabhu -, hogy Krisna személyesen jelent meg előtte azzal az ürüggyel, hogy tejet hozott neki. Az Úr háromszor adott neki álmában utasítást.” „Szeretetteljes tettei lekötelezték az Úr Krisnát, aki ezért Maga jelent meg előtte mint a Gópál múrti, és szolgálatát elfogadva felszabadította az egész világot.” „Az ő kedvéért az Úr Gópínát elcsent egy tál tejberizst, s így vált híressé mint Ksíra-csóra [a tolvaj, aki ellopta a tejberizst].” „Mádhavéndra Purí Gópínát testére kente a szantálpépet, s ettől teljesen hatalmába kerítette az Isten iránti szeretet.” India muzulmánok kormányozta tartományaiban nagyon veszélyes volt szantálfával és kámforral utazni, s Mádhavéndra Purí bajba kerülhetett volna. Erről a Gópál múrti is tudott.” „Az Úr nagyon kegyes bhaktáihoz, s nagyon ragaszkodik hozzájuk, így hát amikor Gópínátot bekenték szantálpéppel, Mádhavéndra Purí igyekezetét siker koronázta.” Csaitanja Maháprabhu arra kérte Nitjánanda Prabhut, ítélje meg Mádhavéndra Purí heves szeretetének mértékét. „Szerető tettei egytől egyig kivételesek – mondta Csaitanja Maháprabhu – Az ember valóban megdöbben cselekedetei hallatán.” Sri Mádhavéndra Purí mindig egyedül maradt – folytatta Csaitanja Maháprabhu. – Teljes lemondásban élt, s mindig nagyon csendes volt. Nem érdekelte semmilyen anyagi dolog, s egész életét társ nélkül töltötte, mert félt az evilági dolgokról beszélgetni.” „Amint megkapta Gópál transzcendentális utasításait, ez a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, hogy szantálfát kolduljon.” „Noha éhes volt, nem koldult ételt, hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Srí Gópál kedvéért.” „Saját kényelmével mit sem törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát és húsz tóla [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gópál testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára.” „Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mádhavéndra Purí megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s így megmenekült a viszontagságoktól.”[1]

Nos, ez egy nagyon ismerős érzés a számomra, ami manapság is előfordul, nem tudom ti hogy vagytok vele?! Tudjátok, amikor utazásainkkor különböző különleges objektumokkal, kétes holmikkal kell átkelni a határon. A következő történet a Bolgár-Szerb határonesett meg velünk, hogy az egyik vámos évről-évre szinte már utazott ránk. Az első évben megállított, és mindent nagyon alaposan, szigorúan  átvizsgált. Majd a következő évben, megintcsak ugyanez a pofa volt ott, pont ugyanabban a váltásban. Mondtam is, hogy nem hiszem el, hogy ilyen balszerencsénk van már megint! A harmadik évben, épp tél volt, jó hideg, és ugye a bolgár bhakták arról híresek, hogy rendkívül bőkezűek, és bár két ember utazik, mégis egy falura való praszáddal indítottak útnak bennünkket, tehát millió dolog volt az autóban. Bulgáriában akkor épp tűzceremóniát tartottunk, úgyhogy a ceremóniás kis kofferem mindenféle kis porokkal, szelencékkel, rendkívül gyanús eszközökkel volt tele. Erre a fickó, azt mondja, stop! Álljanak meg, húzódjanak félre, pakoljanak ki mindent! Olyan kekec, akadékoskodó volt, hogy a zacskónyi műszerfalhoz való nedves törlőkendőt is teljesen szétszedte apróra, hogy van-e benne valami. Próbáltam ezt a mindenféle gyanús dolgokkal teli ceremóniás bőröndöt a leghátsó sarokban elrejteni, de hát persze erre is sor került. Nos, a vámos nagy élvezettel kérdezett rá mindenre, hogy: „És ez meg ez micsoda?” Szerencsére épp ekkor jött oda az egyik kollégája, akivel együtt vizsgálgatták át a mi kis furcsa párosunkat, a mindenféle érthetetlen dolgainkkal együtt, illetve ő tette fel a mentő kérdést. „Maga valamilyen ördögűző féle?” Mire én: „Igen, az!” „Na jó, akkor mehetnek!”

Tehát néha vannak nálunk dokumentumok, máskor nincsenek, de hát ilyen ördögűző felszerelésre nemigazán van hivatalos dokumentum, hogy ezek pontosan mire valók, vajon minek is lehetnek a kellékei. De a lényeg, hogy mint Mádhavéndra Purít bennünket is átengedtek.

(folytatása következik)   

1.Csaitanja Csartámrta, Madhja-lílá 170-183.

(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Сега се връщаме към оригиналната история, когато Махапрабху вървял с четирима предани и им разказвал историята за Мадхавендра Пури.

„По този начин, Шри Чайтаня Махапрабху лично възхвали нектарните качества на Мадхавендра Пури и докато разказваше всичко това на преданите си, сам Той му се наслаждаваше. Бог Шри Чайтаня Махапрабху помоли Нитянанда Прабху да отсъди дали има на света по-голям щастливец от Мадхавендра Пури. Шри Чайтаня Махапрабху каза: „Мадхавендра Пури бе толкова голям щастливец, че Кришна лично се яви пред него под предлог, че му носи мляко. Три пъти Богът даде заповеди на Мадхавендра Пури насън. Задължен поради любящите действия на Мадхавендра Пури, Бог Кришна лично се яви като Бог Гопала и, приемайки служенето му, освободи целия свят. Заради Мадхавендра Пури Бог Гопинатха открадна гърнето със сладък ориз. Така Той стана известен като Кшира-чора (крадецът на сладкия ориз). Мадхавендра Пури помаза пастата от сандалово дърво по тялото на Гопинатха и по този начин бе завладян от любов към Бога. В индийските провинции, в които управляваха мюсюлманите, беше много неудобно да пътуваш със сандалово дърво и камфор. Заради това Мадхавендра Пури можеше да си навлече неприятности. Това стана ясно на Бог Гопала. Богът е много милостив и привързан към Своите отдадени, затова когато Гопинатха бе покрит с паста от сандалово дърво, усилията на Мадхавендра Пури бяха увенчани с успех”. Чайтаня Махапрабху постави стандарта на силната любов на Мадхавендра Пури пред Нитянанда Прабху за отсъждане „Всички негови любящи дейности са необичайни,” каза Чайтаня Махапрабху „Наистина, човек остава поразен от учудване, когато чуе за действията му”. Чайтаня Махапрабху продължи: „Шри Мадхавендра Пури имаше обичая да остава сам. Той бе напълно отречен и винаги много тих. Бе незаинтересован от всичко материално и от страх да не говори за ежедневни неща, винаги живееше без спътник. След като получи трансценденталните заповеди от Гопала, тази велика личност пътува хиляди мили, само за да се сдобие със сандалово дърво чрез просия. Въпреки че Мадхавендра Пури беше гладен, той не молеше за храна за ядене. Този отреченик носеше товар от сандалово дърво заради Шри Гопала. Без да обръща внимание на личните си удобства, Мадхавендра Пури пренесе един маунд (около осемдесет и два фунта)[1] сандалово дърво и двадесет толи (около осем унции)[2] камфор, за да бъде помазано тялото на Гопала. Това трансцендентално удоволствие бе достатъчно за него. Тъй като имаше ограничения срещу изнасянето на сандаловото дърво от провинция Ориса, лицето, отговарящо за таксите, конфискува товара, но Мадхавендра Пури му показа документите за освобождаване, дадени му от правителството, и така избегна трудностите.”[3]

Познаваме това чувство. Защото понякога граници наистина има. И понякога се налага да пренасяш неща, дори без документи. Наскоро на българо-сръбската граница имаше един човек; беше много упорит и винаги много се вторачваше в нас. И да знаете, че в „Златната Книга на преданото служене“, софийските бхакти ще бъдат специално упоменати със своята щедрост. Пътуват двама човека, а им се дава прасадам за цяло село. Веднъж, когато бях идвал в София, същият този човек беше на границата, спря ни и отвори всичко. На следващата година пак същия човек. Казах си: „Е как е възможно!?” И на третата година, когато имахме огнено приношение в София – знаете, с онези специални прахове и странно изглеждащи съставки в един голям куфар – пак същият човек беше на границата и каза: „Спрете! Изваждайте всичко навън!” Беше януари, кучешки студ, едва си успял да подредиш багажника на колата като игра Тетрис, а се налага да вадиш всичко, да губиш време и т.н… докато той се наслаждаваше на позицията да ни измъчва. Опитах се да скрия този последен куфар с ритуалните принадлежности в най-вътрешното ъгълче. Обаче той, разбира се, каза: „А това какво е? Отваряйте го!” А той е пълен с мънички контейнерчета и много специални предмети – изключително подозрителни. Тогава дойде още един негов колега и двамата действително се вцепениха пред тази гледка. Накрая този човек попита: „Абе ти магьосник ли си?” Отвърнах: „Да, магьосник съм.” „Добре, тогава тръгвай.” Магьосник – който пъди дявола. Така че понякога имаме, а друг път нямаме документи за всички магьоснически съставки.

(следва продължение)

[1] Около 37 килограма

[2] Около 230 грама

[3] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.170-183

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Nun kehren wir zur ursprünglichen Geschichte zurück, in der Mahaprabhu mit vier Anhängern unterwegs ist und sich an die Geschichte von Madhavendra erinnert.

„So lobte Shri Chaitanya Mahaprabhu persönlich die nektarartigen Eigenschaften von Madhavendra Puri, und während er dies den Anhängern erzählte, genoss er es persönlich. Lord Shri Chaitanya Mahaprabhu bat Nityananda Prabhu zu beurteilen, ob es jemanden auf der Welt gibt, der so glücklich ist wie Madhavendra Puri. Shri Chaitanya Mahaprabhu sagte: „Madhavendra Puri hatte so viel Glück, dass Krishna ihm persönlich erschien und ihn bat, Milch zu bringen. Dreimal gab der Herr Madhavendra Puri in Träumen Befehle.“ Aufgrund der liebenden Tätigkeiten von Madhavendra Puri, erschien Lord Krishna selbst als Gopala-Gottheit und befreite die ganze Welt, indem er Madhavendra Puris Dienste annahm. Wegen Madhavendra Puris stahl Lord Gopinatha den Topf mit süßem Reis. Dadurch wurde er als Kshira-chora [der Dieb, der den süßen Reis stahl] berühmt. Madhavendra Puri schmierte den Körper von Gopinatha mit Sandelholzbrei ein, und so wurde er von Liebe zu Gott überwältigt. In den von Muslimen regierten Provinzen Indiens war das Reisen mit Sandelholz und Kampfer sehr umständlich. Dadurch könnte Madhavendra Puri in Schwierigkeiten geraten. Dies erfuhr die Gopala-Gottheit. Der Herr ist sehr barmherzig und seinen Anhängern zugetan. Als Gopinatha mit Sandelholzbrei bedeckt wurde, war Madhavendra Puris Arbeit erfolgreich. Chaitanya Mahaprabhu legte Madhavendra Puris intensive Liebe, Nityananda Prabhu zur Beurteilung vor. „All seine liebevollen Taten sind ungewöhnlich“, sagte Chaitanya Mahaprabhu. „In der Tat ist man erstaunt, wenn man von seinen Taten hört.“ Chaitanya Mahaprabhu fuhr fort: „Shri Madhavendra Puri lebte allein. Er war völlig entsagungsbedürftig und stets sehr schweigsam. Er interessierte sich nicht für Materielles und lebte aus Angst, über Weltliches zu sprechen, stets ohne Gefährten. Nachdem er die transzendentalen Weisungen Gopalas erhalten hatte, reiste diese große Persönlichkeit Tausende von Kilometern, nur um Sandelholz zu erbetteln. Obwohl Madhavendra Puri hungrig war, bettelte er nicht um Essen. Dieser entsagungsbedürftige Mensch trug eine Ladung Sandelholz für Shri Gopala. Ohne Rücksicht auf seine persönlichen Bedürfnisse trug Madhavendra Puri ein Maund (etwa 82 Pfund)[1]  Sandelholz und zwanzig Tolas (etwa 225 Gramm)[2] Kampfer, um den Körper Gopalas damit einzureiben. Dieses transzendentale Vergnügen genügte ihm. Da es Beschränkungen für die Ausfuhr des Sandelholzes aus der Provinz Orissa gab, konfiszierte der Zollbeamte den Bestand, aber Madhavendra Puri zeigte ihm die Freigabepapiere der Regierung und entkam so Schwierigkeiten.“[3]

Wir kennen dieses Gefühl. Denn manchmal gibt es Grenzen. Und manchmal muss man Dinge auch ohne Dokumente tragen. Erst kürzlich gab es an der bulgarisch-serbischen Grenze einen Mann; er war sehr stur und immer sehr auf uns fixiert. Und wisst ihr, in den Goldenen Büchern des hingebungsvollen Dienstes werden die Anhänger von Sofia besonders für diese Großzügigkeit erwähnt. Zwei Personen reisen, und doch wird ein Dorf mit Prasadam versorgt. Einmal, als ich zu Besuch war, war dieselbe Person da, hielt uns an und öffnete alles. Im nächsten Jahr war dieselbe Person wieder da. Ich sagte: „Wieso? Unmöglich.“ Und im dritten Jahr, als wir in Sofia ein Feueropfer abhielten – ihr wisst schon, mit diesen speziellen kleinen Pulvern und sehr seltsam aussehenden Zutaten in einem großen Sack –, stand er wieder an der Grenze und sagte: „Halt! Alles raus!“ Es war Januar, eiskalt, und wenn man das Auto wie bei einem Tetris-Spiel vollpacken kann, muss man dann alles öffnen, was Zeit kostet und… Und er genoss die Position, uns zu quälen. Ich versuchte, diesen letzten rituellen Sack in der verstecktesten Ecke zu verstecken. Aber natürlich sagte er: „Und was ist das? Mach auf!“ Und der ist voller kleiner Behälter und ganz besonderer Gegenstände – das ist höchst verdächtig. Dann kam auch noch einer seiner Kollegen, und beide waren von der Vision fasziniert, das kann ich euch sagen. Schließlich fragte er: „Bist du ein Zauberer?“, und ich sagte: „Ja! Ein Zauberer.“ „Na gut, dann geh.“ Zauberer – jemand, der den Teufel vertreiben kann. Manchmal haben wir alle, manchmal haben wir nicht alle Dokumente für die  Zutaten des Zauberers.

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.170-183
2. Etwa 37 Kilogram
3. Etwa 230 Gram

(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Теперь мы возвращаемся к изначальной истории, где Махапрабху идет с четырьмя преданными и вспоминает историю Мадхавендры.

Так Шри Чайтанья Махапрабху превозносил подобные нектару добродетели Мадхавендры Пури. Рассказывая о них преданным, он Сам испытывал неописуемое блаженство.  Господь Шри Чайтанья Махапрабху спросил Нитьянанду Прабху, есть ли на свете кто-либо удачливее Мадхавендры Пури.  Шри Чайтанья Махапрабху сказал: «Мадхавендре Пури очень повезло, ибо Кришна лично пришел к нему, якобы затем, чтобы принести молоко. Трижды Господь являлся Мадхавендре Пури во сне и давал ему указания».  «Чувствуя Себя в долгу перед Мадхавендрой Пури за его любовь, Господь Кришна Сам предстал перед ним в образе Божества Гопалы и, приняв служение Мадхавендры Пури, освободил весь мир».  «Ради Мадхавендры Пури Гопинатха украл горшок сладкого риса, и с тех пор Его стали называть Кшира-Чора [похититель сладкого риса]».  «Умастив Гопинатху сандаловой пастой, Мадхавендра Пури ощутил прилив любви к Богу».  «Идти с грузом сандала и камфары через провинции, которыми правили мусульмане, было очень опасно. Мадхавендра Пури мог попасть в беду, и Гопала это знал».  «Господь очень добр и привязан к Своим преданным. Поэтому, когда Гопинатху умастили сандаловой пастой, старания Мадхавендры Пури увенчались успехом».  Чайтанья Махапрабху попросил Нитьянанду Прабху подтвердить истинность Его слов о Мадхавендре Пури. «Любовь к Богу, которую испытывал Мадхавендра Пури, необычайна, — сказал Господь Чайтанья. — Слушая о ней, невольно приходишь в изумление».  Чайтанья Махапрабху продолжал: «Шри Мадхавендра Пури старался избегать людей. Он был полностью свободен от привязанностей и неизменно молчалив. Безучастный ко всему материальному, он всегда путешествовал один, чтобы не вести разговоров на мирские темы».  «Получив трансцендентное указание Гопалы, этот великий святой прошел тысячи километров, чтобы попросить для Него сандал».  «Даже голодный, Мадхавендра Пури не собирал милостыню — настолько отрешенным был этот монах, несший Шри Гопале тяжелую ношу с сандалом».  «Пренебрегая личными удобствами, Мадхавендра Пури нес один маунд [около сорока килограммов] сандала и двадцать тол [четверть килограмма] камфары, чтобы пастой из них умастить Гопалу. И ему было вполне достаточно блаженства, которое он от этого испытывал».  «Вывоз сандала за пределы Ориссы был ограничен, и сборщик податей хотел было конфисковать его. Но Мадхавендра Пури предъявил сборщику пошлин документы с разрешением правительства и так избежал неприятностей». [1]

Мы знаем это чувство. Потому что, иногда границы впрямь существуют. И иногда приходится везти вещи даже без документов. Совсем недавно на болгаро-сербской границе был один парень; он был очень упрямым и всегда был очень сосредоточен на нас. И знаете ли, в Золотых книгах преданного служения преданные из Софии особенно упоминаются за эту щедрость. Двое едут, и им прасадам поставляется для всей деревни. Однажды, когда я был в гостях, там был тот же человек, он остановил нас и все открыл. На следующий год тот же человек был там. Я сказал: «Как так? Невозможно». И на третий год, когда у нас было огненное жертвоприношение в Софии — знаете, с этими особыми маленькими порошками и очень странными на вид ингредиентами в большом мешке — он снова был на границе и сказал: «Стой! Все вывози!» Был январь, холодно как никогда, и если вы можете набить машину, как в тетрисе, то вам придется все открывать, теряя время и… И он наслаждался положением, чтобы мучить нас. Я попытался спрятать этот последний ритуальный мешок в самом потаенном углу. Но он, конечно, сказал: «А что это? Открой его!» А он полон маленьких маленьких контейнеров и очень специальных предметов — это очень подозрительно. Потом пришел один из его коллег, и они оба были загипнотизированы увиденным, я вам скажу. Наконец он спросил: «Вы колдун?» и я сказал: «Да! Колдун». «Ладно, тогда идите вы». Колдун — тот, кто может изгнать дьявола. Так что иногда у нас есть документы, иногда у нас нет документов на все ингредиенты колдуна.

(продолжение следует)

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья 4.170-183

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishnapriya: I want to ask about this weakness of the heart. Isn’t it similar to the feeling of emptiness?

Swami Tirtha: Emptiness is very good. Emptiness is very good, because that means no filthy things inside. Guruji comes and says: “I want to give you some nectar”, but you say “Oh, my cup is full. Thank you, I have no place for nectar”. First you have to empty the cup. When Mahaprabhu comes and says: “Oh, I have the treasure of divine love. I want to implement this into your heart”, your heart is not empty, but rather full of different curiosities that you have collected through lifetimes – skeletons of lizards, some weird objects of voodoo magic – we have collected so many stupid things. “Sorry, Mahaprabhu, there is no place. I am full.” You are not full, but you are a fool! So emptiness is not bad by itself, but if we perceive this as bad, then it’s bad. Emptiness is also a kind of purification.

But maybe you meant this feeling of loneliness, feeling abandoned or stranded – when we don’t have the spirit, right? In mystic literature it’s called ‘the desert of the soul’. Don’t be surprised if you have to face such an experience. Because this kind of spiritual loneliness and spiritual absence of any fulfilling substance is a natural phase of a spiritual progress. When we feel that ‘I have tried to offer and sacrifice anything and now I have nothing. I’m lost’. Such an inner emptiness is this kind of feeling. It’s called ‘the desert of the soul’. But we shouldn’t be lost in the desert, we should cross this desert.

Premprasad: The television – what is the negative and what is the good in it?

Baladev: Is there any good in it?

Premprasad: I know that there is no good.

Swami Tirtha: Then why do you ask? No, it’s a very good question. Because we were discussing the weakness of the heart, right? And television, or any kind of mass media and communication, is a very strong factor in the weakness of the heart, like an external factor. What is the television called in devotional circles? The one-eyed guru. You see? Because we pay attention there. For hours we are ready to listen. It occupies a very distinguished position in our room. And whatever is transmitted to us, we take it as truth: ‘I have heard it on the television’. So what? If you read something in the Bhagavad Gita or the Bible, they will say: “No, it’s an outdated source of weird information.” But the good thing about the television is that you have to pay the monthly fee.

Baladev: Good for whom?

Swami Tirtha: It is good for our training. If you want to receive a message, you also have to give something. You give your attention, you give your money, you give your faith. Usually all this external information corrupts your inner faith and structure. Because they transmit worldly information. In most cases, the scandals. Why waste our time with such stupid stuff?

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-prijá: A szív gyengeségével kapcsolatban szeretnék kérdezi, hogy ez hasonló lehet az üresség érzéséhez?

Szvámí Tírtha: Az üresség az nagyon jó, mert akkor legalább már a hitvány dolgok nincsenek bennünk. Tehát, ha majd jön Gurudzsí azzal, hogy: „Szeretnék egy kis nektárt adni neked”, de erre ti azt felelitek, hogy „Ó, sajnos tele van a poharam, köszönöm, de már nincs hely a nektárod számára, az nem jó!” Először is ki kell ürítenetek a poharat. Vagy esetleg, amikor Maháprabhu belép az életetekbe és azt mondja, hogy: „Íme itt az istenszeretet kincse, ezt szeretném a szívetekbe ültetni”, de ha ekkor nem üres a szívetek, hanem tele van különböző vágyakkal, életeken át gyűjtögetett őrült dolgokkal – izgalmas állati kövületekkel, furcsa vudu varázseszközökkel… Akkor erre azt fogjátok mondani, hogy „Sajnálom, Maháprabhu, de már nincs helyem, teljesen tele vagyok mindenféle dologgal.” Sajnos nem tele vagytok (full), hanem teljesen ostobák vagytok (fool)! Az üresség valójában egyfajta tisztulás, önmagában nem egy rossz dolog, csak ha úgy fogjuk fel.

Viszont lehet, hogy te a magányosság érzése alatt egyfajta elhagyatottságra, megfeneklettségre gondoltál, amikor elvesztjük a lelkesedésünket. A misztikus írások ezt ‘a lélek sivatagának’ nevezik. Ne lepődjetek meg, ha ezzel kerültök szembe, mivel ez a fajta magányosság, a lelkiség, a magasabb lelki íz hiánya, a lelki fejlődés egy temészetes fázisa. Amikor azt érzitek, hogy ‘Megpróbáltam mindenemet felajánlani, feláldozni, és most pedig nincs semmim, teljesen elvesztem’. Ez a belső üresség egy ilyesfajta érzés, melyet ‘a lélek sivatagának’ neveznek. De nem szabad eltévednünk ebben a sivatagban, hanem át kell szelnünk azt.

Prémpraszád: A televízióval kapcsolatban szeretnék kérdezni, hogy mi az ami jó, és mi az, ami rossz benne?

Baladév: Egyáltalán van benne valami jó?

Prémpraszád: Tudom, hogy nem jó.

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon jó kérdés, hiszen a szív gyengeségéről beszélgettünk. A televízió illetve mindenféle tömegmédia által közölt információ, egy nagyon erős befolyásoló tényező a szív gyengeségének a kérdésében, amolyan külsődleges tényező. Hogy hívják a televíziót bhakta körökben? „Az egyszemű guru”. Értitek? Hiszen odaszenteljük a figyelmünket. Képesek vagyunk órákon át azt figyelni. Egy igazán központi helyet tölt be a szobánkban, és amit abban látunk azt készpénznek vesszük: ‘A tévében hallottam’. Na és akkor mi van? Viszont, ha valamit a Bhagavad-gítából vagy a Bibliából idéztek, arra azt mondják, hogy: „Nem, ezek már rég elavult, idejétmúlt, furcsa dolgok.” Viszont mi az, ami a jó a televízióban, az hogy havonta fizethetjük.

Baladév: De az kinek jó?

Szvámí Tírtha: Azért jó, mert ebből megtanulhatjuk, hogy mindenért fizetnünk kell! Ha lelkileg akartok tudakozódni, akkor annak is ára van, nektek is kell valamit adni cserébe. A figyelmeteket, a pénzeteket, a hiteteket. Általában az ilyesfajta külsődleges információk megmételyezik a hiteteket, mert világi információkat közvetítenek, többnyire botrányokat, intrikákat. Minek is áldozzuk az időnket ilyen ostoba dolgokra?

(folytatása következik)