Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

And then in the list of what is knowledge[1] comes constant and unalloyed devotion to Me. So beautiful! Finally something spiritual, right? Not how to eliminate your false egotism, how not to depend on external objects – constant and unalloyed devotion to Me. If you love somebody, you cannot give it up. You don’t have to force yourself to think of your lover; it comes naturally. Rather, you cannot escape – all the time you think of him or her. So, if you love God, if you have this living and loving connection to Him, you are naturally inclined. This connection should never be broken.
Aspiring to live in a solitary place. This sounds frightening. Usually humans are social beings. Solitary place – ah, it’s not for me. But just look around: how many people live with their families, yet they live a very lonely life. It’s not solitary, but it’s very lonely. So, understand the difference. You are a social being, but you feel lonely – then something is wrong. You live in a society and you feel lonely – then something is wrong. A yogi lives in a solitary place and he feels like he always has some company and he never feels lonely – so there is something good there. So, what is the purpose of a solitary life? It’s to face yourself. If the social environment that we have doesn’t promote this goal – to face ourselves – then try to find some solitary time for yourself. Because we need to achieve the intensity of self-analysis.
Then the next step is the detachment from the general mass of people. But, not in a rejective way! We shouldn’t exclude the person, the people, but we should exempt ourselves from the bad practice of the general mass of people. There is a danger here, that you start to feel yourself very special, because you are different than others. But we should avoid this trap, this kind of pseudo-spiritual feeling – that you are better than others. So, better we don’t share the negative practices of people or the limited way of thinking of people, but we should be very much ready to share the spiritual experience that we have achieved. Also, to share the burden that they have.
Then, accepting the importance of self-realization. This should be like a guiding principle for us. Because, as we discussed before, whatever you collect in a material sense, you will lose it. Therefore at the end of your life you shouldn’t stand empty-handed. Your heart should be full of treasures. And if we realize the importance of self-realization, then we can start to collect our treasures.
And finally the philosophical search for the absolute truth – I think it’s quite clear. “All these I declare to be knowledge”, says Krishna. So, if you want to be a smart person, try to practice these elements. If you make a balance of your life, I don’t know how is it: how much detachment, how much non-violence, how much humility, etc., etc., you have? But, don’t worry. Every long journey starts with the first step. So, we have a hope that if we start humbly this process of inquiries, then we shall understand the importance of self-realization, as well as find the ultimate truth at the end.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 13.8-12

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Bhagavad-gítá 13. fejezetének 8-12.[1] versében Krisna arról beszél, hogy mit tekintünk tudásnak. Ennek a hosszú felsorolásnak a következő eleme, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam. Milyen csodálatos, végre valami lelki! Nem csak az, hogy miként lehet megszüntetni a hamis egoizmust, hogyan legyünk függetlenek az érzékkielégítés tárgyaitól, hanem állandó és vegyítetlen odaadás Irántam. Ha szeretünk valakit, akkor állandóan a szerelmünkre gondolunk, ezt nem kell erőltetni, ez természetesen jön magától. Inkább az jellemző, hogy állandóan őrá gondolunk. Hasonlóan, ha szeretjük Istent, ha szeretetteljes és élő kapcsolat fűz Hozzá bennünket, akkor ez egy természetes hajlam, és ennek a kapcsolatnak sohasem szabadna megszakadnia.
A következő, elhagyatott helyen való élés. Ez elég rémisztően hangzik, hiszen az emberek általában szociális lények. Tehát, az elhagyatott helyre inkább úgy reagálnak, hogy ‘Ó az nem nekem való!’ De csak nézzetek körbe, hány ember él családban, mégis mennyire magányosak. Nem mondható elhagyatott helynek, azonban mégis nagyon magányosan élhet ott az ember. Szóval értsétek meg a különbséget. Bár közösségi emberek vagyunk, de ha magányosnak érezzük magunkat, akkor ez így nincs rendben. Közösségben élünk, de magányosak vagyunk, akkor az nem jó. Egy jógi bár elhagyatott helyen él, mégis mindig úgy érzi, hogy sohasincs egyedül, mindig van valaki körülötte, tehát abban van valami kellemesen boldogító. Tehát mi a célja az elhagyatott helyen való életnek? Az hogy szembenézzünk önmagunkkal. S ha ezt a célt nem segíti az, ha közösségben élünk, akkor szakítsunk időt arra, amikor önmagunk lehetünk, mert el kell jutnunk egy intenzív önvizsgálathoz.
Majd a következő lépés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, viszont nem elutasító módon! Nem szabad elzárkóznunk az emberektől, viszont el kell különülnünk a emberek sokaságának rossz gyakorlatától. Ebben az a veszély rejlik, hogy elkezdjük nagyon különlegesnek érezni magunkat, mivel másfajta életet élünk, mint a többiek. De óvakodnunk kell ettől a csapdától, ettől a látszat lelki érzéstől, hogy különbek vagyunk másoknál. Tehát jobb, ha nem keveredünk az emberek rossz szokásaival, vagy korlátozott gondolkozásmódjával, viszont készen kell állnunk arra, hogy megosszuk azokat a lelki tapasztalatainkat, amiket elértünk. Viszont osztozzunk terheikben, amiket cipelnek.
Aztán a következő, az önmegvalósítás fontosságának felismerése. Ennek mintegy iránymutatóként kellene szolgálnia a számunkra, hiszen ahogy már korábban beszéltünk arról, hogy bármi anyagit is gyűjtünk, azt el fogjuk veszíteni. Tehát, amikor eljön a vég, akkor ne álljunk ott majd üres kézzel, a szívünknek különböző kincsekkel kell tele lennie. S ha felismerjük az önmegvalósítás fontosságát, akkor foghatunk bele a különböző lelki kincsek gyűjtéséhez.
S végül, az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás, azt hiszem ez elég egyértelmű. “Mindezeket tudásnak nyilvánítom” – mondja Krisna ebben a hosszú versben a Gítában. Tehát, ha okosan szeretnénk élni az életünket, akkor gyakoroljuk az itt javasolt dolgokat. Szóval, reméljük sikerül egy kiegyensúlyozott életet élnünk. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy abban milyen arányban van jelen az erőszakmentesség, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, vagy az alázat. De ne aggódjatok, minden nagy utazás egy első kis lépéssel kezdődik. Tehát reménykedhetünk abban, hogy ha kellő alázattal fogunk bele ebbe a tudakozódásba, akkor megértjük ennek az önmegvalósításnak a fontosságát, és legvégül rálelünk az Abszolút igazságra is.

(folytatása következik) 

1. Bhagavad-gítá, 13.8-12.

(8-12)Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egótól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság utáni

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

След това в списъка какво е знание[1] идва неизменна и чиста преданост към Мен. Колко красиво! Най-сетне нещо духовно, нали? Не как да премахнеш фалшивия си егоизъм, как да не зависиш от външните неща – а „неизменна и чиста преданост към Мен“. Ако обичаш някого, не можеш да се откажеш от това. Не се налага да се принуждаваш да мислиш за своя любим; то става естествено. Обратното, няма измъкване – през цялото време мислиш за него или нея. Така и ако обичаш Бога, ако имаш тази жива и любяща връзка с Него, по естествен начин ще си привлечен. Тази връзка би следвало да е нерушима.
Стремеж да се живее на уединено място. Това звучи плашещо. Хората обикновено са социални същества. Уединено място – о, това не е за мен. Но просто се огледайте наоколо: колко хора живеят в семействата си, а при все това преживяват много самотно. Не уединено, ала много самотно. Затова разберете разликата. Хем сте социални същества, хем се чувствате самотни – значи нещо не е наред. Хем живеете в общество, хем сте сами – нещо е сбъркано. А йоги живее на уединено място, пък винаги усеща, че има компания и никога не се чувства самотен – значи в това има нещо хубаво. И каква е целта на усамотения живот? Да останеш лице в лице със себе си. Ако социалното обкръжение, в което се намирате, не подпомага тази цел – да се изправите пред себе си – тогава опитайте се да си намерите време за уединение. Понеже е нужно да постигнем интензивен себеанализ.
Следващата стъпка е непривързаност към общата маса от хора. Но не по отхвърлящ начин! Не бива да изключваме човека, хората, а да се отграничим от лошите практики на общата маса от хора. Тук съществува опасността да започнете да се чувствате много специални, понеже сте различни от останалите. Но трябва да избягваме този капан, това псевдо-духовно чувство – че сме по-добри от другите. По-добре да не споделяме негативните практики или ограничения начин на мислене на хората, но да сме много готови да споделяме духовната опитност, която сме добили. А също и да споделяме бремето, което те имат.
Следва: приемане на значимостта на себереализацията. Това трябва да е като пътеводен принцип за нас. Защото, както говорихме преди, каквото и да насъберете в материален смисъл, ще го изгубите. Затова не бива в края на живота си да оставате с празни ръце. Сърцето ви трябва да е пълно със съкровища. И ако осъзнаваме колко важна е себереализацията, тогава можем да започнем да събираме своите съкровища.
И накрая, философско търсене на абсолютната истина – мисля, че това е съвсем ясно. „Всичко това Аз заявявам, че е знание”, казва Кришна. Така че ако искате да сте умни хора, стремете се да практикувате тези елементи. Ако направите равносметка на живота си, не знам какво ще излезе: колко непривързаност, колко ненасилие, колко смирение и т.н. имате? Но не се притеснявайте. Всяко дълго пътуване започва с първата стъпка. Така имаме надеждата, че ако започнем смирено този процес на изследване, ще разберем важността на себереализацията и накрая ще открием окончателната истина.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 13.8-12

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage: Ich habe in Sveta Gora im Kloster gelebt und weiß, dass es in den christlichen Gelübden eine gewisse Hierarchie gibt. Gehorsam steht beispielsweise über den beiden anderen – Keuschheit und Armut. Ich habe auch ein Buch über Shivaismus gelesen, in dem die Gelübde zwar gleich sind, aber keines von ihnen höher als die anderen steht. Wie ist das im Vaishnavaismus?
Swami Tirtha: Wenn es beispielsweise eine Debatte unter Mönchen gibt, lautet das entscheidende Argument: „Im Namen des heiligen Gehorsams, bitte akzeptiere meine Meinung.“ Dann gibt es kein Entrinnen, man muss sagen: „Ja, ich akzeptiere das.“ Es ist eine sehr starke Verpflichtung. Daher können wir sagen, dass dies eine hohe Priorität hat.
Ihre Frage lautet also, ob es in der Vaishnava-Tradition eine solche Priorität gibt? Nun, in dieser Hinsicht sollten wir uns auf die Anweisungen von Chaitanya Mahaprabhu beziehen. Denn in seinen berühmten acht Versen seiner Unterweisungen wird am häufigsten die Demut zitiert: „Sei demütiger als ein Grashalm. Sei toleranter als ein Baum. Erweise anderen Respekt, ohne selbst Respekt zu erwarten. So wirst du die heiligen Namen dauerhaft chanten können.“[1] Es ist ein wunderschöner Vers. Und wenn wir die Bedeutung dieses Verses wirklich erfassen, bin ich sicher, dass wir die richtige Demut zur richtigen Zeit und am richtigen Ort anwenden können.
Doch wie oft ertappen wir uns dabei, dass wir diesen Vers zitieren und genau das Gegenteil tun! Wir sagen zu anderen: „Du musst toleranter sein als ein Baum, wenn du mit mir Umgang übst.“ Oder: „Prabhu, warum bist du nicht demütig wie ein Grashalm?“ Das ist sinnlos! Wende dieses Prinzip zuerst auf dich selbst an. Versucht, allen Respekt zu erweisen – damit verliert ihr nie. Denn was ist das Ziel? Das Ziel ist, die heiligen Namen in der richtigen Stimmung zu chanten. Wenn wir also diese offene, reine, unschuldige und demütige Stimmung haben, fällt es uns leichter, das spirituelle Wesen zu erfassen. Unsere Acharyas lehren uns jedoch auch, dass wir dieses Prinzip der Demut gegenüber den vernünftigen Heiligen anwenden sollen, nicht gegenüber den verrückten Materialisten.
Im Grunde sollten wir uns diese innere Qualität der Demut aneignen. Nicht die äußeren Zeichen zeigen und innerlich aufgeblasen sein, sondern das Gegenteil. Und das ist auch eine sehr gutes Merkmal. Ich habe euch diese Geschichte erzählt, sie steht in der Sharanagati, im vierten Jahr, wenn ich mich nicht irre: Es gab einmal einen öffentlichen Vortrag und danach eine private Diskussion. Und ich beobachtete jemanden im Publikum – einen jungen Mann, der mir seine volle Aufmerksamkeit schenkte. Ihr habt ja selbst Vorträge gehalten, daher wisst ihr: Wenn ihr ins Publikum schaut, seht ihr einige Gesichter, aber plötzlich bemerkt ihr, dass jemand besondere Aufmerksamkeit schenkt. Nach diesem Vortrag unterhielten wir uns, und ich fragte: „Wer bist du, mit was beschäftigst du dich?“ Ihr wisst ja, ich bin nicht gerade gesprächig, aber diesmal musste ich viel reden, weil er so aufmerksam zuhörte. Ich sprach fast eine Stunde lang, und er unterbrach mich nicht, er hörte einfach nur zu. Dann erwähnte ich beiläufig, dass Demut im spirituellen Leben sehr wichtig ist. Und dann sagte er: „Ja, Demut! Ich glaube, ich muss lernen, was wahre Demut ist.“ Da war ich ziemlich beeindruckt, muss ich euch sagen.
Denn wenn er seine volle Aufmerksamkeit schenkt, mit einer sehr demütigen Haltung, und wenn Demut erwähnt wird, sagt: „Ja, das muss ich lernen“, dann ist das ein sehr gutes Zeichen. Und was geschah dann? Er wurde ein bhakta. Wenn also jemand ein Gespür für Demut hat, ist das ein gutes Zeichen.
Darf ich euch noch ein gutes Zeichen nennen? Bhajan ist ein sehr gutes Zeichen. Ein anderes Mal gab es einen weiteren öffentlichen Vortrag. Es war ein richtiger Vortrag mit Präsentation, Vorträgen und Diskussionen, einem Kochkurs und allem Drum und Dran – stundenlang. Wir begannen um 20 Uhr und nach Mitternacht waren wir natürlich völlig erschöpft. Und dann fragte eine Frau aus dem Publikum: „Können wir noch ein Bhajan singen?“ Was für ein Moment! Und was geschah dann? Diese Person wurde ebenfalls bhakta. Und sie brachte ihren zukünftigen Ehemann dazu, ebenfalls bhakta zu werden. Und auch ihren Bruder. Sie praktizierte Yoga. Und danach sagte sie zu mir: „Ich mache schon seit Jahren Yoga. Und die ganze Zeit sprachen sie von Samadhi,Samadhi und ich habe es nicht verstanden. Jetzt, nach dem Bhajan, weiß ich, was sie meinten.“
Es gibt also gute Vorzeichen. Wenn du dich von Demut angezogen fühlst, wenn du dich von Bhajans angezogen fühlst, geschweige denn von Prasadam, dann bist du ein geeigneter Kandidat, um ein bhakta zu werden. Ja, das ist unsere Prioritätenliste.

(Fortsetzung folgt)

1. “Shikshashtaka”

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: I have lived in Sveta Gora, in the monastery, and I know that in Christian vows there is some hierarchy. For example, obedience is higher than the other two – chastity and poverty. And I also read some shivaist book where the vows were the same, but none of them were higher than the others. How is it in the vaishnava line?
Swami Tirtha: For example, if there is a debate between monks, the ultimate argument is “For the sake of the sacred obedience, please accept my opinion”. And then you have no escape, you have to say, “Yes, I accept this”. It is a very strong commitment. So, yes, we can say this is a high priority.
So your question is if there is such a priority in the vaishnava line? Well, in this respect we should refer to Chaitanya Mahaprabhu’s instructions. Because in His very famous Eight verses of his instructions, the most quoted is humility: “Be more humble than a blade of grass. Be more tolerant than a tree. Give all respect to others without expecting any respect towards yourself. And in this way you will be able to chant the holy names permanently.“[1] It is a beautiful verse. And if we really embrace the meaning of this verse, I am sure that we can apply proper humility in the proper place and time.
But how many times do we catch ourselves that we quote this verse and we act in the opposite manner! We say to others, “You have to be more tolerant than a tree if you associate with me.” Or “Prabhu, why are you not humble as a blade of grass?” This is useless! First apply this principle to yourself. Try to give respect to all – with this you never lose. Because what is the goal? The goal is to chant the holy names in a proper mood. So if we have this open-hearted, pure, innocent, humble mood, then it is easier to grasp the spiritual essence. Nevertheless, our acharyas also tell that we should apply this principle of humility with the sane saints, not with the insane materialists.
But basically, we should acquire this inner quality of humility. Not to show the external signs and to be a puffed up person on the inside, but rather the opposite. And this is also a very good invitation. I told you this story, it is included in the Sharanagati, Year Four or something, that once there was a public lecture and after that there was some private discussion. And I observed somebody in the audience – a young man paying full attention. You have been giving lectures, so you know – when you scan the audience, you see some faces, but suddenly you notice some special attention. So after this lecture, we were talking, I was inquiring: “Who are you, what are you doing?” You know I’m not a talkative person, but this time I had to talk a lot, because he was absorbing. I was talking for almost one hour and he didn’t interrupt, he was only absorbing. Then somehow I mentioned that humility is very important in spiritual life. And then he said, “Yes, humility! I think I have to learn what real humility is.” Then I was quite impressed, I have to tell you. Because if he is paying full attention, with a very humble state of mind, and when humility is mentioned, he says, “Yeah, I have to learn this” – that is a very good sign. And then what happened? He became a devotee. So if somebody is sensitive about humility, that is a good sign.
May I tell you another good sign? Bhajan is a very good sign. Another time there was another public lecture. It was a full-scale lecture with a slideshow, and talk like this, and discussion like that, and a cooking course, and everything – going on for hours. We started at 8 in the evening and after midnight we were falling apart, of course… And then somebody from the audience asked, “Can we have one more bhajan?” What a moment! And then what happened? This person also became a devotee. And she brought her future husband to become a devotee as well. And she also brought her brother to become a devotee. She was a yoga practitioner. And after this, she told me, “I have been doing yoga for years. And all the time, they mentioned this, samadhi, samadhi, and I didn’t understand. Now, after the bhajan, I know what did they mean.”
So, there are some good signs. If you are attracted to humility, if you are attracted to bhajans, what to speak of if you are attracted to prasadam, you are a proper candidate for becoming a devotee. Yes, this is our priority list.

(to be continued) 

1.  Shikshashtaka, 3

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Egy ideig a Sveta Gora-i kolostorban éltem, és ismereteim szerint a keresztény fogadalmak között létezik egyfajta hierarchia. Például az engedelmesség előrébb való, mint a tisztaság, a cölibátus és a szegénység. Illetve saiva[1] könyvekben olvastam, hogy ott a fogadalmak egyenértékűek, egyik sem fontosabb a másiknál. Ilyen szempontból, mi jellemző a vaisnava tradícióra?
Szvámí Tírtha: Előfordulhat, hogy két vaisnava szerzetes között nézeteltérés támad, s ekkor az utolsó érv így szokott hangzani „A szent engedelmesség nevében, kérlek fogadd el a véleményemet”. S ez alól nincs menekvés, itt már fejet kell hajtani, „Rendben, elfogadom.” Ez egy nagyon erős fogadalom, ami előtt mindketten meghódolnak. Szóval igen, ezt tekinthetjük egy magasabb elvnek.
Tehát a kérdésed az volt pontosan, hogy a vaisnava tradícióban létezik-e ilyen fontossági sorrend. Erre vonatkozólag Csaitanja Maháprabhu útmutatása a mérvadó. Híres, nyolc versszakból álló költeményének a Siksástakának az alázatra vonatkozó leggyakrabban idézett verssora így hangzik: „Aki alázatosabb a fűszálnál, béketűrőbb a fánál, és minden tiszteletet megad másoknak anélkül, hogy ezt magának elvárná, az méltó arra, hogy szüntelenül zengje Krsna szent nevét..“[2] Ez egy gyönyörű vers, s ha igazán sikerül megragadnunk a lényegét, akkor biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk megfelelő alázatot tanúsítani a kellő helyen és időben.
Viszont hányszor kapjuk magunkat azon, hogy ezt a verset idézzük, miközben épp ellenkezőleg viselkedünk! Másokra mutogatunk, hogy „Miért nem vagy olyan türelmes, mint egy fa, amikor velem társulsz?” Vagy „Prabhu, miért nem vagy olyan alázatos, mint egy fűszál?” Ez nem így működik, mivel először nekünk kell ezeket gyakorolnunk másokkal szemben, minden tiszteletet megadva nekik, s akkor nem fogunk elbukni. Hiszen, mi a cél? Az hogy a megfelelő alázattal zengjük a Szent Neveket. Tehát, ha sikerül nyitott szívvel, tiszta, alázatos hangulattal mantrázni, akkor könnyebb megragadni a lelki lényegét. Mindamellett ácsárjáink azt is megemlítik, hogy ezt az alázatot az épeszű szentekkel, és ne az eszement materialistákkal szemben gyakoroljuk.
De alapvetően az alázatnak ezt a belső minőségét kell elsajátítanunk, nem pedig a külsőleg mutathatót, miközben belül pedig felfuvalkodottak vagyunk. S ez egy nagyon jó ajánlólevél. Egyszer már meséltem nektek azt a történetet, amit a Sharanágati megjelenésének negyedik évében olvashattatok is. Ez egy nyilvános előadásról illetve egy azt követő személyes beszélgetésről szól. Már az előadás közben feltűnt egy fiatalember, aki rendkívüli módon figyelt.  Az előadás után beszélgetésbe elegyedtem ezzel az ifjúval, érdeklődtem róla, hogy „Kit tisztelhetek benned, mivel foglalkozol?” Tudjátok rólam, hogy nem annyira vagyok beszédes, inkább szívesen hallgatok másokat, de ez alkalommal nekem kellett beszélnem, mert az illető annyira figyelt rám. Majdnem egy órát beszéltem, és ő közbe se szólt, csak figyelt. Majd valahogy azt említettem, hogy mennyire fontos az alázat a lelki életben. Mire ő,  „Ó igen,  az alázat! Azt hiszem meg kell tanulnom, milyen is az igazi alázat.” Meg kell, hogy mondjam, ez igencsak meglepett, hiszen ha valaki teljes figyelemmel, nagyon alázatosan hallgat, és amikor az alázat kerül szóba, arra azt mondja, hogy „Igen, ezt még meg kell tanulnom” – az egy nagyon jó jel. S mi történt ezután? Bhakta lett az illető. Tehát, ha valaki kellően kifinomult az alázatra, az nagyon jó jelnek tekinthető.
Mondhatok nektek még egy ilyen jelet? A bhadzsan szeretete egy további jó ismertetőjel. Egy másik nagy nyilvános előadáson történt, amikor mindenféle vetítés, kerekasztal beszélgetés, főzőbemutató és egyebek voltak. Tehát ez egy több órás program volt este 8-tól kezdődően és éjfél után mi már természetesen teljesen kidőltünk… S ekkor valaki a közönségből megkérdezte, „Lehetne még egy bhadzsan?” Na ez egy olyan pillanat volt! S mi következett ezután? Ez az illető is bhakta lett. Majd a jövendőbeli férjét is magával hozta, aki szintén bhakta lett, aztán a bátyját is, aki megintcsak bhakta lett. Ő már alapvetően jógázott, de ezután azt mondta nekem, „Évek óta jógázok, s ott állandóan emlegették, hogy a szamádhi így, a szamádhi úgy, de nem tudtam mi az. Most, hogy bhadzsanáztunk, már értem miről beszéltek.”
Tehát vannak ilyen kedvező jelek. Ha vonzódunk az alázathoz, a bhadzsanhoz, mit sem szólva, arról, ha vonzódunk a praszádamhoz, akkor megfelelő bhakta jelöltek vagyunk. Szóval, így néz ki a mi fontossági sorrendünk.

(folytatása következik)

1. Síva könyvek
2. Siksástakam 3.

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Живял съм в манастира в Света Гора и знам, че в християнските обети има йерархия. Например, послушанието е по-висше от другите два обета – целомъдрието и бедността. Четох и една шиваитска книга, където са дадени същите обети, но не беше посочено някой от тях да е по-висш. Как стоят нещата във ваишнавската школа?
Свами Тиртха: Да речем, ако има спор между монаси, последният аргумент е: „В името на святото послушание, приеми моето мнение”. И тогава няма измъкване, трябва да кажеш: „Да, приемам го”. Това е много силен обет. Така че да, можем да кажем, че той е с висок приоритет.
Въпросът Ви е дали има подобен приоритет във ваишнавската школа? В това отношение трябва да се обърнем към напътствията на Чайтаня Махапрабху. „Защото в неговите известни „Осем наставления“, най-цитиран е стихът за смирението: „Бъди по-смирен от стрък трева. Бъди по-търпелив от дърво. Отдавай цялата почит на другите, без да очакваш в замяна почит към себе си. По този начин ще можеш да възпяваш светите имена безспир.“[1] Това е красив стих. И ако наистина възприемем смисъла на този стих, сигурен съм, че ще можем да прилагаме нужното смирение в нужното време и място.
Ала колко пъти се хващаме, че цитираме този стих, а пък действаме по тъкмо обратния начин! Казваме на другите: „Ти трябва да си по-търпелив от дърво като общуваш с мен.” Или: „Прабху, защо не си смирен като стрък трева?” Това е безполезно! Най-напред приложете принципа върху себе си. Стремете се да отдавате уважение на всички – така никога няма да изгубите. Защото каква е целта? Целта е да се повтарят светите имена във вярното настроение. Така че ако имаме такова открито, чисто, невинно, смирено отношение, тогава е по-лесно да доловим духовната същина. Все пак, нашите учители ни казват и че трябва да прилагаме този принцип на смирението спрямо мъдрите светци, а не спрямо лудите материалисти.
Но като цяло, трябва да добием вътрешно смирение. Не да демонстрираме външните признаци, пък вътрешно да сме надути, а по-скоро обратното. Това също е много добър признак. Разказвал съм ви тази история, тя е включена в „Шаранагати“, Година Четвърта, ако не греша, че веднъж имаше публична лекция и след нея личен разговор. Наблюдавах един човек в публиката – младеж, който слушаше с пълно внимание. Вие сте давали лекции, така че знаете: когато гледате аудиторията, виждате различни лица, но изведнъж виждате някой, който слуша с пълно внимание. Така след лекцията се заговорихме и аз го попитах: „Кой си ти, с какво се занимаваш?” Не съм приказлив човек, но този път се наложи да говоря много, защото той попиваше. Говорих почти час без да ме прекъсне, просто попиваше. Тогава някак споменах, че смирението е много важно нещо в духовния живот. И той каза: „Да, смирението! Мисля, че трябва да се науча на истинско смирение.” Трябва да ви кажа, че това доста ме впечатли. Защото щом той слуша с пълно внимание, с много смирен ум, а когато се спомене смирението, казва: „Да, трябва да се науча на смирение” – това е много добър знак. И после какво се случи? Той стана бхакта. Така че ако някой се вълнува от смирението, това е добър признак.
Да ви кажа ли още един добър признак? Бхаджанът е много добър признак. Друг път имаше друга публична лекция. Беше разнообразна лекция – с презентация, беседа, дискусия, готварски курс и какво ли не – течеше часове наред. Започнахме в 8 вечерта и след полунощ вече се разпадахме от умора, естествено… И тогава една жена от публиката попита: „Може ли да изпеем още един бхаджан?” Какъв момент! И после какво се случи? Тя стана бхакта. Доведе и бъдещия си съпруг да стане бхакта. Доведе и брат си да стане бхакта. Тя практикуваше йога. И след това ми каза: „Ходех на йога с години. И през цялото време говореха за това самадхи, самадхи, а аз не разбирах какво е. Сега, след бхаджана, знам какво са имали предвид.”
Така че има някои добри признаци. Ако те привлича смирението, ако те привличат бхаджаните, какво да говорим ако те привлича прасадама, значи си точният кандидат да станеш бхакта. Да, това е нашият списък на приоритетите.

(следва продължение) 

1.  „Шикшащака“, 3

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Я жил в Светой Горе, в монастыре, и знаю, что в христианских обетах есть определённая иерархия. Например, послушание стоит выше двух других – целомудрия и нестяжательства. А ещё я читал какую-то шиваистскую книгу, где обеты были такими же, но ни один из них не был выше других. А как обстоит дело в вайшнавской традиции?
Свами Тиртха: Например, если между монахами возникает спор, то решающим аргументом будет: «Ради священного послушания, пожалуйста, примите моё мнение». И тогда вам некуда деться, вам придётся сказать: «Да, я принимаю это». Это очень твёрдое обязательство. Поэтому, да, можно сказать, что это высший приоритет.
Итак, ваш вопрос заключается в том, есть ли такой приоритет в вайшнавской традиции? Что ж, в этом отношении нам следует обратиться к наставлениям Чайтаньи Махапрабху. Ведь в Его знаменитых Восьми стихах, в наиболее часто цитируемом, говорится о смирении: «Будьте смиреннее травинки. Будьте терпеливее дерева. Оказывайте почтение другим, не ожидая никакого почтения по отношению к себе. И так вы сможете воспевать святые имена вечно»[1]. Это прекрасный стих. И если мы действительно поймём его смысл, я уверен, что сможем проявить должное смирение в нужном месте и в нужное время.
Но как часто мы ловим себя на том, что цитируем этот стих, а поступаем наоборот! Мы говорим другим: «Вы должны быть терпеливее дерева, если общаетесь со мной». Или: «Прабху, почему ты не смиренен, как травинка?» Это бесполезно! Сначала примените этот принцип к себе. Старайтесь оказывать уважение всем – с этим вы никогда не проиграете. Ведь в чём цель? Цель – воспевать святые имена в правильном настроении. Поэтому, если у нас есть это открытое, чистое, невинное, смиренное настроение, то нам легче постичь духовную суть. Тем не менее, наши ачарьи также говорят, что мы должны применять этот принцип смирения к здравомыслящим святым, а не к безумным материалистам.
Но, по сути, нам следует обрести это внутреннее качество смирения. Не показывать внешних признаков, быть самодовольным человеком внутри, а скорее наоборот. И это тоже очень хороший признак. Я рассказывал вам эту историю, она есть в «Шаранагати» четвёртого года или что-то вроде того, как однажды была публичная лекция, а после неё состоялась личная беседа. И я заметил в аудитории кого-то – молодого человека, который был очень внимателен. Вы читаете лекции, поэтому знаете – когда вы оглядываете аудиторию, вы видите какие-то лица, но вдруг замечаете какое-то особое внимание. Итак, после этой лекции, когда мы разговаривали, я спросил:
«Кто ты, чем занимаешься?» Знаете, я неразговорчивый человек, но в этот раз мне пришлось много говорить, потому что он был очень внимателен. Я говорил почти час, и он не перебивал, он просто впитывал. Потом как-то я упомянул, что смирение очень важно в духовной жизни. И тогда он сказал: «Да, смирение! Я думаю, мне нужно научиться, что такое настоящее смирение». Должен вам сказать, тогда я был очень впечатлён. Потому что, если он уделяет мне всё своё внимание, с очень смиренным состоянием ума, и когда речь заходит о смирении, он говорит: «Да, мне нужно этому научиться» — это очень хороший знак. И что произошло потом? Он стал преданным. Так что, если кто-то чувствителен к смирению, это хороший знак.
Могу ли я вам рассказать ещё один хороший признак? Бхаджаны – это очень хороший знак. В другой раз была ещё одна публичная лекция. Это была полноценная лекция со слайд-шоу, такими разговорами, такими дискуссиями, кулинарным мастер-классом и всем остальным – всё это продолжалось часами. Мы начали в восемь вечера, а после полуночи, конечно, разваливались… И тут кто-то из зала спросил: «Можно нам спеть ещё один бхаджан?» Какой момент! И что случилось потом? Эта женщина тоже стала преданной. И она привела своего будущего мужа, чтобы он тоже стал преданным. И она привела своего брата, чтобы он стал преданным. Она была практикующей йогу. И после этого она сказала мне: «Я занимаюсь йогой много лет. И всё время они упоминали об этом – самадхи, самадхи, – а я не понимала. Теперь, после бхаджана, я понимаю, что они имели в виду».
Так что, есть хорошие признаки. Если вас привлекает смирение, если вас привлекают бхаджаны, не говоря уже о прасаде, вы — подходящий кандидат на то, чтобы стать преданным. Да, это наш список приоритетов.

(продолжение следует) 

1.  „Шикшащака“, 3

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Renunciation of the objects of sense gratification is the next in the list of what is knowledge – which is very offensive in a consumer’s society. It’s a direct blow against its principles. But if you start to isolate yourself from the unnecessary things that are dumped upon you, then you can start a better and a more meaningful life. Because if you possess only things that you will lose anyway, then what kind of treasures can you collect? If your hands are full of garbage, how can you keep your precious stones? 

Absence of the false ego. Sometimes we are proud of our knowledge, even though we want to achieve spiritual knowledge, right? So these false concepts are with us for such a long time. But what is the death of false egotism? It’s the birth of your real ego, your real self. So, it’s not simply killing something, but the birth of something else. Try to find something better than your false identification. 

Then comes the perception of the evils of birth, death, old age and disease. This is what we shall discuss in the evenings.

Detachment is the next one. Once Gurudev was riding the train to Vrindavan from Delhi. Somehow he fell asleep in the compartment and when he awoke, he saw one of his two suitcases was gone. You know, it happens. He just said, “Ah, Radhika has taken this”. Immediately the friends around him started to look at him with very special eyes. And then they started to listen to his spiritual talk. Because usually we are attached to our luggage. You carry your heavy load in your many, many suitcases. But ‘finally, somebody has taken some of my baggage!’ Be detached. Because basically we are attached to our limitations. You say, ‘I cannot’, but what will your spiritual master say? ‘Yes, you can’.

What is next. Freedom from entanglement with children, wife, home and the rest. I think we discussed that a little bit. It’s not offensive, it’s reality. We have to dedicate so much time and attention to these. But don’t lose the spirit and don’t lose the final goal. Then your home is not a net, but a nest. That’s a big difference. 

Even-mindedness amid pleasant and unpleasant events. This is the yogi style. If something pleasant happens to us, we are happy; if something unpleasant comes to us, we are unhappy – this is not the yogi style. Yoga means equilibrium, a fixed state of mind. It doesn’t depend on external conditions. It’s easy to quote, difficult to realize. But the more we collect our treasures on the inside, the less we depend on the external objects of the sense gratification. So, don’t be overjoyed when something is good and don’t be depressed when something doesn’t happen as you expected. There was one year, which was the best year of my life. Whatever we started, it was very successful. Everything was growing, everything was happening. I felt like, ‘Wow, this is so nice!’ I felt so good. Because usually we feel good when things happen according to our plans, right? But immediately I tried to control these feelings, telling myself that whatever good is happening, whatever pleasant is happening, it’s a gift from Krishna. And also I tried to remember that now this is a pleasant time – all right, I am happy. But I have to be happy the same way if a difficult year comes. Because that is equilibrium – this is good and that is also good – no problem. And, then it came.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Bhagavad-gítá 13. fejezetének 8-12. versében arról beszél Krisna, hogy mit tekintünk tudásnak. Ennek a hosszú felsorolásnak a következő eleme, az önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás,, ami meglehetősen kényes dolog napjaink fogyasztói társadalmát tekintve, kimondottan egy arculcsapás annak elveire. Viszont, ha sikerül elszigetelni magunkat ezektől a szükségtelenül ránk erőszakolt dolgoktól, akkor képesek leszünk egy jobb és jelentőségteljesebb életet kezdeni. Mivel, ha csak olyan dolgokra teszünk szert, amiket elveszíthetünk, akkor valójában milyen kincseink lesznek? Ha tele van a markunk mindenféle szeméttel, akkor hogyan tudjuk megtartani a drágaköveket? 

Mentesség a hamis egótól. Néha büszkék vagyunk a tudásunkra, még akkor is, ha a lelki tudás elérésére törekszünk. Tehát, ezek a hamis elképzelések, általunk vélt bizonyosságok meglehetősen hosszú ideig velünk maradnak. De mit tekintünk a hamis ego halálának? A valódi, lelki ego, a lelki én születését. Tehát nem csupán valaminek az elpusztítása, hanem valami másnak a születését is jelenti. Próbáljunk valami jobbat találni, mint a hamis önazonosságunk. 

Majd a felsorolásban a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása következik. Majd erről kellene beszélnünk bővebben ma este.

A következő, a nem kötődés. Egyszer, amikor Gurudév Delhiből Vrndávanba utazott valahogy elaludt a vonaton, és amikor felébredt észrevette, hogy a két bőröndjéből az egyik hiányzik. Tudjátok, néha előfordul az ilyesmi. Erre ő csak annyit mondott, hogy, „Ó, Rádhika elvette tőlem!”, mire a körülötte ülő barátok igencsak furcsán néztek rá. Majd ezután kellő kíváncsisággal kezdtek figyelni azokra a lelki dolgokra, amiket mondott. Általában ragaszkodunk a sok-sok csomagunkhoz, amikben a nehéz dolgainkat cipeljük. De ő így gondolkodott, ‘Végre valaki elvette egy részét a málhámnak!’ Ne ragaszkodjatok, legyetek függetlenek, mert alapvetően csak a korlátainkhoz ragaszkodunk. Hiszen mi azt mondjuk, hogy, ‘Képtelen vagyok’, mire a  tanítómesterünk mit fog mondani, ‘De igenis képes vagy rá’.

Mi a következő? Nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez. Azt hiszem erről már beszélgettünk egy kicsit. Ebben nincs semmiféle bántás, ez a valóság, hogy olyan sok időt és figyelmet kell ezekre szánnunk, s mindeközben nem szabad elveszítenünk a lelkiséget és a végső célt. S akkor az otthonotokba nem belegabalyodni fogtok, mint egy pókhálóba, fonadékba (net), hanem meg fog tartani benneteket, mint egy fészek (nest), melyek között azért nagy különbség van. 

Kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben. Ez igencsak jógikus. Hiszen, ha kellemes dolog történik velünk, akkor boldogok, viszont, ha valami kellemetlen, akkor pedig boldogtalanok szoktunk lenni, ami nem igazán jógikus. A jóga kiegyensúlyozottságot, egyhegyű tudatot jelent, ami független a külső körülményektől, és amit könnyű mondani, de nehéz megvalósítani. Viszont minél több belső kincset gyűjtünk, annál kevésbé fogunk a külső, érzékkielégítő tárgyaktól függeni. Tehát ne legyünk túlzottan boldogok, ha valami jó történik velünk, és ne keseredjünk el attól, ha valami nem úgy történik, ahogy szerettük volna. Volt egy év, egy legjobb év az életemben, amikor minden, amibe belefogtam nagyon sikeres lett, minden gyarapodott, és csupa jó dolog történt velem. Úgy éreztem, hogy, ‘Ó, ez nagyon csodálatos!’ Nagyon jó érzés volt, jól éreztem magam, mert általában akkor érezzük jól magunkat, ha a dolgaink a terveink szerint alakulnak. Viszont, amint így éreztem megpróbáltam kontrollálni ezeket az érzéseket, azt mondván magamnak, hogy bármi kedvező és kellemes dolog történik, mindaz Krisna kegye, Tőle jön. Illetve próbáltam emlékezni arra, hogy rendben, most ez nagyon jó így, boldog vagyok, de akkor is ugyanilyen boldognak kell majd lennem, amikor a nehéz évek jönnek. Mivel ezt jelenti a kiegyensúlyozottság, hogy így is jó, meg úgy is jó, nincs probléma. S aztán így is lett, eljött a nehezebb időszak is az életemben.

(folytatása következik)