Archives

Calendar

January 2020
M T W T F S S
« Dec    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Hallerbos Belgium

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01. 2014, morning, Sofia) 
 
(continues from the previous Monday) 
 
The third element here: “One should accept flowers and garlands that had been offered to the deity and spiritual master, and put them on one’s body.”[1] Flowers are expressions of love and attention. A flower is a very beautiful kind of fruit of any plant or a tree. So this is something very essential, and if we give this best part of something to Krishna as a greeting, then He might be satisfied. That is especially beautiful when we offer the petals of flowers at the lotus feet of our Lord. So that Gouranga Mahaprabhu should walk on a carpet of flowers. 
Once I had this experience here in Bulgaria. We had an excursion, I think it happened in 2005. It was early spring and everything was full of flowers. The trees, the meadows – everything! There were really thousands of flowers! I was afraid to step, not to disturb that beauty and abundance of nature. So, if we offer these beautiful flowers, these beautiful creations of the Supreme in His service, there is a feedback – He provides the flowers and we offer it back. And when the flowers that have touched His body return to you, they carry this divine energy flow. 
Then the fourth practice comes, which I think is a very favorite one for the Sofia devotees here: “One should learn to dance before the deity.” Because this process is for dancing and singing. Well, sometimes crying and suffering, but basically dancing and singing. 
Once I heard about an Indian lady, she was an internationally acclaimed historian. And she gave a guiding tour to some tourists in the National Museum of Delhi. Finally they came to a slab of stone, where Rama was carved and some part of His lila. And she was so much absorbed that she could not explain anymore, she started to dance this lila for the audience. Such a beautiful expression! 
Therefore this point here – to learn how to dance before the deities – it’s a spiritual practice. It’s not some artificial show, it’s a spiritual divine practice. Mahaprabhu is dancing. Krishna is dancing. Shiva is also dancing. Well, Shiva’s dance sometimes finishes the universe. He is so strong in his dance. But sometimes he dances with Uma Devi, which is a very lovely dance. So you see, all the Gods are dancing! Why should we sit idly? This is a way of communication also: if They dance, we also dance. We join Their happiness, we join their expression. Therefore this dance should be an expression of our service mood. 
Next point: “One should learn how to bow down immediately upon seeing the deity or the spiritual master.” This is the expression of our submission, this is the way how we offer respects. And without paying due respect, it’s impossible to learn. We have to be submissive in order to receive the divine message. 
The next point: “As soon as one visits a temple of Lord Krishna, one must stand up.” This is another way of expression. I don’t know what is usually the habit here, but in Hungary just 50 years back, what to speak of 100 year sago, when people were passing in front of a temple, they made a cross in expression of their faith and reverence. Or when the church bells were ringing at noontime every day, then people, who were cultivating the fields, were stopping their work, taking off the hats and remembering, connecting to God. This was also part of our culture. Now your bus or your car passes in front of a temple and you say: ‘Ah, it’s too late, I will not reach in time’ – you don’t pay attention. Or: “Again this traffic jam, I have to stop in front of this temple!’ So our practice and our mentality degrade so much, so quickly. Let’s try to re-establish this divine order. Irrespective of religion – it doesn’t matter. Because if somebody pays more attention to divinity – in any manner – that will help him or her, definitely. 
 
(to be continued)
 
1.  Nectar of Devotion, Chapter 6


Hallerbos Belgium

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 11-ei tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Az itt szereplő harmadik elem: „Fogadjuk el az olyan virágokat és füzéreket, amelyeket felajánlottak a múrtinak s a lelki tanítómesternek, és helyezzük őket a testünkre.”[1] A virágok a szeretet és figyelem kifejezői, a virág bármely fa vagy növény gyönyörű ajándéka. Ez tehát nagyon lényeges, s ha üdvözlésképpen valaminek a legeslegjobb részét ajánljuk fel Krsnának, akkor elégedetté tehetjük Őt. Ez különösen akkor gyönyörű, amikor a virágszirmokat ajánljuk fel az Úr lótusz lábainál, így Gauránga Maháprabhu virágszőnyegen kell, járjon.
Volt egyszer Bulgáriában egy ilyen élményem 2005-ben egy kirándulás alkalmával. Kora tavasz volt, minden tele virágokkal, a fák, a mezők, minden akkor virágzott, tényleg több ezer virág volt amerre csak a szem ellátott! Alig mertem lépkedni, nehogy megzavarjam a természet szépségét és gazdagságát. Tehát ha ezeket e gyönyörűséges virágokat, a Legfelsőbb eme gyönyörű alkotásait ajánljuk fel az Ő szolgálatára, az egy visszajelzés – Ő biztosítja a virágot, mi pedig visszaajánljuk Neki őket. S amikor visszatérnek hozzátok, a virágok, melyek megérintették az Ő testét, ezt az isteni energiát hordozzák.
Aztán itt következik a negyedik gyakorlat „Tanuljunk meg táncolni a múrti előtt!’, ami szerintem a bolgár bhakták kedvence, hiszen ez a folyamat a táncról s az éneklésről szól. Néha ugyan sírás és szenvedés is vegyül bele, de alapvetően tánc és éneklés. 
Hallottam egyszer egy indiai hölgyről, egy nemzetközileg elismert történészről, aki turistáknak tartott Idegenvezetést a Nemzeti Múzeumban, Delhiben. Amikor végül egy faragott kőtáblához érkeztek, mely Rámát és kedvteléseit ábrázolta, a hölgy annyira belefeledkezett a történetbe, hogy nem tudott tovább beszélni, táncra perdült, és eltáncolta ezt a lílát a közönségnek. Milyen szépséges kifejezésmód!
Hogy megtanuljunk táncolni a múrtik előtt – az ennél a pontnál lelki gyakorlattá válik. Ez nem holmi mesterséges show, ez egy isteni lelki gyakorlat. Maháprabhu táncol, Krsna táncol, Siva szintén táncol – igaz, Siva tánca néha megsemmisíti az univerzumot, annyira erőteljesen ropja. Néha azonban Umá Dévível járja a táncot, az egy nagyon kedves tánc. Látjátok hát, valamennyi Isten táncol, akkor mi miért ülnénk lustán? Ez a kommunikáció egy módja is: ha Ők táncolnak, mi is táncolunk. Csatlakozunk az Ő boldogságukhoz, a kifejezésmódjukhoz. Ezért ennek a táncnak a mi szolgálatkészségünk kifejezésének kell lennie.
A következő pont: „Tanuljuk meg, hogy azonnal le kell borulnunk, amint megpillantjuk a múrtit, vagy a lelki tanítómestert.” Ez a meghódolásunk jele, az a mód, ahogyan tiszteletünket ajánljuk. A megfelelő tisztelet nélkül lehetetlen tanulni. Alázatosnak kell lennünk, hogy megkaphassuk az isteni üzenetet.
A következő pont: „Amikor valaki az Úr Krsna templomába látogat, fel kell állnia”. Ez egy újabb fontos elem, ugyan nem tudom, itt mi a szokás, de Magyarországon 50 évvel ezelőtt, vagy még inkább 100 évvel ezelőtt, amikor az emberek elmentek egy templom előtt, akkor keresztet vetettek hitük és tiszteletük jeléül. Vagy a déli harangszókor a földeken dolgozó emberek abbahagyták a munkájukat, levették a kalapjukat a Jóistenre emlékezve – ez is a kultúránk része volt. Napjainkban, ha busszal, vagy autóval haladsz el egy templom mellett így szólsz: ’Késő van, nem érek oda időben’ – nem fordítasz erre figyelmet. Vagy: „Már megint ez a dugó, meg kell állnom ez előtt a templom előtt.’ Gyakorlataink és mentalitásunk annyira gyorsan hanyatlik. Próbáljuk meg újra megteremteni ezt az isteni rendet! Vallásra való tekintet nélkül – az nem számít! Hiszen ha valaki bármilyen módon több figyelmet szentel az istenségnek, az kétségtelenül segíteni fog neki. 
 
(folytatása következik)
 
1.  Az odaadás nektárja, 6. fejezet
 


Hallerbos Belgium

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01. 2014, сутрин, София)

 
(продължава от предишния понеделник)
 
Третият елемент тук: „Човек трябва да приема цветя и гирлянди, които са били поднесени на муртито и на духовния учител, и да ги поставя на тялото си.”[1] Цветята са израз на любов и внимание. Цветето е много красив плод на всяко растение или дърво. Така че това е нещо много есенциално и ако ние даваме тази най-добра част от нещо на Кришна в знак на поздрав, Той може би ще е удовлетворен. Особено красиво е когато поднасяме листенца от цветя в лотосовите нозе на Бога. За да върви Гоуранга Махапрабху по килим от цветя. 
Веднъж преживях това в България. Бяхме на екскурзия, мисля, че беше през 2005-та. Беше ранна пролет и всичко беше обсипано с цветя. Дърветата, ливадите – всичко! Наистина имаше хиляди цветове! Боях се да пристъпя, за да не смутя красотата и изобилието на природата. Така че ако поднасяме тези прекрасни цветя, тези прекрасни Божии творения в служба на Него, това е като обратна връзка – Той дава цветята, а ние Му ги поднасяме. И когато цветята, които са докоснали тялото Му, се върнат при вас, те носят потока на тази божествена енергия. 
След това идва четвъртата практика, която мисля е много любима на бхактите тук в София: „Човек трябва да се учи да танцува пред муртите.” Защото този процес е танцуване и пеене. Е, понякога има и плач, и страдание, но основно е танцуване и пеене. 
Веднъж чух за една италианка, историк с международно признание. Тя развеждала туристи в националния музей в Делхи. Накрая стигнали до един каменен къс, където бил гравиран Рама и част от Неговата лила. Тя била толкова съсредоточена, че не можела вече да разказва, а изтанцувала лилата пред публиката. Толкова красив начин на изразяване! 
Затова тази точка тук – да се учим как да танцуваме пред муртите – това е духовна практика. Не е някакво повърхностно шоу, а духовна, божествена практика. Махапрабху танцува. Кришна танцува. Шива също танцува. Е, танцът на Шива слага край на вселената – толкова могъщо танцува той. Но понякога танцува с Ума Деви и танцът им е много красив. Така че виждате, всички Богове танцуват! Защо ние да седим бездейни? Това също е и начин на общуване: щом Те танцуват, ние също танцуваме. Присъединяваме се към Тяхното щастие, към Техния изблик. Така че този танц трябва да е израз на нашето настроение на служене. 
Следващата точка: „Човек трябва да се учи да се покланя незабавно щом види муртите или духовния учител.” Това е израз на нашето смирение, начин да изразим почитта си. А без да се отдава дължимата почит е невъзможно да се учи. Трябва да сме смирени, за да получим божественото послание. 
Следващата точка: „Веднага щом човек посети храм на Кришна, трябва да се изправи.” Това е друг израз на почит. Не знам какъв е обичаят тук, но в Унгария само допреди 50 години, какво да говорим допреди 100, когато хората минавали покрай храм, те се прекръствали в знак на своята вяра и благоговение. Или когато църковните камбани биели по пладне всеки ден, хората, които копаели на полето, спирали работа, сваляли шапки и си спомняли за Бога, свързвали се с Него. Това е било част и от нашата култура. Сега автобусът или колата ви минава пред храма, а вие си казвате: „Ох, закъснявам, няма да стигна навреме” – не обръщате внимание. Или: „Пак задръстване! Налага се да вися пред църквата.” Така че практиките ни, начинът ни на мислене деградират толкова много, толкова бързо. Затова нека се стремим да възстановим този божествен порядък. Независимо каква е религията ни – това няма значение. Защото ако някой обръща повече внимание на божественото – по какъвто и да било начин – това определено ще му е от помощ. 
 
(следва продължение)
 
1.  „Нектара на предаността”, Глава 6


240_F_89515495_vAYHtWitULrbDnqECEHg22BMRl5aGIL2

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
 
Krishna is really a colourful personality. Many different aspects, many different engagements He has. Sometimes it is very difficult for people in general to imagine ‘What’s going to happen if I achieve my liberation? God Father is sitting there on a throne, some angels are sounding the trumpet. But what am I to do there?’ Compared to that very general understanding, according to the names you can use your imagination how many different kinds of engagements Krishna has. Again this depends on our level of consciousness. We think that the present day’s engagement is so real. And we have no idea what is real life because we think that this is real life. Nevertheless, real life and real engagements start over there. That is real life. This is a survival trip. And we think that this survival is so precious and so real. No doubt it’s got some reality; even the material sphere has a relative existence. But the spiritual existence is of a different type. This life is based on lack or need; and that life is based on surplus. Therefore here we always have to search for something, we always have to achieve something or to preserve something. Over there all these different engagements are not necessary. There our main engagement is sharing – how to distribute what we have, how to multiply the services and the engagements in divine existence. 
In order to learn that and emphasize that more and more in our understanding, we continue our readings from the book of Shrila Shridhar Maharaj. We ended with “Nothing can be sacrificed”. So, both the absolute and the relative platform should be considered and nothing can be sacrificed. 
“And one thing we must always keep in mind is that we can’t investigate all of the subtle, higher knowledge as a subjective researcher. Rather, according to the degree of our sharanagati, our surrender, the Truth will come down to make Himself known to us. We must always remember this, otherwise some spirit of imitation will be created in us. Knowledge of the higher domain is not under the jurisdiction of the intellect, and to think so is very dangerous. Intellectualism is dangerous; it will cause us to think that we have “caught the Infinite”. It will be negligence to the infinite characteristic, the infinite aspect of the Lord. He is Adhoksaja, beyond the grasp of academic research.”[1]
Here you can see the great shift of the whole method of our search. In this material world we are all trained to use our brain to understand something. Learn, study, analyze and then you will know. More or less it’s got some power over the things that are below our consciousness, that we can observe. But for something that is higher, above our present level of consciousness, it’s not really a good method. As I mentioned, if you get some sand in your fist and try to hold it, the more you try to hold it, the more it will escape from your fist. In the same way, if we use more intellectual power to try to understand, grasp the Supreme reality, it will escape. It is said, if you want to catch Shrimati Radharani, She will run away. And more you want to catch Her, more She will run away. So, this is not the method. We should distinguish between the physical sciences and metaphysical sciences. The topic and the method of the physical sciences are reserved for this field. And the metaphysical science has a different methodology and a different topic, different goal to examine. Therefore we can suggest: don’t apply one method over the other topic. That means don’t use your power of investigation over God and don’t use your faith in matter, because then it will not function. For material things: thoughts, understanding, science is good, it will help to some extent. For divine things we must apply the method of faith. 
We are limited, but the Absolute Truth is not limited. Even our small capacity to understand is not a limitation for Him. Krishna can show all His different features; even if we are blind, He can show himself. And even if we have thousands of eyes, He can hide from us. All rights reserved by Him. The Absolute Truth exists, and is able to show Himself. 
 
(to be continued)
 
1.  The Golden Staircase”, Ch.2 Harmonizing Instructions Of The Upper House, by Shrila Shridhar Maharaj

 



240_F_89515495_vAYHtWitULrbDnqECEHg22BMRl5aGIL2

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
Krsna valóban egy színes személyiség. Számos különböző aspektusa és elfoglaltsága van. Az emberek javarészének néha nagyon nehéz elképzelni, hogy ‘Mi fog történni, ha majd elérem a felszabadulást? Az Atyaisten ott fog ülni egy trónon, az angyalok belefújnak a trombitájukba. De mit kell majd ott tennem?’ Összehasonlítva ezzel a nagyon általános felfogással, használhatjátok a képzeleteteket, hogy a nevei alapján hányféle különböző elfoglaltsága lehet Krsnának. Ez ismét a tudatszintünktől függ. Azt gondoljuk, hogy a jelenlegi, napi elfoglaltságunk annyira valóságos, s fogalmunk sincs a valódi életről, mert azt gondoljuk, hogy ez a valódi élet. Azonban, a valódi élet és az igaz elfoglaltságok odaát kezdődnek. Az a valódi élet. Ez a túlélésről szól. S mi azt gondoljuk, hogy ez a túlélés olyan értékes és valóságos. Nem kétséges, hogy van valami valósága; még az anyagi szférának is van relatív létezése. De a lelki, az egy másfajta típusú létezés. Ez az élet a hiányon vagy a szükségen alapul; annak az életnek a többlet az alapja. Ezért itt mindig kutatnunk, elérnünk vagy megtartanunk kell valamit. Odaát mindezekre a különböző elfoglaltságokra nincs szükség. Ott a fő foglalatosságunk az osztozás – hogyan osszuk szét, amink van, hogyan szaporíthatjuk szolgálatainkat, elfoglaltságainkat az isteni létezésben. 
Annak érdekében, hogy ezt megtanuljuk, és hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapjon a megértésünkben, folytassuk felolvasásunkat Sríla Srídhar Mahárádzs könyvéből. Azzal fejeztük be, hogy „Semmit nem lehet feláldozni”. Tehát mind az abszolút, mind a relatív szintet figyelembe kell venni, és semmit sem lehet feláldozni. 
„S egy dolgot mindig szem előtt kell tartanunk, mégpedig azt, hogy szubjektív kutatóként nem tudjuk megvizsgálni az összes finomabb és magasabb szintű tudást. A saranágatink, a meghódolásunk mértékétől függően inkább az Igazság száll alá, hogy feltárja Magát előttünk. Erre mindig emlékeznünk kell, máskülönben az utánzás szelleme üti fel a fejét bennünk. A felsőbb tartomány tudása nem az intellektus hatáskörébe tartozik, s ezt gondolni nagyon veszélyes. Az intellektualizmus veszélyes; arra késztet bennünket, hogy úgy véljük “megragadtuk a Végtelent”. Ez az Úr végtelen jellemzőjének, végtelen aspektusának az elhanyagolása. Ő Adhóksadzsa, a tudományos kutatás felfogásán túl létezik.”[1]
Ebből láthatjátok, mennyire eltérő a mi kutatási módszerünk. Ebben az anyagi világban mindannyiunkat arra képeztek ki, hogy használjuk az agyunkat, ha meg akarunk érteni valamit. Tanulmányozd, analizáld, és tudni fogod! Ezzel több-kevesebb hatalomra teszünk szert azok felett a dolgok felett, melyek a tudatszintünk alatt vannak, amiket megfigyelünk. De olyan dolgokra, melyek magasabban vannak, a jelenlegi tudatszintünk felett állnak, ez nem igazán jó módszer. Mint már említettem, ha homokot fogsz a markodba és próbálod megtartani, minél jobban próbálod szorítani, annál inkább kifolyik a markodból. Hasonló módon, ha még több intellektuális erőfeszítést teszünk, hogy megpróbáljuk megérteni, megragadni a Legfelsőbb valóságot, akkor az megszökik előlünk. Azt mondják, ha megpróbálod elkapni Srímatí Rádháránít, akkor elfut. S minél inkább el akarod kapni Őt, annál inkább elszalad. Tehát, nem ez a módszer. Különbséget kell tennünk a fizikai és a metafizikai tudományok között. A fizikai tudományok témája és módszere erre a világra van fenntartva. A metafizikai tudományban a vizsgálódás metodikája, tárgya, célja ettől eltér. Ezért azt tanácsolhatjuk, hogy ne alkalmazzunk egy módszert egy másfajta témakörben. Ez annyit jelent, hogy ne használd az oknyomozást mint vizsgálati módszert Isten vonatkozásában, és ne használd a hited az anyag viszonylatában, mert nem fog működni. Anyagi dolgok esetében: a gondolatok, a megértés, a tudomány az jó, bizonyos mértékig segít. Az isteni dolgokhoz a hit módszerét kell alkalmaznunk. 
Korlátozottak vagyunk, de az Abszolút Igazság nem korlátozott. Még a csekély megértési képességünk sem jelent korlátot a Számára. Krsna képes feltárni valamennyi különböző tulajdonságát; még akkor is, ha vakok vagyunk, képes feltárni Önmagát. S még ha ezernyi szemünk is van, képes elrejtőzni előlünk. Minden jog az Ő számára van fenntartva. Az Abszolút Igazság létezik és képes megmutatni Önmagát. 
 
(folytatása következik)
 
1.  Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 2. fejezet „A Felsőbb Ház harmonizáló utasításai “


240_F_89515495_vAYHtWitULrbDnqECEHg22BMRl5aGIL2

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
 
Кришна наистина е колоритна личност. Той има множество различни аспекти, множество различни занимания. Понякога на хората им е много трудно да си представят: „Какво ще стане като постигна освобождение? Бог Отец седи на трон, ангелите свирят на тромпети. Но аз какво да правя там?” В сравнение с това толкова общо разбиране, по имената Му можете да си представите колко много различни видове занимания има Кришна. Това отново зависи от нивото ни на съзнание. Ние си мислим, че настоящите ни заетости са толкова истински. Нямаме и идея какво е истинският живот, защото мислим, че това е истинският живот. Ала истинският живот и истинската заетост започват оттатък. Там е истинският живот; това тук е оцеляване. А ние считаме това оцеляване за толкова скъпоценно и истинско. Без съмнение, то има известна реалност, дори материалната сфера съществува в относителен смисъл. Но духовното съществуване е съвсем различно. Тук животът се основава на недостиг или нужда; там животът се основава на изобилие. Затова тук ние все трябва да търсим нещо, все трябва да постигаме нещо или да съхраняваме нещо. Оттатък всички тези различни заетости не са необходими. Там нашето основно занимание е споделянето – как да раздаваме каквото имаме, как да преумножаваме служенето към божественото битие. 
За да научим това и да наблягаме на него все повече и повече в разбирането си, продължаваме нашето четене от книгата на Шрила Шридхара Махарадж. Завършихме с: „Нищо не може да бъде пожертвано”. Тоест, и абсолютното, и относителното ниво трябва да бъдат взети предвид и никое не бива да бъде пожертвано. 
„И едно нещо трябва винаги да имаме предвид – че не можем да изследваме цялото това фино и висше познание като субективни изследователи. По-скоро според степента на нашата шаранагати, на нашата отдаденост, Истината ще се спусне в ниското при нас и Той ще ни се разкрие. Нека винаги да помним това; иначе в нас възниква своего рода дух на подражание. Познанието за по-висшата сфера не е във властта на интелекта и да се мисли по такъв начин е много опасно. Интелектуализмът е пагубен; той ще ни накара да си въобразяваме, че сме „уловили Безкрайния”. Това би било пренебрежение към безграничните характеристики, към необятния аспект на Бога. Той е Адхокшаджа, отвъд разбирането на академичните изследвания.”[1]
Тук можете да видите огромната промяна в целия метод на търсенето ни. В този материален свят всички сме научени да използваме ума си, за да разберем нещо. Учи, изследвай, анализирай и тогава ще знаеш. Това малко или повече има известна власт над нещата, намиращи се под нашето съзнание, които можем да наблюдаваме. Но за нещо, което е по-висше, което е над настоящето ни ниво на съзнание, това изобщо не е добър метод. Както споменах, ако вземете пясък в юмрука си и се опитате да го задържите, колкото повече го стискате, той толкова повече ще се изплъзва от дланта ви. По същия начин, ако използваме повече интелектуална сила, за да се опитаме да разберем, да проумеем върховната реалност, тя ще ни убягва. Казано е, ако искате да уловите Шримати Радхарани, Тя ще избяга. И колкото повече се стараете да Я уловите, толкова по-надалеч ще бяга. Така че не това е методът. Трябва да правим разлика между физичната наука и метафизичната наука. Темата и методиката на физичната наука се отнасят до тази равнина. А метафизичната наука има различна методология и различна тема, различна цел, което изследва. Затова препоръката е: не прилагайте единия метод спрямо другата тема. Това означава: не прилагайте изследователските си сили спрямо Бога и не влагайте вярата си в материята, защото методът няма да работи. По отношение на материалните неща, мислите, разбирането, науката са нещо добро, то ще помогне до известна степен. Ала спрямо божествените теми нека прилагаме метода на вярата. 
Ние сме ограничени, но Абсолютната Истина не е ограничена. Дори нашите мънички способности за разбиране не са ограничение за Него. Кришна може да ни покаже всичките си различни черти; дори и да сме слепи, Той може да ни се разкрие. А даже да имаме хиляди очи, Той може да се скрие от нас. Всички права са запазени за Него. Абсолютната Истина съществува, и Той е способен да ни се разкрие. 
 
(следва продължение)
 
1.  „Златната стълба” Гл.2 “Хармонизиране на напътствията от по-висшата област”, от Шрила Шридхара Махарадж
 

 



240_F_89515495_vAYHtWitULrbDnqECEHg22BMRl5aGIL2

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
 
Krishna es en realidad personalidad llena de colores. Tiene numerosos aspectos y amenidades. A veces la gente pena en imaginar:  ‘Que es lo que puedo ganar liberándome? Dios Padre queda sentado en su trono, los ángeles tocan sus trompetas. Y yo, que hago allí? Comparando esta comprensión tan generalizada de Sus nombres, podéis imaginar la diversidad de amenidades que tiene Krishna? Depende del nivel de nuestra consciencia. Pensamos que nuestras ocupaciones son reales. No tene3mos ni idea de la vida real pensando que lo que llevamos a cabo es la vida real. Por lo tanto, la vida real así como la ocupación real no resultan buenos métodos, no los  necesitamos allá. Allá nuestra ocupación principal seria el compartir – como llegar a repartir o compartir lo que tenemos, como llegar a  multiplicar el servicio a la existencia divina.
Para aprenderlo y ponerlo en énfasis, debemos poner énfasis en la comprensión, debemos seguir leyendo la escritura  de  Shrila Shridhar Maharaj. Hemos acabado la lectura con de  “Nada puede estar sacrificado.” Deberíamos tomar en vista tanto el  nivel absoluto como en el relativo sin sacrificar ninguno de ellos.
“Deberíamos tener una cosa a la vista – No podemos investigar objetivamente  este saber tan fino y supremo. A lo mejor podríamos hacerlo, en acuerdo con el grado de Sharanagati, el grado de nuestra dedicación, La verdad bajaría a nosotros y Él se nos revelaría. Siempre debemos recordarlo; de otro modo e nosotros  se desarrollaría el espíritu de la imitación. El conocimiento de esferas superiores no está en el poder del intelecto y por lo tanto, pensarlo resultaría peligroso. El intelectualismo es peligrosísimo, es pernicioso; nos haría imaginar que “Ya hemos cautivado el Infinito.” Llegaríamos a menospreciar las infinitas características, los infinitos aspectos de Dios. Él es  Adhoksaja, queda más allá de las investigaciones académicas.”[1]
Aquí podéis ver el impresionante cambio en el método de investigación. En este mundo material hemos aprendido a usar la mente para llegar a comprender cualquier cosa. Aproned, investigad, analiazad para saber.
 Esto tiene cierto impacto sobre las cosas que podemos observar e investigar. Sin embargo, cuando se trate de algo situado por encima de nuestra consciencia, el método no es nada apropiado. Como ya lo había mencionado, al coger un punado de arena  tratando de guardarla, cuanto más apretéis, tanto más se escaparía la arena entre los dedos. Se ha dicho que si queréis cautivar a Shrimati Radharani , Ella se escaparía. No es este el método. Debemos ver y hacer la diferencia entre física y metafísica. El teme y los métodos de la física se refieren a nuestro llano. Mientras que la metafísica tiene  temas y metodología diferentes en la investigación. Se recomienda pues: no hay aplicar un método sobre otro tipo de tema. Ello significa: no hay que aplicar los esfuerzos de investigación sobre Dios y tampoco hay que poner fe en la materia, puesto que del método no llegaría a obrar. En lo que se refiere a las cosas materiales, pensar, comprender, aplicar la ciencia es algo bueno y ayudaría en cierto grado. Por lo tanto sobre los temas divinos debemos aplicar el método de la fe.
Tenemos nuestros límites pero la Verdad Absoluta no tiene límites. Nuestras limitadas capacidades de comprensión no representan límites para El. Krishna puede demostrarnos todos Sus aspectos, incluso si somos ciegos. Él puede revelarse a nosotros. Aun poseyendo un millar de ojos, Él puede esconderse para nuestra vista. Él tiene reservados todos los derechos. La Verdad Absoluta existe y Él  es capaz a revelarse para nosotros.
 
(Sigue continuacion)
 
1. La escalera de oro “,Capitulo 2, Instrucciones de armonización de la Cámara Alta, por Srila Sridhar Maharaj

 



240_F_89515495_vAYHtWitULrbDnqECEHg22BMRl5aGIL2

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
 
Кришна действительно яркая личность. У него множество разных аспектов, множество разных занятий. Иногда людям вообще сложно себе представить: „Что произойдет, если я достигну своего освобождения? Бог Отец сидит там на троне, ангелы трубят. Но что мне там делать?” В сравнение с этим столь общим пониманием, согласно Его именам можете себе представить сколько разных видов занятий у Кришны. Опять же, это зависит от нашего уровня сознания. Нам кажется, что наши занятия в этой жизни настолько реальны. И мы понятия не имеем, что такое настоящая жизнь, потому что мы думаем, что это настоящая жизнь. Однако, реальная жизнь и реальные занятия начинаются там. Настоящая жизнь там. Здесь это выживание. И мы думаем, что это выживание так ценно и так реально. Несомненно есть какая-то реальность, даже материальная сфера существует относительно. Но духовное существование совсем другое дело. Эта жизнь основана на недостатке или необходимости; и эта жизнь основана на избытке. Поэтому здесь мы всегда должны что-то искать, мы всегда должны чего-то достигать или что-то сохранять. Там все эти разные занятия не нужны. Там наше главное занятие – делиться – как распределять то, что у нас есть, как умножать служение к божественному существовании.
Чтобы понять это и ставить все больше на нем ударение, мы продолжаем наше чтение книги Шрила Шридхара Махараджа. Мы остановились на: „Ничто не может быть пожертвовано”. Тоесть, и абсолютную, и относительную платформу надо иметь ввиду и ничего нельзя пожертвовать. 
„Мы должны постоянно помнить о том, что не можем изучать все это тонкое, высшее знание как субъективные исследователи. Наоборот, в соответствии со степенью нашего ш́аран̣а̄гати, самопредания, Истина снизойдет, чтобы открыть нам Себя. Мы должны всегда помнить об этом, иначе в нас проявится некий дух подражательства. Знание высшей сферы не подвластно разуму, даже думать об этом очень опасно. Интеллектуализм опасен; он приведет нас к мысли, что мы „ухватили Безграничное”. Это будет пренебрежением к безграничным свойствам, необъятному аспекту Господа. Он Адхокш̣аджа, за пределами понимания научных исследований.”[1]
Здесь вы можете увидеть большой сдвиг всего метода нашего поиска. В этом материальном мире мы все обучены использовать наш мозг, чтобы что-то понять. Учитесь, изучайте, анализируйте, и тогда вы узнаете. Более или менее он обладает некоторой властью над вещами, которые находятся ниже нашего сознания, которые мы можем наблюдать. 
Но для чего-то, что выше нашего нынешнего уровня сознания, это не очень хороший метод. Как я уже упоминал, если вы возьмете немного песка в свой кулак и попытаетесь удержать его, чем больше вы пытаетесь удержать его, тем больше он будет вырываться из вашего кулака. Точно так же, если мы используем больше интеллектуальной силы, чтобы попытаться понять, постичь Высшую реальность, она уйдет.
Сказано, что если хотите поймать Шримати Радхарани, Она убежит. И чем больше стараетесь Ее ловить, тем дальше Она будет убегать. Так что это не метод. Надо понимать разницу между физической наукой и метафизической наукой. Тема и методы физической науки приложимы к этой равнине. А метафизическая наука имеет другую методологию и другую тему, другая цель, которую она исследует. Поэтому не надо применять один метод к другой теме. Это означает, чтобы не использовать свою силу исследования к Богу и не используйте свою веру к материи, потому что тогда она не будет работать. Для материальных вещей: мысли, понимание, наука это хорошо, это поможет в некоторой степени. Для божественных вещей мы должны применять метод веры.
Мы ограничены, но Абсолютная Истина не ограничена. Даже наша небольшая способность понимать не является ограничением для Него. Кришна может показать нам все Его различные черты; даже если мы слепы, Он может показать себя. И даже если у нас тысячи глаз, Он может скрыться от нас. Все права защищены Им. Абсолютная Истина существует и Он способен показать нам Себя.
 
(продолжение следует)
 
1. „Золотая лестница” Гл.2 “Гармонизирующие наставления высшей обители”, Шрила Шридхара Махарадж


45057872_724484137922621_282523034630225920_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01. 2014, morning, Sofia) 
 
(continues from the previous Monday)
 
Now we continue our reading about the 64 elements of devotional service by Shrila Rupa Goswami. “The next ten important items are as follows: One should decorate the body with tilak, which is a sign of a vaishnava. The idea is that as soon as a person sees these marks on the body of a vaishnava, he will immediately remember Krishna. Lord Chaitanya said that a vaishnava is he, who when seen reminds one of Krishna.”[1] Of course it depends on our vision also. Because if we are in a very limited consciousness, even if Krishna appeared here we wouldn’t recognize Him. So in order to recognize Him properly or to remember Him, we must have a conception and we must have a clear mind. “Therefore it is essential that a vaishnava marks his body with tilak to remind others of Krishna.” 
All right, but if there is no audience to remind others of Krishna by painting your tilak, you can be your audience also. By this mark you can deeply establish in your understanding: ‘My body is a temple. My body is a temple for my soul and the Supersoul.’ So, this is a divine instrument. Or we might say a divine residence. And can we misuse a divine instrument or a divine residence? We are not allowed to leave the temple of God dirty or misused. So, it immediately helps our consciousness to fix. ‘Ah, my body is a temple!’ – then you immediately feel: ‘I have to use this temple properly today.’ 
And how to recognize a temple from other buildings? It’s clean. Some purity emanates from there. Because divinity is present. So, we should help that shine manifest more and more. Once it happened somewhere in the west – the devotees started a new center in a very risky, dangerous environment, not the best part of the city. And what happened? Soon this neighborhood started to be very posh, elegant. Why? Because a new mentality appeared in the place and soon people started to feel this good influence and also follow the good example. So, if there is nobody else to remind of Krishna, let’s remind ourselves: ‘Yes, my body is a temple of God’. 
Next point is: “In marking such tilak, sometimes one may write ‘Hare Krishna’ on his body.” If in the morning you have absorbed yourself in devotion and you remain in such an absorbed mood that ‘Hare Krishna’ is on your forehead, when you start your journey on the bus to your job, I’m sure people will remember Krishna. But I’m not sure in how much positive way. 
You see, it’s very easy to perform these practices in Vrindavana, where the rikshavalas will say: “Radhe Radhe!” when they want to overtake somebody. Here you say: “Radhe Radhe!” and nothing happens on the street. So, the environment is a little different. But who knows after five thousand years what will happen if you say “Radhe Radhe!” on the streets of Sofia?! We never know. We should start somewhere. If we don’t start, we shall not reach. 
So, what does it mean? Sometimes devotees, in different other vaishnava lines also, decorate their body with the names of God. Many times you see devotees in India with the name of Rama on their foreheads. Why? Because it is said our destiny is written on our forehead. So if I write the names of God on my forehead, this is my destiny. It will change the karmic destiny. And in this way we can start a very bright journey of spirituality. 
Of course this is also for protection. If we mark the tilak signs on the different body parts, they are also sanctified and connected. 
 
(to be continued)
 
1.  Nectar of Devotion, Chapter 6

 



45057872_724484137922621_282523034630225920_n

(részlet Szvámí Tírtha 2014.január 11-ei tanításából)
 
(Az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Folytatjuk felolvasásunkat az odaadó szolgálat 64 eleméről, melyeket Sríla Rúpa Gószvámí írt le részletesen. „A további fontos elemek a következők: Díszítsük a testünket tilakával, a vaisnavák jelével. Célja, hogy amikor valaki megpillantja e jeleket egy vaisnava testén, nyomban Krsnára fog emlékezni. Az Úr Csaitanja azt mondta, hogy vaisnava az, akit meglátva az emberek Krsnára emlékeznek.”[1] Persze ez a mi látásmódunktól is függ, hiszen ha nagyon korlátozott tudatállapotban vagyunk, még ha itt megjelenne Krsna, akkor sem ismernénk fel Őt. Tehát azért, hogy felismerjük Őt, vagy emlékezzünk Rá, kell, hogy legyen egy elképzelésünk, és tiszta elmével kell rendelkeznünk. „Lényeges ezért, hogy egy vaisnava díszítse tilakával a testét, hogy másoknak eszébe juthasson az Úr Krsna.” 
Jó, de ha nincs más közönségetek, akit a tilak felfestésével Krsnára tudnátok emlékeztetni, akkor ti lehettek a saját közönségetek is! E jellel mély megértése történik annak, hogy ’A testem egy templom, a lélek és a Felsőlélek temploma.’ Ez tehát egy isteni eszköz, vagy mondhatjuk úgy, hogy a Jóisten lakóhelye. Vajon használhatunk-e helytelenül egy isteni eszközt, vagy lakhelyet? A Jóisten templomát nem hagyhatjuk koszosan, nem használhatjuk fel rossz célra! Ez tehát azonnal segít rögzíteni a tudatállapotunkat: ’Ó, tényleg, a testem egy templom!’ – s akkor rögtön azt érzed, hogy, ’ezt a templomot ma helyesen kell használnom.’
S vajon hogyan különböztetjük meg a templomot a többi épülettől? Tiszta, valamiféle tisztaság árad belőle, hiszen jelen van az isteni minőség. Tehát segítenünk kell, hogy ez a ragyogás egyre inkább megnyilvánulhasson. Egyszer ez megtörtént valahol nyugaton – a bhakták egy nagyon rizikós, veszélyes környezetben kezdtek el építeni egy új központot, a városnak nem épp a legjobb negyedében. Mi történt? Hamarosan az a városrész nagyon felkapott, elegáns hely lett. Miért? Mert egy új mentalitás jelent meg azon a helyen, és az emberek hamarosan elkezdték érezni ennek a pozitív hatását, és követték a jó példát. Tehát ha senki sincs épp, akit Krsnára emlékeztethetnénk, emlékeztessük Rá önmagunkat: ’Igen, a testem a Jóisten temploma.’
A következő pont így hangzik: „Amikor ilyen tilaka-jegyeket teszünk fel, néha a ’Haré Krsna’ szavakat is ráírhatjuk a testünkre.” Ha reggel odaadásba merültél, s megmaradsz abban az elmélyült hangulatban, hogy a ’Haré Krsna’ mantra a homlokodra van írva, s elindulsz a munkahelyedre, bizonyos vagyok, hogy az autóbuszon az emberek emlékezni fognak Krsnára. Ám abban már nem vagyok biztos, hogy mennyire pozitív értelemben.
Tudjátok, nagyon könnyű ezeket a gyakorlatokat Vrndávanában elvégezni, ahol a riksáválák (a riksa-hajtók) azt mondják, hogy: „Rádhé, Rádhé!”, amikor meg akarnak előzni valakit. Itt, ha azt mondod, hogy „Rádhé, Rádhé!”, semmi nem történik az utcán. A környezet tehát kissé más, de ki tudja, hogy ötezer év múlva mi történik, ha azt mondjátok „Rádhé, Rádhé!” Szófia utcáin?! Sosem tudhatjuk, valahol el kell kezdeni. Ha el sem kezdjük, biztosan nem fogunk célba érni.
Mit jelent tehát ez? Néha a bhakták, más vaisnava vonalba tartozók is, a Jóisten különböző neveivel díszítik a testüket. Indiában sokszor látni Ráma nevét a homlokukra írva. Miért? Mivel azt mondják, a sorsunk a homlokunkra van írva. Tehát ha a Jóisten neveit írom a homlokomra, ez az én sorsom, s ez meg fogja változtatni a sorsomat, a karmámat. Ily módon kezdhetjük el a spiritualitásnak egy nagyon fényes útját.
Természetesen ez a védelemről is szól. Ha tilak-jeleket festünk a testünk különböző részeire, akkor ezek a testrészek szintén megszentelődnek és összeköttetésbe kerülnek a Legfelsőbbel. 
 
(folytatása következik)
 
1. Az odaadás nektárja, 6. fejezet

 



« Older Entries