Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Shyama Tulasi: In the beginning of the lecture you said that our understanding of Krishna is a little theoretical, and in a theory there is always a place for doubts. In the last two months I have been drowning in very bitter doubts… 

Swami Tirtha: No, no, no! I cannot listen to this! Vishnu, Vishnu, Vishnu! And? And it’s over? ‘And I want to declare it boldly that this period is over!’ Jay! Any more questions? Fine! 

Yes, bitter periods will come. Be prepared. It’s easy to be a good bhakta when it’s easy. But we have to be a good bhakta when it’s not easy. Later on you will see how useful that was. Usually we are stupid, we want to take only the pleasant experience. But a wise person will take the useful experience. So what type do you want to be? A wise one. 

So be grateful for the difficulties. Some periods in life are extremely painful and difficult. But actually everything depends on your mental state. External conditions didn’t change. Nothing happened, but you start suffering. And then nothing changes around you and your suffering is gone. So what have we read from Shridhara Maharaj? Ma-ya, ‘not that’. It’s not real. Suffering is not real. The soul can’t suffer. Maybe matter can suffer, but matter is also an illusion. So ultimately there is no suffering. What to speak of bitterness? Bitterness is only for remedy. For life you need salt, right? Whenever you are in a crisis, in an accident, first they will insert some salt into your system. Isn’t it, how is it called?

Answer: Sodium Chloride, физиологичен разтвор.

Swami Tirtha: Correct, this is what I mean. So, when you hear the propaganda of a saltless diet, pay attention – it’s dangerous to your life. Health depends on salt. And happiness depends on what? 

Answer: On sugar.

Swami Tirtha: On sweets. Yes. And where is the place for bitterness? Sorry, there is no place for that! Yesterday I received a little bag as a present: a small jar of salt and a big dose of sweets. I was very happy: ‘All right, life is provided and happiness is also provided’. 

So let’s take the best remedy – the mahamantra.

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Sjáma Tulaszí kérdése: A tanítás legelején említetted, hogy Krisnáról való megértésünk kissé elméleti jellegű, és a teória magában hordozza a kételyt. Sajnos jómagam az elmúlt két hónapban a keserű kétségek mélyére süllyedtem …

Szvámí Tírtha: Nem, nem, nem! Ezt nem is tudom tovább hallgatni! Visnu, Visnu, Visnu! Ennyi, ezzel vége is! „S bátran kijelentem, hogy ennek az időszaknak vége!” Dzsáj! Van egyéb kérdés? Nincs? Akkor rendben is vagyunk!

Igen, nagy valószínűséggel jönnek majd nehezebb időszakok is, erre fel kell készülnünk! Könnyű jó bhaktának lenni, amikor minden könnyen megy, de akkor is annak kell lennünk, amikor a nehezebb dolgok jönnek. Később pedig majd látni fogjátok, hogy ez mennyire hasznos volt! Általában eléggé ostobák vagyunk, és csak a kellemes élményekre vágyunk, míg egy bölcs ember inkább a hasznos tapasztalásokat választja. Szóval, ti melyik típusú emberek akartok lenni? Remélem bölcsek!

Tehát legyetek hálásak a nehézségekért! Bizonyos életszakaszok rendkívül nehezek, fájdalmasak. Valójában minden a tudatállapotunktól függ. Előfordul, hogy például a külső körülmények egyáltalán nem változnak, semmi különösebb nem történik, mégis, egyszer csak elkezdünk szenvedni. Majd ugyanígy, látszólag semmi változást nem tapasztalunk a környezetünkben, s a szenvedés hirtelen  eltűnik. Mit is olvastunk Srídhar Mahárádzstól? Azt, hogy a má-já azt jelenti, hogy „nem az, ami nem valós”. A szenvedés az nem valóságos, a lélek nem tud szenvedni. Talán az anyag az szenvedhet, de az anyag pedig illúzió, tehát végső soron nincs szenvedés. Mit sem szólva a keserű kételyeinkről? A keserű dolgok csak gyógyításra valók. Az élethez viszont szükségünk van sóra. Például, amikor kritikus állapotba kerül a testünk, vagy balesetet szenvedünk, akkor először is sót juttatnak a szervezetbe. Ugye ez így szokott lenni? Hogy is hívják azt pontosan?

Válasz: Nátrium-klorid, vagyis fiziológiás sóoldat.

Szvámí Tírtha: Igen erre gondoltam. Tehát, amikor a sómentes diétáról hallunk, akkor legyünk óvatosak, akár életveszélyes is lehet a számunkra. Az egészséges élethez szükségünk van sóra. S a boldogsághoz mi kell?

Válasz: Cukor.

Szvámí Tírtha: Igen, édesség. S mihez kell a keserűség? Sajnálom, arra nincs szükségünk! Tegnap kaptam ajándékba egy kis csomagot, amiben egy üveg só és egy nagy adag édesség volt. Nagyon örültem neki: „Mert ezzel az életet, és a boldogságot is megkaptam”.

Most pedig vegyük magunkhoz a legjobb gyógyszert, ami a mahámantra.

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Шяма Туласи: В началото на лекцията казахте, че нашето разбиране за Кришна е малко теоретично, а в една теория винаги има място за съмнения. През последните два месеца се давя в много горчиви съмнения… 

Свами Тиртха: Не, не, не! Не мога да слушам това! Вишну, Вишну, Вишну! И? И вече свърши? „И искам дръзко да заявя, че този период приключи!“ Джай! Някакви други въпроси? Добре! 

Да, ще идват горчиви периоди. Бъдете подготвени. Лесно е да си добър бхакта, когато е лесно. Но трябва да сме добри бхакти и когато не е лесно. По-нататък ще видите колко полезно е било това. Ние обикновено сме такива глупци, че искаме само приятните преживявания. Но един мъдър човек ще приеме и полезните. Ти каква искаш да бъдеш? Мъдра. 

Затова бъдете благодарни на трудностите. Има периоди в живота, които са изключително болезнени и трудни. Ала всъщност всичко зависи от умственото състояние. Външните условия не са се променили. Нищо не е станало, но вие сте започнали да страдате. А после нищо не се променя край вас, пък страданието ви си е отишло. Какво четохме от Шридхара Махарадж? Ма-я, „не това“. То не е истинско. Страданието не е истинско. Душата не може да страда. Навярно материята може да страда, но материята също е илюзия. Така че в крайна сметка няма страдание. Какво пък да говорим за горчивина? Горчивото е само за лекарство. За живота ви е нужна сол, нали? Когато сте в криза или в злополука, най-напред ви инжектират сол. Нали, как се нарича това?

Отговор: Натриев хлорид, физиологичен разтвор.

Свами Тиртха: Да, точно това имах предвид. Така че като чуете пропаганда за безсолна диета, внимавайте – това е опасно за живота ви. Здравето зависи от солта. А щастието зависи от какво? 

Отговор: От захарта.

Свами Тиртха: От сладкото. Да. И къде остава място за горчивината? Съжалявам, няма място за нея! Вчера получих една торбичка-подарък: малко бурканче сол и голямо количество сладкиши. Бях много щастлив: „Добре, животът и щастието ми са осигурени.“ 

И така, нека вземем най-доброто лекарство – махамантрата.

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Swami Tirtha: What is the difference between the two mandalas – the Krishna mandala and the Gauranga mandala? Who is there in Krishna’s innermost lotus mandala? 

Answer: The youngest manjaris.

Swami Tirtha: Yes, and in the middle circle? 

Answer: The gopis of the same age.

Swami Tirtha: And in external circle? 

Answer: The messengers.

Swami Tirtha: Only ladies, right? And in Chaitanya Mahaprabhu’s circles? 

Answer: Only men.

Swami Tirtha: Well, not only. Because it is especially mentioned that in the Navadvipa mandala there is one lady and she is Jahnava Devi, Nityananda Prabhu’s wife, who was a very remarkable personality in the sampradaya after the time of Mahaprabhu. 

We can understand that Krishna comes as a direct avatar, because the nature of God, in our understanding, is the enjoyer. He is the center of all the creation, the cause of all causes and everything that is created, everything that emanates from this source, serves the purpose. This is what I mean by enjoyer – that He accepts the service of all others. 

Mahaprabhu came in a hidden form as gupta avatar. He didn’t come in His full divine splendor. He didn’t come as a recipient of all the services of the created and manifested energies. But He came as a devotee, He came as a servant of God. And He identified Himself like, I am not an accomplished Brahmin, I am not this, I am not that. But I am a servant of the servant of the servants of the Supreme[1]. So, He practiced the life of an ascetic. And what can you expect from an ascetic? To dance with young ladies under the moonlight? Better avoid such an ascetic. Nevertheless, His most intimate servants, the goswamis, originally they have this gopi mood. Although the goswamis were also ascetics, nevertheless in their original form, they represent the innocent mood of service of the gopis. 

Therefore we can say that the Radha-Govinda mandala and the Gauranga mandala, they are yoga-pithas – to focus the attention. Just like the yantra-mandala structures in general help our attention to concentrate, because from the external world you come closer and closer to the essence, to the breakthrough. But here, in these divine mandalas, we know who is in the center and we know who is in the different layers of this structure. 

So please enter, you have an invitation. Come closer to this dancing couple in the center. Then your life will be sublime. 

(to be continued)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya Lila, 13.80

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: Mi a különbség a kétféle mandala: a Krisna-mandala és a Gauránga-mandala között? Ki van Krisna lótuszmandalájának a legbelsejében? 

Válasz: A legfiatalabb gópík, a manydzsárík.

Szvámí Tírtha: Igen, és a bensőbb körben? 

Válasz: A Krisnával egyidős gópík.

Szvámí Tírtha: S a külső körben? 

Válasz: A hírvivők.

Szvámí Tírtha: De, ugye ők mindannyian hölgyek? S Csaitanja Maháprabhu mandalájában kik találhatók? 

Válasz: Ott csak férfiak vannak.

Szvámí Tírtha: Nos, nem egészen, mert kihangsúlyozzák, hogy a navadvípi mandalában van egy hölgy is, Dzsáhnavá-déví, Nitjánanda Prabhu felesége, aki nagyon kiemelkedő személyisége volt a Maháprabhu eltávozását követő szampradájának. 

Tehát ebből megérthetjük, hogy Krisna, mint Maga a Legfelsőbb úr, közvetlen avatárként száll alá. Isten, természetéből adódóan – a mi megértésünk szerint – az egyedüli élvező, az egész teremtés középpontja, minden ok végső oka, és minden teremtetett létező, ebből a forrásból származik, és ezt a célt szolgálja. Ezt értjük azon, hogy élvező, hogy Ő kegyesen elfogadja mindenki más szolgálatát.

Ezzel szemben, Maháprabhuként egy rejtett formában, gupta avatárként jelent meg, nem pedig teljes isteni pompájában, hogy elfogadja az egész teremtett, megnyilvánult világ szerető szolgálatát. Tehát bhaktaként, Isten szolgájaként jelent meg, és így definiálta önmagát: „Nem vagyok se bráhmana, se ksatrija, se vaisja, se súdra. Nem vagyok se brahmacsárí, se családos, se vánapraszta, se szannjászí. Csupán úgy tekintek Magamra, mint aki az Úr Srí Krisna lótuszlábának, a gópík fenntartójának, a szolgájának, a szolgájának a szolgálja.[1]” Így tehát Ő aszkéta életet élt. S mit várhatunk el egy aszkétától? Netán azt, hogy egy holdfényes éjszakán fiatal hölgyekkel táncolgasson? Nem! Jobb, ha elkerülünk egy ilyen aszkétát. Tehát a válasz végül is az, hogy a legbizalmasabb szolgálói, a gószvámík azok, akik eredetileg rendelkeznek ezzel a gópí hangulattal. Bár a gószvámík szintén aszkéták voltak, mindenesetre az eredeti, lelkivilágbeli formájukban a gópík ártatlan, tiszta, feltétel nélküli szolgálatkészségét képviselik. 

Mind a Rádhá-Góvinda-mandalát, mind a Gauránga-mandalát egyaránt jóga-píthának (píthá: talapzat) nevezzük, mert mint az oltár magaslatán állva segítik a Rájuk való összpontosítást. Éppúgy, mint a jantra-mandalák felépítése, melyek általában a figyelmünk fókuszálására szolgálnak, hogy a külső világból egyre közelebb kerüljünk a mindenség leglényegéhez, az áttörési ponthoz. Viszont ebben a két lelkivilágbeli mandalában, tudjuk hogy Ki tartózkodik a középpontban, illetve kik találhatók a lótuszmandala különböző szirmain. 

Kérlek, lépjetek be, hiszen meghívást kaptatok erre mindannyian! Kerüljetek közelebb a középpontban táncoló Isteni Párhoz, s akkor életetek majd betölti magasztos hivatását!

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 13.80

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Свами Тиртха: Каква е разликата между двете мандали – Кришна мандала и Гоуранга мандала? Кой е най-навътре в лотосовата мандала на Кришна? 

Отговор: Най-младите манджари.

Свами Тиртха: Да, а в средния кръг? 

Отговор: Гопите връстнички.

Свами Тиртха: А по външния кръг? 

Отговор: Пратеничките.

Свами Тиртха: Само жени, нали? А в кръговете на Чайтаня Махапрабху? 

Отговор: Само мъже.

Свами Тиртха: Е, не само. Защото специално е споменато, че в Навадвипа мандала има една жена и тя е Джахнава Деви, съпругата на Нитянанда Прабху, която била забележителна личност в сампрадаята след времето на Махапрабху. 

Можем да разберем, че Кришна идва като директен аватар, защото природата на Бога, според нашето разбиране, е да се наслаждава. Той е центърът на цялото съзидание, причината на всички причини и на всичко сътворено, и всяко нещо, произтичащо от този извор, служи на тази цел. Това имам предвид като казвам да се наслаждава – че Той приема служенето на всички останали. 

Ала Махапрабху идва в скрит облик, като гупта аватар. Той не се явява в пълното си божествено великолепие. Не идва като получател на цялото служене от страна на всички сътворени и проявени енергии. Той идва като предан, като слуга на Бога. И се самоопределя така: „Аз не съм съвършен брамин, не съм такъв, не съм онакъв. Аз съм просто слуга на слугите на слугите на Бога“[1]. Така че Той е практикувал живота на аскет. А какво може да очаквате от един аскет? Да танцува с млади дами на лунна светлина? По-добре да избягвате такъв аскет. При все това, Неговите най-близки сподвижници, госвамите, изначално имат настроението на гопите. Макар че госвамите също били аскети, въпреки всичко в своя изначален облик те олицетворяват невинното настроение на служене, което имат гопите. 

Затова можем да кажем, че Радха-Говинда мандала и Гоуранга мандала са и двете йога-питха – те фокусират вниманието. Точно както янтра-мандала структурите най-общо помагат на вниманието ни да се съсредоточи, тъй като от външния свят идваме все по- и по-близо до същината, до точката на пробив. Ала тук, в тези божествени мандали, ние знаем кой стои в центъра, знаем и кои стоят по различните слоеве на тази структура. 

Така че моля влезте, имате покана. Доближете се до тази танцуваща двойка в центъра. Тогава животът ви ще се възвиси. 

(следва продължение)

1. „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя Лила, 13.80

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, morgens, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Swami Tirtha: Was ist der Unterschied zwischen den beiden Mandalas – dem Krishna-Mandala und dem Gauranga-Mandala? Wer befindet sich in Krishnas innerstem Lotus-Mandala?

Antwort: Die jüngsten Manjaris.

Swami Tirtha: Ja, und im mittleren Kreis?

Antwort: Die gleichaltrigen Gopis.

Swami Tirtha: Und im äußeren Kreis?

Antwort: Die Botinnen.

Swami Tirtha: Nur Frauen, nicht wahr? Und in den Kreisen von Chaitanya Mahaprabhu?

Antwort: Nur Männer.

Swami Tirtha: Nun, nicht nur. Denn es wird ausdrücklich erwähnt, dass es im Navadvipa-Mandala eine Frau gibt, nämlich Jahnava Devi, die Gemahlin von Nityananda Prabhu; sie war eine sehr bemerkenswerte Persönlichkeit in der Sampradaya nach der Zeit Mahaprabhus.

Wir können verstehen, dass Krishna als direkter Avatar erscheint, denn das Wesen Gottes besteht – nach unserem Verständnis – darin, der Genießer zu sein. Er ist der Mittelpunkt der gesamten Schöpfung, die Ursache aller Ursachen, und alles Erschaffene – alles, was aus dieser Quelle hervorgeht – dient diesem Zweck. Das meine ich mit „Genießer“: dass Er den Dienst aller anderen annimmt.

Mahaprabhu erschien in verborgener Gestalt als *Gupta-Avatar*. Er kam nicht in Seiner vollen göttlichen Pracht. Er kam nicht als Empfänger all der Dienste der erschaffenen und manifestierten Energien. Sondern Er kam als Geweihter, Er kam als Diener Gottes. Und Er definierte sich selbst so: „Ich bin kein gelehrter Brahmane, ich bin dies nicht, ich bin jenes nicht. Ich bin vielmehr ein Diener des Dieners der Diener des Höchsten.[1]“ Er führte also das Leben eines Asketen. Und was kann man von einem Asketen erwarten? Dass er im Mondschein mit jungen Frauen tanzt? Man sollte einen solchen Asketen besser meiden.

Dennoch besitzen Seine engsten Diener, die Goswamis, ursprünglich diese Gopi-Stimmung. Obwohl auch die Goswamis Asketen waren, verkörpern sie in ihrer ursprünglichen Form dennoch die unschuldige Hingabe und Dienstbereitschaft der Gopis.

Daher können wir sagen, dass das Radha-Govinda-Mandala und das Gauranga-Mandala Yoga-Pithas sind – Orte, die dazu dienen, die Aufmerksamkeit zu fokussieren. Genau wie Yantra-Mandala-Strukturen im Allgemeinen dabei helfen, unsere Aufmerksamkeit zu bündeln, indem man sich von der äußeren Welt immer mehr dem Wesenskern, dem Durchbruch, nähert. Doch hier, in diesen göttlichen Mandalas, wissen wir, wer im Zentrum steht, und wir wissen, wer sich auf den verschiedenen Ebenen dieser Struktur befindet.

Bitte tretet also ein; ihr habt eine Einladung erhalten. Komm näher an dieses tanzende Paar im Zentrum heran. Dann wird euer Leben erhaben sein.

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya Lila, 13.80

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Свами Тиртха: В чем различие между двумя мандалами — мандалой Кришны и мандалой Гауранги? Кто находится в самой сокровенной, внутренней лотосоподобной мандале Кришны?

Ответ: Самые молодые манджари.

Свами Тиртха: Да, а в центральном круге? 

Ответ: Гопи того же возраста.

Свами Тиртха: А во внешнем круге? 

Ответ: Посланнички.

Свами Тиртха: Только дамы, верно? А в кругах Чайтаньи Махапрабху?

Ответ: Только мужчины.

Свами Тиртха: Ну, не только. Ведь особо упоминается, что в Навадвипа-мандале есть одна женщина — Джахнава Деви, супруга Нитьянанды Прабху; она была весьма выдающейся личностью в сампрадае уже после ухода Махапрабху.

Мы можем понять, что Кришна приходит как прямое воплощение (аватара), поскольку природа Бога, в нашем понимании, — это природа того, кто наслаждается. Он — центр всего мироздания, причина всех причин; всё, что создано, всё, что исходит из этого источника, служит определённой цели. Именно это я имею в виду, называя Его тем, кто наслаждается: Он принимает служение всех остальных.

Махапрабху же явился в сокрытой форме — как «гупта-аватара». Он не предстал во всем Своем божественном величии и не стал тем, кому по праву причитается служение всех сотворенных и проявленных энергий. Он пришел как преданный, как слуга Бога. Он говорил о Себе так: «Я не какой-то выдающийся брахман, Я не то и не это — Я лишь слуга слуги слуг Всевышнего»[1]. Он вел жизнь аскета. Но чего можно ожидать от аскета? Разве того, что он будет танцевать с юными девами при лунном свете? Пожалуй, от такого аскета лучше держаться подальше. И все же, Его ближайшие спутники — Госвами — в своей изначальной сути пребывают в настроении гопи. Несмотря на то что внешне Госвами были аскетами, в своей глубинной природе они воплощают чистое, невинное умонастроение служения, присущее гопи. 

Таким образом, можно сказать, что Радха-Говинда-мандала и Гауранга-мандала — это йога-питхи, предназначенные для фокусировки внимания. Подобно тому, как структуры янтра-мандал в целом помогают нам сосредоточить внимание — ведь, двигаясь от внешнего мира, мы всё ближе подходим к самой сути, к моменту прорыва. Но здесь, в этих божественных мандалах, нам известно, кто находится в центре, а кто — на различных уровнях этой структуры.

Так что, пожалуйста, входите — у вас есть приглашение. Подойдите ближе к этой танцующей паре в центре. И тогда ваша жизнь станет возвышенной.

(продолжение следует)

1.„Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья Лила, 13.80

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishna Shakti: I need a little more explanation of what you said that the mercy is going towards the lack, the absence. I have understood already that everything is happening due to Krishna’s mercy. But my humble experience until now is that when I feel some lack or shortcoming, I’m unhappy. We all know the law of attraction. And when I feel that I have enough, this is the moment when I can invite more mercy. Can you explain a bit about this to avoid confusion? 

Swami Tirtha: I agree very much. When something is missing from our life, then usually we are worried. Not to possess something – it’s a trouble. But to possess is a bigger trouble. Because then we start to fear losing the thing. Life is like this. If you have, you cry; if you don’t have, you cry. It’s very easy to be satisfied or contented on the material plane, because it’s not very much, what we need. But spiritually we can exercise this feeling – to show Krishna that there is a chance for Him to exercise His mercy. Because mercy is just like electricity, which flows only if there is a difference between the charges. When there is a difference in the charge, the energy can flow. Krishna is supremely charged. He is full, full of energies. He is like a spring – overflowing with His energies. So He needs some recipient. Therefore, we are good partners for that. This is best – if the energies are combined: the super excellent source and the good receiver – then the flow can start.

And if somebody asks you: “Do you need more of Krishna’s mercy?” What you will say? “No, I have enough. Enough is enough.” But yesterday we learned that enough is not enough. So, give me more, give me more! And this spiritual thirst is a little different than the material thirst. Because in this way or that way the material thirst will be finished. One time I heard in a lecture – I was a little surprised when the lecturer said: “If you have material desires – go for it. Try to satisfy it, try to have it. Very soon you will be frustrated and then you can come to the spiritual desire.” So, either this way or that way, the material thirst will be finished. But the spiritual thirst is eternal. That’s the difference. The material resources are limited and the material need is also limited. Spiritual need is unlimited. And in the Krishna Book Shrila Prabhupada describes that Krishna has unlimited mercy and He exercises this unlimited mercy in unlimited ways with His surrendered devotees. So beautiful! This is our expectation. Because Krishna plays the flute. And if there is music, there is a dance. And sometimes He is giving more and more rhythm to this dance. But what happens if Shrimati Radharani steals the flute of Krishna? We never know. So if you feel that the speed of this dance is just growing and growing, maybe Radhika has stolen the flute of Krishna and now She is playing. 

Maybe this is something to you as an answer. In the material sense, it is better to be satisfied, even with what little we have. There will always come times in life when necessities will be fulfilled, don’t worry about that. Work hard, of course. But be satisfied meanwhile. And the spiritual thirst – that we have to cultivate, so that Krishna, hari-guru-vaishnavas can bring a cup of nectar to us. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-sakti kérdése: El tudnád magyarázni kicsit bővebben, hogy mit értettél azon, hogy a kegy, a szükséget szenvedők, a hiányban élők felé irányul, hogy boldoggá tegye őket? Azt már megértettem, hogy minden Krisna kegyének köszönhetően történik, de az eddigi szerény tapasztalatom az, hogy amikor valamilyen hiányt vagy hiányosságot tapasztalok, akkor én boldogtalan vagyok. Mindannyian ismerjük a vonzás törvényét, s amikor azt érezzük, hogy elegünk van az anyagi dolgokból, s már csak a lelkiekre vágyunk, akkor tudunk még több kegyet magunkhoz vonzani. Elmagyaráznád ezt egy kicsit bővebben, hogy kitisztuljon a kép bennem? 

Szvámí Tírtha: Teljesen egyetértek veled! Amikor valami hiányzik az életünkből, akkor általában aggódni kezdünk, és nehézségként éljük meg. De az is igaz, hogyha viszont birtokoljuk azt az adott dolgot, akkor az még nagyobb bajt jelent, mert akkor meg attól félünk, hogy elveszíthetjük. Az élet már csak ilyen! Ha van valamink, sírunk, és ha nincs, akkor is sírunk. Anyagi szinten, rövid ideig, kevesebb áldozattal könnyebb elégedettnek, boldognak lennünk mert egy kis csecsebecse is elég hozzá. Viszont lelki szinten nem üvegcserepeket osztogatnak, hanem örök, megfizethetetlen istenszeretetet, melyre ha őszintén vágyunk, akkor Krisna indokolatlan kegyéből megadja nekünk. Mert a kegy olyan, mint az elektromosság, amikor a különböző pólusok között beindul az energiaáramlás. Ha van töltéskülönbség, akkor az energia elkezd áramolni. Krisna önmagában teljes, minden energia birtokosa, mert Ő a végtelen forrás túlcsorduló energiákkal, s Neki csak arra van szüksége, hogy valaki azt befogadja. Ehhez tudunk mi megfelelő társak lenni, ez az ideális kombináció, amikor adott a Belőle áradó végtelen energia (adó) és egy megfelelő befogadó (vevő), ha ez létrejön, akkor elindulhat az áramlás.

Mit válaszoltok arra, ha valaki megkérdezi tőletek, hogy: „Szükségetek van-e még több kegyre?” „Nem, nekem ennyi is elég. Ebből ennyi elég volt!” Viszont tegnap megtanultuk, hogy az anyagi világból egyszer csak elegünk lesz, de ugyanez a lelki dolgokra nem igaz, abból semennyi sem elég, abból egyre többet akarunk kapni. S ez a lelki szomjúság ez kicsit más, mint az anyagi dolgok iránti vágyódás, mert az anyagi így, vagy úgy, de véget ér. Egyszer meglepetésemre azt mondta egy előadó, hogy: „Ha anyagi vágyaitok vannak, akkor nosza, szerezzétek meg azokat! Próbáljátok kielégíteni, megkaparintani azokat. Hamarosan csalódni fogtok, és eljuttok a lelki vágyakhoz.” Tehát vagy így, vagy úgy, de az anyagi dolgok iránti vágyódásnak egyszer csak vége lesz. Viszont a lelki dolgok iránti vágyakozás az örök! Ez a különbség. Az anyagi erőforrások, és az anyagi szükségletek korlátozottak, de a lelki dolgok iránti igényünk viszont határtalan. A Krisna-könyvben Sríla Prabhupád arról ír, hogy Krisna végtelenül könyörületes, és ezt a határtalan kegyét, határtalan módon gyakorolja meghódolt bhaktái iránt. Milyen gyönyörű! Ez a mi reményünk. Mert Krisna fuvolázik, és ha van melódia, akkor van tánc is. S néha egyre intenzívebb ütemet játszik a tánchoz. De mi történik akkor, ha Srímatí Rádháráni ellopja Krisna fuvoláját? Sohase tudhatjuk…! Tehát ha azt érezzük, hogy egyre intenzívebb a tánc, akkor lehet, hogy Rádhika épp ellopta Krisna fuvoláját, és most Ő játszik rajta.

Talán ez választ adott a kérdésedre. Anyagi értelemben jobb, ha elégedettek vagyunk azzal amink van. Az életben minden elrendeződik, amire szükségünk van azt a kellő időben megkapjuk, emiatt nem kell aggódnunk! Természetesen keményen meg kell dolgoznunk mindenért, de közben legyünk elégedettek is azzal amink van. A lelki dolgok iránti szomjú vágyat pedig ápolnunk kell, hogy Krisna, hari-guru és a vaisnavák, kegyesen hozhassanak nekünk egy csupor nektárt.

(folytatása következik)