Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



(from a lecture of Swami Tirtha, 03.10.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“Shrila Bhaktivinod Thakur has written that in general the measurement of a Vaishnava is according to his degree of humility. His natural, real humility. Only a show of humility has no value. Imitation has no value anywhere. Proper humility can only come when one feels his connection with the autocratic Lord and master. Then only can he feel himself as humble. The master is an autocrat and the servant has no position. This is a matter of realization and not a mathematical truth. In connection with an autocrat, he has no real position. And if a person accepts this truth naturally, not artificially, he will automatically be the humblest. The servant of an autocrat has no position and no ego whatsoever; therefore he will possess natural humility – and that is his wealth. What sort of wealth is that? It is such that it can capture the autocrat. Service is of that type. A real servant has such a position in relation to his master. And vice-versa – the master is also addicted to his servant.” Addicted! “One party is surrendering and the master is also naturally attracted to that sincere servant.”[1]

I think, very harsh words! “Servant, autocrat, you have absolutely no position…” We want to run away. We want a good position. We want to enjoy our freedom. And we don’t like autocrats – except if it is us! By the way, in brackets: do you know what is the definition of corruption? “Corruption is such a business which doesn’t involve us.” Do you get it? ‘It’s not my business, therefore we call it corruption.’ If you project that in a spiritual way, if somehow we are not part of something, we feel excluded. And then you feel like: ‘better I defame this whole thing, because I’m not a part of it, I’m so envious’. In order to avoid that separation, that being excluded, better we come as servant – to be included. Even if I have no position, even if this whole divine system is autocratic. Because actually it is like this! Krishna is the Supreme Personality of Godhead. He is not chosen by the subordinates. Elections every four years – it’s not sure whether He will remain in His position or not. No, never! It doesn’t happen like this! So, don’t bring your trainings into divine affairs. The superiority of the Supreme is not a question of voting. Therefore this expression ‘autocrat’ is used. Autocrat means He can do anything.

But what is the quality of the servant? Or better I say: what is the quality of the service? Because we can say that service is in between the servant and the master – this is a relationship between the servant and the master. That’s something separate. And what is the quality of that service? That relationship will bind them together. This is the natural expression of the servant: ‘I’m here to serve You.’ And that will be the very natural demand of the Supreme: ‘Ah, so nice that you are here to serve Me!’ As it was said, the master becomes addicted to the servant: ‘Ah, he is always around.’ So it’s a very powerful bondage between the two parties. Actually we can say that this is the meeting point. Therefore both parties are running after this service connection. And now this is theology. The autocrat is God Supreme, the servant is us – the human beings. And bhakti, or prema, is the connection between the two. This is where they meet. This is the special quality of this connection – it will bring both the Supreme and the subordinate closer to each other. Therefore we worship Bhakti Devi, the service mood personified. When she is personified like this, we worship her, because she will connect us.

Do you follow? ‘Service, service’ – it doesn’t sound very well, right? But if we understand what is the content, what is the meaning, the depth of this service – as this is divine connection, the divine meeting point between God Supreme and us human beings – then it starts to have a different context, a different meaning.

(to be continued)

[1] Shridhara Maharaj, Centenary Anthology



(Szvámí Tírtha 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Sríla Bhaktivinód Thákur azt írja, egy vaisnava általában az alázatának a mértéke szerint mérhető, hogy mekkora valódi, természetes alázattal rendelkezik. A megjátszott alázatnak nincs, mint ahogy a színlelésnek sincs semmie értéke. A mgfelelő alázattal akkor találkozunk, amikor valaki kapcsolódva érzi magát egyeduralkodó, autokrata Urával és mesterével. Csak abban az esetben érezheti magában az alázatot. A mester az önkényúr és a szolgának, a tanítványnak pedig, nincs semmi pozíciója. Ez megvalósítás kérdése nem pedig egy matematikai képlet. Ha egy önkényuralkodóval állunk kapcsolatban, mellette nincs igazi pozíciónk. És ha valaki ezt az igazságot magától értetődőnek fogadja el, nem pedig megjátssza azt, akkor automatikusan a legalázatosabbá válik. Egy önkényúr szolgájának nincs se pozíciója, se egója, se semmilye; ezért természetes az alázata, ami az ő valódi gazdagsága. Miféle gazdagság ez? Olyasvalami, ami rabul ejti ezt az autokrata személyt, mint például  a szolgálatkészség. Egy igazi szolgát ilyen kapcsolat fűz a mesteréhez. És vice-versa – a mester is nagyon ragaszkodik ehhez a szolgájához.” Függ tőle! Az egyik a meghódolt fél, a másik pedig a mester, aki szintén természetes módon vonzódik ehhez a komoly szolgájához.”[1]

Azt hiszem ezek nagyon szigorú szavak! „Szolga, autokrata kényúr, nektek egyáltalán nincs semmi pozíciótok…” Ezektől menekülni akarunk és inkább valami kellemes pozíciót keresnénk. Élvezni akarjuk a szabadságunkat és nem igazán szeretjük a önkényurakat  – kivéve, ha azok mi vagyunk! Apropó csak zárójelben mondom, hogy tudjátok mi a definíciója a korrupciónak? „A korrupció egy olyan ügylet, amibe mi nem vagyunk belevonva.” Értitek? ‘Nem az én dolgom, ezért hívom korrupciónak.’ Ha ezt kivetítjük a lelki dolgokra, akkor ha nem vagyunk valaminek a részesei, akkor kirekesztve érezzük magunkat. És onnantól azt fogjátok érezni, hogy: ‘olyan irigy vagyok, hogy inkább bemocskolom, megrágalmazom az adott dolgot, ha már nem lehetek a részese’. Így,  hogy megóvjuk magunkat a kirekesztettség érzésétől, jobb, ha inkább szolgai attitűddel közeledünk, hogy részesei lehessünk az isteni dolgoknak, még akkor is, ha nincs egy bizonyos pozíciónk, és még akkor is, ha ez az egész Isteni rendszer önkényes. Mert valójában ez így van! Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Őt nem a beosztottjai válasszák meg Istenüknek. A négyévenkénti választásoknál nem a Jóistent válasszuk újra, ő örökké megmarad az Istenség poziciójában. Ilyen nincs, soha! Ez nem így történik! Tehát, ne az anyagi világbéli tapasztalataitokkal közelítsetek az isteni dolgokhoz. A Legfelsőbb felsőbbrendűsége nem szavazás kérdése. Ezért használjuk ezt az ‘autokrata’ kifejezést, ami itt annyit jelent, hogy Ő bármit megtehet.

Most pedig nézzük meg, hogy milyen legyen egy szolga minősége; vagy talán jobb, ha úgy kérdezzük, hogy milyen legyen a szolgálat minősége? Mivel a szolgálat, mester és szolga kapcsolata ez kettejük között történik. Tehát milyen legyen ennek a szolgálatnak a minősége? Ez a kapcsolat fogja összekötni őket. A szolgai attitűd így hangzik: ‘Kedves Uram, itt vagyok, mivel szolgálhatlak Téged?.’ Erre pedig a legtermészetesebb módon így felel a Legfelsőbb: ‘Ó, kedves bhaktám annyira vártalak már, olyan jó, hogy végre hazataláltál és együtt lehetünk végre!’ Mint ahogy említettük, a mester is nagyon ragaszkodik a szolgájához: ‘Ó, ez a bhakta egy stabil pont, rá mindig számíthatok, mindig itt van körülöttem.’ Tehát ez egy nagyon erős kötelék kettejük között. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ez a találkozási pont. Ezért mindkettőt a szolgálat motiválja. Most pedig jöjjön a teológia. A Legfelsőbb autokrata személy, maga Isten, a szolga pedig mi emberek vagyunk. A bhakti, vagy préma, a közöttünk lévő kapcsolat, ahol találkoznak. A kapcsolatnak ez a különleges tulajdonsága, mely közelebb hozza a Legfelsőbbet és az alárendeltet egymáshoz. Ezért imádjuk Bhakti dévít, a megszemélyesült szolgai hangulatot. Amikor ily módon személlyé válik, akkor imádni kezdjük őt, mert ő köt össze bennünket.

Sikerült követnetek? ‘Szolgálat és még több szolgálat’ – ugye ez nem hangzik valami jól? Azonban, ha megértjük, hogy ez miről szól valójában, mit jelent a szolgálat mélysége, ami egy lelki kapcsolat, egy transzcendentális találkozási pont a Legfelsőbb Isten és köztünk emberek között, akkor a szolgálat elkezd más megvilágításba kerülni, más értelmet nyer.

(folytatása következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs, Centenáriumi antológia c. műve



(от лекция на Свами Тиртха, 03.10.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Шрила Бхактивинод Тхакур е писал, че най-общо мерилото за ваишнавата е степента на неговото смирение. Естественото му, истинско смирение. Само да се показва смирение няма стойност. Имитацията няма стойност никъде. Истинското смирение може да дойде единствено, когато човек чувства своята връзка с всевластния Бог и господар. Единствено тогава той може да се усеща смирен. Господарят е всевластен, а слугата няма никаква позиция. Това е въпрос на осъзнаване, не на математическо пресмятане. По отношение на диктатора, той няма никаква позиция. И ако човек приеме тази истина по естествен начин, не изкуствено, той от само себе си става най-смиреният. Слугата на един автократ няма никаква позиция и никакво его; затова и ще притежава естествено смирениеи именно то е неговото богатство. Що за богатство е това? Такова, че може да заплени всевластника. Служенето е от такъв тип. Истинският слуга има такава позиция по отношение на своя господар. Както и обратнотогосподарят също е пристрастен към своя слуга.” Пристрастен! “Слугата се отдава, а господарят също е по естествен начин привлечен към такъв искрен слуга.”[1]

Мисля, че това са доста сурови думи! „Слуга, автократ, нямаш абсолютно никаква позиция…” Ще ни се да избягаме. Ние искаме добра позиция. Искаме да се радваме на свободата си. И не харесваме автократи – освен ако не сме самите ние! Между другото, в скоби, знаете ли какво е определението за корупция? „Корупцията е такъв бизнес, в който не участваме ние.” Разбирате ли? „Понеже не е моят бизнес, затова го наричам корупция.“ Ако проектираме това в духовен смисъл, ако по някакъв начин не сме част от нещо, ние се чувстваме изключени. И тогава си мислите: „По-добре да охуля цялото нещо, понеже не участвам в него и завиждам“. За да се избегне това отделяне, това изключване, по-добре да дойдем като слуги – да бъдем включени. Дори и да нямаме позиция, дори и цялата тази божествена система да е автократска. Защото тя действително е такава! Кришна е Върховната Божествена Личност. Той не е избран от електората. Избори на всеки четири години – и не е сигурно дали ще остане на позицията си или не. Не! Нещата не стоят така! Недейте да привнасяте това, на което сте научени тук, в божествените дела. Върховенството на Всевишния не е въпрос на гласуване. Затова се използва този израз „автократ“. Автократ означава, че Той може да направи всичко.

Но какво е качеството на слугата? Или по-добре да река: какво е качеството на служенето? Защото можем да кажем, че служенето стои между слугата и господаря – то е връзката между слугата и господаря. То е нещо отделно. И какво е качеството на това служене? Тази връзка ще ги обвърже заедно. Това е естественият начин на изразяване на слугата: „Аз съм тук, за да Ти служа“. И ще бъде съвсем естественото искане на Всевишния: „О, колко хубаво, че си тук да Ми служиш!“ Както беше казано, господарят става пристрастен към своя слуга: „О, той винаги е наоколо.“ Така че това е много силна връзка между двете страни. Всъщност можем да кажем, че е пресечната точка. Затова и двете страни търсят тази връзка на служенето. Това е теология. Автократът е Върховният Бог, а слугата сме ние, човешките същества. А бхакти, према е връзката помежду ни. Това е точката на среща. Такова е специалното качество на тази връзка – че тя довежда и Бога, и подчинения по-близо един до друг. Затова ние обожаваме Бхакти Деви, символа на настроението на служене. Когато е олицетворена по такъв начин, ние я обожаваме, защото тя ще ни свърже.

Разбирате ли? „Служене, служене“ – не звучи много добре, нали? Но ако разберем какво е съдържанието му, какво е значението, дълбината на това служене – тъй като то е божествена връзка, божествената пресечна точка между Всевишния Бог и нас, човешките същества – тогава започва да добива различен контекст, различен смисъл.

(следва продължение) 

[1] Шридхара Махарадж, „Стогодишна антология“



(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

We started from the moon, right – that the moon is full of desires. When the moon-god had a major desire, he wanted to join the lilas, the dance of Krishna. But then he was perplexed: What to do? How to come closer to Krishna? He remembered this verse form the Shrimad Bhagavatam: akamah sarva-kamo va moksha-kama udara-dhih – ‘I have only one desire – to come closer to the lilas of Krishna. But what am I to do?’ So he started to consult the saintly devotees: “Please, tell me what can I do? I am in the sky. I am so far from the lilas. What am I to do? Sometimes I have a glimpse of the dance of Krishna and the gopies and it’s so charming that I start to melt, my body is just dissolving and from my full-moon phase I become a crescent moon. So, what am I to do, please instruct me, how can I come closer to the lilas of Krishna?”

Then the saintly devotees said: “Oh, our Krishna is a very expert dancer. A real dancer, a real actor always has a costume. And the most important element of His costume is the peacock feather. As you are a male, you cannot enter into the rasa-dance. Gopeshvar Mahadev will protect all those who want to enter. He himself is a male. But even he had to change his bodily type into a female, so that he can protect the dhama. So even for protection you have to convert yourself, change yourself; what to speak of entering the circle. Transformation, you see. Lord Shiva always has the crescent moon in his hair. And Gopeshvar Mahadev, as a protector of the dhama, although he is in a gopi form, still the crescent moon is there. So maybe you can be satisfied with this.”

“No”, Chandra said: “No, no. It’s not enough for me. I feel excluded from the dance. Give me another piece of advice.” They said: “All right, if you want to come closer, then you should transform yourself into a peacock feather.” Then the moon-god accepted this advice. And the bright full moon turned into a peacock feather. When Krishna saw this beautiful peacock feather, immediately He put it on His head. And then all the gopis that evening were extra charged and charmed by this new peacock feather over the head of Krishna. Then the full moon was even more happy in the sky, because in this way he was introduced into the lilas of Krishna more intimately.

Akamah sarva-kamo va/ moksha-kama udara-dhih/ tivrena bhakti-yogena/ yajeta purusham param[1] – “Whether you have no desire, or all desires, or only one desire, thirstily you have to serve the Supreme with devotion.”

And to accomplish our reading for today: “The devotees of the Lord in servitude are divided into four classes: appointed servants (such as Lord Brahma and Lord Shiva, who are appointed to control the material modes of passion and ignorance), devotees in servitude who are protected by the Lord, devotees who are always associates and devotees who are simply following in the footsteps of the Lord”.[2]

So, what was the definition of servitude? Help me, I forgot.

Krishna Priya: Continuous attraction and attachment to Krishna.

Swami Tirtha: Correct. You are part of a systematic spiritual school.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 2.3.10

[2] Nectar of devotion, Ch.36



(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legutóbb onnan kezdtük beszélgetésünket, hogy a Hold tele van vágyakkal. Amikor a Holdistenben a legfőbb vágy megfogant az az volt, hogy csatlakozhasson Krisna táncos kedvteléséhez a rasza-lílához. Aztán teljesen zavarba jött, hogy mit is tegyen, hogy közelebb kerüljön  Krisnához? Eszébe jutott ez a vers a Bhágavata-puránából: akámah szarva-kámó vá, móksa-káma udára-dhíh – ‘Csak a Legfelsőbb boldogsága tesz engem is boldoggá – ezért szeretnék közelebb kerülni Krsna liláihoz. De akkor most mit kell tennem?’ Ezért megvitatta ezt a kérdését a szentéletű bhaktákkal: „Kérlek, mondjátok meg, hogy most mit tegyek? Én az égen vagyok, nagyon távol a líláktól. Mit tegyek? Néha egy szempillantásnyira megláthatom Krisna és a gópík táncát, ami olyan elbűvölő, hogy elkezdek megolvadni, a testem egyszerűen ellágyul, és telihold formám félholddá alakul. Mit tegyek tehát, kérlek mondjátok meg, hogyan kerülhetek közelebb Krisna líláihoz?”

Majd a szentéletű bhakták ezt felelték: „Ó, Krisna nagyon kiváló táncos, színész, s mint ilyennek, neki is mindig van jelmeze, mellyel átváltozik és ennek legfontosabb eleme a pávatoll. Mivel kedves Hold, te férfi vagy, nem léphetsz be a rasza-táncba. Gópésvar Mahádév (Síva) az, aki megvédi a rasza-táncot azoktól, akik szeretnének belépni oda. Ő maga is férfi, de még neki is át kellett változtatnia nőire a testét ahhoz, hogy betölthesse azt a szerepet, hogy ő legyen a szent dháma, a rasza-tánc szent helyszínének az oltalmazója. Tehát még ehhez a kapuőr szerephez is át kell formálódnotok, meg kell változtatnotok magatokat; hogy a körbe való belépésről ne is beszéljünk. Értitek, ez a transzformáció. Az Úr Síva mindig holdsarlót visel a hajkoronájában. És Gópésvar Mahádév, mint a szent dháma kapuőre, bár gópí formát öltött, mégis ott hordja a félholdat a hajában. Nos, így talán elégedetté tudtunk tenni ezzel a válasszal.”

„Nem”, felelte Csandra: „Nem, nem és nem! Nekem ennyi nem elég! Úgy érzem, mint akit kirekesztettek ebből a kedvtelésből. Kérlek adjatok egy másik tanácsot is!” Erre így szóltak: „Rendben, ha szeretnél közelebb kerülni, akkor pávatollá kell változnod.” A Holdisten pedig megfogadta ezt a tanácsot. A fénylő Telihold pávatollá változott és amikor Krisna megpillantotta ezt a gyönyörű kiegészítőt, azonnal a Hajába tűzte. S azon az éjjelen valamennyi gópí túlfűtött hangulattal volt eltelve és különlegesen erős vonzalmat érzett Krisna iránt, ettől az új pávatolltól. A Telihold pedig sokkal boldogabban ragyogott az égen, mert még bensőségesebb bebocsátást kapott Krisna líláiba. Akámah szarva-kámó vá, móksa-káma udára-dhíh/ tívréna bhakti-jógéna jadzséta purusam param[1] – „Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.”

És hogy befejezzük a mai olvasmányunkat, engedjetek meg még egy idézetet Rúpa-gószvámí: Az odaadás nektárja című művéből: Az Úrral szolgai viszonyban lévő bhaktákat négy csoportra oszthatjuk: kijelölt  szolgák (például az Úr Brahmá és az Úr Síva, akiket a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek irányítására jelöltek ki), azok a szolgai viszonyban lévő bhakták, akiket az Úr védelmez, azok a bhakták, akik mindig az Úr társai, valamint azok, akik csupán az Úr nyomdokait követik”[2].

Tehát mi is volt a definíciója a szolgai kapcsolatnak? Segítsetek kérlek már nem emlékszem.

Krisna-prijá: A Krisna iránti folyamatos vonzódás és ragaszkodás.

Szvámí Tírtha: Helyes! Látjátok, mi egy szisztematikus rendszerű lelki iskolába tartozunk.

(folytatása következik)

1. Bhágavata-purána, 2.3.10.
2. Az odaadás nektárja, 36. fejezet



(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Започнахме от Луната, нали – че Луната е пълна с желания. Когато богът на Луната изпитвал едно голямо желание, то било да участва в лилата, в танца на Кришна. Обаче бил объркан: какво да стори? Как да се доближи до Кришна? Спомнил си този стих от „Шримад Бхагаватам“: акамах сарва-камо ва мокша-кама удара-дхих – „Имам само едно желание – да се доближа до лилата на Кришна. Но какво трябва да направя?“ Той започнал да се съветва със светите предани: „Моля ви, кажете ми какво мога да сторя? Аз съм на небето. Толкова съм далеч от лилата. Какво трябва да направя? Понякога зървам танца на Кришна с гопите и той е толкова прекрасен, че започвам да се топя, тялото ми се разпада и от пълна луна се превръщам в тъничка месечина. Какво трябва да сторя, моля ви, научете ме, как да се доближа до лилата на Кришна?”

Тогава светите предани казали: „О, нашият Кришна е много умел танцьор. Пък истинският танцьор, истинският актьор винаги има костюм. А на Неговия костюм, най-важният елемент е пауновото перо. Понеже си мъж, ти не можеш да встъпиш в танца раса. Гопешвар Махадев пази от всички, които искат да се вмъкнат. Той самият е мъж. Но дори на него му се наложи да смени тялото си на женско, за да може да пази дхама. Така че дори само да си пазител трябва да се промениш; какво да говорим, за да встъпиш в кръга. Трансформация. Бог Шива винаги носи месечина в косите си. А Гопешвар Махадев, като закрилник на дхама, макар да е в облика на гопи, все още носи месечината. Може би това може да те удовлетвори.”

„Не,“ – отвърнал Чандра – „Не, не. Това не ми е достатъчно. Чувствам се изключен от танца. Дайте ми друг съвет.” Те казали: „Добре, щом искаш да си по-близо, тогава трябва да се превърнеш в пауново перо.” Тогава лунният бог приел този съвет. И сияйната пълна Луна се превърнала в пауново перо. Щом Кришна зърнал това красиво пауново перо, Той незабавно го втъкнал в  косите си. И всички гопи тази вечер били изключително очаровани и възхитени от това ново пауново перо в косата на Кришна. Тогава пълната Луна била дори още по-щастлива в небесата, защото по този начин участвала в лилата на Кришна още по-интимно.

Акамах сарва-камо ва/ мокша-кама удара-дхих/ тиврена бхакти-йогена/ яджета пурушам парам[1] – „Дали нямаш никакви желания, или имаш всевъзможни желания, или имаш само едно желание – жадно трябва да служиш на Бога с преданост.”

И да завършим за днес: „Преданите на Бога, свързани с Него в отношения на служене, се делят на четири групи: 1) назначени слуги (като бог Брахма и бог Шива, на които е поверено да управляват материалните проявления на страстта и невежеството), 2) предани слуги, които са под закрилата на Бога, 3) предани, които са вечни придружители на Бога и 4) предани, които просто следват стъпките на Бога”.[2]

И така, какво беше определението за служене? Помогнете ми, че забравих.

Кришна Прия: Постоянно привличане и привързаност към Кришна.

Свами Тиртха: Правилно. Вие сте част от систематична духовна школа.

(следва продължение)

[1] “Шримад Бхагаватам”, 2.3.10

[2] “Нектара на предаността”, Гл.36



(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2018 vormittags, Sofia)

(eine Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Wir haben mit dem Mond angefangen, nicht wahr – dass der Mond voller Wünsche ist? Als der Mondgott ein großes Verlangen verspürte, war es, das er in der  Lila , dem Tanz Krishnas, teilnimmt. Jedoch war er verwirrt: Was tun? Wie nähert man sich Krishna? Ihr erinnert euch an diesen Vers von Srimad Bhagavatam: akamah sarva-kamo va moksha-kama udara-dhih – „Ich habe nur einen  Wunsch – sich Krishnas Lila zu nähern. Aber was soll ich tun?“ Er begann, sich mit den heiligen Anhängern zu beraten: „Sagt mir bitte, was ich tun kann? Ich bin im Himmel. Ich bin so weit von der Lila Krishnas entfernt. Was soll ich machen? Manchmal erhasche ich einen flüchtigen Blick vom Tanz von Krishna mit den Gopis und er ist so schön, dass ich anfange zu schmelzen, mein Körper schmilzt es zerfällt und von einem Vollmond verwandle ich mich in einen dünnen Mond. Was soll ich bitte tun? Bitte, bringt mir bei, wie ich mich Krishnas Lila nähern kann?“
Dann sagten die heiligen Anhänger: „Oh, unser Krishna ist ein sehr talentierter Tänzer. Übrigens der echte Tänzer, der echte Schauspieler hat immer ein Kostüm. Und von Seinem Anzug das wichtigste Element ist die Pfauenfeder. Da du ein Mann bist, kannst du nicht am Tanz Rasa teilnehmen. Gopeshwar Mahadev schützt vor allen, die sich einschleichen wollen. Er selbst ist ein Mann. Aber sogar er musste seinen Körper in einen weiblichen verwandeln, um das Dhama zu bewachen. Also, sogar als Beschützer muss man sich verwandeln; was soll man tun um in den Kreis einzutreten. Transformation. Lord Shiva trägt immer den Mond im Haar. Und Gopeshwar Mahadev trägt als Beschützer des Dhama, wenn auch in der Gestalt einer Gopi, immer noch den Mond. Vielleicht wird dich das befriedigen.“
„Nein“, antwortete Chandra, „Nein, nein. Das reicht mir nicht. ich fühle mich ausgeschlossen vom Tanz. Gebt mir noch einen Rat.“ Sie sagten: „Gut, wenn du näher dran sein willst musst du zu einer Pfauenfeder werden.“ Dann nahm der Mondgott diesen Rat an. Und der Strahlende Vollmond verwandelte sich in eine Pfauenfeder. Sobald Krishna diese wunderschöne Pfaufeder erblickte, steckte Er sie sofort in sein Haar. Und alle Gopis waren heute Abend außergewöhnlich fasziniert und erfreut über diese neue Pfauenfeder in Krishnas Haar. Dann war der volle Mond im Himmel noch glücklicher, weil er so an der Lila Krishnas noch inniger teilnahm.
Akamah sarva-kamo va/ moksha-kama udara-dhih/ tivrena bhakti-yogena/ yajeta Purusham Param [1] – „Entweder du hast keine Wünsche, oder du hast alle möglichen Wünsche, oder du hast nur einen Wunsch: Du musst Gott eifrig und hingebungsvoll dienen.“
Und zum Abschluss für heute: „Die Anhänger Gottes, die mit Ihm in Bezug auf Dienst verbunden sind, werden in vier Gruppen eingeteilt: 1) ernannte Diener (wie der Gott Brahma und der Gott Shiva, die damit betraut sind, die materiellen Manifestationen der Leidenschaft und der Ignoranz zu regeln), 2) Anhänger, die unter dem Schutz Gottes stehen, 3) Anhänger, die unter dem Schutz Gottes stehen und ewige Gefährten Gottes sind 4) Anhänger, die einfach den Fußstapfen Gottes folgen.“ [2]
Was war also die Definition von Service? Helft mir, ich habe es vergessen.
Krishna Priya: Ständige Anziehung und Bindung zu Krishna.
Swami Tirtha: Richtig. Ihr seid Teil einer systematischen spirituellen Schule.

Fortsetzung folgt

1. Shrimad Bhagavatam, 2.3.10
2. Nektar der Hingabe, Kap.36



(из лекци Свами Тиртхи, 04.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Мы начали с Луны, верно – луна полна желаний. Когда у бога луны возникло большое желание, он захотел присоединиться к лилам, танцу Кришны. Но он растерялся: что делать? Как приблизиться к Кришне? Он вспомнил этот стих из «Шримад-Бхагаватам»: акамах сарва-камо ва мокша-кама удара-дхих – «У меня есть только одно желание – приблизиться к лилам Кришны. Но что мне делать?» И он начал советоваться со святыми преданными: «Пожалуйста, скажите мне, что я могу сделать? Я в небе. Я так далек от лил. Что мне делать? Иногда я вижу танец Кришны и гопи, и это так очаровательно, что я начинаю таять, мое тело просто растворяется, и из фазы полнолуния я превращаюсь в серп луны. Итак, что мне делать, пожалуйста, наставь меня, как мне приблизиться к лилам Кришны?»

Тогда святые преданные сказали: «О, наш Кришна очень искусный танцор. У настоящего танцора, настоящего актера всегда есть костюм. И самый важный элемент Его костюма – павлинье перо. Поскольку ты мужчина, ты не можешь войти в танец раса. Гопешвар Махадев охраняет от всех, кто захочет войти. Сам он мужчина. Но даже ему пришлось изменить свое телосложение на женское, чтобы защитить дхаму. Так что даже для охраны тебе придется преобразовать себя, изменить себя; что уж говорить о вхождении в круг. Трансформация, видите ли. У Господа Шивы в волосах всегда изображен полумесяц. А Гопешвар Махадев, как защитник дхамы, хотя и находится в форме гопи, но полумесяц все же присутствует. Так что, возможно, тебя это удовлетворит».

«Нет», сказала Чандра: «Нет, нет. Мне этого мало. Я чувствую себя исключенным из танца. Дайте мне еще совет». Они сказали: «Хорошо, если ты хочешь подойти поближе, то тебе следует превратиться в павлинье перо». Тогда бог луны принял этот совет. И яркая полная луна превратилась в павлинье перо. Когда Кришна увидел это прекрасное павлинье перо, Он тут же возложил его на Себя, на голову. И тогда все гопи в тот вечер были еще более воодушевлены и очарованы этим новым павлиньим пером над головой Кришны. Тогда полная луна была еще счастливее на небе, потому что таким образом она более близко вошла в лилы Кришны.

Акамахсарва-камо ва/ мокша-кама удара-дхих/ тивренабхакти-йогена/ яджетапурушампарам[1] – «Независимо от того, нет ли у вас желаний, или есть все желания, или только одно желание, вы должны с жаждой и преданностью служить Всевышнему».

И чтобы завершить наше чтение на сегодня: «Преданные Господа, находящиеся в служении, делятся на четыре класса: 1) назначенные слуги (такие как Господь Брахма и Господь Шива, которые назначены контролировать материальные гуны страсти и невежества), 2) преданные в служении, тех, кого Господь защищает, 3) преданных, которые всегда являются спутниками Бога, и 4) преданных, которые просто следуют по стопам Господа».[2]

Итак, каково было определение служения? Помогите мне, я забыл.

Кришна Прия: Постоянное влечение и привязанность к Кришне.

Свами Тиртха: Верно. Вы являетесь частью систематической духовной школы.

(продолжение следует)

[1]“ШримадБхагаватам”, 2.3.10

[2]“Нектар преданности”, Гл.36



(from a lecture of Swami Tirtha, 03.10.2017 evening, Sofia)

What can we say? Fortunately, our beloved Lord is more powerful than our resistance. It is said that He has unlimited mercy. And He is ready to exercise this unlimited mercy in unlimited ways on His devotees. We need to become fit candidates for this mercy to be shown. And let’s first of all remind ourselves and then remember the importance and beauty of this spiritual process.

Last time we understood that surrender, service and dedication are all done through shraddha, faith. For many people shraddha is insecurity. If they don’t know something for sure, they believe it – and this is called shraddha for many people. Right? But this is weak, a very weak definition. Shraddha in general, in a theological sense, means the firm conviction that by serving God all other duties are fulfilled. Theoretically it’s all right and maybe it satisfies the mind, but it doesn’t really satisfy the heart. It’s only half a motivating factor.

Yet a higher definition of faith comes closer to the point: an ever-growing spiritual happiness and contentment that you can derive from the glorification of the meeting of the Divine Couple Radha and Govinda. It’s a complicated definition. But what is the point here? Some meeting? And happiness? And to derive – but how does this all comes together? So, faith is an ever-growing happiness. It’s not an insecure belief, but it’s a growing happiness. Ah, that definition comes closer to the essence. Would you like to have such kind of faith? Yes! I’d like to have this! First of all, it will grow; second – it will give the result of happiness. And what is the source? The source is your activity. So, spiritual happiness is a result, it’s not a goal. Many times we make this mistake – we think that ‘happiness is my goal of life’. Then you go for it and you never reach it. Because it is not a goal, it is a consequence of something. What is the reason for the contentment of the soul? It is the glorification. So, if we glorify, the result will be very positive.

But glorify what? We need to glorify the best topic, the best purpose that is worth all glorification available – and this is the meeting, the divine union of Radha, divine love, and Govinda, divine beauty. Beauty, love, happiness… – this is our mantra, right? Hare, Krishna, Rama! Love, beauty, happiness! If you repeat it many times, you will reach it.

So, this is faith; this is not a hazy belief, but this is an ever-growing inner spiritual satisfaction, which is the result of the glorification of the divine meeting. And if we need to surrender, if we need service, if we need dedication in our life – through shraddha, through this very powerful instrument, we can achieve and fulfill everything.

(to be continued)



(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

Mit is mondhatnánk, szerencsére szeretett Urunk erősebb, mint a mi ellenállásunk! Azt mondják, hogy Ő végtelenül kegyes, és ezt a végtelen kegyét számtalan módon gyakorolja a bhaktái felé. Mindenekelőtt emlékeztessük magunkat, hogy alkalmas jelöltjévé váljunk ennek a kegynek a befogadására. Tehát emlékezzünk ennek a lelki folyamatnak a fontosságára és szépségére.

Legutóbb azzal foglalkoztunk, hogy a meghódolás, a szolgálat és az odaadás, mind a hit, vagyis a shraddhá által valósul meg. Sokan a shraddhát bizonytalanságként értelmezik. Ha valamit nem ismerünk, akkor azt elhisszük – és ugye sokan ezt shraddhának hívják. Azonban ez egy halovány, nagyon gyatra meghatározása a hitnek. A shraddhá általában, teológiai értelemben azt a szilárd meggyőződést jelenti, hogy Isten szolgálatával minden egyéb kötelességünknek is eleget teszünk. Elméletileg ez így rendben van, és az elme számára lehet hogy kielégítő, de a szívnek nem igazán nyújt elégedettséget. Ez csak félig inspiráló magyarázat.

Mégis létezik a hitnek egy magasabb meghatározása, ami közelebb visz a lényeghez: a hit egy folyamatosan növekvő lelki boldogság és elégedettség érzés, mely az Isteni Pár, Rádhá és Góvinda találkozásának dicsőítéséből származik. Ez egy meglehetősen bonyolult definíció, de nézzük, mi itt a lényeg? Valamiféle találkozás vagy boldogság, esetleg valaminek a elnyerése? De hogy jönnek ezek össze? Úgy, hogy a  hit, egy folyamatosan növekvő boldogság. Nem egy bizonytalan hiedelem, hanem fokozódó boldogság. Ó, ez a definíció már közelít a lényeghez. Szeretnétek, ha ilyen lenne a hitetek? Igen! Én szeretném! Először is, gyarapszik; másodszor pedig – boldogsággal jár. Miből származik ez a boldogság? A forrása a ti odaadó tetteitek, így a lelki boldogság eredmény, nem pedig cél. Sokszor elkövetjük ezt a hibát, hogy azt gondoljuk ‘a boldogság az életünk célja és miközben hajszoljuk, sohasem érjük el. Mivel ez nem cél, hanem valaminek a következménye. Miből fakad a lélek elégedettsége? A dicsőítésből. Tehát, ha dicsőítünk, az nagyon pozitív, áldásos eredménnyel jár.

De mit is dicsőítsünk? A legnemesebb eszményt, a legszebb célt, amit érdemes dicsőíteni – ez pedig az isteni Szeretet: Rádhá, és az isteni Szépség: Góvinda találkozása. Szépség, szeretet, boldogság… – ugye ez a mi mantránk? Haré, Krisna, Ráma! Szeretet, szépség, boldogság! Ha sokat ismétlitek, akkor el fogjátok nyerni.

Tehát ez a hit; nem egy ködös hiedelem, hanem egy örökké növekvő belső, lelki elégedettség, ami az Isteni Pár találkozásának a dicsőítéséből fakadó eredmény. És ha meghódolásra, szolgálatra, odaadásra van szükségünk az életünkben – a shraddhán, a hiten, ezen a nagyon erőteljes eszközön keresztül, elnyerhetjük és beteljesíthetünk mindent.

(folytatása következik)



« Older Entries