Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

We need to find, to identify the ultimate reason, the meaning of our life. What is the factor that will legitimise our life? Have you ever thought of that? Give me some ideas. What do people usually say is the meaning, the reason of their life?

Answer: Family, children.

Ramvijay: Param–dharma, the highest spiritual duty.

Swami Tirtha: Other times people live for their ambitions, for their goals. ‘I have a goal, therefore I live. I have a job, I live for my job.’ But when the job is finished, they practically die, or half-die. So, if we have a limited concept of the legitimating power of our life, that is not enough. Other times you might think that ‘I am such a powerful debater – this is the reason of my life. This makes me so strong. I have the truth.’ Other times this is the inspiration: ‘Ah, I love this person! She or he is the reason of my life.’ But what happens if that person is removed from your life? What happens if he loves another, not you? Then your life is lost, the meaning of your life is lost. Those who are more intelligent, they’ll say: “I live for inspiration.” For a long time I didn’t understand this. But then slowly, slowly I agreed: inspiration, the source of inspiration – this is something very powerful. If you are even more polished, you will say: “My purpose of life is not the love of a person. My purpose is to appreciate love. I live for love.”

But do you feel the importance of this question? What will legitimise our life? This is why we always want to prove ourselves: “I have achieved this, I have that.” So many times we externalize the meaning of our life. But this is a very weak and very limited, very material concept. If you attach the meaning of your life to something limited, your life will be limited. Remove the object and your life is also removed. Because you were attached to that object.

Therefore we need to search. To search for the source – where we come from. Because if we come from nothing, then we shall return to nothing. Then practically nothing will legitimise our existence. I don’t know if it is satisfying for you, it’s not really satisfying for me. Therefore we can say: if you deny the existence of God, in this way you deny the existence of yourself.

The ultimate fact that will legitimise our life is existence itself. Please try to see the difference between life and existence. Life is a manifestation and existence is a principle. So if you come to a higher and purified state of consciousness, you don’t have to prove yourself, you don’t have to find an external legitimation of your life. Because ultimately the divine origin is the legitimising power of our life, of our existence. On our body there is the stamp of impermanence, of death. But on our soul there is the stamp of eternal life, of eternal connection.

So, after some time you don’t need to prove yourself. Basically I think all the different fights, conflicts, whatever – this type of selfish interests – are due to lack of ultimate identification. You don’t feel yourself legitimate, therefore you want to prove yourself. But what we see from the example of our saints? When the main pujari, which is a very prestigious position, meets Madhavendra Puri, who is a penniless mendicant on the street, he is immediately ready to offer his dandavats.

There was a story in Hungary, in the present day. In the morning some devotees had a small fight. And then what did they have in the afternoon? They had a competition. No doubt, the fight was kind of material type of clash. But what was the competition? One approached the other and said: “Prabhuji, please excuse me. I was mistaken.” Then the other said: “No, no, no. Please, you excuse me, I was very harsh.” And they started a competition of offering dandavats – who will offer a fuller dandavat to the other. You see, this is the only competition that you might have with your brothers and sisters – who will offer a more complete dandavat to the other.

Ultimately what will legitimise our life, what will give the meaning of our life? To the question “Why do we live?” the answer is: due to the eternal source. To the question “For what purpose we live?” the answer is: for achieving perfection. And to the third question “How to live properly?” the answer is: live as a devotee – serve your own spiritual benefit, be useful to others and live for the glory of God.

But now another question comes – sorry for taking your time and attention for so long… “What will legitimise my life?” I am a beggar. All right, sometimes I’m also supplied sweet rice, but I am a beggar. And I have lost my master in his physical form, so the meaning of my life is lost. But I feel very fortunate that Krishna has sent some saviours. And if you give me a chance to serve you, then I feel that there is a meaning to this life, this existence.

Sometimes we experience loses. You can lose a battle, but you shouldn’t lose a war. I hope this is not externalizing the legitimation of my life. But please, also find for yourself this source that will give a meaning to your life. Embrace your principles, embrace your ideals. Then nothing can frustrate you, nothing can spoil you.

Ramvijay: Gurudev, what you are saying is like a window to a different world…

(Szvámí Tírtha, 2018.08.15-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Meg kell keresnünk, hogy vajon mi ad értelmet az életünknek. Mi az ami legitimálja a létezésünket? Gondolkodtatok m

ár ezen? Mondjatok néhány példát, hogy mit szoktak válaszolni erre az emberek, hogy mi a célja az életüknek?

Válasz: Család, gyerekek.

Rámvidzsáj: Param-dharma, az ember legfőbb hivatása.

Szvámí Tírtha: Sokszor az emberek a céljaiknak élnek. ‘Van célom, tehát élek. Van egy munkám, van egy hivatásom, hát annak élek.’ De  amikor megszűnik az adott munkahely, azzal megszűnik a létének az értelme, és majdhogynem félig belehal az ember. Nem elegendő, ha az ilyen korlátozott legitimációjú életünk van. Vagy például, az emberek azt mondják, hogy ‘Nálam az igazság, tehát van értelme az életemnek. Vagy ‘Én eddig még mindenkit legyőztem a vitában, tehát van értelme az életemnek.’ Vagy pedig közbeszólnak az ember ideáljai: ‘Ó, szeretem ezt az embert! Ő az én életem értelme.’ És mi történik akkor, ha ez az illető kikerül az életünkből? Vagy, ha nem titeket szeret viszont, hanem másvalakit? Akkor értelmetlenné válik az életetek? Azok az emberek, akik talán egy kicsit finomabbak, azt mondják, hogy: „Én az inspirációért élek.” Régebben én ezt nem nagyon értettem, de mára lassan belátom, hogy igen, ez egy fontos tényező. Mások, akik talán még csiszoltabbak, azt mondják, hogy: „Én nem azért élek, hogy a másik embert szeressem, hanem a szeretetért, a szeretet kedvéért élek.” Na, ez már egy nagyon magas dolog!

De érzitek ennek a problémának a súlyát, hogy vajon mi legitimálja a ti életeteket? Ez egy rendkívül fontos kérdés! És hányszor próbáljuk meg igazolni önmagunkat, bizonyítani azt, hogy a létezésünknek van értelme. Nem? Azt mondod, hogy: „Ezt és ezt elértem, megszereztem, ez vagyok én!”. Külső objektumokban próbálod megmagyarázni önmagad. Nagyon ügyelnünk kell arra, hogy ne valami korlátozott dologban próbáljuk meglelni az életünk értelmét, mert amint az a dolog elvész, elveszik a ti életetek értelme is. Tehát, ha korlátozott dolgokhoz kötjük az életünk értelmét, akkor az korlátozott élet lesz.

Ezért azt kell kutatnunk, hogy mi a forrás, s honnan ered a mi életünk. Mert ha a semmiből jövünk, akkor a semmibe is tartunk, és akkor a semmi fogja legitimálni az életünket, magyarán az egy semmis élet lesz. Ez nekem nem túl kielégítő. Ezért azt mondhatjuk, hogy ha megtagadjuk Isten létezését, akkor azzal önmagunk létezését is megtagadjuk.

Az életünk értelmét, legitimációját a létezésünk adja. S lássátok a különbséget az élet és a létezés között, az élet a megnyilvánulás, a legitimáció pedig a princípium. Egy magasabb tudatsíkon már nem kell bizonyítani magadat, és nem kell külső bizonyságokat találnod a saját léted legitimációjához. Mivel végső soron az isteni eredet a legitimáló ereje az életünknek, a létezésünknek. A testen rajta van a mulandóság pecsétje, de a lelken az örök élet, és az örök hivatás pecsétje van rajta.

Egy idő után az ember már nem akarja igazolni magát. Alapvetően úgy hiszem, hogy az összes konfliktus, viszály, versengés, az pontosan ebből fakad, hogy nem elég erős, nincs belső legitimáció, és ezért igazolni akarod magadat, le akarod gyűrni a másikat, te akarsz győzni. De mit látunk a szentjeink példáján? Amikor például az a főpúdzsárí találkozik Mádhavéndra Puríval, akkor ennek a nincstelen koldusnak azonnal hajlandó a hódolatát ajánlani.

Volt egy hasonló történet Magyarországon, tehát megintcsak nem a legendás időkről beszélünk, amikor két bhakta összekülönbözött. S mi történt délután? Praszád után versenyezni kezdtek. Kétségtelen, hogy a reggeli összeszólalkozás az egyfajta anyagi szempontú történés volt, de a praszád következményeként, délután milyen versengés alakult ki közöttük? Az egyik odalépett a másikhoz és azt mondta, hogy: „Prabhudzsí, szeretnék elnézést kérni, nem volt helyes a viselkedésem. Tévedtem.” Mire a másik: „Nem, nem, nem! Én kérek elnézést, nagyon nyersen reagáltam.” És elkezdtek versenyezni, hogy ki tud teljesebb dandavatot ajánlani a másiknak. Mondták a bhakták, hogy távolról csak azt látták, hogy egyfolytában leborulnak egymás előtt, és ebben versengenek, hogy ki tud jobban odaborulni a másik lótuszlábához. Látjátok ez az egyetlen verseny engedélyezett a bhakti jógában, hogy hogyan tudsz még teljesebb dandavatot ajánlani a hittestvéred lótuszlábánál.

Tehát mi fog értelmet adni az életünknek? Hogyha az okhatározói választ keressük, hogy „Miért élünk?” akkor a válasz az, hogy az örök forrás kedvéért. Ha a célhatározói választ keressük, hogy „Mi végett élünk?” akkor a válasz: a tökéletesség eléréséért, és Isten öröméért. És hogyha a módhatározói kérdésre próbálunk válaszolni, hogy „Hogyan kell jól élni?” akkor a válasz az, mint egy bhakta, szolgáld a saját jól fölfogott lelki érdekedet, válj hasznossá mások számára, és élj Isten dicsőségére. Tehát ok, mód és célhatározói módon próbáljuk meghatározni az életet.

De egy következő kérdés is felmerült, és elnézéseteket szeretném kérni, hogy ennyire igénybe veszem az időtöket… „Vajon mi az én életem értelme?” Jó, néha én is kapok édesrizst, de alapvetően egy koldus volnék. Mi egy koldus életének az értelme? S azt mondhatom, hogy fizikai szempontból én elvesztettem a mesterem, nincs itt velem, tehát elvesztettem az életem értelmét. De valakiért mégiscsak kell élni, és ez nagyjából Ti vagytok nekem! És szerencsésnek érzem magam, hogy Krisna küldött megmentőket a számomra. És ha lehetőséget adtok nekem, hogy szolgálhassalak benneteket, akkor úgy érzem, ennek az életnek, ennek a létezésnek is van értelme.

Néha érnek bennünket veszteségek. Lehet, hogy elvesztünk egy csatát, de a háborút semmiképp! Remélem ez nem az életünk értelmének a kívülre helyezése. De, hát mégiscsak szívből azt tanácsolom, azt javaslom mindenkinek, hogy próbálja nagyon határozott módon meglelni az életének ezt a fajta legitimációját, ami értelmessé teszi az ő életét. Öleljétek magatokhoz az eszményeiteket. Akkor már semmi sem tud frusztrálni, megakadályozni, semmi sem tud eltántorítani benneteket.

Rámvidzsáj: Gurudév, amiről beszéltél az olyan, mint egy másik világra nyíló ablak…

(от лекция на Свами Тиртха, 15.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Трябва да открием, да определим основанието, висшия смисъл на живота си. Кой е факторът, който оправдава съществуването ни? Замисляли ли сте се някога за това? Дайте ми някои идеи. Обикновено какво хората казват, че е смисъл, основа на живота им?

Отговор: Семейство, деца.

Рамвиджай: Парам-дхарма, най-висшият духовен дълг.

Свами Тиртха: Други пък живеят за своите амбиции и цели. „Имам цел, затова живея. Имам работа, живея за работата си.“ Но когато работата приключи, те практически умират, или поне наполовина. Така че ако имаме ограничено разбиране какво придава смисъл на съществуването ни, това не е достатъчно. Някой друг може да си мисли: „Аз умея много добре да дебатирам – това е смисълът на живота ми. Кара ме да се чувствам толкова силен. Аз притежавам истината.“ За други пък е вдъхновението: „О, обичам този човек! Тя или той е смисълът на живота ми!“ Но какво ако този човек изчезне от живота ви? Какво ако обикне някой друг, не вас? Тогава животът ви е погубен, смисълът на живота ви е погубен. Онези, които са по-интелигентни, ще кажат: „Аз живея за вдъхновението.” Дълго време не разбирах това. Но след това малко по малко се съгласих: вдъхновението, източникът на вдъхновение – това е нещо много могъщо. Ако сте още по-префинени, ще речете: „Смисълът на живота ми не е любовта на конкретен човек, а да се възхищавам на любовта. Аз живея за любовта.”

Обаче усещате ли значимостта на този въпрос? Кое ни дава правото да съществуваме? Именно затова ние винаги искаме да се самодоказваме: „Постигнал съм това, имам онова.” Толкова пъти намираме смисъла на живота си в нещо външно. Ала това е много слаба, много ограничена, много материална концепция. Ако свържете смисъла на живота си с нещо ограничено, животът ви също ще бъде ограничен. Приключи ли се с обекта, животът ви също приключва. Понеже сте били закачени за този обект.

Затова трябва да търсим. Да търсим източника – откъде идваме. Защото ако идваме от нищото, значи ще се върнем в нищото. И тогава всъщност нищо не придава смисъл на съществуването ни. Не знам дали това е удовлетворяващо за вас, за мен не е. Затова можем да кажем: ако отричате съществуването на Бог, по този начин отричате собственото си съществуване.

Върховният факт, който ни дава основание да съществуваме, е самото съществуване. Моля ви, опитайте се да видите разликата между живот и съществуване. Животът е проявление, съществуването е принцип. Така че ако стигнете до едно по-извисено и пречистено състояние на съзнанието, няма да е нужно да доказвате себе си, няма да е нужно да намирате външна обосновка за своя живот. Защото в края на краищата божественият произход е силата, която ни дава правото да живеем, да съществуваме. Върху тялото ни е печатът на тлението, на смъртта. Но върху душата ни е печатът на вечният живот, на вечната връзка.

Така че от един момент нататък не е нужно да се самодоказвате. Мисля, че всички различни кавги и конфликти, присъщи на себичния интерес, в основата си се дължат на липсата на идентификация. Не се чувствате признати и приети, затова все искате да се доказвате. Обаче какво виждаме от примера на нашите светци? Когато главният пуджари, който е в много престижна позиция, среща Мадхавендра Пури – беден просяк от улицата – той незабавно е готов да му поднесе своите дандавати.

Има една история от Унгария, от наши дни. Сутринта двама бхакти малко се скараха. И после какво стана следобед? Имаха съревнование. Несъмнено, кавгата си беше доста материална. Но какво беше съревнованието? Единият отиде при другия и каза: „Прабхуджи, моля те, извини ме. Аз сбърках.” Тогава другият отвърна: „Не, не, не, моля те, ти ме извини, бях прекалено рязък.” И започнаха състезание по поднасяне на дандавати – кой ще поднесе по-пълен дандават на другия. Виждате ли, това е единственото съревнование, което може да имате със своите братя и сестри – кой ще поднесе по-пълен дандават на останалите.

В крайна сметка, кое придава смисъл и право на съществуването ни? На въпроса „Защо живеем?“, отговорът е: благодарение на вечния източник. На въпроса „С каква цел живеем?” – за да постигнем съвършенство. И на третия въпрос „Как да живеем правилно?” – да живеем като предани. Да служим на собственото си духовно добро, да сме полезни на другите и да живеем в прослава на Бога.

Обаче сега възниква един друг въпрос – простете, че толкова дълго отнемам времето и вниманието ви… „Кое дава основание на собственото ми съществуване?” Аз съм просяк. Добре, понякога и на мен ми дават сладък ориз, но аз съм просяк. И съм изгубил учителя си във физическа форма, така че смисълът на живота ми е изгубен. Но се чувствам голям късметлия, че Кришна ми е изпратил спасители. И ако вие ми давате възможност да ви служа, тогава чувствам, че този живот, това съществуване имат смисъл.

Понякога преживяваме загуби. Може да загубиш една битка, но не бива да губиш войната. Надявам се, това не е придаване на външен смисъл на живота ми. Но моля ви, вие също намерете за себе си онзи източник, който ще придаде смисъл на вашия живот. Прегърнете принципите си, прегърнете идеалите си. Тогава нищо не може да ви обезсърчи, нищо не може да ви увреди.

Рамвиджай: Гурудев, това, което казваш, е като прозорец към съвсем друг свят…

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Wir müssen den eigentlichen Grund, den Sinn unseres Lebens finden. Was ist der Faktor, der unser Leben legitimiert? Habt ihr schon einmal darüber nachgedacht? Gebt mir ein paar Ideen. Was bezeichnen Menschen üblicherweise als Sinn, als Grund ihres Lebens?

Antwort: Familie, Kinder.

Ramvijay: Param-Dharma, die höchste spirituelle Pflicht.

Swami Tirtha: Manchmal leben Menschen für ihre Ambitionen, für ihre Ziele. „Ich habe ein Ziel, deshalb lebe ich. Ich habe eine Arbeit, ich lebe für meine Arbeit.“ Aber wenn die Arbeit erledigt ist, sterben sie praktisch oder halb. Wenn wir also nur ein begrenzte Vortsellung für den Sinn unseres Lebens haben, reicht das nicht aus. Manchmal denkt jemand vielleicht: „Ich bin sehr gut in Debatten – das ist der Sinn meines Lebens. Das macht mich so stark. Ich kenne die Wahrheit.“ Manchmal ist es die Inspiration: „Ah, ich liebe diese Person! Sie oder er ist der Sinn meines Lebens.“ Aber was passiert, wenn diese Person aus deinem Leben verschwindet? Was passiert, wenn sie jemand anderen liebt, nicht euch? Dann ist euer Leben verloren, der Sinn eures Lebens. Die Intelligenteren sagen: „Ich lebe für Inspiration.“ Lange Zeit habe ich das nicht verstanden. Aber dann, ganz langsam, habe ich es verstanden: Inspiration, die Quelle der Inspiration – das ist etwas sehr Mächtiges. Wenn ihr noch kultivierter seid, werdet ihr sagen: „Mein Lebenssinn ist nicht die Liebe zu einem Menschen. Mein Sinn ist es, Liebe zu schätzen. Ich lebe für die Liebe.“

Aber versteht ihr die Bedeutung dieser Frage? Was erfüllt unser Leben? Deshalb wollen wir uns immer beweisen: „Ich habe dies erreicht, ich habe das.“ So oft veräußerlichen wir den Sinn unseres Lebens. Doch das ist ein sehr schwaches, begrenztes, sehr materielles Konzept. Wenn ihr den Sinn eures Lebens an etwas Begrenztes knüpfst, wird euer Leben begrenzt sein. Entferne das Objekt, und auch euer Leben verschwindet. Denn ihr wart an diesem Objekt gebunden.

Deshalb müssen wir suchen. Nach der Quelle suchen – woher wir kommen. Denn wenn wir aus dem Nichts kommen, kehren wir ins Nichts zurück. Dann wird praktisch nichts unsere Existenz einen Sinn geben. Ich weiß nicht, ob das für euch befriedigend ist, für mich ist es nicht wirklich befriedigend. Deshalb können wir sagen: Wenn ihr die Existenz Gottes leugnet, leugnet ihr damit auch eure eigene Existenz.

Die letztendliche Tatsache, die unser Leben legitimiert, ist die Existenz selbst. Versucht bitte, den Unterschied zwischen Leben und Existenz zu erkennen. Leben ist eine Manifestation, und Existenz ist ein Prinzip. Wenn ihr also einen höheren und gereinigten Bewusstseinszustand erreicht, müsst ihr euch nicht beweisen, ihr müsst keine externe Legitimation für euer Leben finden. Denn letztlich ist der göttliche Ursprung die legitimierende Kraft unseres Lebens, unserer Existenz. Unser Körper trägt den Stempel der Vergänglichkeit, des Todes. Doch unsere Seele trägt den Stempel des ewigen Lebens, der ewigen Verbundenheit.

Nach einiger Zeit braucht man sich also nicht mehr zu beweisen. Ich denke, all die verschiedenen Kämpfe, Konflikte und dergleichen – diese Art von egoistischen Interessen – entstehen im Grunde aus dem Mangel an endgültiger Identifikation. Man fühlt sich nicht legitim und will sich deshalb beweisen. Doch was sehen wir am Beispiel unserer Heiligen? Wenn der Haupt-Pujari, eine sehr angesehene Position, Madhavendra Puri trifft, einen mittellosen Bettler auf der Straße, ist er sofort bereit, seine Dandavats anzubieten.

Es gibt eine Geschichte aus Ungarn, in unserer Zeit. Am Morgen hatten einige Anhänger eine kleine Auseinandersetzung. Und was passierte dann am Nachmittag? Sie hatten einen Wettkampf. Zweifellos war der Kampf eine Art materieller Auseinandersetzung. Aber was war der Wettkampf? Einer ging auf den anderen zu und sagte: „Prabhuji, bitte entschuldige. Ich habe mich geirrt.“ Da sagte der andere: „Nein, nein, nein. Bitte entschuldige, ich war sehr hart.“ Und sie begannen einen Wettstreit im Darbringen von Dandavats – wer dem anderen einen vollständigeren Dandavat darbietet. Seht ihr, das ist der einzige Wettstreit, den ihr mit euren Brüdern und Schwestern austragen könnt – wer dem anderen einen vollständigeren Dandavat darbietet.

Was legitimiert letztendlich unser Leben, was gibt unserem Leben Sinn? Auf die Frage „Warum leben wir?“ lautet die Antwort: aufgrund der ewigen Quelle. Auf die Frage „Wozu leben wir?“ lautet die Antwort: um Vollkommenheit zu erreichen. Und auf die dritte Frage „Wie lebt man richtig?“ lautet die Antwort: Lebe als Anhänger – diene deinem eigenen spirituellen Nutzen, sei anderen nützlich und lebe zur Ehre Gottes.

Aber nun kommt eine andere Frage – entschuldigt mich, dass ich eure Zeit und Aufmerksamkeit so lange in Anspruch genommen habe …„Was wird meinem Leben Rechtmäßigkeit verleihen?“ Ich bin ein Bettler. Na gut, manchmal bekomme ich auch süßen Reis, aber ich bin ein Bettler. Und ich habe meinen Meister in seiner physischen Gestalt verloren, daher ist der Sinn meines Lebens verloren. Aber ich fühle mich gesegnet, dass Krishna einige Retter gesendet hat. Und wenn ihr mir die Möglichkeit gebt, euch zu dienen, dann spüre ich, dass dieses Leben, diese Existenz einen Sinn hat.

Manchmal erleben wir Niederlagen. Man kann eine Schlacht verlieren, aber man sollte nicht den Krieg verlieren. Ich hoffe, dass dies meinem Leben keinen äußeren Sinn gibt. Aber bitte findet auch ihr für euch selbst diese Quelle, die euer Leben Sinn verleiht. Halten euch an eure Prinzipien, an eure Ideale. Dann kann euch nichts frustrieren, nichts kann euch schaden.

Ramvijay: Gurudev, was Sie sagen, ist wie ein Fenster zu einer anderen Welt …

(из лекции Свами Тиртхи, 15.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Нам нужно найти, определить конечную причину, смысл нашей жизни. Какой фактор легитимирует нашу жизнь? Вы когда-нибудь думали об этом? Дайте мне несколько идей. Что люди обычно называют смыслом, причиной своей жизни?

Ответ: Семья, дети.

Рамвиджай: Парам-дхарма, самый высший духовный долг.

Свами Тиртха: В других случаях люди живут ради своих амбиций, ради своих целей. «У меня есть цель, поэтому я живу. У меня есть работа, я живу ради своей работы». Но когда работа закончена, они практически умирают или наполовину умирают. Так что, если у нас есть ограниченное представление о легитимирующей силе нашей жизни, этого недостаточно. В других случаях вы можете подумать, что «Я такой сильный в спорах, в дебатах — это смысл моей жизни. Это делает меня таким сильным. У меня есть истина». В других случаях это вдохновение: «Ах, я люблю этого человека! Она или он — смысл моей жизни». Но что произойдет, если этого человека убрать из вашей жизни? Что произойдет, если он полюбит другого, а не вас? Тогда ваша жизнь потеряна, смысл вашей жизни потерян. Те, кто более умны, они скажут: «Я живу ради вдохновения». Долгое время я этого не понимал. Но потом постепенно, постепенно я согласился: вдохновение, источник вдохновения — это что-то очень мощное. Если вы будете еще более изысканны, вы скажете: «Цель моей жизни — не любовь к человеку. Моя цель — ценить любовь. Я живу ради любви».

Но чувствуете ли вы важность этого вопроса? Что легитимирует нашу жизнь? Вот почему мы всегда хотим доказать себе: «Я достиг этого, у меня есть то». Так часто мы находим смысл нашей жизни в чем-то внешнем. Но это очень слабое и очень ограниченное, очень материальное понимание. Если вы привяжете смысл своей жизни к чему-то ограниченному, ваша жизнь будет ограниченной. Уберите объект, и ваша жизнь тоже будет удалена. Потому что вы были привязаны к этому объекту.

Поэтому нам нужно искать. Искать источник – откуда мы пришли. Потому что если мы пришли из ничего, то мы и вернемся в ничто. Тогда практически ничто не узаконит наше существование. Я не знаю, удовлетворяет ли это вас, меня это не очень удовлетворяет. Поэтому мы можем сказать: если вы отрицаете существование Бога, тем самым вы отрицаете себя, свое собственное существование.

Верховный факт, который легитимирует нашу жизнь, — это само существование. Пожалуйста, постарайтесь увидеть разницу между жизнью и существованием. Жизнь — это проявление, а существование — это принцип. Поэтому, если вы придете к более высокому и очищенному состоянию сознания, вам не нужно будет доказывать себя, вам не нужно будет искать внешнее легитимирование своей жизни. Потому что в конечном итоге божественное происхождение — это легитимирующая сила нашей жизни, нашего существования. На нашем теле есть печать непостоянства, смерти. Но на нашей душе есть печать вечной жизни, вечной связи.

Так что, через некоторое время вам не нужно будет доказывать себя. В основном я думаю, что все эти стычки, конфликты, что угодно – этот тип эгоистичных интересов – происходят из-за отсутствия окончательной идентификации. Вы не чувствуете себя законным, поэтому вы хотите доказать себя. Но что мы видим на примере наших святых? Когда главный пуджари, что является очень престижной должностью, встречает Мадхавендру Пури, который является бедным нищим на улице, он тут же готов предложить свои дандаваты.

В Венгрии, в наши дни, произошла одна история. Утром некоторые преданные немного поссорились. А что у них было днем? У них было соревнование. Без сомнения, ссора была своего рода материальным типом столкновения. Но в чем было соревнование? Один подошел к другому и сказал: «Прабхуджи, пожалуйста, извини меня. Я ошибся». Тогда другой сказал: «Нет, нет, нет. Пожалуйста, ты извини меня, я был очень резок». И они начали соревнование по предложению дандаватов — кто предложит более полный дандават другому. Видите ли, это единственное соревнование, которое вы можете провести со своими братьями и сестрами — кто предложит более полный дандават другому.

Что же в конечном итоге легитимирует нашу жизнь, что придаст смысл нашей жизни? На вопрос «Зачем мы живем?» ответ: из-за вечного источника. На вопрос «Для чего мы живем?» ответ: для достижения совершенства. И на третий вопрос «Как правильно жить?» ответ: живи как преданный — служи своему духовному благу, будь полезен другим и живи во славу Божию.

Но теперь возникает другой вопрос – извините, что отнимаю у вас время и внимание так долго… «Что легитимирует мою жизнь?» Я нищий. Хорошо, иногда мне также дают сладкий рис, но я нищий. И я потерял своего учителя в его физической форме, поэтому смысл моей жизни потерян. Но я чувствую себя очень счастливым, что Кришна послал спасителей. И если вы дадите мне шанс послужить вам, то я почувствую, что в этой жизни, в этом существовании есть смысл.

Иногда мы терпим поражения. Вы можете проиграть битву, но вы не должны проигрывать войну. Я надеюсь, что это не внешняя легитимация моей жизни. Но, пожалуйста, вы также найдите для себя этот источник, который придаст смысл вашей жизни. Примите свои принципы, примите свои идеалы. Тогда ничто не сможет вас разочаровать, ничто не сможет вас обескуражить.

Рамвиджай: Гурудев, то, что вы говорите, похоже на окно в другой мир…

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

Anartha is something that blocks you from reaching your goal. Because artha is not only ‘something valuable’, but artha is also ‘a goal, a purpose’. So an-artha will block you from reaching your goals, reaching your ideals. To put it very simply, this is called ‘unwanted features of character’. I think we all know a lot of them, we have a good long-standing friendship with these bad features. And the busy part of spiritual life is when we have to get rid of all these anarthas, all these bad features. This is the hard work of spiritual life – you have to follow the rules and the suggestions, avoid all other types of activities motivated by different factors. Many times it is mentioned that this is ‘the period of taming the wild animal’. But how to accomplish that in the best manner? The best manner, they say, is not through a negative or rejecting process, but rather by positive cultivation. So the best way to get rid of our anarthas, or non-valuable characteristic features, is to practice arthas. Artha is something valuable, a merit. This is a structure of values. This is what we try to establish in our life – to have some values and to want to live accordingly.

This topic of artha and anartha is included in one very important verse concerning spiritual progress, coming from the Bhakti Rasamrita Sindhu[1], and it describes fully the whole scope of spiritual progress.

Adau shraddha – this is the beginning, “first is the faith”. Faith, or more precisely an initial desire for spiritual accomplishment or desire for self-realization. You see, faith is not some belief system. No, this is a very precise targeting of your spiritual endeavors – a desire, an initial desire for spiritual self-realization.

Tatah sadhu-sanga – the next one is “associating with saintly personalities”. Sat-sanga or sadhu-sanga, this is an association with the truth. Sat-sanga – to associate with the truth. And it is glorified that if you are connected to saintly personalities, then you can improve your life very much. Lava-matra sadhu-sanghe sarva siddhi hoy[2] – even if you spend a little time in the association with saints, you can achieve full perfection. And a special type of sadhu-sanga is when we commit ourselves to follow a saintly personality. So, sadhu-sanga properly means that you are an initiated disciple of a spiritual master – this is a very profound form of sadhu-sanga. All right, sometimes it happens, other times it doesn’t happen. But actually, your family life is also a sadhu-sanga. Krishna has sent some sadhus, some souls to you to associate with in a spiritual manner – that is sat-sanga, sadhu-sanga. Everything depends on our vision. If we see everyone as a devotee, then whoever comes in contact with us, we are in sat-sanga. But in general we can say that sadhu-sanga is focused on spiritual progress.

Adau shraddha, tatah sadhu-sanga, tha bhajana-kriya – then you start your bhajan. And bhajan is not only singing some spiritual songs, but bhajan is your way of worship. Whatever practice you do, it should be a bhajan – for the worship of the Supreme. So it’s a very nice sequence. First we give some credit, some faith, then we try to find good company for that, and then we start our practice.

(to be continued)

[1] Bhakti-rasamrita-sindhu 1.4.15-16

[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya 22.54

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanítása) 

Az anartha olyasvalami, ami megakadályoz bennünket a céljaink elérésében, mivel az artha nem csupán ‘értékeset’, hanem ‘célt’ is jelent. Tehát az an-artha megnehezíti a célok, az eszmények elérését. Egyszerűen mondva, ezek a ‘nemkívánatos tulajdonságok’. Úgy hiszem mindannyian ismerünk jópárat ezekből, régi jó barátaink ezek a rossz tulajdonságaink. A lelki életünknek igencsak mozgalmas része az, amikor meg kell szabadulnunk ezektől az anartháktól, az összes rossz tulajdonságunktól. Ez egy komoly és nehéz munka a lelki életben, amikor követnünk kell a szabályokat, javaslatokat, és tartózkodnunk kell mindazon dolgoktól, amik nem segítik a lelki élet folyamatát. Sok helyen említik, hogy ez ‘a bennünk lévő vadállat megszelidítésének az időszaka’. De hogyan tudjuk ezt a legjobban  megvalósítani? Azt mondják, hogy ennek a legjobb módja nem egyfajta negatív metódus, mint például ezeknek a dolgoknak az elutaítása, hanem a pozitívak gyakorlása. Tehát a legjobb módja az anartháktól, vagyis a kedvezőtlen dolgoktól való megszabadulásnak, ha gyakoroljuk az arthákat, vagyis az értékes, kedvező dolgokat. Ez egy értékrend, amire alapozzuk az életünket, hogy lelkileg emelkedett legyen és eszerint akarjunk élni.

Ezt az artháról és anartháról szóló témát, leginkább a Bhakti-raszámrta-szindhunak[1] egy nagyon fontos verse tartalmazza, mely leírását adja a lelki fejlődés teljes spektrumának.

Azzal kezdődik, hogy ádau sraddhá, „az első, a hit”. A hit, pontosabban az önmegvalósítás, a lelki beteljesedés iránti kezedti vágy. Látjátok, a hit nem valamiféle hitrendszer, hanem a lelki törekvéseiteknek egy nagyon pontos meghatározása, egy vágy, egy kezdeti vágy az önmegvalósításra.

Majd így folytatódik: tatah szádhu-szangó, „társulás a szentekkel”. Szat-szanga vagy szadhu-szanga, az igazsággal való társulás. A szentírások nagyon magasztalják a szentekkel való társulást, mely által nagyon pozitív változások következnek be az életetekben. Lava-mátra szádhu-szangé szarva sziddhi hój[2] – a szentek társaságában töltött legcsekélyebb idő is segíthet abban, hogy elérjük a teljes tökéletességet. Az pedig egy különleges fajtája a szádhu-szangának, amikor egy szent személy szolgálatának kötelezzük el magunkat. Tehát, a szádhu-szanga pontos jelentése az, hogy egy lelki tanítómester avatott tanítványai vagytok, mely egy nagyon mély formája a szádhu-szangának. Igaz, ez néha megtörténik, máskor pedig nem. De valójában a családos életetek is egy szádhu-szanga. Krisna elküldött egy szádhut,  egy lelket, hogy lelki módon társulhassatok vele, ez a szat-szanga, a szádhu-szanga. Minden a látásmódunktól függ. Ha mindenkit bhaktának látunk, akkor bárki, akivel csak kapcsolatba kerülünk, azzal egy szent társulásba vehetünk részt. Azonban általánosságban azt mondhatjuk, hogy szádhu-szanga lényege a lelki fejlődés.

Ádau sraddhá tatah szádhu-szangó ‘tha bhadzsana-krijá, s a hit, és a szent társulás után következik, a bhadzsanátok elkezdése. A bhadzsan nem csupán spirituális dalok éneklését jelenti, hanem a bhadzsan a ti személyes imádatotok. Bármilyen gyakorlatot is követtek, annak bhadzsanná, a Legfelsőbb imádatává kell válnia. Tehát ezek nagyon szépen épülnek egymásra. Először adunk egy kis bizalmat, hitet, majd keresünk ehhez kedves társakat, majd ezt követően belekezdünk a személyes lelki gyakorlatunkba.

(folytatása következik)

1. Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 22.54.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2018, София)

Анартха е нещо, което ви пречи да постигнете целта си. Защото артха е не само „нещо ценно“, но означава също и „цел, намерение“. Така че ан-артха ви възпрепятства да постигнете целите си, идеалите си. Да го кажем съвсем просто, това се нарича „нежелани черти на характера“. Мисля, че всички познаваме много такива, имаме добро, отдавнашно приятелство с тези лоши черти. И дейната част на духовния живот е да се избавим от тези анартхи, от всички тези наши лоши страни. Това е тежката работа в духовния живот – трябва да следваме правила и препоръки, да избягваме други занимания, мотивирани от различни фактори. Често пъти това се споменава като „периода на опитомяване на дивото животно“. Но как да го осъществим по най-добрия начин? Казват, че най-добрият начин не е чрез негативен процес на отхвърляне, а по-скоро чрез позитивно култивиране. И така, най-добрият път да се отървем от анартхите си, или нашите не толкова ценни характерни черти, е като практикуваме артхи. Артха е нещо стойностно, добродетелно. Това е ценностна система. То е, което се стремим да утвърдим в живота си – имаме дадени ценности и искаме да живеем според тях.

Тази тема за артха и анартха е включена в един много значим стих, касаещ духовния напредък; той идва от „Бхакти Расамрита Синдху“[1] и цялостно описва пълния обхват на развитието в духа.

Адау шраддха – така започва – „първа е вярата”. Вярата, или по-точно казано началното желание за духовно усъвършенстване, желанието за себереализация. Виждате, че вярата не е някакво вярване. Не, тя е много прецизно прицелване на духовните ви усилия – желание, първоначално желание за духовно себеосъществяване.

Татах садху-санга – следващото е „общуване със свети люде”. Сат-санга или садху-санга, това е съприкосновение с истината. Сат-санга – да се докосваш до истината. И се казва, че ако си свързан със свети хора, можеш в голяма степен да усъвършенстваш живота си. Лава-матра садху-санге сарва сиддхи хой[2] – дори мъничко време да прекараш, общувайки със светци, можеш да постигнеш цялото съвършенство. А един специален тип садху-санга е когато се посветим да следваме определен светец. Така че истинска садху-санга означава да си посветен ученик на духовен учител – това е много задълбочена форма на садху-санга. Добре, то понякога се случва, друг път не. Но всъщност, животът ви в семейството също е садху-санга. Кришна ви е изправил някои садху, някои души, за да общувате с тях по духовен начин – това е сат-санга, садху-санга. Всичко зависи от нашето виждане. Ако гледаме на всички като на предани, тогава който и да влезе в досег с нас, ние сме в садху-санга. Но най-общо можем да кажем, че садху-санга се фокусира върху духовното развитие.

Адау шраддха, татах садху-санга, тха бхаджана-крия – тогава започвате своя бхаджан. И бхаджан не е само пеене на духовни песни, бхаджан е начинът, по който обожавате. Каквато и практика да извършвате, тя трябва да е бхаджан – обожание на Всевишния. Така че това е една много красива поредица. Първо влагаме някакво доверие, някаква вяра, след това се стремим да си намерим добра компания, и след това започваме своята практика.

(следва продължение)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху“ 1.4.15-16

[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 22.54

(from a lecture of Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Love of Godhead is not something new for us. This is an original, primordial, ancient and eternal message. This is the reason and the meaning of our life. This substantiates our existence. This divine connection is the ultimate reason, the ultimate word in spiritual truths. Therefore we don’t need to learn something new, we only have to revive this original knowledge, this original truth which is there already.

All right, but how to do that? Just recently I was talking to a young lady. And she said: “Oh, I like to listen to the lectures of this and this swami – it is so nice, he is giving such a good message. He is a famous well-accepted master and teacher. And he is teaching that “I didn’t have a teacher. All the truths are in your heart, you don’t need a teacher.” This is the teaching of this teacher – that there is no need for a teacher. And no need for teaching. I like to listen to his lectures.” Wait a minute! What is this? Are you a reasonable person? ‘I am a teacher to tell you that you don’t need a teacher.’ What’s that? People are so funny. He acts like a teacher to teach people that ‘you don’t need a teacher’. Come on, it’s mind-blowing, I tell you!

But jokes aside, we have to be very, very grateful if we can listen to a good message from a good source. Then we already have two thirds of this holy trinity – a good message from a good source. And what is the third third? Yes, a good listener, a good soil – this is what you have to become. So if this holy trinity is there, it provides a very profound fundament for realistic spiritual growth.

So, the priest in the temple, the main pujari immediately offered dandavats to the mendicant. To be a main pujari is a very prestigious and very intimate service. Sometimes it is difficult for people to understand the mystery of this personal type of worship, like deity seva. But I think for you, as you come from an Orthodox background, it is easier, because there the icons are very much venerated, respected, and you can establish some living force, living connection. Also I heard in some Catholic circles they worship Mother Mary and they have a travelling deity of Mother Mary. One family can take care of the deity for one month, then Mother Mary comes to the next family. Those kids who embrace Mother Mary the strongest, they can take her for the month.

Why do I mention this? Because without practising you cannot know what this is – deity seva. Theoretically we might have some understanding, some words about it. But as soon as you try, you will see how it works. Then immediately this service mood and this attention is established.

“The priest offered his obeisances to Madhavendra Puri and returned to the temple. Then, in ecstasy, Madhavendra Puri ate the sweet rice offered to him by Krishna. After this, Madhavendra Puri washed the pot and broke it into pieces. He then bound all the pieces in his outer cloth and kept them nicely. Each day, Madhavendra Puri would eat one piece of that earthen pot, and after eating it he would immediately be overwhelmed with ecstasy. These are wonderful stories.”[1]

We will stop here for today; we have covered another beautiful part of this story. Usually we are trained and told that humans should serve the divine – man should serve God. But here is another example where God serves His beloved servants. In general, spiritual or spiritual religious practice is a search for God. But here we see a spiritual practice – search for the servant. Who was that – Diogenes who was carrying a lamp during daytime in the market place and said: “I’m searching for humans”. So, sometimes we are searching, other times the superior is searching. In general, it is so nice that the humans search for God Supreme. But isn’t it extremely more beautiful, nice exciting and incredible that the Supreme is searching for His servants?! I think if you were God, you would also search for such a servant as Madhavendra Puri.

Do you have this search in your life? A few years ago Yashoda sent me a letter. That was quite interesting, because it was a poetic and romantic explanation of this search. Do you remember? How Krishna is running after Radhika, and then also this story had a second chapter – how Radhika is searching after Krishna. And from some saris and chaddars dropped here and there and a few footsteps they remember each other and they know that this is a proper direction. We also need to find the signs that this is the proper direction.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.138-140

(Szvámí Tírtha, 2018.08.15-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Azt mondhatjuk, hogy Isten szeretete nem újdonság a számunkra. Ez eredendően minden léleknek az ősi, eredeti és örök hivatása, feladata. Ez ad célt, értelmet az életünknek, és ez az, ami magyarázza a létezésünk értelmét. Így azt mondhatjuk, hogy az isteni valóság, az isteni szeretet, a kapcsolat, ami az embert az Istenhez fűzi, a végső szó, a legmagasabb elv, mindenféle lelki törekvésben. Ezért nem kell semmi újat megtanulnunk, csak fel kell elevenítenünk ezt az eredendően meglévő, örök igazságot.

Ekkor felmerül a kérdés, hogy miként csináljuk ezt? Nemrégiben beszélgettem egy ifjú hölggyel, és azt mondta: „Ó, ennek a szvámídzsínak a leckéit annyira szeretem hallgatni! Egy igazi elismert tanítómester, és rendkívül jók a tanításai. A múltkor például azt tanította, hogy „Nincs szükség tanítóra. Hát ő egy igazi guru. Azt tanítja, hogy minden tudás eleve ott van benned, úgyhogy arra tanít bennünket, hogy nincs szükségünk tanítóra.” Guruként azt tanítja, hogy nincs szükség gurura. És annyira szeretem hallgatni a tanítását!” Várjunk csak! Hogy van ez? Észnél vagy te? Mit hallgatsz? Azt hallgatod egy gurudzsitól, hogy ‘Én egy tanító vagyok, és azt mondom neked, hogy nincs szükséged tanítóra.’ Hogy van ez? Összerakod te ezt a képet? Az emberek tényleg csodálatosak! Nagy a Jóistennek a teremtő képessége, hogy ilyen élénk fantáziát tud teremteni valakinek!

De a viccet félretéve, ezért csak azt mondhatjuk, hogy rendkívüli hálával adózunk hogyha egy jó tanítást egy jó forrásból hallgathatunk. Akkor ennek a szent hármasságnak már a kétharmada megvan. A fennmaradó egyharmada pedig mi volna? Az nem más, mint a jó föld, a jó mező, és a jó hallgató. Tehát jó tanítás, jó forrásból, és jó befogadókészség. Ez nagyon nagy biztonságot ad. Ilyenné kell válnotok! Tehát, ha megvan ez a szentháromság, akkor az egy nagyon stabil alapot biztosít a reális lelki növekedéshez.

Tehát ez a fő púdzsárí, ez a fő templomszolga, azonnal a hódolatát ajánlotta Mádhavéndra Purínak, ennek az egyszerű aszkétának. Márpedig főpúdzsárínak lenni az egy nagyon tekintélyes pozíció. A múrtik szolgálata ez a nagyon misztikus, személyes kapcsolat, általában nehezen érthető az embereknek. De mondjuk, aki pravoszláv háttérből érkezik, annak egy kicsi előnye van, hiszen ott az ikonoknak a kultusza nagyon-nagyon fontos és eleven része a hitnek. De olyanról is hallottam, hogy Szűz Máriának a szobrát, mint egy vándor múrtiként imádták. Egyik hónapban az egyik család, másik hónapban egy másik család szolgálta a múrtit. És amikor ott vannak a templomban, az a gyerek, aki legszorosabban átöleli a múrtit az viheti haza.

Miért is említem ezt. Mivel ez olyan, hogy elméletileg lehet erről beszélni, vagy valami fogalmat alkotni, de igazából megérteni akkor fogjuk, hogyha kipróbáljuk. Akkor rögtön egy szolgálatkész viszony, egy egymásra való figyelés fog megnyilvánulni Krisna és a híve között. Egy bhakta általában derűs, hadd ne mondjam mosolyog, de néha sírásra görbül a szája, de Girirádzs mindig mosolyog, az Ő tudatállapota az fix, az nem változik. Ezért, ha Őt szolgáljátok, akkor a ti tudatállapotok is fixálódik.

„Hódolatát ajánlotta Madhavendra Purinak, s visszatért a templomba. Mádhavéndra Purí ekkor nagy eksztázisban megette a tejberizst, amit Kṛisnától kapott. Azután elmosta az edényt, és darabokra törte. A cserépdaraboka mind a felsőruhájába kötötte, s gondosan megőrizte őket. Minden áldott nap elfogyasztott egy darabot ebből az agyagedényből, s miután megette, nyomban eksztázis kerítette hatalmába. Milyen csodálatos történetek ezek!”

Itt tehát megállunk, hiszen újra egy csodálatos fejezetét olvastuk végig ennek a történetnek. Általában azt a tanítást kapjuk, hogy az embernek kell az Istent szolgálnia. Viszont ebben a történetben azt látjuk, hogy az Isten szolgálja szeretett hívét. Általában lelki gyakorlatainkban Istent kutatjuk, de itt egy olyan lelki gyakolatot látunk, ahol Isten kutatja a hívét. Ki is volt az, igen Diogenész, aki nappal lámpással a kezében sétált a piactéren, és azt mondta, hogy „Embereket keresek”. Egyszer mi keresünk, máskor pedig a Feljebbvaló keres. Az nagyon szép dolog, hogy az ember lelki törekvéseiben, vallásos életében kutatja Istent, és általában ehhez vagyunk szokva, hogy az ember keresi Istent. De milyen csodálatos az, amikor Isten keresi az embert, amikor a Legfelsőbb keresi a híveit. Ahogyan ugye Diogenész keres, úgy az ember is keres, és ez nagyon szép. De összehasonlíthatatlanul szebb az, amikor Krisna keresi a híveit?! Azt hiszem, ha ti volnátok Isten, akkor ti örömest keresnétek egy ilyen hívet magatoknak, mint Mádhavéndra Purí.

Megvan bennetek ez a kutatás? Néhány éve Jasódá küldött egy levelet, amiben írt erről a kutatásról, ahogy Krisna kutatja Rádháránít, illetve volt ennek egy második fejezete is, ahogy Rádhiká kutatja Krisnát. És egy elejtett kendőből, szárí darabból, lábnyomból tudják, hogy na ez a helyes irány. Nekünk is szükségünk van ilyen jelekre, amikből felismerhetjük, hogy mi a helyes irány a számunkra.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 4.138-140.