Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



(from a lecture of Swami Tirtha, 03.05.2018, Rila)

We don’t ask just for the sake of asking questions, but we ask as a sign of divine cultivation. Do you see the difference between questions and inquiries? If you want to understand the divine science of the holy name, inquiry is the proper method. Questions have no end. It is said: a fool can ask much more questions than a wise man can answer. But inquiry means a proper method of studies. Therefore today we have to inquire into the art and science of the holy name.

Harer nama harer nama harer namaiva kevalam/ kalua nasty eva nasty eva nasty eva gatir anyatha. Harer nama – the name of Hari, the Supreme Lord. Repeated three times. Kevalam – exclusively. Kalau – this is our age, Kali Yuga. Na asti – no other, doesn’t exist. Gatir – to reach the goal, reach your destination. Anyatha – other method. So we can say that in this age of conflicts and hypocrisy there is no other way, no other way, no other way to reach perfection, salvation, than chanting the holy names of the Supreme Lord.

This is like a motto of our inquiries. It comes from Brihan Naradiya Purana and is like a guideline for this age. You know that Mahaprabhu has picked the best shastra, the best Purana –the Bhagavata Purana. There the first verse is an invitation for meditation: satyam param dhimahi – “Let’s meditate over the supreme truth!” And the last verse is a glorification of the holy name, that will purify us of all the contaminations of this age.

So, from many different sources the glories of the holy name are supported. And here three times are mentioned the glories of the holy name and also that there is no other alternative. This is not a question, but an inquiry: why three? Why not two, why not one? Mahaprabhu was such a genius that whatever He heard once, He was always able to remember. How many times you have heard that it’s time to surrender to the Supreme? Where is your genius?

All right, if you cannot remember if it’s mentioned once, two times is enough. In Sanskrit prosody and in philosophical shastras, if they want to stress something very seriously, they repeat it twice. But three times…? Either we are very stupid because we cannot remember, or this topic is so important that it’s stressed three times.

Three times – why? Because all the living beings in this manifested universe are under the influence of the three gunas. I think you all know this very well. When you are under the influence of ignorance, you don’t crawl out of your bed. Some experts say that this is depression, but it’s not – it’s the influence of tama-guna. Actually, here is one secret: the heavy load of life as it is exercises a pressure over human beings. And then our answer to fight against this pressure is de-pression. So, pressure and depression – they go together. Of course, in devotional circles this is very theoretical, because you taste the nectar of the holy names every morning, so what is depression? It doesn’t exist for us, right? We want to live more and more according to the spirit, not according to the body-mind complex. And we want to find our way back home, back to Godhead in the spiritual sky. There is no pressure there! The only reason for the gopis, for example, to have any depression is the weather. If the weather is good, Krishna is going out to take care of the cows, so they don’t meet Him. If the weather is bad, Krishna doesn’t go out to tend the cows and they don’t meet Him again, so they are again crying. Usually for people here, when the sun is shining there is no depression, they are happy. But these gopis are always crying! Whether it is sunny or rainy – they always cry. So think twice what is your ambition.

But anyway, back to our topic – everybody is under the control of the three gunas. Sometimes tamas overcomes us – then you feel morose and depressed; other times you are influenced by rajas – then you feel elated; very rarely there are some touches of sattva – isn’t that so, because sattva means peace, happiness, all the good that you can achieve here. But everybody is under the control of the three gunas. And if you take any pill that is under the control of the three gunas, it will not help you. You can apply any method – coming from human beings or from speculation or whatever – it will not help you. We need something that comes from beyond. Right, it’s very logical – if something is inside a system, it cannot help you to reach out of the system. Therefore we need a transcendental method. We need the pills of nectar.

The holy name is beyond the three gunas. And it is stressed: you will be able to overcome the influence of tamas, also the influence of rajas, and you can even go beyond the limits of sattva. So that will bring you freedom, spiritual freedom. You can overcome all these difficulties.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

 

Nem szoktunk kérdezni, csak a kérdés kedvéért, de azért igen, hogy gyakoroljuk azt a módszert, melyben a transzcendens, mintegy isteni jelként megnyilvánulhat. Érzitek a különbséget a kérdezés és a tudakozódás között? Ha meg akarjátok érteni a Szent Névről szóló transzcendentális tudományt, akkor a tudakozódás a helyes módszer. A kérdések sora végeláthatatlan. Azt mondják, hogy: az ostoba sokkal több kérdést tud feltenni, mint amennyire egy bölcs képes válaszolni. De a  tudakozódás a helyes módszer a tudás megszerzéséhez, ezért ma a Szent Név művészetét és tudományos hátterét fogjuk kutatni.

Harér-náma harér-náma harér-námaiva kévalam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá. Harér-náma – Harí, a Legfelsőbb Úr Neve, háromszor ismételve. Kévalam – jelentése pedig: kizárólag. Kalau – ez a jelen korra, a Kali jugára vonatkozik. Násztjéva, pedig azt jelenti, hogy nincs más ezen kívül. Gatir, mellyel a végcél elérhető. Anjathá – más módszer. Tehát lefordítva, napjainkban a viszályok és a képmutatás e korában, nincs más út, nincs más út, nincs más út a tökéletesség és az üdvösség elnyerésére, mint a Legfelsőbb Úr Szent Neveinek éneklése.

Ez olyan, mint egy mottó, melyre a tudakozódásunk irányul. Ez a Brhadáranjaka-upanisadból származik és mintegy útmutatóul szolgál erre a korra. Tudjátok, Maháprabhu a legjobb sásztrát, a legjobb Puránát, a Bhágavata-puránát választotta, melynek első verse egy meditációra való meghívás: szatjam param dhímahí – „Meditáljunk a legfelsőbb igazságon!” Az utolsó vers, pedig a Szent Név dicsőítése, mely megtisztít bennünkket e kor valamennyi szennyeződésétől.

Tehát a Szent Név dicsőségét számos különböző forrás támassza alá. Az itt említett vers háromszor ismétli meg a Szent Név dicsőségét és azt is, hogy nincs más út. Mi pedig nem kérdezzük, hanem tudakozódunk az iránt, hogy miért háromszor hangzanak el ezek? Miért nem egyszer, vagy kétszer? Maháprabhu olyan csodálatos elmével rendelkezett, hogy bármit, amit csak egyszer is hallott, azt örökre az emlékezetében tudta tartani. Hányszor hallottátok már azt, hogy meg kell hódolnunk a Legfelsőbb Úr előtt? Hol van a ti tökéletes elmétek ehhez viszonyítva?

Rendben, ha nem elegendő az egyszeri említés, akkor a kétszer történő már elég lesz. A szanszkrt hangtanban és a filozófiai szakirodalomban az áll, hogy ha valamit nagyon komolyan akarnak kihangsúlyozni, akkor azt kétszer megismétlik. No, de háromszor…? Tehát vagy annyira ostobák lennénk, hogy ennyiszer kell megemlíteni, vagy ez a téma annyira fontos, hogy háromszor is kihangsúlyozzák.

Miért háromszor, mert az ebben az univerzumban megnyilvánult élőlények a három gúna hatása alatt állnak, melyet úgy hiszem mindannyian jól ismerünk. Például, amikor a tudatlanság hat rátok és nem vagytok képesek kibújni az ágyból. Erre a szakemberek azt mondják, hogy depresszió, azonban mégsem az, hanem ekkor a tama-guna hat rátok. Valójában van itt egy titok: az élet nehéz terhei gyakorolnak nyomást, pressziót rátok, melyre ti válaszként presszió mentességet, de-pressziót gyakoroltok. Tehát a presszió, a nyomás és a depresszió együtt vannak. Természetesen bhakta körökben ez csak elméletileg létezik, mert ti minden reggel a Szent Név nektárát ízlelitek, tehát hogy is lennétek depressziósak? Ez ugye számunkra nem létezik! Mi leginkább a lélek szerint akarunk, és nem pedig a test és elme szerint élni. Haza szeretnénk találni, vissza Istenhez, a lelki világba. Ott nincs nyomás, presszió rajtunk! Például a gópík csak az időjárás miatt aggódnak, emiatt “depressziósak”. Ha jó az idő, akkor Krisna kimegy legeltetni a teheneket és ekkor nem találkozhatnak Vele. Viszont, ha rossz az idő, akkor Krisna nem megy legeltetni és akkor sem találkozhatnak Vele, szóval ekkor is sírnak utána. Itt általában az emberek, ha süt a Nap, akkor nem depressziósak, hanem boldogak. Viszont ezek a  gópík állandóan sírnak! Akár süt a Nap, akár esik az eső, mindig sírnak. Szóval alaposan gondoljátok meg, hogy mit szeretnétek!

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz, hogy mindenki a három guna, a három kötőerő befolyása alatt áll. Tehát néha a tama guna győz le benneteket, ilyenkor levertnek, tehetetlennek érzitek magatokat; megint máskor a radzsasz hat rátok, ekkor mámorosan lelkesek vagytok; nagyon ritkán pedig a szattva van hatással ránk, ekkor békések, boldogok vagyunk, mindaz a jóság, ami itt elérhető. Tehát mindannyian a három guna hatása alatt állunk. Bevehettek bármilyen gyógyszert, de mivel azokra is hatnak a gunák, nem fognak segíteni. Bármilyen módszerhez, vagy spekulációhoz folyamodtok, melyet emberek találtak ki, nem fognak segíteni. Olyasvalamire van szükségünk, ami odaátról származik, ami ugye elég logikusan hangzik. Ha valami egy adott rendszeren belül van, az nem képes segíteni abban, hogy kijussunk belőle. Ezért egy transzcendentális módszerre van szükségünk. A nektár gyógyszere kell nekünk.

A Szent Név túl van a gunák hatásán, és azt nyomatékosítja, hogy: képesek lesztek legyőzni a tama guna, a radzsa guna, sőt még szattva guna hatását is. Tehát teljes függetlenséget, teljes lelki szabadságot nyújt a számotokra. Képesek lesztek valamennyi nehézség legyőzésére.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 03.05.2018, Рила)

Ние не питаме просто, за да задаваме въпроси, а питаме като признак на божествено култивиране. Виждате ли разликата между въпроси и запитвания? Ако искате да разберете божествената наука на святото име, запитването е правилният метод. Въпросите нямат край. Казано е: глупецът може да зададе много повече въпроси, отколкото мъдрецът може да отговори. Запитването, обаче, е верният метод за изучаване. Затова днес трябва да запитаме за изкуството и науката на святото име.

Харер нама харер нама харер намаива кевалам/ калау настй ева настй ева настй ева гатир анятха. Харер нама – името на Хари, Върховния Бог. Повторено три пъти. Кевалам – изключително. Калау – в тази епоха, Кали Юга. На асти – няма друг, не съществува. Гатир – да достигнеш целта, своето местоназначение. Анятха – друг метод. И така, можем да кажем, че в тази епоха на конфликти и лицемерие няма друг начин, няма друг начин, няма друг начин да се постигне съвършенство, спасение, освен възпяването на светите имена на Бога.

Това е мотото на нашето запитване. То идва от „Брихан Нарадия Пурана“ и е като пътеводител за тази епоха. Знаете, че Махапрабху е посочил най-добрата шастра, най-добрата Пурана – „Бхагавата Пурана“. Там първият стих е призив към медитация: сатям парам дхимахи – „Нека медитираме над висшата истина!” А последният стих е възхвала на святото име, което ще ни пречисти от всички замърсявания на тази епоха.

Така че славата на святото име е подкрепена от множество различни източници. И тук се споменава три пъти славата на святото име, а също и че няма друга алтернатива. Това не е въпрос, а запитване: защо три пъти? Защо не два пъти, защо не веднъж? Махапрабху е бил такъв гений, че каквото чуел веднъж, винаги можел да го запомни. А вие колко пъти сте чували, че е време да се отдадете на Бога? Къде е вашият гений?

Е добре, щом не можете да запомните от веднъж, два пъти е достатъчно. В санскритската прозодия и във философските шастри, ако искат да подчертаят нещо много сериозно, повтарят го два пъти. Обаче три пъти…? Или ние сме толкова глупави, че не можем да го запомним, или това е нещо толкова важно, че се подчертава три пъти.

Три пъти – защо? Защото всички живи същества в тази проявена вселена са под влиянието на трите гуни. Мисля, че всички знаете това много добре. Когато сте под влиянието на невежеството, дори не изпълзявате от кревата си. Някои експерти казват, че това е депресия, но то не е – то е въздействието на тама-гуна. Всъщност, ето една тайна: тежкото бреме на живота такъв, какъвто е, указва натиск върху човешките същества. И тогава нашият отговор, за да се борим срещу този натиск е депресията. Така че натиск и депресия – те вървят заедно. Разбира се, в кръговете на преданите това е нещо много теоретично, защото вие вкусвате нектара на светите имена всяка сутрин, така че каква депресия? Тя не съществува за нас, нали? Ние искаме да живеем все повече и повече според духа, а не според тялото и ума. И искаме да намерим пътя си обратно към дома, при Бога, в духовното небе. Там няма натиск! Единствената причина гопите, например, да имат някаква депресия, това е времето. Ако времето е хубаво, Кришна излиза да пасе кравите и те не Го срещат. Ако времето е лошо, Кришна не излиза да пасе кравите и те отново не Го срещат, затова отново плачат. Обикновено тук когато грее слънце хората не са в депресия, те са щастливи. Но тези гопи все плачат! Дали е слънчево или вали, те все плачат. Така че замислете се към какво сте се устремили.

Но да се върнем на темата – всеки е под властта на трите гуни. Понякога ви завладява тамас – тогава се чувствате мрачни и унили; друг път сте под влиянието на раджас – тогава се усещате въодушевени; много рядко има и някакви нотки на саттва – понеже саттва означава покой, щастие, всичко хубаво, което можете да постигнете тук. Но всеки е под контрола на гуните. А ако вземете каквото и да било лекарство, което е под контрола на гуните, то няма да ви помогне. Можете да прилагате какъвто и да било метод – идващ от човешките същества, от нечие разсъждение, от където и да е – няма да ви е от помощ. Нуждаем се от нещо, което идва отвъд. Това е съвсем логично – ако нещо е вътре в дадена система, то не може да ви помогне да излезете извън нея. Затова ни е нужен трансцендентален метод. Нужни са ни хапченца нектар.

Святото име е отвъд трите гуни. И това е подчертано: ще можете да надмогнете влиянието на тамас, също така влиянието на раджас, ще можете да минете дори отвъд пределите на саттва. Така че то ще ви донесе свобода, духовна свобода. Ще можете да преодолеете всички тези трудности.

(следва продължение)



(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2018 evening, Sofia)

First of all, I have to express my gratitude to my masters, to all the predecessor devotees, who had maintained the flame of devotion, and to all of you, because you give me a chance to remember what I have learned from my masters.

This year will be very prosperous. But it depends on us as well. All the external conditions are favourable; now we need to add our inner commitment. And in order to accomplish this very beautiful and enlivening job, we shall take the advice of Shrila Rupa Goswami on how to perfect our life.

These days we have been discussing the different relationships to the Supreme Lord Shri Krishna. Some of the people are connected to God in a neutral way, just believing that He exists and trusting His care and protection. This is very good, but shall we stop here? Let’s go one step further. What was the essence of this neutral connection – that we can maintain our spiritual consciousness. That’s good. But if we want to take one step further, we need to come to the servitude of the Supreme Lord – to be connected in a positive, loving, serving attitude. There is some active feedback after this conviction that God is there.

And after this servitude, this willingness to fulfil the desire of the Supreme – I think it’s something very high, you act according to the divine will, it’s great – there is one step further and this is our discussion now. The friendship mood – to establish a friendly relationship with God. But this is something very intimate; to have a good friend is very good feeling. So, if you can consider the Supreme as your friend, you feel well. Please act and purify yourself in such a way that if He has to consider you as His friend, He also feels good.

“As far as the friend in Vrindavana are concerned, they become greatly distressed when they cannot see Krishna even for a moment.”[1]

This is real friendship – you cannot tolerate not being connected, you cannot tolerate that your friend is missing from your vision. I think we all have people whom we cannot tolerate around us. But we hardly have any friend without whom we cannot survive a moment. This means that friendship, this mood of fraternity, is a very intense connection.

There are some special friends of Krishna, usually emotionally surcharged ones, of the opposite gender. Because Krishna is the male in Vrindavana and some of His friends are girls with some emotional surplus. And they can also hardly tolerate not being able to see Krishna permanently. Although they are village girls, nevertheless they are very well educated in anatomy and also in the details of creation – so, theology. They know that the body, with all its pros and cons, was designed by Brahma. And they curse Brahma for a mistake. “Brahma, you made a mistake designing this human body. Because we have eyelids and our eyelids sometimes need to blink. And when we close the eyelids, for that blink of an eye we don’t see Krishna. So, we curse you, you did wrong. Your job is half-perfect.”

You see, half-perfect. That means not perfect. There is no half-perfection; either perfect, or not. So, that means ‘Your job is totally wrong. What kind of design is that – that you made the human beings to blink. For that time we don’t see Krishna.’

(to be continued)

[1] Nectar of devotion, Ch. 41



(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai esti tanításából)

Először is szeretném kifejezni hálámat tanítómestereimnek, és valamennnyi bhaktának, akik elevenen tartották az odaadás tüzét, illetve mindannyiótoknak, mivel lehetőséget adtok arra, hogy emlékezzek mindarra, amit mestereimtől tanultam.

Egy nagyon eredményes esztendőnek nézünk elébe, de ez természetesen rajtunk is múlik. Valamennyi külső körülmény adott, most már csak a saját elszántságunkat kell hozzátennünk. Ahhoz, hogy ezt a nagyon szép és felemelő feladatot megvalósítsuk, fogadjuk meg  Sríla Rúpa gószvámí tanácsát, mely arra vonatkozik, hogyan tegyük életünket tökéletessé.

Az utóbbbi napokban az Úr Krisnához fűződő különböző transzcendentális kapcsolatokról beszélgettünk. Vannak akik semleges kapcsolatban vannak a Jóistennel, azaz csak egyszerűen hisznek és bíznak abban, hogy Ő létezik, és gondoskodik róluk, oltalmazza őket. Ez nagyon szép, de álljunk meg ennél? Nem, menjünk tovább. Mi is volt a lényege ennek a semleges kapcsolatnak? Az, hogy ezen a szinten képesek vagyunk állandó lelki tudatosságot fenntartani. Ez nagyszerű, de ha egy lépéssel tovább akarunk menni, akkor el kell jutnunk a Legfelsőbb Úr pozitív, szeretetteljes szolgálatához. Tehát nem csak meggyőződéssel kell, hogy rendelkezzünk, hanem cselekvő módon ki is kell fejeznünk a szeretetünket.

Ezután a szolgai hangulat után, amikor minden vágyunk az Úr vágyainak teljesítése – ami úgy hiszem egy nagyon magas szint, amikor az Isteni akarat szerint akarunk cselekedni – van még egy lépés, ami a mai beszélgetésünk témája. A transzcendentális baráti hangulat, baráti kapcsolat kialakítása Istennel. Ez már egy nagyon bensőséges hangulat, hiszen ha van egy komoly barátod, az nagyon jó érzés. Tehát, ha a Legfelsőbbet a barátotoknak tudhatjátok, akkor az nagyon jó érzéssel tölthet el benneteket. Kérlek éljetek úgy, és tisztítsátok meg magatokat annyira, hogy ha Ő a barátjának tekint Téged, akkor ebben a kapcsolatban Ő is jól érezze magát.

A vrndávanai vayasyáknak (barátoknak) már az is végtelen szenvedést okoz, ha csak egy pillanatig nem láthatják Krsnát.”[1]

Ilyen egy igazi barátság, képtelenek vagytok elviselni, ha nem vagytok együtt, ha a barátotok egy kicsit is eltűnik a szemetek elől. Úgy hiszem mindannyian ismerünk olyan embereket, akiket nem tudunk elviselni magunk körül, viszont alig van olyan barátunk, aki nélkül egy pillanatig sem bírnánk ki. Tehát a  barátság, ez a baráti hangulat egy rendkívül intenzív kapcsolat.

Krisnának van néhány különleges barátja a másik nemből, akik általában komoly érzelmi többlettel rendelkeznek. Vrindávanban Krisna a férfi, így néhány barátja, aki ezzel a bizonyos érzelmi többlettel rendelkezik és szintén nehezen viseli, ha nem láthatja állandóan Krisnát, hölgy. Bár ők egyszerű falusi lányok, mégis nagyon jártasak az anatómiában, éppúgy mint a teremtés részleteiben, a teológiában. Tudják, hogy a testet, annak minden előnyével és hátrányával együtt, Brahmá tervezte, és átkozzák is őt ezért a tévedéséért. Brahmá, te hibásan tervezted az emberi testet. Van szemhéjunk, amivel pislogunk. De amikor pillantunk, akkor nem látjuk Krisnánkat. Átkozunk téged ezért a félig tökéletes munkádért.”

Értitek, tehát a félig tökéletes, igazából azt jelenti, hogy tökéletlen. Nincs olyan, hogy  félig tökéletes, hiszen valami vagy tökéletes, vagy tökéletlen. Ez annyit jelent, hogy ‘Ezt nagyon elrontottad! Hogyan lehetett úgy megtervezni az embert, hogy pislognia kelljen? Hiszen akkor egy pillanatig, nem láthatjuk szeretett Krisnánkat.’

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet

 



(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2018 вечер, София)

Най-напред нека изразя благодарността си към моите учители, към всички предшестващи предани, които са поддържали пламъка на предаността, и към всички вас, защото ми давате възможност да си припомня каквото съм научил от своите учители.

Тази година ще бъде много благодатна. Но това зависи и от нас. Всички външни условия са благоприятни; сега трябва да добавим и вътрешната си посветеност. А за да осъществим тази толкова красива и живителна работа, нека приемем съветите на Шрила Рупа Госвами как да усъвършенстваме живота си.

Тези дни говорим за различните взаимоотношения с Върховния Бог Шри Кришна. Някои хора са свързани с Бога по неутрален начин; те просто вярват, че Той съществува и разчитат на Неговата грижа и закрила. Това е много хубаво, но трябва ли да спрем дотук? Нека минем една стъпка по-нататък. Каква беше есенцията на тази неутрална връзка – да съумяваме да поддържаме духовното си съзнание. Това е добре. Но ако искаме да минем една стъпка нататък, трябва да стигнем до служенето към Всевишния – да сме свързани чрез едно позитивно, любящо настроение на служене. Това е активен отклик на увереността, че Бог съществува.

А след това служене, след тази готовност да изпълняваме желанията на Бога – мисля, че това е нещо много висше, да действаш според Божията воля, велико е – има и една стъпка по-нататък; именно за това е дискусията ни днес. Приятелското настроение – да установим приятелски отношения с Бога. Това е нещо много съкровено; да имаш добър приятел е много хубаво чувство. Така че ако можете да считате Всевишния за свой приятел, чувствате се много добре. Моля ви, действайте и се пречиствайте по такъв начин, че ако Той трябва да ви счита за Свои приятели, също да се чувства добре.

„Що се отнася до вриндаванските приятели, те изпадали в отчаяние ако Кришна дори за миг се скриел от погледа им.”[1]

Това е истинско приятелство – да не можеш да търпиш да не сте заедно, да не можеш да търпиш да не виждаш приятеля си. Мисля, че всички имаме хора, които не можем да търпим край себе си. Но едва ли имаме приятели, без които не можем да оцелеем и миг. Това означава приятелство, това настроение на приятелство е много интензивна връзка.

Има някои специални приятели на Кришна, които са с много силен емоционален заряд – обикновено те са от другия пол. Защото Кришна е мъжът във Вриндавана и някои от приятелките Му са девойки, които изпитват силни чувства. Те също много трудно издържат да не виждат Кришна постоянно. Макар да са селски момичета, въпреки това са много добре образовани по анатомия, а също и в подробностите около сътворението – тоест по теология. Те знаят, че тялото, с всичките му добри и лоши страни, е било създадено от Брахма. И те проклинат Брахма заради една грешка. „Брахма, ти си направил грешка, проектирайки човешкото тяло. Направил си ни клепки, а те от време на време трябва да мигат. И когато затваряме клепки, за времето на това премигване на окото ние не виждаме Кришна. Затова те проклинаме, сторил си неправда. Делото ти е полу-съвършено.”

Виждате, полусъвършено. Това означава несъвършено. Не съществува полусъвършенство; или е съвършено, или не е. Така че това означава „Твоята работа е напълно сбъркана. Какъв е този твой майсторлък – защо си направил очите да мигат!? През това време ние не виждаме Кришна.“

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността“, Гл. 41



(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2018 abends, Sofia)

Zuallererst muss ich meinen Meistern, allen Vorgänger-Anhängern, die die Flamme der Hingabe aufrechterhalten haben, und euch allen meinen Dank aussprechen, weil ihr mir die Möglichkeit gebt, mich daran zu erinnern, was ich von meinen Meistern gelernt habe.

Dieses Jahr wird sehr erfolgreich sein. Aber es hängt auch von uns ab. Alle äußeren Bedingungen sind günstig; jetzt müssen wir unser inneres Engagement hinzufügen. Und um diese sehr schöne und belebende Aufgabe zu erfüllen, werden wir den Rat von Shrila Rupa Goswami befolgen, wie wir unser Leben perfektionieren können.

In diesen Tagen haben wir die verschiedenen Beziehungen zum Höchsten Herrn Shri Krishna besprochen. Manche Menschen haben eine neutrale Verbindung zu Gott, glauben einfach an seine Existenz und vertrauen auf seine Fürsorge und seinen Schutz. Das ist sehr gut, aber sollen wir hier aufhören? Gehen wir einen Schritt weiter. Was war das Wesentliche dieser neutralen Verbindung – dass wir unser spirituelles Bewusstsein aufrechterhalten können. Das ist gut. Aber wenn wir einen Schritt weitergehen wollen, müssen wir in die Dienung des Höchsten Herrn kommen – um in einer positiven, liebevollen, dienenden Haltung verbunden zu sein. Es gibt ein aktives Feedback nach dieser Überzeugung, dass Gott da ist.

Und nach dieser Knechtschaft, dieser Bereitschaft, den Wunsch des Höchsten zu erfüllen – ich denke, das ist etwas sehr Erhabenes, man handelt nach dem göttlichen Willen, das ist großartig – gibt es noch einen Schritt weiter, und das ist jetzt unsere Diskussion. Die Freundschaftsstimmung – eine freundschaftliche Beziehung zu Gott aufzubauen. Aber das ist etwas sehr Intimes; einen guten Freund zu haben, ist ein sehr gutes Gefühl. Wenn ihr also den Höchsten als euren Freund betrachten könnt, fühlt ihr euch wohl. Bitte handelt und reinigt euch so, dass Er sich auch gut fühlt, wenn Er euch als Seinen Freund betrachtet.

„Was die Freunde in Vrindavana betrifft, so sind sie sehr betrübt, wenn sie Krishna nicht einmal für einen Moment sehen können.“ [1]

Das ist echte Freundschaft – ihr könnt es nicht ertragen, nicht verbunden zu sein, ihr könnt es nicht ertragen, dass euer Freund in eurem Blickfeld fehlt. Ich denke, wir alle haben Menschen um uns herum, die wir nicht ertragen können. Aber wir haben kaum einen Freund, ohne den wir keinen Moment überleben könnten. Das bedeutet, dass Freundschaft, diese Stimmung der Brüderlichkeit, eine sehr intensive Verbindung ist. Es gibt einige besondere Freunde Krishnas, meist emotional aufgeladene, des anderen Geschlechts. Denn Krishna ist der Mann in Vrindavana und einige seiner Freunde sind Mädchen mit einem gewissen emotionalen Überschuss. Und sie können es auch kaum ertragen, Krishna nicht dauerhaft sehen zu können. Obwohl sie Dorfmädchen sind, sind sie dennoch sehr gut in Anatomie und auch in den Einzelheiten der Schöpfung – also in Theologie – ausgebildet. Sie wissen, dass der Körper mit all seinen Vor- und Nachteilen von Brahma entworfen wurde. Und sie verfluchen Brahma für einen Fehler. „Brahma, du hast einen Fehler gemacht, als du diesen menschlichen Körper entworfen hast. Denn wir haben Augenlider und unsere Augenlider müssen manchmal blinzeln. Und wenn wir die Augenlider schließen, sehen wir Krishna für diesen Wimpernschlag nicht. Also verfluchen wir dich, du hast etwas falsch gemacht. Deine Arbeit ist halb perfekt.“ Ihr seht, halb perfekt. Das bedeutet nicht perfekt. Es gibt keine halbe Perfektion; entweder perfekt oder nicht. Das heißt also: „Deine Arbeit ist völlig falsch. Was für ein Plan ist das – dass du die Menschen dazu gebracht hast, zu blinzeln. In dieser Zeit sehen wir Krishna nicht.“

(Fortsetzung folgt)

1. Nektar der Hingabe, Kap. 41



(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2018 вечером, София)

Прежде всего, я должен выразить свою благодарность моим учителям, всем предыдущим преданным, которые поддерживали пламя преданности, и всем вам, потому что вы даете мне возможность вспомнить, чему я научился у своих учителей.

Этот год будет очень процветающим. Но это зависит и от нас. Все внешние условия благоприятны; теперь нам нужно добавить нашу внутреннюю приверженность. И чтобы выполнить эту прекрасную и оживляющую работу, мы воспользуемся советом Шрилы Рупы Госвами о том, как усовершенствовать нашу жизнь.

В эти дни мы обсуждали различные отношения с Верховным Господом Шри Кришной. Некоторые люди связаны с Богом нейтрально, просто веря, что Он существует, и доверяя Его заботе и защите. Это очень хорошо, но остановимся ли мы на этом? Давайте сделаем еще один шаг вперед. В чем была суть этой нейтральной связи — в том, что мы можем поддерживать свое духовное сознание. Это хорошо. Но если мы хотим сделать еще один шаг вперед, нам нужно прийти к служению Верховному Господу — быть связанными в позитивном, любящем, служащем отношении. Есть некоторая активная обратная связь после этого убеждения, что Бог есть.

И после этого служения, этой готовности исполнить желание Всевышнего — я думаю, это что-то очень высокое, вы действуете в соответствии с божественной волей, это здорово — есть еще один шаг вперед, и это наша дискуссия сейчас. Дружеское настроение — установить дружеские отношения с Богом. Но это что-то очень интимное; иметь хорошего друга — это очень хорошее чувство. Так что, если вы можете считать Всевышнего своим другом, вы чувствуете себя хорошо. Пожалуйста, действуйте и очищайте себя таким образом, чтобы, если надо чтоб Он считал вас Своим другом, Он также чувствовал себя хорошо.

«Что касается друзей во Вриндаване, то они очень отчаиваются, если не могут увидеть Кришну даже на мгновение».[1]

Это настоящая дружба – вы не можете терпеть отсутствие связи, вы не можете терпеть, что ваш друг отсутствует в вашем поле зрения. Я думаю, у всех нас есть люди, которых мы не можем терпеть рядом с собой. Но у нас едва ли есть друг, без которого мы не смогли бы прожить и минуты. Это означает, что дружба, это настроение братства, является очень интенсивной связью.

Есть некоторые особые друзья Кришны, обычно эмоционально перегруженные, противоположного пола. Потому что Кришна – мужчина во Вриндаване, а некоторые из Его друзей – девушки с некоторым эмоциональным избытком. И они также с трудом переносят невозможность постоянно видеть Кришну. Хотя они деревенские девушки, тем не менее, они очень хорошо образованы в анатомии, а также в деталях творения – то есть теологии. Они знают, что тело, со всеми его плюсами и минусами, было создано Брахмой. И они проклинают Брахму за одну ошибку.

«Брахма, ты совершил ошибку, проектируя это человеческое тело. Потому что у нас есть веки, и нашим векам иногда нужно моргать. И когда мы закрываем веки, на это мгновение мы не видим Кришну. Поэтому мы проклинаем тебя, ты поступил неправильно. Твоя работа наполовину совершенна».

Видите ли, полусовершенная. Это значит несовершенная. Полусовершенства не существует; либо совершенный, либо нет. Так что это значит: «Твоя работа совершенно неправильная. Что это за замысел такой — заставить людей моргать. В это время мы не видим Кришну».

 

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданности“, Гл. 41



(from a lecture of Swami Tirtha, 02.05.2018, Rila) 

(continues from the previous Monday)

Did I promise anything else beyond the bitter drops of theology and philosophy?

You know, the holy name is a practice to be cultivated. And we need a mood for that. A mood where we can enter this vibration, we can enter this circle. Just like Mahaprabhu is surrounded by the holy name – so beautiful! He is dancing! And for me now in this mood this is like a midnight dance. So, if you agree to sing for a little bit the holy name in a special mood, like a midnight mood. But for that we need less light, a little less. Do we have some more candles?

What can you include in your prayers and mantras? You can include your loss. Because we have left this divine reality. We are lost souls. So all your weeping you can add to this prayer: ‘I have committed a grave mistake! It feels like an almost eternal loss. I have lost You.” This is like a feeling of mourning. All the pain, all the bitterness of this separation you can include.

This is a way of reality. This is a diagnosis. But this is not our goal. The bitter feeling of separation is not our goal. So you can also include your hopes: ‘Hare Krishna – I have lost You. Hare Rama – but I will find my way back home, back to You.’ So you can include your hopes, your spiritual prospective.

What more? We have given our feeling of being lost; we have added our hopes of return; what else can we include here? The night is coming, your daily activities are finished. Radha-Govinda’s daily activities are also finished. But the night is approaching. So, you can include, you can enhance Radhika’s dream. What is Her dream? ‘Ah, the night has come, it’s darkness all around – it reminds me of somebody, of His darkness.’ Hare Krishna – this is the dream of somebody; Krishna Krishna – it’s the dream of Radhika.

So if you want to include the service mood of the soul, of your soul being integrated into this divine beauty, to serve that divine mood of meeting and union of divine Beauty and divine Love, please, you can include that as well.

This is very slow, very quiet. Because in the night even a small candle is like an eternal flame, even a small noise is like a thunderbolt. So this cultivation is very soft, very intimate. The drum comes as the beat of your heart. The karatal comes as the music of the spheres, and the strings come like the gentle breeze in the midnight leaves. And you are invited to whisper in bhajan.



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

Ugye ígértem még valamit a teológia és a filozófia keserű piruláin kívül?

Mint tudjátok a Szent Nevek zengése egy olyan folyamat, melyet gyakorolnunk is kell, és ehhez megfelelő hangulat, lelkiállapot szükséges, mellyel beocsájtást nyerhetünk ebbe a hangvibrációba, ebbe a bensőséges körbe. Éppúgy, ahogy Maháprabhut körülöleli a Szent Név, amikor táncol, ez gyönyörű! Számomra ez a hangulat olyan, mint egy éjszakai tánc. Ha ti is szeretnétek, akkor énekeljük a Szent Neveket egy ilyen különleges éjszakai hangulatban, és ehhez vegyük is lejjebb a fényeket, illetve még gyújtsunk meg néhány gyertyát.

Mi az, amit még hozzá tudunk adni a fohászainkhoz, a mantrázásunkhoz? Mindazt, ami itt hiányzik, hiszen elhagytuk azt az isteni valóságot, eltévelyedett lelkek vagyunk. Tehát a könnyeiteket is adjátok oda: ‘Súlyos hibát követtem el, úgy érzem örökre elvesztettelek!” Ez olyan, mint a gyász érzése, amikor az elválásnak az összes fájdalma, keserűsége bennünk van.

Ez a valóság, ez a diagnózis, de nekünk nem az elválás feletti kesergés a célunk. Még hozzátehetitek a mantrázáshoz a bizakodásotokat: ‘Haré Krisna – Ó, Uram elvesztettelek. Haré Ráma – de érzem, hogy haza fogok találni Tehozzád.’ Tehát a reményeiteket, lelki távlataitokat is belefoglalhatjátok.

És még mit tegyünk hozzá? Már hozzátettük az elvesztettség érzését, a hazatalálás reményét, és mi az amit még hozzátehetnénk ehhez? Közeleg az éjszaka, már befejeztük a napi teendőinket, Rádhá-Góvindáék is nyugovóra térnek. Tehát segíthetitek, fokozhatjátok Rádhika álmának beteljesülését. Ő vajon miről álmodik? ‘Eljött az éj, mindent beborít a sötétség. Ez emlékeztet valakire, az Ő sötét színére.’ Haré Krisna, valakinek ez az álma; Krisna Krisna, ez pedig Rádhika álma.

Tehát, ha ehhez még szeretnétek hozzátenni a lélek szolgálatkészségét, hogy bevonódhasson ebbe a magasztos gyönyörűségbe, mellyel az isteni Szépség és Szeretet találkozását szolgáljátok, akkor kérlek ezt is tegyétek hozzá.

Ez egy nagyon lassú és halk dallam, mivel éjjel még a kicsi gyertyaláng is hatalmasnak tűnhet, és az apró zaj is olyan, mint egy mennydörgés. Tehát ez egy igazán finom, lágy és bensőséges lelki gyakorlat. A mrdanga olyan, mit a szívverés üteme, a karatal a szférák zenéjét eleveníti fel, és a citera húrja pedig olyan, mint az éjszaka lágy szellője a leveleken. Ti pedig suttogva énekelhettek.



« Older Entries