Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)

I feel honored to be in your company. When coming here, I read an add: “Just lose yourself in Bulgaria, in order to find yourself.” I like that message very much. And this time I would like to tell some words about a very important factor, it’s called time. At the beginning of a new year it’s good to think about time, isn’t it? Usually at this period people start to make their vows: “From now on I will change my life.” And then, after a few days pass, nothing changes. In the beginning we are very enthusiastic, and then we lose it. We are just like a fire. You start a fire and it burns very high, and then it burns down. But my suggestion is instead of the flames, be like a charcoal. Because the flames, they only burn the pot, but die very soon – with time, they lose their power. But the charcoal may be not so obvious as the dancing flames, yet at any moment you can start the firе again – that means, with time it preserves the power. 

So, time is a dimension. We are accustomed to three dimensions, maybe four maximum. But actually, time is both the fourth and the fifth dimension. Shall I tell you how? The first dimension is the point. It is without measure. This is the nature of the point, by nature it is something that exists without a measurement. That means, it exists without existing. So, the point is a mystic experience. Although we know it exists, we cannot determine how it is. Therefore, in order to come closer to our present-day reality, we need a second point. If we have a second point, then we can come to the, so to say, the first dimension – this is the line. One point and another point, and what connects the two and goes to infinity, this is a line – one dimension. If you are a real mystic, then you start to bend the line. If we bend the line then we receive a triangle – the first surface. Do you follow? This is spiritual mathematics. Don’t worry, we shall discuss other topics as well, but let’s start with the bitter pill. And then we can expand into space, right? Tetrahedron is the first object in space. And this is our 3D world, right? This is the world we all know: how to move, how to live, up, down, forward, backwards. This is how we understand space – in three dimensions. 

And some say that the next dimension is time. Because if we include time into the space concept, then we can mobilize the concept of space. Because we are moving not only in space, but in time as well. So, time is the fourth dimension. But I can tell you that time is the fifth dimension as well. Because time on this side acts as a limitation – everything that had started will end, will finish, so that is a limiting aspect of time, this is the fourth dimension. But time on the other side exists as eternity. So, we can say that material time is the fourth dimension, while the spiritual time is the fifth dimension and it is called eternity. And no matter how many moments of material time you put together, you will never achieve eternity, because that is a different dimension. So, from the limited moments we cannot make up eternal time. Therefore, we have to be very careful about our time. How do we perceive time? Time as a limiting factor or time as a dimension to enter eternity? Which side do you prefer – the limiting or the unlimited aspect of time? My preference is with the second version. And therefore, from time to time it is good to think it over, to ponder about time and to understand more about it. 

Once there was an occasion when I had to give a lecture about time. And usually, it is not very nice to come late to a lecture, especially if you are the lecturer. But this time I understood I cannot make it, I will be late. Still the audience was very patient, so they were waiting for half an hour for the lecturer to appear. You know, our topic was time and I was late! So, I felt really embarrassed, but I wanted to escape the situation, so I told the audience: “You see, I came late to demonstrate to you the importance of time”. 

So, we have to use our time properly. Not to waste a moment in the chance to obtain some spiritual achievement. But trying to properly use this dimension, that will help us reach our eternal home. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)

Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek veletek! Útban errefelé, megakadt a tekintetem egy hirdetésen, ami így szólt: „Merülj el Bulgáriában, hogy rátalálj önmagadra!” Bevallom, nekem nagyon tetszik ez az üzenet! 

Ezúttal egy nagyon fontos tényezőről szeretnék néhány szót szólni, mégpedig az időről. Mivel épphogy elkezdődött ez az új esztendő, ezért úgy hiszem érdemes elgondolkodnunk magáról az időről. Általában ilyenkor, az év elején szeretünk fogadalmakat tenni, például, hogy: „Mostantól változtatni fogok az életemen.” Aztán eleinte nagyon lelkesek vagyunk, de néhány nap elteltével rájövünk, hogy nem igazán változott semmi, elvesztettük a lelkesedésünket. Pont olyanok vagyunk, mint a tűz. Meggyújtjuk, hirtelen fellángol, aztán meg kialszik. Viszont én azt javaslom, hogy a lángok helyett legyünk inkább olyanok, mint a faszén. Mert a láng gyorsan éget, de hamar ki is alszik, vagyis idővel elveszíti az erejét. A faszén meglehet, nem olyan elbűvölő, mint a lobogó tűz, de bármikor újra lángra lobbanhatjuk, vagyis az idő múltával is megőrzi erejét. 

Tehát az idő, az egy dimenzió. Általában mi a három dimenziót ismerjük, de valójában ehhez még hozzájön az idő, ami egyszerre a negyedik és az ötödik dimenzió is egyben. Szeretnétek tudni, hogyan is van ez pontosan? A nulladik dimenzió a pont, melynek természeténél fogva nincs kiterjedése. Ez azt jelenti, hogy létezik anélkül, hogy létezne, tehát ez egy misztikus dolog. Bár tudjuk, hogy létezik, nem tudjuk meghatározni, milyen is valójában, mivel a mértéke nulla. Szóval, ha közelebb akarunk kerülni a jelen valóságunkhoz, akkor szükségünk van egy második pontra, s így eljuthatunk az úgymond első dimenzióhoz, ami a vonal. Tehát a két pontot összekötő egyenes, ami a végtelenbe tart, az a vonal, az az első dimenzió. Ha igazi misztikusok vagyunk, akkor elkezdjük meghajlítani a vonalat, így jön létre a háromszög, az első síkbeli elem, ami már két dimenziós. Tudjátok követni? Ez a spirituális matematika. Ne aggódjatok, másról is fogunk még beszélgetni, de először ezzel a keserű pirulával kell kezdenünk. Majd ezt a háromszöget kiterjesztjük a térbe, ami a tetraéder (háromoldalú gúla) ez az első tárgy a térben a 3 dimenzióban, s ez a mi világunk. Ez az a világ, amelyet mindannyian ismerünk, hogyan kell ebben mozogni, élni, felfelé, lefelé, előre, hátra. Tehát így épül fel számunkra, így értelmezzük a három dimenziós teret. 

S azt mondják, hogy a következő dimenzió az idő. S ha hozzáadjuk az időt a térhez, akkor lépünk át a negyedik dimenzióba, mivel az idő egy irány, ami felé mindannyian megállíthatatlanul utazunk. Tehát az idő az a negyedik dimenzió, de azt tudom mondani, hogy az idő valójában az ötödik dimenzió is egyben. Mert az anyagi értelemben vett korlátozott idő, melynek van kezdete és vége, ez csak a mi oldalunkon érvényes, a negyedik dimenzióban, de a másik oldalon, a  lelki dimenzióban az idő örökkévalóságként létezik. Tehát azt mondhatjuk, hogy az anyagi idő a negyedik dimenzió, míg a lelkivilágbeli idő az ötödik dimenzió, és ezt nevezzük örökkévalóságnak. S bármennyi anyagi időt rakunk is össze, soha nem fogjuk elérni az örökkévalóságot, mert az egy másik dimenzió. Tehát a korlátozott pillanatokból nem tudunk örök időt létrehozni. Ezért kell nagyon óvatosan bánnunk az időnkkel! Hogy vajon az idő az egy korlátozó tényező a számunkra, vagy mint az örökkévalóságba vezető dimenzió? Melyik oldalt részesítjük előnyben: az idő korlátozó vagy korlátlan aspektusát? Számomra a második változat a kedvesebb. Ezért időről időre jó elgondolkodnunk, elmélkednünk, és minél többet megértenünk ebből. 

Egyszer előadást kellett tartanom az időről. Általában nem túl illendő késni egy előadásról, főleg hogyha mi magunk vagyunk az előadók, de ezúttal rá kellett jönnöm, hogy nem fogok tudni odaérni, késni fogok. Bár a hallgatóság nagyon türelmes volt, fél órát kellett várniuk, hogy megjöjjön az előadó. Szóval értitek, az idő volt a téma, és én késve érkeztem! Tehát igencsak kellemetlenül éreztem magam, de szerettem volna kicsit oldani a helyzetet, ezért azt mondtam a hallgatóságnak, hogy: „Látjátok, valószínűleg azért kellett késnem, hogy be tudjam mutatni nektek az idő fontosságát”. 

Tehát nagyon fontos, hogy okosan bánjunk az időnkkel. Nem szabad elpazarolnunk egyetlen pillanatot sem, hogy lelkileg emelkedhessünk. Törekedjünk arra, hogy helyesen használjuk ezt az idő dimenziót, mely segíteni fog bennünket eljutnunk az örök otthonunkba. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 вечер, София)

За мен е чест да съм във вашата компания. Идвайки насам, прочетох една реклама: „Просто се изгуби в България, за да намериш себе си.” Много ми харесва това послание. Този път бих искал да кажа няколко думи за един много важен фактор, а именно времето. В началото на една нова година е добре да се замислим за времето, нали? Обичайно в този период хората започват да си дават обещания: „От днес нататък ще променя живота си.” Ала след като изминат няколко дни, нищо не се променя. В началото сме много ентусиазирани, а после губим това. Ние сме досущ като огъня. Запалваш огън и той пламти високо, а после догаря. Но аз предлагам вместо да сме пламъци, да бъдем жарава. Защото пламъците само обгарят гърнето, но скоро замират – с времето те губят сила. Обаче от жарта, макар да не е толкова очевидна като танцуващите пламъчета, можете във всеки миг от нея можете отново да запалите огън – това означава, че с времето тя запазва силата си. 

И така, времето е измерение. Всъщност, ние сме свикнали с три измерения, максимум четири. Ала в действителност времето е едновременно четвъртото и петото измерение. Да ви кажа ли как? Първото измерение е точката. Тя всъщност е неизмерима. Такава е природата на точката – по самата си природа тя съществува, без да има размери. Това означава, че съществува несъществувайки. Така че точката е мистично преживяване. Макар да знаем, че я има, не можем да определим по какъв начин я има. Затова, за да се доближим повече до настоящата си реалност, ни е нужна втора точка. Ако имаме втора точка, тогава можем да стигнем до, така да се каже, първото измерение – което е линията. Една точка и друга точка, а това, което ги свързва и отива в безкрайността, е линията – едноизмерна. Ако сте истински мистици, започвате да прегъвате линията. Ако я прегънем, получаваме триъгълник – първата повърхнина. Следите ли мисълта ми? Това е духовна математика. Не се тревожете, ще говорим и по други теми, но нека започнем с горчивото хапче. И след това можем да разгърнем триъгълника в пространството; тетраедърът е първият пространствен обект. И това е нашият 3D свят, нали? Това е светът, който всички познаваме: как да живеем и да се движим в него: нагоре, надолу, напред, назад. Така разбираме пространството – в три измерения. 

И някои казват, че следващото измерение е времето. Защото ако включим времето в концепцията за пространство, тогава го задвижваме. Тъй като ние се движим не само в пространството, но и във времето. Така че времето е четвъртото измерение. Но мога да ви кажа, че времето е и петото измерение. Защото времето откъм тази страна действа като ограничение – всичко, което е започнало, ще свърши, ще приключи; това е ограничаващият аспект на времето, четвъртото измерение. Обаче времето от обратната страна съществува като вечност. Така можем да кажем, че материалното време е четвъртото измерение, а духовното време е петото измерение и то се нарича вечност. И няма значение колко мигове от материалното време съберете заедно, никога няма да получите вечност, тъй като тя е друго измерение. Така че от ограничените мигове не можем да съставим вечното време. Затова трябва да сме много внимателни с времето си. Как възприемаме времето? Като ограничаващ фактор или като измерение, в което да встъпим във вечността? Коя страна предпочитате – ограничаващия или безграничния аспект на времето? Аз избирам втората версия. Затова от време на време е добре да премислим, да поразсъждаваме за времето и да разберем повече за него. 

Един път трябваше да дам лекция за времето. И обичайно не е добре да се закъснява за лекция, особено ако ти си лекторът. Но този път осъзнах, че няма да успея, ще закъснея. Публиката обаче беше много търпелива, половин час чакаха лектора да се появи. Разбирате ли, темата ни беше времето, пък аз закъснях! Наистина се чувствах смутен, но понеже исках да избягна ситуацията, казах им: „Виждате ли, аз закъснях, за да ви демонстрирам значимостта на времето”. 

Така че трябва правилно да използваме времето си. Да не губим и миг възможност да добием духовни постижения. Стремежът ни да оползотворяваме правилно това измерение ще ни помогне да достигнем своя вечен дом. 

(следва продължение)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krsna-sakti kérdése: Szeretném, ha kicsit bővebben elmagyaráznád a hatlevelű Krisna-mandalát. Említetted, hogy e lótuszvirág közepén van egy gyémántoszlop, ami talán az önreflexiót tükrözi vagy talán a lélek lakhelye?

Szvámí Tírtha: Nos, ez a gyémántoszlop, ez maga Krisna. S kétféle különböző magyarázat létezik. Ha a szívlótuszt egy virághoz hasonlítjuk, akkor annak szirmain találhatók pozitív, és vitathatóbb tulajdonságok egyaránt, illetve a közepén található az önreflexió. Tehát ez olyan, mint amikor rálépünk a lelki útra, és még nem igazán tudjuk, hogyan fogunk fejlődni.  Ekkor az első lépés az, hogy megpróbáljuk elemezni önmagunkat, elkezdünk elmélkedni önmagunkon: „Ki vagyok én?” Ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy a megfigyelő végzi ezt az önreflexiót, ezek vagyunk mi, tehát a lélek. Ebből a középpontból megfigyelhetjük mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságainkat, érdemeinket, hiányosságainkat.

Amikor belefogunk a lelki életbe, akkor kilépünk a saját kis szívmandálánkból, és belépünk egy nagyobb mandálába. Képzeljük el például, hogy elmegyünk egy templomhoz, és az valójában egy hatalmas komplexum, mint egy városon belül fallal elkülönített adott kerület, szent hely. Itt van egy kapu, egy főbejárat, amin ha belépünk egy újabb fallal találkozunk, majd még eggyel, és még eggyel. Így lehet egyre beljebb haladni ennek a hatalmas épületegyüttesnek a legbelsőbb köreibe. Végül pedig az egésznek a közepén ott áll ez a gyémántoszlop, maga Isten. S amikor ez az úgymond külső mandala és a mi személyes szívmandálánk ott találkoznak, ez a gyémántoszlop, átültethetővé válik a szívünkbe. Ekkor fogunk rálelni a saját létünk forrására, és ekkor válik annyira tisztává a szívünk, hogy meginvitálhatjuk Istent, hogy lakozzon benne: „Kérlek, foglald el helyed a szívemben, amit Neked készítettem.”

Tehát ez a két lótusz, két különböző mandala a valóság különböző szintjeit hivatott magyarázni. Tehát az egyik olyan, mint egy személyes, egyéni valóság, a másik pedig inkább olyan, mint a lelki útnak a szimbóluma, melyet be kell járnunk ahhoz, hogy elérjük célunkat. S ezeken felül még létezik az isteni mandala is, ahol Gólóka Vrndávant is lótuszszirmokkal ábrázolják, melyeken a mahámantra foglal helyet. Tehát folyamatosan ugyanarról a vizuális szimbólumról, a lótuszvirágról beszélünk, csak különböző árnyalatokban. Az egyik a szívmandálánk, a második a lelki út, mint mandala, és a harmadik pedig a lelkivilág valósága, mint a Krisna-mandala. S ezen felül még mi is néha összejövünk egy tanítványi-mandalába, mint ma, ahogy itt ülünk, mi is létrehozunk egy ilyen formát, mely még nagyobb lelki energiát képes létrehozni.

  Nem tudom, hogy ez segítség volt-e ahhoz, hogy tisztábban lássuk ezt a témát? Tehát vannak párhuzamok és hasonlóságok a különböző megnyilvánulások között, hiszen mind ugyanazt a szimbólumot, a mandalát használja, de különböző értelmezésben, más-más megvilágítással. 

(folytatása következik)

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Krishna Shakti: I need some more clarification about the mandala of six leaves. You said that there is a diamond pillar that is self-reflection – maybe this is the place of the soul?

Swami Tirtha: Well, the diamond pillar, this is Krishna. These are two different explanations. If we explain the heart lotus as a flower symbol, then on the petals there are the positive and questionable qualities and in the center is the self-reflection. So, this is like the beginning – when we start our spiritual journey and we don’t really know how to improve, the first step you can take is to try to analyze yourself, try to reflect upon yourself: ‘Who am I?’ From this point of view we can say that the observer is performing this self-reflection – and this is you, the soul. From this central point, we can observe our positive and negative qualities, our merits and our shortcomings. 

And when we start our spiritual journey, then we jump from our own small little heart mandala and enter into the big mandala. Imagine it like this: you approach a temple and it’s a huge temple complex, like a district in a city. The external wall is there to isolate the city and the sacred space. Then there is one main gate, main entrance; you come in and then there is a next wall, and a next wall, and you go through inner and inner circles of this huge complex. And finally in the center of that complex there is this diamond pillar – God. When this symbolic external mandala and your personal mandala meet there, this diamond pillar can be transplanted into your heart as well. Then you will find the source of your own existence. And then your heart mandala is purified enough to invite God to reside there: “Please, I prepared this place for You.” 

So these two lotuses, two different mandalas are to explain different levels of reality. One is like a personal, individual reality, and the other is more like a symbol of the spiritual path that we have to accomplish in order to reach our goal. Plus there is this divine mandala, where Goloka Vrindavan is described like the lotus petals with the mahamantra on them. So all the time the similar picture is mentioned, but in different shades. One is your individual heart mandala; second is the path as a mandala; third is divine reality as a mandala. And sometimes we come together in a disciplic mandala – like today, sitting here, we also form a structure, such a form that generates more spiritual energy.

 I don’t know if it helped you clear the situation in your head. So, there are parallels, there are similarities between the different representations, because they use the same symbol – mandala – but in a different understanding. 

(to be continued)

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Кришна Шакти: Имам нужда от малко повече обяснения за мандалата с шест листа. Казахте, че там има диамантена колона, която е саморефлексията – може би това е мястото на душата?

Свами Тиртха: Диамантената колона е Кришна. Това са две различни описания. Ако разглеждаме сърдечния лотос като символ, тогава по листенцата му са разположени позитивните, както и съмнителните качества, а в центъра е саморефлексията. Това е като началото – когато започваме духовното си пътуване и не знаем как да се усъвършенстваме, тогава първата стъпка е опитът да се самоанализираме, да размисляме за себе си: „Кой съм аз?“ От тази гледна точка можем да кажем, че наблюдаващият извършва тази саморефлексия – това сме ние, душата. От тази централна точка можем да наблюдаваме положителните и отрицателните си качества, достойнствата и недостатъците си. 

А когато започнем духовното си пътуване, тогава скачаме от собствената си мъничка сърдечна мандала и встъпваме в голямата мандала. Представете си го по следния начин: вървите към един храм, който представлява огромен храмов комплекс, като цял градски квартал. Има външна стена, която отделя града от свещеното пространство. После има главна порта, главен вход; влизате и там има следваща стена, и следваща стена, а вие преминавате през все по-вътрешни и по-вътрешни кръгове на този огромен комплекс. И накрая в центъра на комплекса се намира диамантената колона – Бог. Когато тази символична външна мандала и вашата лична мандала се срещнат там, тази диамантена колона може да се присади и във вашето сърце. Тогава ще откриете източника на собственото си съществуване. И тогава вашата сърдечна мандала ще е достатъчно пречистена да поканите Бога да заживее там: „Заповядай, подготвих това място за Теб.” 

Така че тези два лотоса, тези две различни мандали, служат за обяснение на различните нива на реалността. Едната е личната, индивидуална реалност, а другата е по-скоро символ на духовния път, който трябва да извървим, за да достигнем целта. Освен това съществува и божествената мандала, където Голока Вриндавана се описва като лотосова тичинка, с махамантрата по листицата ѝ. Така че постоянно се споменава един и същ образ, но в различни нюанси. Едното е вашата индивидуална сърдечна мандала; второто е пътят като мандала; третото е божествената реалност като мандала. А понякога се събираме заедно и в ученическа мандала – както днес, седейки тук, ние оформяме структура, генерираща повече духовна енергия.

 Не знам дали това ти помага да изясниш ситуацията в главата си. Има паралели, има подобия между различните представяния, понеже те използват един и същ символ – мандалата – но в различни тълкувания. 

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag )

Frage von Krishna Shakti: Ich bräuchte noch etwas Erläuterung zu dem Mandala mit den sechs Blättern. Sie sagten es gäbe eine Diamantsäule, die für Selbstreflexion steht – ist das vielleicht der Ort der Seele?

Swami Tirtha: Nun, die Diamantsäule – das ist Krishna. Es gibt hier zwei verschiedene Erklärungsansätze. Wenn wir den Herzlotus als ein Blumensymbol betrachten, dann finden sich auf den Blütenblättern positive sowie fragwürdige  Eigenschaften, und im Zentrum liegt die Selbstreflexion. Das ist sozusagen der Anfang: Wenn wir unsere spirituelle Reise beginnen und noch nicht genau wissen, wie wir uns weiterentwickeln können, ist der erste Schritt, den wir tun können, uns selbst zu analysieren und über uns selbst nachzudenken: „Wer bin ich?“ Aus dieser Perspektive lässt sich sagen, dass der Beobachter diese Selbstreflexion vollzieht – und das sind wir, die Seele. Von diesem zentralen Punkt aus können wir unsere positiven und negativen Eigenschaften, unsere Vorzüge und unsere Schwächen betrachten.

Wenn wir unsere spirituelle Reise antreten, verlassen wir unser eigenes, kleines Herz-Mandala und treten in ein größeres Mandala ein. Stellt es euch so vor: Ihr nährt euch einem Tempel – es ist ein riesiger Tempelkomplex, fast wie ein ganzer Stadtteil. Die Außenmauer dient dazu, die Stadt vom heiligen Raum abzugrenzen. Es gibt ein Haupttor, einen Haupteingang; ihr tretet ein, und dann folgt eine weitere Mauer, und noch eine – ihr durchschreitet immer tiefer liegende Kreise dieses gewaltigen Komplexes. Und schließlich, im Zentrum dieses Komplexes, befindet sich diese Diamantsäule – Gott. Wenn dieses symbolische äußere Mandala und eure persönliches Mandala dort aufeinandertreffen, kann diese Diamantsäule auch in euer eigenes Herz übertragen werden. Dann werdet ihr den Ursprung euer eigenen Existenz finden. Und dann ist euer Herz-Mandala weit genug gereinigt, um Gott dazu einzuladen, darin zu wohnen: „Bitte, ich habe diesen Ort für Dich vorbereitet.“

Diese beiden Lotosblüten – zwei verschiedene Mandalas – dienen also dazu, unterschiedliche Ebenen der Wirklichkeit zu veranschaulichen. Die eine steht für eine persönliche, individuelle Wirklichkeit, während die andere eher ein Symbol für den spirituellen Weg darstellt, den wir zurücklegen müssen, um unser Ziel zu erreichen. Hinzu kommt das göttliche Mandala, in dem Goloka Vrindavan wie Lotosblütenblätter beschrieben wird, auf denen das Mahamantra steht. Es wird also immer wieder auf ein ähnliches Bild Bezug genommen, wenn auch in unterschiedlichen Nuancen: Da ist zum einen eure individuelle Herz-Mandala, zum anderen der Weg als Mandala, und schließlich die göttliche Wirklichkeit als Mandala. Manchmal kommen wir auch in einem Mandala der Schülerschaft zusammen – so wie heute: Wenn wir hier zusammensitzen, bilden wir ebenfalls eine Struktur, eine Form, die zusätzliche spirituelle Energie freisetzt.

Ich weiß nicht, ob dir das geholfen hat, die Situation in deinem Kopf zu klären. Es gibt also Parallelen und Ähnlichkeiten zwischen diesen verschiedenen Darstellungen, da sie alle dasselbe Symbol – das Mandala – verwenden, jedoch in jeweils unterschiedlichen Deutungen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Кришна Шакти: Мне нужны дополнительные разъяснения по поводу мандалы шести листьев. Вы сказали, что есть алмазный столб, который является саморефлексией – может быть, это место души?

Свами Тиртха: Что касается «алмазного столпа» — это и есть Кришна. Существуют два разных подхода к пониманию этого образа. Если рассматривать «лотос сердца» как символический цветок, то на его лепестках располагаются положительные и сомнительные качества, а в центре — саморефлексия. Это своего рода отправная точка: когда мы только начинаем свой духовный путь и еще не до конца понимаем, как стать лучше, первым шагом может стать попытка проанализировать себя, задуматься: «Кто я?» С этой точки зрения можно сказать, что саморефлексию осуществляет наблюдатель — то есть вы сами, душа. Из этого центрального положения мы можем наблюдать за своими положительными и отрицательными качествами, за своими достоинствами и недостатками.

Когда мы начинаем свой духовный путь, мы словно совершаем прыжок — выходим из мандалы собственного маленького сердца и вступаем в великую мандалу. Представьте себе это так: вы приближаетесь к храму — огромному храмовому комплексу, подобному целому городскому кварталу. Внешняя стена отделяет город от священного пространства. Вы проходите через главные ворота, затем встречаете еще одну стену, за ней — следующую, и так, шаг за шагом, продвигаетесь всё глубже, проходя через внутренние круги этого грандиозного комплекса. И наконец, в самом его центре, возвышается алмазная колонна — Бог. Когда эта символическая внешняя мандала встречается с вашей личной мандалой, эта алмазная колонна может быть перенесена в ваше сердце. Тогда вы найдете источник собственного бытия. И тогда мандала вашего сердца очистится настолько, что в ней сможет поселиться Бог — и вы скажете Ему: «Пожалуйста, я подготовил для Тебя это место».

Итак, эти два лотоса — две разные мандалы — призваны объяснить различные уровни реальности. Одна из них представляет собой своего рода личную, индивидуальную реальность, а другая служит символом духовного пути, который нам предстоит пройти, чтобы достичь своей цели. Кроме того, существует божественная мандала, в которой Голока Вриндавана описывается как лепестки лотоса, на которых начертана маха-мантра. Таким образом, повсюду прослеживается схожий образ, но в разных своих проявлениях: первая — это мандала вашего индивидуального сердца; вторая — мандала самого пути; третья — мандала божественной реальности. А порой мы объединяемся в своего рода «ученическую мандалу» — как, например, сегодня: сидя здесь, мы также создаем структуру, некую форму, которая генерирует дополнительную духовную энергию.

Не знаю, помогло ли это вам прояснить ситуацию у себя в голове. В общем, между различными интерпретациями существуют параллели и сходства, поскольку в них используется один и тот же символ — мандала, — но понимается он по-разному.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Shyama Tulasi: In the beginning of the lecture you said that our understanding of Krishna is a little theoretical, and in a theory there is always a place for doubts. In the last two months I have been drowning in very bitter doubts… 

Swami Tirtha: No, no, no! I cannot listen to this! Vishnu, Vishnu, Vishnu! And? And it’s over? ‘And I want to declare it boldly that this period is over!’ Jay! Any more questions? Fine! 

Yes, bitter periods will come. Be prepared. It’s easy to be a good bhakta when it’s easy. But we have to be a good bhakta when it’s not easy. Later on you will see how useful that was. Usually we are stupid, we want to take only the pleasant experience. But a wise person will take the useful experience. So what type do you want to be? A wise one. 

So be grateful for the difficulties. Some periods in life are extremely painful and difficult. But actually everything depends on your mental state. External conditions didn’t change. Nothing happened, but you start suffering. And then nothing changes around you and your suffering is gone. So what have we read from Shridhara Maharaj? Ma-ya, ‘not that’. It’s not real. Suffering is not real. The soul can’t suffer. Maybe matter can suffer, but matter is also an illusion. So ultimately there is no suffering. What to speak of bitterness? Bitterness is only for remedy. For life you need salt, right? Whenever you are in a crisis, in an accident, first they will insert some salt into your system. Isn’t it, how is it called?

Answer: Sodium Chloride, физиологичен разтвор.

Swami Tirtha: Correct, this is what I mean. So, when you hear the propaganda of a saltless diet, pay attention – it’s dangerous to your life. Health depends on salt. And happiness depends on what? 

Answer: On sugar.

Swami Tirtha: On sweets. Yes. And where is the place for bitterness? Sorry, there is no place for that! Yesterday I received a little bag as a present: a small jar of salt and a big dose of sweets. I was very happy: ‘All right, life is provided and happiness is also provided’. 

So let’s take the best remedy – the mahamantra.

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Sjáma Tulaszí kérdése: A tanítás legelején említetted, hogy Krisnáról való megértésünk kissé elméleti jellegű, és a teória magában hordozza a kételyt. Sajnos jómagam az elmúlt két hónapban a keserű kétségek mélyére süllyedtem …

Szvámí Tírtha: Nem, nem, nem! Ezt nem is tudom tovább hallgatni! Visnu, Visnu, Visnu! Ennyi, ezzel vége is! „S bátran kijelentem, hogy ennek az időszaknak vége!” Dzsáj! Van egyéb kérdés? Nincs? Akkor rendben is vagyunk!

Igen, nagy valószínűséggel jönnek majd nehezebb időszakok is, erre fel kell készülnünk! Könnyű jó bhaktának lenni, amikor minden könnyen megy, de akkor is annak kell lennünk, amikor a nehezebb dolgok jönnek. Később pedig majd látni fogjátok, hogy ez mennyire hasznos volt! Általában eléggé ostobák vagyunk, és csak a kellemes élményekre vágyunk, míg egy bölcs ember inkább a hasznos tapasztalásokat választja. Szóval, ti melyik típusú emberek akartok lenni? Remélem bölcsek!

Tehát legyetek hálásak a nehézségekért! Bizonyos életszakaszok rendkívül nehezek, fájdalmasak. Valójában minden a tudatállapotunktól függ. Előfordul, hogy például a külső körülmények egyáltalán nem változnak, semmi különösebb nem történik, mégis, egyszer csak elkezdünk szenvedni. Majd ugyanígy, látszólag semmi változást nem tapasztalunk a környezetünkben, s a szenvedés hirtelen  eltűnik. Mit is olvastunk Srídhar Mahárádzstól? Azt, hogy a má-já azt jelenti, hogy „nem az, ami nem valós”. A szenvedés az nem valóságos, a lélek nem tud szenvedni. Talán az anyag az szenvedhet, de az anyag pedig illúzió, tehát végső soron nincs szenvedés. Mit sem szólva a keserű kételyeinkről? A keserű dolgok csak gyógyításra valók. Az élethez viszont szükségünk van sóra. Például, amikor kritikus állapotba kerül a testünk, vagy balesetet szenvedünk, akkor először is sót juttatnak a szervezetbe. Ugye ez így szokott lenni? Hogy is hívják azt pontosan?

Válasz: Nátrium-klorid, vagyis fiziológiás sóoldat.

Szvámí Tírtha: Igen erre gondoltam. Tehát, amikor a sómentes diétáról hallunk, akkor legyünk óvatosak, akár életveszélyes is lehet a számunkra. Az egészséges élethez szükségünk van sóra. S a boldogsághoz mi kell?

Válasz: Cukor.

Szvámí Tírtha: Igen, édesség. S mihez kell a keserűség? Sajnálom, arra nincs szükségünk! Tegnap kaptam ajándékba egy kis csomagot, amiben egy üveg só és egy nagy adag édesség volt. Nagyon örültem neki: „Mert ezzel az életet, és a boldogságot is megkaptam”.

Most pedig vegyük magunkhoz a legjobb gyógyszert, ami a mahámantra.