Archives

Calendar

April 2020
M T W T F S S
« Mar    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



b1

(from a lecture of Swami Tirtha, 19.08.2015, morning, Ludashto)
 
(continues from the previous Monday)
 
Question: If we mention belonging to a sacred tradition – this is so nice and important. But what about the joining? Because we observe the ceremony, we see that the person receives a collar and starts some spiritual practice, but what really happens inside? Just like when a mother delivers, something happens. Before she was only a woman and now she starts to be a mother. Even the biology and the hormonal system starts to help this process to grow. So what’s the secret here, what’s the mystery?
Swami Tirtha: There is no mystery, it’s only biochemistry. But what happens in spiritual chemistry? It’s called alchemy. Al-gebra, al-chemy – we start to learn the spiritual hermetic sciences. Diksha is a process of transformation. And if we take alchemy, there are at least a dozen different processes of alchemy – like burning, calcination[1], putrefication[2], unification and finally to reach the quinta essentia. So, burning, rotting, whitening – and finally coming to the fifth essence. But if we break down all these many different processes of alchemy into only three, they are: albedo, nigredo and rubedo. The ultimate processes of spiritual alchemy are only three, three colors. Nigredo is to make something black. Albedo means to make something white. And rubedo means to make something red or golden. So the color code of spiritual alchemy is only three colors – black, white and golden. Shall I explain anything more? I think you understand. The dark Lord, the white Goddess and the golden unity of both. 
So this alchemy starts at the process of initiation. Because there is a magician, there is an alchemist in this process. He is burning all the fires and in his pots all the black-white substances are stewing. Sometimes explosions are there. ‘Too much! – he says – “Too much heat I gave! Slowly, Slowly!’ Other times nothing happens, so he has to heat the fire a little more. I think you know who this figure is. But there is a magic stone, the touchstone, which will turn the lead and iron into gold. And this special touchstone, lapis nostrum, our stone, is called the holy name. And our stone is very-very special. Our stone, if it touches the heart, will definitely start this pure bio- or al-chemistry. So, no mystery! Pure alchemy or “biochemy”. 
But one little thing to add. Here we worship a piece of sacred stone[3], representing fully Krishna. What is the ideal of this Govardhan? This is protection. The different processes, the different worships will provide different fruits. And if we worship the divine protection, it will provide you divine protection. Therefore please, embrace this touchstone. 
 
1.  The breaking down of a substance by fierce heating and burning usually in an open crucible.
2.  The rotting of a substance, often under a prolonged gentle moist heat. Usually the matter becomes black.
3.  Giriraj


b1

(részlet Szvámí Tírtha 2015. augusztus 19-ei ludastói tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Kérdés: Ha már szó esett a szent hagyományhoz való tartozás szépségéről és fontosságáról, akkor vajon mi a helyzet a csatlakozással? Megnézzük a szertartást, s látjuk, hogy az illető kap egy málát, és elkezd egy lelki gyakorlatot, de valójában mi történik belül? Éppúgy történik valami, mint amikor egy édesanya szül. Azelőtt csupán nő volt, most pedig elkezd anyává válni, még a biológia és a hormonrendszer is elősegíti, hogy kibontakozzék ez a folyamat. Mi tehát a titok, mi a misztérium?
Szvámí Tírtha: Semmilyen misztérium sincsen, ez csupán biokémia. De mi történik a spirituális kémiában? Alkímiának hívják – al-gebra, al-kímia – elkezdjük tanulni a spirituális hermetikus tudományokat. A diksá egy átalakulási folyamat. S ha az alkímiát vesszük, legalább egy tucatnyi különböző alkímiai folyamat létezik, mint például az égetés, a kalcináció[1], a putrefakció[2], az egyesítés és végül elérik a quinta essentiát. Tehát égetés, rothasztás és fehérítés – s végül eljutnak az ötödikig, a kifinomult lényegig. Ám ha ezt a sok különböző alkímiai folyamatot csupán háromra szűkítjük le, ezek a következők: albedo, nigredo és rubedo. A spirituális alkímiában három végső folyamat, három szín létezik. A nigredo azt jelenti, hogy megfeketedik. Az albedo jelentése kifehéredik, a rubedo pedig vörösödik, vagy aranyszínűvé válik, tehát a spirituális alkímia színkódja csupán három színből áll: feketéből, fehérből és aranyból. Ugye, nem kell tovább magyaráznom! Szerintem értitek: a sötét Úr, a fehér Istennő, s az aranyszín – a kettejük együtt.
Ez az alkímiai folyamat a beavatással veszi kezdetét; mert ebben a folyamatban van egy varázsló, egy alkimista. Ő táplálja a tüzet, s az üstjeiben ott fortyog valamennyi fekete-fehér anyag. Néha robbanások is keletkeznek. ’Túl sok! – mondja – ’Túl sok hőt adtam, csak lassan, lassan!’ Máskor semmi sem történik, s egy kicsit kell még tennie a tűzre. Szerintem ti tudjátok, ki is ez az alak. Ám létezik egy varázskő, a bölcsek köve, ami az ólmot és a vasat arannyá változtatja. S ez különleges kő, a lapis nostrum, a mi kövünk, s szent névnek hívják. A mi kövünk nagyon-nagyon különleges – ha megérinti a szívet, bizonyosan elkezdődik ez a bio- vagy alkímia. Tehát nincs semmiféle misztérium! Ez tiszta alkímia, vagy biokémia.
Hadd tegyek hozzá még valamit! Mi itt egy szent kődarabot[3] imádunk, mely teljes mértékben Krsnát képviseli. Vajon milyen eszményt testesít meg a Góvardhan-hegynek ez a darabja? Az oltalmat. A különböző folyamatok, az imádat különféle formái különféle gyümölcsöket hoznak, s ha az isteni oltalmat imádjuk, akkor az megadja nektek az isteni oltalmat. Ezért kérlek, dicsőítsétek tárt karokkal ezt a bölcsek kövét! 
 
1.  Az anyag lebomlása erőteljes hő és égés hatására, nyitott olvasztótégelyben
2.  Az anyag rothadása, gyakran hosszantartó lágy, nedves hő hatására az anyag általában feketévé válik. 
3.  Girirádzs

 



b1

(от лекция на Свами Тиртха, 19.08.2015, сутрин, Лудащо)
 
(продължава от предишния понеделник)
 
Въпрос: Като говорим за принадлежене към свещена традиция – това е нещо толкова хубаво и значимо. Но какво да кажем за присъединяването? Защото ние наблюдаваме церемонията, виждаме, че човекът получава огърлица и започва някаква духовна практика, обаче какво действително се случва отвътре? Точно както когато една майка ражда, нещо се случва. Дотогава е била просто жена, а вече се превръща в майка. Дори биологията и хормоналната система започват да подпомагат този процес. Така че каква е тайната тук, каква е мистерията?
Свами Тиртха: Няма мистерия, това е просто биохимия. Но какво се случва в духовната химия? Тя се нарича алхимия. Ал-гебра, ал-химия – започваме да изучаваме духовните окултни науки. Дикша е процес на трансформация. А ако вземем за пример алхимията, там има поне дузина различни процеси – като изгаряне, изпичане, разлагане, уеднаквяване докато накрая се достигне до квинтесенцията. Горене, гниене, избелване – и накрая достигане до петата есенция. Но ако сведем всички тези множество алхимични процеси до три, те са: албедо, нигредо и рубедо. В крайна сметка процесите в духовната алхимия са само три, три цвята. Нигредо е да превърнеш нещо в черно. Албедо означава да го направиш бяло. А рубедо значи да го направиш червено – или златно. И така, цветовият код на духовната алхимия се състои само от три цвята – черно, бяло и златно. Да обяснявам ли още нещо? Мисля, че разбирате. Тъмният Бог, бялата Богиня и златното единение на двамата. 
Така че ето каква алхимия започва в процеса на посвещение. Защото в този процес има магьосник, има алхимик. Той кладе всички огньове и в котлите му врят всички чернобели субстанции. Понякога има взривове. „Прекалих! – казва си – Твърде го нагрях! По-бавно! По-бавно!” Друг път нищо не се случва, затова той трябва да накладе огъня още повече. Мисля, че разпознавате тази фигура. Но има един вълшебен камък, пробният камък, който ще превърне оловото и желязото в злато. Този специален пробен камък, лапис нострум, „нашият камък”, се нарича святото име. И този наш камък е много специален. Докосне ли сърцето, нашият камък определено поставя началото на тази чиста био- или ал-химия. Така че няма никаква мистерия! Чиста алхимия или биохимия. 
Но едно малко нещо трябва да добавим. Тук ние обожаваме парче свещен камък[1], който изцяло представя Кришна. Какво символизира този Говардхан? Закрилата. Различните процеси на обожание принасят различни плодове. И ако ние обожаваме божествената закрила, това ще ни осигури божествена закрила. Затова моля ви, прегърнете в сърцата си този магичен камък. 
 
1.  Гирирадж

 



unnamed

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
 
(continues from the previous Friday)
 
“The Upanishads say: yasmin vijnate sarvam evam vijnatam bhavati yasmin prapte sarvam idam praptam bhavati – “By knowing That, everything is known; by attaining That, everything is attained.” [1]
Please, remember this! It’s very important. This should be our ambition. By reaching only one thing, you reach everything. By knowing only one thing you will know everything. Then why should we search for the many, if one is enough? Why should we learn so many different objects if by learning, by understanding one supreme object or subject – God – you will know everything? Why should we achieve and aspire for so many different things, while by reaching one, you will reach everything? This is the highest achievement, this is the highest goal. Yasmin vijnate: vijnate – by knowing, yasmin – what, sarvam – all, evam – for sure, vijnatam – known, bhavati – will be. By knowing what for sure everything will be known. And by attaining what, everything is attained. 
“We have been told this in a general way, but that does not mean that with this consciousness you will arrive in that plane and everything will then be in your fist. No; more and more you will continue to have an intense hankering to approach, to advance – and the more satisfaction you get, the more earnestness you will have to go forward, to go on. The spiritual search, the spiritual development – it is not to be finished. Here also in the shadow we do not find any finish, and this is the reflection, so it is a dynamic affair. Go onward, go onward more! But substance and shadow – that is the difference. That world cannot be eliminated. It is constant, eternal. There the soul is finding real substance, but still he is not satisfied: “I want more.” That is the nature of real substance, and sound will reveal it.”
So, a third element is mentioned. Shadow, substance and sound finally. 
“Here, sound is the most subtle thing, but there it is just the opposite; there, sound is a gross thing. That is what reflection means, and it is perverted”. 
So in the material conception sound is a very subtle element, very subtle power. While on the original plane this is the lowest, the most brutal element. Just as if you observe a tree on a bank of a river or some water reflection. In the original the crown of the tree is at the top, while in the reflection it’s at the bottom. And the trunk is at the basis in the original, while in the reflection this is at the top. From the material elements the sound is considered very subtle, very high, and there it is very basic. 
“So the right hand in the reflection is the left hand; and in the reflection of a tree, the top of the tree is in the bottom position”. 
Here is something very interesting. Just imagine a mirror in front of you. Somehow the directions are exchanged vertically. But they are not exchanged horizontally, right. It’s very strange. Therefore this reflection, this mirror is very strange. Something is mixed up here. We don’t know how it works. This is the nature of illusion. It reflects something of the original, but we don’t really understand how it works. 
”So in the plane of substance, sound is the most concrete thing. The most subtle plane here – the nearest, innermost plane, that of sound – can cross over the many coverings of this world and come in connection with the nature of that existence, where the cover of that world is comprised of sound. So through sound, we can go inside there.”
 
(to be continued)
 
1. The Golden staircase, Ch. 1 Shadow, Substance, and Sound, by Shrila Shridhar Maharaj

 



unnamed

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

 

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 

“Az upanisadok azt mondják, hogy: jaszmin vigjáté szarvam évam vigjátam bhavati, jaszmin prápté szarvam idam práptam bhavati – „Amit megismerve minden ismertté válik; Amit elérvén minden elértté válik.” 

Kérlek, emlékezzetek erre! Ez nagyon fontos. Erre kell törekednünk. Csupán egy dolgot elérve mindent elérsz. Csupán egy dolgot ismerve mindent megismersz. Akkor miért kellene kutatnunk a sokféleséget, ha egy is elég? Miért kellene annyi különböző dologról tanulnunk, ha egyetlen, legfelsőbb isteni dologról, szubjektumról – Istenről – tanulva, Őt megismerve mindent megismersz? Miért kellene arra törekednünk, hogy oly sok különféle dolgot elérjünk, miközben egyet elérve mindent elérsz? Ez a legmagasabb eredmény, ez a legmagasabb cél. Jaszmin vigjátéaminek a megismerése után, szarvam – minden, évam – bizony, vigjátam – megismert, bhavati – lesz. Amit megismerve biztos, hogy minden ismertté válik. S amit elérvén, minden elértté válik. 

„Ezt általánosságban elmondták nekünk, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel a tudatossággal már el is jutsz arra a síkra, és aztán már minden a markodban lesz. Nem, egyre inkább eltölt a heves vágyódás a közelebb jutásra, az előre haladásra; s minél több elégedettségben lesz részed, annál komolyabban haladsz előre, annál komolyabban folytatod. A spirituális kutatás, a lelki fejlődés – nem fejeződik be. Itt az árnyékvilágban sincs semminek sem vége, s ez a tükörképe annak a világnak, tehát ez egy dinamikus viszony. Haladj előre, menj még tovább! De különbség van lényeg és árnyék között. Az a világ nem megsemmisíthető. Állandó, örök. Ott a lélek valódi lényeget talál, de még mindig nem elégedett: „Többet akarok.” Ez a valós valóság természete, amit a hang fed fel.”

Tehát itt egy harmadik elem került említésre. Az árnyék, a lényeg vagy szubsztancia és végül a hang. 

“Itt a hang a legfinomabb dolog, de ott éppen fordítva van; ott a hang egy durva dolog. Ezt jelenti a tükörkép, torzulást.” 

Tehát anyagi szinten a hang egy nagyon finom dolog, nagyon finom erő. Míg az eredeti síkon ez a legalacsonyabb, a legdurvább elem. Éppúgy, mint ha megfigyeled, hogy egy fa képe hogyan tükröződik a folyó vizében. Eredetileg a fa koronája felül helyezkedik el, míg a tükörképben alul található. Eredetileg a törzs van alul, az az alap, míg a tükörképben fölül van. Az anyagi elemek között a hang nagyon finomnak számít, nagyon magas, odaát pedig nagyon alapszintű. 

“Tehát a jobb kéz a tükörképben bal kéz; és a fa tükörképében a lombja alul található”. 

Itt van valami nagyon érdekes. Csak képzelj el magad elé egy tükröt! Valahogy az irányok függőlegesen megcserélődtek. De vízszintesen nem cserélődtek meg, igaz. Ez nagyon furcsa. Ezért ez a tükröződés, ez a tükör nagyon furcsa. Valami össze van keveredve. Nem tudjuk, hogy hogyan működik. Ez az illúzió természete. Tükröz valamit az eredetiből, de nem igazán értjük, hogyan működik. 

„Tehát a szubsztanciális szinten a hang a legkonkrétabb dolog. Az anyagi síkon létező legfinomabb szint – a legközelebbi, legbensőbb sík, mely a hang szintje – képes áttörni az anyagi világ sok-sok burkát, és kapcsolatba kerül annak a létezésnek a természetével, ahol a világ burka hangból áll. Tehát a hangon keresztül léphetünk be oda.”

(folytatás következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Árnyék, lényeg és hang”

 


unnamed

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
 
(продължава от предишния петък)
 
„В Упанишадите се казва: ясмин вигяте сарвам евам вигятам бхавати ясмин прапте сарвам идам праптам бхавати – „Като познаеш Онова, ще познаваш всичко; стигнеш ли Там, постигнал си всичко.” [1]
Моля ви, помнете това! Много е важно. Нека то е нашият стремеж. Постигайки едно единствено нещо, постигате всичко. Познавайки едно единствено нещо, ще знаете всичко. Тогава защо да търсим многото, щом едно стига? Защо да изучаваме толкова много различни обекти, щом изучим ли, разберем ли един върховен обект, или субект – Бога – ще знаем всичко? Защо да жадуваме и да постигаме толкова много различни неща, ако достигнем ли едно, ще сме достигнали всичко? То е най-висшето постижение, най-върховната цел. Ясмин вигяте: вигяте – познавайки, ясмин – което, сарвам – всичко, евам – със сигурност, вигятам – познато, бхавати – ще бъде. Познавайки което, със сигурност всичко ще бъде познато. И постигайки което, всичко е постигнато. 
„Това е казано обобщено, което обаче не означава, че с такова съзнание ще пристигнете в онази равнина и всичко ще ви се поднесе на длан. Не; колкото повече се засилва, колкото по-интензивен става копнежът ви да се доближите, да напреднете – толкова повече удовлетворение ще получавате и с толкова по-голяма настойчивост ще продължавате да вървите напред. Това не е нещо, което може да бъде осъществено и приключено. Дори тук, в „сянката”, не намираме край или предел, а това е просто отражение; така че нещата са динамични. „Върви нататък, и още, и още нататък!” Но има разлика между същината и сянката. Онзи свят не може да бъде елиминиран. Той е константен, вечен. Там душата намира истинската си същност, но въпреки това не е удовлетворена: „Искам повече!” Такава е природата на истинската същина и звукът ще я разкрие.”
И така, споменат е трети елемент. Сянка, същина и накрая звук. 
„Тук звукът е най-финото нещо, но там е тъкмо обратното; там звукът е нещо грубо. Това означава отражение, и то изкривено.” 
В материалното разбиране звукът е много фин елемент, много фина сила. Докато в изначалната равнина той е най-ниският, най-грубият елемент. Точно както ако наблюдавате дърво, което се отразява във водна повърхност. В оригинала короната на дървото е отгоре, докато в отражението тя е в дъното. А дънера е в основата в оригинала, докато в отражението той е най-отгоре. Сред материалните елементи звукът е считан за много фин, много висш, а там той е нещо съвсем основно. 
„Дясната ръка в отражението е лява; а в образа на едно дърво върхът на короната му се намира най-долу.” 
Това е нещо много интересно. Представете си огледало пред себе си. В отражението лявото и дясното са разменени вертикално, но не и хоризонтално – не сте с главата надолу. Това е много странно. Затова отражението, огледалото е нещо много особено. Има нещо объркано тук. Не знаем как действа. Такава е природата на илюзията. Тя отразява нещо от оригинала, но ние не разбираме как е всъщност. 
„Така и в равнината на същността звукът е най-осезаемото, конкретно нещо. Най-финият план тук – най-съкровеният, дълбокият план, този на звука – може да прекоси много покрития в този свят и да влезе в досег с природата на онова битие, чието покритие е съставено от звук. И така посредством звука можем да проникнем там.”
 
(следва продължение)
 
1.  „Златната стълба” Гл 1 „Същина, сянка и звук” от Шрила Шридхара Махарадж
 
 

 



unnamed

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
 
(Continua la conferencia del pasado viernes)
 
“Las Upanishads dicen: yasmin vijnate sarvam evam vijnatam bhavati yasmin prapte sarvam idam praptam bhavati – “los que conocen Aquello, van a conocerlo todo; alcanzando lo de Allá, queda alcanzado todo.” [1]
Recordadlo, por favor! Es importantísimo. Debería llegar a ser vuestra aspiración ambicionada. Habiendo alcanzado tan solo una cosa, lo habéis alcanzado todo. Entonces, para que seguir buscando si con una sola casa ya es suficiente? Para que seguir estudiando y observando tantos diferentes objetivos si con un si con la investigación vamos a darnos cuenta de un solo objeto o sujeto supremo – Dios – y ya lo vamos a saber todo? Para que seguir aspirando a alcanzar tantos objetivos diferentes si habiendo alcanzado tan solo uno, ya lo hemos alcanzado todo? Es la adquisición más elevada, la suprema. . Yasmin vijnate: vijnate – al saber, yasmin – lo , sarvam – todo , evam – por seguro , vijnatam – queda conocido, .bhavati – así será. Por seguro habiendo conocido uno, ya lo vais a conocer todo. Habiendo alcanzado uno ya lo tendréis alcanzado todo.
“Generalizando, esto se nos dice, pero ello no significa que con tal conocimiento vais a alcanzar aquel plano y que todo se os ofrecería en la mano. No; a medida de reforzarse y a intensificarse la aspiración a acercaros, a adelantar, iría creciendo la satisfacción pero también la obstinación a seguir adelante. No es algo realizable y luego dado por concluido. Incluso aquí, en la llamada sombra no llegareis al final, al límite, aquello no sería más que reflejo; las cosas son dinámicas. “Sigue yendo adelante, siempre más adelante!” Por lo tanto la esencia es diferente de la sombra. Aquel mundo no puede quedar eliminado. Es constante, es eterno. Allá el alma llega a encontrar su real esencia, y sin embargo quedaría insatisfecha: “Quiero más!“ Es la naturaleza de la real esencia sustancia y el sonido llegaría a revelarla.”
Se ha mencionado pues el tercer elemento: La sombra, la esencia y por fin el sonido. 
“Aquí el sonido es algo muy fino, un poder muy fino. Mientras que, en el plano inicial el sondo es el elemento más fuerte, más brutal. Al igual que la observación de un árbol reflejado en la superficie del agua. En el original, la corona de las ramas está arriba y el tronco está abajo, en el reflejo, todo está vice versa. Entre los elementos de la naturaleza, el sonido es considerado por algo sutil y fino, allá al contrario, es algo básico.
“La mano derecha es pues el reflejo de la mano izquierda. Y en el reflejo un árbol cambiaría la posición de ramas y tronco.”
Es algo muy interesante. Imaginad un espejo. En el reflejo la derecha y la izquierda cambian de posición vertical – no os veis con la cabeza abajo. Es algo muy extraño. El reflejo en el espejo es muy extraño. Habra algun error. No sabemos como pasa esto. Es la naturaleza de la ilusión. Refleja algo del original, pero no llegamos a comprender como pasa todo esto.
”Así mismo, en el plano esencial, el sonido llega a ser lo más tangible, lo más concreto del ambiente. En el plano más fino – el más cercano e íntimo, el más profundo, el sonido podría atravesar lo escondido y llegaría a alcanzar la naturaleza existencial, encubierta por el sonido. Por medio del sonido podríamos penetrar alla.”
 
(Sigue continuacion)
 
1. La escalera de oro, cap. 1 Sombra, Sustancia y Sonido, por Srila Sridhar Maharaj
 

 



unnamed

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
 
(продолжение с предыдущей пятницы)
 
„В Упанишадах сказано: ясмин вигяте сарвам евам вигятам бхавати ясмин прапте сарвам идам праптам бхавати – „Познав То, познаешь все; достигнув Того, достигаешь всего.” [1]
Прошу вас, помните об этом! Это очень важно. Пусть это будет нашим стремлением. Достигая одного единственного, вы достигаете все. Зная только одну вещь, вы будете знать все. Тогда зачем искать многое, если одного достаточно? Зачем изучать столько много разных объектов, если изучив, поняв одного верховного объекта или субъекта – Бога – будем знать все? Зачем жаждать и достигать столько много разных вещей, если достигнув одного, достигнем все? Оно самое высшее достижение, самая верховная цель. Ясмин вигяте: вигяте – узнавая, ясмин – которое, сарвам – все, евам – обязательно, вигятам – познано, бхавати –будет. Зная которое, обязательно все будет познано. И достигая которое, все будет достигнуто. 
„Нам говорили об этом в общих чертах, но это не означает, что с нынешним сознанием вы достигнете того уровня, когда все окажется даром в ваших руках. Нет. Чем более и более горячим будет ваше стремление приблизиться, двигаться вперед, тем большее удовлетворение вы обретете, с тем большей серьезностью вы должны будете продвигаться дальше, продолжать. И этому не будет конца. Даже здесь, в этой тени, мы не находим никакого „конца”, хотя это лишь отражение. Это динамичное явление. „Иди вперед, иди вперед – дальше и дальше”. Но в одном случае — реальность, а в другом – отражение: вот в чем разница. Тот мир нельзя игнорировать. Он постоянен, вечен. В нем душа обретает истинную жизнь, но все равно она не удовлетворена: „Я хочу больше”. Такова природа истинной реальности, и звук проявит ее.”[1]
И так, упомянут третий элемент. Тень, сущность и наконец звук. 
„Здесь звук – наиболее тонкая субстанция, но там все наоборот: там звук является чем-то „грубым”. Вот что означает отражение, искаженное отражение.” 
В материальном понимании звук очень тонкий элемент, очень тонкая сила. В то время как на оригинальном плане это самый низкий, самый жесткий элемент. Точно как если наблюдаете дерево, которое отражается в водяной поверхности. В оригинале крона дерева сверху, а в отражении она внизу. А ствол в основе в оригинале, а в отражении он сверху. Среди материальных элементов звук считается очень тонким, очень высшим, а там он нечто совсем основное. 
„Правая рука, отражаясь, кажется левой, а в отражении дерева в водоеме его верхушка внизу.” 
Это нечто очень интересное. Представьте себе зеркало перед вами. В отражении левое и правое меняют свои места по вертикали, но не и по горизонтали, верно – вы не стоите головой вниз. Это очень странно. Поэтому отражение, зеркало это нечто очень особенное. Здесь что-то перепутано. Не знаем как действует. Это природа иллюзии. Она отражает что-то оригинальное, но мы не понимаем, как это работает.
„Поэтому в мире истинной реальности звук – наиболее грубая субстанция. Самый тонкий план бытия – самый близкий, самый внутренний план, каким является звук, – может преодолеть множественные покровы этого мира и установить связь с природой того бытия, чья оболочка состоит из звука. Итак, мы можем войти туда только через звук.”
 
(продолжение следует)
  
1.  „Золотая лестница” Гл 1 „Тень, сущность и звук”  Шрила Шридхара Махарадж


2011_NYR_02425_0452_000(a_painting_of_krishna_lifting_mount_govardhan_north_india_pahari_regio)

(from a lecture of Swami Tirtha, 19.08.2015, morning, Ludashto)
 
(continues from the previous Monday)
 
Belonging to a sacred tradition also means some commitment. Before I was a freelance fallen soul, but now I am a fallen soul on a tie. And I tell you, it’s very beneficial and very good to be on a tie. Because if a dog has a collar, if a dog has a tie – for that dog you know that it belongs to someone. So, if we belong to a tradition, we have to represent this tradition. 
Then another question arises: how to help this tradition, how to serve this tradition, how to maintain this tradition? There are so many ways to help a tradition to survive and to flourish. First of all there are individual practices. If you chant the holy names, the chanting of the holy name as a tradition is maintained. For a long time you might think that you start the practice: ‘I start my chanting.’ But I feel this is the other way round. The chanting, the tradition needs practitioners; therefore it invites practitioners, it embraces new and new practitioners. That also proves that it is not started from the human side, but the invitation comes from the divine side: ‘Please, join this practice!’ So there should always be some permanent consciousness about this – that we are part of something superhuman. 
And there is the community, or the social side of this tradition. For example organizing events, maintaining temples, preaching, publications, etc, etc. So you see, it’s a very integral part of something extraordinary, important and divine. And this is the common denominator in all spiritual groups and in all spiritual practices – that it should reflect the divine and it should bring the human to the divine platform. 
So, belonging to a sacred tradition means that you have a background. And also you have a prospective goal. Therefore by proper cultivation we should help this school to grow, this tradition to flourish. Don’t forget about the elderly gopas when Krishna lifted the Govardhan Hill – they also used their sticks: ‘Like that it’s not so heavy, Krishna is a small boy, we can also hold our sticks.’ We are like these old gopas, we also hold our little sticks. The mission – Mahaprabhu’s mission, Krishna’s mission – is going on, but nevertheless we hold our little sticks. 
Let me quote only one sentence from Shrila Shridhara Maharaj. He says that this process of bhakti is a journey from the land of distrust and frustration to the land of beauty and love. So from distrust we want to reach the realm of divine love. Therefore we believe in the Source, the Maintainer and the Ultimate Shelter of the universe. We believe in the eternity of the soul and its belonging to the Supreme. We believe in the sanctity of life and its supreme mission. We believe in the victory of the light over the darkness. And also we believe in the chance of purification and perfection. Trust.
 
(to be continued)


2011_NYR_02425_0452_000(a_painting_of_krishna_lifting_mount_govardhan_north_india_pahari_regio)

(részlet Szvámí Tírtha 2015. augusztus 19-ei tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Egy szent hagyományhoz tartozni elköteleződést is jelent. Azelőtt szabadúszó elesett lélek voltam, most pórázon levő elesett lélek vagyok. S mondom nektek, nagyon üdvös és nagyon jó, ha van pórázunk, hiszen ha egy kutyának van nyakörve, van póráza, akkor tudni lehet, hogy tartozik valakihez. Tehát, ha egy hagyományhoz tartozunk, akkor képviselnünk is kell ezt a hagyományt.
Eztán felmerül egy másik kérdés: hogyan segítsük ezt a hagyományt, hogyan szolgáljuk, és hogyan tartsuk fent? Annyi módon lehet elősegíteni a hagyomány fennmaradását és virágzását. Először is ott vannak az egyéni gyakorlatok. Ha a szent neveket zengitek, akkor a szent név, mint hagyomány fennmarad. Hosszú ideig úgy gondolhatod, hogy te kezdesz bele a gyakorlatba, ’ elkezdek mantrázni’. Én úgy érzem, hogy ez éppen fordítva van. A szent nevek zengésének, a hagyománynak van szüksége gyakorlókra, ezért újabb és újabb gyakorlókat vonz magához. Ez is bizonyítja, hogy ez nem az emberi oldalon kezdődött, a meghívás az isteni oldalról érkezik: ’Kérlek, csatlakozz ehhez a gyakorlathoz!’ Állandóan tudatában kell lennünk, hogy mi valami emberfelettinek vagyunk a részesei. 
S akkor ott van még a közösség, vagy a tradíció társadalmi oldala. Például események szervezése, templomok fenntartása, prédikálás, publikációk, stb, stb. Így értitek, hogy ez valami nagyon különlegesen fontosnak és isteninek a szerves része. Ez a közös nevező valamennyi lelki csoportban és lelki gyakorlatban – hogy vissza kell, tükröznie az istenit, és az embert az isteni síkra kell eljuttatnia.
Valamely szent hagyományhoz tartozni azt jelenti, hogy van egy háttered, s rendelkezel egy világos céllal is. Ezért a tradíció megfelelő ápolásával segítenünk kell benne, hogy ez az iskola gyarapodjon, ez a hagyomány virágozzon. Ne feledkezzetek meg róla, hogy amikor Krsna felemelte a Góvardhan-hegyet, az idős gópák is használták a pásztorbotjukat: „Krsna egy kisfiú, ha mi is tartjuk a hegyet a botokkal, akkor a hegy nem lesz olyan nehéz.” Mi olyanok vagyunk, mint ezek a gópák, mi is tartjuk a saját kis botunkat. A misszió – Maháprabhu missziója, Krsna missziója – folyamatoson működik, ám mi tartjuk a saját kis botunkat. 
Hadd idézzek csupán egyetlen mondatot Sríla Shrídhar Mahárádzstól. Azt mondja, hogy a bhakti folyamata egy utazás a gyanakvás és csalódás földjéről a szépség és szeretet földjére. A gyanakvástól tehát szeretnénk eljutni az isteni szeretet birodalmába. Ezért hisszük a mindenség Forrását, Fenntartóját és Végső Menedékét. Hisszük a lélek öröklétét és Istenhez tartozását. Hisszük az élet szentségét és magasztos hivatását. Hisszük a világosság győzelmét a sötétség fölött. És hisszük a megtisztulás lehetőségét és az üdvösséget. Bízzatok!
 
(folytatása következik)

 



« Older Entries