Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

So, Shridhar Maharaj is floating in his memories and his experience with Chaitanya Mahaprabhu, and then he realizes that somebody is sitting there. So he asks: “And what do you want?” “Can you explain, if the name is a spiritual thing, how we are all chanting it?” – I asked, feeling very foolish. After some silence, he began to say, “Nitay Chaitanya, Nitay Chaitanya.”[1]

If you listen to any recording of Shrila Shridhar Maharaj, when there is a pause, he will say, “Nitay Chaitanya, Nitay Chaitanya.” Instead of saying “Well…” he was saying Nitay Chaitanya. Who is Nitay? Nitay is Gurudev. And who is Chaitanya? Chaitanya is Radha-Govinda. So, this is his holy trinity – in four persons. Nitay, like Gurudev – this is one. Then Radha-Govinda – two, three. And the fourth is Mahaprabhu, who embodies all these truths.

And then he began, “It cannot be uttered by the material tongue, nor can any material ear hear the name. He, the name, is adhokshaja, or beyond experimental knowledge, having reserved the right of not being exposed to organic senses. All the experience, knowledge, and memories that we have are gleaned with the help of mundane senses. Our tongue is comprised mostly of earth and water elements. The nerve endings extending to all parts of the body, carry charges of electricity – also a material element. If any object is too far away, it is not touchable, seeable, tasteable, etc. If any object is too close, it is also imperceptible. We cannot see our own tilak mark or eye make-up.”

Life is a mystery. And there is a biological, material explanation. They try to explain this mystery by material methods. Some say that the thought is a waste material of the mind. Which is not a very charming expression. Or, let’s say, intelligence is a question of electricity of the nerves. Or, emotions are simply biochemistry. I think it is not really satisfying. Life escapes, the mystery of life escapes these explanations.

“When the senses are extended by microscopes and telescopes, these instruments have more range, but are still limited to a material sphere. The telescope cannot penetrate the outermost covering of the universe. The microscope lens is composed of atoms and therefore cannot see the atom or anything smaller than that. Likewise, the system of mental speculation is also inefficient to perceive the spiritual element. Mind is a material element whose density is very slight. Higher abstractions are no more spiritual than hard rocks. There is a common belief that by extending the potency of the mind we can conceive of the infinite, but this process is defective. If the infinite can be confined in a limited mind, then it is not infinite. I don’t even know how many hairs are there on my head. Mental speculators grid their brains over abstract aphorisms of Zen and Upanishads and think that by their own power they can achieve something like infinity. The result is mental masturbation. The mind explodes and dies of exhaustion. And the reaction is deplorable, total forgetfulness of the self and the Infinite.”

Harsh words, but very realistic. Usually, Shridhara Maharaj speaks very softly, but here his message is very strong. And actually he speaks about the scope, about the range of your experience. This is the radius – how far you can reach. So he concludes: no faculties of the senses are enough to reach, and not even the mind. And if we use only these mind-breaking methods, then what is the result? A total forgetfulness of the self and of the Infinite. Total forgetfulness of the self in this sense is like a spiritual suicide – to finish with your existence. And if you have excluded yourself, automatically you have excluded everybody else.

(to be continued)

[1] The quotations are from The descent of the holy name by Shridhara Maharaj

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ei szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott tartottunk, hogy Srídhar Mahárádzs navadvípi templomának tetőteraszán szemlélődött, miközben gondolatait Csaitanja Maháprabhuval kapcsolatos emlékek, élmények hullámai töltötték el. S egyszer csak észrevette, hogy valaki ott ül mellette. A látogatóhoz fordulva, így szólt: „Mit szeretnél?” „Meg tudná magyarázni, miképpen lehetséges az, hogy az emberek a Szent Nevet zenghetik, ha az teljességgel lelki?” – kérdeztem, eléggé ostobán érezve magam. Némi hallgatás után Srídhar Mahárádzs megszólalt, „Nitái Csaitanja, Nitái Csaitanja, majd belekezdett válaszába.” [1]

Ha hallgattatok már bármilyen felvételt Sríla Srídhar Mahárádzstól, akkor talán emlékeztek, hogy amikor szünetet tart, ő mindig azt mondja, hogy „Nitái Csaitanja, Nitái Csaitanja”, ahelyett, hogy „Nos…”, ő azt mondja, hogy Nitái Csaitanja. Ki Nitái? Nitái, a mi Gurudévánk. És ki Csaitanja? Ő Rádhá-Góvinda. Tehát ők a mi szentháromságunk, ez a négy személy. Az első, Nitái, aki Gurudév, a második és harmadik egyben Rádhá-Góvinda, s a negyedik Maháprabhu, akiben mindezek együttesen jelen vannak.

Majd Srídhar Mahárádzs belekezdett a magyarázatába, „A Szent Nevet nem ejtheti ki anyagi nyelv, nem hallhatja anyagi fül. A név adhóksadzsa, vagyis túl van a tapasztalati tudáson, s fönntartja magának a jogot, hogy rejtve maradjon a világi érzékek előtt. Tapasztalataink, tudásunk és emlékeink, amivel csak rendelkezünk, mind a világi érzékekkel foghatók fel. Nyelvünk főként föld-, és vízelemből áll, de a szervezetet behálózó idegvégződések, amelyek elektromos töltést hordoznak, szintúgy anyagiak. Ha egy tárgy túlságosan távol van, érinthetetlen, nem látható, nem ízlelhető, de ha túlságosan közel van szemünkhöz, hasonlóképpen láthatatlan, hisz nem látjuk saját tilakunkat, vagy a szemfestéket sem.”

Az élet egy misztérium, ugyanakkor létezik biológiai, anyagi magyarázata is. Vannak akik anyagi módszerekkel próbálják megmagyarázni ezt a misztériumot, és azt mondják, hogy a gondolat az elme fölösleges hulladéka, ami nem valami kedves meghatározás. Vagy mondjuk, hogy az intelligencia, az idegek elektromos töltése, vagy hogy az érzelmeink, egyszerű biokémiai reakciók. Azt hiszem ez nem igazán kielégítő a számunkra. Az élet lényege, az élet misztériuma kicsúszik ezeknek a magyarázóknak a markából.

„Az érzékszerveinket megtoldó mikroszkópok és teleszkópok érzékenyebb eszközök, de még mindig az anyagi szférára korlátozódnak. Egyetlen teleszkóp sem képes kifürkészni az univerzum legkülső burkait, s a mikroszkóp lencséi is atomokból állnak, így nem képesek megmutatni az atomokat, vagy az annál kisebb részecskéket. Ugyanilyen eredménytelen a mentális agytorna is a lelki dolgok vizsgálatában Az elme olyan anyagi elem, melynek sűrűsége igen kicsiny. Így a magasabb absztrakciók cseppet sem lelkibbek a kődarabnál. Sokan hiszik, hogy az elme képességeinek kiterjesztésével, felfogható a végtelen, csakhogy  e számítás hibás. Ha a végtelen beleférne a korlátozott elmébe, nem lehetne végtelen. Az ember azt sem tudja, hány hajszála van, hiába töri a fejét az absztrakt zen – vagy upanisad – aforizmákon, hiába spekulál, saját erejéből úgysem válhat végtelenné. Szellemi önkielégítés ez, s az elme túlcsordul és kiég, ami sajnálatos következményekkel jár: az önvalót és a végtelent illető teljes tudatlansággal.” 

Kemény szavak, viszont nagyon igazak. Általában Srídhar Mahárádzs nagyon finoman fogalmaz, de ez az üzenet, amit át akar adni, nagyon erős. S valójában itt a hatósugárról beszél, a tapasztalataitok hatóköréről. Ez az a sugár, amilyen messze elértek. Tehát azt a következtetést vonja le, hogy az érzékek semmilyen képessége, még az elme sem elégséges ahhoz, hogy elérjük az élet igazi misztériumát. S ha csak ezeket az elmét meghódolásra késztető módszereket használjuk is, akkor is milyen eredményre számíthatunk? Az önvalót és a Végtelent illető teljes tudatlanságra. Az önvalóról való teljes megfeledkezés, ami ebben az értelemben olyan, mint a spirituális öngyilkosság, a létezésetek megszűnése. S ha kizárjátok magatokat, automatikusan kizártok mindenki mást is.

(folytatása következik)

1. Idézet Szvámí B. R. Srídhar: A Szent Név alászállása (lejegyezte: Acsjutánanda Mahárádzs)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

И така, Шридхара Махарадж плава из своите спомени и преживявания с Чайтаня Махапрабху, а сетне внезапно осъзнава, че някой седи там. Затова пита: „А ти какво искаш?” „Бихте ли обяснили, щом името е нещо духовно, как всички ние го произнасяме?” – попитах аз, чувствайки се много глупаво. Измина известно време в тишина, после той промълви: „Нитай Чайтаня! Нитай Чайтаня!”[1]

Ако слушате кой да е запис на Шрила Шридхара Махарадж, когато има пауза, той винаги казва “Нитай Чайтаня! Нитай Чайтаня!“ Вместо обичайното „Ами…” той казва „Нитай Чайтаня!“ Кой е Нитай? Нитай е Гурудев. А кой е Чайтаня? Чайтаня е Радха-Говинда. Така че това е неговата света троица – в четири личности. Нитай като Гурудев – това е един. После Радха-Говинда – двама, трима. И четвъртият е Махапрабху, който обединява всички тези истини.

И после той започва: “То не може да бъде произнесено с материалния език, нито пък материалното ухо може да чуе името. То, името, е адхокшаджа, отвъд сферата на експерименталното познание, запазвайки си правото да бъде недостъпно за органичните ни сетива. Целият ни опит, всичките ни знания и спомени са насъбрани с помощта на земните сетива. Езикът ни в по-голямата си част е съставен от елементите земя и вода. Нервните окончания, достигащи до всички части на тялото ни, провеждат заряди електричество, което също е материален елемент. Ако обектът на възприятието ни е твърде далеч от нас, ние не можем да го докоснем, да го видим, нито да го вкусим. Ако пък е твърде близо, отново е недостъпен за сетивата ни – не можем да видим собствения си тилак, например, или грима на очите си.”

Животът е мистерия. Той си има биологично, материално обяснение. Стараят се да разтълкуват тази мистерия с материални средства. Някои казват, че мисълта е отпадъчен материал на ума. Което не е особено привлекателно изразено. Или, да речем, че интелигентността е въпрос на електричество в нервите. Или пък, че емоциите са просто биохимия. Мисля, че това не носи удовлетворение. Животът се изплъзва, мистерията на живота убягва от тези обяснения.

„Микроскопите и телескопите могат значително да увеличат обхвата на възприятията ни, ала те пак остават ограничени до материалната сфера. Телескопът не може да проникне през външната обвивка на вселената. Лещите на микроскопа са изградени от атоми и затова не могат да видят самия атом или нещо по-малко от него. По подобен начин, умозрителната система също е неспособна да проникне в сферата на духовния свят. Умът също е материален елемент с много ниска плътност. Затова възвишените ни абстрактни идеи не са по-духовни от твърда скала. Широко разпространено е вярването, че чрез разширяване на потенциална на ума си можем да добием представа за безмерното, ала този процес е погрешен. Ако безграничното може да бъде побрано в ограничения ни ум, тогава значи не е безгранично. Та аз не знам дори колко косъма има на собствената ми глава. Умозрителните философи обаче си блъскат главите над абстрактните афоризми на Дзен и Упанишадите и си мислят, че чрез собствени усилия могат да достигнат до такова нещо, каквото е безкрайността. Резултатът от това е просто умствено самозадоволяване. Умът експлодира и издъхва от изтощение. И последиците са плачевни – пълна забрава на себе си и на Безмерния.”

Тежки думи, но много истинни. Шридхара Махарадж обикновено говори съвсем меко, но тук посланието е много строго. И всъщност той говори за обхвата, за обсега на вашата опитност. Това е радиусът – доколко далеч можете да стигнете. И той заключава: никакви сетивни способности не са достатъчни да се достигне там, нито дори умът. И ако прилагаме само такива чупещи ума методи, какъв ще е резултатът? Пълна забрава на себе си и на Безкрайния. Пълната забрава на себе си в този смисъл е като духовно самоубийство – да сложиш край на съществуването си. А когато си изключил себе си, автоматично си изключил и всички останали.

(следва продължение)

[1] Цитатите са от „Спускането на святото име“ от Шридхара Махарадж

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

This year is the year of hidden treasures. I think many treasures we have excavated already.  But I’m sure there is more to come. And I hope we shall find new ways to express our gratitude and offer something as a thanksgiving.

The year of the hidden treasures. Sometimes you think that the game is in favor of illusion, it looks like illusion wins. But no! Light has overcome the darkness already – it’s done, accomplished. But the more and more treasures we bring to the surface and share with others, this original light will become stronger and stronger. Don’t think ‘I practice the mantra, I practice bhakti yoga’ – don’t think like this. Think the other way around; the mantra needs practitioners, the process needs practitioners who will keep up the practice, who will preserve the light. You are invited for that. Nothing less. So we should work for the spirit to win, for our ideals to win.

If you are too close to a picture, you don’t see the whole picture. If you are too far from a picture, you don’t see anything. You need proper distance and then you will have proper vision. Same with the dignity of our spiritual tradition, with this invitation. Do you think that you are invited to some insignificant secondhand thing? No.

Can you explain leaving? I don’t understand it. It doesn’t exist in my vocabulary. When I first heard this expression, that somebody left the process, I was stunned. How is it possible that finally you find the process – and then you leave!? I said, “No, it’s impossible. No way!”

There was a master and he shared this problem with one very clever student. The master said, “I feel so sad about this devotee. The illusion has captured him from us.” Because somebody left. And the real student is always ready to console and to satisfy the master. So, he said, “No, no, no, this is the other way around, master. It’s not that the illusion captured him from you. You captured him from illusion for some time and now illusion only takes him back.”

So, how long are you ready to spend here? Or – back to sweet illusion? ‘Forgetfulness is bliss. Give me maya!’ How much time do you want to spend here? But even if somebody spends only a very short time with a pure devotee, the benefit is eternal. Lava-matra, a short time in the company of pure devotees is very beneficial.

Sadhu-sanga’, ‘sadhu-sanga’ — sarva-shastre kaya/ lava-matra sadhu-sange sarva-siddhi haya[1]. “Even for a short time in the company of pure devotees you can achieve all perfection.” So, short or long; length is a question of quantity, depth is a question of quality.

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 22.54

(Szvámí Tírtha, 2018.08.10-i ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Ez az év a rejtett kincsek éve, és azt hiszem már sikerült jópár kincset kiásnunk és abban is biztos vagyok, hogy még több vár ránk. S azt is remélem, fogunk találni új lehetőségeket arra, hogy kifejezzük hálánkat és felajánljunk valamit köszönetképpen.

‘Rejtett kincsek éve.’ Erről néha azt gondolhatnátok, hogy az élet játéka az illúziónak kedvez, és úgy tűnhet, hogy az illúzió nyer. De ez nem igaz! A világosság már legyőzte a sötétséget, ez már végbement, megvalósult. S minél több kincset hozunk felszínre, és osztunk meg másokkal, ez az eredeti fény annál erősebb lesz. Ne gondoljátok azt, hogy ‘Én mantrázok, én gyakorlom a bhakti jógát’, nem szabad így gondolkodnotok! Inkább fordítsátok meg a gondolatot, a mantrának, és a folyamatnak van szüksége gyakorlókra, akik életben tartják a tradíciót, és őrzik a világosságot. Ti erre lettetek meghívva, nem kevesebbre! Tehát azon kell dolgozzunk, hogy a lélek, s az eszményeink győzedelmeskedjenek.

Ha túl közelről szemléljük a képet, nem fogjuk látni az egészet, viszont, ha túl távol vagyunk tőle, akkor pedig nem fogunk látni belőle semmit. Megfelelő távolságra van szükségünk, és akkor jól fogjuk látni a dolgokat. Hasonlóképpen van ez a lelki tradíciónkban, az elhívással is. Azt gondoljátok, hogy valamiféle jelentéktelen, másodrangú dologra lettetek meghívva? Nem.

Meg tudjátok magyarázni azt, hogy miért megy el valaki a folyamatból? Én ezt nem tudom megérteni. Az én szótáramban ez a szó nem létezik. Amikor először hallottam ezt a kifejezést, hogy valaki elhagyja a folyamatot, teljesen ledöbbentem. Hogy lehetséges az, hogy nagy sokára rálel valaki erre a folyamatra, aztán egyszer csak otthagyja!? Azt mondtam, „Nem, ez lehetetlen. Kizárt, hogy ez megtörténjen!”

Volt egyszer egy mester, aki egy bhakta távozása miatti aggodalmát megosztotta az egyik nagyon bölcs tanítványával. Így szólt a mester, „Nagyon elszomorít ennek a bhaktának az esete. Az illúzió elragadta tőlünk.” S mivel egy igaz tanítvány mindig kész megvigasztalni, és elégedetté tenni mesterét, így szólt a mester e bölcs bizalmasa, „Nem, nem, nem, épp fordítva van, kedves mester. Nem arról van szó, hogy az illúzió elragadta tőled, hanem hogy Te ragadtad el ezt a bhaktát az illúziótól egy rövid időre, s most az illúzió csak visszavette őt.”

Szóval mennyi időt szeretnétek itt tölteni? Vagy, vissza akartok térni az édes illúzióhoz? ‘A boldog tudatlanság. Adj nekem egy kis maját!’ Mennyi időt akartok itt tölteni? De, ha valaki csak egy nagyon rövid időt is tölt egy tiszta bhakta társaságában, annak kedvező hatása örökre szól. Lava-mátra, egy tiszta bhakta társaságában  töltött csöppnyi idő is rendkívül áldásos.

Szádhu-szanga szádhu-szanga szarva-sásztré kaja lava-mátra szádhu-szangé szarva-sziddhi haja[1]. „Egy tiszta bhakta társaságában  töltött rövid idő is elegendő valamennyi tökéletesség elnyeréséhez.” Tehát rövid vagy hosszú. A hosszúság mennyiségi kérdés, a mélység pedig minőségi.

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lilá , 22.54

(от лекция на Свами Тиртха, 10.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Тази година е годината на скритите съкровища. Мисля, че досега изровихме много съкровища. Но съм сигурен, че ни чакат и още. И се надявам, че ще откриваме нови начини да изразяваме своята благодарност и да поднесем нещичко обратно в дар.

Годината на скритите съкровища. Понякога си мислиш, че играта я печели илюзията; изглежда, че тя побеждава. Ала не! Светлината вече е победила мрака – това се е случило, постигнато е. Но колкото повече и повече съкровища изваждаме на повърхността и ги споделяме с другите, тази изначална светлина ще става все по и по-силна. Не си мислете, че „аз практикувам мантрата, аз практикувам бхакти-йога“ – недейте да считате така. Мислете обратното; че мантрата се нуждае от практикуващи, процесът се нуждае от практикуващи, които ще поддържат практиката и ще съхраняват светлината. Вие сте призвани за това. За нищо по-малко. Така че трябва да работим за победата на духа, за победата на идеалите ни.

Ако сме твърде близо до една картина, ние не виждаме цялата картина. Ако пък сте твърде далеч от картината, не виждате въобще нищо. Нужна е вярната дистанция и тогава ще имате и вярното виждане. Същото е и с достойнството на нашата духовна традиция, с тази покана. Да не би да си мислите, че сте призвани за някакво незначително, второразредно нещо? Не.

Нима може да се обясни напускането? Аз не го разбирам. То не съществува в моя речник. Когато за пръв път чух този израз, че някой е напуснал процеса, бях поразен. Как е възможно, та нали най-сетне си намерил процеса – пък след това си тръгваш!? Казах: „Не, това е невъзможно. Няма начин!“

Имало един учител и той споделил с един свой много умен ученик за този проблем. Учителят казал: „Толкова ми е мъчно за този предан. Илюзията ни го отне.“ Понеже някой си бил тръгнал. А истинският ученик винаги е готов да утеши и удовлетвори учителя си. Затова ученикът отвърнал: „Не, не, не, тъкмо обратното е, учителю. Не е така, че илюзията ти го е отнела. Ти си го бил отнел от илюзията за известно време, а сега тя просто си го е възвърнала.”

Така че колко време сте готови да останете тук? Или – обратно към сладката илюзия? „Забравата е блаженство. Дайте ми мая!“ Колко време искате да прекарате тук? Но дори и някой да прекара съвсем кратко време с някой чист предан, благодатта е вечна. Лава-матра, и най-малкото време в компанията на чистите предани е много благотворно.

Садху-санга’, ‘садху-санга’ — сарва-шастре кая/ лава-матра садху-санга сарва-сиддхи хая[1]. „Дори за кратко време в компанията на чисти предани можеш да постигнеш пълно съвършенство.” Така че кратко или дълго; дължината е въпрос на количество, дълбочината е въпрос на качество.

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 22.54

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.08.2018, Ludasto) 

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Dieses Jahr ist das Jahr der verborgenen Schätze. Ich denke, wir haben bereits viele Schätze ausgegraben. Aber ich bin sicher, es kommen noch mehr. Und ich hoffe, wir werden neue Wege finden, unsere Dankbarkeit auszudrücken und etwas als Danksagung anzubieten.

Das Jahr der verborgenen Schätze. Manchmal denkt man, das Spiel sei zugunsten der Illusion, es sieht so aus, als ob die Illusion gewinnt. Aber nein! Das Licht hat die Dunkelheit bereits überwunden – es ist geschafft, vollbracht. Aber je mehr Schätze wir an die Oberfläche bringen und mit anderen teilen, desto stärker wird dieses ursprüngliche Licht. Denkt nicht: „Ich praktiziere das Mantra, ich praktiziere Bhakti–Yoga“ – denkt nicht so. Denkt andersherum; das Mantra braucht Praktizierende, der Prozess braucht Praktizierende, die die Praxis aufrechterhalten, die das Licht bewahren. Dafür seid ihr eingeladen. Nichts weniger. Also sollten wir daran arbeiten, dass der Geist siegt, dass unsere Ideale siegen.

Wenn ihr zu nah an einem Bild seid, seht ihr nicht das ganze Bild. Wenn ihr zu weit von einem Bild entfernt seid, seht ihr nichts. Ihr braucht den richtigen Abstand, und dann habt ihr die richtige Sicht. Dasselbe gilt für die Würde unserer spirituellen Tradition, für diese Einladung. Glaubt ihr, dass ihr zu einer unbedeutenden Sache aus zweiter Hand eingeladen seit? Nein.

Könnt ihr das Verlassen erklären? Ich verstehe es nicht. Es existiert nicht in meinem Wortschatz. Als ich diesen Ausdruck zum ersten Mal hörte, dass jemand den Prozess verlassen hat, war ich fassungslos. Wie ist es möglich, dass ihr den Prozess schließlich findet – und dann geht!? Ich sagte: „Nein, das ist unmöglich. Auf keinen Fall!“

Es gab einen Meister, der dieses Problem einem sehr klugen Schüler mitteilte. Der Meister sagte: „Ich bin so traurig wegen dieses Anhängers. Die Illusion hat ihn uns entrissen.“ Weil jemand gegangen ist. Und der wahre Schüler ist immer bereit, den Meister zu trösten und zufriedenzustellen. Also sagte er: „Nein, nein, nein, es ist andersherum, Meister. Es ist nicht so, dass die Illusion ihn dir entrissen hat. Du hast ihn für einige Zeit der Illusion entrissen und jetzt holt ihn die Illusion nur zurück.“

Wie lange seid ihr also bereit, hier zu bleiben? Oder – zurück zur süßen Illusion? „Vergesslichkeit ist Glückseligkeit. Gib mir Maya!“ Wie viel Zeit möchtet ihr hier verbringen? Aber selbst wenn jemand nur sehr kurze Zeit mit einem reinen Anhänger verbringt, ist der Nutzen ewig. Lava-matra, eine kurze Zeit in der Gesellschaft reiner Anhänger ist sehr wohltuend.

Sadhu-sanga‘, ‚sadhu-sanga‘ — sarva-shastre kaya/ lava-matra sadhu-sange sarvas- siddhi haya[1] „Selbst für kurze Zeit in der Gesellschaft reiner Anhänger kannst du alle Vollkommenheit erreichen.“ Also, kurz oder lang; Länge ist eine Frage der Quantität, Tiefe ist eine Frage der Qualität.

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 22.54

(из лекции Свами Тиртхи, 10.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Этот год — год скрытых сокровищ. Я думаю, что многие сокровища мы уже раскопали. Но я уверен, что их будет еще больше. И я надеюсь, что мы найдем новые способы выразить нашу благодарность и предложить обратно кое-что в знак благодарения.

Год скрытых сокровищ. Иногда вы думаете, что игра идет в пользу иллюзии, кажется, что иллюзия побеждает. Но нет! Свет уже победил тьму — это произошло, достигнуто. Но чем больше сокровищ мы выносим на поверхность и делимся с другими, тем сильнее становится этот изначальный свет. Не думайте: «Я практикую мантру, я практикую бхакти-йогу» — не думайте так. Думайте наоборот; мантре нужны практикующие, процессу нужны практикующие, которые будут продолжать практику, которые будут сохранять свет. Вы приглашены для этого. Не меньше. Поэтому мы должны работать, чтобы дух победил, чтобы победили наши идеалы.

Если вы слишком близко к картине, вы не видите всю картину. Если вы слишком далеко от картины, вы не видите ничего. Вам нужно правильное расстояние, и тогда у вас будет правильное видение. То же самое с достоинством нашей духовной традиции, с этим приглашением. Вы думаете, что вас приглашают на какую-то незначительную второразрядную вещь? Нет.

Можете ли вы объяснить уход? Я этого не понимаю. Этого нет в моем словаре. Когда я впервые услышал это выражение, что кто-то ушел из процесса, я был ошеломлен. Как это возможно, что в конце концов вы находите процесс – и уходите!? Я сказал: «Нет, это невозможно. Ни за что!»

Был учитель, и он поделился этой проблемой с одним очень умным учеником. Учитель сказал: «Мне так грустно из-за этого преданного. Иллюзия захватила его у нас». Потому что кто-то ушел. А настоящий ученик всегда готов утешить и удовлетворить мастера. Поэтому он сказал: «Нет, нет, нет, все наоборот, учитель. Это не то, что иллюзия захватила его у вас. Вы захватили его у иллюзии на некоторое время, и теперь иллюзия просто возвращает его к себе обратно».

Так что, сколько времени вы готовы провести здесь? Или — обратно в сладкую иллюзию? «Забвение — это блаженство. Дай мне майю!» Сколько времени вы хотите провести здесь? Но даже если кто-то проведет совсем немного времени с чистым преданным, польза будет вечной. Лава-матра, короткое время в компании чистых преданных очень полезно.

Садху-санга’, ‘садху-санга’ — сарва-шастре кая/ лава-матра садху-санга сарва-сиддхи хая[1]. «Даже на короткое время в компании чистых преданных вы можете достичь всего совершенства». Итак, коротко или долго; длина — вопрос количества, глубина — вопрос качества.

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхя, 22.54

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2018, Sofia)

Maybe you remember one of the main problems that we started to discuss – whether divinity can show itself to the limited human experience. Or, if we want to put it more simply – how the divine name can reach us.

In our daily life and experience we are accustomed and trained to the ascending process. We put together small little things and they shall build a pyramid. From small little elements we want to create something big. We collect the moments and we want to make eternity from them. Sorry, it will never happen. It doesn’t matter how many millions of moments you put together, this will never become eternity. Because eternity is of a different quality. Eternity is not made up of insignificant and transient moments. That’s a different dimension.

In the same manner, if we put together any kind of little details of our material experience, we cannot create the full picture. Because the divine reality is of a different kind.

Here we have a very high message: that Govinda is dancing with Radhika. So, we try to collect our experience and our knowledge, put the pieces together and then we try to formulate the big picture – it will never happen. Because what is our conception about dance? Some jerk. Some techno-jerk. Don’t try. And this is something very serious – if we come with a material conception, we shall never reach the spiritual conception, the spiritual reality. Because that is of a different quality.

In order to come closer to the divine reality, we have one chance – if it reveals itself to us, it descends on us, and then we might have a glimpse of that higher reality. It is always just one step ahead. But to take this one step, sometimes it takes lifetimes.

Then how can we contact the holy name? Only by the descent of the holy name. Therefore my suggestion for today is to remember this very important text of Shrila Shridhar Maharaj The descend of the holy name.

“Bhakti Rakshak Shridhar Maharaj sat on the roof of his quarters in Navadvipa. The now very old sadhu was in a very contemplative mood and to approach him in this state disturbed me. He motioned that I should sit in front of him, so I timidly went and sat down on the grass mat.”

You see, devotional life is a very refined culture. One slogan you should always remember: fools rush in where angels fear to tread. And here the devotee who inquires from Shrila Shridhar Maharaj feels disturbed: ‘Oh, he is in his very deep mood. Shall I come to disturb him now in this mood?’ But as it is a descending process, the mercy from this very old sadhu descends and he says: “Yes, come, sit here.” Very beautiful!

“There was no one to be seen anywhere. “There are so many things to see from up here by which we can remember Chaitanya Mahaprabhu”, said the great saint. “The Ganges, the forest, the temples, His favorite tree, the banyan. What do you want?”

You see, this is the difference. I see only the jungle. I see nothing special. And his vision is: “Ah, there are so many things that remind me of Mahaprabhu.” Everything is there. Better I say, everything is here. Only we need a purification of the vision. And if your vision is penetrating enough, then Krishna will not be able to hide from you. This is the goal – to have such a sharp vision.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ei szófiai előadásából)

Talán emlékeztek még arra a legutóbbi komolyabb témánkra, amiről elkezdtünk beszélgetni, hogy megmutatkozhat-e Isten a korlátozott emberei tapasztalás számára? Vagy, ha még jobban le akarjuk egyszerűsíteni, hogyan juthat el hozzánk a Szent Név, hiszen az teljességgel lelki?

Hétköznapi életünk során, ahhoz vagyunk szokva, és azt gyakoroljuk, hogy ez egy felfelé emelő folyamat. Összegyűjtjük az apró kis tapasztalatainkat, amelyekből majd egy piramis fog összeállni. S ezekből a csöppnyi kis részekből akarunk valami nagyot létrehozni. Gyűjtjük a pillanatokat, melyekből az örökkévalóságot akarjuk összerakni. De sajnálom ez soha nem fog megtörténni! Nem számít hány millió pillanatot raktok is össze, abból sosem lesz örökkévalóság, mert az egy más minőség. Az örökkévalóság nem jelentéktelen és múló pillanatokból áll. Az egy másik dimenzió.

Ugyanígy, ha az anyagi tapasztalataink bármely apró részletét rakjuk is össze, akkor sem tudjuk a teljes képet megalkotni, mert az isteni valóság ettől különböző.

Viszont a szentírások egy nagyon magas üzenetet adnak a számunkra, hogy Góvinda Rádhikával együtt táncol. Tehát próbáljuk összegyűjteni a tapasztalatainkat, tudásunkat, próbáljuk összerakni az apró darabkákat, hogy abból egy nagy képet alkossunk, de ez soha nem fog megtörténni. Vajon mi mit gondolunk a táncról? Valamiféle rángatózás, techno-rángás? Azt inkább ne próbáljátok ki. De ez egy igazán komoly dolog, mivel ha anyagi vágyaink vannak, akkor sohasem fogjuk elérni a lelki eszményeket, a lelki valóságot, mert az egy más minőség.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az isteni valósághoz, egyetlen esélyünk van, ha Ő feltárja magát nekünk, leereszkedik hozzánk, és akkor talán bepillantást nyerhetünk abae a magasabb valóságba. Mindig csak egy lépésnyire van tőlünk. De ahhoz, hogy ezt a  lépést megtegyük, néha életekre van szükség.

Akkor hogyan léphetünk kapcsolatba a Szent Névvel? Csak úgy, ha alászáll! Ezért azt javaslom mára, hogy emlékezzünk Sríla Srídhar Mahárádzsnak a következő nagyon fontos tanítására, melynek címe: A Szent Név alászállása.

„Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs navadvípí templomának tetőteraszán lévő lakhelyén ült. Az idős szádhu igen elmélyült hangulatban volt, szinte vétek volt zavarni őt. Intett, üljek le előtte egy gyékényülésre. Senki más nem volt ott.” 

Látjátok, hogy a lelki élet, mennyire kifinomult kultúrájú. Egy fontos gondolatot mindig észben kell tartanunk, hogy az ostoba ajtóstul ront be oda, ahová az angyal is csak félve teszi be a lábát. S az a bhakta, aki Sríla Srídhar Mahárádzstól tudakozódik, meglehetősen zavarban érzi magát, ‘Ó, most nagyon elmélyült hangulatban van. Merjem zavarni ilyenkor?’ De mivel ez egy alászálló folyamat, az idős szádhu kegyesen így szól: „Igen, gyere csak, foglalj helyet.” Ez nagyon szép!

„A környéken közel, s távol nem volt senki. „Milyen sok minden látszik innen felülről, ami Csaitanja Maháprabhura emlékeztet bennünket”, mondotta az idős mester. „A Gangesz, az erdő, a templomok, a kedvenc fái, a banjanfák…Mit szeretnél?” 

Látjátok ez a különbség, én csak a dzsungelt, semmi egyéb különöset nem látok. Ő pedig, „Ó, mennyi minden emlékeztet engem Maháprabhura.” Minden ott van, bár pontosabb, ha azt mondom, hogy minden itt van. Csak meg kell tisztítanunk a látásmódunkat. S ha elég tisztává válik, akkor Krisna már nem tud elrejtőzni előlünk. Ez a cél, hogy ilyen éles, kifinomult látásmódra tegyünk szert.

(folytatása következik)