Archives

Calendar

September 2019
M T W T F S S
« Aug    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



MAM-14-KH0211-01P

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2014, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Gandharvika: Well, you explained our relationship with the spiritual master – how it should be. I’ve heard many times that the most important is to have a relationship with the heart with the master. So my question is: what is more important – to approach the person with the most qualifications, with the highest diploma in the line; or to approach a person with whom you have heart connection?

Swami Tirtha: How do you choose your husband? You examine the biggest car, or the most profound bank balance, or the most famous guy on TV shows? Or you simply are enamored with someone? And this is not a sour grapes choice: ‘If I cannot have a horse, I’m satisfied with a donkey’. Not like this. But if you see your donkey and say: ‘Ah! Such a beautiful color! So nice ears you have, my dear!’

Gandharvika: Do you call this a relationship with the heart, sorry?

Swami Tirtha: Yes! Yes, love changes your vision, definitely. It gives the best-best part of the other person. It will reveal the real qualities that maybe the other person doesn’t even have – yet. Hate and love will provide a distorted vision of the other person – that’s for sure. But hate gives you a bitter picture, while love gives you a sweet picture. Therefore it is said that a mother will call even a blind son Padmalochan – beautiful lotus-eyed son.

But maybe again we are too much on the emotional waves. So, returning to your question – how can we judge who has the best diploma? It’s very difficult to judge. Maybe somebody is famous, maybe somebody has millions of followers, but maybe an unknown personality is dearer to Krishna. We can never know how it happens.

Of course we should inquire where a reliable source of spring water is. And if you have found it and if you have checked this water, you can draw from this. Because Shrila Shridhara Maharaj says that in spiritual life there is no periphery, everywhere is a center. Please, think very deeply what it means. In spiritual life there is no periphery, everything is a center – if this is a real spiritual community and service, etc. Once a very dear friend of our Gurudev, who was living in California, was starting his journey back home from Navadvip, from Shrila Shridhara Maharaj. So he said good-bye to his spiritual master, and then Shridhara Maharaj said: “Yes, now you are facing to that very remote part of the world.” California, San Francisco! Our friend said: “I’m going to California! It is not a remote place.” But then he understood: ‘Wait a minute, compared to Mayapur, Navadvip, this is a very remote part of the world.” Because that is a very holy place, the place of Shri Chaitanya Mahaprabhu. So from that perspective San Francisco is somewhere there… It doesn’t really exist.

So, how can we choose? I don’t know, by divine mercy it comes to us. Some say that this is like a general practice – you can surrender to any spiritual master. Which is not bad, as a generic instruction. Yet if we personalize this contact more and more, then other sweetness will also appear. But either this way or that way, we should try to find our shelter. I wouldn’t go after famous qualifications like big numbers and this and that. It depends also on our understanding, on our desire – what kind of guidance we are searching for. But definitely we have to check for ourselves if we take the inspiration. If we take the inspiration, then go ahead! This is the way how we find our place.

 

 



MAM-14-KH0211-01P

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei s tanításából, Szófia) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Gándharviká kérdése: Elmagyaráztad a lelki tanítómesterrel való kapcsolatunkat, hogy milyennek kellene lennie. Sokszor hallottam már, hogy a legfontosabb az, hogy a szívünkön keresztül legyünk kapcsolatban a tanítómesterrel. Az a kérdésem tehát, hogy mi a fontosabb – a legmagasabb végzettséggel rendelkező ember megkeresése, avagy egy olyan emberhez való közeledés, akihez a szíved húz?

Szvámí Tírtha: Hogy választasz férjet? Megnézed, hogy kinek van a legnagyobb autója, vagy kinek van a legtöbb pénze a bankban, vagy ki a leghíresebb TV-s személyiség? Vagy csak szimplán elbűvöl valaki? S ez nem „savanyú a szőlő” választás, hogy „Ha nincs ló, szamár is jó.” Nem ilyen, hanem, ha meglátod a szamaradat és így szólsz: ’Ó, micsoda szép szín! De szép füleid vannak, kedvesem!’

Gándharviká: Elnézést, ezt hívod a szívünkön keresztül való kapcsolódásnak?

Szvámí Tírtha: Igen! Igen, a szerelem kétségtelenül megváltoztatja a látásmódodat, a legeslegjobb részét kínálja fel a másik embernek. Az igazi tulajdonságok fognak feltárulni, azok, melyekkel az illető talán nem is rendelkezik – még. Az utálat és a szeretet a másik ember torzított képét mutatják, az bizonyos. De a gyűlölet keserűbb képet nyújt, míg a szerelem édeset, ezért mondják azt, hogy egy édesanya még a vak fiát is Padmalócsannak, gyönyörű lótusz-szeműnek hívja.

De lehet, hogy ismét túlságosan elkaptak bennünket az érzelmi hullámok; a kérdésedre visszatérve – hogyan ítélhetjük meg, hogy kinek van a legjobb diplomája? Nagyon nehéz eldönteni, talán van, aki híres, talán valakinek milliónyi követője van, de talán egy ismeretlen ember kedvesebb Krsna számára – sosem tudhatjuk, hogy ez hogy történik.

Természetesen tudakozódni kell, hogy hol található megbízható eredetű forrásvíz. S ha megtaláltátok és ellenőriztétek ezt a vizet, akkor meríthettek belőle. Hiszen Srídhar Mahárádzs is azt mondja, hogy a lelki életben nincsen periféria, mindenhol középpont van. Kérlek, mélyen gondolkozzatok el rajta, hogy ez mit is jelent! A lelki életben nincsen periféria, minden középpont – ha ez egy valódi lelki közösség és szolgálat… Egyszer Gurudév egyik nagyon kedves barátja, aki Kaliforniában lakott, hazaindulóban volt Srídhar Mahárádzstól Navadvípból, így elköszönt a mesterétől, amire Srídhar Mahárádzs így reagált: „Igen, most a világnak arra a nagyon félreeső részére készülsz.” Kaliforniába, San Franciscóba! Barátunk erre azt felelte, hogy „Kaliforniába megyek, az nem egy félreeső hely!” De utána megértette: „Várjunk csak! Májápurral, Navadvíppal összehasonlítva az tényleg a világ nagyon távoli része, hiszen Navadvíp egy mérhetetlenül szent hely, Srí Csaitanja Maháprabhu szülőhelye, s ebből a perspektívából nézve San Francisco ott van valahol… igazából nem is létezik.

Hogyan tudunk választani hát? Nem tudom, az isteni kegyelem segítségével. Néhányan azt mondják, ez egy általános gyakorlat – bármely lelki tanítómester előtt meghódolhatsz – ami nem rossz, egy általános utasítás, ám ha egyre személyesebbé válik ez a kapcsolat, akkor másfajta édes íz is meg fog jelenni. Így vagy úgy, meg kell próbálnunk meg találni a menedékünket. Én nem a hír után, mint a nagy számok és egyebek, mennék. Persze ez a megértésünktől, vágyinktól is függ – hogy milyen vezetést keresünk. De mindenképpen magunknak kell meggyőződni róla, hogy inspirálódunk-e. Ha igen, akkor rajta! Így találhatjuk meg a helyünket.



MAM-14-KH0211-01P

(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2014, вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Гандхарвика: Обяснихте какви трябва да са отношенията ни с духовния учител. Много пъти съм чувала, че най-важното е да имаме сърдечна връзка с него. Въпросът ми е: кое е по-важно – да се обърнем към онзи, който има най-голяма квалификация, най-висока диплома в школата; или да се обърнем към този, с когото имаме сърдечна връзка?

Свами Тиртха: Как си избирате съпруг? Проверявате кой е с най-голямата кола, с най-дълбоката банкова сметка или е най-известен по телевизията ли? Или просто се влюбвате в някого? И не става въпрос да изберете киселото грозде: „Щом не мога да имам кон, стига ми и магаре.” Не. Но гледате своето магаре и си казвате: „О, колко си красиво на цвят! Какви хубави уши имаш, мило мое!”

Гандхарвика: Това ли наричате сърдечна връзка, извинете?

Свами Тиртха: Да! Да, любовта определено променя погледа. Тя показва най-най-добрите страни на другия. Разкрива истинските му качества, които той може дори да не притежава – все още. И омразата, и любовта изкривяват образа на другия – това е сигурно. Но омразата представя горчива картина, докато картината на любовта е сладка. Затова се казва, че майката ще нарече дори слепия си син Падмалочан – Лотосоокият.

Но може би отново прекалено много сме на емоционална вълна. Връщайки се на въпроса – как можем да преценим кой има най-добрата диплома? Много е трудно да се отсъди. Може някой да е прославен, може да има милиони последователи, но може някой съвсем незнаен човечец да е по-скъп на Кришна. Никога не можем да знаем как става.

Разбира се, трябва да търсим къде има надеждна изворна вода. А ако сте открили и сте вкусили тази вода, можете да черпите от нея. Защото Шрила Шридхара Махарадж казва, че в духовния живот няма периферия, навсякъде е център. Моля ви, замислете се много дълбоко какво означава това. В духовния живот няма периферия, всичко е център – стига да става дума за истинска духовна общност, служене и т.н. Веднъж един много скъп приятел на нашия Гурудев, който живеел в Калифорния, поемал към дома след посещение в Навадвип, при Шрила Шридхара Махарадж. Той се сбогувал с духовния си учител, при което Шридхара Махарадж отбелязал: „Е, сега ти заминаваш за онова толкова затънтено място в света.” Калифорния, Сан Франциско! Нашият приятел казал: „Отивам в Калифорния! Това не е затънтено място.” Но след това се замислил: “Чакай малко, спрямо Маяпур, Нававип, то си е в затънтения край на света.” Защото Маяпур е много свято място, рожденото място на Шри Чайтаня Махапрабху. От тази перспектива Сан Франциско е някъде си там… Всъщност дори не съществува.

И така, как можем да изберем? Не зная, то ни сполита по божествена милост. Някои казват, че това е просто общоприета практика – можеш да се отдадеш на кой да е духовен учител. Което не е лошо като обща инструкция. Ала ако правим тази връзка все по- и по-лична, тогава ще се появи и друга сладост. Но дали по единия или по другия начин – нека се стремим да намерим своя подслон. Аз не бих се полъгвал по слава, квалификации, брой ученици и т.н. Това зависи и от нашето разбиране, от нашето желание – какъв тип водачество търсим. Но определено трябва да проверим за себе си дали извличаме вдъхновение. Ако ви вдъхновява, действайте! Това е начинът да намерим своето място.



dhruva-vishnu

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia) 

“Question: In his purport to Shrimad-Bhagavatam 4.12.33, Shrila Bhaktivedanta Swami Prabhupada wrote something in connection with the story of Dhruva Maharaj. He said that Dhruva Maharaj was a very powerful devotee and could take his mother back to Godhead, and then he wrote, “If one of my disciples becomes as strong as Dhruva Maharaj, then he can take me back to Godhead.” This statement seems very mysterious.”

Shridhara Maharaja answers: ”Dhruva’s mother was his Guru, his vartma-pradarshaka-guru, his first guide, just as Chintamani was in the case of Bilvamangala Thakura. Through Chintamani, that Krishna-function as Acarya came as vartma-pradarshaka, and in a similar way Dhruva was initially inspired by his mother; his first spiritual instruction was from her. Next he received guidance from Narada, and then by dint of his bhajan he attained the next stage, and then again he went further. But his vartma-pradarshaka-guru was his mother, and yet she was to be apparently left behind. The vartma-pradarshaka-guru is the one who first gets the kanishtha-adhikari bhakta started on the progressive spiritual path. But we have to consider the past lives of Dhruva and his mother. In his past life Dhruva had made more progress, but then in that life it was arranged by the Lord that his mother would get him started in the proper direction, and thereafter he adopted the path of bhajan. Both of them had previous lives of progress in the proper direction, but sometimes a primary teacher may have a student who is an extraordinary scholar”.[1]

Most probably you are familiar with this story of Dhruva Maharaja. He was a young boy, hurt by his father due to some family problems. His father, the king, had two wives and he preferred the other wife, not the mother of Dhruva. And when the father somehow showed his preference, Dhruva was offended. Then Dhruva went crying to the mother: “What to do? How to retaliate this offence?” The mother tried to pacify him, but ultimately the young boy, five years old, decided to go for a meditation in the jungle. And then he started quite a strong practice. Then Narada Muni gave him advice on sadhana – how to perform his meditation. I don’t really remember the details, but first he started his tapasya by eating once a week. Then he came to the next level of drinking once a week. Then he raised the standards by not eating anything for weeks. He was very determined in this more and more progressive tapasya. So much so, that finally by his renunciation Lord Vishnu appeared to him and asked: “What do you want, My dear son?” and he said: “Oh, I was so stupid. I wanted power, but now I have got Your darshan. I am fully satisfied. This is like small pieces of glass, but now I have a divine darshan, so I am fully satisfied.” Then what happened – he went back and fought off everybody: he was killing up and down all the demons just to show his power. So much so that the demigods had to come and pacify him: “Enough! It’s not necessary to go out of proportion!”

But what does this story tell us? First of all, if you feel hurt, don’t take it too serious. Because you might end up killing the demons out of proportion. The second is that we all have different motivation to start our meditation, our spiritual progress. Most of the times this is a kind of material motivation – either we suffer too much, or we want to achieve something. Nevertheless if we follow the instruction given to us with determination, we shall achieve our goal. And this goal might be beyond our expectations. You wanted only to resolve your small little insignificant problem, but you might meet God Supreme.

(to be continued)

 

[1]The Golden staircase, Ch. 2 Universal mind”, by Shrila Shridhar Maharaj

 



Sep

19

dhruva-vishnu

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

“Kérdés: Sríla Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád a Srímad-Bhágavatam 4.12.33. verséhez írt magyarázatában írt valamit Dhruva Mahárádzs történetével kapcsolatban. Azt mondja, hogy Dhruva Mahárádzs olyan hatalmas bhakta volt, hogy képes volt hazavinni édesanyját, vissza Istenhez. S aztán így folytatja: “Ha tanítványaim egyike olyan erős lesz, mint Dhruva Mahárádzs, akkor ő vissza tud vinni engem, vissza Istenhez.” Ez az állítás nagyon titokzatosnak tűnik.”

Srídhar Mahárádzs válasza:”Dhruvának édesanyja a Guruja volt, a vartma-pradarsaka-guruja, az első iránymutatója, éppúgy, mint Csintámani Bilvamangal Thákur esetében. Csintámanin keresztül Krsnának az ácsárja funkciója nyilvánult meg, mint vartma-pradarsaka, s hasonló módon kezdetben Dhruvát édesanyja inspirálta, az első lelki útmutatás tőle származott. Dhruva aztán később Náradától kapott tanácsot, majd bhadzsanjának ereje által elérte a következő szintet, majd ismét tovább lépett. De a vartma-pradarshaka-guruja az édesanyja volt, mégis nyilvánvalóan el kellett hagynia. A vartma-pradarsaka-guru az a személy, akitől a kanistha-adhikári bhakta az első instrukcióit kapja a lelki fejlődés útján. Azonban itt figyelembe kell vennünk Dhruva és édesanyja előző életeit. Dhruva előző életében jelentősebb fejlődést ért el, majd ebben az életben az Úr elrendezéséből az édesanyja indította el a megfelelő irányba, s attól kezdve az imádat útját választotta. Előző életeikben mindketten a helyes irányban fejlődtek, de néha az általános iskolai tanárnak lehet olyan diákja, aki rendkívüli tudású”.[1]

Valószínűleg ismeritek Dhruva Mahárádzs történetét. Ő egy kisfiú volt, akit édesapja megsértett bizonyos családi problémákból kifolyólag. Édesapja volt a király, két feleséggel, és a másik feleségét, nem Dhruva édesanyját részesítette előnyben. S amikor az apa valamiképpen kimutatta ezt, Dhruva megsértődött. Sírva szaladt az anyjához: „Mit tegyek? Hogyan toroljam meg ezt a sértést?” Az anya próbálta megbékíteni, de végül az ötéves kisfiú elhatározta, hogy elmegy a dzsungelbe meditálni. S ezután egy elég szigorú gyakorlatba kezdett. Majd Nárada Muni adott neki tanácsot a szádhanát illetően – miként végezze a meditációját. Nem igazán emlékszem a részletekre, de először azzal kezdte a vezeklését, hogy hetente egyszer evett. Majd a következő szintre lépve, hetente csak egyszer ivott. Majd emelte a mércét, és hetekig nem evett semmit. Nagyon eltökélt volt ebben az egyre szigorúbb tapaszjában. Annyira, hogy végül a lemondása által az Úr Visnu megjelent előtte és megkérdezte: „Mit szeretnél, kedves fiam?” s ő így válaszolt: „Ó, milyen ostoba voltam! Hatalomra szerettem volna szert tenni, de most elnyertem, hogy láthatlak. Teljesen elégedett vagyok. Amikre vágytam csupán üvegcserepek, de most isteni darsanban részesültem, így teljesen elégedetté váltam.” Majd mi történt ezután – visszament és megküzdött mindenkivel: lekaszabolt minden démont, csak hogy megmutassa az erejét. Olyannyira, hogy a félisteneknek kellett eljönniük, hogy megbékítsék: „Elég! Nem kell túlzásba esni!”

De mit is mond nekünk ez a történet? Először is, ha megbántva érzed magad, ne vedd túl komolyan, mert úgy végezheted, hogy mértéktelenül gyilkolod a démonokat. Másodsorban, mindannyian különböző motivációval kezdünk bele a meditációnkba, a lelki fejlődésünkbe. Legtöbb esetben ez egyfajta anyagi motiváció – akár a túl sok szenvedés, akár valaminek az elérése motivál bennünket. Azonban ha eltökélten követjük az instrukciót, amit kaptunk, elérhetjük célunkat. S ez a cél még a várakozásainkat is felülmúlhatja. Csupán a jelentéktelen kis problémádat akartad megoldani, de lehet, hogy találkozol a Legfelsőbb Úrral.

 

(folytatása következik)

 

[1] “Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja., 2. fejezet: Az egyetemes tudat

 



dhruva-vishnu

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София) 

„Въпрос: В коментара си към „Шримад Бхагаватам” (4.12.33), Шрила Бхактиведанта Свами Прабхупада пише нещо във връзка с историята за Дхрува Махарадж. Той казва, че Дхрува Махарадж бил много могъщ преданоотдаден и можал да отведе майка си обратно при Бога, и на това място пише: „Ако някой от моите ученици стане толкова могъщ като Дхрува Махарадж, той ще може да ме отведе обратно при Бога.” Това изказване изглежда много загадъчно.

Шрила Шридхар Махарадж: Майката на Дхрува била негов гуру, негов вартма-прадаршака-гуру, първият му водач, също както Чинтамани в случая с Билвамангала Тхакура. Чрез Чинтамани се проявила тази функция на Кришна като ачария и по подобен начин Дхрува най-отначало бил вдъхновен от майка си, първите си духовни напътствия получил от нея. След това той следвал наставленията на Нарада и тогава, по силата на своя бхаджан, постигнал следващото ниво, а оттам продължил още по-нататък. Но негов вартма-прадаршака-гуру била майка му, а въпреки това привидно тя изглеждала изоставена.

Вартма-прадаршака-гуру е онзи, който най-напред поведе каништха-адхикари-бхактата по прогресивния духовен път. Но трябва да вземем предвид миналите животи на Дхрува и неговата майка. В предишния си живот Дхрува се бил развил повече, но след това в този живот Бог бил наредил така нещата, че майка му да го насочи в правилната посока, след което той поел по пътя на бхаджана. И двамата в предишните си животи се развивали във вярната посока, но понякога началният учител може да има ученик, който е необикновено учен”.[1]

Най-вероятно знаете историята на Дхрува Махарадж. Той бил малко момче, наскърбено от своя баща заради някакви семейни проблеми. Баща му, царят, имал две съпруги и предпочитал не майката на Дхрува, а другата си жена. И когато бащата по някакъв начин показал това предпочитание, Дхрува се оскърбил и отишъл разплакан при майка си: „Какво да направя? Как да отмъстя за тази обида?” Майката се опитала да го успокои, но в крайна сметка момчето, което било едва на пет години, решило да отиде да медитира в джунглата. И там започнало доста сериозна практика. Сетне Нарада Муни му дал съвети върху садхана – как да изпълнява медитацията си. Не помня подробностите, но най-напред той започнал своята тапася като се хранел веднъж на седмица. После минал на следващото ниво, пиейки веднъж на седмица. След това повишил стандарта, като не се хранел с нищо седмици наред. Бил много решителен в своето все по-задълбочаващо се отречение. До такава степен, че в крайна сметка Бог Вишну се появил и го попитал: „Какво желаеш, Мой скъпи синко?”, а той отвърнал: „О, бях толкова глупав. Исках сила, но сега се сдобих с Твоя даршан. Напълно съм удовлетворен. Онова бяха стъкълца, ала сега имам божествения даршан, напълно съм удовлетворен.” Какво се случило нататък – той се върнал и победил всички: навред убивал демоните, само за да покаже силата си. До такава степен, че полубоговете трябвало да дойдат да го успокояват: „Достатъчно! Не е нужно чак толкова!”

Но какво ни казва тази история? На първо място, ако се чувствате обидени, не го приемайте толкова сериозно. Защото може да избиете прекалено много демони. Второто е, че всички имаме различна мотивация, за да започнем своята медитация, своя духовен напредък. В повечето случаи това е един вид материална мотивация – или страдаме твърде много, или искаме да постигнем нещо. При все това, ако решително следваме дадените ни инструкции, ще достигнем целта си. И тази цел може да се окаже отвъд очакванията ни. Искали сте само да разрешите своите малки незначителни проблеми, а може да срещнете самия Бог.

 

(следва продължение)

[1] „Златната стълба”, Глава Втора „Вселенският ум”, от Шрила Шридхара Махарадж

 



dhruva-vishnu

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía ,)

 

“Pregunta: En su comentario de Shrimad-Bhagavatam 4.12.33, Shrila Bhaktivedanta Swami Prabhupada escribió algo conectado a la historia de Dhruva Maharaj. Dijo que  Dhruva Maharaj ha sido un devote muy poderoso y que podía asimismo llevar a su madre  a Dios, y en este mismo lugar escribió: “Si alguno de mis discípulos llegase a ser tan poderoso como Dhruva Maharaj, podría tal vez llevarme a regresar a Dios t.” Estas palabras parecen enigmáticas.

Shridhara Maharaja respondió „La madre de Dhruva ha sido su gurú, su  vartma-pradarshaka-guru, su primer guía, al igual que  Chintamani lo ha sido en el caso de Bilvamangala Thakura. Por medio de Chintamani, Krishna pudo manifestarse como Acarya  y de semejante modo inicialmente Dhruva se ha inspirado por su madre, a través de ella vinieron las primeras instrucciones espirituales. Luego ha seguido las instrucciones de Narada, y en aquel entonces, por el poder de su bhajan pudo adquirir el nivel siguiente para seguir adelante. Por lo tanto, su vartma-pradarshaka-guru fue su madre, aparentemente abandonada, .fue vartma-pradarshaka-guru  y al igual que  kanishtha-adhikari bhakta ha podido comenzar su camino y progresar. Debemos considerar pues que las vidas anteriores Dhruva ya habían progresado pero en su vida real Dios ha arreglado las cosas para que su madre le fuera a indicar el debido camino a seguir y en consecuencia pudo emprender  el camino de bhajan. En sus vidas anteriores ambos habían seguido el buen camino pero a veces el primer maestro puede tener por  discípulo un sabio extraordinario”[1]

Probablemente ya conocéis  la historia de Dhruva Maharaja. Siendo chico por problemas familiares ha sido castigado por su padre. Su padre, el rey, tenía dos esposas y prefería a la otra esposa a la madre de Dhruva. .Cuando el padre manifestó su preferencia el chico en lloros fue a su madre  preguntando: “Que hacer para vengarme de la ofensa ?” La madre trato de pacientarlo pero el chico que tenía tan solo cinco años decidió ir a meditar en la selva. Allí ha comenzado una práctica muy severa y seria. Entonces Narada Muni le ha aconsejado sadhana –modalidades de practicar meditación. No recuerdo los detalles pero en primer lugar el chico  se puso a practicar tapasya  comiendo una vez en la semana. Después ha superado el nivel siguiente, bebiendo agua una vez en la semana. Siguió elevando su nivel sin comer nada durante semanas. Estaba muy decidido. en ir progresando en su tapasya. En fin de cuentas el Dios Vishnu apareció preguntándole: “Que es lo que quieres, querido hijo mío?” y el chico respondió: “Oh, he sido tan estúpido. Quería tener fuerza pero ahora he adquirido Tu darshan. Estoy plenamente satisfecho Lo de entonces era tan solo pedacitos de vidrio pero ahora tengo el divino darshan, y con ello estoy plenamente satisfecho.”  Y que es lo que ocurrió  a continuación – el chico volvió y se puso a matar uno tras otro a los demonios para demostrar sus fuerzas. Hasta que los demiurgos  tuvieron que venir para apaciguarlo: “Suficiente! No hay que salir de las proporciones!”

Que es lo que nos ensena esta historia? En primer lugar nos ensena que si os sentís ofensados, no hay que tomarlo tan adentro y en serio. Podéis matar a demasiados demonios. En segundo lugar, nos ensena que cada uno tiene su motivación para ponerse a meditar y adquirir progreso espiritual. En la mayoría de los casos se trata de motivación material – sufrimos demasiado o aspiramos a adquirir algo. Por lo tanto si seguimos las instrucciones  llegaremos a adquirir nuestro objetvo, nuestra meta. Este objetivo puede superar nuestras aspiraciones. Habéis deseado tan solo encontrar solución de  menudos  e insignificantes problemas pero podéis llegar a encontrar al Supremo. Supremo.

(Sigue continuación)

  1. “La escalera de oro”, Capítulo 2, por Shrila Shridhara Maharaj

 

 



dhruva-vishnu

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София) 

„Вопрос: В своём комментарии “Шримад-Бхагаватам”(4.12.33) Шрила Бхактиведанта Свами Прабхупада в связи с историей о Дхруве Махарадже пишет, о том, что Дхрува Махарадж был очень могущественным преданным и смог забрать свою мать обратно к Богу. Затем он пишет следующее: „Если хотя бы один из моих учеников станет таким же сильным как Дхрува Махарадж, то тогда он сможет забрать меня назад к Богу.” Это утверждение кажется совершенно непостижимым.

Шрила Шридхар Махарадж: Мать Дхрувы была его Гуру, его вартма-прадаршака-гуру, его первым наставником, так же, как и Чинтамани в случае с Билвамангалом Тхакуром. Через Чинтамани, такая функция Кришны как ачарья проявилась в форме вартма-прадаршака. И подобным образом Дхрува первоначально был вдохновлён своей матерью. Он получил свои первые духовные наставления от неё. После этого он получил указания от Нарады, а затем в результате своего бхаджана достиг следующего уровня. После этого он снова отправился дальше, но его вартма-прадаршака-гуру стала его мать и всё же с внешней точки зрения она должна была остаться позади.

Вартма-прадаршака-гуру – это тот, кто первым побуждает каништха-адхикари бхакту следовать постепенному духовному пути. Но мы должны принять во внимание прошлые жизни Дхрувы и его матери. В своей прошлой жизни Дхрува уже совершил значительный прогресс, но затем в этой жизни Господь устроил так, чтобы его мать побудила его двигаться в правильном направлении. И после этого он встал на путь бхаджана. Они оба в прошлых жизнях двигались в правильном направлении. Но иногда у учителя начальных классов может быть ученик, который впоследствии станет выдающимся учёным.”[1]

Скорее всего вы знакомы с этой историей Дхрува Махараджи. Он был маленьким мальчиком, обиженным отцом из-за некоторых семейных проблем.

Его отец, царь, имел две супруги и предпочитал не мать Дхрувы, а другую свою жену. И когда отец каким-то образом показал это предпочтение, Дхрува обиделся и пошел плачущий к матери: „Что делать? Как отомстить за эту обиду?” Мать попыталась его успокоить, но в конце концов мальчик, которому было только пять лет, решил уйти медитировать в джунгли. И там начал весьма серьезную практику. Потом Нарада Муни ему дал советы относительно садханы – как выполнять свою медитацию. Не помню подробностей, но сначала он начал свою тапасья принимая пищу раз в неделю. Затем он перешел на следующий уровень и пил только раз в неделю. Затем он поднял стандарты, ничего не ел в течение нескольких недель. Он был очень решителен в этой все более и более прогрессивной тапасье. Настолько, что, наконец, благодаря его отречению Господь Вишну явился ему и спросил: „Что ты хочешь, Мой дорогой сынок?”, а он ответил: „О, я был так глуп. Я хотел силы, но теперь я получил Твой даршан. Я вполне удовлетворен. То было как маленькие кусочки стекла, но теперь у меня есть божественный даршан, поэтому я полностью удовлетворен.” Что произошло дальше – он вернулся и победил всех: убивал всех демонов подряд, толко чтобы показать свою силу. До такой степени, что полубогам пришлось прийти и его успокаивать: „Довольно! Не нужно столько!”

Но что эта история говорит нам? Прежде всего, если вы чувствуете себя обиженным, не принимайте это слишком серьезно. Потому что вы можете в конечном итоге убить слишком много демонов. Во-вторых, у всех нас есть разные мотивы для начала нашей медитации, нашего духовного прогресса. В большинстве случаев это своего рода материальная мотивация – либо мы слишком сильно страдаем, либо мы хотим чего-то достичь. Тем не менее, если мы будем следовать наставлениям, данным нам с решимостью, мы достигнем нашей цели. И эта цель может быть выше наших ожиданий. Вы хотели только решить свою маленькую незначительную проблему, но вы можете встретиться с Верховным Богом.

 

(продолжение следует)

[1] „Золотая лестница”, Глава Вторая „Вселенский ум”, Шрила Шридхара Махараджи



incense&flowers

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2014, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Finally the fifth principle[1] here about the spiritual master is: inquire from the spiritual master how to advance in Krishna consciousness. As we agreed, the classical way of studies in spiritual life is inquiry. This is an exchange of questions and answers. The proper questions concern the overall fate of humanity, the benefit of humanity. So, this should be the topic of our inquiries: ‘How to serve the divine purpose? How to serve the human beings? And how to serve myself finally? How can I serve my soul, my most important part? I have given my enthusiastic attention to serving my body so far. Finally how can I serve my self?’ This should be the inquiry concerning our connection with the spiritual master. Not that ‘How can I improve my material standards? Gurudev, please help me, I have no job. Ah, I’m so sad, because I have no husband.’ After one year when you receive your husband, you will come crying again: ‘Ah Gurudev, I’m so sad I have a husband.’ Is your basic standard only crying, crying about these material things? Once Gurudev was very strong, he said: “Is this your kirtan?” So don’t wait to receive such a remark from your masters.

Why? Because this process is about loving and happily serving God with so many different nice offerings. ‘Here are some flowers for You! Here is the best incense for You! I had found the most special incense in Vrindavana. This is called ‘Super Hari-lila’. The shopkeeper said that everybody is searching for this, everybody wants this! I said: “I want a packet of that also!” And here is my chapatti, here are my prayers, and here is my reading the books, and here is my wiping the floor… I have so many ways to serve You!’ If somebody wants to do something, they will find a way. If you don’t want to serve – who will help you?! How can I help you?

We should develop this willingness. Right now we discuss very basic things. But if you apply the same principles on the higher levels of our spiritual life, again you will be successful if you follow.

So these are the five very positive principles from the 64: search, accept the shelter, receive the sacraments, follow the instructions, follow the previous acharyas and inquire. We started with some inquiries and we ended up with some inquiries. This is like a method that we have to properly apply in the spiritual life.

(to be continued)

 

[1] Out of the 64 principles of devotional service according to Shrila Rupa Goswami

 



incense&flowers

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Végül a tanítómesterrel kapcsolatos ötödik alapelv[1] a következő: tudakozódj a lelki tanítómestertől a Krsna-tudatban való előrehaladásról! Amint már megegyeztünk, annak, hogy a lelki életben haladhassunk, a klasszikus módja a tudakozódás; ez kérdéseket és válaszokat foglal magában. A helyes kérdések az emberiség sorsával, annak jólétével kapcsolatos átfogó kérdések. Tehát tudakozódásunk témája az legyen, hogy ’Hogyan szolgáljam az isteni célt? Hogy szolgáljam az emberiséget? S végül hogyan szolgáljam saját magamat? Hogyan szolgáljam a lelkemet, a legfontosabb részemet? Ez idáig lelkesen szolgáltam a testemet, de végül hogyan tudom szolgálni jómagamat?’ Ily módon kellene megfelelően tudakozódnunk a tanítómestertől, nem pedig olyan kérdéseket feltenni, mint például: ’Hogyan fejlődhetnék anyagilag? Gurudév, kérlek, segíts, nincs állásom!’ ’Olyan elszomorító, hogy nincs férjem.’ Egy év múlva, amikor már férjnél vagytok, aztán ismét sírva jöttök hozzám, mondván, hogy „Ó, Gurudév, szörnyű, hogy van férjem.” Az az alapvető szokásotok, hogy csak nyavalyogtok ezek miatt az anyagi dolgok miatt? Egyszer Gurudév nagyon erőteljesen így szólt: „Ez a kírtanátok?” Ne várjatok addig, amíg ilyen megjegyzést kaptok a tanítómesteretektől!

Miért? Mert ez a folyamat a szeretetről szól, és arról, hogyan szolgáljuk a Jóistent sok különféle szép felajánlással. ’Vannak itt virágok Neked! Itt a legjobb füstölő a Számodra – bejártam egész Vrndávant hogy ráleljek a legjobb füstölőre, a neve ’Szuper Hari-lílá’. Az eladó azt mondta, hogy mindenki ezt keresi, mindenki ezt szeretné! Én pedig így szóltam: „Én is kérnék egy csomaggal!” S itt van a csapátim, itt vannak a fohászaim, a könyvek, amiket olvasok, és felmostam a padlót… Annyi, de annyi módon szolgálhatlak Téged!’ Ha valaki meg akar tenni valamit, megtalálja a módját. Ha nem akartok szolgálni, ki fog nektek segíteni? Hogy segítsek nektek?

Ezt a tenni akarást kell magunkban kifejleszteni, ez a feladat. Most nagyon alapvető dolgokról beszélünk, de ha ugyanezeket az alapelveket alkalmazzátok a lelki élet magasabb szintjein is, sikeresek lesztek, ha ezeket követitek.

Ez tehát az öt nagyon pozitív alapelv a 64-ből: kutassatok, fogadjátok el az oltalmat, kapjátok meg az avatás szentségét, kövessétek az utasításokat, kövessétek az előttünk járó ácsárjákat, és tudakozódjatok! A tudakozódástól indultunk, és oda jutottunk vissza. Ez egy módszer, amit helyesen kell alkalmaznunk a lelki életben.

(folytatása következik)

[1] Rúpa gószvámí az odaadó szolgálat 64 alapelvéből

 



« Older Entries