Sharanagati

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.01.2019, abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag )

Ein Teil unseres Lebens ist *tamasisch* – im positiven Sinne: alles, was für Stabilität sorgt. So kann man beispielsweise sagen, dass unsere Knochen *tamasisch* sind. Auch der Schlaf ist im Grunde *tamasisch*. Doch wie verhält es sich mit dem Schlaf reiner Gottgeweihter? Als gewöhnliche Menschen träumen wir von Erfolg, wir träumen von unseren Helden. Heilige hingegen haben andere Träume.
Und ihr wisst, die Natur von Träumen ist schon etwas ganz Besonderes. Es gab einmal einen armen Mann. Er war so arm, dass er ständig von Reichtum träumte. Eines Tages schlief er in seinem Bett ein und hatte einen Traum. In diesem Traum besaß er einen Topf voller Gold. Dieser Tontopf hing über seinem Bett. Er war überglücklich, dass er nach so viel Leid endlich zu Reichtum gekommen war! Er malte sich im Traum aus, wie er all seine früheren Wünsche erfüllen könnte. „Ah, das kann ich genießen, jenes kann ich mir leisten“, dachte er – und er war so aufgeregt, dass er im Traum zu tanzen begann. Doch was im Traum ein Tanz ist, äußert sich in der Realität als ruckartige Bewegung. Er warf seine Hände und Füße so heftig auf dem Bett hin und her, dass er im Traum gegen den Topf stieß, der über seinem Bett hing. Und schon war sein ganzer Reichtum dahin.
Unsere Träume sind oft ganz ähnlich beschaffen. Wenn wir lediglich unsere grundlegenden Lebensinstinkte befriedigen wollen, dann ist das eigentlich kein Traum, sondern ein Albtraum. Es muss einen höheren Sinn im Leben geben, schließlich haben wir die einzigartige, besondere Daseinsform eines Menschen erreicht. In der *Manu-Samhita* heißt es, dass ein Mensch auf einer moralischen Grundlage beginnt. Zum Beispiel: Man stiehlt nicht. Stehlen bedeutet, dass man versucht, sich am Eigentum eines anderen zu bereichern. Und wenn wir nicht verstehen, dass alles dem höchsten Gott gehört, dann sind wir Diebe; wir versuchen, uns am Besitz eines anderen zu erfreuen. Wir versuchen, die Gaben anderer – die Gaben Gottes – zu genießen. Wir nehmen Wasser, wir nehmen Luft, wir nehmen Nahrung, wir nutzen unsere Intelligenz, wir ergreifen Gelegenheiten im Leben, ohne dafür einen Preis zu zahlen – das ist nicht in Ordnung. Wenn wir nichts darbringen, dann ist unser Dasein – auch wenn es wie ein menschliches Leben aussieht – in Wahrheit keines. An anderer Stelle heißt es in den Schriften, im Vedanta-Sutra: „Athato brahma-jijnasa“ – „Da du nun als Mensch geboren bist, ist es an der Zeit nachzudenken; es ist an der Zeit, nach dem höchsten Gott zu suchen.“[1] Dies ist der Beginn eines wahrhaft menschlichen Lebens – der Moment, in dem wir unsere spirituelle Suche beginnen.
Wenn wir also die Qualität unseres Lebens verbessern wollen, müssen wir uns zunächst mit den eigentlichen menschlichen Qualitäten auseinandersetzen und dann versuchen, über diese allgemeinen menschlichen Eigenschaften hinauszugehen. Nach meinem Verständnis bedeutet eine Verbesserung des Lebens nicht, dass wir versuchen, uns an allen verfügbaren Annehmlichkeiten zu erfreuen. Einen wahren Menschen erkennt man an zwei Dingen: an seiner Bereitschaft, Verantwortung zu übernehmen, und an seiner Bereitschaft zu opfern. Verantwortung zu übernehmen bedeutet, einen Teil der Aufgabe zu tragen, diese erschaffene Welt zu erhalten – es ist eine wunderbare Aufgabe. Manche Weisen sagen, dass Menschen wie Mit-Schöpfer sind; sie teilen sich mit Gott die Aufgabe und die Verantwortung, diese schöne Welt zu erschaffen und zu erhalten. Gott teilt diese Verantwortung also mit den Menschen. Das ist es, was Verantwortung bedeutet: Du bist für dich selbst verantwortlich. Du bist für deine Liebsten verantwortlich. Wir alle tragen Verantwortung für diesen Planeten. Es gibt viele verschiedene Ebenen der Verantwortung, die wir übernehmen müssen.Und wie bringen wir unsere Bereitschaft zum Ausdruck, all diese Verantwortungen zu übernehmen? Durch Opferbereitschaft. Deshalb wurde in früheren Zeiten – insbesondere für Menschen, die ein Familienleben führten – empfohlen, täglich Opfer darzubringen. Und ein Opfer setzt ein Feuer voraus. Das häusliche Feuer – das Feuer zum Kochen, denn das Leben dreht sich um Essen, Kochen und Ernährung –, dieses häusliche Feuer gleicht einem Opferfeuer. Es gibt noch ein weiteres heiliges Feuer: das Feuer der Feuerzeremonien, bei denen wir Getreide, Blumen und auch ein wenig Karma darbringen, um es im Feuer zu verbrennen. Schließlich gibt es noch eine dritte Art von Feuer: das chemische Feuer der Verdauung. Es brennt in eurem Körper, und ihr müsst dieses Feuer nähren, damit euer Geist friedvoll bleibt. Auch das ist eine Form des Opfers – andere zu ernähren und das Verdauungsfeuer zufriedenzustellen. Durch all diese Opfer, durch all diese Feuerdarbringungen, könnt ihr eure Dankbarkeit zum Ausdruck bringen und eure Bereitschaft zeigen, Verantwortung zu übernehmen. Verantwortung und Opfer gehören also untrennbar zusammen.

(Fortsetzung folgt)

1. Vedanta-Sutra 1.1.1

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

One part of our life is tamasic, in a positive manner – all that provides stability. For example, in our bodily constitution we can say that the bones are tamasic. Or sleeping is basically tamasic. But what about the sleep of pure devotees? If we are simple human beings, we dream of success, we dream of our heroes. But the saints, they have different dreams. 

And you know, the nature of the dreams is very unique. Once there was a poor man. He was so poor that he always dreamt of wealth. One day he fell asleep on his bed and he had a dream. In this dream he had a pot full of gold. This earthen pot was hanging over his bed. He was so happy that finally, after so much suffering, he could achieve his wealth! He was dreaming of how to fulfill all the desires that he had had before. He said in his dream, ‘Ah, I can enjoy this, I can have that’, and he was so excited that he started to dance in his dream. But a dance in a dream is a jerk in reality. So, he was throwing his different bodily parts on his bed so much so, that in his dream he kicked the pot hanging over the bed. And then all his wealth was lost. 

The nature of our dreams is very similar. If we simply want to fulfill the basic instincts of life, then it’s not really a dream, it’s a nightmare. There must be some higher meaning of life, as we have achieved this very unique, special form as a human being. In the Manu Samhita it is said that a human being starts on a moral platform. For example, you don’t steal. Stealing means you try to enjoy the property of someone else. And if we don’t understand that everything belongs to God Supreme, then we are thieves, we try to enjoy the possessions of someone else. You try to enjoy the facilities of others, of God. You take water, you take air, you take food, you take intelligence, you take chances in life without paying any price – it’s not nice. If we don’t offer something, then although it looks like a human life, it’s not. In other places the shastra, the Vedanta Sutra, says: “Athato brahma jigyasa – Now that you have taken birth as a human being, it is time to reflect, it is time to search for God Supreme.”[1] This is the beginning of a real human life – when we start our spiritual search. 

So, if we want to improve the quality of our life, first we have to inquire about real human qualities and then to try to go beyond these general human qualities. And according to my understanding, to improve our life doesn’t mean that we try to enjoy all the facilities. We can recognize a real human being by two things: that he is ready to take responsibility, and he is ready for sacrifice. Responsibility is like sharing the duty of maintaining this created world – it’s a beautiful job. Some sages say that human beings are like co-creators, they share this job and responsibility of creating and maintaining this beautiful world with God. I mean, God shares this responsibility with the humans. So, this is responsibility. You are responsible for yourself. You are responsible for your beloved ones. We are all responsible for this planet. There are many different layers of responsibilities that we have to take. 

And how to express our willingness to take all these responsibilities? This is through sacrifice. Therefore, in the ancient times it was suggested, especially for householders, to make sacrifices every day. And sacrifice depends on fire. The fire of the home – the fire for cooking, because life is centered around eating and cooking and nourishment – this fire of the home is like a sacrificial fire. We have another sacred fire – this is the fire of the fire ceremonies, where we bring grain, flowers, some little karma also, to burn it up. And finally, you have a third type of fire, that is the chemical fire of digestion. It is burning inside your body and you need to feed this fire to keep your mind peaceful. So, this is another kind of sacrifice – to feed others, to keep this fire of digestion satisfied. Through all these sacrifices, through all these fire offerings, you can express your gratitude and you can show your readiness to take the responsibility. So, responsibility and sacrifice go very close, hand by hand.

(to be continued)

1. Vedanta Sutra 1.1.1

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Életünk egy adott részét, pozitív értelemben véve a tamaszikusság jellemzi, tehát főként a stabilitást nyújtó dolgok dominálnak. Például, ha a testünket vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a csontok tamaszikusak, és az alvás is alapvetően az. De mi a helyzet a tiszta bhakták alvásával? Ha egyszerű átlagemberek vagyunk, akkor a sikerről, a hőseinkről álmodunk, de a szenteknek másfajta álmaik vannak.

S mint tudjuk, az álmok nagyon különlegesek! Volt egyszer egy ember, aki annyira szegény volt, hogy az álmai valahogy mindig a gazdagságról szóltak. Egy nap, ahogy elaludt azt álmodta, hogy egy arannyal teli cserépedény lóg az ágya felett. Nagyon boldog lett ettől, hogy annyi év szenvedés után végre eljött a gazdagság a számára! Álmában azon gondolkodott, hogyan fogja megvalósítani azt a sok anyagi vágyát, amikről korábban álmodozott. Így tehát álmában azt mondta: „Ó, majd ezt fogom csinálni, meg azt fogom megszerezni”, és annyira izgatott lett, hogy az álmában táncra perdült. De ez az álombéli tánc a valóságban igencsak rángatózásnak tűnt, és annyira dobálta az ágyban a végtagjait, hogy egy nagyobb rúgással eltalálta az ágya felett lógó cserépedényt, s így a nagy gazdagságnak, huss vége szakadt!

Valahogy ilyenek a mi álmaink is. Ha egyszerűen csak az ösztöneinket akarjuk kielégíteni, akkor az valójában nem is álom, hanem egy rémálom. Kell, hogy legyen valami magasabb értelme is az életnek, hiszen sikerült elnyernünk ezt a rendkívül ritka magas szintű emberi születést. A Manu-szanhitában az áll, hogy az ember attól ember, amiatt különlegesebb az állatnál, hogy erkölcsi elvek szerint él, például, hogy nem lop. A lopás azt jelenti, hogy megpróbáljuk mások tulajdonát élvezni. S, ha nem értjük meg, hogy minden alapvetően a Legfőbb Úré, akkor mi is tolvajok vagyunk, hiszen azt akarjuk élvezni, ami az Övé, amit Ő nyújt a számunkra. Mivel Ő biztosítja nekünk a vizet, a levegőt, az ételt, az intelligenciát, és mindezt anélkül élvezzük, hogy bármilyen árat fizetnénk érte, ami nem szép dolog. Tehát, ha mindezt nem ajánljuk vissza neki szeretettel, akkor bár emberként élünk, valójában nem vagyunk azok! Más helyütt a sásztrák, a Védánta-szútra azt mondja, hogy: „Athátó brahma-dzsigjászá – Most, hogy emberként születtél, itt az ideje, hogy tudakozódj az Abszolút Igazság felől.”[1] Ez az igazi emberi élet kezdete, amikor nekifogunk a spirituális keresésbe.

Tehát, ha szeretnénk magasabb szintre emelni a létezésünket, akkor először is tudakozódnunk kell az igazi emberi tulajdonságok iránt, majd meg kell tudnunk haladni azokat az általános emberi minőségeket. Az én szerény megértésem szerint, a magasabb szintre való emelés nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk kiélvezni mindazt ami a módunkban áll. Két alapvető ismérve van, hogy kit tekintünk igazi embernek, az egyik, hogy képes felelősséget vállalni, a másik pedig, hogy hajlandó áldozatot hozni másokért. A felelősség olyan, mint a teremtett világ fenntartásának a feladatában való részvétel, ami egy csodálatos feladat! Egyes bölcsek azt mondják, hogy az ember olyan, mint egy társ a teremtésben, aki osztozik Istennel ennek a gyönyörű világnak a megteremtésének a feladatában, és a fenntartásáért való felelősségvállalásban. Mármint úgy értem, hogy Isten megosztja ennek a felelősségét az emberekkel. Tehát ezt jelenti a felelősségvállalás. Felelősek vagyunk magunkért, a szeretteinkért és mindannyian felelősek vagyunk ezért a bolygóért. Szóval látjátok, hogy számtalan szinten kell tudnunk felelősséget vállalni másokért, a világért.

S mi módon tudjuk kifejezni a hajlandóságunkat, hogy vállaljuk mindezeknek a felelősségét? Az áldozathozatalunkkal. Ezért a tradicionális tanítások azt javasolták a családfők számára, hogy minden nap hozzanak áldozatot másokért, s ez az áldozat anno a tűzhöz kötődött. Az otthon tüze a főzést, és ezáltal a család táplálását jelenti, olyasmi, mint az áldozati tűz. Ezen kívül, van még egy másik fajta tűz is, a szent tűz, a tűzszertartások tüze, ahová gabonát, virágot és némi karmát is vetünk, hogy elégessük azokat. Majd végül, van még egy, egy harmadik fajta tűz is, ez pedig az emésztés tüze. Ez a testünkben van, és táplálnunk kell ahhoz, hogy az elménk békés maradhasson. Tehát ez is egyfajta áldozat, másokat táplálni, s elégedetté tenni az emésztés tüzét. Tehát ezekkel a különböző fajta tűzáldozatokkal kifejezhetjük hálánkat, és megmutathatjuk hajlandóságunkat a felelősségvállalásra. Tehát a felelősségvállalás és az áldozathozatal nagyon közel állnak egymáshoz, kéz a kézben járnak.

(folytatása következik)

1.  Védánta-szútra, 1.1.1.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Една част от живота ни е тамастична; в позитивен смисъл това е всичко, което осигурява стабилност. Например можем да кажем, че в телесната ни конструкция костите са тамастични. Спането в основата си е тамастично. Обаче какво да кажем за спането на чистите предани? Ако сме обикновени човешки същества, сънуваме успехи, сънуваме своите герои. Светците обаче имат различни сънища. 

И знаете, природата на сънищата е много необикновена. Веднъж имало един бедняк. Бил толкова беден, че винаги сънувал богатства. Един ден заспал на леглото си и сънувал, че притежава делва пълна със злато, която висяла над леглото му. Така се зарадвал, че накрая, след толкова много страдания, успял да забогатее! Размечтал се как ще осъществи всичките си лелеяни желания. Казал си насън: „О, мога да се наслаждавам на това, мога да се сдобия с онова“ и бил толкова въодушевен, че започнал да танцува в съня си. Обаче танцът насън е подскачане наяве. Той толкова силно размахвал ръце и крака в леглото, че в съня си ритнал висящата отгоре делва. И тогава цялото му богатство било изгубено. 

Такава е природата на сънищата ни. Ако просто искаме да сбъдваме елементарните инстинкти в живота си, това не е сън, а кошмар. Животът би трябвало да има някакъв по-висш смисъл, щом сме постигнали тази толкова уникална, специална форма на човешки същества. В „Ману Самхита“ се казва, че човешкото съществуване започва на нивото на нравствеността. Например, да не крадеш. Да крадеш означава да се опитваш да се наслаждаваш на нечия чужда собственост. А ако не разбираме, че всичко принадлежи на Всевишния, значи сме крадци, стремим се да се наслаждаваме на собствеността на някой друг – на Бога. Взимате вода, взимате въздух, взимате храна, взимате интелигентност, взимате възможностите на живота, без да плащате никаква цена – това не е хубаво. Ако не предлагаме нещо, тогава макар животът ни да прилича на човешки, всъщност не е. На други места в шастрите, във „Веданта Сутра“ се казва: „Атхато брахма джигяса – Сега, след като си се родил като човешко същество, е време да размисляш за Бога, да търсиш Всевишния.”[1] Това е началото на истинския човешки живот – когато започнем духовното си търсене. 

И така, ако искаме да подобрим качеството на живота си, най-напред трябва да разберем какви са истинските човешки качества, а след това да се стремим да надрастем тези най-общи човешки характеристики. И по мое разбиране, да подобрим живота си не означава да се опитваме да се наслаждаваме на всевъзможни удобства. Истинският човек може да се познае по две неща: че е готов да поема отговорност и че е готов на жертва. Отговорността е споделяне на задължението да се поддържа този сътворен свят – това е красива задача. Някои мъдреци казват, че човешките същества са сътворци на Бога, те споделят тази задача и отговорност по създаването и поддържането на този красив свят с Бога. Имам предвид, Бог споделя тази отговорност с хората. Така че това е отговорност. Вие сте отговорни за себе си. Отговорни сте за обичните си. Ние всички сме отговорни за тази планета. Има множество различни нива на отговорности, които трябва да поемем. 

А как да изразим готовността си да поемем всички тези отговорности? Това става чрез жертва. Затова в древни времена се препоръчвало, особено за семейните, да правят жертва всеки ден. А жертвата зависи от огъня. Огънят на дома – домашното огнище, понеже животът се върти около яденето, готвенето и подхранването – това домашно огнище е като жертвеният огън. Имаме и друг свещен огън – това е пламъкът на огнените церемонии, в който изгаряме зърно, цветя, а също и малко карма. И накрая, у вас има и трети вид огън – химическият огън на храносмилането. Той гори вътре в тялото ви и трябва да го храните, за да е спокоен умът ви. Това е още един вид жертва – да храните другите, да удовлетворявате този храносмилателен огън. Посредством всички тези жертви, посредством тези огнени приношения, можете да изразите благодарността си и да покажете готовността си да поемете отговорност. Така че отговорността и жертвата вървят много близо, ръка за ръка.

(следва продължение)

1.„Веданта Сутра“ 1.1.1

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Одна из частей нашей жизни — тамасическая, в положительном смысле этого слова: всё то, что обеспечивает стабильность. Например, если говорить о строении нашего тела, то кости можно назвать тамасическими. Сон — по своей сути тоже явление тамасическое. Но как обстоит дело со сном чистых преданных? Обычные люди мечтают об успехе, грезят о своих кумирах. У святых же — совсем другие сны.

Знаете, природа сновидений весьма своеобразна. Жил-был один бедняк. Он был настолько беден, что постоянно грезил о богатстве. Однажды, уснув в своей постели, он увидел сон: над его кроватью висит глиняный горшок, полный золота. Как же он был счастлив — наконец-то, после стольких страданий, к нему пришло богатство! Он принялся мечтать о том, как исполнит все свои давние желания. «О, теперь я смогу насладиться тем, могу иметь это…» — ликовал он, и от переполнявшей его радости пустился в пляс прямо во сне. Но танец во сне оборачивается резкими движениями наяву: он начал так активно ворочаться, что в какой-то момент задел ногой висевший над кроватью горшок. И всё его богатство вмиг исчезло.

Природа наших мечтаний во многом схожа. Если мы стремимся лишь к удовлетворению базовых жизненных инстинктов, то это вовсе не сон, а настоящий кошмар. У жизни должен быть более высокий смысл, ведь мы обрели столь уникальную и особую форму — человеческую. В «Ману-самхите» говорится, что жизнь человека начинается с нравственной основы. К примеру, человек не ворует. Воровство — это попытка присвоить себе чужую собственность. А если мы не осознаем, что всё принадлежит Всевышнему Богу, то, по сути, мы — воры, пытающиеся пользоваться тем, что нам не принадлежит. Мы пользуемся благами, которые дарованы другими — самим Богом. Мы берем воду, воздух, пищу, пользуемся своим разумом, получаем возможности в жизни, не отдавая ничего взамен, — это неправильно. Если мы не приносим никакого дара в ответ, то, хотя внешне это и напоминает человеческую жизнь, на деле таковой не является. В других священных текстах, в «Веданта-сутре», сказано: «Атхато брахма-джигьяса» — «Теперь, когда ты родился человеком, пришло время задуматься, пришло время искать Всевышнего Бога»[1].  Именно здесь начинается подлинная человеческая жизнь — с момента, когда мы пускаемся на поиски духовного.

Итак, если мы хотим улучшить качество своей жизни, нам прежде всего следует разобраться в том, что составляет подлинно человеческие качества, а затем попытаться выйти за их пределы. На мой взгляд, улучшение жизни вовсе не сводится к стремлению наслаждаться всевозможными благами. Настоящего человека можно распознать по двум признакам: готовности брать на себя ответственность и готовности к самопожертвованию. Ответственность — это, по сути, участие в поддержании мироздания; это прекрасная задача. Некоторые мудрецы говорят, что люди — своего рода сотворцы: они разделяют с Богом труд и ответственность по созданию и поддержанию этого прекрасного мира. Иными словами, Бог доверяет эту ответственность людям. В этом и заключается ответственность. Вы несете ответственность за самих себя, за своих любимых близких. Все мы несем ответственность за нашу планету. Существует множество уровней ответственности, которые нам приходится на себя принимать.

А как выразить нашу готовность взять на себя все эти обязательства? Через жертвоприношение. Поэтому в древности людям — особенно тем, кто ведет семейную жизнь, — предлагалось совершать жертвоприношения ежедневно. А жертвоприношение неразрывно связано с огнем. Домашний огонь — тот, на котором готовится пища (ведь жизнь человека сосредоточена вокруг еды, приготовления пищи и питания), — подобен жертвенному огню. Существует и другой священный огонь — тот, что используется в ритуальных церемониях, куда мы приносим зерно, цветы и даже частицы своей кармы, чтобы предать их огню. Наконец, есть третий вид огня — химический огонь пищеварения. Он горит внутри вашего тела, и его необходимо поддерживать, чтобы ваш ум оставался спокойным. Таким образом, еще один вид жертвоприношения — это кормление других, поддержание этого «огня пищеварения». Через все эти жертвенные подношения огню вы можете выразить свою благодарность и показать готовность взять на себя ответственность. Так что ответственность и жертвоприношение идут рука об руку.

(продолжение следует)

1. „Веданта Сутра“ 1.1.1

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

From the fourth dimension – limited time – somebody has to lead us to the fifth dimension, time-eternity. For that we need a ferryman. We need somebody who will guide us. It’s such a good feeling, it’s an incredible gift in life to have a well-wisher. To have enemies is common sense; to have friends is unique; but to have well-wishers, this is a real gift of God. We all need ideals, right? If we live without ideals, it’s so bitter. It’s like an empty world. We need ideals. And what are the qualities of our ideals? They are innocent. They are beautiful. They are very strong. They are very wealthy. They are very wise. And they are very saintly. These are our ideals. We want to live for such examples. Because they will provide the wings for us to fly, to soar high in the sky. In the Bhagavad Gita it is said that A real great saint will appreciate everyone, and everybody will appreciate him[1]. So, he treats everyone as a friend and everybody treats him in a friendlier mood. I have a friend like this. He treats everybody in a very friendly way, but even him some consider an enemy. So, one side is easier – we can appreciate everyone in a very friendly, affectionate way, this is our business. Whether others will appreciate this or not – this is their business. And the more we develop a spiritual vision, the more we can appreciate the eternal side of a human being. Because all the limitations and all the shortcomings, they don’t concern the soul, they concern only the body-mind complex. The soul is a beautiful spark. It’s a chitkana, it’s a particle of spiritual consciousness. Or we can say, a loving servant, a loving partner of the Supreme. So, this is your identity – you are beautiful. And I don’t want to flatter you, but your soul shines this divine beauty of sat-chit-ananda-vigraha. So, the closer we come to our spiritual identity, the more this original beauty, this original innocence, this original belonging to the spiritual sky will manifest. 

For some time we search for this light outside. While others, they have this light on the inside. They are our superiors, they are our well-wishers. And from my masters I have learned that the well-wishers are unlimited in numbers. Actually, the majority of living entities are in their eternal home. Only the minority is living here. And if somebody is over there, he is waiting for the lost souls to find their way back home, back to Godhead. So naturally, they are well-wishers of all those who are prospective candidates for being embraced in the spiritual realm. This is why we appreciate these saintly persons so much. They guide us. They are the lighthouses to show the proper direction. And even from a bad guru you can learn a lot – about yourself.  In this manner everything is under divine protection. And therefore, we need to follow the proper path. Mahajano yena gataḥ sa panthaḥ[2] – Follow the path that is marked by the footsteps of the great souls. They are the authorities on spiritual matters for us and we are very happy and fortunate to follow such a good example. The rules of proper religion are not invented by humans. They are given by God Himself and put into practice by the surrendered saintly personalities, the pure souls. 

So, whether we are on this side – those who need the help, or on that side – those who are ready to help others, we have to improve. To use our time properly. Because ultimately there is one common goal for all spiritual practitioners – to find a way out of samsara. And that goal we can achieve only by a process that comes from beyond samsara. If something is under the control of samsara, of illusion, you cannot escape. You need a process that comes from above. 

(to be continued)

1. Bhagavad Gita 5.7
2. a verse spoken by Yudhishthira in Mahabharata, Vana-parva  313.117

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanításontinues from the previous Monday)

Ott tartottunk, hogy a negyedik dimenzióból, ami a korlátozott, anyagi idő birodalma, valakinek el kell vezetnie bennünket az ötödik dimenzióba, az örök időbe. Ehhez szükségünk van egy révészre, aki elvezet oda. Hihetetlenül jó érzés, egy igazi ajándék az életben, ha van egy ilyen jóakarónk. Az anyagi világ sarában természetes, hogy ellenfeleink is vannak, ha barátokra lelünk az már egy igazán különleges ajándék, de ha van egy jóakarónk, az Isten legszentebb ajándéka. Ugye mindannyiunknak szüksége van eszményekre? Ha anélkül élünk az élet beszürkült, keserű hétköznapokká válik. Olyan lesz, mint egy üres világ. Szükségünk van ideálokra, de milyenek is legyenek azok? Ártatlanok, gyönyörűek, erőteljesek, bölcsek, magasztosak, értékesek, bölcsek, és nagyon szent eszmények. Nekünk ilyen ideáljaink vannak, ilyen példákért akarunk élni. Mivel ők adnak nekünk szárnyakat, hogy repülhessünk, hogy magasan szárnyaljunk a mennyben. A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy „Az odaadással cselekvő, elméje és érzékei fölött uralkodó tiszta lelket mindenki kedveli, és ő is mindenkit kedvel.”[1] Tehát ő is mindenkivel barátságos, illetve mindenki más is barátként viszonyul hozzá. Van egy ilyen barátom, aki valóban mindenkivel nagyon barátságos, de vannak, akik még őt is ellenségnek tekintik. Szóval az egyik oldal kicsit könnyebb, hogy mi tudjunk mindenkit barátságosan, szeretetteljesen tisztán megbecsülni, ez a mi dolgunk. Viszont az, hogy mások ezt értékelik-e vagy sem, az már rájuk tartozik. S minél jobban sikerül lelki látásmódra szert tennünk, annál inkább fogjuk tudni megbecsülni más emberekben is az örökkévaló lelket. Hiszen valamennyi hiányosságunk nem a lélek, hanem egyedül a test-elme rendszer korlátait tükrözi. Mi gyönyörű lélekszikrák vagyunk, „csitkanák”, a lelki tudat egy részecskéi, vagy azt is mondhatjuk, hogy a Legfelsőbb szeretetteljes szolgái, társai. Tehát ez jellemzi a lelket, ilyenek vagytok: gyönyörűek! S nem akarok hízelegni nektek, de a lelketek csak úgy sugározza a szat-csit-ánanda-vigraha isteni szépségét. Tehát minél közelebb kerülünk az eredeti lelki önvalónkhoz, annál inkább megmutatkozik a léleknek ez az eredeti szépsége, ártatlansága, a valódi lelki otthonhoz való tartozása.

Már jó ideje annak, hogy kint keressük ezt a fényt, miközben mások a szívükben hordozzák ezt a fényt. Ők a mi elöljáróink, jóakaróink. A mestereimtől azt tanultam, hogy végtelen sok jóakarónk van, és valójában az élőlények többsége már az örök lelki világban van. Csak a kisebb rész él még itt. S, akik már ott vannak, azok várnak az elkóborolt lelkekre, hogy megtalálják a hazavezető utat, vissza Istenhez. Így tehát ők természetükből adódóan azok a jóakaróink, akik a hazatalálás méltó jelöltjeit befogadják a lelki valóság ölelésébe. Ezért tiszteljük annyira ezeket a szenteket, akik hazavezetnek bennünket, világítótornyokként mutatják a helyes irányt. S még egy hamis gurutól is, aki tükröt tart elénk sokat tanulhatunk önmagunkról. Tehát minden isteni védelem alatt áll! Ezért kell a helyes utat követnünk, mahádzsano jéna gatah sza pantháh[2], „Kövesd azt az utat, melyet a nagy lelkek lábnyomai jelölnek ki számunkra.” Ők a szaktekintélyek lelki ügyekben, és nagyon szerencsések vagyunk, örülünk annak, hogy ilyen szép példákat követhetünk. Az igaz vallás szabályai nem az emberektől származnak, hanem maga a Jóisten adta azoknak a meghódolt tiszta, szent lelkeknek, akik mindazt a gyakorlataikban élővé teszik, megvalósítják.

Tehát, akár ezen az oldalon állunk, ahol azok vannak akik segítségre szorulnak, akár azon az oldalon, ahol készek másoknak segíteni, mindenképpen fejlődnünk kell! Nos,  ismételten csak azt tudom mondani, hogy használjuk ki megfelelően az itt töltött időnket, mert minden lelki gyakorlónak ugyanaz a közös célja van, hogy megtalála a kivezető utat a szamszárából. S ezt a célt csak egy olyan folyamat révén érhetjük el, amely a szamszárán túlról származik. Ha valami a szamszára, az illúzió hatalma alatt áll, lehetetlen megszökni. Olyan folyamatra van szükségünk, amely felülről száll alá.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá, 5.7.
2.  Judhisthira szavai, Mahábhárata, Vana-parva,  313.117.

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

От четвъртото измерение – ограниченото време – някой трябва да ни отведе към петото измерение, времето-вечност. Заради това ни е нужен лодкар. Нужен ни е някой, който да ни преведе. Такова хубаво чувство, такъв невероятен дар в живота е да имаш доброжелател. Да имаш врагове, е нормално; да имаш приятели, е необикновено; но да имаш доброжелатели, е истински Божи дар. Ние всички се нуждаем от идеали, нали? Да живеем без идеали е горчиво. Това е един пуст свят. Трябват ни примери. И какви са качествата на нашите примери? Те са невинни. Те са красиви. Силни са, богати са, мъдри са. И са много свети. Такива са нашите идеали. Ние искаме да живеем за такива примери, защото те ни дават криле да полетим, да се реем високо в небето. В „Бхагавад Гита“ се казва, че „Истинският светец е мил на всички и всички са му мили“[1]. Тоест, той се отнася към всекиго като с приятел и всеки се отнася към него приятелски. Имам един такъв приятел. Той се отнася към всички приятелски, но дори него някои считат за враг. Така че едната страна е по-лесна – можем да ценим всички като приятели, да се отнасяме към тях с обич – това си е наша работа. Дали другите ще оценят това или не, си е тяхна работа. А колкото повече се разгръща духовното ни виждане, толкова повече можем да оценим духовната страна на човешките същества. Защото всички ограничения и недостатъци не засягат душата, те касаят единствено тялото и ума. Душата е красива искра. Тя е читкана, частица от духовното съзнание. Или можем да кажем, любящ слуга, любящ партньор на Бога. Така че такава е вашата идентичност – вие сте прекрасни. И не искам да ви лаская, но душата ви сияе с божествената красота на сат-чит-ананда-виграха. И колкото повече се приближаваме до своята духовна идентичност, толкова повече ще се проявява тази изначална красота, тази изначална невинност, изначалната ни принадлежност към духовното небе.  

Известно време търсим тази светлина отвън. А други носят тази светлина отвътре. Те са нашите наставници, те са нашите доброжелатели. И от учителите си съм научил, че доброжелателите ни са безчет. Всъщност, повечето от живите същества са в изначалния си дом. Едва малцина са живеещите тук. А които са оттатък, чакат изгубените души да намерят пътя си към дома, към Бога. Така по естествен начин те са доброжелатели на всички тези кандидати да бъдат прегърнати в духовната сфера. Затова ние толкова много ценим светите люде. Те ни насочват. Те са фаровете, указващи вярната посока. Пък дори и от лош гуру можеш да научиш много – за самия себе си. По този начин всичко е под божествена закрила. Затова е нужно да следваме верния път. Махаджано йена гатах са пантхах[2] – Следвайте пътя, обозначен от стъпките на великите светци. Те са авторитетите по духовните въпроси за нас. Затова сме щастливци и късметлии да следваме такива добри примери. Правилата на истинската религия не са измислени от хората. Те са дадени от самия Бог и са приложени на практика от отдадените светци, от чистите души. 

И така, дали сме откъм тази страна – такива, които се нуждаят от помощ; или сме откъм оттатъшната страна – такива, които са готови да помагат на другите, все трябва да се развиваме. Да използваме времето си подобаващо. Защото в крайна сметка това е обща цел за всички духовни практикуващи – да намерят път вън от самсара. А тази цел можем да постигнем единствено посредством процес, идващ извън самсара. Ако нещо е в обсега на самсара, илюзията, няма как да избягаме. Нужен е процес, който идва свише. 

(следва продължение)

1. „Бхагавад Гита“ 5.7
2.  Стих, изречен от Юдхищхира в „Махабхарата“, Вана Парва 313.117

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01.2019 evening, Sofia)

Today we need to discuss a very important topic: how to improve our human standards. To go beyond the human standards. So, what is a human being? Last time we discussed – part animal, part angel. You are a composite being: а little bit part of this, a little bit part of that, and then a new substance comes – it’s called a human being. In the Bible our origin is described as created from dust – it’s not a very high origin. But if we are created from the foot-dust of pure devotees, then we are very fortunate. 

So, what are the basic human qualities? We are driven by some forces: instincts, desires, attachments, fears. If you live according to these instincts or basic motivations, then you are a real human being. If you are very cruel, very bad, you will have very few companions, because very few people are truly bad, right? If you are too good, again you will have very few companions, because very few people are truly good. Isn’t it so? It’s true. So, we humans, we are in between. Isn’t that so? You are not very tamasic, because very tamasic means a demon. And you don’t feel like a demon, right? And you are not. Yet you are not too sattvic, because that’s called a demigod. Do you feel like a demigod? Not yet. So, we are halfway in between a person of the darkness and a person of the light. If you are too sattvic, if you speak too much of a sattvic language, usually people don’t understand that. Because we, human beings, we are mostly influenced by rajas, passion. If you speak a rajasic language, you will be very popular, you will have a vast audience. Because people will understand this message. 

You know the joke: there was an agnostic person on his deathbed. Two people wanted to convert him; one of them said: “No, it’s impossible to convert him, he is faithless, he doesn’t believe in anything, it’s just impossible.” Then the other said: “Ah, don’t worry, just leave it up to me, I will manage.” So, he entered the room where this man was lying, waiting to meet this favorite demigod, Death. And after five minutes of discussion, the friend opened the door and said: “Now invite the priest, he wants to be baptized and receive all the possible blessings from the priest.” The other guy was astonished: “How is it possible? Did you describe to him heaven so nicely?” “No, I described to him hell, therefore he came to his senses.” 

So, if you speak that language – suffering, pain, attachment, love – all people will understand: ‘Yes, he belongs to us, he speaks the same language’. If you are too sattvic, nobody will pay attention. If you are ready to discuss with people only the most complicated parts of Vedanta philosophy, who will be your partner? If you don’t share the taste of people around, who will be your partner? For example, if you are not a fan of yoghurt, who will understand you in Bulgaria? You have to relate to people. 

But if you share only the basic instinct that all the creatures have, then what is the difference between you and a cucumber, or between you and a pigeon? Eating, sleeping, defending, mating – all created beings can perform these duties. What is the difference? Then why do you have this kind of form? If we have this chance to have a human body, then we need to fulfill its prospects, all the opportunities that it provides to us. 

 (to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai esti tanításából)

Ma egy nagyon fontos témáról kell beszélnünk, mégpedig arról, hogyan váljunk jobb emberré, hogyan léphetjük túl az emberi mivoltunkat. Tehát, mi az ember? Legutóbb arról beszélgettünk, hogy félig állat, félig angyal. Tehát a miénk, az egy összetett létforma, egy kicsit ez, egy kicsit az, és akkor jön egy új szubsztancia, ami az ember. A Biblia az eredetünkre vonatkozóan azt írja, hogy porból lettünk teremtve, ami nem tűnik egy túl magas szintű eredetnek, de ha a tiszta bhakták lábporából lettünk teremtve, akkor nagyon is szerencsésnek mondhatjuk magunkat. 

Tehát nézzük meg, hogy mik az alapvető emberi tulajdonságaink! Az tény, hogy bizonyos erők működnek bennünk, mint például az ösztönök, a vágyak, a ragaszkodások, a félelmek. Ha ezek szerint élünk, ezek motiválnak bennünket, akkor igazi emberek vagyunk. Viszont, ha nagyon kegyetlenül, gonoszul viselkedünk, akkor nagyon kevés kapcsolatunk lesz, mert nagyon kevés ember él ennyire gonoszan. Ám, ha túl jók vagyunk, akkor is nagyon kevés társunk lesz, mert valóban jó emberből is nagyon kevés van. Ugye így van? Ez az igazság! Tehát a lényeg, hogy mi, emberek, valahol a kettő között vagyunk. Gondolom ezt ti is így gondoljátok? Nem vagyunk túl tamaszikusak, mert az a démonokra jellemző, s mi ugye nem annak tekintjük magunkat, és nem is vagyunk azok. Ugyanakkor nem is vagyunk túl szattvikusak, mert az a félistenekre jellemző. Ti annak érzitek magatokat? Talán még nem. Tehát félíg sötét árny borít bennünket, félig pedig fénylények vagyunk. Ha túl szattvikusak vagyunk, ha túl emelkedett nyelven, túl sok lelki kifejezést használva beszélünk, akkor az emberek nem értik, hogy mit mondunk. Mert ránk emberekre, leginkább a radzsasz, a szenvedély kötőereje hat. Ha radzsaszikusan beszélünk, akkor nagyon népszerűek leszünk az emberek körében, mert azt az üzenetet meg fogják tudni érteni. 

Talán ismeritek a viccet, mely egy hitetlen, agnosztikus emberről szól, aki a halálos ágyán fekszik. Ott van mellette két ember, akik meg akarják téríteni őt. Az egyik azt mondja neki: „Nem, őt lehetetlen megtéríteni, teljesen hitetlen, semmiben sem hisz, ez egyszerűen lehetetlen.” Mire a másik így szól: „Ó, ne aggódj, bízd csak rám, majd én elintézem.” Aztán belépett abba a szobába, ahol a férfi feküdt, azt várva, hogy találkozhasson kedvenc félistenével, a Halállal. Majd öt perc beszélgetés után ez a barát kinyitotta az ajtót, és így szólt: „Nyugodtan hívd a papot, meg akar keresztelkedni, és szeretné, ha az összes áldásban részesítené.” A másik fickó teljesen megdöbbent: „Ez hogy lehetséges? Ennyire szépen beszéltél neki a mennyországról?” „Nem, a pokolról beszéltem, s ezért tért észhez.” 

Tehát, ha az ő nyelvüket beszéljük, mint: szenvedés, fájdalom, ragaszkodás, szeretet, akkor azt mindenki meg fogja érteni: „Igen, ő közülünk való, ugyanazt a nyelvet beszéli.” Ha túl szattvikusak vagyunk, akkor senki sem fog odafigyelni ránk. Ha csak a Védánta-filozófia legbonyolultabb részeiről vagyunk hajlandók beszélgetni az emberekkel, akkor ehhez nem nagyon fogunk találni társakat? Ha nem tudunk ráhangolódni a körülöttünk lévő emberekre, akkor kik lesznek a társaink? Például, ha nem nagyon szeretjük a joghurtot, akkor ki fog megérteni bennünket Bulgáriában? Valahogy kapcsolatba kell lépnünk az emberekkel! 

De ha csak a testi késztetésekkel, ösztönökkel, amik minden élőlényre jellemzők, ezekkel kapcsolódunk másokhoz, akkor mi a különbség köztünk és például egy uborka, vagy egy galamb között? Az evés, alvás, védekezés, párzás, ez minden élőlényre jellemző, akkor mégis mi a különbség közöttünk? Miért kaptunk épp egy ilyen testet? Ha megadatott számunkra az a ritka adomány, hogy emberi testet kapjunk, akkor be kell teljesítenünk azt a hivatást, amit ez a test számunkra kínál. 

 (folytatása következik)