Sharanagati

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Трябва да вървим по вечния път. Ако вървим по невечен път, ще се провалим. Съвършенството на човешкия живот ни очаква в края на нашия вечен път. Но за да намерим този вечен път, трябва да сме изключителни късметлии. Ще кажете: „Късметлии? Щом всичко се предопределя от кармата, от закона за действията и последиците, за какъв късмет може да става дума?“ Може да си мислите, че такъв не съществува. Но всъщност по-малко информираните вярват в съдбата; по-добре информираните вярват в закона за действията и последиците; ала изключително интелигентните вярват в добрия късмет.

Защото какво е добрият късмет? Това е Божията усмивка над вас. Вярвате ли в нея? Да, искаме да вярваме в нея – че милостивият Бог ни гледа в милостив и усмихнат взор. За щастие нашата икона, нашият идеал – Кришна, Всевишният – винаги е описван усмихнат. Не знам дали сте разглеждали Негови картини, но Той е винаги усмихнат. Защо? Защото тези картини не обрисуват Върховния като тежко обременен от задачата си да сътворява или пък с навъсен поглед, понеже съди греховете на хората. Той не се занимава с това. Има други, които поемат тези задължения. Но на лицето на Кришна винаги ще видите усмивка.

Красотата Му се сравнява с пълна луна – това е още един шанс да си спомняме Кришна. Нозете Му се сравняват с лотоси. Ликът Му е сравнен с пълна месечина. Очите Му – с лотосови листица. Ако можем да си представим красотата в най-висша степен – това е Бог. Нима можем да си представим грозен Бог? Не, невъзможно. Ние вярваме в красотата и любовта, искаме да вървим по вечния път на красотата и любовта. И ако по добра съдба съумеем да намерим този вечен път, това е късмет. Това е благославящата усмивка на Всевишния над нас.

Въпрос: Говорите за Кришна такива красиви думи, че Той е само любов. Но защо Той изпраща Арджуна на такава опустошителна война в „Бхагавад Гита“?

Свами Тиртха: Много добър въпрос, благодаря Ви. Ако приемем войната на Курукшетра като символ за живота, ще разберем, че в живота си имаме много добри, позитивни и въодушевени периоди, но имаме и много тежки моменти. Курукшетра е именно такъв тежък момент, конфликт. Обаче всъщност всичко, което идва от Бога, е благословия. Така че благосклонността Му към Неговите предани, като Пандавите и тяхната армия, е директна благословия. Ала онези, които е трябвало да приемат ролята на врагове, също са били благословени и макар да са изгубили тази битка, са постигнали освобождение. Можем да кажем, че спрямо враговете това е била индиректната благословия на Бог Кришна. Така че, макар на пръв поглед да изглежда като конфликт, това в края на краищата е аранжимент.

Животът е много подобен на това. Понякога ние губим битки. Обаче не бива да губим войната. Разбира се, има множество различни аспекти, но може би тези малки детайли могат да подпомогнат разбирането ви.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 am Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Wir müssen dem ewigen Pfad folgen. Wenn wir einem nicht ewigen Pfad folgen, werden wir scheitern. Die Vollkommenheit unseres menschlichen Lebens wartet am Ende unseres ewigen Pfades. Aber um diesen ewigen Pfad zu finden, müssen wir extrem viel Glück haben. Ihr  werdet sagen: „Glück? Wenn alles durch Karma, Aktion und Reaktion bestimmt wird, was ist dann dieses Glück?“ Ihr denkt vielleicht, dass es nicht existiert. Aber tatsächlich glauben weniger informierte Menschen an den Zufall; besser informierte Menschen glauben an Ergebnisse, Aktion und Reaktion; aber diejenigen, die überaus intelligent sind, glauben an Glück.

Denn was ist Glück? Dies ist das Lächeln des Höchsten über euch, richtig? Glaubt ihr daran? Ja, wir wollen daran glauben – dass der barmherzige Gott einen barmherzigen und lächelnden Blick auf uns wirft. Und glücklicherweise wird unser Idol, unser Ideal – dieser Krishna, die höchste Persönlichkeit Gottes – immer als lächelnd beschrieben. Ich weiß nicht, ob ihr euch seine Bilder angesehen habt, aber er lächelt immer. Warum? Weil diese Bilder den Höchsten nicht als schwer überlastet durch die Aufgabe der Schöpfung oder als düsteren Blick aufgrund der Beurteilung der Sünden der Menschen darstellen. Daran ist er nicht interessiert. Es gibt einige Leute, die sich um diese Aufgaben kümmern. Aber auf Krishnas Gesicht werdet ihr immer ein Lächeln sehen.

Seine Schönheit wird mit dem Vollmond verglichen – es ist eine weitere Gelegenheit, sich an Krishna zu erinnern. Seine Füße werden mit Lotosblumen verglichen. Sein Gesicht wird mit dem Vollmond verglichen. Seine Augen werden mit Lotosblüten verglichen. Wenn wir uns also Schönheit in höchstem Maße vorstellen können – das ist Gott. Können wir uns einen hässlichen Gott vorstellen? Nein, das ist unmöglich. Wir glauben an Schönheit und Liebe, wir wollen dem ewigen Pfad der Schönheit und Liebe folgen. Und wenn wir durch Glück diesen ewigen Pfad finden können, dann ist dies das Glück. Dies ist das segnende Lächeln des Höchsten über uns.

Frage: Sie haben sehr schöne Worte über Krishna gesprochen, dass er nur Liebe ist. Aber warum schickt er Arjuna in der Bhagavad Gita in einen so verheerenden Krieg?

Swami Tirtha: Sehr gute Frage, danke. Wenn wir den Kurukshetra-Krieg als Symbol des Lebens betrachten, dann wissen wir, dass wir im Laufe unseres Lebens sehr gute, positive und freudige Zeiten haben, aber auch sehr schwierige Momente. Der Kurukshetra-Krieg war also ein solch schwieriger Moment, ein Konflikt. Doch eigentlich ist alles, was von Gott kommt, ein Segen. Seine Gunst gegenüber seinen Anhängern wie den Pandavas und ihrer Armee war wie ein direkter Segen. Aber diejenigen, die die Rolle der Feinde übernehmen mussten, wurden ebenfalls gesegnet, und obwohl sie diesen Kampf verloren, erlangten sie Befreiung. Wir können sagen, dass dies gegenüber dem Feind ein indirekter Segen von Gott Krishna war. Obwohl dies auf den ersten Blick wie ein Konflikt erscheint, handelt es sich letztlich um eine Vereinbarung.

Im Leben ist es sehr ähnlich. Manchmal verlieren wir Schlachten. Aber wir werden den Krieg nicht verlieren. Und natürlich gibt es viele verschiedene Aspekte, aber vielleicht helfen Ihnen diese kleinen Ideen beim Verstehen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Нам нужно следовать вечному пути. Если мы пойдем невечным путем, мы потерпим неудачу. Совершенство нашей человеческой жизни ждет в конце нашего вечного пути. Но чтобы найти этот вечный путь, нам нужно быть чрезвычайно везучими. Вы скажете: «Везучими? Если все определяется кармой, действием-противодействием, то что это за удача?» Вы можете подумать, что ее не существует. Но на самом деле менее информированные люди верят в случайность; более информированные люди верят в результаты, действие-противодействие; но те, кто в высшей степени разумен, верят в удачу.

Потому что, что такое удача? Это улыбка Всевышнего над вами, верно. Вы верите в это? Да, мы хотим верить в это — что милостивый Бог имеет милостивый и улыбающийся взгляд на нас. И к счастью, наш образ, наш идеал — этот Кришна, Верховная Личность Бога — всегда описывается улыбающимся. Я не знаю, видели ли вы Его изображения, но Он всегда улыбается. Почему? Потому что эти изображения не описывают Всевышнего как сильно обремененного работой творения или имеющего угрюмый взгляд из-за осуждения грехов людей. Его это не интересует. Есть некоторые другие, которые выполняют эти обязанности. Но на лице Кришны вы всегда увидите улыбку.

Его красоту сравнивают с полной луной — это еще один шанс вспомнить Кришну. Его стопы сравнивают с лотосами. Его лицо сравнивают с полной луной. Его глаза сравнивают с лепестками лотоса. Итак, если мы можем представить себе красоту в высшей степени — это Бог. Можем ли мы представить себе уродливого Бога? Нет, это невозможно. Мы верим в красоту и любовь, мы хотим следовать вечному пути красоты и любви. И если благодаря удачливой судьбе мы можем найти этот вечный путь, то это удача. Это благословляющая улыбка Всевышнего над нами.

Вопрос: Вы сказали очень красивые слова о Кришне, что Он есть только любовь. Но почему Он посылает Арджуну на такую ​​разрушительную войну в «Бхагавад-гите»?

Свами Тиртха: Очень хороший вопрос, спасибо. Если мы примем войну на Курукшетре как символ жизни, то мы будем знать, что в течение жизни у нас есть очень хорошие, позитивные и воодушевленные периоды, но у нас также есть очень трудные моменты. Так что война на Курукшетре была таким трудным моментом, конфликтом. Но на самом деле все, что исходит от Бога, является благословением. Так что Его благосклонность к Его преданным, таким как Пандавы и их армия, была подобна прямому благословению. Но те, кому пришлось взять на себя роль врагов, они также были благословлены, и хотя они проиграли эту битву, они достигли освобождения. Мы можем сказать, что по отношению к врагу это было косвенное благословение от Бога Кришны. Так что в конечном итоге, хотя на первый взгляд это кажется конфликтом, в конечном итоге это аранжировка.

Жизнь очень похожа на это. Иногда мы проигрываем битвы. Но мы не проиграем войну. И, конечно, есть много разных аспектов, но, возможно, эти маленькие идеи помогут вам понять.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

We have to study Jiva Goswami’s purports to the mahamantra. First he gives the text that he shall discuss. Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare/ Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare. You know, our scope is small. And our ability to change between different moods is very weak. But he is very much able to give one, and another, and yet another type of explanation. So, he will explain the depths of the mahamantra in three different moods, three different emotional understandings. The first one is in the mood of aishwarya-gyana, or the majestic consciousness. Actually he discusses the different words included in the mahamantra, which are not many, it’s only three words – Hare, Krishna and Rama. So he will give an explanation to these three words first in this mood of aishwarya, the majestic understanding of Godhead.

“Harati – to take away. As He will take away the three kinds of sufferings of all those, who remember Him and also He will remove all the sins, sinful reactions coming from previous unlimited number of births, therefore He is called Hari.” So, Hari means a person who will remove. Remove the three kinds of sufferings and the unlimited sinful reactions.

I think this understanding is very close to us, to the beginner practitioners. What is so painful for us? Many times people say ‘Life is so painful!’ And then they start to try to enjoy life. So what is so painful in life? One major element here is the suffering. Although we don’t want it, we want to avoid suffering, it will come anyway. Just as we discussed recently: if we come here, if we take birth, it’s for sure that we shall go. Yet we are surprised by death. Why? If you live, it’s for sure you will pass away. Don’t be surprised. Of course the feeling is painful, but this is something very natural. Yet we perceive death as something frightening or fearful or painful.

So life is suffering. Well, in our culture in the West people say, ‘Oh, life is for enjoyment’ – and then everybody is complaining. ‘Life is a party’ – but then your face is sour. In the East everybody knows that life is suffering – yet people smile. I think in our system something is wrong. If we project our hopes over life, then we shall face the brutal reality. While those who analyze life and understand philosophically that basically, material life is suffering, they can enjoy, so to say, the hope that they can go beyond.

But Hari, this special aspect of Krishna, will remove this feeling of suffering. Actually, it is declared that people don’t suffer due to the things around them, but they suffer due to how they perceive them. Therefore we can agree that actually, as vaishnava practitioners – those who have a shelter, those who have a spiritual goal – you have no right to complain. Maybe you have some reason to complain, but you have no right to complain. It’s easy to say it and easy to smile when you hear it, but please apply it. Why? Because we don’t suffer due to the things around us, but we suffer due to our perception. The psychology department agrees?

Bhagavat Prasad: Yes, Gurudev, absolutely.

Swami Tirtha: This is the only reason for people to suffer. They have a wrong perception. The first step in yoga, the first step in spiritual life is: purify your vision. Come to your senses, have a perfect perception.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nos, akkor fogjunk is hozzá Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázatainak a tanulmányozásához. Először is azzal kezdi, hogy ismerteti velünk magát a mantrát, amit vizsgálni fog: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Mint már említettük, a hatósugarunk igen kicsi, illetve az Istenhez fűződő hangulatok között kevésbé tudunk váltani, cserélgetni. Ezzel szemben Dzsíva gószvámí igen is képes arra, hogy egyre újabb és újabb magyarázatokat adjon a mahámantra értelmezéséhez. Tehát most a Szent Nevek mélységének három különböző hangulatú és érzelmű megértését fogja ismertetni velünk. Az első az aisvarja-gjána, Krisna fenségességéről való tudatosság. Valójában Dzsíva gószvámí a mahámantrában található három szót vizsgálja, melyek a Haré, Krisna és Ráma nevei. Szóval először ennek a három szónak az aisvarja hangulatú magyarázatait adja, a fenséges Isten megértésének a magyarázatát.

„Harati, az Aki elvesz. Mivel Ő elveszi mindazoknak, akik Rá emlékeznek a háromféle szenvedését, bűnét és bűnös visszahatásait, melyek a végtelen számú korábbi születésekben halmozódtak fel, ezért hívják Őt Harínak.” Tehát Harí, az a személy, Aki elvesz, el-hárí-tja a háromféle szenvedést, és a mérhetetelen bűnös visszahatásokat.

Úgy hiszem hozzánk, mint kezdő gyakorlókhoz ez a fajta tudatosság nagyon közel áll. Mi az, ami ennyire fájdalmas a számunkra? Hiszen sokszor mondják, hogy ‘Az élet nagyon gyötrelmes!’, ezért megpróbálják élvezni az emberek. Nos, mivel itt a fő momentum a szenvedés, mi az ami ennyi nehézséget okoz az életben? Annak ellenére, hogy nem akarjuk, illetve inkább el akarjuk kerülni ezt a szenvedést, mégis mindenben ott található. Mint ahogy nemrég beszélgettünk arról, hogy ha egyszer ide születünk, akkor az is biztos, hogy el fogunk menni innen, mégis csodálkozunk azon, hogy van halál. Miért? Mert, ha élünk, akkor az is biztos, hogy meg fogunk halni, ezen nem kell meglepődnünk. Természetesen ez egy fájdalmas dolog, ugyanakkor nagyon természetes is. Mégis alapvetően egy nagyon félelmetes és fájdalmas történésnek tartjuk.

Tehát térjünk vissza ahhoz, hogy az élet szenvedés. Itt a nyugati kultúrában az emberek azt mondják, hogy, ‘Az élet arra való, hogy élvezzük’, aztán meg mindenki csak panaszkodik. ‘Az élet szórakozás’, viszont az arcotok igencsak savanyú ábrázatot mutat. Ezzel szemben keleten mindenki tudja, hogy az élet szenvedés, mégis ott, mosolyognak az emberek. Azt hiszem nálunk nem stimmel valami! Ha nagyon reménykedve nézünk a jövő elébe, akkor szembesülni fogunk a kegyetlen valósággal. Míg azok, akik vizsgálgatják, filozófikusan elemzik az életet, és tisztában vannak vele, hogy az anyagi élet alapvetően szenvedés, azok képesek élvezni az életet, úgymond reménykednek, hogy ezen majd felül tudnak kerekedni..

Tehát Harí, Krisnának az a különleges aspektusa, Aki elveszi ezt a szenvedő érzést.  Valójában köztudott, hogy az emberek nem attól szenvednek ami történik velük, hanem attól ahogy viszonyulnak a dolgokhoz. Ezért egyetérthetünk abban, hogy vaisnava gyakorlóként, hiszen oltalom alatt állunk, van lelki célja az életünknek, és nem szabad panaszkodnunk. Tehát, meglehet, hogy van okotok, de nincs jogotok panaszkodni! Tudom ezt könnyű mondani és mosolyogni mindaddig, amíg csak hallunk erről, de kérlek próbáljátok meg alkalmazni is! Miért? Mert nem a körülöttünk lévő dolgok miatt szenvedünk, hanem ahogy saját magunk felfogjuk azokat. Ti pszichológusok is egyetértetek ezzel?

Bhagavat-praszád: Igen, Gurudév, teljesen!

Szvámí Tírtha: Ez az egyetlen oka annak, hogy az emberek szenvednek. Rosszul viszonyulnak a dolgokhoz. A jóga, és a lelki élet legelső tanítása az, hogy: tisztítsátok meg a látásmódotokat. Térjetek észhez, tökéletesítsétek a látásotokat!

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Нека разгледаме поясненията на Джива Госвами за махамантрата. Най-напред той дава текста, за който ще говори. Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе. Знаете ли, нашият обхват е малък. И способността ни да сменяме различните настроения е много слаба. Но той е напълно способен да даде един, втори, че и трети тип обяснение. И така, той ще разтълкува дълбините на махамантрата в три различни настроения, в три различни емоционални разбирания. Първото е в настроението на айшваря-гяна, или съзнанието за могъществото на Бога. Всъщност той говори за различните думи, включени в махамантрата, които не са много, само три са – Харе, Кришна и Рама. Така че той ще даде тълкувание на тези три думи първо в настроението айшваря, величественото разбиране за Господ.

„Харати – да отнеме. Той ще отнеме трите вида страдания на всички онези, които Го помнят и ще отнеме всички грехове, греховните последици, идващи от предходните безчет животи; затова Го наричат Хари.” И така, Хари означава онзи, който премахва. Премахва трите вида страдания и безбройните греховни последици.

Мисля, че това разбиране е много близко до нас, начинаещите практикуващи. Кое е толкова болезнено за нас? Често хората казват: „Животът е толкова болезнен!“ Пък след това започват да се стремят да му се наслаждават. И кое е толкова мъчително в живота? Един основен елемент тук е страданието. Макар да не го искаме, да жадуваме да избегнем страданието, то въпреки това идва. Точно както говорихме наскоро: щом идваме тук, щом се раждаме, сигурно е и, че ще си тръгнем. При все това се изненадваме от смъртта. Защо? Щом си жив, значи неминуемо ще отминеш. Не се изненадвай. Разбира се, чувството е болезнено, но това е съвсем естествено. Обаче ние възприемаме смъртта за нещо плашещо, страховито или мъчително.

Така че животът е страдание. В нашата западна култура хората казват: „О, животът е за наслаждение“ – а пък всички се оплакват. „Животът е купон!“ – а пък лицето ти е кисело. На изток всички знаят, че животът е страдание – а всички се усмихват. Мисля, че в нашата система нещо не е наред. Ако проектираме надеждите си върху живота, ще се натъкнем на грубата реалност. Ала онези, които анализират живота и философски разбират, че като цяло материалният живот е страдание, те могат да се радват на надеждата, че ще съумеят да минат отвъд него.

Но Хари, този специален аспект на Кришна, ще отнеме това усещане за страдание. Всъщност казано е, че хората не страдат заради нещата около себе си, а страдат от начина, по който ги възприемат. Затова можем да се съгласим, че в действителност, като практикуващи ваишнави – които имат подслон, които имат духовна цел – нямате право да се оплаквате. Може да имате някакви причини да се оплаквате, но нямате право да се оплаквате. Това е лесно да се каже и е лесно да се усмихвате, когато го чуете, но моля ви, прилагайте го. И защо? Защото ние не страдаме от нещата, които ни сполитат, а от начина ни на възприемане. Факултетът по психология съгласен ли е?

Бхагават Прасад: Да, Гурудев, абсолютно.

Свами Тиртха: Това е единствената причина хората да страдат. Те имат погрешно възприятие. Първата стъпка в йога, първата стъпка в духовния живот е: пречистете виждането си. Елате на себе си, добийте съвършено възприятие.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

These days we discussed certain types of relationships between human beings and the Supreme Lord. And these divine relationships are reflected in our daily human life. One such relationship was the neutral relationship. What happens if we associate with the angels in a neutral way? Nothing. ‘Angel – all right. I am still the same.’

If our resistance starts to melt a little bit, then some positive feeling will manifest. This is when from an outsider I start to become an insider. Then some service mood will manifest. ‘All right, he is an angel wearing white robes. But this world is so contaminated, his white trousers always become dirty, so I am ready to clean his trousers.’ Or ‘He is flying all over, I want to give some food to him so that he can fly further.’ Some service mood is there.

As soon as we start to treat our angels with service mood, they will accept it. If you are in a passive disposition, they will accept your passive, neutral disposition, but there is no feedback. If you start to be more active, they will accept it. If we take one step further and if we try to establish some friendship with these angels, they will act like friends – it’s a much more intimate, much more intensive connection. And when we take further steps, they are ready to respond in the way we try to approach them. So very soon we can understand that our spiritual master is our eternal father, for example, taking all possible care of us. If you have such a father, that’s a good feeling, right? I have no care about my life, because he takes care of it.

So, everything is based on relationship. And if we go further and further in our spiritual understanding, spiritual enlightenment, we shall see more refined and more delicate aspects of the saints around us. Try to find the saints in your life. Find your angels and follow them. That is the divine path. And if our master instructs us in spiritual life, then we have to follow.

Question: What happens if you let your hand be held by an angel, and what happens if you let him lead you?

Swami Tirtha: You will fly. Then the real transformation will start. Because an angel, or a spiritual personality, comes from a different plane of existence. But we have no information of that. Do you remember the feeling when you visit an unknown city, for example? You don’t know where to go, where to turn. That’s a very strange feeling, you feel stranded. You don’t speak the language, you have a lot of problems. Just imagine yourself – all of a sudden you are transferred to the spiritual sky. It is an unknown place for us. ‘I know Sofia, but I don’t know the spiritual sky. Please, somebody guide me. Where is the telephone? Where is the Ladies’ Market[1]?’ I tell you, in the spiritual sky there must be Ladies’ Market. It’s called Gopi Bazar. You know, somebody has to guide us, somebody has to introduce us: “Come with me! This is your place, feel safe. Don’t worry.” That’s the guide. The guide – then you will feel safe. ‘Even though I don’t know the place, I trust that I am under full care.’

So, what happens if an angel takes our hand? He will lead us – through fire and water, and thorny bushes, and unexpected experiences on the path of eternity. So be prepared for an exiting journey. Excitement – this will happen, but of a spiritual type. And why? Because that land is made up of mercy. These messengers are representatives of ultimate mercy.

(to be continued)

[1] A well-known marketplace in Sofia

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az elmúlt napokban a Legfelsőbb Úr és az emberek közötti különböző típusú kapcsolatokról beszélgettünk, illetve arról, ahogy ezek az isteni kapcsolatok tükröződnek a hétköznapi életünkben. Ezek közül az egyik, a semleges kapcsolat. Mi történik akkor, ha semleges módon társulunk az angyalokkal? Semmi. ‘Ő egy angyal, hát jól van, de ettől  én még ugyanaz vagyok.’

Viszont, ha kicsit oldódik az ellenállásunk, akkor már némi pozitív érzés is támad bennünk, és ez az a pont, amikor a körön kívülről bekerülünk a körön belülre. Ezután már némi szolgálatkész hangulat is megjelenik. ‘Jól van, ő egy fehér ruhás angyal, de mivel ez a világ annyira mocskos, ezért a fehér nadrágja mindig beszennyeződik, de én szívesen kitisztítom.’ Vagy ‘Mivel Ő sokfelé repül, ezért szeretnék adni neki valami ennivalót, hogy tovább tudjon menni.’ Itt már egy szolgálatkész hangulat is megjelenik.

Amint szolgálatkész módon közeledünk az őrangyalunkhoz, akkor ő azt kedvesen el is fogja fogadni. Ha viszont egy passzív, semleges viszonyban vagyunk vele, akkor bár elfogadja azt is, de abban az esetben nem fogunk semmilyen visszajelzést, visszacsatolást kapni tőle. De, ha egyre nagyobb aktivitást mutatunk feléje, akkor ő azt is el fogja fogadni. Ha még tovább megyünk és próbálunk baráti viszonyt kialakítani az őrangyalunkkal, akkor ő is barátként fog közeledni felénk, ami már egy sokkal bensőségesebb, sokkal intenzívebb kapcsolat lesz. És ha még további lépéseket is teszünk, akkor ő kész lesz úgy viszonyulni hozzánk, ahogyan mi próbálunk közeledni feléje. Így nagyon hamar megérthetjük azt, hogy például a lelki tanítómesterünk az örök Atyánk, aki az összes lehetséges módon gondoskodik rólunk. Ugye az jó érzés, ha van egy ilyen Apánk? ‘Már nem kell törődnöm az életemmel, majd Ő gondomat viseli.’

Tehát mindennek a kapcsolat az alapja. És ha egyre tovább haladunk a lelki megértésben, a lelki megvilágosodásban, akkor egyre finomabb és egyre tisztább oldalukat fogjuk látni a körülöttünk élő szenteknek. Próbáljatok ilyen szenteket, ilyen angyalokat találni az életetekben és kövessétek őket. Ez az áhitat útja. S ha a mesterünk útmutatást ad a lelki életünkre vonatkozólag, akkor azt követnünk kell.

Kérdés: Mi történik akkor, ha hagyjuk, hogy egy angyal fogja a kezünket és vezessen bennünket?

Szvámí Tírtha: Akkor szárnyalni fogtok és elkezdődik az igazi transzformáció, mivel egy angyal, vagy egy lelki személyiség a létezés egy másik síkjáról származik. Viszont erről nincsenek információink. Talán ismerős az érzés, amikor egy ismeretlen városba kerültök, és nem tudjátok, hogy merre menjetek, hol kell befordulnotok. Ez egy nagyon kellemetlen helyzet, elveszettnek érezhetitek magatokat. Nem beszélitek a nyelvet, sok nehézségetek adódhat. Csak képzeljétek el magatokat, ahogy hirtelen bekerültök a lelki világba, ami egy ismeretlen hely a számotokra. ‘Szófiát jól ismerem, de a lelki világot azt nem!, legyen szíves valaki mutassa meg nekem a dolgokat! Hol van a telefon? Hol van a híres ’Női piac?’ Megjegyzem, hogy a lelki világban is biztos van ’Női piac’, csak ott úgy hívják, hogy Gópí Bazár. Tudjátok, kell, hogy legyen valaki, aki odavezet és bemutatja nekünk: „Jöjj velem! Ne félj, ez itt a te helyed, most már biztonságban vagy, érezd magad otthon.” Ilyen egy vezető, akivel biztonságban érezhetjük magunkat. ‘Bár nem ismerem ezt a helyet, mégis teljesen bízom abban, hogy gondomat fogják viselni.’

Szóval mi történik, ha egy angyal megfogja a kezünket? Vezetni fog minket az öröklét útján tűzön-vízen, szúrós bokron, és váratlan helyzeteken át. Tehát készüljünk fel egy izgalmas utazásra, ami igazán bámulatos lesz, méghozzá lelki módon! Miért? Mert ott minden kegy alapú, és ezek az angyali hírnökök a végső kegyelem képviselői.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Тези дни говорим за различните видове взаимоотношения между човешките същества и Всевишния Бог. А тези божествени взаимоотношения се отразяват в ежедневния ни човешки живот. Една такава връзка беше неутралната. Какво се случва, ако общуваме с ангела по неутрален начин? Нищо. „Ангел – много хубаво. Но аз съм си все същият.“

Ако съпротивата ни мъничко започне да се топи, ще се проявят някои позитивни чувства. Това е когато от външен човек започвам да ставам вътрешен. Тогава се появява настроение за служене. „Добре, този ангел носи бели дрехи. Но този свят е толкова замърсен, че белите му панталони винаги се цапат, затова съм готов да пера панталоните му.“ Или „Той лети насам-натам. Готов съм да му дам храна, за да си има, като лети по-нататък.“ Има настроение на служене.

Веднага щом започнем да се отнасяме към ангелите си в настроение на служене, те ще го приемат. Ако сте в пасивно настроение, те ще приемат пасивното ви неутрално благоразположение, но няма да има отклик. Ако станете по-активни, ще го приемат. А ако направим още една стъпка по-нататък и се постараем да развием приятелство с тези ангели, те ще се държат като приятели – което е много по-съкровена, много по-наситена връзка. Направим ли още по-нататъшни стъпки, те са готови да ни отвръщат по начина, по който ние подхождаме. Така много скоро можем да разберем, че духовният ни учител е наш вечен баща, например, който се грижи за нас по всякакъв начин. Да имате такъв баща, е добро чувство, нали? Аз нямам грижи за живота си, защото той се грижи за него.

Така че всичко се опира на връзката. И ако отиваме все по- и по-нататък в духовното си разбиране, в духовното просветление, ще виждаме все по-пречистени и фини аспекти на светците около нас. Стремете се да откриете светците в живота си. Намерете своите ангели и ги следвайте. Това е божественият път. А когато духовният ни учител ни дава насоки в духовния живот, нека ги следваме.

Въпрос: Какво се случва, ако оставиш ръката ти да бъде хваната от ангел и какво се случва, ако го оставиш да те поведе?

Свами Тиртха: Ще полетиш. Тогава ще започне истинската промяна. Защото ангелът, духовният човек, идва от едно различно ниво на съществуване. Но ние нямаме информация за него. Спомняте ли си усещането, когато например посещавате непознат град? Не знаете къде да идете, накъде да вървите. Това е много особено чувство, усещате се изоставен. Не говорите езика, имате много проблеми. Само си представете, че изведнъж се пренесете в духовното небе. То е непознато място за нас. „Познавам София, но не познавам духовното небе. Моля ви, някой да ме води. Къде е телефонът? Къде е Женският Пазар?“ Казвам ви, в духовния свят непременно трябва да има Женски Пазар. Нарича се Гопи Пазар. Разбирате, някой трябва да ни поведе, да ни въведе: „Ела с мен. Ето тук е твоето място, чувствай се в безопасност. Не се тревожи.” Той се нарича водач. С водача се чувстваш сигурен. „Дори и да не познавам мястото, доверявам се на грижите му.“

Така че какво се случва, ако някой ангел ни хване за ръка? Той ще ни поведе – през огън и вода, през трънливи храсти и неочаквани преживелици по пътя към вечността. Така че подгответе се за неочаквано пътуване. Въодушевление – това ще се случи, обаче специален тип въодушевление. И защо? Защото онази земя е съставена от милост. Тези пратеници са представители на висшата милост.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 am Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

In diesen Tagen haben wir bestimmte Arten von Beziehungen zwischen Menschen und dem höchsten Herrn besprochen. Und diese göttlichen Beziehungen spiegeln sich in unserem täglichen menschlichen Leben wider. Eine solche Beziehung war die neutrale Beziehung. Was passiert, wenn wir uns auf neutral Weise mit den Engeln verbinden? Nichts. „Engel – alles klar. Ich bin immer noch derselbe.“

Wenn unser Widerstand ein wenig nachlässt, wird sich ein positives Gefühl zeigen. Das ist, wenn ich von einem Außenseiter zu einem Insider werde. Dann wird sich eine gewisse Dienstbereitschaft zeigen. „Alles gut, er ist ein Engel in weißen Gewändern. Aber diese Welt ist so verunreinigt, seine weißen Hosen werden immer schmutzig, also bin ich bereit, seine Hosen zu reinigen.“ Oder „Er fliegt überall herum, ich möchte ihm etwas zu essen geben, damit er weiterfliegen kann.“ Es ist eine gewisse Dienstbereitschaft da.

Sobald wir beginnen, unsere Engel mit einer dienenden Haltung zu behandeln, werden sie das annehmen. Wenn ihr passiv eingestellt seid, werden sie eure passive, neutrale Einstellung akzeptieren, aber es gibt kein Feedback. Wenn ihr anfangt, aktiver zu werden, werdet sie das akzeptieren. Wenn wir einen Schritt weiter gehen und versuchen, eine Art Freundschaft mit diesen Engeln aufzubauen, werden sie sich wie Freunde verhalten – es ist eine viel intimere, viel intensivere Verbindung. Und wenn wir weitere Schritte unternehmen, sind sie bereit, so zu reagieren, wie wir versuchen, uns ihnen zu nähern. So können wir sehr bald verstehen, dass unser spiritueller Meister beispielsweise unser ewiger Vater ist, der sich so gut wie möglich um uns kümmert. Wenn man einen solchen Vater hat, ist das ein gutes Gefühl, nicht wahr? Ich mache mir keine Sorgen um mein Leben, weil er sich darum kümmert.

Alles basiert also auf Beziehungen. Und wenn wir in unserem spirituellen Verständnis, unserer spirituellen Erleuchtung immer weiter voranschreiten, werden wir feinere und feinere Aspekte der Heiligen um uns herum erkennen. Versucht, die Heiligen in eurem Leben zu finden. Findet eure Engel und folgt  ihnen. Das ist der göttliche Pfad. Und wenn unser Meister uns im spirituellen Leben unterweist, müssen wir ihm folgen.

Frage: Was passiert, wenn man seine Hand von einem Engel halten lässt, und was passiert, wenn man sich von ihm führen lässt?

Swami Tirtha: Ihr werdet fliegen. Dann beginnt die wahre Transformation. Denn ein Engel oder eine spirituelle Persönlichkeit kommt aus einer anderen Existenzebene. Aber darüber haben wir keine Informationen. Erinnert ihr euch an das Gefühl, wenn ihr zum Beispiel eine unbekannte Stadt besucht? Ihr wisst nicht, wohin ihr geht, wohin ihr euch wenden sollt. Das ist ein sehr seltsames Gefühl, ihr fühlt euch verloren. Ihr sprecht die Sprache nicht, ihr habt viele Probleme. Stellt euch vor – plötzlich werdet ihr in den spirituellen Himmel versetzt. Es ist ein unbekannter Ort für uns. „Ich kenne Sofia, aber ich kenne den spirituellen Himmel nicht. Bitte, kann mich jemand führen? Wo ist das Telefon? Wo ist der Frauen Markt?“ Ich sage euch, im spirituellen Himmel muss es einen Frauen Markt geben. Er heißt Gopi Bazar. Wisst ihr, jemand muss uns führen, jemand muss uns vorstellen: „Kommt mit! Dies ist euer Ort, fühlt euch sicher. Macht euch keine Sorgen.“ Das ist der Führer. Mit dem  Führer werdet ihr euch sicher fühlen. „Auch wenn ich den Ort nicht kenne, vertraue ich völlig , dass ich in voller Obhut bin.“

Was also passiert, wenn ein Engel unsere Hand nimmt? Er wird uns führen – durch Feuer und Wasser, und dornige Büsche und unerwartete Erlebnisse auf dem Weg der Ewigkeit. Macht euch also auf eine aufregende Reise gefasst. Aufregung – das wird passieren, aber auf spiritueller Art. Und warum? Weil dieses Land aus Barmherzigkeit besteht. Diese Boten sind Vertreter der ultimativen Barmherzigkeit.

Fortsetzung folgt