Archives

Calendar

January 2020
M T W T F S S
« Dec    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



78131745_3002093396484640_7276304009701359616_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai reggeli tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
A bhakták azért vannak, hogy szolgáljuk őket. Mert egy dolgot megtanultunk a folyamatunkban: árádhanánám szarvésám visnór árádhanám param[1]  – „A különböző szolgálatok közül Visnu szolgálata a legmagasabb.” Van ennél magasabb?
Hajagríva: A bhakták szolgálata.
Szvámí Tírtha: Helyes. Szolgáld azokat, akik kedvesek Krsnának! Ez még jobb szolgálat. Ha azokat szeretjük, akik kedvesek Krsnának, azzal szolgáljuk a legjobban Krsnát. Ezért a szádhu-szangát, vagyis a társulást a szentéletű bhaktákkal, szentségnek tartjuk. Mert rajtuk keresztül, a bhaktákon keresztül kifejezheted a háládat Krsnának. Bhakata-szévá parama-sziddhi[2] – „A bhakták szolgálata a legmagasabb szintű tökéletesség”, ugye. Micsoda óriási lehetőség! Ezért javasolják azt, hogy úgy kellene tekintenünk mindenkire magunk körül, mint bhaktára, mert akkor a szent társaságban védve vagy, és lehetőséged lesz rá, hogy elvégezd az adott szolgálatot. Szóval, ez egy megoldás. Lehet, hogy a krsna-tattva egy elméleti igazság a számunkra, de a vaisnava-tattva egy gyakorlati dolog. 
De nem ez az egyetlen megoldás. Hadd idézzem Vamsídász Bábádzsí példáját! Hallottatok már róla? A legtöbbetek nem. Ő egy bábádzsí volt, egy teljes elvonultságban élő szent. A bábádzsíknak nincs semmijük, egy ágyékkötő, és ennyi. De ennek a bábádzsínak, Vamsídász Bábádzsínak, volt egy személyes tulajdona – mégpedig egy Krsna múrti. Egy nagyon kicsi, a tenyerében elférő, hogy úgy mondjam, hordozható Krsna múrti. Annyira mély és intenzív kapcsolat volt közöttük, hogy mindig a jobb kezében tartotta, éjjel nappal. Vamsídász Bábádzsí nagyon aszketikus életet élt: néha nem aludt napokon át, máskor pedig nem evett napokig, de egy valami volt, amivel soha nem hagyott fel – mindig fogta a kezében Krsnáját. S nem volt egy beszédes valaki, de bhakta barátai néha hallották, ahogy hirtelen elneveti magát, vagy mintha válaszolna valamilyen kérdésre; mert állandó párbeszédet folytatott szeretett Krsnájával. A tenyerében tartott Krsna nem részesülhetett királyhoz illő imádatban, mert a múrtinak ruha is alig fedte a testét. Nem volt rádzsa-bhóga felajánlás, nem legyezték csámarával, nem ékesítették fel, semmi ilyen nem volt, semmi. De személyes kapcsolat volt közöttük. 
Tehát, Vamsídász Bábádzsí példája egy másik megoldás. Ha szeretnénk közvetlen kapcsolatot létesíteni Krsnával, akkor legyünk olyan erősek, hogy megragadjuk, és sohasem engedjük el Őt!
De a sásztrák azt is említik, hogy Krsna hat isteni bőséggel rendelkezik – úgymint szépség, tudás, gazdagság, hatalom, hírnév és az utolsó a lemondás. Krsna lemondott, vagyis független. A függetlenség az Ő esetében azt jelenti, hogy gyorsan változtatja a helyét. Mivel nem jön a várt pillanatban, és hajlamos akkor jönni, amikor nem várják. Könnyen lehet, hogy a legváratlanabb pillanatban hagy faképnél bennünket, mert Ő szabad. Szereti a szabadságát, és sokszor elmenekül előlünk. 
De akkor mitévők legyünk? Egyszer egy nagyon odaadó bhakta a következőről gondolkodott: ‘Ki akadályozhatja meg Krsnát, hogy elmeneküljön előlünk?’ Senki sem, mert Ő szabad. Ő Isten. Miként akadályozhatnád meg Istent, hogy ezt vagy azt tegye? Hogyan kényszerítheted bármire is? Sehogy! Ő független. ‘Vagy jobb, ha megfosztjuk a szabadságától, jobb, ha börtönbe vetjük, mert a börtönből nem menekülhet. Tehát a szívemet börtönné változtatom, és szeretetem láncaival kötözöm gúzsba Krsnát. Szívem tömlöcébe vetem, hogy soha el ne szökhessen[3].’ Láthatjátok, hogy sok-sok különböző lehetőség van rá, hogy miként tudjuk az elméleti igazságot valós gyakorlattá változtatni a magunk számára. Próbáljátok ki! Ha van kérdés, van válasz. 
Tehát, kérlek, benneteket, próbáljatok túljutni az érzékeken! Ez a gyönyörű fohász segíteni fog nektek. Vigyétek magatokkal a szent nevet és fohászkodjatok, de ne csupán akkor, amikor bajban vagytok! Bár igaz, hogy ha imádkozol, amikor bajban vagy, amikor megosztod a problémádat Istennel, a vaisnavákkal, akkor az mérséklődni fog. De akkor is imádkozz, amikor boldog vagy, mert akkor a boldogság megsokszorozódik. Ha megosztod a boldogságod, akkor az megsokszorozódik. 
 
1. Padma-purána
2. Bhaktivinód Thákur, Saranágatí 
3. Bilvamangal: Himnusz a legkiválóbb, isteni tolvajhoz

 



78131745_3002093396484640_7276304009701359616_n

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
 
(Continua la conferencia del pasado viernes)
 
Hay que servir a los devotos. Una cosa tenemos aprendida en nuestro proceso: aradhananaṁ sarveṣaṁ viṣṇor aradhanaṁ param[1] – “Entre todos los tipos de servicio, el servicio a Visnú es el más elevado. „Hay algo más elevado?
Hayagriva: Servicio a los devotos.
Swami Tirtha: Correcto. Servir a los queridos por. Krishna! Es mejor que cualquier servicio Si queremos a los muy queridos por Krishna es servir mejor a Krishna. Por esta razón sadhu-sanga, o asociación con los santos devotos es algo sagrado en acuerdo con nuestra comprensión. Puesto que a través de los devotos podemos llegar a expresar nuestra gratitud a Krishna, Bhakata-seva, parama-siddhi[2] – “El servicio a los devotos es la más elevada perfección.” Es una oportunidad única! Se recomienda pues ver un devoto en cualquiera a derredor. Entonces estaríais seguros en compañía sagrada y tendríais la oportunidad de brindar servicio Es una solución. Tal vez krishna-tattva sea una verdad teórica para nosotros, pero en cambio tvaishnava-tattva es algo practico.
Por lo tanto esta no es la única solución. Dejadme mencionar el ejemplo de Vamshidas Babaji. Habeis oído algo de este hombre? Probablemente no. Era babaji, y un babaji es miembro de un orden de renuncio absoluto. Sin ninguna posesión material. Tan solo una faja cubriendo la ingle. Este babaji Vamshidas Babaji, tenía una posesión personal, – un murti de Krishna. Un pequeño y portable murti de Krishna. Tenían una conexión tan profunda e intensa que día y noche llevaba en su mano derecha su murti. Era muy austero; a veces no dormía día y noches, otras veces no comía durante días sin renunciar por lo tanto de una cosa – siempre estaba llevando consigo a su Krishna. No era locuaz ni verboso y sin embargo otros devotos a su derredor oían una repentina risa, como si fuera respuesta a una pregunta. Puesto que seguía conversando con su querido Krishna. En sus manos Krishna no llegaba a recibir adoracion debida a un rey, puesto que aquel murti tenía apenas un trajecito. Sin ofrendas de raja-bhoga, sin abanicos chamaras, sin decoración ni nada. Tenían sin embargo una conexión personal.
El ejemplo de Vamshidas Babaji es pues otra solución. Con tal que deseemos establecer contacto directo con Krishna, debemos ser tan fuertes que para llegar a cautivarlo y no dejar que Él se vaya!
Como se ha dicho en las shastras, en teoría se afirma que Dios posee seis opulencias – belleza, sabiduría, poder, Gloria y renuncio. Es un renunciado –ndependiente. Ser independente de Krishna significa que se mueve velozmente. El no viene cuando se Le espera pero esta listo a venir inesperadamente o irse inesperadamente, ya que es libre de hacerlo. Le gusta la libertad y por esta razón frecuentemente se nos escapa.
Qué hacer entonces? Una vez un devote muy dedicado ya lo había pensado: ‘Quien puede detener a Krishna desviándolo de Su camino, sin dejar que Él se escape? Nadie, puesto que El es libre. Es Dios. Como llegar a detener a Dios impidiéndole hacer eso o aquello? Como llegar a forzarle a hacer esto o aquello? No hay modo! El es independiente. ‘A lo major, quizas llegariamos a quitarle la libertad. Mas valdria tenerlo prisionero. No podria escaparse de la prision. Tornaría yo mi corazón en prisión, encadenándole con los grilletes de mi amor en los pies y en las manos de Krishna. Poniéndole en un calabozo, el calabozo de mi corazón y así no se me escaparía.’ Ya veis hay numerosísimas opciones para llegar a tornar la verdad teórica en realidad practica de vuestra vida. Probadlas! A cada cuestion corresponde una respuesta. Tratad pues de pasar mas alla de los sentidos. Esta maravillosa plegaria os ayudaría. Llevad el nombre santo y rezad no solo en momentos de adversidad. Es verdad que en momentos de adversidad rezando llegaríais a compartir la adversidad con Dios o con algún vaishnava, entonces llegaría a disminuirse el fardo. Pero rezad también en momentos de felicidad puesto que entonces la felicidad llegaría a multiplicarse. Felicidad compartida es felicidad con creces.
 
1. Padma Purana
2. Sharanagati de Bhaktivinoda Thakura, Canción 3 Suddha Bhakata Carana Renu

 



78131745_3002093396484640_7276304009701359616_n

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, утром, София)
 
(продолжение с предыдущей пятницы)
 
Преданные для того, чтобы им служить. Потому что есть одна вещь, которую мы узнали в нашем процессе: арадхананам сарвешам вишнор арадханам парам[1] – „Среди всех разных видов служения, служение к Богу Вишну самое высшее.” Есть ли что-то еще более высшее? 
Хаягрива: Служение к преданным. 
Свами Тиртха: Правильно. Служить тем, кто дороги Кришне! Это даже еще более лучшее служение. Если любим тех, кто очень дороги Кришне, это самое лучшее служение к Кришне. Поэтому садху-санга, или общение со святыми преданными, в нашем понимании это нечто священное. Так как через них, через преданных, можем выразить свою благодарность к Кришне. Бхаката-сева парама-сиддхи[2] – „Служение преданным это самое высшее совершенство”. Такая прекрасная возможность! Поэтому было предложено, чтобы вы видели всех вокруг себя как преданных. Потому что тогда вы будете спасены в святом обществе, и тогда у вас будет возможность совершить это служение. Итак, это одно из решений. Может быть кришна-таттва это теоретическая истина для нас, но ваишнава-таттва е нечто практичное. 
Но это не единственное решение. Позвольте мне привести как пример Вамшидас Бабаджи. Вы слышали о нем? Большинство из вас вряд ли. Он был бабаджи, а бабаджи является членом абсолютно отрекшегося ордена. У них нет материальных ценностей. Одна набедренная повязка и все. Однако у этого бабаджи, Вамшидас Бабаджи, было личное имущество – это было мурти Кришны. Маленькое, так сказать ручное мурти Кришны. У них была такая глубокая и интензивная связь, что он всегда держал мурти в своей правой руке, днем и ночью. Он был очень отреченным человеком: иногда не спал дни и ночи подряд, в другой раз не ел днями, но от одного никогда не отказывался – всегда держал своего Кришну. И он не был разговорчивым человеком, но иногда его товарищи-преданные слышали, как он внезапно смеялся или как будто отвечал на некоторые вопросы. Потому что он имел постоянный разговор со своим любимым Кришной. В его руках Кришна не мог принять королевское обожание и вообще у мурти вряд ли было хоть какая-то одежда. Без раджа-бхога приношения, без апахалы чамара, без украшений, без ничего. Однако была личная связь. 
Так что пример Вамшидас Бабаджи это другое решение. Если мы хотим установить прямой контакт с Кришной, будьте настолько сильны, чтобы поймать Его и никогда не отпускать!
Но в шастрах, в теории сказано, что у Бога шесть совершенств: красота, знание, сила, слава и последнее – это отречение. Он отречен – или независим. Независимый по отношению к Кришне означает, что двигается очень быстро. Так как не приходит в жданный момент, а готов прийти когда Его не ждут, так и совсем неожиданно уходит, так как Он свободен. Ему нравится свобода и много раз убегает от нас. 
Тогда что делать? Однажды один очень посвященный преданный думал об этом: „Кто может остановить Кришну чтоб не убегал?” Никто, так как Он свободный. Он Господь. Как можешь остановить Бога не делать одно или другое? Как можешь Его заставить делать одно или другое? Никаким образом! Он независимый. „Тогда лучше Ему отнять свободу. Лучше мы посадим Его в тюрьму. Потому что из тюрьмы он не может сбежать. Итак, я превращу свое сердце в тюрьму и надену цепи моей любви на руки и ноги Кришны. Поставлю Его в темницу моего сердца, чтоб не мог никогда убежать.” Вы видите, что существует множество вариантов превращения этой теоретической истины в практическую реальность для нас. Попытайтесь! Если есть вопрос, есть и ответ. 
Поэтому, пожалуйста, попробуйте выйти за пределы чувств. Эта прекрасная молитва поможет вам. Возьмите с собой святое имя и молитесь не только тогда, когда у вас проблемы. Это правда, если вы молитесь, когда у вас проблемы, когда вы делитесь своими проблемами с Богом или с вайшнавом, тогда они уменьшатся. Но молитесь также и тогда, когда вы счастливы, потому что тогда это умножится. Если вы поделитесь своим счастьем, оно умножится.
 
1. „Падма Пурана”
2. „Шаранагати” Бхактивинода Тхакура, Песень 3 „Шуддха бхаката чарана рену” 


b670e9762c780966a9af945becddc386

(a lecture of Swami Tirtha, 11.01. 2014, morning, Sofia)

 

Such a bright morning! The fog has gone. This is just like when you understand something about the divine science. Before we are covered by the fog of ignorance and when Krishna appears on the horizon of our heart, all the darkness and fog is dispelled, and such a bright light, just like today, appears in our consciousness. For a devotee everything tells about his beloved Lord. If you see the Sun, Surya, this tells you about the Supreme Lord. If you don’t see the Sun, only the fog, it also tells you about God Supreme. 

And for these moments of enlightenment we have to be very grateful. Because we feel very uneasy and very disturbed if we don’t understand something, if our picture is not complete. But if we start to see a better picture or a more complete version of the same picture that we have seen before, that’s an improvement. 

The other day somebody asked what spiritual progress is. This is spiritual progress – if our picture about the Truth is more integrated. Just like for a loving mother everything tells about her beloved son: ‘Ah, here we used to walk hand-in-hand with him,’ or: ‘Ah yes, this was his favorite fruit,’ etc., in the same way for a lover of God, Krishna, everything tells about Him. This is the real revelation. We have to acquire such a vision that Krishna is not able to hide from us. Therefore we try to follow the guidance of our superiors and teachers so that we may accomplish this beautiful journey. 

May I have a request? We need a little practical help from volunteers. Because we have been using this building – the corridors and the staircase – so many of us for this whole week. If some happy volunteers can join our service to clean this place a little bit? Because this is a fasting day, Ekadashi, and that is very good for spiritual cleansing. We can use our hands also in this spiritual cleansing the temple and the temple area. If you can help, please contact Pavitra and Tejasvini, they will organize this service, so that the light of the sun should fully emanate and sparkle in our corridors. Because if we help cleansing the temple area, actually we help cleansing our heart. So please, join this meditation. 

(to be continued)

 



b670e9762c780966a9af945becddc386

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 11-ei tanításából)

Micsoda napfényes reggel! A köd is szertefoszlott, olyan ez, mint amikor megértünk valamit az isteni tudásról. Előtte a tudatlanság ködébe burkolóztunk, amikor azonban Krsna feltűnik szívünk horizontján, minden sötétség szertefoszlik, és ilyen ragyogó fény – mint ma – jelenik meg a tudatunkban. Egy bhakta számára minden az Ő szeretett Uráról szól. Ha a Napot, Szúrját látjátok, ez is a Legfelsőbb Úrról szól. Ha pedig nem látjátok a Napot, csupán a ködöt, az szintén a Legfelsőbb Istenről árul el valamit. 

A megvilágosodás eme pillanataiért nagyon hálásnak kell lennünk, hiszen kellemetlenül és zavartnak érezzük magunkat, ha nem értünk valamit, ha a képünk nem teljes. Ám ha elkezdünk egy jobb képet látni, vagy ugyanannak a képnek, amit már előbb is láttunk, egy teljesebb verzióját, az már fejlődés.

A minap valaki megkérdezte, hogy mi a lelki fejlődés. Ez a lelki fejlődés – ha az Igazságról alkotott képünk egyre több mindent foglal magába, egyre teljesebb. Pontosan úgy, ahogy egy szerető édesanyának minden az ő szeretett fiáról szól: „Itt sétáltunk vele kézen fogva!” Vagy: „Igen, ez volt a kedvenc gyümölcse!”, stb. Ehhez hasonlóan, aki Krsnát, a Jóistent szereti, annak minden Róla árulkodik – ez az igazi kinyilatkoztatás. El kell sajátítanunk egy olyan látásmódot, hogy Krsna ne legyen képes elrejtőzni előlünk. Ezért megpróbáljuk a feljebbvalóink és tanítóink útmutatását követni, hogy beteljesíthessük ezt a gyönyörűséges utazást. 

Lehet egy kérésem? Szükségünk volna egy kis gyakorlati segítségre önkéntes alapon. Olyan sokan használtuk ezt az épületet, a folyosókat és a lépcsőházat egész héten. Néhány boldog önkéntes bekapcsolódna a hely kitakarításának a szolgálatába egy kicsit? Hiszen ma böjtnap van, ékádasí, ami nagyon jó a lelki tisztulásra. Ennek jegyében a templom, s a templom területének rendbe tételében is hasznosíthatjuk magunkat. Ha tudnátok segíteni, szóljatok Pavitrának és Tédzsaszvinínek, ők fogják ezt a szolgálatot megszervezni. Tegyétek ezt azért, hogy a napfény teljesen beáradjon és szikrázzon a folyosókon. Hiszen ha segítünk megtisztítani a templom területét, valójában a szívünket tisztítjuk. Kérlek hát benneteket, csatlakozzatok ehhez a meditációhoz!

(folytatása következik)



b670e9762c780966a9af945becddc386

(от лекция на Свами Тиртха, 11.01. 2014, сутрин, София)

Каква сияйна утрин! Мъглата си отиде. Същото е когато разберете нещичко за божествената наука. Дотогава сме покрити от мъглата на невежеството, а когато Кришна се появи на хоризонта на нашето сърце, целият мрак и мъгла се разсейват, и такава ясна светлина, досущ като днес, изгрява в съзнанието ни. На предания всичко му разказва за неговия възлюбен Господ. Ако виждате Слънцето, Сурия, това ви говори за Върховния Бог. Ако не виждате слънцето, а само мъгла, това също ви говори за Върховния Бог. 

За тези мигове на просветление трябва да сме много благодарни. Защото се чувстваме много неловко, много притеснени, ако не разбираме нещо, ако картината пред очите ни не е завършена. Но започнем ли да виждаме една по-ясна картина, или по-цялостна версия на картината от тази, която сме виждали преди, това е напредък. 

Онзи ден някой запита какво е духовен напредък. Това е духовен напредък – картината ни за Истината да става по-цялостна. Както на една любяща майка всичко ѝ говори за възлюбения ѝ син: „Ето тук вървяхме ръка за ръка с него,” или: „Това беше любимият му плод” и т.н.; по същия начин за влюбения в Кришна всичко разказва за Него. Това е истинско откровение. Трябва да добием такава визия, че Кришна да не може да се скрие от нас. Затова се стремим да следваме напътствията на нашите наставници и учители, за да извървим този красив път. 

Може ли да ви помоля нещо? Нуждаем се от малко практическа помощ от доброволци. Тъй като толкова много от нас през тази седмица ползвахме коридорите и стълбището на тази сграда, дали някой има желание да се включи в нашето служене малко да почистим това място? Днес е ден за пост, Екадаши, и е много добър за духовно пречистване. Можем да ползваме ръцете си в това духовно почистване на храма и пространството около храма. Ако можете да помогнете, моля ви, свържете се с Павитра и Теджасвини, те ще организират това служене, за да може светлината на слънцето съвсем да се отразява и свети из нашите коридори. Защото ако помагаме в почистването на територията на храма, всъщност помагаме в почистването на собственото си сърце. Затова моля ви, присъединете се към тази медитация. 

(следва продължение)



roses

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, morning, Sofia)
 
Question of Mahabhava: We all know that in this material world the love of Krishna is (represented) like a distorted reflection, yet for me, and I am speaking about myself only, the love of Krishna is something abstract. When I am trying to compare it with people relationship, I feel it’s very distant, because I can’t sit with Him at one table, or we can’t walk, we can’t discuss. 
Swami Tirtha: I am surprised a little bit, but go on. 
Mahabhava: Not that I expect Him to come at that very minute. But even if you close and chant all day and night, in the evening you will take dinner alone again. You can’t interact with Him face to face. At least I can’t do it. And this is very unsatisfactory, because we know that we have to control our senses, but we don’t have this whole hearted full communication and association of Krishna. 
Swami Tirtha: What to do? 
Mahabhava: That’s my question. 
Swami Tirtha: That’s a very sad story. We all attend the school of divine love. Some are in the first grade, others in higher grades. Still others are the teachers in the same school, yet they also attend the same school. Because this is the best school ever! And everything depends on elevation of our consciousness. As it was mentioned in the book we read: “My, God! My consciousness is so low! I was focusing on such insignificant things.”[1] If we can raise our vision, then theory will become a practical thing for us. Theoretical God, Truth, will become a daily exchange for us. 
So, this is one solution of this problem – we should come closer and closer to the reality of Krishna. Sometimes we expect that He comes in the very intensive meditation moments, when we feel like good devotees. But therefore I said in a half jolly way that you expect, you expect, but He doesn’t come! While you experience some difficulties or fall down, and then you feel the extended hand of God, then you feel the consolation of Krishna. Because He is a tricky guy. He comes in the unexpected moments, not when you expect Him. ‘Today I have prepared everything nicely according to the expectations, as it is written in the books. Now I am a good bhakta.’ You wait, wait, wait, but He doesn’t come. 
Once, the only brahmachari in the ashram at that time was working in the rose garden. So, every day he came back with his shirt full of roses. You know, in the sleeves, inside the shirt – he came with a big belly full of roses. And we were expecting Gurudev. Just once in a lifetime we had the opportunity to have three hundred or more rose buds. And we could make such a long garland that it was sweeping the earth. Because we were expecting Gurudev to come. And what did happen? He didn’t come! Practically that was the biggest garland in my life! And he didn’t come. And of course, when we don’t have even one little petal of flower – he will come! When we are much unprepared to accept him. It is not only flowers we don’t have, but there is no bhoga in the ashram, and there is no money in the pocket. Guru comes in such a moment – when you don’t expect. When you didn’t arrange everything nicely as it should be. Other times when Gurudev came, I don’t know how it happened, but every time halva was for the prasadam. We started to prepare halva once in half a year; that was for sure that he would come in the evening. And then he starts to chastise us: “Ah, again halva! Every time you eat halva! Can you explain it?” “No, Gurudev! It is once a year!” 
And as the good servants of Krishna come in the unexpected moments, we shouldn’t expect that their Lord will come in the expected moment. Because these servants learn from Him and follow Him. 
But actually you are correct, for most of us love of Godhead is a kind of theoretical truth. Therefore Krishna sends the sadhus who come closer to us. Through them we can learn something about practical service, because love is equal to service. And that also means that service is equal to love. Bhakti is a very practical thing, because if we cannot serve God directly, then He sends us His devotee, whom we can serve directly. With them we can eat together, with them we can sing together, with them we can play football. 
Just like once Gurudev invited us to play football. I was in the other group, of course, and I hope he doesn’t take it as an offense, but he was not very good at football. Fortunately enough, I am also not a good player. Nevertheless our group was stronger than his group. So, by every human calculation, we should have won over his football team. But you know, how can you win against your spiritual master?! We felt very uneasy, and then a good solution came: we let them win. 
But for example he was very good at chess. So, sometimes guru is ready to manifest a very human side, yet never forget who he is. This depends on us. If a disciple is elevated, then he is ready to enter the dance, if he is invited by his master. But he will never forget who started the dance. 
 
(to be continued)
 
1.  The Golden Staircase, Ch.1 Seeing Beyond The Perception Of The Senses, by Shrila Shridhar Maharaj
 

 



roses

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai reggeli tanításából)
 
Mahábháva kérdése: Mindannyian tudjuk, hogy ebben az anyagi világban a Krsna iránti szeretet olyan, mint egy eltorzult tükörkép; de számomra, és én csak magamról beszélek, Krsna szeretete valami elvont dolog. Amikor megpróbálom összehasonlítani az emberi kapcsolatokkal, nagyon távolinak tűnik, mert nem tudok leülni Vele egy asztalhoz, vagy nem tudunk együtt sétálni, megvitatni dolgokat. 
Szvámí Tírtha: Kicsit meglep, amit mondasz, de csak folytasd tovább. 
Mahábháva: Nem arról van szó, hogy elvárom Tőle, hogy azonnal megjelenjen. De még, ha közel is vagy Hozzá és éjjel nappal dzsapázol, akkor is egyedül fogod elkölteni a vacsorád. Nem léphetsz személyes kapcsolatba Vele. Legalább is, én nem vagyok képes erre. S ez így egyáltalán nem kielégítő, mert tudjuk, hogy szabályoznunk kell az érzékeinket, de hiányzik a szívből jövő, teljes körű kommunikáció és társulás Krsnával. 
Szvámí Tírtha: Mit tegyünk? 
Mahábháva: Ez az én kérdésem. 
Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon szomorú történet. Mindannyian az istenszeretet iskolájába járunk. Néhányan az első, mások a felsőbb osztályokba. Megint mások tanárok ugyanabban az iskolában, bár ők is ugyanabba az iskolába járnak. Mert ez minden idők legjobb iskolája! S minden attól függ, hogy mennyire emelkedett a tudatosságunk Amint ezt az általunk olvasott könyv említette: „Istenem! Olyan tudatlan vagyok! Annyira jelentéktelen dolgokra fordítottam figyelmet.”[1] Ha fel tudjuk emelni a látásmódunkat, akkor az elmélet gyakorlattá válik a számunkra. Az elméleti Isten, az Igazság megelevenedik a számunkra.  
Tehát, ez egy megoldás a problémára – közelebb és még közelebb kell kerülnünk Krsna valóságához. Néha azt várjuk, hogy a nagyon intenzív meditációs pillanatokban jön el, amikor úgy érezzük, hogy jó bhakták vagyunk. De ezért mondtam félig viccesen, hogy várod, várod, de nem jön! Viszont, amikor valamilyen nehézséget tapasztalsz vagy bukdácsolsz, akkor érzed Isten kinyújtott kezét, Krsna vigasztalását; mert Ő egy cseles fickó. a legváratlanabb pillanatokban jön el, nem, amikor számítasz rá. ‘Ma mindent szépen, az előírások szerint készítettem el, ahogy a könyvek írják. Most jó bhakta vagyok.’ Vársz és vársz és vársz, de Ő nem jön. 
Egyszer az ásram egyetlen brahmacsáríja egy rózsakertben dolgozott. Így mindennap rózsákkal teletömött ingben jött meg a munkából. Tudjátok, az ingujja, az inge alatt, minden tele volt rózsával – s ettől hatalmas pocakja lett. S éppen Gurudévet vártuk. Egyszer az életben volt 300 vagy még annál is több rózsabimbónk. S olyan hosszú virágfüzért készítettünk, hogy az a földet súrolta. Mert vártuk, hogy majd jön Gurudév. S mi történt? Mégsem jött! Gyakorlatilag az volt életem leghosszabb virágfüzére! S ő nem jött. S természetesen, amikor egyetlen virágszirmunk sincs – akkor pedig jönni fog! Amikor a leginkább nem vagyunk felkészülve rá, hogy fogadjuk. Nemcsak virágunk nincsen, hanem még bhógánk sincs az ásramban, s pénz sincs a zsebünkben. A guru ezekben a pillanatokban jön el – amikor nem várod. Nem akkor, amikor mindent olyan szépen rendezel el, ahogy annak lennie kell. Más alkalmakkor, mikor Gurudév eljött hozzánk, nem tudom, hogyan történt, de mindig halava volt praszádamnak. Félévenként egyszer, amikor halavát kezdtünk készíteni; biztos volt, hogy este megérkezik. S akkor megszidott bennünket: „Ó, már megint halava! Minden alkalommal halavát esztek! Meg tudjátok ezt magyarázni?” „Nem, Gurudév! Csak egyszer egy évben!” 
S minként Krsna jó szolgái is a váratlan pillanatokban érkeznek, nem kellene arra számítanunk, hogy az Uruk majd akkor jön el, amikor várjuk. Ugyanis ezek a szolgák Tőle tanulnak, és Őt követik. 
De valójában igazad van, mert legtöbbünk számára az Istenszeretet egyfajta elméleti igazság. Ezért küldi számunkra Krsna a szádhukat, akik közelebb vannak hozzánk. Rajtuk keresztül megtanulhatunk valamit a gyakorlati szolgálatról, mert a szeretet egyenlő a szolgálattal. S ez azt is jelenti, hogy a szolgálat egyenlő a szeretettel. A bhakti egy nagyon gyakorlatias dolog, mert, ha nem tudjuk Istent közvetlenül szolgálni, akkor Ő elküldi nekünk a bhaktáját, akit közvetlenül szolgálhatunk. Ővelük együtt ehetünk, együtt énekelhetünk, focizhatunk velük. 
Épp úgy, ahogy egyszer Gurudév meghívott bennünket focizni. Természetesen én a másik csapatban voltam, és remélem, hogy ő ezt nem veszi sértésnek, de nem focizott túl jól. Szerencsére én sem vagyok valami jó focista. Ennek ellenére a mi csapatunk erősebb volt, mint az övé. Tehát, minden emberi számítás szerint, le kellett volna győznünk a csapatukat. De tudjátok, hogyan is győzhetnéd le a lelki tanítómesteredet?! Nagyon kényelmetlenül éreztük magunkat, és akkor megszületett a jó megoldás: engedtük őket nyerni. 
De például nagyon jó volt sakkban. Tehát a guru néha kész rá, hogy megnyilvánítsa egy nagyon emberi oldalát, mégis soha ne felejtsük el, hogy ki is ő. Ez rajtunk múlik. Ha emelkedett a tanítvány, akkor hajlandó bekapcsolódni a táncba, ha meghívja a mestere. De soha nem fogja elfelejteni, hogy ki kezdte a táncot. 
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Az érzéki észlelés határán túli látás “

 



roses

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, сутрин, София)
 
Въпрос на Махабхава: Всички знаем, че в този материален свят любовта към Кришна присъства като изкривено отражение; при все това за мен – говоря единствено за себе си – любовта към Кришна е нещо абстрактно. Като се опитвам да я сравня с човешките взаимоотношения, чувствам я много далечна, защото не мога да седна с Него на една маса, не можем да се разходим заедно, не можем да поговорим. 
Свами Тиртха: Малко съм изненадан, но продължи. 
Махабхава: Не че очаквам от Него да дойде на секундата. Но дори да се затвориш и да мантруваш ден и нощ, вечерта пак ще седнеш да вечеряш сам. Не можеш да общуваш с Него лице в лице. Поне аз не мога. И това е много неудовлетворяващо, защото знаем, че трябва да контролираме сетивата си, обаче не усещаме с цялото си сърце пълнотата от общуването с Кришна. 
Свами Тиртха: Какво да се прави? 
Махабхава: Това е въпросът ми. 
Свами Тиртха: Много тъжна история. Ние всички сме в училището на божествената любов. Някои са в първи клас, други са в по-високите класове. Други пък преподават в това училище, ала при все това и те го посещават. Защото то е най-доброто училище! И всичко зависи от това доколко е извисено съзнанието ни. Както се спомена в книгата, която четем: „Мой Господи! Съзнанието ми е толкова принизено! Съсредоточавам се върху толкова незначителни неща.”[1] Ако можем да извисим виждането си, тогава теорията ще се превърне в нещо съвсем практично за нас. Теоретичният Бог, Истината, ще станат наш хляб насъщен. 
Така че това е едно решение на проблема – трябва да се доближаваме все повече до реалността на Кришна. Понякога очакваме Той да дойде в миговете на интензивна медитация, когато се чувстваме като добри бхакти. Но преди казах полу на шега, че чакате, чакате, а Той не идва! А може да се случи да преживявате трудности и падения, пък именно тогава да усетите протегната ръка на Бога, да почувствате утехата на Кришна. Защото Той е хитрец. Идва в неочакваните мигове, а не когато Го чакате. „Днес съм подготвил всичко както трябва според очакванията, както е описано в книгите. Сега съм добър бхакта.” Чакаш, чакаш, чакаш, но Той не идва. 
Веднъж единственият брахмачари в ашрама по онова време работеше в градината с рози. Всеки ден се връщаше с цяла риза, пълна с рози. В ръкавите, вътре в ризата – идваше с огромен „корем”, пълен с рози. А очаквахме Гурудев. Само веднъж в живота имахме възможността да разполагаме с триста или дори повече розови пъпки. И можахме да направим толкова дълъг гирлянд, че метеше земята. Защото чакахме Гурудев да дойде. И какво се случи? Той не дойде! Това наистина беше най-големият гирлянд в живота ми! А той не дойде. А разбира се, когато нямахме дори листенце от цвете – той ще дойде! Когато сме най-неготови да го посрещнем. И не само цветя нямахме, но нямаше и бхога[2] в ашрама, нито пари в джоба. Гуру идва в такъв момент – когато не го очакваш. Когато не си подредил хубаво всичко както трябва да бъде. Друг път, когато и Гурудев да дойдеше, не знам как ставаше, но прасадамът все беше халва. Ние правехме халва веднъж годишно; обаче беше сигурно, че той ще дойде вечерта. И ще ни сгълчи: „Пак ли халва ядете? Всеки път халва! Как ще обясните това?” „Не, Гурудев, това е само веднъж в годината!” 
А щом добрите слуги на Кришна идват в неочакваните моменти, не бива да очакваме, че техният Господар ще дойде, когато се очаква. Защото тези слуги от Него се учат и Него следват. 
Ала всъщност ти си права, за повечето от нас любовта към Бога е някаква теоретична истина. Затова Кришна изпраща светците, които идват по-близо до нас. Чрез тях можем да научим нещичко за практическото служене, защото „любов” е равно на „служене”. Това означава също и че „служене” е равно на „любов”. Бхакти е нещо съвсем практично, защото ако не можем да служим пряко на Бога, Той ни изпраща Своите предани, на които можем да служим пряко. С тях можем да се храним заедно, с тях можем да пеем заедно, с тях можем да играем футбол. 
Както веднъж Гурудев ни покани да играем футбол. Аз бях в другия отбор, разбира се, и се надявам той да не приема това за оскърбление, но не го биваше много във футбола. За късмет и аз също не съм добър играч. При все това, нашият отбор беше по-силен от техния. Така че според всички сметки трябваше да победим. Обаче как може да спечелиш срещу духовния си учител! Чувствахме се много неловко и тогава ни хрумна добър изход: оставихме ги да победят. 
Но например, той беше много добър на шах. Понякога гуру е готов да покаже една съвсем човешка страна; при все това никога не забравяйте кой е той. Това зависи от нас. Ако един ученик е извисен, той е готов да се включи в танца, когато е поканен от своя учител. Обаче никога няма да забрави кой е започнал танца. 
 
(следва продължение)
 
1.  „Златната стълба” Гл.1 Виждане отвъд възприятието на сетивата от Шрила Шридхара Махарадж
2.  хранителни продукти

 



roses

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía )
 
Pregunta de Mahabhava: Todos sabemos que en este mundo material el amor por Krishna está presente en reflejo despedazado; a pesar de ello para mí – hablando de mí mismo – el amor por Krishna es algo abstracto. Tratando de compararlo con las relaciones humanas, siento este amor muy lejano puesto que no puedo sentarme junto a Él en la mesa, no podemos pasear juntos, no podemos discutir charlando.
Swami Tirtha: Estoy algo sorprendido, pero sigue.
Mahabhava: No es que espero que El venga en un segundo. Por lo tanto, aun encerrado y cantando mantras día y noche, cuando venga la noche te sientas a cenar en soledad. No puedes llegar a comunicar con El cara a cara. Por lo menos yo no lo puedo. Es algo muy insatisfactorio puesto que ya sabemos que debemos controlar nuestros sentidos pero no llegamos a percibir por lo tanto la plenitud de la comunicación con Krishna.
Swami Tirtha: Que hacer?
Mahabhava: Esta es mi pregunta.
Swami Tirtha: Una triste historia. Todos estamos en la escuela del Amor Divino. Unos en la clase de primaria, otros en clases de adelantados. Otros a su vez están ensenando en esta misma escuela. Todo depende del grado de elevación de la consciencia. Se ha mencionado en el libro que ahora estamos leyendo: “Dios mío! Mi consciencia está muy abajo! Me estoy enfocando en tantas cosas insignificantes.”[1] Con tal que lleguemos a elevar la visión, la teoría se tornaría en algo muy práctico para nosotros. Dios teórico. La verdad llegaría ser el pan nuestro.
Entonces, aquí viene una solución del problema – debemos ir acercándonos a la realidad de Krishna. A veces esperamos a que El venga en instantes de intensa meditación, cuando nos sentimos buenos devotos, buenos bhakta. Hace poco he dicho en media broma que estáis esperando y esperando y El no viene. Pueden ocurrir dificultades y caídas y exactamente en aquel momento llegaríais a sentir la mano tendida del Dios, el consuelo de Krishna. Puesto que El es un listo. Viene inesperadamente., en instantes cuando ya no Le esperáis. ‘Hoy lo tengo todo muy bien preparado, en acuerdo con lo que se espera, con lo que se escribe y prescribe en libros y Escrituras. Ahora si, soy un buen bhakta. ’ Estas esperando, sigues esperando pero El no viene.
Una vez el único en aquel entonces brahmachari en el ashram estaba trabajando en el jardín de rosas. Cada día regresaba llevando la camisa repleta de rosas. Las mangas y el gran vientre repletos de rosas. Estábamos esperando a Gurudev. Solo una vez en la vida teníamos la posibilidad de disponer trescientos o más capullos de rosas. Podíamos hacer una guirnalda tan larga que se arrastraba por el suelo. Esperábamos pues la llegada de Gururev. Y que es lo que ocurrio? Por supuesto iba a venir cuando no teníamos ni un pétalo de flor. Cuando no estamos listos a acogerlo. No solo que no teníamos flores, tampoco teníamos hboga en el ashram, ni dinero en los bolsillos. Gurú viene en el momento cuando no lo esperas. Cuando no has arreglado todo debidamente. Otras veces cuando venía gurú, no sé cómo siempre había halva para el prasadam. Preparábamos halva una vez al año, sin por lo tanto estar seguros en su llegada. Nos reganaría: “Ah, halva otra vez! Podéis explicármelo?” “No, Gurudev! Es solo una vez al ano!!” 
Cuando los Buenos servidores de Krishna vienen inesperadamente, no podemos esperar que su principal Soberano vendría cuando se Le esperaba. Los servidores aprenden de El cómo deberían seguir.
En realidad tienes razón, para la mayoría de nosotros el amor por Dios es algo teórico. Puesto que Krishna manda a los santos sadhus para que vengan cerca de nosotros. Por ellos podemos aprender algo del servicio práctico puesto que amor es igual a servicio. Bhakti es algo práctico, puesto que si no podemos server directamente a Dios, Él nos envía Sus devotos dedicados a los que podemos brindar servicio directo. Con ellos podemos comer juntos, cantar juntos, podemos jugar al football.
.Por lo tanto lo que dices es correcto, puesto que para muchos entre nosotros el amor por Dios es teórico. Una vez Gurudev nos ha invitado a jugar al total. Yo estaba en el equipo opuesto y por supuesto esperaba que Gurudev no se sentiría ultrajado ya que no estaba muy bueno en el football. Por suerte yo tampoco soy buen jugador. A pesar de ello nuestro equipo era mucho mejor. Deberiamos vencer en acuerdo con nuestras previsiones. Pero como puedes ganar contra el guru! Nos sentíamos muy molestos y entonces se nos ocurrió la solución: nos hemos dejado por vencidos.
Pero por ejemplo, Gurudev era muy buen jugador de ajedrez. A veces gurú está listo a mostrar su aspecto humano; sin embargo, no olvidéis quien es El. Depende de nosotros. Cuadro el discípulo es elevado, está listo a participar en la danza, siempre que este invitado por el maestro. Por lo tanto, el discípulo no debe olvidar quien ha iniciado la danza. 
 
(sigue continuación)
 
1. La escalera de oro, Capitolo.1 Ver más allá de la percepción de los sentidos, por Shrila Shridhar Maharaj

 



« Older Entries Newer Entries »