Sharanagati

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage: Was bedeutet es, wenn gesagt wird, dass alles, was wir zuvor wahrgenommen oder erreicht haben, eine andere Form und ein anderes Verständnis annehmen wird, wenn wir tatsächlich eine spirituelle Erkenntnis erreicht haben?

Swami Tirtha: Eine wichtige Praxis ist Dankbarkeit. Dankbarkeit ist eine sehr wirksame Methode, um die Neigung zum Klagen zu überwinden. Oft vergessen wir dies, weil wir irgendwie bedingt und trainiert sind uns zu beschweren: „Das ist nicht gut, das fehlt usw.“. Aber wenn wir unsere Gebete mit Dankbarkeit für alles beginnen, was wir in diesem Leben erhalten haben, dann werden sich unsere schlechten Bedigungen langsam, langsam ändern. Ich denke, theoretisch schätzen wir uns alle glücklich, eine Chance auf spirituelle Vollkommenheit zu haben, nicht wahr? Das bedeutet, dass all die Schwierigkeiten und das Leid, das wir in unserem Leben erfahren haben, ein notwendiger Bestandteil unseres Daseins ist. Wenn du eine andere Geburt gehabt hättest und ein sicheres Leben gehabt hättest oder was auch immer, würdest du nicht hier sitzen. Wenn das Ende gut ist, ist alles gut.

Das ist also eine sehr einfache Methode. Wir müssen dankbar sein für alles, was uns gegeben und zur Verfügung gestellt wurde. Denn wenn du an einen barmherzigen Gott glaubst, wird er barmherzig mit dir handeln. Wenn du an einen gerechten Gott glaubst, wird er Gerechtigkeit über dich üben. In den Shastras heißt es: Wenn du Gott leugnest, leugnest du auch deine eigene Existenz. Wenn du seine Existenz akzeptierst, gibt das auch deiner Existenz Sinn. Dankbarkeit. Übt Dankbarkeit aus. Dann werdet ihr, selbst wenn ihr verliert, darin geschult, Dankbarkeit zu üben. Genau wie Madhavendra Puri – selbst als er Nahrung hatte, aß er nicht, weil er durch die vorherige Praxis konditioniert war. Wie wird man eine schlechte Gewohnheit los? Indem man eine gute Praxis einführt. Die Perspektiven sind vielversprechend. Der Weg ist lang, aber die Perspektiven sind vielversprechend. Glaubt mir nicht alles, was ich sage. Der Weg ist gar nicht so lang. Man sagt ja, der Weg von Maya zum Guru sei länger als der vom Guru zu Krishna.

Karunamayi: Ich möchte meine Dankbarkeit dafür zum Ausdruck bringen, dass alles, was in unserem Leben geschieht, sich lohnt. Und das heutige Beispiel: Heute Morgen gab es hier kein Wasser. Die meisten Menschen halten das für ein großes Problem und eine Unannehmlichkeit. Doch wenn es ein Problem gibt, lernen wir, dankbar zu sein für das, was wir haben, und uns nicht über die Situation zu ärgern. Und dankbar zu sein, dass es Anhänger gibt, die bereit sind, zum anderen Bauernhof zu eilen, um das Nötige zu holen und die Dinge in Ordnung zu bringen.

Swami Tirtha: Das betrachten wir als wahre spirituelle Praxis. Man hat ein Problem, dann reagiert man friedlich, und plötzlich erscheint Ishvara und sagt: „Es werde Wasser!“, und das Wasser kommt. Göttliche Erkenntnis!

Karunamayi: Ja, unsere spirituellen Brüder und Schwestern sind die göttlichen Kräfte, die für uns handeln.

(из лекции Свами Тиртхи, 14.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: Что имеется в виду, когда говорят, что если мы действительно достигли некоего духовного осознания, то все остальное, что мы воспринимали или достигали раньше, будет иметь иную форму, иное понимание?

Свами Тиртха: Одна из ключевых практик здесь — благодарность. Чтобы устранить вашу готовность жаловаться, благодарность — очень сильный метод. Часто мы забываем об этом, потому что мы каким-то образом обусловлены, обучены жаловаться: «Это нехорошо, этого не хватает и т. д.». Но если мы начнем наши молитвы с благодарности за все, что мы получили в этой жизни, то медленно, медленно наша плохая обусловленность изменится. Я думаю, теоретически мы все чувствуем себя счастливыми, что у нас есть шанс на духовное совершенство, верно? Это значит, что все неприятности и все страдания, которые вы пережили в своей жизни, являются необходимым компонентом вашего пребывания здесь сейчас. Если бы вы родились в другом месте и были бы в гораздо большей безопасности или что-то в этом роде, вы бы не сидели здесь. Если конец хороший, все хорошо.

Итак, это один очень простой метод. Мы должны быть благодарны за все, что было дано, предоставлено нам. Потому что, если вы верите в милосердного Бога, Он будет действовать милосердно по отношению к вам. Если вы верите в справедливого Бога, Он будет осуществлять справедливость по отношению к вам. В шастрах говорится, что если вы отрицаете Бога, то вы отрицаете и свое собственное существование. Если вы принимаете Его существование, это также придает смысл вашему существованию.

Благодарность. Практикуйте благодарность. Тогда даже если вы проиграете, вы будете обучены практиковать благодарность. Так же, как Мадхавендра Пури – даже когда у него была еда, он не ел, потому что был обусловлен предыдущей практикой. Как избавиться от плохой практики? Устанавливая хорошую практику. Перспективы высоки. Путь долог, но и перспективы высоки. На самом деле, не верьте всему, что я говорю, путь не такой уж и длинный. Потому что они говорят, что путь от майи к гуру длиннее, чем от гуру к Кришне.

Карунамайи: Я хотела бы выразить свою благодарность за то, что все происходящее в нашей жизни имеет смысл. И сегодняшний пример – сегодня утром здесь не было воды. Большинство людей думают, что это большая проблема и неудобство, но когда возникает проблема, мы учимся быть благодарными за то, что у нас есть, и не обращать внимания на проблему. И быть благодарными за то, что были преданные, которые были готовы мчаться на другую ферму, чтобы принести то, что нужно, и все исправить.

Свами Тиртха: Это мы принимаем как настоящую духовную практику. У вас неприятность, вы реагируете мирно, и вдруг появляется Ишвара и говорит: «Да будет вода!» и вода приходит. Божественное осознание!

Карунамайи: Да, наши духовные братья и сестры — это те божественные силы, которые действуют за нас.

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

Let me quote something here. First, listen! “A religion without mystery is just like a religion without God. If you ponder over the divine mysteries, you have to protect the humility of your heart, the respectful attitude of your thoughts and the sanctity of your soul. You shouldn’t compromise philosophy by mixing the things. You shouldn’t compromise logic with the unfounded  approach. And you shouldn’t compromise common sense with neglecting it.” And now, pay attention. “If you are unable to prove something,” – that is, by empiric search – “if you are unable to prove something, with that you should agree. If you cannot scrutinize, cannot understand something – that you should believe. And if you cannot believe something – that you should admire, love, and follow. In this way, your ignorance will be dispelled by your faith, your doubts will be eliminated by your respect and your faith will be a proven fact for you, just like the vision of your eyes. Put out the light of your insignificant individual candle and you will see the illuminating bright disk of the sun of merits.”[1]

Appreciation or adoration as a way of understanding – such countenance! How was that? “If you cannot prove something, you should agree with it.” Wait a minute, for 500 years we have been educated not to agree to anything. Doubts – this is the essential message of higher education. And we agree. But we apply this method only to one topic – our own doubts. Doubt your doubts. A double negation is a positive asserting. So, if you cannot explain something, agree with that point.

Actually, my Gurudev gave the same advice. He said, ‘If you visit India and if you don’t understand something, respect it from a distance”. Isn’t that useful? There are a lot of things that you don’t understand when you visit India. There are a lot of things that you don’t understand even here, without even moving a step. So, if you cannot prove something, agree with that point – it is a revolutionary approach! If you cannot understand something, believe that. Again, a totally different approach to this reality – we try our best with the mind, with the intellect; when it fails, we give a credit of faith. And if you cannot believe something, that you should admire. Plato said, philosophy is the ability to admire. And not only admire, because admiration means there is a distance between us. But that you should affectionately admire, love. And follow.

Alright. So, here is prema-bhakti – the unconditional, natural inclination of the soul towards God Supreme and the Divine Couple as a goal. Here is chanting the mahamantra as a means. Can you prove that?

Answer: With time.

Swami Tirtha: Time, time – what is that exactly? So, we cannot prove it, right? We cannot prove this; then what should we do? If you cannot prove something, then?

Answer: Agree.

Swami Tirtha: Shall we agree on this point, that this is our goal – the unconditional divine love; and the method to reach there is chanting the Holy Name? Yes. Maybe we cannot prove it, but we can all agree on that. Because that invitation is charming. Believe the unbelievable – this is called transcendence. Alright, we agreed. Can we understand the efficacy of this process? Don’t say ‘with time’ – sorry, we cannot take that argument. All right, maybe you can, but I cannot. I cannot understand how it works. I have learned certain principles about bhakti as a process. We cannot scrutinize how it works, because it’s a hidden mystic process. Nevertheless, if you apply the method, it works very effectively – this is the second feature. You don’t know how it works, but it’s very effective. And also, it comes on its own. You cannot force it. You try, you try, but it doesn’t come. When you don’t try, it comes. But please, don’t quote me: “Tirtha Maharaj said that we shouldn’t try”. No, you have to try. But all rights are reserved by Krishna. So, it comes on its own. We cannot enforce it. Bhakti is independent. And the fourth aspect is that it’s overwhelming – when it comes, it will wash you away. I think this is quite a nice definition of prema-bhakti.

(to be continued)

[1] The author of the quote will be revealed in the next issue

(Szvámí Tírtha, 2018. május 8-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Hadd olvassak fel valamit a számotokra. Először csak hallgassátok végig! „A vallás misztika nélkül éppolyan, mint a vallás Isten nélkül. Ha az isteni misztériumokon elmélkedtek, akkor azt nagyon alázatos szívvel, nagy tisztelettel, és a lélek szentségével tegyétek. Nem szabad kompromisszumot kötnötök sem a filozófiával, oly módon, hogy összekevertek dolgokat, sem a logikával úgy, hogy megalapozatalanul közelítetek, sem pedig a józan ésszel, úgy hogy figyelmen kívül hagyjátok.” És most figyeljetek igazán! „Ha valamit, empírikus módon nem tudtok bebeizonyítani, azzal egyet kell értenetek. Ha valamit nem tudtok megvizsgálni, vagy megérteni, akkor azt el kell hinnetek. És ha valamit nem tudtok elhinni, azt csodálnotok, szeretnetek és követnetek kell. Ily módon oszlatja el hitetek a tudatlanságot, a tiszteletetek a kétséget, és bizonysággá válik a hitetek, éppúgy, ahogy a saját szemetekkel láttok. Oltsátok el saját jelentéktelen kis fényeteket és jutalmul feltárul előttetek a ragyogóan fényes napkorong.”

A tisztelet, a csodálat, mint a megismerés útja, milyen gyönyörű kép! Hogyan is volt a szövegben? „Ha valamit nem tudunk bebizonyítani, azzal egyet kell értenünk.” Várjunk csak egy pillanatra! Tehát 500 évvel ezelőtt, még arra intettek bennünket, hogy ne értsünk egyet semmivel. Kételkedjünk, ezt a lényeges üzenetet kaptuk, a legkomolyabb magas szintű tanításokból. S mi ezzel egyet is értünk. Viszont ezt a módszert csak egyvalamivel kapcsolatban alkalmazhatjuk, mégpedig a saját kétségeinkkel szemben. Kételkedj saját kétségeidben! Mivel a kettős tagadás, egy pozitív állítás, ezért, ha valamit nem tudtok megmagyarázni, akkor azzal értsetek egyet.

Valójában Gurudévánk is ezt a tanácsot adta a számunkra. ‘Ha majd ellátogattok Indiába és nem értetek valamit, akkor távolról tiszteljétek”. Ugye ez egy nagyon hasznos jótanács? Mivel, amikor Indiába látogattok rengeteg dolog van, amit nem értetek! Még itt is rengeteg olyan  dologgal találkozunk, amit nem értünk, s ehhez még egy lépést sem tettünk. Tehát, ha nem tudtok valamit bizonyítani, akkor azzal értsetek egyet, ez egy forradalmi megközelítés! Ha valamit nem értetek, akkor higgyétek el. Ez is egy merőben más megközelítése ennek a valóságnak, amit elmével, intelligenciával próbálunk megérteni. Ha így nem megy, akkor pedig adunk némi esélyt a hitnek, és ha valamit pedig nem tudtok elhinni, akkor csodáljátok azt. Plátón azt mondja, hogy a filozófia a csodálat képessége. És nem csupán a csodálaté, mert az magába foglalja azt is, hogy távolság van közöttünk. Hanem, hogy szeretettel csodáljuk, és hogy szeressük is a csodálatunk tárgyát. És kövessük.

Tehát  itt van például a cél, a préma-bhakti a lélek, Isten és az Isteni Pár iránti feltétel nélküli, természetes szerető hajlama. S kezünkben van a mahámantra éneklésének a lehetősége, mint eszköz. Be tudjátok bizonyítani ezeket?

Válasz: Az idő bebizonyítja.

Szvámí Tírtha: Az idő, az idő, mi is az pontosan? Olyasvalami, amit nem tudunk bizonyítani, de akkor mitévők legyünk? Ha valamit nem tudunk bebizonyítani, akkor?

Válasz: Azzal egyet kell értenünk.

Szvámí Tírtha: Egyet tudunk érteni azzal, hogy a feltétel nélküli istenszeretet a célunk,  és a módszer, hogy ezt elérjük a Szent Nevek zengése? Igen. Lehet, hogy nem tudjuk bizonyítani, de mindannyian egyet tudunk érteni ezzel. Mert rendkívül magasztos ez az elhívás. Hidd el a hihetetlent – ezt hívják transzcendenciának.Tehát  akkor egyetértünk vele. Fel tudjuk mérni, meg tudjuk érteni ennek a folyamatnak a hathatósságát?  Ne mondjátok erre azt, hogy ‘idővel’, – sajnálom, de ezt az érvet nem tudom elfogadni. Talán  ti meg tudjátok érteni a folyamat hatékonyságát, de én nem. Én nem tudom, hogyan működik. Megtanultam bizonyos elveket a bhakti folyamatáról, viszont mégsem tudom felkutatni, hogy miként is működik, mert ez egy rejtett misztikus folyamat. Mindenesetre, ha gyakoroljátok a folyamatot, az nagyon hathatósan működik – ez az egyik  jellemzője. Nem tudni hogyan működik, de nagyon hatékony, ráadásul magától jön, nem lehet erőltetni. Próbálkoztok, próbálkoztok, de mégsem mutatja meg magát. Aztán, amikor nem próbáljátok, akkor megnyilvánul. De kérlek ne idézzetek engem, hogy: „Tírtha Mahárádzs azt mondta, hogy nem kell próbálkoznunk”. Nem, meg kell próbálnotok, de minden jog Krisnának van fenntartva. Tehát magától jön, nem erőltethetjük. A bhakti teljesen független. A másik  jellemzője pedig az, hogy elsöprő, így amikor eljön az ideje, akkor az már megállíthatatlan. Úgy hiszem ez nagyon szép meghatározása a préma-bhaktinak.

(folytatása következik)

1. Az idézet szerzőjét a következő alkalommal fogjuk feltárni

(от лекция на Свами Тиртха, 08.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Позволете да ви цитирам нещо. Най-напред слушайте! „Религия без мистерия е като религия без Бог. Ако размишлявате над божествените мистерии, трябва да съхраните смирението в сърцето си, почтителното отношение в размислите си и светостта в душата си. Не бива да компрометирате философията като смесвате нещата. Не бива да компрометирате логиката с безоснователно отношение. И не бива да компрометирате здравия разум, като го пренебрегвате.” И сега внимавайте. „Ако сте неспособни да докажете нещо,” – тоест чрез емпирично изследване – „ако не можете да докажете нещо, трябва да се съгласите с него. Ако не можете да проумеете, да разберете нещо – трябва да го повярвате. А ако не можете да повярвате нещо – трябва да му се възхищавате, да го обичате и да го следвате. По този начин невежеството ви ще бъде разпръснато от вашата вяра, съмненията ви ще бъдат елиминирани от уважението ви, и вярата ви ще бъде за вас доказан факт, досущ като да сте видели с очите си. Загасете пламъка на незначителната си индивидуална свещица и ще видите да грейва сияйният диск на слънцето на добродетелите.”[1]

Възхищение или обожание като начин на разбиране – какво самообладание! Как беше казано? „Ако не можеш да докажеш нещо, трябва да се съгласиш.” Чакайте малко, от 500 години ни учат да не се съгласяваме с нищо. Съмнявай се – това е основното послание на висшето образование. И ние се съгласяваме. Обаче прилагаме този метод спрямо само една тема – собствените си съмнения. Съмнявайте се в съмненията си. Двойното отрицание е позитивно утвърждение. И така, ако не можете да обясните нещо, съгласете се по въпроса.

Всъщност моят Гурудев даваше същия съвет. Той казваше: „Като идете в Индия ако не разбирате нещо, уважавайте го отдалеч”. Не е ли полезно това? Има много неща, които не разбирате, ако идете в Индия. Има много неща, които не проумявате дори тук, без да сте направили и крачка. Така че ако не можете да докажете нещо, съгласете се с него – това е революционен подход! Ако не можете да разберете нещо, повярвайте го. Това отново е напълно различно отношение към тази реалност – полагаме всички усилия с ума, с интелекта, и когато те се провалят, даваме кредит на вярата. А ако не можете да вярвате в нещо, трябва да му се възхищавате. Платон е казал, че философията е способността да се възхищаваш. И не само да се възхищаваш, защото възхищението поражда дистанция. Но трябва да боготвориш с любов, да обичаш. И да следваш.

Добре. Да вземем према-бхакти – безусловната, естествена наклонност на душата към Бога и към Божествената Двойка като цел. Да вземем повтарянето на махамантрата като средство. Можете ли да докажете това?

Отговор: С времето.

Свами Тиртха: Време – какво точно представлява това? Значи не можем да го докажем, нали? Не можем да докажем; тогава какво трябва да правим? Ако не можете да докажете нещо, тогава..?

Отговор: Да се съгласим.

Свами Тиртха: Да се съгласим ли по въпроса, че това е нашата цел – безусловната божествена любов; и че методът тя да се постигне е повтарянето на светите имена? Да. Може би не можем да го докажем, но можем да се съгласим с това. Защото тази покана ни очарова. Да вярваш в невероятното – това се нарича трансцендентност. Добре, съгласихме се. Можем ли да разберем ефикасността на този процес? Не ми казвайте „с времето“ – съжалявам, не можем да приемем този аргумент. Добре, може вие да можете, но аз не мога. Аз не мога да проумея как действа. Научил съм някои принципи за бхакти като процес. Не можем да проследим как работи, защото това е скрит мистичен процес. Въпреки това, ако прилагате метода, той действа много ефективно – това е втората характеристика. Не знаете как работи, но е много ефикасно. Също така, бхакти идва от само себе си. Не можете да я принудите. Опитвате, опитвате, но тя не идва. Не опитвате – тя идва. Обаче моля ви, недейте да ме цитирате: „Тиртха Махарадж каза, че не трябва да се опитваме”. Не, трябва да опитвате. Ала всички права са запазени за Кришна. И така, тя идва от само себе си, не можете да я принудите. Бхакти е независима. И четвъртият аспект е, че е непреодолима – дойде ли, ще ви отнесе. Мисля, че това е доста добро определение за према-бхакти.

(следва продължение)

[1] Авторът на цитата ще бъде разкрит в следващия брой

(from a lecture of Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

“Eventually two brahmanas in the renounced order arrived from Bengal, and Madhavendra Puri, who liked them very much, kept them in Vrindavana and gave them all kinds of comforts. These two were then initiated by Madhavendra Puri, and he entrusted them with the daily service of the Lord. This service was performed continuously, and the worship of the Deity became very gorgeous. Thus Madhavendra Puri was very pleased. In this way the Deity worship in the temple was very gorgeously performed for two years. Then one day Madhavendra Puri had a dream. In his dream, Madhavendra Puri saw Gopala, who said, “My bodily temperature still has not decreased. Please bring sandalwood from the Malaya province and smear the pulp over My body to cool Me.“Bring sandalwood pulp from Jagannatha Puri. Kindly go quickly. Since no one else can do it, you must.” After having this dream, Madhavendra Puri Gosvami became very glad due to ecstasy of love of Godhead, and in order to execute the command of the Lord, he started east toward Bengal. Before leaving, Madhavendra Puri made all arrangements for regular Deity worship, and he engaged different people in various duties. Then, taking up the order of Gopala, he started for Bengal. When Madhavendra Puri arrived at the house of Advaita Acharya in Shantipura, the Acharya became very pleased upon seeing the ecstatic love of Godhead manifest in Madhavendra Puri. Advaita Acharya begged to be initiated by Madhavendra Puri. After initiating Him, Madhavendra Puri started for South India.[1]

So, here you can see a business model. You start as a penniless mendicant; you have a dream; then you start to establish a big mission, a big temple, big worship; then you have another dream – and again you are a beggar. Whether we have or we don’t have, one thing should be a fully fixed focus in our life – the service and the dear company of God. A grand temple or one dream under a tree – it doesn’t matter. Be connected. So, this business model we should follow. Maybe today you are in the mood for bringing your foodstuff and grain to the Annakuta ceremony. But when you have a dream and Krishna calls you for other services, be ready to jump.

These were the nectarean drops for today. May I add some bitter drops as well? Don’t think that such cases exist only in vaishnava history, in legendary times. I feel that we should live in such a manner to recreate these ideals, these pure conditions. Please help me in that. I want to do this. I like it and I want to see and offer such conditions. There are so many stupidities around. Why behave like that? Why not in a spiritual way? The ultimate things are very simple: you come from the Supreme, you belong to Him, you are a spirit soul and you have a living and loving connection. Why any other complications? What else is necessary?

Today we all agree and we smile, and we say: “Yes.” And tomorrow? Tomorrow we are back to the original condition. Better we improve the overall condition of our consciousness so that we can live in a miracle. Please help me in this respect.

All the limitations and all the shortcomings that we perceive are on a lower platform.   The sufferings that are due to material existence are on a lower platform. You don’t suffer due to higher entities. You don’t suffer heavy disease or… well, sometimes we do, but we do our best. You don’t die of hunger. Mostly your sufferings are on the mental platform. People don’t suffer due to the external conditions, they suffer due to how they perceive that. Many times we perceive our life like so: ‘Oh, this is so difficult’. I was complaining that I don’t have shoes until I met a person who doesn’t have feet. So, raise the level of your consciousness. Don’t be stuck into the mud of your mind. And please, differentiate between all these levels of realities of sufferings – bodily, mental. All the mental trouble that we have is not spiritual. It is not! Once we can reach the spiritual platform, we have to re-evaluate our conditions.

Madhavendra Puri was happy, coming as a poor penniless mendicant. No money, no social security, no pension system, no relatives, no companions, no food. Still, he was able to dream. Then he started to serve in the temple. All day being engaged in different services, cooking a lot, offering a lot. But actually, he was way too conditioned with this beggar’s life. Still he didn’t eat anything. Only some milk products at evening times. So, you might say that we are similar to Madhavendra Puri. We are also bringing our previous conditioning to the spiritual life. Before we were complaining; now we are also complaining. But remember Gurudev’s words: “What is your kirtan?”

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.103-111

(Szvámí Tírtha, 2018.08.14-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Végül két lemondott rendben élő brāhmana is érkezett Bengáliából. Mádhavéndra Purí, aki nagyon szerette őket, mindkettőjüket ott tartotta Vrndávanában, s gondoskodott teljes kényelmükről. Mádhavéndra Purí azután felavatta ezt a két brāhmanát, és az Úr napi szolgálatával bízta meg őket. Szünet nélkül végezték feladatukat, s a múrtí imádata rendkívüli pompával folyt. Mádhavéndra Purít mindez nagyon elégedetté tette. Két évig folyt a múrtí gazdag imádata a templomban. Egy napon aztán Mádhavéndra Purí álmot látott.  Álmában Gópált látta, aki így szólt hozzá: „Testem hőmérséklete még mindig nem csökkent. Kérlek, hozz szantálfát Malaja tartományból, és a péppel kend be a testemet, hogy lehűljek!” „Hozz szantálfapépet Dzsagannáth Puríból! Kérlek szépen, menj szaporán! Neked kell megtenned, hiszen senki más nem képes rá!” Mádhavéndra Purí gószvámít az álmot követően az istenszeretet eksztázisának hatására végtelen boldogság kerítette hatalmába, s hogy végrehajtsa az Úr parancsát, útnak indult keletnek, Bengália felé. Mielőtt azonban felkerekedett volna, megszervezett mindent a múrtí rendszeres imádata érdekében. Mindenkit megbízott valamilyen feladattal, majd Bengália felé vette útját, hogy eleget tegyen Gópála utasításának. Amikor Mádhavéndra Purí megérkezett Advaita ácsárja sántipurai házába, az ácsárját nagyon boldoggá tette, hogy láthatja a Mádhavéndra Puríban megnyilvánuló eksztatikus istenszeretetet. Könyörögni kezdett Mádhavéndra Purínak, hogy avassa Őt fel. Mádhavéndra Purí így is tett, majd Dél-India felé indult.[1]

Itt egy nagyszerű üzleti modellt láthatunk. Nincstelen zarándok vagy, és látsz egy álmot, aztán hatalmas misszió lesz belőle, nagy templom, nagyszabású imádat. Majd megint látsz egy álmot, s újra nincstelen zarándok vagy az úton. Akár bőségben élsz, akár nem, egy dolognak mindig állandónak és zavartalannak kell lennie, és ez Krisna kedves társasága, szolgálata. Nagy templomban élsz vagy éppen egy fa alatt hajtod álomra a fejedet, nem az számít. Az számít, hogy vajon megvan-e a fókusz? Mi tehát ezt az üzleti modellt szeretnénk követni. És lehet, hogy most életeteknek abban a stádiumában vagytok, hogy éppen a sok-sok gabonátokat és a tejeteket hozzátok el a templomba, hogy felajánljátok az Úrnak, de hogyha álmotokban másfelé szólít benneteket az Úr, akkor álljatok készen arra is!

Ezek voltak mára a nektári csöppek, de néhány keserűt (“ürmöst”) is lehet említeni? Ne gondoljátok, hogy ilyesmi csak a réges-régi, legendás vaisnava időkben létezett! Segítsetek nekem abban, hogy ezt a tiszta kort, ezeket a tiszta eszméket újra tudjuk teremteni, hogy érdemes így élni. Annyi zavar van a világban, miért ne másként, miért ne a tiszta eszmények szerint éljünk? A végső dolgok szerintem végtelenül egyszerűek. Te lélek vagy, Istentől származol, és szeretetteljes kapcsolat köt össze benneteket. Mi egyébre van szükség?

Persze most mindenki mosolyog és bólint, „Igen, csináljuk!” Aztán holnap meg visszatérünk a régi életünkhöz? Szerintem nagyon határozottan meg kellene emelnünk a tudatunk szintjét, hogy egy másfajta minőségben, a csodában élhessünk. És ez lehetséges! Ne higgyétek azt, hogy ez lehetetlen! Az egyszerű dolgokon túl mire van szükség? Mire a sok bonyodalom? Kérlek segítsetek nekem ebben!

Az összes korlátunk és hiányosságunk, amiket tapasztalunk, csak egy alacsonyabb tudatszinten létezik. Ne térjetek vissza a régi kondíciókhoz! Az ember az életét sokszor szenvedéstelinek látja. De hát nem kínoz benneteket senki, nem hal meg senki az éhségtől, nem sújtanak benneteket nyomorúságos betegségek! A  legtöbb betegség, amit tapasztaltok, az elme síkján van, mert úgy hiszitek, hogy az olyan rettenetes nagy szenvedés. Az emberek nem attól szenvednek, amiben vannak, hanem attól, ahogy azt megélik. Panaszkodsz, hogy nincsen cipőd, mígnem találkozol egy olyan emberrel, akinek nincsen lába. Minden viszonylagos! Ne ragadjatok bele az elmének ezekbe a kátyúiba! Legyetek tekintettel a szenvedéseknek, a korlátoknak azokra a forrásaira vagy szintjeire, mert  a testi vagy mentális szenvedések, a gondolatok, amiket szenvedésként éltek meg, azok egyáltalán nem lelkiek. A megoldás az, hogy lelki síkra kell jutnunk. Tehát emelkednünk kell! Ha egyszer sikerül valóban eljutnunk, felkapaszkodnunk egy lelki síkra, akkor az összes korábbi és meglévő tapasztalatunkat át kell értékelnünk.

Mádhavéndra Purí kezdetben ugye egy nincstelen zarándok volt. Se nyugdíjbiztosítás, se szociális ellátás, se család, se társ, se semmi, még étel sem! De álmodni még tudott! Utána meg nagy templom, nagyszabású imádat, bőséges bhóga felajánlás, de túlságosan beleragadt abba a nicstelen életbe, amikor még egész nap nem evett semmit, így azután sem evett, csak este valami kis tejterméket. Mondhatnátok, hogy mi is ilyenek vagyunk, mint Mádhavéndra Purí, hogy még velünk van a régi szokásrendszer. Korábban is panaszkodtunk, most is panaszkodunk. De, hát emlékezzetek Gurudév figyelmeztetésére, „Ez a nyavajgás a te kírtanád?”

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.103-111.

(от лекция на Свами Тиртха, 14.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Накрая двама отречени брахмани пристигнаха от Бенгал и Мадхавендра Пури, който много ги хареса, ги задържа във Вриндавана и им предостави всякакви удобства. Те двамата бяха посветени от Мадхавендра Пури и той им възложи ежедневната грижа за Бога. Това служене се провеждаше постоянно и почитанието към божеството стана много пищно. Така Мадхавендра Пури беше много доволен. По този начин обожанието на муртито в храма бе изпълнявано с голямо великолепие в продължение на две години. Тогава, един ден, Мадхавендра Пури сънува сън. В този сън Мадхавендра Пури видя Гопала, който каза: „Телесната Ми температура все още не е намаляла. Моля те, донеси сандалово дърво от провинцията Малая и намажи пастата по тялото Ми, за да Ме охлади. Донеси сандалова паста от Джаганнатха Пури. Бъди любезен да тръгнеш по-бързо. Тъй като никой друг не може да го направи, ти трябва да го сториш.” След като сънува този сън, Мадхавендра Пури Госвами бе много щастлив в екстаза на божествената любов и, за да изпълни заръката на Бога, потегли на изток към Бенгал. Преди да тръгне, Мадхавендра Пури направи всички приготовления за редовното почитане на божеството и възложи на различни хора разнообразни задачи. След това, за да изпълни заръката на Гопала, той пое към Бенгал. Когато Мадхавендра Пури пристигна в къщата на Адвейта Ачария в Шантипура, Ачария остана много доволен като видя екстатичната божествена любов да се проявява в Мадхавендра Пури. Адвейта Ачария помоли да бъде посветен от Мадхавендра Пури. След като го посвети, Мадхавендра Пури продължи към Южна Индия.[1]

И така, тук виждате един бизнес модел. Започваш като безпаричен просяк; сънуваш сън; след това установяваш голяма мисия, голям храм, голямо обожание; после сънуваш друг сън – и отново ставаш просяк. Независимо дали имаме или нямаме нещо, един трябва да е стабилно установеният фокус в живота ни – служенето и скъпата компания на Бога. Великолепен храм или сън под дърво – няма значение. Бъдете свързани. Ето този бизнес модел трябва да следваме. Може днес да сте в настроение да поднасяте храна и зърно в церемонията Аннакута. Но когато в съня ви Кришна ви призове за друго служене, бъдете готови да скочите.

Това са нектарните капки за днес. Мога ли да добавя и няколко горчиви капки? Не си мислете, че такива случаи съществуват само във ваишнавската история, от времената на легендите. Аз чувствам, че ние трябва да живеем по такъв начин, че да пресъздадем тези идеали, тези чисти условия. Моля ви, помагайте ми в това. Аз искам да го направя. Харесва ми, искам да виждам и да предлагам такива условия. Наоколо е пълно с толкова много глупост. Защо да се държим така? Защо не по духовен начин? Най-висшите неща са съвсем простички: идвате от Бога, принадлежите Му, вие сте души от Духа и помежду ви има жива връзка на обич. Защо е нужно друго усложняване? Какво още е необходимо?

Днес всички се съгласяваме, усмихваме се и казваме: „Да.” А утре? Утре се връщаме в обичайното си състояние. По-добре да подобряваме цялостното състояние на съзнанието си, за да можем да заживеем в чудо. Моля ви, помогнете ми в това.

Всички ограничения и всички недостатъци, които виждаме, са на по-ниско ниво.   Страданията, присъщи на материалното битие, са на по-ниско ниво. Вие не страдате от по-висшите същества. Не страдате от тежки болести… е, понякога се случва, но правим каквото можем. Не умирате от глад. Повечето ви страдания са на нивото на ума. Хората не страдат заради външните обстоятелства, а от това как ги възприемат. Много пъти животът ни се струва толкова труден. „Оплаквах се, че нямам обувки, докато не видях човек, който нямаше крака.“ Така че издигнете нивото на съзнанието си. Недейте да засядате в калта на своя ум. И моля ви, правете разлика между тези различни нива на реалност на страданията – телесното, менталното. Всички умствени проблеми, които имаме, не са духовни. Не са! Веднъж достигнем ли духовното ниво, ще трябва да преоценим средата си.

Махдавендра Пури бил много щастлив когато бил беден просяк без пукната пара. Без пари, без социални осигуровки, без пенсия, без роднини, без съратници, без храна. Обаче можел да мечтае. След това започнал да служи в храма. По цял ден бил зает с различни служения, готвел, предлагал. Но всъщност бил твърде обусловен от просешкия си живот – пак не ядял нищо. Единствено вечерно време малко млечни продукти. И може да кажете, че и ние сме като Мадхавендра Пури. И ние привнасяме в духовния си живот предишната си обусловеност. Преди сме се оплаквали, сега също се оплакваме. Но спомнете си думите на Гурудев: „Какъв е вашият киртан?”

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.103-111

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

 „Schließlich kamen zwei Brahmanen des Ordens der Entsagung aus Bengalen, und Madhavendra Puri, der sie sehr mochte, hielt sie in Vrindavana und bot ihnen alle möglichen Annehmlichkeiten. Diese beiden wurden dann von Madhavendra Puri initiiert, und er betraute sie mit dem täglichen Dienst des Herrn. Dieser Dienst wurde kontinuierlich durchgeführt, und die Anbetung der Gottheit wurde sehr prächtig. Daher war Madhavendra Puri sehr erfreut. Auf diese Weise wurde die Anbetung der Gottheit im Tempel zwei Jahre lang sehr prächtig durchgeführt. Dann hatte Madhavendra Puri eines Tages einen Traum. In seinem Traum sah Madhavendra Puri Gopala, der sagte: „Meine Körpertemperatur ist immer noch nicht gesunken. Bitte bring Sandelholz aus der Provinz Malaya und streiche mit dem Brei über meinen Körper, um mich abzukühlen. „Bring Sandelholz aus Jagannatha Puri. Bitte beeil dich. Da es sonst niemand kann, musst du es tun.“ Nachdem er diesen Traum gehabt hatte, wurde Madhavendra Puri Gosvami durch die Ekstase der Liebe zu Gott sehr froh, und um den Befehl des Herrn auszuführen, machte er sich auf den Weg nach Osten in Richtung Bengalen. Vor seiner Abreise traf Madhavendra Puri alle Vorkehrungen für die regelmäßige Anbetung der Gottheit und beauftragte verschiedene Menschen mit verschiedenen Aufgaben. Dann nahm er die Aufforderung von Gopala an und machte sich auf den Weg nach Bengalen. Als Madhavendra Puri im Haus von Advaita Acharya in Shantipura ankam, war der Acharya sehr erfreut, als er die ekstatische Liebe zu Gott in Madhavendra Puri zeigte. Advaita Acharya bat darum, von Madhavendra Puri eingeweiht zu werden. Nachdem er ihn eingeweiht hatte, machte sich Madhavendra Puri auf den Weg nach Südindien.[1]
Hier seht ihr also ein Geschäftsmodell. Ihr beginnt als mittelloser Bettler; ihr habt einen Traum; dann beginnt ihr, eine große Mission und einen großen Tempel zu gründen, eine große Anbetung; dann habt ihr einen anderen Traum – und wieder seid ihr ein Bettler. Ob wir etwas haben oder nicht, eine Sache sollte ein fester Fokus in unserem Leben sein – der Dienst und die enge Gesellschaft Gottes. Ein großartiger Tempel oder ein Traum unter einem Baum – das spielt keine Rolle. Bleibt verbunden. Also sollten wir diesem Geschäftsmodell folgen.
Vielleicht seid ihr heute in der Stimmung, eure Lebensmittel und euer Getreide zur Annakuta-Zeremonie mitzubringen. Aber wenn ihr einen Traum habt und Krishna euch zu anderen Diensten ruft, seid bereit, zu springen.
Das waren die nektarreichen Tropfen für heute. Darf ich auch ein paar bittere Tropfen hinzufügen? Denkt nicht, dass solche Fälle nur in der Vaishnava-Geschichte, in legendären Zeiten, vorkommen. Ich bin der Meinung, dass wir so leben sollten, dass wir diese Ideale, diese reinen Bedingungen wiederherstellen. Bitte helft mir dabei. Ich möchte das tun. Es gefällt mir und ich möchte solche Bedingungen sehen und anbieten. Es gibt so viele Dummheiten um uns herum. Warum sollten wir und so verhalten? Warum nicht auf spirituelle Weise? Die letzten Dinge sind sehr einfach: ihr kommt vom Höchsten, ihr gehört zu Ihm, ihr seid eine spirituelle Seele und ihr habt eine lebendige und liebende Verbindung. Warum irgendwelche anderen Komplikationen? Was ist sonst noch nötig?
Heute sind wir alle einer Meinung und wir lächeln und sagen: „Ja“. Und morgen? Morgen sind wir wieder im ursprünglichen Zustand. Besser, wir verbessern den Gesamtzustand unseres Bewusstseins, damit wir in einem Wunder leben können. Bitte helft mir in dieser Hinsicht.
Alle Beschränkungen und alle Mängel, die wir wahrnehmen, befinden sich auf einer niedrigeren Ebene. Die Leiden, die auf die materielle Existenz zurückzuführen sind, befinden sich auf einer niedrigeren Ebene. Ihr leidet nicht aufgrund höherer Wesenheiten. Ihr erkrankt nicht schwer oder … nun, manchmal schon, aber wir tun unser Bestes. Ihr sterbt nicht an Hunger. Meistens sind eure Leiden geistiger Natur. Menschen leiden nicht aufgrund der äußeren Umstände, sie leiden aufgrund ihrer Wahrnehmung. Oft nehmen wir unser Leben so wahr: „Oh, das ist so schwierig.“ Ich habe mich beschwert, dass ich keine Schuhe habe, bis ich eine Person traf, die keine Füße hat. Erhöht  also euer Bewusstsein. Bleibt nicht im Schlamm eures Geistes stecken. Und bitte unterscheidet  zwischen all diesen Ebenen der Realität des Leidens – körperlich und geistig. All unsere geistigen Probleme sind nicht spirituell. Das sind sie nicht! Sobald wir die spirituelle Ebene erreichen, müssen wir unsere Bedingungen neu bewerten.
Madhavendra Puri war glücklich, als er als armer, mittelloser Bettler kam. Kein Geld, keine
Sozialversicherung, kein Rentensystem, keine Verwandten, keine Gefährten, kein Essen. Trotzdem konnte er träumen. Dann begann er, im Tempel zu dienen. Den ganzen Tag war er mit verschiedenen Diensten beschäftigt, kochte viel, bot viel an. Aber eigentlich war er viel zu sehr an dieses Bettlerleben gewöhnt-er aß fast nichts. Nur ein paar Milchprodukte am Abend. Man könnte also sagen, dass wir Madhavendra Puri ähnlich sind. Auch wir bringen unsere frühere Konditionierung in das spirituelle Leben mit. Früher beschwerten wir uns; jetzt beschwerten wir uns auch. Aber denkt an Gurudevs Worte: „Wie ist euer Kirtan?“

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.103-111

(из лекции Свами Тиртхи, 14.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдушей пятницы)

«В конце концов из Бенгалии пришли два странника-брахмана. Мадхавендра Пури, проникшись к ним симпатией, сделал все возможное, чтобы они остались во Вриндаване.

 Позже Мадхавендра Пури дал им посвящение и поручил служить Господу каждый день. Служение это не прерывалось, и поклонение Божеству к великой радости Мадхавендры Пури стало очень пышным.  Так поклонение Божеству в храме продолжалось два года. Затем однажды Мадхавендре Пури приснился сон. Во сне Гопала сказал Мадхавендре Пури: «Жар у Меня так и не прошел. Пожалуйста, принеси сандалового дерева, что растет в провинции Малая, приготовь из него охлаждающую пасту и умасти Меня этой пастой».  «Сандаловое дерево нужно принести из Джаганнатха-Пури. Никто, кроме тебя, сделать это не сможет, поэтому отправляйся туда немедленно».

Увидев этот сон, Мадхавендра Пури Госвами возликовал, охваченный экстазом любви к Богу. Исполняя волю Господа, он отправился на восток, в Бенгалию.  Перед уходом Мадхавендра Пури позаботился о том, чтобы поклонение Божеству не прекращалось, и распределил между служителями обязанности. Затем, исполняя повеление Гопалы, он пошел в Бенгалию.  Когда Мадхавендра Пури пришел в деревню Адвайты Ачарьи в Шантипуре, тот, видя его экстатическую любовь к Богу, очень обрадовался.

 Адвайта Ачарья попросил у Мадхавендры Пури посвящение. Мадхавендра Пури дал Ему посвящение и отправился на юг Индии.[1]

Итак, здесь вы можете увидеть бизнес-модель. Вы начинаете как нищий без гроша; вам снится сон; затем вы начинаете основывать большую миссию, большой храм, большое поклонение; затем вам снится другой сон — и вы снова нищий. Независимо от того, есть у нас или нет что-то, одно должно быть полностью постоянным фокусом в нашей жизни — служение и дорогая компания Бога. Большой храм или сон под деревом — не имеет значения. Будьте связаны. Итак, этой бизнес-модели мы должны следовать. Возможно, сегодня вы настроены принести еду и зерно на церемонию Аннакута. Но когда у вас есть сон и Кришна призывает вас к другим служениям, будьте готовы прыгнуть.

Это были нектарные капли на сегодня. Могу ли я добавить немного горьких капель? Не думайте, что такие случаи существуют только в истории вайшнава, в легендарные времена. Я чувствую, что мы должны жить таким образом, чтобы воссоздать эти идеалы, эти чистые условия. Пожалуйста, помогите мне в этом. Я хочу это сделать. Мне это нравится, и я хочу видеть и предлагать такие условия. Вокруг так много глупостей. Зачем вести себя так? Почему не духовно? Конечные вещи очень просты: вы исходите от Всевышнего, вы принадлежите Ему, вы духовная душа и у вас есть живая и любящая связь. Зачем еще какие-то сложности? Что еще нужно?

Сегодня мы все согласны и улыбаемся, и говорим: «Да». А завтра? Завтра мы вернемся к изначальному состоянию. Но было бы лучше, если мы улучшим общее состояние нашего сознания, чтобы мы могли жить в чуде. Пожалуйста, помогите мне в этом отношении.

Все ограничения и все недостатки, которые мы воспринимаем, находятся на более низкой платформе. Страдания, которые вызваны материальным существованием, находятся на более низкой платформе. Вы не страдаете из-за высших сущностей. Вы не страдаете от тяжелых болезней или… ну, иногда мы страдаем, но мы делаем все возможное. Вы не умираете от голода. В основном ваши страдания находятся на ментальной платформе. Люди не страдают из-за внешних условий, они страдают из-за того, как они это воспринимают. Часто мы воспринимаем свою жизнь так: «О, это так трудно». Я жаловался, что у меня нет обуви, пока не встретил человека, у которого нет ног. Так что повышайте уровень своего сознания. Не застревайте в грязи своего ума. И, пожалуйста, различайте все эти уровни реальностей страданий — телесные, ментальные. Все ментальные проблемы, которые у нас есть, не духовны. Это не так! Как только мы сможем достичь духовной платформы, мы должны переоценить свои условия.

Мадхавендра Пури был счастлив, придя как бедный нищий без гроша. Ни денег, ни социального обеспечения, ни пенсионной системы, ни родственников, ни товарищей, ни еды. Тем не менее, он мог мечтать. Затем он начал служить в храме. Весь день занимаясь различными службами, много готовя, много предлагая. Но на самом деле, он был слишком обусловлен этой жизнью нищего. Он все еще ничего не ел. Только немного молочных продуктов по вечерам. Так что, можно сказать, что мы похожи на Мадхавендру Пури. Мы также приносим нашу прежнюю обусловленность в духовную жизнь. Раньше мы жаловались; теперь мы тоже жалуемся. Но помните слова Гурудева: «Каков ваш киртан?»

(продолжение следует)

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья, 4.103-111