Sharanagati

(из лекции Свами Тиртхи, 11.01.2019 утром, София)

Наконец-то выглянуло яркое солнце. Теперь мы можем по-настоящему оценить его после стольких дней, полных мрака, тумана и холода. Такова уж человеческая природа: мы способны ценить благословенные, божественные дары лишь тогда, когда они отсутствуют. Солнце Кришны (Кришна-сурья-сама) сияет всегда, но, к сожалению, из-за облаков невежества мы порой забываем об этом. Поэтому нам необходимо преодолеть эту человеческую склонность — медленно учиться и быстро всё забывать; лучше руководствоваться противоположным принципом: быстро постигать суть и никогда о ней не забывать.

А теперь продолжим наше изучение божественного цветка лотоса. Как мы уже говорили, существует несколько уровней понимания этого прекрасного символа. Мы обсуждали лотос сердца, лотос как космический символ и как символ духовный — олицетворение самой сути творения. Если же, опираясь на понимание, почерпнутое из «Брахма-самхиты», где описываются лотос, шестиугольник /шаткона/, окружающее пространство, а также все спутники и представители, расположенные вокруг этого средоточия божественного единства, мы более детально рассмотрим эту структуру, то увидим ближайших спутников Кришны. Можно сказать, что слуги и возлюбленные преданные Кришны также располагаются подобным образом — в форме лотоса. Это еще одна живая мандала в форме лотоса. Как мы уже говорили, если мы поместим Божественную Чету в центр своей жизни, то всё остальное выстроится соответствующим образом. Поэтому и эта мандала-лотос, состоящая из самых дорогих преданных, также сосредоточена вокруг Божественной Четы. Это называется «йога-питха» — своего рода символическая схема расположения различных преданных. Такая йога-питха служит фундаментом нашей веры, и именно на этом основании нам следует утвердить объект нашего поклонения — Радху и Говинду, находящихся в самом центре.

Итак, у всех мандал есть общие черты — например, квадратная форма по периферии. В них всегда предусмотрены ворота, ориентированные по сторонам света; входя в это священное пространство, мы обретаем внутреннюю гармонию, воплощенную в форме круга. Квадрат неизменно символизирует материальную сферу, и данное священное пространство отделено от нее. Однако наличие ворот указывает на то, что изоляция не является полной: в это священное пространство можно войти. Можно сказать, что в этом заключается наша надежда: даже само это символическое изображение говорит о том, что существует путь к постижению божественного. А в самом центре любой мандалы находится центральная точка. Как правило, это точка прорыва. Ведь, приближаясь к мандале, мы движемся из внешнего мира, из материальной жизни. Мы пытаемся подойти к ней в горизонтальной плоскости — и в итоге достигаем ворот.

Вы входите и всё больше приближаетесь к самой сути. И там, в этой точке встречи с Божественным, всё устроено подобно храмовому комплексу: вы приходите из внешнего мира и, минуя различные дворы, ворота и входы, приближаетесь к Святая Святых — к мурти, пребывающему в этом храме. И именно там, где вы встречаетесь с Богом, происходит прорыв. Ваше горизонтальное движение сменяется вертикальной связью. Долгое время на духовном пути мы движемся в одной плоскости, хотя и пытаемся приблизиться к пониманию сути. Но когда вы оказываетесь там — в этой особой точке концентрации духовной силы, — вы можете возвысить свое сознание. И это подобно духовному квантовому скачку.

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

„And what is the real purpose of every movement? It is for the one, Absolute, Universal power. That absolute current goes towards the satisfaction of Krishna. But that reading is not possible for the superficial jivas. The jiva cannot read or conceive the real meaning of everything. The jiva will have a different reading of the circumstances, but that will be superficial, and that is maya. We may interpret in our own way the reason for an earthquake, a storm, or anything, but the reading is from our local interest. The real meaning is hidden. This is Maya, and on the basis of that we are performing so many activities. All our interpretations are from the plane of local interest, so give it up!”[1] As we discussed yesterday, give up the previous level of understanding in order to be awakened to a higher stage of consciousness. 

“Without knowing the real meaning, what we feel and read is the wrong reading of the environment. It is maya. We miss the universal purpose and from local interest we read: ‘No, this is for this purpose, that is for that purpose’. But this is (just) local interest. What we conceive, feel, trust and believe, is not in consonance with the universal reading. It is an illusion. Even our belief is within the realm of maya. Our conceptions will have no standing in the interest of the Absolute. What we read in the local interest, we will not find if we go to read the universal interest.” So you cannot compare, you cannot find the local interest in the Absolute. “Our disease of local interest and conception will be cured and removed when we see that everything is meant for Krishna.” So it will be cured when we see that everything is meant for Krishna and we become one with that interest. 

“That feeling, that conception is called illusion – what is not. It is apparent, but it is not real. What is not real, this is called illusion. Even what I think to be real is not so, Maya. ‘Ma’ means ‘not’ and ‘ya’ means ‘what’ – ‘what is not’. Apparently it seems to be, but in fact it is not so, that is illusion. In such a plane we eliminate the infinite interest and instead we read the things by measuring according to our own interest. We measure everything only from the angle of vision and standpoint of our own selfish interest. In this way we ignore the infinite representation, position, duty and service – and that is called illusion.”

Therefore we need gurus, we need our teachers, because they represent a higher stage of realization. And Gurudev gave us the lesson about this many times. I think I’ve told you that example, when he said: “Why don’t you open a direct door to the outside from the temple room?” You know, at that time we were living in a farmhouse in the countryside and to have a direct door to the outside from the temple is very impractical. It is not only all the dirt you will bring into the temple room, but in wintertime all the cold will also enter directly. So we tried to explain to Gurudev: “But you know, it is like this and like that”, and we came up with all these selfish solutions. And then with a very sorrowful face he finally said, “If only once you would say ‘yes’!” He was a very smart person, he knew everything about opening a direct access to the outside. So it was not the question. He only wanted to test our readiness to agree. “If only once you would say yes…” 

So he had a different purpose. We understood his words on one platform, but he had something else on his mind. There were many other cases when we thought that his suggestions were so extreme and so impractical, and then the next day they happened. Many of his predictions are manifesting now. So, the clash of local and universal interest. We waste half of a lifetime in this. We try to push our own opinion. But after some time we give it up. And this is the way to be awakened to a higher stage of consciousness. When it is not your knowledge or achievement or anything, but it is revealed to you. It is a much higher approach, much more refined! 

“Yathabhaso yatha tamah[2]—light and darkness both exist. The absence of truth is not truth: it is tama, darkness, ignorance, mistake and error.” The absence of truth is not truth! “The ontological base of the whole Shrimad Bhagavatam is contained in the four main shlokas. The Lord is present everywhere in a direct or indirect way.”

Therefore, if we have to learn something and experience something in this lifetime, we want to learn in the direct school, not in the indirect school. And the direct school is the mild one. This is for the obedient ones. The other institution is for the disobedient ones. Indirect teaching – this is the illusion; and direct teaching – this is Krishna’s grace. 

(to be continued)

1. Reading from the chapter “Hearing to see”, Centenary Anthology of Shridhara Maharaj
2. Shrimad Bhagavatam 9.2.34

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ott tartottunk, hogy „Ő az, Aki ismeri minden cselekedet valódi célját”, s ha teljesen odaszentelődünk, akkor olyan „színűre festi” az életünket, amilyenre Ő akarja, az már Rajta múlik.

„S mi az összes cselekedet valódi célja? Az egyetlen, Abszolút, Univerzális erőnek, tehát az Úr Krisnának az elégedettsége. De erre a felismerésre a hétköznapi, sekélyes dzsívák nem képesek eljutni. Ők nem tudják megérteni vagy felfogni a dolgok valódi értelmét, másképp értelmezik a körülményeket, felszínesen, illuzórikusan. Mi a saját szemszögünkből értelmezzük egy földrengés, egy vihar vagy bármi másnak az igazi okát, és ez pedig a saját egyéni érdekünktől függ, azok valódi jelentése rejtve marad a számunkra. Ezt hívják májának, s ez működteti az összes cselekedetünket. Mindent a saját érdekeink, a saját szintünk szerint értelmezünk, s ezzel kell felhagynunk!”[1] Ahogy tegnap már megbeszéltük, adjuk fel a korábbi tudatszintünket, azért hogy egy magasabb tudatossági szintre ébredhessünk. 

„Anélkül, hogy ismernénk a dolgok valódi jelentését, mindaz amit érzünk és kiolvasunk a jelenségekből az illuzórikus. Hiányzik belőle az egyetemes cél, és csupán a saját érdekeink szerint értelmezzük azt: „Nem, ez ezért és ezért van.” De ez csak a saját szemszögünk, az amit képesek vagyunk érezni, elhinni, de ez nincs összhangban a dolgok egyetemes céljával, tehát illúzió csupán. Még a hitünk is az illúzió hatása alatt van, nincs köze az Abszolút valósághoz. A dolgok saját olvasatát nem fogjuk megtalálni az egyetemes nézőpontban.” Tehát ezeket nem lehet összehasonlítani, a saját szemszögünket az Abszolútéval. „A saját perspektivikus látásmódunkból, akkor fogunk kigyógyulni, akkor fog megszűnni, ha már mindent Krisnáért valónak tekintünk.” Tehát, akkor fogunk kigyógyulni az anyagi lét betegségéből, ha meglátjuk, hogy minden Krisnáért van, s eggyé válunk ezzel az akarattal.

„Ezt az érzést, ezt a felfogást nevezzük illúziónak, vagyis nem létezőnek. Látszólagos, de nem valós, tehát valójában nem létezik, ezért nevezzük illúziónak. Még amit annak is hiszünk az sem az, hanem Májá. A „má” azt jelenti, hogy „nem”, a „já” pedig azt, hogy „ami”, tehát „ami nincs”. Látszólag úgy tűnik, mintha létezne, de valójában nem így van, az csupán illúzió. Tehát ezen az anyagi szinten kizárjuk a végtelen iránti érdeklődésünket, és helyette inkább a saját érdekeink szerint mérjük a dolgokat. Csak a saját, kizárólagos önös érdekünk szerint mérlegelünk mindent. Ily módon figyelmen kívül hagyjuk a végtelen evilági megjelenést, helyzetét, feladatát és szolgálatát, ezt hívják illúziónak.”

Ezért van szükségünk gurura, tanítómesterekre, mert ők képviselik a magasabb valóságot. S erről jópár komoly tanítást kaptunk Gurudévtől. Úgy hiszem, már meséltem nektek azt a példát, amikor azt javasolta, hogy: „Miért nem nyittok az udvarról egy közvetlen bejáratot a templomba?” Tudjátok, akkoriban egy tanyasi parasztházban laktunk, és egy közvetlen bejárati ajtó a templomba az nem lett volna célszerű megoldás. Egyrészt a kosz, másrészt télen a hideg egyenesen a templomba került volna. Tehát próbáltuk elmagyarázni Gurudévnek, hogy: „De tudod, hogy akkor ez és ez lesz…”, szóval mindenféle önös érvvel álltunk elő. Mire ő nagyon szomorú arccal csak annyit mondott: „Bárcsak egyszer is “igent” mondanátok!” Ő egy nagyon okos valaki volt, természetesen ismerte az összes józan érvet, hogyan mivel járna egy közvetlen bejárat nyitása, de nem erről szólt az egész. Csak tesztelni akarta a rátermettségünket, meghódoltságunkat. „Hacsak egyszer azt mondanátok, hogy igen…” 

Tehát más célja volt ezzel. A szavak szintjén ugyan megértettük őt, de lelki szempontból még nem voltunk készek erre a magasabb látásmódra. Jó pár hasonló eset volt, amikor úgy gondoltuk, hogy a javaslatai túlságosan extrémek, kivitelezhetetlenek, majd másnap mégiscsak neki lett igaza, s minden úgy történt, ahogy ő szerette volna. Illetve voltak olyan jóslatai, látomásai, melyek nagy része most valósul meg. Tehát néha ütköznek az egyéni és az egyetemes érdekek. Szinte életünk felét ezekre pazaroljuk, próbálva ráerőszakolni a saját véleményünket a magasabb igazságokra. Aztán lassacskán feladjuk, és ez a módja, hogy egy magasabb tudatszintre való ébredésnek. Amikor már nem a saját tudásunkra, vagy tapasztalatainkra hagyatkozunk, hanem feltárul előttünk a valódi lényeg. Sokkal magasabb, sokkal kifinomultabb módon viszonyulunk mindenhez. 

„Jathábhászó jathá tamah[2] – a fény és a sötétség egyaránt létezik. Az igazság hiánya, még nem igazság, az tamah, sötétség, tudatlanság, tévedés és hiba.” Az igazság hiánya, még nem igazság! „Az egész Srímad Bhágavatam ontológiai alappillére a négy fő slókában rejlik. Az Úr direkt és indirekt formában mindenütt jelen van.”

Tehát, ha meg kell tanulnunk, meg kell tapasztalnunk valamit ebben az életben, akkor azt szeretnénk direkt módon, ne pedig az indirekt iskola tanításai szerint tenni. Ez a közvetlen iskola ez a szelíd tanítási mód, az engedelmeseké, míg a másik intézmény inkább az engedetlenek számára való. Az indirekt tanítás, az illúzió, míg a direkt út Krisna kegye.

(folytatása következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs Antológiájának 4. fejezete: „Hearing to see”
2. Shrimad Bhagavatam 9.2.34

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2020 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

„И каква е истинската цел на всяко едно движение? То е за единствената, абсолютна, вселенска сила. Този абсолютен поток тече към удовлетворението на Кришна. Ала такъв прочит е недостъпен за повърхностните дживи. Джива е неспособна да разчете или проумее истинския смисъл на всичко. Тя ще има различен прочит на обстоятелствата, но той ще бъде повърхностен и това е мая. Ние може да интерпретираме по свой начин причините за някое земетресение, буря или каквото и да било, но този прочит е откъм собствения ни интерес. Истинският смисъл е скрит. Това е мая, и върху тази основа ние извършваме толкова много действия. Всичките ни интерпретации са от нивото на частния интерес, затова откажете се от тях!”[1] Както говорихме вчера, изоставете досегашното си ниво на разбиране, за да се пробудите за по-висше ниво на съзнание. 

„Без познаване на истинския смисъл, всичко онова, което чувстваме и разчитаме, е погрешен прочит на обкръжението. То е мая. Пропускаме универсалния смисъл и откъм собствения си интерес смятаме: „Това е с такава цел, а онова – с онакава“. Ала това е ограничен интерес. Каквото си мислим, чувстваме и вярваме не е в съзвучие с универсалния прочит. То е илюзия. Дори и вярванията ни са в областта на мая. Нашите концепции нямат стабилност в интереса на Абсолюта. Което откриваме в ограничения си интерес, няма да го намерим ако умеем да четем вселенския интерес.” Така че не можем да сравним, не можем да открием частния интерес в Абсолютния. „Нашата болест на частния интерес и разбиране ще се излекува и премахне, щом видим, че всичко е за Кришна.” Тоест, ще бъдем излекувани, когато видим, че всичко е предназначено за Кришна и станем едно с този интерес. 

„Това чувство, това разбиране се нарича илюзия – нещо, което не е. То е привидно, не е истинско. Което не е истинско, се нарича илюзия. Дори това, което считам за истинско, не е такова, то е мая. „Ма“ означава „не“, а „я“ означава „което“ – „което не е“. Привидно изглежда, че е така, но в действителност не е, то е илюзия. В нейната равнина ние пренебрегваме интереса на безкрая и вместо това четем нещата спрямо мерките на собствения си интерес. Измерваме всичко единствено от гледната точка на собствения си егоистичен интерес. По този начин пренебрегваме безкрайната перспектива, позиция, задължение и служене – и това се нарича илюзия.”

Затова се нуждаем от гуру, от нашите учители, защото те представят едно по-високо ниво на осъзнатост. И Гурудев много пъти ни е давал урок за това. Мисля, че съм ви разказвал онзи случай, когато той каза: „Защо не отворите директна врата за навън откъм храмовата стая?” По онова време живеехме в една ферма в провинцията и да имаш директна врата за навън от храма е много непрактично. Не само, че цялата мръсотия ще се нанася в храма, но зиме и целият студ ще влиза директно. Затова се опитахме да обясним на Гурудев: „Но разбираш ли, така и така…” изваждайки на масата всякакви себелюбиви решения. И тогава с много тъжно лице той накрая каза: „Поне веднъж да бяхте казали „да!” Той беше много умен човек, знаеше всичко за отварянето на директна врата за навън. Така че не в това беше въпросът. Той просто искаше да тества нашата готовност да се съгласим. „Поне веднъж да бяхте казали „да“…”

Така че той имаше различна цел. Ние разбирахме думите му на едно ниво, но той имаше съвсем друго на ум. Имаше и много други случаи, в които предположенията му ни се струваха толкова крайни и непрактични, но на следващия ден те се случваха. Много от предсказанията му се сбъдват сега. Това е сблъсъкът между ограничения и универсалния интерес. Пропиляваме половината си живот в това. Опитваме се да наложим собственото си мнение. Ала като мине известно време се отказваме. И това е начинът да се пробудим за по-висше ниво на съзнание. Когато не става дума за твоето знание, постижения или каквото и да е, но нещо ти се разкрива. Това е много по-висш, по-пречистен подход! 

„Ятхабхасо ятха тамах[2]— и светлината, и тъмнината съществуват. Отсъствието на истината не е истина: то е тама, тъма, невежество, грешка.” Отсъствието на истината не е истина! „Онтологичната основа на целия „Шримад Бхагаватам“ се съдържа в четирите главни шлоки. Бог присъства навсякъде по пряк и индиректен начин.”

Затова, щом трябва да научим и преживеем нещо в този живот, ние искаме да го научим в директната школа, не в индиректната. Директната школа е меката. Тя е за послушните. Другата институция е за непослушните. Индиректното учение – това е илюзията; а директното учение е милостта на Кришна. 

(следва продължение)

1. От главата „Да чуеш, за да видиш“, „Стогодишна антология“ на Шридхара Махарадж
2. „Шримад Бхагаватам“ 9.2.34

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Yadunath: Who can represent the spiritual masters? 

Swami Tirtha: In general we can say that every disciple represents the spiritual master. Because from the fruit you can understand the tree. All the disciples are fruits of the tree, so they represent the tree. Nevertheless, there are some nice fruits and there are some… smaller ones. Some have a biological system inside. Others have fallen on the ground. There are different fruits on the same tree. Some are ripe, tasty, juicy; other are a little sour. But in general we can say that each and every disciple has the right to represent their spiritual master. And the opposite is also true, according to you people will understand your master – they will judge your master, your faith, your God. If you behave stupidly, they will say: “Ah, you have a stupid religion, therefore you are stupid.” So we have to be very careful about this representation. Because we are not on our own. 

At the same time, we usually think: to represent the spiritual masters is like to be a successor – if I am correct? Usually as long as the master is still alive, this representation can happen only according to delegation – when the master will delegate the position to a chosen disciple: “You are my representative.” This is called the ritvik system – when one or more disciples represent the spiritual master in certain different functions. And when the master has withdrawn from this planet Earth, then the chance for this general representation of the spiritual master comes in the life of all the disciples. They are entitled to represent their masters, to represent the mission, the line to others. And sometimes you represent our tradition in a very simple manner – that you are a nice person and people appreciate your faith and your belonging to a spiritual tradition. Or some will go forward officially, share the message what they have learned from their master and invite others to join. This is a special type of representation – when we try to carry on the mission of our masters. Most probably few devotees will do this kind of service. One, two or few successors will carry on the mission officially, as spiritual authorities. 

But actually, what is most important is the unseen mission of the master. This inner representation is more important than any external activities. How can we serve or represent the spiritual master properly? I think you all know the answer – if you follow the teachings nicely. But to whom will the spiritual power be delegated to carry on the majority of missionary activities – that depends on Krishna’s grace. It’s not a human decision. Sometimes we have seen masters who have decided: “He will be my successor”. In some cases it worked nicely. In other cases we have seen it didn’t work out. Somehow the spiritual power was delegated to another person, not to the officially chosen one. So it depends on Krishna’s grace. It is also described very nicely in the Krishna Book how it happens. Masters, or teachers, or saints, they enjoy a special power from the Supreme. When they die, when they disappear from this planet Earth, there is a vacuum. But the power is there. And that spiritual power needs a person who will carry it on. Therefore I can say that this divine arrangement will find a person who will elevate and improve himself or herself to be a proper representative – even if in the beginning he is not. So it is said that this divine power will descend upon somebody and then starts to function again. Sometimes this is according to the chosen and delegated official positions and sometimes it’s not. 

But all the qualified disciples have the right to represent their masters. The unqualified, they don’t have the right, but nevertheless they will also represent their masters. 

But which real disciple will feel that ‘I can represent my master’? I think it’s impossible, right? You cannot replace the Sun if it is setting. You cannot replace the Sun. Gurudev was called the Bright Star of the Orient by his brothers. How can you substitute a bright star? It’s impossible! When it’s gone, it’s gone. Of course, it should always be there on the horizon of your inner heart. And a surrendered soul would feel: ‘It’s not my life. My God, my beloved deity, my master is living through me.’ Then They will represent themselves. It’s only a question of surrender. 

And it happened in Mahaprabhu’s case. Once He met a brahmin and this brahmin was very delicate in understanding the positions. Immediately when he saw Mahaprabhu, he could sense His aura, he could sense the blessings of Mahaprabhu’s spiritual master. So he approached Mahaprabhu and said, “Dandavat pranam! Are you not a disciple of Shripad Ishvara Puri?” And Mahaprabhu said, “Yes, I am”. So if you have the eye, you will see the master in the disciple, the power of that spiritual authority over the person. And if you are sensitive enough, you will understand who is who. 

Just like the senior elder devotees said, that when Shrila Prabhupada was still present on this planet Earth, people could perceive his presence in his representatives. A special power was delegated to these preachers. And when Prabhupada disappeared, it changed. So it’s a very mystic experience, how these spiritual powers are delegated to people, how it happens. You cannot really understand; and it’s not necessary to analyze. This is the beauty of mystic experience – that somehow it happens. It’s there, you can perceive it! Therefore we agree, that the aura of divine light should embrace our activities, it should signify our activities. Not the passions, not the ambitions, not the results, but this divine dedication – this should embrace our activities. 

The representation is with you. Go ahead! Show others what you have collected, what you have understood. Share your treasures.

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Jadunáth kérdése: Ki képviselheti a lelki tanítómestert?

Szvámí Tírtha: Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minden tanítvány képviseli a saját mesterét, hiszen a gyümölcséről ismerszik meg maga a fa. Minden tanítvány egy-egy ilyen gyümölcs, így ők képviselik az eredeti fát. Mindenesetre vannak pompás, érett gyümölcsök, és vannak…, nos kisebbek is. Valamelyik beérik, és vannak olyanok amelyek lepotyognak. Tehát ugyanannak a fának különböző gyümölcsei teremnek. Némelyek ízletesek és lédúsak, míg a többi kissé kesernyés. De általánosságban véve azt mondhatjuk, hogy minden egyes tanítványnak megadatott a jog arra, hogy képviselje mesterét. S fordítva is igaz, hogy az emberek általatok fogják megismerni, és megítélni a mestereteket, a hiteteket, és az Isteneteket. Ha együgyűn viselkedtek, azt fogják mondani: „Á, a vallásotok teljesen abszurd, ezért ti is ostobák vagytok.” Tehát nagyon óvatosnak kell lennünk azzal, hogyan képviseljük a hitünket, mert nem csak mi létezünk.

Ugyanakkor, ha jól sejtem, hogy általában úgy gondoljuk: képviselni a lelki tanítómestert, olyan mintha az utódjává léptünk volna elő.  Viszont mindaddig, amíg a mester él, ez a képviselet csak egy helyettesítő megbízás révén valósulhat meg, tehát amikor a mester ezt a tisztséget egy kiválasztott tanítványára átruházza: „Most te képviselsz engem.” Ezt ritvik-rendszernek nevezik, amikor egy vagy több tanítvány különböző feladatokban képviseli a távol lévő mesterét. Amikor a guru elhagyta a Föld bolygót, akkor pedig minden tanítvány számára megnyílik a lehetőség a lelki tanítómesterének a képviseletére. Mindenki fel van hatalmazva a mester, a misszió, és a tanítványi láncolat képviseletére. Néha nagyon elemi, kezdő szinten reprezentáljuk ezt a csodálatos hagyományt, például azzal, hogy kedvesek  vagyunk, az emberek értékelik a hitünket, illetve legalább azt, hogy egy lelki tradíciót követünk. Míg más tanítványok, hivatalosan is felvállalják, belelépnek ebbe a szerepbe, és továbbadják azt az üzenetet, amit a mesterüktől tanultak, másokat is meghívva arra, hogy csatlakozzanak. Tehát ez is egy különleges képviselet, amikor megpróbáljuk továbbvinni mesterünk misszióját. Valószínűleg kevés, csak egy-két bhakta fog ilyen jellegű szolgálatot végezni, vagyis hivatalosan is továbbvinni ezt a küldetést, mint lelki vezető.

De valójában a legfontosabb, a mester láthatatlan, belső küldetése, mely fontosabb mint bármely külső tevékenység. Hogyan tudjuk megfelelően szolgálni vagy képviselni a lelki tanítómestert? Úgy hiszem, erre mindannyian jól tudjuk a választ: azzal, ha szorgalmasan követjük a tanításokat. Viszont az, hogy kire lesz átruházva a lelki erő, hogy a prédikációs tevékenységek oroszlánrésze tovább folytatódjon, az Krisna kegyétől függ. Ezt nem az ember dönti el. Láttunk már példát arra, hogy egy adott mester, úgy döntött, hogy: „Ő lesz az utódom”, ami bizonyos esetekben jól működött, míg máskor nem. Valahogy a lelki erő egy másik személyre szállt át, nem pedig a hivatalosan választottra. Tehát ez mindenképp Krisna kegyétől függ. A Krisna-könyv is nagyon szépen leírja, hogyan történik mindez. A mesterek, tanítók, szentek a Legfelsőbbtől kapott különleges erőt birtokolják. S amikor meghalnak, eltávoznak, akkor egy űr keletkezik, de az erő ott van, melynek szüksége van valakire, aki tovább viszi, tovább hordozza Őt. Ezért azt mondhatom, hogy ez az isteni elrendezés meg fogja találni azt a személyt, aki kiemelkedik és felnő ahhoz a feladathoz, hogy megfelelő képviselő váljon belőle, még akkor is, ha eleinte nem tűnt annak. Tehát azt mondják, hogy ez az isteni erő rászáll valakire, és ismét működésbe lép. Néha ez összhangban van a kiválasztott személlyel, akire átruházta a pozíciót a mester, máskor pedig nem.

Viszont valamennyi képzett tanítványnak joga van képviselnie mesterét. A nem hiteleseknek viszont nincs joga erre, de mindenesetre ők is képviselni fogják a mesterüket.

De vajon, melyik igaz tanítvány érezné úgy, hogy „Én léphetnék a mesterem nyomába”? Szerintem senki nem gondolkozik így! Ahogyan a lemenő Napot sem lehet helyettesíteni, úgy a lelki tanítómestert sem pótolhatja senki, amikor eltávozik! Nem tudjuk helyettesíteni a Napot! Gurudévet hittestvérei „Kelet Fénylő Csillagának” nevezték. Hogyan lehetne helyettesíteni egy ragyogó csillagot? Az lehetetlen! Ha letűnt, akkor örökre letűnt. Természetesen mindig ott kell lennie a szívünk legbensőbb horizontján. S egy meghódolt lélek mindig azt érzi, hogy: „Mindaz a jó és tisztelet, amit kapok, az nem az enyém, az nem nekem szól. Ez az élet már nem az enyém, hanem az Övé. Szeretett Istenem, imádott múrtim, mesterem él általam.” S akkor Ők maguk fognak megnyilvánulni rajtam keresztül. Ez csupán meghódolás kérdése.

Ez történt Maháprabhu esetében is. Egyszer találkozott egy brahmanával, akinek nagyon finom érzékszervei voltak arra, hogy lássa mások lelki nagyságát. Amint megpillantotta Maháprabhut, azonnal érzékelte a hatalmas auráját, illetve lelki tanítómesterének az áldását. Alázatosan Maháprabhuhoz lépve, így szólt: „Dandavat pranám! Jól sejtem, hogy Te Srípád Ísvara Purí tanítványa vagy?” Maháprabhu így felelt: „Igen, az vagyok.” Tehát ha van rá szemünk, akkor meg fogjuk látni a mestert a tanítványban, annak az emelkedett lelki tekintélynek a nagyságát, erejét, aki az adott személyen keresztül működik. S, ha elég érzékenyek vagyunk, akkor meg fogjuk érteni, hogy ki kicsoda.

Éppúgy, ahogy Sríla Prabhupád idősebb, szenior tanítványai mesélték, hogy amikor még jelen volt ebben a világban, az emberek megérezték az Ő jelenlétét a tanítványaiban. Egy különös erő ragyogott ezekből a prédikátorokból. Majd Prabhupád eltávozását követően, ez megváltozott. Tehát ez egy nagyon misztikus tapasztalás, ahogy ez a lelki erő az emberekre átruházódik, ahogy ez megtörténik. Ezt nem igazán lehet megérteni, és nem is érdemes boncolgatni. Ez a misztikus élmény szépsége, hogy valahogy megtörténik. Egyszerűen ott van, és érezhetjük! Ezért egyetérthetünk abban, hogy az isteni fényességnek kell átölelnie tetteinket, ennek kell jellemeznie cselekedeteinket. Nem a szenvedélynek, nem az ambíciónak, nem az eredményeknek, hanem ennek az isteni odaszentelődésnek, ennek kell áthatnia szolgálatainkat.

Az áldás ott van veletek, képviseljétek. Rajta! Mutassátok meg másoknak is amitek van, amit megértettetek ebből a szépségből. Osszátok meg kincseiteket másokkal is!

Не можеш да заместиш Слънцето

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2019 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Ядунатх: Кой може да представя духовния учител? 

Свами Тиртха: Най-общо можем да кажем, че всеки ученик представя своя духовен учител. Защото по плода се разбира дървото. Всички ученици са плодове на дървото, така че те го представят. При все това, има някои добри плодове, а има и някои… по-дребнички. Някои са червиви. Други са окапали на земята. Има различни плодове от едно и също дърво. Едни са зрели, вкусни, сочни; други са малко кисели. Ала най-общо можем да кажем, че всеки един ученик има правото да представлява своя духовен учител. Освен това е вярно, че хората по теб ще съдят за учителя ти – и за учителя ти, и за вярата ти, и за твоя Бог. Ако се държиш глупашки, те ще рекат: „Ами, религията ти е глупава, затова и ти си глупак”. Така че трябва да сме много внимателни в своето представяне. Понеже не сме сами за себе си. 

В същото време, обикновено приемаме, че да представяш духовния учител е като да си негов наследник – ако не греша? По обичай, докато учителят е още жив, такова представяне може да стане единствено чрез делегиране – когато учителят упълномощава избран ученик: „Ти си мой приемственик.” Това се нарича системата ритвик – когато един или повече ученици представят духовния учител в определени функции. А когато учителят се оттегли от тази планета Земя, тогава възможността да представляват духовния си учител идва в живота на всичките му ученици. Те са упълномощени да представят своя духовен учител, да представят мисията и школата пред другите хора. И някой представя нашата традиция по съвсем семпъл начин – просто е добър човек и хората оценяват вярата му и принадлежността му към дадена духовна школа. Друг пък излиза напред официално, споделя посланието, научено от учителя, и кани и други да се присъединят. Това е специален тип представителство – когато се стараем да продължим мисията на учителите си. Най-вероятно малцина предани ще вършат това служене. Един, двама или неколцина следовници ще продължат да са носители на мисията официално, като духовни авторитети. 

Ала всъщност онова, което е най-важното, е невидимата мисия на учителя. Това вътрешно представяне е по-значимо от всякакви външни активности. Как можем да служим, или да представяме духовния си учител правилно? Мисля, всички знаете отговора – като вярно следвате учението. Но на кого ще бъде делегирана духовната сила да изпълнява болшинството от дейностите на мисията – това зависи от милостта на Кришна. То не е човешко решение. Понякога сме виждали учители да решават: „Този ще бъде моят приемник” и в някои случаи работи добре. В други случаи сме виждали да не работи добре. По някакъв начин духовната сила се дава на друг, не на официално посочения. Така че това зависи от благодатта на Кришна. То е много добре описано в „Кришна Бук“ как се случва. Учителите, майсторите, светците са надарени със специална мощ от Всевишния. Когато те умрат, когато изчезнат от тази планета Земя, остава вакуум. Но мощта я има. И тази духовна мощ се нуждае от човек, който да я понесе. Затова казвам, че божествената подредба ще намери оногова, който ще се възвиси и усъвършенства така, че да бъде верният представител – дори и в началото да не е такъв. Казва се, че такава божествена сила се спуска връз някого и после започва да действа чрез него. Понякога това е в съответствие с посочената и делегирана официална позиция, друг път не е. 

Но всички квалифицирани ученици имат правото да представят своите учители. Неквалифицираните нямат такова право, но въпреки това те също ще представят своите учители. 

Само че кой истински ученик би имал чувството: „Аз мога да представям своя учител“? Мисля, че е невъзможно! Не можеш да заместиш Слънцето, когато залязва. Няма как да замениш Слънцето. Гурудев бе наричан от братята си Ярката Звезда на Изтока. Как можеш да замениш една ярка звезда? Невъзможно е! Отиде ли си, отишла си е. Разбира се, тя винаги трябва да остава на хоризонта на вътрешното ти сърце. И отдадената душа ще чувства: „Това не е моят живот. Моят Бог, моето любимо мурти, моят учител живеят чрез мен.“ Тогава Те сами представят себе си. Просто е въпрос на отдаденост. 

Това се е случило и с Махапрабху. Веднъж Той срещнал един брамин, който имал много фин усет в разбирането на позициите. Само щом видял Махапрабху, той почувствал Неговата аура, усетил благословиите на духовния учител на Махапрабху. Приближил се към Махапрабху и казал: „Дандават пранам! Ти не си ли ученик на Шрипад Ишвара Пури?” И Махапрабху отвърнал: „Да, така е.“ Така че ако имате очите, ще видите учителя в ученика, ще видите силата на духовната му мощ над човека. И ако сте достатъчно чувствителни, ще разберете кой кой е. 

Както по-възрастните предани разказват, че докато Шрила Прабхупада още присъствал на тази планета Земя, хората усещали присъствието му в неговите представители. Специална мощ била делегирана на тези проповедници. А когато Прабхупада изчезнал, това се променило. Така че това е много мистично преживяване – как точно тези духовни сили се дават на хората. То не може да бъде разбрано, а и не е нужно да се анализира. Такава е красотата на мистичното преживяване – че някак се случва. Има го, можете да го доловите! Затова говорим, че аурата на божествената светлина трябва да обгръща дейностите ни, да обозначава постъпките ни. Не страстите, не амбициите, не резултатите, а тази божествена посветеност – тя трябва да обгръща нашите дела. 

Представителството ви е дадено. Действайте! Покажете на останалите какво сте събрали, какво сте разбрали. Споделяйте съкровищата си.

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, Abend des 10.01.2019, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage von Yadunath: Wer kann die spirituellen Meister repräsentieren?

Swami Tirtha: Im Allgemeinen kann man sagen, dass jeder Schüler den spirituellen Meister repräsentiert. Denn an der Frucht erkennt man den Baum. Alle Schüler sind Früchte des Baumes, also repräsentieren sie den Baum. Dennoch gibt es schöne Früchte und es gibt… kleinere. Manche haben ein biologisches System im Inneren. Andere sind auf den Boden gefallen. Es gibt verschiedene Früchte am selben Baum. Manche sind reif, schmackhaft, saftig; andere sind etwas sauer. Aber im Allgemeinen kann man sagen, dass jeder einzelne Schüler das Recht hat, seinen spirituellen Meister zu repräsentieren. Und das Gegenteil ist ebenfalls wahr: Anhand deiner Person werden die Menschen deinen Meister verstehen – sie werden über deinen Meister, deinen Glauben und deinen Gott urteilen. Wenn du dich töricht verhältst, werden sie sagen: „Ah, du hast eine dumme Religion, deshalb bist du dumm.“ Wir müssen also sehr vorsichtig sein, was diese Repräsentation angeht. Denn wir stehen nicht allein da.

Gleichzeitig denken wir meistens: Den spirituellen Meister zu repräsentieren, bedeutet, ein Nachfolger zu sein – liege ich da richtig? Normalerweise kann diese Repräsentation, solange der Meister noch lebt, nur auf der Basis einer Bevollmächtigung geschehen – wenn der Meister die Position an einen ausgewählten Schüler überträgt: „Du bist mein Repräsentant.“ Das nennt man das Ritvik-System – wenn ein oder mehrere Schüler den spirituellen Meister in bestimmten Funktionen vertreten. Und wenn sich der Meister von diesem Planeten Erde zurückgezogen hat, dann ergibt sich für alle Schüler die Möglichkeit zu dieser allgemeinen Repräsentation des spirituellen Meisters. Sie sind berechtigt, ihre Meister zu repräsentieren sowie die Mission und die Linie gegenüber anderen zu vertreten. Und manchmal repräsentiert man unsere Tradition auf sehr einfache Weise – indem man ein netter Mensch ist und die Leute den eigenen Glauben sowie die Zugehörigkeit zu einer spirituellen Tradition schätzt. Oder manche treten offiziell auf, teilen die Botschaft, die sie von ihrem Meister gelernt haben, und laden andere ein, sich anzuschließen. Dies ist eine besondere Art der Repräsentation – wenn wir versuchen, die Mission unserer Meister fortzuführen. Höchstwahrscheinlich werden nur wenige Geweihte diese Art von Dienst leisten. Ein, zwei oder wenige Nachfolger werden die Mission offiziell als spirituelle Autoritäten weiterführen.

Doch eigentlich ist die unsichtbare Mission des Meisters das Wichtigste. Diese innere Repräsentation ist bedeutender als alle äußeren Aktivitäten. Wie können wir dem spirituellen Meister angemessen dienen oder ihn vertreten? Ich denke, ihr alle kennt die Antwort: indem man den Lehren auf rechte Weise folgt. Doch wem die spirituelle Kraft übertragen wird, um den Großteil der missionarischen Tätigkeiten fortzuführen – das hängt von Krishnas Gnade ab. Es ist keine menschliche Entscheidung. Manchmal haben wir Meister erlebt, die entschieden haben: „Er wird mein Nachfolger sein.“ In einigen Fällen hat das gut funktioniert. In anderen Fällen haben wir gesehen, dass es nicht geklappt hat. Irgendwie wurde die spirituelle Kraft einer anderen Person übertragen, nicht der offiziell gewählten. Es hängt also von Krishnas Gnade ab. Im „Krishna-Buch“ wird sehr schön beschrieben, wie dies geschieht. Meister, Lehrer oder Heilige verfügen über eine besondere Kraft, die vom Höchsten stammt. Wenn sie sterben, wenn sie von diesem Planeten Erde scheiden, entsteht ein Vakuum. Doch die Kraft ist weiterhin vorhanden. Und diese spirituelle Kraft bedarf einer Person, die sie weiterträgt. Daher kann ich sagen, dass diese göttliche Fügung eine Person finden wird, die sich so erhebt und vervollkommnet, dass sie ein würdiger Repräsentant wird – selbst wenn sie es anfangs noch nicht ist. Es heißt also, dass diese göttliche Kraft auf jemanden herabsteigt und dann wieder zu wirken beginnt. Manchmal geschieht dies im Einklang mit den gewählten und übertragenen offiziellen Positionen, manchmal auch nicht. 

Doch alle qualifizierten Schüler haben das Recht, ihre Meister zu vertreten. Die Unqualifizierten haben dieses Recht zwar nicht, doch auch sie werden ihre Meister repräsentieren. 

Doch welcher wahre Schüler würde von sich sagen: „Ich kann meinen Meister vertreten“? Ich denke, das ist unmöglich, nicht wahr? Man kann die Sonne nicht ersetzen, wenn sie untergeht. Man kann die Sonne nicht ersetzen. Gurudev wurde von seinen Brüdern als der „Strahlende Stern des Orients“ bezeichnet. Wie kann man einen hellen Stern ersetzen? Das ist unmöglich! Wenn er einmal fort ist, ist er fort. Natürlich sollte er stets am Horizont deines inneren Herzens präsent sein. Und eine hingegebene Seele würde empfinden: „Es ist nicht mein Leben. Mein Gott, meine geliebtes Murti, mein Meister lebt durch mich.“ Dann werden Sie Sich selbst offenbaren. Es ist lediglich eine Frage der Hingabe.

Genau das geschah im Fall von Mahaprabhu. Einmal begegnete Er einem Brahmana, der ein sehr feines Gespür für spirituelle Zusammenhänge besaß. Sobald er Mahaprabhu sah, konnte er Seine Aura wahrnehmen; er spürte den Segen von Mahaprabhus spirituellem Meister. So trat er an Mahaprabhu heran und sagte: „Dandavat-pranam! Bist du nicht ein Schüler von Shripad Ishvara Puri?“ Und Mahaprabhu antwortete: „Ja, das bin ich.“ Wenn man also das richtige Auge besitzt, erkennt man den Meister im Schüler.

Wie die erfahrenen, älteren Gottgeweihten sagten: Als Shrila Prabhupada noch auf dieser Erde weilte, konnten die Menschen seine Gegenwart in seinen Repräsentanten wahrnehmen. Diesen Predigern wurde eine besondere Kraft übertragen. Doch als Prabhupada von uns ging, änderte sich dies. Es ist also eine höchst mystische Erfahrung, wie solche spirituellen Kräfte an Menschen weitergegeben werden. Man kann es nicht wirklich begreifen, und es ist auch nicht nötig, es zu analysieren. Genau darin liegt das Schöne an einer mystischen Erfahrung: dass sie einfach geschieht. Sie ist da, man kann sie wahrnehmen! Deshalb sind wir uns einig: Die Aura göttlichen Lichts sollte unsere Aktivitäten umhüllen und prägen. Nicht Leidenschaften, Ambitionen oder Ergebnisse, sondern diese göttliche Hingabe – sie sollte unsere Aktivitäten durchdringen.

Die Aufgabe der Repräsentation liegt nun bei euch. Nur zu! Zeigt anderen, was ihr gesammelt und was ihr verstanden habt. Teilt eure Schätze.

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2019 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Ядунатха: Кто может представлять духовных учителей?

Свами Тиртха: В целом мы можем сказать, что каждый ученик представляет собой духовного учителя. Потому что по плодам можно понять дерево. Все ученики — плоды дерева, поэтому они представляют дерево. Тем не менее, есть плоды хорошие, а есть… поменьше. У некоторых есть червяк внутри. Другие упали на землю. На одном дереве разные плоды. Некоторые спелые, вкусные, сочные; другие немного кислые. Но в целом мы можем сказать, что каждый ученик имеет право представлять своего духовного учителя. Верно и обратное: по тебе, люди будут судить о вашем учителе – они будут судить о вашем учителе, о вашей вере, о вашем Боге. Если ты будешь вести себя глупо, они скажут: «Ах, у тебя глупая религия, поэтому и ты глуп». Поэтому нам следует быть очень осторожными со своим поведением. Потому что мы не сами по себе.

Обычно мы полагаем, что представлять духовных учителей — значит быть их преемником; верно ли это? Как правило, пока учитель жив, такое представительство возможно лишь на основе делегирования полномочий: учитель поручает избранному ученику эту роль, говоря: «Ты — мой представитель». Это называется системой «ритвик»: один или несколько учеников представляют духовного учителя, выполняя те или иные функции. А когда учитель покидает эту планету Земля, для всех его учеников открывается возможность представлять его в более широком смысле. Они получают право представлять своих учителей, а также саму миссию и духовную преемственность перед другими людьми. Иногда представление традиции происходит очень просто: вы — достойный человек, и окружающие ценят вашу веру и вашу принадлежность к духовной традиции. В других случаях люди действуют официально: делятся знаниями, полученными от учителя, и приглашают окружающих присоединиться. Это особый вид представительства — когда мы стремимся продолжать миссию наших учителей. Вероятно, лишь немногие преданные будут выполнять служение такого рода. Лишь один, двое или несколько преемников продолжат миссию официально, выступая в качестве духовных авторитетов.

Но на самом деле важнее всего — незримая миссия духовного учителя. Это внутреннее предназначение важнее любой внешней деятельности. Как мы можем должным образом служить духовному учителю или представлять его? Думаю, вы все знаете ответ: нужно просто следовать его наставлениям. Однако кому будет дарована духовная сила для продолжения основной миссионерской деятельности — это зависит от милости Кришны. Это не то решение, которое принимают люди. Порой мы видели, как учителя решали: «Вот он будет моим преемником». В некоторых случаях это срабатывало хорошо. В других — мы видели, что ничего не выходило. Так или иначе, духовная сила переходила к другому человеку, а не к тому, кого официально назначили преемником. Поэтому всё зависит от милости Кришны. В книге «Кришна. Верховная Личность Бога» прекрасно описано, как это происходит. Учителя, наставники или святые наделены особой силой, исходящей от Всевышнего. Когда они уходят из жизни, покидают планету Земля, образуется вакуум.

Но эта сила существует. И эта духовная сила нуждается в человеке, который понесет ее дальше. Поэтому можно сказать, что этот божественный замысел найдет того, кто будет совершенствоваться и развиваться, чтобы стать достойным представителем — даже если поначалу он таковым не является. Говорят, что эта божественная сила нисходит на человека, и тогда она вновь начинает действовать. Иногда это происходит в рамках установленных и делегированных официальных полномочий, а иногда — вне их.

Конечно, все достойные ученики имеют право представлять своих учителей. Те, кто не обладает достаточной квалификацией, такого права не имеют, но, тем не менее, тоже будут представлять своих учителей.

Но разве настоящий ученик станет думать: «Я могу представлять своего учителя»? Думаю, это невозможно, верно? Нельзя заменить Солнце, когда оно заходит. Солнце невозможно заменить. Духовные братья называли Гурудева Яркой Звездой Востока. Разве можно заменить яркую звезду? Это невозможно! Когда она уходит — она уходит навсегда. Разумеется, она должна всегда сиять на горизонте вашего сердца. И предавшаяся душа будет чувствовать: «Это не моя жизнь. Мой Бог, мое возлюбленное Божество /мурти/, мой учитель живут во мне». Тогда Они будут представлять Сами Себя. Всё дело лишь в преданности.

Именно так произошло в случае с Махапрабху. Однажды Он встретил брахмана, обладавшего тонким пониманием духовной природы вещей. Едва увидев Махапрабху, этот брахман ощутил исходящую от Него ауру и почувствовал благословение духовного учителя Махапрабху. Он подошел к Нему и произнес: «Дандават-пранам! Не ученик ли ты Шрипады Ишвары Пури?» Махапрабху ответил: «Да, это так». Если у вас есть духовное зрение, вы увидите в ученике самого учителя и ощутите силу духовного авторитета. 

Как говорили старшие преданные: когда Шрила Прабхупада еще присутствовал на Земле, люди могли ощущать его присутствие в его представителях. Этим проповедникам была дарована особая сила. Но после ухода Прабхупады всё изменилось. То, как людям передаются эти духовные силы — сам этот процесс, — представляет собой глубоко мистический опыт. Это невозможно постичь до конца, да и не нужно анализировать. В этом и заключается красота мистического опыта: это просто происходит. Это реально, это можно ощутить! Поэтому мы согласны с тем, что аура божественного света должна окутывать нашу деятельность и наполнять её особым смыслом. Не страсти, не амбиции и не результаты, а именно эта божественная самоотдача — вот что должно определять нашу деятельность.

Теперь эта миссия представительства возложена на вас. Действуйте! Покажите другим то, что вы обрели и осознали. Делитесь своими сокровищами.

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2020 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“For one who is self-realised, any and every wave is welcome, for he is able to read the deeper meaning. Rite ‘rtham yat pratiyeta, na pratiyeta chatmani/ tad vidyad atmano mayam, yathabhaso yatha tamah[1]– Shrimad Bhagavatam asks, “What is the conception of maya?” Rite ‘rtham — what seems to us to be the right reading of the environment, is actually not so. The meaning and purpose of every incident is known to Krishna. Many events are harmonized together and all these are for the purpose of serving Him. But when there is localized interest there is a clash. Imperial and universal interests clash with provincial and local interests. He alone can know why each and every straw is moving to this side or that side. He is the only knower of everything.”[2]
In the Gita, while discussing with Arjuna, Krishna says “You don’t remember your previous births, but I do remember everything that has happened and everything that will come.”[3]| So our knowledge is limited. Even during one lifetime, it is very much limited. What to speak of previous lifetimes – we are very limited. But Krishna is not limited. So what is our way to improve our level of knowledge? To learn more, to study more books? Or to invite Krishna to accept the throne of our heart? To make Him our intellect.
Wow, such a progressive idea! No really! Because we don’t know, but He knows. If we are close to Him, we will also know everything. Many times I’ve told you that the servant of the king lives in the same palace. The minister doesn’t live in that palace, he has his own palace. But he is not living with the king. Yet the servant is living with the king. So what do you want to be? A minister? Or a simple servant? Think of that. If you are close to the source, then the source can embrace you, the source can substitute what you don’t have. It’s a very important point. Whatever you don’t have, Krishna can supply. And actually, He likes these shortcomings and this absence of certain capacities, because then He can exercise His unlimited mercy. If you see somebody in a fallen condition, automatically you want to extend your help – it’s natural. Energy is flowing towards the absence – naturally, this is the way. Therefore we take the advice of Shridhara Maharaj, who says: “Show your shortcomings, show your negativity towards the Positive, in order to invite more energy, more attention.” Because Krishna knows everything.
“Only He knows what purpose is served by the grass bending in the wind to this side, and not to that side. All these movements taken together in harmony, go to Him. Yet He is not responsible to anything or anyone. The universal meaning of every event and incident, even the movement of a piece of straw, is all-purposeful and all-meaningful to the Absolute. It all contributes to the absolute satisfaction of Krishna.” 
To observe and to direct everything – it’s a complicated job. But our Krishna has so many other jobs than to take care of these universal affairs. For example, He needs to train Himself in playing the flute. Or to run and play hide-and-seek with the gopas. Or to shout into the wells to listen to the echo. Or to dance in ecstasy under the moonlight. He is too busy to pay attention to these universal affairs. So, He delegates the power to others.
If you feel that you are too busy… Do you have this feeling: ‘I have to take care of all the little and greater things around me.’? If you feel like that, then delegate the powers. I didn’t say delegate the duties, not only; but delegate the powers as well. So, if you give the freedom to someone, ‘You decide as you like’, and then you start to complain about his decision, this is not nice. If you tell someone: “You can paint the wall the color you like” and he or she may decide on a yellow color. And then you come and say, ‘Why yellow?’ So, if you have given the right to decide, then don’t complain about the decision.
And where did we start? Man proposes, God disposes. So, if you give the right to Krishna to decide over your life: “My dear Lord, you can paint my life the color You like.” He will paint your life yellow. And then you say “But why yellow?” If you propose full dedication, “I give my life to You” and then He accepts, He takes your life – then don’t complain. This is the secret of spiritual freedom: give yourself, and then you will live very close to the king.

(to be continued)

1. Shrimad Bhagavatam 2.9.34
2. Reading from the chapter “Hearing to see”, Centenary Anthology of Shridhara Maharaj
3. Bhagavad Gita 4.5