Archives

Calendar

October 2021
M T W T F S S
« Sep    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Magyar issues

drop into ocean

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 22-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Mint ahogy az előző leckén megállapítottuk Isten minden kötöttségtől mentes, szvarát, ugyanakkor Krsna mégsem az! Úgy mondják, hogy kezdetben független, de a végén meg fogjuk érteni, hogy mégsem az. Nem független a bhaktáitól! Látjátok, a Bhágavatam első énekének első verse először egy nagyon magas szintű meditációval kezdődik a Legfelsőbb Abszolút Igazságon, a független Istenen. Majd mikor tovább folytatjuk, megértjük, hogy milyen módon láncolhatjuk magunkhoz a Legfelsőbb személyiséget.

Különben azt mondják, hogy egy kreatív folyamat csak a szabad lelkeknek szól. S én azt érzem, hogy a bhakti-jóga is minden tekintetben egy nagyon kreatív folyamat. Tehát ez azt jelenti, hogy szabadnak kell lennünk! Mentesnek az illúzióba történő belebonyolódástól, a kátrányba való beleragadástól és mindenféle mentális mintától, rossz szokásoktól. Viszont helyes módon kell alkalmaznunk az valódi szabadságot! Mivel, ha követjük a folyamatot, akkor azt mondják, hogy minden isteni tulajdonság megnyilvánul a bhaktában. Ez azt jelenti, hogy Krsna szabadsága, függetlensége is rátok szállhat. Remélhetőleg el fogjuk érni az elmének, a tudatnak az illúziótól való mentességét. Szvarát – ez az isteni függetlenség, mely az abszolút igazságon, az isteni szereteten való teljes függésen alapszik – ez a kulcs a sikerhez. Amikor önként felajánljátok a szabadságotokat. Azt hiszem, tudjuk, hogy ez még az emberi kapcsolatokban is működik. S mi egy kapcsolat sikerének a záloga? Az, hogy önként feladjuk a szabadságunkat, igaz? Tudjuk, hogy ez az elv, de nagyon nehéz ezt a gyakorlatban megvalósítani Újból és újból harcolni akarunk a szabadságunkért, de mindannyian tudjuk, hogy az igazi titok az, amikor adunk, amikor áldozatot hozunk.

Szvarát. S ha el tudjuk érni ezt a fajta lelki szabadságot, függetlenséget – mely Krsnán, a Legfőbb Igazságon nyugszik – akkor jön az utolsó ajánlás: szatjam param dhímahi[1] – „Meditáljatok a Legfelsőbb Igazságon!” S ez a Bhágavatam első versének a végkövetkeztetése, mely hogyan is kezdődött? Óm namó bhagavaté vászudévája, „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat”. S ismét, hogyan hangzik az utolsó ajánlás? „Meditáljatok a Legfelsőbb Igazságon!”

Tehát láthatjátok, hogy még ebben az egyetlen versben is megtalálhattok minden útmutatást! Mi a tökéletesség útja? A következő: ajánljátok hódolatotokat és meditáljatok a Legfelsőbb Igazságon! Ebben minden benne van! Akkor legyőzitek az illúziót, függetlenné váltok, elértek mindent – tökéletes tudatosságra tesztek szert. Egy cseppben a tenger.

Ezért vagyunk együtt – hogy megérinthessük ennek az isteni óceánnak a különféle cseppjeit. Hiszen ez egy nagyon misztikus dolog – egyetlen csepp eláraszthatja az egész univerzumot. Szatjam param dhímahi.

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1.



74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 22-i ludastói reggeli tanításából)

Mi az értelme egy lelki összejövetelnek? Az, hogy megvitassuk a lelki igazságokat és felemeljük a tudatunkat. Bhaktikus érzülettel pedig, hogy szárnyaljon a lelkünk! Míg a tudatszint felemelése meglehetősen száraz, addig a lelkünk szárnyalása egy nagyon édes dolog. Azonban néha szárnyalás helyett úgy érezhetitek magatokat, mint egy kátrányba ragadt félholt galamb. Miféle szárnyalás az? Nem igazi. Többnyire amikor azt hiszitek, hogy szárnyaltok, valójában csak a kátrányba ragadva csapdostok a szárnyatokkal. Akkor mit tegyünk? Hogyan tudunk valami valódit elérni? A lényeg megközelítéséhez a nagy lelkek példáját kell követnünk! Hogyan érjük el a transzcendenst, hogyan kerüljünk kapcsolatba az isteni szférával, mint ahogy ezt legutóbb Szófiában már megbeszéltük? Ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Nekik!

“Óh, Uram, Srí Krsna, Vaszudéva fia! Óh, mindent átható Istenség Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Az Úr Srí Krsnán meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság, a megnyilvánult univerzumok teremtésében, fenntartásában és megsemmisülésében minden ok elsődleges oka. Ő közvetve és közvetlenül minden megnyilvánulásról tudatos, és független, mert nincs más ok Rajta kívül. Ő az, aki a védikus tudást először Brahmádzsí, az első élőlény szívébe juttatta. Általa még a legkiválóbb szenteket és félisteneket is hatalmába keríti az illúzió, éppúgy, ahogyan az ember megzavarodik a tűzben látott víz vagy a vízben látott föld káprázatától. Csupán Miatta tűnnek valóságosnak a természet három kötőereje visszahatásaiként ideiglenesen megnyilvánult univerzumok, habár nem valóságosak. Ezért Rajta, az Úr Srí Krsnán meditálok, aki mindig transzcendentális hajlékán él, amely örökre mentes az anyagi világ csalóka megnyilvánulásaitól. Rajta meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság.”[1]

Így szól a Bhágavatam első énekének első verse, mely rendkívül fontos a számunkra. Olyan, mint egy fohász, dicsőítés és a cél meghatározása. Általában valamennyi Purána és szentírás első slókája vagy szútrája meghatározza a mű célját és témáját. Itt Bhagaván szerepel, mint cél. Ezért hívják ezt a Puránát Bhágavata Puránának, mivel ez Bhagavánról szól. Az elején kezdjük, nem pedig a végén. Minden folyamatnak az elején kell kezdődnie, nem pedig a végén, fordítva. Mi a fontosabb – elindulni vagy megérkezni? Ha sikerül megérkeznetek, akkor értelemszerűen el is indultatok.

Tehát itt különböző dolgok vannak megemlítve: teremtés, illúzió és miegymás – annyi dologról van szó, már ebben az első kis versben is. De végül is itt egy szó az, ami igazán fontos – szvarát, független. Ez olyannyira fontos, hogy a 20. század egyik fő indiai politikai mozgalmát is így hívták Szvarádzs – Függetlenségi mozgalom. Mi a végleges szvarát, vagy szvarádzs, a végső függetlenség? A Jóistentől való függés! Tehát azt mondhatjuk, hogy ami az indiai történelem végét jelentette, az a Srímad Bhágavatam eleje. Szvarát, Krsna szvarát, vagyis Isten független. Tehát bármit is említettek korábban: teremtés, pusztítás, fenntartás, illúzió, miegymás – az Rá nem vonatkozik, Ő ezektől független. Mi az, ami lényeges ebből – az, hogy Ő mindezektől független! Mi egy független Istent szeretnénk imádni! Miért? Mert Krsna szabad. S mivel az ellentétek vonzzák egymást, talán leginkább ezért vonzódunk mi szolgák Őhozzá, a szabad Istenhez!

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1.



изтеглен файл

(Szvámí Tírtha 2016. 07. 31-i szófiai esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Tédzsaszviní: Hogyan tarthatjuk fenn a kapcsolatot az isteni szférával, hogyan tudunk fejlődni a lelki ízekben?

Szvámí Tírtha: Lépjetek ki a sötétségből és maradjatok mindig a fényben! Minden a tudatállapototoktól függ! Egyszer egy szenior bhakta kereste fel az emelkedett, szentéletű Sríla Srídhar Mahárádzsot, Sríla Prabhupád hittestvérét. Srídhar Mahárádzsnak Bengálban, Navadvíp szent városában a Gangesz partján volt a temploma, ahol Csaitanja Maháprabhu, az Arany Avatár született. Ez a címe annak a gyönyörű könyvnek is, mely az életéről, a tanításairól szól, és ott találjátok a könyvespolcon. Ez egy nagyon nektári és könnyed olvasmány, viszont a filozófiája meglehetősen bonyolult és nehézkes. A könyv a bhakti, a filozófiája pedig a követendő jógikus út – a nektár és a még édesebb nektár!

Tehát Sríla Srídhár Mahárádzs a templom verandáján ült, amikor ez a bhakta meglátogatta. S tudjátok, hogyan néz ki Bengál? Mindenütt dzsungel, csak fák és semmi más! Mégis, ekkor egy nagyon mély és meditatív hangulatban azt mondta: „Ha körülnézünk, rengeteg dolog emlékeztet bennünket Csaitanja Maháprabhura!” Ehelyett ti mit láttok? Csak a dzsungelt! Ellenben mit lát egy tiszta bhakta? Minden a szeretett Urára emlékezteti. Ez egy másik példa arra, hogy miről ismerhetünk fel egy szentet? Teljesen más módon szemléli a világot! Azt hiszem, hogy ez a valóság, viszont ő azt fogja mondani: Nem, kedvesem, ez illúzió!”

Tehát hogyan tarthatjuk fenn a tudatosságunkat és hogyan fejlődhetünk a lelki ízekben? Valójában Krsna terve velünk már készen áll, csak át kell adnunk magunkat ennek a tervnek!  S ugyanakkor be kell tartanunk az összes szabályozó elvet, hogy elnyerhessük a szabadságot. A lelki ízekben való fejlődésnek a legjobb módja az, ha személyes beszélgetést folytattok az Úrral! Nem csak amolyan hivatalos fohász, hanem egy bensőséges beszélgetés! S ez koncentrálódik a Szent Nevek zengésében. Az Úr neveit dicsőítik szerte a világban. Maháprabhu megjelent és elhozta nekünk a szeretet mantráját. Ahogy erről már beszéltünk: az óm a rend fenntartását, az óm namó bhagavaté vászudévája a védelmet, és a Haré Krsna mahá-mantra az istenszeretetben való fejlődést és annak dicsőítését segíti. Ha egyszerűen szeretnénk értelmezni ezt a mantrát, akkor láthatjuk, hogy csupán három szóból áll: krsna a ‘szépség’, haré, hará a ‘szeretet, istenszeretet’ és ráma, melyet úgy fordíthatunk, hogy ‘boldogság’. Tehát mit is jelent ez a mantra? ‘Szépség, szeretet, boldogság!’ Mi fog történni, ha ezeket a szavakat ismételgetjük? Mogorvák és szomorúak leszünk? Nem! Megnyilvánul számotokra a szépség, a szeretet és a boldogság! Tehát hogyan őrizzétek meg a tudatosságotokat? Mindig kapcsolódjatok az isteni valósághoz! Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré.

A Szent Név azonos az Úrral! Minden erő és isteni attribútum jelen van benne. Ez a Srímad Bhágavatam végkövetkeztetése is: „Az Úr szent neveit zengve legyőzhetőek a jelen kor nehézségei, korlátai és az ember minden bűne eltöröltetik.”1 Egyszerűen ennek a mantrának a zengésével kapcsolódhattok a szépséghez, a szeretethez és a boldogsághoz. A szentek mindig emlékeztetnek bennünket arra, hogy oda tartozunk – a szépség, az istenszeretet és a folytonos harmónia birodalmába. A szentek szolgálatával, a Szent Név zengésével és a szentírások tanulmányozásával tudatosságunkat szüntelenül lelki szinten tarthatjuk.

1. Srímad Bhágavatam 12.13.23.

 



IMG_3194

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Tehát miért van szükségünk a szentek társaságára? Azért, mert az isteni valóság üzenetét közvetítik a számunkra. Ezért azt javasolják, hogy tiszteljük a tanítóinkat és figyeljünk rájuk. Különösen azokra figyeljünk, akik az isteni szeretetről tanítanak bennünket, hiszen egyetlen más eszmény sem ér fel az istenszeretet eszményéhez! Ezért tette fel ezt a kérdést Ardzsuna Krsnának, hogy: „Miről ismerhető fel egy szent ember?”, s ezért kaptuk ezeket a gyönyörű válaszokat a Legfelsőbbtől: „Akinek a tudata szilárd és mentes a jó és a rossz kettősségétől, azt a személyt szentnek tekinthetjük.”

S ha rátaláltunk egy ilyen szentre, akkor nagyon szerencsések vagyunk! Én már rátaláltam az enyémre!

Szanátan: Én is!

Tírtha Szvámí: Látod, mi testvérek vagyunk.

Ez a találkozás olyan volt, mintha egy fehér angyallal találkoztam volna. Egyszer a mesterem ellátogatott hozzám, mikor még otthon laktam. A tanítványai megszervezték, hogy találkozhassunk és azt mondták nekem: „Készülj, mert elmegy hozzád!” S amikor belépett a szobámba, fehér ruhát viselt, teljesen fehéret! Ragyogott! Később értettem csak meg, hogy nem a fehér ruha volt az oka, hanem az isteni kisugárzás, mely belőle áradt! Akkoriban fordítás volt a szolgálatom, így megkérdezte tőlem: „Hogy megy a szolgálatod?” Látjátok, az angyalok nem mindig csak mosolyognak, dédelgetnek vagy éppen hátba veregetve dicsérgetnek, hanem néha tesztelnek is a kérdéseikkel. Azt válaszoltam: „Nos, 8-10 évnyi komoly rákészülés után esetleg megpróbálkozhatok kisebb fordításokkal.” Erre azt mondta: „Nem, most azonnal el kell kezdeni!” Így aztán el is kezdődött.

Tehát, ha angyalokkal kezdtek társulni, vigyázzatok, egy gyorsított üzemmód fog belépni az életetekbe.  De ez a mi szerencsénk, ha találkozhatunk egy ilyen angyallal! Ezért azt mondják, hogy „kövesd az angyalokat”. S minél tisztábbá válik a látásotok, annál több angyalt fogtok találni. S a szentek társaságában nagy esély van arra, hogy mi is szert teszünk néhány jó tulajdonságra. Ha iszákos emberekkel társulunk, iszákosok leszünk, ha pedig nagy szentekkel társulunk, meglehet, hogy mi magunk is szentekké válunk. S egy szent ember legfőbb ismertetőjele az, hogy állandó kapcsolatban van az isteni szférával. Tehát kérlek benneteket, hogy mindig kapcsolódjatok az isteni valósághoz!

Önmegvalósított személlyel ritkán találkozhatunk, de nem lehetetlen! Ha azt tapasztaljuk, hogy minden az isteni irányítás alatt áll, az azért van, mert az igaz tanítvány teljesen őszinte. Rendelkezik ezzel az eredendő tisztasággal; ez a lélek isteni természete. Ha birtokában vagyunk ennek a fajta tisztaságnak, akkor nagyon könnyű kapcsolódnunk az isteni valósághoz.

A Szent Nevek zengése a legjobb módszer arra, hogy megtisztítsuk a legfontosabb testrészünket – a szívünket. A szív olyan, mint a lótuszvirág. Tehát, ha a szíveteket lótuszvirág trónként képzelitek el, akkor ott mindent meg kell tisztítanotok és meg kell invitálnotok a Legmegfelelőbb Személyt, hogy elfoglalja azt. Ez a trón Istenre vár, hogy elfogadja. S Krsnát a Naphoz is hasonlítják, mint aki ragyogó és világosságot áraszt. Míg az illúziót a sötétséghez hasonlítják, így, ha világosság van, akkor ott nincs sötétség! Tehát, ha meg tudjuk invitálni Krsnát szívünk lótuszvirág trónusára, akkor ott már nem lesz többé sem illúzió, sem pedig sötétség! Ezért fohászkodnunk kell, hogy a sötétségből megtaláljuk a világosságba vezető utat, a valótlanból eljussunk a valóságba, az isteni valóságba, s így megmenekülhetünk a haláltól és eljuthatunk az örökkévalóságba.

Próbáljátok megtisztítani ezt a helyet – a szíveteket. Díszítsétek fel a leggyönyörűbb felajánlásokkal és hívjátok meg Krsnát erre a lótuszvirág trónusra! S ne aggódjatok amiatt, hogy „A szívem túl kicsi ahhoz, hogy befogadja a Jóistent, és hogy helyet adjon a Számára”. A szívünknek van egy titkos zuga, ami elég nagy ahhoz, hogy befogadja az egész világot. Az áttörési pontok pedig: a szívcsakra és a szívben lakozó érzelmek.

 

(folytatása következik)



205740_10150177599750489_1187575_n

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

„Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy pedig dühöt szül.”[1]

Tehát így hangzik a folyamat elemzése, hogy mi történik akkor, ha nincsenek fegyelmezve a gondolatok, melyek automatikusan, állandóan valamilyen témát keresnek maguknak. Ha nincsen lefoglalva az elmétek az Úr szolgálatában, akkor valamilyen más tevékenység után fog nézni és kezdetét veszi ez az egymásra épülő sor. Ha valamin meditálni kezdtek, valamilyen érzéktárgyon, azonnal ragaszkodni kezdtek hozzá, majd az egyszerű ragaszkodásból egy magasabb, még intenzívebb fajta ragaszkodás, a kéj születik és abból pedig düh fakad. S valójában ugye ezeket a dolgokat szeretnénk elkerülni? Nem kedveljük ezeket a negatív tulajdonságokat, annak ellenére időről időre mégis felbukkannak!

A következő vers pedig így szól: „A dühből illúzió ered.”[2] Tehát ne hallgassatok egy dühös emberre! Nem, ez így nem igaz! Igen is hallgassatok a dühös emberre, mert ő az igazat mondja! Azt javasolják, hogy mindig figyeljünk oda, amit egy gyerek, egy részeg és egy dühös ember mond, mivel ők nem udvariaskodnak, hanem őszintén elmondják a véleményüket! Úgy beszélnek rólatok, ahogy vagytok.

Persze általánosságban tisztában vagyunk azzal, hogy a harag nem jó tanácsadó, de, ha mérgesek vagyunk, teljes illúzióba kerülünk és szinte megfeledkezünk mindenről! A harag egy nagyon intenzív tudatállapot, mit sem szólva a gyűlöletről! A gyűlölet olyan koncentrált, hogy tökéletesen elemezni fogja a gyűlöletének tárgyát, sőt még a nemlétező dolgokat is látni véljük! Tapasztaltátok már, hogy annyira gyűlöltök valakit, hogy állandóan rá gondoltok? Szinte lehetetlen megszabadulni a másik ember gondolatától, igaz? Lehet, hogy Istent is gyűlölnünk kellene…? Akkor az egy nagyon intenzív gondolat lenne Őfelé és igencsak alaposan tudnánk elemezni a „gyűlöletünk tárgyát”! De úgy látom, ez a gondolat nem igazán tetszik nektek? Ezért pusztán tudatosnak lenni vagy negatív kapcsolatban állni a Legfelsőbbel még nem elég! Mert a harag pont olyan, mint egy torz tudatállapot, illúziót szül!

„…az illúzióból emlékezetzavar származik. Ha zavart az emlékezet, elveszik az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.” [3]

Ez a bukás rövid története! Még ha el is értetek egy bizonyos tudatszintet, de sajnálatos módon belegabalyodtok ebbe az egymásból következő láncolatba, akkor visszakerültök arra a leesett szintre. Ez egy keserű pirula! Mi a teendő, hogyan kerüljük el ezt a leesést?

„De, aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét.”[4]

Itt valami nagyon fontos dolog van megemlítve – „a szabadság szabályozó elvei”. Ebből a kifejezésből mi csak a második részt szeretjük, a ‘szabadságot’. Nem szeretjük a szabályozó elveket! De sajnálom, kötelezettségek nélkül nincs szabadság, nincsenek jogok! Egyetértetek? Szeretnénk rendelkezni a jogainkkal, ezért nagyon tanulságos ez a vers! Tehát meg kell tanulnunk, ill. követnünk kell a szabadság szabályait és akkor majd el is nyerhetjük azt! S azon túl, úgy mondják, hogy elnyerhetitek az Úr teljes kegyét. Praszádam adhigaccsati – el fogjátok nyerni a teljes kegyet! S ami lehetetlen egy ember számára nagyon is lehetséges az isteni kegy számára!

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá, 2.62.

[2] Bhagavad-gítá, 2.63.

[3] Bhagavad-gítá, 2.63.

[4] Bhagavad-gítá, 2.64.



,

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Tudnunk kell beazonosítani, hogy ki kicsoda! Ardzsuna a következőképpen kérdezte Krsnát: „Hogyan lehet felismerni egy lelki személyiséget?” Krsna így felelt: „Aki érzékszerveit megzabolázza, és tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik”.[1]

Emberként legfőképp az értelmünk határoz meg bennünket, az értelmünk pedig a tudatosságunk tükre! A tudat magasabb az értelemnél, az értelem pedig az elménél. Az elme magasabb az érzékeknél és az érzékek magasabbak, mint az érzékek tárgyai. Tehát ezek így épülnek egymásra – először vannak az érzékek tárgyai, majd végül eljutunk a tudatos szintre. Életünk valamennyi különböző szintjét a gondolatokat, az érzékeket, az elmét, az értelmet – meg kell tisztítanunk azért, hogy elérjük ezt a rendíthetetlen tudatállapotot!

Ez a beszélgetés a Legfelsőbb Úr és barátja, tanítványa, örök társa (parisad) között hangzott el. Ezt a tanítványt Ardzsunának hívták és mi e név a jelentése? ‘Fehér’. S ki beszél hozzá? Krsna. Mit jelent Krsna neve? ‘Fekete’. Tehát ez a fekete és a fehér közötti eszmecsere. A fehér, Ardzsuna az örök ember – ő képvisel bennünket, tele kétségekkel, kérdésekkel. Készen áll tanítványként alárendelni önmagát, éppúgy, mint ahogy mi is. Bennünket is ugyanezek a kérdések foglalkoztatnak: „Melyik a legjobb módszer? Hogyan tehetem tökéletessé az életem? Ezelőtt nyomorúságban éltem, szeretnék oltalomba kerülni és a sötétségből megtalálni az utamat a fénybe.” S mivel ez egy nyílt beszélgetés, Ardzsuna könnyedén feltárja valamennyi kételyét, kérdését, néha pedig még ellent is mond Istennek és így szól: „Amit itt említesz az lehetetlen!  Könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét.” Tehát ő a mi érdekünkben is teszi fel a kérdéseket, mert tisztában van azzal, hogy milyen nehéz is összpontosítani és mindezeket megzabolázni. Ardzsuna nagyon jól tudja, hogy rendkívül nehéz elérni a sthita pragját vagyis a rendíthetetlen tudatállapotot! Krsna teljesen megérti ezeket a korlátainkat és további tanácsokat ad.

Az elme szabályozásának léteznek gyakorlati és természetes módszerei. A gyakorlatiak olyanok, mint amikor megpróbáljuk összpontosítani a figyelmünket, megpróbáljuk betartani az elmekontrollra vonatkozó bizonyos szabályokat, előírásokat. Mit gondoltok, működik ez? Valamennyire igen, de rendkívül nehéz, ezzel egyetértek! Mivel, ha mindent ki kell zárnunk, ami felesleges, akkor az egy meglehetősen hosszú lista lesz és igen bonyolult dolog. Hajdanán a jógik megpróbálták ezt gyakorolni – elrejtőzve egyedül a dzsungel mélyén, meditálva néhány száz, ezer évig! De napjainkban ez rendkívül nehéz! Például, a múlt héten megpróbáltunk valami hasonlót. Felmentünk a Rila-hegységbe három napra, melyet alig éltem túl! Akkor megértettem, hogy én képtelen vagyok évezredekig ott meditálni! Tehát ez a fajta gyakorlati vagy aszketikus tökéletesség manapság szinte lehetetlen! Mi haszna a külsődleges önkontrollnak, ha az elmétek az okostelefon lefedettségére vágyik? Tehát ne csapjátok be saját magatokat! A gyakorlataink tökéletes betartása ebben a korban közel lehetetlen! Az elme fegyelmezésének mechanikus módszerei gyakorlatilag hiábavalóak, az elme erősebbnek bizonyul!

De ha van egy természetes módszer az elme szabályozására, akkor az könnyedén megy! A természetes dolgok mindig könnyűek! A víz mindig lefelé folyik! Ez természetes, könnyen megy, igaz? Lefelé menni az könnyű! A természetes dolgok, mindig könnyen mennek! De az elme természetes szabályozása az olyasvalami, ami nehéz! A víz a végcélja felé tart. Hasonló módon a gondolatainknak is a megfelelő cél felé kell tartaniuk! / S ha képesek vagyunk úgy gondolni a Jóistenre, mint a mindenkit vonzóra, akkor természetesen valamennyi gondolatunkat Ő fogja lefoglalni. Ez az elme szabályozásának természetes módszere. Ha elég erősek vagytok, akkor legyőzhetitek a természet elemeit. Például megállíthatjátok az időt – ami igencsak nem könnyű! De, ha szeretetteljes érzéssel fordulunk a Legfelsőbb felé, akkor könnyebb Ráirányítanunk a gondolatainkat, tudatunkat és ez a módja annak, hogy közelebb kerüljünk a tökéletes szinthez, elnyerjük a rendíthetetlen tudatállapotot!

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 2.61.



Magician

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai esti tanításából)

Reggel belefogtunk egy témába; mégpedig a kérdés az volt, hogyan lehet felismerni egy lelki személyt? Úgy hiszem ez egy érdekes kérdés, ezért hasznos, ha rendelkezünk erről némi információval. Tehát, ha egyetértetek az a szerény javaslatom, hogy folytassuk tovább ezt a témát!

Először is hadd kérdezzem meg, hogy milyen hasznát látjuk egy szent embernek? Általában ők nagyon hasznavehetetlenek! Nincs munkájuk, nem dolgoznak, nem olyanok, mint az átlagemberek. Egy kicsit kívülállók. S mégis mindig ők kapják a virágfüzért, nem pedig mi – hogy van ez? Nem csinálnak semmit, ellenben minden tiszteletet megkapnak! Akkor milyen hasznát látjuk egy szent embernek? Származik bármiféle anyagi haszon egy szent emberből?

Azt mondjátok, hogy nem, akkor miért is van szükségünk ilyen fickókra? Mint ahogy már korábban megtanultuk, a lelki életben a fő elv a hasznosság – bármit is tesztek annak hasznosnak kell lennie! Milyen anyagi hasznát látjuk egy szentnek? Nem igazán mérhetők anyagi mércével! Akkor miért is kellene erről a témáról beszélnünk, hogy miről ismerhető fel egy szent? Talán azért, hogy el tudjuk kerülni? Mivel, ha találkoztok egy ilyen veszélyes emberrel, egy ilyen kívülállóval, talán jobb elkerülnötök! De, ha nincs semmi anyagi hasznunk a szentekből, akkor talán valami másra használhatóak? Általában, ha anyagi ambícióktól fűtve próbáltok közeledni egy szent emberhez, mi fog történni?

Válasz: Áldását fogja adni.

Szvámí Tírtha: Igen…, az álmaink összetörése egyfajta áldás! Ezért óvatosnak kell lennünk egy szent emberrel történő társulás során! Mivel ők az örök lelki jóakaróink, nem pedig az anyagi jólétünkért fáradoznak! Csupán relatív szinten mondhatjuk azt, hogy nincs semmiféle haszna egy szent embernek! Lelki megközelítésben pedig épp ez a lényeg, hogy találjunk egy szent személyt és társuljunk vele!

Indiában a szenteket szádhuknak hívják, de kik is valójában a szádhuk? Akik az igazság, az abszolút igazság, a szat szerint élnek. A szat, az isteni valóság teszi őket szádhukká. S amennyiben ti nem a lelki normák, az igazság szerint éltek, nagyon nehéz az ő társaságukban lennetek. Egy szádhu mindig erre az isteni valóságra fog emlékeztetni, ezt fogja visszaidézni! Mi a relatív elképzeléseinkkel jövünk ebbe az anyagi világba, ő pedig az abszolút bizonyosságával. Ezt nevezik konfrontációnak.

Egyszer az történt, hogy Sríla Prabhupád, aki egy nagyon híres és emelkedett lelki tanítómester volt, meglátogatta egyik templomát. Benyitott a tanítványok, a brahmacsárík szobájának ajtaján és mit látott? Némi otthagyott praszádamot, félig megromlott ételt. Erre igen dühös lett! Mivel tudjátok a jóga gyakorlóinak önfegyelmet kell gyakorolniuk és nem raktározhatnak élelmiszert estére vagy a nehezebb időkre. Mit sem szólva az ilyen romlott ételmaradékról! Tehát dühös lett és ha a guru megharagszik az egy igen rendkívüli helyzet! Szerencsére a mi hagyományunk jó tanáccsal lát el afelől, hogy mi a teendő, amikor a lelki tanítómesteretek dühös lesz. S ez azt is megmutatja, hogy nem szükségszerű a lelki tanítómesteretekkel szemben az az elvárás, hogy állandóan nagyon kedvesek és békések legyenek! Az első pont: hogy a guruk néha dühösek! Kettes pont: mi a teendő ebben az esetben? A szentírások azt tanácsolják, hogy bármikor is látjuk a lelki tanítómestert dühösnek, személy szerint ránk, akkor a tanítványnak hallótávolságon kívül kell kerülnie és megvárni azt, amíg megbékél a guruja, mivel várható, hogy hamarosan megnyugszik.

Látjátok, a jóga gyakorlása során, főként a bhakti jógában, rendkívül váratlan dolgokra számíthattok! Romlott étel a szekrényben, dühöngő gurukkal körülvéve. Mi a teendő ilyen esetben, miért volt Prabhupád dühös? Természetesen nem veszítette el az önuralmát, hanem csupán meg akarta mutatni a tanítványoknak, hogy milyen a helyes és milyen a helytelen cselekedet! Azt mondta, hogy „Ha elfelejtkeztek az eldugott és romlott ételről az tama-guna, én pedig a szattva-guna hatása alatt állok – a kettő között pedig túl nagy a távolság! Ezért van a kettő között feszültség.” Tehát a lelki tanítómester haragjának elkerüléséhez: 1. Ne hagyjátok szanaszét a maradékaitokat! 2. Kerüljetek közelebb az ő megvalósításához! Ne várjátok azt, hogy ő ereszkedjen le a szintetekre, hanem ti próbáljatok felemelkedni Őhozzá és a nyomába szegődni!

S mi fog történni, ha egy ilyen kívülálló személyt fogtok követni? Akkor magatok is kívülállókká váltok. Viszont tudjátok, hogy az illúzió kívülállójának lenni, az dicsőséges helyzet! Tehát kívülállókká akarunk válni! Azt mondják, hogy: „Egy megvalósított személy, bár úgy tűnik fizikailag itt van, mégis egy teljesen másik világban él! Csupán a teste van itt; az elméje, a tudata valahol máshol van! Mindig az istenivel van összekapcsolva! S ebből a felsőbb kapcsolatból adódóan jelent nagy kihívást egy ilyen személlyel találkozni. Mert más rezgést hordoz.

(folytatása következik)

 

 



IMG_4522

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai reggeli tanításából) 

 (az előző pénteki tanítás folytatása) 

Kanaka, káminí, pratisthá – pénz, nők, hírnév – hogyan is közelítsünk ezeknek a problémáknak a gyökeréhez? Azt javasolják, hogy ajánljuk fel, jól tudván, hogy Kitől erednek és Kihez tartoznak!

Tehát az első a pénz, mely Kihez is tartozik? Nem a bankhoz, nem hozzánk, semmiképpen sem a miénk! A Föld valamennyi kincse Istenhez tartozik! Tehát, ha egy kis részt nekünk is juttatnak, meg kell értenünk, hogy az Isten adománya! Hozzá tartozik, én csak olyan vagyok, mint egy kapuőr, vagy egy könyvelő és ezekkel az erőforrásokkal megint csak Őt kell szolgálnom! Fogadd el a Forrástól és ajánld vissza Neki! Krsnát, mint valamennyi vagyon birtokosát, Mádhavának nevezik. Ő minden gazdagság forrása és tulajdonosa.

S mi újság a hölgyekkel? Kedves testvéreim, úgy gondoljátok, hogy a hölgyek hozzátok tartoznak? Lehet, hogy nagyon vonzóak vagytok, de sajnos Krsna még vonzóbb! A három világ valamennyi hölgye számára Ő a legvonzóbb! Mindenki Őutána szalad! Mi csupán helyettesei vagyunk. Ha nincs ló megelégszünk a szamárral is! Kedveseim, ez a mi sanyarú helyzetünk! Jobb, ha megértjük, hogy a hölgyek a Legfelsőbbhöz tartoznak! Valójában Gópínáth az, aki a falu szépségeinek az Ura! Tehát, ha védetté szeretnétek válni, mind a pénz, mind a hölgyek befolyásától, akkor vissza kell ajánlanotok mindezeket a forrásuknak, vissza a tulajdonosuknak!

S mi a helyzet a hírnévvel? Tudjuk, hogy Krsna nagyon híres! Sokszor nevezzük Srí Krsnát a híres Krsnának! De hogyan tudunk megszabadulni ettől az eredeti problémától, a büszkeségtől? Ezt pedig fel tudjátok ajánlani a lelki tanítómestereteknek. Ha valami elismerésben részesültök, azonnal ajánljátok tovább a mestereteknek! Például: „Nagyszerű művészek vagytok! Rendkívül gyönyörű srí-jantrát tudtok készíteni!” Ezt az elismerést azonnal ajánljátok tovább a mestereteknek!

Kérdés: De hogyan ajánljuk fel?

Szvámí Tírtha: Egyszerűen csak mondjátok azt, hogy: „Nem én vagyok az, aki ezt festette, Te vagy az, aki valójában ezt alkotta! Én csupán egy eszköz vagyok a kezedben!” Ez egy nagyon komoly dolog! Ha én engedelmes szolgája vagyok mesteremnek, akkor Ő rajtam keresztül cselekszik! Akkor nem én cselekszem! Bármilyen dicsőség is ér, az nem az enyém – hanem ő az, aki rajtam keresztül cselekszik! Ezért a szentek védettek a büszkeség csapdájától.

Remélem gópíjaink nem sértődnek meg! Mivel ez nem jelenti azt, hogy ti lennétek a problémák forrásai ebben az életben! Sokkal inkább velünk van a probléma, ha félreértjük ezt a helyzetet! Például, egyszer valaki megjegyzést tett egy hölgynek a templomban, hogy: „Nagyon kihívó vagy (káma), mert a füled kilóg a szárí alól!” Kit zavar egy fül?! Valószínűleg nem a hölggyel volt a probléma! Tudjátok, mindannyiunknak van füle, szóval mi rossz van abban? A probléma bennetek van!

Tehát próbáljátok helyesen értelmezni, mert ezek a Legfelsőbb energiái! Kanaka, káminí, pratisthá – vagyis gazdagság, ragaszkodás és hírnév – olyanok, mint az élet alapvető problémái. Ezért orvosságra van szükségünk! Tehát ez az egyik módja, hogy kezeljük ezt a problémát – visszaajánlani a forrásnak!

Valamennyi folyó az óceánba hordja vizét, mégis az óceán változatlan marad! Hasonló módon Krsna, a leghíresebb, a leggazdagabb és legtekintélyesebb. Tehát, ha bármit is ajánlotok vissza, Ő változatlan marad! Mert Önmagában teljes!

Bármi is legyen tökéletlen ebben az anyagi világban, ha hozzáteszünk egy csepp istenit, akkor tökéletessé válik! Tudásunk, tudatosságunk korlátozott, viszont azon nyomban, hogy ismét kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbbel, például a dzsapázás által, teljessé válunk, kapcsolatban leszünk Vele. Dzsapázzatok többet és meg fogjátok érteni – ez a belső kinyilatkoztatás, belső megvilágosodás! Hogyan legyünk jobb bhakták? Dzsapázzatok többet! Hogyan szabaduljunk meg az ostobaságainktól? Dzsapázzatok többet! Mert a lelki gyakorlat helyettesíti az anyagit és legyőzi azt!

Rúpa gószvámí mondja, hogy a Szent Név gyógyírként hat! Ha az anyagi tudat sárgaságában szenvedtek, ha ez a betegségetek és cukrot esztek, akkor azt keserűnek fogjátok érezni! Tehát, ha az anyagi lét sárgaságában szenvedtek és megkóstoljátok a Szent Név cukorkáját, akkor keserűnek fogjátok érezni azt! Mégis ez a gyógymód! Csak vegyétek be ezt a cukorkát és idővel a keserű helyett édeset fogtok érezni! Ennek köszönhetően a dzsapázás a mi legfőbb orvosságunk! Dzsív dzságó dzsív dzságó! „Ébredj, ó ébredj, alvó lélek!” Maháprabhu elhozta a gyógyírt ebben a kali-jugában a számunkra.



41952243_10155738852266778_4282580133576966144_n

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai reggeli tanításából) 

Baladév: Mert különbség van egy szent és egy normális ember között, aki „a hat ellenség” hatása alatt áll…

Szvámí Tírtha: Tehát, akkor ez azt jelenti, hogy egy szent ember nem normális? Ő abnormális?

Baladév: A kérdésem a büszkeségre vonatkozik, mely a legnagyobb ellenségünk. Hogyan szabaduljunk meg ettől a büszkeségtől és hogyan kapcsolódik ez a többi elsődleges ellenséghez?

Szvámí Tírtha: Egy szent ember igenis nagyon büszke, ő a legbüszkébb; azonban nem saját magára, hanem a mesterére, Istenre! Tehát azt gondolom, hogy az anyagi embereknek egyáltalán nincs fogalmuk a valódi büszkeségről, mert azt hiszik, hogy hozzájuk tartozik! Azonban, ha felajánljuk, ha elöljáróinknak adjuk, akkor kerül az igazi helyére!

S hogyan szólt Ardzsuna kérdése? „Miről lehet felismerni egy szentet?” Majd Krsna belefogott az anyagi élet előnyeinek és hátrányainak az elemzésébe – hogyan is reagál ezekre egy szent ember? Itt az anyagi világban valójában csak háromféle problémánk létezik: kanaka, káminí, pratishtá – pénz, nők, hírnév. Ha nincs pénzed, az kellemetlen dolog, probléma! Ha van pénzed, az még nagyobb probléma! Mert azt mondják, hogy: a pénz nem változtat meg titeket, de megmutatja, hogy kik vagytok valójában. Ha egyszer pénzetek lesz, megmutatja, hogy kik vagytok! Miért? Mert ez a Legfelsőbb női energiája: Laksmí déví. Szóval mi jellemző a nőkre? Általában jönnek, mennek. Főleg a pénz – néha jön is, de jellemzőbb az, hogy állandóan megy! Általában nem marad velünk túl sokáig, mert csanycsalam, nagyon változó természetű! Előfordul, hogy vannak néha pénzügyi problémáink? Ez az anyagi életbeli problémák egyik forrása.

A másik probléma a nők. Ha nem léteznének a nők a férfiak halálra unnák magukat! De szerencsére Isten megteremtette a nőket! Ily módon kedves testvéreim, van mivel foglalatoskodnunk! Ha nincs feleségetek, csak sírtok. S Isten olyan kegyes, hogy ad nektek feleséget – s akkor megint csak sírtok. Akkor mi a különbség?

A harmadik problémaforrás a hírnév. Mi is a hírnév? Ki is ő valójában? Hogyan hívják? Srí – egy másik hölgy! Srí a ‘hírnév’. Tehát a problémát háromról egyre szűkíthetjük – a nőkre. Mert a pénz is nő; a nő az is nő; a hírnév pedig szintén nő. Kedves testvéreim, csak egy problémánk van! De miért?

Szanátan: „No woman, no cry.” Nincs nő, nincs sírás.

Szvámí Tírtha: Miért? Mert ha pozitívan tekintünk ezekre, az áldás! Ha ismeritek a pénznek a forrását, célját és ha helyesen használjátok, akkor az áldás. Ha úrnőként tisztelitek a nőket, akkor viszonyultok helyesen hozzájuk. S ha megfelelőképpen viszonyultok, illetve ajánljátok vissza mindezeket, akkor biztonságban vagytok!

 

(folytatása következik)

 

 



Krishna_Arjuna

(Szvámí Tírtha 2016.07.31. szófiai reggeli tanításából) 

 (az előző pénteki tanítás folytatása) 

„Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be a páncéljába tagjait, az igaz tudással rendelkezik.”[1]

Bármikor is érezzen veszélyt egy teknős, azonnal behúzódik a páncéljába. Amikor visszahúzódik, akkor védve van. Hasonlóan van ez az emberekkel is! Ha túlzottan kitárulkoztok, sebezhetőekké váltok! Ha visszahúzódtok, akkor pedig védetté. Tehát néha vissza kell húzódnunk a külsődleges cselekedetektől a belső gyakorlatok kedvéért! Jelenleg nagyon zsúfolt az életünk, egyáltalán nincs idő semmire, ezért vissza kell húzódnunk és időt, figyelmet szentelnünk a lelki gyakorlatokra. Amikor veszély van, akkor azonnal észhez tértek, tehát állandóan ebben az összeszedett tudatosságban kellene élnünk! Ha vissza tudjuk fogni az erőinket az anyagi dolgokról és mindinkább a lelkiekre koncentrálni, akkor könnyebb megtennünk a következő lépést az utunkon!

Szthita pragjá – rögzített értelem és tudatosság. Ezek egy szent ember jellemzői! Krsna, itt a Gítában utasítja Ardzsunát és mi is olyan szerencsések vagyunk, hogy hallhatjuk ugyanazokat a tanításokat! Ebben a második fejezetben Krsna ismerteti a szánkhja filozófiát, az elemzés tanát –, ami által képesek vagyunk különbséget tenni az anyagi és a lelki között. S ugyanebben a fejezetben tanítja a jóga alapelveit is, mely révén állandóan kapcsolatban lehetünk Vele!

Ugyanitt kapunk néhány jótanácsot az abhidéjáról – az Istenhez való közeledés mikéntjéről. Ha Hozzá tartoztok, akkor mit tegyetek? Természetesen a test-elme együttesének a kontrollálása – egy kissé száraz gyakorlat! Ám az odaadó szolgálat valamennyi önfegyelmező gyakorlatot magában foglalja. Míg dzsapáztok, lecsendesítitek az elméteket. Reggel pedig a Maháprabhunak történő énekléssel a légzőgyakorlatokat végzitek. A kétórás leckén való nyugodt ülés pedig a mi ászana gyakorlatunk. A bhakti-jóga szabályozó elveit követni – ezek a mi jama-nijama szabályaink. Tehát a bhakti-jóga magába foglal mindent, csak próbáljatok belekezdeni a hosszú folyamatba! Ez segíteni fog!

Azonban Krsna itt még mindig elrejti Önmagát! Útmutatóként, vezetőként viselkedik. Később megmutatja a bensőségesebb arcát is, mert Ardzsuna nagyon őszintén tudakozódik! Hasonló módon, ha mi is komolyan érdeklődünk, akkor egyre több fog megnyilvánulni számunkra az isteni igazságból és valóságból! Ehhez nagyon komolynak, őszintének és önzetlennek kell lennünk. Ezt a három tulajdonságot kell megszereznünk!

Tehát keressetek egy ilyen szent embert, akit követhettek és cselekedjetek!

[1] Bhagavad-gítá, 2.58.