Archives

Calendar

November 2019
M T W T F S S
« Oct    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  



Magyar issues

radha-krishna-on-swing

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai esti tanításából)
 
Azt mondják, hogy a szádhuk és a sásztrák elmennek egészen a határokig a bűnös területeken, mert máskülönben senkinek sem lenne esélye felemelkedni arról a szintről. Folytatjuk az olvasást. Sríla Shrídhar Mahárádzs: A szem, mely láthatja Srí Gurut.
„Ez éppen olyan, mint ahogyan a látásunk is egy adott spektrumon belül van – nem vagyunk képesek sem a túl erős, sem a túl gyenge fényt látni. Ugyanígy van ez a hanggal is; nem halljuk sem a nagyon magas, sem a nagyon alacsony frekvenciájú hangokat. Tehát mi a relatív szinten működünk. De arra intenek, hogy folyamatosan tartsuk szem előtt az abszolút fonalat annak érdekében, hogy helyesen értsük az egészet. Ezért ne kérdőjelezzük meg az ácsárját! Bár lehet, hogy látsz hétköznapi jellemzőket – evés, alvás – mégse becsüld alá őt! Máskülönben veszíteni fogsz. Ahogy a Gangesz vízében sem a kövekre, a fadarabokra, a habra kell figyelnünk, mert a Gangesz vize megtisztít mindent. Mi az, ami képes tisztítani? A víz? Nem. Létezik egy másik aspektus is, és ha azt elemezzük, végül megláthatjuk az isteni rendet: az Úr parancsára tisztít a Gangesz. Tehát, a tisztító erő Tőle jön; az Ő akarata van a háttérben. Megpróbáljuk mindenütt megtalálni az abszolút hátteret; s ha nem tudjuk feláldozni a relatív helyzetünket, akkor a nirvisésa szintre kell eljutnunk (az abszolút nem differenciált aspektusa, ahol nincs szolgálat). 
Létezik egy teljes rendszer, mely magába foglalja Krsnát és a különféle típusú társait; s mi mind a Saktival (erő, energia, képesség), mind a Saktimánnal (a sakti birtokosával) szeretnénk kapcsolatba kerülni. Sohasem áldozhatjuk fel Egyikőjüket sem, legfőképpen a Saktit nem. Például, amikor Raghunáth dász Gószvámí azt mondja, hogy „Krsna nem kell nekem, ha nincs ott Rádhárání; inkább Rádháránít akarom” – akkor ki ez a Rádhárání? Ki Ő? Rádhárání az, akit a legteljesebb mértékig betölt Krsna, ezért mondja azt Dász Gószvámí, hogy „Én Rádháránít akarom.” Krsna ott van, és különböző relatív helyzetekben minden egyes emberhez eljön édesként, édesebbként és legédesebbként. Így találjuk szembe magunkat ilyen relativitással”. [1]
Ez egy gyönyörű módja a magyarázatnak, mert nagyon lassan lebeg a guru-tattva témájának a vizén. S van itt egy rendkívül fontos üzenet, melyet a végén kapunk a Gangesz példáján keresztül. A Gangesz vizének van egy anyagi és egy lelki aspektusa. S ezt a gondolatot kiterjesztve mondhatjuk, hogy a vaisnavának is van egy anyagi és egy lelki oldala. De, ahogy Sríla Rúpa Gószvámí írja útmutatásul az Upadésámrtában, sohase ítéljünk meg egy bhaktát a fizikai vagy a testi jellemzői alapján. Mi az, ami bhaktává tesz egy bhaktát? Nem a testi, a szellemi vagy az intellektuális adottságai. Az inspirációja és a motivációja – ez teszi őt különlegessé. Eszményeiről ismerszik meg az ember. S hiába kutattam mindenfelé, nem találtam sehol sem magasabb eszményt, mint amilyen a bhaktáké – állandóan, folyamatosan, szeretettel gondolni a Legfelsőbbre. A nap 24 órájában ezen a magasabb tudatszinten való létezés – fizikálisan ezt nem lehet túlszárnyalni. S az önzetlen, szeretetteljes közelség az Isteni Párhoz, ez szintén nagyon magas eszmény. S a Szépség és Szeretet találkozásának ez a koncepciója – egy rendkívüli magyarázata az egész isteni háttérnek. Valójában egy végtelen listánk van, hogy miért is olyan különleges a bhakti folyamata. Plusz, az Isteni Szeretet a végső szó a megértésünkben. Tehát, van valakinek magasabb tétje? Én nem találok ennél magasabbat. 
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet Az Egyetemes tudat, Az abszolút támogatás 

 



lord-nityananda

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
Jadunáth kérdése: Hogyan viszonyul a mi tradíciónk a szat-guruhoz? A szat-guru életről életre a tanítónk – nem testi mivoltában, s nem csupán egyetlen életre szólóan.
Szvámí Tírtha: Úgy hiszem az elmúlt két-három alkalommal már megvitattuk ezt a témát. Csupán egy szat-sisja képes egy szat-gurut megközelíteni. Egy aszat-sisja nem képes megérinteni a szat-gurut. Ez világos, de mi annyira ambiciózusok vagyunk. Mi a szat-gurut akarjuk! Mi a guru deluxe-ot szeretnénk. 
Valójában ezért, a guru-tattva mélységének a bemutatása miatt, választottam ezt a fejezetet.[1] Soha nem szabad azt gondolnunk, hogy: ‘Ma mindent megértettem a lelki tanítómesteremről! Most már tudom, hogy működik ez a guru rendszer!’ Ne gondolkodj így! Ez egy progresszív dolog, folyamatosan bővül. Ne korlátozd a mestereidet, hogy azért, mert a tökéletességnek ilyen magas fokára jutottak, nem juthatnak még közelebb Istenhez. Képesek rá. Az ő életük is progresszív, az ő kapcsolatuk is gyarapszik. Még a szat-guru is gyarapszik. Még az isteni rész is gyarapszik. Kiterjed, mert szeretne utat találni az emberekhez. Ez egy aktív elv. Tehát hogyan szolgáljuk a szat-gurut? Hogy szolgáljuk ezt az isteni vágyat, mely gyarapodni, kiteljesedni szeretne? Hogyan? 
Válasz: ‘Mantrázással’, mert ez a válasz arra a kérdésre, hogy “hogyan”.  
Szvámí Tírtha: De ez nem egy szokásos kérdés volt. „Dzsapázz többet” ez a helyes válasz a ti “hogyan” kérdéseitekre. Tehát, hogyan segítsük az isteni vágy kiteljesedését?
Hozzászólás: Ha kibontakozunk. 
Swami Tirtha: Igen, és hogyan tegyük ezt? Prédikálással. Úgy ültök itt, mintha sohasem hallottatok volna erről. S hogyan tudjuk szolgálni az isteni vágyat, hogy mindenkihez eljuthasson? Nincs ötletetek! Nagyon egyszerű! Nagyon egyszerű! Ha megosztod, amid van, akkor az gyarapodni fog. Számodra is, és általában véve is. S annak a számára is, aki kapja. Ez mutatja ennek az isteni természetét, azt, hogy nem anyagi természetű. 
A szat-guru az örök érdekünkért cselekszik. Ezért ezt honorálnunk kell az örök platformon. A dicsőítő mantrákban szerepel, hogy: „Felajánlom örök szolgálataimat a lótuszlábaidnál!” Ez nem csupán egy költői kifejezés. Ez a módja annak, hogy kifejezhessük hálánkat, hajlandóságunkat, hogy szeretnénk csatlakozni ehhez az isteni kibontakozáshoz. Tehát, egyfajta értelemben a szat-gurut kell keresnünk a saját tanítómesterünkben. 
Jadunáth: Köszönöm szépen ezt a megvilágítást. Mondhatjuk azt, hogy a szat-guru egy szat-csit-ánanda guru? Vagy ezt a háromféle aspektust három különböző személy képviseli? 
Szvámí Tírtha: Jó meglátás! A szambandha, abhidhéja és prajódzsana szintén három. Szambandha az a kapcsolat: ‘A Legfelsőbbhöz tartozom!’ Abhidhéja a gyakorlat: ‘Mit kell tennem? Mi az odaadó szolgálatom gyakorlati megvalósítása’? S a prajódzsana: a ‘célom’. Tehát, a szat a szambandha: ‘Istenhez tartozom!’ Ez az igazság! Ez a valóság! S ha valaki erről tájékoztat, akkor ez a szat-guru szempont. Ennek az ácsárjája Szanátan Gószvámí. Akkor ki a csit-guru? A csit az értelem, igaz? Nem csupán fizikai vagy anyagi intellektus, de a tudatos rész. Tehát, kell, hogy információval rendelkezzünk arról, hogy miként végezzük az odaadó szolgálatot megfelelően. Bár, általában mi nem azt a szót használjuk, hogy csit-guru, hanem csaitja-gurunak mondjuk – ez ugyanaz. Csaitja a mi belső tudatosságunk, tehát kapcsolatban van a létezés csit-platformjával. S mi a cél? Általában mi az élet célja? A boldogság, a beteljesülés, az ánanda. Ezt Raghunáth dász Gószvámí képviseli. Ez a mi célunk, ugye. 
Tehát, ez a három aspektus megtalálható Vrindávan három fő múrtijában és a három fő Gószvámíban. Nagyon szépen megalkotható a struktúra: fő múrtik, fő szolgálattevők, fő eszmények, fő gyakorlatok. S aztán lehet tovább gyűjtögetni, mert egyre mélyebb megértésre jutsz, tehát tovább tudod bővíteni a listánkat.
Általában dicsőítjük a lelki tanítómestereinket. Része ennek a dicsőítésnek a Vjásza púdzsá- könyv, ahol felajánlást írunk a mesterünknek. S a felajánlásukban a bhakták általában önmagukról beszélnek. „Annyira szerencsésnek érzem magamat, hogy hozzád csatlakoztam! Az elmúlt évben nem tettem semmi lényeges dolgot, de ez most jó alkalom az emlékezésre”. Ez egyik típusa a felajánlásoknak. A másik típus nagyon elméleti. „Ó, Gurudév te a guru-tattvát reprezentálod, és idézetek hosszú sora, s így meg úgy – nagyon hosszan a „filozófiai jártasságunk csillogtatása’. Míg egy nagyon kedves barátom szintén írt egy felajánlást a mesterének, ami csak ennyiből állt: „szeretem, amikor táncolsz.” Ez volt a felajánlása. 
Végtelen a guru-tattváról és a sisja-tattváról szóló értekezéseknek a sora. „Szeretem, amikor táncolsz!” Azt hiszem ez az igazi dicsőítés. Ez a személy biztosan elnyerte Ragunáth dász Gószvámí áldását, mert ez a rasza-elv szerinti felajánlás. Ez a felajánlás nem magamról szól, ez a felajánlás nem holmi száraz, elméleti filozófia. Ez valami nagyon lényegi dolog. S amikor egy fiatal bhakta, aki ehhez a hittestvéremhez, mint lelki tanítómesterhez akart tanítványul szegődni, azt mondta nekem: „Azért szeretnék a tanítványa lenni, mert ő mindig helyesen választ; mindig megfelelően dönt”, ezt támogatnom kellett: „Igen, ha hozzá csatlakozol, akkor mindig képes leszel helyes döntést hozni.” Mert őszinte követés által, a mester tulajdonságai a tanítványra. szállnak. Micsoda szem, micsoda látásmód! A szem, mely láthatja Srí Gurut.   
 
1. Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja: A szem, mely képes Srí Gurut látni
 

 



40621259_2096493650369394_5245893297515266048_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Paramánanda: Két kérdésem van. Ezek filozófiai kérdések; ha nem illenek ide, akkor nem kérdezek. 

Szvámí Tírtha: Halljuk! 

Paramánanda: Esetleg mondanál többet a tattva-gururól – a gururól, aki felfedi azt a filozófiai vonalat, amit mi követünk. 

Szvámí Tírtha: Mi volna a másik kérdésed? 

Paramánanda: A szambandha, abhidhéja és prajódzsana gurukról is szeretnék hallani.

Szvámí Tírtha: Nos, mint ahogy már említettem, a saját lelki tanítómesterünk szolgálatával szolgáljuk a szamaszta gurut is. Ezt más szóval, guru vargának, a guruk összességének is hívják. Tehát, egy cseppben megkapod az egész tartálynyi vizet; ahogy a víztározó is megnyilvánul egy cseppben. 

Valójában a mestereinket nem a filozófia élteti. Őket nem a vita és a logika élteti. Ők a raszában élnek, a Legfelsőbbel való eleven szeretetteljes kapcsolatban élnek. Számukra ez nem egy teória. De a tanítványi láncolatunk dicsőségének és presztízsének a megvédése érdekében néha készek vitákba és logikai fejtegetésekbe bocsátkozni. Emlékezzünk Rúpa gószvámí esetére, amikor a világbajnok “vitagyőztes” Vrndávanba érkezett és bekopogtatott Rúpa gószvámí bhadzsan kutírjába: „Hé, szeretnélek kihívni egy vitára!” Rúpa gószvámí látta, hogy ki az illető és így szólt: „Nagyon jó, nem kell kihívnod engem! Te vagy a győztes. Írj fel a listádra, legyőztél!” De, amikor ezt Dzsíva gószvámí meghallotta, ő nem tűrhette ezt: „Micsoda? A mesteremet legyőzte valaki! Nem, ez lehetetlen!” S így szólt: “Engem kihívhatsz!” Mit gondoltok, mi történt? Átírták a világbajnoki cím győztesét. Aztán ezért Dzsíva gószvámít sok bírálat érte. Hogy-hogy? Olyan nagyszerű eredmény! Végre valaki meg tudta védeni a kor legnagyobb mesterének a dicsőségét. Hogy is kritizálhatnánk ezt? A kritika annak szólt, hogy bizonyos nézőpontból felülbírálta mestere döntését. Ezért, mondom, hogy ez egy nagyon kifinomult iskola. Kvalifikálni kell magunkat, hogy ezt helyesen értsük. Mert Isten bármelyik harcos iskolájában, az emberek ezt példának fogják venni „Igen! Meg akarjuk védelmezni!” De itt azt hallottuk, hogy ha a mester beleegyezik valamibe, akkor miért zavarjon az a dolog bennünket. Mégis, azért magunk között szólva: megtehetitek.

Tehát, az egyik szolgálatával mindegyikőjüket szolgálod, és az egyikőjük kegyét elnyerve, mindannyiuk kegyét elnyerheted. 

S a szambandha, abhidhéja és prajódzsana gurukról, – úgy gondolom már jó pár alkalommal beszéltünk erről. De csak nagyon röviden elevenítsük fel tömören. Vrndávanban rengeteg templom van, de mondjuk, egy tucat van, melyek a legfontosabb templomok. S három legeslegfontosabb templom van. Az egyik a Madhan-Móhan, a második a Góvindadzsí és a harmadik a Gópináth. Krsna a különböző energiáit e között a három fő múrti között osztja el. Madhan-Móhan, aki mindenki figyelmét magával ragadja, meghív téged. Góvindadzsí, aki viszonzást nyújt és Gópináth, aki a gópik oltalmazója. S a három fő ácsárja, akik Krsnának ezt a három fő múrtiját szolgálja, szintén a háromféle gurut reprezentálja. Szanátan gószvámí imádja Madhan-Móhant és Madhan-Móhanként Krsnának az a jellemvonása nyilvánul meg, aki mindenki figyelmét elrabolja. Ezért Szanátan gószvámí a dikshaguruk oltalomazója, csak hogy felhívja a figyelmet. Tehát, mindazoknak, akik szeretnék megtalálni a lelki tanítómesterüket, javasolt, hogy fohászkodjanak Szanátan gószvámíhoz és Madhan-Móhanhoz. Krsna második aspektusa ebben a tekintetben Góvindadzsí, a viszonzó Isten. Ez nagyon fontos dolog. Góvindát, Rúpa gószvámí imádja, és Rúpa gószvámí a sikságuru vagyis az oktató és a tudós lelki tanítómester archetípusa. Ezért ő a siksá-guruk védelmezője. S végül Krsna harmadik aspektusa – Gópináth, a gópik kedvese. Az Ő szolgája Ragunáth dász gószvámí volt, aki a raszikus guru menedékét képviseli. 

S valójában a lelki fejlődés három lépcsője, melyet a Srímad Bhágavatam ír le, megfelel ennek az osztályozásnak. Mert a Bhágavatam említi a szambandhát, abhidhéját és a prajódzsanát – a kapcsolatot, gyakorlatot és a célt. A kapcsolat Szanátan gószvámíra és Madhan-Móhanra vonatkozik. ‘Istenhez, Krsnához tartozunk’ – ez az, amit meg kell értenünk. Majd a következő lépcső – a progresszív út ‘Mit tegyek, ha Istenhez tartozom?’ – ezt Rúpa gószvámí magyarázza meg, hogyan végezd a szolgálatodat. Ez az abhidhéja – maga a folyamat. S a cél –a prajódzsana – melyet Gópináth képvisel. Ragunáth dász gószvámítól kaphatunk információkat erről a magasabb célról, például a Vilápa Kuszumánydzsali vagyis „A bánat bokrétája” című könyvből. 

(folytatása következik)

 



Oct

17

bridge the gap

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Kérdés: S amikor Sríla Naróttam dász Thákur azt mondja, csakhu-dán diló jéi, dzsanmé dzsanmé prabhu széi – Születésről születésre, ő az én Uram, mert ő adott nekem lelki látásmódot”[1]azt hogyan értsük?

Sríla Srídhár Mahárádzs: „valahányszor különbséget tapasztalunk a lelki tanácsok tekintetében, melyeket különböző irányokból kapunk, meg kell látnunk a közös szálat. Azonban az abszolút helyzet mindig nagyobb súllyal esik a latba, mint a relatív. Mind az abszolút, mind a relatív szempontokat figyelembe kell vennünk, mert nélkülük nem lehetséges fejlődés. Abszolút és relatív – mindkét szempontnak egymás mellett kell haladnia. De az abszolútnak kell elsőbbséget élveznie és a relatívat, az időlegeset az adott idő, hely, személy és cél fényében kell fontolóra vennünk. Tehát az életünknek ebben a leghosszabb utazásában – s a saját legmagasabb érdekünkben – mindig megkapjuk az igazságot, a kapcsolatot az Abszolúttal – az egység létezik.

A sásztra fenntartja ezt a kapcsolatot még egy alacsonyabb szinten álló közönséges guru esetében is: paróksa-váda védó ‘jam.[2] Ha az önfegyelmezés bizonyos színvonalát, mint például, hogy tiltott a hús vagy hal fogyasztása, stb. megkövetelik azoktól, akiket az alacsonyabb hajlamok jellemeznek, akkor ők nem fognak csatlakoznak a nyájhoz.” Ez annyit jelent, hogy ha túl magas színvonalat követelnek meg azoktól, akik nem képesek azt betartani, akkor ők nem fognak jönni. „De az elv az, hogy jönniük kell, tehát kapnak némi engedményt. Egy bizonyos típusú tanítvány számára lesz egy neki megfelelő guru és egy hasonló sásztra, de annak a reményében, hogy a fejlődés útjára lépnek.” Kérlek, figyeljetek, ez nagyon fontos! „A sásztrák rendkívül nagylelkűek a legalacsonyabb rétegekhez való eljutásban, és lesz nekik megfelelő guru is. Hozzájuk hasonló guru, sásztra és szádhu – ezek mind kiterjednek a legalacsonyabb síkra, hogy fokozatosan felemeljék a feltételekhez kötött lelkeket.”[3]

Észreveszitek ennek a látásmódnak a mélységét? Ez azt bizonyítja, hogy a gurunak ez az isteni funkciója még a legjelentéktelenebb és a legalacsonyabb szinten álló emberi lényekkel is jelen van a fejlődés reményében. Természetesen ki szeretne csatlakozni – mint, ahogy elhangzott – ‘egy közönséges, a legalacsonyabb szinten álló guruhoz’? Te nem csatlakoznál egy ilyen típusú személyhez. Te a lehetséges legjobbhoz, a mahá-bhágavatához, a legmagasabb szinten álló személyhez szeretnél csatlakozni, mert ‘mi vagyunk a legjobbak’, ugye? Szóval, ha van ló, akkor mért utaznál szamárháton? ‘Másodosztályú gurut, aki a legalacsonyabb szinten áll? Olyat nem akarok. Én a legjobbat akarom! Adjátok nekem a guru deluxe-ot, mert én deluxe tanítvány vagyok. Megérdemlem a legjobbat.’ De még az ilyen fickóknak is lesz lelki tanítómestere. Miért? Mert a gurui funkciónak ott is léteznie kell.

Ha elemezzük, hogy mi módon lehet kikerülni a legmélyebb csapdából – a magas szintű filozófia kívül marad, de a kegy az mélyre hatol, a kegy elér oda is. S ne gondoljátok, hogy mi bármennyire is emelkedett szinten állunk, mert ortodox indiai szempontból mi elesettek vagyunk. A tanítványi vonalunkba tartozó ácsárjáink, nagyon kifinomultak, nagyon finomak. Tehát, vigyázz, ha találkozol indiai mesterekkel vagy bhaktákkal, akik így dicsőítenek téged: „Te egy nagyszerű tudós vagy!” vagy: „Nagyon éles az eszed!”, mert valójában azt mondják: „Te egy nagyon képzetlen valaki vagy.” Lehet, hogy bóknak veszed, de valójában ez egy kritika, mert azt jelenti, hogy az elme szintjén vagy. Nem érzelmi szinten és nem isteni szinten. Tehát, vigyázzatok, ha hasonló dicsőítést hallotok, gondolkozzatok el rajta, hogy milyen hibát vétettetek!

Ennek ellenére mindannyiunknak van esélye. Mert Maháprabhu nem a képzettekért, hanem az elesettekért jött el. Talán nem azokért, akiket kizártak, diszkvalifikáltak, de az elesettekért mindenképpen. Tehát ez az isteni funkció, a kegy isteni alapelve hidat képez a jelen feltételekhez kötött szintünk és annak az esélye között, hogy elindulhassunk a tökéletesség progresszív útján. A szent név könyörülete határtalan, és a guru, sásztra elve minden lehetséges platformon elérhetővé válik, hogy útba igazítsa az embereket a helyes irányról.

S a sásztra emlékszik rá, hogy ebben a fokozatos folyamatban bizonyos engedményeket kell adni, máskülönben a nagytöbbség fel fogja adni. Ezzel tisztában vannak azok a rsik is, akik ezeket a sásztrákat megalkották, és az ezeknek megfelelő guruk is. A szádhuk és a sásztrák elmennek a bűnös területek határáig, mert máskülönben senkinek sem lenne esélye, hogy felemelkedjen arról a szintről. De általában a tanítványok, a szádhakák, a lelki gyakorlataikat a saját szintjükről kezdik el – a saját megvalósításuk vagy a belső fejlődésük szintjéről – onnan fognak felfelé indulni, s az út során szintén rá fognak lelni a megfelelő gurura és sásztrára is.”.

A Legfelsőbb Úr, aki irgalmas, készen áll rá, hogy az elesett lelkek nyomába eredjen. Valójában ez a mi reményünk. Ne aggódj a helyzeted miatt; el kell kezdenünk a lelki utazásunkat.

(folytatása következik) 

[1] Srí préma-bhakti-csandriká 1.3.

[2] Srímad Bhágavatam 11.3.44.

[3] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet Az Egyetemes tudat, Az abszolút támogatás

 



паун

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: Milyen gurutok van még?

Paramánanda: Szamaszta-guru.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó! Ki a szamaszta? Mit jelent?

Paramánanda: Együtt az egész parampará.

Szvámí Tírtha: Igen. Szamaszta-guru – valamennyi guru összessége. Tehát ez azt jelenti, hogy a mesterünk szolgálatával valamennyi mestert szolgáljuk. A mesterünk figyelmének kivívásával elnyerjük valamennyi korábbi mester figyelmét is. S a guru egy jóakaró, de számos jóakarónk létezik. Ez egy nagyon jó érzés, egy nagy biztonságot adó érzés. Ez a szamaszta-guru aspektusa – valamennyi korábbi ácsárja, jóakaró és szent értünk tevékenykedik, értünk imádkozik. Ki van még?

Válasz: A negatív guru, aki arra ad példát, hogy miként ne cselekedjünk.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Egyszer egy szufi mesterrel beszélgettem, aki azt mondta: „Ha találkozol egy hamis dervissel, akkor kutass tovább, mert lennie kell egy igazinak is!” Majd hozzátette: „Láttál már valaha hamis 75 dolláros bankjegyet? Nem, mert nincs eredeti 75 dolláros sem. De meglehet, hogy hamis 100 dollárossal már találkoztál, mert létezik valódi 100 dolláros bankjegy.” Ez azt jelenti, ha találkozol egy hamis, negatív mesterrel – kutass tovább! Lennie kell egy valódinak is! Mert azt mondják, hogy még egy hamis mestertől, negatív gurutól is sokat tanulhatunk – önmagunkról. Nagyon jó! Ki van még?

Paramánanda: Rasza-guru?

Szvámí Tírtha: Végre! Rasza-guru – aki bevezet bennünket az imádat, a kapcsolat, a közreműködés isteni hangulatába. Úgy hiszem már megbeszéltük ezt a témát, de jó, ha megemlítjük, hogy Bhaktivinód Thákur írt egy regényt a lelki útról. A címe: „Dzsaiva Dharma” – „Az emberek kötelessége”. S ott a gyakorlókat egy emelkedett mesterhez irányítják. Ők valakinek a tanítványai, de a mesterük elküldi őket egy másikhoz, hogy a raszáról kérjenek felvilágosítást. Felkeresik a szent mestert, aki megkérdezi tőlük: „Miért jöttetek?” „Szeretnénk tisztában lenni a raszánkkal. „Nagyon jó, mit éreztek?” Mire egyikük így felel: „Nagyon vonzódom a pávákhoz Vrindávanban. Nagyon boldog lennék, nagyon elégedett egy ilyen helyzettel – pávának lenni Vrindávanban.” S a mester válasza: „Nagyon jó, fiam! Csak így tovább!” Tehát, a raszikus ácsárja be fog vezetni bennünket a raszába, a szolgálat speciális fajtájába. Talán valami mást vártatok? Azt gondolom, hogy ez elég magas. Ez elég magas.

Úgy hiszem, itt meg kellene állnunk a további guruk kutatásában. Valójában, amikor csatlakozol, csak gurukkal fogsz találkozni. Mert ki a guru? Az, akit követhetünk. Aki előttünk jár. Aki szebben szolgál, akinek teljesebb ismeretei vannak. Nem tud többet, de aki szebben szolgál és tisztábban érez dolgokat. Ezért követjük, s fogadjuk el őt feljebbvalónkként. S a lelki égbolton mindenki magasabb szinten áll, mint mi, mert mi vagyunk az újoncok. Agyagi számítgatás alapján azt gondolhatjuk, hogy: ‘Utolsónak lenni, a legújabbnak lenni nem olyan jó, mert mindenki előttem van.’ De elmondom nektek, hogy ez nagyon jó, mert akkor mindenki a legkisebb, legfiatalabb testvérként fog bánni veletek. A leggyengédebb gondoskodás és figyelem fog feléd irányulni. S valójában ez a mi filozófiánk, ez a mi célunk – utolsókká válni. De most láthatjátok, hogy milyen dicsőség utolsónak lenni, mert mindenki próbál rád figyelni.

S ez a fejezet így végződik: “Néha az általános iskolai tanárnak lehet olyan diákja, aki rendkívüli tudású. Amikor iskolás voltam, emlékszem, történelem órán kellett olvasnunk róla, hogy volt egy eset a híres államférfivel Edmund Burke-kel és az amerikai függetlenségi háború idején az angol Parlament által elfogadott adóügyi törvényekkel kapcsolatban. Az történt, hogy Burke szolgálatát annyira elismerték, hogy a ‘lord’ címet adományozták neki, s hogy ’lord’ lehessen, az apja és nagyapja is megkapta a címet. A ‘lord’ cím az idősebb generációktól száll alá, de az ő esetében, ez visszamenőleg történt! Az unoka kapta meg a lord elismerést először, majd az apa, és aztán a nagyapa. Az unoka kapta először meg a címet a képességeinek, erőfeszítéseinek elismeréseként. Tehát lehet, hogy korábbi elrendezések következtében egy kevésbé kvalifikált személy kezdetben lendületet adhat egy kvalifikáltabbnak, s cserébe a képzettebb később segítheti őt. A Guru ekképpen különböző embereknek, különböző helyeken fogja tanítani az istentudatot. Különböző irányokból kaphat az ember segítséget.”[1]

 

(folytatása következik)

[1] The Golden staircase, Ch. 2 Universal mind ,Absolute backing’, by Shrila Shridhar Maharaj

 



Prabhupad in laugh

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Ez a csaitja-guru funkciója – Isten bennünk lakó belső útmutatása; antarjámi, aki a szívedben lakik és vezet téged. Milyen egyéb guru létezik még?

Krpadhámá: Szannjász-guru.

Szvámí Tírtha: Pontosan. Ott van még a szannjász-guru is – aki a lemondott életrendbe vezet be bennünket. Általánosságban nem szükségszerű, hogy mindenki szannjászí legyen, de az isteni irányítástól, s nem mástól való teljes függés hangulatának tekintetében mindenkinek szannjászívá kell válnia. Nem formálisan, hanem lényegileg. A szannjász nem azt jelenti, hogy neked van a legjobb számítógéped, és mindenki neked adja a virágfüzért. Nem ez a definíciója a szannjász rendnek. Hanem az Istentől való teljes függés benső hangulatának kifejlesztése – ez a szannjász. Tehát, ez a szannjász-guru – aki bevezet bennünket akár hivatalosan, akár a lényeget tekintve, Krsnára irányuló figyelmünk teljes összpontosításának hangulatába. Másfajta guru?

Hajagríva: Param-guru.

Szvámí Tírtha: Param-guru! Helyes! Látjátok, egész gyűjteményünk van gurukból. A param-guru mindig rendkívül fontos. Tudtok valamit! Mert mi történik? A lelki tanítómesterünknek teljes felelősséget kell vállalnia értünk. Ezért fegyelmezni fog bennünket: “Hé, drága fiam, kedves lányom! Ne légy lusta, menj, és csináld!” S néha ez igen terhes. Épp úgy tesz, mint egy apa. Az apák mindig azzal vannak elfoglalva, hogy oktatják a gyermekeiket. De mi a helyzet a nagypapával? A param-guru mindig mosolyog, mindig nagyon gyengéd: ”Ó, kedves fiam, drága lányom, ne aggódj! Talán az édesapád ma kicsit zaklatott, de csak gyere hozzám!” Találkoztatok már álmotokban Sríla Prabhupáddal?

 Hajagríva: Nem emlékszem.

Szvámí Tírtha: Ó, akkor biztosan nem. Milyen érzés? Pont olyan, mint az igazi nagypapád, aki kész magához ölelni, amikor össze van törve a szíved. Tehát, a param-guru nagyon fontos, mert amikor nem tudjuk tolerálni a saját lelki tanítómesterünket, akkor a feljebbvaló be tud kapcsolódni és megoldja a problémát. A param-gurunak nagyon fontos feladata van. Ha létezik bármi, ami hiányzik a guruból, akkor a param-guru be tud kapcsolódni, képes kompenzálni. Következő példa?

Válasz: Ádi-guru

Szvámí Tírtha: Ó, nagyon jó! Ki az ádi-guru?

Válasz: Krsna.

Hajagríva: Lord Balarám.

Másvalaki: Rádhárání

Szvámí Tírtha: Balarám, igen. Rádhárání. S néha még Ananga Manydzsarí. Tehát ez a lelki tanítómestereknek és mesternőknek (hogy úgy mondjam) egy új horizontja. Ádi azt jelenti első, az első guru. Ki az első guru? Isten. Ez egy isteni funkció. ‘Én vagyok a forrás, Én vagyok a cél és Én vagyok a vezető. Segíteni fogok neked, hogy visszatérj Hozzám.’ Ez az ádi, az eredeti, az ősi gurui funkció. S ez az isteni meghívás funkció bizonyos személyiségekre van ráruházva. Tehát, az ádi-guru, úgy gondolom, a guru-tattvát a legteljesebb és legmélyebb módon képviseli.

Kérdés: Mint Srí guru?

Szvámí Tírtha: Srí guru egy kicsit különbözik, mert az ádi-guru egy teljesen isteni funkció – nincs benne jelen emberi beavatkozás. Srí guru annyit jelent, hogy látom a mesterem, de látom a Srí-t, az isteni funkciót benne, rajta keresztül. Egy sor mantra létezik a bráhmanák számára, sőt egy mantrának van két változata is. Az egyik aim guravé namah, a másik aim srí guravé namah. Én a második verziót támogatom, mert az ötvözi a guru mint  személy és a guru-tattva koncepcióját. Ily módon ez nem egy személyi kultusz, hanem egy isteni kultúra. Ez nagy különbség. Tehát, ezek az ádi-guru és Srí guru funkciók. Más fajta guruk?

(folytatása következik)

 



reading-scriptures

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Dhruva történetében említődött, hogy az édesanya útmutatóként olyan volt, mint egy lelki tanítómester. Tehát, ti anyák, kérlek benneteket, legyetek a lelki útmutatói fiaitoknak és lányaitoknak! Legyetek olyan erősek, eltökéltek és megvalósítottak a lelki életetekben, a hitetekben, hogy valamit át tudjatok adni a következő generációnak! Ne gondoljátok azt, hogy: „Valami szannjászí, majd elvégzi a dolgot! Én főzöm a praszádamot, ő meg majd gondját viseli a fiamnak lelkileg.” Gurukká kell válnotok! Általában a hölgyek nagyon ambiciózusak. Mit sem szólva a bulgár hölgyekről! Ők kiváltképpen ambiciózusak! Úgyhogy itt van egy program nektek. Legyetek lelki útmutatók! Nincs ennél nagyobb ambíció. De van! Bár az újoncoknak ez a legnagyobb eredmény – lelki vezetővé válni. De kérlek, ne a férjetekkel kezdjétek, hanem a gyerekekkel. Ne tekintsétek a férjeteket gyerekeknek!

Mégis, mi a magasabb ambíció? Mi lehet magasabb annál, mint guruvá válni? Szolgává válni. Tehát, ha te valóban ambiciózus vagy, akkor a családod szolgájává kell válnod. Tekints rájuk vaisnavákként, az isteni hatalom képviselőiként, akiket Isten küldött hozzád, és próbáld szolgálni őket! Mert a valódi guru pozíció az a szolgálat, és az igazi szolgai pozíció a guruság. Ez az, amit mi meg akarunk tanulni – hogyan válhatunk az Úr engedelmes szolgájává.

Szóval, az első instrukció Dhruva számára az édesanyjától érkezett. A vartma-pradarsaka-guru az első útmutató, aki bevezet bennünket a lelki gyakorlatokba. Néha, ő a diksá-gurunk, néha pedig nem. A diksá-guru az a személy, akitől a harinámot, vagy a náma-mantrát kapjuk. S majd a sisksá-guru is ott van – aki a tanítás által ad útmutatást, a szellemi fejlődésünk során nevel bennünket. A siksá-gurunak mindig elő kell segítenie, hogy a diksá-guru iránti elköteleződésünk növekedjen. Számos siksá-gurunk lehet, viszont diksá-guruból jobb, ha csak egy van.

S talán azt hihetnénk, hogy itt van a vége a guruk listájának, igaz? Vartma-pradarsaka – bevezető, diksá és siksá. Elég a gurukból. De sajnos… de szerencsére vannak még más guruk. Milyen egyéb gurutok van?

Válasz: Csaitja-guru.

Szvámí Tírtha: Csaitja-guru, nagyon jó – nem szabad elfelejtkeznünk róla. Mert sokszor elhangzott az a megállapítás, hogy konzultáljunk a három tekintéllyel: guru, sásztra, szádhu – ezek a lelki tanítómester, a szentírások és a szentek. De még van egy negyedik tényező, s ez a mi belső meggyőződésünk, a csaitja-guru. Ha a belső lényed is egyetért, akkor cselekedj – ha az megegyezik a három másik tényezővel. Néha ezt nem kellőképpen hangsúlyozzák, főként bhakta körökben. A bhakták általában az első hármat ismerik. Más körökben viszont a legtöbb ember csak a negyedik tényezőről tud. ‘Megkaptam az isteni útmutatást, hogy a vágyaim szerint cselekedjek!’ Tehát, próbáljátok egyesíteni mindkettőt – az őszinte belső vágyat az útmutatásra és a megbízható külső forrásaitokat! [1]

Kérdés: Beszéltél a guru, sásztra szádhu elvről; és a kérdésem az, hogy vajon fontossági sorrendben említik-e őket?

Szvámí Tírtha: Természetesen fontosság szerint, nem véletlenül. Miért? Mert a sásztra van a középpontban, s mind a gurunak, mind a szádhunak hivatkoznia kell a sásztrára. A sásztrára történő utalás nélkül egyetlen guru sem guru, a sásztrára való utalás nélkül egyetlen szádhu sem szádhu. Tehát ez a sorrend: guru, sásztra, szádhu.

 

(folytatása következik)


[1] A szádhuk, a szentírás és a mester szavát eggyé téve szívemben / folyvást a rajongó szeretet árjában lubickolok.. .(Naróttam dász Thákur)

 

 



Sep

19

dhruva-vishnu

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

“Kérdés: Sríla Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád a Srímad-Bhágavatam 4.12.33. verséhez írt magyarázatában írt valamit Dhruva Mahárádzs történetével kapcsolatban. Azt mondja, hogy Dhruva Mahárádzs olyan hatalmas bhakta volt, hogy képes volt hazavinni édesanyját, vissza Istenhez. S aztán így folytatja: “Ha tanítványaim egyike olyan erős lesz, mint Dhruva Mahárádzs, akkor ő vissza tud vinni engem, vissza Istenhez.” Ez az állítás nagyon titokzatosnak tűnik.”

Srídhar Mahárádzs válasza:”Dhruvának édesanyja a Guruja volt, a vartma-pradarsaka-guruja, az első iránymutatója, éppúgy, mint Csintámani Bilvamangal Thákur esetében. Csintámanin keresztül Krsnának az ácsárja funkciója nyilvánult meg, mint vartma-pradarsaka, s hasonló módon kezdetben Dhruvát édesanyja inspirálta, az első lelki útmutatás tőle származott. Dhruva aztán később Náradától kapott tanácsot, majd bhadzsanjának ereje által elérte a következő szintet, majd ismét tovább lépett. De a vartma-pradarshaka-guruja az édesanyja volt, mégis nyilvánvalóan el kellett hagynia. A vartma-pradarsaka-guru az a személy, akitől a kanistha-adhikári bhakta az első instrukcióit kapja a lelki fejlődés útján. Azonban itt figyelembe kell vennünk Dhruva és édesanyja előző életeit. Dhruva előző életében jelentősebb fejlődést ért el, majd ebben az életben az Úr elrendezéséből az édesanyja indította el a megfelelő irányba, s attól kezdve az imádat útját választotta. Előző életeikben mindketten a helyes irányban fejlődtek, de néha az általános iskolai tanárnak lehet olyan diákja, aki rendkívüli tudású”.[1]

Valószínűleg ismeritek Dhruva Mahárádzs történetét. Ő egy kisfiú volt, akit édesapja megsértett bizonyos családi problémákból kifolyólag. Édesapja volt a király, két feleséggel, és a másik feleségét, nem Dhruva édesanyját részesítette előnyben. S amikor az apa valamiképpen kimutatta ezt, Dhruva megsértődött. Sírva szaladt az anyjához: „Mit tegyek? Hogyan toroljam meg ezt a sértést?” Az anya próbálta megbékíteni, de végül az ötéves kisfiú elhatározta, hogy elmegy a dzsungelbe meditálni. S ezután egy elég szigorú gyakorlatba kezdett. Majd Nárada Muni adott neki tanácsot a szádhanát illetően – miként végezze a meditációját. Nem igazán emlékszem a részletekre, de először azzal kezdte a vezeklését, hogy hetente egyszer evett. Majd a következő szintre lépve, hetente csak egyszer ivott. Majd emelte a mércét, és hetekig nem evett semmit. Nagyon eltökélt volt ebben az egyre szigorúbb tapaszjában. Annyira, hogy végül a lemondása által az Úr Visnu megjelent előtte és megkérdezte: „Mit szeretnél, kedves fiam?” s ő így válaszolt: „Ó, milyen ostoba voltam! Hatalomra szerettem volna szert tenni, de most elnyertem, hogy láthatlak. Teljesen elégedett vagyok. Amikre vágytam csupán üvegcserepek, de most isteni darsanban részesültem, így teljesen elégedetté váltam.” Majd mi történt ezután – visszament és megküzdött mindenkivel: lekaszabolt minden démont, csak hogy megmutassa az erejét. Olyannyira, hogy a félisteneknek kellett eljönniük, hogy megbékítsék: „Elég! Nem kell túlzásba esni!”

De mit is mond nekünk ez a történet? Először is, ha megbántva érzed magad, ne vedd túl komolyan, mert úgy végezheted, hogy mértéktelenül gyilkolod a démonokat. Másodsorban, mindannyian különböző motivációval kezdünk bele a meditációnkba, a lelki fejlődésünkbe. Legtöbb esetben ez egyfajta anyagi motiváció – akár a túl sok szenvedés, akár valaminek az elérése motivál bennünket. Azonban ha eltökélten követjük az instrukciót, amit kaptunk, elérhetjük célunkat. S ez a cél még a várakozásainkat is felülmúlhatja. Csupán a jelentéktelen kis problémádat akartad megoldani, de lehet, hogy találkozol a Legfelsőbb Úrral.

 

(folytatása következik)

 

[1] “Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja., 2. fejezet: Az egyetemes tudat

 



Sep

12

Arjuna with bow and arrow and Dronacharya

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

Jamuná kérdése: Mahárádzs, úgy tűnik, hogy az íjászat különleges helyet foglal el az egész hindu tradícióban. Létezik egy mantra, mely szerint Isten a cél, az óm a nyílvessző és így tovább. Ha mondanál esetleg többet ennek a jelentéséről – miért hasonlítják az íjászathoz? Talán nem véletlen, hogy Krsna Ardzsunának, aki a legjobb íjász a világon, mondja el a Bhagavad-gítát. Tudnál mondani valamit az íjászatról az indiai hagyomány tükrében – az íjászatról, mint gyakorlatról és az íjászatról, mint meditációról?

Szvámí Tírtha: Nos, mi a célja egy íjásznak? Eltalálni a célt. Ehhez egyhegyű figyelemre van szükség. Bár, jómagam nem vagyok egy nagy íjász, de a cél eltalálásához valóban egy nagyon intenzív típusú meditációra van szükség. Ez egyfajta jóga, mert amikor eltalálod a célod, akkor kapcsolatba is kerülsz vele, ugye? Amikor kapcsolat van közted és a cél között, akkor magától repül a nyíl. S ez nem a technika kérdése, sem a szemed élességéé; ez valami más. Tehát, jelen van a koncentráció, s a pránajáma is – mert vissza kell tartanod a lélegzetedet. Nagyon sok – gyakorlati és misztikus – aspektus játszik szerepet. Valójában a lelkünk, az önazonosságunk a nyílvessző. S az óm mantra, vagy gyakorlatilag bármiféle ima, bármilyen szolgálat, bármilyen mantra az íj. S, mint mondtad, Brahman, vagy a Legfelsőbb a cél.

Azt gondolhatjuk, hogy a találkozásunk, vagy a cél elérése saját erőfeszítésünkből történik, mely kétségtelenül egy szükséges elem; de a végső eredmények áldásként szállnak ránk. Hogy lett Ardzsuna a legjobb íjász? A mestere kegyét elnyerve. Ő eleve jó íjász volt, de a legjobbá a magasabb elv által vált. Tehát, az egyhegyűség az íjászat lényege.

Valószínűleg, mindannyian ismeritek azt a történetet, amikor Dróna a tanítványait akarta az íjászatra tanítani. Ő oktatta a Pándavákat és a Kauravákat a hadi tudományokra. Egyszer egy fából készült madarat helyezett a fára, s a tanulóknak el kellett találniuk a madarat. Az első diáktól a tanár megkérdezte: „Mit látsz fiam?” „Látom a tájat, látom a fát és látom a madarat is.” Dróna így felelt: „Nem jó.” Jött a második, és a mester kérdezett: „Nos, drága fiam, mit látsz? Látod a madarat?” „Igen, látom.” „Látod a fát?” „Igen, látom a fát.” “Rossz! Távozz!” Majd végül Ardzsuna következett. „Kedves fiam, látod a madarat?” „Igen, látom a madarat”. „Látod a fát?” „Nem, nem látom.” „Látsz engem?” „Nem látlak téged.” „Látod az egész madarat?” „Nem látom.” „Mit látsz?” „Csak a madár szemét.” Mert az volt a cél – eltalálni a madár szemét. “Ez az, fiam! Lőj!”

Tehát, azért, hogy elérhessük a célt, összeszedettnek kell lennünk, figyelmünknek egyhegyűnek kell lennie. Semmi egyéb, csak a célod.

Jamuná: El kell felejtenünk a gurut, hogy elérjük a célt?

Szvámí Tírtha: Nem, hiszen a mesterünk ösztönző kérdéseire válaszolunk. Hogyan is felejthetnénk őt el!

Egyhegyű – ez egy kifejezés a jógában. S valójában azt mondhatjuk, hogy a jóga a legjobb harcművészet, mert itt a legnagyobb ellenséget kell legyőznünk. S ki az? Önmagunk. Tehát, váljatok egyhegyűvé!

 



безбрежно

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

Itt van egy pici tudásmorzsa, melyre emlékeznetek kell – az idő. Négy különböző fázisa létezik az időnek és az örökkévalóságnak, ami a kezdetre és a végre, illetve a vég és a kezdet nélküliségre vonatkozik. Nos, hogy is van ez? Ami anyagi, annak van kezdete és van vége. S ami lelki…?

Válasz: Nincs kezdete és nincs vége. 

Szvámí Tírtha: Eddig jó. Mondjatok példát arra, aminek van kezdete és vége!

Válasz: Szerelmi történet.

Szvámí Tírtha: Sajnálom, ez teljes egészében illúzió. Ez egy tündérmese. Mondjatok olyasvalamit, ami létezik! Mondjuk a test. A test megszületik és meghal. Kezdet és vég – tiszta. Bármi anyaginak, még a kozmikus világegyetemnek is létezik kezdete és vége. Mert ez az anyag természete. Ezt anitjának hívják – nem örökkévaló. Hogy mondjuk azt, hogy örök szanszkrtül? Nitja. Mondjatok rá egy példát!  

Jamuná: Átmá.

Szvámí Tírtha: Tehát, valami, ami a természetéből adódóan lelki. Nincs kezdete és nincs vége – ez is könnyű. De mi van a többi kombinációval? Mondjatok egy példát arra, aminek van kezdete, viszont vég nélküli!

Harilílá: A gondolat. Ha valaki tudásra tesz szert, s abból egy gondolat jön létre, ez a gondolat új a Világmindenségben, ennek van kezdete, de sohasem ér véget. S az is, ha egy lélek szereti Istent, az egy új kezdet, de sohasem ér véget.

Szvámí Tírtha: Első pillantásra ez helyesnek tűnik. De azt mondják, hogy ha azt gondolod, hogy találtál, vagy mondtál valami újat – az azt jelenti, hogy még nem olvastál eleget. Mert valójában, már mindent elmondtak. Aligha lehet, úgymond “új gondolatunk”. Miért? Mert ez az Univerzum majdnem egy zárt rendszer. A gondolatokat is beleértve. Az ákása krónikákban az univerzum szerkezetének valamennyi lehetséges gondolata megtalálható. S mi onnan szedegetünk. Ez az egész Univerzum egy gondolat, Visnu álma. S Srídhar Mahárádzs magyarázata szerint a tudatosság a háttér. Csupán ebből a háttérből merítünk. Semmi sem új, nem mi találjuk ki, nem a miénk, hanem kapjuk a lehetőséget, hogy úgy gondolkozzunk. Sajnos, a gondolatokra azt kell, hogy mondjam, hogy “nem” – nem ez a megfelelő válasz. De szintén említetted…? 

Harilílá: A szeretetet. Amikor elkezded Istent szeretni, vagy amikor elkezdesz szeretetteljes kapcsolatot létesíteni Vele. Ez egy új kezdet és sohasem ér véget, mert a szeretet örökké gyarapszik.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon közel áll a valódi megoldáshoz. De ismét azt mondanám, hogy a bhakti létezik, s ha egy parányi cseppjéből részesülünk, bár úgy tűnik, mintha ez egy új kezdet lenne, azonban ez egy örök lílá, örökkévaló isteni játék. Ezért azt mondhatjuk, hogy ha eléred a tökéletességet, a felszabadulást – az egy új kezdet. A mi személyes felszabadulásunknak lesz kezdete, de nem lesz vége. Mert, ha egyszer belépünk a lelki birodalomba, nem fogunk visszatérni. Azt mondhatjuk, hogy a móksának van kezdete, de nincs vége. S mi a helyzet a negyedik kombinációval? Nincs kezdete, viszont van vége.

Paramánanda: Ez az ostobaság.

Szvámí Tírtha: Jaj, nem. Annak nincs vége! Az határtalan.

Manydzsarí: Karma.

Mahábháva: Az én válaszom is hasonló – a születés és a halál körforgása. Nem tudjuk hol kezdődött, de tudjuk, hogy végül befejeződhet.

Szvámí Tírtha: Azt hiszem, ez a legfurfangosabb, erre a legnehezebb példát találni – valami, aminek nincs kezdete, viszont van vége. Valójában ez a karma, vagy ami elindít bennünket a születés és halál körforgásába. Mert a karma már létezett mag formájában a jelen teremtési fázis előtt is. De ennek van vége. Amikor elérjük a móksát – az a karma vége. Ez az, ahol találkoznak.

Tehát, az első volt a kezdet és vég nélküli (nitja). A másodiknak volt kezdete és vége (anitja). A harmadiknak volt kezdete, viszont vég nélküli (ananta). S a negyediknek nem volt kezdete, de van vége (anádi).