Archives

Calendar

September 2020
M T W T F S S
« Aug    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  



Magyar issues

pouring-extra-virgin-olive-oil-royalty-free-image-1597238508

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krpadhámá kérdése: Tudatosnak kell lennünk a tiszta odaadó szolgálatról, vagy nem vagyunk tudatosak róla? Milyen érzés az, amikor már közel járunk ahhoz, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezzünk? Tudnál nekünk mondani néhány példát a tiszta odaadó szolgálatra?

Szvámí Tírtha: Hogy tudatosak vagyunk-e a tiszta odaadó szolgálatról, vagy minden tudattalan számunkra? Valójában ez a lelki megvalósítás két szintje. Az egyik az úgynevezett hivatalosan szabályozott odaadó szolgálat, mint a szádhana – amikor valamennyi testi és szellemi tevékenységünket tudatosan és célzottan a szolgálatunk felé kötelezzük el. Ez jó, nagyon jó. A másik oldal pedig a spontán ’flow’ (áramlás). Amikor ez nem szükségszerűen egy jól kigondolt terv, mint hogy ’Na, most akkor ezt és ezt a típusú szolgálatot fogom felajánlani, mert ennek lesz majd gyümölcse, stb’. De ez olyan, mint a flow (áramlás).

Azt hiszem, beszéltünk már az olaj folyásáról. Az olaj nagyon másféleképpen folyik, mint a víz. Tudjátok, a víz folyamatosan ’ugrál’, de amikor az olajat öntitek, az nagyon sima, folyása zavartalan. E módon kell felajánlanunk zavartalan, spontán vonzódásunkat a lótuszlábaknak – ahogyan az olaj folyik. A mi vonzódásunknak is hasonlóképpen kell áramolnia az isteni szolgálat felé – tisztán, nagyon sűrűn és nagyon simán, zavartalanul áradva. Ha megkérdezitek az olajat: ’Vajon te tudatos vagy afelől, hogy hogyan folydogálsz, avagy sem?’, akkor erre így fog válaszolni: ’Nem, nem tudom, hogyan csinálom. Fogalmam sincsen, ilyen a természetem, hogy folydogálok. Ez a természetem, nem tudom másként csinálni.’ Hasonlóképpen kell eljutnunk a természetesen spontán áramláshoz – zavartalanul, amikor már nem tudjuk igazán megmagyarázni. Mindaddig, amíg képesek vagyunk bármiféle magyarázatra, ez egy veszett ügy, hiszen még mindig csak gondolati síkon vagyunk. Ám amikor már nincsen rá magyarázat… Meg tudjátok magyarázni az emberi élőlények közötti szerelmet? Előjöhettek egy magyarázattal, de akkor mindenki unatkozni fog. Ha meg akarjátok magyarázni a Rómeó és Júlia történetét az embereknek, akkor nem fognak Benneteket meghallgatni – hiszen ahhoz nincs szükségük magyarázatra. A megtapasztalásra van szükségünk. S az isteni megtapasztalás olyan, mint az odaadás olajának szabad áramlása.

De ne keseredjetek el, ha még nem érzitek magatokat az olajhoz hasonlóan, ha még ellenőriznetek kell magatokat és el kell köteleződnötök az odaadó szolgálat felé! Néha ide-oda ugráltok, mint a víz, locsi-pocsiztok. Ám az olaj majd egyszerűen csak folyik. Legyetek türelmesek, eljön majd a ti időtök is! Akár tudatosan, akár spontán, fel kell ajánlani magunkat, ezt a nagyon is szent energiát – az életünket – az isteni szolgálatra. S akkor nem követjük el azt a hibát, hogy bűnös cselekedeteket végzünk – hogy magasabb típusú energiát alacsonyabb célokra használunk fel. Az életet azért kapták az emberek, hogy a Legfelsőbbet szolgálják. Tehát akár tudatosan, akár tudattalanul, vagy spontán – csak csináljuk!

Mi volt a kérdés második része? Hogy hogyan érezzük meg, ha közelebb kerülünk a tiszta odaadó szolgálathoz? Hát, köszönöm, de valaki olyasvalakit kellene megkérdeznetek, aki közelebb áll a tiszta odaadó szolgálathoz.

Krpádhámá kérdése: Szerény megértésem szerint Gurudév, azt hiszem, olyasvalakit kérdezek, aki közel áll ehhez.

Szvámí Tírtha: Egyszer a klasszikus puránai időkben történt egy eset. Volt egyszer egy nagyon törekvő tanítvány, aki több év gyakorlás után közeledett a lelki tanítómestere felé. Így szólt: ’Ó, kedves mesterem! Volna egy kérésem Hozzád. Kérhetném az útmutatásodat arról, hogy mi is az Istenszeretet?’ Ilyen különleges pillanat! Igen, azt hisszük, hogy ez a megfelelő kérdés. Ám mi történt? A guru nagyon elkeseredett: ’Miért engem kérdezel? Semmit sem tudok erről a témáról.’ Egy még szentebb pillanat! Hiszen a sásztrákban ez áll: akik azt állítják, hogy tudják, azok nem tudják; s akik azt állítják, hogy nem tudják – ők tudják. Ám néha az is előfordul, hogy azok, akik azt állítják, hogy nem tudják, ők tényleg nem tudják; s azok, akik azt állítják, hogy tudják, azok tényleg tudják. Micsoda talány! Mondom, ez túl bonyolult. Akkor mit tehetünk? Képesek vagyunk ezt a logika vagy az értelem által felfogni? Lehetetlenség! És mivel nem voltatok elégedettek az igazságos Istennel, szerintem hasonlóképpen elégedetlenek lesztek az értelem Istenével is. Ám nekünk a kegyelem és a csodák Istenére van szükségünk. Ez az, amire szükségünk van. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy „Krsna útja tele van csodákkal. Álljatok készen a csodákra!” Micsoda meghívás!

Tudjátok, amikor a mester a saját kanalával kezdi el megetetni a tanítványt – ez az olajozott, finom, szeretetteljes figyelem és törődés szabad áramlásának megnyilvánulása. Hogyan tudjuk ezt megmagyarázni? Hogyan tudjuk elemezni az érzelmeinket? Jobb, ha megéljük őket! Az élet, és a lelki élet nem egy elmélet, ez egy misztérium. Érezzétek meg, éljétek, ne beszéljetek róla! Éljétek! Ez lehetséges! Vagy legalábbis nem lehetetlen!



Prabhupad in Radha-Damodar Temple

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző péntek tanítás folytatása) 

Mi történt Sríla Prabhupáddal 1944-ben? Elindított egy magazint. Nem Kagylókürtnek hívták, de majdnem. A címe Vissza Istenhez volt. Néhány lapból állt, olyan volt, mint egy szórólap, de ez történelmi pillanat volt a bhakták számára. S ezekben az években még mindig az előkészületeket végezte, hogyan teljesítse ezt a küldetését.

Aztán jött a következő évtized. Mi történt 1955-ben? Felvette a szannjászt, a lemondott életrendbe lépett. Közel 60 éves volt és ismeritek azt a közismert történetet, amikor a felesége eladta a Srímad Bhágavatam kötetét azért, hogy kekszet vásárolhasson, úgy hiszem. Ez nem a hölgyek iránti kritika akar lenni, hiszen ők csak gondoskodni szeretnének az élet mindennapi szükségleteiről. De Prabhupád az isteni valóságra vágyott, így némi nézeteltérés adódott kettejük között. Miért éppen kekszet? Mert szeretett teázni. S a tea  sütemény nélkül olyan, mintha félig lenne elkészítve. Prabhupád nem igazán kedvelte a teát. Végül megkérdezte: „A tea vagy én?” S a felesége így válaszolt: „A tea!” Ezzel engedélyt kapott: „Rendben, ha ennyire szeretsz teázni, akkor el is mehetek!”

Kedves férfitársaim, ha eljön az ideje, akkor elismételhetitek ezt a mantrát: ‘A tea vagy én?’ S kedves hölgyek, ha meghalljátok ezt a mantrát és ha továbbra is élvezni szeretnétek kedves férjetek társaságát, akkor tegyétek egyértelművé a számukra: „Te!” Nem pedig a tea. Láthatjátok, lehetnek konfliktusok az életünkben, de ha meg akarjuk találni a valódi megoldást, akkor muszáj magasabb szintre emelni az életünket. Ha egyik hibánkat egy másikkal helyettesítjük – akkor annak mi értelme? Menjetek tovább, lépjetek a következő szintre!

Tehát egyik hittestvérétől, Késhava Mahárádzstól felvette a szannjászt. S most már úgy érezte, hogy még jobban részese a missziónak. S mivel mindig nagyon aktív ember volt, tudatosan hozzá látott lelki missziójának megvalósításához. Megpróbálta létrehozni a Bhakták Ligáját. Az élet végső célja magyar változatában közzétettük a Liga alkotmányát. Nagyon érdekes! Szerette volna a szanszkrtot India hivatalos nyelvévé tenni, mert akkor mindenki számára érthetővé válik a szent hagyományok alapján. Nem pedig a hindit, hanem a szanszkrtot, mivel a hindit politikai okokból választották. S még sok egyéb dolgot szeretett volna megváltoztatni… deklarálta vízióját, miszerint hogyan működhet egy lelki közösség és voltak tervei nemcsak Indiára, hanem az egész világra vonatkozólag – már a nagyon korai bhakta éveiben is. Szeretett volna segítőket, növendékeket találni ehhez. Mert tudjátok egy szannjászí, brahmacsárík, növendékek nélkül – szintén az is, mintha csak félig lenne kész. S kritizálták is ezért: „Miért akarsz tanítványokat?” De akkor azt mondta, hogy: „Nos, összeházasítottatok a dandámmal[1] és nem engeditek meg nekem, hogy gyerekeim legyenek? Ez nem szép!” Tehát, kedves férfitársaim, ha eljön az idő és miután felvettétek a szannjászt ez a kritika ér benneteket: „Ó, ennek a fickónak nagy az egója és nagy guruként akar tetszelegni”, emlékezzetek erre a mantrára: „Van feleségem, tehát családra és gyerekekre is szükségem van.” Néhány ember elkötelezte magát, hogy Sríla Prabhupád követői lesznek – akkoriban ők voltak az első indiai tanítványai.

De gyakorlatilag ez a ligája a bhaktáknak nem igazán volt sikeres. Ezután visszavonult Vrndávanba. Néhány évig Vrndávanban tartózkodott. Ez nagyon fontos hely a számunkra; ha ellátogattok Indiába, akkor nézzétek meg a szobáját a Rádhá Dámódar templomban. Ez egy nagyon puritán, apró szoba, egy szomszédos konyhával. Nagyon szépen rendben van tartva a bhakták által – a tanítványai és a tanítványainak a tanítványai által. Ezen a helyen mély meditációba és az előkészületekbe merült. S ekkor jelent meg Az élet végső célja.

Majd eltelt egy újabb évtized és elérkeztünk 1965-höz. Mi történt akkortájt? Végül megkezdte az útját. Volt egy nagyon híres és gazdag kereskedő család, akinek idősebb hölgy tagja biztosított Sríla Prabhupádnak egy jegyet Amerikába a Dzsaladúta gőzhajó fedélzetén. Mindenki próbálta lebeszélni Prabhupádot az utazásról: „Már idős vagy! Már gyenge vagy! Ez egy nagyon hosszú utazás és egy teljesen más ország. Ne menj oda!” De nagyon eltökélt volt és sohasem adott fel dolgokat. Úgyhogy elindult. S tudjátok egy ortodox indiai számára tilos átkelni az óceánon. Mert ha Mleccshadés földjére lépsz, beszennyeződsz. De ő ezt nem vette figyelembe. Összerakta a poggyászát és ez a poggyász nagyon figyelemre méltó volt. Mi volt a csomagjában? Néhány kinyomtatott könyv – a Srímad Bhágavatam első éneke és egy esernyő. Mivel egy indiai úriember esernyő nélkül senki. Még volt 7 dollárja is a zsebében! Ebből állt a csomagja. A legfontosabb dolgok: némi pénz a zsebedben – de 7 dollár, még abban az időben is, semmi volt; és egy esernyő – gyakorlati okból; és a Srímad Bhágavatam – misztikus okokból. Érzitek ezt az ártatlanságot! Meg akarod hódítani az egész világot és magaddal viszed a Bhágavatamodat és egy esernyőt. Ez annyira szép!

 

(folytatása következik)

 

[1] danda – a lemondott életrendhez tartozó tárgy

 



Bhaktisiddhanta Bhaktivedanta

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai reggeli tanításából) 

Dzsanmástamí gyönyörű és intenzív ünnepe után egy másik nagyon fontos megemlékezés következik, mégpedig egy tiszta bhaktára történő emlékezés. Egy nagyon különleges személy született a Dzsanmástamít, Krsna megjelenési napját követő napon. Ő egy tiszteletreméltó bengáli családból származik, a Dé családból és Abhaj Csaran Dének hívták, aki a 19. század végén született. Tudjátok, amikor századforduló következik, akkor számos változás tapasztalható; nem csupán az évszám változik, hanem néhány figyelemreméltó esemény is történhet. De azért ez a fiú ebbe a családba született és látszólag nagyon egyszerű élete volt, éppúgy, mint az összes többi fiúnak az utcában. Ennek ellenére az édesapjának látomása volt a fiáról. Két elvárás volt a fiúval szemben. Emlékeztek rá mi volt az a két elvárás? Váljon Rádhiká tiszta bhaktájává és tökéletes mrdanga játékossá. Napjainkban nem igazán szeretjük az elvárásokat. Kijelentjük, hogy: ‘Ó, az elvárások el fogják kényeztetni a gyereket.’ De, ha egy apa ilyen elvárásokat támaszt a fiával szemben: hogy Srímatí Rádhárání tiszta híve legyen és kiváló mrdanga játékos, akkor az teljesül. Tehát nem osztom napjaink pszichológiai megközelítését, miszerint ‘nincsenek elvárások’. Támogatom az elvárásokat, de a megfelelő elvárásokat.

S ha elolvassátok ezt a nagyon figyelemre méltó élettörténetet, meg fogjátok érteni, hogy amikor kisfiú volt, Dzsagannáth fesztiválokat szervezett. Dzsagannáth az egész Univerzum Ura. S talán Ő annyira elégedett volt ennek a fiúcskának a felajánlásával, hogy az egész Univerzum prédikátorává tette.

Egy másik nagyon fontos dolog, mely meghatározta gyerekkorát az, hogy édesapja szádhukat fogadott vendégül az otthonukban. Tehát abban az atmoszférában nőtt fel, hogy miként szolgáljuk a szádhukat: ha szádhuk érkeznek, figyeljünk rájuk, szépen szolgáljuk őket, hallgassunk a tanácsaikra. Ilyen bevésődést kapott gyermekkorában – egy másik pszichológiai kifejezést használva. Ha ezt összehasonlítjuk a saját gyermekkori bevésődéseinkkel, akkor ugye van némi különbség. Mert mi is volt a mi gyermekkori imprintünk? TV nézés, mellyel csendben lehetett tartani a gyermeket. De az ő esetében, ennek a fiúnak lehetősége volt megfigyelni néhány nagyon lényeges dolgot. Nem csak egy hagyományos vaisnava család életét, hanem néhány gyakorlatot is megtapasztalhatott.

Majd mikor felnőtt, gyógyszerész lett és saját üzleti vállalkozásba kezdett. Az igazat megvallva nem volt valami sikeres. Ezalatt sokszor ment csődbe. De azokban az időkben mindig egy versre emlékezett a Srímad Bhágavatamból: „Akik kedvesek Krsnának, azoknak az útját Ő egy kissé megnehezíti, minden anyagit elvesz tőlük.” Ennek ellenére soha nem adta fel a Legfelsőbb iránti ragaszkodását és az anyagi életben tett erőfeszítéseit. Tanult ember volt, éppúgy, mint az a generáció a 20. század kezdetén Indiában – tudjátok a bengáliak nagyon büszkék arra, hogy bengáliak. Vannak a bengáliak és van India többi része. Tehát a 20. század e korai éveiben valamennyi intelligens fiatalember Gandhi mozgalmának a hatása alatt állt, mely India önállóságáért és függetlenségért küzdött. Gandhit szentnek tartották a politikusok között és politikusnak a szentek között. Sríla Prabhupád generációja modern gondolkozású tanult, nagyon tájékozott fiatalokból állt.

Majd hirtelen 1922-ben valami nagyon különleges dolog történt vele. Mi volt az? Találkozott egy szádhuval, egy nagyon különleges szádhuval. Arról értesült, hogy egy szádhu a közelben tart előadásokat, ezért úgy döntött: ‘Rendben, elmegyek. Olyan sok szádhuval találkoztam már, akkor meghallgatom őt is.’ Ennek a szádhunak a neve Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur volt. S amint, Abhaj Csaran Dé belépett a terembe, már horogra is akadt, teljesen rabul ejtették. S mi volt az első mondat, amit ez a szádhu mondott ennek a ragyogó fiatalembernek? „Olyan jól beszélsz angolul! Miért nem prédikálsz Nyugaton?” Nagyon váratlan üzenet. De ez annyira bevésődött ennek a fiatalembernek a szívébe, hogy a következő 44 évében ezen az útmutatáson meditált: ‘Ezt hogyan valósítsa meg?’

Tehát ez 1922-ben történt. S mi történt 1933-ban? Beavatást kapott ettől a szádhutól, a mesterétől. Tizenegy évet várt rá. Néha rövidebb idő alatt is megtörténik, de némelyeknek 10-11 évre van szükség az elköteleződéshez. Bár a valódi kapcsolat egy pillanat alatt létrejön – itt ez a lényeg. Mert van egy hivatalos, formai oldala a tanítványi elköteleződésnek; és ott vannak a valódi dolgok. S mi a valódi dolgokat kutatjuk. Minden egyéb másodlagos. Természetesen jó oka van annak, hogy az összes formális előírást be kell tartani. De teljesítheted valamennyi formális előírást; ha nem jutsz el a lényegig, akkor hasztalan. S mi a lényeg? Ez a fajta elköteleződés – ha kapsz egy üzenetet, meditálj azon 44 évig. Tehát 1933-ban kapott felavatást a Gaudíja Math Vaisnava közösségébe. S ott ő úgy volt számon tartva, mint egy átlagos családos bhakta. De mindig próbálta valahogy a küldetését előmozdítani, szádhuk invitálásával, találkozók szervezésével, mestere tanításait hallgatva, látogatva stb. S mit mondott róla a lelki tanítómestere?

Dámódar: Azt, hogy őbelőle egy nagyon jó prédikátor válik majd, mert nagyon jó hallgatóság.

Szvámí Tírtha: „Ő jól tud hallgatni”, igen. Tehát, ha követjük a példáját – megragadni valami lényeges dolgot és odafigyelni, akkor talán a mi életünkben is történhet valami. Majd néhány év múlva eltávozott a lelki tanítómesterük – talán 1937-ben. S utána el tudjátok képzelni az elválásnak azt a hangulatát – amikor életetek fénylő hőse eltávozik. Mindenképpen ez egy nagyon nehéz pillanat volt az egész tanítványi közösség számára. De az élet soha nem áll meg, így eljött a következő évtized. S mi történt 1944-ben?

 

 

(folytatása következik)

 



Sep

11

Vasudeva-Devaki-Krishna

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Végül Dévakí várandós lett Krsnával. Ez pedig rendkívül szokatlan módon történt, mivel Krsnának ez az isteni megjelenése, Vaszudév elmélyében fogant meg először. Elmélyét, tudatát az isteni jelenlét ragyogta be – mintha fénylő aurája lett volna. Tehát kedves férfitársaim, ha szeretnétek apák lenni – az első a ragyogás! Először az isteni elvnek kell áthatnia a tudatosságotokat. Nos, azt azért nem ígérhetem, hogy ennek hatására isteni gyermeketek születik majd. De legalább megvilágosodtok. Természetesen, egy fiú vagy egy lány Isten ajándéka. Azt mondják, hogy minden újabb gyermek érkezése bizonyíték arra, hogy a Jóisten még nem veszítette el a reményét az emberiségben. Ha új lelkek érkeznek erre a Föld bolygóra, az azt jelenti, hogy Isten reménykedik.

Tehát az első változás Vaszudév tudatában történt, az isteni bölcsesség, erő és jelenlét ragyogta be. Majd hírtelen ez az isteni szikra feleségére is kivetült. Olyanná vált ő is, mint akit átjárt az isteni jelenlét. Ez nagyon, nagyon különleges – végül, olyan hosszú idő után lelki vágyuk beteljesedik. Szerették volna Krsnát szeretett gyermeküket meginvitálni. Saját akaratukból, korábban keresztül kellett menniük ezen a nagyon nehéz tapaszján és ebben az életben a körülmények kényszerítették rájuk a megpróbáltatásokat, hogy vállalják az ezzel járó megpróbáltatásokat. De, sohasem adták fel a reményt, hogy egyszer majd imádott Legfelsőbb Urukkal, mint gyermekükkel találkozzanak.

A ‘conception’ angol szónak két jelentése van: az egyik, mint fogalom, megérteni egy fogalmat. A másik pedig egy gyermek elfogadása, a fogantatás.

S amikor elérkezett Krsna megjelenésének a pillanata, bár meglehetősen sok probléma volt az univerzumban és a Föld bolygón is, minden elkezdett megváltozni. Krsna a teliholdat követő 8. napon jelent meg – tehát a Hold fogyóban volt. Teliholdkor Baladév jelent meg, Krsna pedig fogyó holdkor. De azt mondják, hogy ez a hiányos Hold elkezdett olyanná válni, mint a telihold. Még a csillagképek is kezdtek megváltozni. S valamennyi kedvező jel megnyilvánult. Ez azt mutatja, hogy még a természet is az isteni lílát, Krsna megjelenését a Föld bolygón akarta szolgálni. Ha a félistenek célja az, hogy szolgálják Krsna küldetését, akkor a természet is Krsna segítségére van. S meg kell, hogy mondjam nektek, számomra az egész történésnek ez a legbájosabb pillanata –, hogy még az élettelen teremtmények, még a természet rendje is elkezd megváltozni, mert ők is szolgálni szerenék Krsnát. Így én azért imádkozom, hogy: ha a szívemben felébred a szolgálat iránti vágy, akkor talán én is megváltozom! Ti szeretnétek szolgálni Krsnát, segíteni ennek az isteni tervnek a Föld bolygón történő megnyilvánulását? Igen! Akkor tegyük ki magunkat a változásnak – hogy megtörténhessen ez a személyes csoda velünk is. Szeretnétek részesei lenni ennek a csodának? Igen, kérlek jőj el!

A vallás megfelelő alkalmazkodást jelent. A vallás nem vak hit. Nem társadalmi szokás vagy valamiféle nemzeti hagyomány. Nem, a vallás megfelelő alkalmazkodást/finomhangolást jelent. S láthatjátok, még a természet is elkezdett idomulni az isteni akarathoz. Ez a mi reménységünk – hogy ha megvan a vágyódásunk csatlakozni ehhez az isteni szolgálathoz, akkor a változás bennünk is bekövetkezik.

S akkor végül Krsna megjelent. Miután az apa részesült az isteni ragyogásban és ezt az isteni jelenlétet megosztotta az anyával, Krsna Megjelent teljes isteni pompájában – négy karral, gyönyörűen felékszerezve, koronával s egyéb más atribútumaival. Ez ugye kellőképp meglepő egy anya számára? ‘Mi történt? Ez egy rendkívüli születés! Négy kar! Talán deformált a fiam.’ Igen, Ő nem átlagos, Ő több, mint átlagos.

Csak képzeljétek el azt a pillanatot, amikor az istenség érintkezik az emberi világgal. Mi alig tudunk átjutni a spirituális valóságba, Ő pedig akkor jön ide, amikor csak akar. Mi évente egyszer ünnepeljük Krsna megjelenését, de valójában ugyanezt az élményt kell, hogy megtapasztaljuk nap, mint nap. Létre kell hoznunk ezt a kapcsolatot, minden nap meg kell tapasztalnunk ezt a kapcsolatot.

Vaszudév és Dévakí, ez a nagyon állhatatos isteni pár, vágyakozott arra, hogy meginvitálják a Jóistent, mint gyermeküket. S ezt a nagyon szigorú áldozatot hozták meg azért, hogy elérjék a céljukat. Azt mondják, hogy az áldozat a módja annak, hogy elérd lelki céljaidat. Az eltökéltségük, a meditációjuk és tapaszjájuk nagyon, nagyon régen történt – amikor az emberek még jobban képesek voltak ilyen kihívást jelentő feladatokat végrehajtani. Napjainkban nem igazán vagyunk képesek ilyen komoly áldozatot hozni. Ennek ellenére az áldozat az út. Miféle áldozatot tudunk mi felajánlani? Egy jagját, a szankírtan-jagját. A kírtan, dicsőítést, a szam pedig együttest jelent. Tehát együttes dicsőítés. De a szam jelent szamjakot is, tökéletességet. Tehát a kírtan tökéletessége a Szent Nevek zengése. Az  árádhanam, az imádat tökéletessége, a szolgálat tökéletessége – ez a szankírtan.

Tehát, ha meg akarjuk invitálni Krsnát, hogy jelenjen meg az életünkben, akkor alázatosan hívlak benneteket, hogy csatlakozzatok a jagjához, az áldozathoz – dicsőítsük a Legfelsőbb Urat és a szeretteit a mantrázáson keresztül. Mert bármiféle tökéletességet is érhettek el az emberek az előző korokban a rituálékkal, az imádattal, a meditációval, ez szabadon elérhető a Szent Nevek zengése által ebben a korban. Fürdessük meg Urunkat életünk tejében és szeretetünk vajában. Ez a lényeg, amit mi adhatunk. Ez teszi teljessé az életemet és sohasem adom fel a reményt, hogy Ő majd eljön és átölel engem.

 

 



kamsa

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai esti tanításából)

A Legfelsőbb nem hagyja el ezt a világot. Ha valóban szükség van Rá, Ő eljön és megsegít bennünket. Ebben az értelemben, ha probléma adódik az kedvező, mert az Úr eljövetelének a hírnöke is egyben. Természetesen nem azt mondom, hogy: ‘Fohászkodjatok még több gondért’. Jönnek azok maguktól is. Sokkal jobb, ha a Legfelsőbb megjelenéséért fohászkodunk. Mivel az Úr Krsna megjelenésének az indítéka, nem csak az anyagi világ nyomorúságos állapota; sokkal inkább lelkesítik Őt szerető híveinek a buzgó fohászai.

De mi is történt ennek az isteni játéknak a történelmi részében? Volt két kiválasztott személy: egyikőjük az uralkodói rend tagja – Vaszudév, mint Krsna jövőbeli apja; és a másikójuk egy nagy tiszteletben álló hölgy – Dévakí. Életeken át az isteni meditációnak szentelték magukat. Korábbi születéseikben egy nagyon komoly vágy élt a szívükben. A leírásokban az található: azért, hogy beteljesüljön a vágyuk, tapaszjákat, lemondásokat végeztek – több ezer éves magányos meditációban, száraz falevéllel táplálkozva.

Tehát mi történik akkor, ha meghirdetünk egy ilyen tapaszját? Nem túl sok résztvevő fog jelentkezni. ‘Igen! Én készen állok, hogy több ezer évig száraz faleveleket egyek!’ Ki áll készen erre? De, ha magas a cél, akkor magas az ár is érte. Az Ő céljuk nagyon magas volt. Ők a Legfelsőbb Édesanyja és Édesapja szerepét szerették volna betölteni. Azt akarták, hogy Isten legyen a gyermekük. Tudtok ennél magasabb célt mondani? Azt hiszem, megéri megfizetni az árát néhány évnyi könnyű meditációval és egy jó diétával. Összehasonlítva a céllal megéri ez a jelentéktelen áldozat, mely messze meghaladja a mai emberek képességeit. Olyannyira megéri, hogy megkapták az ígéretet: „Igen, fiatokként fogok eljönni”.

S ebben az életben ők voltak Vaszudév és Dévakí. Egy ragyogó fiatal pár voltak, házasságkötésük napján. Olyan romantikus. Épp az esküvői körmenet zajlott, mialatt az ifjú menyasszony bátyja, nagyon zaklatott lett, mert ő is kapott egy égi jóslatot: „Óvakodj ettől a pártól, mert a nyolcadik gyermekük meg fog ölni téged.” Elég erőteljes, nehéz üzenet. ‘Mitévő legyek? Hogyan védjem meg magam, ha egy ilyen jóslatot kapok?’ Tehát elhatározta: ‘Jobb, ha egyszer és mindenkorra megoldom a problémát.’ Úgy döntött, hogy karddal a kezében csatlakozik ehhez a nagyon ünnepi esküvői körmenethez, hogy megölje a fiatal menyasszonyt, a saját húgát. Ez egy szép megoldás, igaz? Csak, hogy még emlékezetesebbé tegye ezt az eseményt. Véres esküvői menet. Mindenki örökké emlékezni fog egy ilyen esetre. Ez volt az ő megoldása: ‘Rendben. Meg kell ölnöm a leendő anyát, azért, hogy megvédjem saját magam.’

Nos, Vaszudév és Dévakí kissé meglepődött. S tudjátok fiatal férjként „alig van némi” birtoklási érzésed fiatal feleséged iránt. Épp, hogy megkaptad a feleséged, tehát nem akarod őt azonnal elveszíteni. Vaszudév meg akarta védeni a feleségét. De miként harcoljon meg egy ilyen kegyetlen ellenséggel? Tehát elkezdett diplomáciai módszereket alkalmazni. Először azt mondta: „Ó, te nagyon kedves vagy! Olyan hírneves úriember vagy. Miért kellene ezt tenned? Ez nem kelti jó híredet.” Majd megpróbálta elterelni a figyelmét, például: „Nos, volna egy javaslatom.” Tehát ő mindent megtett, hogy elkerülje a veszélyt és végül sikerrel járt. Végül Kansza, Dévakí bátyja, nem ölte meg saját nővérét és Vaszudév meggyőzte őt: „Nem kell félned. A jóslat a nyolcadik gyermekről szól, akkor miért kellene megölnöd az anyát? A nyolcadik gyermek jelenti a veszélyt nem az anya.” Ennek hatására Kansza arra az elhatározásra jutott, hogy életfogytig börtönbe zárja őket: „Meghagyom az életeteket, viszont mindkettőtöket megleckéztetlek egy életre szólóan.” Nos, egyfajta értelemben ez volt a jobbik megoldás, mert abban a pillanatban ez megoldást jelentett. Tehát börtönbe kerültek. Elég váratlan fordulat: egy romantikus esküvői szertartáson kezded a napod, majd börtönben fejezed be. De legalább még életben voltak.

Szóval, mit tanulhatunk mindebből? Azt, hogy néha veszélyben van az életünk. Egy romantikus utazáson kezdjük, majd a problémák útvesztőjében végezzük. De jobb, ha megmentjük életünket a közvetlen veszélyektől, hogy később rátaláljunk az igazi megoldásra.

Tehát ezt az árat kellett megfizetnie Vaszudévnak és Dévakínak, akik azért meditáltak, hogy Krsnát fiukként fogadhassák el. Ahogy teltek az évek sorra születtek gyermekeik. S bár a jóslat a nyolcadik gyermekről szólt, mégis Kansza valamennyi Krsna előtt született gyermeket megölte. Ez egy nagyon fájdalmas helyzet. Börtönben vagy és nem rendelkezel szabadsággal és amikor életet adsz egy új gyermeknek, biztos vagy abban, hogy az a gyermek meg fog halni. Ennek ellenére vállalták a megrázkódtatásokat, vállalva helyzetüket és várták a kedvezőbb fordulatot és az áldásos alkalmat.

Végül Dévakí várandós lett Krsnával.

 

(folytatása következik)

 

 



35078665_2169033013326269_1242539287182835712_n

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai reggeli tanításából)

„Réges régen amikor a világra óriási teherként nehezedtek azok a fegyverek, melyeket a Föld királyai állítottak fel – akik valójában démonok voltak, ám magukat a királyi rendbe tartozónak vallották.”[1] Mi a helyzet a szívetekkel – az is túl van terhelve a felesleges és nehéz terhekkel? Igen, általában így van. Bizonyos erők működnek a szívünkben és a tudatunkban. Úgy tüntetik fel magukat, mint királyaitok, uralkodóitok. De valójában az anyagi befolyásolásuk által akarnak teljesen birtokolni benneteket, mint a szellemek. S katonai hatalommal rendelkeznek, melyek a – káma, kródha, lóbha[2] és a többi régi barát, akik ezeknek a királyoknak dolgoznak, birtokolva a szíveteket.

„Akkoriban az egész világ háborgott…” Tehát ez történik, ha ezek a páváskodó hatalmak katonai befolyást gyakorolnak az elmédre és a tudatosságodra – háborodottság. „…s ezért Bhúmi, a Föld uralkodó istensége elment Brahmához, hogy elpanaszolja neki a démonikus királyok okozta szerencsétlen állapotot. Bhúmi tehéntestet öltve, könnyekkel a szemében jelent meg Brahmá előtt.”

Látjátok, amikor bajban vagyunk, nagyon hasznos a feminin érzékenységünket használni. Hiszen, ha bajban vagytok és erős hősként viselkedtek, nehezen fogtok könyörületes segítséget találni. De, ha alázatos nőként érkeztek, akkor könnyebben találtok oltalomra. Ezt a Föld bolygót egy hölgy istenség képviseli – Bhúmi. Bátyja a Nap, nővére a Hold; atyja a Menny, anyja a Föld. Ha megalázottnak, elnyomottnak mutatjuk magunkat az Urunk előtt, akkor Ő együttérző lesz irántunk. 

„…Bhúmi szavainak hallatán, az Úr Brahmát mélységes bánat töltötte el, s azonnal a tejóceánhoz indultak, Visnu lakhelyére.” Tehát, ha probléma esetén azonnal alázatot mutatunk és segítséget, védelmet kapunk, akkor az egy óceánnyi nektárhoz juttat bennünket. Mivel a tejóceán, mint kozmikus forrás, a világ valamennyi áldásának forrása.

„Az Úr Brahmával tartottak a félistenek is, élükön Sivával, s Bhúmi is követte őket.” Tehát Brahmá, mint ennek a kozmikus építménynek a vezetője, tudta hol van a forrás, hol található a válasz. S az összes többi félisten követte a példáját – együtt mentek a felsőbb forráshoz. Még az Úr Siva is velük tartott. Ki is az Úr Siva? Ő Gurudév képviselője. Tehát, mindannyian ott voltak, valamennyi jóakarónk ott volt. Az anyagi univerzum vezetője, a kozmikus rendszernek a legmagasabb intelligenciája, Gurudévánk is ott van és valamennyi félisten is ott van. S hol van a mi helyünk? Ott van, az ő példájukat követve. S ez az a hely, ahol az Úr Visnu tartózkodik.

„A tejóceán partját elérve Brahmá békíteni kezdte az Úr Visnut, aki egyszer már megmentette a Földet, amikor egy transzcendentális vadkan formáját öltötte magára.”

Ez a megoldás: ha bármikor is úgy érzed, hogy az illúzió befolyása alá kerülsz vagy belebonyolódsz az anyagba – légy alázatos, keress fel egy intelligens vezetőt, találd meg a segítőidet, a félisteneket és kövesd a leli tanítómestereid példáját. Mert mit tesznek ők? Valamennyien az Úr Visnuhoz vagy Krsnánkhoz fohászkodnak. Árádhanánám szarvésám visnór árádhanám param[3] – “Valamennyi egyéb imádat közül az Úr Visnu imádata a legkiválóbb.” Ezek a nagyon emelkedett lelkek gyakorlatilag a fohászaikkal, a meditációikkal a Legfelsőbb Urat imádják. Ez az elv a követendő: ha meg akarod védeni magadat, ha segíteni akarod a világot vagy ha elégedetté szeretnéd tenni a Legfelsőbb Urat – az imádatot, az árádhanamot kell gyakorolnod. Viszont van egy kis probléma, mivel mindenki valamiféle megoldásért fohászkodik: „Kérlek, Krsna! Gyere és mentsd meg a világot, s vele együtt engem is!” S ha ez a fohász elég intenzív, akkor nem képes ellenállni annak. Akkor ez a teljesen független Legfelsőbb Úr leköteleződik, hogy megmentse hívét és teljesítse feladatát.

De van itt valami nagyon, nagyon fontos: a félistenek pontos szanszkrt elnevezése. Kérlek ne felejtsétek el ezt a szót! Ezt úgy definiálják, mint tat-prijártham – egy félisten csak az Ő elégedettségéért él. Tat-prijártham; a tat annyit jelent a Legfelsőbb Úr, az Úr Krsna. Prijá pedig azt jelenti, hogy ‘kedvesem’, vagy ‘boldogság’, vagy ‘azonnali elégedettség’. Az artha pedig ‘a célt’ jelenti. Tehát, ha Isten boldogsága az egyetlen célod, akkor te egy félisten vagy. Hogy érzed ettől magad? Megnyilvánultak a szárnyaid? Talán még nem, de koncentrálj jobban. Tat-prijártham – ez kell, hogy legyen a célunk, hogy csupán az Isteni Pár elégedettségéért éljünk. Akkor azonnal a létezés egy másik síkjára emelkedtek. Ez a mi célunk – hogy elérjük az odaszentelődés mind magasabb szintjét. Bármilyen gond közepette is vagyunk, véget kell vetni annak, új fejezetet kezdeni és csodálni édes Urunk eredeti természetét, mivel ánanda (örömlényegű) az Úr természete. Nagyon határozottan el kell köteleznünk magunkat a fejlődésnek. El kell kötelezzük magunkat a gyakorlatnak, melyet követnünk kell, el kell kötelezzük magunkat hittestvéreink szolgálatának. Látjátok, ez nem egy magányos út, ez kölcsönösségen alapul. Ez egy meghallgatlak és megosztom veled kölcsönösségén alapuló viszony. Kommunikáció.

[1] Sríla Prabhupáda: Krsna (könyv), Az Istenség Legfelsőbb Személyisége

[2] Kéj, düh, kapzsiság

[3] A vers a Padma-puránából való, Sríla Prabhupáda idézi a Srímad Bhagavatam, 8.20.11. versében (és sok más helyen)

 



107807741_277186463494897_6568134527961364735_n

(Szvámí Tírtha 2015.09.05-i szófiai reggeli tanításából)
 
Nagyon sok oka volt annak, hogy miért jött el és csatlakozott az Úr Srí Krsna az emberiséghez itt a Föld nevű bolygón. Az egyik nyilvánvaló vagy könnyen felfedezhető oka az volt, hogy valamilyen probléma merült fel ezen a Föld nevű bolygón. Azonban ez csak egy másodlagos ok, mivel az anyagi világban mindig vannak problémák, ez nem valami különleges eset. Néha több, néha kevesebb, de alapvetően ez az illúzió természete – mindig bajjal jár. Egyetértetek ezzel? Az illúzió mindig bajjal jár. Tehát nem volt különösebb oka Krsna eljövetelének. Viszont mi volt a rejtett oka az ehhez a bolygóhoz való csatlakozásának? Hogy meglátogasson egy bolygót; bármely bolygót választhatja, igaz? Számtalan bolygó létezik. Először is, ott van az Ő saját bolygója, amely egy nagyon ideális hely. Számos egyéb lelki bolygó létezik, melyek szintén nagyon békés helyek. S számtalan bolygó található az anyagi síkon, melyek nem annyira kellemesek, de talán még akkor is jobbak, mint a Föld nevű bolygó, különösen, ha bajban vannak. Ennek ellenére Ő mégis erre a bolygóra jött. Miért?
Pavitra: Mert valaki már eljött előtte.
Szvámí Tírtha: Igen, valójában én is ezt szerettem volna javasolni ennek a rejtvénynek a megoldására. Tudniillik voltak olyanok, akik imádkoztak az eljöveteléért. Valamennyi szerette már jelen volt a Föld bolygón. S Krsna nem tud a bhaktái nélkül élni. Éppúgy, mint a bhakták, akik nem tudják elhagyni szeretett Krsnájukat. Nagyon erősen kötődnek egymáshoz, ez egy nagyon erős kötelék. A problémáktól függetlenül, amik itt a Földön körül veszik, az illúzió befolyásától függetlenül, Krsna, mint végső fényforrás eljön. Mint a Nap – krsna szúrja-szama[1] , Ő olyan, mint a Nap. A remény, a lelki jelenlét. A remény, hogy létezik valami az igazságon túl. S hogy megosztja velünk a valódi természetét, mely elsősorban könyörületes és másodsorban mely mélyebb – örömteli. Ánanda-maja, Krsna is ánanda-maja – örömlényegű. Ezért amikor Ő bárhová is eljön, akkor azt a helyet teljesen meg fogja változtatni. Bár, lehet, hogy az adott hely az illúzió birodalmában van, mennyországgá fog változni. Lehet, hogy a hely, melyet Urunk meglátogat látszólag az anyagi valóság része, de fokozatosan lelki királysággá alakul. Vagy talán azt gondoljuk, hogy ez az adott hely hemzseg a problémáktól, ám hirtelen az Ő ánanda-maja természete mindent át fog hatni és legyőz valamennyi akadályt és nehézséget. 
Kérlek, mondjatok véletlenszerűen egy helyet ebben az univerzumban. 
Válasz: Ez az ásram. 
Szvámí Tírtha: Rendben, jó válasz; de határozzuk meg pontosabban a helyet. 
Hozzászólás: A szívünk.
Szvámí Tírtha: Ó, köszönöm! Milyen fajta hely ez? Konfliktusok és illúziók uralják? Része az anyagi természetnek? Egy pokoli bolygó – vagy micsoda? Bármi is legyen, ha valamiképpen Krsna fénysugara rávetül, ez az isteni átalakulás meg fog történni. Csak gondoljatok arra, hogy milyen volt korábban és most milyen. Rendben, volt ott valami kis változás? Nagy változás! Ez azt jelenti, hogy bárhol is jelenik meg Krsna kíséretével együtt, egy nagy változás fog végbemenni. 
Fontos, hogy eljövetelére ne csak általánosságban, történelmi tényként tekintsünk, hanem a lelki jelenléteként vagy a lelki valóságként. A legjobb módja annak, hogy szívünket az univerzum legjobb helyévé változtassuk, ha odaadással zengjük a Szent neveket.
 
1. Chaitanya Charitamrita, Madhya 22.31.
 

 



drop into ocean

 (Szvámí Tírtha 2015.09.04-i szófiai esti tanításából)

A lelkiségből sohasem elég. Ha megtapasztalod egy cseppjét, akkor egy egész pohárnyit akarsz. Ha van egy pohárnyid, akkor egy egész tónyit akarsz. Ha van egy tónyid, akkor egy óceánnyit akarsz. Szerencsére eredeti forrásunk mérhetetlenül mély. Tehát, bármikor is szenvedünk szükséget, tudjuk, hogy hol keressük. Sok ember mondja azt, hogy: ‘Én kereső vagyok. Én nyitott vagyok.’ De ez annyit jelent, hogy még nem találtak rá arra, amit keresnek. Általában, ha az emberek azt mondják, hogy nyitottak, az azt jelenti, hogy még nem határozták el magukat azzal kapcsolatban, hogy itt maradjanak-e ezen a relatív síkon, valamennyi viszontagságával együtt; vagy kötelezzék el magukat azirányban, hogy megtalálják a hazavezető utat az eredeti otthonukba, vissza Istenhez. Ti meghoztátok már ezt a döntéseteket?

Válasz: Igen!

Szvámí Tírtha: Ezért jöttem hozzátok! Hogy tanuljak tőletek. Hogyan találjuk meg ezt az elkötelezettséget és ezt az elszántságot lelki céljaink eléréséhez? Eleinte azt gondoljuk, hogy ez egy rövid és könnyű út lesz. Vagy ahogy Vrindávanban a Loi Bazárban mondják: „olcsó és nagyon jó”. Majd néhány hónap múlva, néhány év múlva, néhány élettel később rájöttök, hogy ez nem is olyan könnyű és nem is olyan gyors. Viszont amikor eljutsz oda és visszatekintesz, azt látod, hogy: ‘Egy pillanatnál is kevesebb volt – ez az egész út.’ Miért? mert azt mondják, hogy amióta elhagytuk a lelki otthonunkat, csak két muhúrta telt el – ami lelki idővel mérve másfél óra. S amikor azt érzed vagy azt gondolod, hogy nagyon messze vagy a mi szeretett Isteni Párunktól, valójában akkor Ők közelebb vannak hozzád, mint a bőröd. Ám szükségünk van egy kis elhatározásra, elköteleződésre a lelki gyakorlataink során. S én nagyon boldog vagyok, hogy ti meghoztátok ezt a döntést. Hogy eldöntöttétek, hová mentek, hová szentelitek energiáitokat és figyelmeteket.

Mivel be kell, hogy valljam: Krsna nagyon nagylelkű. Oly sok módon észlelhetjük gondoskodását és irántunk való teljeskörű figyelmét. S igazából Ő betartja a filozófia elveit. Mert azt mondják, hogy: a Jóisten könnyedén megadja az „olcsó” dolgokat, viszont ami igazán értékes azt nagyon nehezen. Tehát, ha még mindig elégedettek vagytok az üvegcserepekkel, akkor azokat kapjátok meg. Viszont, ha az igazi kincset szeretnétek megtalálni, akkor arra még várni kell egy kis ideig. Azonban ez a várakozási idő nagyon édes. Miért? Mert a Legfelsőbb Úr segítőket adott mellénk ebben a folyamatban. Például, kapcsolatba kerülhetünk Vele a Szent Néven keresztül, találkozhatunk a társaival, a családjával. Azt gyakorolhatjuk, amit a lelki világban is szeretnénk tenni. Ezért körültekintőnek kell lennetek, mert amit itt tesztek, az lesz odaát is a gyakorlatotok. Tehát, ha lelki törekvéseitek, igyekezetetek során állandóan panaszkodtok, akkor ezzel azt a gyakorlatot erősítitek. Azonban, ha megtanuljátok, hogyan végezzétek helyesen a lelki gyakorlataitokat, akkor könnyedén át tudjátok szelni az anyagi lét óceánját.

De kérlek, ne higgyetek nekem. Ne higgyetek nekem vakon. Ellenőrizzétek saját magatok, amit hallottatok – vajon működik-e a számotokra vagy sem. Mindig működik. Abban az esetben, ha mégsem működne, akkor az nem a folyamat hibája.

De mi nyújtja egy bhakta számára a leges legnagyobb boldogságot? Ez a Szent Név. Dicsőítsük mestereinket, mert ők hozzák el számunkra a világosságot. Ha csak egy cseppet is kapsz belőle, az olyan hatalmas, mint az óceán. Az isteni kegyelem határtalan. Kérlek, tartsátok ezt mindig az eszetekben, hogy a mi célunk az, hogy túllépjünk a korlátainkon, hogy valamit megváltoztassunk az életünkben, hogy megvalósítsunk lényeges célokat. Ha valahogy képesek vagyunk a pillanatot örökkévalósággá változtatni – az egy óriási eredmény. Ha képes vagy óceánná változtatni egy cseppet, az egy újabb eredmény.

Meglehet nem vagyunk holmi nagy csodatévők. Lehet, hogy nem vagyunk mahárádzsák, hatalmas királyok. Lehet, hogy nagyon parányiak vagyunk, nagyon jelentéktelenek. De remélhetőleg Urunknak is tetszik ez az átalakulás – óceánná változtatni egy cseppet vagy egy pillanatot örökkévalósággá. Talán a Szent Nevek óceánját várja tőlünk. De mit tudunk mi felajánlani neki? Csupán egyetlen cseppet. Mégis, biztos vagyok abban, hogy ha ezeket a kis szolgálat cseppeket tiszta szívvel ajánljuk fel, akkor Ő elégedett. Amit hozzá tudunk adni a kis felajánlás cseppekhez az egy nagyon finom minőség. S akkor Ő csodákat tehet. Tehát engedjük, hadd tehessen Ő is valamit. Ha részünkről mi mindent megteszünk, ha mi vagyunk a nagy csodatévők, akkor semmi sem marad a számára. De úgy hiszem, hogy akkor boldogok, ha Ők is tehetnek valamit – Krsnánk, az Isteni Pár, lelki tanítómestereink – ha ők átalakíthatják ezeket a kis felajánlásokat gyönyörű, boldog áldozattá.  Hogy a holnapot örökkévalósággá változtathassuk. Az ő segítségükkel ez valóra válik. Tehát mi itt a mi teendőnk? Hogy elhozzuk ezeket a kicsi szolgálat cseppeket; és majd Ők véghez viszik az isteni alkímiát.



full moon over clouds and dark water with reflections

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

Nelly kérdése: A következő lenne a kérdésem: az anyagi világban mindenki feltételekhez kötött – és nem akarok semmilyen sértést elkövetni, csak tudni akarom, hogy – lehetséges-e az, hogy a guru is feltételhez kötött vagy elfogult?

Szvámí Tírtha: Lehetséges. Úgy értem lehetséges, hogy előítélettel rendelkezik…. A guru, mint elv nem hibázik, nem téved. A gurunak, mint gyakorlónak, mint egyszerű emberi lénynek, megértésem szerint lehetnek korlátai. De azt javasolják, hogy ne kritizáljuk a teliholdat azért, ha vannak sötét foltjai.  Hiszen még akkor is világosságot ad.

Mégis azt kell mondjam nektek, hogy az árnyékunk hosszú, hosszú ideig elkísér bennünket. S ki tiszta bhakta? Azt csak egy tiszta bhakta tudja megítélni, senki más. De ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk azt a vágyunkat, hogy tiszta bhaktákká váljunk. Mivel nem az a célunk, hogy híres szvámíkká vagy nagy gurukká váljunk, vagy ezzé és azzá. Nem, a mi vágyunk az, hogy egyszerű táncossá váljunk. S amint hallottuk, a tisztaság a szeretet függvénye. Tehát, ha az a lelki személy vagy bárki más, aki szereti Istent – előbb vagy utóbb megtisztul. S ha mi szeretjük azt a személyt, akkor előbb vagy utóbb tiszta lesz a látásmódunk. Ugyanis az nem csak az ő tisztasága, az az én tisztaságom is. Akár látom vagy akár képes vagyok-e érzékelni a tisztaságát, ugye? Vagy csak a hibákat, foltokat látom a Holdon? Egyetértetek?

Természetesen a Gítá nagyon határozottan kijelenti, hogy ebben az anyagi világban mindenki a gunák befolyása alatt áll, mindenki[1]. Mégis a 9. fejezetben Krsna azt mondja, hogy: mahátmánasz tu mám pártha, daivím prakrtim ásrtáh– „De a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.”[2]. S mi az ő elfoglaltságuk? Állandóan igyekeznek dicsőíteni a Legfelsőbbet[3]. Tehát, ahol látjuk ezt az alapelvet – ha valaki megpróbálja Istent dicsőíteni, megpróbálja szolgálni, megpróbál mindent Érte tenni – ott nagyon mélyen kell kutatnunk, mert valószínűleg ő egy nagyon meghódolt lélek. S a társasága által mi is feljogosítjuk magunkat az egyre nagyobb odaadásra.

Tehát a guru, mint alapelv soha nem hibázik. És tudjátok, két szabály létezik a lelki életben: 1 szabály: A guru sohasem téved! 2. szabály: Abban az esetben, ha mégis tévedne, automatikusan az első paragrafus lép érvénybe.

 

[1] Bhagavad-gítá 18.40.

[2] Bhagavad-gítá 9.13.

[3] Bhagavad-gítá 9.14.



incense2

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Krsna-prémí kérdése: Ahogy beszélgettünk a szeretetről és az áldozatról, az lenne a kérdésem, hogy milyen mértékben kapcsolódik az áldozat a szeretethez?

Szvámí Tírtha: Különböző szintű áldozathozatal létezik, mint ahogy tárgyak felajánlása is különböző lehet. Mint például, az áldozati állatok. Mennyi szeretet rejlik ebben a tranzakcióban? Nem, nem. Ne nevessetek! Igen sok, mert mi a felajánlásnak a motivációja? Nem az, hogy az áldozati állat megölésével felmentsük magunkat a bűneink alól – ez így helytelen. De – ha azért akarják feláldozni az állatot, hogy felszabadítsák a jelenlegi egyszerű állati testben való létezésből, tudatszintből, ezáltal nagyobb esélyt nyújtva annak a léleknek – az már egy másik szintű motiváció. Tehát, még abban a nagyon erőszakos cselekedetben is találtok némi együttérzést, szeretetet. Ez az alapelv mindig megtalálható.

Az áldozathozatal szeretet nélkül… nos, nem mondom, hogy förtelmes, de nem is kellemes, nem szép. Mert ebben az esetben ez inkább üzlet vagy valami kikényszerített dolog. ‘Adok ugyan, de viszonzást is várok, azzal a motivációval, hogy majd kapok valamit’. Rendben, ha nincsen magasabb szintű motiváció, akkor végezzétek így. De ez radzsaszikus hozzáállás. Ha csupán kérésre vagy nyomás hatására vagyunk képesek áldozatot hozni, akkor az tamaszikus attitűd. Ha elhivatottságból, kellő tudás birtokában, a dharma útját járva hozunk áldozatot – akkor az szattvikus minőségű. Ha pedig szeretettel hozunk áldozatot – az bhaktikus cselekedet. Tehát mi a motivációnk? Ha áldozathozatalainkban ez a szeretetteljes, gyengéd, szolgálatkész hozzáállás a motiváció – akkor létrejön az azonnali kapcsolat. Mivel valójában nem a tárgy az, amit fel kell áldoznunk, hanem az a hangulat, mellyel azt az áldozatot meghozzuk. De nem tudom, mennyiben kapcsolódott ez a kérdésedhez.

Krsna-prémí: Kellően bő választ adtál. A részletesebb kérdésem arra az áldozathozatalra vonatkozik, melyet naponta végzünk, például amikor a családunk kedvéért feláldozzuk saját érdekeinket.

Szvámí Tírtha: Az nemes, mivel a család érdeke feljebb való, mint az egyéni érdek. A falu érdeke előrébb való, mint a család érdeke. Az ország érdeke előrébb való, mint az egyén érdekei stb. Tehát, ha mindig alávetjük magunkat a magasabb, a feljebb való érdekeinek – általában az az igazi, a megfelelő viszonyulás. Hiszen akkor, végsősoron rá fogunk lelni a legmagasabb hatalomra, ami Isten. Természetesen ez a szentségen alapuló társadalomban valósulhat meg. Lehet, hogy most azonnal ezt nem lelitek meg, de elsősorban a társadalom magasabb szintje, a magasabb szintű integráció megkívánja, kiérdemli az alacsonyabb szintről jövő szolgálatot.

Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy életünknek két oldala, két aspektusa van – az egyik a személyes, amikor egyedül vagyunk; és a másik a társadalomban való részvételünk. Mindkettőt megfelelően kell művelnünk. S van három alapelv, melyet már sokszor említettem: szolgáld a saját egyéni lelki érdekeidet; légy hasznára másoknak; és élj Isten dicsőségére. Az első kettő az itteni világra vonatkozik – mindig tartsd szem előtt a saját lelki érdekeidet, a Legfelsőbb iránti tudakozódásodat; és legyél is mások hasznára. Valójában mindkettőhöz áldozathozatalra van szükség. A Gítában az található, hogy: „Áldozathozatal nélkül senki sem lehet elégedett sem ebben sem a következő életében” [1]. Ezért jobb, ha áldozatkészen teszünk vagy adunk valamit. Mivel Krsna elégedett, ha “egy kis vizet, levelet, gyümölcsöt – áldozol Nekem szeretettel és áhítattal, Én elfogadom azt”[2]. Az ezt követő verset olvassátok el otthon.

De a mi legjobb áldozatunk? Harináma.

[1] Bhagavad-gítá 4.31.

2 Bhagavad-gítá 9.26.

 

[2] Bhagavad-gítá 4.31.

2 Bhagavad-gítá 9.26.