Calendar

January 2019
M T W T F S S
« Dec    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  



Magyar issues

Jan

17

27750226_10215514171594213_6329363684415954180_n

 (Szvámí Tírtha, 2013. január hatodikai szófiai esti tanítása)

Paramánanda kérdése: A mantrázásról lenne egy kérdésem. Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs egy avatás alkalmával azt mondta a mantrázásról, hogy ha nem számoljuk a köreinket egy imafüzéren, akkor nem végzünk Rádhikának szolgálatot. Nem szolgáljuk Őt. Meg tudnád magyarázni, mit is jelent ez pontosan, és miért van ez így?

Szvámí Tírtha: Ó ez túl magas. Ez nagyon bonyolult, nem tudom. Sríla Srídhar Mahárádzs túl magasztos. Én elégedett vagyok azzal, ha pár morzsához juthatok a csapátijából, nem kívánok rész venni az ő lakomájában.

Azonban a mantrázásról kérdeztél, és nagyon örülök ennek a témának. Mert mi is valójában a mantrázás? Első alkalommal egy neofita bhakta úgy gondolhatja, hogy: Én zengem a szent neveket, s én használhatom a mahámantrát a megtisztulásom érdekében.’ Vagy ‘Használhatom a mahámantrát, hasznot húzhatok belőle a lelki céljaim elérése érdekében.’ Mely egy meglehetősen súlyos visszaélést jelent. Ha létezik bármi, ami magasabb nálunk, azt nem használnunk, hanem nagyra értékelnünk kell. Tehát, a későbbiekben majd megérted azt, hogy: ‘Nem használhatom a mahámantrát. Csupán egyetlen oka van annak, hogy zenghetem ezt a mantrát, az pedig Isten dicsőítése.’ Ez már egy jobb elképzelés, azonban még mindig nem a vége ennek a történetnek, mert később megérthetjük, hogy a mantrázás olyan, mint Rádhá és Krsna egységének a dicsőítése.

Tehát ennek a mahámantrának a zengése nem egy szimpla mantrazengés, mint általában. Ez bevezetés egy nagyon különleges és magasabb típusú spirituális miszticizmusba, annak ellenére, hogy ez egy nyitott mantra, nyilvános mantra.

Azonban a végső változat az, amikor a mantra akarja, hogy zengjék. Attól a nagyon kezdő szinttől, amikor ‘Én zengem a mantrát’ el kell jutnunk a másik oldalra, amikor a mantra szeretné azt, hogy zengjük. A mahámantrának emberekre van szüksége, hogy dicsőítsék. Tehát olyan szép, hogy fentről érkezik egy meghívás! Ez nem arról szól, hogy használod vagy visszaélsz a lelki lehetőséggel, hanem arról, hogy valahogy meginvitálnak, és egy nagyon finom és nagyon magas szintű szolgálattal vagy elfoglalva.

A mahámantra egy nagyon egyszerű mantra – csupán három szóból áll. Tehát nem a Srímad Bhágavatam tizennyolcezer verse. Csupán három szó: Haré, Krsna, Ráma. Ha megkérdezzük, hogy melyik a vaisnavák által leggyakrabban ismételt szó, néhány bhakta azt gondolhatná, hogy: ‘Krsna’. Azonban ez tévedés, nem Krsna. Haré! A Haré sokkal többször szerepel a mantrában, mint Krsna vagy Ráma. Ebből láthatod, hogy ki a fontosabb ebben a mantrában. Ki az, aki sokkal több, még több, és még több hangsúlyt kap.

Ugyanakkor ez a mantra valójában egy esszenciális kivonata a filozófiánknak. Miért? Mi a legmagasabb szintje, a legfelsőbb koncepciója a filozófiánknak?

Paramánanda: Rádhá-dászjam?

Szvámí Tírtha: Maháprabhu azt mondaná: “Menj tovább!” Nem a Rádhá-dászjam, nem Srímatí Rádhárání szolgálata. Milyen érzései vannak Srímatí Rádháránínak? Elválás! Az általános vallásosság azt jelenti, hogy: ‘Közelebb szeretnék kerülni Istenhez! Szeretnénk Isten társaságában lenni! Keresem Őt.’ Ez jó. Azonban a lelki kutatás magasabb minősége, amikor az érzések sokkal intenzívebbé válnak, amikor elválásban vagy Tőle. Amikor valakivel együtt vagy, azt könnyen veszed. A meghittség semmibe vevést szül. Azonban, ha valaki hiányzik, akkor úgy érzed, hogy nagy szükség van rá.

Viszont akkor miként tartalmazza ez a mantra az elválást? Hogyan tartalmazza ezt a titkos vonalat a mantra? Nagyon egyszerű – Rádháráníról nem történik közvetlen említés benne. Más szampradájákmantráiban megtalálható, például a Rádhé-Sjám mantrában: Rádhé Krsna Rádhé Krsna Krsna Krsna Rádhé Rádhé. Rádhé Sjám Rádhé Sjám Sjám Sjám Rádhé Rádhé.[1] Rádhé-Krsna-Sjám. A mahamantrában Haré-Krsna-Ráma. Tehát, Rádhárání a mi mahámantránkban rejtve van, közvetlenül nem történik említés róla. Ez egy nagyon magas koncepció. Ez nem a közvetlen említése szeretett Rádhikánknak, hanem a közvetett – szvakíja és parakíja. Rádhé Krsna Rádhé Sjám – ez a szvakíja, a hivatalos. Haré Krsna az pedig túl van a korlátokon. Tehát ez egy nyitott mantra, nem titkos. Mégis nagyon titkos, a legtitkosabb titok! S ácsárjáink megosztják a megvalósításaikat a mahámantrával kapcsolatban. Némelyeket el tudok ismételni nektek, némelyeket nem.

Krpadhámá kérdése: Gurudév, említetted, hogy különböző szintjei vannak a mantrázásnak. Engem a második szint érdekelne, mely az imádathoz kapcsolódik. Mit tegyen az a személy, aki ráébred arra, hogy bár az imádat a feladata, de nem képes erre. Rendelkezik az elméleti megértéssel, tudja, hogy mit kéne tennie, de belül nem képes azt megfelelően csinálni. S a mantrázása sértéssé alakul.

Szvámí Tírtha: Egyszer egy fiatal bhakta megkérdezte Gurudévtől: “Úgy érzem, ha felajánlom az ételt Krsnának, azzal sértést követek el. Ezért kellemetlen érzés felajánlani az ételemet.” Erre Gurudév így válaszolt: “Akkor inkább bhógát[2] ennél? Lehet, hogy ma még ez csak egy rituálé a számodra; ennek ellenére meg kell tenned, azért, hogy tiszta odaadó szolgálattá váljon!”

Úgy gondolom, hogy ez nagyon hasonló bármiféle más szolgálat esetében, beleértve a mantrázást is. Még akkor is, ha nem tapasztaljuk a magas fokú extázist, melyről az ácsárják beszélnek, meg kell tennünk – próbálva elkerülni a hibákat, próbálva emelni a mantrázásunk színvonalát. Mert ez a módja annak, hogy mélyebb megvalósításra jussunk. Ne aggódjatok, Krsna meghallgatja a fohászaitokat! Az isteni hang közvetlen vonal, helyi hívás.

 

 

[1] Ez a Jugala-mahámantra, a Nimbárka szampradája nagy mantrája

[2] Nem felajánlott étel

 



13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(Szvámí Tírtha, 2013. január hatodikai szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Mi történik akkor, amikor a lélek elhagyja a testet? A test elkezd lebomlani, ugye? Ez a bizonyítéka annak, hogy a lélek jelenléte az, ami az egész rendszert működteti. Ez egy magasabb fajta energia, mely folyamatosan működteti a testet. Tehát az első két jele a lélek jelenlétének a tudatosság és az életenergia – prána. Ha tudatossággal találkozol, akkor tudnod kell, hogy ott egy lélek van. Azonban napjainkban egy nagyon deszakralizált világban élünk. Még ha látjuk az életet, akkor is azt gondoljuk, hogy ez csak anyag. Látsz egy élő testet és úgy gondolod: ‘Ó ez anyag!’ Miközben mit látnak a szentek? Látják a holt anyagot, és úgy érzik, hogy él. Látjátok a torzulást, mely velünk történt? Elvesztettük a lelki látásunkat! Tehát vissza kell szereznünk az isteni látásmódot – hogy lássuk a lélek jelenlétét, hogy lássuk Isten, Krsna ottlétét.

S hogy újra felélesszük az eredeti tudatosságunkat, lelki gyakorlatokat kell végeznünk. A Szent Nevek zengése segít abban, hogy felfedjük az eredeti, isteni valóságot. Ha valakinek sikerült ezt a feladatot beteljesítenie, leküzdötte a természet kíméletlen törvényeit, valóban lelkivé tette a testét, akkor annak teste az eltávozás után sem fog lebomlani. Azt gondolhatjátok, hogy ez csupán egy tündérmese, de léteznek olyan nagy szentek, akiknek a teste nem bomlott le. Egyikőjük egy 20. századi keresztény szent volt, aki 18 éves korában vált szerzetessé. Majd ezt követően hamarosan, nagyon fiatalon megnyilvánultak rajta Krisztus stigmái. Vér szivárgott a kezeiből és a testéből, legfőképpen a mise celebrálása közben. S lelki látomásai is voltak, melyekben látta az emberek múltját és jövőjét. Képes volt a gondolataikban olvasni. A legfőbb szolgálata az emberek gyóntatása volt, de ha valaki nem volt őszinte, azt elzavarta. Tehát nem lehetett becsapni őt, hogy: ‘Csak a felét vallom be a titkaimnak’. Erről szó sem lehetett, mivel ilyen volt a látásmódja. Miként lehetséges ez? Ezek egy nagy jógi jellemzői. Látja a múltat és a jövőt, és az emberek mentalitásának mélyebb megértésével rendelkezik, olvas a gondolataikban és számos más egyéb képességgel rendelkezik. Ő volt Pió Atya. Az emberek meggyógyultak körülötte, és sok más misztikus élmény történt vele és a közelében. Majd mikor már nagyon idős lett, eltávozott. Eltemették, majd körülbelül 20 év elteltével felnyitották a sirját, és mit tapasztaltak? Nem a csontvázát, hanem magát a testét találták a sírban. Csak egy elenyésző része nem volt a testének jó állapotban, de máskülönben a test teljesen ép volt.

Tehát mi van itt leírva? Hogy legyőzheted a természet korlátait, az általános működését. Ez lehetséges. Azonban ne aggódjatok, nem fogjuk 20 év elteltével felnyitni a sírotokat! S nem számít, hogy lebomlik vagy sem a tested. Tehát, ne azon dolgozzatok, hogy jó formában legyen a testetek a halálotok után is! Nem ez a lényeg. Ez csak egy másodlagos következménye a szentté válásotoknak. A kérdés nem az, hogy van-e élet a halál után, hanem, hogy van-e élet a halál előtt? Mit neveztek életnek? A túlélésre utazást? Vagy pedig a szenvedélyes elfoglaltságaitokat a kilenc kapus városban? Ez volna az élet? Nem! Nem ez az élet! Ez a halál. Valódi, igaz életet kell élnünk. S a valódi élet az odaadó élet, az Istennek odaszentelt élet. Ez a módja a halál legyőzésének, s akkor boldogan tartózkodhatsz a kilenc kapus városban.

Mi történt az emberiséggel az elmúlt évszázadok során? Kényelmes életre tettünk szert és közben elkezdtünk minden miatt panaszkodni. Tehát a kényelem civilizációját és a panaszkodás kultúráját sikerült megvalósítani. Fordítsuk meg! A jóga gyakorlói iránt támasztott egyik követelmény a megelégedés vagy elégedettség. Tehát ezt kell gyakorolnunk. A poharunk nem félig üres, hanem félig tele van.

Tehát, hogy boldogan tartózkodhassatok a testetekben, ápolni és táplálni kell a lelket. Ily módon megérthetjük, hogy lelki lényekként különállóak vagyunk a testtől. A testi funkciók az anyagi energia befolyása alatt vannak, azonban nekünk nem szükséges e szerint működnünk. Ez egy nagy váltás. Miként segíthetjük ezt megvalósulni? Hogyan tisztítsuk meg a kapukat? Mi módon lehetséges a maradandó testi azonosság elérése, mely annyit jelent: hogyan lehet a lelki testet megvalósítani? Zengjétek a Szent Neveket, tisztítsátok meg a tudatotokat, merüljetek az odaadás misztikus valóságának a mélyére! Engedjétek, hogy Krsna használjon benneteket, ahelyett, hogy ti próbálnátok meg használni Krsnát!

 



12075098_925819244164354_2838369703457369813_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Amíg anyagi testben vagyunk, addig vannak szükségleteink és gondját kell viselnünk az érzékeinknek. Például a fül – a fül mindig hallani szeretne valamit. ’Adj valami újabb szemetet! Van valami rossz hír erről a valakiről?’ Mohón várjuk a kellemetlen, negatív információkat. Azt mondják, hogy a rossz hír háromszor megkerüli a Földet, amíg a jó hír beköti a cipőfűzőjét. Ezek az érzékszervek úgy vannak megtervezve, hogy a negatív híreket ragadják meg stb., stb. Nos, mit tegyünk? Hajdanán, ha a történelemben visszatekintünk, néha kiszúrták a szemet vagy forró ólmot öntöttek a fülbe. Szép mód ezeknek az érzékszerveknek a kiiktatására, áh? Amennyiben szeretnéd kontrollálni a füleidet, én nem javaslom a forró ólom alkalmazását. Más módon kell kontrollálnunk őket. Ha működik a hallásunk, akkor, Krsna szolgálatában kell, hogy használjuk. Ha látsz, ne mások hibáit nézd, hanem sokkal inkább a múrtik szépségében gyönyörködj, stb. stb. Az érzékeket a szolgálatban tudjuk le foglalni. S ha ily módon az odaadó szolgálattal foglalod le a tested kapuit, az megtisztul majd. S akkor az már többé nem lesz szenvedélyes, hanem szattvikus. Később a Gítá azt mondja, hogy amikor fény hatja át a test kapuit, ez a jele a lelki felemelkedésnek. Néha nehéz megérteni, hogy mi is ez pontosan. Azonban ez mégis roppant egyszerű – csak pillantsatok rá egy bhakta arcára! Akkor azonnal megértitek mi ez a fény, mi ez a ragyogás. Mert ha az odaadó szolgálatba kezdesz, akkor egy különleges típusú extra juttatást kapsz. Ezután a városod szenvedélymentes lesz, és tökéletes eszközzé válik a lelki céljaid eléréséhez.

Azonban azért, hogy a test megfelelően működjön, gondoskodni kell ezekről a kapukról, törődni kell a testi szükségletekkel. Krsna biztosítja az élelmet. Krsnától jön a kedvező hír a lelki tudásról. Krsna megmutatja a csodálatos formáját. A Szent Néven keresztül a Legfelsőbb valamennyi tulajdonsága, jellemzője megnyilvánul a számunkra. Tehát, mind testileg, mind lelkileg a legjobb elfoglaltság ez az isteni kapcsolat, az odaadó szolgálat gyakorlása – a bhakti jóga művelése, a szeretetteljes kapcsolat a Legfelsőbbel.

Mi történik, ha egy bhakta belefog a Szent Nevek zengésébe? Átalakulnak a kapui. Valamennyi ostobaság és anyagi befolyás előtt bezárulnak a test kapui, és csak a lelki dolgok tudnak bejutni oda.

Először is mi az, ami a Szent Néven keresztül megnyilvánul a számodra? A Név maga. Hogyan lehetséges, hogy a Néven keresztül – a Név?! Igen, a Néven keresztül, a Név – mert ezen a gyakorlaton keresztül mélyrehatóbb látásmódot érsz el. Tehát ezen a csodálatos folyamaton, Isten neveinek zengésén keresztül valami megnyilvánul a számunkra. Náma, mi a második? Rúpa, mi a rúpa? Rúpa a forma; egyéb jelentései? Szépség. Ezüst. További értelmezés? Rúpa gószvámí?! És még? Rúpa manydzsarí. Tehát a néven keresztül először megérted a Nevet, és tovább haladva a megvilágosodás folyamatában megérted a szépséget – a szépség formáját és Krsna formájának a szépségét. S bár Krsna fekete, sötét, de ezüstös színárnyalatot is fel fogunk fedezni körülötte. S ez a valódi szépség! A sötét ezüst vagy az ezüstös sötétség. De a két kimagasló személyiség, akik ezeknek a lelki eszményeknek a belső mélységeit feltárják a számunkra, az Rúpa gószvámi és Rúpa manydzsarí Ezért valamennyi vaisnavát, aki ehhez a vonalhoz tartozik rúpánuga-vaisnavának hívnak – akik Rúpa gószvámí lábnyomait követik. Tehát, ti egy csodálatos forma követői vagytok, mely nem egy külsődleges forma, ez a szépség lelki formája.

S mi az, ami még megnyilvánul a Néven keresztül? Guna, Krsna gyönyörű tulajdonságai. Ananta-sésa, az örökkévalóság kígyója, aki a világ kezdete óta létezik, aki az Univerzum végtelen sokféleségét képviseli, akinek több ezer feje van; s ezen a több ezer fejen, több ezer száj. S ezeket a szájakat Krsna tulajdonságainak a dicsőítésével foglalja le, mégis képtelen a végére jutni. Krsna, Isten tulajdonságainak nincs se vége, se hossza. Némelyek másodlagosak, némelyek elsődlegesek. Úgy vélem tudjátok, melyek az elsődleges tulajdonságok.

S végül valami még fontosabb is megnyilvánul a számunkra. A lílá is feltárul a számunkra. A lílá játék, sport, kedvtelés. A mi Istenünk nem egy unalmas személyiség, aki az abszolút örökkévalóság trónján üldögél, és semmit nem tesz. Ő készen áll arra, hogy részese legyen a játéknak. Vagy lehet, hogy nekünk kell alázatosan készen állnunk az Ő játékához történő csatlakozásra – ha meghívást kapunk. Azonban, a Néven keresztül a lelki megvilágosodás valamennyi titkába bebocsátást nyerhetsz – a Név, a forma, a tulajdonságok és az Isteni kedvtelések misztikumába. S akkor egy másik város lakójává válhatsz – továbbra már nem egy anyagi, szenvedélyes város, hanem egy lelki város polgára leszel. Ez a módja annak, hogyan válik egy anyagi test lelkivé. Majd mi történik ezután? Legyőzöd a természet korlátait.

(folytatása következik)

 

 



45057872_724484137922621_282523034630225920_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai esti tanítása)

A cselekvés művészetének megvitatásáról Krsna így vélekedik/szól: Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ö, s nem is oka az anyagi tetteknek. A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ö teremti meg; mindezt az anyagi természet kötöeröi végzik.”[1]

Mi a célja egy városnak? Oltalmat biztosítani a polgárai számára. Bár azt mondják, hogy egyedül élni egy erdőben/élj egyedül az erdőben – ez egy létező lelki gyakorlat; két ember az már egy falu; három az már város; és négy ember az már háború. Tehát, a város természetéből adódóan szenvedélyes. Mit nyújthat egy város? Éjjelnappali érzékkielégítést. Azon csodálkoztam, hogy mi lehet az a fény a Vitosha (hatalmas hegy Szófia felett) tetején. Azt gondoltam, hogy talán valami isteni erő koronázza be a szent hegyeteket. Majd rájöttem, hogy ezek az éjszakai fények a síelők számára. Tehát ez nem isteni, hanem anyagi fény. Érzékkielégítés éjjel-nappal. A város természetéből adódóan szenvedélyes. Mi az amit nem kaphatsz meg egy városban? A madarak csiripelését, az éjszakai csillagok figyelését és sok más természeti dolgot. A jóga légzőgyakorlatait városban végezni annyit jelent, mint megrövidíteni az életedet – belélegzed a szmogot/ az összes füstöt. Tehát a város természeténél fogva szenvedélyes. Míg a városnak a polgárokat kellene szolgálnia – nem csupán az alapvető érzékkielégítés szintjén, hanem a létezés magasabb szintjén is.

Az idézetünkben pedig a kilenc kapus városról hallhatunk. Mi lehet ez a város? Ez a város az emberi test. S mi a négy kapu? Ezek az érzékek, az érzékszervek. Azt mondják, hogy kezdetekkor a Teremtő kapukkal határolta el a belső dolgokat a külsőktől. Tehát az érzékszervek eredeti feladata, hogy összekapcsoljon a külvilággal. A szemeid láthatják, a füled hallhatják a külső dolgokat. Éppúgy ahogy az én szemeim láthatták külsőleg ezt a fénykoronát a Vitosha tetjén – s tévedtem. Azt gondoltam, hogy ez valami lelki, s nem az volt. Tehát ezek a különböző érzékelő funkciók azért vannak, hogy különböző információkhoz jussunk. Bár sok esetben tévedünk.

Mi ez a kilenc kapu? Száj, két szem, két fül, két orrlyuk, nemi szervek s a végbélnyílás. A kapuk szállításra szolgálnak. Általában információkat és energiát nyerünk kívül és belül. Azonban a kapu áthaladásra is szolgál, keresztül menni valamin. Mikor meghalsz, amikor el kell, hogy hagyd ezt a testet, ezeken a kapukon keresztül távozol. Ha a felsőbb kapukon keresztül hagyod el a tested, akkor egy magasabb szintű helyre juthatsz; ha az alsóbb kapukon keresztül távozol, akkor egy alacsonyabb szintre érhetsz. Ekkor a haldokló ürüléken és vizeleten keresztül távozik. Az energia bizonyos része onnan is távozik. A jógik esetében a felsőbb kapukon keresztül kell, hogy megtörténjen a távozás; s létezik egy legfelsőbb rejtett kapu a testben – ez pedig a brahma-randhra, a koponyatetőn lévő apró nyílás. Ez a babák esetében nagyon képlékeny, s néhány felnőtt esetében szintúgy. Ők még nem fejezték be a gyerekkorukat. De valójában ez a kapu az isteni energiába való belépéshez s ez a misztikus kapu a test elhagyásához – ha teljesítetted az életutadat.

Tehát, ha a testet egy váráshoz hasonlítjuk, mely kilenc kapuból áll, akkor azt kell hogy mondjam – ez a város szintén szenvedélyes, éppúgy, mint a város, mely körülvesz bennünket. Ha anyagi testtel rendelkezel, akkor lesznek érzéki vágyaid is – ez elkerülhetetlen. Például az éhség. Egyszer egy csoporttal utaztam és úgymond kicsit elhúzódott az esti praszádam. S azt kezdtem tapasztalni, hogy egyre nehezebb velük, mindenki sokkal idegesebb volt, mint általában. S végül megérkeztünk az asztalhoz, mindenki mohón evett, s elnézést a kifejezésért, de mint a disznók. Tehát, ha éhes vagy, akkor nagyon kellemetlenül érzed magad. Akkor ki akarod elégíteni az érzékeidet – a nyelved. Ezért tancsolják a feleségek számára, hogy ha valamilyen komolyabb dologról szeretnének beszélni a férjükkel – például egy meglehetősen nagy számláról vagy például, ha holnap vásárolni szeretnél menni, akkor – ha a férjed egy nehéz nap után hazatér, először kínáld étellel, s aztán hozakodj elő a megbeszélnivalóval. Mivel evés után sokkal békésebb s toleránsabb: “Rendben, rendben!” Figyelj a sorrendre: először az étel, majd a hírek.

Tehát az érzékek nagyon erőteljesek; bizonyos cselekedetekre ragadtatnak minket. Nem szándékozom a többi érzékszerv feladatait részletezni, alsóbbakat, felsőbbeket. Mindegyiknek megvannak a maga szükségletei, vágyai és mozgatórugói, ilyen olyan dolgai. Azonban, alázatosan szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ti nem a testetek vagytok.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.13-14.

 



d606df4d898c1d1397424f47ac24540b

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

Krpádhámá kérdése: Egyik találkozásunkkor, amikor egy adott témáról beszélgettünk, még házi feladatot is kaptunk: “Mit fogunk tenni, ha közvetlenül találkozunk Istennel?” Esetleg megosztanád velünk, mi az illő?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon komoly téma, de kezdjük valami mókással! Ti is láthatjátok a jelen kor torzulásait. Néhány ember az ufókkal, s nem pedig a Jóistennel történő találkozást várja. Egyszer a következőt hallottam egy ilyen ufó-hívő, úgymond “prédikátortól”: ”Arra az esetre, ha találkoznál egy földönkívülivel, legyen nálad egy üveg sör, mert nagyon szeretik. De nagyon fontos az is, hogy legyen nálad szívószál, mert nem tudnak üvegből inni.”Az emberek képesek hinni bármiben! Na, ezt azért már ne! Egy földönkívüli a sörödet akarja megkaparintani?! S nem tud üvegből inni – na, ne, ez ostobaság! Csak hogy lássátok a világ extrémitását; az emberek annyira várnak valamire: ‘Olyan nyomorúságos az életem! Történjen már valami! Legalább jöjjön egy földönkívüli!’ De jobb, ha a figyelmünket Istenre összpontosítjuk.

Van egy régi történet, mely szerint egy idős hölgy, éppen rőzsét gyűjtött, melyet a hátán cipelt. Mivel vallásos asszony volt, miközben e nagy terhet cipelte, így szólt: “Ó, Nárájan, Nárájan! Ó, Uram! Ó, Uram!” Fohászkodott, ami becsülendő. S, míg cipelte a terhét, az olyan nehézzé vált, hogy meg kellett állnia, hogy pihenjen egy kicsit. Majd amíg ült ismét felsóhajtott: “Ó, Uram! Ó, Uram!” Ekkor hirtelen megjelent Isten, aki így szólt: “Ó, kedves leányom! Fohászkodtál és oly kedvesen hívtál. A nevemen szólítottál, s én eljöttem. Mit szeretnél? Teljesítem a kívánságaidat.” Erre az idős hölgy ezt felelte: “Nos, tudnál segíteni, visszatenni a hátamra a köteg rőzsét?”

Tehát, ha találkoztok Istennel, legyetek okosak, hogy mit kívántok! Eddig tartott a vidám rész. Azonban ez egy nagyon komoly téma, mert egyszer lehetőségem adódott Sríla Szádhu Mahárádzsot megkérdeznem, hogy: “Mi a fontosabb – az elméleti tudás vagy a tapasztalás?”, s be sem tudtam fejezni a kérdésemet, azonnal félbe szakított és azt mondta: “A tapasztalás!”

Mi az istenélményt s nem az elméleti tudást kutatjuk, igaz? Ha én megosztok némi elméleti ismeretet, az egyetlen ok, hogy segítsek. De neked kell megvalósításra jutnod. Ha megosztom a tapasztalataimat, az nem a te tapasztalatod lesz. Kutatásunk Isten után egy örök, s egyben vég nélküli kutatás, mivel a mi Urunk is végtelen. Végtelen sok megjelenési formája van s végtelen a szépsége. Tehát, amikor azt gondolod, hogy nagyon közel vagy, még közelebb tudsz menni.

Talán nem olyan könnyű meglátni Istent, de keze nyomát nagyon könnyen felfedezhetjük. Láthatod a teremtését, mindenütt láthatod energiájának megnyilvánulását. Ez a módja a közeledésnek. Ha problémád van, vagy éppen boldog vagy, szólítsd a nevén! Csak próbáld ki, és meglátod! Nem kell hinned nekem. Nem kell bíznod bennem. Próbáld ki!

Van egy másik történet az Istennel történő találkozásról. A szentírásainkban található egy hős, egy fiatalember, aki nagyon eltökélt volt az abszolút szint elérésében – hogy találkozhasson Istennel. Különböző életszakaszokon és tapasztalásokon kellett keresztülmennie, míg végül elérte az Isteni világot. Azonban a történet a másik oldalról, s nem az ő szemszögéből ismeretes, hogy: ‘Keresztülmegyek mindezeken a nehézségeken, s végül belépek oda.’ Nem így! A másik oldalról. Egy nagyon idillikus képet láthatunk. Krsna ott egy fiatal tehénpásztorfiú, s Vele vannak kedves barátai is. A kis tehenek körülöttük legelnek, a fiúk le-fel szaladgálnak, néha civakodnak, futkároznak, mint a hétköznapi gyerekek. Épp befejezték a reggelijüket, tehát nagyon elégedettek és boldogok. Majd hirtelen egy idegen tűnik fel, egy addig nem látott fiú: “Ki ő?” Valamennyi fiú meglepődik: “Ki ez a fiú? Sohasem láttuk még eddig!” Krsna is felismeri ezt az új társát, s azonnal átöleli a jövevényt. Erre valamennyi régi társa összezavarodik. “Hogy képzeli? Jön egy neofita és Krsna átöleli őt! Mi történik? Azt se tudjuk ki ez a személy!” S Krsna nemcsak átöleli őt, hanem dicsőíti is: “Ó kedvesem, olyan boldog vagyok, hogy megjöttél! Tudom mennyi nehézséget vállaltál, hogy eljuss Hozzám. Üdvözöllek. Örülök, hogy itt vagy!”

Ez az én javaslatom. Hagyjátok Rá, miként fog meghívni benneteket!

Kérlek, folytassátok a Srímad Bhágavatam tanulmányozását. Ez egy annyira szent írás, hogy az Úr Krsna inkarnációjának tartják. Krsna visszavonult ebből a világból, de a Bhágavatam itt maradt velünk. Tehát nagyon fontos, hogy ezt tanulmányozva, ezen keresztül közeledjünk Hozzá, és imádjuk Őt. Megváltoztathatja az életeteket.

 



malabeads

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Nem tudjuk igazán megtalálni a lila köd pontos megnevezését. Bár maga a lila köd is egy elnevezés, tudjátok mit értek ez alatt. Azonban Isten nevét képesek vagyunk megérteni. Ez az istenségről szóló tudomány nagyon rejtett területe, s ugyanakkor ez egy nyílt titok. Úgy hiszem, mindannyian ismeritek az Úrhoz szóló fohászt: „Szenteltessék meg a Te neved!” Ez a kereszténység legerőteljesebb és legelterjedtebb imájában található. Dicsőség a Te szent neveidnek! Azonban ez itt abba is marad – nincs további hangsúly és nincsenek további részletek. Persze, különösen az ortodox hagyományban megtalálható a Jézus ima, a Jézus mantra is. Tehát a ti tradíciótokban ennek a mantrának légzéstechnikával együtt történő ismétlése, rózsafüzér, stb. – minden formaságával együtt létezik. Ez nagyon közel áll a keleti mantra terápiához. S ha az iszlámot is vesszük – ott hány neve is van Istennek? Kilencven-kilenc; plusz még egy rejtett név, mely csupán a mennyben ismert. Nekik is van saját rózsafüzérük. Láthatjátok, hogy a szent név, Isten neve mindenütt jelen van. Például a zsidó tradícióban úgy vélik, Isten neve olyan szent, hogy tilos komoly indok nélkül kimondani.

Valamennyi tradíció foglalkozik a szent névvel. Saját hagyományunk is nagyon sok figyelmet összpontosít a szent névre. Miért is ilyen általános alapelv ez a különböző tradíciókban? Mert ebben a világkorszakban, a kali-jugában harér náma harér náma harér námaiva kévelam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá[1] „Nincs más útja a tökéletesség elérésének, mint a Szent Név.”

Mi történik akkor, ha egy édesanya a nevén szólítja a fiát? Feltehetően szót fogad és jön. Ez ugyanaz, nagyon hasonló. Ha megfelelő hangulatban közeledünk, akkor az a személy, akit hívunk el fog jönni. Tehát, ha az imáidban, a mantráidban így szólítod meg: “Ó, lila köd!” Isten ekképp fog válaszolni: “Ó, ez nem Én vagyok! Ők csupán a lila ködre vágynak körülöttem. Ezt megadhatom.” Azonban, ha valaki a következőképp szólítja: “Ó, kedves Góvindám! Ó, Krsna, kérlek, jöjj el hozzám!” Akkor eljön. “Ó, ez Én vagyok!”

Mivel a Szent Névnek isteni befolyása és tulajdonságai vannak, ezért a név és a megnevezett nem különbözik egymástól. Az isteni névnek hatalma van a megnevezett személy fölött. Tehát a Szent Név, a mantrák által meginvitálhatod Istent. Ezért olyan fontos a Szent Név. Ezért ez egyfajta személyes, egyéni meditáció, s egyben a Legfelsőbbnek egy közös dicsőítése.

Istennek számos neve létezik. Van egy gyönyörű elnevezésű szanszkrt lista, melyet Visnu-szahaszra-námának, “Visnu ezer nevének” hívnak. Krsna, Góvinda nevei is szerepelnek benne. Tehát léteznek elsődleges és másodlagos nevei a Legfelsőbbnek. A másodlagos nevek elhozzák a fa virágát, az elsődlegesek pedig a fa gyümölcsét. S néhány különleges név pedig lelki ízt ad a számodra. 

Tehát a Szent Név megalapoz egy élő és szeretetteljes kapcsolatot a Legfelsőbbel.

[1] Brhan Náradíja-purána

 



27655456_10216135727614296_1389218670978477074_n

(Szvámí Tírtha 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Krpádhámá kérdése: Szeretnélek kérni, hogy ha lehetséges, világítsd meg a Srímad Bhágavatam középső részének a mélyebb értelmét, és magyarázd el, hogy miért olyan fontos a Szent Név, mi a valódi jelentése? Kérlek, mondd el, miért olyan fontos ez a folyamat ebben a korszakban! S mit rejt? 

Szvámí Tírtha: Mint ahogy már a beszélgetésünk elején említettem, három dolog segíti a kutatásunkat – az intellektus, az intuíció és a tradíció. A dharma-irodalom vizsgálatával jutottunk közelebb a tradícióhoz. Ha még pontosabbak szeretnénk lenni, ez préma-irodalom, de általánosságban az ember kötelességéről szól, a dharmáról. A dharma, megértésünk szerint nem azonos a “vallás” fogalmával. Mivel az emberek spirituális kutatása három szinten nyilvánul meg. Az első és legfontosabb a hit. Mi is valójában a hit? Ez nem egyfajta hiedelem, hanem szeretet által nyert bizonyosság. Ez a definíciója. Kérlek, próbáljatok erre emlékezni, rendkívül fontos – a hit szeretet által nyert bizonyosság! S természetesen itt a “szeretet” nem egy férfi és nő közötti romantikus affér. Hanem a valóság megközelítésének módja, az Abszolút Igazság szeretetteljes megközelítése – ez maga a hit.

Majd ezt követi a vallás, mely formát ad az emberek hitének. S tudjátok, ha formáról beszélünk, akkor van, ami belül van, s van, ami már nem. Néha segít a forma, néha pedig korlátoz, azonban mindenképpen szükségszerű.

Mi a harmadik szint? A harmadik szint az egyház vagy szervezet. Láthatjátok, hogy a hit – az isteni! A vallás az valami, ami a kettő között van; az egyház: épületek, szervezetek és pénz, mely a gyertyák árából folyik be… Tehát ez valami más. Az egyik az egyik, a másiknak pedig más a feladata. Természetesen nem szeretnék semmit sem bírálni, csak hogy lássuk, hogyan épül fel az egész. Az egyik teljesen isteni, a másik pedig inkább olyasvalami, ami emberi befolyás alatt áll, több hibával és hiányossággal. Azonban azt hiszem, látjátok, hogy milyen szerepeket töltenek be ezek a különböző aspektusok.

S minthogy itt is hármasságról beszéltünk, az Abszolútról szóló különböző koncepciók is háromfélék lehetnek. Az első egy általános hit, egy általános elképzelés, hogy létezik valami magasabb. “Nem tudom mi is az, nem tudom, miként létezik, mert lehetetlen megközelíteni. Nem tudom elérni. Képtelen vagyok felfogni – mert olyasvalami, ami túl van mindenen.” Ilyen benyomás alapján az emberek azt gondolhatják, hogy “Igen, Isten egy energia!” Ha egy barátod “energianyalábnak” nevezne, nem lennél képes megölelni őt. Vagy „lila ködnek” hívna – ez egy kissé sértőnek hangzik Isten számára. Ez tehát egy nagyon tág, általános felfogás, minden részlettől mentesen, különösebb megértés nélkül. Ezt az indiai hagyomány Brahman megvalósításnak hívja. Brahman a létezés és az örökkévalóság egyetemes életelve. Tehát, a két koncepció. ami ehhez a szinthez kapcsolódik: az örökkévalóság és a létezés. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű! Ez egy valós alternatívája annak a tapasztalásnak, hogy az élet korlátokhoz kötött és mulandó ezen a Föld nevű bolygón.

Azonban létezik az Abszolút Igazságnak egy magasabb megértése, melyet immanens Istennek hívnak – Aki mindenben rejtett módon jelen van. Ez a Paramátmá vagy felsőlélek, mely az emberek szívében van jelen. Ő átjárja az egész létezést. Ez az isteni jelenlét még a legfinomabb atomrészecskében is ott van. Ezáltal megérthetjük, hogy egy szent világban, isteni környezetben élünk – mindent áthat Isten szent jelenléte. Ez csodálatos és még emelkedettebb elképzelés, mint az előző volt.

Azonban a nagy szentek azt mondják, hogy ez még nem a legvégső felfogása a Legfelsőbbnek. A végső, a Bhagaván vagy a személyes Isten, aki korlátlan hatalommal rendelkezik. A mi megértésünk szerint Ő Krsna, a mindenkit vonzó Isten. S a Srímad Bhágavatamban megtalálható a Róla szóló leírás. Valamennyi istenes életet élő, különböző gyakorló közelít ehhez a Legfelsőbb valósághoz, és háromféle fő elképzelésük van ezzel a magasabb Igazsággal kapcsolatban. Az első a Brahman elképzelés, melyet energia-elvnek nevezhetünk. A második a Paramátma – a Legfelsőbb mindent átható, mindenütt jelenlévő aspektusa. A harmadik pedig, a Legfelsőbb végső aspektusa, a személyes Isten.

(folytatása követketik)

 



222915_113007992117543_112302102188132_123894_2588711_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A Srímad Bhágavatam vagy Bhágavata-purána legeleje egy meditációra történő meghívás. Azonban ezt egy dicsőítés előzi meg. Meglehetősen furcsán az ómmal kezdődik – mintegy hivatkozásként, jelezve, hogy: ’Ugyanahhoz a vonalhoz tartozunk, és ugyanazt képviseljük’. A dicsőítő mantra így szól: Óm namó bhagavaté vászudévája –Óm, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a legfelsőbb értelemnek, Vászudév Krsnának!” Ez Krsnának egy aspektusa. Majd ez a meghívás következik: “Dzsanmádj-aszja jató’nvajád itaratas csárthésv-abhigjah szvarát”[1] – “Minden a végső forrásból származik. Valamennyi megnyilvánulás ezt az eredeti isteni forrást tükrözi. Ez a Legfelsőbb Úr szvarát, azaz független. Tehát, kérlek, meditáljunk ezen a Legfelsőbb Úron!” Az első vers a következő: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” Ez érdekes! Ez felkelti a figyelmeteket! ‘Itt történik valami. Itt valamit lehet tenni, melyre meghívást kaptam.’ S ha megpróbálom elképzelni a hajdani időket, amikor a szentek, a jógik és a rsik összegyűltek, úgy érzem, a mai összejövetelünk nagyon hasonló ahhoz. Mert ma ti eljöttetek ide (a Véda Házba), s én sajnálom, hogy elkéstem. Mint tudjátok az örökkévalóságban élünk, azonban miközben késve ide tartottunk, ily módon jobban érezhető volt a vonzerő, melyet képviseltek. Szerettünk volna idesietni, iderohanni, mert ezt az invitálást éreztem tőletek: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” Tehát, hasonló módon invitál bennünket ez a könyv is: “Jöjj, csatlakozz a meditációhoz! A Legfelsőbbről cserélünk eszmét!” 

Ez a meghívás két módszert tartalmaz: eszmecserét és meditációt. Az eszmecsere nem egy szóbeli cselekedet. Ez nem az igazság megkérdőjelezése vagy kétségbe vonása, hanem arra ad módot, hogy elmélyüljünk egy témában. Ezért amikor hasonlóképpen összegyűlünk, akkor a kölcsönös vizsgálódás által mélyebbre juthatunk. Létezik egy kölcsönösség, mely növeli a minőségét és a mennyiségét is a tudakozódásunknak. Ez upanisad, a szent és titkos tanításokról folytatott eszmecsere. A másik módszer, mely ebben az invitálásban található: a meditáció. Ez a végső forráshoz történő kapcsolódás, a spirituális elemeid feltöltése, hogy érintkezésbe léphess a határtalan isteni lehetőségekkel. Ha isteni oltalom alatt állunk, akkor védve vagyunk, és a meditációnk táplálja a szeretett Istenünkkel való kapcsolatot. Nos, ezek az itt ajánlott módszerek. Meditáljatok az Abszolút Igazságon!

Ez a kezdet, s mi a befejezés? Mielőtt rátérnénk, hogyan fejeződik be, tekintsük át a Bhágavata-purána tíz fő témáját! Ezek: az első teremtés, a másodlagos teremtés, bizonyos korszakok különféle vezetői, a manvantarák, az üdvözülés módja, a végső menedék, Krsna. S időközben sok-sok téma kerül feldolgozásra. A Védák és a királyok különböző leszármazási vonalairól is szó esik ebben a műben; továbbá az idők leírását is tartalmazza. Vannak a jövőre vonatkozó próféciák is, előrejelzések, amik – szerencsére vagy sajnos, nem tudom pontosan megmondani – de valóra váltak. Ugyanis ezek arról szólnak, hogy ez a korszak, amiben élünk, a kali-juga, nagyon nehéz lesz. S ez így van. De a jelen kor nehézségeinek leírása után, kijelenti, hogy ez egy nagyon dicsőséges korszak. Tehát először arról hallunk, hogy ez egy nagyon nehéz kor, majd azt tudjuk meg, hogy ez egy nagyon dicsőséges korszak. Furcsa! Ez nem egy könnyű kor a lelki gyakorlatok szempontjából, s aztán megtudod, hogy: „Még a félistenek is arra várnak, hogy a kali-jugában szülessenek meg, mert ez annyira dicsőséges.” Hogy is van ez? S ekkor következik a Srímad Bhágavatam legfontosabb verse: Isten szent neve meg tudja szabadítani az embereket a legszörnyűbb bűnöktől, s az erre a korszakra javasolt önmegvalósítási mód – Isten szent neveinek zengése. Ezért dicsőítsük hát a szent nevek dicsőítését! Ez a Srímad Bhágavatam végkicsengése. Egy általános meghívással kezdődik: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” S ez után a hosszú képzés után, miután végigvezette az olvasót a tudás valamennyi különféle fejezetén, az egyre mélyülő megértés különféle szakaszain, mi a gyümölcse, az érett gyümölcse a meditációnak, amihez csatlakoztál az elején? Dicsőítsük Isten szent neveit!

Ebből látszik, hogy ami magként létezett a kezdetekkor, az óm, végül gyümölccsé érett. S hogy a Bhágavatam lényege a szent név  dicsőítése, ami belépőül szolgál az Istennel való kapcsolat, az Isteni élet megízleléséhez.

 

 

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1

 



Nov

22

was-the-forbidden-fruit-an-apple

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Amikor közel 30 évvel ezelőtt a Védánta-szútra tanulmányozásába kezdtem, akkor Gurudévám azt mondta nekem: „Kérlek, fordíts le néhány fejezetet!” 25 évnyi munka után tudtuk befejezni ezt a feladatot. Természetesen közben voltak kis szünetek is, de ez egy bonyolult mű, egy nagyon logikus rendszer. Állítások, viták és érvelések sorakoznak benne az igazság megállapításának érdekében. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez a logikai referencia, vagy a logikának, mint a filozófia egyik ágának a hivatkozási alapja. Azonban, mivel a szútrák nagyon rövid formulák, nagyon nehéz megérteni valódi jelentésüket. Így abban, hogy az emberek megértsék a tudás lényegének a lényegét, egy isteni erővel felhatalmazott személy, Vjásza volt nagy segítségünkre. Ő természetes magyarázatokat adott a Védánta-szútrához. S a Védánta-szútrának ez a természetes magyarázata a Bhágavata-purána.

Purána annyit jelent, mint ‘régi, ősi’, Bhágavata pedig ‘Istenhez fűződő’. Tehát, ez egy ősi írásmű, mely Istennel kapcsolatos és 18000 verset tartalmaz. Ez így bonyolultnak hangzik. A kezdet, az óm sokkal egyszerűbb volt – most pedig ilyen hosszú írásművet kell olvasnunk, tanulmányoznunk. Azonban azt mondom, megéri.

A szent szövegek e rendszeréből láthatjuk az Isteni tudás láncolatát. Az óm Istentől származik és Őt képviseli. A Róla szóló tudás nyilvánul meg ezen irodalom valamennyi fejezetén keresztül, és végül a legérettebb, legkidolgozottabb formájában ér el a Bhágavata-puránához. Természetesen számos egyéb Purána is létezik, mint a 18 fő Purána és a 18 másodlagos Purána. Általában ezek hosszú művek, összességében több száz, több ezer verset tartalmaznak. De közülük ez a legfontosabb Purána. Azokra vonatkozik, akik szattvában vannak, akik nagyon közel állnak a tisztasághoz. S úgy tartják, ez a Védák fájának érett gyümölcse.

Ez rendkívül érdekes. Azt hallottuk, hogy az óm a mag. Most pedig itt láthatod a gyümölcsöt. S mi a lényege a fának? Nem a fa, mint anyag, nem a levelek s még csak nem is a virága, hanem a gyümölcse. S mi a gyümölcs lényege? Az íze. A gyümölcs lényege az íze. Tehát ugyanaz a kinyilatkoztatás, ugyanaz az üzenet van itt megadva: az óm; a teljes, univerzális rezgés van itt is jelen. Ami csak megtalálható az óm-ban, mint isteni hangvibrációban, az ebben a könyvben fejeződik ki. Azonban 18000 versre emlékezni kétség kívül rendkívül nehéz. Mit javasoltok, ha szeretnénk néhány fontos elemet kiragadni? Mely verseket válasszuk ki ebből a 18000 versből? Nézzük, mivel kezdődik, mi található a végén, és mi a lényeg!

(folytatása következik)

 



hindu-scriptures

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az óm egy misztikus formula; ez annyit jelent, hogy minden benne van ebben a hangban – minden, ami a teremtésben, a létezésben rejlik, s benne van az összes utána következő szó is. Tehát ez egy nagyon koncentrált forma, szimbolikus megnyilvánulása az isteninek s a teremtésnek egyben. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez az első szó az indiai kinyilatkoztatásban, a teremtésben. Sőt ez az első szava a szentírásoknak s a filozófiának is. 

Később ez az isteni üzenet bontakozik ki egyre részletesebben. S mi a következő lépése az isteni hang fejlődésének? A mantra. Az óm is valójában egy mantra, azonban egy nagyon sűrített magforma. Az ezt követő valódi mantra, a dicsőítés meditációs formája, a Gájatri mantra. A mantra, mint tudjátok, az elme, a tudat felszabadításának hang vibrációja. S a Gájatri egy különleges mantra, a Nap dicsőítésének a mantrája. Mert a Nap hozza a világosságot és életet a világmindenségbe. S ismét elmondhatjuk, hogy ez nem egyszerűen szavak és kifejezések gyűjteménye. Ez egy jelentőségteljes ima – fohász a megvilágosodásért. S akkor az isteni fény, az isteni erő eljön hozzád. Azonban, mivel különféle szótagokból áll, jóval összetettebb, mint maga az óm mantra. A Gájatri mantra jelentése: “Ó, Isteni Nap, kérlek, világosíts meg engem, és segíts beteljesedni a meditációmat!” Ezt a mantrát, a Védák, a tudás anyjának is hívják, mert az isteni Napot képviseli, mely a megvilágosodást hozza a számunkra.

Eztán pedig maga a Véda következik. A véda szanszkrit szó, “tudást, bölcsességet” jelent. Az óm egy szótagú; a mantra néhány szóból áll; a Védák pedig több ezer himnuszból. Négy fő Véda létezik. Az első himnuszokat, a második dallamokat tartalmaz, a harmadik áldozati mantrák, a negyedik pedig általános imák és utasítások gyűjteménye. E négy mű összessége tartalmaz minden lehetséges és az élethez szükséges gyakorlati útmutatást, tudást.

Azonban láthatjátok, hogy kezd bonyolulttá válni a rendszer. Most már több ezer himnusznál tartunk. Ki képes ezt végigtanulmányozni? Ugyanazt a tudást magyarázzák, mint ami megtalálható az óm mantrában, az eredeti formulában, azonban jóval terjedelmesebben. A négy Védától aztán eljutunk a védikus irodalom következő gyűjteményéhez, a Védák alapvető tanításához, melyet Védántának, más szóval Upanisadoknak is hívnak. Az Upanisadok titkos tanítások. Upa-ni-szad annyit jelent, hogy “valaki mellé ülni”. Szad – ‘ül’; upa ‘valami mellé’. Mit jelent mindez? Közelebb húzódunk valamiféle titkos tanításhoz – és semmi sem történik. Nem, az Upanisad annyit jelent, hogy a tanítóhoz kell közelebb ülnünk. Olyan emberhez közelítünk, aki tud, s ez által a közeli kapcsolat által isteni tudáshoz juthatunk.

Eddig csak négy Védánk volt, most már van 108 Upanisadunk. Egyre bonyolultabbá válik a rendszer! Ez annyit jelent, hogy ugyanaz a tudás virágzó formában jelenik meg. Tehát egyre több aspektusát, mélységét láthatod és tapasztalhatod meg. Az Upanisadok nem csupán szent, hanem titkos tanítások is egyben – s ez az jelenti, hogy rejtett jelentéseket, szimbolikus kifejezéseket tartalmaznak. Szóval, ha nincs hozzájuk megfelelő kulcs, akkor nem fogod megérteni őket. Az előző korok bölcsei látták, hogy ennek a tudásnak a lényegét egyetlen könyvbe kell tömöríteni – s ezt hívják “szútrának”. A szútra olyan, mint egy fonál. S ez a fonál az Upanisadok alapvető üzenete. Mivel az Upanisadok, mint irodalmi alkotások a véda-bölcselet csúcsát, koronáját képviselik (Védánta), azt a szútrát, mely tartalmazza a védikus Upanisadok valamennyi információját, Védánta-szútrának nevezik. (a Bölcselet csúcsának vezérfonala) Ez rendkívül tömény, éppúgy, mint a sűrített tej. Nem 555 könyvet, csupán ennyi szútrát, rövid kis aforizmát tartalmaz.

(folytatódik)