Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krsna-sakti kérdése: Szeretném, ha kicsit bővebben elmagyaráznád a hatlevelű Krisna-mandalát. Említetted, hogy e lótuszvirág közepén van egy gyémántoszlop, ami talán az önreflexiót tükrözi vagy talán a lélek lakhelye?

Szvámí Tírtha: Nos, ez a gyémántoszlop, ez maga Krisna. S kétféle különböző magyarázat létezik. Ha a szívlótuszt egy virághoz hasonlítjuk, akkor annak szirmain találhatók pozitív, és vitathatóbb tulajdonságok egyaránt, illetve a közepén található az önreflexió. Tehát ez olyan, mint amikor rálépünk a lelki útra, és még nem igazán tudjuk, hogyan fogunk fejlődni.  Ekkor az első lépés az, hogy megpróbáljuk elemezni önmagunkat, elkezdünk elmélkedni önmagunkon: „Ki vagyok én?” Ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy a megfigyelő végzi ezt az önreflexiót, ezek vagyunk mi, tehát a lélek. Ebből a középpontból megfigyelhetjük mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságainkat, érdemeinket, hiányosságainkat.

Amikor belefogunk a lelki életbe, akkor kilépünk a saját kis szívmandálánkból, és belépünk egy nagyobb mandálába. Képzeljük el például, hogy elmegyünk egy templomhoz, és az valójában egy hatalmas komplexum, mint egy városon belül fallal elkülönített adott kerület, szent hely. Itt van egy kapu, egy főbejárat, amin ha belépünk egy újabb fallal találkozunk, majd még eggyel, és még eggyel. Így lehet egyre beljebb haladni ennek a hatalmas épületegyüttesnek a legbelsőbb köreibe. Végül pedig az egésznek a közepén ott áll ez a gyémántoszlop, maga Isten. S amikor ez az úgymond külső mandala és a mi személyes szívmandálánk ott találkoznak, ez a gyémántoszlop, átültethetővé válik a szívünkbe. Ekkor fogunk rálelni a saját létünk forrására, és ekkor válik annyira tisztává a szívünk, hogy meginvitálhatjuk Istent, hogy lakozzon benne: „Kérlek, foglald el helyed a szívemben, amit Neked készítettem.”

Tehát ez a két lótusz, két különböző mandala a valóság különböző szintjeit hivatott magyarázni. Tehát az egyik olyan, mint egy személyes, egyéni valóság, a másik pedig inkább olyan, mint a lelki útnak a szimbóluma, melyet be kell járnunk ahhoz, hogy elérjük célunkat. S ezeken felül még létezik az isteni mandala is, ahol Gólóka Vrndávant is lótuszszirmokkal ábrázolják, melyeken a mahámantra foglal helyet. Tehát folyamatosan ugyanarról a vizuális szimbólumról, a lótuszvirágról beszélünk, csak különböző árnyalatokban. Az egyik a szívmandálánk, a második a lelki út, mint mandala, és a harmadik pedig a lelkivilág valósága, mint a Krisna-mandala. S ezen felül még mi is néha összejövünk egy tanítványi-mandalába, mint ma, ahogy itt ülünk, mi is létrehozunk egy ilyen formát, mely még nagyobb lelki energiát képes létrehozni.

  Nem tudom, hogy ez segítség volt-e ahhoz, hogy tisztábban lássuk ezt a témát? Tehát vannak párhuzamok és hasonlóságok a különböző megnyilvánulások között, hiszen mind ugyanazt a szimbólumot, a mandalát használja, de különböző értelmezésben, más-más megvilágítással. 

(folytatása következik)