Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát eddig a Krisna-mandaláról beszélgettünk, de mi a helyzet Gaurángával? Maháprabhunak is megvan a saját mandalája, ahol az Ő társai foglalják el kijelölt helyeiket.
Ki található a Csaitanja-mandala közepén? Saját maga és legközvetlenebb társai. A Krisna-mandala közepén Rádhá-Góvinda foglal helyet, a Csaitanja-mandalában pedig Maháprabhu képviseli Rádha-Góvinda szeretetteljes egységét, illetve még ott vannak az elsődleges kiterjedései is, mint például a panycsa-tattva.
Kik találhatók a Krisna-mandala legbensőségesebb, belső körében? A fiatalabb gópík, a manydzsarík. Maháprabhu mandalájának a legbensőbb körében pedig a gószvámík foglalják el ugyanezt a helyet. A Gauránga-mandala külső körében, külső szirmaiban pedig a bensőséges szolgálói találhatók. Ebből megérthetjük, hogy még azok is, akik ennek a lótuszvirágnak a külső szirmain foglalnak helyet, még ők is nagyon bensőséges szolgái Maháprabhunak. Végül pedig azok, akik a középső részhez tartoznak, ők a legbensőségesebb szolgálók. Tehát vannak a bensőségesek, a legbensőségesebbek és a gószvámík.
A Csaitanja-csaritámrtában van egy vers, amely nagyon fontos Maháprabhu személyazonosságát illetően.
rádhá krsna pranaja-vikrtir hládiní saktir aszmád
ékátmánáv api bhuvi purá déha-bhédam gatau tau
csaitanjákhjam prakatam adhuná tad-dvajam csaikjam áptam
rádhá-bháva djuti-szuvalitam naumi krsna szvarúpam[1]
„Srí Rádhá és Krisna szerelmi kedvtelései az Úr belső, gyönyöradó energiájának transzcendentális megnyilvánulásai. Noha Rádhá és Krisna azonosságukat tekintve egyek, örökre különváltak egymástól. Most e két transzcendentális személyiség újra egyesült Srí Krsna Csaitanja formájában. Leborulok Előtte, aki Srímatí Rádhárání érzéseivel és testszínében jelent meg, holott Ő Krisna Maga.”
Ez a számunkra nagyon fontos idézet Csaitanja Maháprabhu személyi titkárától, Szvarúp Dámódarától származik, melyben leírja Maháprabhu felfoghatatlan filozófiáját, ami az egyidejű azonosság és különbözőség elve. Isten, a mi  megértésünk szerint olyan, mint ugyanannak az érmének a két oldala: Góvinda-Rádhá, Rádhá-Góvinda. Ők mindig együtt vannak. Annyira egymáshoz tartoznak, hogy amikor különálló személyként Rádhá, Krisnaként léteznek, akkor oly mértékben szükségük van egymásra, hogy szüntelen vonzalommal állandóan egymást keresik. S amikor ez az egymás utáni kutatás olyan méllyé, olyan intenzívvé válik, akkor annyira erősen ölelik át egymást, hogy Csaitanja Maháprabhuvá válnak. S ekkor Krisna sötétes árnyalata elrejtőzik Rádhika ezüstös ragyogása mögé.
Tehát, kérlek emlékezzetek erre a versre, mert ez útmutatást nyújt számunkra a lelki törekvéseinkben. Ennek segítségével könnyen megérthetjük a párhuzamot a Krisna-lílá és a Gauránga-lílá között. Mindazok, akiknek van szemük a látásra, fel tudják ismerni Csaitanja Maháprabhu  társait, lílájának résztvevőit, és azt is meg tudják határozni, hogy ők kik is pontosan a Krisna-lílában.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Ádi-lílá, 1.5.