Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Amikor Krisna itt töltötte örömteli földi kedvteléseit, akkor azt legbensőségesebb társai, szolgálói, a gópák, és a gópík társaságában tette. Rúpa gószvámí a gópik három csoportját különbözteti meg. Az első csoportba a Krisnával egykorúak tartoznak, a másodikba azok, akik fiatalabbak Nála, és a harmadik csoportba pedig azokat sorolja, akik üzeneteket közvetítenek az Isteni Pár között. Az első kategóriát szamádzsának nevezik, azaz együtt születettet, egyidőset jelent. A második a fiatalabb szolgálók csoportját: mandalának nevezik, akik Krisna belső köréhez, a mandalához tartoznak. A hírvivők körét pedig Krisna bizalmas kíséretének, ghanának nevezik, ők Őhozzá tartoznak. Látjátok, mi azt gondoljuk, hogy a gópík egyetlen csoportot alkotnak, de most megtudtuk, hogy, már ők is három különböző körbe sorolhatók. Természetesen rengeteg alcsoport és azok leírása létezik, de mi most kezdjük ezekkel: az egykorúakkal, a fiatalabbakkal, és a hírvivőkkel.

Az egykorú gópíknak is két csoportja ismeretes, az egyik a külső körhöz, a másik pedig a belső körhöz tartozók. A hírvivő csoport tagjainak, nagyon jól kell ismerniük mindenkit, de mivel ezek a gópík ki-be járkálnak, ezért ők úgymond a legkülsőbb szolgálatokkal foglalatoskodnak. S mi a helyzet a harmadik csoporttal, a legfiatalabbakkal? Őket tartják a legbizalmasabb szolgálóknak, mert ők oda is bemehetnek, ahová mások nem. Ti többnyire szülők vagytok, így előfordul, hogy néha úgy gondolkodtok: „Ó, nyugodtan beszélhetek, mert a gyerekem úgysem érti, amit mondok.” Ez tévedés! Ők nagyon is jól értenek mindent, természetesen az életkoruknak megfelelően. Azonnal megérzik, ha aggódunk, vagy mérgesek, rosszkedvűek vagyunk, illetve ha esetleg problémáink vannak, vagy éppen nagyon boldogok vagyunk. De a legkisebbek bármikor bejöhetnek hozzánk, még azt se bánjuk, ha bebújnak az ágyunkba. Viszont, ha a szomszéd, aki általában a falu híreit hozza, be akarna bújni az ágyunkba, azt már nem igazán vennénk jó néven! Bizonyos kapcsolatokban valami megengedett, míg más dolgok teljesen kizártak! Tehát azt mondják, hogy a legfiatalabb gópík oda is bemehetnek, ahová más nem. S gyakorlatilag ezt a legtisztább gyermeki ártatlanságot tartják a lelki élet legmagasabb megvalósításának.

S ki található ezeknek a különböző csoportoknak a középpontjában, akire a figyelmük irányul? Az Isteni Pár, Rádhá-Góvinda, s mondhatjuk, hogy Körülöttük lejtik táncukat szerető szolgálóik a gópík. Szimbolikusan azt mondhatjuk, hogy amikor a férfi és a női elv egyesül, kezdetét veszi a teremtés. De ez így rendkívül unalmasnak, és elméletinek hangzik! Viszont, ha azt mondjuk, hogy Rádhá és Góvinda táncát lengi körül minden, akkor ez rendkívül költői módon mesél nekünk a teremtés titkáról. Ebből megérthetjük, hogy gyakorlatilag minden teremtett dolog, minden, ami ebből az isteni forrásból származik, ezt a középpontot szolgálja. Nem ellene van, hanem sokkal inkább minden a középpont javát szolgálja. S ezt fel kell ismernünk az életünkben is, hogy ha a szeretett Isteni Pár áll a középpontban, akkor mindenünk, amink csak van az Ő szándékukat kell szolgálnia, méghozzá a legharmonikusabb módon. S akkor majd azt mondhatjuk, hogy az életünk egy gyönyörű mandalamintázatot alkot, melynek célja, hogy erőközpontként működjön, közvetítse az isteni erőt. Ha megtaláljuk a helyünket ebben a végtelen isteni erőtérben, akkor mi is erőteljessé válunk. Egyetértetek ezzel?

Például, csatlakozunk a bhaktákhoz, ami azt jelenti, hogy belépünk a szádhu-szanghába, a tanítványi mandalába. Előfordulhat olyan helyzet, hogy bár egyáltalán nem tudunk főzni, mégis nekünk kell az ásram főszakácsának lennünk. S, ha teljes önátadással elfogadjuk ezt a szolgálatot, akkor lassacskán bizonyos isteni erő is ránk száll. Meglehet, hogy az első nap még sírni fognak a bhakták miután megkóstolták a levesünket, de egy hónap múlva már azért hullajtanak könnyeket, mert annyira finom, és nektári ízű lesz, hogy teljesen elégedetté teszi őket. Vagy megtörténhet, hogy nektek kell vezetnetek a bhadzsant, melyet első nap még sajgó fülekkel hallgatnak a bhakták, de ha lassanként egyre odaadóbban énekeltek, akkor idővel másfajta könnyeket fog a szemükbe csalni. Tehát úgy értem, hogy ránk száll egy bizonyos erő, ha elfogadjuk az adott szerepet a tanítványi-mandalában. Ez nagyon fontos! Meg fognak jelenni bennünk ezek a tulajdonságok.

(folytatása következik)