Extra kiadások issues

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. megérkezés)

 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 

Paramánanda kérdése: Amikor olyan személyek társaságában lehetünk, akiknek nagy a hatósugaruk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy kicsit betekinthessünk az ő távlataikba. Amikor pedig nem vagyunk velük, akkor visszatérünk a mi kis szűk látókörünkhöz. Hogyan birkózzunk meg ezzel a helyzettel?

Szvámí Tírtha: Mit is mondhatnék, ne menjetek haza! Olyan ostobák lennénk, hogy életeken keresztül újra és újra visszarakatjuk az Úrral a terheinket a vállunkra? Valójában ezt tesszük, és ezért olyan küzdelmes ez a folyamat, hiszen tudjuk, hogy fél megoldásokkal soha nem fogunk megelégedni. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Jóllehet a tanítás végén mind hazamegyünk, jó esetben a praszád után.

Mégis mit tegyünk, hiszen száz embert nem tudunk elszállásolni. Tehát marad az, hogy vagy itt maradtok a templomban vagy megteremtitek a saját szentélyeteket. Ezért mondom, hogy, ez egy nagy kihívás. Meg kell találnotok saját magatokban azt a forrást, amiből ugyanez sugárzik, mely egyet jelent a megvalósítással. Nem élősködhetünk mindig másokon, rá kell lelnünk a saját erőforrásainkra. Tudjuk, hogy minden csökken, hanyatlik, ami nem azt jelenti, hogy el kellene kezdenünk felhalmozni dolgokat, hanem azt, hogy nem szabad pazarolnunk. Ez a kötelességünk, ne pazaroljuk el. Bármit is kaptok, próbáljátok megőrizni és gyarapítani. Ne felejtsétek tágítani a határaitokat, ami azt jelenti, hogy nagyon képzettekké kell válnotok. Tehát, még, ha Kelet ragyogó csillaga!”[1] is hagyna el bennünket, mindig ezzel a csillaggal kell maradnunk. És úgy hiszem ez lehetséges.

Igen, mert nem csak mi rendelkezünk hatósugárral, hanem a nagyjaink is. És, ha ők tesznek egy lépést felénk, akkor bekerülünk a látószögükbe, a hatósugarukba. Krisnának szintén van sugara és azt hiszem, hogy az végtelen. Viszont, ha Krisna sugara korlátozott is, van valaki, akié viszont nem. Tehát nem csak nekünk kell kiterjesztenünk a hatókörünket, hanem nekik is, viszont ők már ezt korábban megtették.

Röviden: zengjétek a Szent Neveket és mindig maradjatok a fényben.

Dínabandhu Prabhu hozzászólása: Azt mondják, ha egy lépést teszel Isten felé, akkor  a Gondviselés szintén lép egyet. Legutóbb Paramánanda Prabhu azt javasolta nekem, hogy készítsek több sajtot, amit meg is fogadtam, így két napig éjjel nappal dolgoztam, hogy eleget tegyek a kérésének. Majd, indulás előtt, Gurudév azt mondta: „Hűha, várj csak egy kicsit, mi történik, ha a határon, nem engedik át a sajtjaidat, akkor mi lesz?” Így a határon az Úr kegyéből még intenzívebben zenghettem a Szent Neveket, és végül a sajt is megérkezett.

Szvámí Tírtha: Látjátok, vannak csodák.

1. Shelley: Gurudév könyv, 29.o.



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. megérkezés)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Hol ér véget a hatósugarunk? Srí Srí Rádhá-Góvindadzsí lótuszlábainál. Szóval tágítsátok a határaitokat, de ehhez valóban fel kell adnotok a kicsinyes számítgatásaitokat.

Emlékeztek a rőzsegyűjtő idős nénike történetére? Manapság alig látjuk ezt a gyakorlatot, hogy valaki otthonra kisebb-nagyobb gallyakat gyűjt tűzifának, mégis jó feleleveníteni azt, hogy hajdanán így éltek az emberek. Tehát ez az asszony éppen egy nagy köteg rőzsét cipelt a hátán, ami egyre nehezebbnek érzett. Letette, hogy egy kissé megpihenjen és így sóhajtott: „Ó Istenem!” A nagy teher miatt viszont igazán mélyről fakadt fel ez az őszinte fohász és Nárájan azonnal meg is jelent előtte: „Szólítottál, hát itt vagyok. Mondd, mit szeretnél és Én teljesítem.” Erre az asszony gondolkodás nélkül rávágta: „Segítenél visszarakni a terhet a hátamra?” „Rendben, visszateszem” – és Isten azon nyomban eltűnt.

Tágítsátok a  határaitokat! Ne ragaszkodjatok a rőzséhez, hiszen túl csekély az a hő, amit adhat. Helyette személyesen Isten ölel át benneteket, melyre bizonyíték, hogy a megemelkedett energiaszint miatt egyre melegebbet érzünk itt a teremben. Krisna pedig, hogy segítse hitünk erősödését, bármikor látogatunk is az ásramba, megemeli az energiaszintet, így mindig érezhetjük a melegségét. Csak álljatok készen eldobni a rőzsét!

A hatósugár ma talán még nem érzékelhető a számotokra, viszont holnaptól ez lehet a mindennapi éltetőtök. A sugár, a hatósugár, nem csak egy kört jelöl ki a kerületével illetve a középpontjával, hanem valójában Isteni rezgés is, amin keresztül a fény eljut hozzátok. Krisna magához ölel benneteket. A sugár tehát  kisugárzást jelent, Isteni rezgést, amely a Legfelsőbbel köt össze benneteket. Ehhez hosszú hullámhosszra kell váltanunk, hogy általa összekapcsolódhassunk az örökkévalósággal. És, hogy melyik rezgés a legjobb, azt hiszem ezt mindannyian tudjátok. Felidézve a lecke elején elhangzottakat: ha a szívetek és a lelketek nyelvén, az egyetemes nyelven akartok szólni, akkor valahogy szólítsátok meg Istent. Ezért Maháprabhu elhozta számunkra a Szent Nevet, a mahámantrát. És ha válaszolunk erre a hívásra, akkor a mi kisugárzásunk is ragyogó lesz. Dzsáj! Esetleg van valakinek hozzáfűznivalója?

Krisna-prijá kérdése: A rőzsegyűjtő asszony történetében Nárájan teljesítette az asszony kérését,  majd nyomban el is tűnt. Miért nem magyarázta el neki, hogy létezik ennél magasabb rendű dolog is?

Szvámí Tírtha: Mert Isten azért küldi a gurukat, hogy megtanítsák az embereknek, hogyan kell eldobni a “gallyakat”. Tehát, ha meghallgatjátok a tanításokat és utána találkoztok Istennel, akkor legyetek kedvesek, ne kérjétek vissza a terhet a vállatokra! Az Úr sokféleképpen tudja elmagyarázni nekünk a dolgokat. Néha nagyon finoman, kedves szavakkal áraszt el kegyével, máskor üzen, vagy hírnököt küld nekünk, vagy éppen sikerekben, kudarcokban részesít bennünket. De mi inkább számítsunk a kudarcra, hiszen nem várhatjuk, hogy mindig sikeresek legyünk. Aztán csoda történik és valahogy mégsem bukunk el. Ha azt várjátok, hogy mindig győzni fogtok, akkor az keserű tapasztalatokkal jár, sokszor fogtok csalódni . Tehát jobb, ha úgy gondolkodunk: ‘Valószínűleg el fogok bukni.’ Azonban ekkor jön a csoda, ránkszáll a kegy és mégsem vallunk kudarcot. Ezért kell megfelelően felkészültnek lennünk, és felvérteznünk magunkat tudással, hogy tisztában legyünk azzal, mit kell tennünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk, és nehéz választás előtt állunk.

 

(folytatása következik)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. megérkezés)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát létezik a fizikai, az intellektuális hatósugár, most pedig következzék a lelki sugarunk vizsgálata. Ez utóbbi általában a nullához közelít; egy olyan parányi kör, ahol ‘talán lehet valami’. Azonban ezt nem látjuk, mert az illúzió elvakít bennünket, és nagyon kevés az információnk arról, hogy mi is van azon túl, nem igazán ismerjük a nagy lelki távlatokat. Gondolkoztatok már valaha a végső lelki lényetekről? ‘Milyen jövő vár rám az örökkévalóságban?’ Gondoltatok már erre valaha?

Ha alapos filozófiai tudással rendelkeztnétek egy vitához, akkor most tiltakoznátok, hogyan lehetséges egyáltalán a jövőről beszélni az örökkévalóságban? Ott nincs jövő, csak az örökkévalóság, az állandó létezés van. A Brahma-szanhitában az áll, hogy ott a lelki égbolton örökké tart a transzcendentális jelen idő, s nincs sem múlt, sem jövő, így aztán soha, még egy félminutumnyi sem múlik el abból a boldog jelenből. Ott egyetlen pillanat sem múlik el nyomtalanul. Ez a ti ‘jövőbeli’ lelki távlatotok. Tehát kérlek gondoljatok bele ebbe, ez csodálatos!

Valójában, ha elköteleződünk, ha rábízzuk magunkat a lelki gyakorlatainkra, akkor ezáltal tágítjuk a látószögünket, kiterjesztjük a határainkat, és önmagunkat is, hogy elérhessük ezeket a megnövelt határokat. Mivel a lelki igazságok többsége meghaladja a jelenlegi felfogóképességünk, alázatunk és hódolatunk szintjét. De szerencsére szentjeink megosztottak velünk némi információt arról a valóságról, s ezek átszelik a határmezsgyét, és meginvitálnak: „Miért nem csatlakoztok hozzánk? Itt a saját testetek, elmétek és hitetek határain túl van valami sokkal lényegesebb, gyertek inkább ide!” Feszegessétek a fizikai, szellemi, hitbéli határaitokat, mert a valóság nagy része azon túl van. Tehát, ha tesztek egy lépést előre a lelki életben – és valóban eléritek a következő szintet – akkor az azt jelenti, hogy kitágítottátok a hatósugaratokat, kitágítottátok a látószögeteket.

Talán először kicsit szokatlan lesz ez az új, tágasabb tér, furcsán érezhetitek magatokat. ‘Hűha, kezdem szabadnak érezni magam, ez nagyon furcsa!’ Vagy pedig ‘Mi ez a boldogság? Annyira hozzászoktam már a kesergéshez.’ Különösen érzem magam: ‘Valami történik velem, nem tudom megmagyarázni, de nagyon tetszik!’

Az élet, beleértve a lelki életet is, nem olyasvalami, amiről csupán beszélni és gondolkodni kellene, hanem amit élni kell! A lelki élet olyan élmény, amit ki kell próbálnotok! Nem elég, ha szerveztek 108 előadást az odaadó szolgálatról. Miért nem végzitek a szolgálatokat inkább…? Álljatok készen az ismeretlen magasabb valóság befogadására. Egy kedves hittestvérem, aki nagyon rajong a kírtanokért (kírtaníjah), még a legelején megkérdezett egy szenior bhaktát: „Mi ez a furcsa érzés a kírtan végén?” mert ez meghaladta a határait. Majd azt a választ kapta, hogy: „Ó, ez az extázis, de miért kérdezel ilyen egyértelmű dolgot?” Tehát erre utaltam azzal, hogy tágítsátok ki a határaitokat. Tegyetek egy lépést a hatósugaratok felé, és várjátok, álljatok készen a váratlan dolgokra.

Tehát, ha csak egy kis lépést is tesztek a távlataitok felé, már akkor is nagyon jelentős eredményeket, visszajelzéseket fogtok tapasztalni. Csak képzeljétek el ezt a következő lépést ahogy haladtok előre, egyre nagyobbá válik a hatósugár, egyre nagyobb lesz a hatókör. Először csak egy nagyon kis részletet láttok a lelki valóságból, de ha elkezditek tágítani a hatósugaratokat, egyre hosszabb hullámokkal, akkor hihetetlen mértékben fogjátok meglátni, érzékelni és tapasztalni a lelki valóságot.

(folytatása következik)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. megérkezés)

 

Örülök, hogy itt lehetek veletek! Idefelé azon gondolkodtam, hogy miről is beszélgessünk. Majd valaki azt javasolta, hogy: „Csak mondjad mindenkinek azt, hogy ‘Haré Krisna!’ és ettől mindenki boldog lesz.” Tehát alapvetően ez a mai és azt hiszem az elkövetkezendő napoknak is az üzenete. Ha szeretnétek megtalálni a saját lelki távlataitokat, akkor csak zengjétek Isten Szent Neveit és majd meglátjátok, hogy mi fog történni. Ugyan a megtisztulás utánról nem tudunk ízelítőt venni és azt sem várhatjuk el, hogy minden zökkenőmentes és nagyon egyszerű lesz, ezt nem tudjuk megígéni. Azonban, ha megérintjük a szív nyelvét, csodákra lelhetünk. Ha erős ez az elhívás, akkor sohasem leszünk magunkra hagyva. Általában ugye mindannyian bizonyítékokat akarunk! Igaz? ‘Hiszem, ha látom.’ De valójában ez pont fordítva működik, ha hisztek, akkor meg fogjátok látni. Ez a mi bizonyságunk. Nem kell mindent vakon elhinni a leckéken, próbáljátok meg tesztelni saját magatok, hogy lássátok működik vagy sem.

Megoszthatok veletek egy kétségtelen bizonyítékot, melyet ti magatok is megtapasztalhattok? Valójában ezt, már most is érzékelihetitek. Nos, szeretnétek vagy sem? Mivel nem szeretném a magam igazát rátok erőltetni, ezért csak akkor mondom el, ha ti is szeretnétek. Nos ez az egyértelmű bizonyíték: az energiaszint emelkedése. Ez nem azt jelenti, hogy itt nincs légkondicionáló, hanem hogy emelkedik az energiaszint. Egyre nagyobb hőt érzékelhettek. Ha megvizsgáljuk ennek a fizikai hátterét, számos okot találhattok, azonban ezek igencsak gyenge teóriák és meglehetősen távol állnak a valóságtól. Ha a létezés nagyon magas szintjével álltok kapcsolatban, akkor valami megváltozik körülöttetek. Az az érzésetek, mintha valami fel akarna robbanni bennetek. Ezért azt mondják, hogy: ‘Nem tanácsos szádhukkal társulnotok, mert fel fog robbanni az elmétek.’ Ez elég veszélyes! Például, Gurudévnek olyan erős volt a kisugárzása, hogy már a buszpályaudvarról érzékelni lehetett, hogy otthon van vagy sem. Rendkívül erőteljes volt! Vagy pedig egyéb misztikus élményben lehet részetek, ha az Abszolút igazsággal társultok. Tehát ez az egyik bizonyítéka annak, hogy amiről beszélünk az létezik, az anyagi dolgokon túl létezik ez a valami. Mélyre kell ásnotok és magatoknak kell rálelnetek az igazságra. Tehát ez egyfajta bizonyíték, amire még mindig mondhatjátok azt, hogy ez ‘eléggé külsődleges dolog’, de ennek a hőérzet emelkedésnek kétségkívül van valami oka.

Ahogy ma ezeken a megtapasztalható bizonyítékokon gondolkodtam, eszembe jutott egy nagyon egyszerű alapelv, ez pedig a sugár. Nektek mit jelent ez a szó, hogy sugár?

Pálana-sakti: Hogy valami kihat a közelben lévő emberekre.

Paramánanda: Azt, hogy van egy középpont.

Másvalaki: Hogy üzenetet, hírt közvetít.

Szvámí Tírtha: A sugár is egyfajta hatókör. A kör, egy igencsak különleges forma, mivel legkisebb kerülettel és legnagyobb területtel rendelkezik, ami a sugárnak és a középpontnak köszönhető. Szóval a sugár olyasmi, ami ismerős számotokra, a ti saját sugaratok. Például a falu, az ország ahol éltek az a ti hatókörötök, és még egy kicsivel több is. Ameddig ez terjed addig otthonosan, komfortosan érzitek magatokat. Ha ezen kívül kerültök, akkor kissé nyugtalanok lesztek, újnak, furcsának és szokatlannak érzitek majd a helyzetet. Természetesen, mindenkinek különböző a hatóköre, valakinek nagyon kicsi, van akinek nagyobb, de mindenkinek van egy határa a hatósugarának. Ez nem csupán fizikai dimenzió, mert azt könnyű lenne megérteni, hanem lelki értelemben is igaz. Ezt az elvet anyagi szinten is érzékelhetitek, megtapasztalhatjátok, úgy könnyebb. Menjetek el egy idegen helyre vagy országba, ahol minden ismeretlen, például hogyan vegyetek buszjegyet, hogyan kell azt érvényesíteni. Tiszta őrültség, mert ezek nagyon apró dolgok, mégis nagyon megzavarnak, nyugtalanná tesznek. Majd gyorsan alkalmazkodtok és minden értelmet nyer.

Ugyanígy mindenkinek van egy intellektuális hatósugara, mindaz amit ismertek, és ha valami ezen túl van, akkor azt nagyon nehéz megérteni, sőt nagyon nehéz egyetérteni vele. Tehát nem elég csak megérteni, rendben ez bonyolult dolog, hanem azon túlmutatóan, még el is kell fogadnunk. Ezért vágynak az emberek erre a teljesebb megértésre. Ez a vágy, hogy még többet tudjunk a bizonyíték arra, hogy létezik a teljes tudás, máskülönben nem kutatnánk folyamatosan a világ és a dolgok további megértését.

(folytatása következik)



(Szvámí Tírtha 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Drága Urunk autokrata, egyeduralkodó, azonban nem szívtelen! Mint ahogy a bhakták között is, aki a legelesettebb, a legszegényebb az a leggazdagabb a szívében. Ez a krisna-bhakti! Csak a szolgálat számít, semmi más. Rá kell lelnünk hogyan növelhetjük ezt a belső hajlandóságunkat, hogy testünk csak ebből álljon, semmi másból.”[1]

Hm, transzformálni a DNS-t? Ez igencsak népszerű napjainkban, és egy megvalósítható dolog.

Ugye emlékeztek a testünket felépítő különböző rétegekre? Az első az annamaja-kósa, majd a pránamaja-kósa, a manómaja-kósa, a vigjánamaja-kósa és végül az ánandamaja-kósa következik. A kósa jelentése „fedőréteg’. A legkülsőbb réteg az annamaja-kósa, mivel mindannyiunknak szüksége van táplálékra és ugye szeretünk is ily módon gondoskodni a testünkről. Néha összetévesztjük ezt az anna-maját az általunk jól ismert májával. De ez a –maja és az a májá különböznek egymástól, az egyiket hosszan ejtjük: májá, míg ezt a ritkábban említett utótagot röviden –majának ejtjük. Ennek a röviden ejtett –majának a jelentése ‘valamiből áll’. Tehát az annamaja azt jelenti, hogy ‘táplálékból áll’. A léleknek ez a rétege ételből tevődik össze. Az anna ‘ételt’ jelent. Hogyan kezdődik újszülöttként ez a földi pályafutásunk? Étel után kutatunk: ‘Hol az Édesanyám?’ Édes elfoglaltság, nincs más dolgunk, mint enni, aludni és ennek mindenki örül körülöttünk.

A következő réteg az, amikor az életfunkciók kezdenek megnyilvánulni: pránát, levegőt veszünk, működésbe lépnek az érzékszerveink: kinyitjuk a szemeinket, halljuk a körülötünk lévő világot, stb. A prána nem csupán légzés, hanem az érzékszerveinknek a felébredését is jelenti. Ha az evéshez és a látáshoz tudatosság is társul, akkor jutunk a manómaja-kósa rétegéhez, mivel az elme két funkciója az elfogadás és az elutasítás is életbe lépnek. Ez az, amikor a gyermek elkezd szeretni, illetve kevésbé kedvelni valamit. Majd a következő réteg a vigjánamaja-kósa, amikor megnyilvánul az intellektus. Ha intellektuális szinten vagytok, akkor talán képesek lesztek irányítani az étkezési szokásaitokat, vagy kontrollálni az érzékszerveiteket. Melyik réteg áll legközelebb a lélekhez, mintegy védőburokként, és ami majdnem teljesen azonos vele? Ez az ánandamaja-kósa, ami ánandából áll. Tehát végső soron nem ételből, és nem valamiféle érzékszervi funkciókból, vagy elméből, intellektusból állunk, hanem boldogságból.

Milyen javaslatot kaptunk a legelején? „Hogy fejlesszük ezt a fajta szolgálatkész hangulatot, hogy testünk csak ebből álljon, semmi másból.” Azt is mondhatjuk, hogy ez a szévámaja-kósa, ez a lételemünk, ez az életünk, mindenünk ebből a szolgai hangulatból áll. Ez tesz legjobbat egy bhaktának: ‘Szolgálatból vagyunk teremtve! Szolgálatból áll a testünk és a szolgálatnak élünk.’ Ez Isten ajándéka, ha szolgálatból teremtettetek és a szolgálatért éltek.

Rendben, de ez még mindig rólunk szól, de mi a helyzet Krisnával? Ő milyen anyagból teremtetett? Most már a forrásnál tartunk. Van egy gyönyörű bhadzsan: Krisna-préma-mají Rádhá[2]… Ez arról szól, hogy mi az Isteni Pár legvégső összetevője? Általában azt mondhatjuk, hogy Krisna szat-csit-ánanda, ami igaz, hiszen: Ő örök, tudatos és gyakorlatilag ánandából áll. Azonban, ha azt szeretnénk megvizsgálni, hogy Krisna milyen ánandából tevődik össze, akkor elfogunk jutni ehhez a ponthoz, hogy Krsna-préma-mají Rádhá, Rádhá-préma-majó Hari.

Tehát Rádhiká… Nem, kezdjük inkább Krisnával. Krisna nem egyszerűen isteni boldogságból áll, hanem Ő rádhá-majából, Rádhából, szeretetből áll. Ebből áll Isten, rádhá-majából. Azonban tudjuk, hogy Ő soha sincs egyedül, de akkor miből áll, miből tevődik össze az Ő Kedvese Rádhiká? Ő krisna-majíból, Krisnából, szépségből áll. Általában nagyon nehéz megérteni, hogy miért tartják Krisnát a legfőbb szépségnek és Rádhikát pedig a legfőbb szeretetnek. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy Ők egymásból vannak teremtve. Azonban, ha ebben mégsem tudunk egyetérteni, bizonyos teológiai elvek miatt, abban biztosan egyetértünk, hogy Ők egymásért vannak teremtve.

Csaitanja Maháprabhu személyes titkárának, Szvarúp Dámódár gószvámínak a feljegyzéseiből tudjuk, hogy Rádhá és Góvinda örökké különálló személyiségek, de azért, hogy találkozhassanak, keresik egymást. És amikor elég intenzív ez a kutatás, akkor olyan szorosan ölelik át egymást, hogy Csaitanjaként nyilvánulnak meg. Tehát bár örökké különálló személyiségek, mégis örökké egyek. Ezt nem igazán tudjuk teljesen megérteni, ez acsintja, az egyidejű azonosság és különbözőség elve. Ezt nem kell kutatnunk és megpróbálnunk elemezni. Jobban tesszük, ha inkább csodáljuk ezt az isteni igazságot, ezt az isteni misztériumot.

Tehát a hit, egyre növekvő boldogság, ami Rádhá és Góvinda találkozásának imádatából fakad. Az igazi hit az, ha az Isteni Szépséget és Szeretetet együtt dicsőítjük, melynek lelki elégedettség lesz az eredménye. Ezért készek vagyunk megváltoztatni a testfelépítésünket, az emberi DNS-t isteni DNS-sé transzformálni. Tehát mi szévából és a széváért teremtettünk. Szévámaja bhakta.

  1. Dzsíva Gószvámí: Jugalástakam c.
  2. Shridhara Maharaj, Centenary Anthology

 



(Szvámí Tírtha 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Élt egyszer Dzsagannáth Purítól délre, Kúrma-ksétrán egy Vászudéva nevű igen tanult vaisnava. Leprás volt, de nem akármilyen leprás! Olyan könyörületes volt, hogy amikor a férgek kihullottak a testét borító sebekből, akkor óvatosan felvette és vissza helyezte azokat, hogy tovább élhessenek.”[1]

Néha azt gondoljuk magunkról, hogy együttérzőek vagyunk, de úgy hiszem, hogy Vászudéva egy nagyon különleges példáját adta az együttérzésnek. Erre csak akkor vagytok képesek, ha már alig van testi tudatotok.

Történt egyszer, hogy az elméjében megérezte azt, hogy: ‘Az Úr Csaitanja Maháprabhu a közelbe fog érkezni és lehetősége lesz darsant venni Tőle!’” Milyen rendkívüli tudatállapot, amikor valaki ily módon látja a valóságot, képes érzékelni azt, hogy ‘Isten itt van a közelben! Találkozhatom Vele!’ Maháprabhu valóban arrafelé vette az útját, de mire Vászudáva odaért, Maháprabhu már el is távozott onnan. Vászudáva nagyon elkeseredett és sírva a földre zuhant: Micsoda szerencsétlenség! Még csak egy pillantást sem vethettem az Úrra! Elment! Teljesen méltatlan vagyok arra, hogy találkozhassam Vele!” Maháprabhu már egy mérföldnyire járt, amikor hirtelen azt érezte, hogy valami visszahúzza. Nyomban visszaszaladt és ott találta a leprást, akit azonnal átölelt. Abban a pillanatban eltűnt a leprás test és egy gyönyörű alakká változott. Ilyen hatalmas odaadással rendelkezett Vászudéva.”

Íme egy példa a természetes alázatosságra, vagy erre a szolgálatkész hangulatra, mely Istent és az embert összeköti. Olyan erőteljes volt Vászudévnak az Úrra rögzített meditációja hogy: ‘Érzem a jelenlétét, Ő itt van valahol a közelben!’, mely vonzerőt egy mérföldnyiről vagy még messzebbről is megérzett Csaitanja Maháprabhu. Annyira vonzotta Őt, hogy nem tudott tovább menni, vissza kellett fordulnia.

S ezzel kezdetét vette a csoda. A tanítómester és szolgája megölelték egymást, mit sem törődve Vászudév visszataszító testével, mire ő azon nyomban megtisztult a leprától, csodálatos testet öltve. Az isteni érintés által eltűnt a betegség, maradt a szépség, a lélek csodaszép „ruhája”.

Azt hiszem ez egy nagyon megható történet, mely alátámasztja a korábban mondottakat, hogy mennyire fontos a mester és szolgája közötti kapcsolat, vonzalom, mely által mindketten közelebb kerülnek egymáshoz. Tehát, ha elég tiszta a meditációnk, a fohászunk, a mantrázásunkHaré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré – és a legintenzívebb lelki érzésekkel töltjük fel, akkor remélhetőleg képesek leszünk megállítani Krisnát, hogy velünk maradjon. Ha mégis megtörténik, hogy nagyon gyorsan elszalad, akkor olyasvalakinek a nyomdokait kell követnünk, aki nem szalad olyan gyorsan. Ámi tó’ kángála, ‘kṛṣṇa kṛṣṇa’ bóli dhái taba pácshé pácshé…[2] Ebben az esetben kövessünk egy ácsárját. Kétségkívül ő is gyors és össze kell szednünk valamennyi erőnket, hogy lépést tartsunk vele. Viszont ő rendelkezik azzal az önátadott érzelemmel, mely így kiált ‘Krisna Krisna’ bóliOly elesett vagyok, Krsna, Krsna – mondom, míg szaladok a nyomodban!, akkor Ő majd meghallja azt. És ahogy a tanítómester szalad szeretett Ura után, mi is úgy szaladunk Krisna után, mindkettejük után.

Ezt hívják természetes alázatnak, ilyen természetű a közöttük lévő kapcsolat. Hi tés alázat jellemzi a kapcsolatukat. A valódi hithez kell, hogy legyen Akiben hiszünk és szükséges az, aki hisz Őbenne. Egy kapcsolat nem létezhet a benne lévő felek nélkül, akik egy pontban találkoznak, ez pedig az isteni szolgálat, az isteni Szépség és Szeretet találkozásának szolgálata. Ezért az alázatos kérésem és javaslom az, hogy ezt kutassátok!

(folytatása következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs, Centenáriumi antológia c. műve

2. Bhaktivinód Thákur dalának egy sora: Ó! Vaisnava Thákura



(Szvámí Tírtha 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Sríla Bhaktivinód Thákur azt írja, egy vaisnava általában az alázatának a mértéke szerint mérhető, hogy mekkora valódi, természetes alázattal rendelkezik. A megjátszott alázatnak nincs, mint ahogy a színlelésnek sincs semmie értéke. A mgfelelő alázattal akkor találkozunk, amikor valaki kapcsolódva érzi magát egyeduralkodó, autokrata Urával és mesterével. Csak abban az esetben érezheti magában az alázatot. A mester az önkényúr és a szolgának, a tanítványnak pedig, nincs semmi pozíciója. Ez megvalósítás kérdése nem pedig egy matematikai képlet. Ha egy önkényuralkodóval állunk kapcsolatban, mellette nincs igazi pozíciónk. És ha valaki ezt az igazságot magától értetődőnek fogadja el, nem pedig megjátssza azt, akkor automatikusan a legalázatosabbá válik. Egy önkényúr szolgájának nincs se pozíciója, se egója, se semmilye; ezért természetes az alázata, ami az ő valódi gazdagsága. Miféle gazdagság ez? Olyasvalami, ami rabul ejti ezt az autokrata személyt, mint például  a szolgálatkészség. Egy igazi szolgát ilyen kapcsolat fűz a mesteréhez. És vice-versa – a mester is nagyon ragaszkodik ehhez a szolgájához.” Függ tőle! Az egyik a meghódolt fél, a másik pedig a mester, aki szintén természetes módon vonzódik ehhez a komoly szolgájához.”[1]

Azt hiszem ezek nagyon szigorú szavak! „Szolga, autokrata kényúr, nektek egyáltalán nincs semmi pozíciótok…” Ezektől menekülni akarunk és inkább valami kellemes pozíciót keresnénk. Élvezni akarjuk a szabadságunkat és nem igazán szeretjük a önkényurakat  – kivéve, ha azok mi vagyunk! Apropó csak zárójelben mondom, hogy tudjátok mi a definíciója a korrupciónak? „A korrupció egy olyan ügylet, amibe mi nem vagyunk belevonva.” Értitek? ‘Nem az én dolgom, ezért hívom korrupciónak.’ Ha ezt kivetítjük a lelki dolgokra, akkor ha nem vagyunk valaminek a részesei, akkor kirekesztve érezzük magunkat. És onnantól azt fogjátok érezni, hogy: ‘olyan irigy vagyok, hogy inkább bemocskolom, megrágalmazom az adott dolgot, ha már nem lehetek a részese’. Így,  hogy megóvjuk magunkat a kirekesztettség érzésétől, jobb, ha inkább szolgai attitűddel közeledünk, hogy részesei lehessünk az isteni dolgoknak, még akkor is, ha nincs egy bizonyos pozíciónk, és még akkor is, ha ez az egész Isteni rendszer önkényes. Mert valójában ez így van! Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Őt nem a beosztottjai válasszák meg Istenüknek. A négyévenkénti választásoknál nem a Jóistent válasszuk újra, ő örökké megmarad az Istenség poziciójában. Ilyen nincs, soha! Ez nem így történik! Tehát, ne az anyagi világbéli tapasztalataitokkal közelítsetek az isteni dolgokhoz. A Legfelsőbb felsőbbrendűsége nem szavazás kérdése. Ezért használjuk ezt az ‘autokrata’ kifejezést, ami itt annyit jelent, hogy Ő bármit megtehet.

Most pedig nézzük meg, hogy milyen legyen egy szolga minősége; vagy talán jobb, ha úgy kérdezzük, hogy milyen legyen a szolgálat minősége? Mivel a szolgálat, mester és szolga kapcsolata ez kettejük között történik. Tehát milyen legyen ennek a szolgálatnak a minősége? Ez a kapcsolat fogja összekötni őket. A szolgai attitűd így hangzik: ‘Kedves Uram, itt vagyok, mivel szolgálhatlak Téged?.’ Erre pedig a legtermészetesebb módon így felel a Legfelsőbb: ‘Ó, kedves bhaktám annyira vártalak már, olyan jó, hogy végre hazataláltál és együtt lehetünk végre!’ Mint ahogy említettük, a mester is nagyon ragaszkodik a szolgájához: ‘Ó, ez a bhakta egy stabil pont, rá mindig számíthatok, mindig itt van körülöttem.’ Tehát ez egy nagyon erős kötelék kettejük között. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ez a találkozási pont. Ezért mindkettőt a szolgálat motiválja. Most pedig jöjjön a teológia. A Legfelsőbb autokrata személy, maga Isten, a szolga pedig mi emberek vagyunk. A bhakti, vagy préma, a közöttünk lévő kapcsolat, ahol találkoznak. A kapcsolatnak ez a különleges tulajdonsága, mely közelebb hozza a Legfelsőbbet és az alárendeltet egymáshoz. Ezért imádjuk Bhakti dévít, a megszemélyesült szolgai hangulatot. Amikor ily módon személlyé válik, akkor imádni kezdjük őt, mert ő köt össze bennünket.

Sikerült követnetek? ‘Szolgálat és még több szolgálat’ – ugye ez nem hangzik valami jól? Azonban, ha megértjük, hogy ez miről szól valójában, mit jelent a szolgálat mélysége, ami egy lelki kapcsolat, egy transzcendentális találkozási pont a Legfelsőbb Isten és köztünk emberek között, akkor a szolgálat elkezd más megvilágításba kerülni, más értelmet nyer.

(folytatása következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs, Centenáriumi antológia c. műve



(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

Mit is mondhatnánk, szerencsére szeretett Urunk erősebb, mint a mi ellenállásunk! Azt mondják, hogy Ő végtelenül kegyes, és ezt a végtelen kegyét számtalan módon gyakorolja a bhaktái felé. Mindenekelőtt emlékeztessük magunkat, hogy alkalmas jelöltjévé váljunk ennek a kegynek a befogadására. Tehát emlékezzünk ennek a lelki folyamatnak a fontosságára és szépségére.

Legutóbb azzal foglalkoztunk, hogy a meghódolás, a szolgálat és az odaadás, mind a hit, vagyis a shraddhá által valósul meg. Sokan a shraddhát bizonytalanságként értelmezik. Ha valamit nem ismerünk, akkor azt elhisszük – és ugye sokan ezt shraddhának hívják. Azonban ez egy halovány, nagyon gyatra meghatározása a hitnek. A shraddhá általában, teológiai értelemben azt a szilárd meggyőződést jelenti, hogy Isten szolgálatával minden egyéb kötelességünknek is eleget teszünk. Elméletileg ez így rendben van, és az elme számára lehet hogy kielégítő, de a szívnek nem igazán nyújt elégedettséget. Ez csak félig inspiráló magyarázat.

Mégis létezik a hitnek egy magasabb meghatározása, ami közelebb visz a lényeghez: a hit egy folyamatosan növekvő lelki boldogság és elégedettség érzés, mely az Isteni Pár, Rádhá és Góvinda találkozásának dicsőítéséből származik. Ez egy meglehetősen bonyolult definíció, de nézzük, mi itt a lényeg? Valamiféle találkozás vagy boldogság, esetleg valaminek a elnyerése? De hogy jönnek ezek össze? Úgy, hogy a  hit, egy folyamatosan növekvő boldogság. Nem egy bizonytalan hiedelem, hanem fokozódó boldogság. Ó, ez a definíció már közelít a lényeghez. Szeretnétek, ha ilyen lenne a hitetek? Igen! Én szeretném! Először is, gyarapszik; másodszor pedig – boldogsággal jár. Miből származik ez a boldogság? A forrása a ti odaadó tetteitek, így a lelki boldogság eredmény, nem pedig cél. Sokszor elkövetjük ezt a hibát, hogy azt gondoljuk ‘a boldogság az életünk célja és miközben hajszoljuk, sohasem érjük el. Mivel ez nem cél, hanem valaminek a következménye. Miből fakad a lélek elégedettsége? A dicsőítésből. Tehát, ha dicsőítünk, az nagyon pozitív, áldásos eredménnyel jár.

De mit is dicsőítsünk? A legnemesebb eszményt, a legszebb célt, amit érdemes dicsőíteni – ez pedig az isteni Szeretet: Rádhá, és az isteni Szépség: Góvinda találkozása. Szépség, szeretet, boldogság… – ugye ez a mi mantránk? Haré, Krisna, Ráma! Szeretet, szépség, boldogság! Ha sokat ismétlitek, akkor el fogjátok nyerni.

Tehát ez a hit; nem egy ködös hiedelem, hanem egy örökké növekvő belső, lelki elégedettség, ami az Isteni Pár találkozásának a dicsőítéséből fakadó eredmény. És ha meghódolásra, szolgálatra, odaadásra van szükségünk az életünkben – a shraddhán, a hiten, ezen a nagyon erőteljes eszközön keresztül, elnyerhetjük és beteljesíthetünk mindent.

(folytatása következik)



(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai reggeli tanításából)

 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nézzünk egy másik példát az irigységtől való megszabadulásra. Ha ásramban laktok, előfordul, hogy tudat alatt irigyek vagytok a vezető pozíciójára és azt gondoljátok: ‘Nem is végzi szépen a szolgálatát; Én jobban csinálnám! Már megint hibázott, engem meg csak hajszol, hogy végezzek még több szolgálatot…’ Ebben az esetben a legjobb terápia az, ha nektek kell ugyanazt a szerepet betöltenetek. Akkor azonnal szembesülni fogtok a vezetői pozíció összes előnyével és hátrányával egyaránt. Ezt a módszert Gurudév sokszor alkalmazta Magyarországon, és ebből kifolyólag egy úgymond, forgó rendszerű vezetésben állapodtunk meg. Egy hónapig az egyik, utána pedig a másik bhakta volt felelős mindenért. Tudjátok, amíg beosztott szerepben vagytok, addig lázadtok; de amint vezető helyzetbe kerültök, rögtön megértitek, hogy ez a lázadás nem valami pozitív dolog.

Bhaktivinód Thákurtól szintén olvashatunk néhány jó tanácsot arra vonatkozólag, hogy miként lehet ezeket a berögzült, rossz mintákat tetten érni, átalakítani. Ő azt mondja például, hogy a hűtlenséget házassággal szentesítve, a büszkeséget pedig alázatos szolgálatokkal kell kontrollálni. Tehát vannak lehetőségek, amikkel ezeket a rosssz berögződéseket harmonizálni vagy helyettesíteni lehet.

Kétségkívül az irigység az egyik utolsó ellenségünk a lelki fejlődés útján. Mégis, ha bízunk abban, hogy a folyamat számunkra is működik, akkor sikerre fogunk jutni. Azonban ahogy említettük, eleinte néha még a lelki gyakorlatok is hozhatnak úgymond némileg megkérdőjelezhető eredményt, például, hogy egyre büszkébbek lesztek. Ennek ellenére tovább kell folytatnunk ezt a lelki utat és a megtisztulás egyszer csak bekövetkezik. A legjobb orvosság pedig az összes nehézségre, a Szent Nevek tiszta zengése.

Az irigységre jó megoldás lehet még, az osztozás, mivel ez is egyfajta ragaszkodás. Olyasvalamihez ragaszkodtok, ami nem létezik. Tehát vagy belekóstoltok ugyanabba a szolgálatba, amire irigykedtek vagy lemondtok róla, de teljesen, nem csak színleg!

Jógésvar kérdése: Lennél olyan kedves és mondanál példát abból az időszakból, amikor még Te is tanítvány voltál, hogy miként küzdöttél meg ezekkel az ellenségekkel?

Tírtha szvámí: Még mindig tanítvány vagyok és nem győztem le az irigységet, mivel irigykedem az odaadásotokra. Mégis reménykedem abban, hogy ez az ellenség segíteni fog nekem a fejlődésben.

Irigység … igen! Amikor azt láttam, hogy Gurudév mennyire szeret egy másik bhaktát, nagyon irigy voltam. Viszont csak egy kicsit, mivel azt is megértettem belőle, hogy: ‘Várjunk csak egy pillanatra, ha ők boldogok, akkor én is az vagyok!’

Akkor értettem meg, hogy van valami, ami még az én elégedettségemnél – hogy például elnyerem mesterem figyelmét – is magasabb szintű, mivel láttam ennek a lelki szeretetnek a megnyilvánulását. Átjött valami, valami isteni a kapcsolatukból! És az, hogy akár csak szemlélhettem ezt az isteni megnyilvánulást – teljes elégedettséget okozott! Természetesen az összes tanítványát nagyon szereti a mesterünk. Valójában, még mindig nagyon rajongok ezért a hittestvéremért, aki Gurudév egyik kedvenc tanítványa volt.

Viszont, ha arra kérdezel, hogy mi a személyes tapasztalatom, akkor az jut az eszembe, amikor megpróbáltam elnyerni Gurudév figyelmét, éppúgy ahogy mások figyelmére is szomjazunk. Ám amikor rájöttem, hogy erre nincs szükség, akkor végtelen béke töltött el.



(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Jógésvar kérdése: Hogyan tudunk megszabadulni a mások iránt érzett tudatos, vagy az Isten iránt érzett esetleges irigységünktől, vagy akár a lelki Tanítómesterünk iránt érzett féltékenységtől?

Tírtha szvámí: Valahogy az irigység az egy régi jó barátja a bűnbe esett lelkeknek. Életeken át velünk tart. Néha egyértelműen jelen van, máskor pedig, ahogy mondtad bár rejtve, de ott van velünk. Az irigység a büszkeség fordítottja, mivel mindegy, hogy büszkék vagyunk magunkra, vagy pedig irigyek másokra. Egyik esetben büszkék vagyunk az elért eredményeinkre, a megszerzett  tudásunkra, vagy bármi egyébre; a másik esetben, pedig irigykedünk mások tudására, eredményeire.

Az emberi tudat végső torzulása, végső kísértése az Isten iránti irigység. Ez az illúzió legmélyebb csapdája. Hogyan lehet ettől megszabadulni? Úgy hiszem erre vonatkozott a kérdésed. A lelki gyakorlatok, a szolgálatteljes hangulat ápolása, és a meditáció együttesen segítik, hogy kiszabaduljunk  ebből a csapdából. Vagyis  minden erőnket latba kell vetnünk ahhoz, hogy kijussunk az illúziónak ebből a mély kútjából, egyre magasabbra és magasabbra mászva. Viszont, ha jön valaki, aki  bedob egy kötelet ebbe a kútba, amit nekünk sikerül megragadnunk és felmásznunk rajta, akkor nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Tanítóink, prófétáink, a guruk, és a tiszta bhakták segítenek bennünket, hogy a felszínre jussunk. Tehát a saját erőfeszítésünk, és az isteni kegy segíteni fog bennünket, hogy sikerre jussunk.

Ugye előfordul, hogy van néhány berögzült rossz mintánk? Ilyen például a tudatban lévő irigység, amit egy jó szokással lehet felülírni, transzformálni. Miért olvasunk állandóan az alázatról, a szolgálatról, a hódolat-, a tiszteletadásról és hasonlókról? Tudniillik ez az egyik módja annak, hogy kordában tartsuk az irigységet és a büszkeséget. Tehát az alázat gyakorlásának célja, nem csak az, hogy alázatosak legyünk, hanem, hogy megszabaduljunk ezektől a rossz mintáktól. Ez nem könnyű feladat, mivel először rajta kell, hogy kapjuk magunkat: ‘Ó már megint ez a rossz berögződés, ami dolgozik bennem! Már megint negatívan látom ezt a másik embert.’ Ez egy rossz beidegződés, hogy másokban a hibát látjuk és elfeledkezünk a jó tulajdonságaikról. Ezért a mestereink és a feljebbvalóink mindkét mintát meg tudják mutatni nekünk. „Most pedig dicsőítsétek egymást!” Így változtatva egy jobb mintává a rossz szokást .

Alapvetően az okozza a nehéz időszakokat, a lelki gyakorlatok embert próbáló részét, amikor meg kell szelidítenünk a bennünk lévő vadállatot. Idővel eljutunk oda, hogy az első automatikus, ösztönös válaszunk már nem negatív lesz, illetve még ha rossz dolgot tapasztalunk is, arra a reakciónk lassanként egyre lágyabb, finomabb lesz.

 

(folytatása következik)