Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az élet folyamatos fejlődésben van. Ami él, annak növekednie kell, mert a növekedés és a mozgás az élet egyik jele. S valójában itt az ásramban is ezt látom, ahogy nagyon szépen, odafigyelve a részletekre, igyekeztek emelni a színvonalat, a misszió hangulatát. Így egy bizonyos idő után elérünk egy ilyenfajta kiteljesedéshez. Majd ezután ezt a szolgálatkészséget tovább kell fejlesztenünk egy még magasabb, még kifinomultabb szintű gyakorlattal. Éppúgy, ahogy Sríla Prabhupád mondta: „Most már van elég tejünk, kezdjük el besűríteni”. Néha eljuthatunk az életünknek egy olyan szakaszába, amikor már van elég tejünk, és neki kell állnunk besűríteni azt.

Annyi mindent elértünk már az életben, nyilvánvaló sikereket, illetve némi kudarcot is, de közben nagyon értékes felismerésekre jutottunk. Elegendő dologra szert tettünk, lelkileg már nagyon gazdagok vagyunk, most pedig próbáljuk meg besűríteni ezt a gazdagságot. Mint tudjuk, a tej nem egy rossz dolog, csak egy kicsit túl híg, túl könnyű. Ha elkezdjük forralni, akkor elkezd besűrűsödni, és egyszerűen önmagától édes lesz. S amikor már annyira besűrűsödött, hogy nem folyik többé, akkor barfi (ejtsd: börfi) lesz belőle.

Nos, úgy hiszem ebből ennyi is elég! Teljesen elegendő mindaz, amink most van, most már csak igyekeznünk kell besűríteni!

Hiszen mindannyiónknak lehetőségünk van a gyakorlásra, van ásramunk, ami egy hihetetlenül nagy eredmény. Tudjátok, azt mondják, hogy: „Ne lepődjetek meg, ha előfordul, hogy felbukkan egy kis májá a templomban. Az sokkal nagyobb csoda, ha az illúzió világában egyáltalán találtok egy templomot.” Hiszen ez az illúzió világa, és ha találtok egy helyet, ami Isten szolgálatának van szentelve – az már önmagában kész csoda.

Van egy történet a dzsapa-málával kapcsolatban, amin mi is zengjük a Szent Neveket. Egyszer volt egy újdonsült érdeklődő, aki bhakta szeretett volna lenni. Elment egy előadásra, és arra lett figyelmes, hogy az egyik felavatott bhakta a fogasra akasztotta fel a dzsapáját. Majd megjegyezte ez az érdeklődő, hogy: „Ó, ha nekem is lenne dzsapám, akkor én sohasem akasztanám így fel!” Erre a mester így szólt hozzá: „Eljön majd az az idő, amikor te is szögre fogod akasztani a dzsapádat.”

De ebből ennyi is elég! Elég a kiábrándult hangulatból, elég a lelki értelemben vett lustaságból! Jussunk el a lelki gyakorlataink egy magasabb szintjére, hiszen minden esélyünk megvan arra, hogy jobbá tegyük az életünket. Ha megvan bennünk ez a szentháromság, hogy hari-guru-vaisnava, ha Isten velünk van, akkor ki lehet ellenünk? Ha az Úr velünk, ki lenne ellenünk?

Nemrégiben olvastam egy papnak a következő nagyon bölcs gondolatát, aki azt mondta: „Nos, ha én akarok valamit megvalósítani, és akár még Isten segítségét is megkapom hozzá, nem biztos, hogy sikerrel járok, nem biztos, hogy meg fogom tudni csinálni. De ha Ő akar valamit, akár még velem együtt is, az biztos, hogy mindig sikerrel jár.” Ez ilyen egyszerű. Ha Ő velünk van, akkor mi hiányozhat? Mi másra lenne szükségünk? Ha valakinek a Jóisten nem elég jó, akkor fog kapni egy gurut, aki segít megtanítani, hogyan legyünk elégedettnek a Jóistennel. Illetve van egy szép szanghánk, egy szép társulási lehetőségünk, ami mindezt segít élővé tenni. Bármit is tanultunk elméletben, azt egy jó szanghában át tudjuk ültetni a gyakorlatba.

Tehát mindenünk megvan, ami a lelki gyakorlatainkhoz szükséges. De ez a szlogen, hogy „Ebből ennyi is elég” a lelki út végén úgy fog hangzani, hogy „Ebből ennyi nem elég”! Kérlek, folytassátok tovább, és próbáljatok minél több kincset találni! Illetve osszátok meg, adjátok át másoknak is mindazt, amit ti is megkaptatok, így lesz nektek is egyre több. Segítsünk másoknak is, hogy felismerhessék saját eredeti lelki mivoltukat, ezzel tudjuk az emberiséget szolgálni és egyben minden élőlény  végső forrását. Mert ily módon az az energia, ami valamiképpen az illúzió hatására elkülönítette magát a forrástól, vissza fog találni, vissza a Jóistenhez. Krisna, Aki önmagában is elégedett, ekkor még elégedettebb lesz, ha Önnön energiája visszatér Hozzá. Ez a mi alázatos felajánlásunk és szolgálatunk, hogy segítsünk ezeknek az elkülönült energiáknak visszatérni az eredeti forrásukhoz, ahová tartoznak.

(folytatása következik)