Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2020.01.04-i szófiai esti tanításából)

Megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehetek veletek! Mindig jó így kezdeni az új esztendőt, hogy ellátogatok ide hozzátok és együtt ünnepelhetünk. Egyszer egy világhírű előadó tartott egy hatalmas teremnyi ember előtt beszédet, akik tele voltak várakozással, majd így szólt a közönséghez: „Önök olyan kiváló emberek, mit is mondhatnék?” Természetesen mindenki nagyon elégedett volt egy ilyen bevezetővel. Szóval csak megismételni tudom az üzenetét: „Ti olyan csodálatosak vagytok, mit is mondhatnék?” Elégedettek vagytok az életetekkel? 

Igen, és egyben nem is. Általában így vagyunk az élettel, félig elégedettek vagyunk vele, félig pedig nem. Azt szokták mondani, hogy: „Ebből ennyi is elég volt!” De tudjátok, ennek a kis  megjegyzésnek van egyfajta érzelmi felhangja, ami inkább negatív. Mintha olyasvalakivel veszekednénk, akit szeretünk, mert általában azzal nem veszekszünk, akit nem kedvelünk. Egy idegennel szemben igyekszünk nagyon kedvesen viselkedni, mint egy úriember vagy hölgy. Viszont azzal szemben akit szeretünk, olyannak mutatkozunk, amilyenek valójában vagyunk. Tehát, amikor veszekeszünk valakivel, és már elegünk van a saját, és a másik érveiből, akkor azt mondjuk, hogy „Na ebből elég volt! Ezt már nem bírom elviselni.” Ismeritek ezt a mantrát: „Ebből elég”?

  De miért pazaroljuk az időnket ilyen anyagi dolgokra? Az, hogy „Na ebből ennyi is elég”,  az azt jelenti, hogy a saját történetünket akarjuk olvasni, a másoké nem érdekel bennünket! De fordítsuk meg ezt az önző, szomorú hozzáállást! Mi történik akkor, ha lelki emberek vagyunk, és nagyon pozitívan azt mondjuk azt, hogy „Elég volt!”? Amikor teljes elégedettséggel, nem pedig ingerületből mondjuk ezt, amikor egy új dolog veszi kezdetét.

Az élet a fejlődésről szól. Épp azon gondolkodtam, hogy amikor elindulunk ezen a földi úton, mindenki olyan kedves, ártatlan és tiszta. S meglehetősen hosszú ideig sikerül megőrizni ezt az eredeti tisztaságunkat. Aztán lassacskán elkezd ránk rakódni némi por. Elkövetjük az első hibáinkat, különböző ambícióink támadnak, és fokozatosan egyre több por rakódik rá a szívünkre. Ugyan még mindig fiatalok és vonzóak vagyunk, de már nem olyan ártatlanok, mint egy gyermek. Majd tovább folytatjuk az életünket, és egyre inkább csökken ez az eredeti ártatlanságunk, illetve egyre inkább nő ez a felhalmozódott porréteg a szívünkön. Egyszer csak úgy érezzük, hogy „Ebből ennyi is elég volt!” Elegünk lesz a szívünkön felhalmozódott porrétegből, vissza akarjuk állítani a szívünk eredeti tiszta voltát. Tehát, ha egy lelki ember azt mondja, hogy „Ebből ennyi is elég”!, annak egy teljesen más jelentése van.

Az élet egyik fő ösztönzése a birtoklásra irányul. Ha valami hiányzik az életünkből, akkor azt gondolhatjuk, hogy azért érzünk elégedetlenséget, mert nincs meg az a bizonyos dolog. Ekkor elkezdünk mindenfélét gyűjtögetni, és bár megszereztük azokat, mégsem érzünk elégedettséget. Tehát nem attól leszünk boldogok és elégedettek, amiket sikerül megszereznünk. Azt hiszem, hogy ez egy egyetemes vágy bennünk, olyanok vagyunk, mint egy fekete lyuk, ami magába szív mindent, mégsem lesz elégedett vele. Ha megkérdeznénk egy fekete lyuktól, hogy „Kedvesem, elégedett vagy?”, még válasz sem jönne. Még egy válasz sem tud elmenekülni a gravitáció ilyen mérvű erősségétől.

Tehát „Elég volt!” ebből az anyagi világból, mert mi ismerjük a lelki világ leírását, a lelki kozmográfiát. Ha egy energiacsatornának képzeljük el a fekete lyukat, melynek egyik vége ez a lyuk amely beszívja az energiát, akkor mi lehet a másik végén? Bizonyára egy fehér kijárat, a forrás. Tudjuk, hogy egy tartály az megtelik, míg egy forrás az túlcsordul – ez a különbség közöttük. Tehát ne legyünk olyanok, mint egy fekete lyuk, ami beszívja az összes energiát, információt, s mindazt, amit birtokolni akarunk, mégsem válik elégedetté, egyszerűen minden csak eltűnik benne. Nem azt mondom, hogy váljunk fehér lyukká, fehér forrássá, mert ez talán nem a mi utunk. De imádjátok ily módon az abszolút valóságot! Mert ha a végső igazságot, mindenek fehér forrásaként imádjuk, akkor ez egy gyönyörű valóság lesz.

Szóval, ebből ennyi is elég! Most már elég az anyagi dolgok gyűjtögetéséből!

(folytatása következik)