Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Sjáma Tulaszí kérdése: A tanítás legelején említetted, hogy Krisnáról való megértésünk kissé elméleti jellegű, és a teória magában hordozza a kételyt. Sajnos jómagam az elmúlt két hónapban a keserű kétségek mélyére süllyedtem …

Szvámí Tírtha: Nem, nem, nem! Ezt nem is tudom tovább hallgatni! Visnu, Visnu, Visnu! Ennyi, ezzel vége is! „S bátran kijelentem, hogy ennek az időszaknak vége!” Dzsáj! Van egyéb kérdés? Nincs? Akkor rendben is vagyunk!

Igen, nagy valószínűséggel jönnek majd nehezebb időszakok is, erre fel kell készülnünk! Könnyű jó bhaktának lenni, amikor minden könnyen megy, de akkor is annak kell lennünk, amikor a nehezebb dolgok jönnek. Később pedig majd látni fogjátok, hogy ez mennyire hasznos volt! Általában eléggé ostobák vagyunk, és csak a kellemes élményekre vágyunk, míg egy bölcs ember inkább a hasznos tapasztalásokat választja. Szóval, ti melyik típusú emberek akartok lenni? Remélem bölcsek!

Tehát legyetek hálásak a nehézségekért! Bizonyos életszakaszok rendkívül nehezek, fájdalmasak. Valójában minden a tudatállapotunktól függ. Előfordul, hogy például a külső körülmények egyáltalán nem változnak, semmi különösebb nem történik, mégis, egyszer csak elkezdünk szenvedni. Majd ugyanígy, látszólag semmi változást nem tapasztalunk a környezetünkben, s a szenvedés hirtelen  eltűnik. Mit is olvastunk Srídhar Mahárádzstól? Azt, hogy a má-já azt jelenti, hogy „nem az, ami nem valós”. A szenvedés az nem valóságos, a lélek nem tud szenvedni. Talán az anyag az szenvedhet, de az anyag pedig illúzió, tehát végső soron nincs szenvedés. Mit sem szólva a keserű kételyeinkről? A keserű dolgok csak gyógyításra valók. Az élethez viszont szükségünk van sóra. Például, amikor kritikus állapotba kerül a testünk, vagy balesetet szenvedünk, akkor először is sót juttatnak a szervezetbe. Ugye ez így szokott lenni? Hogy is hívják azt pontosan?

Válasz: Nátrium-klorid, vagyis fiziológiás sóoldat.

Szvámí Tírtha: Igen erre gondoltam. Tehát, amikor a sómentes diétáról hallunk, akkor legyünk óvatosak, akár életveszélyes is lehet a számunkra. Az egészséges élethez szükségünk van sóra. S a boldogsághoz mi kell?

Válasz: Cukor.

Szvámí Tírtha: Igen, édesség. S mihez kell a keserűség? Sajnálom, arra nincs szükségünk! Tegnap kaptam ajándékba egy kis csomagot, amiben egy üveg só és egy nagy adag édesség volt. Nagyon örültem neki: „Mert ezzel az életet, és a boldogságot is megkaptam”.

Most pedig vegyük magunkhoz a legjobb gyógyszert, ami a mahámantra.