Sharanagati

A szent név olyan, mint egy érintőkő. Az érintőkő egy nagyon különleges tulajdonsággal rendelkezik – a fémet képes arannyá változatni. Egyszer egy szegény ember felkereste Szanátan Gószvámít, mert azt hallotta, hogy Szanátan Gószvámí birtokában van egy darabka ebből az érintőkőből. És tudjátok egész életében keményen küzdött, eredmény nélkül, semmi gyümölcse nem volt a küzdelemnek, olyan szegény volt. Végül tehát elhatározta: „El kell mennem ehhez a szenthez és a segítségét kérnem.” Így szólt: „Óh, szvámídzsí, olyan feldúlt vagyok. Tudom, hogy nem helyénvaló anyagi haszonért folyamodni egy szenthez, de tudod, teljesen elveszett vagyok és azt hallottam, hogy van egy darabka érintőköved.” És Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Igen, van.” Habár nagyon egyszerű, szegényes körülmények között élt, még egy kunyhója sem volt, egy fa árnyékában élt. De a köreit zengedezte reggel, napközben és éjszaka. Barátunk tehát megkérdezte: „Kölcsönadod, odaadod nekem ezt az érintőkövet?” Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Persze, a tiéd lehet!” Gondoljatok csak bele, micsoda ajánlat – hosszú-hosszú szegénységben eltöltött élet után végre megkapod a megoldást minden problémádra. „Igen, a tiéd lehet, ott találod a szemét közt.” Barátunk kissé meglepődött: „Hogyan lehetséges ez, hogy a legértékesebb dolog a szemét között rejlik?! Lehet, hogy Szanátan Gószvámi ennyire furfangos, mert ha egy kiemelt helyen tartaná, a tolvajok és rablók könnyen felismernék, de ha ott tartja, senki nem fogja a szemétben keresni, nagyon furfangos.” Boldogan szalad haza és így szólt: „Oh! Megvan a megoldás minden problémámra!” De olyan szegény volt, hogy semmije nem volt, ami fémből készült volna, nem tudta tehát használni. Megpróbálta néhány fából készül tárggyal, vagy agyag edényekkel, de eredmény nélkül. Aztán gondolkodni kezdett: „Várjunk csak! Ha olyan értékes, miért tartja a szemétben? Talán van valamije, ami még ennél is értékesebb? Egy okos ember. Kell, hogy legyen valamije, ami még ennél is értékesebb.” A következő reggel tehát sietett vissza: „Gószvámídzsí! Van egy gondom ezzel az érintőkővel.” „Mi az, kedvesem? Elkérted és én neked adtam. Nem vagy boldog?” „Nem! Mert biztos, hogy van neked valami, ami még ennél is értékesebb. Így van?” És Szanátan Gószvámí így szólt: „Igen, természetesen! Van valamim, ami sokkal értékesebb, mint ez a jelentéktelen érintőkő.” „Mi az?” „Urunk szent neve: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré.” Barátunk megdöbbent. „Megkaphatom ezt az értékes ajándékot?” És Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Igen, természetesen! A tiéd.”

Rendben, most hallottunk egy szép történetet a szent név dicsőségéről; melyhez hasonlítva ez az egész világ olyan jelentéktelen, mint egy fűszál. De ez igaz. Bármi, amit ezen a világon elérhetsz semmiség összehasonlítva a mantrázás által elérhető eredményekkel. Vannak bizonyos apróságok, amiket itt elérhetünk. Ahogy az emberek próbálnak sikeresek lenni bizonyos dolgokban, hírnevet szerezni, dicsőséget, pénzt, befolyást – ezeket gondolják nagy eredménynek az emberek ebben a világban. Lehet, hogy elérnek valami barátságot, vagy szeretetet – igazi érzésekre gondolok itt, de ez nagyon ritka. Egy hamis világban valami valódit találni érzelmi szinten – ez nagyon ritka. Akárhogy is, bármit is érj el anyagilag, el fogod veszíteni. Ha azonban lelkileg érsz el valamit, azt sosem veszíted el.

Mi a szent név végső haszna? Nem egyszerűen a karma megállítása – mely azt jelenti, hogy jobb életet biztosít neked. Nem egyszerűen csak a felszabadulás elérése – hogy kivezessen ebből az útvesztőből. Hanem úgy mondják, hogy elvezet Krsna lótuszlábaihoz. És ez a mantrázás végső eredménye.