|
|
Magyar issues
Dec
17
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 3, Szófia)
Krsna azt mondja a Srímad Bhágavatamban: “Paramátmáként minden teremtett élőlényben ott vagyok belül és kívül egyaránt.” Ilyen az úr misztikus és felfoghatatlan energiája, hogy jelen van belül és kívül is egyaránt. Ezt a jellemvonást Sjámaszundarának hívják.
Ez az Úr felfoghatatlan formája. „Sjáma” azt jelenti „sötét”, „szundara” azt jelenti „gyönyörű”. Választhatsz tehát ebből a felfoghatatlan formából, hogy melyiket szereted: a Sjáma részét, vagy a gyönyörű részt. Sjáma abban az értelemben, hogy rejtett, láthatatlan, igazából nem tudod megérteni. A megértés által nem lehetséges megközelíteni Őt. Szépsége azonban elbűvöl minket. Óh Uram, oly nagyszerű vagy, olyan szépséges vagy, hogy nem érthetlek, egyszerűen csak vonzódom hozzád. Ez a bhakti – vonzódom hozzád.
Sjámaszundara prabhu kérdése: Gurudév, van egy kérdésem. Ez az ellentmondásos Sjámaszundara forma egyszerre személyes és személytelen, ez az abszolút. Amikor az abszolútnak az egyik aspektusát választjuk, nem válik az valami relatívvá?
Gurudév: Ez a paradoxon a prabhuk komplikált agyának való. Ha ilyen szerencsétlen helyzetben vagyunk – hogy ilyen bonyolult az elménk – az egész életünket elvesztegethetjük azzal, hogy ezen az ellentmondáson gondolkodunk, közben pedig elszalasztjuk a lehetőséget arra, hogy szerethessük Őt. Legyetek hát egyszerűek. A szeretetteljes hozzáállás által minden misztérium, amit csöppnyi agyaddal nem vagy képes felfogni, fel fog tárulni. Ez a mi bhakti folyamatunk, az érzelmeken keresztül a megértésnek egy magasabb szintjére szeretnék eljutni. Mert kétség nem fér hozzá, hogy Ő magasabban van mint mi. Az alacsonyabb nem érhet fel a magasabbhoz, nem tudja megragadni azt. Van egy indiai közmondás: mint ahogyan a törpe próbája meg elérni a holdat. Lehetetlen! Ugrál és ugrál, de a hold nem jön közelebb. Krsna azonban eljöhet hozzád, megvilágosíthat téged. A sötét Úr megvilágosíthat. Ez a módja.
Hozzátehetjük még azt is, hogy Sjáma (a sötét) szundara is, amikor körülveszik bhaktái.
Persze ez egy misztikus sötétség. Ne feledjétek, amikor az idősebb gópík Krsnáról panaszkodtak Jasódá mamának „Ellopja a vajunkat”, mert ékszerei ragyognak és így a sötétben is lát. Jasódá mama felajánlotta: „Rendben, akkor leveszem az ékszereit.” Erre azonban a gópík azt mondták: „Óh, ne! Azt nem teheted! Egyébként is sötét színe is ragyogó, tehát úgy is látni fog!!!”
Szóval még maga Sjáma is – szundara nélkül – misztikus magában! Ez olyasfajta sötétség, ami az egész univerzumot megvilágítja. Szóval nyugodtan kihagyhatod a szundara részt, Sjáma önmagában elég a meditáció tárgyának. Elég ahhoz, hogy felkavarja az elméd.
Mégis hívogathatod „Sjáma!”-ként is, ezzel az érzelmi töltettel. Felette áll az emberi logikának. Mégis feltárja magát a bhakták tiszta szívében.
Sjámaszundara prabhu kérdése: Gurudév, pontosan ez az amire gondoltam. Mert ez a paradoxon felfoghatatlan. Ha azonban a felfoghatatlannak csak az egyik oldalát vesszük, látszólag valami felfoghatóvá kezd változni. Vagy nem?
Gurudév: Nos, mondtam neked, hogy már Sjámát is lehetetlen megérteni, nincs szükségünk tehát további fokozásra. Igazad van, az emberi logika alapján. Ő azonban az emberi logika felett áll és isteni logikával rendelkezik. Mi a Srí Ísópanisad bevezetője?: „A teljes egészből akár mennyi teljes egészet veszel el, mégis teljes egész marad.” Ő Maga a paradox, akár mennyi kis paradoxont veszel le Róla, ugyan az a paradox személy marad. Hagyjuk inkább ezeket a paradoxonokat! A bhaktin keresztül minden paradoxon harmóniába kerül.
No Comments
Filed under: Magyar
Dec
10
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. Szeptember 3, Szófia)
Hűségesnek kell lennünk Hozzá – ez a Krsna bhakti egy másik gyakorlata, hűnek lenni Krsnához. Te sem szeretnél egy olyan szolgát, aki mindenfelé kóborol. Így van? Viszont egy olyan szolgát, aki hűséges, megbecsülsz. Minden nehézség és akadály ellenére készen áll a szolgálatra. Hűségesnek lenni egy lehetőség – egy tanítvány, vagy Krsna egy imádója számára – arra, hogy kifejezhessük hálánkat. És hogyan fejezhetjük ki hálánkat mesterünk felé: azáltal, hogy hűségesek vagyunk hozzá. „Örök szolgád vagyok. Mától örökre a tiéd vagyok.”
Aztán az is felmerülhet, hogy miért ez a Krsna?! Oly sok választási lehetőség van – például az Úr Jézus, vagy Siva, ez vagy az… miért pont Krsna? Mert Ő egy bájos fiatal fiú fuvolával a kezében? Nos, ez nem egy rossz megközelítés, mert kétségkívül bájos. Ha azonban csak ez a felszínes báj, amink van, az még nem elég mély.
Azonban mit mond Krsna a Srímad Bhágavatamban? Azt mondja: „A teremtés kezdetén egyedül Én léteztem és nem volt SEMMI más – sem megnyilvánult, sem megnyilvánulatlan, vagy bármi más ezek felett. Amit most ebben a megnyilvánult univerzumban látsz az is Én vagyok. És ami a pralaja, a megsemmisítés után marad, az is Én leszek.” Tehát – a teremtés kezdetén, a teremtés alatt, és a megsemmisülés után – ami létezik, ami marad az mind Ő. Ez az egyik oka amiért Krsnát imádjuk, mert Ő a végső létezés. Úgy tekintünk rá mint a létezés végső forrása – szarva-kárana-káranam – minden ok oka.
„És tudnod kell, – mondja Brahmának – hogy minden, ami valósnak tűnik, nem más, mint az én illuzórikus energiám.” Az illúzió kétfajta módon működik. Az egyik, amikor az illúzió egy valótlan dolgot valósnak mutat, ez az amikor félrevezet minket. A másik funkciója, amikor elfedi az igazságot. Bármikor, amikor ezt látod, ezt tapasztalod, tudnod kell: aha, ez az Ő energiája, nem független az Úrtól.
Végül pedig így foglalja össze: „Azok, akik az átma-gjánát keresik minden körülmények között, minden időben, mindenhol tudakozódjanak a Legfelsőbb Abszolút Igazságról. Ezért tehát folytatnunk kell ezt a kutatást, kutatást az isteni rejtett és természetesen gyönyörű Úr iránt.
Ha tehát azt kérdezzük: „Miért Krsna?”, hát ezért. Ő a forrás, Ő az ok, Ő a fenntartó, és Ő az életünk bájos szépsége.
Valami más magyarázat, hogy miért Krsna? Ez a tattva, adjatok raszikus magyarázatot. Miért Krsna? Mert Rádhiká Őt szereti.
Filed under: Magyar
Dec
3
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 3, Szófia)
Most pedig beszéljünk például a páda-szévanamról. Mi is a páda-szévanam? Egyszerű szolgálatokat tartalmaz. Más gyakorlatok is ide tartoznak, mint például a szent helyek látogatása, vagy a zarándoklat és hasonlók. Amennyiben az ásramban, a templomban végzünk valamilyen gyakorlati szolgálatot, az is ide tartozik. Például amikor feltörlöd a templom padlóját – ami egy nagyon egyszerű szolgálat, nem valami bonyolult dolog, nem kell hozzá két diploma, mégis megvan a módja annak, hogy hogyan csináljuk tökéletesen. Prabhupád maga is kész volt megmutatni a tanítványainak hogyan töröljék fel a padlót. Mert tudjátok, ezek a nyugatiak nem tudják hogyan csinálják helyesen a dolgokat. Megmutatta, hogy ez nem csak mindenféle ostobaságokkal való bekenegetést jelent, hanem a törlés összegyűjtést is egyben. Ez tehát a padlófeltörlés fizikai módszertana. Van azonban egy spirituális módszertan is. Mert ez is egy meditáció. Amikor a templom padlóját törlöm fel valójában a szívemet tisztítom. Szívem templomát tisztítom. Annak érdekében, hogy még kedvezőbb feltételeket teremtsünk Krsna eljövetelének. Ezért szeretjük tisztítani a templomainkat. Szeretjük tisztán tartani azokat. Ami kívül, az belül.
Mondhatjátok tehát: „Ahh, Gurudév mániája ez a padlótisztítás.” De megértettétek a lényeget? Igen, nektek is mániákusnak kell lennetek abban az értelemben, hogy templomotok annyira tiszta legyen amennyire csak lehetséges. Így van? A padló tisztítása általában alantas szolgálatnak számít, általában valami szolga végzi. Ha azonban az Úr szolgálatában végezzük, azzal a mély meditációval, hogy a padlót megtisztítva a szívemet is tisztítom, akkor hírtelen ez a kis jelentéktelen szolgálat azonnal tiszta meditációvá alakul, az önmegvalósítás eszközévé.
Ez tehát a lelki módja mindennapi cselekedeteink végzésének. Megint csak elmondhatjuk, hogy ez az a minőség, amit el kell érnünk. És akkor bármit csinálsz, az egy szeretetteljes felajánlás lesz az Úrnak.
Így van? A bhakti folyamatának minden apró összetevőjében tudunk fejlődni. Ne gondoljátok azt, hogy nincs már következő lépés. Óh, sravanam, kírtanam, már milliószor hallottam, mindent tudok már ezekről. Nem, még csak kezdők vagyunk! Tegyük intenzívebbé gyakorlatainkat.
Filed under: Magyar
Nov
26
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 3, Szófia)
„Hidegben-melegben oly sokat szenvedtem. Életemet hiába tengettem.”
Hiába tengetni az életünk, ez az intelligencia hiánya. Vagy azt is mondhatjuk, hogy hiába élni szerencsétlenség. Ez úttal nem kaptad meg a lehetőséget. De ne tengesd hiábavalóan az életed! Élj valamilyen célért, valamilyen jó cél érdekében. Ha pedig intelligensek vagyunk a legjobb célt kell megtalálnunk. Mi lehet ez? Valami anyagi dolog elérése? Nem, az nem maradandó. Van egy híres történelmi személy, Nagy Sándor. Gyakorlatilag az összes civilizált nemzetet meghódította a maga idejében, innentől egészen Indiáig. De aztán az alábbi utasítást adta társainak: „Amikor meghalok, úgy temessetek el, hogy a kezem nyitva legyen.” Miért? Mert meg akarta mutatni, hogy „habár az egész világ ura vagyok, mégis üres kézzel távozom.”
Bármit is érj el itt – anyagi javak –, elveszíted egy pillanat alatt! Erre a lusta ember azt mondaná: „Akkor miért kéne bármit is elérnem? Ha mindent elveszítek, minek törjem magam?!” Azonban ameddig nem érsz el semmit, hogyan is mondhatnál le róla? Így van? Először tehát szerezd meg, hogy aztán oda tudd adni. Meg kell tanulnunk ezt a módszert, először keményen dolgozni, megszerezni a dolgot, a gyümölcsét; aztán pedig visszaajánlani Istennek. Ez a módja annak, hogy ne vesztegessük el ezt az életet.
Ne élj tehát hiábavalóan, élj a legjobb cél érdekében.
„Röpke kis örömért szolgává szegődtem, gonosz emberek rabjává lettem.”
Ez az anyagi lét szomorú története, hogy egy csöpp haszonért készen állunk bármilyen lehetséges ostobaságot megtenni. Egy kis haszon érdekében készek vagyunk képzetlen embereket szolgálni. Isten szolgálatára – amely az Ő elégedettségére szolgál – azonban nem állunk készen, aki pedig a legjobb jóakarója mindenkinek. Gondoljuk csak át az életünket. Mennyit adtál magadnak, mennyit a hiábavalóságnak – rossz emberek szolgálatában – és mennyit adtál Neki?
Bármi, amit esetleg elértél az életben – gazdagság, fiatalság, fiak és család – nem adnak igazi boldogságot. Valamiféle örömöt adnak ugyan, de ez csak tükörkép.
Egy tanulási folyamat részesei vagyunk. Meg kell tanulnunk, hogy mi az a boldogság. Az alapoknál kezdjük. De ne ragaszkodjatok hozzá, ne maradjatok ezen a szinten. Majdnem természetes, hogy az elején az emberek az alacsony raszát választják. De ne maradjatok ott, keressétek a magasabb igazságot, a magasabb ízt. Kutatásunk pedig elvezet minket az isteni forráshoz.
Az élet rövid. De oly sokáig tart leélni. Mégis, az örökkévalósághoz viszonyítva olyan csak mint egy villanás. Értelme csak akkor van ha Istennek, Krsnának szenteljük. Máskülönben azt mondják, hogy mint ahogyan egy vízcsepp szalad végig a lótusz levelén, az élet épp oly átmeneti. Nem tudod rávenni a vízcseppet, hogy a lótusz levelén maradjon. Ugyan így a világi életed sem tudod sokáig fenntartani, csupán néhány évig. Mire használjuk tehát ezt a 50-60-80 évet? Arra, hogy a testnek, az anyagnak, a biológiai szükségleteknek, az ösztönöknek éljünk? Vagy találunk valami magasabb célt. Elkezdünk a lelkünkkel foglalkozni. A durva testi tudatosságtól eljuthatunk a szúksma-saríra szintre, a finomabb összetételhez. A következő lépés pedig az ha megértjük az átma-tattvát, ez az igazi cél. Ily módon tele lesz a markunk, teli értékes dolgokkal. Akkor nem leszel vesztes.
Filed under: Magyar
Nov
19
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 3, Szófia)
Az abszolút boldogság – teljes, komplett boldogság, félelem nélkül – és béke elérésének útja az Úr Krsna imádata. Meg kell ragadnunk a szentekkel való társulás lehetőségét. Mert az élet mindenképpen azt jelenti, hogy emberekkel kell társulnunk. Az ősi filozófusok szerint az emberi élet társadalmi életet jelent. Akik pedig nem a társadalomban élnek, nem emberek. Állatok, vagy… ? Isteni lények. Azok tehát akik nem a társadalomban élnek vagy állatok vagy isteni lények. Ez tehát azt jelenti, hogy életünk során mindig társulunk. Gyermekeiddel, férjeddel, családoddal, munkában, tanulmányaid által, mindig társulunk. És nagyon szerencsések vagyunk, ha szent emberekkel társulhatunk. Mi az a nagy lehetőség, amit ezen isteni társulás által kapunk? Máskülönben elmulasztunk egy egész életet! 60-80 év, az egész létezést elmulasztottuk. Gondolkodjatok csak el azon, hogy hány élet van már mögöttünk anélkül, hogy lehetőségünk lett volna a szentek társaságára. Most azonban itt a lehetőség. Itt vagyunk együtt, és meg kell ragadnunk a lehetőséget, ne szalasszátok el a lehetőséget a szentekkel való társulásra.
Persze a társulás is megszokottá válhat, ha mindig rendelkezésre áll a lehetőség. Ha egyszer egy évben találkozhatsz Krsnával, akkor megbecsülöd: „Oh, oly nagyszerű vagy, olyan szépséges, olyan Isteni!” Ha azonban minden nap találkozol vele…? Mit mondasz majd a következő héten: „Ah, már megint éhes vagy?! Már megint ezekkel a csapátikkal jössz?” Nagyon nehéz megbecsülni azt az embert, aki minden nap melletted van. Nagyon boldog vagy tehát az alaszkai bhaktákkal, de hogy elviseld azt a fickót aki a szomszéd hálózsákban alszik, az már nehéz.
Szeretetünk, megbecsülésünk nem lehet elméleti, gyakorlatinak kell lennie. Vagy figyeljünk csak meg egy szerelmi történetet. Amíg a szerelmesek nem lehetnek egymás társaságában, képesek bármit megtenni azért, hogy találkozhassanak. Amikor végre találkoznak, megállapodnak, eltelik néhány év és: „Hogyan szabadulhatnék meg ettől a fickótól?” „Hogyan találhatnék egy másik nőt magamnak?”
Eleged lesz tehát az állandó társulásból. Ezért nagyon hasznos ha időről-időre társulhatunk a szentekkel. Gondoljatok csak bele, Gurudév 365 napon keresztül itt marad! Nagyon nehéz elviselni! Kétszer egy évben, néhány napra eljövök, vagy épp nem; élvezhetem a teljes szabadságot, hogy ott legyek, vagy ne; ez épp elég nekem.
Azonban a társulás minőségének és intenzitásának döntő fontosságúnak kell lennie.
Csak számoljátok össze hány ismerősötök van. A családban, a szélesebb családban, otthon, az iskolában, az óvodában, itt meg ott. Több száz, vagy több ezer, így van? Amikor fodrászhoz mész, vagy a benzinkútra… megszámlálhatatlan. Melyik az a társulás, ami veled marad? Melyik az, ami ebből a nagyon sokból igazán fontos? Ha képes vagy ötöt felsorolni, akkor már nagyon szerencsés vagy.
A szentekkel való társulás nagyon értékes. Mert általuk átkelhetünk az anyagi lét óceánján. Krsna áldása és a jó társaság nagyon sokat segít. Ezért ez az eszményünk, a szentekkel való tiszta lelki társulás. Miért? Mert ebben a társaságban nagyon könnyű szolgálni Istent.
Nemrég valaki azt mondta: „Nagyon nehéz a démonok társaságában.” Én pedig azt válaszoltam: „Változtasd meg a látásmódot.” Ne legyen ilyen különbségtevő a látásmódunk. Azt azonban meg kell értenünk, hogy vannak kedvező és vannak kedvezőtlen körülmények. Az, hogy szent emberek legyenek körülötted, az kedvező. Az pedig, hogy nem szent emberek legyenek körülötted szintén kedvező, ily módón jobban tudod értékelni, hogy mi micsoda. Sok-sok élet után ha végre kapcsolatba kerülhetünk egy igazi szent személlyel, nagyon szerencsések vagyunk.
Filed under: Magyar
Nov
12
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 2, Szófia)
Ha már itt vagyunk Szófiában, mindenképpen beszélnünk kell a filozófiáról, mert “szófia” azt jelenti “bölcsesség”.
Különbséget kell tennünk tudás és bölcsesség között. A tudás információt jelent. A bölcsesség pedig a létezésről alkotott komplett látásmódot. Azt is mondhatjuk tehát, hogy az igazi bölcsesség a szeretetre való gyakorlati képesség. Ez az élet nagy titka.
Az ok pedig amiért az indiai tradíciót gyakoroljuk, hogy tiszteljük ezt az ősi kultúrát. Mert ezen indiai tradíció formájában valami örök és univerzális érvényű dolog marad fenn a számunkra. Az indiai hagyomány nagyon ősi, több ezer éves múltra tekint vissza. Ez a tradíció sok-sok nehézséget átélt már, amivel mi itt nyugaton még csak nem is találkoztunk. Ha pedig tanulunk a kelet és India bölcsességéből felemelhetjük és tökéletesebbé tehetjük életünket.
Ha belegondolunk India jó néhány értékes dolgot adott már a világnak. Manapság például a „meditáció” vagy „jóga” az egész világon ismert kifejezések. Persze néha félreértelmezik ezeket a szavakat. Mert például divatgurukról beszélnek vagy a cégfilozófiáról, ez azonban nem a valódi dolog. A gurunak egy lelki személynek kell lennie, a filozófiának pedig az élet végső kérdéseivel kell foglalkoznia.
De hogy megérthessük és megpróbáljam illusztrálni mi is a gyakorlati bölcsesség, szeretnék elmondani egy történetet. Egyszer Konfucius, Lao Ce és az Úr Buddha találkoztak. Meglehet, hogy a történet nem pontos minden tekintetben, mégis a megértés szempontjából nagyon jó történet. Találkozott tehát ezen három nagy személyiség és megvizsgáltak egy dolgot, ami egy ecettel teli üveg volt. És tudjátok, Konfucius egy nagyon realista személy, filozófiája is realista. Beledugta tehát az úját az ecetbe, megkóstolta és így szólt: „Ez savanyú.” Ez után az Úr Buddha következett, aki egy kicsit pesszimista az élet valóságával kapcsolatban. Ő is beledugta tehát az úját az ecetbe, megkóstolta és így szólt: „Ez nem savanyú, ez keserű.” Azonban jött Lao Ce, aki szintén beledugta az úját az ecetbe és megkóstolta. Aztán így szólt: „Nem, ez nem savanyú, de nem is keserű, ez édes!”
Ez tehát a gyakorlati bölcsesség. Az életet, az élet ecetét kóstolgatjuk. Néha ilyennek, máskor amolyannak tűnik… ha azonban elég bölcs vagy számodra édes lesz.
Legyetek büszkék arra, hogy Szófia lakosai vagytok, a bölcsesség lakosai; és gyakoroljátok ezt a bölcsességet az élet jobb, végső célja érdekében. Mert megtalálhatjuk a boldogságot és édessé tehetjük az életet a Legfelsőbb Úrral, Krsnával való kapcsolat által.
Filed under: Magyar
Nov
5
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 2, Szófia)
Ha már élünk, meg kell találnunk annak legjobb módját, és értelmét. Mert különböző oldalakról kell megvizsgálnunk az élet ezen problémáját: miért jöttünk ide, hogyan éljünk és mi legyen életünk célja. Ha három szóban szeretnénk összefoglalni: az élet arról szól, hogy élni, szeretni és távozni.
Bölcsesség az, ha mindezeket tökéletes és helyes módon tudjuk csinálni.
Szeretném felhívni a figyelmeteket tíz alapelvre, úgy is mondhatjuk, hogy a jóga tízparancsolata. Van öt dolog, amit el kell kerülni és van öt dolog, amit gyakorolni ajánlott.
Az első dolog, amit el kell kerülnünk az erőszak. Ha kerüljük az erőszakot békések leszünk. Ahinszá – emlékezzetek Mahátmá Gandhi nagyszerű tanítására. Segített az embereknek abba, hogy megérthessék az erőszaknélküliség erejét. Általában azt gondoljuk, hogy ha valamilyen erős támadás ér bennünket, ugyan úgy kell visszatámadnunk. Az ahinszá által azonban az ember védelem alatt áll. Kipróbálhatjátok, amikor legközelebb bajba kerültök.
A második dolog, amit el kell kerülnünk az a hazugság, igaznak kell lennünk. Mert ha hazugságokat kezdünk terjeszteni, az egész rendszer nagyon bonyolulttá válik, egy idő után elfelejted, hogy kinek melyik verziót adtad elő. Jobb tehát az igazság mellett lehorgonyozni. Akkor egy nagyon egyszerű verziód lesz, és belső erőt is merítesz ebből.
A harmadik dolog, amit el kell kerülünk a lopás. Azt gondolom, ez egyértelmű, nem merülünk most részletekbe ezzel kapcsolatban.
Energiáink szabályozása végett a negyedik az, hogy kerülnünk kell a szabályozatlan tetteket az élet különböző szintjein, mint például a brahmacsarja. Hívhatjuk önuralomnak is, és önmagunk szabályozásával az élet különböző szintjein és energiáiban, nagyon erős és eredményes életet érhetünk el.
Végül pedig az ötödik dolog, amit el kell kerülnünk az a gyűjtögetés. Azt mondják, hogy a nyugati embernek tízezer – elmondhatom, gyakorlatilag haszontalan – dolog van az otthonában. Amikor hazamentek, csak kezdjétek el számolni, hogy mennyi fölösleges dolog van az otthonotokban. Meg kell találnunk azt a szintet, ami elegendő a számunkra.
Ezeket a dolgokat tehát kerülnünk ajánlott. De mi az, amit tegyünk? Először is gyakoroljuk a tisztaságot. Tisztaság kívül és belül, testi és szellemi tisztaság.
Ez után gyakoroljuk az elégedettséget, elégedettnek kell lennünk. Nem tudom, hogy ez itt hogyan van, de az emberek általában szeretnek panaszkodni, legtöbbször minden ok nélkül. Minden információ és a médiumok is megpróbálják azt sugallni, hogy mindig többre és többre van szükségünk! Legjobb tehát ha az elégedettség filozófiáját gyakoroljuk.
A harmadik dolog, amit ajánlott gyakorolni az az egyszerű élet. Mert az egyszerűség nagyon közel áll a hithez. Általában kívülről túlkomplikáljuk az életünket és belülről pedig – mondhatjuk – ostobákká válunk. Jobb az egyszerű élet és magas rendű gondolkodás.
A negyedik dolog a tanulás, a lelki tanulmányok. Meg kell értenünk kik vagyunk, meg kell értenünk hová tartozunk, be kell azonosítanunk célunkat. Ebben az értelemben az információ azt jelenti, hogy lélek vagyok, nem a test; a bölcsesség pedig azt jelenti, hogy Istenhez tartozom. Ha pedig tanulmányozzuk az írásokat – Biblia, Bhagavad-gítá, vagy Isten bármely más kinyilatkoztatását – nagyon magas eszményekkel társulhatunk.
Végső soron a jóga ezen tízparancsolata így értelmezhető: ísvara-pranidhána – imádat, Isten szolgálata. Ily módon tehát az alapinformációktól – hogyan tegyük tökéletessé életünket, hogyan szabályozzuk magunkat – eljutunk az isteni szolgálatig. Ez legyen a meditációnk, gyakorlatunk és legyen ez a távlatunk is.
Filed under: Magyar
Oct
29
(Bhakti Kamala Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. Szeptember 2, Szófia)
Mi a praszád? Tegyük fel például, hogy a bhaktáknak van egy konyhájuk, ahol krumpli chipset gyártanak. Amikor a teherautó megtelik, indulásra kész, háromszor megszólaltatják a dudát és hirtelen az összes chips mahápraszád lesz? „Mert mi bhakták vagyunk, én egy bhakta-sofőr vagyok, ő egy bhakta-szakács és itt a bhaktikus krumpli chips!!!” Nem, kérlek, fejezzük ezt be…
A minőséget keressük. A felajánlásunk nem csak a csengőrázásból áll. Saját magadat is oda kell adnod. A mi részünk, hogy elvégezzük a felajánlást, az Övé pedig, hogy elfogadja azt. Elfogadja vajon a kamion kürtjét? Azt hiszem valami mást akar, másfajta zenét. Nagyon érzékeny a hallása.
És az is biztos, hogy nem az érdekli, amit összemixelsz a konyhádban. Mert például Vaikunthán különféle kiváló étkek állnak rendelkezésére. Sokkal jobb boltjaik vannak mint a Billa. De hol eszik Krsna? Nem a Vaikunthán. Tisza bhaktái szívében és otthonában. Jasódá mama konyhájában eszik. Jasódá mama pedig megkóstolja: „Vajon elég jó-e ez az én Krsnámnak?” Egyszer én is erre a következtetésre jutottam, hogy Jasódá mamának meg KELL kóstolnia az ételt, másként nem lehet, mert oly nagy szeretettel rendelkezik kisfia iránt, hogy nem adhat neki olyasmit, ami túl meleg, vagy megégetné a száját, vagy hiányzik belőle valami. Ki kell próbálnia, hogy jó-e vagy nem. Ha pedig nem, akkor hozzá tesz még valami, és így boldog lesz, és Krsna is. De aztán összezavarodtam: „Lehet, hogy ez így mégsem helyes. Lehet, hogy mégsem ez a helyes megértés.” Aztán találkoztam egy ácsárjával, aki azt mondta: „Jasódá mama mindig megkóstolja amit Krsnának készít.”
Ez tehát felajánlásaitok minősége. Nem csak az ételről van szó. Ugyan így, amikor praszádot fogyasztasz az elfogadás minősége is számít. Mert a lelki energia jelen van, de képes vagy érzékelni? Vagy egyszerűen csak a hasadat szeretnéd megtömni, élvezetet akarsz meríteni az evésből? Az étkezésnek is minőséginek kell lennie. Képesített ételfogyasztókká kell válnunk.
Egyszer a régi időkben volt egy bhakta aki a lelki tanítómestere elé járult: „Kedves Mesterem, kétségek gyötrik szívem. Ott van a Krsna Dzsanmástamí és ott van Rádhástamí is. És valamit nem értek. Mi a magasabb Dzsanmástamí vagy Rádhástamí? A guru pedig így válaszolt: „Hogyhogy, ez teljesen egyértelmű! Mit gondolsz?” A fiú így válaszolt: „Nos, Dzsanmástamín egész nap böjtölünk. Rádhástamín pedig csak fél napig. Ezért meglehet, hogy Dzsanmástamí a magasabb, mert ott nagy böjtöt tartunk, talán az fontosabb.” A guru azonban így szólt: „Kedvesem, hogyan gondolkodhatsz ennyire alap szinten? Mivel Krsna nagyon emelkedett nagy tisztelettel fordulunk felé. Rádhá azonban nagyon édes, ezért délben már ehetsz. Krsnánál tehát a tisztelet dominál, Rádhánál pedig az édesség. Ezért a Rádhástamí ünnep is édesebb. Több nektárt tartalmaz és meg kell ízlelnetek Rádhiká édes nektárját.” A fiú nyitott szemmel és füllel hallgatta mesterét. Mivel elég jó kombinátor volt, így szólt: „De Gurudév, akkor miért nem eszünk mindig?” Így van? Logikus következtetés. Nem?
Mert ha van lehetőség folyamatosan fogyasztani a nektárt, ha ennyire tudjuk értékelni a praszádot, akkor folyamatosan ennünk kéne. Ilyen hangulatban kéne megbecsülnünk a praszádot. Ha ebben a hangulatban vagy, ehetsz egész nap. Ha ilyen hangulatban tudsz aludni, aludhatsz 24 órát egy nap. Végre, egy új távlat a brahmacsárík számára, hmm? „Fejlesztem a meditációm. Ne zavarj. Jóga-nidrában vagyok.” Mégis, ha valaki ilyen minőségben tud aludni, lehet az álmom a szolgálata. Azonban amíg nem vagytok azon a tisztasági szinten, szabályozzátok az étkezésetek és szabályozzátok az alvásotok.
Most se feledjétek a bhakti édes oldalát, amikor a bhakták beszélgettek és az egyik így szólt: „Tudjátok, én a praszád miatt jöttem:” Már egy fél élet óta gyakorolták a bhakti jógát. A második így szólt: „Én is a praszád miatt jöttem.” A harmadik pedig így szólt: „Nos, tudjátok… Én a praszád miatt maradtam.”
Ez tehát a minőség. Minőségi felajánlás és minőségi elfogadás. És kicsit nehezebb megérteni vagy látni ezeket a tulajdonságokat, amikor az emberi szintről beszélünk. Amikor arról beszélünk, hogy hogyan ér el minket az Isteni kegy, a kép sokkal tisztább. Ki ismeri azonban egy tiszta bhakta erejét? Szemmel nem látható, a felszínen nem észrevehető. Az áldás a létezésnek egy sokkal mélyebb fokán működik.
Filed under: Magyar
Oct
22
(Bhakti Kamala Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 2, Szófia)
Az imádság az esetek nagy részében észbeli, és jó esetben, egyedi esetekben pedig egy érzelmes kiáltás Isten felé. Meditáció az, amikor olyannyira kiüríted magad, hogy úgymond elveszted az irányítást azért, hogy Ő vegye át azt. Ahogy beszéltünk róla, fohászaitokban általában ti akarjátok irányítani Őt. Az igazi meditációban azonban azt akarod, hogy Ő irányítson téged. Ez a különbség.
A meditációban úgymond passzív elfogadó vagy: hívogató, megpróbálsz kapni, megérteni, elfogadni. Az imádságban magadat ajánlod fel, az energiáidat, szavaidat, gondolataidat.
Ha egyiket vagy másikat tisztán gyakorolod, nem mondhatjuk, hogy egyik magasabb szintű lenne, mint a másik. Mi a magasabb a sravanam vagy a kírtanam? Mindkettő jó. Először hallunk, aztán dicsőítünk. Először imádkozol, aztán meditálsz. Vagy fordítva. Minden összetevő jó tehát.
Oly szépen tudtok fohászkodni ha magatok alatt vagytok, tele vagytok problémákkal. Nem igaz? Meglehet, hogy nehéz ebben a helyzetben meditálni. Szeretnéd megállítani a gondolatok áramlását, de olyan ez, mint egy óriási vihar a fejedben. Ilyen pillanatokban nem tudsz meditálni, de fohászkodhatsz! Az egy kicsit más.
Ha van tehát a társaságban egy fohászokra megfelelő személy, akinek az imáit az Úr mindig meghallgatja, fordulj hozzá: „Kérlek, imádkozz egy kicsit értem!” Ha pedig van egy olyan személy, aki szépen meditál, tanulj meg tőle meditálni. Ha van olyasvalaki, aki jól mantrázik, tanulj meg tőle mantrázni. stb. Ha valaki szépen szolgálja Gurudévet, forduljunk hozzá, hogy magunk is megtanulhassuk hogyan szolgáljuk szépen Gurudévet. Ez a helyes módszer. Ezért a Gaudíja Math-ban a bhakták nem küzdöttek a guru maradékaiért, hanem az egyik tanítvány ajtaja előtt várakoztak, akinek nagyfokú odaadása volt a mester felé. Kunydzsabihárí Vidjábhúsan mahápraszádamját várták, hogy elérhessék azt az odaadást mellyel ő rendelkezett Gurudévája felé.
De természetesen kérlek ne próbáljátok meg elkapkodni a praszádamot egymás tányérjáról! „Ó azt hallottam a leckén, hogy elfogyasztva….” és minden tányért begyűjtesz „mert Dámódar nagyon jól mantrázik, ő pedig szépen énekel, a másik pedig valami másban jó. Ily módon tehát én lehetek a legkiválóbb!” Azonban ha segítségre van szükségetek, útmutatásra, konzultációra, tudnotok kell hová fordulhattok.
Egyszerűen csak kövessétek a bhakták lábnyomait, akiknek fohászát meghallgatta az Úr és vegyetek egy kis port. Akkor megértitek. Ez a mi fohászunk.
Filed under: Magyar
Oct
15
(Bhakti Kamala Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 2, Szófia)
Mikor elkezdünk mantrázni, elindul a varázslat. Mert nagyon sokszor a lelkünket annyira befedi az anyag, az illúzió, hogy majdnem lehetetlen, hogy egy csöppet is kilássunk belőle. Néha még mozdulni is nehéz. Ha azonban szeretnéd megmozgatni a lelked, szeretnéd lerázni az illúzió ezen szoros kötelékét, csak kezdj el szíved legmélyéről mantrázni vagy énekelni.
Azt mondják Istent nagyon könnyű megközelíteni, mert nagyon közel van. Ne kerüljetek hát távol Tőle! Mikor megszólal a bhadzsan vagy te repülsz oda, vagy az a világ repül ide. Vagy félúton találkozunk.
Mikor reggel összegyűlünk, vagy csak magad vagy, mert nincs lehetőség együtt lenni, mi az, amit tehetünk? Csinálhatsz egy kis felajánlást az otthonodban, felajánlhatsz néhány virágot, füstölőt… Mert így azzal indul a napod, hogy adsz Istennek, és ez így tökéletes. Aztán énekelsz, dicsőíted. Dicsőítheted egyetemes formában: „óm namó bhagavaté vászudévája”, ez egy egyetemes ima. Vagy mondhatod több raszával: „Dzsaja Rádhé Sjám Dzsaja Rádhé Sjám”. Ahogy tetszik. Az éneklés szárnyat ad a léleknek. Nem tudsz többé az illúzióban ragadni, a lelked egyszerűen csak szárnyalni kezd. Miután reggel leromboltad tudatosságod korlátait csak ülsz csendben, teljesen némán, megnyitod mindazon különböző dolgokat, amiket meg kell nyitnod, megszabadulsz minden bonyodalomtól, amitől meg kell szabadulnod, kitárod szíved végül, teljesen… Ez egy nagyon fontos lépés, ne hagyjátok ki… Aztán megérinted a dzsapádat… és villámok szikráznak a dzsapa-szemek körül. Ahogyan a moziban szokták mutatni, történik valami és hírtelen elektromosság cikázik az illető körül… Olyannyira fel vagy töltve lelki energiával, hogy amikor megérinted a dzsapádat… szikrázik… Oly sok energia van jelen, oly sok szépség. Ilyennek kéne lennie a reggeli dzsapázásod minőségének, szikrák és villámok. És ha ilyen csodálatosan indul, tökéletes lesz a napod.
Filed under: Magyar
