Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaOct
22
(Bhakti Kamala Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 2, Szófia)
Az imádság az esetek nagy részében észbeli, és jó esetben, egyedi esetekben pedig egy érzelmes kiáltás Isten felé. Meditáció az, amikor olyannyira kiüríted magad, hogy úgymond elveszted az irányítást azért, hogy Ő vegye át azt. Ahogy beszéltünk róla, fohászaitokban általában ti akarjátok irányítani Őt. Az igazi meditációban azonban azt akarod, hogy Ő irányítson téged. Ez a különbség.
A meditációban úgymond passzív elfogadó vagy: hívogató, megpróbálsz kapni, megérteni, elfogadni. Az imádságban magadat ajánlod fel, az energiáidat, szavaidat, gondolataidat.
Ha egyiket vagy másikat tisztán gyakorolod, nem mondhatjuk, hogy egyik magasabb szintű lenne, mint a másik. Mi a magasabb a sravanam vagy a kírtanam? Mindkettő jó. Először hallunk, aztán dicsőítünk. Először imádkozol, aztán meditálsz. Vagy fordítva. Minden összetevő jó tehát.
Oly szépen tudtok fohászkodni ha magatok alatt vagytok, tele vagytok problémákkal. Nem igaz? Meglehet, hogy nehéz ebben a helyzetben meditálni. Szeretnéd megállítani a gondolatok áramlását, de olyan ez, mint egy óriási vihar a fejedben. Ilyen pillanatokban nem tudsz meditálni, de fohászkodhatsz! Az egy kicsit más.
Ha van tehát a társaságban egy fohászokra megfelelő személy, akinek az imáit az Úr mindig meghallgatja, fordulj hozzá: „Kérlek, imádkozz egy kicsit értem!” Ha pedig van egy olyan személy, aki szépen meditál, tanulj meg tőle meditálni. Ha van olyasvalaki, aki jól mantrázik, tanulj meg tőle mantrázni. stb. Ha valaki szépen szolgálja Gurudévet, forduljunk hozzá, hogy magunk is megtanulhassuk hogyan szolgáljuk szépen Gurudévet. Ez a helyes módszer. Ezért a Gaudíja Math-ban a bhakták nem küzdöttek a guru maradékaiért, hanem az egyik tanítvány ajtaja előtt várakoztak, akinek nagyfokú odaadása volt a mester felé. Kunydzsabihárí Vidjábhúsan mahápraszádamját várták, hogy elérhessék azt az odaadást mellyel ő rendelkezett Gurudévája felé.
De természetesen kérlek ne próbáljátok meg elkapkodni a praszádamot egymás tányérjáról! „Ó azt hallottam a leckén, hogy elfogyasztva….” és minden tányért begyűjtesz „mert Dámódar nagyon jól mantrázik, ő pedig szépen énekel, a másik pedig valami másban jó. Ily módon tehát én lehetek a legkiválóbb!” Azonban ha segítségre van szükségetek, útmutatásra, konzultációra, tudnotok kell hová fordulhattok.
Egyszerűen csak kövessétek a bhakták lábnyomait, akiknek fohászát meghallgatta az Úr és vegyetek egy kis port. Akkor megértitek. Ez a mi fohászunk.