Sharanagati

Mi a praszád? Tegyük fel például, hogy a bhaktáknak van egy konyhájuk, ahol krumpli chipset gyártanak. Amikor a teherautó megtelik, indulásra kész, háromszor megszólaltatják a dudát és hirtelen az összes chips mahápraszád lesz? „Mert mi bhakták vagyunk, én egy bhakta-sofőr vagyok, ő egy bhakta-szakács és itt a bhaktikus krumpli chips!!!” Nem, kérlek, fejezzük ezt be…

A minőséget keressük. A felajánlásunk nem csak a csengőrázásból áll. Saját magadat is oda kell adnod. A mi részünk, hogy elvégezzük a felajánlást, az Övé pedig, hogy elfogadja azt. Elfogadja vajon a kamion kürtjét? Azt hiszem valami mást akar, másfajta zenét. Nagyon érzékeny a hallása.

És az is biztos, hogy nem az érdekli, amit összemixelsz a konyhádban. Mert például Vaikunthán különféle kiváló étkek állnak rendelkezésére. Sokkal jobb boltjaik vannak mint a Billa. De hol eszik Krsna? Nem a Vaikunthán. Tisza bhaktái szívében és otthonában. Jasódá mama konyhájában eszik. Jasódá mama pedig megkóstolja: „Vajon elég jó-e ez az én Krsnámnak?” Egyszer én is erre a következtetésre jutottam, hogy Jasódá mamának meg KELL kóstolnia az ételt, másként nem lehet, mert oly nagy szeretettel rendelkezik kisfia iránt, hogy nem adhat neki olyasmit, ami túl meleg, vagy megégetné a száját, vagy hiányzik belőle valami. Ki kell próbálnia, hogy jó-e vagy nem. Ha pedig nem, akkor hozzá tesz még valami, és így boldog lesz, és Krsna is. De aztán összezavarodtam: „Lehet, hogy ez így mégsem helyes. Lehet, hogy mégsem ez a helyes megértés.” Aztán találkoztam egy ácsárjával, aki azt mondta: „Jasódá mama mindig megkóstolja amit Krsnának készít.”

Ez tehát felajánlásaitok minősége. Nem csak az ételről van szó. Ugyan így, amikor praszádot fogyasztasz az elfogadás minősége is számít. Mert a lelki energia jelen van, de képes vagy érzékelni? Vagy egyszerűen csak a hasadat szeretnéd megtömni, élvezetet akarsz meríteni az evésből? Az étkezésnek is minőséginek kell lennie. Képesített ételfogyasztókká kell válnunk.

Egyszer a régi időkben volt egy bhakta aki a lelki tanítómestere elé járult: „Kedves Mesterem, kétségek gyötrik szívem. Ott van a Krsna Dzsanmástamí és ott van Rádhástamí is. És valamit nem értek. Mi a magasabb Dzsanmástamí vagy Rádhástamí? A guru pedig így válaszolt: „Hogyhogy, ez teljesen egyértelmű! Mit gondolsz?” A fiú így válaszolt: „Nos, Dzsanmástamín egész nap böjtölünk. Rádhástamín pedig csak fél napig. Ezért meglehet, hogy Dzsanmástamí a magasabb, mert ott nagy böjtöt tartunk, talán az fontosabb.” A guru azonban így szólt: „Kedvesem, hogyan gondolkodhatsz ennyire alap szinten? Mivel Krsna nagyon emelkedett nagy tisztelettel fordulunk felé. Rádhá azonban nagyon édes, ezért délben már ehetsz. Krsnánál tehát a tisztelet dominál, Rádhánál pedig az édesség. Ezért a Rádhástamí ünnep is édesebb. Több nektárt tartalmaz és meg kell ízlelnetek Rádhiká édes nektárját.” A fiú nyitott szemmel és füllel hallgatta mesterét. Mivel elég jó kombinátor volt, így szólt: „De Gurudév, akkor miért nem eszünk mindig?” Így van? Logikus következtetés. Nem?

Mert ha van lehetőség folyamatosan fogyasztani a nektárt, ha ennyire tudjuk értékelni a praszádot, akkor folyamatosan ennünk kéne. Ilyen hangulatban kéne megbecsülnünk a praszádot. Ha ebben a hangulatban vagy, ehetsz egész nap. Ha ilyen hangulatban tudsz aludni, aludhatsz 24 órát egy nap. Végre, egy új távlat a brahmacsárík számára, hmm? „Fejlesztem a meditációm. Ne zavarj. Jóga-nidrában vagyok.” Mégis, ha valaki ilyen minőségben tud aludni, lehet az álmom a szolgálata. Azonban amíg nem vagytok azon a tisztasági szinten, szabályozzátok az étkezésetek és szabályozzátok az alvásotok.

Most se feledjétek a bhakti édes oldalát, amikor a bhakták beszélgettek és az egyik így szólt: „Tudjátok, én a praszád miatt jöttem:” Már egy fél élet óta gyakorolták a bhakti jógát. A második így szólt: „Én is a praszád miatt jöttem.” A harmadik pedig így szólt: „Nos, tudjátok… Én a praszád miatt maradtam.”

Ez tehát a minőség. Minőségi felajánlás és minőségi elfogadás. És kicsit nehezebb megérteni vagy látni ezeket a tulajdonságokat, amikor az emberi szintről beszélünk. Amikor arról beszélünk, hogy hogyan ér el minket az Isteni kegy, a kép sokkal tisztább. Ki ismeri azonban egy tiszta bhakta erejét? Szemmel nem látható, a felszínen nem észrevehető. Az áldás a létezésnek egy sokkal mélyebb fokán működik.