Sharanagati

A tökéletességhez vezető ösvény gyakorlati, szellemi és misztikus ösvény. Hogy melyik a gyakorlati oldala? A gyakorlati oldal az, hogy megérted, mi a helyes és mi a helytelen, mi segít a fejlődésedben és mi jelent akadályt a fejlődésben. De sajnos az emberek olyan különleges teremtmények, hogy teljes erőből azt gyakorolják, ami helytelen, s még nagyobb erővel kerülik el azt, ami helyes. Lelkünk legmélyén mindannyian tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek ellenére, mennyi hibát, mennyi bűnt követtetek, követtünk mindannyian el? Tehát gyakorlatiasnak kell lennünk. El kell kerülnünk azt, ami rossz, ami helytelen és gyakorolnunk kell a jót.

Az életünk jobbá tételének vannak gyakorlati módjai. Az egyik – ami nagyon ajánlatos azok számára, akik a belső megvilágosodást keresik – hogy megváltoztatjuk, hogy milyen energiát viszünk be a testünkbe. Mivelhogy a test egy rendszer, aminek külső energiára van szüksége a fenntartásához: mint például ételre, vízre, levegőre gondolatokra, annyi mindenre. Mennyi ideig tudunk étel nélkül élni?

Válasz: Másfél hónapig.

Szvámi Tírtha: Helyes. Körülbelül negyven napig, amíg a test el nem kezdi lebontani saját szöveteit. Tehát, hölgyek, figyelem! A fogyás nem az élet végső célja. Menyi ideig tud az ember víz nélkül meglenni?

Válasz: Három napig.

Szvámi Tírtha: Nos, egy teve mondjuk egy vagy két hétig, de az ember sokkal kevesebb ideig, ugye? És levegő nélkül? Pár percig. Mekkora figyelmet szentelünk az ételnek és az evésnek, ennek, meg amannak, és mennyire figyelünk oda a légzésünkre? Annyi mindent tudtok a jógáról, tehát koncentráljatok a levegőre! Miért? Ha az ember a légzését szabályozni tudja, akkor az elméjét is tudja uralni.

Tehát a gyakorlati dolog az, hogy megpróbáljuk a legjobb energiákat meginvitálni.a szervezetünkbe. Ezért a jógiknak ajánlatos olyan ételt fogyasztaniuk, ami ahimsa, “erőszak mentes” étel. És ugyanígy meg kell válogatnunk a gondolatokat és a benyomásokat, amiket magunkévá teszünk. Mindez a gyakorlati részre vonatkozik – légy tiszta lény, és tükrözd ezt a tisztaságot!

A szellemi oldal: kutasd az abszolút igazságot! Az egyik legfontosabb indiai szentírásban a Védánta szútrában az áll, hogy az ember valódi élete akkor kezdődik, amikor elkezd a lélekről tudakozódni. Először ez egy intellektuális kutatás – mi az igazság, mi az, ami nem valódi, mi a hamis – de ez később átalakul istenkereséssé.

A harmadik pedig a misztikus rész. Hú, ez érdekes, ugye? Ha valami titkos, ha valami misztikus, az nagyon érdekes a számunkra. Egyszer azzal a címmel szerveztünk egy előadást, hogy “Titkos tanítások”. Kétszer annyian vettek részt, mint általában.Mindannyian a titkokat és misztikus tapasztalásokat keressük.

De egyszer volt egy nagyon kedves történet – egy bhakta, egy gyakorló az élet gyakorlati és misztikus oldaláról tudakozódott egy gurutól. Ügynökként dolgozott, tehát ezt kérdezte: “Szvámidzsi, elmagyaráznád nekem, kérlek, hogy hogyan lesz egy üzlet sikeres? Hogy van az, hogy az emberek végül megveszik a termékeimet?”A guru ezt válaszolta: “Van egy gyakorlati és egy misztikus oldala is ennek.” Mindenki nagyon kezdett figyelni: ‘Na, most fogjuk hallani a misztikus oldal titkait.’ A szvámidzsi ekként válaszolt: A gyakorlati oldal az, hogy imádkozol és meditálsz; a misztikus pedig az, hogy az emberek meg vásárolni fognak.” Ennyit a gyakorlati és a misztikus oldalról. Ha gyakorlod a misztikát, akkor a misztikád nagyon gyakorlatias lesz.

Mi a tökéletességhez vezető út; hiszen mindannyian egyetértettünk abban, hogy létezik a tökéletesség! A tökéletesség az, amikor nem a legfelsőbb forrástól függetlenül használod az energiádat – harmónia. A lelki kultúra azt jelenti, hogy harmóniában vagyunk az univerzummal.

Mégis, a tökéletesség egészen különböző az emberek megértési szintjétől függően. Egy italozónak a tökéletességet az alkohol megszerzése jelenti. Egy szerető számára a tökéletesség a szeretettjével való találkozást jelenti. Egy kapzsi ember számára a tökéletesség mág több pénz megszerzését jelenti. Ám mi látjuk, hogy ez mind felszínes. Mi lehet a végső tökéletesség, kérlek mondjátok el a Ti ötleteiteket! Gondoltatok-e már arra: mi a végső tökéletesség? Itt az idő.

Valaki: Önmegvalósítás.

Szvámí Tírtha: Ó! Nagyon jó!

Mások: A harmónia elérése. Az Istennel való kapcsolat. Valamennyi egyéni tökéletesség fölé emelkedés.

Szvámí Tírtha: Nagyon szép! Így most már a lényegire tudunk összpontosítani. A legfelsőbb tökéletesség az, amikor három alapvető tulajdonságotokat felismeritek. Mondhatjuk azt, hogy az igazi önmegvalósítás az, amikor megértjük, hogy mi leges-legelsősorban nem a testtel vagyunk azonosak. A test el fog tűnni, de ti érzitek magatokkal kapcsolatban, hogy valamivel többek vagytok. Miből is áll a test? Körülbelül hetven százaléka víz, igaz? Azon kívül egy kis kalcium a csontokban, egy kis vas a vérben…ha utánaszámolunk, talán ha száz leva valamennyi összetevő. Mégis egy kicsit becsesebbnek érezzük magunkat száz levánál, igaz? Mi nem ez a tünékeny test vagyunk, hanem valami több! Ez az, ami után kutatnunk kell!

Először meg kell értenünk, hogy örökkévaló lelkek vagyunk, nem mulandó anyagi test, hanem örökkévaló lélek. Segít ez nektek az élet nehézségeinek elviselésében? Mondhatjátok, hogy ’hé, várj egy percet! Ha ez mindörökké így folytatódik – nem! Állítsátok meg! Azt hittem, hogy a szenvedés csak az én múlandó testemre korlátozódik. Ha ez állandó – ó…!’ Ám minthogy a korlátozott anyagi élet csupán az eredeti torzított visszatükröződése, egy örök valami, meg kell, hogy értsétek, hogy az örökkévaló élet nem annyira borzalmas, mint az anyagi.

Az első és legfontosabb tehát annak megértése, hogy nem korlátozott testek, hanem örökkévaló lelkek vagyunk, csillagporból állunk. A második pedig az, hogy tudatos entitások vagyunk. Ez igaz? Mindig képesek vagyunk tudatos entitásként cselekedni? Ó, olyan sokszor nagyon felszínesen cselekszünk, elveszítjük a türelmünket – bár a jóga önfegyelmet jelent – mégis néha kiabáltok vagy vitatkoztok, elveszítve béketűréseteket. Helyesen kell hát használnunk a tudatosságunkat. Ebben az értelemben pedig a tudatosság nemcsak egy elméleti játszma, nem az elme játéka, hanem egy esély korlátozottságunk átlépésére. Az agyunkat kell használni ahhoz, hogy a közelébe férkőzzünk olyasvalaminek, ami meghaladja az agyi képességeinket. Valójában mindannyian az isteni megvilágosodás misztikus megtapasztalását keressük. Ez azt jelenti, hogy egy képességet kell használnotok – az agyat, az elmét és a tudatosságot – annak érdekében, hogy elérhessetek egy magasabbat, felettetek állót.

A tudatosság életerőt is jelent. Természetesen most nem a pránáról beszélek, hanem a csétanáról. Ebben a tekintetben tudatosság nélkül hasztalan a létezés. Hiszen legutoljára egyetértettünk abban, hogy az ilyesfajta létezés egy uborkáéhoz hasonlatos. Egy kicsit emeljétek hát fel ennek szintjét! Ha egy kicsit több tudatosságot adunk a létezésünknek, akkor e szint fölé emelkedhetünk.

A végső tulajdonság pedig, amelyet mindannyian bírunk, ne feledjétek: az ánanda, vagyis a lélek boldogsága. A belső üdvösség, amit transzban lehet megtapasztalni.

Ezek a lépések tehát azok, amelyeket az önmegvalósítás felé vezető úton meg kell tennünk. Megérteni, hogy nem mulandó testek, hanem örökkévaló lelkek vagyunk; hogy tudatosak vagyunk – valamely Isten által megadatott nyomós oknál fogva – ez jó ok arra, hogy kiutat találjunk az anyagi létezésből. Idefelé jövet egy nagy épület mellett jöttünk el, amin ez a felirat állt: LABIRINTUS. Nem akarok most nagy hírverést, de akkor érdeklődni kezdtem: ’Mi ez? ’ Mi van ott?

Krpadhám: Ott bútort árulnak.

Szvámí Tírtha: Arra jutottam, hogy ez egy bevásárlóközpont, ahol az emberek eltévedhetnek, tehát ez az anyagi létezést, a labirintust szimbolizálja. Hiszen még egy egér is megtalálja a labirintusból kifelé vezető utat! Használjátok az eszeteket! Találjátok meg az anyagi lét labirintusából kifelé vezető utat! Ha pedig eléggé értelmesek vagyunk, meg kell értenünk, mit is jelent a valódi boldogság. Az igazi boldogság nem az anyagi tárgyak birtoklásából ered – az emberek nagy része úgy véli, az élet a tárgyak birtoklásból és az emberek kihasználásából áll. Pedig valójában nem. Azt jelenti, hogy valamennyi körülménytől függetlenek vagyunk, embertársainkat és a többi élőlényt szolgáljuk azzal az elképzeléssel a fejünkben, hogy ők is a mi isteni testvéreink, csillagporból születtek.

Ugorjunk a harmadik pontra! Nem ti vagytok az univerzum középpontjai, ugye? Mi nem tudjuk, mi gondoljuk, hogy ez nem így van. Objektívan nézve ez az igazság, ám szubjektív szemszögből nem ez az igazság. „Én vagyok az életem középpontja!” Hiszen az emberi lény, vagy az emberi lényben lakó lélek ennek az egész létezésnek egy nagyon is fontos eleme. Csupán három tényező létezik itt: az egyik mi vagyunk, a második a minket körülvevő világ, a környezet, az univerzum; és a harmadik az a vezérlő értelem, amely mindkettőt ellenőrzése alatt tartja. Ez tehát egy háromszöghöz hasonlatos. Ti vagytok az egyik sarokban, a másik sarokban az anyagi sík, a felettük lévő sarok pedig az isteni elv, az Istenség, Isten. Nekünk pedig ebben a rendszerben kell meg találnunk a saját utunkat, helyünket és céljainkat.

Tehát egy nézőpontból mi vagyunk az univerzum középpontja, mivel életetünk nagyon fontos a számunkra. Egyszer véleményeket kutattunk. Spirituális körben gyűltünk össze egy tréning keretében, és mindannyiunknak meg kellett határoznia ez emberség három szabályát, mintha csak ’Istenek volnánk’. Valaki elkésett, és neki is elmagyaráztuk, hogy mit is csinálunk. Azt mondtuk: „Mi mindannyian azt képzeljük, hogy mi vagyunk Isten…”. Ekkor ő félbeszakított minket: „Azt hittem, az én vagyok.”.

Tehát az egyik szemszögből valamennyien úgy gondoljuk és reméljük, hogy valahogyan mi vagyunk a középpontban. Van egy objektív, és egy szubjektív univerzumunk is. A közöttük lévő kapcsolat pedig nagyon fontos. Hallottatok már a mikro- és a makrokozmoszról – a kettő között lévő kapcsolat nagyon fontos. Valójában mondhatjuk, hogy mi csillagporból vagyunk. Vagyis megvan az a képességetek, hogy belül ragyogjatok. Ám ha azt hisszük, hogy csak mi vagyunk az univerzum közepe, akkor néhány problémával nézhetünk szembe, hiszen fogtok találkozni más emberekkel is, akik ugyanezt gondolják, és ebben máris kész a konfliktushelyzet.

Ezért kell betartanunk a negyedik elvet is, amely szerint: létezik isteni elrendezés. Ahol az emberi képesség véget ér, ott kezdődik az isteni könyörület. Ez egy nagyon fontos elve ennek az elrendezésnek. Aktív partnereknek kell lennünk ebben a tapasztalásokkal teli életben, mivel minden, ami számunkra megadatott, az származik valakitől. A testet a szüleinktől kaptuk, az értelmünket pedig Istentől, az örök élet is mindig ott van, az igazi lelki boldogság a mi célunk – ez tehát olyan, mint egy rendszer. Minél inkább megtisztulunk, annál inkább megértjük a rendszer működését. Ezért a jóga gyakorlása segít ráhangolódni ezekre az univerzum isteni rezgéseire. Utána az lesz a reakció, hogy érzitek a békét, az integritást. ez a visszacsatolás.

Ezek után, ha átgondoljuk az ötödik elvet – hogy az istenszeretet az út – ezt azáltal érthetjük meg, hogy megpróbáljuk megvizsgálni, hogy tapasztalatunknak melyik a legerősebb eleme. Az nem a hatalom, nem az intellektus, nem is a pénzügyek vagy a befolyás, még csak nem is a politika…Ez a csillagpor csiszolása a ti szívetekbe és lelketekbe. Az a csiszolás generál energiát, és az az energia a ti szeretetre való képességetek. Mi történik, ha mi a saját csillagpor rezgéseinket odaadjuk az emberi lényeknek? Az ideális, romantikus történetekben ez teljesül. Gyakorlatilag – minden valószínűség szerint frusztráltak lesztek. Hiszen az univerzum sok-sok különböző központja csak össze fog ütközni. Ezért jobb, ha a Legfelsőbb Személyt tesszük a középpontunkba, hiszen ha a végső energiánkat a Legfelsőbb Úr, Krsna szolgálatába állítjuk, akkor nem leszünk frusztráltak.

Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek és sajnálom, hogy elkéstem. Ám sohasem késhetünk le a tökéletességről. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk ebben a gyönyörű jógacentrumban, amely a kórházon belül egy nagyon különleges hely, ugye? A kórházakban meg tudják gyógyítani a testet, a jógaközpontokban pedig a lelket. Ily módon a teljes komplexum: a test, szellem, és lélek – ellenőrzés alatt áll.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben gyakoroljátok a jógát, ugye? Mit is jelent a jóga a mi életünkben? A jóga a kapcsolatot jelenti. Ha kontroll alatt tartjátok a fizikai tevékenységeiteket, akkor az elmétek meghozza számotokra a belső nyugalmat, ha pedig megvan a belső békétek, akkor ez fog segíteni abban, hogy a béke kívül is győzedelmeskedjen.

Ma azért gyűltünk össze, hogy egy különleges témát megvitassunk – a jóga mint a tökéletesség ösvénye. Tudnátok egy kicsit segíteni nekem? Kérlek, tegyétek fel a kezeteket, ha úgy gondoljátok, hogy létezik tökéletesség. Mindkét kezeteket, rendben? Úgy vélem, ez egy egységes remény mindannyiunk számára, hogy a tökéletesség létezik. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ennyire pozitív környezetben vagyunk. Néha olyannyira nehéz megmagyarázni az embereknek, hogy a tökéletesség létezik!

De jön a következő kérdés: vajon a tökéletesség individuális, szubjektív tapasztalat, vagy valami objektívan, tőlünk függetlenül létező valami? Mit gondoltok?

Válasz: Vörös.

Szvámí Tírtha: Éppen mint az enyém. Milyen az ég színe felettünk? Mindannyiunk számára kék. Milyen a Fekete-tenger színe?

Válaszok (nevetve): Fekete, kék….

Szvámí Tírtha: Igen. Tehát megannyi közös dolgunk van. És megannyi egyedi dolgunk van. Ez hozza meg az élet szépségét. Az egység és különbözőség ugyanannak az éremnek a két oldala. És mi van körbe írva? A létezés öt szabálya. Elmondjam nektek ezeket?

Az első…néhányan azt mondják, hogy pesszimista, de én azt mondom, ez a realista szemlélet: “Az élet nehéz.” Egyetértetek? Vagy legalábbis, ha szolidabban szeretnénk megfogalmazni: “Az élet nem túl könnyű.” Ám a második pont már nagyon is pozitív megközelítés, így szól: “közel a segítség.” Tehát az élet nehéz, de közel a segítség. A harmadik a leglesújtóbb: “Nem te vagy az univerzum középpontja.” Bármennyire is nehéz ezt megemészteni, sajnálom, de ez az igazság. Ám a negyedik egy kis reménnyel kecsegtet számunkra: “Van isteni elrendezés.’ Az ötödik pedig a lényegi rész: “Az út az istenszeretet. “

Ezek közül melyiket vitassuk meg bővebben?

Válasz: az elsőt.

Szvámí Tírtha: Hát, úgy vélem, az élet nehézségeiről mindannyian rendelkezünk gyakorlati tapasztalatokkal. Azt hiszem, mindannyian tudnánk mesélni.

Haladjunk lépésről lépésre. Nem elég az élet nehézségeit körvonalazni, mert az nem segít nekünk. Jobban tesszük, ha a megoldásokat keressük, ha a tiszta ideákat keressük. Ez az anyagi világ, ez a földi lét, amiben éppen most élünk, nagyon ambivalens, és mindig két oldala, két aspektusa van. Mint például ez: nehéz, de a segítség közel. Tehát, ha a tapasztalataink mögé akarunk nézni, akkor nagyon magas és tiszta ideák mellett kell elköteleződnünk. Miért kapják meg ezt a segítséget az emberi élőlények? Azért, hogy felülkerekedjenek a nehézségeken. És amikor visszatértek, hogyan éreztek az életetekkel kapcsolatban? “Rendben volt.” Ha visszatekintünk a múltba, látnunk kell azt a szép elrendezést, ahogyan lépésről lépésre értük el azt a pontot, ahol most vagyunk. Ha előretekintetek, a kép homályos lehet, ám az értelmünket használva meg kell értenünk, hogy a múltunk is teljesen isteni irányítás alatt áll, és a jövőnk is ehhez hasonlóan teljesen isteni irányítás alatt áll. Annyi hatalmunk van. Nektek mindannyiatoknak sok hatalmatok van. Energiátoknak és értelmeteknek csak jelentéktelen részét használjátok. Nagyon jelentéktelen részét. A ti erőforrásaitok hatalmasak. A jóga segít nekünk kiaknázni az energiánkat, és felszínre hozni azokat.

Az élet realitásai, vagy nehézségei szintén a nézetünktől függenek. Ugyanakkora mennyiségű energiával lehetünk elégedettek vagy elégedetlenek – ez a mi saját választásunk. Ismeritek azt a nagyon egyszerű példát, mi szerint a csésze vagy félig van tele, vagy félig üres. A nehéz és könnyű helyzetek mindig váltogatják egymást. A nappal után jön az éjszaka. És az éjszaka után a nappal következik – remélhetőleg. Tehát melyik a jobb? A nap vagy az éjszaka? Nem mondhatjuk, hogy az egyik jobb, mint a másik, hiszen folyton folyvást váltakoznak. Ehhez hasonlóan az élet kettősségei is a Földön: a jó s a rossz mindig váltakozik. Ám még ha valami megpróbáltatással is nézünk szembe, ne feledjük a második szabályt, hogy közel a segítség.

(folytatása következik)

Paramánanda kérdése: Tudnál nekünk valamit mondani az Úrnak történő ételfelajánlás dicsőítéséről?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon gyakorlatias szolgálat arra, hogy másfajta képességünket is a Legfelsőbb szolgálatába állítsuk, ez pedig az ízlelésünk. Nincs szükség ízlelésetek, vagy az étkezés megtagadására, ám lelkivé kell tennünk a táplálkozást. Hiszen a testünk olyan, mint egy hangszer – az isteni szolgálat és a tökéletesség elérésének eszköze. Ezért hát a testet táplálnunk kell valahogyan, ám tegyük azt helyesen. Éppúgy, mint amikor van egy diesel autótok – nem benzint tesztek a motorba, hiszen akkor nem fog helyesen működni. Ehhez hasonló a táplálkozás is, bár az emberi test kissé bonyolultabb az autónál, ám a megfelelő energiával kell megtölteni.

Az étel hatása három síkon érvényesül: táplálja a testet, megtisztítja a szívet és élteti az átman-t, a lelket. Ezért ha egy ilyen alapvető funkciót, mint az evés lelkivé teszünk, annak nagyon pozitív hatása lesz az egész rendszerre.

Ám hogyan tehetjük lelkivé táplálkozásunkat? Áldozat segítségével. Hiszen ha magunkhoz vesszük az áldozat maradványait, az meg fog minket tisztítani, meghozza az áldozat eredményét. Ezért először áldozatként felajánljuk ételünket Istennek, és utána, ha Ő elfogadja, magunkhoz vesszük. Ez azt jelenti, hogy elsősorban Neki szól, utána pedig nekünk. Minden először Neki szól, és utána mi vesszük el. Csakúgy, ahogy a füstölőt is először felajánljuk, utána pedig élvezzük az illatát. Amit ti élveztetek először, hogyan ajánlhatnátok fel valamely Legfelsőbbnek? Ezért nem élvezzük az ételt sem mindaddig, amíg fel nem ajánlottuk Krsnának.

Az étel felajánlása egy nagyon intim kapcsolat. Amikor Sacsi Anya felajánl, Maháprabhu mindig jelen van. Ekképpen válik meditációvá az evés, és a főzés – a tanítványok pedig szeretnek meditálni.

Néhány évvel ezelőtt történt egy csoda, a tej csodájának nevezték. India egyes templomaiban Ganés elkezdte elfogadni a számára felajánlott tejet. A kis edényekből és csészékből a tej egész egyszerűen eltűnt az oltárokon! A hír futótűzként terjedt. Az emberek elmentek azokba a templomokba, hosszú sorban álltak hogy adhassanak tejet Ganésnak. A hír a múrtik között is elterjedt, és más helyeken is kezdték elfogadni a tejet. Egy hatalmas hullámhoz hasonlóan olyannyira sokat, hogy az élet gyakorlatilag megbénult Delhiben. A bankok bezártak, az irodákat becsukták, és mindenki tejjel a kezében sietett Delhibe. Le is filmezték, ahogyan az emberek egy kis kanálban adtak tejet Ganésnak, a tej pedig eltűnt. Azután ez másik országokba is átterjedt, még Londonba is. Londonban szintén összegyűltek a hinduk, és vártak a templomok ellőtt. Egy ember így szólt: „Hát, én könyvelő vagyok, és ateista. De az emberek azt mondták, valami történik itt. Így én is eljöttem, és az Isten szerelmére, hoztam egy kis tejet.”.

Ezután a tudományos tekintélyek Indiában elkezdték megmagyarázni a helyzetet – szerintük a kövek szerkezete nyelte el a tejet. Tehát, mondjuk egy olyan pici Ganés elnyelt több gallonnyi tejet! Nem is szólva a fémből készült múrtikról! Ám egy hölgy hozzátette: „Oh, én úgy látom, megannyi probléma van ezen a Földön. Talán az Istenek éhesek, és szükségük van a mi áldozatunkra, a mi felajánlásunkra.”

Számomra ez volt a legszebb magyarázat. Nem arról van itt szó, hogy a kövek elkezdik felinni a tejet – ugyan már! Ám ha Istent emberként szeretnénk kezelni, Ő is éhes. A mi Krsnánk éhes – a ti felajánlásaitokra, a ti szolgálatotokra, a ti szeretetetekre. Néha jelet is küld: „Adjatok többet!” Az Isten olyan, mint egy személy, Krsna személy, személyes szükségletekkel. Szereti, ha Neki is gondját viselik, szereti, ha mi szeretjük Őt.

Ezért ma haza fogtok menni, és visztek tejet a múrtijaitoknak, ugye? És kipróbáljátok, mondván: Rendben, kérlek, igyál tejet! De ne aggódjatok, ha a tej mégis a csészében marad. Ez nem azt jelenti, hogy Krsna nem fogad el tejet. Mit is fogad el Ő valójában? A kifinomult minőséget. Ezt a kifinomult minőséget mindig elfogadja, még ha az étel ott is marad. Tehát az igazi miszticizmus nem az, amikor az étel eltűnik a tányérról, hiszen az nyilvánvaló, nem? Ami rejtve van, az az igazi miszticizmus – amikor valami ott marad, de valami átkerül a Legfelsőbbe.

Éppen ezért ételünk felajánlása nem pusztán kötelesség, hanem figyelmünk és szerető szolgálatunk kifejezése. Nagyon szép módja önmagunk kifejezésének, és a Legfelsőbb Úr, Srí Krsna szolgálatának.

Kérdés: Szeretném megkérdezni, léteznek-e különböző nemek a lelki világban?

Jamuná: Mahárádzs, nagyon érdekes, ez volt a kérdés a teológiai alkalmassági vizsgán is.

Tírtha Mahárádzs: A keresztény mennyben? És mi volt a válasz?

Jamuná: Nem hallottam a professzor válaszát, de egy csapatnyi diák odagyűlt, mert a kérdés nemcsak az volt, hogy ott létezik-e szexualitás, hanem a válaszodat alá is kellett támasztani. Nem lehetett egyszerűen igennel vagy nemmel felelni, feltétel volt a válasz támogatása idézetekkel. Vagyis a válasz… legalábbis az én válaszom az volt, hogy mivel az egyik újtestamentumi idézet szerint „A mennyben nem kötnek házasságot”, és mivel nem feltételeznénk, hogy tiltott szerelmi életet élnek, ezért a válasznak nemnek kell lennie.

Tírtha Mahárádzs: És akik a mennyben laknak – csak angyalok, akik nemtelenek.

Giridhári: Várj egy percet! És mi van azzal a másik idézettel a Bibliából, ahol az angyalok az emberek leányait szerették, és lejöttek hozzájuk? Mi van akkor a nemek hiányával? Ebből a furcsa viszonyból azután a nefilim nevű teremtmények születtek, akik meglehetősen démoniak voltak és erős energiájuk volt, ám szerencsére rövid életűek.

Tírtha Mahárádzs: Ezek a bukott angyalok, kedveseim. A vonzalom még az angyalokat is lehozza a mennyből.

Ám tudjátok, nagyon ellentmondásos és nagy spekuláció lengi körül például Jézust is – vajon élt-e szexuális életet vagy nem, volt-e családja vagy talán csak néhány fia és lánya, ha ’az ő családjához tartozok’… Az egyház nagyon feldúlt volt, amikor valaki megpróbált vagyont csinálni ebből a spekulációból. A Katolikus Egyház hivatalos véleménye: ’nem’. Ám tudjátok, számunkra ez nem is kérdés. Krsnának 16108 felesége volt, tíz fia mindegyiküktől. Számunkra tehát ez nyilvánvaló.

Azonban mostanában vitattuk meg éppen, hogy mi is a célja az anyagi világnak – az, hogy helyet adjon az úgynevezett korlátozott Isteni kedvteléseknek. És hogy ez a másik oldalról hogy fest – azt nyitva hagynám. Mivel azt mondják, hogy Krsna bármilyen tevékenységet képes végrehajtani bármelyik testrészével. Vagyis ha Ő teremteni akar, akkor Ő teremt, nem szükségszerűen kezd szexuális viszonyokat. Tudja használni akaraterejét, és ez nyilvánul majd meg. Sok másik helyen azt mondják, hogy Ő termékenyíti meg az anyagi természet anyaméhét a dzsívák, vagyis a lelkek szikráival. Ezért én nyitva hagynám ezt a kérdést, meglátjátok, ha elérkeztek oda. Sok vélemény van erről. Ám ahogyan tudjuk, a szeretetnek sok különböző rétege és kifejeződése létezik. Az egyik a szexualitás, mégis számos másik módon lehet kifejezni a ragaszkodást.

Egyszer valaki megkérdte Sríla Prabhupádot, hogy van-e hó a spirituális égbolton. Egy darabig gondolkozott, majd így szólt: ’Egy új kérdés!’ – majd így válaszolt: „Még ha van is, nem kellemetlen.”

Lílávatár kérdése: Gurudév, a Bhagavad-gítá (6.13-14.) azt mondja, hogy koncentráljunk az orrunk hegyére. Tudnál erről bővebben beszélni?

Tírtha Mahárádzs: Az orrunk a testünknek az a része, amelyet beledugunk valamibe. A jógínak nem csupán a testet és az elmét kellene ellenőrzés alatt tartania, hanem az orrot is. Ne üssétek bele az orrotokat annyi dologba! Ez csupán egy szimbolikus megértése az orr hegyére történő összpontosításnak.

Az orr megfékezése nem vicc. Miért? Mivel a szag, a szaglóközpont szoros összeköttetésben áll az alapvető biológiai funkciókkal. Mi a szag? Nagyon erős információs anyag. Ha körülnéztek, az egész állatvilág alapja a szaglás. Elnézést, amiért ilyent kérdezek, de mit csinálnak a kutyák, amikor először találkoznak? Szagmintát vesznek a másik kutya testének hátulsó részéből. Azt jelenti, hogy a szag nagyon erősen a szaporodáshoz kötődik. Ha valaki például beteg és elveszíti a szagérzékelését, az ízérzékelése szintén csökkenni fog. Sok esetben a szexuális étvágya is, hiszen a testünkben ezek össze vannak kötve. A szag adja a megfelelő információt arról, hogy hol találtok társat a szaporodáshoz. Ezért a Chanel és a Gucci nagyon különös munkát végeznek – egyrészt megpróbálják az emberi test természetes szagát elrejteni, másrészt megpróbálják fellobbantani a bennünk lévő tüzet.

Mi a legillatosabb elem ezen a Földön? A pézsma. És mi a pézsma?

Giridhári: A tibeti bika orrváladéka.

Tírtha Mahárádzs: Igen, egy szarvas, a tibeti szarvas. Ez tehát szexuális információ a tibeti szarvasról. Nem emlékszem a pontos számokra, de e váladék egy milligrammja elég ahhoz, hogy egymillió köbméternyi levegőt illatosítson meg. Hihetetlen! Ezen felül még nagyon kellemes is az illat, ami szintén fontos.

A szag arról is tudósít minket, hogy a dolgok megfelelő, jó, avagy rossz állapotban vannak-e. Amikor megszagolunk egy ételt, érezzük, hogy jó, vagy nem. Képzeljétek csak, elérkeztünk a fogyasztói társadalomnak ahhoz a síkjához, ahol bizonyos tejtípusokat akár egy évig is tartósítanak. Mit is jelent ez? Bizonyára semmilyen élőt nem takar. Tehát használnunk kell az orrunkat, mint információforrást. Mi nem vagyunk kutyák, akik egymás hátsó részét szagolgatnánk. Ám azért, hogy a szaglószerveinket lefoglaljuk, füstölőt ajánlunk fel a Legfelsőbbnek. Tán egy kissé ódivatúnak tűnök, de szerintem manapság már senki nem ír szerelmes leveleket. Hiszen bizonyára tudjátok, hogy a romantikus korban a szerelmes leveleket virággal vagy egyéb illattal itatták át, hogy kifejezzék a szeretet. Bárhol is érzed ugyanazt a szagot, emlékezni fogsz: Oh, Ő az a hölgy! Ő az a férfi! Feltalálók, figyelem: még nem fedezték fel az illatos sms-t…

A szag tehát információ. Ezért ha füstölőt ajánlunk fel a Legfelsőbbnek, az erre a kapcsolatra, ezekre a felajánlásokra fog emlékeztetni. A szaglórendszer nagyon ősi, ókori rendszer. Ha megvizsgáljuk az érzékeinket, láthatjuk, hogy valamennyi érzékszerv nagyon összetett módon szállítja az információt, nem közvetlenül. Miközben a szaglási elemek molekulái közvetlenül a szaglási rendszerbe jutnak, majd elérik az agyat. Így ez nagyon alapvető információ. Ezért szükséges a legjobb füstölőt használni a templomainkban, hogy megerősítsük ezt a bevésést: Amikor csak belépek a templomba, igen, ez az a füstölő! És működik. Egyszeriben Budapesten felszálltam egy villamosra, és az ismerős illatra felkiáltottam: Tanítvány! Ám tudtam, hogy a mi tanítványaink nem járnak azzal a villamossal, így jobban körül kellett néznem, míg végül megpillantottam egy kantimálát. Tehát a szag alapvető információ. Használjátok hát a legjobb füstölőt, és ghí-t a főzéshez, mivel az áll legközelebb a pézsmához.

Még egy másik magyarázat is létezik, mely szerint nemcsak hét csakránk van, hanem gyakorlatilag megszámlálhatatlan csakrák vagy szövevényes másod- és harmadszintű energiaközpontok szövevénye az egész szervezetünk. Ezek közül az egyik az orr hegyén található. Vajon miért javasolják azt, hogy a jógí félig tartsa nyitva a szemét? Mivel amint becsukod a szemedet, nagyon könnyen álomba merülsz. Ám ha így összpontosítasz, sokkal valószínűbb, hogy ébren tudsz maradni.

Valamennyi testi funkciónkat a Legfelsőbbhöz kell kapcsolnunk. A szaglási kapacitást, a hallást, a látási képességet, a beszédet, az érintést – valamennyi érzéki tevékenységünket harmonizálni lehet, és a Krsna szolgálatában használni. Ahogy az orrot is.

Természetesen az orr egy másik testrész szimbóluma is. A reflex-terápiához hasonlóan, az egyik rész szimbolizálja a másikat, és a másikhoz kapcsolódik. Vagyis ha az egyiket már meg tudod fékezni, akkor a másikat is. Ez ennyire egyszerű.

„Testét, nyakát és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon – nyugodt és szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi élettől teljesen mentesen – szívében Rajtam meditáljon, s engem tegyen élete végső céljának!”

Megvitattuk, miért is meditáljunk – azért, hogy kapcsolódni tudjunk a Legfelsőbbhöz. Az ülés módszere pedig az elme és az érzékek megfegyelmezése volt azért, hogy megtisztítsuk a szívünket. A megtisztítás módjáról ezekben a versekben olvashatunk.

Először tehát az embernek meg kell tanulnia, hogyan is üljön. A test legyen egyenes vonalban. Az ókori jógiknak nem volt bútoruk vagy egyéb kényelmi felszerelésük, az élet nyújtotta minimális komforttal érték be. A földön ültek. Hogyan is legyen szilárd a testhelyzet? Éppen ezért találták ki a jóga-ülést. Természetesen Siva írja le pontosan és közvetíti az embereknek, de ettől most tekintsünk el! Miért? Mert ha úgy ültök, ahogy általában, nem ülhettek túl sokáig úgy – mozogni kezdtek, és kényelmetlenül érzitek magatokat, mert a térdeitek nem érintik a talajt. Az az ember, akinek a lábai a levegőben vannak, nem ülhet szilárdan hosszú ideig. Látom, most mindenki megpróbálja rögzíteni a lábait…

Mi történik, ha keresztbe vetett lábakkal ülsz fél-lótusz vagy lótuszülésben? Akkor milyen formát vesz fel a tested? Egy piramisét – helyes. Mi pedig tudjuk, hogy a piramisok elég stabilak, az elmúlt néhány évszázadban már ott álltak. Tehát ha fel tudjátok venni a keresztbe vetett lábak pozitúráját, akkor a ti rendszeretek is nagyon stabil lesz. És mi a piramisok legfontosabb része? Egy kis tér van elrejtve ott az aranymetszés belsejében. Néhányan azt mondják, hogy az a halál helye, mások úgy tudják, hogy az élet helye, a beavatás kamrája. Ám ha elképzeltek egy háromszög-formájú testet, és megtaláljátok az aranyszobát – hol van ez? Ez a szívcsakra. Tehát ha piramisként képzelitek el a testeteket, itt van az élet. Ezért ha egy nagyon rendíthetetlen pózban meditáltok, valamennyi energiátokat ide tudjátok összpontosítani. Tudjuk, hogy ez a szívcsakra köti össze a testi síkokat az intellektuális síkokkal, a vadállatot a homo sapiensz-szel. Vagyis az érzéseink, vagy az érzelmi egónk a középpont. Ezért egy jóginak nagyon szilárdan kell ülnie – éppen azért, hogy képes legyen a legfontosabb középpontjára összpontosítani, ez pedig a szívközéppont.

Miért annyira fontos a szívünk? Nem csupán a lágy érzelmek lakoznak benne, hanem egy titokzatos üreg van a szívben. Ez az üreg, ez a kicsiny belső tér felér a hatalmas külső univerzummal. Ha a meditációtok helyes, össze tudjátok kapcsolni a belső világotokat a külső világgal. Ezt azt jelenti, hogy ami kívül megjelenik, azt képesek vagytok beinvitálni a saját belső világotokba. És mi az univerzum lényege? A forrás. Ezért mondják azt, hogy a szívnek e rejtett ürege ugyanaz, mint az űr a külső világban. E módon kapcsolhatjuk össze a mi mikrokozmoszunkat a makrokozmosszal.

Ha te egy jógi vagy, mit fogsz találni a szíved üregében? Ott fogod találni a Legfelsőbb jelenlétét. Mivel az egész univerzumot a Legfelsőbb jelenléte élteti, aki áthatja az egész rendszert. Ehhez hasonló módon a szívetek világát éppúgy átjárja a Legfelsőbb, akinek ezt a tulajdonságát Paramátmának hívjuk. Ő lakozik valamennyiünk szívében – a ti szívetekben, és valamennyi más élőlény szívében, nemcsak az emberek, hanem mindenki szívében.

Ezért a jógi elérheti a darsant, a Legfelsőbb képzetét, aki a szívében lakik. Mi a különbség a jógi és a bhakta között? A bhakta is látni akarja Istent, találkozni akar Istennel; a jógi szintén találkozik Istennel, a szívében. Mi a különbség? Van különbség? Tanáraink azt mondják, hogy van különbség. Hiszen a jógi elégedett a látással, a bhakta pedig kész arra, hogy kövesse a tanácsot. Ez a különbség: a bhakta elszántan vár az isteni minőség szívében lakozó tanácsára.

És vajon milyen útmutatást fog adni a szívünkben lakozó Legfelsőbb Úr?  Ezt hívják belső vezetésnek. Mi mindannyian rendelkezünk ezzel. Halljátok azt? Oda tudtok rá figyelni? Keressük, néha érzünk valamit, ám sokszor nem tudjuk beazonosítani. Ám a lelki folyamat azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan hallgassunk helyesen erre a belső vezetésre. Éppen ezért le kell csendesíteni testünk egyéb funkcióit. A Ghéranda Szanhitában említik, hogyan fogod meghallani a belső hangodat. Először úgy fogod meghallani, mint a falevelek susogását – nagyon lágyan, nagyon halkan. Utána úgy fogod hallani, mintha harangok szólalnának meg. Ezután pedig viharhoz hasonlóan. Végül megérzed és meghallod, és az egész tested rezonál. Ám mivel ez egy nagyon lágy hangként kezdődik, ahhoz hogy képes legyél meghallani azt a hangot, le kell csendesíteni az egyéb érzékeidet. Ezért is írják így: „nem háborgó, és fegyelmezett elmével”. Az elme megfegyelmezése nem könnyű feladat. Ám Isten nagyon is elragadó, nagyon vonzó, ezért ha Rá gondolunk, különböző módokon ejti rabul elménket.

Kérdés: Ha egy vaisnavát nyíltan bántanak, és ezt meghalljuk, hogy reagáljunk erre, hol van az aparádh, a sértés határa? Hiszen valahogyan reagálni kell….

Tírtha Mahárádzs: Nem tudok általános érvényű tanácsot adni, mivel ez a helyzettől függ. Ám reakcióink alapvetően nézetünktől és meggyőződésünktől függőek. Tolvajnak nevezni egy tolvajt – ez nem aparádh. Ha valaki elkövet bármi értelmetlen hibát, és azt mondjátok: Várj már egy kicsit, ez ostobaság! – ez sem aparádh. Mindig mérlegelnünk kell a motivációt, hogy vajon miért kritizál valaki egy másik embert? Ha az a cél, hogy magunkat az előtérbe toljuk – természetesen ez ostobaság; azonban ha a cél a hiba kijavítása, akkor az szolgálat.

Vagyis hol van az aparádh határa? Azt tudom Nektek mondani, hogy az idők változnak, tehát ezek a határok rugalmasak. Egyszer Gurudév hazaérkezett az utazásáról, és néhány tanítvány elvitte őt Nandafalvára, a lakóhelyére. Közben úgy határozott, hogy ellátogat még néhány helyre, más ásramokba. Tanítványai azonban szóltak neki, hogy az a személy, az a bhakta, akit az ásram felügyeletével bíztak meg, már nem tartózkodik ott, mivel csatalakozott a nemsokára elkezdődő nandai ünnepséghez. Gurudév kissé meglepődött és így szólt: „A mi időnkben egy ilyen viselkedés elképzelhetetlen volt. Prabhupád azt mondta, maradjak itt és elmenni innen – éppenséggel lehetetlen lett volt!”

Ez ad némi támpontot Nektek az aparádh határaival kapcsolatban?

Kérdés: Igen, e tekintetben igen, de én nem egy olyan helyzetről beszélek, amikor te nyíltan beszélsz valakivel, hanem amikor valaki egy harmadik személyről beszél, és nem csupán a hibáira tesz megjegyzéseket, hanem még csúnya szavakkal is illeti.

Tírtha Mahárádzs: Az az ostoba, aki ezeket meghallgatja.

Kérdés: Akkor  te azonnal félbeszakítanád ezt a kommunikációt?

Tírtha Mahárádzs: Azonnal vagy később, az már mindegy, de a vég nélküli istenkáromló beszélgetés sehová nem vezet. Ha valaki ezt akarja csinálni, semmi gond, az az ő dolga, de miért vegyek ebben én is részt? Miért kellene meghallgatnod egy ilyen üzenetet? Védd magad! Szólj így magadban: Oh, nagyon szép, de sajnálom, néhány kör dzsapázás vár még rám ma. Ennyi az egész: miért is maradnál ott? Az nem a másik ember, az te vagy, ha meghallgatod.

Ám ezek a kis ostoba részletek véget nem érőek. Hosszú történet, ha túl sok figyelmet szentelünk ennek…hát, ezt én sokáig nem tudnám elviselni. A kutya ugat, a karaván halad.

Egyéb kérdés? Valami valós?

Manydzsari kérdése: Szeretnék elnézést kérni, amiért ismét felteszek egy olyan kérdést, amit már korábban feltettem. Annyira könnyű megítélni másokat, és látni a rossz tulajdonságaikat, de mi a módja annak, hogy a saját hibáinkat lássuk, és kijavítsuk magunkat? Gyakorlati tanácsra volna szükségem.

Tírtha Mahárádzs: Néha őszintén kérdezz meg másokat. De őszintén. Egyszer valaki nyugodtan, intellektuális módon azt kérdezte tőlem: „Mondd csak, mik az én hibáim, hiányosságaim? Tudjátok, ha valaki nyugodtan, intellektuálisan tesz fel egy kérdést nektek, akkor arra ti is így magyarázzátok el a hibáit. Ezután egy nagyon heves érzelmi reakciót kaptam: ’Oh, te ismét kínzol engem’-  vagy valami ilyesmit. „Te megkérdeztél, én pedig csak válaszoltam. Ez volt a kérdésed. Én nem akartam megmondani neked, én tudom, hogy te hol tartasz, megvan a véleményem és kész vagyok arra, hogy megtartsam magamnak. De te kérdeztél. És most megmondom, mert erre kértél, te pedig magad alatt vagy emiatt – ugyan már!”

Ezért mondják azt, hogy csak akkor kérdezz meg egy szádhut, ha képes vagy elfogadni a válaszát – első pont. Második pont: Nem kötelező kérdezni! Ha nem vagy azon a síkon, nem kell kérdezned, mert kapni fogsz egy választ.

Ám mindig hozzá vagyunk kötve másokhoz, ezért visszajelzést kérni nagyon előnyös, megkérdezni, hogy: Mi a véleményed? Hogy látod? Kérlek, segíts megérteni a helyzetemet!

A mi fő feladatunk nem az, hogy a saját hibáinkra összpontosítsunk. A mi fő feladatunk az, hogy Krsna lótuszlábaira koncentráljunk. Hiszen ha a mindent megtisztítóhoz való kapcsolódással az egész létezésünk meg fog tisztulni. Ha a saját hibáinkra összpontosítunk, a saját májánkra, akkor májá-tudatúak leszünk. Mint megannyi keresztény, azok, akik sátán-tudattal rendelkeznek. Mindig a sátánról beszélnek, és hogy a sátán bizonyos esetekben mosolyog – megszállottjai ennek az eszmének, ugye? A tanítványoknak is lehet aparádh-tudata, vagy májá-tudata. Ám nekünk nem a májára, vagy a hibáinkra kell összpontosítanunk, hanem a Legfelsőbbre. Éppen ezért a te kérdésedre a megfelelő válasz: dzsapázz többet! Mert az fogja megtisztítani a szívünket, és segít mindent megfelelően látni.

Egyszer Srídhar Mahárádzs leckét tartott, és amikor a kérdés-válasz részre került a sor, az egyik tanítvány így szólt: „Mahárádzs, volna egy kérdésem. „Minél többet végzem a lelki gyakorlataimat, annál több szenvedést tapasztalok. Tudnál erről valamit mondani?” Ez egy provokatív kérdés volt. Azonban Srídhar Mahárádzs nagyon megnyugtató válaszba kezdett, ahogy azt már Tőle megszokhattuk. Valamennyien az extázis hullámaiban úsztunk. Aztán hirtelen rámutatott az egyik fiúra, s így kérdezte: „Ismered Júdást?” A fiú kissé meghökkent, és így válaszolt: „A Jézus-történetből? Igen, hallottam már róla. Ő az a rossz férfiú, aki annyi értelmetlen dolgot követett el, végül pedig öngyilkos lett – igen, tudom.” Ezután Srídhar Mahárádzs elmagyarázta a történet másik megközelítését. Elmondta, hogy ahhoz, hogy Jézus teljesíteni tudja a küldetését, valakinek el kellett Őt árulni, valakinek el kellett játszani a rosszfiút. Ki tud egy ilyen nehéz szerepet magára vállalni? Csupán az öngyilkos osztag legmeghittebb tagja, aki kész arra, hogy kamikázeként egy egyirányú útra váltson jegyet.

Jadunáth: Kamikaze osztag.

Tírtha Mahárádzs: Egy elegendő. Csak képzeljétek el magatokat, hogy miután elvégeztétek a szolgálatotokat kétezer évig, titeket fognak a valaha is élő legrosszabb férfinek hívni, aki harminc ezüstpénzért elárulta a mesterét, és keresztre segítette. Mindenki szörnyű nevekkel illet majd benneteket évezredekig, mindamellett ti készek vagytok arra, hogy elvégezzétek a szolgálatot. Mivel e nélkül a közreműködés nélkül a mester koronája nem fénylene önmaga teljességében.

Tehát ne feledjétek, hogy egy jó történetnek sok különböző olvasata lehetséges. Az egyik szerint Júdás áruló volt. Egy másik olvasat szerint ő annyira én nélküli volt, hogy hírnevét, jó hírét és megbecsülését figyelmen kívül hagyva kész volt feláldozni önmagát a mester és a küldetés dicsőségéért.

Mindazonáltal, nem javaslom nektek, hogy nagy odaadással hasonlatossá váljatok Júdáshoz, és így gondoljátok: „Egy leckén hallottuk, hogy fel kell áldoznunk magunkat, akkor hát áruljuk el a missziót. Ez egy igazán híres tevékenység!” Nem! Ahogy Sríla Prahbupad mondja: a bukás a siker tartópillére. Ám dél-indiai stílusú templomotokat építsetek, melyeknek többezer oszlopból álló csarnoka van!

Vagyis a negatív karaktereknek is megvan a szerepük, hogy segítsék a pozitív oldal szépségét a relatív síkon. Végtére is ők testvérek, és bizonyos esetekben az ő közreműködésükre szintén szükség van. Egy jó történetnek léteznek különféle olvasatai.