Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




matrix

Mi a tökéletességhez vezető út; hiszen mindannyian egyetértettünk abban, hogy létezik a tökéletesség! A tökéletesség az, amikor nem a legfelsőbb forrástól függetlenül használod az energiádat – harmónia. A lelki kultúra azt jelenti, hogy harmóniában vagyunk az univerzummal.

Mégis, a tökéletesség egészen különböző az emberek megértési szintjétől függően. Egy italozónak a tökéletességet az alkohol megszerzése jelenti. Egy szerető számára a tökéletesség a szeretettjével való találkozást jelenti. Egy kapzsi ember számára a tökéletesség mág több pénz megszerzését jelenti. Ám mi látjuk, hogy ez mind felszínes. Mi lehet a végső tökéletesség, kérlek mondjátok el a Ti ötleteiteket! Gondoltatok-e már arra: mi a végső tökéletesség? Itt az idő.

Valaki: Önmegvalósítás.

Szvámí Tírtha: Ó! Nagyon jó!

Mások: A harmónia elérése. Az Istennel való kapcsolat. Valamennyi egyéni tökéletesség fölé emelkedés.

Szvámí Tírtha: Nagyon szép! Így most már a lényegire tudunk összpontosítani. A legfelsőbb tökéletesség az, amikor három alapvető tulajdonságotokat felismeritek. Mondhatjuk azt, hogy az igazi önmegvalósítás az, amikor megértjük, hogy mi leges-legelsősorban nem a testtel vagyunk azonosak. A test el fog tűnni, de ti érzitek magatokkal kapcsolatban, hogy valamivel többek vagytok. Miből is áll a test? Körülbelül hetven százaléka víz, igaz? Azon kívül egy kis kalcium a csontokban, egy kis vas a vérben…ha utánaszámolunk, talán ha száz leva valamennyi összetevő. Mégis egy kicsit becsesebbnek érezzük magunkat száz levánál, igaz? Mi nem ez a tünékeny test vagyunk, hanem valami több! Ez az, ami után kutatnunk kell!

Először meg kell értenünk, hogy örökkévaló lelkek vagyunk, nem mulandó anyagi test, hanem örökkévaló lélek. Segít ez nektek az élet nehézségeinek elviselésében? Mondhatjátok, hogy ’hé, várj egy percet! Ha ez mindörökké így folytatódik – nem! Állítsátok meg! Azt hittem, hogy a szenvedés csak az én múlandó testemre korlátozódik. Ha ez állandó – ó…!’ Ám minthogy a korlátozott anyagi élet csupán az eredeti torzított visszatükröződése, egy örök valami, meg kell, hogy értsétek, hogy az örökkévaló élet nem annyira borzalmas, mint az anyagi.

Az első és legfontosabb tehát annak megértése, hogy nem korlátozott testek, hanem örökkévaló lelkek vagyunk, csillagporból állunk. A második pedig az, hogy tudatos entitások vagyunk. Ez igaz? Mindig képesek vagyunk tudatos entitásként cselekedni? Ó, olyan sokszor nagyon felszínesen cselekszünk, elveszítjük a türelmünket – bár a jóga önfegyelmet jelent – mégis néha kiabáltok vagy vitatkoztok, elveszítve béketűréseteket. Helyesen kell hát használnunk a tudatosságunkat. Ebben az értelemben pedig a tudatosság nemcsak egy elméleti játszma, nem az elme játéka, hanem egy esély korlátozottságunk átlépésére. Az agyunkat kell használni ahhoz, hogy a közelébe férkőzzünk olyasvalaminek, ami meghaladja az agyi képességeinket. Valójában mindannyian az isteni megvilágosodás misztikus megtapasztalását keressük. Ez azt jelenti, hogy egy képességet kell használnotok – az agyat, az elmét és a tudatosságot – annak érdekében, hogy elérhessetek egy magasabbat, felettetek állót.

A tudatosság életerőt is jelent. Természetesen most nem a pránáról beszélek, hanem a csétanáról. Ebben a tekintetben tudatosság nélkül hasztalan a létezés. Hiszen legutoljára egyetértettünk abban, hogy az ilyesfajta létezés egy uborkáéhoz hasonlatos. Egy kicsit emeljétek hát fel ennek szintjét! Ha egy kicsit több tudatosságot adunk a létezésünknek, akkor e szint fölé emelkedhetünk.

A végső tulajdonság pedig, amelyet mindannyian bírunk, ne feledjétek: az ánanda, vagyis a lélek boldogsága. A belső üdvösség, amit transzban lehet megtapasztalni.

Ezek a lépések tehát azok, amelyeket az önmegvalósítás felé vezető úton meg kell tennünk. Megérteni, hogy nem mulandó testek, hanem örökkévaló lelkek vagyunk; hogy tudatosak vagyunk – valamely Isten által megadatott nyomós oknál fogva – ez jó ok arra, hogy kiutat találjunk az anyagi létezésből. Idefelé jövet egy nagy épület mellett jöttünk el, amin ez a felirat állt: LABIRINTUS. Nem akarok most nagy hírverést, de akkor érdeklődni kezdtem: ’Mi ez? ’ Mi van ott?

Krpadhám: Ott bútort árulnak.

Szvámí Tírtha: Arra jutottam, hogy ez egy bevásárlóközpont, ahol az emberek eltévedhetnek, tehát ez az anyagi létezést, a labirintust szimbolizálja. Hiszen még egy egér is megtalálja a labirintusból kifelé vezető utat! Használjátok az eszeteket! Találjátok meg az anyagi lét labirintusából kifelé vezető utat! Ha pedig eléggé értelmesek vagyunk, meg kell értenünk, mit is jelent a valódi boldogság. Az igazi boldogság nem az anyagi tárgyak birtoklásából ered – az emberek nagy része úgy véli, az élet a tárgyak birtoklásból és az emberek kihasználásából áll. Pedig valójában nem. Azt jelenti, hogy valamennyi körülménytől függetlenek vagyunk, embertársainkat és a többi élőlényt szolgáljuk azzal az elképzeléssel a fejünkben, hogy ők is a mi isteni testvéreink, csillagporból születtek.



Leave a Reply