Sharanagati

„Testét, nyakát és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon – nyugodt és szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi élettől teljesen mentesen – szívében Rajtam meditáljon, s engem tegyen élete végső céljának!”

Megvitattuk, miért is meditáljunk – azért, hogy kapcsolódni tudjunk a Legfelsőbbhöz. Az ülés módszere pedig az elme és az érzékek megfegyelmezése volt azért, hogy megtisztítsuk a szívünket. A megtisztítás módjáról ezekben a versekben olvashatunk.

Először tehát az embernek meg kell tanulnia, hogyan is üljön. A test legyen egyenes vonalban. Az ókori jógiknak nem volt bútoruk vagy egyéb kényelmi felszerelésük, az élet nyújtotta minimális komforttal érték be. A földön ültek. Hogyan is legyen szilárd a testhelyzet? Éppen ezért találták ki a jóga-ülést. Természetesen Siva írja le pontosan és közvetíti az embereknek, de ettől most tekintsünk el! Miért? Mert ha úgy ültök, ahogy általában, nem ülhettek túl sokáig úgy – mozogni kezdtek, és kényelmetlenül érzitek magatokat, mert a térdeitek nem érintik a talajt. Az az ember, akinek a lábai a levegőben vannak, nem ülhet szilárdan hosszú ideig. Látom, most mindenki megpróbálja rögzíteni a lábait…

Mi történik, ha keresztbe vetett lábakkal ülsz fél-lótusz vagy lótuszülésben? Akkor milyen formát vesz fel a tested? Egy piramisét – helyes. Mi pedig tudjuk, hogy a piramisok elég stabilak, az elmúlt néhány évszázadban már ott álltak. Tehát ha fel tudjátok venni a keresztbe vetett lábak pozitúráját, akkor a ti rendszeretek is nagyon stabil lesz. És mi a piramisok legfontosabb része? Egy kis tér van elrejtve ott az aranymetszés belsejében. Néhányan azt mondják, hogy az a halál helye, mások úgy tudják, hogy az élet helye, a beavatás kamrája. Ám ha elképzeltek egy háromszög-formájú testet, és megtaláljátok az aranyszobát – hol van ez? Ez a szívcsakra. Tehát ha piramisként képzelitek el a testeteket, itt van az élet. Ezért ha egy nagyon rendíthetetlen pózban meditáltok, valamennyi energiátokat ide tudjátok összpontosítani. Tudjuk, hogy ez a szívcsakra köti össze a testi síkokat az intellektuális síkokkal, a vadállatot a homo sapiensz-szel. Vagyis az érzéseink, vagy az érzelmi egónk a középpont. Ezért egy jóginak nagyon szilárdan kell ülnie – éppen azért, hogy képes legyen a legfontosabb középpontjára összpontosítani, ez pedig a szívközéppont.

Miért annyira fontos a szívünk? Nem csupán a lágy érzelmek lakoznak benne, hanem egy titokzatos üreg van a szívben. Ez az üreg, ez a kicsiny belső tér felér a hatalmas külső univerzummal. Ha a meditációtok helyes, össze tudjátok kapcsolni a belső világotokat a külső világgal. Ezt azt jelenti, hogy ami kívül megjelenik, azt képesek vagytok beinvitálni a saját belső világotokba. És mi az univerzum lényege? A forrás. Ezért mondják azt, hogy a szívnek e rejtett ürege ugyanaz, mint az űr a külső világban. E módon kapcsolhatjuk össze a mi mikrokozmoszunkat a makrokozmosszal.

Ha te egy jógi vagy, mit fogsz találni a szíved üregében? Ott fogod találni a Legfelsőbb jelenlétét. Mivel az egész univerzumot a Legfelsőbb jelenléte élteti, aki áthatja az egész rendszert. Ehhez hasonló módon a szívetek világát éppúgy átjárja a Legfelsőbb, akinek ezt a tulajdonságát Paramátmának hívjuk. Ő lakozik valamennyiünk szívében – a ti szívetekben, és valamennyi más élőlény szívében, nemcsak az emberek, hanem mindenki szívében.

Ezért a jógi elérheti a darsant, a Legfelsőbb képzetét, aki a szívében lakik. Mi a különbség a jógi és a bhakta között? A bhakta is látni akarja Istent, találkozni akar Istennel; a jógi szintén találkozik Istennel, a szívében. Mi a különbség? Van különbség? Tanáraink azt mondják, hogy van különbség. Hiszen a jógi elégedett a látással, a bhakta pedig kész arra, hogy kövesse a tanácsot. Ez a különbség: a bhakta elszántan vár az isteni minőség szívében lakozó tanácsára.

És vajon milyen útmutatást fog adni a szívünkben lakozó Legfelsőbb Úr?  Ezt hívják belső vezetésnek. Mi mindannyian rendelkezünk ezzel. Halljátok azt? Oda tudtok rá figyelni? Keressük, néha érzünk valamit, ám sokszor nem tudjuk beazonosítani. Ám a lelki folyamat azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan hallgassunk helyesen erre a belső vezetésre. Éppen ezért le kell csendesíteni testünk egyéb funkcióit. A Ghéranda Szanhitában említik, hogyan fogod meghallani a belső hangodat. Először úgy fogod meghallani, mint a falevelek susogását – nagyon lágyan, nagyon halkan. Utána úgy fogod hallani, mintha harangok szólalnának meg. Ezután pedig viharhoz hasonlóan. Végül megérzed és meghallod, és az egész tested rezonál. Ám mivel ez egy nagyon lágy hangként kezdődik, ahhoz hogy képes legyél meghallani azt a hangot, le kell csendesíteni az egyéb érzékeidet. Ezért is írják így: „nem háborgó, és fegyelmezett elmével”. Az elme megfegyelmezése nem könnyű feladat. Ám Isten nagyon is elragadó, nagyon vonzó, ezért ha Rá gondolunk, különböző módokon ejti rabul elménket.