Sharanagati

Ugorjunk a harmadik pontra! Nem ti vagytok az univerzum középpontjai, ugye? Mi nem tudjuk, mi gondoljuk, hogy ez nem így van. Objektívan nézve ez az igazság, ám szubjektív szemszögből nem ez az igazság. „Én vagyok az életem középpontja!” Hiszen az emberi lény, vagy az emberi lényben lakó lélek ennek az egész létezésnek egy nagyon is fontos eleme. Csupán három tényező létezik itt: az egyik mi vagyunk, a második a minket körülvevő világ, a környezet, az univerzum; és a harmadik az a vezérlő értelem, amely mindkettőt ellenőrzése alatt tartja. Ez tehát egy háromszöghöz hasonlatos. Ti vagytok az egyik sarokban, a másik sarokban az anyagi sík, a felettük lévő sarok pedig az isteni elv, az Istenség, Isten. Nekünk pedig ebben a rendszerben kell meg találnunk a saját utunkat, helyünket és céljainkat.

Tehát egy nézőpontból mi vagyunk az univerzum középpontja, mivel életetünk nagyon fontos a számunkra. Egyszer véleményeket kutattunk. Spirituális körben gyűltünk össze egy tréning keretében, és mindannyiunknak meg kellett határoznia ez emberség három szabályát, mintha csak ’Istenek volnánk’. Valaki elkésett, és neki is elmagyaráztuk, hogy mit is csinálunk. Azt mondtuk: „Mi mindannyian azt képzeljük, hogy mi vagyunk Isten…”. Ekkor ő félbeszakított minket: „Azt hittem, az én vagyok.”.

Tehát az egyik szemszögből valamennyien úgy gondoljuk és reméljük, hogy valahogyan mi vagyunk a középpontban. Van egy objektív, és egy szubjektív univerzumunk is. A közöttük lévő kapcsolat pedig nagyon fontos. Hallottatok már a mikro- és a makrokozmoszról – a kettő között lévő kapcsolat nagyon fontos. Valójában mondhatjuk, hogy mi csillagporból vagyunk. Vagyis megvan az a képességetek, hogy belül ragyogjatok. Ám ha azt hisszük, hogy csak mi vagyunk az univerzum közepe, akkor néhány problémával nézhetünk szembe, hiszen fogtok találkozni más emberekkel is, akik ugyanezt gondolják, és ebben máris kész a konfliktushelyzet.

Ezért kell betartanunk a negyedik elvet is, amely szerint: létezik isteni elrendezés. Ahol az emberi képesség véget ér, ott kezdődik az isteni könyörület. Ez egy nagyon fontos elve ennek az elrendezésnek. Aktív partnereknek kell lennünk ebben a tapasztalásokkal teli életben, mivel minden, ami számunkra megadatott, az származik valakitől. A testet a szüleinktől kaptuk, az értelmünket pedig Istentől, az örök élet is mindig ott van, az igazi lelki boldogság a mi célunk – ez tehát olyan, mint egy rendszer. Minél inkább megtisztulunk, annál inkább megértjük a rendszer működését. Ezért a jóga gyakorlása segít ráhangolódni ezekre az univerzum isteni rezgéseire. Utána az lesz a reakció, hogy érzitek a békét, az integritást. ez a visszacsatolás.

Ezek után, ha átgondoljuk az ötödik elvet – hogy az istenszeretet az út – ezt azáltal érthetjük meg, hogy megpróbáljuk megvizsgálni, hogy tapasztalatunknak melyik a legerősebb eleme. Az nem a hatalom, nem az intellektus, nem is a pénzügyek vagy a befolyás, még csak nem is a politika…Ez a csillagpor csiszolása a ti szívetekbe és lelketekbe. Az a csiszolás generál energiát, és az az energia a ti szeretetre való képességetek. Mi történik, ha mi a saját csillagpor rezgéseinket odaadjuk az emberi lényeknek? Az ideális, romantikus történetekben ez teljesül. Gyakorlatilag – minden valószínűség szerint frusztráltak lesztek. Hiszen az univerzum sok-sok különböző központja csak össze fog ütközni. Ezért jobb, ha a Legfelsőbb Személyt tesszük a középpontunkba, hiszen ha a végső energiánkat a Legfelsőbb Úr, Krsna szolgálatába állítjuk, akkor nem leszünk frusztráltak.