Sharanagati

Neli kérdése: A Bibliában az áll, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embereket. Hogy szerepel ez a vaisnava filozófiában?

Szvámí Tírtha: Hasonlóképpen. Az emberek formája nagyon hasonlatos Krsna eredeti formájához. Két kéz, egy fej – nagyon hasonló. Ám valójában egy másik magyarázat szerint az Istennek ez az immanens (benne rejlő), rejtőzködő, az egész univerzumba behatoló aspektusa különböző módokon van jelen a teremtésben. A nap olyan, mint a szem; a hold az elméhez hasonlatos, az elülső oldal olyan, mint a vallás és a hátsó oldal a vallástalansághoz hasonlatos, a lábak az alsó bolygókhoz, a mellkas a középső bolygókhoz hasonlatosak, és így tovább. A madarak az Ő művészi képességének kifejezői, az ember az Ő lakhelye. Tehát megértésünk szerint az emberi forma nagyon különleges, és itt volt megemlítve az is[1], hogy „ahogy Gangesz az óceánba ömlik, a tanítványok úgy jöhetnek Hozzám, hiszen a szívükben lakozom.” Tehát az emberek olyanok, mint a Legfelsőbb lakhelye. Ez azt jelenti, hogy több az elvárás az emberi lények felé, mint más élőlények felé. Elégedettek vagytok?

Neli: Igen, tetszik ez a válasz. Mégis ami egész pontosan zavar engem, az az, hogy minket a saját képmására teremtett. Hiszen amikor látom, hogy mi milyenek is vagyunk, elborzadok attól, vajon Ő milyen lehet.

Szvámí Tírtha: Ne aggódjatok, Krsna tudja ezt kezelni – az eredet tökéletes. A lenyomat néha kissé torz, de ne aggódjatok! Hiszen mi is közreműködünk testfelépítésünk kialakításában. Tehát az emberi forma archetípusát általánosságban Brahmá teremti, de ebből a nagy bevásárlóközpontból ti választjátok ki, amit ti szeretnétek, és ezt ti adjátok hozzá a ti különleges vágyaitokat. Ezért mondhatjuk azt, hogy a test egy testet öltött gondolat. Hibáink nem a Jóistentől erednek, mi is hozzáteszünk valamit ehhez a rendszerhez! Másrészt még a test is egy külön csoda – ahogy működik, éppenséggel hihetetlen! Tehát ne aggódjatok, az eredeti tökéletes, amit itt látunk, csupán egy anyagi visszatükröződés.

A Bibliában kicsit nehéz megérteni, miért is van az benne, hogy az Isten teremtette az embert az Ő képükre[2] – többes számot használ. Istenként megteremtette az emberi lényeket, eredeti formájuk szerint férfinak és nőnek. Hogy is van ez? Nagyon nehéz megérteni. Ám ha tudjátok, milyen is a rendszer valójában, nagyon is egyszerű. Néhányan gópákként szolgálják Krsnát, néhányan pedig gópíkként szolgálják Rádháránít. Ennyire egyszerű.

[1]  Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.171. és Srímad-Bhágavatam  3.29.11.

[2] Mózes 1.26-27.

Mad-guna-sruti-mátrena maji szarva-guhásajé | manó-gatir aviccshinná jathá gangámbhaszó ‘mbudhau – „Amikor bhaktáim csupán hallanak Rólam, elméjük úgy repül hozzám, ahogy a Gangesz mennyei vize ömlik minden akadály nélkül az óceánba. Én mindenki szívében ott lakozom.”

Laksanam bhakti-jógaszja nirgunaszja hjudáhrtam | ahaitukj avjavahitá já bhaktih purusóttamé – „A Purusóttamának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett transzcendentális szerető szolgálat érdek nélküli, és semmi sem állhat az útjába. Ezek a jellemző vonásai.””[1]

Ez a két idézet a Srímad Bhágavatamból segít nekünk kicsit jobban megérteni az önzetlen odaadást. A folyóknak nagyon könnyű az óceánhoz futni, ám néha nekünk nagyon nehéz Krsnához sietni. És bár a folyók is legyőznek sok akadályt, mégis elérik céljukat, végállomásukat. Általában az emberek azt gondolják, hogy a víz lefelé folyik. De láttátok már, hogy mindez az ellenkező irányba történt? Néha a vizek megmásszák a hegyeket és új utat szelnek maguknak. Hasonlóképpen, néha nekünk is akadályokkal kell szembenéznünk a lelki életben, de sose legyetek lehangoltak emiatt, sose adjátok fel! Hiszen Krsna csupán elrejtőzött, és arra vár, hogy közelebb kerüljetek hozzá. Tehát a mi bhaktinkban állandó cselekvés, állandó áramlás kell, hogy akadálytalanul menjen végbe.

Dragi kérdése: Mi a módja Krsna szeretetének? Megfelelően zengeni a szent neveket?
Szvámí Tírtha: Nagyon helyes. Megannyi módon fejezhetjük ki szeretetünket Krsna felé, a mantrazengés az egyik legjobb mód. Miért? Mivel ebben nincs sok anyagi haszon, a dzsapázásért nem fizetnek, csupán időpocsékolás – nem foglalhatod el magad értelmetlen anyagi tevékenységekkel, igaz? Ehhez a gyakorláshoz tehát nagyon önzetlennek kell lenned. Ez tényleg olyan, mint egy Krsnával folytatott személyes megbeszélés, beszélgetés. Sose feledjük, hogy ez az Isteni Pár találkozásának dicsőítése. Személyes, szubjektív síkon minden mantra, minden jó mantrazengés egyfajta győzelem az illúzió felett. Másrészt ez segít Rádhának és Sjámnak találkozni. A mantrazengéssel az Ő találkozásuknak és jellemüknek adózunk csodálattal. Tehát lehetünk nagyon érdek nélküliek, nagyon önzetlenek a szent nevek zengése közben.

Ám vannak más módjai is szeretetünk kifejezésének. Vannak gyakorlati szolgálatok – ételfelajánlás, virágokat vinni a templomba, elmondani a jó híreket a többieknek – mindezt ez a szerető szolgálat motiválja. Sravanam kírtanam visnóh szmaranam páda-szévanam | arcsanam vandanam dászjam szakhjam átma-nivédanam – „Hallás és kírtana, emlékezés, ima, őszinte vonzódás és szolgálat. Imádat barátság, lelkes önátadás. [2] – kilenc módja van az odaadó szolgálatnak: hallás, hallgatás, dicsőítés, emlékezés és sok másik. Tehát határtalan sok esélyünk van arra, hogy kifejezzük Krsna iránti szeretetünket. Ám folytatnotok kell a szent nevek zengését, mivel a mantrázásotok egyszerű.. Van egyéb kérdésetek?

Kérdés: Ahogy említetted, az egyszerűség közel áll az isteni minőséghez – akkor mit jelent nyíltszívűnek [szó szerint egyszerű szívűnek – a Ford.] lenni?

Szvámí Tírtha: A nyíltszívűség azt jelenti, hogy nincs szarvópádhi-vinirmuktam és tat-paratvéna nirmalam – tehát mentes minden másodlagos feltételtől és nem szennyezi be a spekuláció vagy anyagi haszonszerzésre irányuló cselekedet. Néha az ácsárjáink harcos vagy vitázó kedvükben vannak, azért hogy megvédjék a sziddhántát vagy hogy harcoljanak Krsnáért. De ez nem az ő igazi életük. Az ő valódi életük olyan, mint a szerető, megolvadt szívű szolgáké. Képes vagy megolvadt szívvel harcolni? Erősen kétlem. Tehát ugyanezt kell alkalmaznunk: lehet, hogy a felszínen különböző tevékenységekben köteleződtök el, ám a szívetek legmélyén a Legfelsőbb szerető szolgái kell, hogy legyetek:

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur szerint: „A vallás egyenlő az egyszerűséggel.” Mivel a filozófia vagy a túl sok tudás leginkább egy nagyon bonyolult rendszerhez hasonlít. A legtöbb ember filozófiája három szóval foglalható össze: én, engem, enyém – és nagyon büszkék a filozófiájukra. Legyetek tehát egyszerűek! Feledkezzetek el magatokról, ajánljátok fel az életeteket! Persze meg kell fontolnunk jól, hogy hová szenteljük oda az életünket. Hiszen ha az ostobaságnak hódoltok meg, le is kell aratnotok a termést. Egyébként a meghódolás hatalmas erőt ad, ez a módja önmagatok meghaladásának.

[1]  Csaitanja Csaritámrta, Madhja 19.171-172.,  és Srímad Bhágavatam 3.29.11-12.

[2] Srímad Bhágavatam 7.5.23.

„A bhakti, vagy isteni szolgálat azt jelenti, hogy valamennyi érzékünket az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálatában foglalkoztatjuk. Amikor a lélek elkezdi szolgálni a Legfelsőbbet, annak két mellékhatása lesz. Az egyik, hogy megszabadul valamennyi anyagi meghatározástól, valamint hogy az egyes emberek érzékei megtisztulnak egyszerűen azáltal, hogy az Úrnak végez szolgálatokat.^[1]

Tehát a bhakti vagy isteni szolgálat azt jelenti, hogy valamennyi érzékünket az Úr szolgálatába állítjuk. Hrsíkéna – az érzékekkel hrsíkésa-szévanam szolgáljuk az érzékek Urát.

A mi folyamatunkat „odaadó szolgálatnak” hívják, nem pedig az „elutasítás szolgálatának.” Vegyük példának a különböző érzékszerveinket, amivel mindannyian rendelkezünk, ugye? Van szemetek, mégsem tépitek ki a szemeiteket, mondván: „Ó, ez az anyagi érzékszerv csupán hátráltatja az isteni szolgálatomat, hiszen csak ide-oda röpdös és megpróbál mindent megfigyelni. Igazán furcsa volna, ha így cselekednétek. Nem, nem! A legjobb módszer a szemünk és látásmódunk elkötelezése a megfelelő szolgálatban. A fülek készen állnak arra, hogy meghallják a világ valamennyi rosszhírét és mások összes hibáját. De mégsem önthettek ólmot a fületekbe azért, hogy gátat szabjatok ezeknek a rossz szokásoknak! Inkább próbáljátok meg meghallani az isteni távlatokban rejlő szép üzenetet.

Van nyelvetek is, ugye? Általában az emberek szeretnek nagyon sokat beszélni, minden lényeget nélkülözve fecsegnek. Különösen az információ korában mindenki használja a közösségi médiát, bár valójában senkinek sincsen valódi üzenete. Mégis mindenki megpróbál publikálni és kommunikálni, ez mind teljesen értelmetlen, 99%-a ostobaság. Mink van még? Van orrunk és az orrotokat hajlamosak vagytok beleütni mindenbe. Az orr megfegyelmezésére nem éppen az a legmegfelelőbb eszköz, amit Rámacsandra használt Súrpanakhával kapcsolatban – hiszen Súrpanakhá démon orrát és füleit levágták. Meg kell szagolnunk az Úrnak felajánlott füstölőt, de nem a felajánlás előtt. Milyen érzékszerveitek vannak még? Van nemi szervetek is. A legmegfelelőbb módszer nem éppen önmagatok kasztrálása, mondván: „a szexuális vágyaim okoznak nekem némi problémát, így jobban teszem, ha ettől egyszer és mindenkorra megszabadulok!” Hiszen ez olyan, mintha börtönbe zárnátok magatokat, attól még a gondolat ottmarad, kedveseim. Jobban teszitek, ha e tekintetben a testeteket a gyerekek felnevelésének szentelitek. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur, aki élethosszig tartó cölibátusban élt, így szólt: „Több ezer gyermeket nemzenék, ha tudnám, hogy valamennyien tiszta vaisnavák lesznek. Ám mivel nem vagyok ebben bizonyos, inkább más cselekedeteknek szentelem az életemet.” Tehát az érzékek foglalkoztatása az Úr szolgálatában – ez a megfelelő megoldás a mi testi feltételeinkre.

És itt leírják a mellékhatásokat is. Amennyiben minden érzékeddel a Legfelsőbb szeretetteljes szolgálatában veszel részt, megszabadulsz az anyagi feltételektől és megtisztulsz. A megtisztulás azt jelenti, hogy mindent úgy látunk, ahogyan van. A megtisztulás azt jelenti, hogy egyszerűek leszünk, s az egyszerű szívek nagyon közel állnak Krsnához.

Tehát ez a vers azt magyarázza el számunkra, hogyan köteleződjünk el megfelelő módon ebben ez életben. Nem tagadjuk meg az érzékek hatalmát, ám tudjuk, hogy a lélek még sokkal hatalmasabb. És amint megpróbáljuk testi képességeinket a Legfelsőbb szolgálatába állítani, látni fogjátok az eredményeket. Krsna jó okkal adott nektek szemeket, füleket és kezeket, és minden egyebet. Ezáltal szeretne valamit kifejezni; elvár némi szolgálatot a testetekért és elmétekért és az érzékek e rendszeréért cserébe, vagyis azt kéri, hogy valamennyi képességeiteket az Ő szerető szolgálatának szenteljétek. Tehát amikor az emberek megkérdeznek Benneteket: „Hé, te mit csinálsz? Mi ez a furcsa életvitel, amit folytatsz?”, akkor emlékezzetek erre a magyarázatra: „A bhakti azt jelenti, hogy testemet az Úr szolgálatának szentelem, hiszen Ő az én  testem ura.”

[1] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.170.

Mi is a témája Maháprabhu tanításának, amelyet Sríla Rúpa Gószvámínak mondott el? A tiszta bhakti természete. Később Maháprabhu valamennyi tanítását Rúpa gószvámí gyűjtötte egybe és foglalta össze a Bhakti Raszámrta Szindhu c. könyvében. Ez az tehát, amit most olvasni fogunk. Így szól: „szarvópádhi-vinirmuktam tat-paratvéna nirmalam, hrsíkéna hrsíkésa-szévanam bhaktir ucsjaté.” – “A bhakti, vagy isteni szolgálat azt jelenti, hogy valamennyi érzékünket az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálatában foglalkoztatjuk. Amikor a lélek elkezdi szolgálni a Legfelsőbbet, annak két mellékhatása lesz. Az egyik, hogy megszabadul valamennyi anyagi meghatározástól, valamint hogy az egyes emberek érzékei megtisztulnak egyszerűen azáltal, hogy az Úrnak végez szolgálatokat.[1]” Ezt a verset a Nárada Pancsarátrából idéztük, és szintén szerepel a Bhakti Raszámrta Szindhuban[2] is.

Ez tehát egy nagyon fontos vers, meghatározza az odaadó szolgálat gyakorlati oldalát. Szarvópádhi-vinirmuktam – felszabadulást, szabadságot jelent. Szarva-upádhi – upadhi feltételt, meghatározottságot jelent, valamennyi általunk megszerzett identitást. Ám ha megszabadulunk ezektől a különböző identitásoktól, az azt jelent, hogy az eredeti azonosságunkhoz jutunk hozzá. Mik ezek a hamis önazonosítások?

Harilílá: A hamis ego megnyilvánulásai. A testtel való azonosság.

Paramánanda: A gondolatokkal való azonosítás is.

Szvámí Tírtha: Az illúziónak különböző rétegei léteznek. Itt van például a bennünket körülvevő durva illúzió; aztán vannak az illúziónak álomszerű állapotai is; és az emberek elkezdtek maguk körül egy virtuális világot teremteni. Itt meg lehet születni, megtalálhatod az identitásodat, lehet pénzed is, mindened lehet – amit itt birtokolsz, azt virtuálisan is birtokolhatod, munkád is lehet. Ez tehát azt jelenti, hogy az emberek készek még egy másik illúziót teremteni az illúzión belül, és ezt nagyon komolyan is veszik. Elkezdenek ott törvényeket hozni arról, hogyan is lehet azt használni, mik is a szabályok – tehát egy új, virtuális világot teremtenek. Láthatod, hogy ugyan egy nagyon egyszerű, nagyon mechanikus, technikai módon, mégis nagyon közel kerülnek a jóga-sziddhikhez (jógával elnyerhető misztikus képességek – a ford.). Hiszen a legmagasabb fokú jóga-sziddhi, amit a lélek elnyerhet, az az, hogy teremt egy világot – ez a legfelsőbb sziddhi, tökéletesség. Ám régebben ezt misztikus erővel érték el, most pedig technikai, mechanikus úton. Látjátok, a Kali-juga fejlődik.

Ez azt jelenti, hogy egyre újabb és újabb upádhikat találsz, újabb és újabb identitást saját magadnak. Néha a művészek is ezt használják. Ha elfogyott a saját önazonosságodból fakadó inspirációd, csak felveszel egy másikat és ismét dolgozni kezdesz, ismét írni kezdesz. Felveszel egy újabb szerepet, újabb önazonosságot, egy újabb személyiséget – és ismét ki tudod magad fejezni. De nem számít, hogy hányszor cseréled fel az azonosságodat, az nem az eredeti. El kell jutnunk az eredeti azonosságunkhoz. Annak érdekében, hogy a valódihoz eljussunk, meg kell szabadulnunk a valótlantól. Ezért lassan-lassan fel kell adnunk valamennyi hibás önazonosságunkat azért, hogy közelebb kerüljünk saját magunkhoz. Tudjátok, az emberek megteremtik a saját illuzórikus világukat, néha pszeudospirituális értelemben. De ne álljatok meg félúton! A legvégső határig kell eljutnunk, hogy szembesüljünk az igazsággal.

Nirmalam – hibák nélkül, szennyeződések nélkül. Sríla Prahbupád ezt így magyarázza: „Nirmalam – a spekulatív filozófiai kutatás vagy gyümölcsöző cselekedetek hatásaitól mentesen.” Igen, tehát az illúziónk vagy durván testi vagy szellemi. Melyik a veszélyesebb?

Válaszok: A második. Mindkettő.

Szvámí Tírtha: Igen, a kizárólagos anyagi tudatosság durva, és így könnyebb elveszíteni, mint egy finom dolgot. Tehát mondjuk próbálod élvezni az életet legjobb képességeid szerint és durván anyagi tudatosságban élsz, majd hirtelen börtönben találod magad, ahol arra kényszerítenek, hogy felhagyj néhány múltbéli szokásoddal. Tehát könnyű megszabadulni néhány kizárólag testi elfoglaltságtól. Ám egyfolytában  azokon fog járni az eszed, vagyis a kifinomult elfoglaltságokat sokkal nehezebb feladni.

Nehéz dolog az illúzió eme csapdáitól tisztának maradni. De miért mondják az írások, hogy mégis lehetséges megszabadulni ezektől? Mert lehetséges! Van remény arra, hogy elérjük azt a síkot. Még az illúzió szférájában is minden isteni ellenőrzés alatt áll. Tehát ha kapcsolódtok a legfelsőbb síkhoz, akkor számotokra nagyon könnyedén átjárható a rendszer.

[1] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lílá 19.170.

[2] 1.1.12.

A Csaitanja-csaritámrta 19. fejezete, a Madhja-lilá arról szól, hogy Csaitanja Maháprabhu hogyan tanította Sríla Rúpa gószvámít. Ez az egész jelenet, az egész esemény nagyon tanító jellegű, hiszen úgy kezdődik, hogy Sríla Rúpa gószvámí lemond valamennyi világi rangjáról és tulajdonáról – mindkettőről. A kormány pénzügyminisztere volt, ám Srí Csaitanja Maháprabhuval való találkozása után így határozott: „Ezidáig nagyon is jelentéktelen tevékenységekkel foglalkoztam, csak miniszter vagyok, ám most fényes jövő áll előttem – koldus lehetek.” Ez tehát az élet igazi értéke – miniszterből koldussá válni. Ám először miniszterré válva, anélkül, hogy megszereznél bizonyos dolgokat, hogyan tudnál lemondani róluk? Először tehát halmozzatok fel, utána pedig osszátok szét! Spirituális értelemben úgyszintén: először tanulnunk kell, majd meg kell invitálni és össze kell gyűjteni a lelki élet valamennyi kincsét a szívünkben; ez után tudjátok szétosztani. Ám termékeny földbe szórjátok a jó magokat! Ha van egy üzenetünk, meg kell találnunk hozzá a megfelelő közönséget – ugyanakkor maga az üzenet természetes módon fogja kiválasztani a közönségét. Az igazi misztikus üzeneteknek az a védelmi rendszerük, hogy hiába írták le, hiába adták oda, senki sem érti meg.Néha ahhoz, hogy elrejtsünk valamit, a legnyilvánvalóbb helyre kell azt tennünk, mivel senki sem gondolná, hogy a legbecsesebb kincseteket nem tartjátok elzárva. Ez a természetes kiválasztási és védelmi funkció az összes misztikus hagyományban fellelhető. Anélkül, hogy először gyűjtenétek, később nem tudtok majd szétosztani – éppen ezért először halmozzatok fel és utána szórjátok szerteszéjjel!

Akárcsak Rúpa gószvámí – először csak gyűjtögetett pénzügyminiszterként. Ám amikor Csaitanja Maháprabhuval találkozott, egy új távlat mellett határozta el magát: felhagy a korábbi elfoglaltságaival, és teljesen az isteni szolgálatra koncentrál. Bárminemű gazdagságra vagy vagyonra tett is szert életében, azt mindet elosztotta a bráhmanák, a család és önmaga között. Egynegyedét megőrizte úgyszólván ’magának’, de ezt a részt később arra használta fel, hogy segítsen Szanátannak megmenekülni a börtönből. Vagyis még az önmagának félretett résszel is a vaisnavákat szolgálta.

Ez kell, hogy alapelvül szolgáljon – bármit is teszel, mindig állj készen arra, hogy megoszd. Erre nagyon sok szép példát láttunk Indiában. Például volt egy öreg házaspár, akik a templom mellett egy nagyon aprócska szobában laktak. Alig volt valamijük – talán némi csapáti, dál és rizs jutott napi betevőül. Ám készek voltak megosztani a csapátijukat – az egyiket Vrindávan kutyáinak adták. Ezek tehát nagyon szép példák.

Ezután Rúpa gószvámí egyre jobban elköteleződött Maháprabhu iránt gondolataiban, és hogy hogyan csatlakozzon Hozzá. Maháprahbu látta, hogy Rúpa gószvámí annyira meghódolt előtte, hogy rajta keresztül Ő még több különböző feladatot tudott elvégezni. Vrindávanban található egy múzeum a gószvámík írásainak gyűjteményével, és van ott egy pálmalevél is Rúpa gószvámí kézírásával. A Csaitanja-csaritámrtában az áll, hogy gyöngybetűkkel írt – gyönyörűségesen. Engem nagyon inspirált, hogy lássam ezt. Amikor odaértünk, láttuk, hogy mindez valóságos – gyönyörű, aprócska gyöngybetűk.

Paramánanda kérdése: Lehetséges-e egyáltalán, hogy valaki megismerje a lelki tanítómestert?

Szvámí Tírtha: Talán lehetséges, de nem szükséges. Hiszen mi is a mester? A lelki tanítómester lelki funkció. Ha élve boncoljátok a tanítómestereteket, valószínűleg rá fogtok lelni a csontokra és a húsra, a hibáira és hiányosságaira, ám aligha fogjátok megtalálni a lényeget, hiszen az el van rejtve. Ezért ha rá tudunk valahogy érezni a guru funkciójának isteni részére, akkor az a mi esetünkben is nagyon szépen fog működni. Ezt a témát kell megvitatnunk ma este.

De vajon lehetséges-e a lelki tanítómester megismerése? Egyrészt azt kell mondanom, hogy igen. Hiszen ha Csaitanja Maháprabhu imádott tanítványait és nagyon közvetlen barátainak példáját vesszük – azét a néhányét, akik az utolsó időkben is mellette voltak, mint Rámánanda Ráj, Szvarúp Dámódar, a legbensőségesebb társai és néhányan mások is – róluk azt mondják, hogy képesek voltak Csaitanja Maháprabhu gondolataiban olvasni. És mi az az elme? Az elme a hold. A hold valamennyi titok és misztikum szimbóluma. A nap a nyilvánvaló, domináns hatalom, a hold pedig valamennyi rejtett titok. Tehát mi a fontosabb? A nyilvánvaló vagy a rejtett? A rejtett fontosabb. Ezért ha képesek vagytok egy ember szívének rejtett titkaiban olvasni, akkor megismerhetitek őt. Nem tudom, hogy teljes egészében-e, vagy sem. Ezt a kérdést hagyjuk még nyitva.

Ám egyszer, 1984.április 24-én Gurudév azt mondta, hogy nem szükséges megérteni a Srí Gurut. Tehát nem fontos, nem szükséges. Mi a fontos? Fontos szolgálni őt. Hiszen a szolgálat által kapcsolódhatunk az isteni realitáshoz. Elnézést, eltévesztettem, nem 84-ben, 86-ban volt. Látjátok, a memóriám… De kérlek, bocsássatok meg, ez a múlt évezredben történt. Azt jelenti, hogy mi egy több ezer éves áldozat részei vagyunk, hiszen ez már az elmúlt évezredben kezdődött. Tehát a szolgálatot korszakokon át ki lehet terjeszteni.

Mégis azt hiszem, mindannyian szeretnénk a feljebbvalóink szívében olvasni. Igen, meg szeretnénk érteni valamit a másik emberből. Ám amíg a lelki tanítómestereteket csak elméletben szeretnétek megérteni, folytathatjátok a keresést, el fogtok tévedni. Vagy ha Krsnát ilyen módon akarjátok megérteni, akkor el tud rejtőzni. Ő a legjobb a bujkálásban. Ismernünk kell tehát a módot arra, hogyan kerüljünk igazán közel. Kell hozzá egy kicsinyke elmélyült gyakorlás ahhoz, hogy eljussunk a kapcsolat intimitásához. Amikor tehát a megértés helyes módját alkalmazzuk tanítómesterünkkel és Istenünkkel kapcsolatban, akkor lehet, hogy mutatnak nekünk valamit. Ezért van ez a csodálatos imánk a lelki tanítómesterhez: óm agjána-timirándhaszja gjánánydzsana-salákajá | csaksur unmílitam jéna taszmai srí-guravé namah || – „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudomány fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szememet.” Ez tehát szolgál számunkra néhány támponttal.

Vannak olyanok, akik nem csak támpontokkal, hanem meggyőző bizonyítékokkal is szolgálnak azzal kapcsolatban, hogy ők a megvalósítás igen magas szintjén állnak, és hogy ők a legjobbak. Az én alázatos javaslatom a következő: messzire kerüljétek el az olyan embereket, akik propagálják magukat! Nem az én tisztem megítélni bárkit is, ám jobban tesszük, ha a tökéleteset más módon keressük. Erre egy nagyon jó példa volt Sríla Prabhupád és Sríla Srídhár Maharádzs is – mindketten nagyon jó példák e tekintetben. Egyszer egy fiatal férfi találkozott Sríla Prabhupáddal – ezt a „Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok”-ban jegyezték le – és azt mondta: ’Ó, Prabhupád, bizonyára te vagy a legjobb bhakta! Annyira nagyszerű vagy, te vagy a rangelső! Prahbupád pedig így válaszolt: „Én nem! Te vagy a legjobb bhakta!” Ez után fiatal barátunk kezdte mondani, hogy: „Nem, nem nem! Lehetetlen! Az te vagy!” És ez nem trükk, hanem valódi alázatosság!”

Máskor… Tudjátok, néha nehéz megosztani a megvalósításotokat. Srídhar Maharádzs nem csinált propagandát. Azt mondják, csupán egyszer utalt valamire. Templomának teraszán, egy nagyon bensőséges körben történő beszélgetés után – csak néhány bhakta volt jelen, nagyon emelkedett volt a légkör – tehát miután befejezte a beszédét, felállt, s amikor már majdnem belépett a szobájába, megfordult, és így szólt: „Ha tudnátok hova lépek be…”, majd bement. Hogy kell ezt értenünk? Meg kell próbálnunk követni.

Jamuná kérdése: Maharádzs, azon meditáltam, hogy ki is az igazán tökéletes – számomra az az ember, aki képes „nemet” mondani Istennek. Hiszen a szentírásaink és tanítómestereink a gópik két csoportjáról beszélnek – az egyik Rádháráni csoportja, a másik Csandraváli csoportja – és ezek a csoportok két ellentétesnek tűnő hangulatot képviselnek – az egyik szerint: „Krsna, Te az enyém vagy”, a másik úgy gondolja, hogy: „Krsna, én a Tiéd vagyok”. Ám Kuruksétrán azt látjuk, hogy e két csoport egyike sem fogadta el Krsna ajánlatát: „Gyertek, kedveseim, gyertek velem Mathurába!”. Tehát mindegyikük megvédte a saját raszáját és hangulatát, és így szólt: „Köszönjük, nem.” Tudnál mondani valamit erről a tökéletességről?

Szvámí Tírtha: Igen. Ha a gópik nemet mondanak Krsnának az tökéletesség; ám ha mi nemet mondunk a gurunak, az tökéletlenség. Ne keverjük össze! Először is meg kell tanulnunk, hogyan mondjuk „igent” Krsnának. A „nem” később következik. Hiszen egyszerűen egyet nem érteni – ez nem egy isteni jel. Először is be kell lépnünk annak a vibrációnak a birodalmába, abba a hangulatba kell kerülnünk. Az anyagi ellentét diszharmóniát hoz, a lelki ellentét ellenben még több harmóniát. Az ellentét elősegíti a szépség kibontakozását. ’Hogyan? Az ellentét elősegíti a szépség kibontakozását? Mi van?’ Bizonyos síkon. Ha ez durva, ha ez brutális, nem fog megtörténni. A hiba az hiba, az nem egy isteni lilá. Különösen, ha ostobaságunkat azzal kívánjuk elfedni, hogy a gópikat idézzük, hogy ők is nemet mondanak Krsnának.

Tehát az őszinte gyakorlás a javasolt. Ám még a negatív ellentét is elősegíti a szépség kibontakozását. Hiszen a diszharmónia óceánjában egy szigetnyi paradicsom is még sokkal becsesebb. Tehát ha megannyi ellentétes elem is van, a folyamatunk őszinte gyakorlása még becsesebbé válik. Tehát a sok anyagi szenvedés segíteni fog nekünk megérteni, hogy igazából milyen becses is a mi folyamatunk. Tehát még az anyagi ellentét is a szépség kiteljesedését szolgálja. Segíteni fog abban, hogy meglássuk, hogy mi micsoda pontosan.

dzsaja dzsaja srí-krsna-csaitanja-nitjánanda

dzsajádvaitacsandra dzsaja gaura-bhakta-vrnda[1]

„Egy tiszta bhakta ne vágyjon másra, mint Krsna szolgálatára. Ne imádjon félisteneket vagy e világi embereket, ne gyarapítsa azt a hamis tudását, amelyből hiányzik a Krsna-tudat, a Krsna-tudatos tetteken kívül ne tegyen semmi mást, és minden megtisztult érzékét állítsa az Úr szolgálatába. Így végezheti kedvezően a Krsna-tudatos cselekedeteket.”[2]

A vers tehát így szól: anja-ványcshá. A ványcshá vágyat jelent, az anja-ványcshá másik vágyat, tehát semmilyen más vágy a jelentése. Anja-púdzsá – másfajta imádat, vagy gjána, vagy karma – ezeket kell abbahagyni. Ez a követelmény itt olyan, mint egy meghatározás. Hiszen az előző vers megadta a bhakti pontos meghatározását: anjábhilásitá-súnjam gjána-karmádj-anávrtam / ánukúljéna krsnánusílanam bhaktir uttamá – Ez egy idézet a Bhakti-raszámrta-szindhuból (1.1.11.) – „Amikor az elsőrendű odaadó szolgálat kifejlődik, a bhaktának mentesnek kell lennie minden anyagi vágytól, monista filozófián keresztül szerzett tudástól és gyümölcsöző tettől. Mindig kedvezően kell szolgálnia Krsnát, úgy, ahogy Krsna kívánja.”[3] Tehát  a pozitív gyakorlás nagyon fontos. Ezért ez a vers, amit most idéztünk, így szól: semmilyen más vágy, semmilyen másik elfoglaltság; sem gjána, sem karma, sem tapaszja – semmi egyéb, mint az isteni szolgálat.

Azért ez egy kissé fanatikus, igaz? Általában a lágy üzenetek a kedvünkre valóak, például: „Ó, megtehetsz bármit, amit szeretnél – az a legjobb.” Ez a jelenkor nagyon népszerű vallása. Egyszer egy szvámí érkezett meg egy csarnokba, ahol a közönség már nagyon várta, mindenki izgatott volt, végül megjött a mi szvámídzsínk. Belépett a színpadra, mindenkinek elakadt a lélegzete, ő pedig így szólt: „Ti olyan nagyszerűek vagytok, mit is mondhatnék nektek?” Mindenki meghökkent, majd tapsvihar tört ki: „Igen, igen!” – kiabálta a közönség, a szvámí pedig elhagyta a színpadot. Ez tehát napjaink népszerű vallása – mindent megtehetsz, amit csak szeretnél. Egyetértetek ezzel? Én nem. Egy buddhistától hallottam: „Nem szükséges bármit is tenni, csak hívd magad buddhistának, és máris buddhista vagy.” Szegény Buddha, most bizonyára forog a sírjában. Az hogy létezik egy ilyen ostoba viselkedés, hogy ’csak hívd magad buddhistának’, s nem szükséges semmilyen elvet sem követned- ez egyszerűen elképesztő. Ez éppen olyan, mint, hogy: ’Minden rendben van, nem kell követned az elveket, Jézus meghalt érted a kereszten, tehát folytathatod tovább a bűneidet.’

Ne csapjátok be magatokat, néha valóban fanatikusnak kell lennünk, hiszen a vallási értelemben vett fanatizmus azt jelenti, hogy életed és gondolkodásod erős alapokon nyugszik. Ezért végül ha a lelki síkra érünk, nincs más elfoglaltságunk, mint kapcsolatban lenni, és pozitív módon művelni az isteni szolgálatot. Miért? Mivel a lényeget keressük, amelyet megismerve minden ismertté válik, amelyet elérve mindent elértünk. És ha ismeritek a forrást, tudatában vagytok a következményeknek is. Ha csak a következményeket ismeritek, nem biztos, hogy ismerni fogjátok a forrást, az okot. Ám ha ismerjük a forrást, akkor gyakorlatilag mindent tudnunk kell a következményekről.

Például ha megnézed a tanítványok közösségét – képes vagy megérteni a gurut? Vagy másként: ha ismered a gurut, meg fogod érteni a tanítványait? Ez nagyon összetett. Ha ismeritek Krisnát, mindent tudtok – meg fogjátok érteni a lelki égboltot, az anyagi világot és minden élőlényt. Ám ha mindent tudtok a következményekről, nem biztos, hogy nyomára bukkantok az eredetinek. A Srímad Bhágavatamban az áll, hogy még ha képesek is vagytok megszámolni, mennyi homokszem található az óceán partján, még akkor sem tudjátok felbecsülni Krsna – mint Istenség – gazdagságát. Ám ha ismeritek a kiindulópontot, akkor minden, ami később megnyilvánul, az mind benne foglaltatik a létezés végső okában. Ezért hát, lényeget keressük, amelyet megismerve minden ismertté válik, ez pedig az Isten. Ez adja e vers aktualitását, nem is lehet egyéb vágyunk, vagy elfoglaltságunk.

Mégis, megannyi elfoglaltságunk van. Ez egy hétfő reggeli előadás, utána mindenki rohan a dolga után. Én is. Tehát valaki foglalkoztat minket – vagy a májá, vagy a májá Ura. Döntsétek el, melyik!

De a folyamat pozitív ápolása nagyon fontos. Akárcsak a szarvéndrija– valamennyi képességetekkel, érzéketekkel, mindenetekkel elköteleződni a szolgálatokban.

Éi ’suddha-bhakti’ – ihá haité ’prémá’ haja, panycsarátré bhágavaté éi laksana kaja – „Ezeket a tetteket suddha-bhaktinak, tiszta odaadó szolgálatnak nevezik. Amikor valaki ilyen tiszta odaadó szolgálatot végez, az idők során felébred benne Krsna iránti eredeti szeretete. A védikus írások — például a Panycsarátrák és a Srímad-Bhágavatam — leírást adnak ezekről a jellemzőkről.”[4]

Éppen ezért kell tanulmányoznunk a szentírásokat, hogy megértsük a jeleket, és hogy mit is tegyünk. És bármilyen jó üzenetet is kaptunk, nagyon pozitívan kell azt ápolnunk, megpróbálva egyre több energiánkat az isteni szolgálatnak szentelni. Ez tehát a mód sorsotok megváltoztatására. Arra, ahogyan homlokotok vízszintes vonalait függőlegesekkel helyettesíthetitek, és kapcsolódhattok a forráshoz.

Mi is hát a mai versek üzenete? Vallási fanatikussá válni, vagy megalapozni a hitünket?

[1] „Minden dicsőséget az Úr Csaitanja Maháprabhunak és az Úr Nitjánandának! Minden dicsőséget Advaita Prabhunak, és minden dicsőséget az Úr Csaitanja bhaktáinak, Srívásszal az élen!”(Csaitanja-csaritámrta Ádi-lílá 10.2.) – Szvámí Tírtha a Csaitanja-csaritámrta felolvasások előtt mindig e mantrát zengi.

[2] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.168.

[3] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.167.

[4] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.169.

Ha segíteni szeretnétek az embereknek sorsuk megváltoztatásában, oda kell adnotok nekik, ami nektek megadatott, meg kell osztanotok azt, amit ti kaptatok. Valójában ez volt az a cél, amiért a szentek sok-sok évvel ezelőtt összegyűltek Naimisáranja területén, a Gangesz partjához közeli erdőhöz hasonlatos helyen. Valamennyi risi, muni, jógi és szent ember áldozatra gyűlt össze, olyan volt ez, mint egy spirituális vagy vallási konferencia. A Srímad Bhágavatam szerint egy ’ezer évig tartó’ áldozat bemutatására sereglettek össze.

Mi a véleményetek erről az ezer évig tartó áldozatról? Meglehet, hogy a már letűnt jugában elkezdték, amikor még az élet sokkal hosszabb volt. A mostani jugában az emberek száz évig élnek, az előző jugában ezer évig, az előtt pedig tízezer évig éltek. Ám – tudjátok- ha abban a jugában a várható élettartam ezer év volt, és ők egy ezer évig tartó áldozatra találkoztak, akkor az úgy nem stimmel. Nem is szólva arról, hogy ebben a jugában az emberek száz évig élnek! Hogyan tudnátok egy száz éves áldozatot véghezvinni, ha csak száz évig éltek? Akár így, akár úgy próbáljátok megmagyarázni, sehogy nem jön össze.

Ha itt összegyűlünk, képesek vagyunk egy ezer évig tartó áldozatot bemutatni? Nem annyira, kissé nehéz. Mondjuk, hogy hatvan- hetven évig élünk. Kevesen vagyunk jelen, hát (ha összeadjuk), majdnem kilencszáz év ül itt! Tehát közel vagyunk az ezerhez – amennyiben az egész életünket áldozatnak tekintjük és amennyiben összegyűlünk és ebben a szellemben egyesítjük erőinket. Mindenesetre egyetlen ceremóniát továbbra is életben kellene tartanunk: a jagját – ez a spirituális találkozás már generációk óta folytatódik, és ezt meg tudjuk ismételni. Ha a gyerekeitek is csatlakoznak majd a szolgálatotokhoz, akkor meg tudjátok hosszabbítani az áldozatot, életetek szertartását.

Tehát a szent emberek összegyűltek erre a megbeszélésre, melynek fő témája az volt, hogy: „mit tegyünk a mi életünkben? Megannyi elfoglaltság, megannyi kötelesség– mi is az emberiség legfőbb kötelessége? Mit tegyünk, különösen akkor, amikor szembe kell néznünk az eltávozással, a halállal?” Éppen ezért a bölcsek nagyon is remek kérdéseket tesznek fel, mert ezek a kérdések érintik az emberi lények sorsát, az emberiség sorsát. Hasonlóképp, ha ezeknek a nagy szenteknek az életét akarjátok követni – akik felelős aggodalommal viseltettek az élőlények dharmájának jövőjével kapcsolatban, hiszen megcsinálták a többezer évig tartó áldozatukat – akkor nekünk is zengenünk kell az Óm namó bhagavaté vászudévája mantránkat. Ily módon hozzájárulhatunk a világ védelméhez, és enyhíthetjük a szenvedést.

Volt már valaha ilyen érzésetek, tapasztaltatok már ilyesmit? Olyan ez, akár egy védőpajzs, akár egy isteni páncél, amely meditációtok színterét beborítja.

Óm namó bhagavaté vászudévája[1] – ez a legfontosabb védőmantra. Ha szétnéztek a világban, látni fogjátok, mennyi szenvedés van az univerzumban. Néhányan úgy gondolják, a Bhagavad Gítá nagyon pesszimista – ám valójában nem az, de nem is optimista, hanem realista. Miért? Mivel Krsna azt mondja, hogy ez az anyagi világ – a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig – a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik[2]. Habár a helyzet ilyen – az anyagi energia irányítása alatt állunk – mégis a legtöbb ember meg akar menekülni a sorsa elől. Mi is a mi sorsunk? A sorsunk a homlokunkra van írva. Megnéztétek már reggel, mi van a homlokotokra írva? Néha keletkeznek ráncaink az elszenvedett bajoknak köszönhetően; ez a történetünk része. Ám ezeket a vízszintes ráncokat tudjátok függőlegeses vonalakkal kompenzálni, ezen a módon pedig felülírhatjuk a sorsunkat, karmánkat. Vajon mi a sorsunk üzenete? Mindannyiunk számára jutott egy bizonyos mennyiségű boldogság erre az életre, a csomag másik része pedig bizonyos mennyiségű szenvedés. Mindenki a saját batyujával érkezik, amelyben van jó és rossz is. Próbáljuk elkerülni a sorsunkat, ez azt jelenti, hogy arra vágyunk, hogy több boldogságban legyen részünk és szeretnénk elkerülni a szenvedést. Sajnos azonban a legtöbb ember nem tudja, hogyan tegye ezt meg. Ha pedig nem éltek harmóniában az isteni elvekkel, akkor kötelezően meg kell fizetnetek az árat. Természetesen, ha az isteni akarattal próbáltok harmóniában élni, akkor is kell egy bizonyos árat fizetnetek, hiszen az Isten, és különösen ez a Krsna nem tehető könnyen elégedetté. Úgy gondoljátok: ˛már mindent felajánlottam’, ám Ő még mindig nem elégedett.

Fáradságos munkával lehet tehát egyre közelebb kerülni ennek az egész univerzumnak az eredetéhez. Mi a megoldás, ha figyelembe vesszük a következőket: itt a szenvedés, embertársainknak szüksége van segítségre, nekünk is segítségre van szükségünk, és még Istennel is szeretnénk találkozni, darsanban részesülni? Mi a ti javaslatotok? Milyen tevékenységeket kellene vállalnunk? Ha kapcsolatot szeretnétek létesíteni, mi az első fohász?

Valaki: Rá kell lelni arra, akivel kapcsolatba szeretnénk kerülni.

Szvámí Tírtha: Így van. Az első fohász ez legyen: „Kérlek, tárd fel Magad előttem!” Hogy megérthessem, ki a cél, hol vagy Te, „Mutasd meg arcodat!”. Tehát az elméleti Krsna-tudat nem elegendő. ˛Olvastam a könyvekben, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személye.’ Rendben, de mi is a te személyes megtapasztalásod ezzel kapcsolatban? Az elmélet nem elegendő. Ezért így kell fohászkodnunk: „Kérlek, uram, tárd fel Magadat előttem, mutasd meg nekem az arcodat!” Ez így elegendő? Itt megálljunk? Nem, ez nem elegendő. Tehát nem csupán az Isten az, aki sokat kér, de a bhakta is nagyon sokat szeretne kapni. Mi a következő kívánság?

Válasz „Légy kegyes hozzám!”

Szvámí Tírtha: Igen, valami ilyesféle. „Kérlek, töltsd meg a szívemet, árassz el kegyelmeddel!” Ez tehát a második fohász. Először látni akarod, szeretnél találkozni, másodszor pedig kapcsolódni akarsz. Hiszen a „Légy kegyes hozzám!” azt jelenti, hogy ’Ezen keresztül kapcsolódom Hozzád.’ Itt megálljunk? „Tárd fel Magad és légy kegyes hozzám!” – itt megálljunk? ’Már láttuk Isten arcát, elnyertük a könyörületét, megmenekültünk, rendben, az üzlet létrejött. Ne is törődj a többi emberrel, akik a pokolban rohadnak!’ Nos, talán szükségünk lehet egy harmadik fohászra is. Mi legyen a harmadik lépés?

Mandzsári: „Kérlek, hadd legyek a könyörületed eszköze!”

Szvámí Tírtha: Helyes! „Tedd könnyűvé másoknak az utat!” Tehát az Óm namó bhagavaté vászudévája mantra egy bizonyos értelemben sűrítve tartalmazza a fohász mindhárom aspektusát. Találkoznunk kell, kapcsolódnunk kell, és ez a kegy áradjon ki! Nem szeretnék túl szentimentális lenni, nem is ez a lényeg, mindemellett meg kell próbálnunk segíteni benne, hogy még az anyagi szféra általános állapota is javuljon egy hangyányit.

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.1.

[2] Bhagavad Gítá 8.16.

Jasódá kérdése: Volna egy kérdésem önmagunk szeretetével kapcsolatban. Mit jelent ez a bhakti ösvényén járva? Elkerülhető-e az „ego-trip”, az önajnározás?

Szvámí Tírtha: Emlékezzetek erre dzsívé dajá, námé rucsi, vaisnava szévana^[1]!

Dzsívé dajá jelenti az élőlények iránti könyörületet, amely együttérző és szeretettel teli kedvesség valamennyi élőlény iránt, ideértve önmagunkat is. Ekkor felmerül a kérdés, hogy mi is a valódi könyörület. A legjobb gyógyírt kell alkalmaznunk, amely segíteni fog bennünket ebben az anyagi létben a Földön, és meg is menti a lelkünket az örökkévalóság számára. Tehát ez a könyörülettel teli hozzáállás saját magunk számára lelki gyakorlatul szolgál, továbbá segít másoknak is rálelni a saját útjukra.

Námé rucsi azt jelenti, hogy lelki erőt kell gerjesztenünk szolgálataink fenntartásához, a könyörületes hozzáálláshoz szükséges érzés megteremtéséhez, és hogy megtapasztaljunk egy felsőbb ízt is, s ezáltal ráleljünk saját lelkesedésünkre. A mantra-dzsapa meditáció a forrása ennek a lelki erőnek, és emlékeznünk kell rá, hogy a valódi mantra nem csupán a mi javunkat szolgálja, hanem az ilyen minőségű mantrazengés a mantrának magának is jót tesz. Ha gyakoroljuk, akkor segít fenntartani a spirituális tradíciót – ily módon a saját egyéni lelki gyakorlatunk még inkább valódi szolgálattá válik.

Vaisnava-szévana – s végül a saját magunk által generált spirituális energiát a helyes irányba tudjuk terelni a bhakták szolgálata által. Valójában ez a körülöttünk élő bhakták lelki boldogságának elősegítését jelenti. Hogy kell ezt csinálni? Dzsívé dajá – prédikálás, más élőlények könyörületes szolgálata, és námé rucsi – a szent nevek helyes és lelkes zengése. Így zárul be a kör, majd kezdhetjük újra egy magasabb síkon.

’Szeresd magadat’ számomra azt jelenti, hogy jómagunk is szerepel az általunk megbecsültek listáján. Az élet olyan egyszerű! Örökkévaló lelkek vagyunk, a Legfelsőbbhöz tartozunk és élő és szeretetteljes kapcsolat van közöttünk. Minden egyéb másodlagos.

[1]„Halld, Szanátan! Szerető kedvesség minden élőlény iránt, vonzódás a Szent Névhez és a vaisnavák szolgálata. Ezeken kívül nincs más kötelesség. Dzsívé dajá, námé rucsi, vaisnava szévana | ihá cshárá dharma náhi suna szanátana || (Az Úr Csaitanjának tulajdonított mondás, Bhaktisziddhánta Szaraszvati gyakran idézi vagy utal rá. Pl. Csaitanja Bhágavata Adi Khanda 1.1., magyarázat – az eredeti forrás ismeretlen.)