Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




foundation

dzsaja dzsaja srí-krsna-csaitanja-nitjánanda

dzsajádvaitacsandra dzsaja gaura-bhakta-vrnda[1]

 

„Egy tiszta bhakta ne vágyjon másra, mint Krsna szolgálatára. Ne imádjon félisteneket vagy e világi embereket, ne gyarapítsa azt a hamis tudását, amelyből hiányzik a Krsna-tudat, a Krsna-tudatos tetteken kívül ne tegyen semmi mást, és minden megtisztult érzékét állítsa az Úr szolgálatába. Így végezheti kedvezően a Krsna-tudatos cselekedeteket.”[2]

A vers tehát így szól: anja-ványcshá. A ványcshá vágyat jelent, az anja-ványcshá másik vágyat, tehát semmilyen más vágy a jelentése. Anja-púdzsá – másfajta imádat, vagy gjána, vagy karma – ezeket kell abbahagyni. Ez a követelmény itt olyan, mint egy meghatározás. Hiszen az előző vers megadta a bhakti pontos meghatározását: anjábhilásitá-súnjam gjána-karmádj-anávrtam / ánukúljéna krsnánusílanam bhaktir uttamá – Ez egy idézet a Bhakti-raszámrta-szindhuból (1.1.11.) – Amikor az elsőrendű odaadó szolgálat kifejlődik, a bhaktának mentesnek kell lennie minden anyagi vágytól, monista filozófián keresztül szerzett tudástól és gyümölcsöző tettől. Mindig kedvezően kell szolgálnia Krsnát, úgy, ahogy Krsna kívánja.”[3] Tehát  a pozitív gyakorlás nagyon fontos. Ezért ez a vers, amit most idéztünk, így szól: semmilyen más vágy, semmilyen másik elfoglaltság; sem gjána, sem karma, sem tapaszja – semmi egyéb, mint az isteni szolgálat.

Azért ez egy kissé fanatikus, igaz? Általában a lágy üzenetek a kedvünkre valóak, például: „Ó, megtehetsz bármit, amit szeretnél – az a legjobb.” Ez a jelenkor nagyon népszerű vallása. Egyszer egy szvámí érkezett meg egy csarnokba, ahol a közönség már nagyon várta, mindenki izgatott volt, végül megjött a mi szvámídzsínk. Belépett a színpadra, mindenkinek elakadt a lélegzete, ő pedig így szólt: „Ti olyan nagyszerűek vagytok, mit is mondhatnék nektek?” Mindenki meghökkent, majd tapsvihar tört ki: „Igen, igen!” – kiabálta a közönség, a szvámí pedig elhagyta a színpadot. Ez tehát napjaink népszerű vallása – mindent megtehetsz, amit csak szeretnél. Egyetértetek ezzel? Én nem. Egy buddhistától hallottam: „Nem szükséges bármit is tenni, csak hívd magad buddhistának, és máris buddhista vagy.” Szegény Buddha, most bizonyára forog a sírjában. Az hogy létezik egy ilyen ostoba viselkedés, hogy ’csak hívd magad buddhistának’, s nem szükséges semmilyen elvet sem követned- ez egyszerűen elképesztő. Ez éppen olyan, mint, hogy: ’Minden rendben van, nem kell követned az elveket, Jézus meghalt érted a kereszten, tehát folytathatod tovább a bűneidet.’

Ne csapjátok be magatokat, néha valóban fanatikusnak kell lennünk, hiszen a vallási értelemben vett fanatizmus azt jelenti, hogy életed és gondolkodásod erős alapokon nyugszik. Ezért végül ha a lelki síkra érünk, nincs más elfoglaltságunk, mint kapcsolatban lenni, és pozitív módon művelni az isteni szolgálatot. Miért? Mivel a lényeget keressük, amelyet megismerve minden ismertté válik, amelyet elérve mindent elértünk. És ha ismeritek a forrást, tudatában vagytok a következményeknek is. Ha csak a következményeket ismeritek, nem biztos, hogy ismerni fogjátok a forrást, az okot. Ám ha ismerjük a forrást, akkor gyakorlatilag mindent tudnunk kell a következményekről.

Például ha megnézed a tanítványok közösségét – képes vagy megérteni a gurut? Vagy másként: ha ismered a gurut, meg fogod érteni a tanítványait? Ez nagyon összetett. Ha ismeritek Krisnát, mindent tudtok – meg fogjátok érteni a lelki égboltot, az anyagi világot és minden élőlényt. Ám ha mindent tudtok a következményekről, nem biztos, hogy nyomára bukkantok az eredetinek. A Srímad Bhágavatamban az áll, hogy még ha képesek is vagytok megszámolni, mennyi homokszem található az óceán partján, még akkor sem tudjátok felbecsülni Krsna – mint Istenség – gazdagságát. Ám ha ismeritek a kiindulópontot, akkor minden, ami később megnyilvánul, az mind benne foglaltatik a létezés végső okában. Ezért hát, lényeget keressük, amelyet megismerve minden ismertté válik, ez pedig az Isten. Ez adja e vers aktualitását, nem is lehet egyéb vágyunk, vagy elfoglaltságunk.

Mégis, megannyi elfoglaltságunk van. Ez egy hétfő reggeli előadás, utána mindenki rohan a dolga után. Én is. Tehát valaki foglalkoztat minket – vagy a májá, vagy a májá Ura. Döntsétek el, melyik!

De a folyamat pozitív ápolása nagyon fontos. Akárcsak a szarvéndrija– valamennyi képességetekkel, érzéketekkel, mindenetekkel elköteleződni a szolgálatokban.

Éi ’suddha-bhakti’ – ihá haité ’prémá’ haja, panycsarátré bhágavaté éi laksana kaja – Ezeket a tetteket suddha-bhaktinak, tiszta odaadó szolgálatnak nevezik. Amikor valaki ilyen tiszta odaadó szolgálatot végez, az idők során felébred benne Krsna iránti eredeti szeretete. A védikus írások — például a Panycsarátrák és a Srímad-Bhágavatam — leírást adnak ezekről a jellemzőkről.”[4]

Éppen ezért kell tanulmányoznunk a szentírásokat, hogy megértsük a jeleket, és hogy mit is tegyünk. És bármilyen jó üzenetet is kaptunk, nagyon pozitívan kell azt ápolnunk, megpróbálva egyre több energiánkat az isteni szolgálatnak szentelni. Ez tehát a mód sorsotok megváltoztatására. Arra, ahogyan homlokotok vízszintes vonalait függőlegesekkel helyettesíthetitek, és kapcsolódhattok a forráshoz.

Mi is hát a mai versek üzenete? Vallási fanatikussá válni, vagy megalapozni a hitünket?

[1] „Minden dicsőséget az Úr Csaitanja Maháprabhunak és az Úr Nitjánandának! Minden dicsőséget Advaita Prabhunak, és minden dicsőséget az Úr Csaitanja bhaktáinak, Srívásszal az élen!”(Csaitanja-csaritámrta Ádi-lílá 10.2.) – Szvámí Tírtha a Csaitanja-csaritámrta felolvasások előtt mindig e mantrát zengi.

[2] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.168.

[3] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.167.

 

[4] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lilá 19.169.



Leave a Reply