Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




srila-rupa-goswami

A Csaitanja-csaritámrta 19. fejezete, a Madhja-lilá arról szól, hogy Csaitanja Maháprabhu hogyan tanította Sríla Rúpa gószvámít. Ez az egész jelenet, az egész esemény nagyon tanító jellegű, hiszen úgy kezdődik, hogy Sríla Rúpa gószvámí lemond valamennyi világi rangjáról és tulajdonáról – mindkettőről. A kormány pénzügyminisztere volt, ám Srí Csaitanja Maháprabhuval való találkozása után így határozott: „Ezidáig nagyon is jelentéktelen tevékenységekkel foglalkoztam, csak miniszter vagyok, ám most fényes jövő áll előttem – koldus lehetek.” Ez tehát az élet igazi értéke – miniszterből koldussá válni. Ám először miniszterré válva, anélkül, hogy megszereznél bizonyos dolgokat, hogyan tudnál lemondani róluk? Először tehát halmozzatok fel, utána pedig osszátok szét! Spirituális értelemben úgyszintén: először tanulnunk kell, majd meg kell invitálni és össze kell gyűjteni a lelki élet valamennyi kincsét a szívünkben; ez után tudjátok szétosztani. Ám termékeny földbe szórjátok a jó magokat! Ha van egy üzenetünk, meg kell találnunk hozzá a megfelelő közönséget – ugyanakkor maga az üzenet természetes módon fogja kiválasztani a közönségét. Az igazi misztikus üzeneteknek az a védelmi rendszerük, hogy hiába írták le, hiába adták oda, senki sem érti meg.Néha ahhoz, hogy elrejtsünk valamit, a legnyilvánvalóbb helyre kell azt tennünk, mivel senki sem gondolná, hogy a legbecsesebb kincseteket nem tartjátok elzárva. Ez a természetes kiválasztási és védelmi funkció az összes misztikus hagyományban fellelhető. Anélkül, hogy először gyűjtenétek, később nem tudtok majd szétosztani – éppen ezért először halmozzatok fel és utána szórjátok szerteszéjjel!

Akárcsak Rúpa gószvámí – először csak gyűjtögetett pénzügyminiszterként. Ám amikor Csaitanja Maháprabhuval találkozott, egy új távlat mellett határozta el magát: felhagy a korábbi elfoglaltságaival, és teljesen az isteni szolgálatra koncentrál. Bárminemű gazdagságra vagy vagyonra tett is szert életében, azt mindet elosztotta a bráhmanák, a család és önmaga között. Egynegyedét megőrizte úgyszólván ’magának’, de ezt a részt később arra használta fel, hogy segítsen Szanátannak megmenekülni a börtönből. Vagyis még az önmagának félretett résszel is a vaisnavákat szolgálta.

Ez kell, hogy alapelvül szolgáljon – bármit is teszel, mindig állj készen arra, hogy megoszd. Erre nagyon sok szép példát láttunk Indiában. Például volt egy öreg házaspár, akik a templom mellett egy nagyon aprócska szobában laktak. Alig volt valamijük – talán némi csapáti, dál és rizs jutott napi betevőül. Ám készek voltak megosztani a csapátijukat – az egyiket Vrindávan kutyáinak adták. Ezek tehát nagyon szép példák.

Ezután Rúpa gószvámí egyre jobban elköteleződött Maháprabhu iránt gondolataiban, és hogy hogyan csatlakozzon Hozzá. Maháprahbu látta, hogy Rúpa gószvámí annyira meghódolt előtte, hogy rajta keresztül Ő még több különböző feladatot tudott elvégezni. Vrindávanban található egy múzeum a gószvámík írásainak gyűjteményével, és van ott egy pálmalevél is Rúpa gószvámí kézírásával. A Csaitanja-csaritámrtában az áll, hogy gyöngybetűkkel írt – gyönyörűségesen. Engem nagyon inspirált, hogy lássam ezt. Amikor odaértünk, láttuk, hogy mindez valóságos – gyönyörű, aprócska gyöngybetűk.

 



Leave a Reply