Sharanagati

Óm namó bhagavaté vászudévája[1] – ez a legfontosabb védőmantra. Ha szétnéztek a világban, látni fogjátok, mennyi szenvedés van az univerzumban. Néhányan úgy gondolják, a Bhagavad Gítá nagyon pesszimista – ám valójában nem az, de nem is optimista, hanem realista. Miért? Mivel Krsna azt mondja, hogy ez az anyagi világ – a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig – a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik[2]. Habár a helyzet ilyen – az anyagi energia irányítása alatt állunk – mégis a legtöbb ember meg akar menekülni a sorsa elől. Mi is a mi sorsunk? A sorsunk a homlokunkra van írva. Megnéztétek már reggel, mi van a homlokotokra írva? Néha keletkeznek ráncaink az elszenvedett bajoknak köszönhetően; ez a történetünk része. Ám ezeket a vízszintes ráncokat tudjátok függőlegeses vonalakkal kompenzálni, ezen a módon pedig felülírhatjuk a sorsunkat, karmánkat. Vajon mi a sorsunk üzenete? Mindannyiunk számára jutott egy bizonyos mennyiségű boldogság erre az életre, a csomag másik része pedig bizonyos mennyiségű szenvedés. Mindenki a saját batyujával érkezik, amelyben van jó és rossz is. Próbáljuk elkerülni a sorsunkat, ez azt jelenti, hogy arra vágyunk, hogy több boldogságban legyen részünk és szeretnénk elkerülni a szenvedést. Sajnos azonban a legtöbb ember nem tudja, hogyan tegye ezt meg. Ha pedig nem éltek harmóniában az isteni elvekkel, akkor kötelezően meg kell fizetnetek az árat. Természetesen, ha az isteni akarattal próbáltok harmóniában élni, akkor is kell egy bizonyos árat fizetnetek, hiszen az Isten, és különösen ez a Krsna nem tehető könnyen elégedetté. Úgy gondoljátok: ˛már mindent felajánlottam’, ám Ő még mindig nem elégedett.

Fáradságos munkával lehet tehát egyre közelebb kerülni ennek az egész univerzumnak az eredetéhez. Mi a megoldás, ha figyelembe vesszük a következőket: itt a szenvedés, embertársainknak szüksége van segítségre, nekünk is segítségre van szükségünk, és még Istennel is szeretnénk találkozni, darsanban részesülni? Mi a ti javaslatotok? Milyen tevékenységeket kellene vállalnunk? Ha kapcsolatot szeretnétek létesíteni, mi az első fohász?

Valaki: Rá kell lelni arra, akivel kapcsolatba szeretnénk kerülni.

Szvámí Tírtha: Így van. Az első fohász ez legyen: „Kérlek, tárd fel Magad előttem!” Hogy megérthessem, ki a cél, hol vagy Te, „Mutasd meg arcodat!”. Tehát az elméleti Krsna-tudat nem elegendő. ˛Olvastam a könyvekben, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személye.’ Rendben, de mi is a te személyes megtapasztalásod ezzel kapcsolatban? Az elmélet nem elegendő. Ezért így kell fohászkodnunk: „Kérlek, uram, tárd fel Magadat előttem, mutasd meg nekem az arcodat!” Ez így elegendő? Itt megálljunk? Nem, ez nem elegendő. Tehát nem csupán az Isten az, aki sokat kér, de a bhakta is nagyon sokat szeretne kapni. Mi a következő kívánság?

Válasz „Légy kegyes hozzám!”

Szvámí Tírtha: Igen, valami ilyesféle. „Kérlek, töltsd meg a szívemet, árassz el kegyelmeddel!” Ez tehát a második fohász. Először látni akarod, szeretnél találkozni, másodszor pedig kapcsolódni akarsz. Hiszen a „Légy kegyes hozzám!” azt jelenti, hogy ’Ezen keresztül kapcsolódom Hozzád.’ Itt megálljunk? „Tárd fel Magad és légy kegyes hozzám!” – itt megálljunk? ’Már láttuk Isten arcát, elnyertük a könyörületét, megmenekültünk, rendben, az üzlet létrejött. Ne is törődj a többi emberrel, akik a pokolban rohadnak!’ Nos, talán szükségünk lehet egy harmadik fohászra is. Mi legyen a harmadik lépés?

Mandzsári: „Kérlek, hadd legyek a könyörületed eszköze!”

Szvámí Tírtha: Helyes! „Tedd könnyűvé másoknak az utat!” Tehát az Óm namó bhagavaté vászudévája mantra egy bizonyos értelemben sűrítve tartalmazza a fohász mindhárom aspektusát. Találkoznunk kell, kapcsolódnunk kell, és ez a kegy áradjon ki! Nem szeretnék túl szentimentális lenni, nem is ez a lényeg, mindemellett meg kell próbálnunk segíteni benne, hogy még az anyagi szféra általános állapota is javuljon egy hangyányit.

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.1.

[2] Bhagavad Gítá 8.16.