Sharanagati

Paramánanda kérdése: Lehetséges-e egyáltalán, hogy valaki megismerje a lelki tanítómestert?

Szvámí Tírtha: Talán lehetséges, de nem szükséges. Hiszen mi is a mester? A lelki tanítómester lelki funkció. Ha élve boncoljátok a tanítómestereteket, valószínűleg rá fogtok lelni a csontokra és a húsra, a hibáira és hiányosságaira, ám aligha fogjátok megtalálni a lényeget, hiszen az el van rejtve. Ezért ha rá tudunk valahogy érezni a guru funkciójának isteni részére, akkor az a mi esetünkben is nagyon szépen fog működni. Ezt a témát kell megvitatnunk ma este.

De vajon lehetséges-e a lelki tanítómester megismerése? Egyrészt azt kell mondanom, hogy igen. Hiszen ha Csaitanja Maháprabhu imádott tanítványait és nagyon közvetlen barátainak példáját vesszük – azét a néhányét, akik az utolsó időkben is mellette voltak, mint Rámánanda Ráj, Szvarúp Dámódar, a legbensőségesebb társai és néhányan mások is – róluk azt mondják, hogy képesek voltak Csaitanja Maháprabhu gondolataiban olvasni. És mi az az elme? Az elme a hold. A hold valamennyi titok és misztikum szimbóluma. A nap a nyilvánvaló, domináns hatalom, a hold pedig valamennyi rejtett titok. Tehát mi a fontosabb? A nyilvánvaló vagy a rejtett? A rejtett fontosabb. Ezért ha képesek vagytok egy ember szívének rejtett titkaiban olvasni, akkor megismerhetitek őt. Nem tudom, hogy teljes egészében-e, vagy sem. Ezt a kérdést hagyjuk még nyitva.

Ám egyszer, 1984.április 24-én Gurudév azt mondta, hogy nem szükséges megérteni a Srí Gurut. Tehát nem fontos, nem szükséges. Mi a fontos? Fontos szolgálni őt. Hiszen a szolgálat által kapcsolódhatunk az isteni realitáshoz. Elnézést, eltévesztettem, nem 84-ben, 86-ban volt. Látjátok, a memóriám… De kérlek, bocsássatok meg, ez a múlt évezredben történt. Azt jelenti, hogy mi egy több ezer éves áldozat részei vagyunk, hiszen ez már az elmúlt évezredben kezdődött. Tehát a szolgálatot korszakokon át ki lehet terjeszteni.

Mégis azt hiszem, mindannyian szeretnénk a feljebbvalóink szívében olvasni. Igen, meg szeretnénk érteni valamit a másik emberből. Ám amíg a lelki tanítómestereteket csak elméletben szeretnétek megérteni, folytathatjátok a keresést, el fogtok tévedni. Vagy ha Krsnát ilyen módon akarjátok megérteni, akkor el tud rejtőzni. Ő a legjobb a bujkálásban. Ismernünk kell tehát a módot arra, hogyan kerüljünk igazán közel. Kell hozzá egy kicsinyke elmélyült gyakorlás ahhoz, hogy eljussunk a kapcsolat intimitásához. Amikor tehát a megértés helyes módját alkalmazzuk tanítómesterünkkel és Istenünkkel kapcsolatban, akkor lehet, hogy mutatnak nekünk valamit. Ezért van ez a csodálatos imánk a lelki tanítómesterhez: óm agjána-timirándhaszja gjánánydzsana-salákajá | csaksur unmílitam jéna taszmai srí-guravé namah || – „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudomány fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szememet.” Ez tehát szolgál számunkra néhány támponttal.

Vannak olyanok, akik nem csak támpontokkal, hanem meggyőző bizonyítékokkal is szolgálnak azzal kapcsolatban, hogy ők a megvalósítás igen magas szintjén állnak, és hogy ők a legjobbak. Az én alázatos javaslatom a következő: messzire kerüljétek el az olyan embereket, akik propagálják magukat! Nem az én tisztem megítélni bárkit is, ám jobban tesszük, ha a tökéleteset más módon keressük. Erre egy nagyon jó példa volt Sríla Prabhupád és Sríla Srídhár Maharádzs is – mindketten nagyon jó példák e tekintetben. Egyszer egy fiatal férfi találkozott Sríla Prabhupáddal – ezt a „Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok”-ban jegyezték le – és azt mondta: ’Ó, Prabhupád, bizonyára te vagy a legjobb bhakta! Annyira nagyszerű vagy, te vagy a rangelső! Prahbupád pedig így válaszolt: „Én nem! Te vagy a legjobb bhakta!” Ez után fiatal barátunk kezdte mondani, hogy: „Nem, nem nem! Lehetetlen! Az te vagy!” És ez nem trükk, hanem valódi alázatosság!”

Máskor… Tudjátok, néha nehéz megosztani a megvalósításotokat. Srídhar Maharádzs nem csinált propagandát. Azt mondják, csupán egyszer utalt valamire. Templomának teraszán, egy nagyon bensőséges körben történő beszélgetés után – csak néhány bhakta volt jelen, nagyon emelkedett volt a légkör – tehát miután befejezte a beszédét, felállt, s amikor már majdnem belépett a szobájába, megfordult, és így szólt: „Ha tudnátok hova lépek be…”, majd bement. Hogy kell ezt értenünk? Meg kell próbálnunk követni.

Jamuná kérdése: Maharádzs, azon meditáltam, hogy ki is az igazán tökéletes – számomra az az ember, aki képes „nemet” mondani Istennek. Hiszen a szentírásaink és tanítómestereink a gópik két csoportjáról beszélnek – az egyik Rádháráni csoportja, a másik Csandraváli csoportja – és ezek a csoportok két ellentétesnek tűnő hangulatot képviselnek – az egyik szerint: „Krsna, Te az enyém vagy”, a másik úgy gondolja, hogy: „Krsna, én a Tiéd vagyok”. Ám Kuruksétrán azt látjuk, hogy e két csoport egyike sem fogadta el Krsna ajánlatát: „Gyertek, kedveseim, gyertek velem Mathurába!”. Tehát mindegyikük megvédte a saját raszáját és hangulatát, és így szólt: „Köszönjük, nem.” Tudnál mondani valamit erről a tökéletességről?

Szvámí Tírtha: Igen. Ha a gópik nemet mondanak Krsnának az tökéletesség; ám ha mi nemet mondunk a gurunak, az tökéletlenség. Ne keverjük össze! Először is meg kell tanulnunk, hogyan mondjuk „igent” Krsnának. A „nem” később következik. Hiszen egyszerűen egyet nem érteni – ez nem egy isteni jel. Először is be kell lépnünk annak a vibrációnak a birodalmába, abba a hangulatba kell kerülnünk. Az anyagi ellentét diszharmóniát hoz, a lelki ellentét ellenben még több harmóniát. Az ellentét elősegíti a szépség kibontakozását. ’Hogyan? Az ellentét elősegíti a szépség kibontakozását? Mi van?’ Bizonyos síkon. Ha ez durva, ha ez brutális, nem fog megtörténni. A hiba az hiba, az nem egy isteni lilá. Különösen, ha ostobaságunkat azzal kívánjuk elfedni, hogy a gópikat idézzük, hogy ők is nemet mondanak Krsnának.

Tehát az őszinte gyakorlás a javasolt. Ám még a negatív ellentét is elősegíti a szépség kibontakozását. Hiszen a diszharmónia óceánjában egy szigetnyi paradicsom is még sokkal becsesebb. Tehát ha megannyi ellentétes elem is van, a folyamatunk őszinte gyakorlása még becsesebbé válik. Tehát a sok anyagi szenvedés segíteni fog nekünk megérteni, hogy igazából milyen becses is a mi folyamatunk. Tehát még az anyagi ellentét is a szépség kiteljesedését szolgálja. Segíteni fog abban, hogy meglássuk, hogy mi micsoda pontosan.