Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




35mm original

Ha segíteni szeretnétek az embereknek sorsuk megváltoztatásában, oda kell adnotok nekik, ami nektek megadatott, meg kell osztanotok azt, amit ti kaptatok. Valójában ez volt az a cél, amiért a szentek sok-sok évvel ezelőtt összegyűltek Naimisáranja területén, a Gangesz partjához közeli erdőhöz hasonlatos helyen. Valamennyi risi, muni, jógi és szent ember áldozatra gyűlt össze, olyan volt ez, mint egy spirituális vagy vallási konferencia. A Srímad Bhágavatam szerint egy ’ezer évig tartó’ áldozat bemutatására sereglettek össze.

Mi a véleményetek erről az ezer évig tartó áldozatról? Meglehet, hogy a már letűnt jugában elkezdték, amikor még az élet sokkal hosszabb volt. A mostani jugában az emberek száz évig élnek, az előző jugában ezer évig, az előtt pedig tízezer évig éltek. Ám – tudjátok- ha abban a jugában a várható élettartam ezer év volt, és ők egy ezer évig tartó áldozatra találkoztak, akkor az úgy nem stimmel. Nem is szólva arról, hogy ebben a jugában az emberek száz évig élnek! Hogyan tudnátok egy száz éves áldozatot véghezvinni, ha csak száz évig éltek? Akár így, akár úgy próbáljátok megmagyarázni, sehogy nem jön össze.

Ha itt összegyűlünk, képesek vagyunk egy ezer évig tartó áldozatot bemutatni? Nem annyira, kissé nehéz. Mondjuk, hogy hatvan- hetven évig élünk. Kevesen vagyunk jelen, hát (ha összeadjuk), majdnem kilencszáz év ül itt! Tehát közel vagyunk az ezerhez – amennyiben az egész életünket áldozatnak tekintjük és amennyiben összegyűlünk és ebben a szellemben egyesítjük erőinket. Mindenesetre egyetlen ceremóniát továbbra is életben kellene tartanunk: a jagját – ez a spirituális találkozás már generációk óta folytatódik, és ezt meg tudjuk ismételni. Ha a gyerekeitek is csatlakoznak majd a szolgálatotokhoz, akkor meg tudjátok hosszabbítani az áldozatot, életetek szertartását.

Tehát a szent emberek összegyűltek erre a megbeszélésre, melynek fő témája az volt, hogy: „mit tegyünk a mi életünkben? Megannyi elfoglaltság, megannyi kötelesség– mi is az emberiség legfőbb kötelessége? Mit tegyünk, különösen akkor, amikor szembe kell néznünk az eltávozással, a halállal?” Éppen ezért a bölcsek nagyon is remek kérdéseket tesznek fel, mert ezek a kérdések érintik az emberi lények sorsát, az emberiség sorsát. Hasonlóképp, ha ezeknek a nagy szenteknek az életét akarjátok követni – akik felelős aggodalommal viseltettek az élőlények dharmájának jövőjével kapcsolatban, hiszen megcsinálták a többezer évig tartó áldozatukat – akkor nekünk is zengenünk kell az Óm namó bhagavaté vászudévája mantránkat. Ily módon hozzájárulhatunk a világ védelméhez, és enyhíthetjük a szenvedést.

Volt már valaha ilyen érzésetek, tapasztaltatok már ilyesmit? Olyan ez, akár egy védőpajzs, akár egy isteni páncél, amely meditációtok színterét beborítja.

 

 

 

 



Leave a Reply