Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

Szűk körben vagyunk most itt és bár Krpadhámá prabhu biztosított afelől, hogy erre az estére számomra nincs elfoglaltság, ennek ellenére nem tudok ellenállni az itteni szeretetteljes szangha erejének. Tudjátok, hogy holnap lesz egy hivatalos tanítás és egy nagyon szigorú találkozó, de ki tudja élni fogunk-e még holnap. Tehát jobb ma zengeni a Szent Nevet, mint halogatni holnapig. Mi van, ha meghalunk? Elveszítjük a holnapi és a mai lehetőséget is.

Két lehetőségünk van megoldani ezt a problémát; az egyik, hogy a pillanatnak élünk és nem gondolunk a múltra vagy a jövőre. Nagyon népszerű manapság az a mondás, hogy ‘Csak légy a jelenben. Élj a mának.’ Sosem értettem miért olyan népszerű ez az üzenet. Mégis, ha a figyelmeteket a jelenre összpontosítjátok, elveszítitek az érdeklődéseteket és a múlttal és jövővel kapcsolatos megszállottságotokat.

Tehát ez az egyik megoldás, de ez olyan, mintha elveszítenétek az odafigyeléseteket. A másik megoldás az, ha fejlesztitek örök tudatosságotokat, ha elkezdtek élni az örökkévalóságban és akkor itt sem lesz múlt és jövő. De érzitek a kettő közötti különbséget, ugye? Az első megoldásnál egyetlen pillanatotok van, a jelen pillanat – mely azonnal elillan, amint rágondoltok. Míg az örök tudatosság fejlesztésével elnyerhettek mindent, ami azt hiszen nem olyan rossz dolog.

Az örökkévalóságban ülni itt ma a templomban vagy holnap tanítást tartani – az ugyanaz. Nincs közte különbség. Tehát az lenne az egyszerű javaslatom, hogy fejlesszük az örök tudatosságunkat. Mert nem az számít, hogy hány különféle pillanatot raktok össze, nem fogjátok elérni az örökkévalóságot. Az örökkévalóság nem kis pillanatokból áll, ez egy másik dimenzió. Jobb, ha a valóságnak erre a szintjére ugrunk – bármennyire is valószerűtlennek tűnik és bármennyire is valóságosnak a korlátozott, szenvedéssel teli tapasztalatok. Jobb, ha javítunk a látásmódunkon.

A Brahma-szanhitá¹ is említi, hogy odaát Svétadvípán, ami az isteni birodalom, a föld lelki csodakövekből van, minden lépés egy táncmozdulat, minden csepp víz nektár és a fuvola a legkedvesebb társ. Nincs anyagi idő, csak az örökkévalóság soha véget nem érő tökéletes pillanata. Ezt a látásmódot kell kifejlesztenünk, ez a mi tökéletességünk. Sokan keresik a saját, egyéni tökéletességüket, de mi a mi móksánk? Hogy visszaállítsuk a lélek eredeti helyzetét, ami nem egy óraadó tanárt jelent, egy üzletasszonyt vagy bármi mást, hanem az Isteni Pár eksztatikus szerető szolgálóját.

Egy buta embert okossá változtatni, nevelés kérdése.  Egy intelligens embert bölcs emberré az élet tanítja, az élet kötelessége. Bölcs emberből hívő ember csinálni a vallás feladata. És egy vallás hűséges követőjét Isten eksztatikus szerelmesévé tenni – ez Maháprabhu kötelessége.

Tehát milyen szinten állunk? Ostoba vagyok? Intelligens? Hívő vagy eksztatikus? Nem számít, csak kezdjétek el a fejlődést ma. Akár az oktatás vagy az élet, a vallás vagy esetleg Maháprabhu, de kapunk segítséget a lelki fejlődés fokozatos útján.

[1] Brahma-szanhitá 5.56.

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tédzsaszviní kérdése: Gurudév, elmagyaráztad Krisna nevének jelentését, esetleg hallhatnánk most Rádháráni nevéről is?

Szvámí Tírtha: Rendben! Tehát kris-na – ez két szótag volt; rá-dhá – két szótag ez is. Mi jelentett a Krisnában a ‘ra’? A fenntartást és a védelmet; Visnuhoz kapcsolódott és a Védák ismeretéhez. Tehát mi a Védák következtetése? A Védák, a Puránák, valamint a Rámájana, és igazából minden az elejétől a végéig a Legfelsőbb Urat dicsőíti – ez a fő témájuk és ennek a dicsőítésnek a lényege Isten szolgálata.

Tehát Rádhiká nevének első része, a ‘ra’ azt jelenti, hogy ennek az egyszerű hangnak a kiejtésével – az odaadás, a bhakti, a felszabadulás, a mukti mind adománnyá válnak. “Ra” – Azt hiszem ennyi elég is! Szükség van bármilyen más hangra ezen kívül? Felszabadulás és odaadás – szükség van bármi másra?!?

A ‘dhá’ is ott van még, mit jelent ez a szótag? Rá-dhá, ha hozzáteszitek ezt a szótagot ‘dhá’, eléritek az Úr Hari királyságát – felszabadultok, odaadókká váltok és eléritek az isteni birodalmat.

Tehát, ha azt mondjátok ‘Rádhá’, az azt jelenti, hogy eléritek a végcélt és ha azt mondjátok ‘Krisna’, az jelenti az üdvösséget és a létezés boldogságát. Rádhá-Krsna prána móra dzsugala-kisóra / dzsívané marané gati áró náhi móra[1] – „Az isteni pár Rádhá és Krisna az én életem. Akár élek, akár halok, rajtuk kívül nincs más menedékem.”

Ezért kérlek benneteket, énekeljétek a Neveiket. Rádhiká és Góvinda segítenek nekünk és mi is imádhatjuk Őket. Azt hiszem ez az, amit az elmúlt napokban megtanultunk: a jógával kezdeni, majd folytatni a bhaktival és végül elérni a prémát, az istenszeretetet.

Mindazoknak, akik jelen vannak vagy épp nincsenek, azoknak, akik jönni fognak, az isteni tervek valószínűleg készen állnak. Az imádat már a csatlakozásunk előtt elkezdődött; most már részei vagyunk ennek a szolgálatnak; és nagy valószínűséggel az imádat azután is folytatódni fog, ha elmegyünk. Ezért egyszerűen csak csinálnunk kell valami szépet, amíg itt vagyunk.

1. Naróttam dász Thákur: Szakhí-vrndé vigjapti

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az ádi-raszát keressük, azt az eredeti kapcsolatot, ami mindannyiunk sajátja. Vajon mi fog történni, ha megtaláljuk?

Hadd idézzek erre egy nagyon költői kifejezést. Krisna kedvtelései segítenek nekünk, hogy kifejleszthessünk Vele egy nagyon részletes és bonyolult kapcsolatrendszert. Általában ez a gyönyörű kapcsolat minden részletével egy véget nem érő és kimeríthetetlen forrás a művészetek számára Indiában és nem csak a művészeteket, hanem az odaadást is inspirálja. Ezért idézzünk most egy verset a Csaitanja-csaritámrtából[1]:

„Krisna testének szépsége olyan, akár egy hullám az örök ifjúság óceánjában.” Nagyon nehéz folytatni, hiszen már ez az első mondat is annyira magasztos és annyira édes. Tehát Krisna testének szépsége olyan, akár az óceán. Korábban beszéltünk arról, hogy az emberek azért szeretnek a tengerhez kirándulni, hogy örömüket leljék benne. Próbáljatok közelebb kerülni ehhez az óceánhoz, hogy a szívetek és lelketek erre a végső boldogságra rátalálhasson!

És ez nem csak egy egyszerű óceán, ez egy hullámzó óceán. És mi történik ebben az óceánban? „E hatalmas óceánt az eksztatikus szeretet örvénye kavarja fel.” Hú! Ez veszélyes! Amikor egy hatalmas víz örvénylik az veszélyes.

„Krisna fuvolájának hangja olyan, mint a forgószél, a gópík csapongó elméje pedig szalmaszálakhoz és száraz levelekhez hasonlít.” Tehát mi történik, ha az elméjüket beszippantja és elragadja ez a forgószél? „Miután lehullott a forgószélben, soha többé nem emelkedik fel – örökre Krisna lótuszlábánál marad.”

Tehát Krisna szépsége a hullámzó óceánhoz hasonlatos, és fuvolájának hangja annyira elragadó, mint egy forgószél, ami elragadja a gópík elméjét – amik olyanok, mint a száraz levelek. És még egy kis szellő is könnyedén képes mozgatni a száraz leveleket, igaz? Nem beszélve egy forgószélről, egy tornádóról! És ha ez a Krisna-tornádó elragadja a gópík elméjét, örökre a Lótuszlábaihoz helyezi őket. Mit is mondhatnánk még erről? Semmi mást.

Ezért az elején a jóga, aztán a bhakti és a cél a préma – hogy az életünket kitehessük ennek az isteni tornádónak.

(folytatása következik)

[1] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lilá 21.113.

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Már ismeritek Krisna különféle csodálatos kedvteléseit, amiket itt a Földön hajtott végre – ahogyan született, ahogyan a bhaktáihoz viszonyult. Ezzel a négy különleges tulajdonsággal rendelkezik: először is a szépsége; Krisna örökifjú, gyönyörű és ez a tulajdonsága még Önmaga számára is vonzó. Tudjátok, amikor meglátta a tükörképét az oszlopon, azt mondta: „Ó! Ki ez a gyönyörű férfi?!” Még saját magának is meglepően szép, ezért egyedül csak Ő képes megpillantani ezt a szépséget. Vagy – még valaki, aki talán hasonló vagy még magasabb minőséggel rendelkező társ és ez nem más, mint Rádhiká, aki igazán tudja értékelni Krisna szépségét.

Krisna második különleges tulajdonsága a fuvolajátéka. A fuvola nem csak egy tehénpásztor fiú hangszere, hanem az isteni esztétika szimbóluma is. A szférák zenéje – igazából ez Krisna fuvolája. Ez a teremtő hangrezgés forrása, és valóban egy varázsfuvola, mert megváltoztatja az élőlények jellemét. A fákat általában nem mozgó, a szarvasokat pedig mozgó entitásnak tekintik, amikor viszont Vrndávanban a fák meghallják Krisna fuvolájának hangját, reszketni, a varázslatos hang miatt táncolni kezdenek. Míg a szarvasok, akik általában nagyon gyorsan futnak, megdermednek e hang hallatán. Tehát Krisna fuvolája hívogat mindannyiunkat, hogy kapcsolódjunk be a lílákba. Ha eddig aktívan tevékenykedtünk az illúzió világában, akkor az őzekhez hasonlóan megállhatunk; vagy, ha spirituális értelemben eddig mozdulatlanok voltunk, akkor pedig aktivizálódhatunk válaszként az Úr meghívására.

A harmadik különleges jellemzője – a tulajdonságai és a környezete. Mindig birtokolja a hat fenségét: az erőt, a hírnevet, a gazdagságot, a tudást, a szépséget és a lemondást. Krisna sosincs egyedül, mindig körülveszik Őt szeretett bhaktái. Mint a telihold és a sok csillag – annyira költői! Valamint legfőbb társa Rádhiká mindig Vele van és ily módon együtt testesítik meg az isteni Szépséget és Szeretetet.

Végül Krisna negyedik tulajdonsága – a kedvtelései, amik az örök lelki szférákban történnek, melyekből néhány megnyilvánul itt a Földön is. Az egyik tükrözi a másikat, de bizonyos szempontból kicsit különböznek is. Minden tette – például a démonok megölése a líláiban – emlékeztetnek minket a lelki fejlődés különböző szakaszaira, arra, hogy hogyan fogja az isteni erő eltávolítani a belső démonokat, amik mindannyiunkban jelen vannak.

Tehát Rádhiká hogyan pillanthatja meg Krisna szépségét? A látásával, a szemeivel. Hogyan élvezheti Krisna fuvolájának hangját? A hallásával, a füleivel. Hogyan érzékelheti és élvezheti a környezetét? A szavaival, a dicsőítésével. Tehát mi is ez a három? Sravanam, kírtanam, szmaranam. Ha Rádhiká ezeket végzi, akkor ti miért nem? Krisna szépségére emlékezik, miután látta Őt. Dicsőíti a környezetét és a kedvteléseit és meghallja a fuvolája hangját. És végül hogyan vesz részt a kedvteléseiben? Egész lényével, a létezésével – mondhatjuk, hogy ez az átma-nivédanam.

Tehát a sravanam-kirtanam nem csak bevezetés a vaisnava filozófia néhány alapelvébe. Bár az intenzitás mértéke, ahogyan ezeket Srímatí Rádháráni végzi, egy kicsit különbözik a miénktől. De minden a kapcsolattól függ. Mindannyian ezt a kapcsolatot keressük. Jó egyedül lenni; úgy értem jó lenni, még egyedül is, de talán jobb társaságban. Tehát mindannyian keressük a környezetünket, a kapcsolatainkat. De mindannyian az ádi-raszát keressük, ezt az eredeti kapcsolatunkat.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Láthatjátok milyen sok jelentése van ‘Krisna’ névnek, de van még egy, amit szerintem már korábban említettünk – ez pedig a ‘vas’. Azt nem gondolnátok ugye, hogy a vas is kapcsolódik Krisna Urunkhoz? A mindent vonzó gyönyörű Isten – vasból lenne? Hogy miért? Azt tudjuk, hogy Krisnának van vonzereje, azonban itt azt tudtuk meg, hogy Ő a vas. Honnan jön a vonzereje? A vasnak nincs vonzereje, de akkor honnan jön ez az erő? Az köztudott, hogy ehhez egy forrás is szükséges, mit gondoltok erről?

Jasódá: Van egy elképzelésem. Rádhiká otthon van a kohászatban, tud bánni a vassal.

Szvámí Tírtha: Helyes! Azt hiszem, erre emlékeznetek kell, mert, ha van egy mágnesetek és egy vasdarabot hozzákapcsoltok, akkor ennek a vasnak is lesz mágneses ereje. Tehát, ha Krisna olyan, mint a vas, akkor az Ő vonzereje az valódi mágnesből származik – rádhé dzsaja dzsaja mádhava dajité… Ezért mondjuk mindig: ‘Rádhá-Góvinda’, ‘Rádhé, Sjám’ igaz? A főnök elől van. Ő a shakti, az erő a személy mögött.

Matey kérdése: Úgy hallottam, hogy Krisna ékszereket visel a kezén és a lábán is. Tudnál esetleg erről többet mondani?

Szvámí Tírtha: Azt gondolhatjátok, hogy ezek dekorációs kellékek, de szerintem, ez az Ő helyzetét jelöli – azt, hogy nem szabad. A kezei és lábai meg vannak kötözve. Tehát ékszereknek hívjátok őket, pedig igazából ezek bilincsek. Krisna nem szabad.

Matey: És ki tette Rá ezeket a bilincseket?

Szvámí Tírtha: Ez egy jó kérdés! Fogalmam sincs! Talán az édesanyja, talán a kedvese vagy egy nagyon jó bhakta…? Gondolkodnunk kell: kinek van hatalma Isten fölött? Csakis olyasvalakinek, aki felette áll.

Prémpraszád: Mivel Ő a legfelsőbb, nincs senki fölötte.

Szvámí Tírtha: Mégis van néhány karkötője és gyűrűje itt-ott. Folytathatjátok tovább az elmélkedést és a meditációt: hogy is van ez. Ezért van nekünk is nyakláncunk – hogy megmutathassuk, hogy nem vagyunk szabadok. Nem szaladgálhatunk ide-oda. Örökre meg vagyunk kötözve és az Úr lábai elé vetve. Nem csodálatos ez?

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Amennyiben szeretnénk még áthatóbban tanulmányozni Krisna nevét, akkor szét kell választanunk betűkre: K-R-S-N-A; vagy ‘ka’, ‘la’ vagy ‘ri’, ‘sa’, ‘na’, ‘a’. Tehát nem csak, mint ‘krisna’, hanem betűről betűre. Tudjátok a szanszkrt nyelvben a mássalhangzók mindig ‘a’ betűre végződnek, így a ‘k’ betű ‘ka’; az ‘m’ ‘ma’ és így tovább.

‘Ka’; ez Krisna nevének első betűje, mely emlékeztet minket az univerzum első lépésére, a teremtésre. ‘Ka’ a kreatív erő visszatükröződése. Mi a hatása ennek a teremtésnek? A teremtés létezést jelent, ha visszaemlékeztek ‘kris’ annyit jelent ‘létezés, valóság’. Mi az ellentéte a létezésnek, a valóságnak? A nemlét, a halál. Tehát milyen erő rejlik Krisna nevének kezdőbetűjében? Elijeszti a halált; hiszen ez a teremtő erő teljesen ellentéte az elmúlásnak és a pusztításnak. Krisnának melyik testrésze emlékeztet minket erre a teremtő erőre, a halál feletti győzelemre? Természetesen most a test bármely részét mondhatjátok, hiszen tudjuk, hogy Krisna képes bármely funkciót ellátni a test bármely részével. Tud inni a füleivel, beszélni a szemeivel – Ő a mindenható Isten. Ez a funkció kapcsolódik az Ő gyönyörű telihold arcához. Általánosságban a teremtéshez Brahmá kapcsolódik, de Krisna egy különleges formája, Dzsanárdana is ehhez köthető. Tehát a ‘ka’ teremtő erőt jelent, a halál elijesztését; a telihold arcot, Brahmát és Dzsanárdanát. Ez az első betű, az első karakter.

Melyik a második? Ez a ‘ra’, de ‘la’ betűként is használják és amennyiben az első betű szerepe a teremtés volt, akkor mi lesz a második betűé? Ez a megfelelő fenntartás. Mi lesz Krisna fenntartó erejének a hatása? Megsemmisíti a bűnöket. Ezért, ha azt érzitek, hogy megszabadulnátok valamitől vagy esetleg van valami bűn a batyutokban, akkor meditáljatok Krisna fenntartó erején – a ‘la’ vagy ‘ra’ betűn. Ezt az erőt Krisna gyönyörű szemei képviselik. Egyébként ki köthető az univerzum fenntartásához? Ő Visnu, de ebben a konkrét értelmezésben Ő Hari-Visnu, aki a legjobban ismeri a Védákat. Ez annyit jelent, hogy az isteni tudás megsemmisíti a bűneinket. Megfelelő módon fogja fenntartani a létezésünket; és ezt az áldásos erőt Krisna isteni szemei képviselik. Ezért írja Sríla Srídhar Mahárádzs A kutatás című művében ezt a nagyon fontos mantrát a Rg-védából: óm tad visnóh paramam padam szadá pasjanti szúrajó divíva csaksurátatam – „Az isteni szemek olyanok, mint egy áldó tekintet a mennyből.” Ezért boldogan tesszük ki magunkat ennek az isteni tekintetnek.

Lássuk mi Krisna nevének harmadik betűje? ‘Sa’, azaz a világ elpusztítása. Tehát először ‘ka’, majd a ‘ra’ ezután a ‘sa’ – teremtés, fenntartás és pusztítás. Ha betűkre bontjátok ezt a szót: ‘God’, mi lesz a jelentése? ’Generator’ – teremtő, ’operator’ – fenntartó, ’destructor’ – pusztító. G-O-D, titkos kódokat használunk. Tehát itt a harmadik betű a ‘sa’ – ‘megsemmisít, elpusztít’. Mi lesz a ‘sa’ hatása? Elűzi a szellemeket, szellemírtó. Tehát, ha van valami problémátok szellemekkel, akkor csak emlékezzetek Krisna nevének erre a részére ‘sa’. Ez tényleg működik, nagyon sok bhakta mesélte el a személyes történeteit ezzel kapcsolatban. Egyszer valaki azt mesélte, hogy rémálma volt, meg akarta fojtani egy szellem. Tudta, hogy szabadon engedik, ha kiejti Krisna nevét, de nem tudott beszélni. Majd végül, miután nagy küzdelem árán kiejtette Krisna nevét, a rémálom azonnal véget ért.

Így hat Krisna nevének harmadik betűje, ami Krisna karjait képviseli. Általában mikor használja Krisna a karjait? Amikor valamit el szeretne kapni. Például, ha át szeretne ölelni, akkor a karjait használja. Ha megöleltek valakit, az egy erős eszköz. Nem arra gondolok, amikor 35%-os vállveregetés történik, hanem amikor igazán átöleltek valakit. Ezért hasonlítják Krisna karjait a kígyókhoz, mert amikor egy kígyó elkap valamit, hogy megfojtsa – az nagyon erőteljes. Tehát Krisna gyönyörű karjai megmentenek minket ezektől a szellemektől. Általában ki kapcsolódik a pusztításhoz? Az Úr Siva – Őt is mindig kígyóval ábrázolják és bizonyos értelemben ő is felszabadító.

Melyik a következő betű? Ez a ‘na’. Most már túl vagyunk a teremtésen; elérkeztünk az isteni szinthez, ahol csak az eredményt láthatjuk. Mi a hatása Krisna neve negyedik betűjének, ami a ‘na’? Ez megvéd minket minden betegségtől és ezt az erőt Krisna lótuszlábai képviselik. Mi az alapvető betegség? Az illúzió – ez az anyagi betegség. Tehát, ha meghódolunk Krisna lótuszlábai előtt, akkor védve leszünk ettől a betegségtől.

Végül még ott van az ‘a’ Krisna nevének végén; ami elhozza a békét. ‘A betűk közül az A vagyok’ mondja a Gítában¹ Krisna. Az Úr Jézus is ugyanezt mondta: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” És Krisnának ezt a békés aspektusát az egész teste képviseli. Tehát, ha azt mondjátok ‘Krisna!’, az nem csak a létezés boldogságát jelenti, hanem tartalmazza ezeket a különböző funkciókat, eredményeket és áldásokat is.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá 10.33.

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Azt mindannyian tudjuk, hogy Krisna nevének egyik legmeghatározóbb jelentése a vonzerő, a mindenkit vonzó. Míg az első szótag ‘krs’ jelentése létezés, valóság, általában az élet maga, addig a ‘na’ szótag a végén ánanda, boldogság. Így azt mondhatjuk, hogy a kris-na szó jelentése, valóság és boldogság, tehát az élet boldogsága, a létezés öröme, a boldog élet vagy a végtelen boldogság. Azt mondhatjuk, hogy még a velünk kapcsolatos boldogság is Istentől ered, hiszen részei vagyunk ennek a gyönyörű legfelsőbb lelki energiának és ahogy azt megbeszéltük részesedünk némi isteni minőségben.

Vannak emberek, akik anyagi módon viszonyulnak Krisnához – mint például, hogy Ő a Naphérosz, vagy különböző személyiségek összeolvadásának tartják és hasonlóak. Valójában Krisna egy nagyon magas és úgymond az istenség eredeti aspektusa. Ezért mondja Sríla Srídhar Mahárádzs, hogy minden vallási felfogáson túl el kell jutnunk az istenség Krisna-koncepciójához. Ez egy nagyon fontos dolog, kérlek emlékezzetek erre: az istenség Krisna-koncepciója. Ez a felfogás magába foglalja az istenség valamennyi lehetséges aspektusát.

Általában bizonyos jellemvonásokat, tulajdonságokat várunk el Istentől; és ahogy megbeszéltük Krisnának van négy olyan egyedi tulajdonsága, amit senki másban nem találunk meg. Krisna formája rendkívül gyönyörű. A bőre sötét – kékes feketés. Egy másik jelentése a ‘krisna’ szónak, hogy ‘fekete, sötét’. A hajában pedig mindig van egy nélkülözhetetlen díszítőelem, a pávatoll, ami állandóan emlékezteti Őt és minket is a táncos gurujára – mert Krisna guruja a táncban a páva. Ezért visel mindig pávatollat a fején, hiszen Ő a táncoló Isten. Van még egy különleges ismertetőjele – a fuvolája, amiről nemrég beszéltünk. A fuvolából tudhatjuk, hogy Ő Krisna. A testtartása, pedig a tribhanga – három ívben hajló. Ezért nagyon nehéz Őt elfelejteni. Olyan, mint egy szög, egy különleges szög, ami, ha egyenes nagyon könnyen beverhető, illetve kihúzható a fából. Viszont, ha görbe a szög – nem tudjátok kihúzni. Ezért van Krisnának hajlított formája – ha egyszer belép a szívetekbe, szinte lehetetlen eltávolítani onnan. Krisna olyan külsőleg, mint egy ember – ezért még vonzóbb az emberek számára. Talán, ha pillangókat szeretne magához vonzani, akkor pillangó formában jönne el. Mivel az embereknek akar prédikálni, ezért emberi alakban jön el – az Ő eredeti emberi alakjában.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 20-i szófiai esti tanításából)

Igazából azt mondhatjuk, hogy a szambandha egyenlő a jógával, hiszen a jóga jelentése összekapcsolódni. Tehát, ha bármely lelki gyakorlatnak az alapja a szambandha vagyis a jóga, akkor mi lesz a következő lépés? Mit jelent az abhidhéja?

Válasz: Szolgálat.

Tírtha Szvámí: Helyes; és milyen jóga iskolához tartozunk? Bhaktinak hívják, helyes.

Tehát a következő lépés – hogy mit kellene tennünk – ez a bhakti. Gyakorolni a bhaktit, gyakorolni az odaadó szolgálatot. Ha a jóga alapján gyakoroljátok a bhaktit; mit fogtok elérni? A prémát, az istenszeretetet. Nagyon egyszerű: jóga, bhakti, préma – ez a tervünk erre az életre és remélhetőleg minden barátunknak, aki gyakorolja a jógát ugyanez a terve. Az első lépést gyakorolják – jóga. A jóga megteremti a kapcsolatot Istennel, az isteni természettel. Majd a második lépés következik: ha szeretnétek tenni valamit a Legfelsőbbel való kapcsolatért – gyakoroljátok a bhaktit, kapcsolódjatok be az odaadó szolgálatba, gyakoroljátok az összes elemét a bhakti folyamatának. Mi a bhakti kilenc fő gyakorlata? Sravanam, kírtanam, visnu-szmaranam, arcsanam, vandanam, páda-szévanam, dászjam, szakhjam, átma-nivédanam. Ez a kilenc alapelv: Isten dicsőségéről hallani, dicsőíteni és emlékezni Rá – ezek az egyéni gyakorlataitok; azt mondhatjuk, hogy sravanam-kírtanam ezek a személyes alapgyakorlatok; és mit tehetünk, amikor az arcsanam, vandanam és páda-szévanam gyakorlatokat csináljuk? Imádat, fohászok és különféle gyakorlati szolgálatok; és mit kell kifejlesztenünk? A szolgálói hangulatot, a baráti hangulatot és végül önmagunkat kell teljesen átadnunk – dászjam, szakhjam, átma-nivédanam. Látjátok, háromszor három – három egyesül egy fő eszme alatt.

Tehát gyakoroljátok a bhaktit és végül eléritek a prémát, az istenszeretetet. Isten szeretete magasabb szintű, mint az átmáráma. Átmáráma – az a boldogság, amit saját lelki identitásunkból érzékelhetünk – ez egy nagyon magas szint, de még magasabb az a boldogság, amit Rádhá és Krisna találkozásakor érzékelhetünk. Boldogok vagytok?

Válasz: Igen!

Tírtha Szvámí: Jó! Ezt jelenti az átmáráma – ‘Boldog vagyok!’ Viszont még boldogabbak lehetünk, ha az Isteni Páron meditálunk.

Mégis mi vonz minket ebbe a táncba? Ez segít minket mozdulni, megtenni a következő lépést – lehet, hogy az élet ennyire bonyolult? Honnan jön ez a vonzerő?

Válasz: Gurudévtől?

Tírtha Szvámí: Ne legyetek ennyire romantikusak, Istentől jön. Beszéljünk erről egy kicsit: miért Krisna? ‘Isten’ ez egy nagyon egyetemes megnevezés. Egyetemes és általános is. Nem meghatározott. Olyan, mint az ‘emberi élőlény’ – ez az általános megnevezésünk, nem konkrét. Mindenki beletartozik. Tehát a legfelsőbb isteni valóságnak minden aspektusa beletartozik ebbe a megnevezésbe, hogy – ‘Isten’. Az mondjuk ‘Krisna’, de miért Krisna? Miért nem Ráma, Buddha, Jézus vagy Allah? Vagy mondhatnánk mást is, ahogy Istent szólítják. Miért? Miért Krisna? Mert ide tartoztok? Nem, ennél több oka van, de mi az? Ez az, amit meg kell értenünk.

Krisna nagyon kedvelt Isten Indiában. Általában az emberek szerelmesek, mert ez teszi az életüket izgalmassá, igaz? Az emberek szerelmesek; és minden fiatal párban, akik szeretik egymást, az emberek Rádhát és Krisnát szeretnék látni – mint egy visszatükröződés, ez emlékezteti őket az Isteni Párra. Krisna olyan, mint egy igazi hős – jóképű, fiatal, erős, egészséges, gazdag, bölcs. Egy igazi ideál! Tehát mindennel rendelkezik – és mit mondhatunk még? Azt, hogy annyira emberi. Nem mutatja az ijesztő arcát, emberként jön el. Nincs villámlás és égő csipkebokor… nem, tehénpásztorként jön el és ez annyira bájos.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az emberi létben az a kötelességünk, hogy szolgáljuk az isteni célt. Igazából az tesz minket valódi emberré, ha az isteni valóságot keressük. Azonban nem elegendő keresni, jobb, ha rátaláltok; hiszen keresőnek lenni annyit jelent, hogy még nem találtuk meg. Ezért kell gyakorlókká válnunk, így aztán rálelhetünk a célunkra.

Hadd mondjak néhány szót az oltalomról és az oltalomvételről! Az oltalom, olyan, mint egy különleges áldás azoknak az embereknek, akik szeretnék megtalálni az útjukat a lelki életben. Túl mindenféle vallási elköteleződésen, hiszen itt az a lényeg, hogy rábízzuk magunkat a legfelsőbb végső igazságra és azért fohászkodunk, hogy élvezhessük ezt az isteni védelmet.

A mantra, amit az oltalomvétel folyamatát gyakorolva zengünk a megvilágosodás fohásza, ami egy nagyon ősi forrásból származik. Az első sora: aszató má szad gamaja – ‘A valótlanból vezess a valósba’. Egyetértetek ezzel? Nagy szükségünk van rá! A valótlan már oly sokszor rászedett bennünket. Annyi dologról hittük, hogy: ‘Ez igazi’, majd később kiderült, hogy hamis. Azt gondolom, hogy az élet annyira bonyolult, hogy csak isteni segítséggel vagyunk képesek rátalálni az igaz dolgokra, a valóságra. Ezért fohászkodjuk azt, hogy ‘Kérlek, vezess a valótlanból, aszat, a valósba!’

A második sor így szól: tamaszó má dzsjótir gamaja – ’A sötétségből vezess a világosságba!’ A sötétségből – a tudatlanság sötétségéből; vigyél a fénybe – a megvilágosodás fényébe, arra a helyre, ahol nincsenek hibák, félreértések vagy tévedések.

Végül a harmadik sor így hangzik: mrtjór má amrtam gamaja – ’A halálból vezess a halhatatlanságba!’ Azt gondolom ehhez nem kell magyarázat; korlátozott élettartammal rendelkezünk és szeretnénk találni valamit az idő korlátain túl.

Ezzel a gyönyörű fohásszal meginvitálhatjuk az isteni vezetést az életünkbe és alávethetjük magunkat ennek az isteni oltalomnak, így egyszerű keresőkből valódi gyakorlókká válhatunk. Azzal, ha ezt a mantrát zengjük két célt is szolgálunk: az egyik az, hogy beteljesül az isteni akarat. Az Úr nagyon kegyes és vár ránk, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Ha egyet lépünk felé, nagyon boldog lesz és Ő százat lép felénk. A másik cél pedig az istenszeretet gyönyörű megvalósítása. Tehát először az isteni akarat, majd az istenszeretet fog beteljesülni.

Azt mondják, hogy a lelki tudat, olyan, mint a napfelkelte szívünk horizontján. Ez egy nagyon különleges erő, a tudat ereje, az egész testünket, az egész rendszerünket áthatja, hasonlóképp, ahogyan a Nap kel fel korán reggel a horizonton. Először még minden sötét, majd elkezditek látni az eljövendő fény reménységének első árnyékait; ezek jó üzenetet hoznak: a fény hamarosan el fog jönni. Majd, amikor az első fénysugár eléri a horizontot, már minden láttok. Beletelik néhány percbe, amíg az egész Napkorong a horizont fölé emelkedik. Ezt mindig tartsátok észben: amikor a Nap fent van, minden tiszta. Ha az isteni Nap a szívünk horizontja felett van, minden világos. Krsna szúrja szama, májá-haja andhakár¹ – Krisna akár a nap, az illúzió, mint a sötétség; és ahol ott a nap, a sötétségnek nincs ereje.
Ezért fohászkodjuk aszató má szad gamaja – ’A valótlanból vezess a valósba’; tamaszó má dzsjótir gamaja – ’A sötétségből vezess a világosságba’; mrtjór má amrtam gamaja – ’A halálból vezess az amrtába, a nektári örök életbe’.

Talán érdekel titeket, melyek azok a dolgok, amiket meg kell tennünk. Ha egyszer elkezdjük a lelki gyakorlatainkat, akkor végig kell csinálnunk, máskülönben nem lesz jó hatással ránk. A legjobb, ha ezt a mantrát a kora reggeli órákban zengitek – amikor még a környezet nyugodt és könnyebb koncentrálni az isteni célokra.

Ennek a gyakorlatnak a követésével három dologra lehet számítani, ami megtörténik az emberrel. Az első: ’Emlékezz!’ Emlékezni fogtok, hogy oda tartoztok. A második: ’Légy tudatos!’ Tudatában lesztek a lelki identitásotoknak. Majd, ha ezt teljes mértékben megvalósítottuk mi fog történni? ’Légy boldog!’ Egyszerűen boldogok lesztek. Az élet oly’ egyszerű és a siker annyira közel van. Tegyétek meg a személyes sikeretekért a lelki törekvéseitekben és segítsetek nekem is, kérlek! Valamint az isteni akarat és az istenszeretet győzelméért is gyakoroljátok.

¹ Csaitanja-csaritámrta, Madhja 22.31.

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott tartottunk, hogy Ráma és hadserege átkeltek Srí Lankára, kiszabadították Szítát és újra együtt lehettek. De valójában, mit is jelent ez a történet? Ebben az esetben Szítá Déví a szépség és a szeretet. Abban egyetértettünk, hogy amikor a hölgyek a tükörbe néznek a szépséget látják. Ráma, ebben a történetben az értelem. Tehát, amikor az értelem és az érzelem távol vannak egymástól, az hatalmas tragédia, ez a Rámájana történetének két harmada – az értelem és az érzelem nincsenek együtt. Viszont, amikor újra egyesülnek – az teljes boldogságot eredményez.

Javasolhatok valamit? Köszönöm! Beszélgessünk egy kicsit a nukleáris fizikáról! Abban biztos vagyok, hogy jártasak vagytok a témában. Milyen az atombomba szerkezete? Nem olyan bonyolult – amikor az atomrészecskéket elkezdik szétválasztani. Tehát így működik az atombomba. Annyi energia szabadul fel, hogy hihetetlen, ez egy nagyon erős fegyver. Ez azt jelenti, hogy a részek elválasztása rengeteg energiát eredményez. Van egy másik fegyver is – a hidrogénbomba. És hogyan működik ez a másik bomba? Ez sokkal erősebb, mert ez nem a részecskék szétválasztásával lép működésbe, hanem a részecskék egyesítésével.

Tehát ezek a fizikai elvek – mint a részecskék szétválasztása és egyesítése – energiát szabadítanak fel. Ezt láthatjuk az érzelmi életünkben is. Mi történik, ha távol vagytok a kedvesetektől? Egy magasabb rendű, áldásos energia lép az életetekbe. Láthatjátok, ugyanez az elv érvényes a lelki úton is. Amikor távol vagyunk a Legfelsőbbtől az nagyon fájdalmas, viszont, amikor megtaláljuk a hazavezető utat Őhozzá, akkor egy magasabb rendű energiát tapasztalhatunk. Az isteni oltalom lép az életünkbe.

Következésképpen az értelem és érzelem különválasztása – ahogyan Ráma és Szítá esetében is láthattuk – nagyon fájdalmas és rengeteg energiát szabadít fel. Rámát képessé teszi Szítá kiszabadítására: képes megküzdeni a gonosszal, még a halált is le tudja győzni – mert egyszer meghal a csata során, de legyőzi a halált. Amikor pedig újra együtt lesznek, egy magasabb szintű kapcsolódást élnek meg. Ezt kellene elérnünk az életünkben – hogy az értelem és az érzelem harmóniában működjenek. Ezt az ‘Iker-Szívek Meditációjának’ hívják. Mi ennek a gyakorlati jelentése? Olykor eszesítenünk kell a szívünket, máskor pedig szívesíteni az eszünket. Egyszerűen: legyetek bölcsek a szeretetetekben és legyetek szeretetteljesek a bölcsességetekben!

Ezért készen állunk zengeni és dicsőíteni Ráma nevét. Ráma – ilyen módon átkelhettek a tudatlanság óceánján. És ha jól figyeltek a leckéken, képzett atomfizikusokká válhattok. Ez nagyon hasznos. Elválás és együttlét – ez a két dolog nagyon érdekes a lelki életben.

(folytatása következik)