Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nem csak az emberi mikrokozmoszt, a szív felépítését hasonlítják a lótuszhoz, hanem például a Brahma-szanhitá a létezés abszolút középpontját hozza párhuzamba vele. Úgy mondják, hogy Gókula végső menedéke az ezerszirmú lótuszvirág, melynek kelyhében lakozik Krisna; ez a felfogásunk az egész teremtés eredetéről. Azt mondják, hogy erre a kozmikus vagy isteni lótuszvirágra a mahámantra van ráírva. Sríla Srídhar Mahárádzs szerint Isten nevei az isteni birodalomból származnak, de ez inkább egyfajta általános felfogás, és hozzáteszi, hogy Krisna neve közvetlenül Gólókáról származik. Ezért énekeljük olykor: gólókéra préma-dhana harináma-szankírtana¹– „Gólóka isteni szeretet kincse a harinám szankírtan.” Ezt hozta el nekünk Maháprabhu és abban a mély meggyőződésben kell élnünk, hogy ha részei vagyunk a szankírtannak, akkor részei vagyunk a gólókéra prémának is.

Tehát a test-elme egységének és a kozmikus lótuszvirágnak a kapcsolata nagyon gyönyörű! Van még valami a lótuszvirággal kapcsolatban, amit megemlíthetünk? Ha van egy lótuszszirmokból készült mandalánk az is egy lótuszvirágot szimbolizál. Külsőleg minden mandala négyzet alakú és a fő irányoknál kapukat találhatunk. A négyszög mindig az anyagi világot, a durva fizikai síkot szimbolizálja; ami azt jelenti, hogy az anyagi, a külső szférából indulunk és át kell haladnunk ezeken a kapukon, hogy közelebb kerülhessünk a teremtés eredeti forrásához – ami egy lótuszvirág, ahol Krisna táncol és amire a mahámantra van ráírva.

Tehát, ha belépünk egy mandalába, az azt jelenti, hogy követjük a lelki folyamatunkat; a négyszögletes, anyagi tudatosságból be kell lépnünk a lelki szférába, a lelki tudatosságba, ami olyan gyönyörű és harmonikus, mint egy kör. A végső mandalánk pedig a rasza-mandala, ami Rádhá-Góvinda és a gópik gyönyörű közös tánca.

A jógában általában a mandalát a meditáció eszközének, a meditáció vizuális tárgyának tartják. De mit jelent számunkra a mandala? Nagyon különleges jógik vagytok, hiszen a ti ászanátok az, hogy két órát üljetek egy tanításon keresztezett lábú ülésben, a pránájámátok, amikor bhadzsanáztok, hiszen ahhoz, hogy szépen kifejezhessétek a felajánlásotokat, minden erőt össze kell gyűjteni a légzésetekben; a légzés végső szabályozása pedig az, amikor már elcsuklik a hangotok és nem tudtok lélegezni.

Vajon milyen az odaadás mandalája?

(folytatása következik)

 1. Narottam dász Thákur:Ista-deve vijnapati 2.versszak 1.sor

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nézzük meg, hogy mi teszi a lótuszt lótusszá – a szirmai; melyek ezek a szirmok és melyikhez milyen emberi viselkedés és mentalitás kapcsolódik? A szirmok elosztása az égtájaknak megfelelően történik.

Tehát melyik emberi viselkedést társítanátok a lótusz keleti szirmának? Ez a dharmikus viselkedés, ami nagyon pozitív és azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy az jó, ha lótusz szívetek keleti szirmán ott van a dharma, ez egy jó kezdet.

Majd jöhet a következő szirom, mely délkeleten helyezkedik el, lássuk vajon mi található itt? A szent hagyomány szerint ez a területe az alvásnak, a szendergésnek. Ez a minőség kétségkívül a sajátunk; talán a dharma nem annyira nyilvánul meg bennünk, de azt érezzük, hogy ez a minőség ott van a szívünkben.

Aztán nézzük, mi található a déli szirmon? Még rosszabb, mint az előző – itt a kegyetlen szándék lakozik. Lehet, hogy rossz irányba indultunk? A dharmával kezdtük és a kegyetlen szándéknál kötöttünk ki? Na, várjunk csak még egy kicsit!

Mi történik a délnyugati sziromban? Voltaképpen itt a bűnös vágyakat és a rossz szándékot találhatjuk meg. Igen, talán ugorjunk gyorsan a nyugati sziromra, itt egy kicsit jobb a helyzet – itt helyezkedik el a szórakozás vágya, ami legalább nem egy bűnös dolog. Vajon mi található az északnyugati szirmon?

Válasz: A Legfelsőbb odaadó szolgálata?

Szvámí Tírtha: Nos, egy megtisztult szinten lehetséges, de a kezdetin ez a nemi vágyak helyszíne. Ha az érzéki elvet arra használjuk, hogy közelebb kerülhessünk a Legfelsőbbhöz, akkor ez egy magasabb minőségű gyakorlat, de alapszinten a nemi vágyak találhatóak itt.

Mi található az északi szirmon? Igazából ez a nyugalom és higgadtság szirma, az északkeleti szirom pedig a tudásé és a bölcsességé.

Tehát ilyen a mi lótusz trónusunk; kegyetlen szándék, anyagi vágyak, vágy a szórakozásra – nagyon gyenge. Némi nyugalom, egy kevés tudás is jelen van és rejt egy kis lehetőséget is magában. Vajon mit találunk a kehely örvén? A lemondást, sajnálom; és a magházban mi helyezkedik el? Az átman-reflexió, azaz önreflexió. Tehát ez olyan, mint egy kiindulási pont ahhoz, hogy megtisztítsátok lótusz szíveteket. Ha rendelkezünk azzal a képességgel, hogy vissza tudjuk tükrözni valódi identitásunkat, akkor ezeket a negatív, kissé torz szirmokat átváltoztathatjuk tiszta szirmokká.

Láthatjátok, hogy ez a felsorolás nem egy tündérmese – nem, ez valódi, reális. Ez mind jelen van a szívünkben – a jó és a rossz vegyesen, a kérdés az, hogy melyik oldal fog győzni? Néha elveszíthetünk egy-egy csatát, de a háborút meg kell nyernünk!

Ez az önreflexiótól indul, onnan, hogy ki vagyok én? Egy nagyon alapvető kérdés, ennek ellenére szeretem megkérdezni ezt az emberektől. Egyszer egy baráti társaságban mindenkinek választ kellett adnia erre a kérdésre és többnyire nagyon alázatosan válaszoltak: „Lélek vagyok”, „Ember vagyok”, „Kereső vagyok”; és volt ott egy szelíd, tiszta fiatal ember, aki olyan volt, mint egy igazi angyal, azt mondta: „Egy vadállat vagyok”. Egy kissé meglepődtem ezen, hiszen annyira angyali arca volt. Majd megkérdeztem tőle: „Lehetséges megszelídíteni ezt a vadállatot?”

Ha reálisan látjuk magunkat, belül egy vadállatot találunk. Néha mindenféle ostobaság legyőz bennünket, elveszítünk egy-egy csatát, de végül meg kell nyernünk a háborút! Az isteni gondviselés kegyelmével, a kapott lehetőségeinkkel és a tiszta bhakták áldásaival ez lehetséges.

De hogyan is elégedhetnénk meg az önreflexióval, ahol a történet velünk kezdődik és velünk is végződik? Legalább egy témát meg kell említenünk, ami önmagunkon túlmutat, tehát az önreflexióval kezdünk, de folytatnunk kell a keresést.

Ebből az irányból megérthetjük, hogy a nyugat a szórakozásra szolgál és ez is történik nyugaton, a szórakozás egy iparág. Délen nagyon kevert magatartást figyelhetünk meg – erőszakos és rossz szándékú, ami eléggé szenvedélyes. Északon találunk némi nyugalmat, higgadtságot néha misztikus erőket és végül keleten találjuk a dharmát, a helyes irányt, az erényes viselkedést.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017.06.24-i, szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Beszéljünk még néhány szót a lótuszról, mint szimbólumról. Az eszményi tisztaság, valamint a lelki és szellemi tökéletesség jelképe. A lótusz az Úr Visnu egyik attribútuma és ezzel áldja meg tanítványait, ami azt jelenti, hogy a teremtés Isten kezében van.

Milyen szimbólumai vannak még Visnunak? Melyek ezek? A kagylókürt is ilyen áldásos eszköze, a harmadik a csakra, és a negyedik a buzogány.

Melyik mihez kapcsolódik? A lótuszvirág kétségkívül az Úr híveihez köthető, ezzel áldja meg őket. A kagylókürt szintén a lelki gazdagság szimbóluma – a teremtés és a bőség határtalan forrása. Tehát ez az Úr egy másik áldást árasztó eszköze. A másik a csakra, melyről sok történet ismeretes, ahogy a jövőbeli bhakták nyomában van, de valójában a démoni erők megfékezését szolgáló fegyverről van szó. Az elhangzottak alapján azt gondolhatjátok, hogy a buzogány is egy fegyver, mellyel az Úr megbünteti a gazembereket. Ez is egy funkciója, de a buzogány a legfelsőbb isteni tudás szimbóluma is. Ha kézbe veszed az isteni tudásnak ezt a fegyverét, akkor könnyedén átlépheted az illúzió csapdáit.

De fókuszáljunk most a lótuszra. A szanszkrt nyelvben különféle kifejezéseket találhatunk hozzá kapcsolódóan. Az egyik, az abdzsa. Mit jelent az ab? ‘Víz’. Tehát a jelentése ‘vízből született’. A másik a pankadzsa – ‘sárból született’. Létezik néhány költői kifejezés a lótusz virágzásával kapcsolatban. A kairava – a ‘teliholdkor virágzó’, ez a fehér lótusz. A kumuda az a vízi liliom, mely holdkeltekor virágzik. Egy másik kifejezés a lótuszra, az aravinda; aravinda Kámadéva egyik nyila. Látjátok, vannak virág nyilai, melyekkel eltalálja a szíveket. Ismeritek ezt az érzést? Aravinda azért is nagyon fontos, mert létezik egy gyönyörű kifejezés: aravindalócsan – ‘szemeid, akár a lótusz szirmai’. Azt mondják, az anyai szeretet olyan erős, hogy még akkor is lótusz szeműnek nevezi a gyermekét, ha ő egyáltalán nem lát. Ez tehát Kámadéva nyilának ereje, ami ha eltalálja a szívedet, még a hiányosságot is olyan gyönyörűnek fogod látni, akár egy ékesítő dísz. Gurudév azt mondta, ha megvan bennünk az odaadás, akkor a hiányosságaink is ékességekké tudnak válni. Ezért ennyire értékes ez számunkra – odaadás, odaszentelődés. Rendkívül értékesek!

A puskara, a lótusz egy másik neve – ez a kék lótusz. Szintén egy másik, a padma – ezt ismeritek; és ez nemcsak a virág, hanem egy hadsereg elrendezési formájának az elnevezése is. Látjátok, az isteni szépség ott is megnyilvánul. Valamint, a padma egy óriási szám is – tíz a tizenkettediken. Nem tudom milyen nagy szám ez – közel a végtelenhez. Van még néhány egyéb jelentése is a padma szónak, melyeket most nem említenék meg. Létezik egy ilyen ülőhelyzet is, – a padmászana, a lótuszülés.

Most beszéljünk a lótuszvirág egyik tulajdonságáról, miszerint az iszapban születik, a vízben nő meg, de maga a virág mindig a víz felszíne fölé emelkedik. Ezért hasonlítják lótuszvirághoz a tanítványt: Krisna a nap, és a szentek vagy tiszta bhakták jelentik a tápláló vizet, ami nélkül a lótusz elpusztul.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

Szeretnék mindenkit üdvözölni ezen a Nemzetközi Jóganapon! Általában évente egyszer ünneplik ezt a napot, de mi szerencsések vagyunk, mert minden nap ünnepelhetjük. Manapság a jóga nagyon divatos – ami egy szempontból jó, viszont tudjuk, a divat mindig változik, jön és megy, így ez is elmúlik majd. Meglep minket, hogy a jóga művelése ennyire népszerű – ez így jó, de azon ne lepődjünk meg, ha ez elmúlik majd. Számunkra a jóga istenkapcsolat, nem divat kérdése. Akár divatos, akár nem, mi követjük ezt az utat, hiszen kapcsolatban szeretnénk maradni.

Rengeteg jóga iskola és módszer ismeretes. Különféle módszereink vannak az istenkapcsolat megalapozásához, most pedig olvassunk valamit, ami ide kapcsolódik.

A lótusz, mint virág egy jelentős szimbólum; a tisztaság szimbóluma, egy isteni jel, különböző isteni személyiségeket jelent.

Brahmának különleges kapcsolata van a lótuszvirággal – ezen a kozmikus virágon foglal helyet és attól függően, hogy ez a lótuszvirág nyitva van vagy éppen zárva, a teremtés különböző fázisait szimbolizálja.

Az Úr Buddhának is különleges viszonya van a lótusszal. Miután megvilágosodott egy bódhi fa alatt, visszatért mély meditációjából és léptei nyomán lótuszvirágok nőttek.

És a mi Krisnánk is mély kapcsolatban áll a lótuszvirággal, hiszen lábai olyanok, mint a lótusz és amikor játszik a kezeiben is lótuszvirágok vannak. Ez azt jelenti, hogy az egész teremtés a kezében van, olyan Neki, mint egy játékszer.

Tudjátok, a tradíciónkban a lótuszlábak szimbolikus eszményként jelennek meg – Isten lótuszlába, egy tiszta bhakta lótuszlába. Mi történik akkor, ha megfigyelitek a lábaitokat? Néhány kaktuszlábat is láthattok. Lótusz vagy kaktusz – virág – virág, de van némi különbség köztük.

Van még egy lótusz, amiről beszélnünk kell, mindannyian rendelkezünk vele és ez a szívünk lótusz trónusa. Meg kell teremtenünk és tisztítanunk ezt a helyet, hogy az Isteni Pár helyet tudjon rajta foglalni. Rádhiká nagyon érzékeny és csak a legjobb helyeket választja ki. Nagyon érzékeny a társaira és ha a szívetekben boszorkányok vannak Ő nem fog oda menni. Ki ez a két boszorkány? Az egyik az anyagi vágyak, a másik pedig a móksa utáni vágy. Ha ezek jelen vannak, Rádhiká nem jön el, akkor az anyagi vágyaitokkal kell megelégednetek, szolgálhatjátok őket lótusz szívetek trónusán és meg kell elégednetek egy ilyen egyszerű felszabadulással. Ez a tökéletesség annyira jelentéktelen, igaz?

Raghunáth dász gószvámí azt mondja: „Eddig valahogy elütöttük az időt a tökéletesség kutatásával.” Értitek – elütni az időt a tökéletesség felkutatásával, micsoda elképzelés! „De ennek vége! Áldásod nélkül Rádhiká, egyetlen pillanatot sem tudok elviselni.” Ez az ő meditációja. Elütni az időt a tökéletességgel, a felszabadulással, a muktival…De ennek vége! Kegyet szeretnénk – most!

Tehát ‘most’ – ez egy mantra. Megfigyeltem ezt egy bhakta családban, ahol a gyerek azt mondta: „Ezt akarom – most!” Most! Tehát apát és anyát mindig megvicceljük: „Most!” Ez a végső mantra. Nem holnap, nem később, nem a jövőben – nem, most akarom! Mit is mondhatna az apa: „Rendben fiam, megteszem neked, megadom neked.” Nincs kifogás és nincs menekvés, mert: ‘Most akarom!’

Ez a vágy, még ha a gyerekben van is, a mennyből jön, Raghunáth dász gószvámítól. „Elég a tökéletességből! Elég a felszabadulásból! Elég volt a móksádból! Add meg a kegyed!” Ebben a hangulatban kell megtisztítanunk szívünk lótuszát, hogy a legjobb elképzelés és a legjobb isteni jelenlét foglalhassa el helyét ott, ezen a trónuson.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kicsit beszéljünk az élet fájáról általánosságban. A Biblia két fő fát említ, amik a Paradicsomban találhatók. Az egyik a megkülönböztetés, a tudás fája, a másik pedig az örökkévalóság faja. A másodikat elveszítettük és az elsőt választottuk; az ősi indiai irodalomban is találunk hasonló párhuzamokat a fákkal kapcsolatosan. Nézzük meg, hogy a Bhagavad-gítá milyen említést tesz az anyagi létezés fájával kapcsolatban:

„Szólt a Magasztos Úr: Van egy banjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat. E faágak le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet három kötőereje táplálja őket. Rügyei az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek. Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem tudja, hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, és ott meg kell hódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiben időtlen idők óta jelen van minden.”¹ 

Tudjuk, hogy rendszerint egy fa gyökerei lefelé nőnek, a koronája pedig fent található, de az illúzió, az anyagi élet fája nagyon bonyodalmas, tulajdonképpen egy tükörkép, olyan, mint egy labirintus. Azt mondják, hogy a legnagyobb fák Indiában két hektárnyi területet foglalnak el, annyira hatalmasok! Egy egész falunak jelenthet menedéket egy ilyen fa. A teremtés fája alatt pedig mi emberek mindannyian, más élőlényekkel együtt menedéket vettünk.

De mi is itt a lényeg? A teremtés gyökerei fentről, az isteni forrásból erednek. Ez azt jelenti, hogy még a teremtett univerzum is szent, szent eredete van. Éppen ezért, ha a folyamaton meditálunk, ha elkezdünk elmélkedni az életen általánosságban, gondolkodni a személyiségünkön vagy azon, hogy mi az életünk célja, eljuthatunk a fa gyökeréhez és ez az egyik módja, hogy az egész teremtést szolgáljuk. Ha a leveleket öntözzük, akkor a fa kiszárad, viszont, ha a gyökereit, akkor az egész fa virágozni fog. Tehát ez olyan, mint a jóga gyakorló, a teremtett világ és a legfelsőbb forrás egyetemes kapcsolata.

Jadunáth kérdése: Mi bolgárok keresztény háttérrel érkeztünk és néhányan ellentmondásokba ütközünk a vallás és a jóga gyakorlásával kapcsolatban – hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt? A második kérdésem pedig az, hogy miként tudunk ezzel a gyakorlattal hozzájárulni Bulgária jólétéhez?

Szvámí Tírtha: Nagyon szép kérdés, köszönöm! Úgy érzem, hogy emberi szempontból mindig lesznek nézeteltérések, viszont isteni aspektusból nézve nincsenek ellentmondások. Odafent a Mennyben harmónia és béke uralkodik.

De mi a ‘vallás’? A vallás azt jelenti ‘újra kapcsolatba kerülni’. És mi a ‘jóga’ jelentése – ’kapcsolódás’. Tehát a különféle formákon túl képessé kell válnunk érzékelni a lényeget. És ha az Úr Jézus haj nélkül, narancssárga ruhában jönne el hozzánk, néhány indiai kifejezést használva, hogy ugyanazt az üzenetet adja át, talán nem értenénk meg. Ezért képessé kell válnunk arra, hogy meglássuk a lényeget.

Igazából azt mondják, hogy az Úr Jézus keresztjét a tudás fájából készítették, ami a Paradicsomban található. Tehát mi volt az ember bukása általánosságban – a különbségtétel ismerete – ez az üdvösség, Isten és az ember összekapcsolódása. Így ez a fa az általános szimbóluma minden vallási folyamatnak. És természetesen nem szükséges változtatnunk a formaságainkon, viszont magasabb szintre kellene emelnünk a lelki életünket.

Az egyik tanítónktól egyszer megkérdezték: „Át kellene térnem az önök folyamatára?”, mire ő azt felelte: „Nem, legyél komolyabb a saját folyamatodban!”

És ami a második kérdésedet illeti, hogyan járulhatunk hozzá egy ország lelki gyarapodásához, azt mondják, hogyha valaki eléri a teljes tökéletességet, teljesen megvalósult személy lesz, akkor a világegyetem egész történelme átíródik a megvalósítása által. Tehát ahogyan mondtam, a jóga egy lelki kapcsolódás. Tehát, ha tökéletes tudatállapotban kapcsolódok az örökkévalósághoz, a Legfelsőbbhöz, akkor az hatással lesz a közvetlen és a távoli környezetemre is. Ha valaki eléri a teljes tökéletességet, az biztosan segíteni fogja az egész országot a fejlődésben. Kevesebb karma, több megvilágosodás. Köszönöm!

_____________
[1] Bhagavad-gítá 15. 1-4.

(Szvámí Tírtha 2017.06.24-i, szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát átbeszéltük a párhuzamokat a jóga fájával, most pedig lépjünk tovább a következő témánkhoz, miszerint az ember szintén egy fához hasonlítható. A szent banjan fa olyan, mint egy ember csakra-rendszere. Az életfa vagy az ember fája különböző alkotóelemekből áll. A teljes fa maga az emberi test. A három gyökér jelképezi a gunákat, melyekről már bizonyára hallottatok – tamasz, radzsasz és szattva. Két gyümölcs található az emberi élet fáján: az egyik keserű, a másik édes. Az édes gyümölcsök jelképezik az emberi élet négy fő célját: erény vagy erkölcs – dharma; anyagi gyarapodás, vagyon – artha; ezeket követi a káma – életünk érzelmi oldala, boldogság; és végül a móksa – a felszabadulás, az üdvösség. Tehát ezek az ember fájának gyümölcsei.

Természetesen ezeket a párhuzamokat még sokáig lehetne sorolni, de mi itt a lényeg? Az, hogy az emberi testnek ezen a fáján van egy fő ág: az ember szíve. Ezen az ágon két madár ül: az egyik mi magunk vagyunk, mint egyéni lelkek, a másik pedig a Felsőlélek, az isteni szemlélő. Tehát, mi, mint egyéni lelkek, próbáljuk csipegetni ezeket a gyümölcsöket, míg a Felsőlélek segít nekünk, hogy az összes megérdemelt gyümölcsöt elérjük – legyen az jó vagy rossz. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a jóga célja általánosságban az, hogy az egyén figyelmét az isteni jelenlétre irányítsa.

Tehát láthatjátok a párhuzamokat az emberi test és a fa, valamint a jóga és a fa között. Az ember életében a jóga segíthet eljutni a tudatosság egyre magasabb szintjeire.

Valójában, az emberi élet a kincskeresésről szól. Mit érhetünk el az életben a jóga gyakorlása által? A mi kincskeresésünk nem anyagi szintű, mi lelki kincsek után kutatunk.  De mit érhetünk el, ha a lelki utat járjuk?

Baráti viszonyt tudunk kialakítani. Elérhető egy olyan állapot, amikor mindenkivel kedvesek tudtok lenni. Talán nem mindenki viszonozza ezt, de legalább ti meleg szívvel közeledhettek hozzájuk. Ez a barátságos, pozitív hangulat segít nektek abban, hogy mélyebben megértsétek a dolgokat. Így jobban megérthetitek a másikat. Tehát, ennek a baráti, pozitív jellemnek a kialakulása a jóga egyik kincse, egyik ajándéka.

A következő – hiszen nem elégszünk meg egyetlen kinccsel, többre vágyunk – az együttérzés, a könyörületesség. Az együttérzés egy cselekvő elv: mások problémáinak meghallgatása és segítség nyújtása. Az együttérzés egy nagyon mély és emelkedett lelki gyakorlat, és ha gyakoroljátok, akkor számíthattok rá, hogy némi együttérzésben ti is részesültök majd.

De a jóga végső eredménye, a boldogság, a lélek belső boldogsága, az ánanda. Úgy gondolom, hogy ez az eszmény mindannyiunkban ott van, mint cél – mind boldogok szeretnénk lenni. Tehát mindezek a kincsek, képességek – kedves jellem, együttérzés, belső elégedettség, boldogság – a jóga pozitív előnyei, a jóga gyümölcsei.

Hogyan lehet ezeket elérni? Ne gyertek többé leckére, inkább gyakoroljatok! Mert a jógában nem a szavak számítanak, hanem az aktív meditáció. Tehát, folytassátok a kincskeresést!

Kérdés: Említetted, hogy az élet fáján két féle gyümölcs van. Beszéltél nekünk az édes gyümölcsről, de a keserűre nem tértél ki bővebben.

Szvámí Tírtha: Azt hiszem, mindannyian mélyen megtapasztaltuk már az élet keserű gyümölcsét. De ez a baráti hangulat azt is jelenti, hogy elfogadjuk az élet nehézségeit. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ezek a keserű gyümölcsök különféle szenvedések és korlátok, melyeket életünk során megtapasztalunk. De ezek valójában csak tudati elferdítések.  Habár a nehézségek nagyon fájdalmasak tudnak lenni, végső soron ezek nem léteznek, csupán csak elménk visszatükröződései. Tehát lelki gyakorlataitok által elérhetitek a belső elégedettség szintjét. És talán a külső hatások ugyanazok maradnak – olykor kedvezőek, máskor fájdalmasak –, de az ezekre adott válaszaitok megváltoznak.  Azt mondhatjuk, hogy ha sikerül elérnetek a lelki tudatosság magasabb szintjét, akkor már nem létezik számotokra keserű gyümölcs. Köszönöm!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai reggeli tanításából)

Köszönöm a figyelmeteket! Kérlek, bocsássátok meg egy nagy hiányosságomat – mégpedig azt, hogy nem beszélem a nyelveteket, de vigyázat, egy keveset megértek belőle!

Ma a jóga fájáról fogunk beszélni. Amíg a jelenlegi életformák léteznek a Földön, a példák és hasonlóságok működni fognak az emberek életében. Néha nagyon nehéz megértetni a legalapvetőbb dolgokat, viszont, ha nem tudjuk szavakkal és értelemmel elmagyarázni, akkor könnyedén szemléltethetjük párhuzamokkal. Mivel még nem vágtuk ki az összes fát a Földön, így van fogalmunk arról, hogy milyen is egy fa, ezért a példájának segítségével tisztábban megérthetjük, hogy mi a jóga.

A jóga egy nagyon ősi és jelentőségteljes hagyomány. India szent fügefája nagyon jó példa a jóga fájára – a gyökerek, a törzs, a főbb ágak…Olyan ez a fa, mint egy természeti jelenség. Egyszer Indiában ellátogattunk egy nagyon szent helyre és az udvaron volt egy ilyen hatalmas banjan fa – ami valójában egy szent fügefa. Tudjátok, a jógának különféle iskolái vannak; és a klasszikus jógaiskolának is különféle ágai, lépései ismeretesek. Próbáljunk rávilágítani a hasonlóságokra a jóga fájának különféle részei és a jóga különféle elemei között.

Mit jelképez a jóga fájának gyökere? Ez a jama, a szabályok – mi az, ami kerülendő. Például kerülnünk kell az erőszakot, mások javainak eltulajdonítását stb. Láthatjátok, hogy ezek a gyökerek, az alapvető erkölcsi elvek, amiket követnünk kell, hiszen gyökerek nélkül gyümölcs sem lesz. A jóga következő angája, a nijama – az elvek, melyeket gyakorolnunk kell, például ilyen az igazmondás és az elégedettség – a kedvencem. Ha jóga gyakorlók vagyunk, abban az esetben is észre kell vennünk, hogy mitől lehetünk elégedettek, amikor minden okunk megvan a panaszra. Tehát ez a két alapvető dolog – a fa gyökere és törzse – nagyon mély alapokat adhat a lelki gyakorlatainkhoz. A jama és a nijama segít az önkontrollban és abban, hogy egyensúlyba kerüljenek az emberi kapcsolataink.

Ha tovább haladunk, a testtartások, az ászanák következnek. Sokszor azt gondoljuk, hogy a jóga az ászanákkal kezdődik, de igazából ezek egy kicsit később jönnek, a fának a nagyobb ágai és szorosan kapcsolódnak a következő lépcsőfokhoz – a pránájámához, a légzőgyakorlatokhoz. Tehát az első lépés az erkölcsi alapozás, majd a test és légzéskontroll, tehát az élettani, fiziológiás működések következnek. Láthatjuk a párhuzamot a jóga fájának levelei és a légzőgyakorlatok között, hiszen a levelek is a szén-dioxid és oxigén cserét végzik. A fák tudnak olyat, amit mi nem – veszik a szén-dioxidot és oxigént állítanak elő; mi ellenkező módon működünk.

Viszont, ha szabályozzuk a légzésünket, azzal szabályozzuk az elménket is. Általában nem fektetünk túl nagy hangsúlyt a helyes légzésre, mégis étel nélkül egy hónapig élhetünk, vagy tovább, víz nélkül egy hetet bírunk, na de levegő nélkül…? Néhány percet élhetünk levegő nélkül, igaz? Tehát jobban kellene figyelnünk a helyes légzésre; ez egy olyan élettani része a jógának, ami segít nekünk a szellemi szintre emelkedni, amit aztán szabályozhatunk.

Majd, ha már elsajátítottátok az erkölcsi alapelveket és tudjátok irányítani a testeteket, akkor következik a figyelmetek visszavonása az érzéktárgyakról – a pratjáhára. Általában túl sokat figyelünk külsődleges dolgokra. Rengeteg érdekes dolog van az illúzió világában, ami folyton elragadja a figyelmeteket. Márpedig a bölcsek azt mondják, ha becsukjátok a szemeteket, látni fogtok. Tehát visszavonni a figyelmet a külső tárgyakról és megtalálni a belső kincseket – ez egy nagy irányváltás a jógában. A pratjáhára egyfajta védelem, ezért hasonlítják a fa törzséhez.

A következő a koncentráció, a dharana. Ha visszavontátok a figyelmeteket az érzéktárgyakról, majd rögzítettétek a tudatotokat, akkor igazán tudtok majd fókuszálni. A jóga fájánál ezt a belső keringéshez hasonlítják. Láthatjátok, az erkölcsi alapok megerősítenek bennünket, ekkor elérhetjük a testünk feletti kontrollt és elindulhatunk az intellektuális, kognitív, lelki utunkon.

De ez még nem a jóga létra csúcsa; már van egy majdnem teljes elképzelésünk egy fáról és most egy nagyon népszerű témához érkezünk – a meditációhoz. Manapság a meditáció egy kulcsszó; ha az embereknek vannak anyagi céljaik, azt mondják: „A céljaimon meditálok.” Viszont az igazi meditáció, az istenihez való kapcsolódás, miután kontrolláltuk a test – elme együttesének működését. A jóga fáján a meditációt, a dhjánát a virágokhoz hasonlítják; például, ha megfigyelitek tavasszal az almafát tele van virágokkal, ezernyi virág, mégis csak néhány gyümölcsöt terem a fa.

Ezért lépünk tovább az utolsó szintre, ami a szamádhi – transz állapot; és ez a lelki gyakorlatok gyümölcse. Egyszerűen csak élvezni a virágok szépségét, gyönyörű, igaz? De a fa igazi ajándéka a gyümölcs. Kérlek, emlékezzetek arra, hogy gyökerek nélkül nincs gyümölcs.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát megbeszéltük milyen a hamis és a jó tanítvány, most idézzük fel azt, hogy milyen a legjobb tanítvány!

A krta-srama egy olyan személyt jelöl, aki igazán komoly erőfeszítéseket tesz, srama, az isteni tudás megvalósításának érdekében. Minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennünk; és a krta itt a helyes lelki cselekedeteket jelenti; tehát nem egyszerű elfoglaltságokat, hanem az isteni tudás elérése érdekében végzett odaadó szolgálatokat.

A jó tanítvány képes tanulni; az egyik kifejezés itt a tripáthin, ami annyit jelent, hogy egy ilyen személy bármire képes emlékezni, amit háromszor elismételnek neki. Találkoztam néhány bhaktával, akiknek fotografikus memóriájuk van, bármit is hallottak, azonnal megjegyezték. Volt egy bhakta, aki rendelkezett ezzel a képeséggel és csak egyszer kellett hallania, nem volt szükség háromszor elismételni neki, azonnal minden tökéletesen megmaradt a fejében. Ennek ellenére jegyzeteket készített. Egyszer láttam a jegyzetfüzetét, minden szóról-szóra volt idézve, gyakorlatilag mindegyik meg volt csillagozva és a lábjegyzet az volt, hogy „közel az eredetihez”. Szóról-szóra idézte, de azt írta oda, hogy „közel az eredetihez”.

Tehát tripáthin – mindenre emlékezik, amit háromszor hallott. Harér-náma harér náma harér námaiva kévalam – háromszor említik, kérlek emlékezzetek erre, hogy a Szent Néven keresztül érhetjük el a tökéletességet!

És mennyi dolgot ismételtünk már el háromszor?! Például, az anyagi élet élvezetére irányuló erőfeszítéseteket nem csak háromszor, hanem harmincháromszor is elismételtétek. Kérlek ne felejtsétek el az ehhez kapcsolódó kudarcaitokat és ne rohanjatok újra meg újra ugyanabba a csapdába, mert, ha ezt teszitek, akkor nem tripáthinok, hanem ‘thirty-three-páthinok’(33-páthinok) vagytok.

Most egy nagyon szép kifejezés következik – ez a bhála-darsin. Darsana azt jelenti ‘néző, szemlélő, látó, bhála pedig ‘homlok’. Tehát az igazi tanítvány bhála-darsin. Természetesen nem a saját homlokát nézegeti a tükörben, de akkor kinek a homlokából próbál olvasni az igaz tanítvány? A mestere homlokából; és ahogyan azt tudjuk a sorsunk a homlokunkra van írva, csak ki kell fejlesztenünk azt a képességet, hogy tudjunk belőle olvasni. Tehát, ha tudunk a mesterünk homlokából olvasni, akkor tényleg darsinok, látnokok vagyunk. Sajnos sokszor csak a ráncokat látjátok a homlokon.

Egy másik kifejezés a bháva-darsin – az érzelmek olvasója vagy az érzelmek látnoka. Emlékezzetek Maháprabhu bhaktáira, akik képesek voltak olvasni szeretett Maháprabhujuk érzéseiben, gondolataiban és eszerint idézték a sásztrákat. Amikor Maháprabhu egy kicsit szomorú volt az elválás miatt, akkor verset idéztek, hogy lelkesítsék Őt, hogy boldoggá tegyék. Máskor, amikor szíve túlcsordult a préma-bhakti érzelmeitől, verseket idéztek, hogy kicsit megnyugtassák: „Ne ugorj olyan magasra!”.

Látjátok, bháva-darsin… Elegendő egyszerűen csak látnoknak lenni. A tattva-darsí az igazság látnoka. Tehát látnoknak lenni – elegendő, ez egyfajta tökéletesség. Azonban bháva-darshívá válni, olyasvalakivé, aki képes olvasni egy másik személy, egy lelkileg előttünk járó bhakta lelki hangulatában – ez a mi tökéletességünk, ez a mi törekvésünk. Mohón vágyni arra, hogy képesek legyünk olvasni a nagy szentek gondolatában és érzelmeiben.

Ne feledjetek, minden rasza kérdése; tehát hogyan ismerhetjük fel egy tiszta bhakta raszáját, ha még nem vagyunk ezen a szinten? Tökéletes hőseink mindig a Rádhá-Góvinda lílákat ízlelgetik. Ezt kell tudnunk leolvasni a homlokukról és a szívükből.

Tehát, ha tökéletesíteni szeretnénk a jelenlegi helyzetünket, mint tanítványok, akkor íme egy kis táplálék az elmének. Fél-slókinokból, félnótásokból bháva-olvasókká válni.

Az az utunk, hogy fejlesszük az öröklétről való tudatosságunkat és azt, hogy bármikor bármilyen szolgálatra készen álljunk. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy mit várt el Gurudév a tanítványoktól: bármikor, bármilyen szolgálatra készen állni és nem „but” –ácsárjáknak lenni.

Alázatosan kérlek benneteket, hogy fejlesszétek ki az odaadás e magas minőségét magatokban és rendelkezzetek ezzel a lelkesültséggel! Mi a legjobb módszer az odaadó és tanítványi tulajdonságok kifejlesztésére? Szerintem a legjobb mód az, ha mestereinken meditálunk, akkor talán a tulajdonságaik ránk szállhatnak.

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott hagytuk abba, hogy milyen is az úgynevezett hamis tanítvány? Természetesen nincs rossz tanítvány, hiszen, ha készek vagyunk tanulni, az csak jó lehet. Ha azonban, még nem vagyunk teljesen önmegvalósított szinten, ha vannak hiányosságaink, akkor meg kell vizsgálnunk ezeket a gyenge pontokat.

Az egyik kifejezés, ami ide tartozik, az aksétra. Ksétra azt jelenti ‘föld, megművelni’, aksétra pedig ‘rossz föld, művelésre alkalmatlan’. Vessetek jó magokat a földbe, majd learathatjátok a termést. Tehát jó földekké kell válnunk; ha aksétrák vagyunk, még ha jó magokat kapunk is, nem tudunk gyümölcsöt teremni, az ilyen földet fölösleges művelni.

Adravja jelentése ‘haszontalan’ vagy ‘alkalmatlan’. A dravja általában valaminek a természetét jelenti, olyan, mint az eredeti jellemvonás vagy valami, amit felajánlhatunk a Legfelsőbbnek; ezzel szemben az adravja egy olyan dolog, amit nem tudunk felajánlani, felesleges.

Korábban beszéltünk a vrata-ácsárja jelentéséről, most beszéljünk a ksata-vrata kifejezésről. Ksata, ami nagyon hasonlít a ksatrija kifejezésre; annyit jelent ‘sértést követett el a fogadalmakban, a vratákban’, tehát vagy feladta, vagy megszegte a fogadalmakat.

Korábban említettük, hogy a jó tanítvány, a jó sisja lelkes, szomjúhozza, éhezi a tudást. Van egy másik kifejezés is az ódana, ami annyit jelent ‘étel, élelmiszer’ és ha szóösszetételben használjuk, akkor az ódana-sisja egy olyan tanítvány, akit csak az evés érdekel. Nem a tanulás, csak az evés. Ők a has-bhakták. Ha a hasunk tele van, akkor elégedettek vagyunk, igaz? Ezek csupán alapvető testi ösztönök.

Szerencsére a mi drága Urunk is nagyon szeret enni és a bhakták annyi felajánlást készítenek Neki, hogy nem tudja az egészet elfogyasztani, hagy nekünk is valamit, így elégedettek és nyugodtak lehetünk. Tehát az ódana-sisja nagyon lelkes, ha evésről van szó, itt Bulgáriában úgy hívják őket, hogy banitza¹-sisják.

Pozitív értelemben véve – praszádamra éhezünk! Hiszen ez egy magasabb íz! Határozottan függünk ettől a magasabb íztől, hiszen nem csak a testet teszi elégedetté, hanem a lelket is.

Akár a banitzára, akár a tudásra éhezünk, és óvjuk, ápoljuk az isteni tudást, az azt is jelenti, hogy ismerjük a slókákat. Néhány verset a sásztrákból meg kell tanulni. Igen, bármilyen meglepő is ez! Ez a folyamat része. De tudjátok, beszéltünk már róla korábban a Gítá kapcsán, hogy ha valaki tudja a Gítá mind a 700 versét – szerintem sokszor beszéltünk már erről – a felszabadulás, a péma bhakti garantált. Ha nem tudjátok mind a 700 verset, csak egy fejezetet a tizennyolcból – a teljes tökéletességet érhetitek el. Ha nem tudtok egy fejezetet sem, de legalább egy verset ismertek – garantált a teljes tökéletesség. De, ha egy verset sem tudtok megtanulni, akkor legalább egy felet ismernetek kell; ez a tanítványok speciális kategóriája: sásztra-ganda – ezek a tanítványok csak a versek elejét tudják. Tehát ők a fél-slóka-sisják. Igazából ez is bizonyíték arra, hogy a magyarok a Gangesz partjáról jöttek, mert van egy kifejezésük arra, ha valaki egy kicsit őrült, azt mondjuk ilyenkor, hogy ez az ember egy félnótás. Tehát, ha ez az ember ostoba, azt mondjuk ő egy félnótás.

Rendben, nem folytatom ezt a kevésbé kellemes témát tovább, beszéljünk most a legjobb tanítvány ismérveiről.

(folytatása következik)

1. Egy jellegzetes bolgár étel

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

Egyetértetek abban, hogy következzen most egy kis tattva – beszélgessünk egy kicsit a bhaktaságról, a tanítványságról? Tudjátok, hogy a szanszkrt nyelvben több ezer jelentése van a különféle kifejezéseknek. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy ‘Milyen egy tanítvány?’, akkor ennek a témának számos különböző aspektusa van.

Az egyik válasz a sisja, azaz ‘tanítva lenni’ – ez a sisja jelentése és ha meg akarjuk találni a sisja szinonimáit, akkor tanulnunk is kell valamit.

Az egyik az adhjája, ami azt jelenti, hogy ’megérkezni’. Az igazi tanítvány eljut – például a tudásig – védádhjája, valaki, aki eljut az isteni tudás szintjére.

Egy másik kifejezés az arbha – ‘kis ember’, mint egy gyermek. A gyermek nagyon bájos, minden tévedésével és botlásával együtt. Amikor kétévesek vagytok és elkövettek egy hibát, akkor mindenki mosolyog, viszont, amikor húszévesen ugyanazt a hibát elkövetitek – annak már annyira nem örülnek a körülöttetek élők. Tehát az arbha jelentése a ’kis ember’; mindenki szereti a kicsiket, a hibáiktól és hiányosságaiktól függetlenül.

És ki a gyermekek legnagyobb rajongója? Az apa! Ez olyan, mint egy ősi feladat – apának lenni, rendelkezni az apai érzelmekkel, az apai szeretettel, ami olykor kicsit szigorú és nehéz, de szeretet. És ahhoz, hogy ki tudjuk mutatni ezt az apai szeretetet szükség van gyermekre, hiszen enélkül nem tudnánk kimutatni ezeket az érzelmeket. És az igaz tanítvány magatartása is mindig olyan gyermeki: ‘Teljesen új vagyok köztetek, fiatal és a figyelmetekre van szükségem.’ Ez az a tisztaság, ez az az ártatlanság, amivel egy igaz tanítványnak rendelkeznie kell. Amíg ez hiányzik nem tudtok igaz tanítványok lenni.

A következő a cséta vagy cséla – azt jelenti ‘egy szolgáló’. Cséla – van egy ehhez kapcsolódó eléggé keserű kifejezés a kali-cséla, ami annyit jelent ‘kali szolgálója’. Tehát az anyagi mentalitású személyeket nevezik kali-cséláknak, az illúzió és a kali-juga szolgálóinak.

Aztán egy másik kifejezés a cshátra – ‘esernyővel rendelkezni, esernyőt birtokolni’. Ez egy fontos dolog, mert az esernyő nyilvánvalóan a védelmet szimbolizálja. Védelmez, ha esik az eső és akkor is, ha süt a nap. Ez azt jelenti, hogy jó és rossz tapasztalatok megélésekor, akár mélypont van az életetekben akár jó napjaitok vannak ideális segítség tud lenni. És egy igaz tanítvány élvezi ezt a védő menedéket, a tanítómester védőernyőjét. Tehát a cshátra jelentése: védelem alatt állni.

Ha védelem alatt álltok, akkor pátalikák is vagytok, ami azt jelenti, hogy ‘a titkok ismerője’, hiszen ez egy bizalmas kapcsolat. Védelmet élvezni, a feljebbvaló figyelmét élvezni, kicsinek lenni – ezek azt jelentik, hogy ismertek néhány titkot. De hogyan érthetjük meg a titkokat? Elméleti úton nem lehet közelebb kerülni a titkokhoz, csakis tapasztalatok és tanulás által jöhet létre ez a közelség.

Ezért a következő kifejezés a páthasálin – ami azt jelenti ‘iskolába jár’. Tehát, ha tanultok, tudni fogjátok a titkokat. Pátha azt jelenti ‘olvasni, tanulni’, a sálá pedig ‘szoba, terem’. Tehát, ahol a védák tanulmányozása történik, az egy tanuló helye.

És ha tanultok, akkor hamarosan lesz tudásotok is, igaz? A tudás a vidjá. Vidjá-anupálin – pála a ‘védelmezni’, anupála – ‘teljeskörűen védelmezni’, a tudás védelme – ez egy másik kifejezés a sisja számára. Tehát nem csak megszerzi a tudást és a titkokat, hanem megőrzi és ápolja is őket – a feladatunk az is, hogy továbbadjuk.

És nem csak védelmezni – mint pálana-shakti, az oltalmazó erő – hanem szolgálni is, vidjá-anuszévin egy másik kifejezése a tanítványnak. Vidjá-anu-szév – teljesen szolgálni és követni az isteni tudást. És itt a szolgálat azt jelenti: követni, gyakorolni és megbecsülni az isteni tudást.

A vrata-ácsárja a következő kifejezés. Tudjátok, a vrata a ‘fogadalom’ és ácsár ‘gyakorlat, gyakorlati alkalmazás’. Tehát akik követik a fogadalmukat, a vratájukat, ők igazi sisják. Ha rendelkezünk az ártatlanok engedelmességével, akkor vrata-ácsárják, máskülönben csak ‘de’-ácsárják vagyunk. “Igen Gurudév, de…” – ezt jelenti a ‘de’-ácsárjának lenni. És ezen az úton szemben úszunk a tanítványi hullámokkal. Tehát eddig arról beszéltünk ki az igazi tanítvány. Most legyünk kicsit reálisabbak, mi a helyzet a hamis tanítványokkal? Annyi szóbeszédet hallunk a hamis tanítókról, igaz? Akkor most beszéljünk egy kicsit kedvesebb izgalmasabb témáról – a hamis tanítványról.

(folytatása következik)