Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

Szeretnék mindenkit üdvözölni ezen a Nemzetközi Jóganapon! Általában évente egyszer ünneplik ezt a napot, de mi szerencsések vagyunk, mert minden nap ünnepelhetjük. Manapság a jóga nagyon divatos – ami egy szempontból jó, viszont tudjuk, a divat mindig változik, jön és megy, így ez is elmúlik majd. Meglep minket, hogy a jóga művelése ennyire népszerű – ez így jó, de azon ne lepődjünk meg, ha ez elmúlik majd. Számunkra a jóga istenkapcsolat, nem divat kérdése. Akár divatos, akár nem, mi követjük ezt az utat, hiszen kapcsolatban szeretnénk maradni.

Rengeteg jóga iskola és módszer ismeretes. Különféle módszereink vannak az istenkapcsolat megalapozásához, most pedig olvassunk valamit, ami ide kapcsolódik.

A lótusz, mint virág egy jelentős szimbólum; a tisztaság szimbóluma, egy isteni jel, különböző isteni személyiségeket jelent.

Brahmának különleges kapcsolata van a lótuszvirággal – ezen a kozmikus virágon foglal helyet és attól függően, hogy ez a lótuszvirág nyitva van vagy éppen zárva, a teremtés különböző fázisait szimbolizálja.

Az Úr Buddhának is különleges viszonya van a lótusszal. Miután megvilágosodott egy bódhi fa alatt, visszatért mély meditációjából és léptei nyomán lótuszvirágok nőttek.

És a mi Krisnánk is mély kapcsolatban áll a lótuszvirággal, hiszen lábai olyanok, mint a lótusz és amikor játszik a kezeiben is lótuszvirágok vannak. Ez azt jelenti, hogy az egész teremtés a kezében van, olyan Neki, mint egy játékszer.

Tudjátok, a tradíciónkban a lótuszlábak szimbolikus eszményként jelennek meg – Isten lótuszlába, egy tiszta bhakta lótuszlába. Mi történik akkor, ha megfigyelitek a lábaitokat? Néhány kaktuszlábat is láthattok. Lótusz vagy kaktusz – virág – virág, de van némi különbség köztük.

Van még egy lótusz, amiről beszélnünk kell, mindannyian rendelkezünk vele és ez a szívünk lótusz trónusa. Meg kell teremtenünk és tisztítanunk ezt a helyet, hogy az Isteni Pár helyet tudjon rajta foglalni. Rádhiká nagyon érzékeny és csak a legjobb helyeket választja ki. Nagyon érzékeny a társaira és ha a szívetekben boszorkányok vannak Ő nem fog oda menni. Ki ez a két boszorkány? Az egyik az anyagi vágyak, a másik pedig a móksa utáni vágy. Ha ezek jelen vannak, Rádhiká nem jön el, akkor az anyagi vágyaitokkal kell megelégednetek, szolgálhatjátok őket lótusz szívetek trónusán és meg kell elégednetek egy ilyen egyszerű felszabadulással. Ez a tökéletesség annyira jelentéktelen, igaz?

Raghunáth dász gószvámí azt mondja: „Eddig valahogy elütöttük az időt a tökéletesség kutatásával.” Értitek – elütni az időt a tökéletesség felkutatásával, micsoda elképzelés! „De ennek vége! Áldásod nélkül Rádhiká, egyetlen pillanatot sem tudok elviselni.” Ez az ő meditációja. Elütni az időt a tökéletességgel, a felszabadulással, a muktival…De ennek vége! Kegyet szeretnénk – most!

Tehát ‘most’ – ez egy mantra. Megfigyeltem ezt egy bhakta családban, ahol a gyerek azt mondta: „Ezt akarom – most!” Most! Tehát apát és anyát mindig megvicceljük: „Most!” Ez a végső mantra. Nem holnap, nem később, nem a jövőben – nem, most akarom! Mit is mondhatna az apa: „Rendben fiam, megteszem neked, megadom neked.” Nincs kifogás és nincs menekvés, mert: ‘Most akarom!’

Ez a vágy, még ha a gyerekben van is, a mennyből jön, Raghunáth dász gószvámítól. „Elég a tökéletességből! Elég a felszabadulásból! Elég volt a móksádból! Add meg a kegyed!” Ebben a hangulatban kell megtisztítanunk szívünk lótuszát, hogy a legjobb elképzelés és a legjobb isteni jelenlét foglalhassa el helyét ott, ezen a trónuson.

(folytatása következik)