Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai reggeli tanításából)

Köszönöm a figyelmeteket! Kérlek, bocsássátok meg egy nagy hiányosságomat – mégpedig azt, hogy nem beszélem a nyelveteket, de vigyázat, egy keveset megértek belőle!

Ma a jóga fájáról fogunk beszélni. Amíg a jelenlegi életformák léteznek a Földön, a példák és hasonlóságok működni fognak az emberek életében. Néha nagyon nehéz megértetni a legalapvetőbb dolgokat, viszont, ha nem tudjuk szavakkal és értelemmel elmagyarázni, akkor könnyedén szemléltethetjük párhuzamokkal. Mivel még nem vágtuk ki az összes fát a Földön, így van fogalmunk arról, hogy milyen is egy fa, ezért a példájának segítségével tisztábban megérthetjük, hogy mi a jóga.

A jóga egy nagyon ősi és jelentőségteljes hagyomány. India szent fügefája nagyon jó példa a jóga fájára – a gyökerek, a törzs, a főbb ágak…Olyan ez a fa, mint egy természeti jelenség. Egyszer Indiában ellátogattunk egy nagyon szent helyre és az udvaron volt egy ilyen hatalmas banjan fa – ami valójában egy szent fügefa. Tudjátok, a jógának különféle iskolái vannak; és a klasszikus jógaiskolának is különféle ágai, lépései ismeretesek. Próbáljunk rávilágítani a hasonlóságokra a jóga fájának különféle részei és a jóga különféle elemei között.

Mit jelképez a jóga fájának gyökere? Ez a jama, a szabályok – mi az, ami kerülendő. Például kerülnünk kell az erőszakot, mások javainak eltulajdonítását stb. Láthatjátok, hogy ezek a gyökerek, az alapvető erkölcsi elvek, amiket követnünk kell, hiszen gyökerek nélkül gyümölcs sem lesz. A jóga következő angája, a nijama – az elvek, melyeket gyakorolnunk kell, például ilyen az igazmondás és az elégedettség – a kedvencem. Ha jóga gyakorlók vagyunk, abban az esetben is észre kell vennünk, hogy mitől lehetünk elégedettek, amikor minden okunk megvan a panaszra. Tehát ez a két alapvető dolog – a fa gyökere és törzse – nagyon mély alapokat adhat a lelki gyakorlatainkhoz. A jama és a nijama segít az önkontrollban és abban, hogy egyensúlyba kerüljenek az emberi kapcsolataink.

Ha tovább haladunk, a testtartások, az ászanák következnek. Sokszor azt gondoljuk, hogy a jóga az ászanákkal kezdődik, de igazából ezek egy kicsit később jönnek, a fának a nagyobb ágai és szorosan kapcsolódnak a következő lépcsőfokhoz – a pránájámához, a légzőgyakorlatokhoz. Tehát az első lépés az erkölcsi alapozás, majd a test és légzéskontroll, tehát az élettani, fiziológiás működések következnek. Láthatjuk a párhuzamot a jóga fájának levelei és a légzőgyakorlatok között, hiszen a levelek is a szén-dioxid és oxigén cserét végzik. A fák tudnak olyat, amit mi nem – veszik a szén-dioxidot és oxigént állítanak elő; mi ellenkező módon működünk.

Viszont, ha szabályozzuk a légzésünket, azzal szabályozzuk az elménket is. Általában nem fektetünk túl nagy hangsúlyt a helyes légzésre, mégis étel nélkül egy hónapig élhetünk, vagy tovább, víz nélkül egy hetet bírunk, na de levegő nélkül…? Néhány percet élhetünk levegő nélkül, igaz? Tehát jobban kellene figyelnünk a helyes légzésre; ez egy olyan élettani része a jógának, ami segít nekünk a szellemi szintre emelkedni, amit aztán szabályozhatunk.

Majd, ha már elsajátítottátok az erkölcsi alapelveket és tudjátok irányítani a testeteket, akkor következik a figyelmetek visszavonása az érzéktárgyakról – a pratjáhára. Általában túl sokat figyelünk külsődleges dolgokra. Rengeteg érdekes dolog van az illúzió világában, ami folyton elragadja a figyelmeteket. Márpedig a bölcsek azt mondják, ha becsukjátok a szemeteket, látni fogtok. Tehát visszavonni a figyelmet a külső tárgyakról és megtalálni a belső kincseket – ez egy nagy irányváltás a jógában. A pratjáhára egyfajta védelem, ezért hasonlítják a fa törzséhez.

A következő a koncentráció, a dharana. Ha visszavontátok a figyelmeteket az érzéktárgyakról, majd rögzítettétek a tudatotokat, akkor igazán tudtok majd fókuszálni. A jóga fájánál ezt a belső keringéshez hasonlítják. Láthatjátok, az erkölcsi alapok megerősítenek bennünket, ekkor elérhetjük a testünk feletti kontrollt és elindulhatunk az intellektuális, kognitív, lelki utunkon.

De ez még nem a jóga létra csúcsa; már van egy majdnem teljes elképzelésünk egy fáról és most egy nagyon népszerű témához érkezünk – a meditációhoz. Manapság a meditáció egy kulcsszó; ha az embereknek vannak anyagi céljaik, azt mondják: „A céljaimon meditálok.” Viszont az igazi meditáció, az istenihez való kapcsolódás, miután kontrolláltuk a test – elme együttesének működését. A jóga fáján a meditációt, a dhjánát a virágokhoz hasonlítják; például, ha megfigyelitek tavasszal az almafát tele van virágokkal, ezernyi virág, mégis csak néhány gyümölcsöt terem a fa.

Ezért lépünk tovább az utolsó szintre, ami a szamádhi – transz állapot; és ez a lelki gyakorlatok gyümölcse. Egyszerűen csak élvezni a virágok szépségét, gyönyörű, igaz? De a fa igazi ajándéka a gyümölcs. Kérlek, emlékezzetek arra, hogy gyökerek nélkül nincs gyümölcs.

(folytatása következik)