Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nem csak az emberi mikrokozmoszt, a szív felépítését hasonlítják a lótuszhoz, hanem például a Brahma-szanhitá a létezés abszolút középpontját hozza párhuzamba vele. Úgy mondják, hogy Gókula végső menedéke az ezerszirmú lótuszvirág, melynek kelyhében lakozik Krisna; ez a felfogásunk az egész teremtés eredetéről. Azt mondják, hogy erre a kozmikus vagy isteni lótuszvirágra a mahámantra van ráírva. Sríla Srídhar Mahárádzs szerint Isten nevei az isteni birodalomból származnak, de ez inkább egyfajta általános felfogás, és hozzáteszi, hogy Krisna neve közvetlenül Gólókáról származik. Ezért énekeljük olykor: gólókéra préma-dhana harináma-szankírtana¹– „Gólóka isteni szeretet kincse a harinám szankírtan.” Ezt hozta el nekünk Maháprabhu és abban a mély meggyőződésben kell élnünk, hogy ha részei vagyunk a szankírtannak, akkor részei vagyunk a gólókéra prémának is.

Tehát a test-elme egységének és a kozmikus lótuszvirágnak a kapcsolata nagyon gyönyörű! Van még valami a lótuszvirággal kapcsolatban, amit megemlíthetünk? Ha van egy lótuszszirmokból készült mandalánk az is egy lótuszvirágot szimbolizál. Külsőleg minden mandala négyzet alakú és a fő irányoknál kapukat találhatunk. A négyszög mindig az anyagi világot, a durva fizikai síkot szimbolizálja; ami azt jelenti, hogy az anyagi, a külső szférából indulunk és át kell haladnunk ezeken a kapukon, hogy közelebb kerülhessünk a teremtés eredeti forrásához – ami egy lótuszvirág, ahol Krisna táncol és amire a mahámantra van ráírva.

Tehát, ha belépünk egy mandalába, az azt jelenti, hogy követjük a lelki folyamatunkat; a négyszögletes, anyagi tudatosságból be kell lépnünk a lelki szférába, a lelki tudatosságba, ami olyan gyönyörű és harmonikus, mint egy kör. A végső mandalánk pedig a rasza-mandala, ami Rádhá-Góvinda és a gópik gyönyörű közös tánca.

A jógában általában a mandalát a meditáció eszközének, a meditáció vizuális tárgyának tartják. De mit jelent számunkra a mandala? Nagyon különleges jógik vagytok, hiszen a ti ászanátok az, hogy két órát üljetek egy tanításon keresztezett lábú ülésben, a pránájámátok, amikor bhadzsanáztok, hiszen ahhoz, hogy szépen kifejezhessétek a felajánlásotokat, minden erőt össze kell gyűjteni a légzésetekben; a légzés végső szabályozása pedig az, amikor már elcsuklik a hangotok és nem tudtok lélegezni.

Vajon milyen az odaadás mandalája?

(folytatása következik)

 1. Narottam dász Thákur:Ista-deve vijnapati 2.versszak 1.sor