Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott hagytuk abba, hogy milyen is az úgynevezett hamis tanítvány? Természetesen nincs rossz tanítvány, hiszen, ha készek vagyunk tanulni, az csak jó lehet. Ha azonban, még nem vagyunk teljesen önmegvalósított szinten, ha vannak hiányosságaink, akkor meg kell vizsgálnunk ezeket a gyenge pontokat.

Az egyik kifejezés, ami ide tartozik, az aksétra. Ksétra azt jelenti ‘föld, megművelni’, aksétra pedig ‘rossz föld, művelésre alkalmatlan’. Vessetek jó magokat a földbe, majd learathatjátok a termést. Tehát jó földekké kell válnunk; ha aksétrák vagyunk, még ha jó magokat kapunk is, nem tudunk gyümölcsöt teremni, az ilyen földet fölösleges művelni.

Adravja jelentése ‘haszontalan’ vagy ‘alkalmatlan’. A dravja általában valaminek a természetét jelenti, olyan, mint az eredeti jellemvonás vagy valami, amit felajánlhatunk a Legfelsőbbnek; ezzel szemben az adravja egy olyan dolog, amit nem tudunk felajánlani, felesleges.

Korábban beszéltünk a vrata-ácsárja jelentéséről, most beszéljünk a ksata-vrata kifejezésről. Ksata, ami nagyon hasonlít a ksatrija kifejezésre; annyit jelent ‘sértést követett el a fogadalmakban, a vratákban’, tehát vagy feladta, vagy megszegte a fogadalmakat.

Korábban említettük, hogy a jó tanítvány, a jó sisja lelkes, szomjúhozza, éhezi a tudást. Van egy másik kifejezés is az ódana, ami annyit jelent ‘étel, élelmiszer’ és ha szóösszetételben használjuk, akkor az ódana-sisja egy olyan tanítvány, akit csak az evés érdekel. Nem a tanulás, csak az evés. Ők a has-bhakták. Ha a hasunk tele van, akkor elégedettek vagyunk, igaz? Ezek csupán alapvető testi ösztönök.

Szerencsére a mi drága Urunk is nagyon szeret enni és a bhakták annyi felajánlást készítenek Neki, hogy nem tudja az egészet elfogyasztani, hagy nekünk is valamit, így elégedettek és nyugodtak lehetünk. Tehát az ódana-sisja nagyon lelkes, ha evésről van szó, itt Bulgáriában úgy hívják őket, hogy banitza¹-sisják.

Pozitív értelemben véve – praszádamra éhezünk! Hiszen ez egy magasabb íz! Határozottan függünk ettől a magasabb íztől, hiszen nem csak a testet teszi elégedetté, hanem a lelket is.

Akár a banitzára, akár a tudásra éhezünk, és óvjuk, ápoljuk az isteni tudást, az azt is jelenti, hogy ismerjük a slókákat. Néhány verset a sásztrákból meg kell tanulni. Igen, bármilyen meglepő is ez! Ez a folyamat része. De tudjátok, beszéltünk már róla korábban a Gítá kapcsán, hogy ha valaki tudja a Gítá mind a 700 versét – szerintem sokszor beszéltünk már erről – a felszabadulás, a péma bhakti garantált. Ha nem tudjátok mind a 700 verset, csak egy fejezetet a tizennyolcból – a teljes tökéletességet érhetitek el. Ha nem tudtok egy fejezetet sem, de legalább egy verset ismertek – garantált a teljes tökéletesség. De, ha egy verset sem tudtok megtanulni, akkor legalább egy felet ismernetek kell; ez a tanítványok speciális kategóriája: sásztra-ganda – ezek a tanítványok csak a versek elejét tudják. Tehát ők a fél-slóka-sisják. Igazából ez is bizonyíték arra, hogy a magyarok a Gangesz partjáról jöttek, mert van egy kifejezésük arra, ha valaki egy kicsit őrült, azt mondjuk ilyenkor, hogy ez az ember egy félnótás. Tehát, ha ez az ember ostoba, azt mondjuk ő egy félnótás.

Rendben, nem folytatom ezt a kevésbé kellemes témát tovább, beszéljünk most a legjobb tanítvány ismérveiről.

(folytatása következik)

1. Egy jellegzetes bolgár étel