Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kripadhámá kérdése: Említetted, hogy ildomos elkerülni a beavatásban részesülteknek a figyelmetlen mantrázást. Azt szeretném kérdezni, hogy ha mégis előfordul, akkor mit tudnak tenni? Hagyják abba addig, amíg el nem érik azt a szintet, amikor már oda tudnak figyelni, vagy folytassák tovább, bár figyelmetlenül, de legalább próbálkozanak?

Szvámí Tírtha: Nos, úgy hiszem, ha TV-t néztek és próbáljátok becsapni magatokat, hogy valójában mantráztok, amíg TV-t néztek, akkor jobb, ha abbahagyjátok a dzsapázást. Viszont, ha megpróbáltok mantrázni és véletlenül elterelődik a figyelmetek egy kis időre, akkor természetesen folytassátok tovább. Kétségkívül nehéz összpontosítani, mivel először fegyelmezni kell az elménket, ahhoz hogy tudjunk fókuszálni. S ha ez sikerül, akkor könnyebb bekapcsolódni a tiszta mantrazengésbe. Ez nem egy kötelező dolog, amit rutinszerűen végezhetünk, hogy ‘Most pedig összpontosítani kell az elmémet azért, hogy helyesen tudjak mantrázni’, ez így nagyon mechanikus. Ezért kell gyakorolni, mert ha kellő gyakorlattal rendelkeztek, akkor azonnal újra és újra arra a szintre és abba a hangulatba tudtok kerülni.

Ha véletlenül mégsem tudunk teljesen odafigyelni, akkor ismét fohászkodnunk kell és újra ráhangolódni a mantrázásra. Ezért kell egy olyan személyes gyakorlatot kialakítani, mely segít bennünket, hogy bekerüljünk ebbe a nagyon áhítatos, nagyon tiszta és inspirált dzsapázásba. Ismernünk kell a mantrázás célját, ami nem más, mint Krisna lótuszlábai iránti tiszta szeretet. Nekünk pedig el kell köteleznünk magunkat, melyet úgy hívnak, hogy szankalpa. Szenteljétek oda magatokat, és mondjátok is ki saját magatok számára, hogy, „Én ezt fogom tenni, szolgálni fogok.” Vagy egyszerűen csak  próbáljátok meg követni az emelkedett bhakták jó példáját.

Például, teljesen elámultam, amikor hallottam az egyik hittestvéreteket, aki nagyon hasonlóan ejtette ki a mahámantrát, mint Puri Mahárádzs, amikor dzsapázott. Még a hangleejtése, még a hanghordozása is nagyon hasonló volt. Ezért a reggeli közös mantrazengéskor, követhetitek mások jó példáját.

Kétségtelen, hogy néha lankad a figyelmünk, de néhány perc múltán, újra felvesszük a ritmust és a hangrezgés ismét magával ragad bennünket. Ez is gyakorlás kérdése, hogy milyen gyorsan tudunk becsatlakozni a mantrázásba. A kilépésben már nagyon gyakorlottak vagyunk, az könnyen megy, ezt a részt már jól ismerjük. Tehát tanuljuk meg, hogyan tudunk nagyon gyorsan abba az emelkedett hangulatba kerülni, bekapcsolódni. Komoly gyakorlással ezt is lehet fejleszteni.

Azt mondják, hogy meg kell hódolnunk a Szent Név előtt. Rendkívül sok, nagyon finom, nagyon óvatos lépést kell tennünk ahhoz, hogy megfelelően tudjunk gyakorolni. És valójában miért gyakoroljuk egész életünkön át? Azért, hogyha eljön majd az utolsó pillanat, akkor tudjunk emlékezni. Még az emlékezés is lehet nagyon mechanikus, és nem csak arról van szó, hogy készakarva emlékeztek. Viszont, ha az egész életetek erről szólt, akkor automatikusan emlékeztek arra, akit szerettek. Nem úgy hogy ‘Ó, ez életem utolsó pillanata, akkor Krisnára kell, hogy emlékezzek.’ Nem! Épp belefogtok, aztán az utolsó két szóig is alig juttok és már el is múlt a végső pillanat.

Automatikusan fog jönni, folyik csendesen, mint az olaj. A víz gyorsan zúdul, csapkod, fröccsen, túl nagy a szabadsága, játszik, vékony lábain táncol mindenfelé. Az olaj az nem táncol, csak folyik. Ha olajat öntünk, az teljesen más, mint amikor vizet. Ehhez hasonlóan, az elménk is ide-oda fröccsen… Viszont, amikor úgy folyik, mint az olaj, akkor csendes, nem csobban szerteszét. Na és milyen a méz? Ha mézet csurgatunk, az még az olajnál is lassabb. A mézhez viszonyítva, az olaj fröccsen. Ha tehát egyre jobban sűrítjük és tisztítjuk az esszenciánkat, lelkünk lényegét, akkor az természetesen, akadálytalanul fog áramolni.

Ezért fohászkodunk elöljáróink áldásáért, a Szent Név előtti meghódolás csekélyke vágyával, az Isteni Pár határtalan kegyéért, Maháprabhu kedves invitálásáért, hogy csatlakozhassunk a Szent Nevek tiszta és extatikus, táncos énekléséhez.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nem szeretném most itt részletezni a Szent Név ellen elkövethető összes sértést, apharádhot csupán egyet akarok megemlíteni. A következő idézet a Csaitanja Csartámrtából való:

„Bahu dzsanma karé jadi sravana kírtana, tabu ta’ ná pája krsna-padé préma-dhana.” Tehát a bahu dzsanma azt jelenti, hogy ha sok-sok életen keresztül gyakoroljátok is a sravana-kírtana folyamatát, de figyelmetlenül, akkor nem érhetitek el ennek a folyamatnak a végső célját, ami nem a felszabadulás, nem az anyagi beteljesülés, hanem szeretett Urunk lótuszlábai iránti szeretetteljes odaadás. Ez a mahámantra zengésének végső célja, elérni a Krisna lótuszlábai iránti szeretetteljes ragaszkodást. Semmi egyéb!

Ahogy ti is tudjátok, a testrészek közül a lábat általában nem tekintjük valami túlzottan emelkedettnek. Ha például a saját lábatokra gondoltok, nem mondjátok azt, hogy, ‘A lótuszlábam.’ hanem inkább azt, hogy, ‘A lópatám.’ A testrészek közül a fejnek van a legkiemelkedőbb szerepe. Viszont tudjátok, hogy a lelki élet azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülünk a csodatévő érintőkővel és minden megváltozik. Fokozatosan elkezdjük tisztelni mások lótuszlábát, és örömmel hajtjuk a legfőbb helyen lévő fejünket mások lábához, arra az elvileg alacsony helyre. A legjobb dolog, amit a fejünkkel tehetünk az, hogy szeretett Urunk lótuszlábai előtt meghajtjuk.

A gópík, akikre példaképként tekintünk, szintén a lótuszlábak szolgálatával voltak elfoglalva, méghozzá egymás lábára festettek gyönyörű mintákat, tehát nem önmagukat, hanem egymást szolgálták ily módon. Tudjátok, amikor még friss ez a festés és hozzáér valamihez, az nyomot hagy. Ez viszont nagy örömmel töltötte el őket és így esdekeltek, „Ó, azért fohászkodom, hogy a talpatokkal érintsetek meg, és akkor a testem tele lesz a talpatok díszeivel.” Ez tehát a legkedvesebb módja a mások lábával való érintkezésnek, hogy a talpukon lévő minták a testünket ékesítik.

Visszatérve a mantrázáshoz, a legfontosabb, hogy próbáljatok nagyon odafigyelni a Szent Nevek zengésére, hogy megszabaduljatok az anyagi lét szennyeződésétől, elnyerjétek a felszabadulást, hazataláljatok, vissza Istenhez, vissza az Úr lótuszlábához, és akkor majd az odaadás Úrnője, Srímatí Rádhárání áldásában részesít benneteket és bevezet a szeretetteljes szolgálatok végzésébe.

Tudom, hogy ez egy nagyon emelkedett téma és hogy a folyamatot a legelején kell kezdenünk, nem pedig a legvégén. Mégis, próbáljatok meg emlékezni erre a végső célra, mivel ezért a gyönyörű szépséges tökéletességért kezdtünk bele ebbe a folyamatba. Az áhitat útja, elkeseredett kutatás a legvégső szépség után. Tehát folytassátok tovább és próbáljátok megtalálni ehhez az égi szférához fűződő saját megvalósításotokat, saját kapcsolatotokat.

(folytatása következik) 

1.Csaitanja Csartámrta, Ádi-lílá, 8.16.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Milyen eredményekre számíthatunk a Szent Nevek zegésével? Tulajdonképpen három névből áll a mahámantra: Haré, Krisna és Ráma, vagyis nagyon egyszerű! Milyen áldásos hatása van a Szent Névnek, mit nyújt nekünk?

Krisna-prijá: Békét.

Szvámí Tírtha: Kezdetben békét, és később? Kevesebb békét? De ne aggódjatok csak folytassátok tovább! Igen a Szent Nevek által némi pozitív visszacsatolást kapunk: békésebbnek, megtisztultabbnak, lelkibbnek és reménytelibbnek érezzük magunkat. Ez a tudományos módszer, melyet, ha gyakoroltok ezekre az eredményekre számíthattok. Viszont a tudományos módszer egy másik feltétele, hogy ismételgetni is kell, és ha így tesztek, akkor majd ugyanazokat az eredményeket tapasztaljátok. Ezért mondogatjuk. Ma békét, holnap pedig még nagyobb békességet fogtok tapasztalni. Más vélemény?

Mások: Kapcsolódás; feltárul a mahámantra értelme, az önvaló boldogsága; szolgálatra inspirál.

Szvámí Tírtha: Rendben, de ahogy a Csaitanja Csartámrtából vett idézetről beszélgettünk, a Szent Név shudda, púrna, csintámani stb. és minden lehetséges áldást megad, a felszabadulást is beleértve. S a mahámantrának mely rész nyújtja a felszabadulást?

Ráma. Ráma neve felszabadulást nyújt, éppúgy, mint. Visnu neve. Ismeritek azt a rangsort, mely a különböző szent nevek erejére vonatkozik? Például, mennyivel erősebb Ráma neve, mint Visnu neve? Ezer Visnu-náma egy Ráma-námának felel meg, tehát a Ráma-náma nagyon erőteljes. Talán tudjátok, hogy fel szokták jegyezni a híres emberek utolsó szavait. Például, amikor Gandhi meghalt a legutolsó szó, melyet kiejtett ‘Ráma’ neve volt. Mit gondoltok mi volt Gustav Mahler utolsó szava, amikor meghalt? ‘Mozart’. Tehát ezeknek az embereknek az egész élete, lelkivilága, amire emlékeztek, amiről beszéltek, egyetlen utolsó szóban sűrűsödött össze. Bizonyos értelemben ez szép dolog, mert ha valaki egy zseniális zeneszerző és az utolsó leheletével egy másik zeneszerzőt dicsőít, az egyfajta alázatot, tiszteletet jelent.

Erre azt mondhatjuk, hogy zeneszerzőként egy másik zeneszerző nevét zengeni olyan, mint egy belső szakmai mantrázás. Nos, ily módon milyen szakmát válasszunk? Alázatosan azt szeretném javasolni, hogy válasszatok lelki foglalkozást! Még Gandhi is, aki politikus volt, élete végén szent neveket zengett. Egész élete Ráma körül forgott és végül összekapcsolódott Vele, Ráma nevével és nem pedig ‘Churchill-el’ az ajkán halt meg. A Ráma-náma nagyon erőteljes. India fele Ráma nevét zengi, Rámacsandra királyságának a visszatérését várja és Hozzá akarnak jutni.

Tehát egy Ráma-náma ezer Visnu-námával egyenlő. Viszont egy Krisna-náma, hány Ráma-námának felel meg? A Srímad Bhágavatam szerint háromnak. Egy Krisna-náma három Ráma-námmal egyenlő. Mindannyian tudjuk, hogy a mahámantrának számos értelmezése van, és az egyik magyarázat szerint a ‘Ráma’, Ráma nevét jelenti. És, ha ennél maradunk, akkor ez adja a felszabadulást, de ennél még sokkal több dolgot rejt a mahámantra.

Vajon mit nyújthat Krisna neve? Ha Ráma neve adja a felszabadulást, akkor mit ad Krisna neve?

Válaszok: Tudatosságot, a szolgálat lehetőségét, raszát, lelki ízt.

Szvámí Tírtha: Elmondhatjuk, hogy Krisna neve az örök élettel áldhat meg bennünket. Azt mondják, hogy a tudással legyőzhető a halál, és hogy a bölcsesség által nyerhető el az örökkévalóság. Tehát Krisna neve elvisz bennünket az Úr lótuszlábához. Mivel Krisna a mindenkit vonzó, közelebb visz Önmagához. Odaadásunk olyan, mint egy kúszónövény, melynek az a természete, hogy egyre magasabbra kúszva átöleli a fát. Tehát Krisna nevével elérhetjük az Úr lótuszlábát.

Illetve, amit még említettétek, hogy Krisna nevével lehetőséget kapunk a szolgálatra, melyet a mahámantra 3. része biztosít. Tehát, ha túljutottatok a felszabaduláson és végül elértétek Krsna lótuszlábát, akkor innentől Rádhika az, aki eligazít benneteket, hogy mit tegyetek ott, ha találkoztok szívetek Urával? Ekkor kezdődik a szolgálatteljes hangulat, a bensőséges kapcsolat, melyet a Szent Nevek komoly és tiszta szívű zengése biztosít.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Általában nem szoktunk beszélni arról, hogy ‘milyen sok démon van körülöttünk’, vagy hogy ‘májában vagyunk’, viszont igaz mindkettő. És ugyanígy a Szent Név ellen elkövethető esetleges sértésekről sem szokás beszélni. Mégis miért nem beszélünk a bhaktinak erről a veszélyes oldaláról? Mivel mélyen meg vagyok győződve arról, hogy sokkal kedvezőbb, ha a bhakti, vagy a mantrázás mikéntjének pozitív oldalát tanulmányozzuk, és arról beszélgetünk, illetve nem fordítunk túl sok figyelmet a Szent Név ellen elkövethető sértések tanulására, memorizálására, a náma-aparádhra, mivel akkor könnyen aparádh mentalitásunk alakulhat ki.

Például más helyeken állandóan az ördögre gondolnak és ‘ördög tudatot’ fejlesztenek ki magukban az emberek, ‘Ez az ördög trükkje!’, és ők majd mindenhol az ő kelepcéit látják. Miért nem a megmentő Úr Jézus irgalmas pillantását veszik észre? Legyetek elővigyázatosak, nehogy maja, vagy aparádh tudatot alakítsatok ki magatokban.

Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy vannak bizonyos követelmények a tiszta és helyes mantrázással kapcsolatban. Nem szeretnék túl sokat beszélni a náma–aparádhról, viszont van valami, amit mindenképpen meg kell, hogy említsek. Azt mondják, hogy akik nincsenek felavatva azok nem követhetnek el náma–aparádhot, ez az avatott gyakorlóknak van tartogatva. Miért? Mert, ha úgymond kívülállók vagytok, akkor nem követhettek el sértéseket, mivel olyan őszinte, tiszta szándékkal akartok mantrázni, hogy egyszerűen megvan bennetek az erős lelki vágy. Viszont, azon nyomban, hogy elkötelezitek magatokat ennek a lelki gyakorlatnak és nem tesztek eleget az elvárásoknak, az hiba. Miért?

Vegyük például azt, ha egy idegen asszony nem készít vacsorát másvalaki férjének, az nem probléma, viszont, ha a saját felesége nem főz neki, az már igen nagy baj. Ezt akár nevezhetjük vacsora aparádhnak is? Vagy ehhez hasonlóan, ha egy idegen férfi nem gondoskodik rólatok, az nem gond, de ha az, akinek ez a feladata nem teszi ezt, az már nagy hiba. Vajon miért? Mert, ha elköteleződtök valaminek, akkor van esély arra is, hogy hibázni fogtok. Másként lehetetlen.

Tehát gondoljátok meg kétszer is, mielőtt fogadalmat tesztek a Szent Nevek zengésére. ‘Most már túl késő,’ ugye ezt gondoljátok. ‘Már elköteleztem magam, úgyhogy életem végén erről is számot kell adnom.’ Próbáljátok meg elkerülni az összes lehetséges vétket, a figyelmetlen mantrazengést, legyetek nagyon óvatosak. Próbáljátok meg a lehető legjobban csinálni!

A múltkor említettem, hogy némely nyugati országban a városnéző túrát ‘city-rámá-nak’, nem pedig panorámának hívják. És ha ezt ismételgetjük… ‘City-ram’, Szítá-Rám, mindenféle tudás és komolyabb elkötelezettség nélkül, akkor is hatásos lehet a Szent Név árnyéka. Tehát gondoljunk bele, ha még a Szent Név árnyéka is ennyire áldásos, akkor mennyi kincset rejthet a tiszta mantrazengés? Sokkal többet!

A Szent Név abszolút tiszta, örök, boldogsággal teljes és megad minden áldást, ezért ennek megfelelően kell bánnunk vele. Amikor megérintjük a dzsapánkat, hogy meginvitáljuk a Szent Neveket, azt kell éreznünk, hogy ‘Most már kapcsolatba kerültem az örökkévalósággal és bevonnak az Égi szolgálatba.’ S amikor megérintitek a dzsapátokat, isteni energia kell hogy belétek áramoljon. Ez az egyik módja annak, hogy az eredeti formátokban kapcsolódjatok be a szolgálatba. Először van a szádhaka-déhátok, ahol nem számít, hogy férfi, nő, kezdő vagy haladó bhakták vagytok-e. És amikor valóban ráhangolódott állapotba kerültök, akkor öltitek magatokra a sziddha-déha, tökéletes testi formátokat. S amikor ebben az égi formátokban zengitek a Szent Neveket, akkor rendkívül szép szolgálatokat végeztek. Szóval ragadjátok meg ezt a lehetőséget, hogy bebocsátást nyerjetek a valódi életbe, az igazi odaadó életbe.

Ahhoz, hogy érintőközelbe kerülhessünk a Szent Név tisztaságával, magunknak is tisztának kell lennünk. S miért van olyan sok különböző erő elrejtve a Szent Névben? Mert nem különbözik a Név a Megnevezettől, és ezért kell fejlődnünk a mantrázásunkban, és ezért kell nagyon figyelmesnek kell lennünk.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Szent Névvel a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell bánnunk, mivel nem különbözik magától a Legfelsőbb Úrtól. Figyeljünk nagyon oda Rá! Ha Krisna belép az életünkbe, meglehet szentelünk Neki némi figyelmet, viszont ha a Szent Név lép be, akkor Neki nem adjuk meg ugyanazt a figyelmet? Ez hiba!

Tudjátok a rutin leértékeli a dolgokat. Ha valamivel nap, mint nap találkozunk, akkor azt nehéz értékelni, főként a nyugatiak számára. Mindig az új dolgokat hajszoljuk, bár ezek néha becsapnak bennünket, úgy hogy csak új köntösbe kerülnek: „Ó hordóban, új bor.” És megveszitek. Holott tudjuk, hogy az ugyanaz a dolog, mégis megvesszük, mert az újat keressük. Ezért kell minőség és tisztaság szerint folytatni a keresésünket, mivel az eredetit kell kuttanunk. Értitek a különbséget? Keressétek az újat, az új dolgokat és kutassátok az eredetit. Ez egy sokkal magasabb szintű kutatás. Tehát a Szent Névvel úgy kell bánnunk, mint olyasvalamivel, ami nagyon szent és nagyon kedves a számunkra.

Ráadásul a Szent Névben az összes lelki íz benne van. ‘Kris-na, mennyi nektár rejtőzik Neveidben?’ Azért kell ezt gyakorolnunk, hogy minél több megvalósításra tudjunk jutni.

A Szent Név minden tekintetben teljes és tökéletes, semmi sem hiányzik belőle. Tudjátok Krisnának háromféle aspektusa van. Az első a púrnam, teljes; a második a púrnatara, a teljesebb; és a harmadik a púrnatama, az abszolút teljes. Az első a teljes, tehát semmi sem hiányzik belőle. De a következő pillanatban, a következő napon Ő még teljesebb, még hiánytalanabb. S amikor ebben a legteljesebb formájában érjük el Őt, akkor Ő púrnatama, a legteljesebb. Tehát Brahman, Paramátmá és Bhagaván: Brahman teljes; Paramátmá még teljesebb; és Bhagaván a legteljesebb arculata.

Mivel a Szent Név szeplőtelenül tiszta, ezért hogy kapcsolatba léphessünk vele, nekünk is nagyon tisztán kell zengenünk. S mivel ez nagyon fontos szempont, ezért természetesen némi veszélyt is rejt a Szent Nevek zengése. Általában erről nem szoktunk beszélni, mint arról sem, hogy ‘mikor vagytok majában’, vagy hogy ‘annyiféle démon vesz körül bennünket’, és hogy ‘léteznek a Szent Név elleni vétkek’. Nemrég találkoztam egy nagyon angyali természetű barátommal, aki valóban olyan, mint egy angyal, és azt mondta nekem: „Nos, a tanítóim, az útmutatóim, azt akarják elhitetni velem, hogy mennyi démon van körülöttünk. Szóval legutóbb, amikor a vonaton utaztam megpróbáltam észrevenni magam körül ezt a sok démont. De egyet sem találtam, egyet sem láttam!”

Hát nem gyönyörű?! Ha már ennyire tiszta a látásmódunk, hogy amikor utasítást kapunk arra, hogy kutassunk démonok után magunk körül, akkor sem látunk egyet sem. Én ezt nevezem angyali látásmódnak. ‘Semmi rosszat nem látok magam körül!’ Ennyire tiszta, szeplőtelen látásmódra kell jutnunk.

(folytatása következik)

A lélek szomjának az oltása

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Két fő akadálya van a Szent Nevek tiszta zengésének: az anyagi vágyak és a felszabadulás iránti vágy. Ha az anyagi vágyak motiválnak benneteket, akkor azt karma-misra-bhaktinak hívják: amikor a cselekedeteken keresztül szeretnétek élvezethez jutni. Óva intelek benneteket ettől, mert ez veszélyes dolog! Ha az anyagi motivációtok miatt kezdetek el  mantrázni, akkor akár  meg is őrülhettek.

Viszont, ha azzal a szándékkal mantráztok, hogy ily módon felszabadulást érjetek el, van rá esély, hogy még őrültebbek lesztek, mert azt fogjátok érezni, hogy, ‘Ó, elértem!,’ – de ez tévedés lesz, mivel nem valósítottatok meg semmit. Ha ez a felszabadulás utáni vágy motivál benneteket, ezt gjána-misra-bhaktinak hívják.

Úgy tartják, hogy e két boszorkány tartja fogva a szív trónusát. A Szent Nevek zengésével, a mahámantrával, Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré, sokféle különböző dolgot meginvitálhatunk, de alapvetően az odaadás istennőjét szólongatjuk, hogy fogadja el szívünket. De Ő mégsem tud eljönni, mivel a tiszta szándéknak, a tiszta lelki vágynak ott kell lennie bennünk. A tiszta náma és a szó nyelvtani alakja teljesen eltérnek egymástól. Mi magunk is láthatjuk a különbséget, mert a mahámantrát sok tudós, művész népszerűsítette már a nyugati világban, mindenféle lelki eredmény nélkül. Viszont, amikor egy tiszta bhakta vitte azt nyugatra, tiszta szándékkal, tiszta odaadással, annak nagyon nagy hatása volt az emberekre.

Nagyon nagy különbség van a Név tiszta zengése és a mögöttes motivációval történő mantrázás között. Tehát van a karma-misra-bhakti, a gjána-misra-bhakti, vagy a politika-misra-bhakti, amiről nem tudom hogy hallottatok-e már? A politikai náma. Indiában volt egy miniszterelnök asszony, akiért miután már nem volt hatalmon, a támogatói, a helyettes miniszterei tapaszjába fogtak, a Szent Neveken meditáltak: „Haré Krisna, Haré Krisna, hogy ismét hatalomra kerülhessen. Haré Krisna, Haré Krisna, kerüljön vissza a hatalomra.” Ezt hívják politikai námának. Ezt akarjátok? Úgy hiszem nem. Mi a tiszta námát akarjuk, ami a csintámani. Ha ez megérinti a szívünket, megérinti a legbensőnket, akkor teljesen megtisztítja azt és magasabb lényegűvé teszi.

Amikor legelőször hallottatok erről, azt hiszem mindannyian nagyon inspiráltakká váltatok.  ‘Igen én is ezt az átalakulást szeretném, meg akarok tisztulni!’ Hol van ez a megtisztulás? Érzitek már az átalakulást? Valamit azért érzékelünk, de azt hiszem, hogy még sok mindent kell tennünk ez ügyben.

Ez a mantra/mantrázás számos különböző áldást adhat politikait, anyagit, lelkit, bármilyet. Miért? Mert nem különbözik Krisnától. Krisna-neve és maga Krisna nem különböznek egymástól! Erről nagyon mély meggyőződésünk kell hogy legyen. Mint ahogy különbség van a víz és maga a ‘víz’ szó között. Ha szomjasak vagytok és azt mondogatjátok, hogy: „Vizet, vizet!”, nem vagyok biztos abban, hogy ettől elmúlik a szomjúságotok. Persze, a gyerekek olyan őszinték, hogy ha ők mantrázzák azt, hogy „Vizet, vizet!” akkor ők képesek ezzel szomjat oltani, mert akkor ti jöttök és hoztok nekik vizet. Ilyesmire van szükségünk, hogy így tudjuk mantrázni azt, hogy ‘Krisna, Krisna’. Meglehet, hogy a lélek szomjúsága nem fog elmúlni, de valakinek el kell jönnie és meg kell adnia nektek. „Krisna szé tómára krisna dité páró[1] – Krisna is a Tiéd, Őt csak Te adhatod Bh(ilyen a Te nagy hatalmad).” Tehát szükségünk van valakire, aki gondoskodik rólunk.

(folytatása következik)

1. Bhaktivinód Thákur dalának egy sora: ‘Ihaj! Vaisnava Thákura’

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ott hagytuk abba, hogy a Szent Név természetének a megismeréséhez a sásztrákra kell hivatkoznunk.

„Náma csintámani krsnah csaitanja-rasza-vigraha[1]. Krisna Szent Neve transzcendentálisan gyönyörteli. Minden lelki áldást megad, mert ez a név maga Krisna, minden gyönyör kútfeje. Krisna neve minden transzcendentális íz megtestesülése, és semmi sem hiányzik belőle. Semmilyen körülmények között sem anyagi, és nem kevésbé hatalmas, mint Maga Krisna. Sohasem szennyezik be az anyagi tulajdonságok, ezért nem lehetséges, hogy kapcsolatba kerüljön májával. Mindig felszabadult és lelki, az anyagi természet törvényei sohasem kötik feltételekhez. Ez azért van így, mert Krisna Neve és Maga Krisna azonosak.”

Tehát a nám, a náma, a név, csintámani: érintőkő, csodakő természetű. A nám, a név egy nagyon kényes kérdés az indiai filozófiában. Azt mondják, hogy a megnyilvánult anyagi világ névre és formára oszlik szét, ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy ki kicsoda, és mi micsoda, mert e kettő szerint van elrendezve a világ. Ha ez nem így lenne, akkor minden egynemű volna, mint egy krémleves. A különbséget a név és a forma adja. A leves az leves, de van benne némi répa és egyebek, amik még ízletesebbé teszik. A kisbabák megelégszenek egy ilyen átlagos krémszerű péppel, melyről persze nem kérdezi meg őket senki, hogy szeretik-e vagy sem, ezt kapják és kész. Viszont, ha egész életünkben ugyanazt az ételt kellene ennünk, akkor nem lennénk elégedettek. Különböző dolgokra vágyunk, változatosságot akarunk.

Ehhez hasonlóan, ha a lelki kutatásunk legelején azt mondják nekünk, hogy minden különböző megnyilvánulás mögött egy egységes elv található, lehet, hogy most megelégszünk ezzel, de később már répát is akarunk. Valami igazit keresünk ebben az egyhangú folyadékban. Majd pontosan meghatározzuk a lelki kutatásunk irányát. Viszont abban egyetérthetünk, hogy a transzcendenst akárhogy nem hívhatjuk, bár lehet, hogy csak egy név illik rá: ‘Akit lehetetlen megérteni’. Azonban az együttérző Istenünket, a személyes megmentőnket, már néven tudjuk nevezni. Ezért Isten transzcendentális neve, teljesen különbözik az egyszerű anyagi nevektől és formáktól. Tudniillik az anyagi nevek természete, hogy behatárolnak dolgokat, azért, hogy be tudjuk azonosítani azokat. Tehát bizonyos értelemben a név és a forma egyfajta korlátozást jelent. De Krisna számára, a saját neve nem korlát, hanem egy olyan dimenzió, amelyet arra használ, hogy megmutassa Önmagát. Ezért azt mondják, hogy a Szent Név csintámani, bármi amit megérint, amivel kapcsolatba kerül, azt átalakítja, más minőségűvé teszi.

Minden lehetséges áldást megad. Ti milyen áldást szeretnétek? Valami olcsó anyagi dolgot akartok? Megkaphatjátok. Nos, nem azt mondom, hogy: ‘Mantrázzatok, ha valamilyen anyagi vágyatok van’, de ettől függetlenül, néha az emberek ezt teszik, ilyenkor a mantrázás kevert, nem tiszta. Ezt misra-bhaktinak hívják, amikor másfajta ambiciók is keverednek a lelki gyakorlatokba. A misra, ‘mismást’, keveréket jelent, amikor nem konkrét valami. Tehát a misra-bhakti nem fog elvezetni bennünket a végső célhoz, viszont némi köztes eredményt azért nyújthat. Pontosan meg kell határoznunk a Szent Névhez fűződő kapcsolatunkat, a mantrázásunk motivációját.

(folytatása következik)

1. Csaitanja Csartámrta, Madhja-lílá 17.133.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

Az életben minden körforgásban van. A kör egy végső forma, a tökéletesség megnyilvánulása, mely a testünkbe van kódolva és általában az élet része, egy egyetemes szimbólum. Végső soron azt mondhatjuk, hogy az isteni tökéletesség megtestesítője.

Vannak olyan helyek, ahol a meditációs szobában középen egy gömb található, mondjuk egy földgömb, hogy ezen a teljes tökéletességen meditálhassunk. Nos, ezután mi hogyan csináljuk? Tegyünk mi is egy földgömböt a templom közepére, vagy inkább egy gömböt a szívünkbe? Valójában már ott van, tehát nem szükséges semmiféle külső formával helyettesíteni azt. Ha szétnéztek, minden körkörös mozgást végez, például a Naprendszer formája és működése is ilyen, a koponyánk is gömb alakú. Ezért mondják azt, hogy a világmindenség olyan, mint egy hatalmas emberi lény, illetve mi parányi emberek, pedig kis világegyetemek vagyunk. Tehát a makrokozmosz van kívül, a mikrokozmosz az anyag atomi felépítése, és a kettő között található a mezokozmosz, vagyis az ember.

Az együtt töltött napok során próbáljuk magyarázni és értelmezni, hogy mi is az emberi élet hivatása, leginkább a Szent Név és Isten vonatkozásában. Úgy hiszem már eddig is igen sokat tanultunk, a hatósugarunkról, a kisugárzásunkról, a Szent Név természetéről, erejéről, és hogy miért ilyen fontos ebben a korban ez a lelki gyakorlat. Ezért most folytassuk tovább tanulmányainkat, hogy közelebb kerüljünk ehhez az isteni gyakorlathoz, tudományos és tapasztalati szinten egyaránt.

Tehát, „Harér náma harér náma harér námaiva kévalam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá – Ebben a kali-jugában nincs más út, nincs más út, nincs más út a tökéletesség elérésére, mint a Szent Nevek zengése.” Ezzel a szentírásokból vett idézettel kifejleszthetünk némi tiszteletet Isten Neveinek zengése iránt. De mi is a mahámantra, a Szent Név valódi természete? Ez a következő témánk, amit meg kell vizsgálnunk.

Először is szeretnék felidézni egy régebbi Sríla Prabhupáddal kapcsolatos különleges eseményt, egy lecketartásról. Előfordult, hogy Prabhupád egyszerűen csak leült a pódium szélére, amíg az egyik tanítványa leckét tartott. Csak képzeljétek el magatokat, hogy az alapító-ácsárja Őszentsége jelenlétében kell beszédet tartanotok. Azt hiszem minden erőnket és elszántságunkat össze kell szednünk ahhoz, hogy teljesítsünk egy ilyen szolgálatot! Tehát ez a bhakta a Szent Névről beszélt, szépen idézve a filozófiát, majd végül megemlítette, hogy „Krisna a Szent Névben található”. Mindaddig Sríla Prabhupád csak ült és hallgatott; de ekkor megszólalt és azt mondta, „Állj! Ez így nem helyes!” El tudjátok képzelni magatokat ebben a helyzetben? És így szólt: „Ő nem benne van a Szent Névben, hanem Maga a Szent Név.”

Néha nem elég pontos a szóhasználatunk, ami igen nagy hiba, főleg akkor, ha az isteni tudományról, Isten felsőbbrendű tudományáról beszélünk. A bhakti-jógát úgy hívják, hogy ‘A Legfelsőbb Úr tudományos megközelítése’. Tudományos! Számunkra pedig ez annyit jelent, hogy tudjuk, mi micsoda. A tudomány sokszor feltételezésekkel, elméletekkel dolgozik … Az elmélet, még nem az igazság. ‘Ma így gondoljuk, de tegnap még máshogy gondoltuk és holnap is máshogy fogjuk.’ Hol van az igazság? Tehát a tudomány azt jelenti, hogy tudjátok mi micsoda, pontosan tudjátok, hogy miről beszéltek. Ezért kell hivatkozni a sásztrákra, hogy mi található azokban a Szent Név természetére vonatkozóan.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mahádév kérdése: Egyszer beszélgettem egy muzulmán tudóssal, aki azt mondta, hogy Allah 99 neve, mint ahogy említetted ezek a másodlagos nevek, az Általa ellátott feladatkörökre utalnak. Engem mindig is az érdekelt, hogyan keletkeztek az elsődleges, a raszikus nevek?

Szvámí Tírtha: Én pedig arra vagyok kíváncsi, hogyan jöttek létre a másodlagos nevek? Minden név a kapcsolatról szól. Azt mondják, hogy a másodlagos nevek által elérhetjük a felszabadulást, tehát ha valaki Istennek ezeken a nevein meditál, eléri a tökéletességet. Vegyük például a buddhizmus fő mantráját: az óm mani padmé hum mantrát, mely azt az igazságot tárja elénk, hogy “kincs rejlik a lótuszban”. Viszont, mivel ez az Úr Buddhához kapcsolódik, és a beavatási folyamatukban ennek a három ékkőnek, a három fő hatalmasságnak kötelezik el magukat: Buddhának, a dharmának és a szangának, így ezekkel kapcsolódnak össze, és mégha a meditációjuk nagyon szimbolikus is, ezek által érik el a felszabadulást. Én úgy tudom, hogy a muzulmán hívők gyakorlatának célja a Mennyország elérése, és ezért mutatják be a rituálékat, végzik a lelki gyakorlatokat, a haddzs-ot (zarándoklat), az imádságot stb. A keresztények célja kicsit közelebb áll a miénkhez: Isten társaságának elérése. A Mennyországba való jutás egyfajta szálókja-mukti, Isten lakhelyére való eljutás. Az Istennel való társulás, már egyfajta kapcsolatot jelent. A keresztény Mennyországban mindig dicsőítik és szolgálják Istent, tehát ott a szolgálatkészség mutatkozik meg leginkább. Még az advaita iskolát követő, májávádí filozófia által is elérhetitek a felszabadulást. Ezek a másodlagos tehát valamennyi lelki gyakorló számára általános célt jelentenek, melyekkel elérhető a felszabadulás. Azt mondják, hogy még a Szent Név árnyéka, a námábhásza  által is elnyerhető a felszabadulás. Például, némely nyugati országban a városnéző túrát “city-rama-nak”, nem pedig panorámának hívják. És ha ezt ismételgetitek… “City-ram”, Szítá-Rám, mindenféle tudás és komolyabb elkötelezettség nélkül is hatásos lehet. Vagy vegyük például az építkezéshez alkalmas polikarbonát lemezeket. Indiában komoly tradicionális iskola a nátha jógik útja, illetve itt van néhány hittestvéretek, akiket hasonlóan hívnak, Lókanáth, Pránanáth, Jadunáth, tehát ezt az építkezési elemet is hasonlóan hívják polikarbo-náth-nak. Nos, ezt viccnek is vehetjük, de biztos vagyok abban, hogy a kozmikus végelszámosnál, még egy ilyen hasonlóság is számítani fog. ‘Ez az alak egész életében “city-ram” nevét emlegette. Adjunk neki egy kedvezőbb esélyt a következő életre.’

Látjátok, hogy a Szent Név áthatja, illetve ott van a mindennapi életünkben. Természetesen ezek csak árnyékképek, de azt mondják, hogy, még a Szent Név árnyéka is megadja a felszabadulást, mit sem szólva a másodlagos nevekről, melyek kétségkívül elhozzák számunkra a megvilágosodást. Viszont az elsődleges nevek a Legfelsőbbnek nem csak valamely kozmikus feladatkörét vagy erkölcsi szabályait fejezik ki, mint például nagylelkű, könyörületes és hasonlók, hanem a belső tulajdonságát, amilyen Ö igazán.

Krisnának az egyik csodálatos beve az, hogy Makhancsór, vajtolvaj. Általában ezt a nevét nem nagyon szoktam emlegetni más vallásgyakorlók előtt, mert többségük aisvarja hangulatú, a fenséges Istent imádják. Ők se a tolvajt, se a vajat nem látják.

Tehát kedveseim, nekünk megadatott a lehetőség, hogy a legfelsőbb valóság közelébe juthassunk. Láthatjuk Krisnánkat, mint tolvajt, és nem csak egy egyszerű tolvajként, hanem a legkiválóbb tolvajként, a tolvajok királyaként. És igazán, mit is akar Ő elcsenni? A vajat. Valójában a makhan nem egyszerű vaj, hanem egy csodálatos, nagyon könnyű édesség. Viszont mit jelképez ez a makhan? A szeretetet, mert a vaj a tej lényege, a tej az élet, és az élet lényege a szeretet. Ez a szeretetünk táplálja Istent, ezért veszi el. Ha a többi vallásgyakorló is tudomást szerezne erről, hogy drága Urunk szeretettel táplálkozik, azzal a szeretetteljes szolgálattal, melyet felajánlunk Neki, úgy hiszem ebben mindannyian egyetértenénk. A legtöbb esetben ez csupán elmélet, de számunkra ez egy szívbéli gyakorlat: Makhancsór. Ő majd eljön és ellopja életünk lényegét. Magához veszi és megízleli a szeretetünket.

Annyiféle különböző aspektusa van Istennek, de ha csak egyetlen nevét is választjátok Krisnának és mélyen megismeritek annak valódi jelentését, akkor abból megértitek az egész filozófiát.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A harér náma harér náma harér náma mantra a lelki önmegvalósítás három legmagasabb szintjét írja le. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy Rádhá-Góvinda legbelsőbb körében csak három fő viszony létezik Krisna iránt. Az első harér náma a szakhja-raszára vonatkozik, vagyis, hogy a társai lehetünk, baráti viszonyba kerülhetünk a Legfelsőbbel, jóbaráti szolgálatainkkal még elégedettebbé tehetjük Őt. S ez az, ami igazán elbűvölő a folyamatunkban, amikor a Legfelsőbb Úr nem egy transzcendentális, fenséges Isten, hanem a jóbarátunk lesz! Mit gondoltok lehetséges az, hogy fociztok az Istenség Legfelsőbb Személyiségével? Kétlem, mivel úgy hiszem inkább csak remegnétek félemetekben Őelőtte. De, ha Góvinda hív benneteket bármilyen játékba, akkor abba nyugodtan beszállhattok. A Krisna-könyvben nagyon sok ilyen történetet olvashatunk, melyek közül az a kedvencem, amikor a gópák a kutak mellett elhaladva belekiabálnak, hogy hallgassák és játszanak a visszhanggal. 

Tehát az első harér náma, a baráti hangulatra vonatkozik. Ezután következik a második harér náma, mely mind az apai, mind az anyai szeretetteljes hangulatot jelenti. Amikor Jasódá Anya azt mondja: „Hogyan lehetséges, hogy az egész Világmindenséget ott látom a szádban?! Nem, nem, lehet hogy májában vagyok, ez csak valami illúzió lehet! Nem, ez nem Te vagy! Te az én kis drága Góvindám vagy, gyere megszoptatlak.” Micsoda mélység van ebben! ‘Nekem nem kell az isteni hatalmasságod. Az csak illúzió. Nem az isteni tükörképedet, hanem Téged akarlak!’ 

Ezért adatott meg számotokra a gyermekeitek iránti szeretet. Ez lehet a meditációtok, hogy amikor a fiatokat vagy a lányotokat hívjátok, emlékezzetek erre, hogy ugyanígy kell Krisnához viszonyulnunk. Természetesen figyelnünk kell, a hanghordozásunkra, például: „Hé te gazfickó, gyere csak ide!” Ne így hivogassuk! Tehát a második harér náma a szülői szeretetteljes hangulatra vonatkozik. 

És a harmadik harér náma képviseli a harmadik hangulatot, melyről mit gondoltok melyik rasza, melyik illene ide? Ugye valami édes? Mádhurja-rasza, ugyanis a mádhu jelentése, édes. Tehát a mádhurja-bháva, a Krisna iránti szeretetteljes elragadtatás, ami elől nincs menekvés. Egy barát az el tud menekülni: ‘Ma inkább a többi fiúval játszok.’ Egy apa vagy egy anya számára, amíg gyermeket nevel nincs igazi menekvés, mindaddig, amíg a saját útját nem járja a gyermek. De egy szerető számára nincs menekvés, ez egy teljes és örökérvényű, ám édes függőség. Tehát a harmadik harér náma, a szeretetteljes elragadtatás hangulata. 

Ma tehát ezt a rövid kis verset elemeztük: Harér náma harér náma harér námaiva kévalam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá – A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában, nincs más út, nincs más út, nincs más út a felszabadulás elérésére, mint a Legfelsőbb Úr Szent Neveinek zengése, Szent Neveinek zengése, Szent Neveinek zengése. 

(folytatása következik)