Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nem szeretném most itt részletezni a Szent Név ellen elkövethető összes sértést, apharádhot csupán egyet akarok megemlíteni. A következő idézet a Csaitanja Csartámrtából való:

„Bahu dzsanma karé jadi sravana kírtana, tabu ta’ ná pája krsna-padé préma-dhana.” Tehát a bahu dzsanma azt jelenti, hogy ha sok-sok életen keresztül gyakoroljátok is a sravana-kírtana folyamatát, de figyelmetlenül, akkor nem érhetitek el ennek a folyamatnak a végső célját, ami nem a felszabadulás, nem az anyagi beteljesülés, hanem szeretett Urunk lótuszlábai iránti szeretetteljes odaadás. Ez a mahámantra zengésének végső célja, elérni a Krisna lótuszlábai iránti szeretetteljes ragaszkodást. Semmi egyéb!

Ahogy ti is tudjátok, a testrészek közül a lábat általában nem tekintjük valami túlzottan emelkedettnek. Ha például a saját lábatokra gondoltok, nem mondjátok azt, hogy, ‘A lótuszlábam.’ hanem inkább azt, hogy, ‘A lópatám.’ A testrészek közül a fejnek van a legkiemelkedőbb szerepe. Viszont tudjátok, hogy a lelki élet azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülünk a csodatévő érintőkővel és minden megváltozik. Fokozatosan elkezdjük tisztelni mások lótuszlábát, és örömmel hajtjuk a legfőbb helyen lévő fejünket mások lábához, arra az elvileg alacsony helyre. A legjobb dolog, amit a fejünkkel tehetünk az, hogy szeretett Urunk lótuszlábai előtt meghajtjuk.

A gópík, akikre példaképként tekintünk, szintén a lótuszlábak szolgálatával voltak elfoglalva, méghozzá egymás lábára festettek gyönyörű mintákat, tehát nem önmagukat, hanem egymást szolgálták ily módon. Tudjátok, amikor még friss ez a festés és hozzáér valamihez, az nyomot hagy. Ez viszont nagy örömmel töltötte el őket és így esdekeltek, „Ó, azért fohászkodom, hogy a talpatokkal érintsetek meg, és akkor a testem tele lesz a talpatok díszeivel.” Ez tehát a legkedvesebb módja a mások lábával való érintkezésnek, hogy a talpukon lévő minták a testünket ékesítik.

Visszatérve a mantrázáshoz, a legfontosabb, hogy próbáljatok nagyon odafigyelni a Szent Nevek zengésére, hogy megszabaduljatok az anyagi lét szennyeződésétől, elnyerjétek a felszabadulást, hazataláljatok, vissza Istenhez, vissza az Úr lótuszlábához, és akkor majd az odaadás Úrnője, Srímatí Rádhárání áldásában részesít benneteket és bevezet a szeretetteljes szolgálatok végzésébe.

Tudom, hogy ez egy nagyon emelkedett téma és hogy a folyamatot a legelején kell kezdenünk, nem pedig a legvégén. Mégis, próbáljatok meg emlékezni erre a végső célra, mivel ezért a gyönyörű szépséges tökéletességért kezdtünk bele ebbe a folyamatba. Az áhitat útja, elkeseredett kutatás a legvégső szépség után. Tehát folytassátok tovább és próbáljátok megtalálni ehhez az égi szférához fűződő saját megvalósításotokat, saját kapcsolatotokat.

(folytatása következik) 

1.Csaitanja Csartámrta, Ádi-lílá, 8.16.