Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ott hagytuk abba, hogy a Szent Név természetének a megismeréséhez a sásztrákra kell hivatkoznunk.

„Náma csintámani krsnah csaitanja-rasza-vigraha[1]. Krisna Szent Neve transzcendentálisan gyönyörteli. Minden lelki áldást megad, mert ez a név maga Krisna, minden gyönyör kútfeje. Krisna neve minden transzcendentális íz megtestesülése, és semmi sem hiányzik belőle. Semmilyen körülmények között sem anyagi, és nem kevésbé hatalmas, mint Maga Krisna. Sohasem szennyezik be az anyagi tulajdonságok, ezért nem lehetséges, hogy kapcsolatba kerüljön májával. Mindig felszabadult és lelki, az anyagi természet törvényei sohasem kötik feltételekhez. Ez azért van így, mert Krisna Neve és Maga Krisna azonosak.”

Tehát a nám, a náma, a név, csintámani: érintőkő, csodakő természetű. A nám, a név egy nagyon kényes kérdés az indiai filozófiában. Azt mondják, hogy a megnyilvánult anyagi világ névre és formára oszlik szét, ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy ki kicsoda, és mi micsoda, mert e kettő szerint van elrendezve a világ. Ha ez nem így lenne, akkor minden egynemű volna, mint egy krémleves. A különbséget a név és a forma adja. A leves az leves, de van benne némi répa és egyebek, amik még ízletesebbé teszik. A kisbabák megelégszenek egy ilyen átlagos krémszerű péppel, melyről persze nem kérdezi meg őket senki, hogy szeretik-e vagy sem, ezt kapják és kész. Viszont, ha egész életünkben ugyanazt az ételt kellene ennünk, akkor nem lennénk elégedettek. Különböző dolgokra vágyunk, változatosságot akarunk.

Ehhez hasonlóan, ha a lelki kutatásunk legelején azt mondják nekünk, hogy minden különböző megnyilvánulás mögött egy egységes elv található, lehet, hogy most megelégszünk ezzel, de később már répát is akarunk. Valami igazit keresünk ebben az egyhangú folyadékban. Majd pontosan meghatározzuk a lelki kutatásunk irányát. Viszont abban egyetérthetünk, hogy a transzcendenst akárhogy nem hívhatjuk, bár lehet, hogy csak egy név illik rá: ‘Akit lehetetlen megérteni’. Azonban az együttérző Istenünket, a személyes megmentőnket, már néven tudjuk nevezni. Ezért Isten transzcendentális neve, teljesen különbözik az egyszerű anyagi nevektől és formáktól. Tudniillik az anyagi nevek természete, hogy behatárolnak dolgokat, azért, hogy be tudjuk azonosítani azokat. Tehát bizonyos értelemben a név és a forma egyfajta korlátozást jelent. De Krisna számára, a saját neve nem korlát, hanem egy olyan dimenzió, amelyet arra használ, hogy megmutassa Önmagát. Ezért azt mondják, hogy a Szent Név csintámani, bármi amit megérint, amivel kapcsolatba kerül, azt átalakítja, más minőségűvé teszi.

Minden lehetséges áldást megad. Ti milyen áldást szeretnétek? Valami olcsó anyagi dolgot akartok? Megkaphatjátok. Nos, nem azt mondom, hogy: ‘Mantrázzatok, ha valamilyen anyagi vágyatok van’, de ettől függetlenül, néha az emberek ezt teszik, ilyenkor a mantrázás kevert, nem tiszta. Ezt misra-bhaktinak hívják, amikor másfajta ambiciók is keverednek a lelki gyakorlatokba. A misra, ‘mismást’, keveréket jelent, amikor nem konkrét valami. Tehát a misra-bhakti nem fog elvezetni bennünket a végső célhoz, viszont némi köztes eredményt azért nyújthat. Pontosan meg kell határoznunk a Szent Névhez fűződő kapcsolatunkat, a mantrázásunk motivációját.

(folytatása következik)

1. Csaitanja Csartámrta, Madhja-lílá 17.133.