Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: A következő két dolog közül melyik felemelőbb a lélek számára? Esetleg az, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, de tudjuk, hogy ez is Istentől jön, vagy pedig az, amikor egyszerűen elutasítjuk az anyagi dolgokat, az anyagi boldogsághoz való ragaszkodást? Tehát, amikor kevésbé ragaszkodunk az anyagi dolgokhoz, az felemelőbb a lélek számára, vagy pedig az, amikor látjuk, hogy a szenvedésünket a Jóisten rendezte a számunkra?

Szvámí Tírtha: Tehát, ha jól értem, akkor a kérdés e kétféle lehetőségre vonatkozik, hogy vagy Isten ajándékának tekintjük az élet nehézségeit, vagy pedig egyszerűen lemondunk az anyagi boldogságról? Nos, ha ti lennétek Isten, akkor nektek melyik tetszene jobban ezek közül? 

Válasz: Ez az adott lélek beállítódásától függ. 

Szvámí Tírtha: Nekem az lenne a kedvesebb, akik a nehézségeket tőlem való ajándékként tekintenék. Mert úgy gondolom és úgy érzem, hogy ez egyfajta magasabb szintű tudatosság. Egyszerűen lemondani valamiről, vagy függetlenné válni az anyagi csábításoktól, rendben ez is jó, de ez nem feltétlenül kapcsolódik a Legfelsőbbhöz. Viszont, még ha az élet nehézségeit is Isteni jelként, vagy adományként fogjuk fel, ez egy jóval emelkedettebb megközelítés, sokkal inkább összekapcsol Ővele. Tehát úgy hiszem, hogy ez utóbbi egy kifinomultabb megközelítése az Istenségnek. 

Viszont, ha a Gítára hivatkozunk (7.16), akkor ott Krisna elmagyarázza, hogy az emberek négyféle típusa fordul Hozzá. Hogyan is hangzik ez? Azok, akik szenvednek, akik anyagi javakra vágynak, akik kíváncsiak, és a bölcsek. Ez a négyféle ember fordul Őhozzá. Az első három típusról, azt mondhatjuk, hogy ők a kezdők, egyfajta keresők. Akár anyagi vágyaik vannak, anyagi áldásra vágynak Istentől, akár szenvednek és Istentől várják az enyhülést, vagy egyszerűen kíváncsiak és szeretnének valami újat kipróbálni. Tehát róluk azt mondhatjuk, hogy ők a keresők, a valami után kutatók. De mi a helyzet a bölcsekkel, a negyedik típussal? Ők már nem keresnek tovább, bár a megnevezésük így hangzik, ‘azok, akik az Abszolút Igazság után kutatnak’, mégis ők már nem egyszerű keresők. Ők azok, akiket gyakorlóknak nevezünk. Értitek a különbséget a keresők és a gyakorlók között? Tehát egyszerű keresőből, akinek  számtalan motivációja van, gyakorlóvá kell válnunk. És nem számít, hogy mi volt a kezdeti motivációnk, viszont az igenis számít, hogy mi az amiért maradunk. Ha a motivációnk növekszik, az a legjobb. 

Végül pedig tegyük hozzá, hogy a bhakták mindig boldogok és elégedettek. Hogy miért? Mert tudjuk, ha odaadással cselekszünk, akkor minden, ami a lelki fejlődésünkhöz szükséges, az megadatik. S igazán két dologra van szükségünk, az egyik a tudás, a bölcsesség, és a másik pedig a ragaszkodástól való mentesség. Az első az odaadás, majd aztán jönnek Bhakti déví fiai, Vairágja (lemondás) és Gjána (tudás), ők automatikusan jönnek utána. Nem csak a lemondás, hanem a ragaszkodástól való mentesség is. 

Sok-sok lelki gyakorló járja be a szenvedés útját, de kell lennie más útnak is! Tehát nem csak a nehézségeken, hanem a kedvező dolgokon keresztül is tudunk fejlődni.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A prédikáláshoz szükséges némi gyakorlati tapasztalat. Például itt van Isvara Prabhu, akit talán mindannyian ismertek, és tudjuk, hogy ő egy nagyon elkötelezett bhakta. Már hosszabb ideje figyelem, és egyszer megkérdeztem tőle, „Prabhudzsi, hogy lehet az, hogy te nagyon szívesen beszélgetsz az emberekkel, az időjárásról, a fociról, mindenről, de mégsem prédikálsz nekik?” Mire azt mondta, hogy, „Tudod ez attól függ, hogy ki mire kíváncsi.” Ez egy nagyon jó válasz, mert lehet, hogy még ma csak a foci érdekel valakit, de ha barátok lesztek, jó viszonyba kerültök ezzel az illetővel, akkor legközelebb már más iránt is érdeklődni fog. Mondjuk az időjárásról! Mert így tudjuk segíteni őket abban, hogy lassanként bátran fel tudjanak tenni komolyabb kérdéseket is.

Tehát ez egy finomabb, szelíd módja a prédikálásnak, melynek ő egy igazi misztikusa. Amikor program van Ludastón, ő általában csöndben meghúzódik valahol, és így mindenki egyre kíváncsibb lesz őrá, mindenki csak azt kérdezi, hogy „Hol van Isvara Prabhu? Hol van Isvara?” Majd figyeljétek csak meg, ő ezt nagyon profi módon csinálja! Persze, amikor csak ketten vagyunk az ásramban, akkor nekem is mindig Isvarát kell keressem mindenért: ‘Isvara nagyon sok mindent kéne csinálni, hol vagy?’

S erről eszembe jutott valami. Vajon miért kapnak a bhakták Krisnához vagy Rádhikához, esetleg a gópikhoz és gópákhoz kapcsolódó neveket? Ennek a másodlagos oka az, hogy emlékezzenek. Mert például, ha van egy nagyon figyelmetlen sofőr, aki igencsak gyorsan vesz be egy kanyart, akkor az összes bhakta azt  fogja kiabálni, hogy „Hé, Krisnadász Prabhu! Miért mész olyan gyorsan?” S ha éppen ez lenne az utolsó mondatotok az életben, amit nem tudtok befejezni, akkor abból csak annyi maradna, hogy „Hé, Krisnadász Prabhu!”, és akkor Isten nevével az ajkatokon halnátok meg.

Tehát számtalan módon találkozhatunk a misztikus oldalával ennek a folyamatnak. S biztosak lehetünk abban, száz százalékig biztosak, hogy Krisnának már kidolgozott módszerei vannak arra, hogyan mentsen meg bennünket. Mert, ha bajban vagytok az életben, akkor tudjátok hogyan kell fohászkodni, ám ha minden rendben van, akkor könnyen elfeledkeztek erről. Viszont, ha igazán bajban vagytok, akkor azonnal tudjátok, hogy mit kell tennetek. Ezért, amíg nem panaszkodnak nekem a bhakták, addig én nem a problémáikra koncentrálok, mert nincsenek igazi veszélyben. Ha nagy bajban vannak, akkor tudják, hogy mit tenniük. Ha nem tudjátok, hogy mit kellene csinálnotok, akkor az azt jelenti, hogy nem vagytok igazán bajban. Tehát, ha segíteni akartok magatokon, akkor merüljetek bele a problémák sűrűjébe, s akkor majd látni fogjátok a valós határaitokat, és azt fogjátok mondani, hogy „Várj egy pillanatra, csak pocsékolom az időmet. Jobb, ha inkább dzsapázok, vagy végzek valami szolgálatot, és kapcsolódok a lelki dolgokhoz.” Tehát a szvámíknak van egy önvédelmi rendszerük. Nem fordítanak túlzott figyelmet a nyüsszögésekre. Mivel, ha igazán bajban vagytok, úgyis tudjátok, hogy mit kell tennetek. Csak elő kell vennetek a dzsapátokat. De miért nem veszitek elő már akkor, amikor csak kevésbé vagytok bajban? Ez ilyen egyszerű.

Szanátan: Valóban az!

Szvámí Tírtha: Köszönöm!

Manydzsarí: Azt mondtad, hogy Krisna inkább húz, csalogat bennünket, minthogy tolna. Viszont, amiről az imént beszéltél, az nem inkább a tolásról szól?

Szvámí Tírtha: Valakinek tolnia is kell. De tudjátok, ha Krisna húz benneteket, a szádhu pedig tol, akkor valami fog történni, mivel elég nehéz kimozdítani az emberek többségét. Isten úgymond egyedül ezt „nem képes” megtenni, mert valakinek fenéken kell billentenie titeket. Hagyjuk Istenre a könnyebbik felét, hadd fuvolázzon csak. Valakinek pedig vállalnia kell a nehezebb részt, hogy kissé megfenyítsen benneteket, ez az igazi áldozathozatal.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Paramánanda kérdése: Szeretném megkérdezni, hogy melyik szandarbhából származnak Dzsíva gószvámínak ezek a Szent Névről szóló magyarázatai, vagy melyik egyéb szentírásból?

Szvámí Tírtha: Az örökkévaló isteni szeretet könyvéből. Sajnos, nem tudom megmondani, hogy a hat szandarbha közül pontosan melyikből való, de meglehet, hogy nem is a  szandarbhából, mert abban kérdés-felelet, és érvelés formában találhatók meg a különböző témák. Viszont ezeknek a mahámantra magyarázatoknak az ismertetése nem kérdés-felelet, hanem más formában szerepel. S az is elmondható általánosságban, hogy amikor valami mellett érvelnek az ácsárjáink, vagy például a magasztos filozófia védelmére kelnek, akkor ez úgymond az ő külső megnyilvánulásuk, külső életük. Mindeközben belül, az odaadás nektári ízeit élvezik.

Paramánanda: Azért szerettem volna feltenni ezt a kérdést, mert említetted, hogy Krisna számos módon próbál bennünket eltávolítani az anyagi világtól, mégis egy másik módszert választ. Ez pedig az, hogy teljes mértékben a prédikációra támaszkodik, mert Dzsíva gószvámí harmadik szintű mahámantra magyarázata, az Isteni Párra való emlékezés volt. S úgy hiszem, hogy a valamire történő emlékezésnek a fő oka az, hogy mindazt tovább is adjuk. Az egész Csaitanja-lilá számomra azt tárja fel, hogy ez egy nagyon fontos isteni funkció, mármint a prédikálás. Először is emlékezzünk, utána pedig prédikáljunk. Illetve még azt szeretném megkérdezni tőled, kedves Gurudév, hogy tudnál mondani valamit erről az isteni funkcióról, mint misztériumról, illetve arról, hogy mindezt mint gyakorlók, hogyan tudjuk alkalmazni az életünkben.

Szvámí Tírtha: Az emlékezés, vagy a prédikáció misztériumára gondolsz?

Paramánanda: Mindkettőre.

Szvámí Tírtha: Egyszer arról tanított bennünket Gurudév, hogyan kerüljük el a fanatizmust. Ennek két összetevője van, az egyik az, hogy tanulmányozzuk a filozófiát, a másik pedig, hogy beszéljünk a megvalósításainkról. Maháprabhu küldetése a prédikálás volt, mégis néha félünk ezt beismerni, mert valahogy nálunk ez nem hangzik túl jól. Ahogy valamelyikőtök a minap kérdezte, „Mitévők legyünk, ha találkozunk emberekkel, hogyan prédikáljunk nekik?” S mi volt a válasz?

Bhagavat-praszád: Az életünkkel tudunk prédikálni, amik valójában vagyunk.

Szvámí Tírtha: Helyes. Röviden, milyen kétféle módon tehetjük ezt? Bátran, vagy pedig…?

Bhagavat-praszád: Vagy pedig finoman.

Szvámí Tírtha: Igen. Tehát rettenthetetlenül, vagy finoman. A rettenthetetlen prédikáció az, amikor például felvesztek egy stoppost és csak fél órátok van ebben az életben, akkor bátran kell prédikálnotok. Akkor át kell adnotok az üzenetet. Csak harminc percetek van, hogy megmentsétek a lelkét. Ezt tényleg nagyon komolyan mondom! Ez egy nagyon hatásos módszer. Ötven évvel ezelőtt, Gurudév felvett valakit, aki Szegedről Nandafalvára stoppolt, ami harminc kilométer, maximum fél óra út. Ez az ember még mindig itt van közöttünk. Tehát ilyen egy rettenthetetlen prédikáló. Adjátok át az üzenetet: „Gondoljatok bele az életetekbe. Ne csak azért éljetek, hogy egyszer majd meghaltok, hanem tegyetek valamit igazán.” Viszont, ha már van egy órátok a prédikációra, akkor legyetek finomak.

Tehát rejtély, hogy ez hogyan történik, akár fél óránk, akár egy egész élet áll a rendelkezésünkre. Valamilyen üzenetet át kell, hogy adjunk. Nekem mindegy, hogy ez bátran vagy finoman történik, de valamiképpen tegyétek meg, és látni fogjátok az eredményét. És, ha a vakmerő erőfeszítés közben hibáztok, arra az egész életetek során emlékezni fogtok. Szóval, ez is nagyon misztikus.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Rámának nevezik, mert alakjának szépségével szüntelenül elégedetté és boldoggá teszi Vradzsa hajadon leányainak szívét és érzékeit.”

Tehát Krisna örömteli formájának van célja. Tudjátok, minden létező dolog különböző céllal rendeltetett, mint például anyagi ok, vagy működésbe hozó ok, vagy ha szeretnénk hozzájárulni valamihez, és a cél is meghatározó, a kiváltó ok, hogy egy adott dolog milyen céllal jött létre. Ezt lehet, hogy egy kicsit nehéz megérteni, de vegyük például azt, hogy milyen anyagi feltétele, összetevője van egy háznak? Mondjuk a rönkök és a téglák. S mi az elméleti oka, alapja egy ház valóra válásának? Az pedig a terv. S ki az, aki ezt aktívan létrehozza? A kőműves. S mi a kiváltó oka egy ház létrejöttének? Az, hogy abban a házban élhessetek. S mindezeket a kiváltó okokat, tényezőket össze kell gyűjtenetek, ha egy házat akartok építeni.

Tehát, akkor mi a célja egy ház építésének, az hogy lakhassunk benne, és ugyanígy, mi a célja Krisna szépségének, az hogy elbűvölje a gópíkat. Viszont Krisna szépségének egyéb okait nem tudjuk részletezni. De a harmadik szintű magyarázata a mahámantrának, az Isteni Párra való emlékezés. Mi volt Dzsíva gószvámínak a különböző hangulatú mahámantra magyarázatainak az első szintje? Az aisvarja-gjána, Isten fenség-tudatú, tiszletteljes megközelítése. A második volt a raszikus magyarázat, mely tele volt édes nektárral, és végül eljutottunk az emlékezéshez.

S ismét észrevehetünk egyfajta fokozatosságot ebben is. Elindultok a saját jelenlegi helyzetetekből, hogy az élet nehéz, viszont remélem, hogy a mahámantra, Haré-Krisna és Ráma nevei segíteni fognak javítani a mostani körülményeiteken. Tulajdonképpen ezt nevezzük az elsődleges misztériumnak, amikor a külvilág iránti érdeklődésünkön  készek vagyunk változtatni, más irányt venni. Korábban a kinti világ dolgai iránt érdeklődtünk, azok a dolgok ragadtak magukkal, most pedig már az isteni lényeg keresése a célunk, tehát ez az első misztérium. A második fajta magyarázat már a gyakorlóknak szól. Tehát, ha gyakoroltok, mantráztok, megtisztítjátok magatokat, a létezéseteket, akkor már tapasztalni fogtok valamilyen lelki visszajelzést. Ez a második misztérium, amikor haladtok a célotok felé. S végül el akarunk jutni az Isteni Párra való állandó emlékezéshez. Ezek a mi távlataink, és ezt hívjuk a harmadik, vagy a legnagyobb misztériumnak, amikor eléirtek a célotokat. Tehát az irányváltás és a tervezett módon történő haladás már egyfajta változást jelent, de igazán a célotok elérése jelenti azt, hogy egy magasabb szintre jutottatok. Ez tehát a  végső misztérium. S ne felejtsétek azt, amit Krisna mond a Bhagavad-gítában, ‘Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.’[1]. Tehát az Ő kegyéből vagyunk képesek haladni, gyarapodni a lelki életben.

Ez a távlata Dzsíva gószvámí hatósugarának. S ebből az ő hatóköréből, hozzánk is jut némi kisugárzás. Meglehet, hogy egy szót sem értünk mindabból, ami itt elhangzott, de azt legalább tudjuk, hogy létezik valami több is, ami túlmutat a Szent Nevek zengésének jelen tapasztalatán.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá 15.15.

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Pár nappal ezelőtt már egyetértettünk abban, hogy feszegetni, tágítani kell a határainkat. Úgy hiszem bizonyos értelemben véve már eleve túlszárnyaltuk a korlátainkat. Nem úgy Dzsíva gószvámí, hiszen az ő hatóköre már eleve jóval tágabb volt. Ha egyáltalán létezne bármilyen korlát is a számára, de azt hiszem nincs ilyen… Tehát Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázatai közül az első, a Szent Nevek úgymond realista értelmezése volt. A második a raszikus magyarázata, vajon lehet ezt még tovább fokozni? Már így is bepillantást nyerhettünk az ő hihetetlenül mély látásmódjába, megértésébe. Mi következik ezután?

Lépjünk tovább, a mahámantra magyarázatok következő hangulatának vizsgálatához, amely az Isteni Párra való emlékezés. „Őt Harának nevezik [elragadó], mert elrabolja Krisna elméjét. Rádhika Ő, Krisna megtestesült gyönyörenergiája, Akit ezért ‘Harának’ szólítanak.” Talán hallottatok már Krisna hládiní-sakti energiájáról, ez Krisna gyönyörenergiája. Ez az isteni boldogság, Rádhika Szvarúpiní, Aki mintegy kivetítve, megszemélyesítve azonos, magának Krisnának a gyönyör energiájával, elrabolja Krisna elméjét. Ezért hívják Őt ‘Harának’.

Korábban Hariról beszélgettünk, Aki elveszi a tudatlanságot, és annak következményeit, illetve megszabadít a terheinktől. Most pedig Haráról beszélgetünk, érzékelitek ezt a finom átmenetet? Tehát az Isteni Párra való emlékezésben, Ő az első.

„Miért is hívják Őt Krisnának? Mert fuvolájának hangjával magához csábítja Vradzsa leányait, és elcseni szemérmességüket, erényességüket, józanságukat és büszkeségüket, ezért nevezik Őt Krisnának.”

Karsati jelentése, aki hív, tehát Krisna hív bennünket, „Jöjj hozzám.” Istennnek ez az elhívása, egy szépséges elhívás, mivel Ő egy zenész, ezért ez egy csodálatos dallammal történik. De ugye más módszereket is képes választani azért, hogy segítsen nekünk megmenekülni az anyagi világból. Pokollá is tudja tenni az életünket, hogy annyira szenvedjünk, hogy ki akarjunk szabadulni innen. S valójában ez az, ami történik, mivel a szanszára az ugye a pokol. Tehát Ő képes felégetni az anyagi világ erdejét, hogy megmeneküljünk. Mivel Ő mindenható, ezért végtelen módon képes rávenni bennünket arra, hogy ki akarjunk szabadulni innen. Viszont Ő ezt nem kiűzéssel, hanem elhívással teszi. Hívogat bennünket, „Gyere, jöjj Hozzám Kedvesem.”

Hogyan tudtok átkelni egy folyón? Ha a hátatok mögött ég az erdő, akkor mindent megtesztek, hogy átjussatok a folyón. Egy másik motiváló erő pedig az lehet, ha a túloldalról valaki hív benneteket, „Hé, gyere át erre az oldalra, itt sokkal jobb, mint odaát.” Tehát Krisna fuvolájának a hangjával hívja a bhaktáit, „Gyertek ide, itt sokkal jobb.” Szóval ez egy szépséges elhívás az extázisba. S kérlek, ha eljuttok Vrndávanba, feltétlenül látogassatok el a Vamsivata templomba. Ez egy gyönyörű hely, ahol Krisna fuvolájával hívja a gópikat. A templom udvarának a falán pedig a rasza-tánc festménye található. Egy Krisna, egy gópí, egy Krisna, egy gópí, egy Krisna, egy gópí… körös-körül. Ez az Ő elhívása, „Gyere, táncolj Velem. Eddig az illúzió szellemét kergetted, most gyere táncolj Énvelem. Én még hatalmasabb illúzió vagyok.” Mivel Krisna egyik neve Májin, azaz illuzionista, Aki elvarázsol bennünket.

Ezért a fuvoláján keresztül hív minket. Általában a fuvolán sok lyuk található. Hány lyuk is van rajta, hat vagy hét? Viszont melyik az a hang amely a legfontosabb ezen a fuvolán? Az első? A negyedik? Az utolsó? A legmagasabb? Valójában az ötödik hang a legfontosabb. Sza, ri, ga, ma, pa, dha, ni. Pa, az ötödik hang. Mit jelent Krsna fuvoláján ez az ötödik hang? Helyes, ez az ötödik hang, a préma, az istenszeretet. Ez a legfontosabb hang Krisna fuvoláján. A préma. Szóval elfelejtkezhettek a többi lyukról, a többi hangról, csak erről az egyről nem! ‘Csak ezt az egyet add meg nekem: Pa.’

Sza, ri, ga, ma, pa, dha, ni. Az indiai hangskála ötödik hangja a préma. A szeretet hangja, ez hív bennünket. Az istenszeretetre vagyunk meginvitálva. Ezt tartsátok észben! Ez a célunk, ez az eszménynünk. Nem azért születtünk, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy közelebb kerüljünk ehhez a meghíváshoz, a Pa hanghoz, az ötödik hanghoz. Majd Krsna fuvolájának ez a hangja nyilvánul meg a védákban. A Védák Anyja, Véda-mátá, a Gájatrí, Krisna fuvolájának a hangja. Ezzel csábítja Magához a gópíkat, el-hárí-tva minden akadályt a szeretetük természetes áramlásának, a természetes vonzódásnak az útjából.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei rilai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Folytassuk tovább Dzsíva gószvámí különböző hangulatú mahámantra magyarázatait, melyben odáig jutottunk, hogy „Rádhika a megtestesült boldogság, aki elrabolja Krisna elméjét, ezért nevezi őt Krisna, Harának.”[1] Tehát Rádhika az, aki képes elrabolni Krisna elméjét. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy az isteni Szeretet ennyire vonzó! Először azt kell megértenünk, hogy Krisna a mindenkit vonzó, tehát nem Ő szaladgál mindenki után, hanem Ő utána szalad mindenki. A mindenkit vonzó tehát annyit jelent, hogy mindenki Utána szalad. Kivéve egy valakit, az isteni Szeretetet, mivel ő Rádhika, aki annyira elbűvölően vonzó, hogy Krisna pedig ő utána szalad. El tudjátok ezt képzelni magatok előtt, ahogy mindenki szalad Krisna után, Ő pedig az isteni Szeretet, Rádhá után szalad, tehát valójában mindannyian Rádhiká után szaladunk.

Ebben a erkölcstelen, tükörkép világban, az anyagi szférában, ezek az érzelmek örültté tesznek benneteket. Ezért van szükségünk a jógára, a jógikus fegyelmezettségre, hogy megzabolázzuk az érzelmeinket. Hogy tetszik nektek ez a gondolat? Tetszik? Rendben, akkor konkrétan ez azt jelenti, hogy a jóga által el kell pusztítanunk a hamis és helytelen érzelmeket, vagyis amikor a lelkünk boldogságát hamis koncepciókban, és álmokban keressük. A jóga segít ezeknek a fegyelmezésében, és akkor már szaladhattok Krisna után, követhetitek Őt, legvégül pedig szaladhattok az isten Szeretet nyomában. „Rádhika, aki Krsna gyönyör energiájának megtestesülése, elrabolja [harati] Krisna elméjét. Ezért Krisna őt Harának  (“elragadónak”) nevezi.” Látjátok milyen csodálatos.

„A gyönyör, s a páratlan boldogság e sötét testű mesterét, Nanda lótusz-szemű fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.” Itt egy nagyon kedves magyarázatot kapunk Krisna kilétére vonatkozólag, hogy Ő Gókula öröme. Ez az a hely, ahol Krisna tartózkodik, ahol él, tehát Gókula az Ő környezetére vonatkozik. A szentírások pedig azt tanácsolják a számunkra, hogy éljünk egy szent helyen, és akkor majd megtaláljuk a boldogságot, a boldogságot Őbenne. Ő Nanada mahárádzs kisfia Krisna, a legfelsőbb boldogság megtestesítője, kinek szemei a lótuszvirághoz hasonlatosak. Ez az a három jellemző, három ok, amiért Őt Krisnának hívják, Ő a feketés színű, szépség és boldogság.

„A szerelmes kedvteléseknek az uralkodó Istensége, Aki a megtestesült szépség, bölcsesség, és Aki mindig boldoggá és teljesen elégedetté teszi Rádhikát. Ő az, akit Rámának hívnak.” Ez a Ráma, akiről itt szó van nem Rámacsandrára vonatkozik, hanem mindarra a boldogságra, ami Srímatí Rádháránival kapcsolatos. Mivel ez a Legfelsőbb Személy, aki Őt boldoggá teszi, ez a mi Rámánk, tehát Ő egy másik Istenség.

Tehát itt néhány nagyon jelentőségteljes magyarázatot kaptunk a három Névre, Haré, Krisna és a Ráma nevekre vonatkozólag. Az itt megismert összes apró részlet a mézédes, isteni kapcsolatra vonatkozik. Összegezve, úgy hiszem Dzsíva gószvámí legelső magyarázatát még nagyon szépen tudtuk követni, sokkal világosabb és érthetőbb volt. Ez már jóval bonyolultabbnak, homályosabbnak tűnik. Esetleg úgy érezhetjük, hogy ez túl van a hatókörünkön, alig értünk ebből valamit. Esetleg fejezzük be itt Dzsíva gószvámí különböző hangulatú mahámantra magyarázatainak a tanulmányozását, a tudakozódásunkat, vagy folytassuk tovább? Szóval azt mondjátok, hogy ‘igen’, mármint hogy álljunk meg itt, vagy menjünk tovább? Tehát menjünk tovább, mert ez a második értelmezése Dzsíva gószváminak, bár nehezebben volt érthelmezhető, mégis nagyon édes húrokat pendített meg a szívünkben.

Kripadhámá: Gurudév, meg tudnád ismételni pár szóban, hogy mik a jelentései a Haré, Krisna és Ráma neveknek?

Szvámí Tírtha: Értitek, erről beszéltem! Ezt a második, mélyebb magyarázatot már nem igazán értjük. Akkor csak röviden: ‘Haré’ elveszi a jíva tudatlanságát, vagy elrabolja Krisna elméjét. ‘Krisna’ pedig a sötét bőrű, megtestesült boldogság, Nanda Mahárádzs kisfia. ‘Ráma’ pedig a végső szépség megtestesítője, aki boldoggá és elégedetté teszi Rádhikát.

(folytatása következik)

1. Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázata

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei rilai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Legutóbb Dzsíva gószvámínak a különböző hangulatú mahámantra magyarázatairól beszélgettünk. Elsőnek az aisvarja, fenség-tudatú megközelítését olvastuk, illetve megállapítottuk, hogy ez nagyon közel áll az emberekhez és igen felemelő távlatokat nyit meg a számunkra. Szóval mit gondoltok, álljunk meg itt, és fejezzük be az erről való eszmecserét, megelégedve ezzel a nagyon magas szintű magyarázattal?
Válasz: Ne!
Szvámí Tírtha: Szóval, nem vagytok elégedettek ezzel a belső békével, sem az összes bűnös cselekedet illetve azok visszahatásainak megszüntetésével, sem a lelki boldogság elérésével? Mi van még ezeken kívül? Idézzük fel Dzsíva gószvámí szavait és lássuk, mi mást tartogat még a számunkra.
Tehát a következő hangulat a Szent Nevek értelmezéséhez: ‘A mahámantra édes lelki ízekkel teli magyarázata’. ‘Miért hívják Őt Harinak? Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.’ Tehát emiatt nevezik Őt Harinak.
Már a beszélgetésünk legelején egyetértettünk abban, hogy Hari az, aki megszabadít a terhektől, itt pedig megtudjuk, hogy Ő az, aki elveszi a tudatlanságot, és feltárja az isteni igazságot. Ez az idézet az ánanda-vigrahát említi, és tudjuk, hogy a vigraha ‘formát, megtestesülést’ jelent, az ánanda pedig ‘boldogságot, lelki boldogságot’. Tehát az ánanda-vigraha, amikor a Legfelsőbb felfedi gyönyör-formáját, Ánandamaját, ami a legfőbb természetére erre az örömlényegűségre utal.
Ezzel szemben miből áll a mi testünk? Különféle anyagi összetevőből, például kétharmad rész vízből, aztán itt-ott egy-két csontból, néhány izom a fiúknak, illetve extra szövetek a hölgyeknek. Összekeverünk különböző anyagokat, és máris kapunk egy testet. Sokszor a sásztrák nem túl idealistán fogalmaznak a testtel kapcsolatban. Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, de valójában a testünk magában hordozza mindazokat a szenvedéseket, melyek a korábban részletesen említett akció-reakcióból, bűnös cselekedetek illetve azok visszahatásaiból származnak. A test-elme komplexum anyagi elemekből tevődik össze, ezért kellően intelligensnek kell lennünk, és meg kell próbálnunk nem a testben keresni a lelki boldogságunkat. Kérlek, tartsátok észben ezt a nagyon egyszerű tanácsot, hogy a megfelelő helyen keressétek az eszményeiteket. Ha rossz helyen keresitek, akkor rendkívül ostobák vagytok.
De hogyan fog a testünk…, nos, azt hiszem, ez igencsak lehetetlen, de talán a Szent Név érintése által a test-elme komplexumunk, vagy legalábbis az elménk nektárivá válni. Az eredeti kérdés pedig az volt, hogyan fog a testünk ánandává gyönyör lényegűvé válni? Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de ha én megvizsgálom magam, akkor ezt közel lehetetlennek érzem. Mégis bízunk abban, hogy az ellenségünk, az elménk, a Szent Név érintése által jó barátunkká válik. A problémáknak a magja, gyökere tehát a tudatlanság. Az isteni igazság kinyilatkoztatása azonban megszünteti ezt a tudatlanságot és annak minden következményét. Ezért nevezik Őt Harinak.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018.105.05-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Legutóbb arról beszélgettünk, hogy nem attól szenvedünk, ahogy a dolgok történnek velünk, hanem attól, ahogy viszonyulunk hozzájuk. Tehát meg kell tisztítanunk a látásmódunkat és Hari, Krisna pedig meg fog szabadítani bennünket a szenvedést okozó téves felfogásunktól. Tehát a nehézségeket okozó egyik tényező kiiktattuk, de mi van még ezen kívül, még mitől fog megszabadítani? A szenvedéseink másik fő mozgatórugója, tetteink bűnös visszahatásai. Általában a bűnről nem szoktunk beszélni, hogy ne bűn-tudatosak legyünk, viszont tudjuk, hogy létezik. Segítsetek meghatározni, hogy mi is a bűn definíciója?

Krisna-prijá: Ismételten elkövetett hiba.

Paramánanda: „A magasabb energia alacsonyabb célra való használata.”

Szvámí Tírtha: Úgy tűnik, hogy te jó iskolába jársz!

Manydzsarí: Megfeledkezni az igaz természetünkről, az Istenhez való tartozásunkról.

Szvámí Tírtha: Nos, ha ez a bűn, akkor nagyon bűnösök vagyunk, bár valójában azt mondhatjuk, hogy ez a tudatlanság, és ebből származik az összes többi probléma. Jómagam a tudatlanságot nem nevezném bűnnek, viszont tudatlanságból biztos, hogy követünk el helytelen és bűnös cselekedeteket. Szóval egyetértek azzal, hogy ez az egyik fő oka a bűnnek.

A sok szép hozzászólás után, még egy fő bűnt hozzátehetünk, ami nem más, mint az, ha elmulasztjuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten és a körülöttünk élő többi élőlény szeretetteljes szolgálatát. Ez nagyon nagy hanyagságot jelent és annyira súlyos, hogy bűnnek nevezhetjük.

Ez a két dolog az, ami fájdalmat okoz nekünk, az élet nehézségeinek téves felfogása, és a bűnös tettek visszahatásából származó szenvedés. Ezek az élet nagy terhei. Ezért Dzsíva gószvámí aisvarja hangulatú magyarázata, amikor Istent, mint megértő, csodálatra-, imádatra méltó, hatalmas, fenséges Személyként mutatja be, az nagyon közel áll hozzánk és a problémáinkhoz.

Majd nézzük meg a mahámantrában szereplő következő nevet, Krisna. „A ‘krs’ létezést jelent, a ‘na’ az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal, e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krisna.” Itt valami nagyon fontos dologról van szó, mert eddig sokféleképpen próbáltuk megérteni Krisna nevét, de itt a Kris-, ‘létezést’ és a – Na  pedig ‘békét’, az élet békéjét jelenti. Általában az élet a kali-jugában és különösen a nagyvárosokban, rendkívül zajos. Hol lelhetünk nyugalomra, csendre, hol találunk belső békét? Ez nagyon hiányzik manapság. De Krisnában megtalálhatjuk a belső békét és a csendet. Természetesen Krisna nevének végtelen számú különböző magyarázata létezik, de ez a legutóbbi, ez is egy újabb és nagyon jelentős számunkra, kezdő gyakorlóknak.

És íme itt a harmadik név, Ráma. „A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté], ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.” Ez azt jelenti, hogy a misztikusok Istenben találják meg a boldogságukat és távlataikat. S mivel fő céljuk, fő célkitűzésük a boldogság, ezért imádandó Múrtijukat, mint a boldogságot adó Rámát látják.

Azt mondhatjuk, hogy ezek az aisvarja hangulatú magyarázatok kissé külsődlegesek, de még az úgymond bensőségesebbek is nagyon magasak és gyönyörűek! Hari el-hárí-t minden akadályt, és elveszi az összes terheteket, Krisna belső békét ad, Ráma pedig a célt jelenti a számotokra. Így azt mondhatjuk, hogy: szambandha, abhidhéja és prajódzsana. Vagy más szóval, ha Harihoz tartoztok, Ő el fogja venni a nehézségeiteket, ha gyakoroltok, akkor rá fogtok lelni a belső békétekre Krisnában, és akkor el fogjátok érni a célotokat, Ráma, ami a boldogság, vagyis ánandam.

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nos, akkor fogjunk is hozzá Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázatainak a tanulmányozásához. Először is azzal kezdi, hogy ismerteti velünk magát a mantrát, amit vizsgálni fog: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Mint már említettük, a hatósugarunk igen kicsi, illetve az Istenhez fűződő hangulatok között kevésbé tudunk váltani, cserélgetni. Ezzel szemben Dzsíva gószvámí igen is képes arra, hogy egyre újabb és újabb magyarázatokat adjon a mahámantra értelmezéséhez. Tehát most a Szent Nevek mélységének három különböző hangulatú és érzelmű megértését fogja ismertetni velünk. Az első az aisvarja-gjána, Krisna fenségességéről való tudatosság. Valójában Dzsíva gószvámí a mahámantrában található három szót vizsgálja, melyek a Haré, Krisna és Ráma nevei. Szóval először ennek a három szónak az aisvarja hangulatú magyarázatait adja, a fenséges Isten megértésének a magyarázatát.

„Harati, az Aki elvesz. Mivel Ő elveszi mindazoknak, akik Rá emlékeznek a háromféle szenvedését, bűnét és bűnös visszahatásait, melyek a végtelen számú korábbi születésekben halmozódtak fel, ezért hívják Őt Harínak.” Tehát Harí, az a személy, Aki elvesz, el-hárí-tja a háromféle szenvedést, és a mérhetetelen bűnös visszahatásokat.

Úgy hiszem hozzánk, mint kezdő gyakorlókhoz ez a fajta tudatosság nagyon közel áll. Mi az, ami ennyire fájdalmas a számunkra? Hiszen sokszor mondják, hogy ‘Az élet nagyon gyötrelmes!’, ezért megpróbálják élvezni az emberek. Nos, mivel itt a fő momentum a szenvedés, mi az ami ennyi nehézséget okoz az életben? Annak ellenére, hogy nem akarjuk, illetve inkább el akarjuk kerülni ezt a szenvedést, mégis mindenben ott található. Mint ahogy nemrég beszélgettünk arról, hogy ha egyszer ide születünk, akkor az is biztos, hogy el fogunk menni innen, mégis csodálkozunk azon, hogy van halál. Miért? Mert, ha élünk, akkor az is biztos, hogy meg fogunk halni, ezen nem kell meglepődnünk. Természetesen ez egy fájdalmas dolog, ugyanakkor nagyon természetes is. Mégis alapvetően egy nagyon félelmetes és fájdalmas történésnek tartjuk.

Tehát térjünk vissza ahhoz, hogy az élet szenvedés. Itt a nyugati kultúrában az emberek azt mondják, hogy, ‘Az élet arra való, hogy élvezzük’, aztán meg mindenki csak panaszkodik. ‘Az élet szórakozás’, viszont az arcotok igencsak savanyú ábrázatot mutat. Ezzel szemben keleten mindenki tudja, hogy az élet szenvedés, mégis ott, mosolyognak az emberek. Azt hiszem nálunk nem stimmel valami! Ha nagyon reménykedve nézünk a jövő elébe, akkor szembesülni fogunk a kegyetlen valósággal. Míg azok, akik vizsgálgatják, filozófikusan elemzik az életet, és tisztában vannak vele, hogy az anyagi élet alapvetően szenvedés, azok képesek élvezni az életet, úgymond reménykednek, hogy ezen majd felül tudnak kerekedni..

Tehát Harí, Krisnának az a különleges aspektusa, Aki elveszi ezt a szenvedő érzést.  Valójában köztudott, hogy az emberek nem attól szenvednek ami történik velük, hanem attól ahogy viszonyulnak a dolgokhoz. Ezért egyetérthetünk abban, hogy vaisnava gyakorlóként, hiszen oltalom alatt állunk, van lelki célja az életünknek, és nem szabad panaszkodnunk. Tehát, meglehet, hogy van okotok, de nincs jogotok panaszkodni! Tudom ezt könnyű mondani és mosolyogni mindaddig, amíg csak hallunk erről, de kérlek próbáljátok meg alkalmazni is! Miért? Mert nem a körülöttünk lévő dolgok miatt szenvedünk, hanem ahogy saját magunk felfogjuk azokat. Ti pszichológusok is egyetértetek ezzel?

Bhagavat-praszád: Igen, Gurudév, teljesen!

Szvámí Tírtha: Ez az egyetlen oka annak, hogy az emberek szenvednek. Rosszul viszonyulnak a dolgokhoz. A jóga, és a lelki élet legelső tanítása az, hogy: tisztítsátok meg a látásmódotokat. Térjetek észhez, tökéletesítsétek a látásotokat!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

Eddig a Szent Név különböző megközelítéseiről beszélgettünk. Reggeltől estig beszélgethetünk a mantrázásról, de sokkal jobb, ha helyette inkább dzsapázunk. Valójában kétféle módon tudunk tapasztalatot szerezni bármivel kapcsolatban, legyen az tárgy, egy adott téma, vagy akár maga az élet. Vagy egyszerűen csak élünk és tapasztalatokat szerzünk az életről, vagy megfigyeljük, ahogy történnek velünk vagy másokkal a dolgok, és azután vonunk le következtetéseket. Ha elég szűk a hatókörünk, akkor meglehet, hogy a tapasztalataink is eléggé korlátozottak lesznek. A béka, aki egy kútban él, azt fogja gondolni, hogy az az egész világmindenség. Majd jön egy kolduló-szerzetes-béka és azt mondja a mi kútban élő kis békánknak, „Megyek és megnézem a tengert,” mire a barátunk megkérdezi lentről, hogy „Tenger? Az meg mi a csuda? Itt van a kútban az egész világmindenség, mi lehet ezen túl?”

Ha szűk körű tapasztalatokat tudunk csak szerezni, akkor valószínűleg korlátozott lesz a világról alkotott elképzelésünk is. Tehát vagy egy nagyon kis környezetben élünk, vagy megfigyeljük a dolgokat. Viszont, ha kevésbé jó megfigyelő képességgel rendelkezünk, akkor nem fogunk a megfelelő következtetésekre jutni. Ha egyet tudunk érteni abban, hogy kétféleképpen tudunk bizonyos következtetésekre jutni: egyrészt, hogy kipróbáljuk mi magunk a dolgokat, másrészt, hogy elgondolkodunk azokon, akkor úgy hiszem ezt a metódust a mahámantrára, mint Szent Névre meditációra is alkalmazhatjuk.

De természetesen, mind a megfigyelés, mind a gyakorlás a lelki vágyak függvénye. Viszont mire is gondolok itt, amikor azt mondom, hogy megfigyelni, vagy tanulmányozni a Szent Nevet? Arra, hogy tanulmányozzuk az előttünk járó ácsárják által leírt tapasztalatokat. Tehát vizsgáljuk meg mások véleményét, és valószínűleg ez fog segíteni a saját véleményünk kialakításában is. A másik lehetőség, hogy elkezdünk mantrázni, tehát saját magunk is kipróbáljuk.

Ez a két módszer nem igazán különül el egymástól. Ha megismerjük az előttünk járó, fejlettebb gyakorlók tapasztalatait az segíteni fog a saját lelki ízeink gyarapodásában is, és minél több ízt tapasztalunk, annál inkább meg fogjuk tudni érteni mások tapasztalásait. Egyetértetek ezzel? Lenne egy szerény javaslatom, hogy próbáljátok ki mindkét módszert. Ismerjük meg szenior vaisnava ácsárják állásfoglalását, és próbáljátok ki magatok is megízlelni a Szent Név nektárját. Hiszen meglehet, hogy eltérő véleményünk van magáról a folymatról és a Szent Név hatásáról általában véve. De vajon milyen mélységű is lehet az idősebb ácsárják megértése a mahámantráról?

Tehát megértettük azt, hogy úgy tekintsünk a Szent Névre, mint érintőkőre, bármivel is kerül kapcsolatba azt átlényegíti, megváltoztatja az addigi természetét. Tiszta, minden szempontból tökéletes és megad minden áldást. Még akkor is, ha nem látjuk teljesen egyértelmű eredményét az életünkben, ezért legalább elméletben el kell fogadnunk ezt a definíciót. Adjunk egy esélyt, hogy kipróbáljuk és megtörténhessen. Ezért javaslom, olvassunk bele Dzsíva gószvámí mahámantrához fűzött magyarázatába.

Dzsíva gószvámí volt a gószvámík közül a legnagyobb tudású filozófus. Kicsit fiatalabb volt a többi idősebb gószvámínál, mint Rúpa és Szanátan gószvámí, de mindaz, amivel a vaisnava filozófia alapjait tovább gazdagította az felbecsülhetetlen. Különböző tanulmányokat írt a filozófia alapvető felfogásáról, és általában a filozófiát érintő lényeges kérdésekről. Ezeket szandarbáknak (rendszerezett gyűjteményeknek) hívják, és ő hat szandarbhát írt. Ezek a vaisnava teológia nagyon jelentős, átfogó munkái. Ha valaki például meg akarja védeni a vaisnava hitet, akkor Dzsíva gószvámí szandarbháját kell tanulmányoznia. Viszont ez igen szerteágazóan bonyolult írásmű! Ő egy rendkívül felkészült vitapartner volt és ugyanakkor egy végtelenül intenzív gyakorlója is a folyamatnak, ezért nagyon ajánlott tanulmányoznunk a mahámantrához fűzött magyarázatait!

(folytatása következik)