Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Paramánanda kérdése: Szeretném megkérdezni, hogy melyik szandarbhából származnak Dzsíva gószvámínak ezek a Szent Névről szóló magyarázatai, vagy melyik egyéb szentírásból?

Szvámí Tírtha: Az örökkévaló isteni szeretet könyvéből. Sajnos, nem tudom megmondani, hogy a hat szandarbha közül pontosan melyikből való, de meglehet, hogy nem is a  szandarbhából, mert abban kérdés-felelet, és érvelés formában találhatók meg a különböző témák. Viszont ezeknek a mahámantra magyarázatoknak az ismertetése nem kérdés-felelet, hanem más formában szerepel. S az is elmondható általánosságban, hogy amikor valami mellett érvelnek az ácsárjáink, vagy például a magasztos filozófia védelmére kelnek, akkor ez úgymond az ő külső megnyilvánulásuk, külső életük. Mindeközben belül, az odaadás nektári ízeit élvezik.

Paramánanda: Azért szerettem volna feltenni ezt a kérdést, mert említetted, hogy Krisna számos módon próbál bennünket eltávolítani az anyagi világtól, mégis egy másik módszert választ. Ez pedig az, hogy teljes mértékben a prédikációra támaszkodik, mert Dzsíva gószvámí harmadik szintű mahámantra magyarázata, az Isteni Párra való emlékezés volt. S úgy hiszem, hogy a valamire történő emlékezésnek a fő oka az, hogy mindazt tovább is adjuk. Az egész Csaitanja-lilá számomra azt tárja fel, hogy ez egy nagyon fontos isteni funkció, mármint a prédikálás. Először is emlékezzünk, utána pedig prédikáljunk. Illetve még azt szeretném megkérdezni tőled, kedves Gurudév, hogy tudnál mondani valamit erről az isteni funkcióról, mint misztériumról, illetve arról, hogy mindezt mint gyakorlók, hogyan tudjuk alkalmazni az életünkben.

Szvámí Tírtha: Az emlékezés, vagy a prédikáció misztériumára gondolsz?

Paramánanda: Mindkettőre.

Szvámí Tírtha: Egyszer arról tanított bennünket Gurudév, hogyan kerüljük el a fanatizmust. Ennek két összetevője van, az egyik az, hogy tanulmányozzuk a filozófiát, a másik pedig, hogy beszéljünk a megvalósításainkról. Maháprabhu küldetése a prédikálás volt, mégis néha félünk ezt beismerni, mert valahogy nálunk ez nem hangzik túl jól. Ahogy valamelyikőtök a minap kérdezte, „Mitévők legyünk, ha találkozunk emberekkel, hogyan prédikáljunk nekik?” S mi volt a válasz?

Bhagavat-praszád: Az életünkkel tudunk prédikálni, amik valójában vagyunk.

Szvámí Tírtha: Helyes. Röviden, milyen kétféle módon tehetjük ezt? Bátran, vagy pedig…?

Bhagavat-praszád: Vagy pedig finoman.

Szvámí Tírtha: Igen. Tehát rettenthetetlenül, vagy finoman. A rettenthetetlen prédikáció az, amikor például felvesztek egy stoppost és csak fél órátok van ebben az életben, akkor bátran kell prédikálnotok. Akkor át kell adnotok az üzenetet. Csak harminc percetek van, hogy megmentsétek a lelkét. Ezt tényleg nagyon komolyan mondom! Ez egy nagyon hatásos módszer. Ötven évvel ezelőtt, Gurudév felvett valakit, aki Szegedről Nandafalvára stoppolt, ami harminc kilométer, maximum fél óra út. Ez az ember még mindig itt van közöttünk. Tehát ilyen egy rettenthetetlen prédikáló. Adjátok át az üzenetet: „Gondoljatok bele az életetekbe. Ne csak azért éljetek, hogy egyszer majd meghaltok, hanem tegyetek valamit igazán.” Viszont, ha már van egy órátok a prédikációra, akkor legyetek finomak.

Tehát rejtély, hogy ez hogyan történik, akár fél óránk, akár egy egész élet áll a rendelkezésünkre. Valamilyen üzenetet át kell, hogy adjunk. Nekem mindegy, hogy ez bátran vagy finoman történik, de valamiképpen tegyétek meg, és látni fogjátok az eredményét. És, ha a vakmerő erőfeszítés közben hibáztok, arra az egész életetek során emlékezni fogtok. Szóval, ez is nagyon misztikus.

(folytatása következik)