Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Rámának nevezik, mert alakjának szépségével szüntelenül elégedetté és boldoggá teszi Vradzsa hajadon leányainak szívét és érzékeit.”

Tehát Krisna örömteli formájának van célja. Tudjátok, minden létező dolog különböző céllal rendeltetett, mint például anyagi ok, vagy működésbe hozó ok, vagy ha szeretnénk hozzájárulni valamihez, és a cél is meghatározó, a kiváltó ok, hogy egy adott dolog milyen céllal jött létre. Ezt lehet, hogy egy kicsit nehéz megérteni, de vegyük például azt, hogy milyen anyagi feltétele, összetevője van egy háznak? Mondjuk a rönkök és a téglák. S mi az elméleti oka, alapja egy ház valóra válásának? Az pedig a terv. S ki az, aki ezt aktívan létrehozza? A kőműves. S mi a kiváltó oka egy ház létrejöttének? Az, hogy abban a házban élhessetek. S mindezeket a kiváltó okokat, tényezőket össze kell gyűjtenetek, ha egy házat akartok építeni.

Tehát, akkor mi a célja egy ház építésének, az hogy lakhassunk benne, és ugyanígy, mi a célja Krisna szépségének, az hogy elbűvölje a gópíkat. Viszont Krisna szépségének egyéb okait nem tudjuk részletezni. De a harmadik szintű magyarázata a mahámantrának, az Isteni Párra való emlékezés. Mi volt Dzsíva gószvámínak a különböző hangulatú mahámantra magyarázatainak az első szintje? Az aisvarja-gjána, Isten fenség-tudatú, tiszletteljes megközelítése. A második volt a raszikus magyarázat, mely tele volt édes nektárral, és végül eljutottunk az emlékezéshez.

S ismét észrevehetünk egyfajta fokozatosságot ebben is. Elindultok a saját jelenlegi helyzetetekből, hogy az élet nehéz, viszont remélem, hogy a mahámantra, Haré-Krisna és Ráma nevei segíteni fognak javítani a mostani körülményeiteken. Tulajdonképpen ezt nevezzük az elsődleges misztériumnak, amikor a külvilág iránti érdeklődésünkön  készek vagyunk változtatni, más irányt venni. Korábban a kinti világ dolgai iránt érdeklődtünk, azok a dolgok ragadtak magukkal, most pedig már az isteni lényeg keresése a célunk, tehát ez az első misztérium. A második fajta magyarázat már a gyakorlóknak szól. Tehát, ha gyakoroltok, mantráztok, megtisztítjátok magatokat, a létezéseteket, akkor már tapasztalni fogtok valamilyen lelki visszajelzést. Ez a második misztérium, amikor haladtok a célotok felé. S végül el akarunk jutni az Isteni Párra való állandó emlékezéshez. Ezek a mi távlataink, és ezt hívjuk a harmadik, vagy a legnagyobb misztériumnak, amikor eléirtek a célotokat. Tehát az irányváltás és a tervezett módon történő haladás már egyfajta változást jelent, de igazán a célotok elérése jelenti azt, hogy egy magasabb szintre jutottatok. Ez tehát a  végső misztérium. S ne felejtsétek azt, amit Krisna mond a Bhagavad-gítában, ‘Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.’[1]. Tehát az Ő kegyéből vagyunk képesek haladni, gyarapodni a lelki életben.

Ez a távlata Dzsíva gószvámí hatósugarának. S ebből az ő hatóköréből, hozzánk is jut némi kisugárzás. Meglehet, hogy egy szót sem értünk mindabból, ami itt elhangzott, de azt legalább tudjuk, hogy létezik valami több is, ami túlmutat a Szent Nevek zengésének jelen tapasztalatán.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá 15.15.