Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nos, akkor fogjunk is hozzá Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázatainak a tanulmányozásához. Először is azzal kezdi, hogy ismerteti velünk magát a mantrát, amit vizsgálni fog: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Mint már említettük, a hatósugarunk igen kicsi, illetve az Istenhez fűződő hangulatok között kevésbé tudunk váltani, cserélgetni. Ezzel szemben Dzsíva gószvámí igen is képes arra, hogy egyre újabb és újabb magyarázatokat adjon a mahámantra értelmezéséhez. Tehát most a Szent Nevek mélységének három különböző hangulatú és érzelmű megértését fogja ismertetni velünk. Az első az aisvarja-gjána, Krisna fenségességéről való tudatosság. Valójában Dzsíva gószvámí a mahámantrában található három szót vizsgálja, melyek a Haré, Krisna és Ráma nevei. Szóval először ennek a három szónak az aisvarja hangulatú magyarázatait adja, a fenséges Isten megértésének a magyarázatát.

„Harati, az Aki elvesz. Mivel Ő elveszi mindazoknak, akik Rá emlékeznek a háromféle szenvedését, bűnét és bűnös visszahatásait, melyek a végtelen számú korábbi születésekben halmozódtak fel, ezért hívják Őt Harínak.” Tehát Harí, az a személy, Aki elvesz, el-hárí-tja a háromféle szenvedést, és a mérhetetelen bűnös visszahatásokat.

Úgy hiszem hozzánk, mint kezdő gyakorlókhoz ez a fajta tudatosság nagyon közel áll. Mi az, ami ennyire fájdalmas a számunkra? Hiszen sokszor mondják, hogy ‘Az élet nagyon gyötrelmes!’, ezért megpróbálják élvezni az emberek. Nos, mivel itt a fő momentum a szenvedés, mi az ami ennyi nehézséget okoz az életben? Annak ellenére, hogy nem akarjuk, illetve inkább el akarjuk kerülni ezt a szenvedést, mégis mindenben ott található. Mint ahogy nemrég beszélgettünk arról, hogy ha egyszer ide születünk, akkor az is biztos, hogy el fogunk menni innen, mégis csodálkozunk azon, hogy van halál. Miért? Mert, ha élünk, akkor az is biztos, hogy meg fogunk halni, ezen nem kell meglepődnünk. Természetesen ez egy fájdalmas dolog, ugyanakkor nagyon természetes is. Mégis alapvetően egy nagyon félelmetes és fájdalmas történésnek tartjuk.

Tehát térjünk vissza ahhoz, hogy az élet szenvedés. Itt a nyugati kultúrában az emberek azt mondják, hogy, ‘Az élet arra való, hogy élvezzük’, aztán meg mindenki csak panaszkodik. ‘Az élet szórakozás’, viszont az arcotok igencsak savanyú ábrázatot mutat. Ezzel szemben keleten mindenki tudja, hogy az élet szenvedés, mégis ott, mosolyognak az emberek. Azt hiszem nálunk nem stimmel valami! Ha nagyon reménykedve nézünk a jövő elébe, akkor szembesülni fogunk a kegyetlen valósággal. Míg azok, akik vizsgálgatják, filozófikusan elemzik az életet, és tisztában vannak vele, hogy az anyagi élet alapvetően szenvedés, azok képesek élvezni az életet, úgymond reménykednek, hogy ezen majd felül tudnak kerekedni..

Tehát Harí, Krisnának az a különleges aspektusa, Aki elveszi ezt a szenvedő érzést.  Valójában köztudott, hogy az emberek nem attól szenvednek ami történik velük, hanem attól ahogy viszonyulnak a dolgokhoz. Ezért egyetérthetünk abban, hogy vaisnava gyakorlóként, hiszen oltalom alatt állunk, van lelki célja az életünknek, és nem szabad panaszkodnunk. Tehát, meglehet, hogy van okotok, de nincs jogotok panaszkodni! Tudom ezt könnyű mondani és mosolyogni mindaddig, amíg csak hallunk erről, de kérlek próbáljátok meg alkalmazni is! Miért? Mert nem a körülöttünk lévő dolgok miatt szenvedünk, hanem ahogy saját magunk felfogjuk azokat. Ti pszichológusok is egyetértetek ezzel?

Bhagavat-praszád: Igen, Gurudév, teljesen!

Szvámí Tírtha: Ez az egyetlen oka annak, hogy az emberek szenvednek. Rosszul viszonyulnak a dolgokhoz. A jóga, és a lelki élet legelső tanítása az, hogy: tisztítsátok meg a látásmódotokat. Térjetek észhez, tökéletesítsétek a látásotokat!

(folytatása következik)