Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

Eddig a Szent Név különböző megközelítéseiről beszélgettünk. Reggeltől estig beszélgethetünk a mantrázásról, de sokkal jobb, ha helyette inkább dzsapázunk. Valójában kétféle módon tudunk tapasztalatot szerezni bármivel kapcsolatban, legyen az tárgy, egy adott téma, vagy akár maga az élet. Vagy egyszerűen csak élünk és tapasztalatokat szerzünk az életről, vagy megfigyeljük, ahogy történnek velünk vagy másokkal a dolgok, és azután vonunk le következtetéseket. Ha elég szűk a hatókörünk, akkor meglehet, hogy a tapasztalataink is eléggé korlátozottak lesznek. A béka, aki egy kútban él, azt fogja gondolni, hogy az az egész világmindenség. Majd jön egy kolduló-szerzetes-béka és azt mondja a mi kútban élő kis békánknak, „Megyek és megnézem a tengert,” mire a barátunk megkérdezi lentről, hogy „Tenger? Az meg mi a csuda? Itt van a kútban az egész világmindenség, mi lehet ezen túl?”

Ha szűk körű tapasztalatokat tudunk csak szerezni, akkor valószínűleg korlátozott lesz a világról alkotott elképzelésünk is. Tehát vagy egy nagyon kis környezetben élünk, vagy megfigyeljük a dolgokat. Viszont, ha kevésbé jó megfigyelő képességgel rendelkezünk, akkor nem fogunk a megfelelő következtetésekre jutni. Ha egyet tudunk érteni abban, hogy kétféleképpen tudunk bizonyos következtetésekre jutni: egyrészt, hogy kipróbáljuk mi magunk a dolgokat, másrészt, hogy elgondolkodunk azokon, akkor úgy hiszem ezt a metódust a mahámantrára, mint Szent Névre meditációra is alkalmazhatjuk.

De természetesen, mind a megfigyelés, mind a gyakorlás a lelki vágyak függvénye. Viszont mire is gondolok itt, amikor azt mondom, hogy megfigyelni, vagy tanulmányozni a Szent Nevet? Arra, hogy tanulmányozzuk az előttünk járó ácsárják által leírt tapasztalatokat. Tehát vizsgáljuk meg mások véleményét, és valószínűleg ez fog segíteni a saját véleményünk kialakításában is. A másik lehetőség, hogy elkezdünk mantrázni, tehát saját magunk is kipróbáljuk.

Ez a két módszer nem igazán különül el egymástól. Ha megismerjük az előttünk járó, fejlettebb gyakorlók tapasztalatait az segíteni fog a saját lelki ízeink gyarapodásában is, és minél több ízt tapasztalunk, annál inkább meg fogjuk tudni érteni mások tapasztalásait. Egyetértetek ezzel? Lenne egy szerény javaslatom, hogy próbáljátok ki mindkét módszert. Ismerjük meg szenior vaisnava ácsárják állásfoglalását, és próbáljátok ki magatok is megízlelni a Szent Név nektárját. Hiszen meglehet, hogy eltérő véleményünk van magáról a folymatról és a Szent Név hatásáról általában véve. De vajon milyen mélységű is lehet az idősebb ácsárják megértése a mahámantráról?

Tehát megértettük azt, hogy úgy tekintsünk a Szent Névre, mint érintőkőre, bármivel is kerül kapcsolatba azt átlényegíti, megváltoztatja az addigi természetét. Tiszta, minden szempontból tökéletes és megad minden áldást. Még akkor is, ha nem látjuk teljesen egyértelmű eredményét az életünkben, ezért legalább elméletben el kell fogadnunk ezt a definíciót. Adjunk egy esélyt, hogy kipróbáljuk és megtörténhessen. Ezért javaslom, olvassunk bele Dzsíva gószvámí mahámantrához fűzött magyarázatába.

Dzsíva gószvámí volt a gószvámík közül a legnagyobb tudású filozófus. Kicsit fiatalabb volt a többi idősebb gószvámínál, mint Rúpa és Szanátan gószvámí, de mindaz, amivel a vaisnava filozófia alapjait tovább gazdagította az felbecsülhetetlen. Különböző tanulmányokat írt a filozófia alapvető felfogásáról, és általában a filozófiát érintő lényeges kérdésekről. Ezeket szandarbáknak (rendszerezett gyűjteményeknek) hívják, és ő hat szandarbhát írt. Ezek a vaisnava teológia nagyon jelentős, átfogó munkái. Ha valaki például meg akarja védeni a vaisnava hitet, akkor Dzsíva gószvámí szandarbháját kell tanulmányoznia. Viszont ez igen szerteágazóan bonyolult írásmű! Ő egy rendkívül felkészült vitapartner volt és ugyanakkor egy végtelenül intenzív gyakorlója is a folyamatnak, ezért nagyon ajánlott tanulmányoznunk a mahámantrához fűzött magyarázatait!

(folytatása következik)