Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: A következő két dolog közül melyik felemelőbb a lélek számára? Esetleg az, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, de tudjuk, hogy ez is Istentől jön, vagy pedig az, amikor egyszerűen elutasítjuk az anyagi dolgokat, az anyagi boldogsághoz való ragaszkodást? Tehát, amikor kevésbé ragaszkodunk az anyagi dolgokhoz, az felemelőbb a lélek számára, vagy pedig az, amikor látjuk, hogy a szenvedésünket a Jóisten rendezte a számunkra?

Szvámí Tírtha: Tehát, ha jól értem, akkor a kérdés e kétféle lehetőségre vonatkozik, hogy vagy Isten ajándékának tekintjük az élet nehézségeit, vagy pedig egyszerűen lemondunk az anyagi boldogságról? Nos, ha ti lennétek Isten, akkor nektek melyik tetszene jobban ezek közül? 

Válasz: Ez az adott lélek beállítódásától függ. 

Szvámí Tírtha: Nekem az lenne a kedvesebb, akik a nehézségeket tőlem való ajándékként tekintenék. Mert úgy gondolom és úgy érzem, hogy ez egyfajta magasabb szintű tudatosság. Egyszerűen lemondani valamiről, vagy függetlenné válni az anyagi csábításoktól, rendben ez is jó, de ez nem feltétlenül kapcsolódik a Legfelsőbbhöz. Viszont, még ha az élet nehézségeit is Isteni jelként, vagy adományként fogjuk fel, ez egy jóval emelkedettebb megközelítés, sokkal inkább összekapcsol Ővele. Tehát úgy hiszem, hogy ez utóbbi egy kifinomultabb megközelítése az Istenségnek. 

Viszont, ha a Gítára hivatkozunk (7.16), akkor ott Krisna elmagyarázza, hogy az emberek négyféle típusa fordul Hozzá. Hogyan is hangzik ez? Azok, akik szenvednek, akik anyagi javakra vágynak, akik kíváncsiak, és a bölcsek. Ez a négyféle ember fordul Őhozzá. Az első három típusról, azt mondhatjuk, hogy ők a kezdők, egyfajta keresők. Akár anyagi vágyaik vannak, anyagi áldásra vágynak Istentől, akár szenvednek és Istentől várják az enyhülést, vagy egyszerűen kíváncsiak és szeretnének valami újat kipróbálni. Tehát róluk azt mondhatjuk, hogy ők a keresők, a valami után kutatók. De mi a helyzet a bölcsekkel, a negyedik típussal? Ők már nem keresnek tovább, bár a megnevezésük így hangzik, ‘azok, akik az Abszolút Igazság után kutatnak’, mégis ők már nem egyszerű keresők. Ők azok, akiket gyakorlóknak nevezünk. Értitek a különbséget a keresők és a gyakorlók között? Tehát egyszerű keresőből, akinek  számtalan motivációja van, gyakorlóvá kell válnunk. És nem számít, hogy mi volt a kezdeti motivációnk, viszont az igenis számít, hogy mi az amiért maradunk. Ha a motivációnk növekszik, az a legjobb. 

Végül pedig tegyük hozzá, hogy a bhakták mindig boldogok és elégedettek. Hogy miért? Mert tudjuk, ha odaadással cselekszünk, akkor minden, ami a lelki fejlődésünkhöz szükséges, az megadatik. S igazán két dologra van szükségünk, az egyik a tudás, a bölcsesség, és a másik pedig a ragaszkodástól való mentesség. Az első az odaadás, majd aztán jönnek Bhakti déví fiai, Vairágja (lemondás) és Gjána (tudás), ők automatikusan jönnek utána. Nem csak a lemondás, hanem a ragaszkodástól való mentesség is. 

Sok-sok lelki gyakorló járja be a szenvedés útját, de kell lennie más útnak is! Tehát nem csak a nehézségeken, hanem a kedvező dolgokon keresztül is tudunk fejlődni.