Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kripadhámá kérdése: Említetted, hogy ildomos elkerülni a beavatásban részesülteknek a figyelmetlen mantrázást. Azt szeretném kérdezni, hogy ha mégis előfordul, akkor mit tudnak tenni? Hagyják abba addig, amíg el nem érik azt a szintet, amikor már oda tudnak figyelni, vagy folytassák tovább, bár figyelmetlenül, de legalább próbálkozanak?

Szvámí Tírtha: Nos, úgy hiszem, ha TV-t néztek és próbáljátok becsapni magatokat, hogy valójában mantráztok, amíg TV-t néztek, akkor jobb, ha abbahagyjátok a dzsapázást. Viszont, ha megpróbáltok mantrázni és véletlenül elterelődik a figyelmetek egy kis időre, akkor természetesen folytassátok tovább. Kétségkívül nehéz összpontosítani, mivel először fegyelmezni kell az elménket, ahhoz hogy tudjunk fókuszálni. S ha ez sikerül, akkor könnyebb bekapcsolódni a tiszta mantrazengésbe. Ez nem egy kötelező dolog, amit rutinszerűen végezhetünk, hogy ‘Most pedig összpontosítani kell az elmémet azért, hogy helyesen tudjak mantrázni’, ez így nagyon mechanikus. Ezért kell gyakorolni, mert ha kellő gyakorlattal rendelkeztek, akkor azonnal újra és újra arra a szintre és abba a hangulatba tudtok kerülni.

Ha véletlenül mégsem tudunk teljesen odafigyelni, akkor ismét fohászkodnunk kell és újra ráhangolódni a mantrázásra. Ezért kell egy olyan személyes gyakorlatot kialakítani, mely segít bennünket, hogy bekerüljünk ebbe a nagyon áhítatos, nagyon tiszta és inspirált dzsapázásba. Ismernünk kell a mantrázás célját, ami nem más, mint Krisna lótuszlábai iránti tiszta szeretet. Nekünk pedig el kell köteleznünk magunkat, melyet úgy hívnak, hogy szankalpa. Szenteljétek oda magatokat, és mondjátok is ki saját magatok számára, hogy, „Én ezt fogom tenni, szolgálni fogok.” Vagy egyszerűen csak  próbáljátok meg követni az emelkedett bhakták jó példáját.

Például, teljesen elámultam, amikor hallottam az egyik hittestvéreteket, aki nagyon hasonlóan ejtette ki a mahámantrát, mint Puri Mahárádzs, amikor dzsapázott. Még a hangleejtése, még a hanghordozása is nagyon hasonló volt. Ezért a reggeli közös mantrazengéskor, követhetitek mások jó példáját.

Kétségtelen, hogy néha lankad a figyelmünk, de néhány perc múltán, újra felvesszük a ritmust és a hangrezgés ismét magával ragad bennünket. Ez is gyakorlás kérdése, hogy milyen gyorsan tudunk becsatlakozni a mantrázásba. A kilépésben már nagyon gyakorlottak vagyunk, az könnyen megy, ezt a részt már jól ismerjük. Tehát tanuljuk meg, hogyan tudunk nagyon gyorsan abba az emelkedett hangulatba kerülni, bekapcsolódni. Komoly gyakorlással ezt is lehet fejleszteni.

Azt mondják, hogy meg kell hódolnunk a Szent Név előtt. Rendkívül sok, nagyon finom, nagyon óvatos lépést kell tennünk ahhoz, hogy megfelelően tudjunk gyakorolni. És valójában miért gyakoroljuk egész életünkön át? Azért, hogyha eljön majd az utolsó pillanat, akkor tudjunk emlékezni. Még az emlékezés is lehet nagyon mechanikus, és nem csak arról van szó, hogy készakarva emlékeztek. Viszont, ha az egész életetek erről szólt, akkor automatikusan emlékeztek arra, akit szerettek. Nem úgy hogy ‘Ó, ez életem utolsó pillanata, akkor Krisnára kell, hogy emlékezzek.’ Nem! Épp belefogtok, aztán az utolsó két szóig is alig juttok és már el is múlt a végső pillanat.

Automatikusan fog jönni, folyik csendesen, mint az olaj. A víz gyorsan zúdul, csapkod, fröccsen, túl nagy a szabadsága, játszik, vékony lábain táncol mindenfelé. Az olaj az nem táncol, csak folyik. Ha olajat öntünk, az teljesen más, mint amikor vizet. Ehhez hasonlóan, az elménk is ide-oda fröccsen… Viszont, amikor úgy folyik, mint az olaj, akkor csendes, nem csobban szerteszét. Na és milyen a méz? Ha mézet csurgatunk, az még az olajnál is lassabb. A mézhez viszonyítva, az olaj fröccsen. Ha tehát egyre jobban sűrítjük és tisztítjuk az esszenciánkat, lelkünk lényegét, akkor az természetesen, akadálytalanul fog áramolni.

Ezért fohászkodunk elöljáróink áldásáért, a Szent Név előtti meghódolás csekélyke vágyával, az Isteni Pár határtalan kegyéért, Maháprabhu kedves invitálásáért, hogy csatlakozhassunk a Szent Nevek tiszta és extatikus, táncos énekléséhez.