Sharanagati

„A démoni emberek nem tudják, mi a helyes és mi a helytelen cselekvés. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig igazlelkűség nem található bennük.” [1] Mit tegyünk hát? Mit csináljak? Itt van az életem – hatvan, hetven év hosszú, jobb esetben. Mi a várható életkor manapság Bulgáriában?

Valaki: Hetvennégy a hölgyeknek.

Tírtha Mahárádzs: És a férfiaknak?

Valaki: Hatvannyolc.

Tírtha Mahárádzs: Hatvannyolc? Nagyon nagylelkűek vagytok. Ez azt jelenti tehát, hogy a férfiak korábban halnak, igaz? A hölgyek pedig tovább élnek. Tudjátok miért?

Valaki: Mert a hölgyeknek több saktijuk van.

Tírtha Mahárádzs: Óh, nem, nagyon egyszerű. A hölgyeknek nincsen feleségük. Rendben, mondjuk azt, hogy a várható életkor hetven év. Jobbak vagytok, mint mi (magyarok). Nálunk a várható életkor kb. hatvankettő a férfiaknak[2]. A nyugdíjéletkor pedig hatvannégy. Dolgozz tehát serényen – a végén majd kapsz valamit. Jó rendszer, mi?

Bárhogy is, van hatvan vagy hetven évünk. A legtöbben, akik most itt ülünk a felét már letöltöttük. Igaz, Giridhári? A maradékkal tehát nagyon óvatosnak kell lennünk. És nagyon el voltunk foglalva azzal, hogy kiépítsük a hálózatunkat, a ketrecünket. Itt az idő, hogy megtaláljuk a kiutat. Meg kell tanulnunk, hogy mi a helyes cselekvés.

Ha megkérdeznétek Krsnadász Bábádzsít, hogy mi a helyes cselekvés, mit mondana? Haré Krsna! Sokáig sorolhatjuk az élet nehézségeit, a karma veszélyeit, a várható életkor bonyolultságát, de ez mind csak másodlagos információ. Az elsődleges információ az, hogy most emberként születtél meg. Most van itt az idő, hogy a Legfelsőbb Úrról tudakozódj, hogy megértsd Önmagad, hogy visszaállíts a kapcsolatot a Legfelsőbbel. A tudás azt jelenti, hogy kontrollálod az átmant, a lelked, a bölcsesség pedig, hogy az isteni szolgálatnak ajánlod ezt a kontrollált lelket. Röviden, ez az, amit tennünk kell. Dicsőítsd a Legfelsőbbet a nevein keresztül; ez által eléred a név tökéletességét, megérted a Legfelsőbb Úr formáját, a tulajdonságait, a kedvteléseit, a cselekedeteit, és végül találkozol Vele. Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré.

A folyamat nagyon egyszerű. Válj meg a gátjaidtól, add fel korábbi kondicionáltságodat a túl sokat böfögésre. Mert ha az isteni nektár helyett, az anyagi élet mérgét isszuk, milyen eredményre számítunk? Ürítsétek ki a poharaitokat. És akkor feljebbvalóitok készek lesznek csordultig tölteni azokat nektárral.

[1] Bhagavad Gita 16.7.

Nem kétséges, hogy sok embernek van szüksége segítségre, különböző szinteken. És mivel a cselekvés egy nagyon bonyolult téma, ezért még a bölcseknek is nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Kim karma, kim akarméti kavajó’pjatra móhitáh[1] – Még a kavi, bölcs is összezavarodhat, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. És ha van egy bizonyos célod, van egy bizonyos út; ha más a célod, az út is más lesz. Ha Plovdivba szeretnél menni, de Montána felé indulsz, nem fogsz oda érni. Vagy nagyon sokat kell utaznod, ameddig visszaérsz. Ha tehát isteni életet szeretnénk élni, akkor az isteni folyamatot kell követnünk. És ott megtanítanak: tedd ezt, ne tedd azt.

Ez azt tehát, amit egy lelki feljebbvalótól meg kell tanulnunk, hogy segítsen bennünket. Hogy hívják ezt?

Válasz: Guru

Tírtha Mahárádzs: A guru tehát azt mondja: „Ne böfögj!”, igaz? Vagy talán más instrukciók egy másik témáról? Néha erre az alap instrukciókra is szükségünk van. Nincs köpködés. Különösképp nem felfelé. Mert mi történik, ha felfelé köpsz? Visszatér hozzád. Nincs tehát felfelé köpködés. És még sok más instrukciót oszt meg velünk lelki feljebbvalónk. Alap, középfokú, magasabb szintű, rövid távú és hosszú távú, anyagi, szellemi, lelki.

Mostanában hallottam egy nagy találkozóról, több ezer tanítvány gyűlt össze a tanítómesternél. A mester pedig személyes darsant tartott. Jöttek tehát a tanítványok, elmondták szomorú történetüket a mester lótuszlábánál. „Nincs munkám.” Így válaszolt: „Mit tehetnék? Következő.” „Nincs férjem.” „Mit tehetnék? Következő.” „Van férjem. Mit tegyek?” „Nem tudom. Következő.”

Milyen kérdéseket teszel fel tehát, amikor megadatik a lehetőség? Okosan kell kérdeznünk, s akkor a lelki tanítómester mindent meg fog tenni, hogy oktasson minket a lelki tudományról. Ha pedig magasabb szintre szeretnénk lépni a lelki tanulmányokban, keményen és eltökélten kell keresnünk. És különböző lelki eszközöket kell összegyűjtenünk, mint a tudás, a lemondás, a lelki érdemek. Aztán ezzel a kosárnyi szépséges lelki drágakővel a mestered, vagy az igazság egy látnoka elé kell járulnod, és ő aktiválja mindezen eszközöket. Ez egy különleges, varázslatos isteni érintés mindazon lelki érdemek felett, amiket összegyűjtöttél.

Az egyik oldalon ott van tehát a te igyekezeted, a másik oldal pedig az isteni érintés, mely aktiválja, amit eddig összegyűjtöttél. Ez ismét megmutatja, hogy kell az egyéni törekvés, de az isteni kegy is.

Ez a módja, hogy megértsük mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Ameddig az illúzió hatása alatt állunk, nagyon el vagyunk foglalva azzal, ami tilos és lusták vagyunk megtenni, ami javasolt. A legtöbb ember nem saját javára dolgozik; nagyon elfoglaltak, de csak a saját sírjukat ássák. Ha tudnánk cselekedeteink eredményét, azt hiszem meggondoltabbak, ésszerűbbek lennénk mindkét szélsőségben. Ha tudnád milyen rossz gyümölcsöket hoznak a cselekedeteink, tartózkodnál ezektől a cselekedetektől; és ha tudnád milyen áldásokat, milyen csodálatos eredményeket érhetsz el, lelki cselekedeteiddel, azzal lennél nagyon elfoglalva.

Egyszerűen aktívnak lenni, nem elég. Lelki intelligenciát kell hozzá adnunk cselekedeteinkhez. Az aktivitás a rakéta. Az intelligencia a célzó rendszer a cél eléréséhez. Tudakozódnunk kell tehát a felől, hogy mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi helytelen.

[1] Bhagavad Gita 4.16.

Krsna itt leírja a démonikus természetet, és annak érdekében, hogy elkerüljük, meg kell értenünk ezt.

„A démoni emberek nem tudják, mi a helyes és mi a helytelen cselekvés. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig igazlelkűség nem található bennük.” [1]

Hm. Hogyan döntsük el, hogy mit tegyünk, és mitől tartózkodjunk? Annyi kötelességünk van. Hogyan tudhatjuk, hogy mi a helyes és mi a helytelen? Oly sok különböző tényező befolyásol minket! Például a kultúránk. Igaz? Nagy hatása van az emberekre. Úgy tanítottak, hogy bizonyos példákat kövess, másokat pedig elkerülj. Vegyünk például egy nagyon egyszerű testi funkciót: böfögés. A mi társadalmunkban a böfögés úgy néz ki, mintha a test egy hibás működése lenne. És semmi kétség afelől, hogy nem igazán udvarias, hogy ha meghívnak valahová, és a praszádam után egy jó hangosat böffentesz. De például Indiában ez egy jel, hogy: „Ah, csodálatos! Nagyon finom volt! Köszönöm!” Olyan ez, mint a szakács dicsőítése. Különböző kultúrák – ugyanazon cselekedet különböző jelentései. Itt úgy gondoljuk, hogy ezt nem illik, ott a testnek ez egy természetes működése, és nem próbálják meg visszafogni.

És még annyi sok más tényező van, mint például a mentalitásod, mely meghatározza cselekedeteidet és szerepeidet. Vannak bizonyos késztetések, bizonyos ösztönök, melyek hatással vannak rád, és cselekszel. Aztán ott van a karmád, mely meghatározza a lehetőségeidet – jelen élet, előző élet, oly sok összegyűjtött tett és visszahatás. Néha új karmát hozunk létre. Ezt tehát az összefüggések és nehézségek nagy hálózata.

És van némi belső inspiráció is – ha finomabb szintekre lépünk, van valami belső inspiráció. A cselekvés kényszere. És végül az isteni elv vezet minket.

Ezt tehát a skála: a tested, a testi funkciók, ösztönök, a kultúrád, az egoizmusod, a pránád, vagy az életre való késztetés, és az isteni elv, ami vezet téged. Oly sok faktor, mely meghatározza cselekedeteinket! És lelki emelkedettségünktől is függ, milyen szinten azonosítjuk magunkat. Vajon a test vagy a lélek szerint cselekszünk-e? És minél magasabb szintre jutunk, annál harmonikusabbak lesznek cselekedeteink.

És mivel ez egy nagyon bonyolult rendszer, nehéz eldönteni, hogy mit tegyünk, és mit ne. Az ősi bölcsek azt mondják, hogy az emberek olyan furcsa élőlények, akik tudják, hogy mi a helyes, mégis, szándékosan azt teszik, ami nem helyes. És azt is tudják, hogy mit kerüljenek el, de úgy tűnik képtelenek elkerülni a rossz cselekedeteket. Ne legyetek tehát ennyire egyszerű emberi lények, akik, habár tudják, nem tudják megtenni. Ne légy saját karmád áldozata. Hanem próbálj meg egy magasabb befolyás alá kerülni.

Annak érdekében, hogy helyesebben tudjunk cselekedni, tanulnunk kell. Mert korábban már megértettük, hogy a böfögés, nem egy túlságosan szép társadalmi tevékenység, vagy például társaságban eregetni. Bizonyos cselekedeteket tehát kontrollálnunk kell. Semmi különös, ha eszel, lesznek bizonyos gázok, nem probléma. Ezt mindannyian tudjuk. És nem csak gázok, hanem ürülék is lesz. És ez nem hiba. Mert ha eszel, annak vannak bizonyos eredményei. Ez tehát egy természetes funkció! És néha nagyon boldogok vagyunk ezért a természetes funkcióért. Például egy újszülött esetében. Mikor először produkálják ezeket a gyümölcsöket, mi történik? Boldogok vagytok: „Ah! Egészséges!” Jól működik a teste. És számottevő ideig ez az apa és anya mindennapi funkciója, hogy gondoskodik a gyermek e szükségletéről. Vagy például, ha nem működik rendesen az emésztésed, végre kiürítheted a beleidet, szintén nagyon boldog vagy. Néha tehát ezek az alap testi funkciók nagyobb fontosságot kapnak. És ahogy öregszel, ezek az egyszerű testi funkciók is nehezebbé válnak.

Szépen kell tehát kezelnünk az időt. Ne vesztegessük az időnket az illemhelyen, hanem csináljunk valami ennél fontosabbat is. Mert az emberi élet értékes. Nagyon jó lehetőség a tökéletességre. De annak érdekében, hogy tudjuk, mit tegyünk a tökéletesség érdekében, és mi az amit elkerüljünk, valakinek tanítania kell minket. Ha tehát a lelki tudományt szeretnék megtanulni, egy lelki tekintélyhez kell fordulnunk.

[1] Bhagavad-gítá 16.7.

Ma összegyűltünk, hogy közösen ünnepeljük az isteni dolgokat. Folytassuk ezen gyönyörű kinyilatkoztatás, a Bhagavad-gítá tanulmányozását. Ez a tizenhatodik fejezet. Kicsit nehéz ezt a fejezetet hallgatni, mert leírja az emberi természet és viselkedés lehetséges hibáit. És általában nem szeretünk a hiányosságainkról hallani. Azonban anélkül, hogy megértenénk saját magunkat, és szembe néznék valóságunkkal, nem kerülhetünk közelebb a magasabb valósághoz.

„Óh, Prthá fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni tulajdonságokról már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!” [1]

Ennek a versnek az eleje nagyon szigorú – kétféle élőlény: az egyik jó, a másik rossz. Csak a sötétség és a világosság létezik. Melyik oldalon állsz? Melyik oldalon szeretnél lenni?

Krpadhám: A világos oldalon szeretnénk lenni.

Tírtha Mahárádzs: Igen, általában a világos oldalon szeretnénk lenni. De tenni valamit azért, hogy ezt elérjük – nem nagyon akarunk közreműködni. Ha van egy bizonyos isteni szél, ami elvisz minket a mennyországba – rendben. De hogy nekem is keményen kell dolgoznom…?

Könnyen akarunk eljutni a tökéletességhez. Könnyű, csendes, nyugodt, kényelmes rövidebb út a boldogsághoz. Miért? Mert a víz mindig lefelé folyik. Az emberek mindig megpróbálják a könnyebb utat választani. De mondjátok meg kérlek, létezik egyáltalán könnyebb út? Nem! Nincs rövidebb út, nincs könnyebb út, nincs könnyebb, kényelmesebb élet. Sokszor azt gondoljuk: „Ah, az én életem nagyon nehéz, de a tiéd olyan könnyű!” És mi lesz a másik ember véleménye? „Nem, nem, nem! Az én életem sokkal nehezebb, mint a tiéd. A tiéd olyan könnyű.” Ebből tehát megérthetitek, hogy mindannyiunk élete… nos, nem mondanám azt, hogy nehéz, de van benne néhány teszt. És habár úgy néz ki, hogy a szomszéd fűje zöldebb, valójában nem. Menj át a szomszédba és nézz rá a te kertedre. Ugyanolyan zöld. Te azonban ismered saját kerted hibáit, és tudod, hogy mennyi energiát fektettél a fűbe, és mégsem szép. És azt gondolod, hogy talán a szomszédnak másmilyen, jobb a műtrágyája.

Nincs tehát könnyebb út. Mindannyiunknak küzdenünk kell, hogy elérjük a céljainkat. Ha egyszerű, olcsó céljaid vannak, könnyen eléred őket. Ha magas és értékes céljaid vannak, keményebben kell dolgoznod.

Ahogy mondani szokták, ha arany gyűrűt árulsz, sokan fognak érdeklődni, de kevesen lesznek készek rá, hogy megfizessék az árát. De ahhoz, hogy arany gyűrűd legyen, meg kell fizetned az árát. Néha a piacon találkozol kicsit sötétebb bőrű emberekkel, akik a sarkon árulják az arany gyűrűket. De ez brazil arany, és olcsó. Lehet tehát olcsó arany gyűrűd. Ha azonban meg szeretnénk találni az élet kincseit, mélyebbre kell ásnunk. Tennünk kell érte.

A fényben maradni, vagy a jó oldalon állni, ezért tenni kell. De tudnunk kell, hogy az emberi erőfeszítés nem elég. Valami másra is szükségünk van, és ez az isteni kegy. Tehát mindig két oldala van a történetnek: az egyik a mi erőfeszítésünk, a másik pedig az isteni segítség ránk kiterjesztve.

[1] Bhagavad-gítá 16.6.

Neli kérdése: Kicsoda a démon Kali és kik az ő bhaktái? Sríla Prabhupád azt mondja, az hiszem a Srímad Bhágavatamban, hogy ez a korszak Kali démoné.

Tírtha Mahárádzs: Nos, ez a pusztítás kora, a materializmus dicsőségéé, nem a lelki gyakorlók kora, általánosságban. Ez a leépülés kora, ezért vaskornak hívják, a legnehezebb korszak. És ennek a kornak a királya Kali.

De én Kalit nem hívnám rossz figurának, vagy negatív figurának. Elég jól végzi a kötelességét. És mivel ő a vezető, a mester, vannak szolgái is – őket kali-cséláknak hívják, vagy Kali bhaktáinak. És mivel ez a képmutatás kora is, ezek a kali-csélák szentként jelennek meg, úgy néznek ki, mint a szentek. Ezért ez egy elég nehéz korszak – nem könnyű valami tisztát, igazat találni, vagy fenntartani a lelki színvonalat, mert minden ez ellenében működik. Az illúziónak oly sok ajánlata van, a boldogság könnyű módjai.

Mindemellett ez a korszak nagyon dicsőséges. A Srímad Bhágavatamban az áll, hogy ez a Kali korszak a gonoszság tárháza. Van azonban egy előnye is ennek a kornak – hogy a szent nevek zengése által, minden tökéletesség elérhető. És ebben a nehéz korszakban ez egy különleges kegy. Korábban a lelki gyakorlatok, sokkal nehezebbek voltak; most nagyon egyszerű és könnyű. Mert minél rosszabb a szituáció, annál nagyobb az isteni kegy. Mert a mi Istenünk könyörületes, segíteni akarja a szenvedő élőlényeket. Ezért nagyon egyszerűvé teszi az utat, mi pedig bonyolulttá tesszük.

Valójában ez tehát a Kali-juga dicsősége. Elégedett vagy?

Neli: Nem nagyon vagyok elégedett, mert a valóságban itt élek ebben a világban, és tudni akarok a mesteréről. És például Krsnáról vagy Krsna-lókáról többet tudok, mint a szomszédaimról.

Tírtha Mahárádzs: Jó! Ez szép! Ez az illúzió – az a valóság! Ez elmúlik. Az marad. Ez jó, ne aggódj. Mert nem ennek a királynak a szolgái vagyunk. Mi a legfelsőbb király szolgái akarunk lenni, aki Kalinak is az ura. Kali nem a végső tekintély, alárendelt. Meghódolt Paríksitnek, Paríksit pedig az Úr Krsnának. Keresd tehát a végső tekintélyt! Oda kell mennünk, oda kell fordítanunk az energiánkat. Ha arra felé haladsz, az úton is mindent meg fogsz érteni. Ha megállunk Kalinál, nem érthetjük meg Krsnát; azonban, ha megérted Krsnát, Kalit is megérted.

De mondtam, hogy ez a képmutatás kora is, és ez onnan származik, hogy a korszak ura is képmutató – királyként pózol, de tönkreteszi a dharmát, a vallás ellen cselekszik. Látod mindenfelé Kali visszatükröződését és kiterjedt karjait? Mindenhol! A templomok üresek, a Szófia Mall[1] meg tele van. Mi ez? Ez a Kali-juga. Mindenki bolond dolgokra fordítja az imádatát, energiáját, pénzét és adományait. A templomok meg üresek… Az emberek elhanyagolják saját tradicionális vallásukat. Az a Kali-juga nyilvános bizonyítéka. Mit tegyünk hát? Saját tapasztalatból ismerjük a Kali-jugát. Ha azonban megismered ennek a tapasztalatnak a jelentését, jobban megérted majd. Ha megpróbálod megérteni, hogy miért üresek a templomok, akkor keresned kell a választ. És ha tanulmányozod a filozófiát, megérted miért – mert ez a vallástalanság kora.

És Kalinak van néhány lakhelye, van oltalma. Emlékeztek a történetre: amikor Paríksit látta, hogy Kali a vallás, a dharma bikáját pusztítja, odament és megpróbálta legyőzni. De aztán Kali meghódolt: „Ne bánts engem! Te hatalmasabb vagy, behódolok neked! Elfogadlak mesteremként. Adj nekem olyan helyet, ahol élhetek!” Aztán Paríksit így szólt: „Királyságom olyan tiszta, hogy nagyon nehéz helyet találnom számodra. De négy helyet neked adok: ahol erőszak van, ahol mámor van, ahol prostitúció van, és ahol szerencsejáték van. Ezeket a helyeket adom lakhelyedül. Plusz még egyet – ahol arany van. Ezeken a helyeken lakozhatsz tehát.” Erőszak, mámor, prostitúció és szerencsejáték, plusz gazdagság. Ezek a helyek, ahol Kali lakozhat. Mindenfelé! Igaz? Mindenhol. Sajnos mindenfelé láthatjuk Kali főhadiszállásait és kirendeltségeit. Ezért értékeljük annyira, ha látunk egy templomot, ha látunk egy vaisnavát – mert ők a Legfelsőbb szolgái.

Nem elég tudni, felismerni, hogy egy útvesztőben vagyunk, meg kell találnunk a kiutat.

[1] bevásárolóközpont

Kérdés: Mi könnyebb a léleknek – megpróbálni megismerni Isten egy sajátságos nevét, és azzal kapcsolatba kerülni, vagy megpróbálni megismerni az összes nevet, az összes aspektust?

Tírtha Mahárádzs: A gyakorló szintjétől függ. Mert vannak általános hittel rendelkező emberek, és vannak, akik egy aspektushoz kapcsolódnak. És az egyik nehezen érti meg a másikat. Az általános hívők azt mondják majd: „Szektás vagy, mert Ráma, vagy Krsna fanatikus vagy.” De, hogy egy anyagi példával éljek: ha szereted a feleséged szektás vagy? Egy hölggyel vagy kapcsolatban, és nem általánosságban az összes hölggyel – szektás ez? Nem hiszem, hogy az, a szeretet, az érzelmek az alapja. Ugyanígy az istenséghez is kapcsolódhatunk általánosságban, és speciálisan is.

A kérdésed az volt, hogy mi a könnyebb? Nos, nem tudom megmondani, hogy melyik a könnyebb, létezik ez a két aspektus. Az egyik általános módon próbálja megérteni az istenséget, a másik egy speciális aspektushoz próbál kapcsolódni. Ezt megtalálhatjuk a Védánta Szútrában. Baladév Vidjábhúsan azt mondja, hogy azok, akik kapcsolódtak, fókuszáltak, ők kicsit jobbak. Miért jobbak? Persze ez nem jelenti azt, hogy a többiek rosszak, de miért jobbak – mert intenzívebb érzéseket érnek el. Ez a mérce – mennyi intenzitást érhetsz el.

Máskülönben Sríla Prabhupád mondja a Bhágavatam hetedik énekében, hogy a Legfelsőbb, Krsna különböző aspektusai közül, a bhakta válasszon egy bizonyos formát, mely számára a legvonzóbb, legyen az Nrszinha, vagy Ráma, vagy Krsna – vagy bármelyik más. És aztán ez a sajátos imádat megalapoz egy nagyon személyes, mély kapcsolatot a bhakta és az Úr között.

Azt gondolom tehát, hogy a legjobb a szintézis – ha széles látókörrel rendelkezünk, általános megértéssel, és mélyen gyökerező, sajátságos kapcsolattal. Akkor mindkettő gyümölcsét elnyerheted. Ez az én meggyőződésem, mert általánosságban manapság arra akarnak megtanítani minket, hogy csak a felszínen mozogjunk, ne merüljünk el semmiben sem mélységeiben. Csak gyűjtsük az információkat – ez az információ kora. Mégis amire szükség van az a transzformáció. Ez pedig lehetetlen anélkül, hogy mélyre hatolnánk. Mély gyökerek nélkül nem tudsz növekedni. Ezért ahelyett, hogy csak horizontálisan haladnánk, vertikálisan is mozognunk kell. Merülj mélyre a valóságban. És ha csak felületesen mozogsz, nem érsz el a mélységekhez. Ha csak ásol, akkor fanatikussá válsz. Ezért biztos vagyok benne, hogy a szintézis a válasz a mai kor problémáira.

Dani kérdése: Gurudév, mit mondanak a sásztrák a személyiségünkről? Biztos, hogy van valami személyiségünk, és hogy egyediek vagyunk, de van valamiféle változatlan személyiség bennünk?

Tírtha Mahárdzs: A jobb megértés végett mondhatjuk, hogy igen. Ugyanaz a szikra megy tovább életről életre. Más iskolák, más filozófiák, másként magyarázzák, az én megértésem azonban az, hogy ugyanaz a lelki szikra, dzsívátman, a dzsíva átmanja, szat-csit-ánanda. Szat, örökkévaló. Ez egy örökkévaló szikra.

Dani: Igen, örökkévaló, abban az értelemben, hogy örökké létezik. De örökkévaló abban az értelemben, hogy állandó, változatlan?

Tírtha Mahárádzs: Igen, mert a tökéletesség része.

Dani: De az egyik leckén azt mondtad, hogy Isten változik, kiárad.

Tírtha Mahárádzs: Igen, ez az isteni dinamika. Ebben az értelemben a te dinamikád abban rejli, hogy egyre közelebb és közelebb kerülhetsz az eszenciához. Mivel a tökéletesség része vagy, mint átman, egy részecske az abszolút szintről, nem kell változnod. Ez azonban fejlődőképes lehet. Az örökkévalóság nem egy korlát. Élő.

Dani: A lelki szikra tehát állandó és a külső test változik, meg a mentalitás.

Tírtha Mahárádzs: Igen, de a mentalitás egy része is továbbmegy egyik születésről a másikra. A test mindig változik, a mentalitás lassan-lassan. De hordozod a benyomásokat. Mint egy CD – hozzáadhatsz információkat, törölheted azokat, de a CD ugyanaz marad, mondhatjuk, a hardver ugyanaz.

Ez filozófia kérdése. A probléma azonban az – ha egyáltalán van probléma -, hogy néhány iskola azt mondja, hogy a személyiség egy anyagi korlátozás Brahman tekintetében, ezért tehát valójában nem létezik. Én azt mondom, hogy a személyiség a természetünk, nem lehet egyikünket a másikkal helyettesíteni. Számomra ez az élet szépsége – ez az örökkévaló elv, mely egyedi és megismételhetetlen, és mégis aktív. Nagyon nehezen tudok egyet érteni, gyakorlatilag nem is értek egyet azokkal a magyarázatokkal, melyek azt mondják, hogy nincs egyéni létezés. Van néhány olyan magyarázat, mely azt mondja, hogy semmi sincs. Ez pedig számomra túl sok. Számomra abszurd.

(az előző rész folyatatása)

Krsna egyik különleges tulajdonsága a szépsége. Olyan szép, hogy azt el sem tudjuk képzelni. A második különlegessége a kedvtelései. Aztán a kísérete, a bhaktái. És mindig fuvolával írják le – ez Krsna negyedik különleges tulajdonsága, a végső. Ebből megérthetjük, hogy Istennek ez a Krsna-koncepciója a szépség megtestesülése. Ő a legkiválóbb szerető. Vagy azt is mondhatjuk, hogy az isteni boldogság Ura. Raszarádzs – a rasza királya. A rasza a lélek és a Legfelsőbb közötti boldogság. Ha tehát azt kérdezed: miért Krsna? Ez az ok. Mert Ő a szeretet, az isteni szeretet Istene.

Persze tisztelnünk kell, és tisztelni is akarunk minden isteni személyiséget, úgymond ezen a skálán. Ha azonban belépsz a Krsna-hit ezen tradíciójába, akkor az isteni érzések, a lelki érzések végtelen mélységével fogsz találkozni.

Egyfelől mondhatjuk, hogy ez az egyén választása – melyik isteni személyiséget imádja. Ha azonban megvizsgáljuk, hogy mi a legnagyobb erő az univerzumban – és azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy ez a szeretet ereje, az érzelmeké – akkor, ha megvan a kapcsolat, ha ennek a szépséges, kreatív, fenntartó szeretet energiának az Istenét keressük, akkor ez a Krsna-bhakti.

Tehát akár elméleti vizsgálódásból indulunk, vagy csak szereted Krsna bhaktáit, vagy megízleled a praszádamot, meggyőződésre jutsz.
Sríla Srídhar Mahárádzs mondja: „Isten Krsna-koncepciója”. Isten, vagy istenség, egy általános megnevezés. Ez valami olyasmi, ami túl van az anyagi korlátokon; az isteni fény túl van az anyagon. De olyan magas szintű és annyira erőteljes, hogy megvakít bennünket, ezért azt gondoljuk, hogy ennek a fényességnek nincsen eredete, csak a fény maga. De van eredet. Ha tehát tovább haladunk, megtaláljuk az isteniség összes rétegét, fokozatát. És akkor az energiának vagy valami felfoghatatlannak ebből az általános, de homályos nézetéből, képesek leszünk egyre jobban a Legfelsőbb személyes aspektusára fókuszálni. És amikor megértjük, hogy Isten személyes, akkor sokkal tisztább lesz az egész kép. És Krsna különleges lílái, kedvtelései olyan elbűvölőek, hogy be szeretnénk lépni ezekbe a kedvtelésekbe. Tehát ezért Krsna! Mert Ő mindenkit vonzó; nem csak néhányak számára vonzó, hanem mindenki számára.

Paramánanda kérdése: Csak szeretnék hozzá tenni valamit ehhez a kérdéshez: miért Rádhá?

Tírtha Mahárádzs: Радостта (örömért).

Jamuná kérdése: Hogyan lehetünk benne biztosak, hogy nincs olyasvalaki, akinek még ennél a hatvannégynél is több tulajdonsága van?

Tírtha Mahárádzs: Keress! Ha találsz többet, mond el nekem is.

Kérdés: Mi annak a jelentése, hogy Istennek annyi különféle neve van?

Tírtha Mahárádzs: Ő korlátlan és különböző nevei, különböző aspektusait és tulajdonságait írják le. Ez lehetőség arra, hogy jobb megértésre jussunk, mondhatni – egy még pontosabb leírás. És tulajdonképpen a különböző nevek az érzelmi kapcsolat intenzitása szerint változnak. Mondjatok néhány nevet.

Valaki: Igazából szeretném kibővíteni a kérdés. Krsnát imádjátok.

Tírtha Mahárádzs: Igen.

Valaki: Tudom, hogy létezik egy Legfelsőbb Úr, aztán ott van az Úr Balarám, az Úr Visnu, az Úr Siva. És az Úr Ráma. Az Úr Krsna. Ez egy belső preferencia, hogy kinek az imádatát választod? Nem értem a különbséget az Úr Ráma és az Úr Krsna között. Van különbség, de miért Krsnát imádjátok, és miért nem Rámát? És miért nem közvetlenül Visnut?

Tírtha Mahárádzs: Köszönöm, most már jobban értem a kérdést. De itt is azt kell mondanunk, hogy a nevek az aspektusok, a raszák, a kapcsolat szerint változnak. Nem mondanám azt, hogy van egy Legfelsőbb elv, és aztán ez a névtelen és ismeretlen Legfelsőbb különböző arculatokban nyilvánul meg. Hanem az én verzióm az, hogy ez a végső legfelsőbb személy Krsna. Mondhatjuk tehát, hogy Ő a királya ennek az isteni királyságnak, Ő a legfelsőbb király, mit a császár, és az isteni hierarchiának a sok más személyisége, az Ő alárendeltje. És ahogyan a király, az erejével áthatja az egész királyságot, ugyan így ez az isteni energia, mint a világosság, szépség, biztonság, életelv, áthatja az egész univerzumot. Ez elég személytelen, mint ahogy a király ereje áthatja az egész királyságot, de nem tudod megfogni azt, a királyt azonban igen. Mégis mindkettő szükséges – király nélkül nincs királyság, nincs erő. És ereje nélkül létezik a király? Lehetetlen, az egyik a másikkal jár. Ez az isteni erő és a személy ugyan annak az éremnek – az isteniségnek – két oldala.

Ez tehát a kérdés egyik része. A másik pedig, hogy miért Krsna, miért Ráma, miért Visnu – mi a különbség, mi a hasonlóság. Isten határtalan, igaz? Az hiszem, ebben a pontban egyetértünk. Mindemellett a nagy személyiségek hatvannégy kiválóságát, tulajdonságát írják le. Ha meg akarjuk mintázni a határtalant, azt hatvannégy módon tehetjük. Ebből a hatvannégy kiválóságból az emberi léleknek maximum ötven lehet meg. Ezek a dzsíva-tattva korlátai; a dzsíva a lélek. Bizonyos részével az isteni tulajdonságoknak tehát rendelkezhetünk, összesen ötvennel. Ez 76-78%-os hasonlóságot jelent az apró kis lélek és a Legfelsőbb Lélek között. Mondhatom tehát, hogy fél-istenek, vagy háromnegyed-istenek ülnek ebben a szobában. Mert mint lélek ugyan azokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek.

De azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy nem mi helyeztük a bolygókat a pályájukra, és a nap sem tőlünk függ. Igen jelentéktelenek vagyunk tehát a Legfelsőbb nagyságával összehasonlítva. És ezzel az ötven tulajdonsággal is csak egy részben rendelkezünk, nem teljességében. Csak egy dzsíva létezik, aki teljességében rendelkezik ezzel az ötven tulajdonsággal, ő Brahmá, az első teremett lény. Ő olyan, mint egy egyetemes mérnök. A teremtés erejét Krsnától kapja. Siva egy másik kategória. Ha Brahmá a teremtésért van, Siva a pusztításért. A Brahmá név a „bhri” „élet”, „növekedés” szóból származik. Ezért ő a teremtő elv, a világ másodlagos teremtője. A Siva név azt jelenti „kedvező”, „áldás”. Hogy lehet, hogy az anyagi univerzum megsemmisülése az áldással van összefüggésben? Igen, ha valaki lerombolja a börtönt, az felszabadító, áldást hoz mindenkire! Siva tehát több tulajdonság birtokosa, ötvenöté. Nem átlagos emberi lélek, hanem valami többel rendelkezik. Ezért nagyon sokan úgy gondolják, hogy Siva a Legfelsőbb, mert „sokkal magasabb szinten van, mint én, feljebbvalóm – ő a Legfelsőbb!” Ha azonban tovább vizsgáljuk ezt a skálát, megérthetjük, hogy Nárájan vagy Visnu öttel több tulajdonságot birtokol, mint Siva. Visnu tehát hatvan tulajdonság birtokosa. És nem csak, hogy birtokolja őket, hanem egy csodálatos, elbűvölő formában birtokolja azokat! Nem pusztító módon, nem félelmetes módon, hanem csodálatos módon. És Visnu az élet fenntartója, védelmezője. Brahmá olyan, mint a másodlagos teremtő, Siva mint a pusztító, és Visnué a legnehezebb feladat – fenntart valamit.

Lerombolni valamit nagyon könnyű, igaz? Gurudév építi a missziót, csatlakozom, és mindent tönkre teszek. Nagyon könnyű! Valamit létrehozni nagyon nehéz. Például vállalkozást indítani a válság idején – sok energiát, sok ráfordítást igényel, igaz? De fenntartani valamit – az az igazi munka; ez a legeslegnehezebb. Mint például lerombolni a lelki gyakorlataidat, feladni a jó gyakorlatokat – nagyon könnyű. Elkezdeni bhaktává válni – sok energiát igényel. De fenntartani a lelki életed – az az igazi titok.

Ezért imádjuk Visnut, általánosságban – mert ő a védelmező Isten. Segít fenntartani a lelki rajongás tüzét. És egyetérthetünk abban, hogy ez a hatvan tulajdonság – mint az isteni dolgok végtelen kiterjedésének modellje – átfogó, teljes. De Krsnának még van mit hozzátennie. Rendelkezik további négy tulajdonsággal. És ez a négy tulajdonság nagyon különleges. Mik ezek?

(folytatjuk)

Ha szeretsz valakit és mondjuk ez egy nagyon romantikus szerelem – néha megtörténik, igaz? Két napig, két hétig… Aztán magadhoz térsz… Bárhogy is, a romantika létezik. De ezek a romantikus érzések általában frusztrálóak, mert az ideális férfi egy másik hölgy után szalad, vagy az a gyönyörű hercegnő egy másik fickót választott. És akkor frusztrált vagy. Mégis, ha igazán szerelmes vagy, lehetőséged van a nevén keresztül társulni az adott személlyel.

Vagy, – hogy más oldalról világítsuk meg, – ha apa vagy anya vagy, nagyon szereted gyermekeidet. Mégis, tizenöt-húszévnyi szolgálat után, minden energiádat és szeretetedet nekik adva, azzal kezdve, hogy három évig törlöd a feneküket, cseréled a pelenkáikat, és rohansz, hogy megetesd őket… Szóval minden nehézséget vállalsz, és húsz év után mit fognak mondani? „Viszlát apu, megyek a magam útján!” A lehetőség, hogy a nevükön szólítsd őket, azonban továbbra is fennáll. És ez által társulhatsz velük. És bár független felnőtt személyiségek, álmaidba és fohászaidba belefoglalhatod a nevüket. És akkor az anya és az apa elégedett. Habár közvetlenül nem élvezhetik szeretteik társaságát, legalább valamilyen kapcsolat, valamilyen emlék, valamifajta valóság jelen van.

A következtetés tehát az, hogy nincs különbség a név és a megnevezett között. És ha megérezzük ennek az ízét, megértésünk gyökeresen megváltozik.

Valaki kérdése: Számomra egyszerűbb elfogadni, hogy a név és a megnevezett azonos, amikor olyan koncepciókról van szó, mint pl. Isten vagy hasonló, de nem akkor, amikor más személyekről, vagy valami anyagiról van szó.

Tírtha Mahárádzs: Isten nem egy koncepció.

Valaki: Úgy értettem, hogy valami, aminek nincs konkrét formája.

Tírtha Mahárádzs: Istennek van konkrét formája. Hogyan szerethetnéd, ha nem lenne konkrét?

Valaki: Igen, de nem látod Őt!

Tírtha Mahárádzs: Lehet, hogy te nem látod, én látom.

Valaki: Tudod, hogy létezik és érzed Őt, de ez nem olyan, mint a konkrét fizikai dolog.

Tírtha Mahárádzs: Ez igaz, Isten nem egy fizikai tapasztalás. Hanem metafizikai tapasztalás. Mivel te sem vagy anyagi, nem vagy fizikai, hanem szintén metafizikai vagy, van esély erre a metafizikai tapasztalásra. Anyagi szinten azt gondolod, hogy látsz, de nem látsz, vak vagy. Anyagi szinten azt gondolod, hogy hallasz, de süket vagy. Azt gondolod, hogy érintesz, de valójában nem vagy képes rá. Mégis a Legfelsőbbel kapcsolatba kerülve, minden érzéked meta-érzékké válik. És Krsna megadhatja a szemeket, hogy lássuk Őt, megadhatja a füleket, hogy halljuk Őt, a szaglást, hogy szagolhassuk Őt. Ez az érzékek tökéletessége. Ha láthatjuk a legfelsőbb Úr gyönyörű formáját, az a szemek tökéletessége. Minden a finomhangolástól függ, érzékeid megtisztulásán. Isten egy személy, konkrét formával rendelkezik. De kell, hogy legyenek szemeink, hogy lássuk ezt a formát. Belső szemmel, lelki szemmel kell rendelkeznünk, hogy megláthassuk szépségét. De lehetséges.

Tírtha Mahárádzs: Emlékeztek mi található a Biblia elején? Miután Isten megteremtette a különböző élőlényeket mi történik?

Valaki: Elnevezte őket.

Tírtha Mahárádzs: Ki? Ki adta a neveket?

Valaki: Isten

Jadunáth: Vagy Ádám!

Tírtha Mahárádzs: Isten Ádám elé hozza az élőlényeket, hogy az nevet adjon nekik. És a Biblia szerint, ezt az energiát Isten adta az emberi lényeknek. Miért? Mert a valódi isteni szinten csak egy kód létezik, csak egy név. Ah, nem egy…! Kettő! Rádhé-Sjám – ez a végső válasz, ha bármit néven akarunk nevezni. Azonban a megosztott és elidegenedett anyagi szinten minden név és forma által van megosztva – természetesen anyagi névről és formáról van szó. És ennek a megkülönböztetésnek köszönhetően az emberi lény kötelessége, hogy megértse a neveket és formákat.

Isteni szinten nincs különbség a név és a tárgy között. Ha a lelki égben azt mondod „víz”, az csillapítja a szomjad. Ha azt mondod „alma”, elégedett leszel. Ha azt mondod „Krsna” találkozol Vele – nincs különbség a név és a megnevezett között. Ezért mondjuk azt, hogy ez minden másnál értékesebb. Az isteni név sokkal magasabb szinten van, egészen más a természete, mint az anyagi dolgoknak.

Ez tehát egy igazi misztérium, hogy nincs különbség a név és a tárgy között. Általában a szent név zengéséről kérdeztek. Amikor mantráztok nem szabad elfelejtenetek, hogy ez közvetlenül Isten Maga. Nem valami köztes dolog, nem egy kód, nem tükörkép, ez az igazi dolog.

Ki, vagy mi fontosabb – a név vagy a tárgy, lelki szinten?

Krsna-prija: De azt mondtad, hogy azonosak!

Tírtha Mahárádzs: Érzed ezt?

Krsna-prija: Nem.

Tírtha Mahárádzs: Rendben, akkor válaszolj – mi a fontosabb a tárgy, vagy a név?

Valaki: A tárgy.

Jadunáth: Talán a név?

Tírtha Mahárádzs: Nos, a félig-tökéletes misztikusok azt mondanák, hogy a tárgy fontosabb. Miért? Mert azt látják, úgy értik meg, hogy a név olyan, mint egy kapcsolat, mint egy átvitel egyik pontból a másikba. A tökéletes misztikusok azonban, a Csaitanja vonal követői, másfajta megértéssel rendelkeznek. Mert Maháprabhu ezzel az üzenettel érkezett: nincs különbség a náma és a námin között. námin az, akit megneveztek.

A következő lépés pedig, amikor a név fontosabb kezd lenni mint a námin. Milyen értelemben? Általában azért kezdesz valamely lelki utat követni, hogy találkozz Istennel. Igaz? Amikor azonban egy nagyon speciális személy vagy, akkor elégedett vagy a szent névvel. Nincs szükséged semmi másra. Nem azért mantrázol, hogy elérj valamit, még a Legfelsőbb Urral való személyes darsant sem, hanem elégedett vagy magával a mantrázással.