Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




moorti

Kérdés: Mi könnyebb a léleknek – megpróbálni megismerni Isten egy sajátságos nevét, és azzal kapcsolatba kerülni, vagy megpróbálni megismerni az összes nevet, az összes aspektust?

Tírtha Mahárádzs: A gyakorló szintjétől függ. Mert vannak általános hittel rendelkező emberek, és vannak, akik egy aspektushoz kapcsolódnak. És az egyik nehezen érti meg a másikat. Az általános hívők azt mondják majd: „Szektás vagy, mert Ráma, vagy Krsna fanatikus vagy.” De, hogy egy anyagi példával éljek: ha szereted a feleséged szektás vagy? Egy hölggyel vagy kapcsolatban, és nem általánosságban az összes hölggyel – szektás ez? Nem hiszem, hogy az, a szeretet, az érzelmek az alapja. Ugyanígy az istenséghez is kapcsolódhatunk általánosságban, és speciálisan is.

A kérdésed az volt, hogy mi a könnyebb? Nos, nem tudom megmondani, hogy melyik a könnyebb, létezik ez a két aspektus. Az egyik általános módon próbálja megérteni az istenséget, a másik egy speciális aspektushoz próbál kapcsolódni. Ezt megtalálhatjuk a Védánta Szútrában. Baladév Vidjábhúsan azt mondja, hogy azok, akik kapcsolódtak, fókuszáltak, ők kicsit jobbak. Miért jobbak? Persze ez nem jelenti azt, hogy a többiek rosszak, de miért jobbak – mert intenzívebb érzéseket érnek el. Ez a mérce – mennyi intenzitást érhetsz el.

Máskülönben Sríla Prabhupád mondja a Bhágavatam hetedik énekében, hogy a Legfelsőbb, Krsna különböző aspektusai közül, a bhakta válasszon egy bizonyos formát, mely számára a legvonzóbb, legyen az Nrszinha, vagy Ráma, vagy Krsna – vagy bármelyik más. És aztán ez a sajátos imádat megalapoz egy nagyon személyes, mély kapcsolatot a bhakta és az Úr között.

Azt gondolom tehát, hogy a legjobb a szintézis – ha széles látókörrel rendelkezünk, általános megértéssel, és mélyen gyökerező, sajátságos kapcsolattal. Akkor mindkettő gyümölcsét elnyerheted. Ez az én meggyőződésem, mert általánosságban manapság arra akarnak megtanítani minket, hogy csak a felszínen mozogjunk, ne merüljünk el semmiben sem mélységeiben. Csak gyűjtsük az információkat – ez az információ kora. Mégis amire szükség van az a transzformáció. Ez pedig lehetetlen anélkül, hogy mélyre hatolnánk. Mély gyökerek nélkül nem tudsz növekedni. Ezért ahelyett, hogy csak horizontálisan haladnánk, vertikálisan is mozognunk kell. Merülj mélyre a valóságban. És ha csak felületesen mozogsz, nem érsz el a mélységekhez. Ha csak ásol, akkor fanatikussá válsz. Ezért biztos vagyok benne, hogy a szintézis a válasz a mai kor problémáira.

Dani kérdése: Gurudév, mit mondanak a sásztrák a személyiségünkről? Biztos, hogy van valami személyiségünk, és hogy egyediek vagyunk, de van valamiféle változatlan személyiség bennünk?

Tírtha Mahárdzs: A jobb megértés végett mondhatjuk, hogy igen. Ugyanaz a szikra megy tovább életről életre. Más iskolák, más filozófiák, másként magyarázzák, az én megértésem azonban az, hogy ugyanaz a lelki szikra, dzsívátman, a dzsíva átmanja, szat-csit-ánanda. Szat, örökkévaló. Ez egy örökkévaló szikra.

Dani: Igen, örökkévaló, abban az értelemben, hogy örökké létezik. De örökkévaló abban az értelemben, hogy állandó, változatlan?

Tírtha Mahárádzs: Igen, mert a tökéletesség része.

Dani: De az egyik leckén azt mondtad, hogy Isten változik, kiárad.

Tírtha Mahárádzs: Igen, ez az isteni dinamika. Ebben az értelemben a te dinamikád abban rejli, hogy egyre közelebb és közelebb kerülhetsz az eszenciához. Mivel a tökéletesség része vagy, mint átman, egy részecske az abszolút szintről, nem kell változnod. Ez azonban fejlődőképes lehet. Az örökkévalóság nem egy korlát. Élő.

Dani: A lelki szikra tehát állandó és a külső test változik, meg a mentalitás.

Tírtha Mahárádzs: Igen, de a mentalitás egy része is továbbmegy egyik születésről a másikra. A test mindig változik, a mentalitás lassan-lassan. De hordozod a benyomásokat. Mint egy CD – hozzáadhatsz információkat, törölheted azokat, de a CD ugyanaz marad, mondhatjuk, a hardver ugyanaz.

Ez filozófia kérdése. A probléma azonban az – ha egyáltalán van probléma -, hogy néhány iskola azt mondja, hogy a személyiség egy anyagi korlátozás Brahman tekintetében, ezért tehát valójában nem létezik. Én azt mondom, hogy a személyiség a természetünk, nem lehet egyikünket a másikkal helyettesíteni. Számomra ez az élet szépsége – ez az örökkévaló elv, mely egyedi és megismételhetetlen, és mégis aktív. Nagyon nehezen tudok egyet érteni, gyakorlatilag nem is értek egyet azokkal a magyarázatokkal, melyek azt mondják, hogy nincs egyéni létezés. Van néhány olyan magyarázat, mely azt mondja, hogy semmi sincs. Ez pedig számomra túl sok. Számomra abszurd.



Leave a Reply