Sharanagati

Nem kétséges, hogy sok embernek van szüksége segítségre, különböző szinteken. És mivel a cselekvés egy nagyon bonyolult téma, ezért még a bölcseknek is nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Kim karma, kim akarméti kavajó’pjatra móhitáh[1] – Még a kavi, bölcs is összezavarodhat, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. És ha van egy bizonyos célod, van egy bizonyos út; ha más a célod, az út is más lesz. Ha Plovdivba szeretnél menni, de Montána felé indulsz, nem fogsz oda érni. Vagy nagyon sokat kell utaznod, ameddig visszaérsz. Ha tehát isteni életet szeretnénk élni, akkor az isteni folyamatot kell követnünk. És ott megtanítanak: tedd ezt, ne tedd azt.

Ez azt tehát, amit egy lelki feljebbvalótól meg kell tanulnunk, hogy segítsen bennünket. Hogy hívják ezt?

Válasz: Guru

Tírtha Mahárádzs: A guru tehát azt mondja: „Ne böfögj!”, igaz? Vagy talán más instrukciók egy másik témáról? Néha erre az alap instrukciókra is szükségünk van. Nincs köpködés. Különösképp nem felfelé. Mert mi történik, ha felfelé köpsz? Visszatér hozzád. Nincs tehát felfelé köpködés. És még sok más instrukciót oszt meg velünk lelki feljebbvalónk. Alap, középfokú, magasabb szintű, rövid távú és hosszú távú, anyagi, szellemi, lelki.

Mostanában hallottam egy nagy találkozóról, több ezer tanítvány gyűlt össze a tanítómesternél. A mester pedig személyes darsant tartott. Jöttek tehát a tanítványok, elmondták szomorú történetüket a mester lótuszlábánál. „Nincs munkám.” Így válaszolt: „Mit tehetnék? Következő.” „Nincs férjem.” „Mit tehetnék? Következő.” „Van férjem. Mit tegyek?” „Nem tudom. Következő.”

Milyen kérdéseket teszel fel tehát, amikor megadatik a lehetőség? Okosan kell kérdeznünk, s akkor a lelki tanítómester mindent meg fog tenni, hogy oktasson minket a lelki tudományról. Ha pedig magasabb szintre szeretnénk lépni a lelki tanulmányokban, keményen és eltökélten kell keresnünk. És különböző lelki eszközöket kell összegyűjtenünk, mint a tudás, a lemondás, a lelki érdemek. Aztán ezzel a kosárnyi szépséges lelki drágakővel a mestered, vagy az igazság egy látnoka elé kell járulnod, és ő aktiválja mindezen eszközöket. Ez egy különleges, varázslatos isteni érintés mindazon lelki érdemek felett, amiket összegyűjtöttél.

Az egyik oldalon ott van tehát a te igyekezeted, a másik oldal pedig az isteni érintés, mely aktiválja, amit eddig összegyűjtöttél. Ez ismét megmutatja, hogy kell az egyéni törekvés, de az isteni kegy is.

Ez a módja, hogy megértsük mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Ameddig az illúzió hatása alatt állunk, nagyon el vagyunk foglalva azzal, ami tilos és lusták vagyunk megtenni, ami javasolt. A legtöbb ember nem saját javára dolgozik; nagyon elfoglaltak, de csak a saját sírjukat ássák. Ha tudnánk cselekedeteink eredményét, azt hiszem meggondoltabbak, ésszerűbbek lennénk mindkét szélsőségben. Ha tudnád milyen rossz gyümölcsöket hoznak a cselekedeteink, tartózkodnál ezektől a cselekedetektől; és ha tudnád milyen áldásokat, milyen csodálatos eredményeket érhetsz el, lelki cselekedeteiddel, azzal lennél nagyon elfoglalva.

Egyszerűen aktívnak lenni, nem elég. Lelki intelligenciát kell hozzá adnunk cselekedeteinkhez. Az aktivitás a rakéta. Az intelligencia a célzó rendszer a cél eléréséhez. Tudakozódnunk kell tehát a felől, hogy mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi helytelen.

[1] Bhagavad Gita 4.16.